Professional Documents
Culture Documents
J. VAN RIJCKENBORGH
Szegletkő sorozat
6
1991
I Az új jelben
II Húsvét előestéje
III A Szent Szellem vihara
IV A misztériumok igazsága
V A szent úrvacsora
VI A szellem vihara
VII A levél
VIII Meghívó a menyegzőre
IX Rózsakereszt Krisztián álma (I)
X Rózsakereszt Krisztián álma (II)
XI A vér rejtélye (I)
XII A vér rejtélye (II)
XIII A vér rejtélye (III)
XIV A vér rejtélye (IV)
XV Az igaz élet (I)
XVI Az igaz élet (II)
I
Az új jelben
7
sének klasszikus és legfontosabb hagyatékában is meg
találjuk, a »Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője,
anno 1459« című műben.
E l j ö t t az ideje, hogy e hagyaték egy részéről lehull
jon a l e p e l . E könyv fejezeteiben is köztudomásra jut a
benne rejlő örök igazság. Az emberiség legnagyobb
része ma is látván nem lát és hallván nem hall, pedig
m o s t őrült sebességgel vezetik egy mélypont felé, ami
nek következtében e l k é p z e l h e t ő , hogy sokan, akik ed
dig a csalás és a hamis irányzatok igája alatt görnyed
tek, akiket a mélység szellemei félrevezettek, most meg
pillantják e hagyaték magasztos, érintetlen, igazi, fényes
alakj át.
Meghívjuk Önöket, lépjenek be velünk a Szerzet be-
avatótemplomába, a Szent Szellem szárnyainak árnyéká
ban. Aki keze munkáját, feje és szíve képességeit a
szent Rózsakeresztnek akarja szentelni, annak tárjuk
fel ezeket az előadásokat, azzal a kérelemmel a szívünk
ben, hogy egyszer szintén megtalálják az utat, mely az
Urunkkal és Megváltónkkal ünnepelt, áldott menyegző-
höz vezet.
Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője részle
tesebb vizsgálatának e l j ö t t az ideje. E kijelentés azon a
tényen alapul, hogy a Szerzetnek e hagyatéka nyugaton
e l ő s z ö r 1616-ban jelent meg nyomtatásban. A következő
előadások, e könyv fejezetei, pontosan 333 évvel később
hangzottak el 1949-ben, azon kívül 1949-nek ugyanaz a
mágikus kulcsa, mint 1616-nak. Ha valamelyest ismerik
a számok mágiáját, akkor látják, hogy eljött az új
trombitaszó helyes időpontja.
A mű szerzőjeként az akkoriban ismert lelkészt, J o -
hann Valentin Andreae-t nevezik meg; ugyanakkor azt
mondják, hogy Andreáé a t ö r t é n e t e t 16 éves korában
írta. A j e l e n t é s , így, természetesen megtévesztő, mert
az alkémiai menyegző tartalma egyetemes jellegű, s az
ismeretek, melyeket közöl, régiek, mint maga az emberi-
8
ség. Holott szerzőségét és az ifjú kort Andreáé soha
sem tagadta kimondottan, ismeretes, hogy erről mindig
finom humorral nyilatkozott, ami miatt értelmiségi kö
rökben egyre határozottabban azt gyanították, hogy »A1-
kémiai menyegzőjével« Andreáé furcsa regények sorához
akart hozzájárulni: tehát valami diákcsínyről van szó.
Andreáé rosszakaratú ellenfelei a századok folyamán
nagy vitákat is folytattak naiv, és keveset értő szószó
lóival. Gúnyolódás-e a mű, vagy igaz? Egy fiatalember
fantasztikus bolondozásának vagy Rózsakereszt Krisz
tián igazi tapasztalatának nézzék-e a dolgot? Andreáé
soha sem adott pozitív választ a hozzá intézett kérdé
sekre. Üldözőket és érdeklődőket egyaránt kielégítet
lenül kUldött el. holott mindenkit minden további
nélkül felvilágosíthatott volna a könyv bevezetője.
Ott ugyanis az áll: Ne hányjátok gyöngyeiteket a
disznók elé. sem rózsákat ne adjatok a szamaraknak.
Ez nevén nevezi a dolgot, s világosabban nem lehetne
megmondani. Aki az alkémiai menyegző tartalmát nem
az ösvény magasztos kulcsának ismeri fel, annak még
nincsen szüksége rá. Ha valaki nem érti, akkor nem ne
ki szól. A rózsakereszt iskolájának egyetlen igazi ta
nulója sem beszél Rendjéről, ha nem számíthat valódi
érdeklődésre és megértésre.
Andreáé semmiképpen sem volt az Alkémiai Menyeg
ző szerzője. Ez a mű reges régen megvolt már írásban.
A régi kéziratok a legtávolabbi múltra, a dialektikus
emberiség történelmének pirkadatára utalnak. A jelké
pes Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője mindig
is kísérte az emberiséget, mint annak az egyetemes
tannak egy magasztos része, amelyet Isten adott
Ádámnak az ember bukásakor, ahogyan a Confessio
Fraternitatis Roseae Crucis mondja. Andreáé nem t e t t
mást, mint az »előírt napon«, melynek időpontját az
Egyetemes Szerzet munkafejlődése határozza meg, a
saját módján t e t t e közzé ezt az örök igazságot, s mi
9
ehhez a publikációhoz igazodunk, hogy ugyanazt az
igazságot terjesszük a modern Szellemi Iskolában.
A menyegző dátumát, 1459-et, és a szerző, Andreáé
16 éves korát is a kabalista titok rejtett értelmében kell
vizsgálnunk. Az 1459-es évszám összekapcsoló szinté
zisében megmagyarázza az Istentől jövő világosságot,
mely Krisztusban újra megérinti az emberiséget a leg
nagyobb szükségben; és a 16 éves kor arra utal, hogy
azt az embert üdvösnek, méltónak találták arra, hogy
kihordja ezt a világosságot az emberek közé.
Az alkémiai menyegző azt a keresztény-hierofáns
utat mutatja meg, amelyen transzfigurálás, az átalaku
lás révén egyesülhetünk az eredeti élettel. Rózsake
reszt Krisztián, a Krisztusban a Szent Szellem által
meghatott ember, hét nap alatt több szertartáson,
vizsgán és tapasztalaton megy át, míg végül eléri a nagy
világosságot. A mű rendkívül gazdag, szinte aranybánya.
Merüljünk hát le aknáiba, hogy a kiemelt kincsek segít
ségével megtanuljuk megérteni »az építés királyi mester-
ségét«.
E l ő s z ö r is meg kell érteni, mit jelent a Rózsakereszt
Krisztián név. hogy azután ebből levezethessük az al
kémiai menyegző fogalmát.
Rózsakereszt Krisztián nevével kapcsolatban a vi
lágtörténelem folyamán sok találgatásra bukkanunk.
Az a legelterjettebb vélemény, hogy egyszer élt egy
Rózsakereszt Krisztián nevű ember.
Azt is gondolták, hogy ebből valami mélyértelmű
jelképet kell levezetni. Azt mondták, hogy a név két la
tin szóból ered: ros-ból, ami harmatot j e l e n t , és
crux-ból, vagyis k e r e s z t b ő l , amiből azonban a fény, a
világosság szó is levezethető. Az alkémiában a harma
t o t t a r t o t t á k az arany hatásos oldószerének, s így az
rózsakeresztes - úgymond -, aki a harmat segítségével
keresi a világosságot. Azt mesélik, hogy valóban akadtak
olyanok, akik szorgalmasan gyűjtötték a harmatot kísér-
10
leti célokra. Itt azonban a »mennyei harmat« fogalmára
kell gondolnunk, amellyel a szentírás az őspránai vilá
gosságot jelöli. Mások a Szerzet j e l é t a rózsával és a
kereszttel, vagy pedig Krisztusnak a kereszten o n t o t t
vérével hozták kapcsolatba.
így vetemedtek a különböző kívülállók mindenféle
találgatásokra, anélkül, hogy a lényeget megfoghatták
volna. Persze meg kell jegyeznünk, hogy a rózsakereszt
magjához való behatolást egyetlen kutatónak sem teszik
könnyűvé. Mert e l ő s z ö r is a Szerzet kifelé hallgatásba
burkolódzik, másodszor pedig a rózsa és a kereszt olyan
egyetemes és ősrégi jelkép, hogy majdnem mindenre
használható, amit minden időkben meg is t e t t e k .
Van például egy ezüst rózsa a brahmánok paradicso
mában (ez egy mennyei kert, ahogyan sok vallásos le
gendából ismeretes). A brahmánok paradicsomában lévő
rózsa közepén lakik Isten. Ez tehát Ádám és Éva para
dicsomának élet-fájához hasonlít. Azt mondják, hogy
Buddhát keresztre feszítették, mert egy virágot rabolt
el ebből a kertből.
Továbbá a gnosztikus evangéliumok egyike azt
mondja, hogy J é z u s t a legmagasabb mennyországban
feszítették keresztre. Ezt megértjük, ha meggondoljuk,
hogy J é z u s Názáretből származik, mely Kármel hegyének
lejtőjén fekszik. Názáret »virágot« jelent, és Karmel
hegye »Isten kertjét«, vagy »szőlőskertjét«, Jézus tehát
az az ember, aki virágként lakik Isten kertjében. ,
Egy középkori költemény kertről ad hírt, ahol rózsa
található. A kert falai tele vannak képekkel, jelképes
alakokkal, a gyűlölet, kapzsiság, irigység, gyász, öreg
ség, képmutatás, szegénység, szóval a dialektikus ember
minden nyomora és bűne ábrázolásával. Aki birtokolni
akarja a rózsát, annak át kell törnie a nyomoron és vét
keken - így zárul a költemény. Ha ez sikerül neki, akkor
megkapja a rózsát, mint a szeretet legszebb jutalmát.
Órákig foglalkoztathatnánk egymást a rózsáról és
11
a keresztről szóló elbeszélésekkel és legendákkal. Még
Dante »Isteni színjátéka« paradicsomának rózsájára és
keresztjére hívjuk fel a figyelmet. Dante paradicsomá
ban úgy látjuk a keresztet, ahogyan a modern Szellemi
Iskola is ábrázolja. Dante úgy beszél e hatalmas rózsa
keresztről, mint a világosság óriási tengeréről:
12
kifelé is a gyűlölet, kapzsiság, irigység, gyász, öreg
ség, képmutatás és szegénység, tehát a dialektikus em
ber minden bűnének és nyomorúságának képét sugá
rozzák. - És minden korszakban akadtak olyanok, akik
ezt az elhanyagolt kertet ki akarták gyomlálni és meg
akarták tisztítani, akik ezt a helyet újra rózsakertté
akarták tenni, ahol a mennyei harmat hatására kivirá
gozhatott volna a fehér rózsa. Számtalan természetok
kult és természetvallásos utat jártak be. Valóban sokat
is tudtak változtatni a rózsán és a kereszten. A kultúra
sok formáját fejlesztették ki, de a természetrózsák ara
nyát nem sikerült úgy kivirágoztatni, hogy a tökéletesen
megszabadult élet mennyei illatát árasszák.
Most itt van a Szerzet, az Egyetemes Szerzet, mely
menetel az úton, anélkül, hogy az emberek megértenék.
Ismeri az utat, a módszert és a királyi művészetet,
mellyel teljes eredeti pompájában helyre lehet állítani
az ősrégi, szerves rózsakertet, az istenek kertjét, a ré
giek klasszikus paradicsomát. A Szerzet mindenkinek
kész megmutatni ezt az utat, melynek az a feltétele,
hogy az e s e t l e g e s jelöltek a legkisebb részletekig is
kövessék Jézus, az Úr nyomdokait, aki birtokolta a
Krisztust. A j e l ö l t e k n e k ki kell jelenteniük, hogy fel
hagynak a művelés minden helytelen irányú kísérleté
vel, hogy bejárhassák ezt az egyetlen ösvényt.
Az egyetlen ösvénynek két alapvető nézete van.
Először is univerzálisan keresztény, s ezért rózsake
resztes. A valóban az ösvényen járót nevezik Rózsake
reszt Krisztiánnak. Másodszor a dialektikus rózsake
reszt teljes átalakulására, transzfigurálására vonatko
zik. Ebben az értelemben beszélnek alkémiai átváltoz
tatásról. Ezért nevezik ezt az univerzális utat végül is
Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjének.
Ismerjük meg tehát az üdvnek ezt az ösvényét, hogy
a hervadhatatlan szépségű rózsa felragyoghasson ke
resztünkön.
13
Húsvét előestéje
14
örök tudatossá válásnak egy időtől, t e r m é s z e t t ő l vagy
történelemtől független, időszerű pillanatában lépnek
az új, magasabb, örök tudatossá válás elé. Ez az abban
való feltámadás, a m i t mi az »új életnek« nevezünk.
Feltámadás egy másik világvalóságban, melyet a szent
írás »Isten birodalmának« nevez.
Egy ilyen feltámadás megvalósításához természete
sen előkészületekre, egy rendkívül életbevágó folya
matra van szükség. Senki sem mondhatja, hogy »nézzük
csak meg Isten országát«. Isten birodalmát nem lehet
megtekinteni, csak átélni lehet.
A közönséges metafizikai turizmussal az élet minden
területét tanulmányozhatják, értelemmel vagy misztiku
san, a természet fátylának ezen az oldalán és a túlvilá
gon is, s tanulmányuk alapján cselekvésre szánhatják
magukat. Hogy azonban Isten birodalmába bemehesse
nek, ahhoz abból valóknak kell lenniük. Belátják majd,
hogy ez mennyire megváltoztatja az é l e t t e l szemben el
foglalt álláspontjukat. A dialektikus ember rendelkezik
bizonyos életösztönnel, bizonyos motorikus erővel bizo
nyos tudattal, mellyel céljait választja, s azokat értelem
mel vagy misztikusan megközelíti. Isten birodalmával
kapcsolatban azonban a tudat és motorikus erő, a leg
nagyobb értelmi képesség és a legmagasztosabb miszti
kus elragadtatás is teljesen és tökéletesen elégtelen.
Számtalan ember vetette alá magát a legnagyobb fára
dalmaknak, hogy megszabaduljon e t t ő l a képtelenségtől,
hogy végül a szentírás abszolút igazságát tapasztalja:
»Test és vér nem örökölheti Isten birodalmát«. Ezután
a keserű tapasztalat után (hogy az isteni birodalomban
a legműveltebb dialektikus módszerekkel sem lehet ré
szesülni) sokan jutottak arra az álláspontra, hogy akkor
az nem is létezik. A metafizikai turizmus sikertelenségé
re tipikus anyagi reakció következett.
É r t s é k meg tehát, hogy milyen rendkívüli mértékben
kell megszabadulniuk a f e l ü l e t e s s é g t ő l , ha Rózsaké-
reszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjét csak valamelyest
is meg akarják érteni. A keresztény titkok üdvözítő
ösvénye teljesen az evangélium ösvénye, ami azt jelenti,
hogy sok mindennek kell megtörténnie, míg a tanuló
eléri húsvét e l ő e s t é j é t . A régi napnak alá kell hanyatla-
nia az é l e t tengerének hullámaiban, mielőtt megélheti
az új nap pirkadatát. Ha tehát az Alkémiai Menyegző
szűkszavúan azzal kezdődik, hogy »húsvét előestéjén az
asztalnál ültem«, akkor meg kell gondolnunk, hogy ezt
nagy munka előzte meg, a szüntelen én-elölés munkája,
a régi én levetése, a dialektikus világosság eloltása.
A rózsakereszt Iskolája a tanulóknak sokféleképpen,
különböző spirálisokon nyilvánul meg. Néhányat meg
kísérelünk valamelyest ecsetelni, s nagyon őszintén meg
kell vizsgálniuk, hogy melyik nézetet ismerik belülről,
hogy tehát a rózsakereszt-élménynek melyik spirálisán
állnak. Ha mindenki felismeri magát, léte állapotát, min
den szépítgetés nélkül (mert az önámítás nagyon sajná
latos lenne), akkor szilárd alapokon áll. Akkor tudja,
hogy mi van már mögötte és mi fejlődik ki előtte, ami
a múlhatatlan világossághoz hívja integetve.
A Rózsakereszt Szerzete a munkát o t t kezdi, ahol ez
a világ abbahagyja. Ez a keresztény rózsakereszt meg
dönthetetlen igazsága. Amíg Önök még elvárnak valamit
e t t ő l az é l e t t ő l , amíg minden vágyakozásukat és remé
nyüket ennek a természetnek az embereibe és dolgaiba
fektetik, addig a Rózsakereszt Szerzetének nincsen mon
danivalója az Önök számára, s még az Alkémiai Mennyeg-
ző jelszava érvényes: Ne hányjátok gyöngyeiteket a disz
nók elé, s ne adjatok rózsákat a szamaraknak. Ha ebben
a helyzetben Önök persze nem is disznók, de a Szerzet
szempontjából kétségtelenül szamarak. Amíg Önök
mindenféle intézménnyel, egyesüléssel, szövetkezéssel
és sürgölődéssel ezt a világot próbálják megjavítani vagy
megváltoztatni, tudatuk központjával, egész jóságképes
ségükkel, addig a Rózsakereszt Szerzete egy szikrányi
16
energiát sem fog Önökre fecsérelni. Ezt szigorúnak
tartják? É r t h e t e t l e n n e k ? Ellentmondásnak? Ez annak a
bizonyítéka lenne, hogy még nem érettek a rózsakereszt
tel való találkozásra.
És mi van az emberiségnek azokkal a képviselőivel,
akik egész erejük, birtokuk, egészségük és életük beve
tésével küzdenek az emberiségért? Nézzék meg a sike
reiket! Néhány ilyen nagy személyiséget mintegy tiszte
letre méltó óvónőkhöz lehetne hasonlítani, akiknek
arról kell gondoskodniuk, hogy a kis oktalan lények be
ne verjék egymás fejét. A többiek a dialektikus speku
lánsok tarka sokaságát képezik, esetleg olyanok hősies
csapatát, akik tudatlanságukban az isteni birodalom el
len harcoltak. Amíg Önök még t i s z t e l e t t e l j e s szemfor
gatással méltatják az ilyen spekulánsokat, addig a Ró
zsakereszt Szerzete szerényen háttérbe lép. Nem eteti
rózsával a szamarakat.
Feltesszük a kérdést: miért akarnak reménytelen
törekvéssel egy olyan világot és emberiséget megjaví
tani, mely nem foglaltatik benne az istentervben, mia
latt egy isteni birodalom és isteni emberiség valóban
létezik? Miért akarnak egy düledező, lakhatatlan pajtát
minden erejük bevetésével Jakhatóvá tenni, ha mellette
ott áll az Önök számára egy villa, tágra nyílt ajtókkal?
Szamárság - ha megbocsátható is, mert nem látják az
Atya házát a sok lakóhellyel.
Ezért van a végtelen, szeretetteljes türelem, korsza
kok óta tartó várakozás, míg az ember kezdi a szamár
ságból való kigyógyulás j e l é t mutatni. A gyógyulás jele
pedig nem ezer problémának a megoldása, hanem az a
tény, hogy e világot és emberiséget nagyon is tudato
san kezdik pusztaságnak tapasztalni, a világkerék
dübörgésében meglátják az abszolút reménytelenséget,
s mintegy fejhez kapva, kézbe t e m e t e t t arccal, kétség
beesetten felsóhajtanak: »Istenem, milyen balga vagyok!
Rohanok a szokások taposómalmában. Az évek elsuhan-
17
nak, vérem elmeszesedik. Reménytelenül vonszolom ma
gamat, s u t o l s ó sóhajtásom egy újabb vigasztalan kezdet
e l s ő lélegzete.«
A gyógyulás jele annak a hazugságnak a leleplezése,
hogy »az élet oly gyönyörű«; a felfedezés, hogy minden
nevetés valami sóhajtásféle, a Prédikátor belső felfede
zése, hogy ennek a természetnek a legkitűnőbb dolga is
csak hiábavaló fáradozás. A gyógyulás jele, ha e felfe
dezés miatt csaknem belefulladnak a problémákba, a
kérdések örvényében találják magukat; mert küzdő lel
kek l e t t e k . Csak akkor kerülnek szükségbe, igazi szük
ségbe. Verik az élet falát, hogy megértsék ennek az át
kozott é l e t n e k az értelmét. Akkor nem szamarak többé,
illetve nem állatok, nem ennek a természetnek az em
berállatai.
Ekkor találkoznak először a Rózsakereszt Szerzeté
vel, mely, mint Önök, ennek az életnek a pusztaságában
tartózkodik. A Szerzet ennél az érintkezésnél beszélge
tések, példák, a figyelem felhívása és tanácsok képében
mutatja meg az á t k o z o t t lét miértjét és hováját. Ki
mondja a prófétai »itt az idő«-t, mert egy küzdő lélek
nek már nincsen sok ideje. Már aktuális stádiumba lé
pett. A lelket t e t t r e ébreszti. » l t t az idő, hora est, egyen
gessétek a bennetek lévő Isten útját.« Aki a Szerzetnek
ezt az érintését megérti, megnyílt az igazsággal és a
valósággal szemben, az megérett a második spirálisra, a
Szerzet második érintésére. A tanuló rálép sivatagi útjá
ra. Időszerű élményként lábát a búcsú ösvényére teszi.
Ez a J á n o s - k e r e s z t e l ő a Jordánban, mintegy pozitívan
beleveti magát a búcsúba.
E t t ő l a pillanattól kezdve itt van a második érintés.
Mint odareppenő madár, leereszkedik a tanulóra a
megvilágosodás kegyelme. Világosságot kap az ösvényen,
és ennek a vezetése a l a t t járja be az én-elpusztítás út
ját, t e r m é s z e t e ön-keresztrefeszítése útját. Lépésről
lépésre alkalmazza gondolkozásának, akarásának, vágya-
18
kozásának és tudatának harmadik képességét, a semle
gesítési képességet, az endúrisztikus képességet.
A közönséges önvalónak van vonzó képessége, taszí
tó képessége és a »szemrebbenés« nélküli elutasítás
képessége. Vonzással és taszítással fenntartják, s ő t
erősítik az élet és halál kerekéhez kötő kötelékeket.
A semleges figyelmen kívül hagyással feloldozzák a
kapcsolatokat, de csak akkor, ha az ösvényen megvan a
világosságuk. Ha ezt a semleges megtagadást a küzdő
lélek aktuális keresztelője nélkül gyakorolnák, akkor a
megszabadulás csak ideiglenes lenne és feszültség
fejlődne ki, melynek a szenvedély különböző formáiban
kellene kisülésekhez jutnia.
így oldozza fel magát a tanuló intelligensen - a
Szerzet sugárerejében - a világ dolgai alól, s nagy nyu
galom, nagy csend keríti hatalmába. Az én-elölés nyu
galma és csendje, annak a bizonyítéka, hogy a természet
kálváriája, keresztútja a végéhez közeledik és a személyi
ségnek (ez a kereszt) és a rózsának (ez az aura) izgága
mozgása a Gnózis érintésében lecsendesült és megállt.
Ez az a nyugalom és csend, amelyről a szentírás be
szél. A zsoltárokban: »Ez lesz nyugvóhelyem örökre; itt
lakozom, mert ezt szeretem«. Vagy Esaiás: »Ez a nyuga
lom, hogy nyugtassák meg a megfáradottat, és ez a pi
he nés«.
Ez az a nyugalom, melyről a zsidókhoz írt levél beszél,
s amit a tanuló maga valósít meg. Ez az Istennel való
rejtett kapcsolat, a kezdődő egyensúly a tanuló és a
Gnózis között. Ez a nyugalomban, a csendben-lakás,
abban a csendben, amely a vihart követi; az abszolút
csendben, mely az én-elhalás következménye. Akik is
merik ezt a csendet, azok megölték a természet én-jét,
véghezvitték az endúrát, bemennek a r e j t e t t nyugalom
ba, közel kerültek húsvét előestéjéhez.
Nemde többen is vannak Önök között, aki még nem
ismerkedtek meg a küzdő lélek keresztelőjével, s az
19
endúrának egy veszélyes kalandját, egy őrült kísérletet
vészeltek át! Hányan billentek ki talán az egyensúlyuk
ból is? A nyugalmat, a megelevenítő Istenben-rejlést fel
ajánlották nekik, de nem akartak hallgatni a jó szóra.
Figyeljék meg, hogy néhányan bemennek ebbe a nyu
galomba, s hogy mások, akiknek a megszabadulás
evangéliumát kihirdették, nem mentek be, »engedetlen-
ségük miatt«, ahogyan Pál mondja. Amiatt az engedet
lenség miatt, mely teljesen az önfenntartás, az önérvé
nyesítés területén fekszik.
Akik azonban a Gnózis értelmében megtalálták az
énelpusztítás nyugalmát és csendjét, azok mind be
mennek a Szerzet harmadik érintésébe. Ezek egy új fo
lyamatban, a transzfigurálás, az átalakulás folyamatá
ban, az alkémiai menyegzőben támadnak fel. Ez egy
olyan folyamat, amely húsvét előestéjén kezdődik.
A Szerzet e l s ő érintését a Rózsakereszt Iskolájának
nevezzük, a második érintés a Magasabb Tudat Iskolája.
A Szerzettel e l ő s z ö r az élet pusztájában találkoznak
létszükségük lelki küzdelme közepette. A második ta
lálkozást akkor ünnepelik, ha rálépnek a csend ösvényé
re, az én-elölés ösvényére, s ezt bejárják addig a pontig,
amit húsvét előestéjének neveznek.
