Babeş-Bolyai Tudományegyetem

Pszihológia és Neveléstudományok Kar

Nevelési ideológiák és paradigmák története

Brassai Sámuel gyermekszemlélete és nevelési elvei

Szabó Júlia
I. év

Kolozsvár
2021
 Brassai Sámuel (1797/1800-1897)

Brassai Sámuel Torockószentgyörgyön született, 1797. június 15. vagy 1800.

február 13. és meghalt Kolozsvár, 1897. június 24. Nyelvész, filozófus, természettudós, az
„utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA tagja. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel,
statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, valamint
műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és előmozdítója volt; hozzájárult a
korabeli tudományos eredmények népszerűsítéséhez.

A szülői háznál sajátította el a zenét és a természettudományokat, illetve a német

nyelvet. Miután a rendes iskolákat elvégezte, utazásokat tett Magyarországon és Erdélyben,
elsősorban természettudományi szempontból; 21 éves korában nevelő volt eleinte egy Makrai,
azután a gróf Bethlen családnál és természetrajzból tartott magánokórákat Erdély nevezetesebb
családjainál. 1834-ben Kolozsvárra költözött, ahol megalapította a Vasárnapi Újságot. 1837-ben
tanszéket nyert a kolozsvári unitárius főiskolán, ahol 1848-ig a történelmet s földrajzot, később
matematikát és természettudományokat tanította; 1845-től a bölcselet tanára is volt. Az ő
nevéhez fűződik az 1841-ben elfogadott tanügyi reform, melynek során az oktatás nyelve a latin
helyett a magyar lett. 1848-ban az országos katonai iskola (Ludoviceum) tanárává nevezték ki,
azonban a tanárságból nem lett semmi.

Később, mint főúri családok gyermekeinek nevelője, a könyvtárakban nyert

tudása révén a közéletben egyre ismertebbé válik. 1834.-ben a kolozsvári kaszinó tagjai fölkérik
a Vasárnapi Újság címet viselő “néplap” szerkesztésére, melynek célkitűzése a köznép
felemelkedése és a reformeszmék közérthető magyarázása. A sikeres lapszerkesztés nyomán
ismertté váló Brassait Nagy Lázár, az iskola felügyelő gondnoka, ki egyben Kolozs megye
akkori főbírája, tanárrá javasolja. A liberális nézetei miatt számon tartott Brassai tanárrá
választását nem minden illetékes támogatja, de végül is vele töltik be az akkor elhalálozó Molnos
David földrajz és történelem tanár üressé váló helyet. Ezt a Brassai megválasztását támogató
liberális vidéki és városi körök, valamint az újért lelkesedő diákság örömmel veszi tudomásul.

Brassai már első föllépésekor — a szokástól eltérően — Az idő és a nemzeti

karakter befolyása a históriára című, bemutatkozó programbeszédet magyar nyelven mondja el,
majd tanári működésének első, 1837-töl 1848-ig terjedő szakaszában megreformálja az iskola
teljes tanulmányi rendjét. Ezt igazolja az oktatás nyelvének magyarra váltása, a diákságnak az
iskola falain belüli életet megszabó és szabályozó törvények és az egész tanulási rend
modernizálása. Elveti a tekintélyen alapuló szónoki oktatást, a diákokhoz barátilag közelit, az új
tananyag közlésében a már tanultakból indul ki, rámutat a tanultak gyakorlati vonatkozásaira,
összefoglalja a leadott új anyagot. Bár tanári működésének kezdetén meg a latin a kötelezően
előirt tanítási nyelv, földrajz és történelem órákon magyarul ad elő és támogatja az
önképzőkörben is a magyar nyelv használatát. A tanítás megreformálásával függ össze a köz- és
magántanítókat ellenőrző és irányító nevelői tisztség megszervezése. Brassai a tanítási rendszer
reformját az 1841. évi zsinaton terjeszti elő, de bemutatja a Vasárnapi Újságban és a Nemzeti
Társalkodóban is tanítási tervezetét.

