1

811.

»ÚJTESTAMENTUMI NYUGALOMNAP
& „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat
napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az
Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad,
se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te
kapuidon belől van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert
és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért
megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” Móz.II.20,8-11.
E szöveg szerint Isten a szombat megünneplését már a világ teremtésekor elrendelte. Amikor
Isten a Sinai hegyen átadta az embereknek a kőtáblákra írt Tízparancsolatot a szombat
törvényét a parancsolatok közepébe mondhatjuk szívébe helyezte. A szombat megtartását
elrendelő parancs ma is ott van isten törvénye közepén.
Ámde az embertömegek – bizonyos okból – a vasárnapot, a hét első napját ünneplik
meg, a hét hetedik napja, a szombat helyett. Miért teszik ezt? Ki hatalmazta fel őket arra,
hogy a változtatást eszközöljék? Vajon mit szól ehhez a Törvényhozó?
Ha országunkban valamely törvényt megváltoztatnak vagy eltörölnek, ennek a
törvénykönyvben mindig nyoma marad. Így, ha Isten az idők folyamán megváltoztatta volna
törvényét, ennek a változtatásnak bizonyára nyoma volna a Szentírásban Azonban a Bibliában
sehol sem találjuk nyomát a szombat megváltoztatásának-
Pál apostol azt mondja, hogy bennünket a „törvény” kárhoztat. (Rm.2,12.) Így, ha a
törvényt Isten megváltoztatta volna, e változásról biztosan említést találnánk Igéjében, mert ez
az egyedüli mérték, amellyel Isten bennünket megítél. És ha Ő megváltoztatta törvényét
anélkül, hogy ezt a változtatást megemlítené, akkor szava nem volna tökéletes mérték és
útmutató számunkra. Ha akaratát Isten nem maradéktalanul jelentette volna ki, akkor
igazságtalan lenne minket aszerint megítélni.
Miután ilyen változtatás Isten szavában nem található, többen azt gondolták, hogy
talán Krisztus és az apostolok példája nyújthatna bizonyítékot a nyugalomnap
megváltoztatására nézve.
Azt állítják, hogy habár nincs parancs a szombat megváltoztatásáról, sem az Ó-, sem
az Újtestamentumban, de a tanítványok és az apostolok a vasárnapot tartották meg Krisztus
feltámadása emlékére, tehát nekünk is ezt a napot kell megünnepelnünk.
De vajon igazán megtartották-e a tanítványok és az apostolok a vasárnapot?
Vizsgáljuk meg azokat a bibliai idézeteket, melyeket e feltevés igazolására leggyakrabban
felhoznak, s lássuk, mit bizonyítanak azok.

I. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS A FELTÁMADÁS UTÁN

& „Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor
az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való
félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség
néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát.
Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. Ismét monda azért
nékik Jézus: Békesség néktek! ” Jn.20,19-22.
Azt állítják, hogy a tanítványok ez alkalommal az új nyugalomnap, a vasárnap megtartása
céljából gyűltek össze, amelyet Krisztus feltámadásának emlékére óhajtottak megünnepelni.
Krisztus megjelent köztük és megáldá őket azért, amiért így cselekedtek. Hasonlítsuk össze
ezt az állítást a tényekkel.
 2

Először: a tanítványok abban az időben nem azért gyűltek össze, hogy az új

nyugalomnapot megtartsák, hanem a „zsidóktól való félelem” miatt. (Jn.20,19.)
Másodszor: a tanítványok ezidőtájt már csak azért sem gyűlhettek össze Jézus
feltámadását megünnepelni, mert nem is hitték, hogy feltámadott. Mária látta Jézust, de nem
hittek elbeszélésének. (Lásd Mk.16,9-11.) Két tanítvány Emmaus felé menve találkozott és
beszélt Jézussal, s visszatérve elmondták a többieknek. Ámde „ezeknek sem hívének.”
(Mk.16,13.)
& „És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és monda
nékik: Békesség néktek! Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami
lelket látnak.” Lk.24,36.37.
& „Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál
ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem
hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.” Mk.16,14. (Protestáns
fordítás) 1
Ezekből világos tehát, hogy a tanítványok nem azért gyülekeztek, hogy a feltámadást
megünnepeljék, hogy annak tiszteletére a vasárnapot megtartsák, hiszen nem is hitték, hogy a
Megváltó a halálból feltámadott.

