Jóga anatómia

Minden témakörben kiemelten fontos, hogy jóga közben milyen biztonsági

szabályokat kell betartani az egészség védelmében

1. A csontok szerkezete, funkciója

2. A szinoviális ízületek felépítése
3. Ízülettípusok egy-egy példával
4. A fej csontjai és izmai
5. A nyak csontjai és izmai
6. A gerinc szakaszai és azok jellemzői
7. Általános szabályok a gerinc védelmére
8. A porcok jellemzői, porckorongsérv és ízületi blokkok
9. A medence és a csípő szerkezete
10. A térdízület
11. A bokaízület és a lábfej ízületeinek jellemzése
12. A vállízület
13. A könyökízület
14. A csuklóízület és a kéz ízületeinek jellemzése
15. Az izmok típusai, az izom felépítése
16. Az izom működése, a munkavégzés típusai, az ellazulás
17. Az izmok idegi irányításának jellemzői és együttműködésük módjai példákkal
18. A légző rendszer
19. A légző izmok és működésük
20. A légzés szakaszai és típusai
21. A hát izmai
22. A medence izmai
23. A comb izmai
24. A lábszár és a lábfej izmai
25. A vállöv izmai
26. A törzs izmai
27. A kar és a kéz izmai
28. A keringés és a vérkörök
29. A hormonrendszer
30. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer működése
Anatómia tételek

1.Csontok szerkezete, funkciója

Funkció:

- Tartás és támaszték (megcsontosodott jellemvonások)

- védelem (agy, tüdő)
- Csontvelő: vérképzés, ásványi anyagok cseréje.

Támasztószövet. Tulajdonságai:

- szilárd (fogzománc után a szervezet legkeményebb anyaga)

- Rugalmas (ütődést bírja)
- Könnyű (belül üreges és szivacsos szerkezetű, lemezek, kívül kemény).

A csöves csontok belső szerkezete statikailag tökéletes (legkevesebb csontállományuk van

ezért a legnagyobb az ellenállás), nagy a tartóerejük. Csöves csontok: csontvelőképzés,
kalcium háztartásért felelősek.(Combcsont a leghosszabb csöves csont, vérképzésben
kitüntetett szerepe van. A vérszegénység ezért a combcsontot érintő gyakorlatokkal
javítható).

Gerinc statikailag nem a legésszerűbb, 2 hullám van benne és ezért összenyomódhat. Nem a
függőleges helyzetre van teremtve. A gerinc mozgását a fej irányítja, ami nincs 1 síkban a
gerinccel. Ezért a gerinc formája nem statikai, hanem energetikai okokkal magyarázható.

- a kettős hullám statikailag lengéscsillapítóként funkcionál - rugalmasságot biztosít

- ha energetikailag rendben van, jól működik a gerinc
- a gerinchártyák 1 rendszert alkotnak az agyhártyákkal – a folyadék áramlik bennük.

Típusai:

- lapos csont: lapocka, szegy, medence, koponya

- hosszú csont
- köb csont: kéztőcsontok, lábtőcsontok, csigolyák

Csont élő szövet, folyamatosan változik. A szövet alkotói:

- igazi csontsejt
- körülötte csontépítő sejtek (tömeget növelik, ha szükség van rá) pl. a testsúly nő,
állómunka végzés (lábcsont megvastagszik)
- csontfaló sejtek (elbontják a csontszövetet)
- rugalmasságot adó kollagén rostok
 - 1/3 rész szerves – 2/3 szervetlen állományú. Az egészet a szerves irányítja.
- A szövet táplálása a csatornákban folyó erekkel és a csonthártyákkal történik

Kritikus fázis:

- 24 éves kor előtt (növekedési fázis). A növekedés lemezeken keresztül történik- alsó
és felső bütyök előtt van egy növekedési lemez és ez termeli a csontsejteket. Ezeket a
csontokat nem szabad nagyon terhelni a növekedési fázisban. Ezért a gyerek-
kamaszjógánál kerüljük a hosszú+ 1 irányú terhelést, nyomást, túlnyújtást!
Növekedéskor a porcos részek elcsontosodnak, a szervetlen anyag aránya nő.
- Csontritkulás: Egész csonttömeg csökken (szerves+szervetlen). Csont törékeny.
Kerüljük a váratlan terhelést (huppanás) és az egyirányú hosszan kitartott pózokat!
Mozgással a csontritkulás csökkenthető. Nőknél az ösztrogénszint csökken
változókorban-hirtelen csontritkulás jöhet létre. Ajánlott ezért a fito-ösztrogén
bevitele (hüvelyesek, lucernacsíra, szója, bármely hüvelyes csíra).

Kapcsolódás: mozgékony és stabil lehet. Szinoviális ízület, porcos és varratos kapcsolódás

lehet.

2. A szinoviális ízületek szerkezete

Ízület szerkezete: ízületi fej és ízületi árok./ízületi vápa Két íz felszín között ízületi árok. Az
íz felszínek a különböző mozgás irányoknak megfelelő alakúak. Az ízületek egy részénél pl
koponya lapos csontjai között varratok vannak amik nem mozognak, más ízületeknél
azonban különböző irányú mozgások vannak.
Henger/csapó ízület: egy irányba tud előre hátra mozogni mint pl. ujjvégek
Tojás/ellipszoid ízület: pl. csukló
Nyeregízület: pl. hüvelykujj alapjánál
Gömbízület: váll vagy csípő, legnagyobb mozgékonyságra ez képes.
Szinoviális ízület: a csontvéget ízületi tok fogja körbe, a tokban hártya van, ami folyadékot
termel. Ez a folyadék a szinoviális folyadék, ami kitölti a tokot és csökkenti a súrlódást a
csontok között. A szinoviális folyadéknak köszönhetően az elmozdulás is könnyebben jön
létre. Az ízületek stabilitást adnak, és védenek az állandó használatból eredő kopástól.
Ahol az íz felszínek nem pontosan érintkeznek ott porcos korong vagy sarló tölti ki a rést pl.
térdízület, állkapocsízület, szegykulcscsonti ízület. Kívülről az ízületi vápát/árkot porcos
gyűrű nagyobbítja a váll és csípőízületnél.
Üvegporc: minden ízület (ízületi fej és ízületi árok) felszínét lefedi. A porc sűrű anyag, sűrűbb
mint a csont, nem kopik el ha érintkezik valamivel. A könnyebb mozgathatóságot segíti és
vastagsága a terheléstől függően változik.
Ízületi tömlők: folyadékkal teli tasak, amely védi a súrlódástól azokat a felszíneket, ahol
kopás fordulhatna elő a gyakori érintkezéstől pl. csontok felett elmozduló bőr és inak között.
Ha az izmok gyengülnek, kitüremkedik a nyálka tömlő = Bursa.
Az ízület stabilitását az ízületi tok, szalagok és ínak biztosítják, hogy nagy erőre se
szakadjanak el.
Tok: kötőszövet, amely zsákszerűen, vákuumszerűen körülveszi az ízületet és légmentesen
lezárja. Ez a mozgás terjedelemtől függően bő vagy feszes.
Szalagok: csontokat kapcsolnak össze, tok részei vagy független kötőszöveti rostok amelyek
az ízületi tokot veszik körbe. Az ízületek összetartásában nekik van a legnagyobb szerepük.
Ha lazábbak, úgy az ízület instabil lesz. 50-100 kg terhelés is kibírnak.
Ínak: ízületeket áthidaló izmokat kapcsolják a csontokhoz.
Ízületek nyugalmi helyzete: a tok és a szalagok minden irányban ellazulnak. Általában nem is
ismerjük, mert az izmok tónusa befolyásolja az ízület helyzetét. A feszülést csak
véghelyzetben vagy betegség esetén érezzük. Anatómiai vagy passzív és funkcionális vagy
aktív mozgásterjedelem. anatómiai mozgásterjedelem: amennyire én képes vagyok
kimozdítani az ízületet. Passzív: ízület anatómiai határa meghatározza, hogy meddig lehet
sérülésmentesen kimozdítani az ízületet.
Kockázati tényezők: mozgékonyság kontra stabilitás, kis ízvápa nagy fej (váll), porcos részek
beakadása, túl sok folyadék, tok, szalag vagy ín lazulása, szakadása ficam, törés, gyulladás.
Feszes ízület: stabil de nem olyan mozgékony, kis mozgásterjedelem, : bordák- szegycsont,
bordák-csigolyák, keresztcsont-csípőlapát, szeméremcsontok, kéz- és lábtőcsontok.
Ízületi lerakódások: a test méreganyagai lerakódnak azokra a területekre, amiket nem
használunk pl. köszvény a nagylábujj belső oldalán lerakódások.
Ízületi dagadás: folyadék megnő, üvegporc felpuhul, csökken a keménysége, repedések
keletkeznek rajta.
Pattogó ízület: ízületi tok bekattan 2 íz felszín közé, vákuum miatt keletkezik a pattogó hang.
Nagy leterheltségű ízületek: kevesebb a mozgásterük, feszesek a szalagok pl keresztcsont és
5. ágyékcsigolya, keresztcsont és csípőlapát, kéztő, lábtő, szegycsont és bordák, csigolya és
bordaízesülések.
Medence: medence sérülékeny, teherhordó ízület, 5. csigolya le tud csúszni helyéről. 5.
ágyéki csigolya-keresztcsont, keresztcsont-csípőcsont, csípőcsont-combcsont. Ez a 3 ízület
tartja a test súlyát. A medencecsont 3 részből nőtt össze: csípőcsont, ülőcsont és
szeméremcsont. Keresztcsont több tengely mentén is elmozdulhat, szalagok rögzítik
egymáshoz. Az egyenetlen íz felszín is fenntartja a rossz pozíciót. A szeméremcsont elől
porcosan kapcsolódnak, a keresztcsont-csípőcsont ízesülése gyakran blokkolódik. Mindegyik
medencefél elforgatható egymáshoz képest is, ez eredményezi az elcsavarodott medencét.
Mindegyik medencefélben található egy-egy csípőízületi ízárok, amelybe a combcsont feje
beilleszkedik, az adott medencefél helyzete befolyásolja a megfelelő csípőízület és alsó
végtag helyzetét is.
Sacroiliaca SI : keresztcsont és csípőlapát, combcsont és csípőlapát ízület, fordított L alakú.
A medence oldalra döntését határozza meg a 2 sacroiliaca helyzete.
Combízület: gömbízület egyik változata, mélyen ül az íz vápában, nagyon mozgékony.
Nagyon sérülékeny a combnyak.
Csípőízület: a csípőcsont és a combcsont fejének ízesülése. Combcsont feje a csonthoz 45 °
szögben álló combnyakkal kapcsolódik. Három külső és egy belső szalag rögzíti. A belsőben
futó ér táplálja a csontfejet. A külső szalagok a combnyakra csavarodnak, ezért csökken a
mozgástér (40-50 °).

Sternoclavicularis ízület: a váll ezen az egy pontos ízesül a csontvázhoz.

3. Ízülettípusok
Mozgási lehetőségek:

- A mozgásirányt az ízfelszín adja meg

- Hajlítás, feszítés, közelítés, távolítás, forgó mozgás
a) minden irányban: szabad ízület/gömbízület (pl.: vállízület, csípőízület)
b) ha nincs mozgás: lapos ízület (pl: keresztcsont, csípőcsont)
c) tojásízület (pl: csukló)
d) nyeregízület (pl. hüvelykujj)

Kockázati tényezők:

- porcok leszakadása
- túl sok folyadék
- tok/szalag/ín lazulása
- szarusodás
- ficam
- gyulladás

Feszes ízületek: kis mozgásterjedelem, nagy stabilitás,

- pl. bordák-csigolyák,
- keresztcsont- csípőlapát-szeméremcsont
- kéz- és lábtőcsontok

A Fej csontjai és izmai

A fej csontjai: (védőlapos csontok akár a medencében és a mellkasban)

1. Homlokcsont
2. falcsont
3. halántékcsont (hallás, egyensúlyszerv, csecsnyúlvány)
4. orrcsont
5. nyakszirtcsont
6. járomcsont
7. orrsövénycsont
8. felsőállcsont
9. alsóállcsont
10. ékcsont (hipofízis, látás,)
11. külső hallónyílás
12. íróvesszőnyúlvány
13. rostacsontok-varratok és kutacsok-szerepük jelentős az értelmi fejlődésben

Egy mozgó ízület: állkapocs (ellensúly, álommunka, rágás, beszéd, agresszió)

 -Bő ízülétitok nagy porcos lemez, könnyen kibillen az alaphelyzetből

A nagylyuk a spirituális szűrő. Az agyból itt lép ki a gerincvelő.

Kapcsolódás az atlasz-axis párosával a nyakhoz,

- az atlasz( fejgyám) együtt fejlődik ki magzati korban ,

- - axis (világtengely) ezen fordul el a fej.

A fej izmai és inai :

Az arcizmok: - mimikai izmok

- körkörös izmok
Ha az arcizmainkat lazán tudjuk tartani akkor a test izmai is lazává válnak.

1. homlokizmok

2. szemkörüli izmok

3. trombitás izom

4. rágóizom

5. száj körüli izmok

6. állcsúcs izom

7. szájzug lefelé húzó izom

8. felsőajak emelő izom

9. orrizom

10. járomcsonti izom

11. halántékizom

12. nevetőizom

13. nyaki bőrizom

14. fejbiccentő izom (sternocleidomastoideus)

Hormonális hatások: az ékcsont pozíciója hat a hipofízisre, a látásra, a nasikagra pontra, a
pajzsmirigyre.
5. A nyak csontja és izmai
Nyakcsigolyák jellemzői: csigolyatest, csigolyaív, nyúlványok

Nyakcsigolyákra jellemző, hogy testük aránylag kicsi, a csigolyalyuk nagy, tövisnyúlványuk

rövid és villa alakban kettéoszlik.