Ennek értelmében az iskola három tagozatra oszlik.

Az első tagozatban, amely ma az eleminek felelne meg, a tanítás egyedüli nyelve

a magyar. A második tagozat öt évre terjedő időszakában a fő tárgy a magyar nyelvre alapozó
latin nyelv tanítása, de tanítandó a német nyelv, a hazai és világföldrajz, a mértan, a fizika, az
ókori történelem és a mitológia. A harmadik tagozat, a bölcseleti, a matematikát, a fizikát, a
hazai és világtörténetet, a filozófiát és a statisztikát tanítaná.

Mivel Brassai “a társasági polgárok” képzését tartja szem előtt, a hangsúlyt a

második tagozaton a szak-tanításra helyezi. Ezért fontosnak tartja a köztanítóknak szak-tanítókká
való át-, illetve későbbiekben kiképzését, hogy minden tantárgy, súlyának és jelentőségének
megfelelően sajátíttasson el.

Brassai az 1848-as szabadságharc bukásával elhagyja Kolozsvárt. Egy ideig

ismeretlen helyen tartózkodik, majd Pesten, a Szönyi—Gönczi-féle magániskolában tanít. Itteni
tanári működéséről nincs tudomás. Feltételezhető, hogy ezen tanárságát csak átmenetinek tekinti.
A kolozsvári unitárius főgimnázium tanárhiány okán Brassait több ízben visszahívja, de csak
1859-ben él a fölkínált lehetőséggel. Visszatérve Kolozsvárra, három évig bölcseletet, görög és
héber nyelvet tanít. Ez időre a Brassai reformálta tanítási rendszer érvényét veszti. Az 1850-ben
bevezetésre kerülő osztrák tanügyi szabályzat megfosztja az iskolát addigi főiskolai jellegétől,
mégis, néhány Brassai-féle reform érvényben marad. Brassai nem értve egyet az iskolára
kényszertett új tanítási renddel, csak az óraadásra szorítkozik, és reform elgondolásait a
tudomány más területén népszerűsíti.

A tanári állásáról lemondott Brassai további nevelői tevékenységét mint iskola

felügyelő gondnok végzi. E tisztség az iskola szellemi és anyagi élete feletti felügyeletet, az
ünnepi alkalmakkori beszédtartást és az iskola vezetésében a világi elem képviseletet jelenti. itt
vállalt kötelezettségeinek maradék nélkül eleget téve részt vesz az igazgatósági üléseken, elnököl
a vizsgákon és beszédet mond az iskola évnyitó ünnepségein. Brassai 1876-ban mond le
felügyelő-gondnoki tisztségéről és mint a neki adott “örökös felügyelő-gondnoki” tisztség
tulajdonosa, a David Ferenc Egylet elnökeként folytatja egyházi tevékenységét.

Igen jelentős Brassainak 1846 elején a Pestaluzzi szellemében alakuló, a nevelés

ügyével foglalkozó “Nevelői Kör” létrehozásában végzett szerepe. Brassai a Kör alap-
szabályainak megfogalmazója és jegyzőkönyveinek vezetője. A Kör legfőbb feladatának az
állam és az iskola kapcsolatának meghatározását tekinti. Ennek jelentős mozzanataként
határozatban mondják ki a pesti protestáns tanári gyűlésen az egyház és az iskolaügy
különválasztását.

Brassai nevelési munkásságát 1872-töl az akkor megnyíló kolozsvári

tudományegyetemen, mint az “elemi matézis”, majd itteni nyugdíjaztatása után, mint a szanszkrit
nyelv tanára folytatja. Az oktatás területén főleg a “módszer” kérdésével foglalkozó Brassai
szerint az oktatásban a tanár szerepe az ösztönzés és a gondolkodás fejlesztése, főleg a nyelvek
és a matematika révén. Amint mondja, e kettő vezet az önálló gondolkodásra. Ezt kell segítse az
élénk előadás, a szemléltetéssel kísért, a tanuló figyelmét lekötő egyszeri igazság és annak
gyakori ismétlése. Módszertani jelszava: “Keveset, jól és lassan!”

