CATHAROSE DE PETRI

J. VAN RIJCKENBORGH

Szegletkő sorozat
6

1991

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA

 Tartalom

I Az új jelben
II Húsvét előestéje
III A Szent Szellem vihara
IV A misztériumok igazsága
V A szent úrvacsora
VI A szellem vihara
VII A levél
VIII Meghívó a menyegzőre
IX Rózsakereszt Krisztián álma (I)
X Rózsakereszt Krisztián álma (II)
XI A vér rejtélye (I)
XII A vér rejtélye (II)
XIII A vér rejtélye (III)
XIV A vér rejtélye (IV)
XV Az igaz élet (I)
XVI Az igaz élet (II)
 I

Az új jelben

Gyorsan közeledik az a pillanat, amikor a világnak egy

része meglátja és megérti a rózsakereszt igazságát. A
hazugságok, rágalmak és csalások gubancából melyet
a századok e szent és magasztos Rend jelképe köré
fontak, nemsokára páratlan, makulátlan és szép em­
lékmű emelkedik ki: a rózsakeresztesek egyetemes ke­
reszténysége, melyet az idők lanyha folyásában már
csak nagyon kevesen é r t e t t e k meg. Eljön a nap, amikor
a rózsakereszttel szemben, Saulhoz hasonlóan a fenye­
gető, üldöző és gyilkos érzetekkel t e l t emberek is aláza­
tosan és megrendülten, Pál apostolhoz hasonlóan fogad­
ják el e kereszt fényességét és s z e r e t e t é t , s vakságuk­
ból új szemekkel ébrednek rá a világosságára.
Ez a minden időkben véresre vert, de sohasem agyon­
vert Rend betölti hivatását, egészen a győzelem napjáig,
hogy aztán minden jóakaratúval, az isteni hierofánsok
egyetlen, szent, általános Szerzetének fehér templomá­
ban a világosság és a szeretet ünnepét ünnepelje.
Szinte trombita harsan, amikor az egyetemes Szerzet
új munkához lát. Mire a trombitaszó rezgései kiáradnak
és széles körökben elterjednek a földön, a Szerzet fóku­
szaiban már új, tiszta hangot keltenek, hogy célját soha
el nem hibázó hatását kifejthesse bolygónk l e g s ö t é t e b b
zugaiban is.
A modern Szellemi Iskola most ilyen új, kezdődő
munka jegyében áll. A halhatatlan Rózsakereszt megren­
díthetetlenül bebizonyítja erejét. E tevékenység össze­
foglalását többek k ö z ö t t a Rend nyugaton való fellépé-

7
sének klasszikus és legfontosabb hagyatékában is meg­
találjuk, a »Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője,
anno 1459« című műben.
E l j ö t t az ideje, hogy e hagyaték egy részéről lehull­
jon a l e p e l . E könyv fejezeteiben is köztudomásra jut a
benne rejlő örök igazság. Az emberiség legnagyobb
része ma is látván nem lát és hallván nem hall, pedig
m o s t őrült sebességgel vezetik egy mélypont felé, ami­
nek következtében e l k é p z e l h e t ő , hogy sokan, akik ed­
dig a csalás és a hamis irányzatok igája alatt görnyed­
tek, akiket a mélység szellemei félrevezettek, most meg­
pillantják e hagyaték magasztos, érintetlen, igazi, fényes
alakj át.
Meghívjuk Önöket, lépjenek be velünk a Szerzet be-
avatótemplomába, a Szent Szellem szárnyainak árnyéká­
ban. Aki keze munkáját, feje és szíve képességeit a
szent Rózsakeresztnek akarja szentelni, annak tárjuk
fel ezeket az előadásokat, azzal a kérelemmel a szívünk­
ben, hogy egyszer szintén megtalálják az utat, mely az
Urunkkal és Megváltónkkal ünnepelt, áldott menyegző-
höz vezet.
Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője részle­
tesebb vizsgálatának e l j ö t t az ideje. E kijelentés azon a
tényen alapul, hogy a Szerzetnek e hagyatéka nyugaton
e l ő s z ö r 1616-ban jelent meg nyomtatásban. A következő
előadások, e könyv fejezetei, pontosan 333 évvel később
hangzottak el 1949-ben, azon kívül 1949-nek ugyanaz a
mágikus kulcsa, mint 1616-nak. Ha valamelyest ismerik
a számok mágiáját, akkor látják, hogy eljött az új
trombitaszó helyes időpontja.
A mű szerzőjeként az akkoriban ismert lelkészt, J o -
hann Valentin Andreae-t nevezik meg; ugyanakkor azt
mondják, hogy Andreáé a t ö r t é n e t e t 16 éves korában
írta. A j e l e n t é s , így, természetesen megtévesztő, mert
az alkémiai menyegző tartalma egyetemes jellegű, s az
ismeretek, melyeket közöl, régiek, mint maga az emberi-

8
ség. Holott szerzőségét és az ifjú kort Andreáé soha
sem tagadta kimondottan, ismeretes, hogy erről mindig
finom humorral nyilatkozott, ami miatt értelmiségi kö­
rökben egyre határozottabban azt gyanították, hogy »A1-
kémiai menyegzőjével« Andreáé furcsa regények sorához
akart hozzájárulni: tehát valami diákcsínyről van szó.
Andreáé rosszakaratú ellenfelei a századok folyamán
nagy vitákat is folytattak naiv, és keveset értő szószó­
lóival. Gúnyolódás-e a mű, vagy igaz? Egy fiatalember
fantasztikus bolondozásának vagy Rózsakereszt Krisz­
tián igazi tapasztalatának nézzék-e a dolgot? Andreáé
soha sem adott pozitív választ a hozzá intézett kérdé­
sekre. Üldözőket és érdeklődőket egyaránt kielégítet­
lenül kUldött el. holott mindenkit minden további
nélkül felvilágosíthatott volna a könyv bevezetője.
Ott ugyanis az áll: Ne hányjátok gyöngyeiteket a
disznók elé. sem rózsákat ne adjatok a szamaraknak.
Ez nevén nevezi a dolgot, s világosabban nem lehetne
megmondani. Aki az alkémiai menyegző tartalmát nem
az ösvény magasztos kulcsának ismeri fel, annak még
nincsen szüksége rá. Ha valaki nem érti, akkor nem ne­
ki szól. A rózsakereszt iskolájának egyetlen igazi ta­
nulója sem beszél Rendjéről, ha nem számíthat valódi
érdeklődésre és megértésre.
Andreáé semmiképpen sem volt az Alkémiai Menyeg­
ző szerzője. Ez a mű reges régen megvolt már írásban.
A régi kéziratok a legtávolabbi múltra, a dialektikus
emberiség történelmének pirkadatára utalnak. A jelké­
pes Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője mindig
is kísérte az emberiséget, mint annak az egyetemes
tannak egy magasztos része, amelyet Isten adott
Ádámnak az ember bukásakor, ahogyan a Confessio
Fraternitatis Roseae Crucis mondja. Andreáé nem t e t t
mást, mint az »előírt napon«, melynek időpontját az
Egyetemes Szerzet munkafejlődése határozza meg, a
saját módján t e t t e közzé ezt az örök igazságot, s mi

9
ehhez a publikációhoz igazodunk, hogy ugyanazt az
igazságot terjesszük a modern Szellemi Iskolában.
A menyegző dátumát, 1459-et, és a szerző, Andreáé
16 éves korát is a kabalista titok rejtett értelmében kell
vizsgálnunk. Az 1459-es évszám összekapcsoló szinté­
zisében megmagyarázza az Istentől jövő világosságot,
mely Krisztusban újra megérinti az emberiséget a leg­
nagyobb szükségben; és a 16 éves kor arra utal, hogy
azt az embert üdvösnek, méltónak találták arra, hogy
kihordja ezt a világosságot az emberek közé.
Az alkémiai menyegző azt a keresztény-hierofáns
utat mutatja meg, amelyen transzfigurálás, az átalaku­
lás révén egyesülhetünk az eredeti élettel. Rózsake­
reszt Krisztián, a Krisztusban a Szent Szellem által
meghatott ember, hét nap alatt több szertartáson,
vizsgán és tapasztalaton megy át, míg végül eléri a nagy
világosságot. A mű rendkívül gazdag, szinte aranybánya.
Merüljünk hát le aknáiba, hogy a kiemelt kincsek segít­
ségével megtanuljuk megérteni »az építés királyi mester-
ségét«.
E l ő s z ö r is meg kell érteni, mit jelent a Rózsakereszt
Krisztián név. hogy azután ebből levezethessük az al­
kémiai menyegző fogalmát.
Rózsakereszt Krisztián nevével kapcsolatban a vi­
lágtörténelem folyamán sok találgatásra bukkanunk.
Az a legelterjettebb vélemény, hogy egyszer élt egy
Rózsakereszt Krisztián nevű ember.
Azt is gondolták, hogy ebből valami mélyértelmű
jelképet kell levezetni. Azt mondták, hogy a név két la­
tin szóból ered: ros-ból, ami harmatot j e l e n t , és
crux-ból, vagyis k e r e s z t b ő l , amiből azonban a fény, a
világosság szó is levezethető. Az alkémiában a harma­
t o t t a r t o t t á k az arany hatásos oldószerének, s így az
rózsakeresztes - úgymond -, aki a harmat segítségével
keresi a világosságot. Azt mesélik, hogy valóban akadtak
olyanok, akik szorgalmasan gyűjtötték a harmatot kísér-

10
leti célokra. Itt azonban a »mennyei harmat« fogalmára
kell gondolnunk, amellyel a szentírás az őspránai vilá­
gosságot jelöli. Mások a Szerzet j e l é t a rózsával és a
kereszttel, vagy pedig Krisztusnak a kereszten o n t o t t
vérével hozták kapcsolatba.
így vetemedtek a különböző kívülállók mindenféle
találgatásokra, anélkül, hogy a lényeget megfoghatták
volna. Persze meg kell jegyeznünk, hogy a rózsakereszt
magjához való behatolást egyetlen kutatónak sem teszik
könnyűvé. Mert e l ő s z ö r is a Szerzet kifelé hallgatásba
burkolódzik, másodszor pedig a rózsa és a kereszt olyan
egyetemes és ősrégi jelkép, hogy majdnem mindenre
használható, amit minden időkben meg is t e t t e k .
Van például egy ezüst rózsa a brahmánok paradicso­
mában (ez egy mennyei kert, ahogyan sok vallásos le­
gendából ismeretes). A brahmánok paradicsomában lévő
rózsa közepén lakik Isten. Ez tehát Ádám és Éva para­
dicsomának élet-fájához hasonlít. Azt mondják, hogy
Buddhát keresztre feszítették, mert egy virágot rabolt
el ebből a kertből.
Továbbá a gnosztikus evangéliumok egyike azt
mondja, hogy J é z u s t a legmagasabb mennyországban
feszítették keresztre. Ezt megértjük, ha meggondoljuk,
hogy J é z u s Názáretből származik, mely Kármel hegyének
lejtőjén fekszik. Názáret »virágot« jelent, és Karmel
hegye »Isten kertjét«, vagy »szőlőskertjét«, Jézus tehát
az az ember, aki virágként lakik Isten kertjében. ,
Egy középkori költemény kertről ad hírt, ahol rózsa
található. A kert falai tele vannak képekkel, jelképes
alakokkal, a gyűlölet, kapzsiság, irigység, gyász, öreg­
ség, képmutatás, szegénység, szóval a dialektikus ember
minden nyomora és bűne ábrázolásával. Aki birtokolni
akarja a rózsát, annak át kell törnie a nyomoron és vét­
keken - így zárul a költemény. Ha ez sikerül neki, akkor
megkapja a rózsát, mint a szeretet legszebb jutalmát.
Órákig foglalkoztathatnánk egymást a rózsáról és

11
a keresztről szóló elbeszélésekkel és legendákkal. Még
Dante »Isteni színjátéka« paradicsomának rózsájára és
keresztjére hívjuk fel a figyelmet. Dante paradicsomá­
ban úgy látjuk a keresztet, ahogyan a modern Szellemi
Iskola is ábrázolja. Dante úgy beszél e hatalmas rózsa­
keresztről, mint a világosság óriási tengeréről:

És ha alját ily fények öntözék meg,

Gondolhatod, mily tágra nyíl a Rózsa
S mily messzeségét borítja az égnek.
Nincs o t t hatása távolnak s közeinek;
E hely közvetlen Isten kezében,
S a természet törvényi szünetelnek,
Az örök Rózsa arany közepébe,
Mely fejlik, feslik, és a szent tavaszba
Illatát küldi a Napot dicsérve,
Oda vont már engem Beatrice...

Meg kell tanulnunk megérteni, hogy a rózsa és a ke­

reszt alapvető és szerkezeti egységet képez. A Szerzet
a rózsa alatt az ember auráját vagy lélegzőterét érti. A
rózsában pedig a személyiség áll, a kereszt, elválasztha­
tatlan kapcsolatban. Az aura az egész emberi lényvaló­
ság szerves része, anatómiailag éppoly bonyolult szerke­
zetű, mint minden más r é s z .
A rózsának, mely a dialektikus ember keresztjén vi­
rul, az a feladata, hogy megőrizze az egész emberi aka­
rat, gondolkodás, érzés és vágyakozás eredményét, en­
nek megfelelően erőket és anyagokat vonzzon, melyek
megegyeznek az általános emberi állapottal, és eltaszít­
sa, ami ezzel nincs összhangban. Az aura tulajdonképpen
a karma szerve, különösen azért, mert két élet között
nem oszlik fel, s így megőrzi az ember korszakokon át
lefolyt fejlődésének kivonatát.
Az aura a legenda virágoskertje, melyet ura elhanya­
golt, s amely emiatt tele van gyommal. Falai befelé és

12
kifelé is a gyűlölet, kapzsiság, irigység, gyász, öreg­
ség, képmutatás és szegénység, tehát a dialektikus em­
ber minden bűnének és nyomorúságának képét sugá­
rozzák. - És minden korszakban akadtak olyanok, akik
ezt az elhanyagolt kertet ki akarták gyomlálni és meg
akarták tisztítani, akik ezt a helyet újra rózsakertté
akarták tenni, ahol a mennyei harmat hatására kivirá­
gozhatott volna a fehér rózsa. Számtalan természetok­
kult és természetvallásos utat jártak be. Valóban sokat
is tudtak változtatni a rózsán és a kereszten. A kultúra
sok formáját fejlesztették ki, de a természetrózsák ara­
nyát nem sikerült úgy kivirágoztatni, hogy a tökéletesen
megszabadult élet mennyei illatát árasszák.
Most itt van a Szerzet, az Egyetemes Szerzet, mely
menetel az úton, anélkül, hogy az emberek megértenék.
Ismeri az utat, a módszert és a királyi művészetet,
mellyel teljes eredeti pompájában helyre lehet állítani
az ősrégi, szerves rózsakertet, az istenek kertjét, a ré­
giek klasszikus paradicsomát. A Szerzet mindenkinek
kész megmutatni ezt az utat, melynek az a feltétele,
hogy az e s e t l e g e s jelöltek a legkisebb részletekig is
kövessék Jézus, az Úr nyomdokait, aki birtokolta a
Krisztust. A j e l ö l t e k n e k ki kell jelenteniük, hogy fel­
hagynak a művelés minden helytelen irányú kísérleté­
vel, hogy bejárhassák ezt az egyetlen ösvényt.
Az egyetlen ösvénynek két alapvető nézete van.
Először is univerzálisan keresztény, s ezért rózsake­
resztes. A valóban az ösvényen járót nevezik Rózsake­
reszt Krisztiánnak. Másodszor a dialektikus rózsake­
reszt teljes átalakulására, transzfigurálására vonatko­
zik. Ebben az értelemben beszélnek alkémiai átváltoz­
tatásról. Ezért nevezik ezt az univerzális utat végül is
Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjének.
Ismerjük meg tehát az üdvnek ezt az ösvényét, hogy
a hervadhatatlan szépségű rózsa felragyoghasson ke­
resztünkön.

13
 Húsvét előestéje

»Húsvét előtt, este, ültem az asztalnál, s szokásom

szerint, alázatosan imádkozván, alaposan kibeszélget­
tem magam teremtőmmel, és elgondolkoztam a sok
nagy titkon (amiből nem is keveset engedett nékem
meglátni a világosság Atyja őfensége). Amikor pedig
kedves húsvéti bárányommal kovásztalan, folttalan ke­
nyérkét akartam szívemben elkészíteni, olyan szörnyű
szél kerekedett, hogy azt hittem szétveti a hegyet,
amelybe házacskám volt ásva. Mivel azonban az ördög
(aki már oly sok bajt csinált nekem) ilyesmit még soha
sem tett velem, bátorságra kaptam, s megmaradtam a
szemlélgetésnél, amíg (amihez nem voltam hozzászok­
va) valaki meg nem érintette a hátamat, amitől annyira
megijedtem, hogy alig mertem hátranézni.«
így kezdődik Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyeg­
zője. Más kezdet el sem képzelhető. A keresztény-hiero-
fáns Szellemi Iskolai tanuló vándorútjának húsvét előtti
estén kell kezdődnie. Minden más időponttól komolyan
el kell őt tanácsolnunk. Ha máskor kezdené, kétségtele­
nül elveszítené a nyomokat, a balesetek sora érné, s az
e l f e c s é r e l t energia miatt az ösvényen valahol össze­
rogyna.
»Húsvét előestéjén«. Mit jelent ez? Tudják, hogy ál­
talában mit értenek húsvéti ünnep alatt: egyesek a ter­
mészet feltámadását az évszakok váltakozása folytán,
mások egy feltámadott ember emlékünnepét. Jézus, az
Úr emlékezetére.
Olyanok is vannak azonban, akik az új, magasabb és

14
örök tudatossá válásnak egy időtől, t e r m é s z e t t ő l vagy
történelemtől független, időszerű pillanatában lépnek
az új, magasabb, örök tudatossá válás elé. Ez az abban
való feltámadás, a m i t mi az »új életnek« nevezünk.
Feltámadás egy másik világvalóságban, melyet a szent­
írás »Isten birodalmának« nevez.
Egy ilyen feltámadás megvalósításához természete­
sen előkészületekre, egy rendkívül életbevágó folya­
matra van szükség. Senki sem mondhatja, hogy »nézzük
csak meg Isten országát«. Isten birodalmát nem lehet
megtekinteni, csak átélni lehet.
A közönséges metafizikai turizmussal az élet minden
területét tanulmányozhatják, értelemmel vagy misztiku­
san, a természet fátylának ezen az oldalán és a túlvilá­
gon is, s tanulmányuk alapján cselekvésre szánhatják
magukat. Hogy azonban Isten birodalmába bemehesse­
nek, ahhoz abból valóknak kell lenniük. Belátják majd,
hogy ez mennyire megváltoztatja az é l e t t e l szemben el­
foglalt álláspontjukat. A dialektikus ember rendelkezik
bizonyos életösztönnel, bizonyos motorikus erővel bizo­
nyos tudattal, mellyel céljait választja, s azokat értelem­
mel vagy misztikusan megközelíti. Isten birodalmával
kapcsolatban azonban a tudat és motorikus erő, a leg­
nagyobb értelmi képesség és a legmagasztosabb miszti­
kus elragadtatás is teljesen és tökéletesen elégtelen.
Számtalan ember vetette alá magát a legnagyobb fára­
dalmaknak, hogy megszabaduljon e t t ő l a képtelenségtől,
hogy végül a szentírás abszolút igazságát tapasztalja:
»Test és vér nem örökölheti Isten birodalmát«. Ezután
a keserű tapasztalat után (hogy az isteni birodalomban
a legműveltebb dialektikus módszerekkel sem lehet ré­
szesülni) sokan jutottak arra az álláspontra, hogy akkor
az nem is létezik. A metafizikai turizmus sikertelenségé­
re tipikus anyagi reakció következett.
É r t s é k meg tehát, hogy milyen rendkívüli mértékben
kell megszabadulniuk a f e l ü l e t e s s é g t ő l , ha Rózsaké-
reszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjét csak valamelyest
is meg akarják érteni. A keresztény titkok üdvözítő
ösvénye teljesen az evangélium ösvénye, ami azt jelenti,
hogy sok mindennek kell megtörténnie, míg a tanuló
eléri húsvét e l ő e s t é j é t . A régi napnak alá kell hanyatla-
nia az é l e t tengerének hullámaiban, mielőtt megélheti
az új nap pirkadatát. Ha tehát az Alkémiai Menyegző
szűkszavúan azzal kezdődik, hogy »húsvét előestéjén az
asztalnál ültem«, akkor meg kell gondolnunk, hogy ezt
nagy munka előzte meg, a szüntelen én-elölés munkája,
a régi én levetése, a dialektikus világosság eloltása.
A rózsakereszt Iskolája a tanulóknak sokféleképpen,
különböző spirálisokon nyilvánul meg. Néhányat meg­
kísérelünk valamelyest ecsetelni, s nagyon őszintén meg
kell vizsgálniuk, hogy melyik nézetet ismerik belülről,
hogy tehát a rózsakereszt-élménynek melyik spirálisán
állnak. Ha mindenki felismeri magát, léte állapotát, min­
den szépítgetés nélkül (mert az önámítás nagyon sajná­
latos lenne), akkor szilárd alapokon áll. Akkor tudja,
hogy mi van már mögötte és mi fejlődik ki előtte, ami
a múlhatatlan világossághoz hívja integetve.
A Rózsakereszt Szerzete a munkát o t t kezdi, ahol ez
a világ abbahagyja. Ez a keresztény rózsakereszt meg­
dönthetetlen igazsága. Amíg Önök még elvárnak valamit
e t t ő l az é l e t t ő l , amíg minden vágyakozásukat és remé­
nyüket ennek a természetnek az embereibe és dolgaiba
fektetik, addig a Rózsakereszt Szerzetének nincsen mon­
danivalója az Önök számára, s még az Alkémiai Mennyeg-
ző jelszava érvényes: Ne hányjátok gyöngyeiteket a disz­
nók elé, s ne adjatok rózsákat a szamaraknak. Ha ebben
a helyzetben Önök persze nem is disznók, de a Szerzet
szempontjából kétségtelenül szamarak. Amíg Önök
mindenféle intézménnyel, egyesüléssel, szövetkezéssel
és sürgölődéssel ezt a világot próbálják megjavítani vagy
megváltoztatni, tudatuk központjával, egész jóságképes­
ségükkel, addig a Rózsakereszt Szerzete egy szikrányi

16
energiát sem fog Önökre fecsérelni. Ezt szigorúnak
tartják? É r t h e t e t l e n n e k ? Ellentmondásnak? Ez annak a
bizonyítéka lenne, hogy még nem érettek a rózsakereszt­
tel való találkozásra.
És mi van az emberiségnek azokkal a képviselőivel,
akik egész erejük, birtokuk, egészségük és életük beve­
tésével küzdenek az emberiségért? Nézzék meg a sike­
reiket! Néhány ilyen nagy személyiséget mintegy tiszte­
letre méltó óvónőkhöz lehetne hasonlítani, akiknek
arról kell gondoskodniuk, hogy a kis oktalan lények be
ne verjék egymás fejét. A többiek a dialektikus speku­
lánsok tarka sokaságát képezik, esetleg olyanok hősies
csapatát, akik tudatlanságukban az isteni birodalom el­
len harcoltak. Amíg Önök még t i s z t e l e t t e l j e s szemfor­
gatással méltatják az ilyen spekulánsokat, addig a Ró­
zsakereszt Szerzete szerényen háttérbe lép. Nem eteti
rózsával a szamarakat.
Feltesszük a kérdést: miért akarnak reménytelen
törekvéssel egy olyan világot és emberiséget megjaví­
tani, mely nem foglaltatik benne az istentervben, mia­
latt egy isteni birodalom és isteni emberiség valóban
létezik? Miért akarnak egy düledező, lakhatatlan pajtát
minden erejük bevetésével Jakhatóvá tenni, ha mellette
ott áll az Önök számára egy villa, tágra nyílt ajtókkal?
Szamárság - ha megbocsátható is, mert nem látják az
Atya házát a sok lakóhellyel.
Ezért van a végtelen, szeretetteljes türelem, korsza­
kok óta tartó várakozás, míg az ember kezdi a szamár­
ságból való kigyógyulás j e l é t mutatni. A gyógyulás jele
pedig nem ezer problémának a megoldása, hanem az a
tény, hogy e világot és emberiséget nagyon is tudato­
san kezdik pusztaságnak tapasztalni, a világkerék
dübörgésében meglátják az abszolút reménytelenséget,
s mintegy fejhez kapva, kézbe t e m e t e t t arccal, kétség­
beesetten felsóhajtanak: »Istenem, milyen balga vagyok!
Rohanok a szokások taposómalmában. Az évek elsuhan-

17
nak, vérem elmeszesedik. Reménytelenül vonszolom ma­
gamat, s u t o l s ó sóhajtásom egy újabb vigasztalan kezdet
e l s ő lélegzete.«
A gyógyulás jele annak a hazugságnak a leleplezése,
hogy »az élet oly gyönyörű«; a felfedezés, hogy minden
nevetés valami sóhajtásféle, a Prédikátor belső felfede­
zése, hogy ennek a természetnek a legkitűnőbb dolga is
csak hiábavaló fáradozás. A gyógyulás jele, ha e felfe­
dezés miatt csaknem belefulladnak a problémákba, a
kérdések örvényében találják magukat; mert küzdő lel­
kek l e t t e k . Csak akkor kerülnek szükségbe, igazi szük­
ségbe. Verik az élet falát, hogy megértsék ennek az át­
kozott é l e t n e k az értelmét. Akkor nem szamarak többé,
illetve nem állatok, nem ennek a természetnek az em­
berállatai.
Ekkor találkoznak először a Rózsakereszt Szerzeté­
vel, mely, mint Önök, ennek az életnek a pusztaságában
tartózkodik. A Szerzet ennél az érintkezésnél beszélge­
tések, példák, a figyelem felhívása és tanácsok képében
mutatja meg az á t k o z o t t lét miértjét és hováját. Ki­
mondja a prófétai »itt az idő«-t, mert egy küzdő lélek­
nek már nincsen sok ideje. Már aktuális stádiumba lé­
pett. A lelket t e t t r e ébreszti. » l t t az idő, hora est, egyen­
gessétek a bennetek lévő Isten útját.« Aki a Szerzetnek
ezt az érintését megérti, megnyílt az igazsággal és a
valósággal szemben, az megérett a második spirálisra, a
Szerzet második érintésére. A tanuló rálép sivatagi útjá­
ra. Időszerű élményként lábát a búcsú ösvényére teszi.
Ez a J á n o s - k e r e s z t e l ő a Jordánban, mintegy pozitívan
beleveti magát a búcsúba.
E t t ő l a pillanattól kezdve itt van a második érintés.
Mint odareppenő madár, leereszkedik a tanulóra a
megvilágosodás kegyelme. Világosságot kap az ösvényen,
és ennek a vezetése a l a t t járja be az én-elpusztítás út­
ját, t e r m é s z e t e ön-keresztrefeszítése útját. Lépésről
lépésre alkalmazza gondolkozásának, akarásának, vágya-

18
kozásának és tudatának harmadik képességét, a semle­
gesítési képességet, az endúrisztikus képességet.
A közönséges önvalónak van vonzó képessége, taszí­
tó képessége és a »szemrebbenés« nélküli elutasítás
képessége. Vonzással és taszítással fenntartják, s ő t
erősítik az élet és halál kerekéhez kötő kötelékeket.
A semleges figyelmen kívül hagyással feloldozzák a
kapcsolatokat, de csak akkor, ha az ösvényen megvan a
világosságuk. Ha ezt a semleges megtagadást a küzdő
lélek aktuális keresztelője nélkül gyakorolnák, akkor a
megszabadulás csak ideiglenes lenne és feszültség
fejlődne ki, melynek a szenvedély különböző formáiban
kellene kisülésekhez jutnia.
így oldozza fel magát a tanuló intelligensen - a
Szerzet sugárerejében - a világ dolgai alól, s nagy nyu­
galom, nagy csend keríti hatalmába. Az én-elölés nyu­
galma és csendje, annak a bizonyítéka, hogy a természet
kálváriája, keresztútja a végéhez közeledik és a személyi­
ségnek (ez a kereszt) és a rózsának (ez az aura) izgága
mozgása a Gnózis érintésében lecsendesült és megállt.
Ez az a nyugalom és csend, amelyről a szentírás be­
szél. A zsoltárokban: »Ez lesz nyugvóhelyem örökre; itt
lakozom, mert ezt szeretem«. Vagy Esaiás: »Ez a nyuga­
lom, hogy nyugtassák meg a megfáradottat, és ez a pi­
he nés«.
Ez az a nyugalom, melyről a zsidókhoz írt levél beszél,
s amit a tanuló maga valósít meg. Ez az Istennel való
rejtett kapcsolat, a kezdődő egyensúly a tanuló és a
Gnózis között. Ez a nyugalomban, a csendben-lakás,
abban a csendben, amely a vihart követi; az abszolút
csendben, mely az én-elhalás következménye. Akik is­
merik ezt a csendet, azok megölték a természet én-jét,
véghezvitték az endúrát, bemennek a r e j t e t t nyugalom­
ba, közel kerültek húsvét előestéjéhez.
Nemde többen is vannak Önök között, aki még nem
ismerkedtek meg a küzdő lélek keresztelőjével, s az

19
endúrának egy veszélyes kalandját, egy őrült kísérletet
vészeltek át! Hányan billentek ki talán az egyensúlyuk­
ból is? A nyugalmat, a megelevenítő Istenben-rejlést fel­
ajánlották nekik, de nem akartak hallgatni a jó szóra.
Figyeljék meg, hogy néhányan bemennek ebbe a nyu­
galomba, s hogy mások, akiknek a megszabadulás
evangéliumát kihirdették, nem mentek be, »engedetlen-
ségük miatt«, ahogyan Pál mondja. Amiatt az engedet­
lenség miatt, mely teljesen az önfenntartás, az önérvé­
nyesítés területén fekszik.
Akik azonban a Gnózis értelmében megtalálták az
énelpusztítás nyugalmát és csendjét, azok mind be­
mennek a Szerzet harmadik érintésébe. Ezek egy új fo­
lyamatban, a transzfigurálás, az átalakulás folyamatá­
ban, az alkémiai menyegzőben támadnak fel. Ez egy
olyan folyamat, amely húsvét előestéjén kezdődik.
A Szerzet e l s ő érintését a Rózsakereszt Iskolájának
nevezzük, a második érintés a Magasabb Tudat Iskolája.
A Szerzettel e l ő s z ö r az élet pusztájában találkoznak
létszükségük lelki küzdelme közepette. A második ta­
lálkozást akkor ünnepelik, ha rálépnek a csend ösvényé­
re, az én-elölés ösvényére, s ezt bejárják addig a pontig,
amit húsvét előestéjének neveznek.
A Szerzet harmadik érintését nem jelöljük dialekti­
kus névvel. Ez a r e j t e t t kapcsolatban lévő érintés, a fel­
menés az új templomba, melyet nem kézzel építettek.
Ez egy új keresztút, a transzfigurálás keresztútja, az
Isten templomának oszlopaivá alakulás fényes fejlődé­
se. I t t az idő. hogy néhány tanuló elhivattasson ehhez
az élő templomhoz.
Tanulóinak a Rózsakereszt Szerzete különböző mó­
don és különböző spirálisokon nyilvánul meg. Ezeknek
néhány nézetét e c s e t e l t ü k valamelyest a kezdettől
húsvét előestéjéig. Vizsgálják meg nagyon őszintén,
hogy ennek a pályának meJyik pontján állnak pillanat­
nyilag. Akkor tudják, hogy mi van mögöttük, és mi

20
fejlődik ki - hivogatva és integetve - Önök e l ő t t . Önök
előtt áll dicsőségesen az új élet nyugalma és csendje.
Reméljük és imádkozunk, hogy megtalálják ezt a nyu­
godalmat - mert itt az ideje!

