Az utolsó busz

I. JELENET
M. Várjon! Kérem, várjon! Hé! Nem halt volna bele, ha fél percet vár rám. Látta, hogy futok,
nem igaz? Óh, Krisna, most miért csinálod ezt velem?
…. Hm… fél óra…..
Halló! Hare Krisna! Igen, jól ment. Majdnem elfogyott az összes könyv. Az emberek is
elfogytak, egy lélek sincs már az utcán. Viszont fél óra múlva jön csak a buszom, mert az
előző….. Halló! Halló! Ó, már ez is?! (Körülnéz, meglátja a vendéglőt)
Vizem sincs. Egyik csapás a másik után. (Rászánja magát a vendéglőre.)
Hűha! (szaglászik) Kocsma.
Khmm, Uram, elnézést! Uram! Ööö... Elnézést. Bocsánat! Nem tudja, hová lett a
személyzet? Szükségem lenne egy kis …
Mi van itt, ez valami kandi kamera?!

V. Mit óhajt hölgyem, ha már csak így besétált?

M. Hát... azt reméltem, kaphatok itt inni valamit. De…. igazából már nem is vagyok szomjas,
úgyhogy mennék is……

V. Dehogyis megy. Majd én hozok magácskának inni. Üljön csak szépen vissza!
Így ni.
Amúgy is jobb, ha nem találkozik a csapossal. Az egy akasztanivaló gazember.
Nos. Mit szólna, ha egy hideg Bloody Mary-vel indítanánk?

M. A víz tökéletesen megteszi.

V. Ugyan már, nem kell szerénykednie! Most bármit kérhet.

M. Nagyon köszönöm! Maradnék a víznél.

V. Ám legyen, ha már ennyire hajthatatlan. Első a vendég. Nehogy még a végén

udvariatlannak tűnjek.
Tessék a vize!

M. Köszönöm!

V. Nem bánja, ha csatlakozom? Csak az ökör iszik magában.

M. Öö...maga nem iszik?

V. Hamarosan én is fogok.

M. Aha, értem. Egyébként itt mindig ilyen sötét van?

V. Ugyan, dehogy. Csak esténként.

1
M. Nem tudna lámpát gyújtani?

V. Lámpát gyújtani? Esetleg gyufát hozott?

Szóval, csak úgy be tetszett tévedni ide.

M. Hát, itt jártam a faluban, és a busz az orrom előtt ment el.

V. És ez volt az utolsó busz.

M. Nem, nem! Fél óra múlva megy az utolsó. Benne van a menetrendben, megnéztem.

V. Hát én igazán sajnálnám, ha elmenne. Látja, nincs itt túl sok vendég.

M. Igen, de várnak rám, tudja? A barátaim várnak engem. Talán jobb is, ha kint várakozom,
nehogy az utolsó buszt is lekéssem.

V. Pedig olyan ritkán találkozom halandókkal.

M. Talán azért, mert túl sötét van itt… Nagyon köszönöm a vizet! Mivel tartozom?

V. Az életével, drágaságom… Áááá, hagyja csak.

M. Köszönöm! Maga tényleg remek vendéglátó. Majd ajánlom másoknak is. Viszontlátásra!
Beszorult! Tudna segíteni...?

V. Ugyan, kedves! Ne hagyjon csak így magamra! Egy ilyen fiatal hölgynek kell a
szórakozás esténként.
Maga tetszik nekem. Hadd szórakoztassam! Csak egy szavába kerül és olyan bálba
röpítem, hogy elakad a szava.

M. Sajnos nem tehetem. Szerzetes vagyok és nem járok bálokba.

V. Szerzetes? De hisz nem is néz ki úgy, mint egy apáca.

M. Mert én másfajta szerzetes vagyok. Szent könyveket terjesztek. Ide a faluba is azért
jöttem.

V. Szóval, akkor nem arról van szó, hogy nem tetszem magának?

M. Nem, nem, ilyenről egyáltalán szó sincs! Maga nagyon is vonzó úriember!

V. Valóban? És mit szól a köpenyemhez?

M. Káprázatos! Pont az esetem.

V. Magam terveztem. Sajnos a szabó … hát … idő előtt elvérzett. Mármint nyugdíjba ment.

M. ElÉs az ott egy igazi zsebóra?

V. Az hát! Még egy korábbi vendégemtől kaptam. Volt rá párszáz évem, hogy begyűjtsek
ezt-azt. De azért remélem, nem tart avittasnak?