A Szerzet harmadik érintését nem jelöljük dialekti
kus névvel. Ez a r e j t e t t kapcsolatban lévő érintés, a fel
menés az új templomba, melyet nem kézzel építettek.
Ez egy új keresztút, a transzfigurálás keresztútja, az
Isten templomának oszlopaivá alakulás fényes fejlődé
se. I t t az idő. hogy néhány tanuló elhivattasson ehhez
az élő templomhoz.
Tanulóinak a Rózsakereszt Szerzete különböző mó
don és különböző spirálisokon nyilvánul meg. Ezeknek
néhány nézetét e c s e t e l t ü k valamelyest a kezdettől
húsvét előestéjéig. Vizsgálják meg nagyon őszintén,
hogy ennek a pályának meJyik pontján állnak pillanat
nyilag. Akkor tudják, hogy mi van mögöttük, és mi
20
fejlődik ki - hivogatva és integetve - Önök e l ő t t . Önök
előtt áll dicsőségesen az új élet nyugalma és csendje.
Reméljük és imádkozunk, hogy megtalálják ezt a nyu
godalmat - mert itt az ideje!
21
III
22
kasom szerint, alázatosan imádkozván, alaposan kibe
szélgettem magam teremtőmmel, és sok nagy titkon
gondolkoztam el, amiből nem is keveset engedett nekem
meglátni a világosság Atyja őfensége. Amikor pedig ked
ves húsvéti bárányommal kovásztalan, folttalan kenyér
két akartam szívemben elkészíteni, először olyan ször
nyű szél kerekedett, hogy azt hittem szétveti a hegyet,
amelybe házacskám volt ásva.«
A szövegben nagyon meglepő néhány különös rész
let. Először is, mint tudjuk, húsvét előestéje van;
másodszor, Rózsakereszt Krisztián nagyon bensőséges
és rendkívüli imaéletet él; harmadszor, ismeri a misz
tériumokat, hitrejtélyeket; negyedszer be van avatva a
szent úrvacsora kiosztásába és ötödször a Szent Szellem
kitöltésének hatalmas erejét éli át.
Hogy mit jelent húsvét előestéje, azt már tudják, fi
gyelmüket így jó lesz a tanuló imaéletére irányítani, aki
a szellemi felemelkedés harmadik spirálisára nemese
dett. Teljesen tudatában kell lenniük, hogy ez az imaélet
egészen más, mint a természetvallásos ember meditálá-
sa. A természetvallásos imaéletben megkülönböztetjük:
a szokásból végzett imádkozást a közönséges belső ösz
tönből való imádkozást és a mágikus kultusz-imát.
A szokásimában a vallásosságra nevelt ember szokása
jut kifejezésre. Automatikusan mormolja imáit, csupán
a vérében lévő tiszteletadási szokásféléből, ö s s z e t e t t
kézzel, c s u k o t t szemmel. Ez a tömeg jelentéktelen me-
ditálása.
Ezen az alapon i t t - o t t , néha kifejlődik a belső, ter
mészetes ösztönből való imádkozás. Mert az élet ne
héz, és tele van fáradalmakkal. Az »én« nagyon gyakran
nem boldogul a körülményekkel, s rájön tehetetlensé
gére. Ezt a ráébredést félelem kíséri. A félelem pedig,
mint tudják, vérhevülés és a vörös életelixír keringésé
nek a lefékeződése. Félelem esetén »torkunkban dobog
a szívünk«, o t t érzik a vér lüktetése, s azt is mondják,
23
hogy megfagyott a vérük. Ebben a helyzetben tör ki az
emberből a félelem-ima. Mintegy kiáltás a lényben:
Istenem, segíts! Teljes erejével rátör a természetvallás
múltja. Félelmükben az emberek jámborok és alázato
sak. Ha a természetemberben a félelem lobog és dúl,
akkor - nem t e h e t mást - természeti erőket és a ter
mészet isteneit hívja segítségül. így a természet töké
letesen t e r m é s z e t marad és ez az imaélet semmi más,
mint az énközpontúság, az önzés fokozott kifejezésre
jutása.
A mágikus kultúra bonyolultabb, s ravaszabbul gya
korolják. Az a célja, hogy az embert, mint tömeget, en
nek a világnak az istenéhez, a tükörszféra-hierofánsok
egyesületéhez kötözze, akik ezt a világot a saját önfenn-
tartási ösztönükből akarják fenntartani. Ismeretes, hogy
a hivatalos személyek serege, akiket »lelkészeknek« vagy
»Krisztus szolgáinak« neveznek«, miután évekig oktat
ták őket a vallási természetmágiára, hogyan terelik
össze a t ö m e g e t termekben és templomépületekben,
hogy o t t összekössék őket a természetistennel, s ezt a
k ö t é s t megerősítsék. Sokat beszéltünk ezekről a dolgok
ról, itt nem akarunk részletesebben kitérni rájuk. Csak
emlékeztetni akarunk erre a sötét, reménytelen háttérre
Rózsakereszt Krisztián fényesen világító, megszabadító
tevékenységével szemben.
Mindenekelőtt azt kell világosan látniuk, hogy a
természetvallási imaélet minden formája a dialektikus
é l e t e t még fáradságosabbá teszi, s ezt az amúgy is oly
s ö t é t természetrendet még pokolibbá teszi. Nagy kegye
lem, hogy a rózsakeresztnek az első érintését átélő ta
nulói közül sokan állnak el a természetvallási imaszo
kástól és az egyházi mágiától. Az ösvényen megtett e l s ő
lépések általános és kegyes következménye a szokásos
imádkozás és a természeti ösztönből gyakorolt imádko
zás abbahagyása. A természetistennek akkor már le kell
adnia valamit az erre az emberre gyakorolt hatalmából.
24
így fejlődik ki a másik világosságban, az Egyetemes
Szerzet világosságában való fokozatos felébredés. Mi
helyt a tanuló e l t a k a r í t o t t a az e l s ő akadályokat, azonnal
beáramolhat a Szerzet világossága és ezzel a kapcsolat
tal mindennapi közösséget teremt az örökkel.
Ha meg akarják érteni a mondanivalónkat, akkor jól
meg kell gondolniuk, hogy a transzfigurista alakulási
folyamatban lévő embert miért nevezik Rózsakereszt
Krisztiánnak.
Mert keresztneve, kezdete Jézus Krisztusban, Urunk
ban van; ez a másik élet ereje, ez a Gnózis. Mert »csalá-
di« neve egész, elsüllyedt dialektikus lényvalóságára
utal, melyet Krisztus erejében át akar alakítani, transz-
figurálni.
A rózsa az aura, a kereszt a dialektikus személyiség.
Hogy a rózsa kivirulhasson a kereszten, ahhoz Krisztus
szíve vérével kell táplálkoznia és a Gnózis csodálatos
napfényében kell kibontakoznia. Ezek nem misztikus
jelképek, hanem a szükséges folyamat vázlata. Kezde
tének, folytatásának és végének J é z u s Krisztus Urunk
ban kell lennie. Hogyan lehet ezt elérni? A rózsát, az
aurát meg kell nyitni az új pirkadat világossága számá
ra. Ez az egész szegletkő-szabadkőművesség lényege.
Kertjükben ki kell virultatniuk a rózsát, a misztériu
mok szent rózsáját. Tehát meg kell tanulniuk megérte
ni az aura titkait. Az aurában egész lényünk sorsa
fonadékának (karmá-jának) legvészesebb hordozójában
ki kell irtani minden gyomot, s ha a kapa nem elég,
akkor gyökerestől kell kitépni, hogy a rejtélyek rózsája
felébredhessen. Ha a legenda klasszikus rózsakertje
nem felel meg az isteni követelményeknek, akkor a
rózsa nem virulhat a kereszten, tehát a személyiség
nek a megszabadító értelemben való megtámadása tel
jesen lehetetlen.
Miért térnek vissza ismételten régi szokásaikhoz?
Miért derül ki újra meg újra, hogy régi gondolatviláguk
25
rabjai? Mert az aurában lévő bajoknak nem a gyökereit
támadják meg. És ezért kell az eredeti evangélium útját
bejárniuk, a Szerzet e l s ő érintésétől kezdve egészen
húsvét előestéjéig.
Ezen a keresztúton a rózsakert újjászületik és a ta
nuló bemegy egy új szellemi közösségbe. E szellemi
közösségnek egy nyugodt, egyensúlyban lévő aurán kell
alapulnia, mely csendes, kristálytiszta tó lett. Ez a tó
aztán a személyiségben átalakítás nélkül képes tükrözni
az örök nap világosságát.
Aki elért ehhez, az a rózsát ráerősítette a keresztre.
Ismeri b e l s ő Krisztusa lényét.
Az előbb a félelmet említettük. A félelem az aurának
egy állapota. A félelem a természetösztön, a természet
h e z k ö t ö t t s é g jelensége, annak a jele, hogy a lény külső
és belső tekintetben is ehhez a természetrendhez van
kötve. A félelem egy önkéntelen dialektikus tulajdon
ság. Minden fél, ami itt él. Az erdőben az állat hegyezi
a fülét, hogy nem észleli-e valahonnan a veszély jelét.
Rovarok és madarak a virágok, levelek, vagy a fa kér
gének színét veszik fel, hogy elkerüljék seregnyi ellen
ségük figyelmét. Az ember megtanul körültekintő és
számító lenni, mert a létfélelem befészkelte magát a
lényébe.
A félelem az aurikus térség bizonyos érzékelőköz
pontjaiból ered, mégpedig a marsra vonatkozó közpon
tokból. Felfedezték-e már, hogy a félelemnek és a
Marsnak köze van egymáshoz, hogy a félelem és a ter
mészetes bátorság édestestvérek? A bátorság, a ter
mészetben található hősiesség, melyet világunkon nagy
ra becsülnek, félelemből, létszükségből ered. A törté
nelem legnagyobb hősei gyakran vallották be bizalmas
nyíltszívűséggel, hogy legvitézebb tetteik valójában fé
lelmükből magyarázhatók.
A félelemnek tehát az aurikus szféra marsi, azaz
dinamikus érzékelőközpontjaihoz van köze. Ezeknek a
26
központoknak az a feladatuk, hogy az ősanyagból azt
az atomi állapotot vegyék fel, amit mi végső fokon
vasnak ismerünk. Ennek a csodás fémnek, tiszta ősál-
lapotában, az egész lényvalóságot kell dinamikus ener
giával ellátnia. Ennek a dinamikus energiának kell az
ember szellemi, erkölcsi és ősanyagi egészségét szünte
lenül eszményi állapotban tartania. Ha ezt az energiát
helytelenül alkalmazzák, akkor a kimerülés miatt ezek a
központok a kelleténél több ősanyagot vesznek fel.
Ugyanebben a pillanatban sarjadni kezd a gyom a ró
zsakertben, s ezt a csodás kertet vad burjánzás csúfítja
el. Mert a több ősanyag megragadásának forradalmi öt
lete az isteni törvények megszegése miatt megkövese-
déshez vezet, s a személyiség azzá a húsos börtönné
töményedik. amelyet jelenségünk formájában ismerünk.
A vérünkben lévő vas, a szentségtelen aurikus bur
jánzás kivonata melengeti a vérünket, fenntartja az
életünket, de ez az élét fogság. Ez egy ellentermészet-
ben-élés, s ebből k e l e t k e z e t t a félelem, mely alapvető
en hozzátartozik a létállapotunkhoz. A dinamikus ener
gia egy isteni erő, mellyel azonban szentségtelenül
élünk. A dialektikus ember, minden szívdobbanással a
bűnből él, minden lélegzete az isteni erővel való vissza
élés. Ez az erős ellentermészet, mely rendszerünknek
minden sejtjéhez fűződik, ez az Istennel szembeni alap
vető ellenállás, ez az őrült istenellenes »lét« k e l t e t t e
rendszerünkben a félelmet.
A félelem arra a gondolatra, arra a tudásra, annak az
alapvető, abszolút tudatára való lelki reagálás, hogy
»elmúlok«! Ez kibírhatatlan! Ebből aztán bátorság ke
letkezik, mely abban a makacs kísérletben tornyosul,
hogy mégis kibírjuk, hogy ezt az á t k o z o t t »létet« fenn
tartsuk.
Ha ezt belátják, akkor megértik a hegyi beszédet. Ha
valóban a rózsakereszt tanulói akarnak lenni, ha életük
ben a Szerzet első érintését áldássá akarják fejleszteni,
27
akkor a dinamikus energia ősrégi érzékelőközpontjainak
burjánzó tevékenységét semlegesíteniük kell.
Hogyan? Azzal, hogy kitépik magukból a félelmet!
Hogyan? Azzal, hogy már nem akarnak minden áron bát
rak lenni, ami azt jelenti, hogy a természet életösztönét
elhallgattatják.
Gondoljanak a hegyi beszédre: »Ne aggodalmaskod
jatok a ti é l t e t e k felől, mit egyetek és mit igyatok, sem
a ti t e s t e t e k felől, mibe öltözködjetek. Ne aggodalmas
kodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggo
dalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a
maga baja. Hanem keressétek először Istennek országát
és az ő igazságát, és minden, amire szükségtek van, meg
adatik néktek«.
A tanulónak el kell hallgattatnia az egész természeti
hajszát, ösztöneivel, akcióival és reakcióival. Radikáli
san! Mert értelmetlen. A dialektikában minden nap van
valami baj, s ez napról-napra ismétlődik. Ha abba tudják
hagyni a küzdelmet, egyszerűen nem vesznek már részt
benne, akkor ennek hatalmas aurikus változás a követ
kezménye. A marsi központok újra szert tesznek nek
valamelyest eredeti kapcsolatukra. A rózsakertben dol
goznak! S a megnyugodott marsi érzékelőközpontokon
keresztül behatolhat valami az eredeti gnosztikus vilá
gosságból, egészen a vérig.
Akkor hatni kezdenek az új fémek, amelyekről Para
celsus beszélt. Az ősprána világossága a lényvalósá
gunkban egészen új k ö n t ö s t sző szinte arany fonalakból.
E királyi palást minden szála az örökkel való imakapcso
lat, közvetlen kapcsolatnak az alapja.
így, és csakis így látjuk Rózsakereszt Krisztiánt hús
vét előestéjén az asztalnál ülni, alázatos imakapcsolat
ban alkotójával.
28
IV
A misztériumok igazsága
29
ni, hanem hív és zörgeti az ajtót. Csak balesetszerűen
rejtély az ember számára, mert a sötétség nem képes
meglátni a világosságot.
» É s a világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség
nem é r t e t t e meg azt«, így kezdődik J á n o s evangéliuma.
Semmi sem nyíltabb és hozzáférhetőbb tehát Isten
rejtélyeinél. Természetrendünk dolgai sokkal titokza
tosabbak és rejtettebbek, Isten világosságát azonban
rejtélynek tapasztaljuk, mert a bukottak rezgésszáma
nem képes elérni, nem képes megragadni a végtelen
szeretet valóságát. A rejtély, ezt hangsúlyozzuk, tulaj
donképpen nem rejtély. Az Isten és az ember közötti
fátyolt dialektikus, bűnös állapotunk képezi.
Ha tehát misztériumiskoláról beszélünk, akkor ez
nem t i t o k z a t o s iskola, hanem ragyogó valóság, melyhez
közeledhetnek, melyet birtokolhatnak - ha a fátylakat,
melyeket maguk szőttek, képesek szétszakítani.
A fátylakat három sugár fúrja át és behatol rendsze
rünk szívéhez. A r e j t e t t szentélyből három, erősen mág
neses befolyás közeledik és ráébreszti Önöket az isten
ismeretre, az önismeretre és a jövendő átalakulásra, a
transzfigurálásra. Azt mondtuk: »A Gnózis háromságos
hatása minden embert megérint, ahogyan a napfény is
minden élőlényt befolyásol«. És minden ember reagál is.
Minden ember válaszol az isteni misztérium háromszo
ros kiáltására.
Ennek bizonyítékát mindenütt bőségesen megtalál
juk. Minden természetvallásosság, az emberbarátság
minden formája, minden dialektikus, emberi törekvés, a
legdurvábbaktól a legfinomabb módszerekig a »honnan
jövök, mi vagyok és hová megyek« kérdéseire való rea
gálás. Ebbe torkollik minden művészet, minden tudo
mány és vallás.
Nem a filozófus foglalkozik-e az emberiség eredeté
vel, lényével és rendeltetésével? Mai világunk nem an
nak a képnek a vetülete-e, melyet minden idők filozófiá-
30
ja vázolt? Isten háromszoros sugárhatásának ösztökélé
se olyan erős. hogy még a legprimitívebb ember is a
misztériumok befolyása a l a t t szolgálja isteneit és áldoz
nekik. Modern világunk embere, aki pénzt és javakat
gyűjt és annyira b e t e l t a gazdagsággal, hogy már alig
tudja mit tegyen vele, ugyanezen ösztön hatására cselek
szik. Talán csodálkoznak, hogy a földi javakra törekvő
ember is, meg a minden ember egyenlőségére törekvő is
ugyanarra az ösztönzésre reagál, de némi meggondolás
után Önök is ehhez a belátáshoz jutnak. A birtokösztön
és következményei, meg a szabadságra törés a hatásai
val, azokra az ismeretekre való regálás, amelyek eredet
re, létre és rendeltetésre vonatkoznak. Önök egyszerű
körülmények között élő családból származnak, vagy
talán elnyomott népcsoportban, vagy más aggodalmas
helyzetben élnek, vagy éppenséggel gazdag emberek;
lényük bizonyos viszonyban van ezzel;
rendeltetésük pedig bizonyos tevékenység, mellyel
megpróbálnak menekülni a múlttól, megpróbálnak bi
zonyos helyzeteket fenntartani vagy elérni.
Talán még elfogadhatatlannak tartják, hogy ez az
egész, ismeretes emberi viselkedés az isteni rejtélyek
ösztönzésére, hatására keletkezik. Akkor ezt a problé
mát meg kell vizsgálniuk közelebbről. Képzeljék el,
hogy egy gödörről félretolják a t e t ő t , s a gödörbe hir
telen lehatoló, erős világosság miatt a pincebogarak
egymás hegyén-hátán menekülnek minden irányban. Az
állat az erős fény elől vackába menekül. Ha a t e t ő t nem
teszik vissza, akkor lassan alkalmazkodik az új körülmé
nyekhez. A világosságból persze nem ért meg semmit.
Reakciója csak biológiai reagálás. Ha a pincebogarak
tudnának gondolkodni, fogalmakat meghatározni és élet
elméleteket felállítani, akkor, mint mi, az élet megjaví
tásának és megváltoztatásának ösztöne alapján, tehát
puszta biológiai fejtételek alapján eredettel, l é t t e l és
rendeltetéssel kezdenének foglalkozni.
31
Ebből arra következtethetünk, hogy mindannyian a há-
romságos, alapvető rejtélyek befolyása alatt állunk és
élünk. Felvethetik a kérdést: hogyan van ez minálunk, a
rózsakereszt Iskolájának tanulóinál? Jelenlétünk az Is
kolában szintén biológiai reakció-e, vagy több annál.
Ezekre a kérdésekre önmaguknak kell válaszolniuk.
Ha elődeik ezotérikával foglalkoztak, vagy okkult, vagy
misztikus úton kerestek megoldást, akkor jóllehet,
hogy ez a hajlam vezette Önöket hozzánk. Akkor Önök
is biológiailag reagálnak a világosság sugarára, mint a
pincebogarak. Valaki büszkén kijelentheti: Apám is
rózsakeresztes volt! Akkor tulajdonképpen azt mondja,
anélkül hogy értené: Én is apám biológiai csoportjához
tartozom. Apám is így reagált a rejtélyek sugárerejére,
én is ezt teszem.
Nem kell ismétlésekbe bocsátkoznunk, hanem megér
tik, hogy a dialektikus ember a rejtélyek háromszoros
sugárzására háromféleképpen reagálhat: jól, rosszul,
vagy semlegesen. A semlegesek osztályába soroljuk a
dialektikus emberek többségét; ezek nem jók, és nem is
gonoszak. Színtelen jelenségek, akik éppoly közömbösen
mennek tovább, ahogyan j ö t t e k . Olyan emberek, akik be
letörődnek bizonyos szabályokba, alkalmazkodnak, bizo
nyos társasághoz igazodnak és ezzel a helyzettel meg
vannak elégedve. Ez az az embertípus, amely a megteste
sülések sorozata, a kerék számtalan fordulata után még
mindig nem tanult semmit. Erről mondják a jelenések
könyvének lángoló szavai: »Mivel lágymeleg vagy, sem
hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból«.
Ezzel ellentétben a másik két típus tele van indulat
tal. A rosszul és a jól reagáló ember aktív. Ezért hamar
elhatol a törvényszerű dialektikus határokhoz, s így
időnként erősen szenved, mégpedig a korlátozottság fáj
dalmas érzése miatt. A háromszoros sugárzásra felelő
biológiai reakciója valójában áthajszolja a világon anél
kül, hogy nyugalomra találna. Ő megfelel a dialektikus
32
természetrend lényének. Mozgásban tartják, ami meg
akadályozza végleges megkövesedését. Ez a rejtélyhá
romság vele szemben tanúsított kegyelme. Ertjük a jele
nések könyvét, ha azt mondja: »vajha hideg volnál, vagy
meleg!« Akkor meg lehetne akadályozni a megkövese-
dést, az örök halált.
Állapítsák meg, hogy természetüknél fogva melyik
dialektikus típushoz tartoznak. A hideg, tehát rossz
csoporthoz, a meleg, tehát jó csoporthoz, vagy a már
nem reagáló típushoz. Ugyanakkor ki kell találniuk,
hogy mennyiben emelkedtek a közönséges természet
síkja fölé.
Ha a természet közönséges síkján állnak, akkor Isten
rejtett, háromszoros hatása Önöknél semmi más, mint
az ibolyántúlinak a hatása, melyből a kemény követ is
feltörő erő indul ki; az infravörös hatása, mely előre
hajszoló befolyással van; és a felfedező és leleplező
\-sugarak hatása. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy ter
mészetállapotukban ezek csak mozgásban tartják Önö
ket. Nem Önök közelednek Isten rejtélyeihez, hanem a
rejtélyek akadályozzák meg életük kerekének a megreke
dését! A fátyol szétszakításáról szó sem lehet.
Most azonban megvannak a könyveik, látogatják a
szolgálatokat és konferenciákat, beszélgetnek a többiek
kel Krisztusról és küldetéséről, és életproblémákkal
foglalkoznak. Ezzel kiemelkedtek-e a dialektika lapos,
vízszintes síkjából? Közelednek-e a szent rejtélyekhez,
melyek lényegükben egyáltalán nem rejtélyek.
Egyre újabb kérdések, melyekre önmaguknak kell
válaszolniuk. Ezek a rejtélyek a saját életük problémái
- Isten rejtélyeivel szemben. A síkságot akkor kezdik el
hagyni, ha a vérükbe hatol a felfedezés, hogy a vízszin
tes vonal hajszájának nincsen értelme, hogy a jó és a
rossz változatos játékából ki kell emelkedniük. Akkor
kezdenek felemelkedni a vízszintes síkról, ha némileg
bensőségesen tudatossá válik, hogy más életvalóság is
33
létezik, amely nem tartozik a két anyagi világhoz.
Ne állítsák elhamarkodottan, hogy tudatában vannak
ennek. Mert nem lehetetlen, hogy ismeretük könyveikből
származnak, vagy a mi szavaink következtében keletkez
tek, vagy mert a szentírás beszél róla. Az olyan tudat
nak élő birtoknak kell lennie, s akkor Isten rejtélyei
másképpen beszélnek Önöknek. Akkor sok ajtó nyílik
meg a r e j t e t t szentély felé vezető úton.
Tudják, hogy hét misztériumiskoláról beszélnek. Azt
teszik hozzá, hogy egy a nyugatnak, egy a keletnek van,
stb. Aki azonban ezt állítja, az téved. A háromszoros,
alapvető rejtélyhez hétféleképpen lehet közeledni. Hét
fokozat van, melyeken át be lehet hatolni a fátylak
mögé, és mindenkinek, keleten és nyugaton is ugyan
azokra a fokokra kell lépniük, ugyanazt az utat kell
bejárniuk.
Ismerik J á n o s evangéliumából, hogy »valakik pedig
befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten gyerme
keivé váljanak«. Akik kiemelkednek a vízszintes síkból,
azok a háromszoros, isteni rejtélyek sugárerőit máskép
pen tapasztalják, mint azelőtt: megváltó értelemben. A
Gnózis sugárereje akkor isteni erő lesz, mely az üdvhöz
vezet. Az üdvhöz vezető úton hét fázist különböztethe
tünk meg. Az újonc, aki bement az első fázisba, testileg
tökéletesen a Szellemi Iskola tanulója lett. Ezt őnála
minden fivér és nővér észreveszi, itt semmilyen tévedés,
semmilyen nézeteltérés vagy meg nem értés sem lehet
séges. Mert az ösvény minden fázisában nagyon is vilá
gosan megmutatkozik egy t ö k é l e t e s cselekedet.
A tanuló tudja, honnan jön! Ez isteni eredetének tu
datát jelenti. Meghallotta a hangot, mely azt mondta
(és mindig is mondja): »En mondom nektek, hogy iste
nek vagytok!« Aki ezt belülről tudja, az meg van jelölve,
és ez a jelleg egész lényén világosan felismerhető; a
rózsa és a kereszt tanúskodnak r ó l a .