21
 III

A Szent Szellem vihara

Az előző fejezetben a három érintésről volt szó, a há­

rom fejlődésről a Mozdulatlan Birodalom Egyetemes
Szerzetében. Ennek a három hatásnak az a célja, hogy
az eltévedt és kijózanodott embernek megmutassa a
születés házába visszavezető utat, és segítsen neki az
ütőn is.
Az e l s ő érintés úgy történik meg, ahogyan azt a Ró­
zsakereszt Iskolájában ismerik meg. A kérdést nyitva
hagyjuk, hogy ezt az e l s ő érintést külsőleg vagy belső­
leg tapasztalják-e. Mint mondtuk, az első igazi érint­
kezés a Szerzettel, a belső érintkezés csak akkor törté­
nik meg, ha a kutató, kereső ember létszükségében
elért lelke megzavarodásához. Akkor a Szerzet eljön
hozzá, hogy a r e j t e t t birodalom igazságát és valóságát
minden elképzelhető módon megnyilvánítsa neki.
Mihelyt a tanuló, léte szükségében, a Szerzet megvi­
lágosító érintése a l a t t elhatározza, hogy bejárja az
ösvényt, felveszik a Szerzet második hatás-spirálisába.
Ezután a testvérek segítségével halad lépésről lépésre
a csend ösvényén, az én-elölés ösvényén, egészen a hús­
vét e l ő t t i estéig, feltámadási folyamata előestéjéig. Ezt
a feltámadáséleti fejlődést nevezi Johann Valentin And­
reáé »alkémiai menyegzőnek«, melyről most további
r é s z l e t e k e t szeretnénk közölni.
Figyelmüket először a feltámadási ünnep bevezetőjé­
re kell terelnünk, melynek 1616-ban megjelent szövegét
idézzük:
»Húsvét napja e l ő t t , este, ültem az asztalnál, s szo-

22
kasom szerint, alázatosan imádkozván, alaposan kibe­
szélgettem magam teremtőmmel, és sok nagy titkon
gondolkoztam el, amiből nem is keveset engedett nekem
meglátni a világosság Atyja őfensége. Amikor pedig ked­
ves húsvéti bárányommal kovásztalan, folttalan kenyér­
két akartam szívemben elkészíteni, először olyan ször­
nyű szél kerekedett, hogy azt hittem szétveti a hegyet,
amelybe házacskám volt ásva.«
A szövegben nagyon meglepő néhány különös rész­
let. Először is, mint tudjuk, húsvét előestéje van;
másodszor, Rózsakereszt Krisztián nagyon bensőséges
és rendkívüli imaéletet él; harmadszor, ismeri a misz­
tériumokat, hitrejtélyeket; negyedszer be van avatva a
szent úrvacsora kiosztásába és ötödször a Szent Szellem
kitöltésének hatalmas erejét éli át.
Hogy mit jelent húsvét előestéje, azt már tudják, fi­
gyelmüket így jó lesz a tanuló imaéletére irányítani, aki
a szellemi felemelkedés harmadik spirálisára nemese­
dett. Teljesen tudatában kell lenniük, hogy ez az imaélet
egészen más, mint a természetvallásos ember meditálá-
sa. A természetvallásos imaéletben megkülönböztetjük:
a szokásból végzett imádkozást a közönséges belső ösz­
tönből való imádkozást és a mágikus kultusz-imát.
A szokásimában a vallásosságra nevelt ember szokása
jut kifejezésre. Automatikusan mormolja imáit, csupán
a vérében lévő tiszteletadási szokásféléből, ö s s z e t e t t
kézzel, c s u k o t t szemmel. Ez a tömeg jelentéktelen me-
ditálása.
Ezen az alapon i t t - o t t , néha kifejlődik a belső, ter­
mészetes ösztönből való imádkozás. Mert az élet ne­
héz, és tele van fáradalmakkal. Az »én« nagyon gyakran
nem boldogul a körülményekkel, s rájön tehetetlensé­
gére. Ezt a ráébredést félelem kíséri. A félelem pedig,
mint tudják, vérhevülés és a vörös életelixír keringésé­
nek a lefékeződése. Félelem esetén »torkunkban dobog
a szívünk«, o t t érzik a vér lüktetése, s azt is mondják,

23
hogy megfagyott a vérük. Ebben a helyzetben tör ki az
emberből a félelem-ima. Mintegy kiáltás a lényben:
Istenem, segíts! Teljes erejével rátör a természetvallás
múltja. Félelmükben az emberek jámborok és alázato­
sak. Ha a természetemberben a félelem lobog és dúl,
akkor - nem t e h e t mást - természeti erőket és a ter­
mészet isteneit hívja segítségül. így a természet töké­
letesen t e r m é s z e t marad és ez az imaélet semmi más,
mint az énközpontúság, az önzés fokozott kifejezésre
jutása.
A mágikus kultúra bonyolultabb, s ravaszabbul gya­
korolják. Az a célja, hogy az embert, mint tömeget, en­
nek a világnak az istenéhez, a tükörszféra-hierofánsok
egyesületéhez kötözze, akik ezt a világot a saját önfenn-
tartási ösztönükből akarják fenntartani. Ismeretes, hogy
a hivatalos személyek serege, akiket »lelkészeknek« vagy
»Krisztus szolgáinak« neveznek«, miután évekig oktat­
ták őket a vallási természetmágiára, hogyan terelik
össze a t ö m e g e t termekben és templomépületekben,
hogy o t t összekössék őket a természetistennel, s ezt a
k ö t é s t megerősítsék. Sokat beszéltünk ezekről a dolgok­
ról, itt nem akarunk részletesebben kitérni rájuk. Csak
emlékeztetni akarunk erre a sötét, reménytelen háttérre
Rózsakereszt Krisztián fényesen világító, megszabadító
tevékenységével szemben.
Mindenekelőtt azt kell világosan látniuk, hogy a
természetvallási imaélet minden formája a dialektikus
é l e t e t még fáradságosabbá teszi, s ezt az amúgy is oly
s ö t é t természetrendet még pokolibbá teszi. Nagy kegye­
lem, hogy a rózsakeresztnek az első érintését átélő ta­
nulói közül sokan állnak el a természetvallási imaszo­
kástól és az egyházi mágiától. Az ösvényen megtett e l s ő
lépések általános és kegyes következménye a szokásos
imádkozás és a természeti ösztönből gyakorolt imádko­
zás abbahagyása. A természetistennek akkor már le kell
adnia valamit az erre az emberre gyakorolt hatalmából.

24
 így fejlődik ki a másik világosságban, az Egyetemes
Szerzet világosságában való fokozatos felébredés. Mi­
helyt a tanuló e l t a k a r í t o t t a az e l s ő akadályokat, azonnal
beáramolhat a Szerzet világossága és ezzel a kapcsolat­
tal mindennapi közösséget teremt az örökkel.
Ha meg akarják érteni a mondanivalónkat, akkor jól
meg kell gondolniuk, hogy a transzfigurista alakulási
folyamatban lévő embert miért nevezik Rózsakereszt
Krisztiánnak.
Mert keresztneve, kezdete Jézus Krisztusban, Urunk­
ban van; ez a másik élet ereje, ez a Gnózis. Mert »csalá-
di« neve egész, elsüllyedt dialektikus lényvalóságára
utal, melyet Krisztus erejében át akar alakítani, transz-
figurálni.
A rózsa az aura, a kereszt a dialektikus személyiség.
Hogy a rózsa kivirulhasson a kereszten, ahhoz Krisztus
szíve vérével kell táplálkoznia és a Gnózis csodálatos
napfényében kell kibontakoznia. Ezek nem misztikus
jelképek, hanem a szükséges folyamat vázlata. Kezde­
tének, folytatásának és végének J é z u s Krisztus Urunk­
ban kell lennie. Hogyan lehet ezt elérni? A rózsát, az
aurát meg kell nyitni az új pirkadat világossága számá­
ra. Ez az egész szegletkő-szabadkőművesség lényege.
Kertjükben ki kell virultatniuk a rózsát, a misztériu­
mok szent rózsáját. Tehát meg kell tanulniuk megérte­
ni az aura titkait. Az aurában egész lényünk sorsa
fonadékának (karmá-jának) legvészesebb hordozójában
ki kell irtani minden gyomot, s ha a kapa nem elég,
akkor gyökerestől kell kitépni, hogy a rejtélyek rózsája
felébredhessen. Ha a legenda klasszikus rózsakertje
nem felel meg az isteni követelményeknek, akkor a
rózsa nem virulhat a kereszten, tehát a személyiség­
nek a megszabadító értelemben való megtámadása tel­
jesen lehetetlen.
Miért térnek vissza ismételten régi szokásaikhoz?
Miért derül ki újra meg újra, hogy régi gondolatviláguk

25
rabjai? Mert az aurában lévő bajoknak nem a gyökereit
támadják meg. És ezért kell az eredeti evangélium útját
bejárniuk, a Szerzet e l s ő érintésétől kezdve egészen
húsvét előestéjéig.
Ezen a keresztúton a rózsakert újjászületik és a ta­
nuló bemegy egy új szellemi közösségbe. E szellemi
közösségnek egy nyugodt, egyensúlyban lévő aurán kell
alapulnia, mely csendes, kristálytiszta tó lett. Ez a tó
aztán a személyiségben átalakítás nélkül képes tükrözni
az örök nap világosságát.
Aki elért ehhez, az a rózsát ráerősítette a keresztre.
Ismeri b e l s ő Krisztusa lényét.
Az előbb a félelmet említettük. A félelem az aurának
egy állapota. A félelem a természetösztön, a természet­
h e z k ö t ö t t s é g jelensége, annak a jele, hogy a lény külső
és belső tekintetben is ehhez a természetrendhez van
kötve. A félelem egy önkéntelen dialektikus tulajdon­
ság. Minden fél, ami itt él. Az erdőben az állat hegyezi
a fülét, hogy nem észleli-e valahonnan a veszély jelét.
Rovarok és madarak a virágok, levelek, vagy a fa kér­
gének színét veszik fel, hogy elkerüljék seregnyi ellen­
ségük figyelmét. Az ember megtanul körültekintő és
számító lenni, mert a létfélelem befészkelte magát a
lényébe.
A félelem az aurikus térség bizonyos érzékelőköz­
pontjaiból ered, mégpedig a marsra vonatkozó közpon­
tokból. Felfedezték-e már, hogy a félelemnek és a
Marsnak köze van egymáshoz, hogy a félelem és a ter­
mészetes bátorság édestestvérek? A bátorság, a ter­
mészetben található hősiesség, melyet világunkon nagy­
ra becsülnek, félelemből, létszükségből ered. A törté­
nelem legnagyobb hősei gyakran vallották be bizalmas
nyíltszívűséggel, hogy legvitézebb tetteik valójában fé­
lelmükből magyarázhatók.
A félelemnek tehát az aurikus szféra marsi, azaz
dinamikus érzékelőközpontjaihoz van köze. Ezeknek a

26
központoknak az a feladatuk, hogy az ősanyagból azt
az atomi állapotot vegyék fel, amit mi végső fokon
vasnak ismerünk. Ennek a csodás fémnek, tiszta ősál-
lapotában, az egész lényvalóságot kell dinamikus ener­
giával ellátnia. Ennek a dinamikus energiának kell az
ember szellemi, erkölcsi és ősanyagi egészségét szünte­
lenül eszményi állapotban tartania. Ha ezt az energiát
helytelenül alkalmazzák, akkor a kimerülés miatt ezek a
központok a kelleténél több ősanyagot vesznek fel.
Ugyanebben a pillanatban sarjadni kezd a gyom a ró­
zsakertben, s ezt a csodás kertet vad burjánzás csúfítja
el. Mert a több ősanyag megragadásának forradalmi öt­
lete az isteni törvények megszegése miatt megkövese-
déshez vezet, s a személyiség azzá a húsos börtönné
töményedik. amelyet jelenségünk formájában ismerünk.
A vérünkben lévő vas, a szentségtelen aurikus bur­
jánzás kivonata melengeti a vérünket, fenntartja az
életünket, de ez az élét fogság. Ez egy ellentermészet-
ben-élés, s ebből k e l e t k e z e t t a félelem, mely alapvető­
en hozzátartozik a létállapotunkhoz. A dinamikus ener­
gia egy isteni erő, mellyel azonban szentségtelenül
élünk. A dialektikus ember, minden szívdobbanással a
bűnből él, minden lélegzete az isteni erővel való vissza­
élés. Ez az erős ellentermészet, mely rendszerünknek
minden sejtjéhez fűződik, ez az Istennel szembeni alap­
vető ellenállás, ez az őrült istenellenes »lét« k e l t e t t e
rendszerünkben a félelmet.
A félelem arra a gondolatra, arra a tudásra, annak az
alapvető, abszolút tudatára való lelki reagálás, hogy
»elmúlok«! Ez kibírhatatlan! Ebből aztán bátorság ke­
letkezik, mely abban a makacs kísérletben tornyosul,
hogy mégis kibírjuk, hogy ezt az á t k o z o t t »létet« fenn­
tartsuk.
Ha ezt belátják, akkor megértik a hegyi beszédet. Ha
valóban a rózsakereszt tanulói akarnak lenni, ha életük­
ben a Szerzet első érintését áldássá akarják fejleszteni,

27
akkor a dinamikus energia ősrégi érzékelőközpontjainak
burjánzó tevékenységét semlegesíteniük kell.
Hogyan? Azzal, hogy kitépik magukból a félelmet!
Hogyan? Azzal, hogy már nem akarnak minden áron bát­
rak lenni, ami azt jelenti, hogy a természet életösztönét
elhallgattatják.
Gondoljanak a hegyi beszédre: »Ne aggodalmaskod­
jatok a ti é l t e t e k felől, mit egyetek és mit igyatok, sem
a ti t e s t e t e k felől, mibe öltözködjetek. Ne aggodalmas­
kodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggo­
dalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a
maga baja. Hanem keressétek először Istennek országát
és az ő igazságát, és minden, amire szükségtek van, meg­
adatik néktek«.
A tanulónak el kell hallgattatnia az egész természeti
hajszát, ösztöneivel, akcióival és reakcióival. Radikáli­
san! Mert értelmetlen. A dialektikában minden nap van
valami baj, s ez napról-napra ismétlődik. Ha abba tudják
hagyni a küzdelmet, egyszerűen nem vesznek már részt
benne, akkor ennek hatalmas aurikus változás a követ­
kezménye. A marsi központok újra szert tesznek nek
valamelyest eredeti kapcsolatukra. A rózsakertben dol­
goznak! S a megnyugodott marsi érzékelőközpontokon
keresztül behatolhat valami az eredeti gnosztikus vilá­
gosságból, egészen a vérig.
Akkor hatni kezdenek az új fémek, amelyekről Para­
celsus beszélt. Az ősprána világossága a lényvalósá­
gunkban egészen új k ö n t ö s t sző szinte arany fonalakból.
E királyi palást minden szála az örökkel való imakapcso­
lat, közvetlen kapcsolatnak az alapja.
így, és csakis így látjuk Rózsakereszt Krisztiánt hús­
vét előestéjén az asztalnál ülni, alázatos imakapcsolat­
ban alkotójával.

28
 IV

A misztériumok igazsága

Ha egy újonc rá akar lépni az Alkémiai Menyegző meg­

váltó ösvényére és sikeresen be is akarja járni, akkor
Rózsakereszt Krisztiánhoz hasonlóan, sok misztérium­
mal kell megismerkednie. Jó lesz tehát részletesebben
beszélni a szent rejtélyek céljáról és lényegéről, mert
ezek nélkül a tanuló aligha képes elég mélyen behatolni
az alkémiai menyegző alapjaiba, ha komolyan meg akarja
találni a világosságot.
Minden fejlődés a rejtélyek ismeretén alapul, és a
misztériumiskolák létezése annak az isteni kegyelem­
nek, az O szeretetének világos bizonyítéka, Aki »nem
hagyja el kezeinek alkotásait«. A misztérium szót »rej-
tettséggel« fordíthatnánk. A dialektikus ember számára
három rejtély, három alapvető rejtély létezik: honnan
jön micsoda és hová megy. Ez a három alapvető rejtély
a való szabadkőművesség három eredeti foka. Ez a
három rejtély olyan szorosan az emberiséghez tartozik,
hogy erre minden ember feleletet keres, egyénileg, vagy
valami csoport tagjaként.
Amikor az emberiségnek egy része lebukott, a misz­
tériumok önkéntelenül felemelkedtek. Isten valósága az
emberi bukás reggelétől kezdve rejtéllyé, elkülönüléssé
vált. Ahogyan az emberiség tovább süllyedt, olyan
mértékben t ö r l ő d ö t t el az emlékezés utolsó maradéka
is. még a vérből is. Akkor azonban - mondja a szentírás -
Istennek mintegy kéznyújtásaként, a bűnöst kísérő
megváltási lehetőségként, maga a világosság is lement
a hanyatló emberhez. A világosság nem akar rejtély len-

29
ni, hanem hív és zörgeti az ajtót. Csak balesetszerűen
rejtély az ember számára, mert a sötétség nem képes
meglátni a világosságot.
» É s a világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség
nem é r t e t t e meg azt«, így kezdődik J á n o s evangéliuma.
Semmi sem nyíltabb és hozzáférhetőbb tehát Isten
rejtélyeinél. Természetrendünk dolgai sokkal titokza­
tosabbak és rejtettebbek, Isten világosságát azonban
rejtélynek tapasztaljuk, mert a bukottak rezgésszáma
nem képes elérni, nem képes megragadni a végtelen
szeretet valóságát. A rejtély, ezt hangsúlyozzuk, tulaj­
donképpen nem rejtély. Az Isten és az ember közötti
fátyolt dialektikus, bűnös állapotunk képezi.
Ha tehát misztériumiskoláról beszélünk, akkor ez
nem t i t o k z a t o s iskola, hanem ragyogó valóság, melyhez
közeledhetnek, melyet birtokolhatnak - ha a fátylakat,
melyeket maguk szőttek, képesek szétszakítani.
A fátylakat három sugár fúrja át és behatol rendsze­
rünk szívéhez. A r e j t e t t szentélyből három, erősen mág­
neses befolyás közeledik és ráébreszti Önöket az isten­
ismeretre, az önismeretre és a jövendő átalakulásra, a
transzfigurálásra. Azt mondtuk: »A Gnózis háromságos
hatása minden embert megérint, ahogyan a napfény is
minden élőlényt befolyásol«. És minden ember reagál is.
Minden ember válaszol az isteni misztérium háromszo­
ros kiáltására.
Ennek bizonyítékát mindenütt bőségesen megtalál­
juk. Minden természetvallásosság, az emberbarátság
minden formája, minden dialektikus, emberi törekvés, a
legdurvábbaktól a legfinomabb módszerekig a »honnan
jövök, mi vagyok és hová megyek« kérdéseire való rea­
gálás. Ebbe torkollik minden művészet, minden tudo­
mány és vallás.
Nem a filozófus foglalkozik-e az emberiség eredeté­
vel, lényével és rendeltetésével? Mai világunk nem an­
nak a képnek a vetülete-e, melyet minden idők filozófiá-

30
ja vázolt? Isten háromszoros sugárhatásának ösztökélé­
se olyan erős. hogy még a legprimitívebb ember is a
misztériumok befolyása a l a t t szolgálja isteneit és áldoz
nekik. Modern világunk embere, aki pénzt és javakat
gyűjt és annyira b e t e l t a gazdagsággal, hogy már alig
tudja mit tegyen vele, ugyanezen ösztön hatására cselek­
szik. Talán csodálkoznak, hogy a földi javakra törekvő
ember is, meg a minden ember egyenlőségére törekvő is
ugyanarra az ösztönzésre reagál, de némi meggondolás
után Önök is ehhez a belátáshoz jutnak. A birtokösztön
és következményei, meg a szabadságra törés a hatásai­
val, azokra az ismeretekre való regálás, amelyek eredet­
re, létre és rendeltetésre vonatkoznak. Önök egyszerű
körülmények között élő családból származnak, vagy
talán elnyomott népcsoportban, vagy más aggodalmas
helyzetben élnek, vagy éppenséggel gazdag emberek;
lényük bizonyos viszonyban van ezzel;
rendeltetésük pedig bizonyos tevékenység, mellyel
megpróbálnak menekülni a múlttól, megpróbálnak bi­
zonyos helyzeteket fenntartani vagy elérni.
Talán még elfogadhatatlannak tartják, hogy ez az
egész, ismeretes emberi viselkedés az isteni rejtélyek
ösztönzésére, hatására keletkezik. Akkor ezt a problé­
mát meg kell vizsgálniuk közelebbről. Képzeljék el,
hogy egy gödörről félretolják a t e t ő t , s a gödörbe hir­
telen lehatoló, erős világosság miatt a pincebogarak
egymás hegyén-hátán menekülnek minden irányban. Az
állat az erős fény elől vackába menekül. Ha a t e t ő t nem
teszik vissza, akkor lassan alkalmazkodik az új körülmé­
nyekhez. A világosságból persze nem ért meg semmit.
Reakciója csak biológiai reagálás. Ha a pincebogarak
tudnának gondolkodni, fogalmakat meghatározni és élet­
elméleteket felállítani, akkor, mint mi, az élet megjaví­
tásának és megváltoztatásának ösztöne alapján, tehát
puszta biológiai fejtételek alapján eredettel, l é t t e l és
rendeltetéssel kezdenének foglalkozni.

31
 Ebből arra következtethetünk, hogy mindannyian a há-
romságos, alapvető rejtélyek befolyása alatt állunk és
élünk. Felvethetik a kérdést: hogyan van ez minálunk, a
rózsakereszt Iskolájának tanulóinál? Jelenlétünk az Is­
kolában szintén biológiai reakció-e, vagy több annál.
Ezekre a kérdésekre önmaguknak kell válaszolniuk.
Ha elődeik ezotérikával foglalkoztak, vagy okkult, vagy
misztikus úton kerestek megoldást, akkor jóllehet,
hogy ez a hajlam vezette Önöket hozzánk. Akkor Önök
is biológiailag reagálnak a világosság sugarára, mint a
pincebogarak. Valaki büszkén kijelentheti: Apám is
rózsakeresztes volt! Akkor tulajdonképpen azt mondja,
anélkül hogy értené: Én is apám biológiai csoportjához
tartozom. Apám is így reagált a rejtélyek sugárerejére,
én is ezt teszem.
Nem kell ismétlésekbe bocsátkoznunk, hanem megér­
tik, hogy a dialektikus ember a rejtélyek háromszoros
sugárzására háromféleképpen reagálhat: jól, rosszul,
vagy semlegesen. A semlegesek osztályába soroljuk a
dialektikus emberek többségét; ezek nem jók, és nem is
gonoszak. Színtelen jelenségek, akik éppoly közömbösen
mennek tovább, ahogyan j ö t t e k . Olyan emberek, akik be­
letörődnek bizonyos szabályokba, alkalmazkodnak, bizo­
nyos társasághoz igazodnak és ezzel a helyzettel meg
vannak elégedve. Ez az az embertípus, amely a megteste­
sülések sorozata, a kerék számtalan fordulata után még
mindig nem tanult semmit. Erről mondják a jelenések
könyvének lángoló szavai: »Mivel lágymeleg vagy, sem
hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból«.
Ezzel ellentétben a másik két típus tele van indulat­
tal. A rosszul és a jól reagáló ember aktív. Ezért hamar
elhatol a törvényszerű dialektikus határokhoz, s így
időnként erősen szenved, mégpedig a korlátozottság fáj­
dalmas érzése miatt. A háromszoros sugárzásra felelő
biológiai reakciója valójában áthajszolja a világon anél­
kül, hogy nyugalomra találna. Ő megfelel a dialektikus

32
természetrend lényének. Mozgásban tartják, ami meg­
akadályozza végleges megkövesedését. Ez a rejtélyhá­
romság vele szemben tanúsított kegyelme. Ertjük a jele­
nések könyvét, ha azt mondja: »vajha hideg volnál, vagy
meleg!« Akkor meg lehetne akadályozni a megkövese-
dést, az örök halált.
Állapítsák meg, hogy természetüknél fogva melyik
dialektikus típushoz tartoznak. A hideg, tehát rossz
csoporthoz, a meleg, tehát jó csoporthoz, vagy a már
nem reagáló típushoz. Ugyanakkor ki kell találniuk,
hogy mennyiben emelkedtek a közönséges természet
síkja fölé.
Ha a természet közönséges síkján állnak, akkor Isten
rejtett, háromszoros hatása Önöknél semmi más, mint
az ibolyántúlinak a hatása, melyből a kemény követ is
feltörő erő indul ki; az infravörös hatása, mely előre
hajszoló befolyással van; és a felfedező és leleplező
\-sugarak hatása. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy ter­
mészetállapotukban ezek csak mozgásban tartják Önö­
ket. Nem Önök közelednek Isten rejtélyeihez, hanem a
rejtélyek akadályozzák meg életük kerekének a megreke­
dését! A fátyol szétszakításáról szó sem lehet.
Most azonban megvannak a könyveik, látogatják a
szolgálatokat és konferenciákat, beszélgetnek a többiek­
kel Krisztusról és küldetéséről, és életproblémákkal
foglalkoznak. Ezzel kiemelkedtek-e a dialektika lapos,
vízszintes síkjából? Közelednek-e a szent rejtélyekhez,
melyek lényegükben egyáltalán nem rejtélyek.
Egyre újabb kérdések, melyekre önmaguknak kell
válaszolniuk. Ezek a rejtélyek a saját életük problémái
- Isten rejtélyeivel szemben. A síkságot akkor kezdik el­
hagyni, ha a vérükbe hatol a felfedezés, hogy a vízszin­
tes vonal hajszájának nincsen értelme, hogy a jó és a
rossz változatos játékából ki kell emelkedniük. Akkor
kezdenek felemelkedni a vízszintes síkról, ha némileg
bensőségesen tudatossá válik, hogy más életvalóság is

33
létezik, amely nem tartozik a két anyagi világhoz.
Ne állítsák elhamarkodottan, hogy tudatában vannak
ennek. Mert nem lehetetlen, hogy ismeretük könyveikből
származnak, vagy a mi szavaink következtében keletkez­
tek, vagy mert a szentírás beszél róla. Az olyan tudat­
nak élő birtoknak kell lennie, s akkor Isten rejtélyei
másképpen beszélnek Önöknek. Akkor sok ajtó nyílik
meg a r e j t e t t szentély felé vezető úton.
Tudják, hogy hét misztériumiskoláról beszélnek. Azt
teszik hozzá, hogy egy a nyugatnak, egy a keletnek van,
stb. Aki azonban ezt állítja, az téved. A háromszoros,
alapvető rejtélyhez hétféleképpen lehet közeledni. Hét
fokozat van, melyeken át be lehet hatolni a fátylak
mögé, és mindenkinek, keleten és nyugaton is ugyan­
azokra a fokokra kell lépniük, ugyanazt az utat kell
bejárniuk.
Ismerik J á n o s evangéliumából, hogy »valakik pedig
befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten gyerme­
keivé váljanak«. Akik kiemelkednek a vízszintes síkból,
azok a háromszoros, isteni rejtélyek sugárerőit máskép­
pen tapasztalják, mint azelőtt: megváltó értelemben. A
Gnózis sugárereje akkor isteni erő lesz, mely az üdvhöz
vezet. Az üdvhöz vezető úton hét fázist különböztethe­
tünk meg. Az újonc, aki bement az első fázisba, testileg
tökéletesen a Szellemi Iskola tanulója lett. Ezt őnála
minden fivér és nővér észreveszi, itt semmilyen tévedés,
semmilyen nézeteltérés vagy meg nem értés sem lehet­
séges. Mert az ösvény minden fázisában nagyon is vilá­
gosan megmutatkozik egy t ö k é l e t e s cselekedet.
A tanuló tudja, honnan jön! Ez isteni eredetének tu­
datát jelenti. Meghallotta a hangot, mely azt mondta
(és mindig is mondja): »En mondom nektek, hogy iste­
nek vagytok!« Aki ezt belülről tudja, az meg van jelölve,
és ez a jelleg egész lényén világosan felismerhető; a
rózsa és a kereszt tanúskodnak r ó l a .
A tanuló ugyanakkor azt is tudja, hogy micsoda!