Minden irányú mozgás 45 – 90 fokos forgómozgás, relatíve kicsi csigolyatest, sérülékeny

Nyakcsigolya szerkezete: 7 db csigolya, legalsónak hosszabb tövisnyúlványa van.

Legfelső csigolya az atlasz, 2. csigolya: axis (világtengely)

Az 1. és 2. csigolya egységként hozza létre azt a medencét, ami tartja a fejet. Az 1.

csigolyának nincsen tövisnyúlványa. Az atlasz ízületében pici mozgás lehet. Az atlasz és a fej
együtt fordul a 2. csigolya kis nyúlványán.

Az 1. és 2. nyakcsigolya a nyakszirtcsonttal az ún. fejforgató ízületeket alkotja. Ezen ízületek

működése: a fej előre – hátra hajlítása, oldalra hajlítás, és forgómozgás.

Ha gerinccel gyakorlatot végzünk, előtte nyújtani kell, hogy ne kopjanak a csigolyák. Ha

hátrahajtjuk a fejet, zárul az öreglyuk, vagyis blokkolódik a fej és nyak találkozási pontja. Az
öreglyukat nyitva kell tartani.

A negyedik nyakcsigolyánál lép ki a légző ideg.

Többi csigolyánál tövisnyúlvány szétágazik, oldalnyúlványok rövidebbek.

Gerinc nyaki szakaszán homorulat van – dordózis

A porcok jellemzői: nem kopik, de rossz regeneráció.

Üvegporc: keményebb, ízületekben belül

Rostos, rugalmas porc: csigolyák között

Nyak izmai:
Fő mozgatók: fejbiccentő izom (sternocleidus mastoideus), scalénuszok, lapockaemelő izom,
trapézizom, hátsó tónusos nyakizmok (tónusos, fázisos)

Hátulsó és elülső izmok.

Az elülső izmok elhelyezkedésük alapján felületes és mély izomcsoportot különböztetünk

meg.

Felületes nyakizmok:

Fejbiccentő izom: oldalra nézek, akkor érzem, egyik vége csecsnyúlvány, másik szegycsont
tetején és kulcscsonton

A fejbiccentő izom segít a fej előre és oldalra biccentésében. A nyak leghosszabb izma,
összehúzódásakor a fejet hátrahúzza. Tónusa a fej egyenes tartásában játszik szerepet.

Nyaki bőrizom: közvetlenül a bőr alatt fekvő vékony izomlemez, a 2. borda magasságában
kezdődik, és a nyak oldalsó részén szélesen húzódik az állkapocs alsó széléig. Szerepe a nyak
bőrének feszesen tartása.

A felületes izmok legnagyobb részét a nyelvcsonti izmok képezik. Nyelvcsont alatti és

nyelvcsont feletti izmok vannak, mindkét izomcsoportba 4-4 izom tartozik.

Nyelvcsont és gége helyzete:

Nyelvcsontot pici izmok rögzítik, nincs ízületi kapcsolódás

Gégét pici izmok rögzítik

A mély nyakizmok a nyaki gerincoszlopon fekszenek. Az elülső csoport izmai a nyaki gerinc és
a fej mozgatásában játszanak szerepet. Az oldalsó csoportba tartozó izmok az ún.
bordaemelő izmok. Rögzített bordák esetében a nyakat oldalra hajlítják, ellenkező esetben a
bordákat emelve a belégzésben segédkeznek.
Hátulsó izmok:

Scalénuszok (hátulsó ferde nyakizom) általában görcsösek, kulcscsont felett érinthetőek.

Fontosak a nyak mozgásaiban, emeli a bordákat, billenti a nyakat. 5.6. nyakcsigolyán ered,
2.3. bordán tapad.

Pici csigolya közti izmok 1-1 csigolyát, vagy 2-2 csigolyát kötnek össze.

Egészet betakarja a trapézizom, vagy csuklyásizom, betakarja az egész felső hátat,

koponyaalapon kezdődik és kulcscsonton, valamint lapockán tapad.

Lapockaemelő izom: ez szokott bemerevedni, nyakcsigolyán ered, lapocka kiálló belső sarkán
tapad.

6. Tétel : A gerinc szakaszai és azok jellemzői

A gerinc 5 szakaszból áll:

1. a nyaki gerinc 7 csigolyával

2. a mellkasi gerinc 12 hátcsigolyával és a hozzájuk rögzülö bordákkal
3. az ágyéki gerinc 5 ágyékcsigolyával
4. a keresztcsont 5 összecsontosodott csigolyával
5. a farkcsont általában 4 (csökevényes) farkcsigolyával

A különbözö szakaszok csigolyái jelentösen eltérnek egymástól mind méretükben, mind

alakjukban. A nyakcsigolyák a legkisebbek, az ágyéki csigolyák a legnagyobbak.

A születéskor a gerinc egyetlen hátrafelé irányuló görbülettel rendelkezik. A felnött ember 5

gerincszakaszán 4 élettanilag normális görbület alakul ki. A nyaki és az ágyéki szakaszok
elörefelé irányuló, a háti, keresztcsonti és farkcsonti szakaszok hátrafelé irányuló görbülettel
rendelkeznek. Ezen görbületek jelentös megnövekedése vagy lecsökkenése veszélyezteti a
testtartást.

A csigolyák között 2 féle ízület található:

1. A porckorongok, melyek az egymáshoz kapcsolódó széles csigolyatesteket kötik

össze. Ezek viselik a testsúly legnagyobb részét.
2. A szinoviális izületek a csigolyák izületi nyúlvanyai között, amelyekben a mozgások
legtöbbje végbemegy.

A csigolyák mindegyik oldalán két ízületi felszin található, amelyek a két csatlakozó csigolya
hasonló ízületeivel ízesülnek. A hétcsigolyák ezen kívül a bordákkal is ízesülnek, így további
ízfelszínekkel is rendelkeznek ezekhez az ízületekhez.

A gerinc mozgásai:

 elörehajlás
 oldalrahajlás
 hátrahajlás
 csavarodás

A nyaki szakaszon az összes mozgásforma kivitelezhetö. Az összes többi szakaszon egy vagy
több mozgásforma kivitelezhetetlen. A keresztcsont és farkcsont már fiatal korban
összecsontosodik, így ezeken a szakaszokon belül nem lehetséges mozgás, bár a szomszédos
szakaszokhoz képest elmozdulhatnak.

7. Általános szabályok a gerinc védelmére

1. Csak annyit csavarhatsz, amennyit nyújtani tudsz!

2. A gerinc élettani görbületei lehetnek normálisak, fokozottak, vagy csökkentek
 oldalirányú görbület: mindig kóros, helytelen tartás következménye (helyes testtartás
fontossága!)

3. Helyes ülés, állás, légzés.

4. Alvás fontossága: a gerincben lévő porckorongok a környező szövetekből nyerik a
napközben elvesztett folyadékot. Ennek pótlásához szükséges a nyugalmi-vízszintes
testhelyzet.
5. Terhelés helyesen: súlyemelés egyenes derékkal
6. Ellensúlyozás: előrehajlások után hátrahajlások és viszont
7. Csavarásnál:a gerincet nyújtani, hogy a csigolyák közt legyen tér, a csigolyák
eltávolodhassanak egymástól. Ez a vérellátást is segíti. (pahcsimóttánászana,
szarvangászana után tádászanában nyújtózni!).
Csavarodás belégzésre, hogy tudatosabb legyen a mozgás, így nem viszi túlzásba a
mozgást.

8. Nyakgyakorlatoknál: a koponya elnyújtása a nyakcsigolyáktól. Hátrafelé nem szabad

„megtörni” a nyakat.
9. Derékvédelem: farok csigolyák lenyomása-behúzása (kobra, salabhászana,
hátrahajlásoknál általában)
10. Makarászanák: a hátizmok és az egyenes csigolyákat tartó izmok erősítésére. A lábak
más-más helyzete megszabja, hogy a gerinc mely szakaszán lesz elfordulás.
11. Shakti bandha 4.gyakorlatnál: favágáskor egyenes hát az előrehajlásban.
12. Antigasztrikus 5. gyakorlatnál: vállak talajon maradnak a csavarások alatt
13. Antireumatikus 5. gyakorlatnál: törzsfordításkor a forgás-csavarás egyenes derékkal
történjen – nem hajolunk előre

A porc a támasztószövetek közé tartozó, közepesen szilárd, a csontnál lágyabb , rugalmas

állományú szövet .Nem annyira kemény és merev, mint a csont, de rugalmatlanabb, mint az
izom.

Az alapállomány szerint több típusa különíthető el:

üvegporc vagy hyalinporc: a nagy összenyomásnak kitett helyeken - ilyenek az ízületi

felszínek - található ,kemény ,sima felület

kollagén rostos porc: a csigolyák közötti porckorongok külső rostos gyűrűjét alkotja.
Nagyobb mérvű terhelést képes elviselni.

rugalmas porc, elasztikus porc: nagyfokú deformálást képes elviselni, viszonylag kevés
helyen fordul elő, pl. a fülkagylóban, az orr egyes részeiben vagy a gégefedőben.
A porcszövetnek fontos szerepe van a szervezet vázának felépítésében. Egyrészről bizonyos
belső szervek szerkezetének kialakításában vesz részt - ilyenek például a gégeporcok -,
másrészt nagyobb szilárdságot nem igénylő testrészek - orr, fül - támasztékaként szolgál. A
porcszövetek legfontosabb szerepe azonban, hogy a csontváz csontjainak mozgékony
kapcsolatát biztosító ízületekben biztosítja az ízületi felszínek rugalmas illeszkedését. (Ez a
porcréteg igen erősen rögzül az alatta található csontréteghez, jellemzően igen rugalmas, és
ez a rugalmasság egyenesen arányos a porcszövet vastagságával.) Abban az esetben ugyanis,
ha az ízesülő csontvégeket nem fedné porc, akkor azok nem tudnának súrlódásmentesen
mozogni egymáson. A porcokban nincsenek erek, a porcszövet tápanyag ellátását az ízületi
folyadékból és a porc alatti csontszövet ereiből nyeri.
A porcszövetnek mintegy 70%-át víz alkotja.

Porckorong: A csigolyákat a szalagokon kívül porckorongok és ízületek kapcsolják össze. A

porckorongok nagyobbak a csigolyatesteknél,és oldalt kevéssel túlérnek rajta.A
porckorongot a csigolya testéhez hyalin porcréteg illeszti.

A gerincoszlopot alkotó csigolyák stabilitását, összeköttetését s emellett azok szabadabb

mozgását biztosítják a porckorongok, melyek két fontos részből állnak. A külső rostos
gyűrűből (anulus fibrosus) és annak közepén található kocsonyás anyagból (nucleus
pulposus).

A porckorongok számos feladatot látnak el, többek közt a gerincet érő nagyobb erőhatások
csillapítását végzik nagy hatékonysággal

Ahhoz, hogy a csigolyák közötti porckorongok megfelelő anyagcserét folytathassanak,

szükséges a mindennapi élet normál ritmusa (ébrenlét, járás, állás, mozgás, valamint
megfelelő ideig tartó fekvés, alvás). Ennek oka, hogy a porckorong éjszaka rugalmasságának
köszönhetően visszaállítja eredeti méretét, megnő és nagy mennyiségű vizet szív fel. Ezzel a
vízzel azonban beáramlik a szükséges tápanyag és az oxigén a sejtek számára. Estére, az
állás, ill. a csigolyákra és a porckorongra ható nyomóerők hatására a porckorongból víz
préselődik ki, mely segít a salakanyagok eltávolításában. Ezen ciklicitás következménye, hogy
reggel akár 2-3 cm-rel is magasabbak lehetünk, mint este.

Az öregedéssel együtt a porckorongok víztartalma nagy fokban csökken. Ezzel

magyarázható, hogy az idős emberek eredeti testmagasságukból akár 5-10 cm-t is
elveszíthetnek. (a porckorongok magassága csökken). Ugyanakkor a porckorong sérv
előfordulása is drasztikusan csökken időskorra, mivel a belső kocsonyás anyag kiszárad, nem
tud kitüremkedni olyan könnyen, mint fiatalkorban.
 Előfordulás: A gerinc bármely szakaszán megjelenhet, de leggyakrabban az alsó ágyéki
szakaszt érinti. A nyaki szakaszon előforduló elváltozások gyakran okoznak nyakba, vállba,
karba, kézbe sugárzó fájdalmakat. Az ágyéki porckorongsérv kisfokú deréktáji panaszok
mellett a farpofákba, alsó végtagba, a lábujjakba sugározhat. Az idő előrehaladtával a
porckorongok vizet veszítenek, a belső kocsonyás anyag kevésbé fejt ki nyomást a rostos
gyűrűre, ezért időskorban a tisztán porckorongsérv miatt kialakuló panaszok előfordulása
csökken.