A tanuló ugyanakkor azt is tudja, hogy micsoda!
34
Elsüllyedt ember, akinek lényvalósága teljesen elrom
lott és zilált; olyan állapotban van, hogy a világosságot
nem képes minden további nélkül elérni és megragadni.
Ennek tudata benne van a tanuló minden procikájában
is. Ennek a tudásnak jellege van. A rózsát (ez az aura),
és a keresztet (ez a t e s t ) , mélyen á t h a t o t t a . De a tudás
azt jelenti, hogy az életnek azon kell alapulnia!
A tanuló azon kívül azt is tudja, hogy hová megy,
hogy a vízszintes síkról tudatos tapasztalattal felemel
kedett. Lényében tehát a hála, a csodálkozás és az öröm
versengenek. Mert tudja, hogy a világosság megragadta
őt az életre. Hálás, hogy bejárhatja a transzfigurálás, az
átalakulás ösvényét, csodálkozik Isten nagy, erős szere
tetén , aki kegyelmét bizonyítja, örül a találkozásnak,
hogy tovább haladhat erőről erőre és dicsőségről dicső
ségre; örül a régi én levetésének és valami egészen Új
kialakulásának; hogy bement az Úr kapuján, s hogy a
testvérek másodszor születettnek nevezik.
Ezeken gondolkozott el Rózsakereszt Krisztián hús
vét előestéjén. Alkémiai Menyegzője ünnepének elő
estéjén.
Jegyezzék meg t e h á t : az egész emberiség a rejtélyek
alatt él.
Önök a rejtélyek e l ő t t állnak. Ezek hívják Önöket.
De csak az igazi tanuló van valóban kapcsolatban a
rejtélyekkel, a misztériumokkal.
Szeretnénk, ha egyszer Önöket is üdvözölhetnénk az
Atya. a Fiú és a Szent Szellem nevében.
35
V
A szent úrvacsora
36
sem hidegnek sem hévnek, ahogyan a szentírás mondja,
tehát hogy ne zuhanjon a közömbösségbe a jóval és a
gonosszal szemben is, olyannyira, hogy már egyetlen di
namikus elemet se lehessen megkülönböztetni őbenne.
Az ilyen állapot a megkövesedést jelentené.
Ha valaki olyanná vált, akkor visszaveszik tőle az
eredeti élet utolsó maradékát, mely egy atom képében
van jelen a rendszerében, mert birtokának semmi hasz
na többé és haladásra nem képes. Az ilyen lelketlen
teremtmény, holott »élőnek« nevezik és a kerékhez van
kötve, s talán még számtalan megtestesülés vár rá,
szinte a »külső s ö t é t s é g b e v e t t e t e t t « , mert elepvetően
elvált az isteni világosság örök, szellemi valóságától.
Ezért nem szabad abban a helyzetben maradniuk, hogy
csak megértik. Tanulóságuknak az Iskolában csak akkor
lesz értelme, ha nekilátnak a munkának, kiseprik rend
szerükből a s ö t é t s é g e t , s ezzel a Gnózis háromságos
sugárhatása a feltörésen és a mozgásbantartáson kívül
még mást is tehet Önökben. Arra összpontosuljanak:
Isten örök valósága hogyan kelhet fel új napként a mik
rokozmoszomban? Hogyan láthatom meg életem látha
tárán a reggel világosságát?
Ha minden problémájuk ebben merül ki, ha ezek a
kérdések szinte belülről jönnek, ha létük minden rész
lete ezekről tanúskodik, akkor erőterük már csak emi
att is pezsgő ifjúságot sugároz és ebben vibrál.
Ameddig azonban problémáik központja a dialektiká
ban található, erre az életre vonatkozó félelmeik, ag
godalmaik és szenvedésük súlya a l a t t görnyednek, amed
dig vérük erre a természetre vágyik, addig a rózsakereszt
igazi tanulóságáról szó sem lehet.
Ezt be kell látniuk, ha az Iskola mondanivalóját meg
akarják érteni. Túl gyakran derül ki, hogy az embernek
van füle, de nem hall, és szeme világtalan Isten ragyogó
világosságával szemben. Nem az-e gyakran a helyzet,
hogy Minden E l e t Ura mintegy trombitaszóval hívja
37
Önöket, anélkül hogy meghallanák? Mi ennek az oka?
Az, hogy aurikus szférájuk szinte vastag köpeny, mint
valami szerzetes csuhája, mely elzár a világosságtól. Ez
nagyon akadályozza érzékszerveik működését.
Aloméletükben talán talákoztak már ilyenekkel, a
szürkületvilág alakjaival, többé-kevésbé görnyedt test
tartásukkal, vastag kámzsába burkolódzva. A vastag
anyag egyik ránca mögött szem villan, tele halálos fé
lelemmel, szüntelenül fürkésző pillantás, amelyben az
önzőség, az énközpontúság minden feszültsége és vésze
lobog. Ön volt ez az alak. Az Ön tükörképe volt; sok
ilyen él az Önök aurikus szférájában.
Almukban egész panteonuk sétálni megy Önökkel.
Az álomban az egész lény szétterül, mint valami min
talap. Látszatlényekkel élnek látszatállapotokban. Saját
történetük aktuális helyzetével szembesülnek. így ál
modják álmaikat, s ezeknek minden valósága és valótlan
sága a felébredéskor újra egyesül a tudatban. Ez a tudat
mindenütt van. Ez a vérük - és a szívük, mely sóhajtoz
va pumpálja szegényes életüket egészen a végég - és
agyuk gondolkodik. Egymást pedig olyan lélegzési té
ren keresztül nézik, melyet rémképeik színeznek és mér
geznek meg. Ezt be kell látniuk, ha a rózsakereszt Isko
lájának tanulói akarnak lenni. Meg kell érteniük, hogy
életüknek mindezt a s ö t é t rejtélyét szét kell szakítani
uk, ha meg akarják találni Istent. Azt is meg kell érteni
ük, hogy Önöktől azonnali cselekvést, pozitív t e t t e t
várnak el.
É r t s é k meg végre: egy árnyvilágot alkottak maguk
körül. Ez az elveszettség és énközpontúság életéből
keletkezik. Vannak olyan árnyékok és ötletek, melyek
egész figyelmüket a mindennapi szükségletekre terelik.
Mások a családra és sok más kapcsolatra, például a jog
állam rögeszméjére irányítják az érdeklődést. Figyelmük
minden pillanatban a vízszintes síkra terelődik, mert
aurájuk árnyképei egy keringési folyamatban vesznek
38
részt, mint a vér és az idegközeg.
Időnként ugyanazok a dolgok és szívóerők, ugyanazok
a nyomorúságok és úgynevezett örömök térnek vissza.
Ahogyan az ember a ruháit váltogatja, s különböző jel
mezek változó színpompájában tartja magát uraságnak,
úgy pántlikázza fel panteonjuk újra meg újra más ruhá
val, másik fátyollal Önöket.
Önöktől azonnali cselekvést, pozitív t e t t e t várnak el.
Nem valami olyan fátyolt, mely a rózsakereszt tanuló
ságát ábrázolná. Nem szabad megismételni a régi, Ádám
féle tragédiát. A bukott ember mezítelenül áll a Gnózis
háromszoros sugártevékenysége e l ő t t , s amikor a Gnó
zis mindent felfedő világossággal szól: »Ádám, hol
vagy?« akkor az embernek két lehetősége van: elosonni,
mint egy kutya, látszatköntösbe burkolódzva, az önfel-
fedezés szégyenét takargatva - vagy pedig mintegy tárt
karokkal megállni és felkiáltani: »Uram, itt vagyok!«
Nem arra kérik Önöket, hogy az Iskola tanulóiként
viselkedjenek, hanem hogy valóban azok legyenek! Mit
várnak el tehát Önöktől? Megpróbáljuk megmagyarázni.
Úgy viselkedni, mintha az Iskola tanulói lennének, az
ószövetségi életvitel. Akkor bizonyos jogrendbe zárják
be magukat: ezt szabad, azt nem szabad. Akkor paran
csokhoz és előírásokhoz igazodnak. Figyeljék meg a »vi-
selkedés« szót. Akkor egy köpenyt, ruhát viselnek, s a
tanulóság lényege nem Önökben, hanem a ruhában van.
Ez a ruha aztán a ki tudja hányadik fátyol Önök és a
Gnózis között. A Gnózis így rejtély marad. Ez az Iskolá
val való kapcsolatuknak a veszélye. Túl sokat firtatják,
hogy »mit kell tennem és mit kell kerülnöm - hogyan
viselkedhetem példásan«?
Mit várnak el tehát Önöktől? Most megint valami
előírást remélnek, amely szerint élhetnek. Útikalauzt
kérnek, melyben fel van sorolva az új élet minden látni
valója és szükséges részlete. Ne kérdezzenek és köves
senek, hanem legyenek valamik. Legyenek az Iskola ta-
39
nulói. Ehhez pedig még ma meg kell támadniuk saját
életvitelüket és ki kell javítaniuk azt, tényleg, komolyan.
Még ma. Senki sem mondhatja, hogy »ehhez semmi
közöm«.
Arnyékviláguk alakjait és azoknak következményeit
azonnal meg kell támadniuk. A fátylaknak le kell hul
laniuk. Akkor érzékszervi képességeik azonnal megnyíl
nak a Szerzet hangja számára, s e t t ő l a pillanattól kezd
ve önkéntelenül, belülről, nem látnak már problémát a
tanulóságban. Teljesen megegyeznek mindenben, ami az
életvitelt illeti és amit az Iskola a tanulóktól megkö
vetel.
Kíméletlenül meg kell támadniuk saját lényüket.
É l e t t e r ü k kijáratát akkor az örök valóság fényének pir
kadata szinezi be. Ha ez a kezdődő virradat már látható,
akkor azt is tudják, hogy Rózsakereszt Krisztián miért
foglalkozik a szent úrvacsora elkészítésével, mielőtt az
alkémiai menyegzőre indul. Ha a tanuló pozitív cseleke
dettel a saját lénye gyökerébe vágja a fejszét, nem riad
vissza a következményektől és emiatt ragyogni kezd az
új nap, akkor ez a világosság egy egészen új gnosztikus
hatás bizonyítéka.
Mondtuk, hogy a Gnózis háromszoros sugárzása min
den embert feltörő és mindig mozgásban tartó érintést
okoz. A tanuló pedig elkezdi letépni saját fátylait, ami
azt jelenti, hogy valamelyest rendet teremt aurikus rend
szerében, egy kis derűs nyugalmat, nagyobb egyensúlyt
teremt. Mihelyt a nap megjelenik, mihelyt a felhőket el
seperte, az aura tisztulása miatt észlelhetővé válik a
gnosztikus világosság.
A tanuló akkor a régi Atlantisz haladó népeinek él
ményét éli át, akik az atlantiszi ködvilág homályos
légkörében éltek, de amilyen mértékben testük meg
változott és ezért finomabb légköri területekre költöz
tek, úgy j ö t t el számukra egyszer az a pillanat, amikor
e l ő s z ö r látták meg a napot, a pirkadat igazi fejedelmét.
40
Valami ilyen hatalmasat tapasztal a tanuló, aki először
hasítja szét saját aurája ködös légkörét, pozitív önfeltö-
rő t e t t e l . Érzékszerveivel éli át »a felkelő pirkadatot«,
ahogyan J á k o b Böhme nevezi.
J ó l meg kell azonban érteniük, hogy ez a világosság
még nem személyes birtokuk. Egy új sugárzás erejét
tapasztalja, de magát a világosságot még nem birto
kolja. Mintegy távolról látja az ígéret földjét, de még
nem ért oda. Ezt nevezi Pál a hit állapotának, a hit
kapcsolatnak. »Hegyeket mozdíthat ki helyökről«, de
mégsem t ö k é l e t e s .
A tanuló ezért folytatja a munkát önmagán. A fejsze
csapásai nap mint nap hasogatják a dialektikus burján
zás gyökereit, minden önsajnálat nélkül. Az igazi ta
nulót az jellemzi, hogy nagy szánalommal és mérhetet
len türelemmel van mások iránt; önmagával szemben
azonban kíméletlen és semmit sem halaszt másnapra,
így készíti el minden képességének bevetésével a drága
húsvéti bárányt, tehát auráját alkalmassá teszi a vilá
gosság végleges beáramlására, abszolút beköltözésére,
így jön el annak a pillanata, amikor az aurát megérinti
és néhány szervi szerkezetét végképpen beszinezi a
Gnózis fényessége. A tanulóban megszületett az Úr
Világossága.
Most az a kérdés, hogy a tanuló ebben a fázisban
képes-e elkészíteni kovásztalan, tiszta kenyerét is,
ahogyan azt az Alkémiai Menyegző nevezi. Ha a vilá
gosság megszületik a tanulóban, akkor - ez érthető -
azt egyetlen tekintetben sem lehet összeegyeztetni a
dialektikus élettel és a dialektikus t e r m é s z e t t e l . A ta
nulóban tehát felerősödve fog hatni a lebontás tüze,
mely az egész emberiséget, fenntartása érdekében meg
támadja. Minél közelebb jön a világosság, annál erő-
sebb a tisztogatás, az égés, a felemésztés, de mérhe
tetlenül megnövekszik a kegyelem és a fejlődés lehető
sége is. Segítenek neki. Ebben a világosságban halad a
41
tanuló tovább, de már nem ő teszi ezt, hanem a benne
lévő világosság. Az én-elölés nagy sebességgel halad, s
teljes pompájukban kibontakoznak az átalakulás lehe
tőségei.
Már csak az a lényeg, hogy a tanuló, aki ezt a folya
matot ismeri és törekszik erre, önkéntelenül, egész
természetével ehhez igazodva, ennek megfelelően kezd
jen cselekedni. Ha ezt nem teszi, akkor a folyamatban
zavar keletkezik, szinte megsavanyodik. A tanulónak
azt is tudnia kell, hogy ezt a folyamatot az ő dialekti
kus türelmetlenségével nem szabad siettetnie. Mert ez
is erjedést okozna. Ha azonban harmonikusan a folya
matba merül, akkor drága húsvéti báránya mellett a
tiszta, kovásztalan kenyeret is elkészíti, s így siet to
vább fejlődésének új tetőpontjához: a szellem vihará
hoz.
42
VI
A szellem vihara
43
sok e l s ö t é t ü l é s t okoztak.
A Szent Szellem az egyetemes isteni Szerzet sugár
erejének bizonyos nézete. Isten sugárzásában, ahogyan
korábban mondtuk, három áramlatot, három hatást kü
lönböztethetünk meg. Az emberiség az ősidőktől a mai
napig is tudott erről, de ez a tudás számtalan ember
szívében és fejében megkövesedett, néhány dogmatikus
fogalommá vált, melynek mélységeit és valóságát már
nem képes felmérni.
Tudják, hogy a teológia az isteni lényben lévő három
személyről beszél, melyek összetartoznak, holott el
vannak választva, s háromságot, az Atya, a Fiú és a
Szent Szellem háromságát képezik. Ez a tan, holott
nem értik, a teológiában annyira le van horgonyozva,
hogy az ezeket a tantételeket tanító egyházak az isten
ségben lévő három személy tagadását megszentségte-
lenítésnek tekintik. Történelmünk sok véres eseményét
a háromság-egység tana okozta. Gondoljanak csak Mi
chel Servetre, aki é l e t é t Kálvin által vesztette el Genf
ben, mert az Atyában lévő három személyt másképpen
értelmezte.
Az egyetemes isteni Szerzet sugárzásában három
áramlat különböztethető meg, egy alaperő és a belőle
induló két hatás. Az emberiség viselkedésének nagyon
sok jelensége magyarázható ebből a három áramlatból.
Vegyünk egy példát, egy virágot. Először is a jelenléte
válik számunkra tudatossá. Ezután, ha közelebbről meg
vizsgáljuk, érzékszerveink reagálnak rá, s a virág így
megnyilvánítja nekünk a formáját, színét illatát és más
tulajdonságát. Harmadszor pedig azt a kérdést hagyja
felmerülni, hogy mire szolgálhat, mi haszna lehet szá
munkra, s ezzel t e t t r e késztet minket.
E három hatás között a szabadság elemei vannak je
len. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy a virágnak
mind a három erejét észlelik. Lehetséges, hogy csak a
tudatbenyomást kapják. Ha valaki ebben az esetben ar-
44
ra kérné hogy ecseteljék a virágot, akkor erre nem len
nének képesek. Az is lehet, hogy a haszon kerülte el a
figyelmüket, amit a növény Önöknek hozhatna, mert
ezt nem tapasztalták, vagy lényük nem irányult erre.
így a cselekvési impulzust sem kapják meg, melyet a
növény kelt.
Ha most ennek az egyszerű példának a segítségével
közelednek az Egyetemes Szerzetben lévő és abból kiin
duló három áramlathoz, akkor sok minden válik vilá
gossá. Először is van egy alaperő, mely az isteni Szer
zetből indul. A tény, hogy az űrben létezik egy isteni
makrokozmosz, azt hozza magával, hogy minden te
remtett dolog, bármennyire elfajult is, bizonyos hatását
tapasztalja. Azért mondják, hogy Isten alapvető világos
sága mindennek és mindenkinek világít, jóknak is és
gonoszoknak is, s hogy ez a világosság behatol a fekete
átkozottnak a legmélyebb búvóhelyeire is.
Ebből az alapvető isteni befolyásból aztán két hatás
indul ki: az egyik a tudatot serkenti, aktiválja, a másik
meg regeneráló, gyógyító hatású. Ez logikus és magától
értetődő. Az isteni makrokozmosz fénye átsugároz az
egész kozmikus területen, s természete miatt bizonyos
hatást kelt. mint minden fénysugár és fényhatás. Az
isteni világosság így szükségképpen nyugtalanít, támad,
ébreszt és megéget mindent, ami sugaraival szemben
s ö t é t s é g k é n t viselkedik. Ez a hatás ösztönzi a tudatot
reagálásra, annak a felfedezésére, hogy mi van és minek
kell lennie. Ezért mondják, hogy »az Úr emésztő tűz«.
Ez az isteni világosság azonban vonzó is, azaz új, rege
neráló cselekedetre akar ösztönözni.
Ebben egy isteni törvény jut kifejezésre, a taszítás és
vonzás, a büntetés és a kegyelem törvénye; ezek rend
kívül mélyértelmű dolgok. A szentírás bizonygatja, ami
kor erre a törvényre utal, hogy Isten a bűnösöket meg
bünteti és a bűnbánókat szeretetteljes kegyelemmel
magához veszi.
45
I t t harmadik lehetőséget is meg kell említenünk, a
kárhozatot, a külső s ö t é t s é g r e való kivetést. Ha a
Mozdulatlan Birodalom isteni világossága fénylik, akkor
ez a tudattal e l ő s z ö r is észlelhető, s egy Istennel, isteni
világossággal valahogyan számolni lehet. Másodszor ez a
világosság megtámadhat és megégethet a bűnösség mi
att; a b ü n t e t é s t akkor az én állapotom miatt szenvedem
el. Ez a hatás azonban annak a bizonyítéka, hogy a vilá
gosság el tud érni engem, s hogy nem vagyok érzéketlen.
A büntetés, a tüzes égetés után tehát annak a lehetősége
is fennáll, hogy a tisztulás miatt a világosság, megújít
son és felemeljen engem. Ezzel a kibékülés, a »megbéké-
lés« kegyelmét tapasztalom.
A természetben továbbá az a lehetőség is fennáll,
hogy néhány teremtmény süllyedése annyira előrehaladt,
hogy a három fényhatás közül már egyik sem képes őket
bárhogyan is megérinteni, bennük hatást kifejteni. Érin
tés, b ü n t e t é s és megbékélés akkor már lehetetlen. Az
ilyenek be vannak zárva a saját létállapotukba, a saját
sötétségükbe, s így mintegy ki vannak taszítva.
Ez azt mutatja, hogy az Istenségben jelenlévő három
nézet, három erő, vagy három személy magától értetődő
sugárhatáson vagy erőhatáson, háromságos hatáson ala
pul, amit sokféleképpen és számtalan példával bizonyít
hatunk. Nincs ok félreértésre, ha az Istenségben lévő
alapvető áramlatot Atyának, az aktiváló, megmozdító
áramlatot Fiúnak, a regeneráló, újjáépítő áramlatot pedig
Szent Szellemnek nevezzük. Amikor azt mondjuk, »az
Atya. a Fiú és a Szent Szellem nevében«, akkor az Iskola
összekapcsolja Önöket a tudatukon keresztül először is
az Istenség alapvető áramlatával; majd egész érzékszervi
állapotukat mágikusan a második, aktiváló hatással köti
össze, hogy megtámadhassa Önöket Isten világosságá
nak égető tüze; harmadszor pedig össze lesznek kötve
Isten regeneráló erejével, hogy egyszer tapasztalhassák
az isteni valóság boldogságát.
46
További felvilágosításként szolgáljon, hogy tüzes tá
madásaival és tisztító képességével Istennek éppen a
második, vagyis mozgósító áramlata teszi lehetővé a
bukott mikrokozmosz üdvözülését és megmentését.
Azért jelölik ezt a hatást J é z u s Krisztus névvel, ami
üdvhozót, megmentőt, boldoggá tévőt jelent.
Azt is tudni kell, hogy az üdvhozó t i s z t o g a t ó mun
kája után a regenerálás, a helyreállítás, vagy transzfi-
gurálás a mennyei vigaszt jelenti. Azért nevezi az ere
deti szöveg az Istenség harmadik hatását paraklétának,
ami »vigasztalót« jelent. Ezért beszél a menni készülő
Jézus a tanítványainak a »vigasztalóról, melyet Atyám
küld az én nevemben«, mely bizonyságot tesz Isten nagy,
egyetemes céljáról, hogy hazavigye az elveszettet.
így kézenfekvő, hogy az Egyetemes Szerzet, az Isten
ségben lévő három áramlattal egyezően, szintén három
féleképpen dolgozik: először is van egy általános tevé
kenysége; másodszor egy támadó, feltörő tevékenysége;
harmadszor pedig megújító tevékenysége.
A szellemi iskoláknak van egy olyan csoportja, amely
teljesen az Istenség alapvető áramlatával dolgozik
együtt: egy másik csoport a második áramlatot fejlesz
ti ki: a harmadik csoportja pedig teljesen és tökélete
sen a Szent Szellem helyreállító erejével dolgozik. Az
Iskoláknak ez a hármas rendszere egységet képez, a
különböző tevékenységek teljes egyensúlyban vannak.
Holott a különböző Iskolák tanulói olykor ferde szem
mel nézik egymást és heves vetélkedés folyik, a válasz
tófalak és a dialektikus esetlenség mögött egyetemes
terv erővonalait kell látniuk.
Tanulói számára az iskolák e l s ő csoportja csupán
rendező, szabályozó jellegű; a második csoport teljesen
a tevékenység stádiumában, a harmadik pedig az alkotó
fázisban van.
A dialektika lényéhez és mibenlétéhez az e l s ő cso
port áll a legközelebb. Ennek az a feladata, hogy min-
47
denféle életszabály és viselkedés propagálásával fenn
tartsa és életben t a r t s a az emberiség nagy részének és
az Istenség alapvető áramlatának a kapcsolatát. Ezeken
az iskolákon a j e l ö l t e k nagy csoportjait vezetik át, hogy
előkészítsék őket a második stádiumra, amelynek el
kerülhetetlenül jönnie kell. Az e l s ő csoportban megé
r e t t tanulót a második veszi fel, belső tevékenységhez
vezeti és .szembesíti J é z u s Krisztus tisztító erejével.
Erősen beleavatkoznak a személyiségéletébe. Megtá
madják én-lényét, érvényesülésre és földi dolgokra irá
nyuló t e r m é s z e t é t és a keresztúthoz terelik. Világossá
teszik neki, hogy Isten birodalma nem ebből a világból
való, s hogy Urát egészen az én-elölés-sírig kell követ
nie. A tanulónak be kell látnia, hogy az új nap reggele
csak golgota után virradhat meg.
Önöknek mindez nagyon ismerősnek tűnhet, mert
tudják, hogy a rózsakereszt Iskolája a vezetésére bízott
tanulókkal ebben a második stádiumban halad, miután
néhány évvel ezelőtt, nagyon is tudatosan és határozot
tan elhagyta az első, szabályozó időszakot. Persze
semmiképpen sem azért, hogy megrekedjen a második
ban, hanem hogy áttörjön a harmadikhoz, az alkotó
stádiumhoz.
A tanulóval közlik a vigasztalót, »akit Atyán küld az
én nevemben«. Ahogyan sok tanuló vonult át velünk a
pusztán a szabályozótól az aktív időszakba, úgy hívnak
m o s t minket mintegy trombitaszóval a kreatívhoz, az
alkotó stádiumhoz, hogy újjászülessünk.
Ezért szembesítünk oly nyomatékosan Rózsakereszt
Krisztián Alkémiai Menyegzőjével. Az a tanuló, akit ez
a hétszeres t ö r t é n e t mutat be nekünk, a hierofánsok
tevékenységének első két fázisán már átvonult, s most
bemegy az alkotó stádiumba. Lángra lobbantotta Isten
szelleme, az Istenség lényében lévő alapáramlat. El
merült, elpusztult Jézusban, az Úrban, o t t fekszik gol
gotán, elvégezte az é n - e l ö l é s t .
i
48
És ekkor jön a feltámadás reggele! A tanuló bemegy
a teljesen megújuló élet fázisába. Létállapotában új tu
dat jut hatalomra, s ennek következtében teljesen meg
változik, egészen más ember lesz. Annyira más, hogy a
többiek csodálkozva kérdezik: »kicsoda ez az ember,
honnan van hatalma és tanúsága, s kinek nevében cse
lekedheti ezeket«?