34
Elsüllyedt ember, akinek lényvalósága teljesen elrom­
lott és zilált; olyan állapotban van, hogy a világosságot
nem képes minden további nélkül elérni és megragadni.
Ennek tudata benne van a tanuló minden procikájában
is. Ennek a tudásnak jellege van. A rózsát (ez az aura),
és a keresztet (ez a t e s t ) , mélyen á t h a t o t t a . De a tudás
azt jelenti, hogy az életnek azon kell alapulnia!
A tanuló azon kívül azt is tudja, hogy hová megy,
hogy a vízszintes síkról tudatos tapasztalattal felemel­
kedett. Lényében tehát a hála, a csodálkozás és az öröm
versengenek. Mert tudja, hogy a világosság megragadta
őt az életre. Hálás, hogy bejárhatja a transzfigurálás, az
átalakulás ösvényét, csodálkozik Isten nagy, erős szere­
tetén , aki kegyelmét bizonyítja, örül a találkozásnak,
hogy tovább haladhat erőről erőre és dicsőségről dicső­
ségre; örül a régi én levetésének és valami egészen Új
kialakulásának; hogy bement az Úr kapuján, s hogy a
testvérek másodszor születettnek nevezik.
Ezeken gondolkozott el Rózsakereszt Krisztián hús­
vét előestéjén. Alkémiai Menyegzője ünnepének elő­
estéjén.
Jegyezzék meg t e h á t : az egész emberiség a rejtélyek
alatt él.
Önök a rejtélyek e l ő t t állnak. Ezek hívják Önöket.
De csak az igazi tanuló van valóban kapcsolatban a
rejtélyekkel, a misztériumokkal.
Szeretnénk, ha egyszer Önöket is üdvözölhetnénk az
Atya. a Fiú és a Szent Szellem nevében.

35
 V

A szent úrvacsora

Az előbbi fejezetben megállapítottuk, hogy a Mozdu­

latlan Birodalommal kapcsolatban csak annyiban létez­
nek rejtélyek, amennyiben a dialektikus ember, termé­
szeténél fogva, számtalan fátyolba burkolja magát. Mi­
helyt az én-elölés folyamatában a fátylak eltűnnek, a
rejtélyek napvilágos fényességgel tárulnak fel, s a tanu­
ló dicsőségről dicsőségre és erőről erőre megy be az
örök valóság ragyogó világosságába. Az úgynevezett
rejtélyek tehát csak saját, e l s ö t é t ü l t lényvalóságuk álla­
potai.
Továbbá megtudtuk, hogy a Gnózis háromszoros su­
gárhatása, mellyel az Egyetemes Szerzet a világot és
emberiséget szüntelenül feltördelve megérinti, arra szol­
gál, hogy a b u k o t t emberiséget és a rezgési teret, amely­
ben ez él, mozgásban tartsa, hogy elejét vegye a rezgés
lelassulásának, hogy az élet, mely a bukott emberiség­
ben fejezi ki magát, meg ne rekedjen a teljes megkövese-
désben.
Isten háromszoros, ö s s z e t ö r ő sugárhatását, Isten
kegyességét tehát az emberrel szemben tanúsított nagy,
s z e r e t e t t e l j e s kegyelemnek kell látni. É r t h e t ő azonban,
hogy a rózsakereszt Iskolájának tanulója nem állhat meg
ennél a megállapításnál. Semmi haszna abból, ha meg­
állapítja, hogy a dialektika lényegét a Gnózis szeretet­
hatása okozza. Nincs haszna abból, ha tudományosan be
tudja bizonyítani, hogy a végleges megkövesedéstől a jó
és a gonosz változatos játéka őrzi meg, s azt hiszi, hogy
csak vigyáznia kell, nehogy »lágymelegnek« találják,

36
sem hidegnek sem hévnek, ahogyan a szentírás mondja,
tehát hogy ne zuhanjon a közömbösségbe a jóval és a
gonosszal szemben is, olyannyira, hogy már egyetlen di­
namikus elemet se lehessen megkülönböztetni őbenne.
Az ilyen állapot a megkövesedést jelentené.
Ha valaki olyanná vált, akkor visszaveszik tőle az
eredeti élet utolsó maradékát, mely egy atom képében
van jelen a rendszerében, mert birtokának semmi hasz­
na többé és haladásra nem képes. Az ilyen lelketlen
teremtmény, holott »élőnek« nevezik és a kerékhez van
kötve, s talán még számtalan megtestesülés vár rá,
szinte a »külső s ö t é t s é g b e v e t t e t e t t « , mert elepvetően
elvált az isteni világosság örök, szellemi valóságától.
Ezért nem szabad abban a helyzetben maradniuk, hogy
csak megértik. Tanulóságuknak az Iskolában csak akkor
lesz értelme, ha nekilátnak a munkának, kiseprik rend­
szerükből a s ö t é t s é g e t , s ezzel a Gnózis háromságos
sugárhatása a feltörésen és a mozgásbantartáson kívül
még mást is tehet Önökben. Arra összpontosuljanak:
Isten örök valósága hogyan kelhet fel új napként a mik­
rokozmoszomban? Hogyan láthatom meg életem látha­
tárán a reggel világosságát?
Ha minden problémájuk ebben merül ki, ha ezek a
kérdések szinte belülről jönnek, ha létük minden rész­
lete ezekről tanúskodik, akkor erőterük már csak emi­
att is pezsgő ifjúságot sugároz és ebben vibrál.
Ameddig azonban problémáik központja a dialektiká­
ban található, erre az életre vonatkozó félelmeik, ag­
godalmaik és szenvedésük súlya a l a t t görnyednek, amed­
dig vérük erre a természetre vágyik, addig a rózsakereszt
igazi tanulóságáról szó sem lehet.
Ezt be kell látniuk, ha az Iskola mondanivalóját meg
akarják érteni. Túl gyakran derül ki, hogy az embernek
van füle, de nem hall, és szeme világtalan Isten ragyogó
világosságával szemben. Nem az-e gyakran a helyzet,
hogy Minden E l e t Ura mintegy trombitaszóval hívja

37
Önöket, anélkül hogy meghallanák? Mi ennek az oka?
Az, hogy aurikus szférájuk szinte vastag köpeny, mint
valami szerzetes csuhája, mely elzár a világosságtól. Ez
nagyon akadályozza érzékszerveik működését.
Aloméletükben talán talákoztak már ilyenekkel, a
szürkületvilág alakjaival, többé-kevésbé görnyedt test­
tartásukkal, vastag kámzsába burkolódzva. A vastag
anyag egyik ránca mögött szem villan, tele halálos fé­
lelemmel, szüntelenül fürkésző pillantás, amelyben az
önzőség, az énközpontúság minden feszültsége és vésze
lobog. Ön volt ez az alak. Az Ön tükörképe volt; sok
ilyen él az Önök aurikus szférájában.
Almukban egész panteonuk sétálni megy Önökkel.
Az álomban az egész lény szétterül, mint valami min­
talap. Látszatlényekkel élnek látszatállapotokban. Saját
történetük aktuális helyzetével szembesülnek. így ál­
modják álmaikat, s ezeknek minden valósága és valótlan­
sága a felébredéskor újra egyesül a tudatban. Ez a tudat
mindenütt van. Ez a vérük - és a szívük, mely sóhajtoz­
va pumpálja szegényes életüket egészen a végég - és
agyuk gondolkodik. Egymást pedig olyan lélegzési té­
ren keresztül nézik, melyet rémképeik színeznek és mér­
geznek meg. Ezt be kell látniuk, ha a rózsakereszt Isko­
lájának tanulói akarnak lenni. Meg kell érteniük, hogy
életüknek mindezt a s ö t é t rejtélyét szét kell szakítani­
uk, ha meg akarják találni Istent. Azt is meg kell érteni­
ük, hogy Önöktől azonnali cselekvést, pozitív t e t t e t
várnak el.
É r t s é k meg végre: egy árnyvilágot alkottak maguk
körül. Ez az elveszettség és énközpontúság életéből
keletkezik. Vannak olyan árnyékok és ötletek, melyek
egész figyelmüket a mindennapi szükségletekre terelik.
Mások a családra és sok más kapcsolatra, például a jog­
állam rögeszméjére irányítják az érdeklődést. Figyelmük
minden pillanatban a vízszintes síkra terelődik, mert
aurájuk árnyképei egy keringési folyamatban vesznek

38
részt, mint a vér és az idegközeg.
Időnként ugyanazok a dolgok és szívóerők, ugyanazok
a nyomorúságok és úgynevezett örömök térnek vissza.
Ahogyan az ember a ruháit váltogatja, s különböző jel­
mezek változó színpompájában tartja magát uraságnak,
úgy pántlikázza fel panteonjuk újra meg újra más ruhá­
val, másik fátyollal Önöket.
Önöktől azonnali cselekvést, pozitív t e t t e t várnak el.
Nem valami olyan fátyolt, mely a rózsakereszt tanuló­
ságát ábrázolná. Nem szabad megismételni a régi, Ádám
féle tragédiát. A bukott ember mezítelenül áll a Gnózis
háromszoros sugártevékenysége e l ő t t , s amikor a Gnó­
zis mindent felfedő világossággal szól: »Ádám, hol
vagy?« akkor az embernek két lehetősége van: elosonni,
mint egy kutya, látszatköntösbe burkolódzva, az önfel-
fedezés szégyenét takargatva - vagy pedig mintegy tárt
karokkal megállni és felkiáltani: »Uram, itt vagyok!«
Nem arra kérik Önöket, hogy az Iskola tanulóiként
viselkedjenek, hanem hogy valóban azok legyenek! Mit
várnak el tehát Önöktől? Megpróbáljuk megmagyarázni.
Úgy viselkedni, mintha az Iskola tanulói lennének, az
ószövetségi életvitel. Akkor bizonyos jogrendbe zárják
be magukat: ezt szabad, azt nem szabad. Akkor paran­
csokhoz és előírásokhoz igazodnak. Figyeljék meg a »vi-
selkedés« szót. Akkor egy köpenyt, ruhát viselnek, s a
tanulóság lényege nem Önökben, hanem a ruhában van.
Ez a ruha aztán a ki tudja hányadik fátyol Önök és a
Gnózis között. A Gnózis így rejtély marad. Ez az Iskolá­
val való kapcsolatuknak a veszélye. Túl sokat firtatják,
hogy »mit kell tennem és mit kell kerülnöm - hogyan
viselkedhetem példásan«?
Mit várnak el tehát Önöktől? Most megint valami
előírást remélnek, amely szerint élhetnek. Útikalauzt
kérnek, melyben fel van sorolva az új élet minden látni­
valója és szükséges részlete. Ne kérdezzenek és köves­
senek, hanem legyenek valamik. Legyenek az Iskola ta-

39
nulói. Ehhez pedig még ma meg kell támadniuk saját
életvitelüket és ki kell javítaniuk azt, tényleg, komolyan.
Még ma. Senki sem mondhatja, hogy »ehhez semmi
közöm«.
Arnyékviláguk alakjait és azoknak következményeit
azonnal meg kell támadniuk. A fátylaknak le kell hul­
laniuk. Akkor érzékszervi képességeik azonnal megnyíl­
nak a Szerzet hangja számára, s e t t ő l a pillanattól kezd­
ve önkéntelenül, belülről, nem látnak már problémát a
tanulóságban. Teljesen megegyeznek mindenben, ami az
életvitelt illeti és amit az Iskola a tanulóktól megkö­
vetel.
Kíméletlenül meg kell támadniuk saját lényüket.
É l e t t e r ü k kijáratát akkor az örök valóság fényének pir­
kadata szinezi be. Ha ez a kezdődő virradat már látható,
akkor azt is tudják, hogy Rózsakereszt Krisztián miért
foglalkozik a szent úrvacsora elkészítésével, mielőtt az
alkémiai menyegzőre indul. Ha a tanuló pozitív cseleke­
dettel a saját lénye gyökerébe vágja a fejszét, nem riad
vissza a következményektől és emiatt ragyogni kezd az
új nap, akkor ez a világosság egy egészen új gnosztikus
hatás bizonyítéka.
Mondtuk, hogy a Gnózis háromszoros sugárzása min­
den embert feltörő és mindig mozgásban tartó érintést
okoz. A tanuló pedig elkezdi letépni saját fátylait, ami
azt jelenti, hogy valamelyest rendet teremt aurikus rend­
szerében, egy kis derűs nyugalmat, nagyobb egyensúlyt
teremt. Mihelyt a nap megjelenik, mihelyt a felhőket el­
seperte, az aura tisztulása miatt észlelhetővé válik a
gnosztikus világosság.
A tanuló akkor a régi Atlantisz haladó népeinek él­
ményét éli át, akik az atlantiszi ködvilág homályos
légkörében éltek, de amilyen mértékben testük meg­
változott és ezért finomabb légköri területekre költöz­
tek, úgy j ö t t el számukra egyszer az a pillanat, amikor
e l ő s z ö r látták meg a napot, a pirkadat igazi fejedelmét.

40
Valami ilyen hatalmasat tapasztal a tanuló, aki először
hasítja szét saját aurája ködös légkörét, pozitív önfeltö-
rő t e t t e l . Érzékszerveivel éli át »a felkelő pirkadatot«,
ahogyan J á k o b Böhme nevezi.
J ó l meg kell azonban érteniük, hogy ez a világosság
még nem személyes birtokuk. Egy új sugárzás erejét
tapasztalja, de magát a világosságot még nem birto­
kolja. Mintegy távolról látja az ígéret földjét, de még
nem ért oda. Ezt nevezi Pál a hit állapotának, a hit­
kapcsolatnak. »Hegyeket mozdíthat ki helyökről«, de
mégsem t ö k é l e t e s .
A tanuló ezért folytatja a munkát önmagán. A fejsze
csapásai nap mint nap hasogatják a dialektikus burján­
zás gyökereit, minden önsajnálat nélkül. Az igazi ta­
nulót az jellemzi, hogy nagy szánalommal és mérhetet­
len türelemmel van mások iránt; önmagával szemben
azonban kíméletlen és semmit sem halaszt másnapra,
így készíti el minden képességének bevetésével a drága
húsvéti bárányt, tehát auráját alkalmassá teszi a vilá­
gosság végleges beáramlására, abszolút beköltözésére,
így jön el annak a pillanata, amikor az aurát megérinti
és néhány szervi szerkezetét végképpen beszinezi a
Gnózis fényessége. A tanulóban megszületett az Úr
Világossága.
Most az a kérdés, hogy a tanuló ebben a fázisban
képes-e elkészíteni kovásztalan, tiszta kenyerét is,
ahogyan azt az Alkémiai Menyegző nevezi. Ha a vilá­
gosság megszületik a tanulóban, akkor - ez érthető -
azt egyetlen tekintetben sem lehet összeegyeztetni a
dialektikus élettel és a dialektikus t e r m é s z e t t e l . A ta­
nulóban tehát felerősödve fog hatni a lebontás tüze,
mely az egész emberiséget, fenntartása érdekében meg­
támadja. Minél közelebb jön a világosság, annál erő-
sebb a tisztogatás, az égés, a felemésztés, de mérhe­
tetlenül megnövekszik a kegyelem és a fejlődés lehető­
sége is. Segítenek neki. Ebben a világosságban halad a

41
tanuló tovább, de már nem ő teszi ezt, hanem a benne
lévő világosság. Az én-elölés nagy sebességgel halad, s
teljes pompájukban kibontakoznak az átalakulás lehe­
tőségei.
Már csak az a lényeg, hogy a tanuló, aki ezt a folya­
matot ismeri és törekszik erre, önkéntelenül, egész
természetével ehhez igazodva, ennek megfelelően kezd­
jen cselekedni. Ha ezt nem teszi, akkor a folyamatban
zavar keletkezik, szinte megsavanyodik. A tanulónak
azt is tudnia kell, hogy ezt a folyamatot az ő dialekti­
kus türelmetlenségével nem szabad siettetnie. Mert ez
is erjedést okozna. Ha azonban harmonikusan a folya­
matba merül, akkor drága húsvéti báránya mellett a
tiszta, kovásztalan kenyeret is elkészíti, s így siet to­
vább fejlődésének új tetőpontjához: a szellem vihará­
hoz.

42
 VI

A szellem vihara

Figyelmüket most arra a hatalmas viharra irányítjuk,

mely húsvét előestéjén t ö r ki az Alkémiai Menyegző
bevezetője szerint.
Talán tudják, hogy itt a Szent Szellem kitöltéséről
van szó, ami a szentírás közleményei szerint heves fel­
indulással jár. Ha a Szent Szellem hatalmába kerít egy
tanulót, akkor annak teljes megváltozás a következmé­
nye. A változás oly mélyreható, hogy az illető nagy cso­
dálkozást kelt ismerősei körében. Amikor a Szent Szel­
lem kiáradt J é z u s Urunknak a nép által jól ismert tanít­
ványaira, akkor a nép csodálkozása megdöbbenésnek
adott helyet, az a z e l ő t t nyugodt, szerény, és t ö b b é -
kevésbé visszavonultan élő emberek teljesen megválto­
zott fellépése miatt.
Ebben a fejezetben megpróbáljuk valamelyest ábrá­
zolni a Szent Szellem mibenlétét és hatását, mert en­
nek a magyarázatnak a megértése nemcsak kívánatos,
hanem föltétlenül szükséges is. A Szent Szellem kitöl­
tése ugyanis szükséges a transzfigurációs, azaz átala­
kulási folyamat megkezdéséhez és véghezviteléhez.
Azért kell Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegző­
jének is egy ilyen kitöltéssel kezdődnie, mert a könyv
a Szent Szellem erejében elkezdődő átalakulási folyamat
eseményeiről és eredményeiről akar pontosan beszá­
molni.
A témával kapcsolatos gondolataikat először is ren­
dezniük kell, mert a dialektikus emberiség metafizikai
találgatásai a Szent Szellemmel kapcsolatban nagyon

43
sok e l s ö t é t ü l é s t okoztak.
A Szent Szellem az egyetemes isteni Szerzet sugár­
erejének bizonyos nézete. Isten sugárzásában, ahogyan
korábban mondtuk, három áramlatot, három hatást kü­
lönböztethetünk meg. Az emberiség az ősidőktől a mai
napig is tudott erről, de ez a tudás számtalan ember
szívében és fejében megkövesedett, néhány dogmatikus
fogalommá vált, melynek mélységeit és valóságát már
nem képes felmérni.
Tudják, hogy a teológia az isteni lényben lévő három
személyről beszél, melyek összetartoznak, holott el
vannak választva, s háromságot, az Atya, a Fiú és a
Szent Szellem háromságát képezik. Ez a tan, holott
nem értik, a teológiában annyira le van horgonyozva,
hogy az ezeket a tantételeket tanító egyházak az isten­
ségben lévő három személy tagadását megszentségte-
lenítésnek tekintik. Történelmünk sok véres eseményét
a háromság-egység tana okozta. Gondoljanak csak Mi­
chel Servetre, aki é l e t é t Kálvin által vesztette el Genf­
ben, mert az Atyában lévő három személyt másképpen
értelmezte.
Az egyetemes isteni Szerzet sugárzásában három
áramlat különböztethető meg, egy alaperő és a belőle
induló két hatás. Az emberiség viselkedésének nagyon
sok jelensége magyarázható ebből a három áramlatból.
Vegyünk egy példát, egy virágot. Először is a jelenléte
válik számunkra tudatossá. Ezután, ha közelebbről meg­
vizsgáljuk, érzékszerveink reagálnak rá, s a virág így
megnyilvánítja nekünk a formáját, színét illatát és más
tulajdonságát. Harmadszor pedig azt a kérdést hagyja
felmerülni, hogy mire szolgálhat, mi haszna lehet szá­
munkra, s ezzel t e t t r e késztet minket.
E három hatás között a szabadság elemei vannak je­
len. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a virágnak
mind a három erejét észlelik. Lehetséges, hogy csak a
tudatbenyomást kapják. Ha valaki ebben az esetben ar-

44
 ra kérné hogy ecseteljék a virágot, akkor erre nem len­
nének képesek. Az is lehet, hogy a haszon kerülte el a
figyelmüket, amit a növény Önöknek hozhatna, mert
ezt nem tapasztalták, vagy lényük nem irányult erre.
így a cselekvési impulzust sem kapják meg, melyet a
növény kelt.
Ha most ennek az egyszerű példának a segítségével
közelednek az Egyetemes Szerzetben lévő és abból kiin­
duló három áramlathoz, akkor sok minden válik vilá­
gossá. Először is van egy alaperő, mely az isteni Szer­
zetből indul. A tény, hogy az űrben létezik egy isteni
makrokozmosz, azt hozza magával, hogy minden te­
remtett dolog, bármennyire elfajult is, bizonyos hatását
tapasztalja. Azért mondják, hogy Isten alapvető világos­
sága mindennek és mindenkinek világít, jóknak is és
gonoszoknak is, s hogy ez a világosság behatol a fekete
átkozottnak a legmélyebb búvóhelyeire is.
Ebből az alapvető isteni befolyásból aztán két hatás
indul ki: az egyik a tudatot serkenti, aktiválja, a másik
meg regeneráló, gyógyító hatású. Ez logikus és magától
értetődő. Az isteni makrokozmosz fénye átsugároz az
egész kozmikus területen, s természete miatt bizonyos
hatást kelt. mint minden fénysugár és fényhatás. Az
isteni világosság így szükségképpen nyugtalanít, támad,
ébreszt és megéget mindent, ami sugaraival szemben
s ö t é t s é g k é n t viselkedik. Ez a hatás ösztönzi a tudatot
reagálásra, annak a felfedezésére, hogy mi van és minek
kell lennie. Ezért mondják, hogy »az Úr emésztő tűz«.
Ez az isteni világosság azonban vonzó is, azaz új, rege­
neráló cselekedetre akar ösztönözni.
Ebben egy isteni törvény jut kifejezésre, a taszítás és
vonzás, a büntetés és a kegyelem törvénye; ezek rend­
kívül mélyértelmű dolgok. A szentírás bizonygatja, ami­
kor erre a törvényre utal, hogy Isten a bűnösöket meg­
bünteti és a bűnbánókat szeretetteljes kegyelemmel
magához veszi.

45
 I t t harmadik lehetőséget is meg kell említenünk, a
kárhozatot, a külső s ö t é t s é g r e való kivetést. Ha a
Mozdulatlan Birodalom isteni világossága fénylik, akkor
ez a tudattal e l ő s z ö r is észlelhető, s egy Istennel, isteni
világossággal valahogyan számolni lehet. Másodszor ez a
világosság megtámadhat és megégethet a bűnösség mi­
att; a b ü n t e t é s t akkor az én állapotom miatt szenvedem
el. Ez a hatás azonban annak a bizonyítéka, hogy a vilá­
gosság el tud érni engem, s hogy nem vagyok érzéketlen.
A büntetés, a tüzes égetés után tehát annak a lehetősége
is fennáll, hogy a tisztulás miatt a világosság, megújít­
son és felemeljen engem. Ezzel a kibékülés, a »megbéké-
lés« kegyelmét tapasztalom.
A természetben továbbá az a lehetőség is fennáll,
hogy néhány teremtmény süllyedése annyira előrehaladt,
hogy a három fényhatás közül már egyik sem képes őket
bárhogyan is megérinteni, bennük hatást kifejteni. Érin­
tés, b ü n t e t é s és megbékélés akkor már lehetetlen. Az
ilyenek be vannak zárva a saját létállapotukba, a saját
sötétségükbe, s így mintegy ki vannak taszítva.
Ez azt mutatja, hogy az Istenségben jelenlévő három
nézet, három erő, vagy három személy magától értetődő
sugárhatáson vagy erőhatáson, háromságos hatáson ala­
pul, amit sokféleképpen és számtalan példával bizonyít­
hatunk. Nincs ok félreértésre, ha az Istenségben lévő
alapvető áramlatot Atyának, az aktiváló, megmozdító
áramlatot Fiúnak, a regeneráló, újjáépítő áramlatot pedig
Szent Szellemnek nevezzük. Amikor azt mondjuk, »az
Atya. a Fiú és a Szent Szellem nevében«, akkor az Iskola
összekapcsolja Önöket a tudatukon keresztül először is
az Istenség alapvető áramlatával; majd egész érzékszervi
állapotukat mágikusan a második, aktiváló hatással köti
össze, hogy megtámadhassa Önöket Isten világosságá­
nak égető tüze; harmadszor pedig össze lesznek kötve
Isten regeneráló erejével, hogy egyszer tapasztalhassák
az isteni valóság boldogságát.

46
 További felvilágosításként szolgáljon, hogy tüzes tá­
madásaival és tisztító képességével Istennek éppen a
második, vagyis mozgósító áramlata teszi lehetővé a
bukott mikrokozmosz üdvözülését és megmentését.
Azért jelölik ezt a hatást J é z u s Krisztus névvel, ami
üdvhozót, megmentőt, boldoggá tévőt jelent.
Azt is tudni kell, hogy az üdvhozó t i s z t o g a t ó mun­
kája után a regenerálás, a helyreállítás, vagy transzfi-
gurálás a mennyei vigaszt jelenti. Azért nevezi az ere­
deti szöveg az Istenség harmadik hatását paraklétának,
ami »vigasztalót« jelent. Ezért beszél a menni készülő
Jézus a tanítványainak a »vigasztalóról, melyet Atyám
küld az én nevemben«, mely bizonyságot tesz Isten nagy,
egyetemes céljáról, hogy hazavigye az elveszettet.
így kézenfekvő, hogy az Egyetemes Szerzet, az Isten­
ségben lévő három áramlattal egyezően, szintén három­
féleképpen dolgozik: először is van egy általános tevé­
kenysége; másodszor egy támadó, feltörő tevékenysége;
harmadszor pedig megújító tevékenysége.
A szellemi iskoláknak van egy olyan csoportja, amely
teljesen az Istenség alapvető áramlatával dolgozik
együtt: egy másik csoport a második áramlatot fejlesz­
ti ki: a harmadik csoportja pedig teljesen és tökélete­
sen a Szent Szellem helyreállító erejével dolgozik. Az
Iskoláknak ez a hármas rendszere egységet képez, a
különböző tevékenységek teljes egyensúlyban vannak.
Holott a különböző Iskolák tanulói olykor ferde szem­
mel nézik egymást és heves vetélkedés folyik, a válasz­
tófalak és a dialektikus esetlenség mögött egyetemes
terv erővonalait kell látniuk.
Tanulói számára az iskolák e l s ő csoportja csupán
rendező, szabályozó jellegű; a második csoport teljesen
a tevékenység stádiumában, a harmadik pedig az alkotó
fázisban van.
A dialektika lényéhez és mibenlétéhez az e l s ő cso­
port áll a legközelebb. Ennek az a feladata, hogy min-

47
denféle életszabály és viselkedés propagálásával fenn­
tartsa és életben t a r t s a az emberiség nagy részének és
az Istenség alapvető áramlatának a kapcsolatát. Ezeken
az iskolákon a j e l ö l t e k nagy csoportjait vezetik át, hogy
előkészítsék őket a második stádiumra, amelynek el­
kerülhetetlenül jönnie kell. Az e l s ő csoportban megé­
r e t t tanulót a második veszi fel, belső tevékenységhez
vezeti és .szembesíti J é z u s Krisztus tisztító erejével.
Erősen beleavatkoznak a személyiségéletébe. Megtá­
madják én-lényét, érvényesülésre és földi dolgokra irá­
nyuló t e r m é s z e t é t és a keresztúthoz terelik. Világossá
teszik neki, hogy Isten birodalma nem ebből a világból
való, s hogy Urát egészen az én-elölés-sírig kell követ­
nie. A tanulónak be kell látnia, hogy az új nap reggele
csak golgota után virradhat meg.
Önöknek mindez nagyon ismerősnek tűnhet, mert
tudják, hogy a rózsakereszt Iskolája a vezetésére bízott
tanulókkal ebben a második stádiumban halad, miután
néhány évvel ezelőtt, nagyon is tudatosan és határozot­
tan elhagyta az első, szabályozó időszakot. Persze
semmiképpen sem azért, hogy megrekedjen a második­
ban, hanem hogy áttörjön a harmadikhoz, az alkotó
stádiumhoz.
A tanulóval közlik a vigasztalót, »akit Atyán küld az
én nevemben«. Ahogyan sok tanuló vonult át velünk a
pusztán a szabályozótól az aktív időszakba, úgy hívnak
m o s t minket mintegy trombitaszóval a kreatívhoz, az
alkotó stádiumhoz, hogy újjászülessünk.
Ezért szembesítünk oly nyomatékosan Rózsakereszt
Krisztián Alkémiai Menyegzőjével. Az a tanuló, akit ez
a hétszeres t ö r t é n e t mutat be nekünk, a hierofánsok
tevékenységének első két fázisán már átvonult, s most
bemegy az alkotó stádiumba. Lángra lobbantotta Isten
szelleme, az Istenség lényében lévő alapáramlat. El­
merült, elpusztult Jézusban, az Úrban, o t t fekszik gol­
gotán, elvégezte az é n - e l ö l é s t .

i
48
 És ekkor jön a feltámadás reggele! A tanuló bemegy
a teljesen megújuló élet fázisába. Létállapotában új tu­
dat jut hatalomra, s ennek következtében teljesen meg­
változik, egészen más ember lesz. Annyira más, hogy a
többiek csodálkozva kérdezik: »kicsoda ez az ember,
honnan van hatalma és tanúsága, s kinek nevében cse­
lekedheti ezeket«?
Lássák, hallják és ne felejtsék el! A Rózsakereszt
ehhez a harmadik stádiumhoz akarja vezetni Önöket, a
paraklétához. a vigasztalóhoz, aki mindent megújít.
A pusztában vonulunk; de a végén o t t fénylik a meg­
váltó, világító láthatár. Hagyjunk vissza a szoronga-
tottság homokjában mindent, ami földről-földi.
Menjünk át a hallgatag Szfinx mancsai a l a t t a pira­
mis szívébe, mert o t t bent győzetik le a halál, s o t t le­
het elnyerni az igaz életet.

