1

520.

NÉHÁNY SZÓ A “TÖRVÉNYALLERGIÁRÓL”

I A BETEGSÉGRŐL
Sokféle betegség gyötri az emberiséget. Ezek egyike az allergia. Ez voltaképpen a szervezet
túlérzékenysége valamire.
Nem is gondolná az ember, hogy ez a betegség nemcsak a testet, hanem a lelket is
érintheti.
Vannak egyének és vallási közösségek, amelyek ebben a betegségben vannak.
(Majdnem azt írtam hogy ebben a betegségben szenvednek, ámde annyira nincsenek
tudatában beteg voltuknak, hogy még csak nem is szenvednek miatta, hanem nagyon jól érzik
benne magukat, s állapotukat vélik egészséges állapotnak.)
Ezt a betegségtípust hadd nevezzem “törvényallergiának”.
Kórtünetei: Ha azzal a szóval kifejezéssel, fogalommal találkoznak hogy “törvény”, akkor
azonnal ingerületi állapotba kerülnek, és harcos védekezésbe kezdenek a törvénnyel szemben,
holott a törvényt Isten védelmül adta és nem azért, hogy legyen mi ellen védekeznünk.

II EGY KONKRÉT IGEHELYRŐL

A “törvény” kifejezést fellelhetjük Jn.15,25-ben is.
0De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megíratott
az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem. Jn.15,25.
Bibliatanulmányozó körünk egyik tagja – akinél ez a betegség krónikussá vált – azonnal
támadásba lendült, és tüneti reagálásként kifejtette, hogy az Ó-Szövetség és Új-Szövetség
közötti határvonal tehát abból áll, hogy az Új-Szövetségben Jézus Krisztus került a törvény
helyére, és a Hozzá való viszony határozza meg Istenhez tartozóságunkat, és a törvény
cselekedetei így fölöslegessé váltak. Lám, ebben az Igében maga Jézus Krisztus mondja azt,
hogy a törvény az a zsidóké csupán: “ő törvényükben”.
Egyet nem értésem kifejtését még csak erőltetett védekezésnek, vagy éppen
ellenagitációnak sem lehet tekinteni, hiszen csoportunk jeles tagja maga kért írásos választ
tőlem felvetésére.
Következzenek tehát észrevételeim:

III JN.15,25 JELENTÉSÉRŐL

Elfogulatlanul vizsgálva ezt az igehelyet, a tárgyilagos olvasó láthatja, hogy itt szó sincs
határvonalról, Ó-Szövetség és Új-Szövetség népe közti különbségtételről. Még csak a
tényleges törvényről sem, hiszen az “írások”-közt számon tartott Zsoltárok könyvéből való az
utalás.
(A zsidók a Szentírás iratait a következő csoportosításban tartották számon: törvény, próféták
írások.)
Egyszerűen azt mondja Jézus Krisztus, hogy:
* Fájdalmasan kell tapasztalnia a zsidók gyűlöletét,
* de ez nem jelent számára meglepetést, hiszen az ószövetségi írásokban található
jövendölések egyike szerint ez vár majd a küldetését betöltő Messiásra.
(Zsolt.69,5.)
* Tanítványai számíthatnak arra, hogy ezzel a gyűlölettel nekik is találkozniuk kell,
hiszen a tanítvány osztozik mestere sorsában. (Jn.15,20.)
 2

Az a kitétel, hogy “az ő törvényükben”, tehát voltaképpen úgy hangozna helyesen, hogy
“az ő írásaik”-ban, hiszen az “írások” kategóriájához tartozó Zsoltárokból vett igehelyre
történik utalás. Hogy a fordítók nem helyeznek erre a megkülönböztetésre hangsúlyt, ez
azt tanúsítja, hogy ők nem “törvényallergiásak”, és tisztán látják, hogy itt semmi
jelentősége nincs annak, hogy itt finom megkülönböztetést alkalmaznak vagy sem, hiszen
Jézus Krisztus csak egy idézetet hoz a helyzet jellemzésére, és nem alapelveket taglal az
Ó-Szövetség és Új-Szövetség megkülönböztetésére vonatkozóan.
Egyszerűen csak úgy nyilatkozik meg, mintha mi mondanánk érvelésünk közben egy
katolikusnak, hogy:
* Miért imádkoztok ti a szentekhez, Máriához, holott benne van a Bibliátokban,
hogy egy a “közbenjáró” “közvetítő” Isten és emberek közt. (Tim.I.2,5.)
Ki gondolhatná ennek alapján azt, hogy most már nincs szükségünk a Bibliára, mivel az csak
a katolikusoké?
A “törvényallergiás” személy azonban meglátva a “törvény” kifejezést, azonnal
allergiás tünetekkel reagál, akár indokolt, akár nem a törvény ellenes okfejtése.