Lássák, hallják és ne felejtsék el! A Rózsakereszt
ehhez a harmadik stádiumhoz akarja vezetni Önöket, a
paraklétához. a vigasztalóhoz, aki mindent megújít.
A pusztában vonulunk; de a végén o t t fénylik a meg
váltó, világító láthatár. Hagyjunk vissza a szoronga-
tottság homokjában mindent, ami földről-földi.
Menjünk át a hallgatag Szfinx mancsai a l a t t a pira
mis szívébe, mert o t t bent győzetik le a halál, s o t t le
het elnyerni az igaz életet.
49
VII
A levél
50
t o t t a Isten szelleme, emiatt bonyolult megmozdulás ke
letkezik, melyet jól ismernek a társadalmi életben,
amelyben részt vettek, vagy még mindig részt vesznek.
Életvitelükben Önök meghatározott dialektikus esz-
ményiségből indulnak ki. Ez a vérükben van, ösztönöz,
s ezt az ösztönzést minden lélegzet és minden szívdob
banás áthajszolja az életükön, annak bizonyítékául, hogy
Isten szelleme hívja határozottan Önöket. Vegyék figye
lembe, hogy ez a hívás csupán dialektikus erők hatását
váltja ki. Ez a hívás feltüzeli jóságképességüket. Szóval
ez a hatás a nagy ellenséget, a »vádolót«, a gonoszt is
erősen felélénkíti.
Ennek a hívásnak, a Gnózis érintésének és reagálá
suknak végül is az életkerekük erősítése, dinamizálása a
következménye, gyors erőelhasználás, a kikelet, virulás
és pusztulás görcse. »Ebből a világból Isten zárt egysé
get csinált, hogy benne az élet kerékként forogjon, s
ebből folytonos felőrlődés és feltörés keletkezzen.«
Tapasztalták-e Istennek ezt az érintését kétségbe
esetten, holott ez a megkövesedéstől óvja meg Önöket?
Ismerik-e a fojtogató érzést, amelyet egy cél elérhe
tetlenségének a tudata k e l t ? Tapasztalták-e már, hogy
begyakorolt eszményiségük sehol sem képes végleges
eredményt elérni? Ha ez belevésődött a tudatukba, ak
kor érettek lettek a Gnózis második rezgéshullámára.
A Szerzet második rezgéshulláma nem ösztönöz dia
lektikus eszményekre, ez nem csak valami hívás, amelyre
önkéntelen, természetes módon felelhetnek. Ez egy tá
madás, mérkőzés, melyben a szabadság eleme áll előtér
ben. Ha a tanuló alkalmas erre a második érintésre, ak
kor olyan erőket vezetnek bele, melyek nem a közönsé
ges természetből magyarázhatók. Az első rezgéshullám
ban az éterek átcsoportosulása fejlődik ki. A visszatük
röző éter és a fényéter kezd uralkodni, ennek minden
következményével. A második rezgéshullámban azt lát
juk, hogy lassan a szokásos éterek felvételére való kép-
51
telenség fejlődik ki, és a rendszer megnyílik az úgyneve
zett szent éterek számára, a négy szent eledel számára.
Ez a kémiai éterrel kezdődik és az életéterrel folytató
dik, t e h á t különösen a két alacsony éterrel törődik.
Próbálják meg elképzelni a helyzetet. Isten szent
ereje dialektikus megmozdulásra ösztönöz, s így a leg
nagyobb jóságra, a legnagyszerűbb vallásos meggondo
lásra, a legszebb művészi megnyilatkozásra és a tudo
mányos felismerések csúcsára vezethet. Önök ezt tel
jesen létük színvonalának megfelelően teszik, ahogyan
azt a vérállapotuk engedi. Ezt az egész tevékenységet
egy személyiségfókusz vezetése alatt, a tudat vezetése
a l a t t teszik, melynek székhelye a főszentélyben van.
Egyszer aztán felfedezik, hogy semmilyen tevékeny
ségük sem vezethet megszabadító eredményekhez. Nyo
masztóan érzik az elérhetetlent, a negatív eredmény
miatti k é t s é g b e e s é s t . Ez rendkívül veszélyes helyzet,
mert ennek anatómiai károsulás lehet a következménye.
A szentírás azt mondja, hogy »a csalódás megtöri a
szívet«. Aki az elérhetetlen e l ő t t áll, s ennek következ
tében kétségbeesik, annak a cselekvési élete megbénul,
valami levert megadás állapotába kerül, ami a tudat
betokosodásával jár.
Anatómiailag itt mindenekelőtt a medulla károsul, s
mivel ez a szívszentélyt ellenőrzi, a szív végeredmény
ben ferde helyzetbe kerül, ami meg a lélegzéstechnikai
működések teljes megváltozását okozza. A folyamatok
sorának ezzel nincs vége, mert ezután a kis vérkeringés
megváltozását látjuk kialakulni, aminek következtében
megváltozik az agyalapi mirigy és a tobozmirigy kivá
lasztása. A végeredmény a tudat teljes e l s ö t é t ü l é s e . A
reményben c s a l ó d o t t szív tehát a folyamatok egész so
rát okozhatja.
Az is lehetséges azonban, hogy a tanuló, aki átélte
az elérhetetlenség nyomasztó érzését és felfedezi, hogy
a természetre támaszkodó és számító törekvése tökéle-
52
tesen negatív eredményekhez vezet, most az én-je sürgö-
lődését leállítja, eláll minden dialektikus nyüzsgéstől,
de nem kétségbeesetten, hanem intelligens csendben,
nyugodtan. A szentírás ezt úgy nevezi, hogy »csendessé
válni Isten e l ő t t « .
A lecsendesülési folyamatban, melyet különböző né
ven ismertünk meg, a dolgoknak ugyanaz a lefolyása
fejlődik ki, de egészen más eredménnyel. Ez szintén a
medullával kezdődik. A »Gnózis előtti csendessé válás«
a medullát megnyitja a második rezgéshullám számára.
A Gnózis előtti elcsendesedés, »a szemek felemelése a
hegyekre, ahonnan a segítségnek kell jönnie«, bizonyos
t e s t t a r t á s t , bizonyos szervi állapotot, bizonyos pillan
tást hoz magával, szabálytalan ütemű, sajátos lélegzés
sel jár. Ezek nem olyan változások, melyeket a tanuló
kényszerít magára, hanem a csendből keletkeznek.
Ezek megnyitják a medullát, mint valami kelyhet, a
gnosztikus világosság számára. A szív valamelyest fele
gyenesedik ferde helyzetéből és új légzéstechnikai lehe
tőségek keletkeznek. A kis vérkeringés megváltozik, a
belső elválasztás másfajta váladékai befolyásolják a vér
lényt, s új tudatlehetőségek jelennek meg. Az új légzés
technikai lehetőségek abban állnak, hogy a medullában
kezdődött változás a vérben magasabb rezgésű étererők
felvételét teszi lehetővé. Ezek kémiai étererők, s válto
zást először az agysejtekben hoznak létre.
Ha a főszentélynek ez a megváltozása t a r t ó s , akkor
a tanuló anatómiailag, testileg egészen nyitva áll a
Szerzet második erőhulláma számára. Ennek célja, mint
korábban láttuk, a jelöltnek az újjászületésre való elő
készítése. Ezt az előkészületet nevezik a rózsakereszte
sek »Jézusban, az Úrban való aláhanyatlásnak«. Ez azt
jelenti, hogy az egész én-lény, személyiségével együtt,
mely anatómiai kapcsolatba került a második gnosztikus
sugárzással, egyre mélyebben, csendesen és ellenállás
nélkül, testileg belemerül a Krisztuslénybe, mely meg-
53
é r i n t e t t e . Teljesen és intelligensen átadja magát neki.
»Alázatosan beszélget teremtőjével«, ahogyan az Al
kémiai Menyegző mondja. Ezt nem szabad csupán misz
tikus folyamatnak látni, mert az ellenkezőjéről van szó:
ha valami is befolyással van a személyiségre, akkor ez.
A főszentélyre, a tudatközpontra gyakorolt befolyás a
személyiség minden szervében megmutatkozik. A főszen-
télyből sugárzik ki a tizenkét pár agyideg az egész test
be. A vért, az idegfluidumot és a tudatot az új kémiai
éter és é l e t é t e r befolyása alatt arra használják, hogy a
szervezetet lassan kiszabadítsák, kivonják a dialektika
uralma alól. Ez a s z é t t ö r é s tűzvésze, égetése, melyről a
hatodik fejezetben volt szó.
Ha ez az elválás, ez a Jézusban, az Úrban való aláha-
nyatlás előrehalad, akkor a j e l ö l t hazautazása folyamán
eljön egy új pszichológiai pillanat. Megkapja a meghívót
az Alkémiai Menyegzőre. Ez a meghívás, a felszólítás
sajátos módon történik. Valószínűleg olvasták. Rózsa
kereszt Krisztiánnak megérintik, vagy megkoppantják a
hátát. Az a benyomása, hogy fényes lény van jelen
égszínkék ruhában, s ruhája sajátos módon tele van csil
lagokkal. Az égi küldött jobbkezében harsonát tart, mely
be búcsúzóul oly erősen belefúj, hogy az egész domb be
leremeg, melyre Rózsakereszt Krisztián háza épült. A le
vél a rózsakereszttel van lepecsételve, s felirata így
szól: »Ennek jegyében t fogsz győzni«.
I t t a Gnózis harmadik áramlatának érintéséről, illet
ve ennek kezdetéről, a Szent Szellem érintéséről, a
transzfigurálás kezdetéről van szó. Az első áramlatban,
úgy mondtuk, a dialektikus erőket átcsoportosították,
aminek következtében az ember, tapasztalatai nyomán,
arra a felfedezésre jut, hogy a földi természet nem hoz
hatja meg a megváltást. A második gnosztikus áramlat
tal a tanuló rendszerébe új, magasabb rezgésű étererő
ket vezetnek be, aminek következtében a személyiség
minden atomjára kiható elszigeteltség alakul ki a
54
dialektikus élettel szemben. A harmadik érintésben pe
dig a személyiségnek meg kell újulnia, a Szent Szellem
által újjá kell születnie.
Ha ez a folyamat megkezdődik, akkor a tanulónak a
hátára koppantanak, azaz eddig ismeretlen feszültségű
és rezgésű erőáram érinti meg újra a medullát, mely a
kígyótűz-csatorna mentén lelövell, egészen a plexus-
sacralisig. E heves érintés következtében olyan tudati
felemelkedés válik valóra, hogy a tanuló a második szi-
dérikus s z ü l e t é s t úgy éli át - szervileg - mint valami
sokkot.
Valószínűleg tudják, hogy az ember az agyközpont
ban mintegy magával hordja a dialektikus makrokoz-
mosz csillagtengerének képét, ahogyan az az anyagi
születés pillanatában állt fenn. A dialektikus makro-
kozmosznak ez a vetülete az élet sok tapasztalatánál
mérvadó, mert ez a bevésett kép teljesen egyezik a kar-
mikus eredményekkel, melyeket a tanuló magával hor
doz aurájában.
Abban a pillanatban, amikor a Szent Szellem, az
isteni lényben lévő harmadik áramlat megérinti a ta
nulót, ennek agyközpontjába testileg belevésődik az
eredeti makrokozmosz, a Mozdulatlan Birodalom vetü
lete. Ezért mondható, hogy a tanuló másodszor is szü
letik.
É r t s é k ezt jól! Ahogyan egy újszülött gyermek tehe
tetlen, szervei képtelenek segíteni magukon, érzékszer
vei használatában rendkívül korlátozott, úgy van ez a
második szidérikus születésnél is, mely csak új, alapo
kat lerakó kezdet, az eredeti életbe való felemelkedés
és növekedés szempontjából.
Abban a pillanatban, amikor a második szidérikus
születés megvalósul, a tanuló mintegy maga e l ő t t látja
a küldöttet. Nem angyalt, nem valami tükörszféra
fényszellemet, hanem az eljövendő felettes én valóságát
látja. Az eredeti ember képét látja, aki van, aki volt, és
55
aki eljövendő, az e l s ő t és az utolsót. Benyomást kap a
Mozdulatlan Birodalomról, ahol nincsen kezdet és vég.
Ebben a pillanatban tehát egy nagyon sajátos és bo
nyolult helyzet fejlődik ki, az örökkévalóság és az idő
egymásbahatolása; a tanuló két világ polgára, olyan vilá
gé, amelyiktől aggastyánként elbúcsúzik, és egy másiké,
amelybe egyelőre tehetetlen lényként megy be.
A tanuló azonban, h o l o t t tehetetlen, Istenben nyug
szik, a Gnózisban, mely megérinti. Ezért van a meghívón,
mely az új életben való felébredést jelenti be, a szent
rózsakereszt jele. A tanuló e l ő t t megnyílik egy új auri-
kus tér, mint fényes, fehér ruha, mint ragyogó, fehér
rózsa, azoknak a fehér köntöse, akiket a Bárány mentett
meg. Ebben a rózsában benne áll a diadal keresztje. Egy
új személyiség született. Es ó, kimondhatatlan boldog
ság: Ennek jegyében t győzni fog!
56
VIII
Meghívó a menyegzőre
57
az új, valóban isteni élet fogalmának mondja.
A Mennyei Szerzet az elsüllyedt emberiség éjszaká
jában korszakok ó t a mindig is erre hív fel minket, de
jól meg kell érteni, hogy erre a menyegzőre csak névre
szóló meghívóval lehet elmenni, csak személyre szóló
utasításra lehet belépni. A személyre szóló meghívó
pedig az ösvény kulcsa. Az isteni valóság örök napja
mindig ragyog, az isteni szeretet és a mennyei élet dia
daléneke változatlanul hallható; de a szellemnek e vi
lágító hegyéhez csak azok közeledhetnek, akik szüle
tésüknél fogva hivatottak és Isten örömére utasítást
kaptak erre.
Ez az elkerülhetetlen feltétel is megtalálható a szent
írásban. Az ösvénynek ez a kulcsa sajnos ismételten
adott o k o t szomorú félreértésekre, melyek számtalan
embert k ö t ö t t e k még erősebben a dialektikus élet éjsza
kájához. A misztikus és természetvallásos hajlamú em
berek kiválasztásról beszélnek, isteni önkényről, ami
szerint az egyik előre k i j e l ö l t e t e t t az ösvény bejárására,
a másik meg nem. Az okkultista ugyanabba a lényeges
tévedésbe esik, mert szerzetektől és fényhierofánsoktól
teszi magát függővé, akik őt - úgymond - miután kivá
lasztották erre a kívánt életre, beavatják és hazavezetik.
Megkísérelünk tehát valamelyest világosságot vetni
az ösvény kulcsának igazságára, hogy megszabadulhas
sanak mindenféle rögeszméktől, mert ha Istennek meg
váltáshoz és megszabaduláshoz vezető adományairól
van szó, akkor senki sem függ másoktól.
Ha kötve érzik magukat, akkor ez az önámítás a
kötél. Ha a világosság keresésénél másoktól vélik alap
vetően függőnek magukat, akkor rögeszme teszi Önöket
függővé. Ha megszabadulásuk ösvényét eltorlaszoltnak
látják, akkor az Én rögeszméje a gát.
Az emberi lélek önálló lény, s az is marad, bármilyen
állapotban is él. Ezt a kijelentést esetleg kétesnek
tartják, s a dialektikus élet természeti törvényeitől és
58
erőitől való függőségükre, alapvető fogságukra utalnak.
Ezt a véleményt azonban azonnal feladják, ha megértik,
hogy mi az igazi szabadság. A dialektikus ember számá
ra, aki természetes ellentétekhez szokott, a szabadság
a k ö t ö t t s é g ellentéte, a függetlenség. A transzfigurista
számára azonban a szabadság nem más, mint a törvény
hez, értelemhez és kozmoszhoz fűzött, önálló belemerü-
lés az isteni valóságba.
A királyi menyegző ünnepére tehát mindenki hivata
los, aki az ösvényt önmagában szabaddá teszi. »Az
ösvényt önmagában szabaddá tenni« azt jelenti: lényét
előkészíteni a Szent Szellem befogadására, tehát be
menni egy magasabb természeti törvénybe, szabadon
hozzákapcsolódni egy új élethez. A tanulónak úgy kell
születnie erre a lehetőségre, hogy ezt a születést ma
gának kell véghezvinnie. Ha ez a születés megvalósult,
akkor a tanuló új életre hivatott, s ehhez az isteni
szellem világosan és félreérthetetlenül elvezeti.
Tárgyaljuk meg tehát ennek az új születésnek a lé
nyegét és folyamatát. Hallottak a kígyótűzrendszerről,
amellyel minden dialektikus lény rendelkezik. Ez a kí-
gyótűzrendszer az életnek, a tudatnak a székhelye. Eb
ből a rendszerből ered a gondolkodás, akarás, érzés és
cselekvés. Ez a bonyolult életforrás egészen pontosan
arra a világra, arra az é l e t t é r r e van hangolva, amelyben
ennek az életnek kell kifejezésre jutnia. Az élet és az
élettér közötti egyensúly annyira alapvető, hogy ennek
bármilyen megzavarása elkerülhetetlenül katasztrófát
okoz.
Az aurikus lény, amely a megtestesülések folyamán
nem hal meg, pontosan feljegyzi minden lét tapasztala
tait. A megnyilvánulási térben megjelenő minden új lét
így az előbbinek az élethű folytatása, mely összhang
ban van az élettérrel és a kozmosszal. Az élet a múl
ton, az élettéren és a kozmoszon belüli mozgásra és
tartózkodásra kényszerül. Nem léphet ki ebből a keret-
59
bői. mert a dialektikus természetrendből magyarázható,
teljesen egyezik ezzel, ezzel áll, vagy bukik. Az élet ha
tásköre tehát nem terjedhet korlátlanul minden irány
ban. Az élet k ö t ö t t , s ezen a hatáskörön belül megpró
bálhat megnyilvánulni a jóban vagy a gonoszban. Élet
terünk a szüntelen változás képét, a kikelet, virulás és
hanyatlás és az ellentétek képét mutatja, s életünknek
és életforrásunknak, a kígyótűzrendszernek tehát telje
sen egyeznie kell ezzel. Ez az Ön átka, az emberi nem
átka. Mi, az Iskola tanulói, tudjuk ezt!
Minek kell tehát megtörténnie, ha meg akarnak me
nekülni e t t ő l az é l e t t ő l , e t t ő l az á t o k t ó l ? Bizonyos,
hogy a kígyótűzrendszer életállandója, az Én, nem kí
sérelhet meg más életmódot. Az ember bármilyen
életmóddal is próbálkozik, annak mindig is ebből az élet
térből kell erednie, mindig ebből magyarázható, mert,
mint mondtuk, az élet és az é l e t t é r teljesen egyek. Ha
le akarják rázni magukról az emberi nem átkát, akkor a
kígyótűzrendszerben másik életforrásnak, másik élet
erőnek kell hatalomra jutnia, mely nem ebből a termé
szetből magyarázható, úgy, hogy a régi életet ebben elő
ször háttérbe szorítja, majd eltörli. Ezt nevezzük a Szent
Szellem »kitöltésének«, vagy a Szent Szellem általi be-
árnyékolásnak.
Akinek szabad befogadnia ezt a szellemet, az szüle
t e t t és hivatalos a királyi menyegzőre. Annak szabad a
szellem hegyére törekednie, mert az új kígyótűz, a
valódi pünkösdi tűz érintése miatt kapcsolatba került
egy másik é l e t t e r ü l e t t e l , másik kozmosszal, s így az
egyetemes törvény arra készteti, hogy ezzel az új világ
valósággal éljen és legyen összhangban.
Az a furcsa helyzet keletkezik, hogy egy lény a sze
mélyiségével, húsból és vérből lévő testével ebben az
élettérben áll, kígyótűzrendszerével azonban másik élet
területhez tartozik. Az ilyen emberről mondja a szent
írás, hogy ezen a világon van, de nem ebből való. Érthe-
60
tő, hogy ez nem normális állapot, ha az új születésből
meg is magyarázható. A személyiség ehhez a világhoz
tartozik, az élet azonban már nem. Mot újabb folyamat
nak kell megjelennie, mert a személyiség, mely ebből az
életből, ebből az élettérből magyarázható, a másik élet
térre nem alkalmas, amire viszont a tanuló az új kígyó-
tűzszületés miatt hivatott.
Ezért kell a régi személyiséget, a régi templomot
lebontani és új templomot építeni. Az új kígyótűzszüle-
tés után tehát az átalakulás vagy transzfigurálás folya
matának kell kifejlődnie. Amikor az új születés a tanulót
a transzfigurálás elé állítja, akkor szabad törekednie a
szent hegyre, ahol három hatalmas templom áll. O t t
elejétől végéig megnézhet és megvalósíthat mindent.
Az egyetemes tanban sokszor van szó erről a három
templomról, vagy arról, hogy három nap a l a t t kell felé
píteni. Itt az új személyiségről van szó, melyet az új élet
térben kell felépíteni: az új tudat templomát, a vér új
templomát és az anyagtest új templomát.
Ha kígyótűzrendszerüket új kígyótűz érinti meg, ak
kor ez még nem jelenti azt, hogy az új tudattemplom
már elkészült. Ennek a templomnak (melyet fának is
mondanak, az élet fájának), újnak, magasnak és erősnek
kell lennie, szilárdan kell állnia, tizenkét pár ágának
teljes lombdíszében egészen másképpen kell sarjadnia,
mint ahogyan ezt jelenlegi idegrendszerük teszi. Ennek
megfelelően új, tizenkétszeres vérlénynek kell kibonta
koznia, hogy megdicsőült t e s t emelkedhessen oszloppá
az isteni templomban.
így szabad tehát felismerniük, hogy a Szent Szellem
megszületése természetes, dialektikus létük kígyótüzé-
ben kezdet, az igazi tanulóság kezdete, a transzfigurá-
láshoz vezető út kezdete. Ezért kell Rózsakereszt
Krisztián Alkémiai Menyegzőjének is ezzel kezdődnie.
S mivel ez a kezdet a lét szabálytalanságával jár (az
ember a világban van, de nem belőle való), a tanulót
61
ebben a helyzetben figyelmeztetik:
De nagyon-nagyon vigyázz,
magad e l ő t t vizsgázz.
Ha nem fürdesz szorgalmasan,
a menyegző neked biztosan
megárt.
Kárt szenved az elcsüggedő,
meg aki a mérlegen túl könnyű.
62
éntelen vágyakozás csendjében. Ezen alapul a szellemi
születés.
Ha Önök szent komolysággal szándékozzák megta
lálni az élet szellemét, akkor maguknak kell azt felé
leszteniük kígyótűzrendszerükben. Ha el akarják nyerni
a szellemet, akkor legyen bátorságuk elveszíteni önma
gukat. Aki a szellemet akarja látni, annak a saját lényé
ben kell azt szikrából lánggá szítania. Hogyan? A ke
reszt ösvényének bejárásával; azaz a saját kezeivel kell
szétszakítania a dialektika láncait. Ha ebben a folyamat
ban képesek a szellemnek olyan é l e t á l l a p o t o t nyújtani,
mely az új életforrás éntelen szívbéli vágyakozásának
csendjéből fakadt, akkor a szellem él mindörökké.
63
IX
64
állapotunk tudatában, tehát önismerettel meg lehet
valósítani és az ezzel kapcsolatos emberi reagálással,
hogy a dialektikát elutasítjuk, világosan nem-et mon
dunk a világnak. Ezen kívül az eredeti emberiség rendel
tetésének áttekintésére, alapvető belátásra van szükség.
Az eredeti alakulásnak ebben a kezdeti folyamatában
még semmi sincsen a transzfigurálásból. Itt még transz-
mutálásról van szó. Transzmutálás alatt az egész mikro
kozmosz kezdődő transzfigurálásra való e l ő k é s z í t é s é t
értjük. Transzmutálás a dialektikus lény haladó tisztu
lása, új építőanyagok gyűjtése és rendezése.
Ha ez a mű az első születésben létrejött, akkor a
jelölt átmegy a második fázisba. A második fázis a j e l ö l t
figyelmét a régi templomtól és a régi é l e t t é r t ő l való el
búcsúzásra, és az emberi nem új, eredeti templomának a
megépítésére irányítja.
A harmadik fázis kezdetén ez a nagy mű létrejött. A
jelölt akkor újra élő lélek lett, mint egykor. Rálép a
dicső útra. mely az élő lélektől az é l e t e t adó szellem
hez vezet.
Az ösvényre lépő tanulót természetesen az a bensősé
ges vágy fűti, hogy felöltöztessék az eredeti élet lakásá
val, de világosan áll a tudata előtt, hogy a régi templom
ban először a transzmutálás munkáját kell elvégeznie,
hogy »a világban legyen, de már ne legyen ebből való«.