49
 VII

A levél

Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjének vizs­

gálatánál felfedeztük, hogy a Gnózis isteni sugárerejé­
nek három nézetét különböztethetjük meg: a szabályozó,
az aktív, és az a l k o t ó nézetet. I t t három különböző ké­
pességről, három különböző rezgéshullámról, három
különböző sugárzásról van szó, melyek a Mozdulatlan
és megingathatatlan Birodalomból indulnak ki és a dia­
lektikus élet legapróbb részleteibe is behatolnak. Érthe­
tő, hogy három, különböző rezgéshullámnak a dialekti­
kus életben három különböző hatást kell keltenie.
Az e l s ő rezgéshullám a legcsekélyebb mértékben sem
támadja meg az étererőket, de az asztrálist és a spiná-
list sem. Csak az erők á t c s o p o r t o s í t á s á t hozza létre.
Azt látjuk például, hogy az érintés miatt a két alacsony
é t e r hatása csökken, míg a két magasabb éter, a fényéter
és a visszatükröző é t e r hangadó helyzetbe kerül, ami
különösen a fej és a szívszentély központjait érinti.
Ha az érintés valóra válik, akkor az arra reagáló em­
bernél emberbarát, vagy művészi, vagy vallásos, vagy
értelmi reakciót figyelhetünk meg, vagy több irányú
ilyen jellegű viselkedést, a vér szerkezetétől és ö r ö k l ö t t
tényezőktől függően. Az érintés a magasabb életre, az
igazi megszabadulásra hívja el. A hívást azonban első­
sorban csupán dialektikusan érti és magyarázza. Valami
vízszintes irányú tevékenység keletkezik, mely egyhá­
zakban, emberbarát szervezetekben, művészmunkában
és filozófiai tudományos kutatásban jut kifejezésre. Az
ilyesmihez felemelkedő embert tehát lángra lobban-

50
t o t t a Isten szelleme, emiatt bonyolult megmozdulás ke­
letkezik, melyet jól ismernek a társadalmi életben,
amelyben részt vettek, vagy még mindig részt vesznek.
Életvitelükben Önök meghatározott dialektikus esz-
ményiségből indulnak ki. Ez a vérükben van, ösztönöz,
s ezt az ösztönzést minden lélegzet és minden szívdob­
banás áthajszolja az életükön, annak bizonyítékául, hogy
Isten szelleme hívja határozottan Önöket. Vegyék figye­
lembe, hogy ez a hívás csupán dialektikus erők hatását
váltja ki. Ez a hívás feltüzeli jóságképességüket. Szóval
ez a hatás a nagy ellenséget, a »vádolót«, a gonoszt is
erősen felélénkíti.
Ennek a hívásnak, a Gnózis érintésének és reagálá­
suknak végül is az életkerekük erősítése, dinamizálása a
következménye, gyors erőelhasználás, a kikelet, virulás
és pusztulás görcse. »Ebből a világból Isten zárt egysé­
get csinált, hogy benne az élet kerékként forogjon, s
ebből folytonos felőrlődés és feltörés keletkezzen.«
Tapasztalták-e Istennek ezt az érintését kétségbe­
esetten, holott ez a megkövesedéstől óvja meg Önöket?
Ismerik-e a fojtogató érzést, amelyet egy cél elérhe­
tetlenségének a tudata k e l t ? Tapasztalták-e már, hogy
begyakorolt eszményiségük sehol sem képes végleges
eredményt elérni? Ha ez belevésődött a tudatukba, ak­
kor érettek lettek a Gnózis második rezgéshullámára.
A Szerzet második rezgéshulláma nem ösztönöz dia­
lektikus eszményekre, ez nem csak valami hívás, amelyre
önkéntelen, természetes módon felelhetnek. Ez egy tá­
madás, mérkőzés, melyben a szabadság eleme áll előtér­
ben. Ha a tanuló alkalmas erre a második érintésre, ak­
kor olyan erőket vezetnek bele, melyek nem a közönsé­
ges természetből magyarázhatók. Az első rezgéshullám­
ban az éterek átcsoportosulása fejlődik ki. A visszatük­
röző éter és a fényéter kezd uralkodni, ennek minden
következményével. A második rezgéshullámban azt lát­
juk, hogy lassan a szokásos éterek felvételére való kép-

51
telenség fejlődik ki, és a rendszer megnyílik az úgyneve­
zett szent éterek számára, a négy szent eledel számára.
Ez a kémiai éterrel kezdődik és az életéterrel folytató­
dik, t e h á t különösen a két alacsony éterrel törődik.
Próbálják meg elképzelni a helyzetet. Isten szent
ereje dialektikus megmozdulásra ösztönöz, s így a leg­
nagyobb jóságra, a legnagyszerűbb vallásos meggondo­
lásra, a legszebb művészi megnyilatkozásra és a tudo­
mányos felismerések csúcsára vezethet. Önök ezt tel­
jesen létük színvonalának megfelelően teszik, ahogyan
azt a vérállapotuk engedi. Ezt az egész tevékenységet
egy személyiségfókusz vezetése alatt, a tudat vezetése
a l a t t teszik, melynek székhelye a főszentélyben van.
Egyszer aztán felfedezik, hogy semmilyen tevékeny­
ségük sem vezethet megszabadító eredményekhez. Nyo­
masztóan érzik az elérhetetlent, a negatív eredmény
miatti k é t s é g b e e s é s t . Ez rendkívül veszélyes helyzet,
mert ennek anatómiai károsulás lehet a következménye.
A szentírás azt mondja, hogy »a csalódás megtöri a
szívet«. Aki az elérhetetlen e l ő t t áll, s ennek következ­
tében kétségbeesik, annak a cselekvési élete megbénul,
valami levert megadás állapotába kerül, ami a tudat
betokosodásával jár.
Anatómiailag itt mindenekelőtt a medulla károsul, s
mivel ez a szívszentélyt ellenőrzi, a szív végeredmény­
ben ferde helyzetbe kerül, ami meg a lélegzéstechnikai
működések teljes megváltozását okozza. A folyamatok
sorának ezzel nincs vége, mert ezután a kis vérkeringés
megváltozását látjuk kialakulni, aminek következtében
megváltozik az agyalapi mirigy és a tobozmirigy kivá­
lasztása. A végeredmény a tudat teljes e l s ö t é t ü l é s e . A
reményben c s a l ó d o t t szív tehát a folyamatok egész so­
rát okozhatja.
Az is lehetséges azonban, hogy a tanuló, aki átélte
az elérhetetlenség nyomasztó érzését és felfedezi, hogy
a természetre támaszkodó és számító törekvése tökéle-

52
tesen negatív eredményekhez vezet, most az én-je sürgö-
lődését leállítja, eláll minden dialektikus nyüzsgéstől,
de nem kétségbeesetten, hanem intelligens csendben,
nyugodtan. A szentírás ezt úgy nevezi, hogy »csendessé
válni Isten e l ő t t « .
A lecsendesülési folyamatban, melyet különböző né­
ven ismertünk meg, a dolgoknak ugyanaz a lefolyása
fejlődik ki, de egészen más eredménnyel. Ez szintén a
medullával kezdődik. A »Gnózis előtti csendessé válás«
a medullát megnyitja a második rezgéshullám számára.
A Gnózis előtti elcsendesedés, »a szemek felemelése a
hegyekre, ahonnan a segítségnek kell jönnie«, bizonyos
t e s t t a r t á s t , bizonyos szervi állapotot, bizonyos pillan­
tást hoz magával, szabálytalan ütemű, sajátos lélegzés­
sel jár. Ezek nem olyan változások, melyeket a tanuló
kényszerít magára, hanem a csendből keletkeznek.
Ezek megnyitják a medullát, mint valami kelyhet, a
gnosztikus világosság számára. A szív valamelyest fele­
gyenesedik ferde helyzetéből és új légzéstechnikai lehe­
tőségek keletkeznek. A kis vérkeringés megváltozik, a
belső elválasztás másfajta váladékai befolyásolják a vér­
lényt, s új tudatlehetőségek jelennek meg. Az új légzés­
technikai lehetőségek abban állnak, hogy a medullában
kezdődött változás a vérben magasabb rezgésű étererők
felvételét teszi lehetővé. Ezek kémiai étererők, s válto­
zást először az agysejtekben hoznak létre.
Ha a főszentélynek ez a megváltozása t a r t ó s , akkor
a tanuló anatómiailag, testileg egészen nyitva áll a
Szerzet második erőhulláma számára. Ennek célja, mint
korábban láttuk, a jelöltnek az újjászületésre való elő­
készítése. Ezt az előkészületet nevezik a rózsakereszte­
sek »Jézusban, az Úrban való aláhanyatlásnak«. Ez azt
jelenti, hogy az egész én-lény, személyiségével együtt,
mely anatómiai kapcsolatba került a második gnosztikus
sugárzással, egyre mélyebben, csendesen és ellenállás
nélkül, testileg belemerül a Krisztuslénybe, mely meg-

53
é r i n t e t t e . Teljesen és intelligensen átadja magát neki.
»Alázatosan beszélget teremtőjével«, ahogyan az Al­
kémiai Menyegző mondja. Ezt nem szabad csupán misz­
tikus folyamatnak látni, mert az ellenkezőjéről van szó:
ha valami is befolyással van a személyiségre, akkor ez.
A főszentélyre, a tudatközpontra gyakorolt befolyás a
személyiség minden szervében megmutatkozik. A főszen-
télyből sugárzik ki a tizenkét pár agyideg az egész test­
be. A vért, az idegfluidumot és a tudatot az új kémiai
éter és é l e t é t e r befolyása alatt arra használják, hogy a
szervezetet lassan kiszabadítsák, kivonják a dialektika
uralma alól. Ez a s z é t t ö r é s tűzvésze, égetése, melyről a
hatodik fejezetben volt szó.
Ha ez az elválás, ez a Jézusban, az Úrban való aláha-
nyatlás előrehalad, akkor a j e l ö l t hazautazása folyamán
eljön egy új pszichológiai pillanat. Megkapja a meghívót
az Alkémiai Menyegzőre. Ez a meghívás, a felszólítás
sajátos módon történik. Valószínűleg olvasták. Rózsa­
kereszt Krisztiánnak megérintik, vagy megkoppantják a
hátát. Az a benyomása, hogy fényes lény van jelen
égszínkék ruhában, s ruhája sajátos módon tele van csil­
lagokkal. Az égi küldött jobbkezében harsonát tart, mely­
be búcsúzóul oly erősen belefúj, hogy az egész domb be­
leremeg, melyre Rózsakereszt Krisztián háza épült. A le­
vél a rózsakereszttel van lepecsételve, s felirata így
szól: »Ennek jegyében t fogsz győzni«.
I t t a Gnózis harmadik áramlatának érintéséről, illet­
ve ennek kezdetéről, a Szent Szellem érintéséről, a
transzfigurálás kezdetéről van szó. Az első áramlatban,
úgy mondtuk, a dialektikus erőket átcsoportosították,
aminek következtében az ember, tapasztalatai nyomán,
arra a felfedezésre jut, hogy a földi természet nem hoz­
hatja meg a megváltást. A második gnosztikus áramlat­
tal a tanuló rendszerébe új, magasabb rezgésű étererő­
ket vezetnek be, aminek következtében a személyiség
minden atomjára kiható elszigeteltség alakul ki a

54
dialektikus élettel szemben. A harmadik érintésben pe­
dig a személyiségnek meg kell újulnia, a Szent Szellem
által újjá kell születnie.
Ha ez a folyamat megkezdődik, akkor a tanulónak a
hátára koppantanak, azaz eddig ismeretlen feszültségű
és rezgésű erőáram érinti meg újra a medullát, mely a
kígyótűz-csatorna mentén lelövell, egészen a plexus-
sacralisig. E heves érintés következtében olyan tudati
felemelkedés válik valóra, hogy a tanuló a második szi-
dérikus s z ü l e t é s t úgy éli át - szervileg - mint valami
sokkot.
Valószínűleg tudják, hogy az ember az agyközpont­
ban mintegy magával hordja a dialektikus makrokoz-
mosz csillagtengerének képét, ahogyan az az anyagi
születés pillanatában állt fenn. A dialektikus makro-
kozmosznak ez a vetülete az élet sok tapasztalatánál
mérvadó, mert ez a bevésett kép teljesen egyezik a kar-
mikus eredményekkel, melyeket a tanuló magával hor­
doz aurájában.
Abban a pillanatban, amikor a Szent Szellem, az
isteni lényben lévő harmadik áramlat megérinti a ta­
nulót, ennek agyközpontjába testileg belevésődik az
eredeti makrokozmosz, a Mozdulatlan Birodalom vetü­
lete. Ezért mondható, hogy a tanuló másodszor is szü­
letik.
É r t s é k ezt jól! Ahogyan egy újszülött gyermek tehe­
tetlen, szervei képtelenek segíteni magukon, érzékszer­
vei használatában rendkívül korlátozott, úgy van ez a
második szidérikus születésnél is, mely csak új, alapo­
kat lerakó kezdet, az eredeti életbe való felemelkedés
és növekedés szempontjából.
Abban a pillanatban, amikor a második szidérikus
születés megvalósul, a tanuló mintegy maga e l ő t t látja
a küldöttet. Nem angyalt, nem valami tükörszféra­
fényszellemet, hanem az eljövendő felettes én valóságát
látja. Az eredeti ember képét látja, aki van, aki volt, és

55
aki eljövendő, az e l s ő t és az utolsót. Benyomást kap a
Mozdulatlan Birodalomról, ahol nincsen kezdet és vég.
Ebben a pillanatban tehát egy nagyon sajátos és bo­
nyolult helyzet fejlődik ki, az örökkévalóság és az idő
egymásbahatolása; a tanuló két világ polgára, olyan vilá­
gé, amelyiktől aggastyánként elbúcsúzik, és egy másiké,
amelybe egyelőre tehetetlen lényként megy be.
A tanuló azonban, h o l o t t tehetetlen, Istenben nyug­
szik, a Gnózisban, mely megérinti. Ezért van a meghívón,
mely az új életben való felébredést jelenti be, a szent
rózsakereszt jele. A tanuló e l ő t t megnyílik egy új auri-
kus tér, mint fényes, fehér ruha, mint ragyogó, fehér
rózsa, azoknak a fehér köntöse, akiket a Bárány mentett
meg. Ebben a rózsában benne áll a diadal keresztje. Egy
új személyiség született. Es ó, kimondhatatlan boldog­
ság: Ennek jegyében t győzni fog!

56
 VIII

Meghívó a menyegzőre

Az előző fejezetben azt írtuk le, hogyan hozott levelet

csodás módon egy fényes, földöntúli lény Rózsakereszt
Krisztiánnak. Ebben az Alkémiai Menyegzőre szóló
meghívó van, mely a következőképpen hangzik:

Itt a nap, eljött a napod;

hogy királyi menyegzőre meghívód kapod.
Ha pedig tényleg születtél te erre,
Isten kiválasztott erre az örömre,
a hegyre felmehetsz.
O t t három templom lesz,
nézd meg o t t a csodát.
De nagyon-nagyon vigyázz,
magad e l ő t t vizsgázz.
Ha nem fürdesz szorgalmasan,
a menyegző neked biztosan
megárt.
Kárt szenved az elcsüggedő,
meg aki a mérlegen túl könnyű.

Az a nap, amelyet itt a király menyegzőjének neveznek,

- ugye megértik -, a Mozdulatlan Birodalomba való
visszatérés, melyet csak az egész mikrokozmosz mara­
déktalan átalakulása, transzfigurálása tesz lehetővé.
Ezért beszél a Szerzet Alkémiai Menyegzőről. Ez az
egész emberi lényvalóság tökéletes, alkimista újjáalakí­
tására utal. A napok napját, ezt az ünnepet, az igazán
törekvő léleknek ezt a diadalénekét minden szent könyv

57
az új, valóban isteni élet fogalmának mondja.
A Mennyei Szerzet az elsüllyedt emberiség éjszaká­
jában korszakok ó t a mindig is erre hív fel minket, de
jól meg kell érteni, hogy erre a menyegzőre csak névre
szóló meghívóval lehet elmenni, csak személyre szóló
utasításra lehet belépni. A személyre szóló meghívó
pedig az ösvény kulcsa. Az isteni valóság örök napja
mindig ragyog, az isteni szeretet és a mennyei élet dia­
daléneke változatlanul hallható; de a szellemnek e vi­
lágító hegyéhez csak azok közeledhetnek, akik szüle­
tésüknél fogva hivatottak és Isten örömére utasítást
kaptak erre.
Ez az elkerülhetetlen feltétel is megtalálható a szent
írásban. Az ösvénynek ez a kulcsa sajnos ismételten
adott o k o t szomorú félreértésekre, melyek számtalan
embert k ö t ö t t e k még erősebben a dialektikus élet éjsza­
kájához. A misztikus és természetvallásos hajlamú em­
berek kiválasztásról beszélnek, isteni önkényről, ami
szerint az egyik előre k i j e l ö l t e t e t t az ösvény bejárására,
a másik meg nem. Az okkultista ugyanabba a lényeges
tévedésbe esik, mert szerzetektől és fényhierofánsoktól
teszi magát függővé, akik őt - úgymond - miután kivá­
lasztották erre a kívánt életre, beavatják és hazavezetik.
Megkísérelünk tehát valamelyest világosságot vetni
az ösvény kulcsának igazságára, hogy megszabadulhas­
sanak mindenféle rögeszméktől, mert ha Istennek meg­
váltáshoz és megszabaduláshoz vezető adományairól
van szó, akkor senki sem függ másoktól.
Ha kötve érzik magukat, akkor ez az önámítás a
kötél. Ha a világosság keresésénél másoktól vélik alap­
vetően függőnek magukat, akkor rögeszme teszi Önöket
függővé. Ha megszabadulásuk ösvényét eltorlaszoltnak
látják, akkor az Én rögeszméje a gát.
Az emberi lélek önálló lény, s az is marad, bármilyen
állapotban is él. Ezt a kijelentést esetleg kétesnek
tartják, s a dialektikus élet természeti törvényeitől és

58
erőitől való függőségükre, alapvető fogságukra utalnak.
Ezt a véleményt azonban azonnal feladják, ha megértik,
hogy mi az igazi szabadság. A dialektikus ember számá­
ra, aki természetes ellentétekhez szokott, a szabadság
a k ö t ö t t s é g ellentéte, a függetlenség. A transzfigurista
számára azonban a szabadság nem más, mint a törvény­
hez, értelemhez és kozmoszhoz fűzött, önálló belemerü-
lés az isteni valóságba.
A királyi menyegző ünnepére tehát mindenki hivata­
los, aki az ösvényt önmagában szabaddá teszi. »Az
ösvényt önmagában szabaddá tenni« azt jelenti: lényét
előkészíteni a Szent Szellem befogadására, tehát be­
menni egy magasabb természeti törvénybe, szabadon
hozzákapcsolódni egy új élethez. A tanulónak úgy kell
születnie erre a lehetőségre, hogy ezt a születést ma­
gának kell véghezvinnie. Ha ez a születés megvalósult,
akkor a tanuló új életre hivatott, s ehhez az isteni
szellem világosan és félreérthetetlenül elvezeti.
Tárgyaljuk meg tehát ennek az új születésnek a lé­
nyegét és folyamatát. Hallottak a kígyótűzrendszerről,
amellyel minden dialektikus lény rendelkezik. Ez a kí-
gyótűzrendszer az életnek, a tudatnak a székhelye. Eb­
ből a rendszerből ered a gondolkodás, akarás, érzés és
cselekvés. Ez a bonyolult életforrás egészen pontosan
arra a világra, arra az é l e t t é r r e van hangolva, amelyben
ennek az életnek kell kifejezésre jutnia. Az élet és az
élettér közötti egyensúly annyira alapvető, hogy ennek
bármilyen megzavarása elkerülhetetlenül katasztrófát
okoz.
Az aurikus lény, amely a megtestesülések folyamán
nem hal meg, pontosan feljegyzi minden lét tapasztala­
tait. A megnyilvánulási térben megjelenő minden új lét
így az előbbinek az élethű folytatása, mely összhang­
ban van az élettérrel és a kozmosszal. Az élet a múl­
ton, az élettéren és a kozmoszon belüli mozgásra és
tartózkodásra kényszerül. Nem léphet ki ebből a keret-

59
bői. mert a dialektikus természetrendből magyarázható,
teljesen egyezik ezzel, ezzel áll, vagy bukik. Az élet ha­
tásköre tehát nem terjedhet korlátlanul minden irány­
ban. Az élet k ö t ö t t , s ezen a hatáskörön belül megpró­
bálhat megnyilvánulni a jóban vagy a gonoszban. Élet­
terünk a szüntelen változás képét, a kikelet, virulás és
hanyatlás és az ellentétek képét mutatja, s életünknek
és életforrásunknak, a kígyótűzrendszernek tehát telje­
sen egyeznie kell ezzel. Ez az Ön átka, az emberi nem
átka. Mi, az Iskola tanulói, tudjuk ezt!
Minek kell tehát megtörténnie, ha meg akarnak me­
nekülni e t t ő l az é l e t t ő l , e t t ő l az á t o k t ó l ? Bizonyos,
hogy a kígyótűzrendszer életállandója, az Én, nem kí­
sérelhet meg más életmódot. Az ember bármilyen
életmóddal is próbálkozik, annak mindig is ebből az élet­
térből kell erednie, mindig ebből magyarázható, mert,
mint mondtuk, az élet és az é l e t t é r teljesen egyek. Ha
le akarják rázni magukról az emberi nem átkát, akkor a
kígyótűzrendszerben másik életforrásnak, másik élet­
erőnek kell hatalomra jutnia, mely nem ebből a termé­
szetből magyarázható, úgy, hogy a régi életet ebben elő­
ször háttérbe szorítja, majd eltörli. Ezt nevezzük a Szent
Szellem »kitöltésének«, vagy a Szent Szellem általi be-
árnyékolásnak.
Akinek szabad befogadnia ezt a szellemet, az szüle­
t e t t és hivatalos a királyi menyegzőre. Annak szabad a
szellem hegyére törekednie, mert az új kígyótűz, a
valódi pünkösdi tűz érintése miatt kapcsolatba került
egy másik é l e t t e r ü l e t t e l , másik kozmosszal, s így az
egyetemes törvény arra készteti, hogy ezzel az új világ­
valósággal éljen és legyen összhangban.
Az a furcsa helyzet keletkezik, hogy egy lény a sze­
mélyiségével, húsból és vérből lévő testével ebben az
élettérben áll, kígyótűzrendszerével azonban másik élet­
területhez tartozik. Az ilyen emberről mondja a szent
írás, hogy ezen a világon van, de nem ebből való. Érthe-

60
tő, hogy ez nem normális állapot, ha az új születésből
meg is magyarázható. A személyiség ehhez a világhoz
tartozik, az élet azonban már nem. Mot újabb folyamat­
nak kell megjelennie, mert a személyiség, mely ebből az
életből, ebből az élettérből magyarázható, a másik élet­
térre nem alkalmas, amire viszont a tanuló az új kígyó-
tűzszületés miatt hivatott.
Ezért kell a régi személyiséget, a régi templomot
lebontani és új templomot építeni. Az új kígyótűzszüle-
tés után tehát az átalakulás vagy transzfigurálás folya­
matának kell kifejlődnie. Amikor az új születés a tanulót
a transzfigurálás elé állítja, akkor szabad törekednie a
szent hegyre, ahol három hatalmas templom áll. O t t
elejétől végéig megnézhet és megvalósíthat mindent.
Az egyetemes tanban sokszor van szó erről a három
templomról, vagy arról, hogy három nap a l a t t kell felé­
píteni. Itt az új személyiségről van szó, melyet az új élet­
térben kell felépíteni: az új tudat templomát, a vér új
templomát és az anyagtest új templomát.
Ha kígyótűzrendszerüket új kígyótűz érinti meg, ak­
kor ez még nem jelenti azt, hogy az új tudattemplom
már elkészült. Ennek a templomnak (melyet fának is
mondanak, az élet fájának), újnak, magasnak és erősnek
kell lennie, szilárdan kell állnia, tizenkét pár ágának
teljes lombdíszében egészen másképpen kell sarjadnia,
mint ahogyan ezt jelenlegi idegrendszerük teszi. Ennek
megfelelően új, tizenkétszeres vérlénynek kell kibonta­
koznia, hogy megdicsőült t e s t emelkedhessen oszloppá
az isteni templomban.
így szabad tehát felismerniük, hogy a Szent Szellem
megszületése természetes, dialektikus létük kígyótüzé-
ben kezdet, az igazi tanulóság kezdete, a transzfigurá-
láshoz vezető út kezdete. Ezért kell Rózsakereszt
Krisztián Alkémiai Menyegzőjének is ezzel kezdődnie.
S mivel ez a kezdet a lét szabálytalanságával jár (az
ember a világban van, de nem belőle való), a tanulót

61
ebben a helyzetben figyelmeztetik:

De nagyon-nagyon vigyázz,
magad e l ő t t vizsgázz.
Ha nem fürdesz szorgalmasan,
a menyegző neked biztosan
megárt.
Kárt szenved az elcsüggedő,
meg aki a mérlegen túl könnyű.

Világos, hogy erre szükség van, mert a tanulóság első

állapotában a régi é l e t t é r erői harcba szállnak, hogy
újra hatalmukba kerítsék a megszokottét. Medúza min­
denféle ruhákkal ékesíti magát, hogy a fiatal tanulót
visszatérésre csábítsa. A régi természet - ahogyan Mey-
rink mondja - fényes lehet, mint valami fehér Nap, és jaj
annak, aki ezt a világosságot imádja. Akit azonban a
Szent Szellem, a felkelő virradat felébresztett, az kitárja
karjait, hogy t e s t e élő keresztet képezzen. A szellem
tüze körüllángolja a tanulót, mint valami arany rózsa.
Aki ebben az állapotban kitárja karjait, az azt ta­
pasztalja, hogy, láthatatlan kezek fogják meg azokat a
Szerzet jelével. Belekapcsolják, őt az élő láncba, mely a
végtelenségig ér. Elégett benne a múlandó, mely ennek
a természetnek az elhalása révén az élet lángjává vál­
t o z o t t . Egyenesen áll az Arany Rózsakeresztben.
Örökre megszabadult!
A keresők legnagyobb része nincsen még ebben a
Szent Szellemből született tanulóságban. Még az elő-
udvar tanulói. Meghívják őket ehhez a születéshez és
ünnepelhetik majd, ha önismeret alapján annyira vágy­
nak már a megújulás szellemére, hogy »mint a szarvas
kívánkozik a folyó vizekre«, úgy szomjúhoznak az élő
víz folyamára. Csak azok érettek az új születésre, akik
mintegy a lélekre éhezve és szomjúhozva állnak a dia­
lektikus életben, már nem énközpontúságban, hanem az

62
éntelen vágyakozás csendjében. Ezen alapul a szellemi
születés.
Ha Önök szent komolysággal szándékozzák megta­
lálni az élet szellemét, akkor maguknak kell azt felé­
leszteniük kígyótűzrendszerükben. Ha el akarják nyerni
a szellemet, akkor legyen bátorságuk elveszíteni önma­
gukat. Aki a szellemet akarja látni, annak a saját lényé­
ben kell azt szikrából lánggá szítania. Hogyan? A ke­
reszt ösvényének bejárásával; azaz a saját kezeivel kell
szétszakítania a dialektika láncait. Ha ebben a folyamat­
ban képesek a szellemnek olyan é l e t á l l a p o t o t nyújtani,
mely az új életforrás éntelen szívbéli vágyakozásának
csendjéből fakadt, akkor a szellem él mindörökké.