Panaszok: a panaszok igen változatosak lehetnek, előfordul a folyamatos tompa fájdalom,

esetleg kisfokú zsibbadás, de ezek nélkül, vagy ezekre rárakódva megjelenhet hirtelen
nagyfokú fájdalom, mely általában rossz mozdulatot követően lép fel, általában csak az egyik
oldali végtagot érinti a kisugárzó fájdalom. Leggyakrabban nehéz tárgyak emelését követően,
hirtelen alakul ki. A zsibbadás, fájdalom gyakran a végtagban csak egy csíkban (dermatoma)
jelentkezik, teljes érzéskiesés, izomgyengeség, akár egyes izmok bénulása is kialakulhat.
Vizelet, széklettartási vagy ürítési problémák is kialakulhatnak.

Porckorongok (Anna ):

A környező szövetekből vesznek fel folyadékot és adnak le salakanyagot. Nincs saját

vérellátásuk. Az éjszaka folyamán,vízszintes helyzetben regenerálódnak,reggel 1-2 cm el
magasabb az ember. Sérv esetén a belső puha mag kitüremkedik,nyomja a gerincvelői
idegeket és a gerincvelőt. Előrehajláskor a porckorong magja hátrafelé,hátrahajláskor
előrefelé tolódik,így biztosítva a gerinc rugalmasságát. A túlzott hátrahajlás okozhatja az
ágyéki csigolyák előreesését,de ugyanez a mozdulat mérsékelt mozgással gyógyítja is
(Mackenzie torna).

 Kisízületi blokk: a csigolyanyúlványok között kisízületek biztosítják a csigolyák közötti

kapcsolatot és ezek kóros helyzetben rögzülnek.

Ez is okozhat végtagba sugárzó fájdalmat, azonban ez szétterjedő és ritkán húzódik le a

végtag teljes hosszában ill. nem jár neurológiai tünetekkel és nyújtási tünettel.
A csigolyák közötti kisízületek zárt blokkja,amikor beszűkül az ízületi rés,és a
mozgásterjedelem nagymértékben csökken.

Nyitott blokk,amikor rossz pozícióban rögzül,és nem tud visszamenni a helyére.Ez is

csökkenti a mozgásterjedelmet,a kopás szempontjából még veszélyesebb.

A medence egyensúlyozza a lábakon a törzset és a törzshöz kapcsolódó testrészeket. A

medencében helyezkednek el, valamint kapnak támaszt és védelmet a hasi és medencei
szervek, különösen a szaporodás, a kiválasztás és a salakanyag eltávolítás szervei. Emiatt
nagyon személyes és intim tájék. Helyzete és mozgásainak szabadsága elsőrendü fontosságú
a testtartás beállításában. A medence egészének előre vagy hátraforgatása befolyásolja az
gyéki gerincszakasz normális görbületét és ezen keresztül a teljs felső test tartását.

A medence izmai:

Belső:

 csípőhorpasz izom: 2 rész: nagy horpasz izom, csípőizom

Külső:

 körte alakú izom

 nagy farizom
 középső farizom
 kis farizom
 széles combpólyát feszítő izom
 medencefenék izmai
 négyszögletü combizom

A csípőhorpasz izom (musculus iliopsoas)

Két részből épül fel: a nagy horpaszizom (musculus psoas major)és a csípőizom(musculus
iliacus) alkotja.

- A nagy horpaszizom (musculus psoas major)

Ered: a XII.háti, valamint az I-IV.ágyékcsigolyák testén és a köztük lévő porckorongokon,

és az ágyékcsigolyák bordacsökevényein.

Tapad: a csípőizommal együtt a combcsont kis tomporán, tapadása előtt ráfekszik a

csípőízület tokjára

Müködése: hajlítja a csípőizületet, fontost testtartási izom.

- A csípőizom (musculus iliacus)

Ered: a csípőlapát belső felszínén, a csípőárok egész területén.

Tapad: a combcsont kis tomporán, tapadása előtt ráfekszik a csípőízület tokjára.

Működése:
A, A csípőízületet nagy erővel hajlítja. Rögzített medence mellett a legerősebb
combemelő izom.
B, Összehúzódása a törzset és a combokat egyaránt közelíti egymáshoz.
C, A nagy farizom antagonistája, együttesen óriási szerepük van a különböző
testhelyzetek beállításában, az egyensúly megtartásában.

Fejlesztése : lábemelések a bordásfalon.

Sérülése: az izom általában akkor sérül, ha a hirtelen nagy erejű csípőhajlítás ellenállásba
ütközik. Rendszerint az izom eredési helyének környéke ilyenkor izomláz szerű
fájdalomérzéssel jelez. A csípőízület hajlítóereje ilyenkor nagymértékben csökken. Ha a
többi csípőhajlítást végző izom is sérül, lehetetlenné válik járásnál a láb előrelendítése.

Körte alakú izom (musculus piriformis)

A medence mély oldalra forgató izma

Alatta vagy rajta keresztül lép ki az isiász ideg.

Ered: a kismedence üregében, a keresztcsont árkában.

Tapad: a combcsonton, a nagy tomporon (a combcsont nyaka alatt, külső oldalon).

Működése:
- A medence rögzített helyzete mellett a combot távolítja.
- A távolított combot kifelé forgatja.

Nagy farizom (musculus gluteus maximus)

A fartájék alsó részén felületesen található erős izom, mely a zsírpárnával együtt e tájék
alakját és domborúságát adja.

Ered: szélesen a csípőlapát külső felszínén, az ágyéki izompólyán, a keresztcsont-

ülőgumói szalagon.

Tapad: a felső izomrostok az izmot borító combpólya kötőszövetes lemezébe sugároznak.

Az alsók a combcsont hátsó oldalán, a farizom érdességén rögzülnek.

Működése:
- Az egyenes járáshoz, az egyenes testtartáshoz és a test egyensúlyának a fenntartásához
szükséges izom.
- A csípőizületet feszíti.
- Rögzített törzs esetén a csípőízület feszítése után a combot hátrafelé húzza, majd
távolítja és kifelé forgatja.
- Rögzített comb mellett a csípőhorpaszizom antagonistája. Váltogatott összehúzódásuk a
medencét a csípőízületben hintáztatni tudja.

Fejlesztése: vágtázás, helyben futás, magas térdemeléssel futás, guggolások, helyből

ugrások, kerékpározás.

Sérülése: Túlzott igénybevétel esetén gyakori az izomláz. Az izom szakadása szinte kizárt.
Az izom zúzódással (ráesik a sportoló) járó sérülése igen gyakori, ilyenkor bevérzések
láthatóak rajta. Működésének kiesésekor megbomlik a test egyensúlya.

1. Középső farizom (musculus gluteus medius)

 A csípőízületet kívülről, oldalról borítja. Működése és az elhelyezkedése hasonlatos a
delta izoméhoz.

Ered: a csípőlapát külső felszínén, szélesen.

Tapad: rostjai egy pontba összefutnak, és kívül a combcsont nagy tomporán.

Működése:
- Rögzített medence mellett, a combot távolítja.
- Ha az izom elülső rostjai húzódnak össze, befelé forgatják-, ha csak a hátulsó rostok,
akkor kifelé forgatják a combot.

Fejlesztése: ellenállással szemben az összezárt térdek szétfeszítése.

Kis farizom (musculus gluteus minimus)

Ered: a csípőlapát külső felszínén, annak alsó részén.

Tapad: a csípőízületi tok felett húzódva a combcsont nagy tompor elülső részén.

Működése:
- Rögzített medence mellett a combot távolítja.
- Távolítás után a combot befelé forgatja.

Sérülése: a középső és a kis farizom sérülése esetén a comb távolítási lehetősége szűkül
vagy elveszik. Járásnál óriási jelentőséggel bírnak, mivel a medencét a támaszkodó alsó
végtag oldalán tartja, megakadályozva evvel a test elbillenését a lendítő végtag oldalára.

Combpólya feszítő izom

Oldalra forgatja a combot, stabilizálja a csípőizületet.

Medencefenék izmai ( farkcsont izom, végbélzáró izom)

Ezek az izmok függőágyszerűen támasztják alá a medencei szerveket. Az izomcsoporton

nyílások találhatók a végbél a hüvely és a húgycső számára, és az izmok egy része ezen
nyílások záróizmaiként is szolgál.

Farkcsont izom

Működés: -segíti a medencefenék alátámasztását, különösen, ha megnő a hasűri nyomás,

„csóválja” (hajlítja) a farkcsontot

Felül a keresztcsont alsó részének oldalán és a farkcsont felső részén rögzül

Végbélzáró izom felfelé húzza a végbélnyílást székelés után, segít a medencei szervek
alátámasztásában
Négyszögletü combizom

Oldalra forgatja a combot

10. tétel

Térdizület

1. a combcsont és a sípcsontok között

2. a legnagyobb és legbonyolultabb izület
3. lágyrészek nem védik és nagy erőkarok hatnak rá
4. elölről a térdkalács (patella) védi
5. erős izületi tok stabilizálja (elölről a térdkalács fölé türemkedik – burzatömböt/üreget,
nyálkatömlőt hozva létre)
6. 2 erős keresztszalag védi belülről + kívülről szalagok
7. kicsit tojásszerű alakja miatt hajlítottan kissé oldalra is tud mozdulni
8. a combcsont állítja be a helyzetét (trikónászana)

A térdízületet a combcsont és a sípcsont nagy csontvégei között jön létre. Továbbá a

szárkapocs csontok/ alszár csontok /és a térdkalács alkotják. A sípcsont nagyon sekély ezért
porckorong mélyíti. Az ízületi tok elég bő két oldalt 2szalag erősiti és a akadályozza az
oldalirányú mozgást. Az emberi test legnagyobb és legbonyolultabb ízülete. Rendkívül
sérülékeny mert lágy részek nem védik és nagy erőkarok hatnak rá.Két csont egymás közötti
összeköttetéseit ízületnek vagy varratoknak nevezzük. A térdízületet szabadon mozgó
ízületnek is nevezik,/széles nagy mozgásokat tesz lehetővé/ 150 ?2C7-os behajlást enged s
kisfokú forgatást is .Ezek a szabadon mozgó ízületek fordulnak elő nagy számban a testben
pl:könyök,kéz,lábízület. Elölről a térdkalács / patella /védi az egyenes combizom vastag
inában. Az ízfelszinek nem illeszkednek pontosan ,hogy a térdhajlítás lehetővé váljon.A
combcsont feje gömbölyűbb, mint az ízvápa. A teret félhold alakú porcok /meniskusok/ töltik
ki.Melyek részben a sípcsonthoz,részben az ízületi tokhoz rögzülnek. A nagy és bonyolult
ízületi teret minden oldalról erős ízületi tok stabilizálja. Hátulról akadályozza a térd
túlfeszítését,ami a stabilitást csökkentené. Elől a térdkalács fölé türemkedik,és a csontok és
inak súrlódását csökkentő nyálkatömlőt / bursa/ hozza létre. Két erős keresztszalag belülről,
és több külső szalag kívülről stabilizálja. A térdízület körül számos nyálkatömlő helyezkedik
el ,amelyek kapcsolatban állnak az ízületi üreggel. A térdkalács gesztenye alakú csontocska /
apex patellae/ distallis irányba tekint.
Térd mozgásai: hajlítás és feszítés. Az egész ízület kicsit tojásszerű alakja miatt behajlított
térdnél befelé és kifelé fordítás./ laza keresztszalagok/
A térd pozícióját a combcsont helyzete állítja be.
Trikónászánál a külső csípőforgatók megfeszítésével lehet a nagylábujj irányába állítani. A
helytelen gyakorlás a szalagok túlnyúlását, hosszú távon a térd instabillá, fájdalmassá válását
idézheti elő.
A térdízület leggyakoribb elváltozásai: belső meniszkusz sérülés, külső meniszkusz sérülése.
Ciszták, elülső keresztszalag sérülés,hátulsó keresztszalag sérülés,belső vagy külső
oldalszalag sérülés. Ízületi testek, ízületi belhártyagyulladás, térdkalács porcpuhulás. Ízületi
fertőzés, porckopás, artózis.
Térdben éles, szúró fájdalom (nem tud ráállni, néha pedig elmúlik): porcleválás
11. tétel Boka- és lábfejízület

A test legnagyobb csontja, a combcsont a térdízület után két kisebb és vékonyabb csontban
folytatódik, majd a bokaízületben fejeződik be. Ezek az ízületek tartják az egész test súlyát.

Bokaízület csontjai: 7 db lábtőcsont

5 db lábközépcsont
ujjpercek

Lábujjak: három ízületből állnak az ujjvégektől indulva az 1. és 2. hajlításra és feszítésre

képes hengerízület. A 3. ízület nagyobb mozgásterű, oldalirányú mozgásra is képes.

Lábtő – és lábközépízületek: minimális mozgásképességűek,

szalagjaik feszesek
a test súlyát tartják

Lábtőcsontok: sarokcsont
sajkacsont
ugrócsont

A sarokcsont és a sajkacsont alkotja a szalagokkal összekapcsolt alapot, amelybe az

ugrócsont illeszkedik, az ugrócsontra pedig a lábszár nehezedik a külső és belső boka orsó
alakú ízületével (bokavilla)

A bokaízület oldalsó szalagjai nagyon erősek

csak feszítés és hajlítás lehetséges normál esetben , kivéve
lábujjhegyre emelkedve, ekkor kis mértékben oldalirányú mozgás is lehetséges
sérülékenyebb!!