Nem áll meg tehát, hogy szenvedélyes elragadtatással
az ösvény végcélját bámulja (habár a c é l t ismernie kell),
hanem a jelenre összpontosul. Tudja, hogy a »nemsoká-
ra« eljön, de a »most« az időszerű. A »most« is boldog
ság, ha a végcél világosságában természetesen tökélet
len is. így megelégszik azzal ami van; nem szerénység
ből, hanem az aktuális, élő, vibráló »most«, a jelen
miatt, melyben oly sok a tennivaló másokért és saját
magáért is. Ezért állítja a hegyi beszéd az időszerű je
lent az ösvényen lévő tanuló elé. »Ne aggódjatok a hol
nap miatt! «
65
A világ folyásában legtöbb sorstársunk a jövőt haj
szolja, páni félelemmel menekül a jelen elől. Meg kell
tanulnunk, hogy az örökkévalóságot a jelenben kell és
lehet megragadni. Akinek szabad az e l s ő kígyótűzszüle-
t é s dicsőségét ünnepelni (ha olyan testben is, amely a
szenvedés, öregség, bosszúság és az ellentétek kegyet
len játéka a l a t t görnyed), az az örökkévalóság megvál
t o z t a t h a t a t l a n világosságában áll és az időszerű jelen
örömében örvend.
Ismerik már a »most«, a jelen pillanat örömét? Annak
a tudatát, hogy: a megrendíthetetlenben állok, az élő
lánc része vagyok, mely innen az örökkévalóságig ér?
Ne örüljenek túl korán, felületességből, mert ha
szegletkövük nem elég erős, akkor csalódni fognak.
Vigyázzanak, hogy ne szépítgessék túlságosan a jelent.
Vannak akik szegényes és ködös jelenjüket a látszat és
igaztalanság mögé próbálják elrejteni, s figyelmüket
mindig a mások jelenjére irányítják.
Mielőtt az új valóság örök örömeit élvezhetik, telje
sen és tudatosan el kell pusztulniuk annak a jelennek a
kínjaiban és szétforgácsolódásaiban, mely elől a tömeg
gel együtt éppen menekülni szeretnének. A dialektikus
ember messzemenően meghasonlott lélek. Nem az élet
fájának gyümölcsét eszi, mert arra nem képes. Meg kell
elégednie a jó és gonosz ismerete fájának termékével.
A jónak őbenne nincsen maradandó értéke, mert mú
landó. Nem lényeges dolog. Nem olyasmi, amiből épí
tőanyagot lehetne csinálni. Csak az alapvetően gonosz
lényvalóságának illó, lényegtelen ellentéte. Ezt tudják,
de bevallják-e b e l s ő törvényszékük e l ő t t is? Pedig az
önismeret törvénye megköveteli ezt. Ennek a törvény
nek a b e t ö l t é s é b e n rejlik az ösvény kulcsa.
Minden misztérium, a régmúlttól a mai napig is en
nek a követelményével szembesített: létállapotukat be
kell vallaniuk b e l s ő törvényszékük e l ő t t . A jelen beval
lásának kell azt a jelent megelőznie, melyről Pál mond-
66
ja: megtanultam megelégedni azzal, ami vagyok. Ezt
nevezték a régi misztikusok bűnbevallásnak. Később
mennyire félreértették ennek az igazi j e l e n t ő s é g é t ! A
bűnbevallás kultúránkban valami változatos ügyeske
dés, amivel a b ü n t e t é s t akarják elkerülni, vagy a c é l t
illetően előnyösebb helyzetbe kerülni.
Az önismeret törvényének hatása a l a t t a Szellemi
Iskola egészen mást ért. I t t nem a társadalom szem
pontjából úgynevezett szégyen, nemtörődömség, képmu
tatás és t ú l z o t t anyagiság beismeréséről van szó, mert
aki még ezekben él, az ne törekedjen a beavatás templo
mára. Az olyannak először esetleg az üdvhadsereg, vagy
hasonló intézmény gondozása alá kell kerülnie. A rózsa
kereszt előudvara nem a társadalmilag vagy erkölcsileg
fogyatékosok számára készült. Ez semmiképpen sem azt
jelenti, hogy ezekkel szemben nem érzünk szánalmat és
nem kellene segíteni nekik.
A rózsakereszt Iskoláját a tökéleteseknek sem szán
ták, mert az egészségesnek nem kell orvos. Az Iskola
az efézusbeliekért, bizonyos etikai életmódú embere
kért van, akik magas erkölcsi, társadalmi, misztikus és
intelligens szabályok szerint élnek. Csak az ilyeneket
veszi fel.
Miért? Mert a dialektikus értelemben fogyatékosok
nak még dialektikus fejlődésre van szükségük, minde
nekelőtt pedig azért, mert még olyan karmikus teher
alatt görnyednek, melyet csak ebben a természetben, a
dialektikus viszonyok k ö z ö t t lehet lebontani, kiegyenlí
teni. Az így terhelt ember, aurikus lényének ilyen állapo
tában nem hagyhatja ki a következő fokot - de bizonyos
szerzetek segíthetnek neki.
Az önismeret törvénye csak azokra vonatkozik, akik
dialektikus tevékenységük területének határán állnak,
akikről azt lehet mondani, hogy: »Tudom a te dolgaidat,
a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat
nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apos-
67
tolóknak mondják magukat, h o l o t t nem azok, és hazu
goknak találtad őket; és terhet viseltél és béketűrő vagy,
és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.«
Ezeknek az embereknek, akik fáradozások és szere
t e t t e l j e s szolgálat közepette elhatoltak lehetőségeik
határáig, s most a falakat döngetik, hogy eresszék át
őket, ezeknek meg kell tanulni megérteni, hogy miért
vannak a falak, meg kell érteniük, hogy milyen ma
gasról buktak alá: az eredeti élet, a szellem hegyeinek
magaslatairól. Át kell hatolniuk természetes dialekti
kus állapotuk szerkezeti és alapvető tökéletlenségének
a felismeréséhez. Nem elérzékenyülve, könnybe lábadt
szemekkel és önsajnálatban, hanem teljesen tudatosan
kell tapasztalniuk állapotuk baját az isteni valóság tu
datalatti ismeretének világosságában.
Amikor a régi misztériumok az I t t és a beavatás
temploma közötti mély szakadékról, vagy a halál folyó-
járól, a Stixről beszélnek, akkor a dialektika és az isteni
valóság közötti alapvető szakadékról van szó. A tanuló
nak tudatában kell lennie ennek, ismernie kell a »bűnét«,
s ezt b e l s ő törvényszéke e l ő t t be is kell ismernie.
Miért bűntudat? Nem elég a tudat? A tudat ebben az
esetben csak a korlátozások tapasztalata lenne. A bűn
tudat sokkal mélyebbre hatol. Az efézusbeli érzi és tud
ja, hogy elhanyagolta »első szeretetét«, az isteni valóság
ban élő lélek létállapotát és teljes mértékben felismeri,
hogy milyen szédületes magasságról bukott le. Azért
kell ennek nem csak »tapasztalatnak« lennie, hanem
»megtérésnek« is, az isteni szeretetvalóság tökéletessé
géhez való odafordulásnak. »Akinek van füle, hallja,
hogy mit mond a szellem a gyülekezetnek.«
Akinek van füle, megérti amit hall és ennek megfe
lelően cselekszik, ahhoz jön el a Stix révésze, hogy át
vigye őt a halál folyóján. Akinek, mint efézusbelinek,
megvan az ősemlékezés kincse, azt nap mint nap hívják
a királyi menyegzőre. Az lehajtott fejjel és keresztbe-
68
font karokkal áll folyója partján. Úgy érzi magát, mint
Rózsakereszt Krisztián, miután megkapta a meghívót.
A hideg verejték t ö r ki rajta; mert, habár felismeri,
hogy ez az előre bejelentett menyegző, nem gondolta,
hogy ilyen fáradságos körülmények k ö z ö t t zajlik le.
Ugyanakkor észreveszi súlyos félreértését, vakságát,
személyiségének, életvitelének és testvéri, felebaráti
szeretetének k o r l á t o z o t t s á g á t . Tapasztalja, hogy a
közönséges természethez van kötve. Amikor tehát re
mény és félelem között ingadozik, s magát szüntelenül
vizsgálgatva csak gyengeséget és t e h e t e t l e n s é g e t talál,
végül elhatározza, hogy a megszokott utat követi.
Forró imát mond és lefekszik aludni, azt remélve, hogy
álom képében kap isteni útmutatást, ami - Istennek
hála - valóban meg is történik.
Tény, hogy minden j e l ö l t t e l , akit felszólítanak a me
nyegzőre, már jóval azelőtt, hét évvel azelőtt tudatják
ezt. Ne hétszer 365 napra gondoljanak, hanem egy idő
szakra, az előkészület bizonyos időszakára, melynek
jelei leolvashatók a saját aurikus szféra érzőközpontjai
ban. Itt a Szerzet által megérintettség bizonyos állapo
táról van szó. melyben a j e l ö l t fog élni. J e l e n é t különös
események jellemzik; előkészítik az ösvényre. Amikor
megjön a meghívó, a tanuló Jordánja partján áll, tökéle
tes, mélyen bevésődött bűntudatban. így, remény és ret
tegés közepette várja az álmot.
Ne essenek abba a nagy tévedésbe, hogy az itt emlí
tett álmot és ennek következményeit annak tartsák,
amit Önök értenek alvás és álom alatt. Rózsakereszt
Krisztián nem reked meg a bűntudata görcsében. Mihelyt
ennek a tapasztalata mélyen belevésődött a lényébe, szó
sincsen többé szüntelen önsanyargatásról, amihez a
misztikusok vannak hozzászokva, hanem átmegy az ab
szolút nyugalom állapotába, a »nem- cselekvés« állapotá
ba, melyről Lao Ce is beszél. Ez az az állapot, amelyben
»legyen meg a te akaratod«, amit a zsoltárok szerzője
69
»a Felséges rejtekének, pajzsának« nevez.
70
Rózsakereszt Krisztián álma (II)
71
mindenki a hallásra van utalva, melynek segítségével
csak valami találgató tájékozódás lehetséges. Rózsake
reszt Krisztián érzi, hogy meg van béklyózva, s amit hall,
az azt mutatja, hogy fogolytársai is ebben a helyzetben
vannak. Mindenütt lánccsörgés, sóhajtozás, nyögés és
küzdelem, amellyel egyesek szeretnének mások fölé ke
rekedni, hogy valamivel több levegőt és teret kapjanak.
Mindenhonnan szüntelenül hallatszik a szemrehányás,
mert a bajért mindegyik a másikat okolja.
Ezt az á l l a p o t o t Önök kétségtelenül teljes mérték
ben felismerik. Ez a mindennapi élet, s emiatt a helyzet
miatt a dialektikus emberben az emberi nem végleges
megváltását illető pozitív belátásnak nyoma sincsen.
Minden és mindenki találgatásra van utalva, mindenütt
leírhatatlan a zavar és kimondhatatlan szenvedés. Bör
tönfal és lánc minden ember öröksége.
Rózsakereszt Krisztián ekkor hirtelen trombitaszót
és dobpergést hall, s ugyanakkor fénysugár hatol a bör
tönbe. Ugye értik, hogy a figyelmet itt a Szerzet munká
jára irányítják, mely ezen a világon megjelenik, hogy a
keresőknek megmutassa az elveszett hazába vezető ös
vényt, s a j e l ö l t n e k segítsen azt bejárni is.
Trombita a l a t t általában valami rézből készült fúvó
hangszert értenek. A régi b ö l c s e s s é g azonban egészen
mást é r t ez alatt. Ez is hangot hallat, de nem szabad
fémhangszerre gondolnunk. A misztériumok trombitájá
nak hangját a Szerzet szolgái keltik. Egy tudatosan kel
t e t t rezgésről van szó, mely mélyen kezdődik, lassan
felerősödik, majd éppoly lassan suttogássá halkul. Ezt
a rezgést azért keltik, hogy behatolhassanak a dialekti
kus világvalóságba. Aki meghallja ennek a trombitának
a hangját, annak olyan rendkívül csodás élményben van
része, melyet nem lehet szavakba foglalni.
Ugyanígy értsék a dobpergést is. Ne közönséges
üstdobokra gondoljanak, melyeket a s ö t é t múltban val
lási ünnepeken vagy harci zenének használtak, hanem
72
figyeljék meg a tényt, hogy a trombitaszóval egyidejű
leg a dobpergés is hallatszik. Legtöbbször két dobról
beszélnek, melyek a darab fő hangjait adják, amelynél
verni kell őket. A trombita i t t a Szerzet vibráló hívása,
mely behatol a s ö t é t s é g legmélyebb odúiba is. A dupla
dobverés azt jelképezi, hogy az erre fogékony, nyíltszí
vű embert mintegy a szívverés ritmusában, lényvalósá
gának pozitív és negatív nézetében, nagy erővel megtá
madják.
Tehát fénysugár hatol a börtönbarlangba vagy töm-
löctoronyba, ahogyan fogdánkat szintén ábrázolják.
Rózsakereszt Krisztián pszichológiailag helyesen éli át
látomása következő fázisát. Ha földi világunk menetét
úgy kell elszenvednünk, hogy teljesen megfelelünk en
nek a természetnek, akkor sokféle bajt enyhít az alapve
tő sötétség fekete bársony köpenye. Ha azonban az iste
ni világosságnak egy sugara világítja meg tömlöcünket,
akkor r e t t e n e t e s vészét teljes mértékében és valóságá
ban tapasztaljuk.
Ha ennek az Iskolának egy tanulója rádöbben álla
potára, akkor ez annak a ténynek a következménye,
hogy a Szerzet fénye trombitaszóval és dobpergéssel
behatolt a lényébe. Aki a dialektika lényegét dogmának
látja, az még nem j u t o t t el ehhez a tapasztalathoz. Ez a
felismerés kegyelemadomány, mely a másodperc töre
déke a l a t t viszi végbe azt, amihez egyébként egy tanul
mányokkal és megfontolásokkal teli emberélet sem
elég. A tanuló belülről látja a földi természet pokolra
törését, az ijedelem keringését, olyan tökéletesen és
közvetlenül, hogy a dialektika filozófiája már csak en
nek az elsőkézből jövő ismeretnek a bizonyítéka
A régi b ö l c s e s s é g a tömlöcbe e s ő fénysugár kegyel
mét az isteni szeretet felfedező világosságának nevezi,
melynek következtében a tanuló látja és átéli saját álla
potát és környezete helyzetét, mégpedig olyan mélyreha
tó élményként, hogy, mint Rózsakereszt Krisztián, az
73
ijedségnek és veszedelemnek e káoszát alig képes leírni.
Ekkor a fény által megvilágított lélek életkönyvének
nagyon szomorú oldala következik, melyet Johann Va
lentin Andrea nagy őszinteséggel ír le. Amikor a Szer
zet világosságában a lélek először látja meg léte való
ságát és az iszonytól megrendül, akkor első reakciója
páni félelem és önfenntartási ösztön. Reméli, hogy
megszabadul; nézi, merre szabad az út, s ebben az
ösztönben jó kiindulópontra akar szert tenni: előre tola
kodik az e l s ő sorokba.
Rózsakereszt Krisztián is ezt teszi. Nem késlekedik,
hanem nehéz láncaival átfurakodik a többiek között és
sikerül egy kőre felállnia. A többiek többször is megra
gadják, de kézzel lábbal védekezik, amennyire csak tehe
ti. Rózsakereszt Krisztián nagyon komolyan és őszintén
vallja be tanulói ösvénye életútjának ezt a szomorú fá
zisát. Semmi emberi dolog sem idegen számára.
Minden ember keres valami alapot, alapkövet, melyre
önfelfedezése után támaszkodhat. S hányan vannak,
akik el akarják Önöket cibálni a helyükről, a pozíció
jukból? Ugye nagyon is hajlandók felvenni a harcot, az
érvényesülésért f o l y t a t o t t küzdelmet? Csak amikor már
nagyon s o k s z o r átnyújtották tanulónak a Szerzet ta
nácsát, hogy ez a viszálykodás veszélyes és be kell
szüntetni, akkor lesz alkalmas a további segítségre.
Hallja, hogy a t ö m l ö c b e hét k ö t e l e t eresztenek le, s
hogy mindenkit megszabadítanak, aki bele tud kapasz
kodni és rajta tud maradni valamelyiken. A Szerzet,
mely harsonaszóval és dobpergéssel tör be ebbe a vi
lágba, hétszeresen tevékeny, hogy mindenkit megment
hessen, aki alkalmas erre. A hétszeres módszert részle
tesen megmagyarázza az »Univerzális Gnózis« című
könyv, újabb megbeszélését így nem tartjuk szükséges
nek. Csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy Rózsakereszt
Krisztián a hatodik kötéllel, a hatodik plexuskör újra
élesztésével szabadul ki börtönéből. Ezután felfedezi,
74
hogy seb van a homlokán, melyet felhúzása közben egy
éles kő okozott, s hogy emiatt ruháján vérfoltok látha
tók. A homlokon lévő seb egy dicső jel, annak bizonyíté
ka, hogy új lélek született, hogy új kígyótűz vonulhatott
be a spinális rendszerbe. A homlokon lévő sebet nevezi
az evangélium »az emberfia jelének«, mellyel az Úr szol
gáit pecsételik le és mentik meg minden dialektikus
veszélytől. Ez a pecsét egy új embertípus jele, aki dia
lektikus személyiség létére új lélektűzzel van felszerel
ve, s így képes bejárni az újjászületés ösvényét. Ezt a
nagy csodát akarja Rózsakereszt Krisztián álma megér
tetni, hogy ugyanis nem csak a t ö k é l e t e s ember járhatja
be az ösvényt, hanem ez a többiek számára, a tökéletlen
ségükben megragadottak számára is nyitva áll.
A jelölt az éntelenség állapotában rájön, hogy miért
hívják, miért kap meghívót. Nem arra hívják meg, hogy
azonnal lépjen be a tökéletességbe, hanem meghívása
után kitűnik, hogy hosszú és terjedelmes folyamatban
teszik képessé a t ö k é l e t e s s é g b e való belépésre. Tehát
nem mindjárt a végcélhoz hívják, mert erre bizonyára
nem lenne alkalmas. Arra hívják és választják ki, hogy
egyáltalán rálépjen az ösvényre és megtanuljon azon
járni - tehát egy üdvözítő folyamathoz hívják.
A megszabadítás a tömlöcből, az új embertípussá ne-
mesedés új kezdetet jelent, egy ösvény kezdetét, me
lyen a tanulóra szintén nagy fáradalmak, veszélyek és
bonyolult nehézségek várnak. Ez az új állapot azonban
nagyon különbözik a puszta dialektikus állapottól. A
dialektikában a tanuló a le és fel, az ide és oda ered
ménytelen fáradalmai e l ő t t áll, amelyek valamilyen for
mában szakadatlanul ismétlődnek. Az új lélekállapot-
ban minden legyűrt akadály végleges győzelem és új
lényvalóság alapköve. Ezért ajándékozza meg ez az álom
Rózsakereszt Krisztiánt nagy, belső nyugalommal.
Azáltal, hogy Krisztus Szerzete hozzányúl a tanuló
hoz, a tanuló megszabadul béklyóinak gyökereitől. Ha
75
felfedezi, hogy láncai sebeket okoztak neki, s csak ne
hezen tud mozogni, akkor azt mondják neki: »Fiam, ne
törődj hiányosságoddal, hanem emlékezz a gyengéidre,
s adj hálát Istennek, aki téged már ezen a világon ilyen
magasra engedett emelkedni a világosság felé. Tartsd
meg ezeket a sebeket az én kedvemért«.
Rózsakereszt Krisztián álomlátomásának célja tehát
az, hogy a j e l ö l t n e k intelligens módon megmutassa,
melyik pillanatban és melyik létállapotban kezdődik
számára az ösvény.
E l ő s z ö r meg kell lennie annak a tapasztalatnak, hogy
az ember a sötétségben fogoly; azután ugyanannak a
tapasztalatnak, de ezerszer erősebben, a világosság mi
att, a Szerzet felfedező világossága miatt; harmadszor
a páni félelemnek, az önzésben, az én-központúságban
kifejezésre j u t ó önfenntartásnak és helytállásnak a le
győzése következik; negyedszerre az éntelenség nyu
galmának kell megjönnie, a dialektikus megszabadulási
törekvés abbahagyásának, félelem és kétségbeesés
nélkül; ö t ö d s z ö r az új lélektűz belemerülésének kell
magvalósulnia a spinális rendszerben, ami a Szerzet új
kéznyújtása; hatodszor az ösvényrelépés következik,
végül pedig az újra elnyert szabadság, hogy az ember
Isten gyermekévé válhat.
Megfontolásaink végén vessünk még egy pillantást a
homlokon vérző sebre, az új é l e t t e l való lepecsételésre.
Ez a seb a régi lélekanyag elfolyását jelképezi, fájdal
mak, kínok és heves belső küzdelem közepette. A régi
természet helyét az új vér, Krisztus Szerzetének új lé-
lekanyaga foglalja el. A Szerzet É l ő Vizének ivása a há
laadás kelyhe, melyet megköszönve áldunk, a közösség
Krisztus vérével. A tanuló bizonyára megérti, hogy nem
ihat az Úr poharából, ha ugyanakkor a természet poha
rából is iszik. Nem szolgálhatja egyszerre Istent és a
mammont.
Ezért kell e l ő s z ö r e t t ő l a természettől teljesen elbú-
76
csúznia, ezt a búcsút teljesen megvalósítania, teljes én-
telenségben. Nem szabad többé a gonoszság poharából
frissítenie magát, hogy a régi kígyótűz elfolyhasson, s
az új bort olyan serlegben fogadhassa, mely az Úrnak
készült.
77
XI
78
Ahogyan vércsoportokat különböztetünk meg, ame
lyeket az orvostudomány vesz figyelembe, úgy félreis
merhetetlenül létezik öt, alapvető embercsoport, melye
ket a transzfigurista tudomány vesz figyelembe. Bárho
gyan is. az emberiségnek van egy teljesen egyenirányított
törekvése, a vérművelésre való őstörekvés, s ezzel a vér
megváltoztatásának a kísérlete. Ez az emberi lét ős-
ösztöne.
Ehhez végtelenül változatos és különböző utakon
akarnak eljutni, de az ösztön mindig ugyanaz. Nincsen
alapvető különbség azok között, akik vérátömlesztést
végeztetnek, a vértisztítást valami gyógyszerrel akarják
elérni, s ehhez egy orvos segítségét veszik igénybe, és
azok között, akik ezt egy iskola vagy egyházi intézmény
által akarják elérni, vagy J é z u s Krisztus vére által
akarnak megtisztulni. Minden esetben vérátömlesztésről
van szó. A vöröskereszt véradási szolgálata és a külön
böző egyházi intézmények sokban megegyeznek.
Aki társadalmi helyzetét házassággal akarja megjaví
tani; aki a táplálkozását változtatja meg ismert okok
miatt: egy kormány, amely tiltja a fehérek és feketék
vérének keveredését; az egyház, mely a vegyes házassá
got tiltja; egy csoport, mely részt vesz az úrvacsorán;
az egyház, mely alárendeltjeit mágiával és tömjénfüsttel
tartja fogságban; minden intézmény, mely kulturálisan,
a metafizikában, okkultisztikusan vagy transzfiguriszti-
kusan buzgólkodik, azt bizonyítja, hogy ugyanazon ős-
ösztön megszállottja.
Szükséges tehát, hogy Iskolánkban mi is elgondol
kozzunk a vér rejtélyén és meghatározzuk a helyünket
ebben az általános mozgalomban. Meg kell tanulnunk
belátni, hogy a vérrel kapcsolatos követelményeket il
letően semmi emberi dolog sem idegen nekünk.
Kötelességünk ezt a tanulmányt mély megfontolás
tárgyává tenni, melynek le kell hatolnia az alapokig,
mert az utóbbi években a világon különös ö t l e t került
79
forgalomba, t i t o k z a t o s impulzus mozgósítja az embe
riséget, s az emberiség megpróbál reagálni. Az intelli
gens embernek, a világ eseményeit összefüggéseikben
kell vizsgálnia. Ha századunk húszas éveire gondolnak,
akkor azt látják, hogy a fasizmus és nacionálszocializ-
mus ötletével egyidejűleg a kiválasztott nép ötlete, a ki
tűnő, hangadó, a világot vezetni tudó faj ö t l e t e is felme
rül. Személyiségek, mint d-Annunzio Olaszországban és
Rosenberg Németországban, latin, illetve germán ö t l e t
szószólói voltak. Önök talán tudják ezt, talán a hideg
b o r z o n g o t t végig a hátukon, mert a vérükig érezték,
hogy milyen óriási hatalmakat szabadított fel ezeknek
az ö t l e t e k n e k a kinyilatkoztatása.
F e l t ű n t - e azonban az is, hogy ugyanez az ö t l e t az
angol népben is erősen él? Ismeretes-e, hogy Angliában
nagy, hangadó c s o p o r t abból az ö t l e t b ő l indul ki, hogy
az angol nép az új Izrael kiválasztott népe? S hogy ez a
csoport ezt mindenféle úgynevezett tudományos módon
bizonygatja?
F e l t ü n t - e , hogy ugyanaz az ö t l e t (»Mi vagyunk az
Isten által tervezett, fövendő, kiválasztott nép«) Ame
rikában is él? Elég gyakran megtalálható az amerikai
irodalomban. Amerika vezető helyzete persze pillanat
nyilag a gazdasági világhelyzetből magyarázható, de az
amerikai mítosz számára is mérvadó.