63
 IX

Rózsakereszt Krisztián álma (I)

A nyolcadik fejezet a meghívó jelentőségét magyaráz­

ta, amellyel Rózsakereszt Krisztiánt hívták meg a kirá­
lyi menyegzőre. Láttuk, hogy a meghívó tartalma olyan
létállapotra utal, melyet valami születésnek nevezhet­
nénk, nagyon is különös szempontokkal. Ez a létállapot
ugyanis egy új kígyótűzkisugárzásra utal, mely a régi
tudatvalóságot kiszorítja, majd leváltja.
Ezért bizonyos szabálytalanságról beszélünk, melyre
a szentírás azt mondja: a világban van, de nem a vi­
lágból való. Új erőről is beszélhetnénk, mely egy alap­
vetően alkalmatlan templomban azzal a kötelező, elemi
követelménnyel lép fel, hogy a régi templom megújíttas­
son, mert az új erő azt csak nagyon is ideiglenesen hasz­
nálhatja. Új lakóhelyet kell tehát készíteni, egészen
másképpen épült, másféle lakást, mely egészen más
kozmosszal, más é l e t t é r r e l , s ezért egészen más erő­
kisugárzással van kapcsolatban.
E törekvés elkerülhetetlen következménye a régi
templom lebontása. Az előbbi fejezetben említett új
születés tehát valami bevezető, nagy munka kezdete, a
lebontás és felépítés munkájának, második, új szüle­
tésnek a kezdete is, szóval a tevékenység nagy területe,
melyet minden időkben »transzfigurálásnak«, »kémiai
menyegzőnek« vagy »szabadkőművességnek« neveztek.
Az ösvény e l s ő szakasza az a törekvés, mellyel el le­
het hatolni az új kígyótűzbirtok elemi állapotához, mely
e l s ő születésnek nevezhető. Erre az első lépésre vállal­
kozunk ebben az Iskolában. Tudjuk, hogy ezt bűnös

64
állapotunk tudatában, tehát önismerettel meg lehet
valósítani és az ezzel kapcsolatos emberi reagálással,
hogy a dialektikát elutasítjuk, világosan nem-et mon­
dunk a világnak. Ezen kívül az eredeti emberiség rendel­
tetésének áttekintésére, alapvető belátásra van szükség.
Az eredeti alakulásnak ebben a kezdeti folyamatában
még semmi sincsen a transzfigurálásból. Itt még transz-
mutálásról van szó. Transzmutálás alatt az egész mikro­
kozmosz kezdődő transzfigurálásra való e l ő k é s z í t é s é t
értjük. Transzmutálás a dialektikus lény haladó tisztu­
lása, új építőanyagok gyűjtése és rendezése.
Ha ez a mű az első születésben létrejött, akkor a
jelölt átmegy a második fázisba. A második fázis a j e l ö l t
figyelmét a régi templomtól és a régi é l e t t é r t ő l való el­
búcsúzásra, és az emberi nem új, eredeti templomának a
megépítésére irányítja.
A harmadik fázis kezdetén ez a nagy mű létrejött. A
jelölt akkor újra élő lélek lett, mint egykor. Rálép a
dicső útra. mely az élő lélektől az é l e t e t adó szellem­
hez vezet.
Az ösvényre lépő tanulót természetesen az a bensősé­
ges vágy fűti, hogy felöltöztessék az eredeti élet lakásá­
val, de világosan áll a tudata előtt, hogy a régi templom­
ban először a transzmutálás munkáját kell elvégeznie,
hogy »a világban legyen, de már ne legyen ebből való«.
Nem áll meg tehát, hogy szenvedélyes elragadtatással
az ösvény végcélját bámulja (habár a c é l t ismernie kell),
hanem a jelenre összpontosul. Tudja, hogy a »nemsoká-
ra« eljön, de a »most« az időszerű. A »most« is boldog­
ság, ha a végcél világosságában természetesen tökélet­
len is. így megelégszik azzal ami van; nem szerénység­
ből, hanem az aktuális, élő, vibráló »most«, a jelen
miatt, melyben oly sok a tennivaló másokért és saját
magáért is. Ezért állítja a hegyi beszéd az időszerű je­
lent az ösvényen lévő tanuló elé. »Ne aggódjatok a hol­
nap miatt! «

65
 A világ folyásában legtöbb sorstársunk a jövőt haj­
szolja, páni félelemmel menekül a jelen elől. Meg kell
tanulnunk, hogy az örökkévalóságot a jelenben kell és
lehet megragadni. Akinek szabad az e l s ő kígyótűzszüle-
t é s dicsőségét ünnepelni (ha olyan testben is, amely a
szenvedés, öregség, bosszúság és az ellentétek kegyet­
len játéka a l a t t görnyed), az az örökkévalóság megvál­
t o z t a t h a t a t l a n világosságában áll és az időszerű jelen
örömében örvend.
Ismerik már a »most«, a jelen pillanat örömét? Annak
a tudatát, hogy: a megrendíthetetlenben állok, az élő
lánc része vagyok, mely innen az örökkévalóságig ér?
Ne örüljenek túl korán, felületességből, mert ha
szegletkövük nem elég erős, akkor csalódni fognak.
Vigyázzanak, hogy ne szépítgessék túlságosan a jelent.
Vannak akik szegényes és ködös jelenjüket a látszat és
igaztalanság mögé próbálják elrejteni, s figyelmüket
mindig a mások jelenjére irányítják.
Mielőtt az új valóság örök örömeit élvezhetik, telje­
sen és tudatosan el kell pusztulniuk annak a jelennek a
kínjaiban és szétforgácsolódásaiban, mely elől a tömeg­
gel együtt éppen menekülni szeretnének. A dialektikus
ember messzemenően meghasonlott lélek. Nem az élet
fájának gyümölcsét eszi, mert arra nem képes. Meg kell
elégednie a jó és gonosz ismerete fájának termékével.
A jónak őbenne nincsen maradandó értéke, mert mú­
landó. Nem lényeges dolog. Nem olyasmi, amiből épí­
tőanyagot lehetne csinálni. Csak az alapvetően gonosz
lényvalóságának illó, lényegtelen ellentéte. Ezt tudják,
de bevallják-e b e l s ő törvényszékük e l ő t t is? Pedig az
önismeret törvénye megköveteli ezt. Ennek a törvény­
nek a b e t ö l t é s é b e n rejlik az ösvény kulcsa.
Minden misztérium, a régmúlttól a mai napig is en­
nek a követelményével szembesített: létállapotukat be
kell vallaniuk b e l s ő törvényszékük e l ő t t . A jelen beval­
lásának kell azt a jelent megelőznie, melyről Pál mond-

66
ja: megtanultam megelégedni azzal, ami vagyok. Ezt
nevezték a régi misztikusok bűnbevallásnak. Később
mennyire félreértették ennek az igazi j e l e n t ő s é g é t ! A
bűnbevallás kultúránkban valami változatos ügyeske­
dés, amivel a b ü n t e t é s t akarják elkerülni, vagy a c é l t
illetően előnyösebb helyzetbe kerülni.
Az önismeret törvényének hatása a l a t t a Szellemi
Iskola egészen mást ért. I t t nem a társadalom szem­
pontjából úgynevezett szégyen, nemtörődömség, képmu­
tatás és t ú l z o t t anyagiság beismeréséről van szó, mert
aki még ezekben él, az ne törekedjen a beavatás templo­
mára. Az olyannak először esetleg az üdvhadsereg, vagy
hasonló intézmény gondozása alá kell kerülnie. A rózsa­
kereszt előudvara nem a társadalmilag vagy erkölcsileg
fogyatékosok számára készült. Ez semmiképpen sem azt
jelenti, hogy ezekkel szemben nem érzünk szánalmat és
nem kellene segíteni nekik.
A rózsakereszt Iskoláját a tökéleteseknek sem szán­
ták, mert az egészségesnek nem kell orvos. Az Iskola
az efézusbeliekért, bizonyos etikai életmódú embere­
kért van, akik magas erkölcsi, társadalmi, misztikus és
intelligens szabályok szerint élnek. Csak az ilyeneket
veszi fel.
Miért? Mert a dialektikus értelemben fogyatékosok­
nak még dialektikus fejlődésre van szükségük, minde­
nekelőtt pedig azért, mert még olyan karmikus teher
alatt görnyednek, melyet csak ebben a természetben, a
dialektikus viszonyok k ö z ö t t lehet lebontani, kiegyenlí­
teni. Az így terhelt ember, aurikus lényének ilyen állapo­
tában nem hagyhatja ki a következő fokot - de bizonyos
szerzetek segíthetnek neki.
Az önismeret törvénye csak azokra vonatkozik, akik
dialektikus tevékenységük területének határán állnak,
akikről azt lehet mondani, hogy: »Tudom a te dolgaidat,
a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat
nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apos-

67
tolóknak mondják magukat, h o l o t t nem azok, és hazu­
goknak találtad őket; és terhet viseltél és béketűrő vagy,
és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.«
Ezeknek az embereknek, akik fáradozások és szere­
t e t t e l j e s szolgálat közepette elhatoltak lehetőségeik
határáig, s most a falakat döngetik, hogy eresszék át
őket, ezeknek meg kell tanulni megérteni, hogy miért
vannak a falak, meg kell érteniük, hogy milyen ma­
gasról buktak alá: az eredeti élet, a szellem hegyeinek
magaslatairól. Át kell hatolniuk természetes dialekti­
kus állapotuk szerkezeti és alapvető tökéletlenségének
a felismeréséhez. Nem elérzékenyülve, könnybe lábadt
szemekkel és önsajnálatban, hanem teljesen tudatosan
kell tapasztalniuk állapotuk baját az isteni valóság tu­
datalatti ismeretének világosságában.
Amikor a régi misztériumok az I t t és a beavatás
temploma közötti mély szakadékról, vagy a halál folyó-
járól, a Stixről beszélnek, akkor a dialektika és az isteni
valóság közötti alapvető szakadékról van szó. A tanuló­
nak tudatában kell lennie ennek, ismernie kell a »bűnét«,
s ezt b e l s ő törvényszéke e l ő t t be is kell ismernie.
Miért bűntudat? Nem elég a tudat? A tudat ebben az
esetben csak a korlátozások tapasztalata lenne. A bűn­
tudat sokkal mélyebbre hatol. Az efézusbeli érzi és tud­
ja, hogy elhanyagolta »első szeretetét«, az isteni valóság­
ban élő lélek létállapotát és teljes mértékben felismeri,
hogy milyen szédületes magasságról bukott le. Azért
kell ennek nem csak »tapasztalatnak« lennie, hanem
»megtérésnek« is, az isteni szeretetvalóság tökéletessé­
géhez való odafordulásnak. »Akinek van füle, hallja,
hogy mit mond a szellem a gyülekezetnek.«
Akinek van füle, megérti amit hall és ennek megfe­
lelően cselekszik, ahhoz jön el a Stix révésze, hogy át­
vigye őt a halál folyóján. Akinek, mint efézusbelinek,
megvan az ősemlékezés kincse, azt nap mint nap hívják
a királyi menyegzőre. Az lehajtott fejjel és keresztbe-

68
font karokkal áll folyója partján. Úgy érzi magát, mint
Rózsakereszt Krisztián, miután megkapta a meghívót.
A hideg verejték t ö r ki rajta; mert, habár felismeri,
hogy ez az előre bejelentett menyegző, nem gondolta,
hogy ilyen fáradságos körülmények k ö z ö t t zajlik le.
Ugyanakkor észreveszi súlyos félreértését, vakságát,
személyiségének, életvitelének és testvéri, felebaráti
szeretetének k o r l á t o z o t t s á g á t . Tapasztalja, hogy a
közönséges természethez van kötve. Amikor tehát re­
mény és félelem között ingadozik, s magát szüntelenül
vizsgálgatva csak gyengeséget és t e h e t e t l e n s é g e t talál,
végül elhatározza, hogy a megszokott utat követi.
Forró imát mond és lefekszik aludni, azt remélve, hogy
álom képében kap isteni útmutatást, ami - Istennek
hála - valóban meg is történik.
Tény, hogy minden j e l ö l t t e l , akit felszólítanak a me­
nyegzőre, már jóval azelőtt, hét évvel azelőtt tudatják
ezt. Ne hétszer 365 napra gondoljanak, hanem egy idő­
szakra, az előkészület bizonyos időszakára, melynek
jelei leolvashatók a saját aurikus szféra érzőközpontjai­
ban. Itt a Szerzet által megérintettség bizonyos állapo­
táról van szó. melyben a j e l ö l t fog élni. J e l e n é t különös
események jellemzik; előkészítik az ösvényre. Amikor
megjön a meghívó, a tanuló Jordánja partján áll, tökéle­
tes, mélyen bevésődött bűntudatban. így, remény és ret­
tegés közepette várja az álmot.
Ne essenek abba a nagy tévedésbe, hogy az itt emlí­
tett álmot és ennek következményeit annak tartsák,
amit Önök értenek alvás és álom alatt. Rózsakereszt
Krisztián nem reked meg a bűntudata görcsében. Mihelyt
ennek a tapasztalata mélyen belevésődött a lényébe, szó
sincsen többé szüntelen önsanyargatásról, amihez a
misztikusok vannak hozzászokva, hanem átmegy az ab­
szolút nyugalom állapotába, a »nem- cselekvés« állapotá­
ba, melyről Lao Ce is beszél. Ez az az állapot, amelyben
»legyen meg a te akaratod«, amit a zsoltárok szerzője

69
»a Felséges rejtekének, pajzsának« nevez.

»Aki a Felségesnek rejtekében lakozik,

a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
Azt mondom az Úrnak:
Én oltalmam, váram Istenem, őbenne bízom.
Mert ő szabadít meg téged a természet kötelékétől,
a veszedelmes dögvésztől.
Tollaival fedez be téged,
és szárnyai alatt lészen oltalmad.
Pajzs és páncél az ő hűsége.«

Amikor a j e l ö l t ebben a menedékben hál, akkor jön

hozzá a révész, hogy átvigye a folyón.

70
 Rózsakereszt Krisztián álma (II)

Az előző fejezetben Rózsakereszt Krisztián Alkémiai

Menyegzőjének egyik megjegyzését említettük, ami sze­
rint minden j e l ö l t e t az alkémiai menyegzőre való határo­
zott meghívó e l ő t t hét évvel már tájékoztatnak. I t t nem
hétszer 365 napról van szó, hanem az előkészület bizo­
nyos időszakáról, melynek jelei a saját aurikus szféra
érzékelőközpontjaiban leolvashatók. A Szerzetnek egy
munkafolyamatáról és érintési folyamatáról van szó,
melynek az új lélektűz születését kell megelőznie.
Amikor azonban a meghívó megjön, a j e l ö l t mégis
nagyon zavarba jön. Magánál helytelen fogalmakat a me­
gértés hiányát és más elégtelenséget állapít meg. A
félreértés fátyla nem vonul el minden további nélkül.
A tanuló így áll Jordánja partján, tökéletes, mélyen bevé­
sődött bűntudattal. A remény és a félelem között lebeg­
ve várja álmát. Ennek az álomnak semmi köze a termé­
szetes, ismert álomhoz. I t t az abszolút nyugalom állapo­
táról, a tudatos »nem-létezésről« van szó, melyről Lao
Ce is beszél, a »mindazáltal ne úgy legyen ahogyan én
akarom, hanem ahogyan te akarod«-ról, J é z u s nyilatko­
zata szerint Gecsemán kertjében, tehát a Buddha tanai­
ból is ismeretes én-feladásról van szó.
Ebben a helyzetben a tanuló bizonyos tapasztalatra
tesz szert, mely teljesen megmagyarázza neki a meghívó
miértjét és hogyanját. Rózsakereszt Krisztián először a
dialektikus világvalóságot látja meg, amelyben számta­
lan emberrel együtt, mintegy börtönben ül. A börtön
tökéletesen s ö t é t . A látószerv teljesen negatív, s ezért

71
mindenki a hallásra van utalva, melynek segítségével
csak valami találgató tájékozódás lehetséges. Rózsake­
reszt Krisztián érzi, hogy meg van béklyózva, s amit hall,
az azt mutatja, hogy fogolytársai is ebben a helyzetben
vannak. Mindenütt lánccsörgés, sóhajtozás, nyögés és
küzdelem, amellyel egyesek szeretnének mások fölé ke­
rekedni, hogy valamivel több levegőt és teret kapjanak.
Mindenhonnan szüntelenül hallatszik a szemrehányás,
mert a bajért mindegyik a másikat okolja.
Ezt az á l l a p o t o t Önök kétségtelenül teljes mérték­
ben felismerik. Ez a mindennapi élet, s emiatt a helyzet
miatt a dialektikus emberben az emberi nem végleges
megváltását illető pozitív belátásnak nyoma sincsen.
Minden és mindenki találgatásra van utalva, mindenütt
leírhatatlan a zavar és kimondhatatlan szenvedés. Bör­
tönfal és lánc minden ember öröksége.
Rózsakereszt Krisztián ekkor hirtelen trombitaszót
és dobpergést hall, s ugyanakkor fénysugár hatol a bör­
tönbe. Ugye értik, hogy a figyelmet itt a Szerzet munká­
jára irányítják, mely ezen a világon megjelenik, hogy a
keresőknek megmutassa az elveszett hazába vezető ös­
vényt, s a j e l ö l t n e k segítsen azt bejárni is.
Trombita a l a t t általában valami rézből készült fúvó
hangszert értenek. A régi b ö l c s e s s é g azonban egészen
mást é r t ez alatt. Ez is hangot hallat, de nem szabad
fémhangszerre gondolnunk. A misztériumok trombitájá­
nak hangját a Szerzet szolgái keltik. Egy tudatosan kel­
t e t t rezgésről van szó, mely mélyen kezdődik, lassan
felerősödik, majd éppoly lassan suttogássá halkul. Ezt
a rezgést azért keltik, hogy behatolhassanak a dialekti­
kus világvalóságba. Aki meghallja ennek a trombitának
a hangját, annak olyan rendkívül csodás élményben van
része, melyet nem lehet szavakba foglalni.
Ugyanígy értsék a dobpergést is. Ne közönséges
üstdobokra gondoljanak, melyeket a s ö t é t múltban val­
lási ünnepeken vagy harci zenének használtak, hanem

72
figyeljék meg a tényt, hogy a trombitaszóval egyidejű­
leg a dobpergés is hallatszik. Legtöbbször két dobról
beszélnek, melyek a darab fő hangjait adják, amelynél
verni kell őket. A trombita i t t a Szerzet vibráló hívása,
mely behatol a s ö t é t s é g legmélyebb odúiba is. A dupla
dobverés azt jelképezi, hogy az erre fogékony, nyíltszí­
vű embert mintegy a szívverés ritmusában, lényvalósá­
gának pozitív és negatív nézetében, nagy erővel megtá­
madják.
Tehát fénysugár hatol a börtönbarlangba vagy töm-
löctoronyba, ahogyan fogdánkat szintén ábrázolják.
Rózsakereszt Krisztián pszichológiailag helyesen éli át
látomása következő fázisát. Ha földi világunk menetét
úgy kell elszenvednünk, hogy teljesen megfelelünk en­
nek a természetnek, akkor sokféle bajt enyhít az alapve­
tő sötétség fekete bársony köpenye. Ha azonban az iste­
ni világosságnak egy sugara világítja meg tömlöcünket,
akkor r e t t e n e t e s vészét teljes mértékében és valóságá­
ban tapasztaljuk.
Ha ennek az Iskolának egy tanulója rádöbben álla­
potára, akkor ez annak a ténynek a következménye,
hogy a Szerzet fénye trombitaszóval és dobpergéssel
behatolt a lényébe. Aki a dialektika lényegét dogmának
látja, az még nem j u t o t t el ehhez a tapasztalathoz. Ez a
felismerés kegyelemadomány, mely a másodperc töre­
déke a l a t t viszi végbe azt, amihez egyébként egy tanul­
mányokkal és megfontolásokkal teli emberélet sem
elég. A tanuló belülről látja a földi természet pokolra­
törését, az ijedelem keringését, olyan tökéletesen és
közvetlenül, hogy a dialektika filozófiája már csak en­
nek az elsőkézből jövő ismeretnek a bizonyítéka
A régi b ö l c s e s s é g a tömlöcbe e s ő fénysugár kegyel­
mét az isteni szeretet felfedező világosságának nevezi,
melynek következtében a tanuló látja és átéli saját álla­
potát és környezete helyzetét, mégpedig olyan mélyreha­
tó élményként, hogy, mint Rózsakereszt Krisztián, az

73
ijedségnek és veszedelemnek e káoszát alig képes leírni.
Ekkor a fény által megvilágított lélek életkönyvének
nagyon szomorú oldala következik, melyet Johann Va­
lentin Andrea nagy őszinteséggel ír le. Amikor a Szer­
zet világosságában a lélek először látja meg léte való­
ságát és az iszonytól megrendül, akkor első reakciója
páni félelem és önfenntartási ösztön. Reméli, hogy
megszabadul; nézi, merre szabad az út, s ebben az
ösztönben jó kiindulópontra akar szert tenni: előre tola­
kodik az e l s ő sorokba.
Rózsakereszt Krisztián is ezt teszi. Nem késlekedik,
hanem nehéz láncaival átfurakodik a többiek között és
sikerül egy kőre felállnia. A többiek többször is megra­
gadják, de kézzel lábbal védekezik, amennyire csak tehe­
ti. Rózsakereszt Krisztián nagyon komolyan és őszintén
vallja be tanulói ösvénye életútjának ezt a szomorú fá­
zisát. Semmi emberi dolog sem idegen számára.
Minden ember keres valami alapot, alapkövet, melyre
önfelfedezése után támaszkodhat. S hányan vannak,
akik el akarják Önöket cibálni a helyükről, a pozíció­
jukból? Ugye nagyon is hajlandók felvenni a harcot, az
érvényesülésért f o l y t a t o t t küzdelmet? Csak amikor már
nagyon s o k s z o r átnyújtották tanulónak a Szerzet ta­
nácsát, hogy ez a viszálykodás veszélyes és be kell
szüntetni, akkor lesz alkalmas a további segítségre.
Hallja, hogy a t ö m l ö c b e hét k ö t e l e t eresztenek le, s
hogy mindenkit megszabadítanak, aki bele tud kapasz­
kodni és rajta tud maradni valamelyiken. A Szerzet,
mely harsonaszóval és dobpergéssel tör be ebbe a vi­
lágba, hétszeresen tevékeny, hogy mindenkit megment­
hessen, aki alkalmas erre. A hétszeres módszert részle­
tesen megmagyarázza az »Univerzális Gnózis« című
könyv, újabb megbeszélését így nem tartjuk szükséges­
nek. Csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Rózsakereszt
Krisztián a hatodik kötéllel, a hatodik plexuskör újra­
élesztésével szabadul ki börtönéből. Ezután felfedezi,

74
hogy seb van a homlokán, melyet felhúzása közben egy
éles kő okozott, s hogy emiatt ruháján vérfoltok látha­
tók. A homlokon lévő seb egy dicső jel, annak bizonyíté­
ka, hogy új lélek született, hogy új kígyótűz vonulhatott
be a spinális rendszerbe. A homlokon lévő sebet nevezi
az evangélium »az emberfia jelének«, mellyel az Úr szol­
gáit pecsételik le és mentik meg minden dialektikus
veszélytől. Ez a pecsét egy új embertípus jele, aki dia­
lektikus személyiség létére új lélektűzzel van felszerel­
ve, s így képes bejárni az újjászületés ösvényét. Ezt a
nagy csodát akarja Rózsakereszt Krisztián álma megér­
tetni, hogy ugyanis nem csak a t ö k é l e t e s ember járhatja
be az ösvényt, hanem ez a többiek számára, a tökéletlen­
ségükben megragadottak számára is nyitva áll.
A jelölt az éntelenség állapotában rájön, hogy miért
hívják, miért kap meghívót. Nem arra hívják meg, hogy
azonnal lépjen be a tökéletességbe, hanem meghívása
után kitűnik, hogy hosszú és terjedelmes folyamatban
teszik képessé a t ö k é l e t e s s é g b e való belépésre. Tehát
nem mindjárt a végcélhoz hívják, mert erre bizonyára
nem lenne alkalmas. Arra hívják és választják ki, hogy
egyáltalán rálépjen az ösvényre és megtanuljon azon
járni - tehát egy üdvözítő folyamathoz hívják.
A megszabadítás a tömlöcből, az új embertípussá ne-
mesedés új kezdetet jelent, egy ösvény kezdetét, me­
lyen a tanulóra szintén nagy fáradalmak, veszélyek és
bonyolult nehézségek várnak. Ez az új állapot azonban
nagyon különbözik a puszta dialektikus állapottól. A
dialektikában a tanuló a le és fel, az ide és oda ered­
ménytelen fáradalmai e l ő t t áll, amelyek valamilyen for­
mában szakadatlanul ismétlődnek. Az új lélekállapot-
ban minden legyűrt akadály végleges győzelem és új
lényvalóság alapköve. Ezért ajándékozza meg ez az álom
Rózsakereszt Krisztiánt nagy, belső nyugalommal.
Azáltal, hogy Krisztus Szerzete hozzányúl a tanuló­
hoz, a tanuló megszabadul béklyóinak gyökereitől. Ha

75
felfedezi, hogy láncai sebeket okoztak neki, s csak ne­
hezen tud mozogni, akkor azt mondják neki: »Fiam, ne
törődj hiányosságoddal, hanem emlékezz a gyengéidre,
s adj hálát Istennek, aki téged már ezen a világon ilyen
magasra engedett emelkedni a világosság felé. Tartsd
meg ezeket a sebeket az én kedvemért«.
Rózsakereszt Krisztián álomlátomásának célja tehát
az, hogy a j e l ö l t n e k intelligens módon megmutassa,
melyik pillanatban és melyik létállapotban kezdődik
számára az ösvény.
E l ő s z ö r meg kell lennie annak a tapasztalatnak, hogy
az ember a sötétségben fogoly; azután ugyanannak a
tapasztalatnak, de ezerszer erősebben, a világosság mi­
att, a Szerzet felfedező világossága miatt; harmadszor
a páni félelemnek, az önzésben, az én-központúságban
kifejezésre j u t ó önfenntartásnak és helytállásnak a le­
győzése következik; negyedszerre az éntelenség nyu­
galmának kell megjönnie, a dialektikus megszabadulási
törekvés abbahagyásának, félelem és kétségbeesés
nélkül; ö t ö d s z ö r az új lélektűz belemerülésének kell
magvalósulnia a spinális rendszerben, ami a Szerzet új
kéznyújtása; hatodszor az ösvényrelépés következik,
végül pedig az újra elnyert szabadság, hogy az ember
Isten gyermekévé válhat.
Megfontolásaink végén vessünk még egy pillantást a
homlokon vérző sebre, az új é l e t t e l való lepecsételésre.
Ez a seb a régi lélekanyag elfolyását jelképezi, fájdal­
mak, kínok és heves belső küzdelem közepette. A régi
természet helyét az új vér, Krisztus Szerzetének új lé-
lekanyaga foglalja el. A Szerzet É l ő Vizének ivása a há­
laadás kelyhe, melyet megköszönve áldunk, a közösség
Krisztus vérével. A tanuló bizonyára megérti, hogy nem
ihat az Úr poharából, ha ugyanakkor a természet poha­
rából is iszik. Nem szolgálhatja egyszerre Istent és a
mammont.
Ezért kell e l ő s z ö r e t t ő l a természettől teljesen elbú-

76
csúznia, ezt a búcsút teljesen megvalósítania, teljes én-
telenségben. Nem szabad többé a gonoszság poharából
frissítenie magát, hogy a régi kígyótűz elfolyhasson, s
az új bort olyan serlegben fogadhassa, mely az Úrnak
készült.

77
 XI

A vér rejtélye (I)

Mindeki tudja, milyen fontos szerepet játszik a vér az

életben, milyen alapvető jelentőségű. E rendkívül érté­
kes anyag nélkül az élet és minden életjelenség elgon-
dolhatatlan lenne. A vér szerkezete és állapota minden
közvetlen és jövendőbeli tevékenységnél annyira alap­
vető, hogy az életnek ezt az alapelvét minden idők tu­
dománya, vallása és társadalmi élete nem csak elfo­
gadta, hanem minden törekvésnél még mindig abból in­
dul ki.
A metafizika területén az animistát látjuk meghozni
véráldozatát és elvégezni vérszertartását, és az evangé­
lium egyik klasszikus prédikálója kijelenti, hogy »Jézus
Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől«. A
szent mítoszok és legendák hírt adnak, hogyan ontot­
ták vérüket az emberiségért az Egyetemes Szerzet nagy
küldöttei, és a metafizikai misztériumok tanúsága sze­
rint ez a véráldozat az erőknek akkora áramlatát sza­
badította fel, hogy aki részesülhet benne, az a mai na­
pig is megszabadulhat a természet béklyóitól.
Nincsen két egyforma ember, ez ismeretes, és nyil­
vánvaló, hogy a hajlamok, lények és jellemek minden
különbségének magyarázata a vérben, a vér állapotában
rejlik. A csaknem végtelen sokrétűségben azonban mé­
gis megkülönböztethetünk néhány összefüggést. Vérkü­
lönbség van a népek, a fajok között, a fehér, a barna, a
sárga és a fekete között, a különböző társadalmi cso­
portok és osztályok között, a családok milliói között
és a családokban is a családtagok között.