M. Ó nem, dehogyis!

V. Akarja megnézni?

2
M. Nagyon lekötelezne vele!

V. Tessék!

M. Ez egy igazi remekmű. Önnek irigylésre méltó ízlése van. Biztosan szép gyűjteménye
lehet antik kincsekből.
Gondolom, azért a modern kütyüket is kedveli. Ahogy a gyűrűít elnézem, biztos a
legpazarabb mobiltelefonja van, igaz?

V. Bizony! És nem is egy! Képzelje, van egy aranyborítású Vertum... 55 000 Lej volt, és
nem is lehet kapni Erdélyben. Nekem több is van belőle.

M. Én még sosem hallottam róla. Nincsenek olyan ismerőseim, akik ezt megengedhetnék
maguknak.

V. Hát most már van egy.

M. Váó! Megcsodálhatnám azt is esetleg?

V. Voilá!

M. El sem hiszem! Nahát, micsoda kijelző! Nagyon praktikus a menürendszere. Gyors, mint
a villám. És okos, mint amilyen Ön is. Szívesen elfogadnék még egy pohár vizet...

V. Mit művelsz te ott? Mit nem merészelsz? Szóval ez az egész csak egy trükk volt, hogy
kijátszhasd az éberségemet! Ennyire ostobának nézel? Azt képzelted, hogy átverhetsz?

M. Tessék, tessék, visszaadom. Nem kell a telefonja.

V. Megadtam az esélyt. Így még nem bántam senkivel. Te hálátlan féreg!

Akárki fia borja vagy, hiába is könyörögsz… Most az életednek vége…

M. Namas te narasimhaya....

V. Mi ez? Ez az erő, ami belőle árad? Soha nem éreztem még ilyet. Ki ez a nő? Nem bírom,
nem bírom...
Menj el, menj! Takarodj el!

II. JELENET
V. Hát te mit csinálsz még itt? Meg akarsz halni?

M. Szeretnék mondani valami fontosat, ami miatt visszajöttem.

V. Nekem? Mondani?

M. Igen. Önnek. Önről.

V. Mit? Mi… mi... mi az, hogy rólam?

3
M. Uram, nézze, lehet, hogy most épp egy vámpír szerepét játssza, de valójában Ön ennél
sokkal több. A valóság ennél sokkal fennköltebb.

V. Mit hadoválsz itt össze? Miért nem hagysz már magamra? Nem kell tőled semmi! Érted?!
Mindenem megvan, amit csak akarok! Minden, ami a boldogság…-hoz ...kell...

M. Ejnye, hát csakugyan ilyen egy boldog ember?

V. Nem értesz te semmit. Nincs rád szükségem, menj el! Hagyj magamra! Vagy a vacsorám
akarsz lenni? Egy csésze friss, meleg vér?

M. “A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre,
és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a
testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.
A lelket semmilyen fegyver nem képes feldarabolni. Tűz nem égetheti, víz nem nedvesítheti,
és szél sem száríthatja.
Az egyéni lélek törhetetlen, feloldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet.
Örökkévaló, mindenhol jelen van, változatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz.”

V. Mi...? Miféle ember vagy te? Miért jöttél vissza? Valóban nem féled a halált?

M. Uram, kérdezhetek Öntől valamit?

V. Ó, hát persze kedves hölgyem … vagy kisasszony?

M. Szeretett Ön már valaha?

V. Hogy szerettem-e? Ha-ha-ha! Hogy szerettem-e valaha?

Hát persze! Nem is csak egyvalakit! Számtalan édes, ifjú hajadont. Rengeteget!
Miért érdekel ez téged? Szeretnél az egyik szerelmem lenni?