II. A MÁSODIK TALÁLKOZÁS

& „Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is
velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt
mondta: ’Békesség néktek!’” Jn.20,26. (Protestáns fordítás)
Azt mondják, hogy ez a következő vasárnap történt, éppen egy hétre rá, hogy először
találkoztak. Ámde egy hét csak hét napból áll. Hogyan vezethet el minket a „nyolcad-nap” a
következő vasárnaphoz?

Első gyülekezés Rá 1. napra Rá 2. napra Rá 3. napra Rá 4. napra Rá 5. napra Rá 6. napra Rá 7. napra Rá 8. napra
Vasárnap este
hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap hétfő

Ez a második összejövetel egyáltalában nem esett vasárnapra.

III.PÁL TROÁSBAN
& „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a
kenyeret, Pál prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást
egészen éjfélig meghosszabbította.” Csel.20,7. (Protestáns fordítás)
Sokan azt gondolják, hogy ez egy nyilvános összejövetel volt, melyet Pál a hét első napján
Úrvacsoraosztás végett tartott. Ez bizonyítaná, hogy a vasárnap az új, vagy keresztényi
nyugalomnap. Ámde így van-e ez? Ebben az esetben egy éjjeli összejövetelt tartottak, mert
„sok szövétnek” égett, és Pál „a tanítást megnyújtá éjfélig”. Csel.20,7.8. És ez a hét első
napjának éjjele volt (7. vers).
Isten a nap számítását estétől estéig tervezte.
1
Az eredeti anyag kb. az 1950-es években készülhetett, akkor még nem volt új protestáns fordítás. Az anyagban
így mindenütt a Károly-féle szöveg szerepelt. Helyenként, az anyag újra gépelésekor, én helyettesítem
modernebb nyelvezetű fordítással az eredeti anyagban lévőt. M. G.
 3

& „És lőn este és lőn reggel: az első nap.” Móz.I.1,5.

& „A hónap kilencedikének estéjén egyik estétől a másik estéig
ünnepeljétek a ti ünnepeiteket.” Móz.III.23,32.
A zsidók, éppúgy, mint Krisztus és az apostolok, a naplementét számították az egyik nap
végének és a másik kezdetének. (Úgy számították, hogy naplementével végződik az egyik nap
és kezdődik a másik.)
& „Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind ő hozzá vivék a
betegeseket és az ördöngősöket;” Mk.1,32.
Megvárták, amíg a nyugalomnap naplementekor bevégződött, és csak azután hozták hozzá a
betegeket gyógyítás végett.
A troási összejövetel a vasárnapra virradó éjjel történt, és eltartott „mind virradatig”.
Vasárnap reggel virradatkor Pál gyalog elindult a tizenkilenc mérföldnyi távolságban fekvő
Assosba. Az alábbi táblázat szemlélteti Pál eljárását:
A hét első napján, vagyis vasárnap.

Este, vagyis a nap sötét felében Pál egész Reggel, vagyis a nap világos felében, elment
éjjel tanított. gyalog Assosba.
...
Könnyen látható tehát, hogy meghallgatására Troásban a leginkább megfelelő időben gyűltek
össze, nem pedig azért, mintha az a nap a nyugalomnap lett volna.
Vasárnap reggel pedig elbúcsúzott a néptől, és Assosba, hosszú gyalogútra indult. Itt
találta azt a hajót, amely éjjel, mialatt ő tanított, körülvitorlázott a vízen.
& „Mi pedig előremenvén a hajóra, Assosba evezénk, ott akarván
fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni. Mikor pedig
Assosban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.”
Csel.20,13.14.
...