78
 Ahogyan vércsoportokat különböztetünk meg, ame­
lyeket az orvostudomány vesz figyelembe, úgy félreis­
merhetetlenül létezik öt, alapvető embercsoport, melye­
ket a transzfigurista tudomány vesz figyelembe. Bárho­
gyan is. az emberiségnek van egy teljesen egyenirányított
törekvése, a vérművelésre való őstörekvés, s ezzel a vér
megváltoztatásának a kísérlete. Ez az emberi lét ős-
ösztöne.
Ehhez végtelenül változatos és különböző utakon
akarnak eljutni, de az ösztön mindig ugyanaz. Nincsen
alapvető különbség azok között, akik vérátömlesztést
végeztetnek, a vértisztítást valami gyógyszerrel akarják
elérni, s ehhez egy orvos segítségét veszik igénybe, és
azok között, akik ezt egy iskola vagy egyházi intézmény
által akarják elérni, vagy J é z u s Krisztus vére által
akarnak megtisztulni. Minden esetben vérátömlesztésről
van szó. A vöröskereszt véradási szolgálata és a külön­
böző egyházi intézmények sokban megegyeznek.
Aki társadalmi helyzetét házassággal akarja megjaví­
tani; aki a táplálkozását változtatja meg ismert okok
miatt: egy kormány, amely tiltja a fehérek és feketék
vérének keveredését; az egyház, mely a vegyes házassá­
got tiltja; egy csoport, mely részt vesz az úrvacsorán;
az egyház, mely alárendeltjeit mágiával és tömjénfüsttel
tartja fogságban; minden intézmény, mely kulturálisan,
a metafizikában, okkultisztikusan vagy transzfiguriszti-
kusan buzgólkodik, azt bizonyítja, hogy ugyanazon ős-
ösztön megszállottja.
Szükséges tehát, hogy Iskolánkban mi is elgondol­
kozzunk a vér rejtélyén és meghatározzuk a helyünket
ebben az általános mozgalomban. Meg kell tanulnunk
belátni, hogy a vérrel kapcsolatos követelményeket il­
letően semmi emberi dolog sem idegen nekünk.
Kötelességünk ezt a tanulmányt mély megfontolás
tárgyává tenni, melynek le kell hatolnia az alapokig,
mert az utóbbi években a világon különös ö t l e t került

79
forgalomba, t i t o k z a t o s impulzus mozgósítja az embe­
riséget, s az emberiség megpróbál reagálni. Az intelli­
gens embernek, a világ eseményeit összefüggéseikben
kell vizsgálnia. Ha századunk húszas éveire gondolnak,
akkor azt látják, hogy a fasizmus és nacionálszocializ-
mus ötletével egyidejűleg a kiválasztott nép ötlete, a ki­
tűnő, hangadó, a világot vezetni tudó faj ö t l e t e is felme­
rül. Személyiségek, mint d-Annunzio Olaszországban és
Rosenberg Németországban, latin, illetve germán ö t l e t
szószólói voltak. Önök talán tudják ezt, talán a hideg
b o r z o n g o t t végig a hátukon, mert a vérükig érezték,
hogy milyen óriási hatalmakat szabadított fel ezeknek
az ö t l e t e k n e k a kinyilatkoztatása.
F e l t ű n t - e azonban az is, hogy ugyanez az ö t l e t az
angol népben is erősen él? Ismeretes-e, hogy Angliában
nagy, hangadó c s o p o r t abból az ö t l e t b ő l indul ki, hogy
az angol nép az új Izrael kiválasztott népe? S hogy ez a
csoport ezt mindenféle úgynevezett tudományos módon
bizonygatja?
F e l t ü n t - e , hogy ugyanaz az ö t l e t (»Mi vagyunk az
Isten által tervezett, fövendő, kiválasztott nép«) Ame­
rikában is él? Elég gyakran megtalálható az amerikai
irodalomban. Amerika vezető helyzete persze pillanat­
nyilag a gazdasági világhelyzetből magyarázható, de az
amerikai mítosz számára is mérvadó.
Ahogyan a németnek vethetik szemére, hogy fölény­
ben képzeli magát, ugyanúgy mondható ez joggal az an­
golról és az amerikairól is. Véleményük szerint Európa
kialvó, pislákoló hamucsomó, mely fölölt magasra emel­
kedik az amerikai demokrácia és hatalom. Világunkon
pedig milliók hajlonganak alázatosan az amerikai óriás
e l ő t t . Mindenekelőtt a metafizikában, a vallásban és az
okkultizmusban l e t t Amerika egyre hangadóbb, s a Vati­
kánnál m o s t az amerikai befolyás a legerősebb. Olvas­
hatják például Baird Spalding »Távol-Kelet mesterei«
című könyvében, hogy mindezek a mesterek kivétel nél-

80
kül az amerikai népre utalnak, hogy az az eljövendő.
Figyelmüket továbbá a szovjet ö t l e t r e is felhívjuk
mely szintén hatalmas erővel sugárzik a világ f ö l ö t t .
Az eljövendő szláv kultúrfaj szláv mítosza itt másféle
és más megjelenésű. Tanulmányozzák csak az orosz
irodalmat, figyeljék meg a körülményeket.
Kínában is hasonló mozgalom üti fel a fejét, s egyre
nagyobb terepet hódít. »Mi vagyunk a legrégibb kultú­
rájú faj. Népünkben minden bölcsesség, minden erő és
szépség, minden jóság, igazság és igazságosság meg­
van. Tengernyien vagyunk. Ébredjetek fel, s árasszuk el
a világot vívmányainkkal.
Ha ezt képesek megfigyelni és tárgyilagosan meg­
vizsgálni, akkor felfedezik, hogy úgyszólván minden né­
pet egyre növekvő erővel ragad meg az ö t l e t : mi vagyunk
az ígéret népe, mely eljövendő. Sok népnél jut kifejezés­
re ez az ö t l e t , s művészetük, tudományuk és vallásuk
széles körben terjeszti ezt.
I t t tehát kimutathatóan egy t i t o k z a t o s impulzusról
van szó, mely az egész emberiséget megragadta, s a
vérben talál visszhangra. Erre a hatalmas impulzusra a
népcsoportok, fajok, és népek vérbeli különbségeik mi­
a t t különbözőképpen reagálnak. Meg kell vizsgálnunk,
hogy e sok vérreakcióban látjuk-e a lényeget, az igaz­
ságot; hogy az oly sokfelé o s z l o t t vérképlet csillogá­
sából ki lehet-e még szabadítani az igazságot. Nem le­
hetséges-e, hogy ennél a vizsgálatnál a saját vérünk
csap be minket? Képesek vagyunk-e még tárgyilagosan
látni és következtetéseket levonni? Nem tévedés-e
egész filozófiánk, mely esetleg saját vérnézetünkből
magyarázható? Nem lenne-e jobb a sorsra bízni magun­
kat, mert végeredményben úgy sem vagyunk képesek
kibogozni az igazságot?
Világunkon csak úgy örvénylik az ö t l e t e k áradata,
Vannak bolond, együgyű, erkölcstelen, kriminális, hát­
borzongató, lélegzetállító, szép, jó és magasztos ötle-
tek. H o l o t t tehát ezek sok tekintetben egymás ellenté­
tei, mindegyikben megvan az igazságnak valami eleme,
mert mind nagy komolyságról tanúskodik. A vér kiáltá­
sai! Van-e út valahol és meg lehet-e találni? A vér­
visszhangok duhaj táncában meg lehet-e hallani az
igazság e z ü s t ö s csendülését?
Csak két lehetőség van, csak k e t t ő ! Az egyik az, hogy
sikerül megtalálnunk az egyetlen, megváltó igazságot; a
másik lehetőség az lenne, hogy nem sikerül.
Az a véleményünk, hogy a dialektikus emberiség tár­
gyilagos észlelésre már nem képes. Létállapota ezt
egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszi. Vére képlete
és ennek következményei miatt Önök már nem képesek
meglátni a láthatáron íziszt, az isteni igazság világos­
ságát. Ezért mondják azok a lények, akik segíteni akar­
nak, hogy a tapasztalat útját kell bejárniuk. Az igazsá­
got tapasztalatok segítségével kell felismerniük. Pilla­
natnyilag nincsen más lehetőség.
Ezért gyűlnek össze a rózsakereszt Iskolájában a kö­
rülbelül egyforma vérképletű emberek, s képeznek olyan
c s o p o r t o t , mely bizonyos módon e l ő k é s z í t e t t ötlet veze­
tése a l a t t úton van, hogy megkeresse az igazságot, hogy
magát alkalmassá tegye erre az igazságra.
Sikerül-e? Helyes úton vannak-e? A vér ösztöne arra
tesz hajlamossá, hogy igent mondjanak, de nem lehet-e
ez is valami tévedés? Sokan állítják, hogy ismerik az
igazságot, látták az igazságot, hallották a hangját és
tudják az utat. De igaz-e? Nem végződhet-e mindez
c s a l ó d á s s a l ? Mindannyian azt a hangot követjük, mely a
vérünkben visszhangzik, s bizonyos módon átalakítva
bizonyos j e l l e g e t kap.
Megmutattuk, hogy az egész emberiséget egészen a
véréig hatalmas impulzus izgatja. Ezt a megújulás impul­
zusának nevezhetnénk, mely légkörként lebeg országaink
f ö l ö t t . Ez mozgósítja a vérünket, ebben lélegzünk - és
reagálunk. A reakciók különbözők, de az emberiség rea-

82
gál, megmozdul.
Ez a megmozdulás századunk eleje ó t a egyre erősö­
dik, duzzad, mint nagy vizek morajlása. Arra vagyunk
hajlamosak, hogy a saját reakciónkat tartsuk az egyet­
len helyesnek, s a többiekét elítéljük. Be kell azonban
látnunk, hogy, habár az igazságnak kell minket megsza­
badítania, ezt csakis a tapasztalat ismertetheti meg
velünk.
A számtalan vérreakció közepette és láttán értelmet­
lenség azt mondani, hogy »a mi reakciónk az egyetlen
helyes reagálás!«. A mi reakciónkat csak szóban, írás­
ban és példákkal ábrázolhatjuk. Csak azt mondhatjuk:
»Jöjjenek és nézzék!« Csak meghívhatjuk Önöket, hogy
részesüljenek a vagyounkban és vizsgálják meg amit
találtunk.
Önök eljönnek, ha a vérükben bizonyos rokonságot
éreznek velünk, ha vérképletük bizonyos mértékben
megegyezik a miénkkel. S ha eljönnek, akkor bizonyos
boldogságot tapasztalnak, mint amikor rokon lelkek
találnak egymásra. Ha nem, akkor másik vérreakció irá­
nyában fognak próbálkozni. Ezt megteszik, mert meg
kell tenniük, mert nem tehetnek mást.
Az egész emberiség, különböző módon, bizonyos ti­
tokzatos, légköri impulzusra reagál. Ezt be lehet bizo­
nyítani. Az egyik a német mítoszban hisz, a másik az
angolszászban, a latin eredetű nyelveken beszélőkében,
az amerikaiban, a kínaiban, stb. Mindez annak a bizo­
nyítéka - amit sokszorosan lehetne bővíteni - hogy az
emberiség egy közeledő megújulás impulzusára reagál,
melyet szinte belélegez, ízlel, tehát szervileg észlel.
Lehetséges-e, hogy ebben egy különös j ó s l a t megvaló­
sulását kellene megpillantanunk, mely az egyetemes
szentírásban van lefektetve?
Hagyják csak egyszer a vérüket valóban szóhoz jutni.
Ez a j ó s l a t kijelenti, hogy Krisztus egyszer újra eljön az
atmoszférában, »az ég felhőiben«, s minden szem látni
fogja ő t . Hagyják a vérüket beszélni! Nem lehetséges-e,
hogy a megújulásnak ez a hatalmas, mindent érintő im­
pulzusa, melyet mindannyian szervileg tapasztalunk, ez
a Krisztus-impulzus az az egyetemes erő, mely az egész
világot szinte átöleli és reagálásra készteti? Az egész
emberiség megmozdult. Olyan ez, mint nagy vizek zúgá­
sa. Az Önök vérének beszélnie kell; nem tehet mást.
Iskolánk egy rokon-vér szerkezetű csoportból indul
ki. Ha vérük hangja azt bizonyítja, hogy hozzánk tar­
toznak, akkor együtt reagálunk vérünk ösvénye szerint
arra, ami a légkörben megjelent, s ami sem éjjel sem
nappal nem hagy nyugton minket. Kivonulunk, hogy
megismerjük az ö t l e t e t , mely a légkörben megjelent.
Eléje megyünk az ég felhőibe.
Ha így reagálnak, akkor megtudják, hogy vérük meg­
egyezik-e az igazsággal, vagy elutasítják. Úton vannak,
vagy felkerekednek az új reggel felé, a feltámadás regge­
le felé? Akkor í t é l e t e t hajtanak végre mindannyiónkon:
a megszabadítás vagy az elutasítás í t é l e t é t .
A nagy világforradalom elkezdődött. A vér szava el­
hangzott. Ha nem bizonyulunk jogosultaknak a vérünk
alapján, akkor a megszabadulás kapui zárva maradnak
számunkra.
Mi tehát a vér titka? Válaszoljunk erre a következő
fejezetben.

84
 XII

A vér rejtélye (II)

Az előző fejezetben megállapítottuk, hogy századunk

eleje óta titokzatos befolyás érvényesül légkörünkben,
mely bolygónkon növekvő erővel támad meg minden
megnyilvánult é l e t e t . Megláttuk, hogy befolyása alól
egyetlen teremtmény sem vonhatja ki magát, mert be­
folyása légköri, s erre a légkörre a formák fenntartá­
sához a halál fátylának ezen az oldalán lévő négy élet­
területnek (ásványi, növényi, állati és emberi birodalom­
nak) éppúgy szükség van, mint a másvilági életterületek­
nek (az éteri szférának, az asztrál szférának és a két
spinális területnek).
Az új, titokzatos légköri állapotok a mindenségi meg­
nyilvánulást a véren és az életközegeken keresztül tá­
madják meg, s éppen a vér és az életközegek állnak szo­
ros kapcsolatban a légkörrel. Az élőlényt a légköri befo­
lyásolás általános módszerével kényszerítik reagálásra.
Olyan módszer ez, melyet a tükörszféraerők (másvi­
lági erők) és az ő szolgálatukban álló csoportok is
sokféleképpen alkalmaznak. Az egyetemes Krisztusfára­
dozás utánzása ez és csaknem minden esetben sikeres,
habár szörnyű következményekkel jár. Hogy ezt jól ért­
sék, és a harc lényegét felismerhessék, melyet a tanuló­
nak kell végigküzdenie, ahhoz el kell hatolnunk az ala­
pokhoz. Ennek folyamán kiderül, hogy az egyetemes böl­
csesség miért int minket a sok ál-krisztustól és hamis
prófétától, akik oly nagyon akadályoznak az ösvényen.
Amikor tehát egy ilyen hatalmas légköri hatás érvé­
nyesül, ideje lesz a tanulót ellátni minden megkülönböz-

85
t e t ő képességgel, melyre mai tudati állapotában szert
tehet. Abból kell kiindulnunk, hogy a vér és az életköze­
gek a legszorosabb kapcsolatban vannak a légkörrel, s
ebből táplálkoznak.
A légkör az ősanyag bizonyos állapota. Ez nem csak
a mi bolygói kozmoszunkra érvényes, hanem mindegyik­
re. Anyagvilágunk kémiai szférájának minden állapota
és formája bolygónk légkörének állapotaiból magyaráz­
ható. A légkör pedig a tér ősanyagából táplálkozik,
amelyben az egész kozmosz mozog. Mindez bizonyos
elv, bizonyos képlet szerint megy végbe, melyet boly­
gónk tudatának nevezhetnénk.
E rendszer következtében a bolygó csak a lényének
megfelelő erőket veheti fel és dolgozhatja fel. Ez a mi
Földünk természete, amely - ezt gyakran megtárgyal­
tuk - a mi személyes természetünk is. Feltételezzük,
hogy a rözsakereszt tanulói ebben a tekintetben tájé­
kozódtak dialektikus tömlöcünk jellege felől.
Egy bolygó vagy egy ember tudatát, amely szerint az
egész életfolyamat végbemegy, »lelkes természetnek«,
lélekkel e l l á t o t t természetnek is nevezhetnénk. Egy
lelkes természetlény nem szellemlény. A lelket a szel­
lem vetületének vagy tükörképének kell tekintenünk.
Ezt elképzelhetik, ha a szellemet - mondjuk - vilá­
gosságnak, fénynek veszik. Fénysugár esik az ősanyag
bizonyos mennyiségére, s ebben az anyagban, a fénysu­
gár mibenléte, lénye és célja szerint, hatás keletkezik.
Ha ennek az anyagnak van elég szunnyadó ereje, elég
alkémiai lehetősége, akkor olyan folyamat indul, mely
akkor is folytatódik, ha a fénysugár visszahúzódott. A
folyamat azonban ekkor megváltozik. Örök alakulás
helyett, mely a világosság mibenlétének és céljának fe­
lelt volna meg, a lelkesített, lélekkel e l l á t o t t anyag dia­
lektikus jelenségeket kezd mutatni. Lelkes anyag, a szel­
lem vezetése nélkül végzetszerű menet, szüntelen halá­
los ugrás a romlásba, szenvedésbe és fájdalomba, szaka-

86
datlan haldoklás és szüntelen űjra-megszületés más és
más körülmények között; az ősanyag láncreakciója.
Akik természettudományokat és az atomhasítás terü­
letén végzett kísérletek körülményeit tanulmányozták,
azok jó fogalmat alkothatnak maguknak a dialektika
okairól. Lelkes anyag kisiklik a szellem vezetése alól. A
lelkes anyag hosszú korszakok óta, mérhetetlenül értel­
mesen arra törekszik, hogy a veszedelem orgiája ellen
védekezzék, a következményeket valahogyan elkerülje.
A lelkes anyagnak van tudata, s ezért érez, észlel.
Az ősanyag legkisebb része is nagy dolgon való
együttműködésre hivatott. Tehát a legkisebb töredéke
is, lehetőségeire nézve, isteni. Ha ősanyag kerül alkal­
mazásra, akkor visszavonhatatlanul felszabadul a tuda­
ta, érzése és szunnyadó élete is. Ha azonban ősanyagot
olyan célra használnak, mely nem felel meg a világos­
ságnak, az eredeti ötletnek, akkor, mivel érez, mérhe­
tetlen fájdalmat szenved. Akkor a szenvedés kiáltása
hasít a világmindenségbe. Az olyan rendszerben, mint
az emberi léleklény, minden sejt együtt szenved a lény
fájdalommenetében. Aki ezt megfigyeli, az a megnyilvá-
nultnak minden formájából a r e t t e n e t e s dialektikus vi­
lágtragédia jeleit olvashatja le.
Bolygói kozmoszunk ábrázolására teremttettünk. Ami­
kor világunk keletkezett, mi is megjelentünk. Akkor még
a világosságban jártunk, ahogyan egész kozmoszunk a
világosságban volt. Mi azonban, léleklények, akik lé-
lekvilágunkban élünk, megszakítottuk a k a p c s o l a t o t a
világossággal, s m o s t ennek a következményeit szen­
vedjük el.
Mai helyzetünkben meg kell értenünk, hogy a megsza­
kadt kapcsolatot helyre lehet állítani, aminek szintén
következményei vannak. Ezért nyilatkozik meg lélekvilá-
gunk egyik rétegében az a titokzatos erő, melynek célja
az emberiség és a világosság összekapcsolása. Felada­
tunk ebben az Iskolában ennek a megmentési folyamat-
nak a tanulmányozása. Ki kell puhatolnunk, hogyan le­
het szert tenni megkülönböztető képességre, hogy az
utánzásokat leleplezhessük és az egyetlen célra töreked­
hessünk. Ezért akarjuk megvizsgálni a vér titkát.
A b u k o t t mikrokozmoszban lélekadó elv uralkodik,
melyet eredetileg a világosság k e l t e t t . Ezt a lelkesítő
elvet tudatnak, e tudat egyik legjellemzőbb tulajdonsá­
gát pedig rezgésnek nevezzük. A léleklény tudata a lé-
lekvilágból táplálkozik. Megnyilvánulásra, megjeJenésre
ösztönződik, s a rezgés ennek érdekében különböző ha­
t á s o k a t kelt.
A tudatrezgés egyik hatása egy erővonalrendszer ke­
letkezése, melyet idegrendszernek ismerünk fel, mely
már a későbbi személyiség alakját mutatja. Ha ez a
rezgés l é t r e j ö t t és a tudatrezgés kering benne, akkor
másik h a t á s t figyelhetünk meg. Másik szerkezet kép­
ződik, a későbbi érrendszer, szoros kapcsolatban az
idegrendszerrel, amelyhez nagyon hasonlít. Ebben a
második rendszerben ugyanaz a közeg kering, de lelas­
sult és besűrűsödött állapotban.
Tehát a következőket látjuk: a tudatsugárzást; az
idegsugárzást a kialakult idegrendszerben; a vérsugár­
zást a kialakult érrendszerben.
Az erővonalrendszer hálózatában ebből a három alap­
vető szerkezeti elvből nyilvánulnak meg a különböző ál­
lapotok és formák, mint a t e s t alakja, a csontváz, az
izomrendszer és a hús sejtcsoportjai és a különböző
szervek, mint az erővonalszerkezet besűrűsödései, a fej,
a szív, b e l s ő elválasztású szervek, plexus-körök, stb. Ez
az egész rendszer lélekvilágunk légkörében lélegzik és
ebből táplálkozik.
így bizonyos, hogy minden légköri erő, minden légkö­
ri befolyás minden rendszerben érvényesülni fog. De
gondolják meg, hogy az é l e t f e l t é t e l e k már nem minden
léleklény számára egyenlők. A csaknem a végletekig fo­
k o z o t t dialektikus életszétforgácsolódás káosza miatt

88
már szó sem lehet egyforma lélek-életszínvonalról, és
az emberiség a lélekélet személyes szükségleteinek vi­
szonyaiban is teljesen elegyéniesedett. Minden léleklény
élesen elkülönül, különbözik a többiektől.
Az e m l í t e t t titokzatos befolyás az emberiségben vala­
mi teljesen egyenlő lélek-életszínvonalra való mérhetet­
len vágyakozást kelt. Ez a vágyakozás azonban a csopor­
tok és egyedek sokfélesége miatt szintén sokféleképpen
jut kifejezésre.
A rögeszme következtében, ami szerint olyan sok
nép véli magát kiválasztottnak, az -a gondolat, illetve
ígéret is felmerül, hogy egyszer majd tejben vajban fUr­
dunk, olyan országban lakunk, ahol mindenki egyetért és
egyenlő, ahol mindenkire ugyanazok az é l e t f e l t é t e l e k
érvényesek a t e r m é s z e t e t illetően. A Bellamy-ötlet, a
kommun-ötlet, a zsidóság ötlete, a piramisban való hit,
stb., mind a vízszintes vonalon parodizálja a világosság­
gal való lélekközösséget, amely szerint minden léleknek
egyenlő esélyei voltak, ugyanazon értékek és erők álltak
a rendelkezésére. Ezek az ötletek, és dialektikus meg­
jelenési formáik, a légkörben ható Krisztus-impulzusra
adott természettudományos reagálások.
Ha tehát megállapítjuk, hogy a lények lélek-életszín-
vonala teljesen különböző, akkor az is világos, hogy
életünk káoszos állapotának a légkörünkben is meg kell
lennie, mert minden léleklény a légkörből tápLálkozik és
o t t elégíti ki személyes szükségleteit.
Vérképletük mindig pillanatnyi létállapotukat mu­
tatja. Testük minden sejtje ennek felel meg és ideg­
rendszerük és kígyótüzük ugyanazt a nyelvet beszéli.
A tény, hogy mikrokozmoszuk tovább él, kétségtelenül
azt bizonyítja, hogy a minket körülvevő világerőknek
legalább is a mikrokozmosszal egyenlő fajtájúaknak és
minőségú'eknek kell lenniük. Ez egy megrendítő felfe­
dezés. Ha a rothadás bennünk és körülöttünk van, ak­
kor t a r t ó s állapotról sehol sem lehet szó. Ami rom-

89
landó, az egyre erősebben elromlik, s egyre nagyobb
bajt okoz a környezetében.
Ez a természettudományos tény ezért ismételten
r e t t e n e t e s kozmikus katasztrófákat okozott, melyeket
nem büntetésnek, hanem nagyon is szükséges esemé­
nyeknek kell látni, hogy az élethullám életben marad­
hasson és a katasztrófa ne terjedjen ki más területekre.
Mert az ilyen élethullámot is fenntartják, mint a miénk,
az egyetemes szeretetelv alapján, melynek szüntelenül
meg kell kísérelnie, hogy az elveszettet, az elsüllyedtet
visszavezesse az eredeti dicsőséghez.
Amikor tehát a vérrothadás sátáni mélységeket ért el
és az élethullám mintegy pokoli örvényben kavarog, a
mikrokozmikus rendszerek legnagyobb részét kiürítik.
Nem valami halál katasztrófája által, hanem kozmoszok
közötti atomi robbanással, melynek következtében az
ember nem hal meg, hanem mikrokozmoszának legna­
gyobb része úgyszólván nem létezik. Egy ilyen állapotot
neveznek kozmikus éjszakának. Később, az egész boly­
gói é l e t t é r óriási megtisztítása és teljes újjászületése
után, ezt az é l e t h u l l á m o t újra megmozdítják és megnyil­
vánuláshoz vezetik, hogy, alulról, újra megtalálhassa az
üdv útját.
Vannak azonban a mi élethullámunkból eredő erők,
melyek az egyetemes emberiségkataszrófa alól képesek
kivonni magukat. Nem azért, mert az üdvösség feltáma­
dott bennük, hanem a bajból eredő mágikus keletkezés
segítségével. Bizonyos mértékben örök életük van, de
nem isteniségben és a mindenségi megnyilvánulás fényes
dicsőségében, hanem nagy k ö t ö t t s é g b e n és mérhetetlen
szenvedésben. Filozófiánkban ezeket az erőket nevezzük
dialektikus hierarchiának. Ezek az erők azt gondolják,
hogy ha sikerül az egész élethullámot az ő létállapotuk­
hoz, az ő aranyfüst dicsőségükhöz felemelni, akkor az ő
szenvedésük megszűnik és az emberiség elérné a meg-
váltottság állapotát.

90
 Ezekkel áll szemben Krisztus hierarchiája. Erről a
két befolyásról minden idők univerzális tana beszél, ha
jelképesen és nagyon titokzatosan is. A Logosz, mondja
a szentírás, a világot a Krisztus-hierarchiának szolgál­
tatta ki, ami azt jelenti, hogy a Krisztus-hierarchia a
leghatalmasabb. Ez aztán ellenállhatatlan terv szerint,
megmentése érdekében, megtámadja a világot és az
emberiséget, és a világtörténelem meghatározott idő­
pontjaiban mindazok számára, akiknek eddig még nem
lehetett segíteni, kozmikus forradalommal az egész te­
ret teljesen semlegesíti, hogy ezzel az egyelőre meg­
mentetleneket is - kiürítéssel - kivonják a dialektikus
hierarchia befolyása alól. így érthető, hogy a dialekti­
kus hierarchia két kozmikus forradalom között a termé­
szeténél fogva minden lehetőt megtesz, hogy az emberi­
séget felemelje a saját létállapotához, s ezt a kísérletet
folytatja, amíg még egyetlen lélekért is lehet küzdeni.
Ha az utolsó lélek is belemerül a Krisztuslény isteni
valóságába, akkor eljön a dialektikus hierarchia törvény­
szerű vége. Az egyetemes tan az emberiségmegnyilvánu­
lásnak ezt a fázisát ecseteli. Mindezt meg k e l l e t t mon­
danunk, hogy lerakjuk a további megértés és a jóirányú
megkülönböztetés alapjait.
Feltehetjük a kérdést: hogyan próbálja a dialektikus
hierarchia az emberiséget megnyerni a saját ö t l e t e szá­
mára? A választ megtaláltuk. Az emberi léleklénynek
három alapelve van: tudat, idegközeg és vér. A Krisz­
tushierarchia, titokzatos légköri impulzusával, megsza­
badító hatást próbál gyakorolni erre a léleklényre.
A dialektikus hierarchia ugyanazt teszi; megkísérli az
emberiséget vértisztítással, általános tannal és a vér­
re gyakorolt általános hatással felemelni a saját ötleté­
hez. Megpróbálja elérni a célját, mielőtt a vérrothadás
annyira előrehaladt, hogy a dialektikus hierarchiát újabb
kozmikus forradalom készteti tétlenségre.
Hogy a dialektikus hierarchia hogyan ragadja meg -

91
minden időkben - az emberleiket halálszükségében, azt
a következő fejezetben tárgyaljuk. Gondolják meg, hogy
mindezzel nem nyugtalanítani akarunk, hanem jobban
meg akarjuk értetni az isteni Megváltó tevékenységét
a valóság hátborzongató játékában.