M. Azt hiszem, félreért. Uram, én csak azért kérdezem ezt, mert a Szeretet az, ami engem
visszahozott ide.

V. Ó, hát ez nagyon édi! Csak nem belém szeretett ez a karcsú kis virágszál?

M. Uram, igazán nem szeretnék csalódást okozni, de… A lelki tanítómesterem iránti
szeretetem hozott vissza ide. A lelki tanítómesterem megmentett engem a szenvedéstől, a
tanításai adtak értelmet az életemnek. Az egyetlen módja, hogy megháláljam, amit tőle
kaptam, hogy továbbadom azokat másoknak. Mert mindenki, aki ebben az anyagi világban
él, az ki van téve a szenvedésnek.

V. Én nem szenvedek. Én nem szenvedek. Hmm... “lelki tanítómester” … “anyagi világ” …

“az Élet Értelme”.

M. Az élet értelme…

V. Az Élet Értelme….

M. … hogy boldogok legyünk.

V. ... a halhatatlanság és az élvezet. Pénz, nők, hatalom. Igen! Legyünk boldogok! Kezdelek
megkedvelni.

4
Hm, az Élet Értelme. Boldoggá válni… A te lelki tanítómestered ezekre mondja, hogy
boldogságot adnak? Ez minden, amit hallottál a te mesteredtől? A spirituális mesteredtől?
Te, koszos kis némber! Gúnyt űzöl belőlem? Hogy merészeled ezt a játékot játszani velem?

M. Igen, ez egy játék, egy színjáték, amit Ön játszik. Ön Drakulásdit játszik…

V. Te pedig egy anyácát játszol?

M. … ő ott egy fát játszik, ő pedig a főnököt, ő meg a papucsférjet.

V. Ezek pedig lovakat játszanak.

M. Ők madarakat.

V. Ők meg gyerekek akarnak maradni örökre.

M. Hogy is mondja Shakespeare?

Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:
V. Ó, ó, “Ahogy tetszik”?
M. Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csiga módra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a kemence,
sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr-nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. A végső jelenet
Mely e fura s gazdag mesét lezárja
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny, tönkremenés!

M. Önnek mit jelentenek ezek a szavak?

V. Hogy ennyi az élet a kezdetektől a halálig. De hol van ebben a boldogság, amiről
beszéltél?

M. Igen, épp ez az: sehol! Ebben nincs boldogság. Mert ha az ember csak a külsődleges
dolgokkal foglalkozik, de a lelket nem táplálja, sosem lesz boldog.

5
Mint amikor van egy gyönyörű tarka tollú, édes hangú kismadár, és berakja őt egy hozzá
méltó szép ezüst kalitkába. Minden reggel kifényesíti, polírozza a gyönyörű kalitkát. Csak
fényesíti és fényesíti, hadd ragyogjon, attól lesz szép a kismadár. Aztán egy reggel…
Csend. Nem trillázik többé. A madár éhen hal, ha csak a kalitkát fényesíti, de nem ad neki
enni!
Ugyanígy, ha valaki csak a testével törődik, ami csak egy kalitka a lélek számára, de nem
táplálja a lelkét, akkor csak testi élvezetben lesz része, de lelkiben nem.
Önnek rendkívüli ereje van, sokáig élhet, messze meghaladva az emberi élet lehetőségeit,
de csak a testével törődik, és nem táplálja a lelket. Ezért a lélek éhezik, és boldogtalan.
Ha változást akar, meg kell változtatnia az életét. Lépnie kell!

V. Hát ez igazán megható. De tényleg! Szóval te most prédikálsz nekem… hogy

megments…. Micsoda nemes lélek!

M. Azért jöttem vissza, hogy megosszam Önnel a jószerencsémet, a boldogságomat.

V. A boldogságodat? Nekem nem kell a te boldogságod! Kérlek, inkább csak menj el! Most!

Már évszázadok óta nem beszélt velem senki...