Az alsó ugróízület mozgékonyabb, összetett módon, de forgómozgásra képes. Így tud a talp a
talaj egyenetlenségeihez alkalmazkodni, megtartani az egyensúlyt, bonyolultabb ugrásokat
végezni.
A boka- és az ugróízület együttes mozgása eredményezi a lábfej körzését.
A test súlyvonala normál esetben közvetlenül a boka előtt haladó függőleges. A talp három
ponton, a saroknál, valamint a 1. és 5. lábujj tövénél támaszkodik a földre. E pontok között
jön létre a talp három boltozata: hosszanti (egy vagy kettő leírástól függően) és a
harántboltozat.4-5 éves korra alakul ki gyermeknél, későbbiekben súlyváltozás
következtében újra eltűnhet Lúdtalp v. bokasüllyedés: statikailag kedvezőtlen,
fáradékonnyá teszi a lábat, szerepe van a vénás keringési zavarok kialakulásában, hosszabb
távon az egész szervezetre hathat a földdel való kapcsolatot jelző visszacsatoláson keresztül.
A láb számára a legnagyobb kivívás a hosszas állás.

A vállízület
A vállízület egy gömbízület, amelynél az ízárkot a lapocka, az ízfejet a karcsont felső vége
adja. Az ízárok nem fogadja be a fejet; a szélén tapadó rostporcos gyűrű mélyíti az árkot.

Ez az emberi test legmozgékonyabb ízülete. A karcsont feje felett, mintegy boltozatot

képezve található egy összekötő szalag, amely megakadályozza, hogy a karcsont feje
kicsússzon az ízületi üregből. (pl.könyöklésnél)

Bizonyos vonatkozásban legsérülékenyebb ízülete az ízületi ficamok közel 50 százaléka a

vállízületben jön létre. Bonyolultságát a rendkívül nagy mozgásterjedelem minden pontján
szükséges stabilitás - az ezt biztosító mozgató- és rögzítőapparátus magyarázza.

Az ízület kellő stabilitását részben az azt körülvevő izomcsoportok, másrészt a csontos ízületi
tányért (ízvápát) nagyobbító rostos-porcos perem (labrum), valamint a róla eredő összetett
szalag biztosítja. Az ízület sérüléseinek, illetve megbetegedéseinek megértéséhez szükséges
megemlíteni, hogy bár szűkebb értelemben a vállízület a felkarfej és a lapocka íztányér
egysége, de ugyancsak ízületi funkcióként fogható fel a felkarfejet befelé forgató és a kart
emelő izomcsoportok inas lemeze és a lapocka vállcsúcsi nyúlványa között csúszó mozgás is.

A váll fájdalmát a vállízület és a vállkörüli izmok betegségében kell keresni, melyet igen
sok tényező válthat ki:

• ízületi gyulladás
• a nyaki gerinc betegségei
• a vállkörüli izmok degenerációja, sérülése, gyengülése
• az ízület túlterhelése
• stresszhatás
A fájdalom beszűkíti a vállízület mozgásait, az izmok és az ízületi tok megrövidülnek, s a
beteg számára a mozgás minden irányban fájdalmas és korlátozott lesz.

13. TÉTEL a Könyökízület

Ízület: Anatómiailag az a hely, ahol egy vagy több csont egymáshoz kötött és rendszerint
többé-kevésbé mozgatható. Az egyes csontok közötti ízületek alakjukban és működésükben
nagy változatosságról tesznek bizonyságot és három általános morfológiai típusra oszthatók:
fibrosus ízületek, porcos ízületek, synovialis ízületek. Az ízületek rendkívül érzékeny, önálló
vérkeringéssel nem rendelkező porcos felszíneinek védelmét szolgálja a nagyon dús
fájdalomérző ideghálózat.
Amikor ízületekről beszélünk, elsőként a mozgékony, hajlítható ízületeinkre gondolunk, mint
a könyök, a csukló vagy a térd. Ezek a szerkezetek ellenállnak ugyan a nagy igénybevételnek,
mégis igen könnyen sérülnek külső erőhatásokra.

A könyökízületet:

Az alkar a könyökízület útján illeszkedik a felkarhoz. Három csont, a felkarcsont (humerusz),

singcsont (ulna) és az orsócsont (rádiusz) ízvége alkotja. A könyök hajlításában-feszítésében a
felkarcsont és a singcsont közötti kapcsolat a lényeges, az orsócsont szerepe elhanyagolható.
Sing- és karcsont a könyökben haránt tengely körül mozognak, egymással, csukló-ízületet
képeznek. Kiegészítőileg járul ehhez az orsócsont fejének a karcsont fején és nyúlványán való
csúszása és a singcsont kisebbik sigma-alaku árkában való forgása, ez u. n. Kerékízületet
alkot, eszerint a könyökízület a trachoginglymus-ízületek csoportjába tartozik. Hátulról
kitapintható a singcsont könyöknyúlványa kétoldalt pedig a felkarcsont (ami egy hosszú,
csöves csont), belső és külső könyökdudorja. Az ízületi végeket közös savós és rostos tömlő
veszi körül, az orsócsont fejét rendkívül erős gyűrűs-szalag szorítja a singcsonthoz. A
mozgások hajlítás és nyújtásból, azon kívül az orsócsontnak a hossztengelye körüli
forgásaiból állnak.

Elöl tapintható a bicepsz ina, illetve jól láthatóak a tájékon áthaladó felületes vénák is: a
középső könyökvéna kívül és a kézháti visszér belül, valamint a kettő közti összekötő
vénák.Az alkarizmok két antagonista (tehát egymással ellentétes) izomcsoportot képeznek,
mégpedig a hajlító és feszítő izmokat. A hajlítók, amelyek az alkar befelé fordítását és a
csukló, valamint az ujjak hajlítását végzik, míg a csuklót és az ujjakat feszítő, valamint az
alkart kifelé fordító izmok.
 Az ízületi végeket közös savós és rostos tömlő veszi körül, az orsócsont fejét rendkívül
erős gyűrűs-szalag szorítja a singcsonthoz. A mozgások hajlítás és nyújtásból, azon kívül az
orsócsontnak a hossztengelye körüli forgásaiból állnak. Ezt tulajdonképpen három ízület
összetevődése alkotja: a felkar-orsócsonti, a felkar-singcsonti és az orsó-singcsonti ízület. A
felkar- singi ízület egytengelyű csuklóízület, benne az alkar hajlítása és feszítése mehet
végbe. Az alkarcsontok között forgómozgás jöhet létre olyformán, hogy az orsócsont alsó
végrésze forog a singcsont alsó végrésze körül. Ennek következménye a tenyér forgása.
Amikor a tenyér felfelé tekint, akkor beszélünk hajlításról, ilyenkor a két alkarcsont
egymással párhuzamosan helyezkedik el. Ha a tenyér lefelé tekint, akkor beszélünk
borításról. Ebben a helyzetben az orsócsont keresztezi a singcsontot.

14. tétel: A csuklóízület és a kéz ízületeinek jellemzése

A csuklóízületet az orsócsont kiszélesedő alsó vége hozza létre a kéztőcsontok közül kettővel.
A singcsont az ízületet csak felülről és oldalról (íróvessző) határolja (mindössze egy félhold
alakú porccal kapcsolódik), illetve az orsócsonttal alul is ízesül. A singcsontnak a csuklóízület
mozgásaiban nincs különösebb szerepe. A kéztőcsontoktól háromszögű porckorong választja
el. Kéztőcsontból nyolc van, melyek 4-4 sorba rendeződnek, de a felső, külső borsócsont
nem kapcsolódik az orsócsonthoz. A kéztőcsontok együttesen kéttengelyű tojásízületet
(ellipszoid ízület) hoznak létre, melyben hajlítás, feszítés, oldalra hajlás és forgómozgás
lehetséges. Az egész kézfej az orsócsont mozgásait követi.

(A kéztőcsontok közötti feszes ízületek kismérvű elcsúszást tesznek lehetővé, s nem

akadályozzák a csukló hajlítását, feszítését és oldalirányú mozgását.)
A kéztőcsontok szalagokkal rögzített feszes ízületekben kapcsolódnak egymáshoz és a
kézközépcsontokhoz. (A kézközépcsontok a kéztőcsontok és az ujjperccsontok között
helyezkednek el. ) Együttesen alkotják a kézfejet. Kivételt a hüvelykujj kéztő-kézközépízülete
jelent, amely kéttengelyű nyeregízület (hengerízület), így válik lehetővé a hüvelykujj
szembehelyezése a többi ujjal. Közelítés és távolítás a többi ujjhoz, továbbá körbeforgatás is
lehetséges. Vagyis a hüvelykujj tövénél található nyeregízület elég mozgékony: két irányban
tesz lehetővé csúszó mozgást, míg a kéztőcsontok közötti feszes ízületek, csak korlátozott
elmozdulásra képesek, a csontok csekély mérvű elmozdulására adnak módot.

A harántujjak alapízületeinél feszítés, hajlítás és nyújtva kismértékű forgómozgás mehet

végbe. Az ujjpercek között egyszerű csapóízületek/hengerízületek vannak. Ugyanilyen a
hüvelykujj alapízülete is.

Az ujjak hosszú, vékony csontjait ujjperceknek nevezzük. Négy ujj –mutatóujj, középső ujj,
gyűrűsujj és kisujj- három ujjperce az alapujjperc, a középső ujjperccsont és a körömujjperc.
Közöttük csuklóízületek vannak. A hüvelykujj csupán kettő ujjpercből - alapujjpercből és
körömujjpercből – áll. Közöttük is csuklóízület található. Az ujjak első kettő ízülete csak
hajlításra illetve feszítésre képes, az ujjtő ízülete (tojásalakú) már többféle mozgásra is
alkalmas.
.
15. Az izmok típusai, az izom felépítése

Izom:a mozgás aktív szerve, mely fizikai, kémiai, idegi ingerek hatására megrövidül. Az
izomszövet összehúzódó képes. Kb. 350-400 izmunk van, a testsúly 30-50%-át teszi ki.

Szerkezete: Az izomsejtek köztes folyékon anyaggal izomrostokba csoportosulnak, az

izomrostcsoportok, nyalábok alkotják az izmot, amelyet külső izomhüvely (a fascia
része) vesz körül. Ez inakban végződik. Az inat nem érdemes nyújtani. Az inakat néhány
helyen ínhüvely védi.

I izomsejt » izomrostok » izomcsoportok » izom

- Izom eredése: ált. a törzshöz közelebbi része.

- Izom tapadása: ált. a törzstől távolabbi, mozgatott része.
- Izomrostok: Az izomrostok száma születéskor végleges. A bicepszben pl. 1-2
millió. Kötőszövet egyesíti izommá, ami összetartja az izomszöveteket,
elválasztja a rostokat
 - Fascia: izompólya, izomhüvely – a feszültség összehúzza a fasciát, megrövidíti.
Ha letapad, nem tudnak az izmok fájdalommentesen elcsúszni egymáson.
- Trigger pontok (miofaszciális): a vázizom szövet egy feszes kötegében érezhető
csomócskák, melyek rendkívül érzékenyek és jellegzetes mintázatú kisugárzó
fájdalmat hoznak létre.

Részei:

a) Izomhas: középen helyezkedik el, összehúzható

b) Inas rész az izomhas két oldalán található. Hosszát nem változtatja. Az inakkal rögzül
az izom a csontvázhoz

Feladata: A csontok térbeli helyzetének megváltoztatása, ízületek rögzítése, hőtermelés, vér-

és nyirokkeringés, anyagcsere serkentése.

Izom típusai:

1. Simaizom: a sejtjei közt kötőszövet helyezkedik el, a simaizom erei és idegei itt
futnak
- Megtalálható: tápcsatorna, léghólyagoknál, érfalban /pulzálás/, bőrben
- Működését a vegetatív idegrendszer irányítja, szinte mindig akaratunktól
függetlenül mozog. Lassabb, ritmikusabb, kisebb munkavégzés, nem fárad el.

2. harántcsíkolt izom:
- Vázizmok ilyenek
- Működése akaratlagos, nagy erőkifejtés, gyors összehúzódás, , cserébe hamar
fárad. (Gyakorlás közben pihenő szakaszok)

3. szívizom:
- átmenet az előző kettő között: speciális harántcsíkolt izom. Ez is rostokból áll, de
rostjai izomhálózatot alkotnak (összeköttetésben állnak egymással).

Izmok járulékos részei:

- Nyálkatömlők: az inak és a csontok közvetlen találkozásainál, ízületek közvetlen

közelében – olykor az ítületi üreg kitüremkedéseképpen – lelhetők fel. Savós
nyálkája az ínak súrlódásmentes mozgását biztosítják a csontfelszínen.
Izomtúlterhelés hatására begyulladhat.
- Ínhüvely: ahol az ínak erős súrlódásnak vannak kitéve (pl. kéztő), ott savós
ínhüvelyek találhatók. Kettős faluk közül a külső rostos, a belső szinoviális
réteg. A kéz és láb hajlító ill. feszítő izmainak túlerőltetésekor gyulladásba jöhet.

16. Az izom működése, a munkavégzés típusai és az ellazulás.

Izom működése: csoportosan működnek. Az izom összehúzódik. Menete:

Izom » izomrost-köteg » izomrost(izomsejt) » miofibrilllu.Ennek egy egysége a

szarkomer. Ez miofilamentumokól áll.

A miofilamentumokban 2 fehérje van: aktin és miozin. Calcium ionok jelenlétében – idegi

inger hatására pl. – a miozin fehérjék fejeit magukhoz vonzzák az aktin filamentumok
szabaddá vált aktív helyei. (Kereszthíd elmélet) Ez az összehúzódás az izom-has
megvastagodásával és megkeményedésével jár együtt. Magától nem nyúlik vissza, ehhez
külön erő kell. ( pl gravitáció, antagonista izom összehúzódása)

Az összehúzódott izom nem képes további munkát végezni.