Ahogyan a németnek vethetik szemére, hogy fölény
ben képzeli magát, ugyanúgy mondható ez joggal az an
golról és az amerikairól is. Véleményük szerint Európa
kialvó, pislákoló hamucsomó, mely fölölt magasra emel
kedik az amerikai demokrácia és hatalom. Világunkon
pedig milliók hajlonganak alázatosan az amerikai óriás
e l ő t t . Mindenekelőtt a metafizikában, a vallásban és az
okkultizmusban l e t t Amerika egyre hangadóbb, s a Vati
kánnál m o s t az amerikai befolyás a legerősebb. Olvas
hatják például Baird Spalding »Távol-Kelet mesterei«
című könyvében, hogy mindezek a mesterek kivétel nél-
80
kül az amerikai népre utalnak, hogy az az eljövendő.
Figyelmüket továbbá a szovjet ö t l e t r e is felhívjuk
mely szintén hatalmas erővel sugárzik a világ f ö l ö t t .
Az eljövendő szláv kultúrfaj szláv mítosza itt másféle
és más megjelenésű. Tanulmányozzák csak az orosz
irodalmat, figyeljék meg a körülményeket.
Kínában is hasonló mozgalom üti fel a fejét, s egyre
nagyobb terepet hódít. »Mi vagyunk a legrégibb kultú
rájú faj. Népünkben minden bölcsesség, minden erő és
szépség, minden jóság, igazság és igazságosság meg
van. Tengernyien vagyunk. Ébredjetek fel, s árasszuk el
a világot vívmányainkkal.
Ha ezt képesek megfigyelni és tárgyilagosan meg
vizsgálni, akkor felfedezik, hogy úgyszólván minden né
pet egyre növekvő erővel ragad meg az ö t l e t : mi vagyunk
az ígéret népe, mely eljövendő. Sok népnél jut kifejezés
re ez az ö t l e t , s művészetük, tudományuk és vallásuk
széles körben terjeszti ezt.
I t t tehát kimutathatóan egy t i t o k z a t o s impulzusról
van szó, mely az egész emberiséget megragadta, s a
vérben talál visszhangra. Erre a hatalmas impulzusra a
népcsoportok, fajok, és népek vérbeli különbségeik mi
a t t különbözőképpen reagálnak. Meg kell vizsgálnunk,
hogy e sok vérreakcióban látjuk-e a lényeget, az igaz
ságot; hogy az oly sokfelé o s z l o t t vérképlet csillogá
sából ki lehet-e még szabadítani az igazságot. Nem le
hetséges-e, hogy ennél a vizsgálatnál a saját vérünk
csap be minket? Képesek vagyunk-e még tárgyilagosan
látni és következtetéseket levonni? Nem tévedés-e
egész filozófiánk, mely esetleg saját vérnézetünkből
magyarázható? Nem lenne-e jobb a sorsra bízni magun
kat, mert végeredményben úgy sem vagyunk képesek
kibogozni az igazságot?
Világunkon csak úgy örvénylik az ö t l e t e k áradata,
Vannak bolond, együgyű, erkölcstelen, kriminális, hát
borzongató, lélegzetállító, szép, jó és magasztos ötle-
tek. H o l o t t tehát ezek sok tekintetben egymás ellenté
tei, mindegyikben megvan az igazságnak valami eleme,
mert mind nagy komolyságról tanúskodik. A vér kiáltá
sai! Van-e út valahol és meg lehet-e találni? A vér
visszhangok duhaj táncában meg lehet-e hallani az
igazság e z ü s t ö s csendülését?
Csak két lehetőség van, csak k e t t ő ! Az egyik az, hogy
sikerül megtalálnunk az egyetlen, megváltó igazságot; a
másik lehetőség az lenne, hogy nem sikerül.
Az a véleményünk, hogy a dialektikus emberiség tár
gyilagos észlelésre már nem képes. Létállapota ezt
egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszi. Vére képlete
és ennek következményei miatt Önök már nem képesek
meglátni a láthatáron íziszt, az isteni igazság világos
ságát. Ezért mondják azok a lények, akik segíteni akar
nak, hogy a tapasztalat útját kell bejárniuk. Az igazsá
got tapasztalatok segítségével kell felismerniük. Pilla
natnyilag nincsen más lehetőség.
Ezért gyűlnek össze a rózsakereszt Iskolájában a kö
rülbelül egyforma vérképletű emberek, s képeznek olyan
c s o p o r t o t , mely bizonyos módon e l ő k é s z í t e t t ötlet veze
tése a l a t t úton van, hogy megkeresse az igazságot, hogy
magát alkalmassá tegye erre az igazságra.
Sikerül-e? Helyes úton vannak-e? A vér ösztöne arra
tesz hajlamossá, hogy igent mondjanak, de nem lehet-e
ez is valami tévedés? Sokan állítják, hogy ismerik az
igazságot, látták az igazságot, hallották a hangját és
tudják az utat. De igaz-e? Nem végződhet-e mindez
c s a l ó d á s s a l ? Mindannyian azt a hangot követjük, mely a
vérünkben visszhangzik, s bizonyos módon átalakítva
bizonyos j e l l e g e t kap.
Megmutattuk, hogy az egész emberiséget egészen a
véréig hatalmas impulzus izgatja. Ezt a megújulás impul
zusának nevezhetnénk, mely légkörként lebeg országaink
f ö l ö t t . Ez mozgósítja a vérünket, ebben lélegzünk - és
reagálunk. A reakciók különbözők, de az emberiség rea-
82
gál, megmozdul.
Ez a megmozdulás századunk eleje ó t a egyre erősö
dik, duzzad, mint nagy vizek morajlása. Arra vagyunk
hajlamosak, hogy a saját reakciónkat tartsuk az egyet
len helyesnek, s a többiekét elítéljük. Be kell azonban
látnunk, hogy, habár az igazságnak kell minket megsza
badítania, ezt csakis a tapasztalat ismertetheti meg
velünk.
A számtalan vérreakció közepette és láttán értelmet
lenség azt mondani, hogy »a mi reakciónk az egyetlen
helyes reagálás!«. A mi reakciónkat csak szóban, írás
ban és példákkal ábrázolhatjuk. Csak azt mondhatjuk:
»Jöjjenek és nézzék!« Csak meghívhatjuk Önöket, hogy
részesüljenek a vagyounkban és vizsgálják meg amit
találtunk.
Önök eljönnek, ha a vérükben bizonyos rokonságot
éreznek velünk, ha vérképletük bizonyos mértékben
megegyezik a miénkkel. S ha eljönnek, akkor bizonyos
boldogságot tapasztalnak, mint amikor rokon lelkek
találnak egymásra. Ha nem, akkor másik vérreakció irá
nyában fognak próbálkozni. Ezt megteszik, mert meg
kell tenniük, mert nem tehetnek mást.
Az egész emberiség, különböző módon, bizonyos ti
tokzatos, légköri impulzusra reagál. Ezt be lehet bizo
nyítani. Az egyik a német mítoszban hisz, a másik az
angolszászban, a latin eredetű nyelveken beszélőkében,
az amerikaiban, a kínaiban, stb. Mindez annak a bizo
nyítéka - amit sokszorosan lehetne bővíteni - hogy az
emberiség egy közeledő megújulás impulzusára reagál,
melyet szinte belélegez, ízlel, tehát szervileg észlel.
Lehetséges-e, hogy ebben egy különös j ó s l a t megvaló
sulását kellene megpillantanunk, mely az egyetemes
szentírásban van lefektetve?
Hagyják csak egyszer a vérüket valóban szóhoz jutni.
Ez a j ó s l a t kijelenti, hogy Krisztus egyszer újra eljön az
atmoszférában, »az ég felhőiben«, s minden szem látni
fogja ő t . Hagyják a vérüket beszélni! Nem lehetséges-e,
hogy a megújulásnak ez a hatalmas, mindent érintő im
pulzusa, melyet mindannyian szervileg tapasztalunk, ez
a Krisztus-impulzus az az egyetemes erő, mely az egész
világot szinte átöleli és reagálásra készteti? Az egész
emberiség megmozdult. Olyan ez, mint nagy vizek zúgá
sa. Az Önök vérének beszélnie kell; nem tehet mást.
Iskolánk egy rokon-vér szerkezetű csoportból indul
ki. Ha vérük hangja azt bizonyítja, hogy hozzánk tar
toznak, akkor együtt reagálunk vérünk ösvénye szerint
arra, ami a légkörben megjelent, s ami sem éjjel sem
nappal nem hagy nyugton minket. Kivonulunk, hogy
megismerjük az ö t l e t e t , mely a légkörben megjelent.
Eléje megyünk az ég felhőibe.
Ha így reagálnak, akkor megtudják, hogy vérük meg
egyezik-e az igazsággal, vagy elutasítják. Úton vannak,
vagy felkerekednek az új reggel felé, a feltámadás regge
le felé? Akkor í t é l e t e t hajtanak végre mindannyiónkon:
a megszabadítás vagy az elutasítás í t é l e t é t .
A nagy világforradalom elkezdődött. A vér szava el
hangzott. Ha nem bizonyulunk jogosultaknak a vérünk
alapján, akkor a megszabadulás kapui zárva maradnak
számunkra.
Mi tehát a vér titka? Válaszoljunk erre a következő
fejezetben.
84
XII
85
t e t ő képességgel, melyre mai tudati állapotában szert
tehet. Abból kell kiindulnunk, hogy a vér és az életköze
gek a legszorosabb kapcsolatban vannak a légkörrel, s
ebből táplálkoznak.
A légkör az ősanyag bizonyos állapota. Ez nem csak
a mi bolygói kozmoszunkra érvényes, hanem mindegyik
re. Anyagvilágunk kémiai szférájának minden állapota
és formája bolygónk légkörének állapotaiból magyaráz
ható. A légkör pedig a tér ősanyagából táplálkozik,
amelyben az egész kozmosz mozog. Mindez bizonyos
elv, bizonyos képlet szerint megy végbe, melyet boly
gónk tudatának nevezhetnénk.
E rendszer következtében a bolygó csak a lényének
megfelelő erőket veheti fel és dolgozhatja fel. Ez a mi
Földünk természete, amely - ezt gyakran megtárgyal
tuk - a mi személyes természetünk is. Feltételezzük,
hogy a rözsakereszt tanulói ebben a tekintetben tájé
kozódtak dialektikus tömlöcünk jellege felől.
Egy bolygó vagy egy ember tudatát, amely szerint az
egész életfolyamat végbemegy, »lelkes természetnek«,
lélekkel e l l á t o t t természetnek is nevezhetnénk. Egy
lelkes természetlény nem szellemlény. A lelket a szel
lem vetületének vagy tükörképének kell tekintenünk.
Ezt elképzelhetik, ha a szellemet - mondjuk - vilá
gosságnak, fénynek veszik. Fénysugár esik az ősanyag
bizonyos mennyiségére, s ebben az anyagban, a fénysu
gár mibenléte, lénye és célja szerint, hatás keletkezik.
Ha ennek az anyagnak van elég szunnyadó ereje, elég
alkémiai lehetősége, akkor olyan folyamat indul, mely
akkor is folytatódik, ha a fénysugár visszahúzódott. A
folyamat azonban ekkor megváltozik. Örök alakulás
helyett, mely a világosság mibenlétének és céljának fe
lelt volna meg, a lelkesített, lélekkel e l l á t o t t anyag dia
lektikus jelenségeket kezd mutatni. Lelkes anyag, a szel
lem vezetése nélkül végzetszerű menet, szüntelen halá
los ugrás a romlásba, szenvedésbe és fájdalomba, szaka-
86
datlan haldoklás és szüntelen űjra-megszületés más és
más körülmények között; az ősanyag láncreakciója.
Akik természettudományokat és az atomhasítás terü
letén végzett kísérletek körülményeit tanulmányozták,
azok jó fogalmat alkothatnak maguknak a dialektika
okairól. Lelkes anyag kisiklik a szellem vezetése alól. A
lelkes anyag hosszú korszakok óta, mérhetetlenül értel
mesen arra törekszik, hogy a veszedelem orgiája ellen
védekezzék, a következményeket valahogyan elkerülje.
A lelkes anyagnak van tudata, s ezért érez, észlel.
Az ősanyag legkisebb része is nagy dolgon való
együttműködésre hivatott. Tehát a legkisebb töredéke
is, lehetőségeire nézve, isteni. Ha ősanyag kerül alkal
mazásra, akkor visszavonhatatlanul felszabadul a tuda
ta, érzése és szunnyadó élete is. Ha azonban ősanyagot
olyan célra használnak, mely nem felel meg a világos
ságnak, az eredeti ötletnek, akkor, mivel érez, mérhe
tetlen fájdalmat szenved. Akkor a szenvedés kiáltása
hasít a világmindenségbe. Az olyan rendszerben, mint
az emberi léleklény, minden sejt együtt szenved a lény
fájdalommenetében. Aki ezt megfigyeli, az a megnyilvá-
nultnak minden formájából a r e t t e n e t e s dialektikus vi
lágtragédia jeleit olvashatja le.
Bolygói kozmoszunk ábrázolására teremttettünk. Ami
kor világunk keletkezett, mi is megjelentünk. Akkor még
a világosságban jártunk, ahogyan egész kozmoszunk a
világosságban volt. Mi azonban, léleklények, akik lé-
lekvilágunkban élünk, megszakítottuk a k a p c s o l a t o t a
világossággal, s m o s t ennek a következményeit szen
vedjük el.
Mai helyzetünkben meg kell értenünk, hogy a megsza
kadt kapcsolatot helyre lehet állítani, aminek szintén
következményei vannak. Ezért nyilatkozik meg lélekvilá-
gunk egyik rétegében az a titokzatos erő, melynek célja
az emberiség és a világosság összekapcsolása. Felada
tunk ebben az Iskolában ennek a megmentési folyamat-
nak a tanulmányozása. Ki kell puhatolnunk, hogyan le
het szert tenni megkülönböztető képességre, hogy az
utánzásokat leleplezhessük és az egyetlen célra töreked
hessünk. Ezért akarjuk megvizsgálni a vér titkát.
A b u k o t t mikrokozmoszban lélekadó elv uralkodik,
melyet eredetileg a világosság k e l t e t t . Ezt a lelkesítő
elvet tudatnak, e tudat egyik legjellemzőbb tulajdonsá
gát pedig rezgésnek nevezzük. A léleklény tudata a lé-
lekvilágból táplálkozik. Megnyilvánulásra, megjeJenésre
ösztönződik, s a rezgés ennek érdekében különböző ha
t á s o k a t kelt.
A tudatrezgés egyik hatása egy erővonalrendszer ke
letkezése, melyet idegrendszernek ismerünk fel, mely
már a későbbi személyiség alakját mutatja. Ha ez a
rezgés l é t r e j ö t t és a tudatrezgés kering benne, akkor
másik h a t á s t figyelhetünk meg. Másik szerkezet kép
ződik, a későbbi érrendszer, szoros kapcsolatban az
idegrendszerrel, amelyhez nagyon hasonlít. Ebben a
második rendszerben ugyanaz a közeg kering, de lelas
sult és besűrűsödött állapotban.
Tehát a következőket látjuk: a tudatsugárzást; az
idegsugárzást a kialakult idegrendszerben; a vérsugár
zást a kialakult érrendszerben.
Az erővonalrendszer hálózatában ebből a három alap
vető szerkezeti elvből nyilvánulnak meg a különböző ál
lapotok és formák, mint a t e s t alakja, a csontváz, az
izomrendszer és a hús sejtcsoportjai és a különböző
szervek, mint az erővonalszerkezet besűrűsödései, a fej,
a szív, b e l s ő elválasztású szervek, plexus-körök, stb. Ez
az egész rendszer lélekvilágunk légkörében lélegzik és
ebből táplálkozik.
így bizonyos, hogy minden légköri erő, minden légkö
ri befolyás minden rendszerben érvényesülni fog. De
gondolják meg, hogy az é l e t f e l t é t e l e k már nem minden
léleklény számára egyenlők. A csaknem a végletekig fo
k o z o t t dialektikus életszétforgácsolódás káosza miatt
88
már szó sem lehet egyforma lélek-életszínvonalról, és
az emberiség a lélekélet személyes szükségleteinek vi
szonyaiban is teljesen elegyéniesedett. Minden léleklény
élesen elkülönül, különbözik a többiektől.
Az e m l í t e t t titokzatos befolyás az emberiségben vala
mi teljesen egyenlő lélek-életszínvonalra való mérhetet
len vágyakozást kelt. Ez a vágyakozás azonban a csopor
tok és egyedek sokfélesége miatt szintén sokféleképpen
jut kifejezésre.
A rögeszme következtében, ami szerint olyan sok
nép véli magát kiválasztottnak, az -a gondolat, illetve
ígéret is felmerül, hogy egyszer majd tejben vajban fUr
dunk, olyan országban lakunk, ahol mindenki egyetért és
egyenlő, ahol mindenkire ugyanazok az é l e t f e l t é t e l e k
érvényesek a t e r m é s z e t e t illetően. A Bellamy-ötlet, a
kommun-ötlet, a zsidóság ötlete, a piramisban való hit,
stb., mind a vízszintes vonalon parodizálja a világosság
gal való lélekközösséget, amely szerint minden léleknek
egyenlő esélyei voltak, ugyanazon értékek és erők álltak
a rendelkezésére. Ezek az ötletek, és dialektikus meg
jelenési formáik, a légkörben ható Krisztus-impulzusra
adott természettudományos reagálások.
Ha tehát megállapítjuk, hogy a lények lélek-életszín-
vonala teljesen különböző, akkor az is világos, hogy
életünk káoszos állapotának a légkörünkben is meg kell
lennie, mert minden léleklény a légkörből tápLálkozik és
o t t elégíti ki személyes szükségleteit.
Vérképletük mindig pillanatnyi létállapotukat mu
tatja. Testük minden sejtje ennek felel meg és ideg
rendszerük és kígyótüzük ugyanazt a nyelvet beszéli.
A tény, hogy mikrokozmoszuk tovább él, kétségtelenül
azt bizonyítja, hogy a minket körülvevő világerőknek
legalább is a mikrokozmosszal egyenlő fajtájúaknak és
minőségú'eknek kell lenniük. Ez egy megrendítő felfe
dezés. Ha a rothadás bennünk és körülöttünk van, ak
kor t a r t ó s állapotról sehol sem lehet szó. Ami rom-
89
landó, az egyre erősebben elromlik, s egyre nagyobb
bajt okoz a környezetében.
Ez a természettudományos tény ezért ismételten
r e t t e n e t e s kozmikus katasztrófákat okozott, melyeket
nem büntetésnek, hanem nagyon is szükséges esemé
nyeknek kell látni, hogy az élethullám életben marad
hasson és a katasztrófa ne terjedjen ki más területekre.
Mert az ilyen élethullámot is fenntartják, mint a miénk,
az egyetemes szeretetelv alapján, melynek szüntelenül
meg kell kísérelnie, hogy az elveszettet, az elsüllyedtet
visszavezesse az eredeti dicsőséghez.
Amikor tehát a vérrothadás sátáni mélységeket ért el
és az élethullám mintegy pokoli örvényben kavarog, a
mikrokozmikus rendszerek legnagyobb részét kiürítik.
Nem valami halál katasztrófája által, hanem kozmoszok
közötti atomi robbanással, melynek következtében az
ember nem hal meg, hanem mikrokozmoszának legna
gyobb része úgyszólván nem létezik. Egy ilyen állapotot
neveznek kozmikus éjszakának. Később, az egész boly
gói é l e t t é r óriási megtisztítása és teljes újjászületése
után, ezt az é l e t h u l l á m o t újra megmozdítják és megnyil
vánuláshoz vezetik, hogy, alulról, újra megtalálhassa az
üdv útját.
Vannak azonban a mi élethullámunkból eredő erők,
melyek az egyetemes emberiségkataszrófa alól képesek
kivonni magukat. Nem azért, mert az üdvösség feltáma
dott bennük, hanem a bajból eredő mágikus keletkezés
segítségével. Bizonyos mértékben örök életük van, de
nem isteniségben és a mindenségi megnyilvánulás fényes
dicsőségében, hanem nagy k ö t ö t t s é g b e n és mérhetetlen
szenvedésben. Filozófiánkban ezeket az erőket nevezzük
dialektikus hierarchiának. Ezek az erők azt gondolják,
hogy ha sikerül az egész élethullámot az ő létállapotuk
hoz, az ő aranyfüst dicsőségükhöz felemelni, akkor az ő
szenvedésük megszűnik és az emberiség elérné a meg-
váltottság állapotát.
90
Ezekkel áll szemben Krisztus hierarchiája. Erről a
két befolyásról minden idők univerzális tana beszél, ha
jelképesen és nagyon titokzatosan is. A Logosz, mondja
a szentírás, a világot a Krisztus-hierarchiának szolgál
tatta ki, ami azt jelenti, hogy a Krisztus-hierarchia a
leghatalmasabb. Ez aztán ellenállhatatlan terv szerint,
megmentése érdekében, megtámadja a világot és az
emberiséget, és a világtörténelem meghatározott idő
pontjaiban mindazok számára, akiknek eddig még nem
lehetett segíteni, kozmikus forradalommal az egész te
ret teljesen semlegesíti, hogy ezzel az egyelőre meg
mentetleneket is - kiürítéssel - kivonják a dialektikus
hierarchia befolyása alól. így érthető, hogy a dialekti
kus hierarchia két kozmikus forradalom között a termé
szeténél fogva minden lehetőt megtesz, hogy az emberi
séget felemelje a saját létállapotához, s ezt a kísérletet
folytatja, amíg még egyetlen lélekért is lehet küzdeni.
Ha az utolsó lélek is belemerül a Krisztuslény isteni
valóságába, akkor eljön a dialektikus hierarchia törvény
szerű vége. Az egyetemes tan az emberiségmegnyilvánu
lásnak ezt a fázisát ecseteli. Mindezt meg k e l l e t t mon
danunk, hogy lerakjuk a további megértés és a jóirányú
megkülönböztetés alapjait.
Feltehetjük a kérdést: hogyan próbálja a dialektikus
hierarchia az emberiséget megnyerni a saját ö t l e t e szá
mára? A választ megtaláltuk. Az emberi léleklénynek
három alapelve van: tudat, idegközeg és vér. A Krisz
tushierarchia, titokzatos légköri impulzusával, megsza
badító hatást próbál gyakorolni erre a léleklényre.
A dialektikus hierarchia ugyanazt teszi; megkísérli az
emberiséget vértisztítással, általános tannal és a vér
re gyakorolt általános hatással felemelni a saját ötleté
hez. Megpróbálja elérni a célját, mielőtt a vérrothadás
annyira előrehaladt, hogy a dialektikus hierarchiát újabb
kozmikus forradalom készteti tétlenségre.
Hogy a dialektikus hierarchia hogyan ragadja meg -
91
minden időkben - az emberleiket halálszükségében, azt
a következő fejezetben tárgyaljuk. Gondolják meg, hogy
mindezzel nem nyugtalanítani akarunk, hanem jobban
meg akarjuk értetni az isteni Megváltó tevékenységét
a valóság hátborzongató játékában.
92
XIII
93
dés, a szórakozásból-tanulóság ideje elmúlt. Választó
vonalat vésnek a vérbe. Melyik oldalon állnak majd
Önök?
Ha a hasadás az emberiség vérében a közeljövőben
alapvetővé válik és az új embertípus megjelenik, akkor
egyre nehezebb lesz időben eljutni a választóvonal he
lyes oldalára. Akkor a segítő és buzdító szó, a folyamat
ról és az I s k o l a erőteréről adott felvilágosítások egész
sora sem t e h e t már sokat az olyan emberért, akinek a
vérét a t e r m é s z e t annyira megmérgezte, hogy a földi
erők fogva tartják. A legközelebbi jövő a döntés és az
alapvető önmegváltoztatás ideje.
Ezt nem a nekünk tulajdonított tekintély miatt kell
elfogadniuk, sem pedig a szentírás valamiféle magyará
zata miatt, hanem józan ésszel felfogható tények miatt,
amelyekre, amennyiben megengedett és lehetséges, rá
mutatunk. Ezek a tények már most is az idő jeleként
mutatkoznak meg, nemsokára pedig mindannyiónk szá
mára lenyűgöző, kötelező érvényre jutnak. Komolyan
reméljük, hogy amit kinyilatkoztatunk, amire a figyel
müket tereljük, arra önmegvalósító tevékenységgel vála
szolnak. Ne halogassák ezt egyetlen óráig sem. Gondol
ják meg, tájékozódjanak, lesz elég alkalmuk erre; és épí
tsenek velünk, a kapott útmutatások segítségével, ön-
megvalósítóan olyan művet, mely képes Jesz rövidesen a
lélekmenekültek ezreit felvenni.
Önmegvalósítás! Sokan ajánlják ezt Önöknek. Ez a
kifejezés gyakran felmerül az irodalomban. Önmegvaló
sítás mint vérbirtok! Természetesen!
Önmegvalósítás a Krisztus-impulzus szerint, vagy
önmegvalósítás a dialektikus hierarchia forgolódása
nyomán. Képesek ezeket megkülönböztetni? Képesek
megkülönböztetni a két módszert és részleteiket, me
lyeknek mindegyike vérmegvalósítást akar?
Erre nem képesek! Ezért szeretne az Iskola felvilá
gosítani. Mert a Krisztus-impulzus szerinti önmegvaló-
94
sítás a küzdelem ösvényéhez vezet.