Már évszázadok óta egy cseppnyi boldogságot sem éreztem. Szétfeszít a kín, mely
sóvárgásomba vájja karmait.
El sem lehet mondani, milyen érzés ez.
Néha dühödten tombolok, akár egy őrjöngő vadállat, elpusztítva mindent és mindenkit, aki
utamba kerül. Másszor pedig mély letargiába zuhanva gubbasztok heteken át egy barlang
sötétjében. De aztán, újra elönt a vágy, és szárnyra kapva ismét emberlakta területre
repülök. Kéjsóvár tekintettel, a vér ízére vágyva vizslatom a sötét utcákat, és újra meg újra
lecsapok éjjelente, hogy oltsam szűnni nem akaró szomjamat.
Kezdetben ez az élet olyan volt, mint a nektár, de most már a legutálatosabb méreg.
Átkozottnak érzem magam. Kiégtem, és nem látok kiutat, csak az örökkévaló szenvedést,
amely minden boldogságra tett erőfeszítésemen gúnyosan kacagva folytonosan visszarúg a
reménytelenség bűzös mocsarába.

M. Épp ezért vagyok még mindig itt. Mert én is hasonlóan éreztem magam néhány évvel
ezelőtt. De aztán találkoztam valakivel, aki kihúzott engem ebből a mocsárból. Megtanított
valamire, amitől végre magamra találtam, és azóta már mindent egészen más szemmel
látok. Minden, ami történik velem, értelmet nyert.
A halhatatlanság gondolata az én szememben sem áldás többé, inkább átok, hiszen a halál
nem a vég, hanem a kezdet. Egy új esély, hogy jóvá tegyük, amit elrontottunk és fejlődjünk.
És, bár még nem értem el a tökéletes boldogságot, az életem sokkal, de sokkal boldogabb,
mint azelőtt. És mindez annak köszönhető, hogy már tudom, ki vagyok, és mi az élet
értelme.

V. Na jó, de te... te egy ember vagy. Hogyan fog ez nálam is működni?

M. Mindenkinek működik, mivel mindenki egy lélek - az emberek, a növények, az állatok.

Mindenki ugyanolyan spirituális lény. Ez a lélek teszi elevenné ezt a porhüvelyt, amibe
bezárva él már évszázadok óta.
A lélek természeténél fogva boldog, ahogyan a só sós, a cukor édes, a víz pedig nedves.
Hát ezért vágyik Ön is állandóan a boldogságra. De a testi örömök, a pénz, a nők, a hírnév,
a kocsik sosem tehetik boldoggá.

V. Miért vagy te olyan biztos a lélek létezésében?

M. Való igaz, hogy a lélek nem érzékelhető, és műszerekkel sem lehet kimutatni, de a
jelenléte mégis logikusan kikövetkeztethető.

6
V. Csakugyan?

M. Hát persze. Nem szívesen beszélek erről, de amikor Ön megfosztja áldozatát az életétől,
abban a pillanatban látni lehet rajtuk valamiféle változást, nem igaz?

V. Semmit. Ugyanolyanok, csak nem mozdulnak.

M. És a tekintetük?

V. Minek kérdezed ezt? Miért fontos a tekintetük? Ennek semmi jelentősége... A

tekintetükből kihúny a fény.

M. Mert az a fény a lélek. A lélek a fény, ami elhagyja a testet. Eltávozik. A

hasznavehetetlen testből egy új testbe költözik. Ez a lélekvándorlás.
Képzelje el, összesen 8 400 000 faj létezik: egysejtű, hal, kétéltű, madár, ízeltlábú,
ragadozó, félisten, vagy épp vámpír. Mit gondol, miért van ilyen sok? Mert az élőlény a
vágyainak megfelelő testet kap.
Aki például hétalvó álomszuszék, az megszülethet medveként vagy mormotaként, hogy
legyen elég ideje aludni.
Az pedig, aki nyilvánosan kelleti bájait, megszülethet például faként, s így több száz éven át
csodálhatják kecses formáját az emberek.
A gondolat hozza létre a következő testünket.
Hallott már Ön a karmáról?

V. Kinek a karmáról?

M. Ne viccelődjön, ez egy komoly téma, ez határozza meg az életünket! A karma azt jelenti,
hogy minden tettünknek meghatározott következménye van. Ki mint vet, úgy arat, ahogy a
közmondás szól. Ha jót teszünk, velünk is jót tesznek, ha bántunk másokat, minket is
bántani fognak. Jó tett helyébe jót várj. Vagy - ha már a szólás-mondásoknál tartunk - aki
másnak vermet ás, maga esik bele. Legalább is mi Magyarországon így szoktuk mondani.