Az aktív izommunka szimpatikus idegrendszeri reakcióval jár együtt.

Az izom összehúzódáshoz szükséges energia a glikogén elégetéséből és lebontásából

származik, ebből lesz az ATP (adenozin-trifoszfát), ami igen sok energiát tartalmazó vegyület.
Ezt az izom tárolja. 10 mp-re elegendő. 5-6 perc után sírsavat és fehérjét is éget az izom.

A pihenő izmokban sok glikogén tárolódik. Ha az izom kifárad, akkor csak erősen csökkent
teljesítményt tud nyújtani. Pihentetés hatására ez az állapot megszűnik.

Összehúzódás fajtái:

1. Izotóniás összehúzódás: az izom megrövidül és munkát végez.

2. Izometriás: az izom hossza nem változik, csak feszültsége és tónusa nő.

Izomtónus:

Az izmok kisfokú állandó összehúzott állapota. Így inger hatására gyorsabban reagálnak.
Idegrendszeri hatás tartja fenn.

Azonos működésű izmok: szinergisták

Ezzel ellentétesen ható izmok: antagonisták

Az izmok munkája lehet: hajlítás-feszítés, közelítés-távolítás, szűkítés (záróizmok)

Tónusos izmok: testtartásért felelnek, pl. gerincmerevítők

Fázisos izmok: nagy erőkifejtés, hamar fárad, edzeni kell, pl. hasizmok

Munkavégzést befolyásoló tényezők:

- Idegi irányítás jellege

- Energiatartalék – keringés – oxigénellátás, salakanyag szállítás

Statikus gyakorlatok: vérnyomás emelkedik, magas marad

Dinamikus gyakorlatok: a vérnyomás emelkedés kisebb mértékű

A közepes terhelésű edzés az immunrendszert serkenti, míg a kimerítő edzés gyengíti

Az ellazulás fokozása:

- Antagonista izmok megfeszítésével

- Masszázzsal
- 2 percen túli kitartással
- mentális technikával (koncentráció, az ellazulás képi megjelenítése)
- fáradásig terhelés után az izom kívánja az ellazulást (kimerül az ATP)
- az ellazult izom puha tapintású. Verbálisan puhítsd az izmot
relaxációban a test lehűl, ezért takaróval biztosítsunk meleget, amelyben el tud lazulni

Izmok idegi irányításának jellemzői és együttműködésük módjai példákkal

Az izomszöveteknek három típusát vagy fajtát különböztetjük meg: (1) harántcsíkolt vagy
vázizom, (2) sima izom és (3) szívizom.

A harántcsíkolt vagy vázizmokat alapvetően tudatosan irányítjuk. Az irányítás a központi

idegrendszeren által – agy és gerincvelő – történik. A „távolabbi” izmokhoz parancsok a
környéki vagy periférikus idegrendszeren keresztül jutnak el. Azonban ezen izmok – tudatos
– irányítása nem velünk született, hanem meg kell tanulni, mint pl. kisgyerekkorunkban
megtanultunk járni vagy írni. A sportolásnál, táncolásnál vagy pl. zongorázásnál megkívánt
összetett koordinációt megkívánó – részben automatikusan zajló – cselekvéssorozatokat a
kisagy irányítja az agykérgen, ill. az agytörzsön keresztül1. A kisagy illetékes még az

1
Wikipédia: Kisagy, a kisagy funkciói
egyensúlyunk megtartásáért, ami tudatosan nem befolyásolható, bár a vázizmok
segítségével történik.

A sima izmokat, amelyek a belső szervek, hörgők, belek falában, továbbá a bőrben és a
szemben találhatóak, alapvetően nem tudjuk tudatosan irányítani. Ezeket az izmokat a
vegetatív idegrendszer irányítja pl. a bélperisztaltikát, az erekben a vér áramlását és a
hörgőkben a gázcserét. Az étkezés kiváló példa a tudatos és a vegetatív irányítás
összjátékára. Az étel megrágása és a lenyelése, tehát a nyelőcsőbe juttatása meg tudatosan
szabályozott, az onnan a perisztaltika által való továbbjuttatása azonban már vegetatív
szabályozású.

A szívizmot a szív jobb pitvarán elhelyezkedő szinuszcsomó irányítja, amely módosult

szívizomsejtekből áll2; természetesen alapvetően nem tudatosan befolyásolható. A szívizom
szinuszcsomó általi irányítása alapvetően önálló, a központi idegrendszertől is független,
ezért lehetséges, hogy a szív a testen kívül is képes verni.

Az izomsejtekhez mozgató, érző és vegetatív idegsejtek kapcsolódnak. Az utóbbi táplálja az

izmot, beidegzi a hajszálereket. Egy mozgató izom több izomsejtet is irányíthat. Az idegsejt
és az izom kapcsolódási pontját szinapszisnak hívjuk. Az érző idegek az izom állapotát és
fájdalmát jelzik. Az izmok mozgatása, az izomösszehúzódás folyamata az izomban található
aktin és miozin fejecskék között létrejövő kémiai kötés – mely kalcium és magnézium
jelenlétében történik – során következik be.

A sima izmok vegetatív idegrendszer általi irányítását két részre lehet osztani: szimpatikusra
és paraszimpatikusra.

A szimpatikus a stressz reakciókért – „Fight-or-flight” – illetékes; hatására a test nagyobb

teljesítményekre lesz képes. Ennek során pl. (1) a keringés és a szívritmus fokozódik, a
vérnyomás emelkedik, a vér vázizomzatba áramlik, (2) az érzékszervek élesednek, pl. a
pupilla tágul, az agy vérellátása is fokozódik, (3) az emésztés, a perisztaltikus mozgás
csökken, (4) a záróizmok összehúzódnak.

A paraszimpatikus pedig – a táplálás, anyagcsere mellett – a regenerálásért illetékes: (1)

lassítja a szívritmust, (2) a pupillát összehúzza, (3) felerősíti az emésztést és a perisztaltikát és
(4) a záróizmokat ellazítja.

-Légzőrendszer - 18-as tétel

2
Wikipédia: Szinuszcsomó
A légzőrendszer anatómiája és élettana

A légzőrendszer elsőrendű szerepe a gázcsere biztosítása, azaz az oxigén felvétele, és a széndioxid leadá
oxigénhiány a központi idegrendszeri szürkeállományban 4-5 perc után már visszafordíthatatlan következ
más szövetek oxigénhiánytűrő képessége igen eltérő.

A légzésnél megkülönböztetünk egy külső légzést-ezt másodlagos légzésnek

tanultuk- a szervezet és a környezet között,- amelynek beindulásában szerepe van a születés folyamatána
koponyacsontok összenyomódásának - illetve egy belső légzést- ezt elsődleges vagy sejtlégzésnek tanul
sejtek között. A belélegzett levegő 21 % oxigént, 0,04 % széndioxidot, 78 % nitrogént, és néhány tized sz
gázokat tartalmaz. Ezzel szemben a kilélegzett levegő 16 % oxigént, 4,04 % széndioxidot tartalmaz, a nit
gázok százalékos aránya érdemben nem változik.

A légzőrendszer részei: felső és alsó légutak, tüdők, mellhártya, csontos mellkasfal, rekeszizom, légzési
légzőközpont

A felső légutak az orrnál (nasus) kezdődnek az orrüreggel (cavum nasi). Az orrüreg csontos és porcos f
csillószőrös nyálkahártyával bélelt szerv, melynek nemcsak a levegő szűrése, párásítása és melegítése a
levegő áramlása visszahat az agyműködésre is. Benne barlangos szövet található, mint a nemi szervekben
orrszövet duzzadása zárja ritmikusan kisebbre az egyik orrnyílást.Így jön létre az általában kétórás ritmus
dominanciában.

Az orrmelléküregek (homloküreg, arcüreg, ékcsonti és rostacsonti üreg) egy része az orrüregbe nyílik. E
melléküregeknek fontos szerepe van a hangadásban,/illetve a koponyacsont súlyának csökkentésében./

Az orrüreg a garatban folytatódik, mely a légző- és emésztőrendszer közös szakasza.

A garat folytatása a légzőrendszernél a gége (larynx), /mely üvegporcos vázból, szalagokból, izmokból, k
lemezekből és nyálkahártyából felépített, függőleges átmetszetben homokóra alakú üreges szerv. A gége
pajzsporc, gyűrűporc, és a páros kannaporc. A szalagok közül kiemelendő a hanszalagok (ligamentum v
hangrést (rima glottidis) határolja. A hangrés a gége legszűkebb része, ez választja el a felső légutakat az
A gége folytatása a légcső (trachea), amely 12-14 cm hosszúságú, porcos és részben hártyás-izmos falú, n
bélelt cső. A légcső két főhörgőre (bronchus principalis) oszlik, melyek a tüdőkapun át lépnek be a tüdők
oszlások során hörgőkre (bronchus), hörgőcskékre (bronchiolus), majd legvégül léghólyagocskákra (alv
A hörgőcskék falában porc már nem található. A léghólyagocskák falán keresztül történik a gázcsere.
A tüdők (pulmo) páros, együttesen tompított kúphoz hasonló idomú szervek.
A tüdőnek jobb oldalon három, bal oldalon két lebenye van. : alsó, középső és felső.
A bal alsó helyét foglalja el a szív,amely alul a rekeszizomnak támaszkodik.
Legkívül a mellhártya (pleura) található, melynek fali lemeze a mellüreget belülről, zsigeri lemeze pedig
tüdők felszínét borítja. /A tüdők által határolt területet gátorüregnek (mediastinum) nevezzük. A tüdőbe
(tüdőverőér és tüdőgyűjtőér), idegek, és a főhőrgők a tüdőkapun (hilus pulmonis) át lépnek be, illetve k
tüdőkapukban nyirokcsomók találhatók, melyek a tüdő nyirokelvezetésében játszanak szerepet.

A valódi légzőfelületet a léghólyagocskák képviselik, melyeknek összfelülete kb. 70-80 m2 (ha kiterítené
teniszpálya nagyságú felületet tenne ki). A tüdőszövet állományát rugalmas rosthálózat képezi, melynek
történő pusztulása (pl. dohányzás) üregek képződéséhez vezet. /A tüdőknek kettős vérellátása van: az egy
alkotó tüdőverőér- és gyűjtőér, a másik a tüdőszövet saját vérellátását biztosító páros hörgőverőér (arte

A légzés automatikus szabályozás (akaratunktól független), és akaratlagos szabályozás alatt áll. / Az au

szabályozás központja az agytörzsben, a nyúltvelőben található, melynek fő kémiai ingere a széndioxid (é
Minden olyan esetben, amikor a szervezetben felhalmozódik a széndioxid (hypercapnia), fokozódik a lég
(hyperventillatio), míg ha csökken a széndioxid mennyisége (hypocapnia), csökken a légzés (hypoventill
akaratlagos szabályozás, mint minden ilyen jellegű folyamat, az agykéreg működéséhez kötött. Mindez
szabályozásában szerepet játszik a vegetatatív idegrendszer is: a szimpatikus idegrendszer hatása (pl.
munkavégzésnél) fokozza a légzés mélységét, frekvenciáját, tágítja a hörgőcskéket, míg a paraszimpatik
hatása (pl. alvásnál) ezekkel ellentétes: csökkenti a légzés mélységét, frekvenciáját és szűkíti a hörgőcské
átlagosan 12-16-szor veszünk levegőt (légzési frekvencia), egy belégzés, illetve kilégzés során kb. 500 m
be, illetve ki a tüdőnkből. Az egy mély belégzést követő teljes kilégzést vitálkapacitásnak hívjuk, melyn
felnőttekben 4-5 l. /Létezik egy élettani jelenség, melyet légzési ritmuszavarnak (légzési arrhytmia) hív
Belégzéskor a szívfrekvencia nő, kilégzéskor csökken. A tüdők a légcsere mellett fontos szerepet játszan
sav-bázis háztartásának, a vér állandó vegyhatásának (pH) biztosításában.

A légzés folyamata: belégzés – a légzőizmok kitágítják a mellkast , a vakuum hatására a tüdőszövet is kit
nyomáskülönbség miatt a külső levegő beáramlik , kilégzés – a légzőizmok ellazulnak, a tüdőszövet ruga
összehúzódik és kipréseli a levegőt. Az izmok szempontjáből a belégzés aktív, a kilégzés passzív folyam
Kapalabhati (skull shining,azaz koponyafényesítés) gyakorlása során ez fordítva történik, azaz a belégz
kilégzés aktív. Ez a szervezet összes szöveteinek a számára az egyik legjobb gyakorlat.

A légzés lehet hasi, mellkasi vagy tüdőcsúcsi az Európában korábban elterjedt fogalmak szerint. Ezek e
un teljes légzést. Az ember gyerekkori normális légzése a hasi vagy rekeszizomlégzés. Nagyobb igényb
ehhez járul a mellkasi légzés és végső esetben a tüdőcsúcsi. Ezzel szemben ma átlagossá vált a felszínes ,
hullámzással járó, kevés energiát adó mellkasi légzés a mindennapokban is. Nem a rekeszizomlégzés me
helyett. Ennek elsősorban érzelmi okai vannak és közvetlen kapcsolatban áll a stresszel.

A rekeszizom paraszimpatikus beidegződésű, a bordaközi izmok inkább szimpatikus.