IV JÉZUS KRISZTUS ÉS A TÖRVÉNY

Jézus Krisztus személyét és küldetését ismerik félre mindazok, akik azt hiszik, hogy tanítását,
példáját, szembe lehet állítani az Ő általa adott törvénnyel. Ezt próbálták a zsidók is, amikor
hibát kerestek benne, és próbálták bebizonyítani, hogy a törvény megrontója.
1A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot
keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; És nem
találnak. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találnak.
Utoljára pedig előjövén két hamis tanú, … Mt.26,59-60.
Ha Jézus Krisztus ténylegesen szombatot rontott volna, vagy tisztátalanul étkezett volna,
milyen könnyű lett volna elítélése, hiszen a szombatrontás halálos büntetést vont maga után!
2Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia
annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az
embert, aki valamilyen munkát végez azon. Móz.II.31,14.
(Protestáns ford.) (Móz.II.35,2.)
Ha Jézus Krisztus megtörte volna a törvényt szombatrontással – amint azt sok
“törvényallergiás” keresztény ma állítja - , akkor egyszerűen azokat a tanúkat kellett volna
beidézni, akik ezt látták, és a legszabályszerűbben halálra ítélhette volna a nagytanács Őt, és
nem kellett volna hamis tanúkat keresni, hamis vádakat kitalálni ellene elítéléséhez.
A bibliai jövendölések is úgy mutatják be Jézus Krisztus személyét, mint aki a törvény
helyes ismeretére tanítja meg a Föld lakóit, s nem úgy, mint aki a törvénnyel szembefordítja
azokat.
3Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben
gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet
a népeknek. És.42, 1 (Protestáns ford.)

4A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest

nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki, és nem
törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;
tanítására várnak a szigetek. És.42,3-4 (Protestáns ford.)
 3

El kellene gondolkodni a keresztényeknek a fent olvasottak fényében az alábbi igehely

jelentésén is:
5Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én
szeretetemben; a miképpen én megtartottam az én Atyámnak
parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Jn.15,10.
Szeretném tanúsítani, hogy a törvénnyel kapcsolatos látásmódunk nem valami extra
adventista bolondéria, amit kitaláltunk magunknak, hogy nehezebbé tegyük életünket.
Fontos felismernünk, hogy az Isten törvényéhez való alkalmazkodásban Jézus Krisztus
példáját kell követnünk Ezt az igazságot nem adventista keresztények írásaiban is
megtalálhatjuk, ha allergiánk nem foszt meg bennünket látásunktól, nem tesz vakká
bennünket.
6"'Aki azt mondja, hogy Benne marad, annak úgy kell jár nia,
amint Ő járt.' Jn.I.2,6.

Egyszer ű és mély igazság. Krisztushoz kell szabni az

életjárásunkat. Hogyan járt Ő? Gal.4, 4.-ben
megtaláljuk a választ:

7'Isten elküldte az Ő Fiát, aki asszonytól született, törvény

alatt lett'.