IV. A KORINTHUSI GYŰJTÉS

& „A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül
összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek.”
Kor.I.16,2.
& "A hét első napján kiki közületek otthon tegyen félre, gyűjtvén,
amennyit neki tetszik, hogy ne akkor legyen az alamizsnaszedés, amikor oda
érkezem." (Káldi György ford.)
Azt állítják, hogy Pál e helyütt a korintusi egyháznak elrendelte, hogy a hét első napján,
vagyis vasárnap, nyilvános gyűjtést rendezzen, és ha ez így volt, akkor a vasárnapnak az
általuk nyugalomnap gyanánt megtartott napnak kellett lennie. Ámde a szent Igének szavai
minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Pál itt nem nyilvános gyűjtésről beszél.
Hová tegye félre?
„Mindenki tegye félre magánál.” Minden hívőnek kellett valamely helyének lennie, ahová a
hétnek első napján „eltehette” vagy félretehette heti adakozását Isten ügyének fenntartására.
Mindenkinek magánál és otthon kellett félretennie. Itt tehát nyilvános gyűjtésről szó sem
lehetett.
 4

V. „AZ ÚRNAK NAPJÁN ...”

& „Lélekben valék ott az Úrnak napján.” Jel.1,10.
Azt állítják, hogy az ebben a szövegben említett „Úr napja”: a vasárnap, s így ez az igazi
nyugalomnap. Ámde ily módon egy még bizonyításra váró tételt egyszerűen igaznak veszünk.
Melyik nap az Úr napja?
& „A hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja.” Móz.II.20,10.
& „Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet
szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és
dicsőséges napjának, ...” És.58,13.
& „Annakokáért az embernek Fia a szombatnak is ura.” Mk.2,28.
Miért ura Krisztus a szombatnak? Azért, mert Ő teremtette.
& „Mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek.” Jn.1,3.10. Lásd még
Kol.1,16.
Krisztus kimondott szava teremtette a világot. Krisztusról mondja az Írás:
& „Hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a
mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a
szombat napját, és megszentelé azt.” Móz.II.20,11.
Krisztus teremtette a világot hat nap alatt. Krisztus „nyugovék hetednapon”. Krisztus volt az,
aki „megáldá ... a szombatot és megszentelé azt”. És ezért Ő „a szombatnak is Ura”. A Biblia
a szombaton kívül egy napot sem nevez az „Úr napjának”. A fent említett bibliai idézet
szintén azt bizonyítja, hogy a szeretett tanítvány még száműzetésében, a távoli Páthmos
szigetén is megtartotta azt a napot, amelyet Isten mindig a saját napjának nevezett. János volt
az egyetlen az apostolok közül, aki természetes halállal halt meg aggkorában, de soha,
egyetlen egy esetben sem tért el a szombatnap megünneplésétől.

VI. A HETEDNAP ÚJTESTAMENTUMI PÉLDÁI

Eddig gondosan megvizsgáltuk azokat a szentírási szövegeket, amelyeket annak bizonyítására
hoznak fel, hogy a feltámadás után Krisztus és az apostolok a vasárnapot tartották meg
nyugalomnap gyanánt. E vizsgálatunk eredménye: hogy ezek a szentírási helyek ezt
egyáltalában nem bizonyítják.
Sőt, még ennél többet találtunk. Rájöttünk, hogy e szövegek a vasárnapot, vagyis a hét
első napját, úgy említik, mint egy közönséges munkanapot.
Vizsgáljunk meg még néhány szöveget azért, hogy lássuk, milyen példát adtak
Krisztus és követői a valóságban. Fontos ezeket tudnunk, azért, mert üdvösségünk függ attól,
hogy Urunk nyomdokait kövessük és úgy tegyünk, ahogyan Ő tett.