Igyekezzünk a rekeszizomlégzést tudni és alkalmazni. Egészségünkre személyiségünkre rendkívül jó hatá

A légzőizmok és működésük
 A légzőizmok

Főként:

• Rekeszizom
• Bordaközi izmok (külső és belső)
• Elülső és hátsó fűrészizmok
Segítőként:

• nyakizom
• többi mellkas izom

1) Rekeszizom

1)
Összefoglaló:

A rekeszizom ez izomalap, amely keresztbe fut a testen, és elválasztja a mellüreget a hasüregtől. Ez a

légzőizmunk. Ezen az izmon nyugszanak a tüdő-felek. Ha összehúzódik a rekeszizom, lejjebb száll és ez
mellüreg térfogatát, ami a tüdő kitágulásához vezet. Ezzel egyidejűleg
lefelé nyomja a hasüregben lévő szerveket. Mély belélegzésnél a has e
Ezt az alapos, nyugodt légzést hasi légzésnek is nevezik. Kilégzésnél ella
felfelé vándorol, és kinyomja a tüdőből a levegőt. A mellkas és a vállöv
segíti a belégzést. Megerőltető tevékenység közben te is érzed, ahogy
emelkedik és süllyed. Mellkasi légzésnél a mellüreg még jobban kitágu
térfogata még jobban megnő és így több levegőt képes beszívni. A mel
légzés nem két egymástól elválasztott légzésmód, együtt, egyszerre mi
normális légzést. Nyugalmi állapotban azonban a hasi légzés, erőlködé
légzés a jelentősebb.

A rekeszizom a mellkas üregében elhelyezkedő boltozatos izomlemez. Elválasztja a mel

hasüregtől. Belégzéskor aktívan összehúzódva lesüllyed, kilégzéskor passzívan ellazu
felemelkedik. Mint egy perpetum mobile légszivattyúja az élet első pillanatától az u
szakadatlanul, szinte pihenés nélkül működik. Egy átlagos hosszúságú életben kb. 500
húzódik össze. A szívizomtól eltekintve testünk legszorgalmasabb és egyben legfontos
Minden egyes légvételkor. Akkora munkát jelent, mint 1 kg súlyt 10 cm magasra emelni
békés éjszaka alatt a rekesz annyi munkát végez, amellyel 10 mázsa súlyt is meg lehe
A rekesz helyzete életkor, nem, alkat, testhelyzet, légzési állapot függvénye. Előre
terhességben magasabb állású .
A rekesz húsos és inas részből áll. Az izmos (húsos) részek a gerinc, a bordák és sz
alkotott csontos keretről erednek és a központi inas lemezben tapadnak. A háromlevel
hasonlító inas lemez a rekesz fix, legkisebb mozgékonyságú része, és ennek az a gyak
fontossága, hogy a rajta csücsülő szív működését így legkevésbé befolyásolja. A hasü
nyomású és ezért domborodik a rekesz magasan a mellüregbe. A rekesz középállásában a
baloldalon az 5. jobb oldalon a 4. borda magasságát érik el. (A jobb oldali kupolába
be, baloldalon a lép, a bal mellékvese, a gyomor és a bal vese kis része található).
Belégzéskor a rekeszkupolák ettől a szinttől süllyednek a hasüreg felé, kilégzéskor
emelkednek a mellüreg felé. Lényeges feladatai még a hasprés működtetése, a hangerős
modulációja és teher cipelésekor a gerincet a hassal és mellkassal egységes stabil h
alakítja.
A rekesz fekvő helyzetben magasabban van, mint amikor állunk. Oldalfekvésben mindig
közelebbi részei vannak magasabban.
A rekesz részei:
Az ágyéki rész: a jobb oldalon a IV., bal oldalon a III. ágyékcsigolya testén két fe
pánttal ered. A pántok a XII. hátcsigolya magasságában kereszteződve nyolcas alakban
hoznak létre. Alul a nyolcas szárai nyitott masnit, felül zárt hurkot képeznek. A ma
főverőér, a fő nyiroktörzzsel a hasüregbe, a hurkon a nyelőcső (régi magyar néven: b
bolygóidegekkel a gyomorba lép. A belső pántoktól oldalt, a II. ágyékcsigolya magass
oldalra két-két csipkézett szár alakul ki. A szárak között fontos vénás erek és az e
idegrendszer szabályozó idegei közlekednek a mellüreg és a hasüreg között. Az oldals
szárai a nagy horpaszizmot (vesepecsenye, ill. szűzérme) és a négyszögű ágyékizmot ö
A bordai rész: az alsó hat bordáról hat csipkével eredő rostok fogaskerékszerűen öss
haránt hasizom hasonló csipkéivel. Tapadásuk ugyancsak a központi inas lemezben van.
A szegycsonti rész: Két karcsú izomnyaláb a szegycsont karnyúlványának belső felszín
központi inas lemezbe húzódik
A központi inas lemez: Tükörszerűen fénylő lóhere alakú lapos lemez. A rekesz kupolá
alkotja. Rajta nyugszik elsősorban a szív, de a tüdők is érintkeznek vele. Jobb olda
harántellipszis alakú nyílás van, az alsó fővisszér, az alsó üres gyűjtőér halad itt
jobb pitvarába lép.
A bordai és az ágyéki részek között, valamint a bordai és mellcsonti részek határán
hasadékok maradnak ki, amelyeken sérvek kúszhatnak át az aktuális nyomásviszonyoknak
(Az utóbb említett rést Larrey, D.I. (1766-1842) francia sebészről nevezték el, aki
hadseregének a főorvosa volt.)

2) Bordaközi izmok (külső és belső)

A bordaközi izmok mind légzési, mind testtartási feladatokat ellátnak. Alpvető feladatuk, hogy szabályoz
bozgását és ezen kersztül a légzést, valamint a mellkas elfordulását.

A külső bordaközi izmok: Rövid lapos izmok, amelyek a felső bordák alsó szélén erednek és az alsó bordá
tapadnak. Lefutásukat úgy szemléltetjük, hogy jobb kezünket a mellkasunk jobb, bal kezünket pedig a ba
helyezzük, miközben ujjaink lefelé és befelé mutatnak. Az izmok rostjai hátul a gerinc mellett kezdődnek
porc-csont határig terjednek. Az izmot tovább előre felé a már említett külső bordaközti szalagok helyet

A belső bordaközi izmok: Ezen izmok lefutása a külsőkével ellentétes, de ugyancsak rézsútos helyzetű. A
alakban keresztezik. A belső izomréteg a bordaszögletnél kezdődik és a szegycsontig terjed. Az izmot a g
bordaközti szalagok pótolják.

Működésük:
A külsők a belégzésben a belsők a kilégzésben vesznek részt. A mellkas izmos falát képezik.
Bordakosár: hátul a gerinchez, elől a szegycsonthoz kapcsolódnak a bordák. 12 pár borda, az alsó 2 vagy
kart a kulccsont és a lapocka kapcsolja a törzshöz. Bordalégzés paraszimpatikus.

3) Fűrészizmok (elülső és hátulsó)

Mellizmok: a kulcscsont alatti izom, a nagy mellizom, a kis mellizom, elülső fűrészizom. A kart, a lapocká
mozgatják.

A fűrészizom segíti a legzést azon bordák megemelése révén, amelyekhez kapcsoldik (2-5 borda). A két
felső mellkasi csigolyán tapad.

A nagy mellizom légzési segédizom: támaszkodó kar mellett a bordákat emeli. Kimerült hosszútávfutók a
szinte mindig bemutatják ezt a "gyakorlatot".
A kis mellizom légzési segédizom: rögzített felkar esetén emeli a bordákat.

4) Légzést segítő izmok

A ki- és belégzés szolgálatában álló izmok: ide azokat az izmokat soroljuk, amelyek bár lehet, hogy fő fun
légző izmok mégis helyzetüknél-, eredésüknél- vagy tapadásuknál fogva, ill. szükségből légzőizmokként m

Belégzés: fejbiccentő izom, elülső, középső, hátsó bordatartó izmok, kis- és nagy mellizom, elülső fűrész
hátizom, hátsó felső fűrészizmok, nyaki csípő-borda izom, bordaemelő izmocskák, külső bordaközi izmo
fűrészizom, kulcscsont alatti izom, rekeszizom
Kilégzés: belső bordaközi izmok, egyenes hasizmok, külső- és belső ferde hasizmok, haránthasizom, ágyé
izom, mellkasi leghosszabb izom, haránt mellkasizom, négyszögű ágyéki izom, széles hátizom (köhögésb
izmocskák
A szimatoló belégzésben és az erősebb kilégzésben a mimikai izmok is jelentős részt vállalnak (orrszárny
.
A légzőmozgások kapcsán a fecskendő elvnek megfelelően a hasüregi nyomás fokozódik: ezt hasprésnek
Szülésben, széklet- és vizeletürítés, nehéz terhek cipelésekor van szerepe.
Elől a test középvonalában széles kapocs fogja össze a bordákat: a szegycsont, amely úgy fut le a mellka
nyakba akasztott ősi tőr. A mellcsont sohasem csontosodik el teljesen, csakúgy, mint a bordák porcogói,
mellkas légző működéseiben a rugalmasságot garantálják.
A mellkas izmainál meg kell emlékeznünk a csípő-borda izmok mellkasi részéről is. Ezek az izomnyalábok
a belégzésben egyaránt szerepet játszanak.

Hasizmok: haránt hasizom, belső ferde hasizom, külső ferde hasizom, egyenes haizmok. Fázisos izmok. E
szükséges. Hasi légzésnél csak előre tágul.

20. tétel: A légzés szakaszai és típusai

A légzés az oxigén és a széndioxid cseréje a vérben.

- elsődleges légzés (vagy sejtlégzés, már magzati korban is működik)

- másodlagos légzés ( születéskor indul be, légzőszerveken keresztül)

Születéskor a koponyacsont összenyomása indítja be a légzést (másodlagost), a koponyán belül a cranio

folyadékban megváltozik a nyomás.

A légzést a gerincgyakorlatok és a koponyacsont nyomása erőteljesen befolyásolja. A craniosacralis kerin

légzéssel áll összefüggésben.

(A craniosacralis rendszernek, a szív-érrendszerhez és a légzőrendszerhez hasonlóan saját, érzékelhető ri

rendszer az agyat és a gerincvelőt körülvevő és azt védő kötőszöveti hártyából (dura mater) és az abban
keringő agyi-gerincvelői folyadékból (liquor) áll.)
A légzés szakaszai:

1.belégzés: a légzőizmok kitágítják a mellkast, a vákuum hatására kitágul a tüdőszövet és a nyom

miatt a külső levegő beáramlik.

2. kilégzés: a légzőizmok ellazulnak, a tüdőszövet rugalmassága folytán összehúzódik és ez kiprés

Az izmok működése szempontjából a belégzés aktív, a kilégzés passzív folyamat.

A légzés típusai:

1. hasi vagy rekeszizom légzés Ez az ember gyermekkori, normális légzése. Ez a légzés a lehető le
energiaveszteséggel jár, az elmére nyugtatóan hat. Sajnos felnőtt korra, főleg a nők már elfelejtenek így
mellkasi légzés válik megszokottá.

2. mellkasi légzés: eredetileg csak stresszhelyzetben, vagy nagyobb fizikai igénybevétel előtt has
emberiség, de manapság már a hétköznapokban is főleg így lélegzünk. Mellkasi légzés esetén azonban a
érzelmeink a stresszhelyzetnek megfelelő felfokozott üzemmódban működik, így igen energiavesztesége
a pihenést.

3. tüdőcsúcsi légzés: Még felszínesebb és még kevesebb energiát adó légzés.

4. teljes légzés: Az előző három légzés összessége. Ilyenkor nem csupán 0,5-1 liter levegőt lélegz
hanem 3-4 litert is akár, így a tüdő olyan részéről is kilélegzünk, ahonnan már régen nem, és olyan része
amit nem szoktunk.

21. Tétel - A hát izmai

I. Felületes hátizmok
1. CSUKLYÁSIZOM - /trapézizom/

- nyak és hát- vállizom is egyben

- a gerinc mentén húzódik az első nyakcsigolyától a 12. hátcsigolyáig (bordák). Másik rögzülési
tapadása/ kulccsont-vállcsúcs-lapocka területe.
- az összes hátizmot betakarja
- a feszülstségek fő gyűjtőhelye
- emeli a lapockát, fölfelé forgatja és visszahúzza, lefelé húzza
- a fejet és a nyakat hátrafeszíti, elforgatja.

2. SZÉLES HÁTIZOM

- a csuklyáziszom "alsó párja"

- az evezés és a húzódkodás izma
- bevonja a törzs alsó, hátsó részét.
- alul az 5-6 hátcsigolyán és az ágékcsigolyák tövisnyúlványán ered, széles ínhártyával kezdőd
FELKARCSONT nagy gumói csonttaraján tapad
- a test középsíkja felé közelíti, beforgatja és kitárja a kart.

3. KIS- és NAGY ROMBUSZIZOM

- ezek okozzák a legtöbb hátfájást

- ahol a vállakat a mellizmok előrehúzzák állandó jelleggel, ott a rombuszizmok folyamatosan m
állapotban vannak. Ilyenkor a kis-nagy mellizomok is feszültség alatt vannak.
- a kis rombuszizom a 6-7-es nyakcsigolyán ered
- a nagy rombuszizom pedig az 1-4-es hátcsigolyán /tövisnyúlványon/
- mindkettő a lapocka belső oldalán tapad.
- a lapockát a gerinc felé behúzza, a kis rombuszizom még felfelé is húzza.