Brassai már tanári működését megelőzően, sőt az alatt és utána is, a sajtó útján,
tudományos folyóiratokban és könyvekben teszi közzé haladó irányú álláspontját. A vele
foglalkozó irodalom a tudomány tíz ágát: természettudományit, bölcseletit, pedagógiait,
statisztikait, közgazdaságit, meteorológiait, botanikait, esztétikait, matematikait és nyelvészetit
hozza kapcsolatba. Bár Brassai tudományos irodalmi tevékenységének összességét nem
feladatunk bemutatni, de közlünk ízelítőt jelentősebb munkáiból.
 Brassai pedagógiai nézete 19 folyóiratban megjelent Írásai révén ismerhető meg.
Így p1. a Nemzeti Társalgóban közölt “Nyelvtanulás” című munkájából, melyben a nyelvtanulás
kötelességét, hasznát, és a velejáró szépséget boncolgatja. A nyelvtanulás —mondja Brassai —
azért is fontos, mert sokoldalúvá tesz, ízlésre nevel és elősegíti egy nemzet szellemi életének
megismerését. 1882-ben a Nemzeti Társalkodó és Szépirodalmi Közlöny teszi közzé a
“Gyönyörűségről” című értekezését. Ebben az esztétikát tapasztalatra építő és gyönyörűséget
okozó tudománynak mondja, mely a lelkiállapotban jelenik meg. A mű élvezőjének szüksége
van a fantáziával azonosított teremtő képzeletre. Ez a kiegészítő tevékenység a művészetekben a
sorrendet felállító asszociáció. 1846-ban az Erdélyi Híradó jelenteti meg Brassainak a
magyartalanságok ellen induló cikksorozatát, illetve annak részeként az “Egy szavazat nyelvünk
ügyében” című tanulmányát. E tanulmányban Brassai felhívja a figyelmet az alaktannal szemben
a mondatfűzés fontosságára. Hasonlattal élve, a szóképzést a magyar nyelv élő szervezetével, a
mondatfűzést idegrendszerével azonosítja.

Közgazdasági vonatkozású tanulmányaiban az angol hírlapok kezelésével, mérési

kísérletekkel, bankismerettel stb. foglalkozik. “Bankismeret” című munkája az 1848 előtti, a
bankoknak a földművelésre gyakorolt hatását mutatja be.

A meteorológiai munkákban Brassai tudományos alapon foglalkozik a

napkeltével és napnyugtával, a napfogyatkozással, az árnyékokkal, az üstökösökkel, az
időjárással, a dérrel stb.

A botanikai munkák Brassai révén a mezőgazdaság elveit és a növényföldrajz

kérdéseit teszi boncolgatás tárgyává. Az 1864-ben megjelenő “Füvész és kertész” című
tanulmánya leszögezi, hogy a fajokra vonatkozó darwini nézet elavult és abban csak az alkal-
mazás és az általánosítás eredeti.

Esztétikai és kritikai munkásságát 10 folyóirat közli az olvasó és érdeklődő

közönséggel. Így p1. 1862-ben a Korunkban (43. szám) a “Mentovichoz Brassai” című munkája
olvasható, amely Mentovichnak, ugyancsak a Korunkban (1862. 42. szám) megjelenő kritikájára
adott válasza. A Mentovich-cikk szerint Brassai öreg napjait imádkozás helyett gyermekes
civódással tölti. Brassai ezt az írást nem bírálatnak, hanem személyeskedésnek tekinti. A
Vasárnapi Újságban ,,Ö” aláírással jelzett ellenkritika szerzőjét Brassai olyan kertésszel
azonosítja, aki az élő fát nem szíveli a maga természetes szépségében és azt különböző formájúra
alakítja.