VII. „SZOKÁSA SZERINT ...”

& „És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint,
szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.” Lk.4,16.
& „És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat
szombatnapokon.” Lk.4,31.
Szokása volt Krisztusnak, bárhol tartózkodott is, hogy szombatnapon a zsinagógába ment és
ott a népnek az evangéliumot prédikálta. Ő Isten törvényét mindig tökéletesen megtartotta, és
mind tanítása, mind élete által megmutatta, hogy mennyire szentnek tartja.
 5

Ésaiás már előre kijelentette Krisztusról, hogy Isten általa a

& „törvényt naggyá teszi és dicsőségessé”. És.42,21.
Krisztus életében Isten törvénye dicsőbb fényben tűnik fel előttünk. Jézus szombatnapon
gyógyított betegeket, vakoknak visszaadta szemük világát: bénák felépültek, a szenvedők a
kegyelem sok csodáját tapasztalták.
Mindez tehát ellentétben állott a farizeusok hagyományaival, úgyhogy megvádolták
azzal, hogy a szombatot megrontja.
& „Szabad szombaton jót cselekedni.” Mt.12,12.
Ezzel a feleletével Krisztus elsöpörte az emberi hagyományokat, de érvényben tartotta a
szombat törvényét.
Ami „szabad” az a törvény értelme szerint: megengedett. Így tehát akkor, amikor
könyörületes csodáit művelte, a törvény iránti engedelmességének legmagasztosabb példáját
adta, éppen azzal a törvénnyel szemben, amely tanítja:
& „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed.”
(Olvasd még: Mt.15,2-9. 5,21.22.27.28. verseket.)
Dávid, Krisztusról így jövendöl:
& „Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te
törvényed keblem közepette van.” Zsolt.40,9.
János apostol igazolja, hogy Krisztus milyen mértékben teljesítette e jövendölést:
& „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben,
ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok
az ő szeretetében.” Jn.15,10. (Protestáns fordítás)
Hallgassuk meg Jézus saját kijelentését, mellyel a törvény örökké kötelező érvényességét
szögezte le:
& „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak
eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”
Mt.5,17.
Jak.2,8. szerint „betölteni” annyi, mint: megtartani.
Így tehát Krisztus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem azért, hogy azt
megtartsa. Életével példát hagyott, hogy „az ő nyomdokait kövessük.” Pt.I.2,21. Miért
követelte meg annyira, hogy Isten törvényét szentnek tekintsük? Azért, hogy általunk
követendő tökéletes példát hagyjon nekünk.
Szavai tudatják, hogy mennyire állandónak tartotta az egész törvényt:
& „Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a
törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be
nem teljesedik.” Mt.5,18.
Azokat, akik a törvény bármely részét kijátszani akarják, így inti:
& „Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül
és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen;
valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.”
Mt.5,19.
Ha valaki netalán azt gondolná, hogy ha a többi parancsolatot mind megtartja, Isten nem fogja
szigorúan felelősségre vonni a szombatnapért, akkor vegye figyelembe az apostol szavait:
 6

& „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az
egésznek megrontásában bűnös.” Jak.2,10.

VIII. MIÉRT IMÁDKOZTAK A KERESZTÉNYEK NEGYVEN ESZTENDEIG?

& „Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se
szombatnapon:” Mt.24,20.
Ez a mondat Krisztus követőinek menekülésére vonatkozik, melynek közvetlenül Jeruzsálem
pusztulása előtt kellett bekövetkeznie. Ez körülbelül negyven évvel Krisztus
mennybemenetele után történt. Így hát negyven évig kellett imádkozniuk azért, hogy ne
kényszerüljenek a szombatot megszegni azáltal, hogy ezen a napon kelljen Jeruzsálemből
menekülniük.