A 40. Zsoltárban kijelenti:

8'Szívembe vésted törvényedet'. Zsolt.40, 8

Mind a négy evangéliumi leírás arról tanúskodik,

hogy Megváltónk alárendelte magát Isten
törvényének. Azért ha a keresztyén Isten kedve
szerint akar járni, engedelmeskednie kell a
Tízparancsolatnak. Nem azért, mintha ez lenne az
egyetlen szabálya életének. Krisztus betöltötte a
törvényt, ezzel magas lelki színvonalra emelte és
megmutatta annak sokoldalú hasznát. Bármilyen
értelmezést kapott a törvény az Újszövetségben, ez
nem jelenti azt, hogy Isten törvénye, amit először
az ember erkölcsi természetébe oltott, majd saját
kézzel kőtáblára vésett a Sinai hegyen, a legkisebb
mértékben is változtatásra szorulna, vagy ne
1
kötelezne minket engedelmességre."
Milyen találóan alkalmazható korunk papjaira is az Isten ószövetségi népének hűtlen papjait
jellemző, kinyilatkoztatás:
9Papjai erőszakot követtek el törvényemen, és meggyalázták szent
dolgaimat. Nem tettek különbséget a szent és a közönséges
között, nem tanítottak a tisztátalan és tiszta
megkülönböztetésére. A nyugalom napjaival nem törődtek, és
gyalázatot hoztak rám. Ez.22,26.

1
A.W.Pink: A törvény és a szent 36. 37. old.
 4

V A CSELEKEDETEK NÉLKÜLI HIT

Sokszor találkozunk a “törvényallergiában” szenvedők érvelésében olyan gondolatokkal,
mintha Jézus Krisztus kereszthalála fölöslegessé tenné az Isten törvénye iránti engedelmesség
jelentőségét, fontosságát.
A cselekedetek nélküli hit alapállását eléggé egyértelműen helytelennek tanítja a Biblia több
igehelye. Ezek közül kiemelek néhányat:
Jézus Krisztus példázatban tárja fel hallgatói előtt üzenetét. Ebben nemcsak az az igazság kap
hangsúlyt, hogy Jézus Krisztusra kell építeni hitéletünket, mint alapra, hanem azt is meg kell
hallanunk, hogy az Ő tanításait meghallgatni és megcselekedni is kell.
10Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi
azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára
építette az ő házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és
beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára
építtetett.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg
azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre
építette házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és
beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak
romlása Mt.7,24-27.
Aki tehát nem cselekszi Isten akaratát, az csupán szavaival, szavaiban épít Jézus Krisztusra,
valójában azonban saját kénye-kedve szerint él, és csak Jézusra hivatkozik. Ez a hivatkozás
azonban az Ige bizonysága szerint nem menthet meg senkit:
Sokak tanítása szerint szükségtelenek, feleslegesek a cselekedetek. A Biblia a cselekedetek
nélküli hitet “holtnak” minősíti.
11Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit
cselekedetek nélkül megholt? Jak.2,20.
Kevés Jézusra hivatkozni.
12Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a
mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám
akaratát.” Mt.7,21.
A fentiek szerint cselekedni is kell a keresztényeknek. Az sem mindegy, hogy mit
cselekszünk. Saját elgondolásaink szerintiek vagy Isten akarata szerintiek cselekedeteink.
13 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te
nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é
ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te
nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek
titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Mt.7,2 1-23.
A hit és cselekedetek, a törvény és kegyelem helyes viszonyához tudni kell, hogy:
“Az igazak nem a saját érdemeikért üdvözülnek, hanem
csakis Krisztus szenvedései és halála árán. Az ember
csakis hit által üdvözül. Azonban végzetes tévedés
 5

összekeverni a hit általi cselekedeteket a cselekedetek

általi üdvösséggel." 2

“Engedelmesség által nem érdemeljük ki az üdvösséget.

A megváltás Isten ingyen kegyelmi ajándéka, amelyet
hittel kell elfogadnunk. Ám a hit gyümölcse: az
3
engedelmesség."
Befejezésül elgondolkozásra szánt két kérdés kíséretében szeretném elétek tárni az alábbi
igehelyet:

VI KÉRDÉSEIM:
1. Az emberi történelem mely időszakára utal ez az igehely?
2. Miben látja bűnösnek Isten az akkor élő embereket?
14Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy
megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen
égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és
sokan lesznek az Úrtól megöltek. Akik magokat megszentelik és
mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a közé pen; akik
disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind,
mondja az Úr. És én cselekedeteiteket és gondolataitokat
megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket
egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet.
És.66,15-18.

2
Boldog élet 1974./72. old.
3
E. G. White: Jézushoz vezető út 51. old.)