Tévedéseken, ámításokon és természetes ellenállá
sokon keresztül kell utat vágniuk maguknak. Meg kell
oldaniuk a vér titkát, mert a vér tartalmazza a fogság
és a megszabadulás képletét. A vér, a léleknek ez a
harmadik alapvető nézete a dialektika kulcsa. A vérben
található a tudat, az idegközeg és az egész mikrokoz-
mikus elv összefoglalása, és ha az egész rendszer már
nincs összhangban a szellemmel, akkor elfajulási folya
mat, általános romlás fejlődik ki, mely végül a rendszer
egy részének a végéhez, halálához vezet, majd ennek a
résznek az újramegtestesüléséhez az elért, elfajult szín
vonal alapján. Szóval egy örökkévalóság fájdalomban és
mérhetetlen szenvedésben.
Logikus, hogy a mikrokozmikus rendszer megmenté
sének alapjában véve a vérből kell kiindulnia. A vér meg
változása megváltoztatja az életet, idővel legyőzi a ha
lált és megváltoztatja a személyiséget. Ha Önöket bizo
nyos létállapotban akarják tartani, akkor csak arról kell
gondoskodni, hogy a vérnek ez az állapota meghatározó
fajtája változatlan maradjon. Az is világos, hogy vér
műveléssel bizonyos életviszonyokat és életviteleket
lehet kialakítani. Megértik tehát a dialektikus hierarchia
kétségbeesett kísérletét, mellyel az emberiség létállapo
tát vallásos és okkult befolyásolással akarja a saját álla
potához felemelni. Azonkívül talán azt is megértik, hogy
ezek a kísérletek bizonyára nem egészen önzetlenek.
A vér több tulajdonsággal rendelkezik; van például
kisugárzó ereje - és ez a vérkisugárzás a dialektikus
istenek táplálékául szolgál. Ha viszont az emberiség
vére egyre romlik, akkor a sugárzása is elfajul. Az iste
nek táplálékának romlik a minősége, az általános romlás
ezeket a lényeket is károsítja. Létükért folytatott küz
delmükben tehát arra kényszerülnek, hogy minden elkép
zelhető módon javítani próbálják az embervér sugárzó
képességét és minőségét.
95
A régi b ö l c s e s s é g azt mondja, hogy »a vérben van a
lét minden titka«. A vér sokféle anyagot tartalmaz. Vér
sugárzásuk teremti a k í s é r t e t e k e t is. Minden gondolatot
és vágyat, mely a megnyilvánulási térségünkben áramlik,
vérük sugárzása lát el é l e t t e l , mert ez adja azokat az
anyagokat, amelyekből a gondolatok és vágyak megjele
nési formái képződnek. Az embervér kisugárzása tehát
komolyan el is rontja és megmérgezi a légkört.
A dialektika fenntartásának érdekében a természet
halála valóban szükséges biztonsági berendezés. Ezért
képezték a mágikus szertartások minden időkben a dia
lektikus hierarchiának azt a módszerét, amellyel a vér
kisugárzást próbálták lehetőleg hosszú ideig bizonyos
színvonalon tartani, hogy ez a sugárzás élvezhető ma
radjon.
Ezért t i l t o t t á k a zsidó papok is a vér megevését. Ez
zel a további elállatiasodást akarták megakadályozni.
Világos, hogy ez a tilalom nem emberi érzésből és szá
nalomból eredt, mert az állatokat a szertartásban ször
nyű kegyetlenséggel mészárolták le, hogy vérüket mági
kus célokra használhassák. Az ereket megnyitották; az
egész idő a l a t t eszméletén lévő állat elvérzett. A vért
edényekben fogták fel.
Kis e l t é r é s e k k e l az akkori időkben mindenütt a követ
kező folyamat ment végbe:
A templom tele van alázatosan várakozó tömeggel.
Egyik r e j t e t t teremben papok kórusa helyezkedik el. A
kórus énekelni kezd. Végtelen szomorúság vibrál a da
lokban. Hatásuk szándékos, s nagyon hasonlít a mai gre
goriánhoz (mely ugyan nem »gregorián«, mert Gregor
pápa csak feldolgozta azokat). A dalok ritmusa borús,
hangulata mardosó, mély vágyakozást kelt, s a templom
ban lévők érzik, hogy kábulat ejti hatalmába őket; tuda
tuk felerősödik, érzékenyek, szenzitívek lesznek. Emberi
comb és lábszárcsontokból készült sípok szólalnak meg;
emberbőrből és emberkoponyákból készült dobok pereg-
96
nek. Nagy füstölőedényekre marokkal szórják a füstölő
szereket, a templomban füstfelhők terjengnek.
A jelenlévők idegesek lesznek, a titokzatos köd
köpenyként fekszj meg őket.
A feszült légkörbe fájdalomüvöltés hasít. A főpap az
állat nyakába vágja a pengét. Ezüst edényekben fogják
fel a vért, s ráöntik az oltárra. A zene ritmusa gyorsul.
A papok mantramokat mormolnak, kezeikkel különös
mudrákat rajzolnak a levegőbe.
Felhívják az isteneket. Mintegy vihar keletkezik és
tombol a boltozatok alatt, jeges hideg érezhető.
Megfújják a nagy harsonákat, s kimondják a döntő
mondatokat. Fantasztikus árnyak suhannak a boltoza
tok alatt. Megjelennek az istenek. Az emberek közül
sokan durva ordítással vesztik eszméletüket. Az aszt-
rális világok szörnyei pedig járkálnak a templomban, a
vérben, a rothadó húsban és az emberek haláltusájában
gyönyörködnek és lábadnak. Egyesek tőrrel szurkálják
magukat, a templom vérben úszik; - a vér orgiája.
És táncolnak, mint Dávid a bizonyság ládája e l ő t t .
Sokan hosszú fehér ruhát viselnek, hajadonfővel, kopasz
ra nyírva, késekkel felfegyverkezve, izgalmukban meg-
sebzik magukat és egymást, mígnem ruháik és a talaj
vérben úszik. Táncolnak, s mielőtt az »istentisztelet«
véget érne, minden táncosnak megvan a láthatatlan part
nere, aki vele kereng.
Mint valami lidércnyomás. Mégis a mai napig is tar
tanak ilyen »istentiszteleteket« a világ bizonyos tájain,
s e vérorgiák gőzeivel táplálkoznak az istenek.
És a modern világrészeken, a dialektikus keresztény
ség igája és átka alatt, van-e lényeges különbség? Ha
látogatják az emberek gyülekezeteit, akkor felfedezik
- ha hajlandók tanulmányozni - , hogy minden dialektiku
san komoly ember megkísérel bizonyos vérsugárzást
fenntartani az istenek kedvéért.
Nagy és terjedelmes a nyugati istenek kara. A határ-
97
vidékek fekete á t k o z o t t a i t ó l a fényterületek magaszto
saiig mind űzik a vérrablás mesterségét, kapják az iste
nek táplálékát. Önök módszeresen vagy öntudatlanul,
mindannyian felhívják isteneiket és táplálják őket. Kol
lektív vérsugárzással pedig együtt hívjuk őket, hogy vá
laszoljanak.
Feltehetik a kérdést, hogy napjainkban miért nem
szokásos már az állatáldozat. Mert az emberi faj mély
színvonala ezt már nem engedi meg. Már nem lenne si
keres, vagy pedig, az istenek számára, az ellenkezőjét
érné el. Az állat verőeréből eredő vér ugyanis olyan
erőket tartalmaz, melyek egy primitív, azaz gyermekes
embert elérhetnek, megérinthetnek. Amikor azonban a
dialektikus ember a kultúrájával előrehalad, természete
elveszíti az ehhez szükséges fogékonyságot; sőt, az ál
lati vér még jobban begubóztatná.
A régi időkben így több papközösség rátért arra,
hogy állati vér m e l l e t t embervért is ontson. A fent leírt
szertartásban ez önkéntelen megszállottságban történt.
Más szertartásokban azonban állatokkal együtt embe
reket is lemészároltak. Ez Dél-Amerika egyes hozzáfér
hetetlen vidékein ma is megtörténik.
A dialektikus világrend alapítása óta bárhogyan is,
de mindig is gyakorolták a vérből élést, az idegen vér
ből é l é s t . Ez a dialektika törvénye, a természetben szük
séges élősködő lét törvénye.
Mi a helyzet Önöknél? Mit kívánnak Önöktől, akik
vérsugárzásaikkal szintén összegyűlnek, tehát szintén
saját istenek karát teremtenek a megnyilvánulási terü
kben; számtalan természeti kapcsolatukkal és jelen
létükkel ezen a természetterületen magukhoz engedik
az é l ő s k ö d ő k e t ? Mit kívánnak Önöktől, akik szintén
idegen vérből élnek, a vérből születtek, a növények vé
rével táplálkoznak; akik, mint mindenki más, szintén
kötve vannak - mit kívánnak Önöktől? A vér teljes for
radalmát! Nem kultiválását, vérművelést, nem vérvál-
98
toztatást, nem az önvédelem életmódját ebben a rotha-
dásban, hanem teljesen ezen kívül, a vérben lévő má-
sik-természetből-élést.
»Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűn
től.« Mit jelent ez? Misztikus vagy okkult révületben
kell egyesülniük, hogy felhívják a tisztító e r ő t ? Ha ezt
teszik, akkor - erről biztosítjuk Önöket - olyan vérsu
gárzást valósítanak meg, melyből az istenek és kísérte
tek zabálnak. Higyjék el, hogy így csak naponta hozzá
járulnak általános megszállottságukhoz.
Nem; Önöktől egészen új metafizikai b e á l l í t o t t s á g o t
várnak el. A felismeréstől a tapasztalathoz, onnan pe
dig a megnyilvánuláshoz mennek. Ez azt jelenti, hogy
vérük önmegváltó cselekedetével meg kell nyitniuk ma
gukat a titokzatos, légköri Krisztusimpulzus számára.
Ezt a forradalmat gyakoroljuk ebben az Iskolában.
Ha egészen a vérükig létre tudják hozni a kapcsola
tot a Krisztussugárzással, akkor megszabadítják magu
kat a természet szorításától. Akkor vérüknek olyan su
gárzását fejlesztik ki, melyet a dialektikus élősködők
már nem képesek rágcsálni. így széles fronton megtá
madják az alapokat, melyeken a dialektikus társadalom
nyugszik, s magukkal is meg másokkal is végleges világ
forradalmat hajtanak végre.
Nem valami misztikus sütkérezés ám ez! Ez hősi me
netelés a szellem, a lélek és a t e s t számára is. Ez a
visszatérés az örök virradat kezdetéhez. Ez a kereszt és
a rózsa. Ez ennek az Iskolának a célja. Ez a J é z u s mihi
omnia, Jézus mindenem!
99
XIV
100
rödhet.
Önök tudják, hogy minden élő, gondolkodó dialekti
kus lény, egészen a véréig, ugyanarra szomjúhozik. Az
arany vallása az egyetlen, mely az egész emberiséget a
mai napig is izgatja és előre hajszolja. Nincs más vallás,
mely több kínt, szenvedést és fájdalmat o k o z o t t volna.
Az emberiség viszályai mindig nyersanyagok és piacok
birtoklásáért és a meghódítottnak a megtartásáért foly
nak. Ha pedig valahol birtokot lehetett meghódítani,
akkor egy ösztön az embert tovább hajszolja, hogy a
birtokot megfinomítsa és gyarapítsa. Ez az egész emberi
lét ősösztöne. A tanulóságnak is ez az őseivé. Önök az
arany birtoklására vágynak!
Az arany egy csoda, isteni fenség. Az arany az ere
deti anyag, amelyben és amely által a Mozdulatlan Bi
rodalom létezik. Ebből épül az eredeti ember t e s t e . Az
egész isteni világmindenség ebből a nemes fémből ma
gyarázható. Továbbá ez a nemes fém a mindenségi
megnyilvánulás végtelen sokféleségének az alapja. Ez
az őstudás, mélyen a tudat alatt, még a legprimitívebb
emberben is megvan. Az arany segítségével ugyanis
mindenre képes!
Ez a világ aranyban nagyon szegény, s az arany na
gyon egyenlőtlenül oszlik el. Az eredeti arany, a régi
idők isteni, fényesen világító rezgése, az istentelen é l e t
miatt megdermedt. Először folyékony lett, majd ke
mény, »megkövesedett« ásvány. Az eredeti közeg néhány
cseppje lehullott ide ásványi formában. Amikor az e l s ő
emberek megtalálták, fényességét meglátták és megder
medt állapota ellenére hatalmas befolyását felismerték,
megrendültek a t i s z t e l e t t ő l . Kiásták, megtisztították,
templomaik szent szokásainak eszközeivé t e t t é k és ima
házaik falait aggatták tele aranylapokkal.
A birtok és az aranyfedezet ö t l e t e csak később ala
kult ki. De ez nem t e t t e boldoggá az embereket, nem
szabadította meg a szenvedéstől. A földi arany mágikus
101
ö t l e t e t tartalmaz, olyan nagyon varázslatosat, hogy az
emberek e t t ő l az ö t l e t t ő l már nem tudtak megszaba
dulni, s ez megszállta őket. Az ö t l e t e t azonban soha
sem l e h e t e t t valóra váltani ebben a fagyos, földi éjsza
kában. Érzik-e, mily nagyszerű, és ugyanakkor vészes,
ha az embert egy isteni ö t l e t szállja meg, mely nem ké
pes megvalósulni? Tehát a fejszék koponyákat hasogat
nak, a dárdák beleket szaggatnak, gránátok fröccsentik
szét az agyakat és csatahajók fényképeit látjuk, melye
ket tudós matematikusfejek kormányoznak, lelkészek
kísérnek útjukon, s amelyek egész városokat törölnek el
a föld színéről ütegeik pergőtüzével. Mindezt ugyanazon
ö t l e t miatt, amelyet soha sem lehet megvalósítani.
A megkövesedett eredetiségnek ez a néhány cseppje,
mely erre az elveszett bolygóra hullott, pándémoniumot
k e l t e t t , dúló orkánt, olyan vihart, mely az emberiség
u t o l s ó napján ér véget. Érzik-e, milyen nagyszerű ez?
A dialektika, amelyet egy ö t l e t szállt meg, mely nem
válhat valóra! Szívünk átpumpálja ezt az ö t l e t e t minden
erünkön, s ez így sem éjjel sem nappal nem hagy nyug
ton minket. Ennek csakis az lehet a következménye,
hogy egyszer minden dialektikus ember megérik a ta
nulóság ö t l e t é r e , hogy megkaphassa az aranycsinálás
képletét, s az ö t l e t végre valóra válhasson. Ezért olyan
türelmesek, olyan végtelenül türelmesek velünk szem
ben. Ha halálra hajszoltuk egymást és megrekedtünk
a rögeszménkben, akkor egy másik csoda számára
leszünk feltörve: az eredeti arany még mindig csepeg
létünk fagyos hidegébe, anélkül hogy megkövesedne,
annak bizonyítékául, hogy az alapötletet még mindig
valóra lehet váltani egy másik alapvető képlettel, még
pedig ezzel: »aki el akarja veszíteni az é l e t é t énérettem,
az megtalálja Ezt!«
Hogyan lehet megtalálni az aranyat, a javakat, melyek
soha sem múlnak e l ?
A régi rózsakeresztesek azt mondták, hogy aranyat
102
három alapanyag segítségével lehet csinálni: kénnel,
higannyal és sóval! Ezt a három e l e m e t Flammá-nak,
Natúrá-nak és Máter-nek is nevezték, vagy, mint a Já
noslevél szerzője, Szpiritusz-nak, Aquá-nak és Szangu-
isz-nak. A modern Szellemi Iskolában tudatról, ideg-
fluidumról és vérről beszélünk.
Ebből a képletből azonban még hiányzik a negyedik
elem: a tűz. A ként ugyanis először a tűzre kell bízni,
aztán lassan higanyt és s ó t teszünk hozzá, s a végter
mék arany lesz. A Flammát, vagyis a lángot a tűzzel
kell feléleszteni. Aztán a természet (Natura) megválto
zik, a matricából, materből, az anyából (anya-g) aranyat
lehet megvalósítani. A spirituszt a tűzzel kell lángra
lobbantani, akkor a víz forrni fog, és a sanguis, vagyis
vér, amit a vízben főznek, aranyként marad vissza a re-
tortában.
Mit jelent mindez? Tudatát a modern alkimistának át
kell adnia a titokzatos légköri impulzusnak; ha ezt a
tudatot a tűz feltölti, akkor az idegközeget kell vezető
képessé tenni az új sugárzás számára; ezután az ideg-
fluidumnak, az idegekben keringő közegnek az új erőt át
kell ruháznia a vérre; hogy végül a vérből, az így meg
újult vérből előálljon az új, örök, isteni, arany ruha.
Mit jelent ez? »Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Isten
ből s z ü l e t e t t az; mindaz, aki Istenből született, legyőzi
a világot lélekben, vízben és vérben és ezek által.«
Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a klasszikus transzfi-
gurisztikus képletet. Mindenekelőtt le kell tenniük
arról, hogy ehhez a közönséges dialektikus gondolat és
érzéslényükkel közeledjenek. Jelenlegi gondolatlényük
és érzéslényük teljesen az Önök vértípusából és mai
vérkisugárzásukból magyarázható. A kis vérkeringés
segítségével a vér szüntelenül fogva tartja a szívben
lévő hét agycsoportot és a fejben lévő hét agycsopor
tot; ezek a vér segítségével működnek. Gondolat- és
érzéslényük ezen az állapoton alapul. Ebből magyaráz-
103
ható értelmi és misztikus fejlődésük. Ezek a képessé
gek, melyeket naponta használnak, amelyekből élnek és
léteznek, tehát a vérük mélységei a teljes megtörtség
képét mutatják és teljesen egyedi központiságba,
»önzésbe« vesztek.
A rózsakereszt Iskolája gyakran kifogásolja a ter
mészetvallásokat és a természetokkultizmust. Megértik
m o s t már, hogy miért teszi e z t ? Mert azok a természe
t e s érzésekre és t e r m é s z e t e s észre támaszkodnak.
Misztikus és értelmi beállítottságuk az Önök vérbeli és
vér általi fogságának a bizonyítéka és hangsúlyozása.
Aki a rózsakereszt Iskolájába a természetes szívszer
kezetével (bármilyen szeretetteljes, alázatos és odaadó
is az) és t e r m é s z e t e s észtehetségével (bármilyen intel
ligens is az) jön el és itt azokat akarja alkalmazni, az a
klasszikus transzfigurista képlet lényegét nem érti meg.
Nem képes áthatolni az igazi aranycsinálás szent alkémi-
ájához. Legfeljebb annak az ötletnek a megszállottja
marad, amely i t t soha sem válhat valóra.
Ha ezt jól megértik, mert az Iskola ezt akarja
közvetíteni Önöknek, akkor valószínűleg megdöbben
nek. Mert abból indulnak ki, hogy vagy a fejükkel vagy
a szívükkel megközelíthetik az élet dolgait; a fej és a
szív legfeljebb egyszerre is működhet. Azt mondják,
hogy ha a vért kivonjuk a fejből és a szívből, akkor az
»halált« jelent. Tehát nem cselekedhetünk másképpen.
Mi azonban azt mondjuk: ha a meggondolásnak nem
létezne más útja, akkor Önök száz év múlva is válto
zatlanok lennének. Van bizonyos képzettségük, a fej és
szív dicséretes adottságai. Bevetik ezeket, megpróbál
nak ezekkel dolgozni, csinálni akarnak belőlük valamit,
de nem sikerül. Csak az ö t l e t megszállottjai, mint a
többiek. A megvalósítás azonban nem sikerül. A kerék
hez láncoltva mindig ugyanazokat az ősrégi dolgokat
beszélik, míg Önöket is meg nem ragadja a rögeszme
őrülete.
104
Van harmadik képesség, harmadik felismerési képes
ség is minden emberben. Az aranycsinálás transzfigurisz-
tikus képletéhez ezzel a harmadik képességgel kell kö
zeledniük. A harmadik felismerési képesség székhelye a
kígyótűzrendszerben van, s ezt tudatnak, kénnek, fiam-
mának, spiritusnak jelölik. Ennek a felismerési képesség
nek is hét nézete van. Egyike az emberi akarat. Az aka
ratképesség nem a fej vagy a szív agytekervényeiből
magyarázható, hanem a hét tudatfény egyike. Az akarat
képesség a tudat kulcsa!
Szeretnénk megtanítani Önöket az alkémia gyakorla
tára. Azt ajánljuk, próbálják meg Rózsakereszt Kriszti
án Alkémiai Menyegzőjét szintén átélni. Ehhez kérjük
szives figyelmüket.
A képlet azt mondja: először a ként kell a tűzzel
megmunkálni, aztán lassan higanyt és s ó t hozzátenni -
s a végtermék arany lesz.
Ha ezt mai nyelvre fordítjuk, akkor azt tudjuk meg,
hogy e l ő s z ö r a tudatukat kell a tűzre bízni.
Ha ezt a feladatot ki akarják vitelezni a gyakorlat
ban, akkor ezt a tudat első nézetével, az akarattal kell
kezdeniük. Ezt kell először a tűzre bízni. Ezt az alké-
miát képesek elkezdeni. É r z é s - és észösztönüket az Is
kola erőtere (az iskolával való kapcsolatuk miatt) »puhá-
ra veri«, hogy a harmadik felismerési képességüket, az
akaratot a tűzre bízhassák.
Olvassák el és tanulmányozzák, hogy mit mond a
»Dei Glória intacta« című könyv az első heteskör M a r s
beavatásáról. »Az akarat mindennek a kezdete vagy a
vége«. Az Önök templomában az akarat a főpap. Ezt az
akaratot kell tehát a tűzre bízniuk.
Melyik tűzre? Krisztus tüzére, az aktuális, gnoszti
kus kisugárzás tüzére, az időszerű, titokzatos légköri
impulzusra.
Az akaratnak ebben a tűzben való átváltoztatása nem
valami médium állapota. A médiumságban ugyanis a
105
személyiség kulcsát, az akaratot meggyúrják, hogy a
személyiségen uralkodhassanak. Azoknál az erőknél,
melyekkel a médiumságban találkozunk, nem tűzről van
szó. mert azoknak a rezgési kulcsa megegyezik a tuda
téval; ez legfeljebb harminc méter másodpercenként. A
Krisztussugárzás viszont olyan impulzus, melynek su
gárzási képessége a tudatukét messze felülmúlja. Ezért
hat az ezzel való találkozás égető tűzként, átfúr, mint
valami fegyver.
A ként a tűzre bízni tehát azt jelenti, hogy a tanuló
egész, természetre irányuló akaratösztönét semlegesíti,
felmegy Krisztus máglyájára; mint a régi misztériumok
madara, szabályszerűen belerepül a tűzbe.
»Aki elveszíti az ő é l e t é t énérettem, az megtalálja
Ezt!« Ez persze ellenkezik az Önök természetével. De
ez az e l l e n t e r m é s z e t az aranycsinálás receptje, Rózsa
kereszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjének receptje.
A keresztény alkémia mágikus értelmében a »hit« te
hát nem azt jelenti, hogy az ember misztikusan elmerül
jön, belevesszen a vér érzéki szféráiba, hanem hogy az
akaratot, mint az egész tudat kulcsát, az én alapját a
Krisztustűzre bízza. A »hit« cselekvés a Szent Szellem
lángjátékában. Aki így hiszi, hogy J é z u s a Krisztus, aki
az akarata átadásával így veti magát az üdv tűzvészébe,
az Istenből születik. Aki pedig Istenből születik, az le
győzi a vetélkedés és ötletsokaság világát és elnyeri az
örök bőség arany köpenyét a szellemben, vízben és a
vérben és ezek által.
A flammát, a lángot a tűzzel kell feléleszteni - ak
kor a t e r m é s z e t megváltozik és a matricából meg lehet
valósítani az aranyat.
Az anyagi ember, akit az ö t l e t hajszol, birtokra törek
szik, és íme, nincstelen marad, szegénysége és fájdalmai
fokozódnak. Küszködve, halálra fáradtan rábízza magát
a misztikus életre és azt mondja: »Ne a természet ara
nya, hanem a misztikus arany koronázza é l e t e m e U . Ez-
106
zel a koronával feldíszítve bámulja aztán Önöket médi-
umsága üres, elembertelenedett tekintetével. Egyszer
majd csalódottan fogja mondani : »Az okkult hatalom
akarása valósítja meg az alapvető ö t l e t e t « .
így egykor, felpántlikázva, teljes ünnepi díszben,
mint a májusi ló, tükörszférai birtoka területéről néz
majd le az anyagi élet területeire, amelyeknek segítsé
gével fenntartja magát, s ahonnan egyenruhája dísze
származik. Ekkor tudni fogja, hogy aranyőrületét pokoli
pocsolyában építette fel, s hogy számtalan ember mér
hetetlen szenvedéséből él.
És azt is megtudja, hogy az alapvető ö t l e t megvaló
sítására csak egyetlen lehetőség van: természetének
harmadik felismerési képességével kell az égő, szent
tűzhöz közelednie, saját lángját annál a tűznél felszíta
nia azzal, hogy Gecsemánjában, a megpróbáltatás kert
jében azt mondja: »Uram, ne az én akaratom, hanem le
gyen meg a te akaratod«.
Attól az órától kezdve a Nagy-Kelet hierofánsai az
Arany Rózsakereszttel szolgálják őt.
XV
108
mindent el is érhet. Gondoljanak csak a természetvallás
fellépésére, egyházi tekintélyeire, nagyságaira és számta
lan követőire. Minden hívőnek örök boldogságot helyez
nek kilátásba, attól függetlenül, hogy gazdag-e vagy
szegény, hogy bőre fekete-e vagy fehér, barna-e vagy
sárga. Ezért próbál kivétel nélkül minden természetval
lási csoport a vele kapcsolatba kerülő emberekben vala
mi olyasmit a kifejleszteni, amit a metafizika művelésé
nek nevezhetnénk.