IX. MELYIK NAP A SZOMBAT?

& „A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária
Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.” Mt.28,1.
Látjuk tehát, hogy a szombat akkor múlt el, amikor a hétnek első napja kezdődött. Figyeljünk
az alábbi kérdésekre:
- Miért tartja Ön a vasárnapot?
- Mert Krisztus ezen a napon támadt fel.
- Melyik napon támadt fel Krisztus halottaiból?
& „Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala,
megjelenék először Mária Magdalénának, ...” Mk.16,9. (Lásd még: Mt.28,1.6.
Mk.16,1.2.)
Melyik nap tehát a vasárnap?
- A hét első napja.

Mit tettek a Krisztust követő asszonyok?

& Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És
szombaton nyugovának a parancsolat szerint.” Lk.23,56.57.
Fűszereket, (aromákat, illatszereket) és kenőcsöket (keneteket) készítettek pénteken,
szombaton pedig pihentek és vasárnap reggel elmentek, hogy az Úr testét bebalzsamozzák.
& „A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és
magukkal vitték az elkészített illatszereket.” Lk.24,1. (Protestáns fordítás)
Mit mond a Tízparancsolat?
& „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a
hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon ...
Móz.II.20,9.10.
A hétnek melyik napjára esik tehát a Tízparancsolat szombatnapja? A hetedik napra.

X. A SZOMBAT (ISTENNEK SZENTELT NAP, PIHENŐNAP) AZ

ÚJTESTAMENTUMBAN
Az Úr hetenkénti napja, bárhol történjék is rá hivatkozás az Újtestamentumban, mindig a
hetedik napot, vagyis a szombatot jelenti.
 7

Krisztus vasárnap támadt fel sírjából. Ezért tartja meg a világ az Úr napja gyanánt.
Ámde Márk evangélista, aki a tárgyról tíz évvel a feltámadás után írt, a vasárnapot egyszerűen
csak a hét első napjának nevezi.
& „Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott ...” Mk.16,10.
Nem nevezi az Úr napjának.
Máté evangélista szerint Krisztus a hét első napján támadott fel, és a hét első napja „a
szombat végeztével” kezdődik. Mt.28,1.) Így tehát Máté sem tudott semmi változtatásról az
Úr napját illetőleg, akkor, amikor evangéliumát, (legkorábban) hat évvel Krisztus halála után
megírta. Ő is a hetedik napot nevezi az Úr napjának.
Lukács, evangéliumát huszonnyolc évvel Krisztus mennybemenetele után írta meg.
Evangéliumában a feltámadásról azt írja, hogy a nők
& „szombaton, az Úrnak napján nyugovának a parancsolat szerint”.
Lk.23,57.
És a rákövetkező napon, „amely a hét első napja volt”, „menének a sírhoz”. Lukács is,
huszonnyolc évvel a feltámadás után, a hetedik napot az Úr napjának, szombatnak nevezi,
ellenben a vasárnapot a „hét első napjának”. Ő sem tekintette a vasárnapot az Úrnak szentelt
napnak.
János evangéliumát harminchat évvel a feltámadás után írta, 2 és mégis ez az apostol is
a vasárnapot – amelyen a feltámadás történt – „a hét első napjának” nevezi. (Jn.20,1.) Úgy
említi, mint közönséges munkanapot, s nem nevezi az Úr napjának. (szombatjának). 3
A zsidók zsinagógájukba n istentiszteletre mindig a hetedik napon, vagyis szombaton
gyűltek össze. Az „Apostolok Cselekedeteiben több alkalommal szó esik arról, hogy Pál ezen
a napon találkozott velük. Két ízben jött össze velük Antiókhiában, háromszor
Thesszalonikában, s egy ízben Filippiben és egy ideig rendszeresen, minden szombaton,
Korinthusban. És minden egyes esetben az Úr napjának nevezi ezt a napot. A cselekedetek
könyvét Lukács a feltámadás után harmincnyolc évvel írta.
Midőn Konstantin keletrómai császár több mint háromszáz évvel Krisztus születése
után rendeletét kiadta, mely szerint „mindenek, kik a városokban vagy falvakban lakoznak, a
hétnek első napján a munkától pihenni tartoznak”, még ő sem nevezte azt a napot az Úr
napjának, hanem „a Nap tiszteletreméltó napjának”. Ez a pogány ünnep adta meg a vasárnap
elnevezést (Vasárnap: lásd németül: Sonntag, angolul: Sunday)

