1/9.

EPIZÓ D

1. jelenet (6 perc)

N.: Fr. hazaérkezik egy csomó kará csonyi koszorú val. Ő t bízta meg az SZMK az osztá ly ö sszes
koszorú já nak elkészítésével, így megnyerte ezt a feladatot. Egykedvű , mert ú gy érzi, még az
ü nnepek kö zeledtével se érzi igazá n, hogy a csalá dja egy boldog, harmonikus szeretetkö zö sség.
Soha sem lá tta példá ul gyerekeit együ tt csiná lni valamit, együ tt ö rü lni valaminek.

<Fá radtan rá bá mul a há rom gyerekre. Mindhá rman egy-egy tévét néznek, mind ugyanazt a
filmet.>

N.: Olyanok voltak, mint há rom vadidegen utas, akik egy buszpá lyaudvaron csak egyre vá rnak,
hogy végre elhú zhassanak.

Fr.: Ti hogy lehettek ilyenek?! Miért kell ugyanazt a mű sort há rom kü lö nbö ző tévén nézni?

Br.: Mert a hangerő ben sosem tudunk megegyezni. - Fr.: Ahhh!

<M. megérkezik.>

Fr.: Heló ! Milyen napod volt ma az irodá ban?

M.: Stannel ebédeltem, és képzeld, még 10000-et levá gnak a kö ltségvetésbő l. Ja, és Eddie néni
kezd begolyó zni. Ma má r hívott Michaelnek, Mickie-nek, ső t még Myrtillnek is... Komolyan,
szerintem lő ttek neki...

Fr. Á h ugyan, a csalá dban minden nő megzakkan egy kicsit a vége felé.

<Fr. tá nyérokat tesz ki az asztalra. A beszélgetés alatt a szereplő k innentő l végig grimaszolnak is
mondanivaló juk kiemelésére.>

M.: Ő ő ő ő ! Mire készü lsz? Vendégeket vá runk?

Fr.: Nem, nem, csak... gondoltam ma együ nk itt.

M.: Ö sszetö rték a nagyobbik tévét, vagy mi?! Gyerekek, ide a szemem elé!

Fr.: Nem, ne-nem, nem, nem. Csak gondoltam, nem kell mindig a tévét bá mulnunk vacsora
kö zben. Inká bb ü ljü nk le és beszélgessü nk!

Ax. <idegenkedve>: Hű ű ű , mik ezek a tá nyérok az asztalon?!

Fr.: Ma az asztalná l vacsorá zunk.

Ax.: De én nem akarom azt a kis tévét nézni!

S.: Megint elromlott a nagytévé?!

Fr.: Nyugi má r, semmi baja a tévének, majd nézzü k vacsora utá n! Amit ma a csalá d ennél az
asztalná l ennél az asztalná l kö lt el!

<A csalá d tö bbi tagja megü tkö zve egymá sra néznek.>

Ax.: Apaaa!

M.: ... Hallottá tok anyá t! Mindenki... asztalhoz!

Fr. Mi ez a rémü let? Má r vacsiztunk az asztalná l!

Br.: Nekem nincs székem!

N.: Lehet, hogy azó ta nem ettek asztalná l, amió ta Br. megszü letett?

Fr.: Nem probléma, kint vannak még székek. ... Ez egy kicsit havas...

Br.: Miért is csiná ljuk ezt?

M.: Anyá tok és én talá n beszélni akarunk veletek, nem tudom.

S.: (rettegve) El akartok vá lni, ugye?!

M.: Vacsi utá n meglá tjuk...

<Br. leü l az alacsony székre. Alig lá tszik a feje.>

Fr.: (szuper lelkesen) Tö k jó este lesz. Tudjá tok sok csalá d minden este így vacsorá zik. Leü lnek
egymá ssal szemben, és amíg esznek, mindenki elmesélheti, hogy milyen volt a napja. Csiná ljuk
mi is ezt! Mi volt a legjobb és mi volt a legrosszabb a mai napotokban?
Ax. (szarkazmussal): A legrosszabb ez...

Fr.: Jó , hh, majd kezdem én! A legjobb az, hogy együ tt vacsorá zom a csalá dommal. A legrosszabb
a megjegyzés, amit Ax. tett az elő bb. S.?

S.: Nekem az volt a legjobb, hogy az a srá c, akivel együ tt ü lö k biosz ó rá n, ú gy tű nt, hogy felismert
a szü netben... A l-legrosszabb pedig az, hogy mégse...

Ax.: KKhhhmmm, lú zer!

Fr.: Mondjam mi az, aki szavakat kö hö g a hú gá ra?

Br.: A legrosszabb az, hogy a csalá dom nem vett nekem széket. A legjobb az, hogy így viszont
kivá ló an tudok kö zvetlenü l az asztalró l enni! <Nekikezd.>

Ax.: Fú ú j! A legrosszabbat mó dosítom!

Fr.: OK, OK, elég is ebbő l, ezt hagyjuk má r. Csiná ljunk valami má st! Mondjuuuk... Most mindenki
mond valami kedveset a tő le balra ü lő nek!

<M-ra kacsint. M. megérinti Fr. kezét.>

M.: (álszentü l) Széppp pró bá lkozá s!

Fr.: (kiá brá ndultan) Kö sszö nö m! ... Ax., te is S-nak! ... <bó logat hozzá>

Ax.: MM, Mrrrr <fejkö rzés, undor, majd rö vid gondolkodá s> ... A fejed tö k jó l illik a testedhez!

S.: Á Á Á j, ezt komolyan mondod???

Ax.: Igen, mert ugazá bó l... nyaktó l lefelé is pontosan olyan gá z vagy, mint fent!

S.: Arrh, fogd má r beee!!!

Ax.: Befogná m, ha menne a tévé!

Fr.: <kifakad> Na nem, ti meg se pró bá ltok jó l viselkedni!! Ti testvérek vagytok, és ez az egyetlen
kapcsolat, amely egy életen á t tart! Eljö n az idő , amikor apá tok meg én nem leszü nk veletek,
akkor csak egymá sra szá míthattok majd!

S.: Meg fogsz halni?! Szó val... ezért eszü nk... az asztalná l?! Haldoklik!!! Nem, azt nem bírom kiiii!!
<bő gés hatá rá n>

Fr.: Nem dehogy, egyelő re nem készü lö k még meghalni...

S.: <kitö r> Jééézusom! Akkor apa beteg!

Fr.: Senki sem haldoklik!

Ax.: Haljunk meg együ tt, akkor vége lesz ennek a mai kínló dá snak!
M.: Ax.!

<10 mp érthetetlen veszekedés, a négy ember egyszerre ordibá l>

M. Elég! Ti há rman azonnal elkezditek szeretni egymá st, mert ez az, amit az anyá tok szeretne!
<Fr-re néz> Vagyis... Ugye? <gyerekek ö sszenézve elrö hö gik magukat - lezá ró zene>