Háborgó mélység

Rémálommá vált
Szomorú véget ért
Mi szépnek indult rég
Túl sokszor karcolt szív
Bonyolult harcot vív
Semmi nem segít

Túl sok mindent áldoztunk már fel

Küzdöttünk egymásért
Mondd, meddig lesz így még?
Most könnyes szemmel halványul a fény
Nem nyúl értem kéz
Egyre lejjebb húz a mély

Háborgó mélység visszahúz

Lelkem lángra gyúlt rég
Még mindig ég
Nem bírok nem gondolni rád
Elvesztem
Egy árnyék vagyok már rég

Tudom, hogy félsz

S ezért elmész
A messzi távolból szemlélsz
Magadhoz hívsz
Miközben sírsz
Belül még őrült harcot vívsz

Túl sok mindent áldoztunk már fel

Küzdöttünk egymásért
Mondd, meddig lesz így még?
Most könnyes szemmel halványul a fény
Nem nyúl értem kéz
Egyre lejjebb húz a mély
Háborgó mélység visszahúz
Lelkem lángra gyúlt rég
Még mindig ég
Nem bírok nem gondolni rád
Elvesztem
Egy árnyék vagyok már rég

Hányszor szóltam, hányszor kértem

Nem kellett megváltozz értem
Eddig vártam, most túllépek
Búcsút intek, már nem félek
S rám egy másik vár

Egyedül fekszek a sötétben

És nem látok fényt
Azt hittem biztonságban vagyok
De megtörtént
Azt hittem, hogy te leszel
Az a lány, aki hűséges örökre
És majd megment
De már látom, hogy nem te leszel
Túl sok terhet tettél rám
Amit évek alatt építettünk
Most tönkreteszel
A magányom van velem
A félelem meg átölel
Bármit megtennék
Hogy ezt az egészet
Megmentsem, nem tehetem

Háborgó mélység visszahúz

Lelkem…