92
 XIII

A vér rejtélye (III)

Az előző fejezetben azt állapítottuk meg, hogy a lélek-

lénynek három alapelve van: a tudat, az idegfluidum és
a vér. A Krisztushierarchia megpróbál erre a léleklényre
megszabadítóan hatni titokzatos légköri impulzusával.
Ugyanakkor a dialektikus hierarchia hatalmas tevékeny­
ségét is látjuk, amellyel az emberiséget fel akarja emel­
ni a saját ötletéhez. Az emberiségnek a légköri Krisztus­
sugárzás érintésére következő reagálását is részletez­
tük.
Minden ember, minden nép és faj reagál, természete
vérlénye szerint kell reagálnia, s ezért alakul ki minden
népben az uralkodási rögeszme és a jövendő, magasztos
feladatának vérképük által kiszínezett mítosza. Ha te­
kintetbe vesszük a természetnek oly mélyre süllyedt,
anyagivá vált vérképletét, akkor jobb reagálást egyelőre
nem várhatunk el. Iskolánk tanulója így megérti, hogy
ez a légköri impulzus az emberiséget minden tekintet­
ben megrázó és feltarthatatlan szükségességgel, min­
tegy óráról órára erősödve, egészen más következmé­
nyekre ösztönzi és kényszeríti.
Ezeket a következményeket tehát meg kell beszélnünk
és tanulmányoznunk, mielőtt hatalmukba kerítik és elő­
készületlenül találják Önöket. Ebben a korszakban az a
hatalmas és a Szellemi Iskolától kapott nagyszerű ke­
gyelem, hogy felkészíti Önöket, s alkalmat kapnak arra,
hogy olyan létállapotba helyezzék magukat, amelyben az
eljövendő dolgokkal szembenézhetnek. Ezért nem sza­
bad egyetlen napot sem elmulasztani. A puszta érdeklő-

93
dés, a szórakozásból-tanulóság ideje elmúlt. Választó
vonalat vésnek a vérbe. Melyik oldalon állnak majd
Önök?
Ha a hasadás az emberiség vérében a közeljövőben
alapvetővé válik és az új embertípus megjelenik, akkor
egyre nehezebb lesz időben eljutni a választóvonal he­
lyes oldalára. Akkor a segítő és buzdító szó, a folyamat­
ról és az I s k o l a erőteréről adott felvilágosítások egész
sora sem t e h e t már sokat az olyan emberért, akinek a
vérét a t e r m é s z e t annyira megmérgezte, hogy a földi
erők fogva tartják. A legközelebbi jövő a döntés és az
alapvető önmegváltoztatás ideje.
Ezt nem a nekünk tulajdonított tekintély miatt kell
elfogadniuk, sem pedig a szentírás valamiféle magyará­
zata miatt, hanem józan ésszel felfogható tények miatt,
amelyekre, amennyiben megengedett és lehetséges, rá­
mutatunk. Ezek a tények már most is az idő jeleként
mutatkoznak meg, nemsokára pedig mindannyiónk szá­
mára lenyűgöző, kötelező érvényre jutnak. Komolyan
reméljük, hogy amit kinyilatkoztatunk, amire a figyel­
müket tereljük, arra önmegvalósító tevékenységgel vála­
szolnak. Ne halogassák ezt egyetlen óráig sem. Gondol­
ják meg, tájékozódjanak, lesz elég alkalmuk erre; és épí­
tsenek velünk, a kapott útmutatások segítségével, ön-
megvalósítóan olyan művet, mely képes Jesz rövidesen a
lélekmenekültek ezreit felvenni.
Önmegvalósítás! Sokan ajánlják ezt Önöknek. Ez a
kifejezés gyakran felmerül az irodalomban. Önmegvaló­
sítás mint vérbirtok! Természetesen!
Önmegvalósítás a Krisztus-impulzus szerint, vagy
önmegvalósítás a dialektikus hierarchia forgolódása
nyomán. Képesek ezeket megkülönböztetni? Képesek
megkülönböztetni a két módszert és részleteiket, me­
lyeknek mindegyike vérmegvalósítást akar?
Erre nem képesek! Ezért szeretne az Iskola felvilá­
gosítani. Mert a Krisztus-impulzus szerinti önmegvaló-

94
sítás a küzdelem ösvényéhez vezet.
Tévedéseken, ámításokon és természetes ellenállá­
sokon keresztül kell utat vágniuk maguknak. Meg kell
oldaniuk a vér titkát, mert a vér tartalmazza a fogság
és a megszabadulás képletét. A vér, a léleknek ez a
harmadik alapvető nézete a dialektika kulcsa. A vérben
található a tudat, az idegközeg és az egész mikrokoz-
mikus elv összefoglalása, és ha az egész rendszer már
nincs összhangban a szellemmel, akkor elfajulási folya­
mat, általános romlás fejlődik ki, mely végül a rendszer
egy részének a végéhez, halálához vezet, majd ennek a
résznek az újramegtestesüléséhez az elért, elfajult szín­
vonal alapján. Szóval egy örökkévalóság fájdalomban és
mérhetetlen szenvedésben.
Logikus, hogy a mikrokozmikus rendszer megmenté­
sének alapjában véve a vérből kell kiindulnia. A vér meg­
változása megváltoztatja az életet, idővel legyőzi a ha­
lált és megváltoztatja a személyiséget. Ha Önöket bizo­
nyos létállapotban akarják tartani, akkor csak arról kell
gondoskodni, hogy a vérnek ez az állapota meghatározó
fajtája változatlan maradjon. Az is világos, hogy vér­
műveléssel bizonyos életviszonyokat és életviteleket
lehet kialakítani. Megértik tehát a dialektikus hierarchia
kétségbeesett kísérletét, mellyel az emberiség létállapo­
tát vallásos és okkult befolyásolással akarja a saját álla­
potához felemelni. Azonkívül talán azt is megértik, hogy
ezek a kísérletek bizonyára nem egészen önzetlenek.
A vér több tulajdonsággal rendelkezik; van például
kisugárzó ereje - és ez a vérkisugárzás a dialektikus
istenek táplálékául szolgál. Ha viszont az emberiség
vére egyre romlik, akkor a sugárzása is elfajul. Az iste­
nek táplálékának romlik a minősége, az általános romlás
ezeket a lényeket is károsítja. Létükért folytatott küz­
delmükben tehát arra kényszerülnek, hogy minden elkép­
zelhető módon javítani próbálják az embervér sugárzó­
képességét és minőségét.

95
 A régi b ö l c s e s s é g azt mondja, hogy »a vérben van a
lét minden titka«. A vér sokféle anyagot tartalmaz. Vér­
sugárzásuk teremti a k í s é r t e t e k e t is. Minden gondolatot
és vágyat, mely a megnyilvánulási térségünkben áramlik,
vérük sugárzása lát el é l e t t e l , mert ez adja azokat az
anyagokat, amelyekből a gondolatok és vágyak megjele­
nési formái képződnek. Az embervér kisugárzása tehát
komolyan el is rontja és megmérgezi a légkört.
A dialektika fenntartásának érdekében a természet
halála valóban szükséges biztonsági berendezés. Ezért
képezték a mágikus szertartások minden időkben a dia­
lektikus hierarchiának azt a módszerét, amellyel a vér­
kisugárzást próbálták lehetőleg hosszú ideig bizonyos
színvonalon tartani, hogy ez a sugárzás élvezhető ma­
radjon.
Ezért t i l t o t t á k a zsidó papok is a vér megevését. Ez­
zel a további elállatiasodást akarták megakadályozni.
Világos, hogy ez a tilalom nem emberi érzésből és szá­
nalomból eredt, mert az állatokat a szertartásban ször­
nyű kegyetlenséggel mészárolták le, hogy vérüket mági­
kus célokra használhassák. Az ereket megnyitották; az
egész idő a l a t t eszméletén lévő állat elvérzett. A vért
edényekben fogták fel.
Kis e l t é r é s e k k e l az akkori időkben mindenütt a követ­
kező folyamat ment végbe:
A templom tele van alázatosan várakozó tömeggel.
Egyik r e j t e t t teremben papok kórusa helyezkedik el. A
kórus énekelni kezd. Végtelen szomorúság vibrál a da­
lokban. Hatásuk szándékos, s nagyon hasonlít a mai gre­
goriánhoz (mely ugyan nem »gregorián«, mert Gregor
pápa csak feldolgozta azokat). A dalok ritmusa borús,
hangulata mardosó, mély vágyakozást kelt, s a templom­
ban lévők érzik, hogy kábulat ejti hatalmába őket; tuda­
tuk felerősödik, érzékenyek, szenzitívek lesznek. Emberi
comb és lábszárcsontokból készült sípok szólalnak meg;
emberbőrből és emberkoponyákból készült dobok pereg-

96
nek. Nagy füstölőedényekre marokkal szórják a füstölő­
szereket, a templomban füstfelhők terjengnek.
A jelenlévők idegesek lesznek, a titokzatos köd
köpenyként fekszj meg őket.
A feszült légkörbe fájdalomüvöltés hasít. A főpap az
állat nyakába vágja a pengét. Ezüst edényekben fogják
fel a vért, s ráöntik az oltárra. A zene ritmusa gyorsul.
A papok mantramokat mormolnak, kezeikkel különös
mudrákat rajzolnak a levegőbe.
Felhívják az isteneket. Mintegy vihar keletkezik és
tombol a boltozatok alatt, jeges hideg érezhető.
Megfújják a nagy harsonákat, s kimondják a döntő
mondatokat. Fantasztikus árnyak suhannak a boltoza­
tok alatt. Megjelennek az istenek. Az emberek közül
sokan durva ordítással vesztik eszméletüket. Az aszt-
rális világok szörnyei pedig járkálnak a templomban, a
vérben, a rothadó húsban és az emberek haláltusájában
gyönyörködnek és lábadnak. Egyesek tőrrel szurkálják
magukat, a templom vérben úszik; - a vér orgiája.
És táncolnak, mint Dávid a bizonyság ládája e l ő t t .
Sokan hosszú fehér ruhát viselnek, hajadonfővel, kopasz­
ra nyírva, késekkel felfegyverkezve, izgalmukban meg-
sebzik magukat és egymást, mígnem ruháik és a talaj
vérben úszik. Táncolnak, s mielőtt az »istentisztelet«
véget érne, minden táncosnak megvan a láthatatlan part­
nere, aki vele kereng.
Mint valami lidércnyomás. Mégis a mai napig is tar­
tanak ilyen »istentiszteleteket« a világ bizonyos tájain,
s e vérorgiák gőzeivel táplálkoznak az istenek.
És a modern világrészeken, a dialektikus keresztény­
ség igája és átka alatt, van-e lényeges különbség? Ha
látogatják az emberek gyülekezeteit, akkor felfedezik
- ha hajlandók tanulmányozni - , hogy minden dialektiku­
san komoly ember megkísérel bizonyos vérsugárzást
fenntartani az istenek kedvéért.
Nagy és terjedelmes a nyugati istenek kara. A határ-

97
vidékek fekete á t k o z o t t a i t ó l a fényterületek magaszto­
saiig mind űzik a vérrablás mesterségét, kapják az iste­
nek táplálékát. Önök módszeresen vagy öntudatlanul,
mindannyian felhívják isteneiket és táplálják őket. Kol­
lektív vérsugárzással pedig együtt hívjuk őket, hogy vá­
laszoljanak.
Feltehetik a kérdést, hogy napjainkban miért nem
szokásos már az állatáldozat. Mert az emberi faj mély
színvonala ezt már nem engedi meg. Már nem lenne si­
keres, vagy pedig, az istenek számára, az ellenkezőjét
érné el. Az állat verőeréből eredő vér ugyanis olyan
erőket tartalmaz, melyek egy primitív, azaz gyermekes
embert elérhetnek, megérinthetnek. Amikor azonban a
dialektikus ember a kultúrájával előrehalad, természete
elveszíti az ehhez szükséges fogékonyságot; sőt, az ál­
lati vér még jobban begubóztatná.
A régi időkben így több papközösség rátért arra,
hogy állati vér m e l l e t t embervért is ontson. A fent leírt
szertartásban ez önkéntelen megszállottságban történt.
Más szertartásokban azonban állatokkal együtt embe­
reket is lemészároltak. Ez Dél-Amerika egyes hozzáfér­
hetetlen vidékein ma is megtörténik.
A dialektikus világrend alapítása óta bárhogyan is,
de mindig is gyakorolták a vérből élést, az idegen vér­
ből é l é s t . Ez a dialektika törvénye, a természetben szük­
séges élősködő lét törvénye.
Mi a helyzet Önöknél? Mit kívánnak Önöktől, akik
vérsugárzásaikkal szintén összegyűlnek, tehát szintén
saját istenek karát teremtenek a megnyilvánulási terü­
kben; számtalan természeti kapcsolatukkal és jelen­
létükkel ezen a természetterületen magukhoz engedik
az é l ő s k ö d ő k e t ? Mit kívánnak Önöktől, akik szintén
idegen vérből élnek, a vérből születtek, a növények vé­
rével táplálkoznak; akik, mint mindenki más, szintén
kötve vannak - mit kívánnak Önöktől? A vér teljes for­
radalmát! Nem kultiválását, vérművelést, nem vérvál-

98
 toztatást, nem az önvédelem életmódját ebben a rotha-
dásban, hanem teljesen ezen kívül, a vérben lévő má-
sik-természetből-élést.
»Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűn­
től.« Mit jelent ez? Misztikus vagy okkult révületben
kell egyesülniük, hogy felhívják a tisztító e r ő t ? Ha ezt
teszik, akkor - erről biztosítjuk Önöket - olyan vérsu­
gárzást valósítanak meg, melyből az istenek és kísérte­
tek zabálnak. Higyjék el, hogy így csak naponta hozzá­
járulnak általános megszállottságukhoz.
Nem; Önöktől egészen új metafizikai b e á l l í t o t t s á g o t
várnak el. A felismeréstől a tapasztalathoz, onnan pe­
dig a megnyilvánuláshoz mennek. Ez azt jelenti, hogy
vérük önmegváltó cselekedetével meg kell nyitniuk ma­
gukat a titokzatos, légköri Krisztusimpulzus számára.
Ezt a forradalmat gyakoroljuk ebben az Iskolában.
Ha egészen a vérükig létre tudják hozni a kapcsola­
tot a Krisztussugárzással, akkor megszabadítják magu­
kat a természet szorításától. Akkor vérüknek olyan su­
gárzását fejlesztik ki, melyet a dialektikus élősködők
már nem képesek rágcsálni. így széles fronton megtá­
madják az alapokat, melyeken a dialektikus társadalom
nyugszik, s magukkal is meg másokkal is végleges világ­
forradalmat hajtanak végre.
Nem valami misztikus sütkérezés ám ez! Ez hősi me­
netelés a szellem, a lélek és a t e s t számára is. Ez a
visszatérés az örök virradat kezdetéhez. Ez a kereszt és
a rózsa. Ez ennek az Iskolának a célja. Ez a J é z u s mihi
omnia, Jézus mindenem!

99
 XIV

A vér rejtélye (IV)

Folytassuk a kísérletet, hogy fellebbentsük a vér rejté­

lyének fátylát J á n o s e l s ő levelének ismert idézetével:
»Mindaz, aki hiszi, hogy J é z u s a Krisztus, Istentől
s z ü l e t e t t az; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is sze­
reti, aki a t t ó l született. Abból ismerjük meg, hogy sze­
retjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük
és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten
s z e r e t e t e , hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő
parancsolatai pedig nem nehezek. Mert mindaz, ami az
I s t e n t ő l s z ü l e t e t t , legyőzi a világot; és az a győzede­
lem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.
Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy
J é z u s az Isten Fia?! Ez az, aki víz és vér által j ö t t el,
J é z u s a Krisztus; nem csak a vízzel, hanem a vízzel és a
vérrel. És a szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a
szellem az igazság. Mert hárman vannak, akik bizony­
ságot tesznek: a szellem, a víz és a vér, és ez a három
egy. Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, Isten
bizonyságtétele nagyobb.«
A csodás János-levél írója ezzel is bizonyítja, hogy a
transzfigurisztikus misztériumok nagy beavatottja. Ta­
nulóit az »aranycsinálás« régi, klasszikus képlete elé
állítja. Egy transzfigurista Szellemi Iskola tanulóját
úgyszólván az aranyra való szomjúhozás ötletének kell
megszállnia. Vágynia kell a birtoklására, s hogy szükség­
l e t é t teljesen kielégíthesse, arra törekszik, hogy az ara­
nyat korlátlan mennyiségben maga állíthassa elő. Házat
kíván magának, ruhát, életterületet, ahol aranyban fü-

100
rödhet.
Önök tudják, hogy minden élő, gondolkodó dialekti­
kus lény, egészen a véréig, ugyanarra szomjúhozik. Az
arany vallása az egyetlen, mely az egész emberiséget a
mai napig is izgatja és előre hajszolja. Nincs más vallás,
mely több kínt, szenvedést és fájdalmat o k o z o t t volna.
Az emberiség viszályai mindig nyersanyagok és piacok
birtoklásáért és a meghódítottnak a megtartásáért foly­
nak. Ha pedig valahol birtokot lehetett meghódítani,
akkor egy ösztön az embert tovább hajszolja, hogy a
birtokot megfinomítsa és gyarapítsa. Ez az egész emberi
lét ősösztöne. A tanulóságnak is ez az őseivé. Önök az
arany birtoklására vágynak!
Az arany egy csoda, isteni fenség. Az arany az ere­
deti anyag, amelyben és amely által a Mozdulatlan Bi­
rodalom létezik. Ebből épül az eredeti ember t e s t e . Az
egész isteni világmindenség ebből a nemes fémből ma­
gyarázható. Továbbá ez a nemes fém a mindenségi
megnyilvánulás végtelen sokféleségének az alapja. Ez
az őstudás, mélyen a tudat alatt, még a legprimitívebb
emberben is megvan. Az arany segítségével ugyanis
mindenre képes!
Ez a világ aranyban nagyon szegény, s az arany na­
gyon egyenlőtlenül oszlik el. Az eredeti arany, a régi
idők isteni, fényesen világító rezgése, az istentelen é l e t
miatt megdermedt. Először folyékony lett, majd ke­
mény, »megkövesedett« ásvány. Az eredeti közeg néhány
cseppje lehullott ide ásványi formában. Amikor az e l s ő
emberek megtalálták, fényességét meglátták és megder­
medt állapota ellenére hatalmas befolyását felismerték,
megrendültek a t i s z t e l e t t ő l . Kiásták, megtisztították,
templomaik szent szokásainak eszközeivé t e t t é k és ima­
házaik falait aggatták tele aranylapokkal.
A birtok és az aranyfedezet ö t l e t e csak később ala­
kult ki. De ez nem t e t t e boldoggá az embereket, nem
szabadította meg a szenvedéstől. A földi arany mágikus

101
ö t l e t e t tartalmaz, olyan nagyon varázslatosat, hogy az
emberek e t t ő l az ö t l e t t ő l már nem tudtak megszaba­
dulni, s ez megszállta őket. Az ö t l e t e t azonban soha­
sem l e h e t e t t valóra váltani ebben a fagyos, földi éjsza­
kában. Érzik-e, mily nagyszerű, és ugyanakkor vészes,
ha az embert egy isteni ö t l e t szállja meg, mely nem ké­
pes megvalósulni? Tehát a fejszék koponyákat hasogat­
nak, a dárdák beleket szaggatnak, gránátok fröccsentik
szét az agyakat és csatahajók fényképeit látjuk, melye­
ket tudós matematikusfejek kormányoznak, lelkészek
kísérnek útjukon, s amelyek egész városokat törölnek el
a föld színéről ütegeik pergőtüzével. Mindezt ugyanazon
ö t l e t miatt, amelyet soha sem lehet megvalósítani.
A megkövesedett eredetiségnek ez a néhány cseppje,
mely erre az elveszett bolygóra hullott, pándémoniumot
k e l t e t t , dúló orkánt, olyan vihart, mely az emberiség
u t o l s ó napján ér véget. Érzik-e, milyen nagyszerű ez?
A dialektika, amelyet egy ö t l e t szállt meg, mely nem
válhat valóra! Szívünk átpumpálja ezt az ö t l e t e t minden
erünkön, s ez így sem éjjel sem nappal nem hagy nyug­
ton minket. Ennek csakis az lehet a következménye,
hogy egyszer minden dialektikus ember megérik a ta­
nulóság ö t l e t é r e , hogy megkaphassa az aranycsinálás
képletét, s az ö t l e t végre valóra válhasson. Ezért olyan
türelmesek, olyan végtelenül türelmesek velünk szem­
ben. Ha halálra hajszoltuk egymást és megrekedtünk
a rögeszménkben, akkor egy másik csoda számára
leszünk feltörve: az eredeti arany még mindig csepeg
létünk fagyos hidegébe, anélkül hogy megkövesedne,
annak bizonyítékául, hogy az alapötletet még mindig
valóra lehet váltani egy másik alapvető képlettel, még­
pedig ezzel: »aki el akarja veszíteni az é l e t é t énérettem,
az megtalálja Ezt!«
Hogyan lehet megtalálni az aranyat, a javakat, melyek
soha sem múlnak e l ?
A régi rózsakeresztesek azt mondták, hogy aranyat

102
három alapanyag segítségével lehet csinálni: kénnel,
higannyal és sóval! Ezt a három e l e m e t Flammá-nak,
Natúrá-nak és Máter-nek is nevezték, vagy, mint a Já­
noslevél szerzője, Szpiritusz-nak, Aquá-nak és Szangu-
isz-nak. A modern Szellemi Iskolában tudatról, ideg-
fluidumról és vérről beszélünk.
Ebből a képletből azonban még hiányzik a negyedik
elem: a tűz. A ként ugyanis először a tűzre kell bízni,
aztán lassan higanyt és s ó t teszünk hozzá, s a végter­
mék arany lesz. A Flammát, vagyis a lángot a tűzzel
kell feléleszteni. Aztán a természet (Natura) megválto­
zik, a matricából, materből, az anyából (anya-g) aranyat
lehet megvalósítani. A spirituszt a tűzzel kell lángra
lobbantani, akkor a víz forrni fog, és a sanguis, vagyis
vér, amit a vízben főznek, aranyként marad vissza a re-
tortában.
Mit jelent mindez? Tudatát a modern alkimistának át
kell adnia a titokzatos légköri impulzusnak; ha ezt a
tudatot a tűz feltölti, akkor az idegközeget kell vezető­
képessé tenni az új sugárzás számára; ezután az ideg-
fluidumnak, az idegekben keringő közegnek az új erőt át
kell ruháznia a vérre; hogy végül a vérből, az így meg
újult vérből előálljon az új, örök, isteni, arany ruha.
Mit jelent ez? »Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Isten­
ből s z ü l e t e t t az; mindaz, aki Istenből született, legyőzi
a világot lélekben, vízben és vérben és ezek által.«
Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a klasszikus transzfi-
gurisztikus képletet. Mindenekelőtt le kell tenniük
arról, hogy ehhez a közönséges dialektikus gondolat és
érzéslényükkel közeledjenek. Jelenlegi gondolatlényük
és érzéslényük teljesen az Önök vértípusából és mai
vérkisugárzásukból magyarázható. A kis vérkeringés
segítségével a vér szüntelenül fogva tartja a szívben
lévő hét agycsoportot és a fejben lévő hét agycsopor­
tot; ezek a vér segítségével működnek. Gondolat- és
érzéslényük ezen az állapoton alapul. Ebből magyaráz-

103
ható értelmi és misztikus fejlődésük. Ezek a képessé­
gek, melyeket naponta használnak, amelyekből élnek és
léteznek, tehát a vérük mélységei a teljes megtörtség
képét mutatják és teljesen egyedi központiságba,
»önzésbe« vesztek.
A rózsakereszt Iskolája gyakran kifogásolja a ter­
mészetvallásokat és a természetokkultizmust. Megértik
m o s t már, hogy miért teszi e z t ? Mert azok a természe­
t e s érzésekre és t e r m é s z e t e s észre támaszkodnak.
Misztikus és értelmi beállítottságuk az Önök vérbeli és
vér általi fogságának a bizonyítéka és hangsúlyozása.
Aki a rózsakereszt Iskolájába a természetes szívszer­
kezetével (bármilyen szeretetteljes, alázatos és odaadó
is az) és t e r m é s z e t e s észtehetségével (bármilyen intel­
ligens is az) jön el és itt azokat akarja alkalmazni, az a
klasszikus transzfigurista képlet lényegét nem érti meg.
Nem képes áthatolni az igazi aranycsinálás szent alkémi-
ájához. Legfeljebb annak az ötletnek a megszállottja
marad, amely i t t soha sem válhat valóra.
Ha ezt jól megértik, mert az Iskola ezt akarja
közvetíteni Önöknek, akkor valószínűleg megdöbben­
nek. Mert abból indulnak ki, hogy vagy a fejükkel vagy
a szívükkel megközelíthetik az élet dolgait; a fej és a
szív legfeljebb egyszerre is működhet. Azt mondják,
hogy ha a vért kivonjuk a fejből és a szívből, akkor az
»halált« jelent. Tehát nem cselekedhetünk másképpen.
Mi azonban azt mondjuk: ha a meggondolásnak nem
létezne más útja, akkor Önök száz év múlva is válto­
zatlanok lennének. Van bizonyos képzettségük, a fej és
szív dicséretes adottságai. Bevetik ezeket, megpróbál­
nak ezekkel dolgozni, csinálni akarnak belőlük valamit,
de nem sikerül. Csak az ö t l e t megszállottjai, mint a
többiek. A megvalósítás azonban nem sikerül. A kerék­
hez láncoltva mindig ugyanazokat az ősrégi dolgokat
beszélik, míg Önöket is meg nem ragadja a rögeszme
őrülete.

104
 Van harmadik képesség, harmadik felismerési képes­
ség is minden emberben. Az aranycsinálás transzfigurisz-
tikus képletéhez ezzel a harmadik képességgel kell kö­
zeledniük. A harmadik felismerési képesség székhelye a
kígyótűzrendszerben van, s ezt tudatnak, kénnek, fiam-
mának, spiritusnak jelölik. Ennek a felismerési képesség­
nek is hét nézete van. Egyike az emberi akarat. Az aka­
ratképesség nem a fej vagy a szív agytekervényeiből
magyarázható, hanem a hét tudatfény egyike. Az akarat­
képesség a tudat kulcsa!
Szeretnénk megtanítani Önöket az alkémia gyakorla­
tára. Azt ajánljuk, próbálják meg Rózsakereszt Kriszti­
án Alkémiai Menyegzőjét szintén átélni. Ehhez kérjük
szives figyelmüket.
A képlet azt mondja: először a ként kell a tűzzel
megmunkálni, aztán lassan higanyt és s ó t hozzátenni -
s a végtermék arany lesz.
Ha ezt mai nyelvre fordítjuk, akkor azt tudjuk meg,
hogy e l ő s z ö r a tudatukat kell a tűzre bízni.
Ha ezt a feladatot ki akarják vitelezni a gyakorlat­
ban, akkor ezt a tudat első nézetével, az akarattal kell
kezdeniük. Ezt kell először a tűzre bízni. Ezt az alké-
miát képesek elkezdeni. É r z é s - és észösztönüket az Is­
kola erőtere (az iskolával való kapcsolatuk miatt) »puhá-
ra veri«, hogy a harmadik felismerési képességüket, az
akaratot a tűzre bízhassák.
Olvassák el és tanulmányozzák, hogy mit mond a
»Dei Glória intacta« című könyv az első heteskör M a r s ­
beavatásáról. »Az akarat mindennek a kezdete vagy a
vége«. Az Önök templomában az akarat a főpap. Ezt az
akaratot kell tehát a tűzre bízniuk.
Melyik tűzre? Krisztus tüzére, az aktuális, gnoszti­
kus kisugárzás tüzére, az időszerű, titokzatos légköri
impulzusra.
Az akaratnak ebben a tűzben való átváltoztatása nem
valami médium állapota. A médiumságban ugyanis a

105
személyiség kulcsát, az akaratot meggyúrják, hogy a
személyiségen uralkodhassanak. Azoknál az erőknél,
melyekkel a médiumságban találkozunk, nem tűzről van
szó. mert azoknak a rezgési kulcsa megegyezik a tuda­
téval; ez legfeljebb harminc méter másodpercenként. A
Krisztussugárzás viszont olyan impulzus, melynek su­
gárzási képessége a tudatukét messze felülmúlja. Ezért
hat az ezzel való találkozás égető tűzként, átfúr, mint
valami fegyver.
A ként a tűzre bízni tehát azt jelenti, hogy a tanuló
egész, természetre irányuló akaratösztönét semlegesíti,
felmegy Krisztus máglyájára; mint a régi misztériumok
madara, szabályszerűen belerepül a tűzbe.
»Aki elveszíti az ő é l e t é t énérettem, az megtalálja
Ezt!« Ez persze ellenkezik az Önök természetével. De
ez az e l l e n t e r m é s z e t az aranycsinálás receptje, Rózsa­
kereszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjének receptje.
A keresztény alkémia mágikus értelmében a »hit« te­
hát nem azt jelenti, hogy az ember misztikusan elmerül­
jön, belevesszen a vér érzéki szféráiba, hanem hogy az
akaratot, mint az egész tudat kulcsát, az én alapját a
Krisztustűzre bízza. A »hit« cselekvés a Szent Szellem
lángjátékában. Aki így hiszi, hogy J é z u s a Krisztus, aki
az akarata átadásával így veti magát az üdv tűzvészébe,
az Istenből születik. Aki pedig Istenből születik, az le­
győzi a vetélkedés és ötletsokaság világát és elnyeri az
örök bőség arany köpenyét a szellemben, vízben és a
vérben és ezek által.
A flammát, a lángot a tűzzel kell feléleszteni - ak­
kor a t e r m é s z e t megváltozik és a matricából meg lehet
valósítani az aranyat.
Az anyagi ember, akit az ö t l e t hajszol, birtokra törek­
szik, és íme, nincstelen marad, szegénysége és fájdalmai
fokozódnak. Küszködve, halálra fáradtan rábízza magát
a misztikus életre és azt mondja: »Ne a természet ara­
nya, hanem a misztikus arany koronázza é l e t e m e U . Ez-

106
zel a koronával feldíszítve bámulja aztán Önöket médi-
umsága üres, elembertelenedett tekintetével. Egyszer
majd csalódottan fogja mondani : »Az okkult hatalom
akarása valósítja meg az alapvető ö t l e t e t « .
így egykor, felpántlikázva, teljes ünnepi díszben,
mint a májusi ló, tükörszférai birtoka területéről néz
majd le az anyagi élet területeire, amelyeknek segítsé­
gével fenntartja magát, s ahonnan egyenruhája dísze
származik. Ekkor tudni fogja, hogy aranyőrületét pokoli
pocsolyában építette fel, s hogy számtalan ember mér­
hetetlen szenvedéséből él.
És azt is megtudja, hogy az alapvető ö t l e t megvaló­
sítására csak egyetlen lehetőség van: természetének
harmadik felismerési képességével kell az égő, szent
tűzhöz közelednie, saját lángját annál a tűznél felszíta­
nia azzal, hogy Gecsemánjában, a megpróbáltatás kert­
jében azt mondja: »Uram, ne az én akaratom, hanem le­
gyen meg a te akaratod«.
Attól az órától kezdve a Nagy-Kelet hierofánsai az
Arany Rózsakereszttel szolgálják őt.
 XV

Az igaz élet (I)

Sokféle élet, egyéni lét van messze eltérő, nagy különb­

ségekkel. Csaknem mérhetetlen különbség van például
egy európai ember és a dzsungellakó élete között, a civi­
lizált ember és a patagóniai emberevő között. Mélység
tátong az anyagszférában élő emberek és a tükörszféra
lakói között.
A különbségek tucatjait sorolhatnánk fel a lények faj­
tái, csoportjai, társadalmi és természetvallási elkülönü­
lései alapján.
A megnyilvánult élet minden változatának van azon­
ban egy közös vonása: az egyéniesedett, egyedi lét eb­
ben a dialektikus természetrendben. Olyan életről, lé­
lekkel e l l á t o t t életről van itt szó, amely teljesen hoz­
záigazodik és aláveti magát a földi szféra és a tükör­
szféra (túlvilág) szabályainak és törvényeinek.
Ez az élet bizonyos fokig művelhető. Lehetséges,
hogy a daják fejvadász, aki Borneo őserdejének lombsá­
torában született, később orvos lesz, talán híres sebész,
kultúránk valamelyik központjában, ahol XY asszonyság
appendixével ügyködik. Az ágyékkötős négerrel később
e s e t l e g valamelyik híres egyetemen találkozunk, ahol
előadó. A tegnap egyszerű embere ma ünnepelt tekintély
lehet.
Ezzel csak azt akarjuk kifejezni, hogy rasszista rög­
eszméknek vagy osztálygőgnek semmiféle számottevő
alapja nincsen. Ha minden, ami él, ugyanazt a lehetősé­
get kapja, akkor minden élőlény ugyanazon a műveltségi
fokon mozoghat, s ennek a természetnek a keretében