4. LAPOCKAEMELŐ IZOM

- a nyak és vállfájdalmak és merevségek okozója

- az 1-4 nyakcsigolyán ered és a lapocka belső felső oldalán tapad
- emeli a lapockát

5. HÁTSÓ- FELSŐ FŰRÉSZIZOM

- a fűrészizomok a bordák felett futnak

- a bordák emelése révén segíti a légzést / belégzést/
- az alsó két nyaki csigoylán /C 6-7/ ered, tövisnyúlványon és a 2-5. bordákon tapad a lapocka

6. HÁTSÓ ALSÓ FŰRÉSZIZOM

- a törzs elfordítását és nyújtását segíti, légzési segédizom /kilégzés/

- ered a két alsó hátcsigolyán /Th 11-12/ és a 2-3 felső ágyékcsigolyán /L 1-2/ a tövisnyúlványo
és felül az utolsó 4 borda alsó szélén.
- hátra és lefelé húzza az alsó bordákat

MÉLY HÁTIZMOK
- kisfokú helyzetbeállító izmok, az egyenes testtartásért felelnek, feszítik a gerincet, torziós /csa
mozgásokat hozza lértre.

1. TÖVISIZOM

- a hát és ágyékcsigolyák tövisnyúlványait köti össze

- támaszt, feszít

2. MELLKASI LEGHOSSZABB ISZOM

- az ágyékcsigolyák tövisnyúlványait köti össze az összes hátcsigolya harántnyúlványával és az

bordával .
- feszíti a gerincet

3. SOKBAHASAD IZOM

- az egész gerincen végigfutó izom, vagyis izmocskák garmada, melyek három csigolyát hidaln
csigolya hátsó nyúlványán és tapadnak a kettővel lejjebbi csigolya oldalsó nyúlványán / a keres
- feszíti, forgatja és stabilizálja a gerincet.

4. FORGATÓ IZMOK

- a legméylebben fekvő izomok

- sok bennük az izomorsó, így az izom nyújtását érzékelő szerv.
- kétoldali összeh. : gerincfeszítés
- egyoldalni összeh.: gerincforgatás
- ered az adott csigolya harántnyúlványán, tapad a fölötte lévő 1. vagy 2. csigolya tövisnyúlvány

A comb izmai

Elöl:

négyfejű combizom/rectus femoris

1.egyenes combizom (négyfejű combizom középső része)

- eredés: elülső csípőtövis alatt

- tapadás:sípcsonton tapad
- funkció: combot csípőből hajlítja , négyfejű izommal együtt egyenesíti a térdet nagy középső ina
térdkalácsot
 2.másik három fej

- eredés: combcsont
- tapadás: nagy középső ínba lépnek, áthidalja a térdízületet
- funkció: lábszárat egyenesíti ki (csak ez az izom végzi ezt a feladatot)

vastus lateralis
medialis

szabóizom/sartorius

- eredés: négyfejű combizom külső oldalán, az elülső csípőtövisen

- tapadás: térd alatt, a belső oldalon (keresztezi a combot), közvetlenül a karcsúizom tapadása fölöt
- funkció: kapcsolatban áll a piriformisszal, keresztirányú mozgáshoz (pl keresztüléshez)
- egyéb: comb leghosszabb izma, két ízületet hidal át. Sérülés:nehézzé válik a combok keresztezése

Belső oldal:

combközelítő izmok (adduktorok): rövid/hosszú/nagy

- eredés: szeméremcsont és ülőcsont belső oldala

- tapadás: combcsont belső oldalán, különböző magasságban
- funkció: combok közelítése
fésűs izom/pectineus (combközelítők felett)

- eredés:
- tapadás
- funkció: mint a combközelítőnek
- egyéb:

karcsúizom/gracilis (combközelítők külső oldalán, lovagló izom)

- eredés: szeméremcsont
- tapadás: térd alatt
- funkció:combot befelé húzza, lábszárat hajlítja, fordítja
Kívülről a combot határolják:

négyfejű combizom külső része

combpólya-feszítő izom/tensor fasciae latae

- eredés: csípőlapát pereme

- tapadás
- funkció: segít egyenesen tartani a térdet

combpólya

- eredés
- tapadás: sípcsonton
- funkció:
- egyéb: Hátulról a nagy farizom kapcsolódik hozzá
Hátul:

kétfejű combizom /biceps femoris

- eredés: ülőgumón, kivéve a rövidebb fej

- tapadás: térd alatt
- funkció:lábszárat emeli, medencét hátraforgatja. A csípő- és szeméremcsonton tapadó izmok előr
tapadó izmok hátra forgatják a medencét.
- egyéb: az egyetlen combizom, ami a szárkapocs csonton tapad

hátsó combizmok (kettő, harmstring-ek)/

- eredés: ülőgumón
- tapadás: térd alatt
- funkció: lábszárat emeli, medencét hátraforgatja, nyújtja a combot

semitentinosus,
 semimembranosus

- egyéb:+ térd két hátsó erős ina ezekhez az izmokhoz tartozik, hajlítják a lábszárat. Az ülőcsonton
hátra, a …..-on tapadó izmok előre forgatják a medencét.
A combizmok egymáshoz viszonyított helyzete, feszülése határozza meg a combcsont helyzetét a csíp
térd állását is.
Az elülső és hátsó combizmok a térd működése szempontjából antagonisták, azaz, amikor az pl az elü
megfeszülnek, a hátsók ellazulnak, és fordítva.

A lábszár elülső izmai

1. Elülső sípcsonti izom (musculus tibialis anterior)
Ered: a sípcsont külső bütykén (felül), a csont lateralis (külső) oldalán felül. A sípcsont külső oldalán húzó
Tapad: medialis (belső) irányba húzódva a belső ékcsonton (az öregujjhoz/I.számú lábujjhoz tartozó láb
első lábközépcsont alapján.
Működése:
- A lábfejet bokából lábháti irányba hajlítja.
- Emeli a talp belső szélét.
- Megindítja az elrugaszkodást, például járás, futás során.

Sérülése: gyaloglás, futás során gyakori az izom fáradással járó megeröltetése, túlterhelése, ilyenkor az i
hosszában fájdalmassá válik. Az izom rendszeres túleröltetése esetén “lúdtalp” alakulhat ki.
2.Hoszú szárkapcsi izom (musculus/fibularis peroneus longus)

Ered: a szárkapocs csont fején, és oldalsó felszínének a felső részén.

Tapad: a hosszú talpi szallag alatt (kívülről a talp alatt) áthúzódva, a belső ékcsonton (az öregujjhoz tarto
lábközépcsont) és az I. lábközépcsont alapjának a talpi részén.
Működése:

- A láb külső szélét emeli.

- Segít a talpi hajlításban.
- Gátolja a harántboltozat lesüllyedését.

Sérülése: A láb harántboltozatának a süllyedése kiválthatja az izom eredési helyének az izgalmát (fájdalo
kemény (műanyag,beton) pályán végzett sportmozgások során (elrugaszkodásnál nagyobb erővel rúg vi
előfordulhat az izom ínhüvelyének a gyulladása.

A lábszár hátulsó izmai

3. Háromfejű lábikraizom (musculus triceps surae)

A lábszárat hátulról borító széles izom, a három izomfej együtt alkotja a “vádlit”.

3/A: a kétfejű lábikra izom (musculus gastrocnemius)

Ered: a combcsont hátulsó oldalán, a két térddudor felett (combcsont alsó rész, két széle).

3/B: a gázlóizom (musculus soleus)

Ered: a szárkapocs fején hátul és a sípcsont hátulsó felszínén.

3/A és 3/B tapadnak: az izomhasak a lábszár középső és alsó harmadának a határán erős, közös ínba me
lábikraizom ina az Achilles-ín, mely az emberi test legerősebb ina, a sarokgumón tapad.

Működése:

- Rögzített térd mellett a sarokgumót emeli, a lábfejet talpi irányba hajlítja.

- A lábikraizom járás, futás, ugrás során a támasztólábon a sarokgumó emelésével megkezdi a lábfej elő
lehetővé teszi az elrugaszkodást.
- Lábujjra állásnál a sarokgumót tartja.

Sérülése: Tulfáradáskor izomgörcsök léphetnek fel. Az Achilles-ín tapadásának fájdalmassá válása (sarok
eredménye lehet. Hirtelen túlnyújtása az ínszallag szakadását idézheti elő, mely olyan érzés, mintha egy
téglával megdobnák hátulról a lábszárat.

4. Hosszú lábujjakat-hajlító izom (musculus flexor digitorum longus)

Ered: a sípcsont testén hátul, a középső harmadban.

Tapad: a II-V.ujj inai a proximalis ujjpercek magasságában és a körömpercek talpi oldalán végződnek.

Működése:

- Rögzített lábszár mellett a II-V. ujjat hajlítja.

- A hosszanti lábboltozat fenntartásában nagy szerepe van.
- Segít a talajról történő elrugaszkodásban.

5. Hátulsó sípcsonti izom (musculus tibialis posterior)

Ered: a sípcsonton és a szárkapocs csonton, és a csontok közötti lemezen.

Tapad: a belboka mögé kanyarodva a sajkacsont talpi felszínén és annak környékén.

Működése:

- Rögzített lábszár mellett a lábat talpi irányba hajlítja.

- A lábboltozat egyik fenntartója.

A lábfej izmai
A láb saját izmai sok, erős izom, ami több rétegben burkolja a lábcsontokat. A mozgás mellett a boltozat
fenntartásában, a bőr feszítésében, a talp alátámasztásában van szerepük.

A láb fő mozgató és érző idege a hátsó tibialis ideg, ami a belboka alatt fut előre a lábhoz.

A láb vérellátását két artéria biztosítja. A fontosabb a belboka alatti csatornában az idegszállal közös csat
másik a lábhát közepén található. A belboka alatt, védett helyzetben levő ér-ideg képletek adják a fő vér é
a talpon ágaznak szét.. A lábháti és ér-ideg kötegek is hálózatosan oszlanak el egészen az ujjakig.

Kicsi, de fontos izom, a hátsó tibialis izom ina fut a belboka alatt, melynek fő szerepe a hosszanti boltoza
alátámasztásában és feszítésében van.

A nagy tibialis elülső izom a lábszár elülső oldalán ered és a láb belső oldalán tapad.Feszíti a lábat, ezzel
talajról.

Az Achilles ín a hátsó lábhajlítók közös ina, a sarokcsonton tapad. A láb hajlításával a sarkat emeli. A já
eleme.

A lábháton feszítő inak futnak az ujjakhoz. A lábujjakat feszítő izomcsoport a lábszár elülső részén találh
tibialis izommal együtt dolgoznak. A lábujjak feszítését tehát lábszár izmok is végzik, míg a hajlítást csak
Anatómia 25. tétel: A vállöv izmai

A felkarcsont egyedül a kicsi vállízületen keresztül kapcsolódik a törzshöz, így biztosítva a kar mozgássza
vállízületen kívül a vállövet csak lágy szövetek rögzítik, ezért a nagy mozgásterjedelem ára a sérülékenys
mozgatásában a váll saját izmain kívül a mell és a hát izmai is részt vesznek. A váll mozgásáért felelős leg

1. A váll izmai

a. A deltaizom három irányból, mintegy sapkát képezve borítja be a felkarcsontot. Az izom a lapockán é
ered és a felkaron tapad.

2. A lapocka körüli izmok

a. A trapézizom stabilizálja a vállat és a rombuszizommal együttműködve emeli a lapocka elforgatásával

fölé. Az izom a gerincen ered és a lapockatövisen tapad.

b. A mellkas nyitásáért felelős (kis és nagy) rombuszizmok a lapocka gerinc felőli peremét kapcsolják a g
mellizmok antagonistáiként sokszor feszülnek.

c. A trapézizomnak a lapocka emelését segítő lapockaemelő izom a nyakcsigolyán ered és a lapockán ta

mellkas emelésében is.

d. A kar forgatását biztosító és dobó sportoknál gyakran sérülő, számítógép használóknál gyakran feszül
4 izom alkotja. Mindegyik a lapockán ered és a felkaron tapad. A rotátorköpeny izmai a következők:

- lapocka alatti izom feszülése szívgondot okozhat, krónikus feszülése esetén a kar nem emelhető a fej f
- lapockatövis feletti izom részt vesz a rotátorköpeny minden mozgásában, távolítja a kart a törzstől. A
előtti karkeresztezés aktiválja.

- a lapockatövis alatti izom kitárja és oldalra forgatja a kart

- kis görgeteg izom a tövis alatti izom mellékizma

e. A nagy görgeteg izom szintén a lapockán ered és a felkaron tapad. A széles hátizommal együtt alkotjá
hátsó szélét.

f. Az elülső fűrészizom forgatja és előre húzza a lapockát, valamint emeli a bordákat, a lapockán ered és
tapad

g. a lapocka előre álló hollócsőr nyúlványán tapad továbbá a kis mellizom (feszülése a kar idegfonatát ny
zsibbadást okozhat) és két további karizom is

A Törzs izmai

A Mellkas izmai - Mellizmok

a kulcscsont alatti izom,

a kis mellizom,

a nagy mellizom,

az elülső fűrészizom

Légzési segédizmok,de az elsődleges funkció a mozgatás.

A kart, a lapockát, a bordákat mozgatják.

A kulcscsont alatti izom az első bordát rögzíti a mellkashoz. Ez alatt az izom alatt történik a nyirokáraml
rendszerbe. Ez nagyon fontos a nyirokrendszer tisztulása miatt.

