A csigolyák

Az első 24 csigolyát valódi, az

utolsó 9 - 11 nagymértékben
módosult csigolyát álcsigolyáknak
nevezzük. Az atlas és az axis (
C1-C2) is nagyban eltér a valódi
csigolyáktól.
A csigolyatest fő biomechanikai
funkciója az, hogy viselje a gerinc
nyomóterhelését, mely a test
súlyából és az izmok által kifejtett
erőkből következik. Ennek
megfelelően a csigolyatest
dimenziói növekednek a nyaki
régiótól a lumbális felé
 A valódi csigolyák közös tulajdonságai
• 1. Corpus vertebrae (csigolyatest)
• 2. Arcus vertebrae (csigolyaív). Csigolyatest hátsó,
oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul
egyesülnek. Eredésénél, a haránt– és ízületi
nyúlványok előtt egy bevágást mutat alul és felül
(incisura vertebralis superior et inferior). Két csigolya
közötti bevágások a csigolya közti lyukat (foramen
intervertebrale) fogják közre. E lyukak mérete
változik mozgás közben.
• 3. Processus transversus (harántnyúlvány). A
csigolyaív oldalsó részéről ered. 4. Processus
articularis superior et inferior. A csigolyaív hátsó –
oldalsó részéről erednek felfelé és lefelé a páros
ízületi nyúlványok.
• 5. Processus spinosus (tövisnyúlvány) A csigolyaív
hátsó részéről ered.
• 6. Formaen vertebrae (csigolyalyuk).A csigolyatest
és a csigolyaív fogják közre. A többi csigolyával a
gerinccsatornát (canalis vertebralis) alkotják.
 Nyakcsigolyák 7 db

• Az 1. nyakcsigolya
vagy fejgyám (atlas) az általános
csigolyaidomtól nagymértékben
eltér. Teste nincs, ezt elöl karcsú
ív (arcus anterior) helyettesíti. Ez
az ív oldalt a tömegesebb massa
lateralisban találkozik össze a
hátsó ívvel (arcus posterior). Az
ívek közepén elöl és hátul kisebb
gumó látható.
•
• A 2. nyakcsigolya (axis ) jobban
hasonlít a többi nyakcsigolyához.
Csak annyiban tér el tőlük, hogy
teste felfelé a fognyúlványba (dens
axis) megy át.
 Hátcsigolyák. 12 db
• Testük felülnézetben kártyaszív alakú, • A processus spinosusok hosszúak,
előretekintő lekerekített éllel. A rézsútosan lefelé irányulnak, és
csigolyalyuk elég szűk, kör alakú, a egymást zsindelyszerűen szorosan
testbe hátulról bemélyed. A fedik. A csigolyaív széles lemezszerű,
csigolyatest magassága lefelé haladva alsó részein előretekintő ízfelszínek
gyorsan növekszik. Az ív eredéséhez helyettesítik az alsó ízületi
közel a test felső és alsó oldalán nyúlványokat. A felső íznyúlványok
egy-egy bemélyedt, porccal borított rövidek, ízfelszíneik a frontalis síkban
felszínrész (fovea costalis) szolgál a hátrafelé tekintenek.
bordafej ízesülésére. Az 1., a 11. és a
12. borda kivételével minden borda
feje két szomszédos csigolya testén – a
saját csigolya felső és a felette levő
csigolya alsó fovea costalisával – ízesül.
A harántnyúlvány ferdén hátrafelé
irányul, rövid, vaskos, gumószerű
végének elülső felszínén bemélyedt
ízfelszín (fovea costalis
transversalis) szolgál a borda
gumójával való ízesülésre.
 Ágyékcsigolyák. 5db
• Nagy, felülnézetben bab alakú testük és az
aránylag szűk háromszög alakú
csigolyalyuk a legjellemzőbb rájuk. A test
magasságához mérten az ívek keskenyek, s
ezért köztük aránylag tág, csupán
szalagokkal elzárt rések maradnak fent
(lumbalpunctio helye). A tövisnyúlványok
bárd alakúak, hátrafelé kinyúlnak, és
köztük is elég tág rések mutatkoznak. A
harántnyúlványok hosszúak és karcsúak; a
testről való eredésük mutatja, hogy nem
igazi harántnyúlványok, hanem
bordacsökevények. Nevük ezért processus
costarius. Az igazi harántnyúlvány
a processus costarius mögött látható,
csökevényes, járulékos gumó formájában
marad meg. Az íznyúlványok igen erősek,
ízfelszíneik sagittalis állásúak, a felsőké
befelé, az alsóké kifelé néző homorulattal,
illetve domborulatta
Keresztcsont (os sacrum) és farkcsont (os
coccygis)
• A sacrum öt keresztcsonti
csigolya
összecsontosodásából
keletkezett, elgörbült ék
formájú, a gerincnek a
medencéhez csatlakozó
része. Hozzá alulról
csatlakozik a farkcsont, mely
négy – hat csökevényes
csigolya. Közülük az első
némileg hasonlít egy
csigolyához, különálló is
lehet. A többi csökevényes,
kocka vagy téglatest alakú.