V. Érdekes. És én vajon milyen testet kapok majd halálom után? HA EGYÁLTALÁN

MEGHALOK!

M. Nézzük csak! Ön ugyebár szereti a vér ízét. Halála után e vágyának megfelelően kap
majd egy új testet, ami sokkal alkalmasabb lesz, hogy beteljesítse a vágyát. Még egy vámpír
testénél is alkalmasabb lesz, hiszen szinte észrevehetetlen lesz és még nappal is ihat vért.
Talán... szúnyog testet.

V. Szúnyog testet?! Te szórakozol velem? Én egy király vagyok, nem egy ilyen kis nyomorult
rovar, amit még egy gyerek is megölhet.

M. Uram, a természet törvényei nagyon is szigorúak. Ezek valójában Isten törvényei… A

karma Isten törvénye.

V. Most meg ezzel jössz? Isten! Én vagyok Isten!!! Hát nem érted? Halhatatlan vagyok!
Képes vagyok bármire, amit csak akarok...

M. És boldog?

V. …. És akkor változtatom meg a testemet, amikor csak akarom, bármit és bárkit

megkaphatok.
Most meg miért hallgatsz? Miért nem prédikálsz nekem Istenről? A vallásodról?

7
M. A Bhagavad-gíta szerint létezik egy másik valóság.

paras tasmāt tu bhāva ‘nyo

‘vyakto ‘vyaktāt sanātanaḥ
yah sa sarvesu bhutesu
nasyatsu na vinasyati

“Létezik egy másik természet is, amely ehhez a megnyilvánult anyaghoz képest örök és
transzcendentális. Ez a legfelsőbb világ, ami sohasem semmisül meg, még akkor sem,
amikor ebben a világban már minden megsemmisül.
Megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsőbb célként ismernek, s ahonnan soha többé
nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda - ez Isten legfelsőbb hajléka.”

A boldogság világa más, mint a mi átmeneti világunk, amiben most élünk.

Uram, igazán sajnálom, de hamarosan itt a buszom. Lassan mennem kell. Elindulhatok,
Uram? Jól van?

V. Jól vagyok, jól vagyok… Menned kell… Igen, igen, természetesen menned kell…. Efelől
semmi kétség. Bizonyára fáradt vagy. Valaki biztosan nagyon vár már rád…. valaki biztos….
“A legfelsőbb cél”...
Adhatok egy kis vizet az útra? Esetleg egy szendvicset? Itt van ez a sonkás, teljesen friss.
Ó, bocsánat, te biztosan vegetariánus vagy, szörnyen sajnálom.
Most pedig el fogsz indulni. De hát nincs több busz.…. ja, de, de, a te buszod, az fog jönni.
“A legfelsőbb hajlék” Mit értesz azalatt, hogy legfelsőbb hajlék? Nem, nem, nagyon tetszett
az a vers!

Igazából te egy nagyon intelligens lány vagy. Szokatlan ez a korodhoz képest. Honnan
szerezted ezt a műveltséget? Melyik egyetemen?
Ó igen, a lelki tanítómestered!

Most el fogsz menni. És magamra hagysz. Olyan sokmindent kaptam tőled…. Kérlek, mondj
még valamit!
Tetszett, amit énekeltél. Én is énekelhetném ezeket, ugye? Megtanulhatom őket?

Hogyan lehetnék én is olyan boldog, mint te?

M. Ez a Bhagavad-gītā. Ez Bhagavān, azaz Isten éneke. Minden benne van, amitől boldog
lesz. Amilyen én is vagyok. Kérem, fogadja el.

V. Köszönöm igazán. Hadd adjak érte valamit... A zsebórámat.

Máskor is eljön majd? Meglátogat néha?
Ígérje meg nekem, hogy visszajön.

M. Rendben, megígérem. Elhozom a barátaimat is.

Hallatszik a busz hangja.

V. Siessen, már hallom a buszt.

M. Isten áldja!

V. Isten….

8
Hangok, felvételek:
- Busz hangja, ahogy elmegy
- Állatok, farkas üvöltés, sakál, varjú, bagoly
- Ajtó nyikorgás
- Busz hangja, ahogy közeledik
- katartikus zene