Világos, hogy ugyanezt mondhatjuk a művészetről és
a tudományról is. A vallás, a művészet és a tudomány,
ahogyan ezeket a dialektika érti, minden ember és min
den élő számára (művelődéssel) hozzáférhető. A fejlődés
útjai nagyon sokrétűek, ugyanakkor különböző irányza
tokat lehet követni és bármikor irányt változtatni. Az
eredmény bizonyos létállapot lesz, melyet a műveltség
vagy képzettség fokának neveznek.
Bármilyen fejlődési irányt is követnek, döntő jellege
mindnek ugyanaz. Vegyük például a vallásoktatót. Bi
zonyos tanulmányokba kezd, s ezekkel kifejleszti képes
ségeit. Tanulmányai befejeztével tanítónak nevezheti
magát. Ugyanezt mondhatjuk azokról is, akik valami
ipart űznek, vagy valami tudománynak szentelik magu
kat. Vallásos fajtájuk vagy érdeklődésük iránya abban
mutatkozik meg, hogy bizonyos tanító vagy annak egyik
könyve, létállapotuknak megfelelően, elnyeri a tetszé
süket. Jellemük, érzékszerveik vagy a tudatuk, melyet a
múltjuk alakított, fogékonnyá t e t t e Önöket bizonyos
tanokra. A tanító ellátja Önöket szabályokkal, előírások
kal, leckékkel és törvényekkel. Ha hajlandók ezek sze
rint élni, akkor az ebből következő kulturális fejlődés
azelőtti állapotuk fölé emeli Önöket, ahogyan a tanító
megígérte.
Ugyanígy jellemezhetnénk e s e t l e g e s művészi vagy
tudományos fogékonyságukat is, melynek következté
ben bizonyos művészeti vagy tudományos szükséglete-
109
ket fejlesztenek ki, ezeknek minden kulturális kísérője
lenségével és következményével.
Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy a vallást,
művészetet és tudományt először is mindeki szabadon
elsajátíthatja, másodszor pedig, hogy ezek a kultúra és
a civilizáció területén félreismerhetetlen következmé
nyekkel járnak. Mindegy, hogy mit választanak, vallást,
vagy művészetet, vagy tudományt, vagy vallást egy kis
művészettel, vagy művészetet valamiféle vallással, vagy
művészetet és tudományt űznek - bármit akarnak, az a
kezdet színvonala fölé emeli Önöket, egészen... egé
szen... meddig - ez a kérdés, melyik fokig, milyen szín
vonalra?
E z t az »egészen addig«-ot filozófiailag meghatároz
zák ugyan, de nem világosan és egyértelműen. Ez az
irány a földi szférában legtöbbször a halálba vész. Hogy
a fátyol mögött mi van, azt a legtöbb ember nem képes
megállapítani, s erről az ismeretlenről így a legmesz-
szebbmenő találgatásokba lehet kezdeni. Egy azonban
bizonyos: a természetben gyakorolt istenszolgálat, azaz
vallás, művészet és tudomány - kétségtelenül a művelt
ség tényezői - az embert nem teszik boldogabbá. Bár
milyen messze is jut a kulturális fejlődésben, ugyanaz a
szegényes, siralmas alak marad, mely lassan elmeszese
dik, míg utói nem éri a halál.
Vallás, művészet és tudomány csak időtöltést jelen
tenek a kísérteties életjátékban, a létért folytatott küz
delemben, a gyűlöletben és szeretetben, a harcban a
halál ellen, mely csápjaival már a születésnél megragad
ta Önöket. Egy ideig elfeledkeznek magukról valami
prédikáció hallatán, vagy egy könyv olvasásakor, más
szinteken lebegnek Debussy zenéje mellett, vagy egy
tudományos képlet köti le a figyelmüket néhány órára.
Marx azt mondta: »A vallás ópium a nép számára«.
Ugyanezt mondhatjuk a művészetről és a tudományról
is, melyek a nép számára szintén súlyos kábítószerek.
110
Nem akarjuk elvenni Önöktől időtöltésük tárgyát. Eb
ben a haláltermészetben szükségük van rá; de ismerjék
fel és vallják be minden kultúra lényegét. Eletük telje
sen megfelel a haláltermészetnek, s ezért a halál mű
velése és fejlesztése csak halált szülhet.
Miért írjuk ezeket a dolgokat? Világossá akarjuk
tenni, hogy az életnek bizonyos szintjén állnak, bizonyos
életszínvonalból indulnak ki. Az é l e t e t kultiválhatják
ugyan, megemelhetik ezerféleképpen de ez a művelés
Önöket nem képes megszabadítani. Eletük művelése
esetleg lázas tevékenységgel járhat, lefoglalja Önöket.
Tanulnak, és e s e t l e g tanítanak is. Valami mennyei biro
dalom eléréséről azonban, melynek találgató megfonto
lásával minden metafizikai kultúra foglalkozik, szó sem
lehet. Pál ezért j e l e n t h e t t e ki, hogy a zsidók nem isme
rik a mennyei birodalmat, mert azt Mózes törvényeinek
gyakorlása segítségével, az erkölcsi törvények igazságos
sága segítségével akarják megtalálni.
Mi egy erkölcsi törvény? Művelődési módszer. Ki
volt Mózes? Az ószövetség egyik hierofánsa. Mindkét
szövetségnek, az ószövetségnek meg az újszövetségnek
is megvannak a hierofánsai. Hogy ez mit jelent, azt
megpróbáljuk megmagyarázni.
Miért hozott Mózes művelődési módszert? Mert mű
velődési módszer, tehát életművelés, az embereket előre
hajszolja a krízisig, egy válságos helyzetig. A kultúra, a
művelődés az embert a földhöz köti. Ebben a természet
ben minden művelés, kultiválás a természetnek egy kri
tikus tetőpontjához vezet. Aki itt él, annak meg kell
tanulnia, hogy természetünk a halál természete. Ezt nem
lehet fájdalom és szenvedés árán megtanulni, mert ha
fájdalmat éreznek, akkor azt mondják, hogy »valamit
nem jól csináltam«, vagy »ennek valaki más az oka«.
A nagy leckét tulajdonképpen csak életkultúrával, a
művészet, a tudomány, a természetvallás és ezek mel
lékágainak a kombinálásával lehet a legjobban megtanul
ni
ni és helyesen megérteni. Ez az ószövetség, az ótestam
entum időszaka, melyben az egész emberiség éli éle
t é t nemzedékről nemzedékre, ma is, és egyik válságból
a másikba sodródik. A mózes féle erkölcstörvény sze
rinti élet és az ehhez tartozó kultiválási módszerek
szerinti élet élesíti tudatukat, jobb reagálásra készteti,
hogy végül a tudatfejlődés tetőpontjára érvén hibátlan
biztonsággal megállapíthassák életük nagy csődjét.
Ezért mondja a régi erkölcsi törvény, hogy kövesd a
hierofánst, egészen az általa m u t a t o t t ígéret földjéig,
amíg o t t meg nem rekedsz.
Gondolják meg, hogy Mózes maga nem megy be a
zsidók úgynevezett »ígéret-földjére«. Amikor üdvrival
gással bevonulnak álmaik Kánaánjába, hierofánsuk nin
csen velük; eltűnt. Amikor pedig kívánságaik megvalósí
tására mindenféle kísérletet tesznek, azoknak a vége
csak tengernyi bosszúság és nyomorúság.
A zsidók tovább keresnek, tovább tévelyegnek. Aztán
a próféták hosszú sora következik. Mindegyik az ószö
vetségnek egy hierofánsa, vagy egy hierofánsnak a kül
dötte. Mindnek az a feladata, hogy a zsidókat újabb krí
zisbe vezesse. A legnagyobb Éliás volt.
Míg el nem j ö t t az utolsó próféta - Keresztelő Já
nos. O az ószövetség utolsó hierofánsa, aki aztán beje
lenti az újszövetség hierofánsát: Jézust, az Urat. Aztán
az elragadtatás a hegyen; Mózes. Éliás (Illyés) és Jézus
együtt állnak o t t , nagy dicsőségben. Nyilvánvalóvá vá
lik, hogy minden hierofáns ugyanabból a Szerzetből,
ugyanabból a világosságból jön.
Ha ezt a folyamatot megértjük, akkor a következő
helyzet e l ő t t állunk: itt az ember, aki a halál termé
szetében találja magát. Egy kulturális fejlődési menet
ben vonszolják azzal a szándékkal, hogy felfedeztessék
vele állapotát. Eléri kulturális fejlődése tetőpontját és
kétségbeesik; a belátás mély kétségbeesése ez. Küszkö
dik és harcol, hogy elkerülje a sorsát. Egyre újabb,
112
művelődési módszerekkel kísérletezik, mindez azonban
megváltoztathatatlanul a dolgok természete szerint elő
re meghatározott krízishez viszi. Ebben az egész, ótesta
mentumi életkultúra-folyamatban tizenkétszer két meg
jelenési formát különböztethetünk meg, melyek mind
egyikét az egyénnek az a kísérlete jellemez, hogy letépje
béklyóit - és minden megjelenési formánál egy ennek
megfelelő heirofánsi elutasításban részesül.
Ha egy ilyen folyamat végigfutotta természettörvé
nyes útját, akkor az embert az újszövetséggel szem
besítik, akkor az újszövetség hierofánsa áll e l ő t t e . Ha
az ember reagál, akkor megvirrad megszabadulásának
reggele.
Aki beJép a Rózsakereszt Iskolájába, az erre a szabad
ságra hivatott. Ezzel azt akarjuk kifejezésre juttatni,
hogy a modern rózsakereszt Iskolája nem a régi kultúra
fejlődés hierofánsainak fokán áll, hanem a hierofáns
általi szabadságrahívás rezgésében.
A hívásra reagáló tanuló pedig azt bizonyítja, hogy a
kultiválás folyamán megtisztult tudatával felfedezte a
két természet, két életvalóság létezését, melyek nem
csak nincsenek kapcsolatban, hanem teljesen különböz
nek is egymástól. Ez a tanuló azt is megérti, hogy az
egykori zsidók és az ószövetség alatt állók miért nem
nyerhetik el a mennyei birodalmat, miért nem képesek
azt megragadni és elsajátítani kultúra, a mózesi törvé
nyek, az erkölcsi törvények igazságossága segítségével.
A tanuló most megismer egy új valóságot, melybe
ugyan még nem léphet be, amelyhez azonban közeled
het az igaz hit által. M o s t Krisztusnak, az újszövetség
hierofánsának igazságossága és valósága e l ő t t áll. Ezen
a fokon tudja, hogy a mózesi törvény és a hierofáns
próféták tevékenysége azért van, hogy a testi lelket a
természetben elvezesse fejlődése válságaihoz, s hogy
J é z u s Krisztus valósága más lélekállapotra, a szellemi,
vagyis eredeti lélekállapotra vonatkozik.
113
Csak az a mikrokozmosz beszélhet igazán »életről«,
az mondhatja, hogy »vagyok«, amelyik be tud menni a
Krisztusszellem egyetemes területére.
Mint mikrokozmikus rendszerek, bemehetnek abba
az életbe, ha elbúcsúznak régi természetüktől, a halál
t e r m é s z e t é t ő l az én-jük megszüntetésével. Ha valóban
a búcsú jegyében állnak, akkor az aurikus lény megnyil
vánulási terében atomilag megszületik az új élet. A szel
lemnek az aurikus lény megnyilvánulási terébe való
atomi belépését nevezik a misztikában az örök Isten fia
születésének. Ezért bizonyos, hogy aki a szellemnek ezt
a fiát nem szülte meg, annak az egyetlen, igaz Istenről
nincsen fogalma.
»Senki sem ismeri az igazi Istenségnek és Bárányá
nak alapvető lényigazságait, mielőtt azok így meg nem
nyilvánultak a rendszerében. Tehát é l n i , a szent könyvek
értelmében nem annak a hitét jelenti, hogy létezik vala
hol egy univerzális szellem, hanem tudni, átélni, hogy
itt van. Az igazság igéjének ismerete, lelkükben és szí
vükben való megszületésének tudata, azt jelenti, hogy
tiszta sarját, az atomi szellem-belépést megélték, a fiút
bensőjükben megszülték; az abszolút biztonságot jelen
ti, hogy össze vannak kapcsolva Isten univerzális terüle
tével. A krisztusmegnyilvánulásnak ezen az aurikus lény
megnyilvánulási terében lévő szikláján alapul Krisztus
való kongregációja« - írja R. M. Buck »Kozmikus tudat«
című könyvében.
A kongregáció egy szerzet, testvérség. Az a tanuló
tehát, aki üdvözölheti a szellemnek a megnyilvánulási
térbe való atomi belépését, ezáltal ugyanakkor tagja
Krisztus kongregációjának, munkatársa az Egyetemes
Szerzetnek. így világos, hogy egy tanulót a Szerzetbe
soha sem hívnak meg vagy választanak ki, hanem az újjá
születése miatt vesznek fe/. Aki ennek az újjászületés
nek a b e l s ő bizonyságában áll, az velünk együtt tudja,
hogy csakis ebben nyugszik az igazi élet egyetlen
114
biztos, megrendíthetetlen alapja.
Aki ezt a bizonyságot még nem képes átélni, az még
az ószövetség időszakának igézetében áll, egyik kritikus
fordulótól a másikhoz vezető, végtelen hajszában, a fé
lelem és remény váltakozása közepette. Az ilyennek to
vább kell élnie a halál természetének örvényeiben, míg
én-je megszüntetése által, az újjászületésben meg nem
kapta az új megnyilvánulást.
Azok pedig, akiknek meg szabad kapniuk ezt a meg
nyilvánulást, akik szemtől szemben láthatják, elsőkéz
ből tudhatnak, azok soha sem lehetnek már viszályban
egymással, mert testvérek láncaként állnak Krisztus
kongregációjában.
115
XVI
116
dekében - a zsidók t ö r t é n e t é t szó szerint vesszük, ak
kor azt látjuk, hogy sivatagi utazásuk, egy negyven évig
tartó út, bizarr irányt követ, melyen az »emelkedőket«
»lejtők« váltják fel. Tévelygés ez a szó szoros értelmé
ben. Az izraeliták utazása szolgai lakásukból az ígéret
földjére, nem olyan vállalkozás, melyet egyenesen és
sima úton lehetne megtenni. A Vörös-tengertől nem ve
zet egyenes út a Holt-tengerhez, és azt látjuk, hogy az
ószövetség hierofánsai ebben a tévelygésben velük men
nek az utolsó lépésig.
Amikor Minden E l e t Ura kiküldi szolgáit, hogy be
hordják a termést, akkor nincsen e r ő l t e t é s , sem felet
tes tekintély felszólítása: »jössz, vagy nem jössz?«, ha
nem akkor minden egyes emberiélekért küzdenek, hogy
megmenthessék. Azért vonulnak a hierofánsok a tévely
gőkkel, készek velük kóborolni és butaságaikat eltűrni;
és, mint Mózes, »eltakarják orcájukat«, hogy a tévelygők
ne lássák pompás fényességüket.
Isten szőlőskertjének munkásai nem azon dolgoznak,
hogy maguk menjenek be a hazába, hanem hogy tévely
gőket vezessenek vissza az Atya házába. Ha a rájuk bí
zott nyáj visszatér a régi útra, mert tudata még nem
tudja megragadni a mentő fonalat, akkor a hierofánsok
készek visszamenni velük. Ha a nyáj megáll, akkor vele
maradnak.
így lesz a tévút az újabb és újabb próbálkozás, a vál
lalt feladat soha-el-nem-eresztése az igazi, isteni ál
dozat Krisztusban. Ennek tudatában értsék és ítéljék
meg a szent munkásoknál mindazt, amit tesznek és nem
tesznek. A kóborló emberiséget egyetlen másodpercre
sem hagyják magára. Eljönnek velük a vérösztönök vö
rös tengerén át a kultúraválság holt tengeréig. Hogy te
hát újjászülethessenek, ahhoz e l ő s z ö r meg kell szület
niük. Teljes tudatukkal fel kell ismerniük állapotuk át
kát. Ezt jelenti a szürke óceánról szóló vers: »Üdvözöl-
lek, ó életnek szürke óceánja, üdvözöllek, a dialektikus
117
valóságnak, ó, holt tengere - mindörökre«. Észre kell
venniük, hogy a szentírásban és a szent műben két hang
beszél az emberiséghez. A történetek értelme, ezen a
létterületen a hierofánsok kijelentései szerint: »Ime a
régi elmúlt és minden új lett«.
E l m ú l t - e minden számukra? Új lett-e minden Önök
nél? A régi csak akkor múlt el, ha valóban minden új
lett. Ezért áll még az emberiség legnagyobb része min
denestől az ószövetség időszakában, h o l o t t az újszövet
ség hangosan hívja őt. Tehát az ószövetség hierofánsai
is teljes erővel tevékenykednek még, hogy az emberisé
get elvezessék a vértermészet vörös tengerén át a kul
túrakritérium holt tengeréhez.
A Szellemi Iskolában is szüntelenül dolgozunk a tu
dat pozitív és abszolút felfogáshoz való felemelésén.
Aki elérte az abszolút megértést, azt az örökkévaló
ság karjai ölelik át az újszövetségben; olyan szövetség
ben, mely szellem, tehát szeretet. Az olyan ember az
egységben, a szabadságban és a szeretetben áll! Nem
mondja, hogy »viszontlátásra, most már egyedül is tu
dom csinálni«, hanem együtt áll a testvérekkel a szol
gálat nagy mezején. A sivatagban, a pusztában! Ez ma
gától értetődik! Az ijedelem, a vész kellős közepén!
Természetesen! Egy olyan világban, amely már nem az
ő világa. Ez is magától értetődik! Mivel azonban mikro
kozmosza megnyilvánulási terében megszületett az iste
ni szeretet, nem hagyja már el Isten kezeinek alkotásait,
s a tévelygőkkel megy bolyongásuk útjain az utolsó lé
pésig. A szellem egységében és Isten gyermekeinek sza
badságában újjászületve a minden észt felülmúló szere
t e t az, mely lehetővé teszi, hogy mélységes boldogság
gal merüljön le a s ö t é t s é g barlangjaiba.
Aki e z t megérti, az olyan örömben részesül, mely
csaknem t ö k é l e t e s . Mert újra meg újra bebizonyosodik,
hogy nem hagyják magára, hogy életének vezérfona
la van; hogy durva hibáit nem számítják fel neki. Me-
118
gérti a z s o l t á r o s t énekét: »Nagy az Úr! És nem bűneink
szerint cselekszik velünk«.
A Világosság seregei nagyok és hatalmasak. A Szer
zet mindent megtesz, hogy az embernek segítsen. Mint
az Úr, a Szerzet is leszáll a halottak birodalmába, hogy
feltámassza Önöket a világosságban. A nagy emberi
ségkorszakok egymást követik, mint kozmikus napok
és éjszakák. Önök tudják ezt! Amikor egy nap befejező
dik, mint az idők mostani fordulójában, mindig elhang
zik a kiáltás: Keljetek fel és menjUnk el innen ! Hora
e s t ! I t t az idő !
Aki megérti, az megy! - teljes tudatával! Aki nem ér
ti, az marad, és a nagy, kozmikus kerékhez láncolva
újabb dialektikus emberiségkorszak elé néz; a Szerzet
pedig o t t is jelen van, hogy újra felvegye hívó és mentő
munkáját.
H o l o t t a megértők és az értetlenek k ö z ö t t filozó-
fiailag abszolút választóvonal van, a Szerzet tevékeny
sége nem merül ki ebben a pillanatnyi, fennálló hely
zetben, amikor mindenütt visszhangzik a felhívás:
»Eredjetek útnak, mert jön a vőlegény !« Az értetlenek
nagy tömegében ugyanis sokan vannak mintegy félá
lomban, akikben nyugvó állapotban megvan a lehető
ség, hogy ebben az emberiségkorszakban megszabadul
janak. Ez a helyzet képezi a modern Szellemi Iskola
létjogosultságát. Holott egészen a felhívásra irányul
(»menjetek a vőlegény elé«), ugyanakkor arra törekszik,
hogy a tudatuk félálomvölgyében időző embereket olyan
erős műveltségi válsághoz vezesse, hogy tudatosan ke
rüljenek Jordánjuk partjára, a folyóhoz, amely az ő dia
lektikus csődjük holt tengerébe torkollik.
Most, ezekben az utolsó időkben, új fázishoz értek.
Majdnem elérték a Holt-tengert. O t t állnak a Jordánjuk
partján, s mialatt az utolsó próféta még szót emel és
hangosan kiáltja: »Egyengessétek Uratok útját!«, a fo
lyó túlsó partján már az újszövetség hierofánsa közele-
119
dik. Ekkor hatalmas, szinte zavarba hozó csoda játszó
dik le, olyan óriási és nagyszerű, olyan összehasonlítha
tatlanul s z e r e t e t t e l j e s , hogy sem az ész, sem a szív nem
képes felfogni.
Amikor J á n o s azt mondja az új hierofánsra mutatva:
»Ő az, aki utánam jő, aki erősebb nálamnál. Én nem va
gyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam«, akkor Jé
zus, az Úr, odamegy ehhez a Jánoshoz, hogy megke
resztelkedjen. És belemerül a Jordánba a feje tetejéig.
Mit j e l e n t ez? Ha elérték Holt-tengerüket, annak
teljes tudatában, hogy a földi szürkületben állnak, s
emiatt tapasztalják a ziláltságot, s ha a természet én
jük itt áll az önleleplezés alázatosságában, akkor egy
pszichológiai pillanatban eljön Önökhöz Minden É l e t
Ura. Önökhöz! É r t i k ? !
Akkor a j e l ö l t , teljesen helyesen azt mondaná: »De
Uram, hát nékem kell általad megkeresztelkednem«. Az
isteni szeretetfáradozás azonban Önökkel megy az
u t o l s ó milliméterig. Az újszövetség szelleme o t t áll
velünk Holt-tengerük partján, mellettük áll, amikor
elérték k é t s é g b e e s é s ü k legmélyebb pontját. Belemerül
ebbe a l é t - t é r b e a feje tetejéig.
Mialatt o t t állnak, az egész megnyilvánulási teret,
melyet körülzár az aurikus lény, e l t ö l t i a szellem. Az
élet holt vize hevesen megmozdul. És amikor a SZENT
felmerül belőle, akkor a megnyilvánulási térben világo
san m e g s z ü l e t e t t a másik, az új ember pozitív, atomi,
szervi kezdete.
Akkor valóra válik az ige: »Erről a szellemi lélekről
b e s z é l t az igazságnak lelke, amikor azt mondta: ez az
én s z e r e t e t t fiam - ma újjászültelek téged«. Amikor a
tanuló, hierofánsa vezetésével, megteszi ószövetségi
utazását a pusztán át, akkor a benne lévő, hiábavaló
é l e t e t visszavezetik a nullaponthoz, az érvénytelensé
gig, az elveszettséghez. A Vörös-tengertől a Holt-ten
gerhez megy, a vérösztöntől a törvényszerű végéig. El-
120
megy a véghez, mialatt a tudat, önismeretben, világo
san lát és hall.
Ez az én-összetörés, a menetelés a c s a l á s t ó l a csaló
dásig, így lesz az egész megnyilvánulási tér, melyben a
személyiség létezik az aurájával és mágneses tereivel,
előkészítve arra a nagy napra, amikor a szellemi lélek, a
szellemi tudat megszülethet. A szellemi tudat és a szel
lemi lélek a személyiségtől elválasztva, szabadon állnak
a megnyilvánulási térben, s ebben új napként világítanak.
A lénybe ez a világosság, ez a fény az örök bőség fiaként
merül bele. A tanuló e t t ő l a naptól kezdve tudja, hogy
az Atya e l ő t t igazán feléledt, mert az új szellemi lélek
önkéntelenül, abszolút biztonsággal felismeri az örök
lényt.
Az örök szellemnek ez a megnyilvánulása így min
denkiben előhívja az igazságot, akiben feléled. Aki eb
ben a születésben áll, az tudja hogyan j ö t t létre.
Csak ezek, a vérösztönök holt tengerénél újjászüle
tettek, tudják, hogy hol van és mi Isten birodalma, s
így mindőnkre érvényes a megmásíthatatlan alapigaz
ság, hogy »aki nem születik újjá, nem láthatja meg
Istennek országát«.
Ameddig még ószövetségi időszakukban állnak, addig
minden csak vallás, művészet és tudomány, természet
erők felvétele, útravaló a Vörös-tengertől a Holt-ten
gerhez vezető úton. Elengedhetetlen, elmaradhatatlan
folyamat, amelyen mindenkinek át kell mennie, amelyet
szintén a Szellemi Iskola vezet. Ebben a fázisban azon
ban valóság és tökéletesség még nincsen Önökben.
Ha eljön a nagyszerű, dicső nap Jordánjuk partján, az
én-lebontás holt tengerének közvetlen közelében, csak
akkor lehet mondani: »Légy tudatában annak a napnak,
amikor a Szent Szellem eljött hozzád; akkor tudod,
hogy én vagyok az Atya, hogy te énbennem vagy és én
tebenned. Mert akik lélekben újjászülettek, szemtől
szemben felismerik egymást, a testvéreket, akik velük
121
együtt e m e l t e t t e k az örök bőségbe«.
A Vörös-tengertől A Holt-tengerhez! A Holt-ten
gertől az örök dicsőségbe.
122
Azújje.