A matematikai jellegű munkákban Brassai az algebrai formákról, azok

gyakorlatáról és Euklides elemeiről fejti ki egyéni véleményét.

Nyelvészeti és nyelvtudományi munkásságát 9 lapban közzétett 51 tanulmánya

jelzi. A “Magyar mondat” címmel megjelenő és az akadémiai nagydíjban részesülő értekezései
(1860, 1863, 1864) a magyartalanságra vonatkozó elmés megjegyzéseit tartalmazza. Értekezései
általános elveket és részleteket mutatnak be. Foglalkozik itt a nyelvészettel, mint induktív és
természeti tudománnyal, a nyelv sajátosságaival, az igékkel és az igehatározók szerepével. “A
mondat dualizmusa” című értekezésében (1884) betekintést enged a mondat elméletének
fejlődésébe. “A neo-paleológia ügyében” című akadémiai értekezése az ortológia és neológia
kérdéséhez nyújt tájékoztatást. Az “Egy hirdetmény” című tanulmányában (Magyar Nyelvőr,
1872) kifejti, hogy úgy a paleológia, mint a neológia jót akar, csak eljárása rossz és kártékony.

Brassai pedagógiai munkássága — cikkein túl — tankönyvei révén ismertek. Ír

számtan, algebra és nyelvtanulást elősegítő könyveket. Így a nyelvtanulás megkönnyítése
céljából írja “Okszerű vezér” című, 25 évi tanulmányozásra és tapasztalatra épülő, 10 kiadást
megérő kézikönyvét.

Ha összeszámláljuk Brassai munkáit, azok hozzávetőlegesen a kor 40 lapjában

látnak napvilágot. Személyével és munkásságával 52 lap foglalkozik, és ha mindehhez
hozzávesszük, hogy részt vesz 8 lap szerkesztésében, világossá válik, hogy nem minden kor és
nem minden intézmény dicsekedhet ilyen sokoldalú és sokoldalúan képzett tudóssal.

A tudomány sok ágát művelő Brassait — hosszú élete folytán — tudományos

munkássága elismerése és értékelése bizonyságául több kitüntetés éri. Tagja a regensburgi
Királyi Növénytani Társaságnak, a Magyar Királyi Természettudományi Társaságnak, a bécsi
Császári és Királyi Állat és Növénytani Intézetnek és a nagyszebeni Földtani Intézetnek.
Tagságával tünteti ki a kolozsvári Zenekonzervatórium, a Dalkör, a Hilária Dalegylet, a
Philológiai Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság. Az Akadémia 1837-ben levelező, 1865-
ben rendes, 1887-ben tiszteletbeli tagjául fogadja. Nevéről növényfajt neveznek el, bizonyságul,
hogy nem ok nélkül nevezik Brassait kora nagy és egyben Erdély utolsó polihisztorának.
 Brassait a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugovóra. Sírhelyét
Pákei Lajos tervezi. Ez oszlopok által határolt térben, szabadon álló talpon nyugvó, másfélszeres
nagyságú Brassai-mellszobor. A szegedi “Panteon”-ban levő szobra Istók János alkotása. Nevét
ma is viseli a kolozsvári volt unitárius kollégium.
Bibliography
https://mek.oszk.hu/05100/05142/05142.pdf

http://mek.niif.hu/05100/05143/pdf/index.html

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-
jozsef-7891B/b-79D0E/brassai-samuel-7DC75/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Brassai_S%C3%A1muel

http://www.bbk.alfanet.eu/index.php?module=staticpage&id=110&lang=1http://www.bbk.alfanet.eu/
index.php?module=staticpage&id=110&lang=1

http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/b/b02438.htm

https://web.archive.org/web/20080920045346/http://www.unitarius.hu/tanulmanyok/kelemen-
brassai.htm