2
Arról, hogy a Jelenések könyve 96-ban keletkezett, János evangéliuma pedig 98-ban, információkat találunk:
„A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” c. könyv 194. és 264. oldalán, valamint az Újszövetség Káldi-féle
fordításának bevezetőiben, a 237. és a 760. oldalon.
3
Teljesen valószínűtlen, hogy a 96-ban írt Jelenések könyvében szereplő „Úr napja” kifejezés a vasárnapra
vonatkozna, hiszen János apostol a Jelenések könyvét írta előbb (i.u. 96-ban), s azután az evangéliumot (i.u. 98-
ban). 98-ban. Ha már 96-ban a vasárnapra az „Úr napja” kifejezést alkalmazták volna, akkor hogyan és miért írta
volna 98-ban
Az evangéliumban a szombatot nevezi az Úr napjának, a vasárnapot a hét első napjának.
Az evangéliumban alkalmazott szóhasználat tehát egyértelműsíti, hogy az előbb írt Jelenések
könyvében az "Úr napja" kifejezést a Biblia általános szóhasználatának megfelelően a szombatra alkalmazta,
hiszen a vasárnapot a hét első napjának nevezi mindenütt. Ha már i.u. 96-ban (a Jelenések megírása) a
vasárnapot tekintették volna az Úr napjának, akkor 98-ban a feltámadásról szólva így írt volna:
"Az asszonyok nyugodtak a zsidók szombatján, de az Úr napjának reggelén kimentek a sírhoz…"
Ámde nem ezt olvassuk!
Mint látjuk, János apostol a vasárnapot csak a hét első napjának nevezi. Amikor az Úr napjáról beszél,
akkor tehát csakis a szombatot érthetjük "az Úr napja" kifejezés alatt.
 8

Csak ezerötszáz évvel Krisztus születése után kezdték a vasárnapot az Úr napjának

(sabbat-nak) nevezni. ...

XI. „AMINT SZOKÁSA VALA ...”

& „Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájuk, és három
szombaton át vetekedék velük az írásokból,” Csel.17,2.
Antiókhiában Pál mind a zsidóknak, mind a pogányoknak az Úr napján prédikált.
(Csel.13,14.) A prédikáció végén a pogányok kérték, hogy a következő szombaton
& „kérték a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik
ezen beszédeket.” Csel.13,42.
Ez mutatja, hogy a pogányoknak nem volt új az Úr napja (a szombat).
& „A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt
az Isten ígéjének hallgatására,” Csel.13,44.

XII. PÁL APOSTOL KORINTHUSBAN

Pál korinthusi tartózkodása alatt sátorkészítésből tartotta fenn magát. De amikor az Úr napja
(sabbath) beállt, a zsinagógába ment és ott prédikálta Jézus Krisztust, a megfeszítettet. Ez
egymagában eléggé bizonyítja, hogy Pál a két napot (az Úr napját, vagyis a szombatot, és a
vasárnapot) milyen módon szokta eltölteni.
Kedves Olvasónk! Az előttünk lévő, s az Isten Igéjéből vett egyszerű és könnyen
érthető idézetekből világosan láthatjuk, hogy Krisztus és az apostolok a hetedik napot
tartották meg az Úr napjaként (sabbat-ként). Nekünk pedig, akik követőiknek valljuk
magunkat, kötelességünk ugyanezt tenni!«
Szerző és kiadó, valamint a megjelenés ideje nincsen feltüntetve. Régen lehetett!