108
mindent el is érhet. Gondoljanak csak a természetvallás
fellépésére, egyházi tekintélyeire, nagyságaira és számta­
lan követőire. Minden hívőnek örök boldogságot helyez­
nek kilátásba, attól függetlenül, hogy gazdag-e vagy
szegény, hogy bőre fekete-e vagy fehér, barna-e vagy
sárga. Ezért próbál kivétel nélkül minden természetval­
lási csoport a vele kapcsolatba kerülő emberekben vala­
mi olyasmit a kifejleszteni, amit a metafizika művelésé­
nek nevezhetnénk.
Világos, hogy ugyanezt mondhatjuk a művészetről és
a tudományról is. A vallás, a művészet és a tudomány,
ahogyan ezeket a dialektika érti, minden ember és min­
den élő számára (művelődéssel) hozzáférhető. A fejlődés
útjai nagyon sokrétűek, ugyanakkor különböző irányza­
tokat lehet követni és bármikor irányt változtatni. Az
eredmény bizonyos létállapot lesz, melyet a műveltség
vagy képzettség fokának neveznek.
Bármilyen fejlődési irányt is követnek, döntő jellege
mindnek ugyanaz. Vegyük például a vallásoktatót. Bi­
zonyos tanulmányokba kezd, s ezekkel kifejleszti képes­
ségeit. Tanulmányai befejeztével tanítónak nevezheti
magát. Ugyanezt mondhatjuk azokról is, akik valami
ipart űznek, vagy valami tudománynak szentelik magu­
kat. Vallásos fajtájuk vagy érdeklődésük iránya abban
mutatkozik meg, hogy bizonyos tanító vagy annak egyik
könyve, létállapotuknak megfelelően, elnyeri a tetszé­
süket. Jellemük, érzékszerveik vagy a tudatuk, melyet a
múltjuk alakított, fogékonnyá t e t t e Önöket bizonyos
tanokra. A tanító ellátja Önöket szabályokkal, előírások­
kal, leckékkel és törvényekkel. Ha hajlandók ezek sze­
rint élni, akkor az ebből következő kulturális fejlődés
azelőtti állapotuk fölé emeli Önöket, ahogyan a tanító
megígérte.
Ugyanígy jellemezhetnénk e s e t l e g e s művészi vagy
tudományos fogékonyságukat is, melynek következté­
ben bizonyos művészeti vagy tudományos szükséglete-

109
ket fejlesztenek ki, ezeknek minden kulturális kísérője­
lenségével és következményével.
Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a vallást,
művészetet és tudományt először is mindeki szabadon
elsajátíthatja, másodszor pedig, hogy ezek a kultúra és
a civilizáció területén félreismerhetetlen következmé­
nyekkel járnak. Mindegy, hogy mit választanak, vallást,
vagy művészetet, vagy tudományt, vagy vallást egy kis
művészettel, vagy művészetet valamiféle vallással, vagy
művészetet és tudományt űznek - bármit akarnak, az a
kezdet színvonala fölé emeli Önöket, egészen... egé­
szen... meddig - ez a kérdés, melyik fokig, milyen szín­
vonalra?
E z t az »egészen addig«-ot filozófiailag meghatároz­
zák ugyan, de nem világosan és egyértelműen. Ez az
irány a földi szférában legtöbbször a halálba vész. Hogy
a fátyol mögött mi van, azt a legtöbb ember nem képes
megállapítani, s erről az ismeretlenről így a legmesz-
szebbmenő találgatásokba lehet kezdeni. Egy azonban
bizonyos: a természetben gyakorolt istenszolgálat, azaz
vallás, művészet és tudomány - kétségtelenül a művelt­
ség tényezői - az embert nem teszik boldogabbá. Bár­
milyen messze is jut a kulturális fejlődésben, ugyanaz a
szegényes, siralmas alak marad, mely lassan elmeszese­
dik, míg utói nem éri a halál.
Vallás, művészet és tudomány csak időtöltést jelen­
tenek a kísérteties életjátékban, a létért folytatott küz­
delemben, a gyűlöletben és szeretetben, a harcban a
halál ellen, mely csápjaival már a születésnél megragad­
ta Önöket. Egy ideig elfeledkeznek magukról valami
prédikáció hallatán, vagy egy könyv olvasásakor, más
szinteken lebegnek Debussy zenéje mellett, vagy egy
tudományos képlet köti le a figyelmüket néhány órára.
Marx azt mondta: »A vallás ópium a nép számára«.
Ugyanezt mondhatjuk a művészetről és a tudományról
is, melyek a nép számára szintén súlyos kábítószerek.

110
Nem akarjuk elvenni Önöktől időtöltésük tárgyát. Eb­
ben a haláltermészetben szükségük van rá; de ismerjék
fel és vallják be minden kultúra lényegét. Eletük telje­
sen megfelel a haláltermészetnek, s ezért a halál mű­
velése és fejlesztése csak halált szülhet.
Miért írjuk ezeket a dolgokat? Világossá akarjuk
tenni, hogy az életnek bizonyos szintjén állnak, bizonyos
életszínvonalból indulnak ki. Az é l e t e t kultiválhatják
ugyan, megemelhetik ezerféleképpen de ez a művelés
Önöket nem képes megszabadítani. Eletük művelése
esetleg lázas tevékenységgel járhat, lefoglalja Önöket.
Tanulnak, és e s e t l e g tanítanak is. Valami mennyei biro­
dalom eléréséről azonban, melynek találgató megfonto­
lásával minden metafizikai kultúra foglalkozik, szó sem
lehet. Pál ezért j e l e n t h e t t e ki, hogy a zsidók nem isme­
rik a mennyei birodalmat, mert azt Mózes törvényeinek
gyakorlása segítségével, az erkölcsi törvények igazságos­
sága segítségével akarják megtalálni.
Mi egy erkölcsi törvény? Művelődési módszer. Ki
volt Mózes? Az ószövetség egyik hierofánsa. Mindkét
szövetségnek, az ószövetségnek meg az újszövetségnek
is megvannak a hierofánsai. Hogy ez mit jelent, azt
megpróbáljuk megmagyarázni.
Miért hozott Mózes művelődési módszert? Mert mű­
velődési módszer, tehát életművelés, az embereket előre
hajszolja a krízisig, egy válságos helyzetig. A kultúra, a
művelődés az embert a földhöz köti. Ebben a természet­
ben minden művelés, kultiválás a természetnek egy kri­
tikus tetőpontjához vezet. Aki itt él, annak meg kell
tanulnia, hogy természetünk a halál természete. Ezt nem
lehet fájdalom és szenvedés árán megtanulni, mert ha
fájdalmat éreznek, akkor azt mondják, hogy »valamit
nem jól csináltam«, vagy »ennek valaki más az oka«.
A nagy leckét tulajdonképpen csak életkultúrával, a
művészet, a tudomány, a természetvallás és ezek mel­
lékágainak a kombinálásával lehet a legjobban megtanul­

ni
ni és helyesen megérteni. Ez az ószövetség, az ótestam­
entum időszaka, melyben az egész emberiség éli éle­
t é t nemzedékről nemzedékre, ma is, és egyik válságból
a másikba sodródik. A mózes féle erkölcstörvény sze­
rinti élet és az ehhez tartozó kultiválási módszerek
szerinti élet élesíti tudatukat, jobb reagálásra készteti,
hogy végül a tudatfejlődés tetőpontjára érvén hibátlan
biztonsággal megállapíthassák életük nagy csődjét.
Ezért mondja a régi erkölcsi törvény, hogy kövesd a
hierofánst, egészen az általa m u t a t o t t ígéret földjéig,
amíg o t t meg nem rekedsz.
Gondolják meg, hogy Mózes maga nem megy be a
zsidók úgynevezett »ígéret-földjére«. Amikor üdvrival­
gással bevonulnak álmaik Kánaánjába, hierofánsuk nin­
csen velük; eltűnt. Amikor pedig kívánságaik megvalósí­
tására mindenféle kísérletet tesznek, azoknak a vége
csak tengernyi bosszúság és nyomorúság.
A zsidók tovább keresnek, tovább tévelyegnek. Aztán
a próféták hosszú sora következik. Mindegyik az ószö­
vetségnek egy hierofánsa, vagy egy hierofánsnak a kül­
dötte. Mindnek az a feladata, hogy a zsidókat újabb krí­
zisbe vezesse. A legnagyobb Éliás volt.
Míg el nem j ö t t az utolsó próféta - Keresztelő Já­
nos. O az ószövetség utolsó hierofánsa, aki aztán beje­
lenti az újszövetség hierofánsát: Jézust, az Urat. Aztán
az elragadtatás a hegyen; Mózes. Éliás (Illyés) és Jézus
együtt állnak o t t , nagy dicsőségben. Nyilvánvalóvá vá­
lik, hogy minden hierofáns ugyanabból a Szerzetből,
ugyanabból a világosságból jön.
Ha ezt a folyamatot megértjük, akkor a következő
helyzet e l ő t t állunk: itt az ember, aki a halál termé­
szetében találja magát. Egy kulturális fejlődési menet­
ben vonszolják azzal a szándékkal, hogy felfedeztessék
vele állapotát. Eléri kulturális fejlődése tetőpontját és
kétségbeesik; a belátás mély kétségbeesése ez. Küszkö­
dik és harcol, hogy elkerülje a sorsát. Egyre újabb,

112
művelődési módszerekkel kísérletezik, mindez azonban
megváltoztathatatlanul a dolgok természete szerint elő­
re meghatározott krízishez viszi. Ebben az egész, ótesta­
mentumi életkultúra-folyamatban tizenkétszer két meg­
jelenési formát különböztethetünk meg, melyek mind­
egyikét az egyénnek az a kísérlete jellemez, hogy letépje
béklyóit - és minden megjelenési formánál egy ennek
megfelelő heirofánsi elutasításban részesül.
Ha egy ilyen folyamat végigfutotta természettörvé­
nyes útját, akkor az embert az újszövetséggel szem­
besítik, akkor az újszövetség hierofánsa áll e l ő t t e . Ha
az ember reagál, akkor megvirrad megszabadulásának
reggele.
Aki beJép a Rózsakereszt Iskolájába, az erre a szabad­
ságra hivatott. Ezzel azt akarjuk kifejezésre juttatni,
hogy a modern rózsakereszt Iskolája nem a régi kultúra­
fejlődés hierofánsainak fokán áll, hanem a hierofáns
általi szabadságrahívás rezgésében.
A hívásra reagáló tanuló pedig azt bizonyítja, hogy a
kultiválás folyamán megtisztult tudatával felfedezte a
két természet, két életvalóság létezését, melyek nem
csak nincsenek kapcsolatban, hanem teljesen különböz­
nek is egymástól. Ez a tanuló azt is megérti, hogy az
egykori zsidók és az ószövetség alatt állók miért nem
nyerhetik el a mennyei birodalmat, miért nem képesek
azt megragadni és elsajátítani kultúra, a mózesi törvé­
nyek, az erkölcsi törvények igazságossága segítségével.
A tanuló most megismer egy új valóságot, melybe
ugyan még nem léphet be, amelyhez azonban közeled­
het az igaz hit által. M o s t Krisztusnak, az újszövetség
hierofánsának igazságossága és valósága e l ő t t áll. Ezen
a fokon tudja, hogy a mózesi törvény és a hierofáns
próféták tevékenysége azért van, hogy a testi lelket a
természetben elvezesse fejlődése válságaihoz, s hogy
J é z u s Krisztus valósága más lélekállapotra, a szellemi,
vagyis eredeti lélekállapotra vonatkozik.

113
 Csak az a mikrokozmosz beszélhet igazán »életről«,
az mondhatja, hogy »vagyok«, amelyik be tud menni a
Krisztusszellem egyetemes területére.
Mint mikrokozmikus rendszerek, bemehetnek abba
az életbe, ha elbúcsúznak régi természetüktől, a halál
t e r m é s z e t é t ő l az én-jük megszüntetésével. Ha valóban
a búcsú jegyében állnak, akkor az aurikus lény megnyil­
vánulási terében atomilag megszületik az új élet. A szel­
lemnek az aurikus lény megnyilvánulási terébe való
atomi belépését nevezik a misztikában az örök Isten fia
születésének. Ezért bizonyos, hogy aki a szellemnek ezt
a fiát nem szülte meg, annak az egyetlen, igaz Istenről
nincsen fogalma.
»Senki sem ismeri az igazi Istenségnek és Bárányá­
nak alapvető lényigazságait, mielőtt azok így meg nem
nyilvánultak a rendszerében. Tehát é l n i , a szent könyvek
értelmében nem annak a hitét jelenti, hogy létezik vala­
hol egy univerzális szellem, hanem tudni, átélni, hogy
itt van. Az igazság igéjének ismerete, lelkükben és szí­
vükben való megszületésének tudata, azt jelenti, hogy
tiszta sarját, az atomi szellem-belépést megélték, a fiút
bensőjükben megszülték; az abszolút biztonságot jelen­
ti, hogy össze vannak kapcsolva Isten univerzális terüle­
tével. A krisztusmegnyilvánulásnak ezen az aurikus lény
megnyilvánulási terében lévő szikláján alapul Krisztus
való kongregációja« - írja R. M. Buck »Kozmikus tudat«
című könyvében.
A kongregáció egy szerzet, testvérség. Az a tanuló
tehát, aki üdvözölheti a szellemnek a megnyilvánulási
térbe való atomi belépését, ezáltal ugyanakkor tagja
Krisztus kongregációjának, munkatársa az Egyetemes
Szerzetnek. így világos, hogy egy tanulót a Szerzetbe
soha sem hívnak meg vagy választanak ki, hanem az újjá­
születése miatt vesznek fe/. Aki ennek az újjászületés­
nek a b e l s ő bizonyságában áll, az velünk együtt tudja,
hogy csakis ebben nyugszik az igazi élet egyetlen

114
biztos, megrendíthetetlen alapja.
Aki ezt a bizonyságot még nem képes átélni, az még
az ószövetség időszakának igézetében áll, egyik kritikus
fordulótól a másikhoz vezető, végtelen hajszában, a fé­
lelem és remény váltakozása közepette. Az ilyennek to­
vább kell élnie a halál természetének örvényeiben, míg
én-je megszüntetése által, az újjászületésben meg nem
kapta az új megnyilvánulást.
Azok pedig, akiknek meg szabad kapniuk ezt a meg­
nyilvánulást, akik szemtől szemben láthatják, elsőkéz­
ből tudhatnak, azok soha sem lehetnek már viszályban
egymással, mert testvérek láncaként állnak Krisztus
kongregációjában.

115
 XVI

Az igaz élet (II)

Az előbbi fejezetben megállapítottuk, hogy a dialekti­

kus embert ebben a természetben, Isten terve szerint, a
kultúra, a művelés pályáján hajszolják előre. A szentí­
rás ezt az utat nevezi az »ószövetség időszakának«. Az
emberiségnek azért ilyen a sorsa, hogy kultúrája tető­
pontjának válságán megértethessék vele múlandóságát,
állapota k o r l á t o z o t t s á g á t és istentelenségét, hogy elér­
hesse őt az újszövetség, J é z u s Krisztus Szellemi Szerze­
te, Melkhisédek Rendje.
Hogy az embert fogékonnyá tehessék a szellem ter­
mékeny érintésére, hogy egy mikrokozmoszt be lehes­
sen vezetni az egyetemesség szent csarnokaiba, ahhoz
t e r m é s z e t e s tudatát meg kell finomítani. Az embernek
ismernie kell az állapotát, teljesen ki kell azt vizsgál­
nia. Az ismeretet, a vizsgálatot, a felfogást, kipuhato-
lást és á t h a t o l á s t csak a tudat segítségével lehet meg­
valósítani.
A szavak áradatával az emberek rövid időre lenyűgöz­
hetik, viharos lelkesedéssel egy ideig elragadtathatják
egymást, vagyis létállapotuk fölé kerekedhetnek. Mara­
dandó eredményről azonban ilyen esetekben semmikép­
pen sem lehet szó. Azért törekednek az ószövetség hie-
rofánsai mindig a tudat t a r t ó s felemelésére, a felisme­
rési képesség megfinomítására, mielőtt a szellem ki­
mondhatja, hogy »íme itt vagyok«. É r t s é k meg tehát,
milyen szereteten, mérhetetlen szereteten alapul a Szer­
zetnek ez a munkája.
Ha, mondjuk - a fentiek alaposabb magyarázata ér-

116
dekében - a zsidók t ö r t é n e t é t szó szerint vesszük, ak­
kor azt látjuk, hogy sivatagi utazásuk, egy negyven évig
tartó út, bizarr irányt követ, melyen az »emelkedőket«
»lejtők« váltják fel. Tévelygés ez a szó szoros értelmé­
ben. Az izraeliták utazása szolgai lakásukból az ígéret
földjére, nem olyan vállalkozás, melyet egyenesen és
sima úton lehetne megtenni. A Vörös-tengertől nem ve­
zet egyenes út a Holt-tengerhez, és azt látjuk, hogy az
ószövetség hierofánsai ebben a tévelygésben velük men­
nek az utolsó lépésig.
Amikor Minden E l e t Ura kiküldi szolgáit, hogy be­
hordják a termést, akkor nincsen e r ő l t e t é s , sem felet­
tes tekintély felszólítása: »jössz, vagy nem jössz?«, ha­
nem akkor minden egyes emberiélekért küzdenek, hogy
megmenthessék. Azért vonulnak a hierofánsok a tévely­
gőkkel, készek velük kóborolni és butaságaikat eltűrni;
és, mint Mózes, »eltakarják orcájukat«, hogy a tévelygők
ne lássák pompás fényességüket.
Isten szőlőskertjének munkásai nem azon dolgoznak,
hogy maguk menjenek be a hazába, hanem hogy tévely­
gőket vezessenek vissza az Atya házába. Ha a rájuk bí­
zott nyáj visszatér a régi útra, mert tudata még nem
tudja megragadni a mentő fonalat, akkor a hierofánsok
készek visszamenni velük. Ha a nyáj megáll, akkor vele
maradnak.
így lesz a tévút az újabb és újabb próbálkozás, a vál­
lalt feladat soha-el-nem-eresztése az igazi, isteni ál­
dozat Krisztusban. Ennek tudatában értsék és ítéljék
meg a szent munkásoknál mindazt, amit tesznek és nem
tesznek. A kóborló emberiséget egyetlen másodpercre
sem hagyják magára. Eljönnek velük a vérösztönök vö­
rös tengerén át a kultúraválság holt tengeréig. Hogy te­
hát újjászülethessenek, ahhoz e l ő s z ö r meg kell szület­
niük. Teljes tudatukkal fel kell ismerniük állapotuk át­
kát. Ezt jelenti a szürke óceánról szóló vers: »Üdvözöl-
lek, ó életnek szürke óceánja, üdvözöllek, a dialektikus

117
valóságnak, ó, holt tengere - mindörökre«. Észre kell
venniük, hogy a szentírásban és a szent műben két hang
beszél az emberiséghez. A történetek értelme, ezen a
létterületen a hierofánsok kijelentései szerint: »Ime a
régi elmúlt és minden új lett«.
E l m ú l t - e minden számukra? Új lett-e minden Önök­
nél? A régi csak akkor múlt el, ha valóban minden új
lett. Ezért áll még az emberiség legnagyobb része min­
denestől az ószövetség időszakában, h o l o t t az újszövet­
ség hangosan hívja őt. Tehát az ószövetség hierofánsai
is teljes erővel tevékenykednek még, hogy az emberisé­
get elvezessék a vértermészet vörös tengerén át a kul­
túrakritérium holt tengeréhez.
A Szellemi Iskolában is szüntelenül dolgozunk a tu­
dat pozitív és abszolút felfogáshoz való felemelésén.
Aki elérte az abszolút megértést, azt az örökkévaló­
ság karjai ölelik át az újszövetségben; olyan szövetség­
ben, mely szellem, tehát szeretet. Az olyan ember az
egységben, a szabadságban és a szeretetben áll! Nem
mondja, hogy »viszontlátásra, most már egyedül is tu­
dom csinálni«, hanem együtt áll a testvérekkel a szol­
gálat nagy mezején. A sivatagban, a pusztában! Ez ma­
gától értetődik! Az ijedelem, a vész kellős közepén!
Természetesen! Egy olyan világban, amely már nem az
ő világa. Ez is magától értetődik! Mivel azonban mikro­
kozmosza megnyilvánulási terében megszületett az iste­
ni szeretet, nem hagyja már el Isten kezeinek alkotásait,
s a tévelygőkkel megy bolyongásuk útjain az utolsó lé­
pésig. A szellem egységében és Isten gyermekeinek sza­
badságában újjászületve a minden észt felülmúló szere­
t e t az, mely lehetővé teszi, hogy mélységes boldogság­
gal merüljön le a s ö t é t s é g barlangjaiba.
Aki e z t megérti, az olyan örömben részesül, mely
csaknem t ö k é l e t e s . Mert újra meg újra bebizonyosodik,
hogy nem hagyják magára, hogy életének vezérfona­
la van; hogy durva hibáit nem számítják fel neki. Me-

118
gérti a z s o l t á r o s t énekét: »Nagy az Úr! És nem bűneink
szerint cselekszik velünk«.
A Világosság seregei nagyok és hatalmasak. A Szer­
zet mindent megtesz, hogy az embernek segítsen. Mint
az Úr, a Szerzet is leszáll a halottak birodalmába, hogy
feltámassza Önöket a világosságban. A nagy emberi­
ségkorszakok egymást követik, mint kozmikus napok
és éjszakák. Önök tudják ezt! Amikor egy nap befejező­
dik, mint az idők mostani fordulójában, mindig elhang­
zik a kiáltás: Keljetek fel és menjUnk el innen ! Hora
e s t ! I t t az idő !
Aki megérti, az megy! - teljes tudatával! Aki nem ér­
ti, az marad, és a nagy, kozmikus kerékhez láncolva
újabb dialektikus emberiségkorszak elé néz; a Szerzet
pedig o t t is jelen van, hogy újra felvegye hívó és mentő
munkáját.
H o l o t t a megértők és az értetlenek k ö z ö t t filozó-
fiailag abszolút választóvonal van, a Szerzet tevékeny­
sége nem merül ki ebben a pillanatnyi, fennálló hely­
zetben, amikor mindenütt visszhangzik a felhívás:
»Eredjetek útnak, mert jön a vőlegény !« Az értetlenek
nagy tömegében ugyanis sokan vannak mintegy félá­
lomban, akikben nyugvó állapotban megvan a lehető­
ség, hogy ebben az emberiségkorszakban megszabadul­
janak. Ez a helyzet képezi a modern Szellemi Iskola
létjogosultságát. Holott egészen a felhívásra irányul
(»menjetek a vőlegény elé«), ugyanakkor arra törekszik,
hogy a tudatuk félálomvölgyében időző embereket olyan
erős műveltségi válsághoz vezesse, hogy tudatosan ke­
rüljenek Jordánjuk partjára, a folyóhoz, amely az ő dia­
lektikus csődjük holt tengerébe torkollik.
Most, ezekben az utolsó időkben, új fázishoz értek.
Majdnem elérték a Holt-tengert. O t t állnak a Jordánjuk
partján, s mialatt az utolsó próféta még szót emel és
hangosan kiáltja: »Egyengessétek Uratok útját!«, a fo­
lyó túlsó partján már az újszövetség hierofánsa közele-

119
dik. Ekkor hatalmas, szinte zavarba hozó csoda játszó­
dik le, olyan óriási és nagyszerű, olyan összehasonlítha­
tatlanul s z e r e t e t t e l j e s , hogy sem az ész, sem a szív nem
képes felfogni.
Amikor J á n o s azt mondja az új hierofánsra mutatva:
»Ő az, aki utánam jő, aki erősebb nálamnál. Én nem va­
gyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam«, akkor Jé­
zus, az Úr, odamegy ehhez a Jánoshoz, hogy megke­
resztelkedjen. És belemerül a Jordánba a feje tetejéig.
Mit j e l e n t ez? Ha elérték Holt-tengerüket, annak
teljes tudatában, hogy a földi szürkületben állnak, s
emiatt tapasztalják a ziláltságot, s ha a természet én­
jük itt áll az önleleplezés alázatosságában, akkor egy
pszichológiai pillanatban eljön Önökhöz Minden É l e t
Ura. Önökhöz! É r t i k ? !
Akkor a j e l ö l t , teljesen helyesen azt mondaná: »De
Uram, hát nékem kell általad megkeresztelkednem«. Az
isteni szeretetfáradozás azonban Önökkel megy az
u t o l s ó milliméterig. Az újszövetség szelleme o t t áll
velünk Holt-tengerük partján, mellettük áll, amikor
elérték k é t s é g b e e s é s ü k legmélyebb pontját. Belemerül
ebbe a l é t - t é r b e a feje tetejéig.
Mialatt o t t állnak, az egész megnyilvánulási teret,
melyet körülzár az aurikus lény, e l t ö l t i a szellem. Az
élet holt vize hevesen megmozdul. És amikor a SZENT
felmerül belőle, akkor a megnyilvánulási térben világo­
san m e g s z ü l e t e t t a másik, az új ember pozitív, atomi,
szervi kezdete.
Akkor valóra válik az ige: »Erről a szellemi lélekről
b e s z é l t az igazságnak lelke, amikor azt mondta: ez az
én s z e r e t e t t fiam - ma újjászültelek téged«. Amikor a
tanuló, hierofánsa vezetésével, megteszi ószövetségi
utazását a pusztán át, akkor a benne lévő, hiábavaló
é l e t e t visszavezetik a nullaponthoz, az érvénytelensé­
gig, az elveszettséghez. A Vörös-tengertől a Holt-ten­
gerhez megy, a vérösztöntől a törvényszerű végéig. El-

120
megy a véghez, mialatt a tudat, önismeretben, világo­
san lát és hall.
Ez az én-összetörés, a menetelés a c s a l á s t ó l a csaló­
dásig, így lesz az egész megnyilvánulási tér, melyben a
személyiség létezik az aurájával és mágneses tereivel,
előkészítve arra a nagy napra, amikor a szellemi lélek, a
szellemi tudat megszülethet. A szellemi tudat és a szel­
lemi lélek a személyiségtől elválasztva, szabadon állnak
a megnyilvánulási térben, s ebben új napként világítanak.
A lénybe ez a világosság, ez a fény az örök bőség fiaként
merül bele. A tanuló e t t ő l a naptól kezdve tudja, hogy
az Atya e l ő t t igazán feléledt, mert az új szellemi lélek
önkéntelenül, abszolút biztonsággal felismeri az örök
lényt.
Az örök szellemnek ez a megnyilvánulása így min­
denkiben előhívja az igazságot, akiben feléled. Aki eb­
ben a születésben áll, az tudja hogyan j ö t t létre.
Csak ezek, a vérösztönök holt tengerénél újjászüle­
tettek, tudják, hogy hol van és mi Isten birodalma, s
így mindőnkre érvényes a megmásíthatatlan alapigaz­
ság, hogy »aki nem születik újjá, nem láthatja meg
Istennek országát«.
Ameddig még ószövetségi időszakukban állnak, addig
minden csak vallás, művészet és tudomány, természet­
erők felvétele, útravaló a Vörös-tengertől a Holt-ten­
gerhez vezető úton. Elengedhetetlen, elmaradhatatlan
folyamat, amelyen mindenkinek át kell mennie, amelyet
szintén a Szellemi Iskola vezet. Ebben a fázisban azon­
ban valóság és tökéletesség még nincsen Önökben.
Ha eljön a nagyszerű, dicső nap Jordánjuk partján, az
én-lebontás holt tengerének közvetlen közelében, csak
akkor lehet mondani: »Légy tudatában annak a napnak,
amikor a Szent Szellem eljött hozzád; akkor tudod,
hogy én vagyok az Atya, hogy te énbennem vagy és én
tebenned. Mert akik lélekben újjászülettek, szemtől
szemben felismerik egymást, a testvéreket, akik velük

121
együtt e m e l t e t t e k az örök bőségbe«.
A Vörös-tengertől A Holt-tengerhez! A Holt-ten­
gertől az örök dicsőségbe.

122
 Azújje.

A rózsakeresztes rend klasszikus és legjelentősebb ha-

„,-gyatéKa, Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője
• anno 1459 rendkívüli folyamatokat e c s e t e l , amelyek
"Valójában réges-régen és mindig is ismeretesek voltak,
j ^ o h a n n Valentin A n d r e á é csak a saját módján és »az ő
.számára elrendelt napon« újra közzé t e t t e ezeket.
Az.új jel első tíz fejezete m e g m a g y a r á z z a az alkémiai
m e n y e g z ő folyamatait a m o d e r n olvasónak és meglát­
tatja bennük a sürgős felhívást, hogy haladéktalanul lép­
jen rá az élethez vezető útra.
Akit e fejezetek után az érdekel, hogy mi akadályozza
m e g u z embert újra meg újra abban, hogy rátérjen erre
a férve s ösvényre, az a további fejezetekben felvilá­
gosítást kap. Ugyanakkor utalásokat talál arra is. ho-
gyan* lehet leküzdeni az akadályokat. Mindenekelőtt a
vér rejtélyét fejtegető fejezetek lesznek sokak -számára
rendkívül megvilágosító jellegűek.

Rozekruis Pers 9006

HU ISSN 0866 1200
ISBN 963 7420 00 2