Gyakorlatok pl. fej és nyak mozgatása (ennek a területnek mindig szabadnak kell lennie)

A kis mellizom a nagy mellizom alatt a lapocka előre álló ún. hollócsőr nyúlványán ered. A kis mellizom
még két további karizom. Valamint a kis mellizom tapadásánál halad át a kar idegfonata, így feszülése zs
az egész karban. ( a bizsergés merev kis mellizomra utal)

Az elülső fűrészizom elsősorban légző izom (l. 19. tétel), de a kar visszahúzásánál is szerepet kap. Belülr
lapockát.

Légző izmok: elülső és hátsó fűrészizmok,

 a rekeszizom,

a külső és belső bordaközi izmok,

valamint segítőként a nyakizmok és a többi mellkasi izom is

A rekeszizom elválasztja a mellkas üregét a hasüregtől. A mellüreg felöl a mellhártya , a hasüreg felöl a h
Teteje kerek inas lemez. Az összehúzódást az oldalsó izomszakaszok végzik, melyek a gerincen, a bordá
szegycsonton tapadnak. Összehúzódáskor a felső inas lemez lefelé mozdul. Így jön létre a belégzés, ahol
térfogata növekszik. A kilégzéskor elernyed és a mellüregbe domborodik, a mellüreg térfogata csökken.

A bordaközi izmok szerepe a második legfontosabb. Három rétege – a külső és belső bordaközi izmok é
belső bordaközi izmok belülről tapadnak, és a kilégzést segíti. A külső bordaközi izmok kívülről, és a belé

Hasizmok: haránt hasizom,

belső ferde hasizom,

külső ferde hasizom,

egyenes hasizom,

Haránt hasizom rostjai vízszintes (haránt) irányban futnak. Belülről körülveszi a hasüreget. Legmélyebb

Külső ferde hasizom oldalt az alsó bordákon ered. A hasfal oldalsó részének megalkotásában vesz részt.
lefelé fut.

Belső ferde hasizom az előzővel ellentétes lefutású. Szintén részt vesz a hasfal oldalsó részének alkotásá

Egyenes hasizom páros izom. A középvonal két oldalán az izomrostok között több, haránt irányban futó
található. A ferde, és a haránt hasizom lapos része elől körülfogja az egyenes hasizmot.

A hasizmok a szegycsonttól a szeméremcsontig húzódó fehér, érmentes vonalban (linea alba ) találkozn
hasizom együttes feladata a hasprés, vizelet, székletürítés,légzés.

Fázisos izmok. Erősítésük szükséges.

A bordakosár szerkezete: hátul a gerinchez, elöl a szegycsonthoz kapcsolódnak a bordák. ( 12 pár) A sze
így a 6. bordától lefelé csak ívelt porccal kapcsolódnak. Az alsó 2 vagy 3 lengőborda. Nincs csatlakozása
(Sérülékeny!) A kart a kulcscsont és lapocka kapcsolja a törzshöz.

Hátulról (l. még 25. tétel)

Vállöv izmai: lapocka alatti izom,

tövis feletti izom,

tövis alatti izom,

 kis görgeteg izom,

nagy görgeteg izom,

lapockaemelő izom,

rombuszizmok,

trapézizom,

deltaizom

Lapocka alatti izom a bordakosár lapocka között helyezkedik el.

A tövis feletti izom, a tövis alatti izom, a kis és nagy görgeteg izom a lapockán erednek és egymáshoz k
felkaron. Együtt alkotják a nagy görgeteg izom kivételével az ún. rotátor-köpenyt.

A lapockaemelő izom kapcsolja a lapockát a nyakcsigolyákhoz.

A rombuszizmok kapcsolják a lapocka gerinc felöli peremét a gerinchez. Ezek a mellizmok antagonistái.

A trapézizom a lapockatövisen tapad , és alapvető szerepe van a váll stabilitásában. A kar vízszintes fele
izom forgatja el a lapockát.

A deltaizom a legerősebb karemelő izom, ami a lapockán és a kulcscsonton ered, és a felkaron tapad.

A gerinc izomzata: páros izmok – a szimmetria szerepe

A hátizmai (21. tétel)

Felületes hátizmok: trapéz, vagy csuklyás izom

széles hátizom

rombuszizom

Mély hátizom

Hosszú egyenes hátizom

Trapéz, vagy csuklyás izom adják a hát alakját.

Széles hátizom vékony, széles izom, amely hát középvonalától a felkarig húzódik

Rombuszizom alakja a rombuszhoz hasonló,a csuklyás izom alatt van. Gerinc és a lapocka kapcsolódásá
szerepet kap.

Mély hátizom a gerinc 2 oldalán helyezkedik el, annak élettani görbületéért felelős.

Hosszú egyenes hátizmok biztosítják a test egyenes tartását Jellegzetesen tónusos izmok. A test súlypon
A gerinc tartja a bordakosarat, a felső végtagokat és a fejet.
A gerinc mozgatását túlnyomórészt nagy izmok végzik. A kicsi csigolyák közötti izmok viszont fontosak a
deformitásának létrejöttében.

Az ágyékban 2 alapvető izom:

psoas vagy horpaszizom

négyszögletű ágyékizom

Psoas, vagy horpaszizom a gerinc első feléről kapcsolja össze a csípőt a gerinccel, míg a.

Négyszögletű ágyékizom pedig a gerinc hátsó részéről. Beállítják a gerinc pozícióját a medencéhez képe
össze a külön mozgó alsó és felső testrészek mozgását.

(l. még A medence izmai 22. tétel)

Az interneten a következő cím alatt találhattok egy több oldalas képekkel ellátott leírást a törzs izmairól
test.uw.hu/osztaly-11/ora-027/ora-027.htm

27. Tétel
A kar és a kéz izmai

Az alkar vázát két csont, a hüvelykujj oldalán fekvő orsócsont és a kisujj oldalán fekvő singcson
közöttük szabadon maradó rést inas hártya tölti ki. A singcsontnak a felső, az orsócsontnak alsó
erősebben fejlett. Előbbi csontmegvastagodása hátrafelé a könyöknyúlványt képezi. A singcson
keskenyedik és kis fejecsben, valamint a kisujji oldalon nyúlványban végződik. Az orócsont fels
két izületi felszínnel. Az alsó vég a kéztőcsontokkal való ízülésre erősen kiszélesedett. A végré
oldalon ugyancsak nyúlványban végződik.

- könyökizület: összetett izület, mely finomabb izület mint pl. a térd, ezért teljesebb mozgásra k
- a teshez közelebbi, kisujj felőli oldalon a singcsont kapcsolódik a pörgének nevezett orsószerű
hátulról pedig kampónyulvánnyal mélyed a felkarcsont kampónyúlványi árkába.
A singcsontnak elől is van egy nyúlványa ezt koronanyúlványnak nevezzük. Ez a kar behajlítás
mélyed a koronanyúlványi árokba. Az alkar és a kéz csavaró mozgásait inkább az orsócsont el
hozza létre a singcsont körül.

Az alkar csontjai felső és alsó végükön egymáshoz ízületesen illeszkednek. A két alkarcsont a
könyökízületet képezi. Benne a singcsont a felkarcsonthoz - hengerízület -, az orsócsont a felka
gömbízület - , és a két alkarcsont egymáshoz - forgó ízület - kapcsolódik.

A könyökízületben kétirányú mozgás jöhet létre: hajlítás-feszítés és forgó mozgás, ez utóbbinál

egy hosszanti tengely körül elfordul, a tenyér lefelé néz és az alkarcsontok egymáshoz viszonyí
helyzetbe jutnak. Az alapállásra való visszaforgatáskor az alkarcsontok egymással párhuzamo
foglalnak el, és a tenyér felfelé tekint. Az oldalirányú mozgást a könyökizület szalagai akadályo

Ízületesen a kéztőcsontok felső sora az orsócsonthoz kapcsolódik - csuklóízület. Az ízületet a s

vékony porclemez választja el. A csuklóízületben, amely alak szerint ellipszoid ízület, a kéz fő m
hajlítás, feszítés, oldalra hajlítás és forgó mozgás lehetséges. A kéztőcsontok egymás közötti, v
és a kézközépcsontok összeköttetése feszes ízület, bennük mozgás nem jön létre. Kivétel a hü
amelynek kéztő-kézközépizülete igen mozgékony (nyeregízület) és benne a hajlítás feszítés, va
távolítás-közelítés kombinálódása a többi ujj elé való helyezését is lehetővé teszi - fogásra alka
utóbbi kizárólag emberi tulajdonság.

A kéz - a kéz csontjai és ízületei három jól elhatárolható csoportra különülnek:

• kéztőcsontok
• kézközépcsontok
• ujjperccsontok és ízületek

A kéztő 8 apró csontból áll, amelyek felső és alsó sorba rendeződtek. A kéztőcsontok együttese
domborulatot, illetve a tenyér felé homorulatot képeznek. A tenyér homorulatába az ujjak hajlító
inai fekszenek bele, amelyeket erős szalag szorít a kéztőhöz.

A kézközépcsontok száma 5. Csövescsontok, közöttük izmok és szalagok feszülnek ki. Szintén

kézhát boltozati kialakításában.

Az ujjak csontos vázát 3 kis csövescsont alkotja, kivéve a hüvelyket , amely két ujjperccsontbó
ujjperccsontok száma egy kézen 14. Az ujjak harmadik percét körömperecnek nevezzük.

Felkarizmok: a felkar izomzata jól elkülöníthetően két csoportra oszlik, elől helyezkednek el a h
feszítők. Működésileg valamennyien a könyökízületre hatnak. A két izomcsoportot egymástól e
választja el. A biceps az orsócsonton, a karizom a singcsonton tapad. A felkar izmainak fejlettsé
jól látható és tapintható. Elől az alkar hajlításakor erős izom duzzad ki, a kétfejű karizom - m.bic
izmos egyéneken nyugalmi helyzetben is elődomborul. A felkaron elől elhelyezkedő izmok együ
hajlítják. A felkar hátulsó részét egyetlen izom, a háromfejű karizom - m.triceps - foglalja el, am
feszíti. Ez is két izületet hidal át, és a könyökkampón tapad. Segítője a kicsi kampóizom.

Alkarizmok: az alkaron az izmok szintén két csoportra különülnek. Számuk sokkal nagyobb, mi
(36). Mind az elülső hajlító izmok, mind ahátsó feszítő izmok felületi és mély rétegben fekszene
singcsont felöli oldalon, a feszítők az orsócsont felöli oldalon helyezkednek el. A hajlító izmok e
felkarcsont alsó részén van, majd lefelé ínba mennek át, és a tenyéren inasan folytatódnak. Az
is látható, hogy felső része erősebb, izmos rész, alsó része pedig a csukló irányába elkeskenye
meg az izmok inas szakaszának. Az alkar elülső izmai az ujjakat hajlítják. A feszítő izmok az allk
foglalnak helyet, az ujjakat és a kézhátat feszítik. A csukló felett az inakat ínhüvelyek veszik kör
szerkezetüket tekintve hasonlóak az izületi tokhoz. Belső felszínük síma, nedves, az inak súrlód
mozgását biztosítja.

Kézizmok: a kéz külső formáját a tenyéri oldal felől az izmok fejlettsége, a háti oldalon kézközép
körvonalai szabják meg. A tenyéren a hüvelykujjnak és a kisujjnak megfelelően egy-egy erőseb
van. Előbbi a hüvelykujj, utóbbi a kisujj saját izminak felel meg. Mivel a hüvelyk sokirányú mozg
izomzata ennek megfelelően fejlett. A középső rész kissé behúzódott, ez a tenyérárok. A tenyé
közvetelnül a bőr alatti erős lemez takarja, amely az alatta elhelyezkedő ereket, idegeket és ina
fogó mozdulatnál az összenyomástól. A kézközépcsontok közeit kis izmok, csontközi izmok az
töltik ki. Ezek mind az ujjak sokirányú finom mozgását segítik elő. A gilisztaizmokat másképpen
izmoknak is nevezik, mert a vonó szabályos tartásában fontos szerepet játszanak.

Golfkönyök: a balső könyökdudor fájdalma, mely az alkarhajlítók túlerőltetéséből fakad

Teniszkönyök: a külső könyökdudor fájdalma, mely az alkarfeszítők sérüléséből ered.
Kézfej betegségei: ínhüvely sérv, ahol az izületi folyadék betokosodik és dudort képez a kézfejen
Tenyér betegségei: ún. tenyér alagút, összehúzódik a tenyér, az ujjak záródnak, fogásra képtele
ujjakat.
28. A keringési rendszer anatómiája és élettana

A szív (cor) a vérkeringés központi szerve és elsőrendű aktív tényezője. Izmos falú kettős tömlő, mely rit
váltakozó telődésével és kiürülésével, és a tömlő szájadékait szelepszerűen elzáró billentyűk segítségéve
módjára továbbítja (lényegében a bal és a jobb szív fél két sorba kapcsolt pumpának fogható fel).

A nagyvérkör verőérrendszere a bal kamrából eredő főverőérrel (aorta) kezdődik. A főverőér sétapálca
három szakaszát különböztetjük meg. Az első szakasz a felszálló főverőér (aorta ascendens), egyetlen p
és a jobb szívkoszorúér (arteria coronaria), mely a szívet látja el vérrel. A második szakasz a főverőérív (
melynek két páros ága van: a bal és jobb közös fejverőér (arteria carotis communis) és a bal és jobb kulc
verőér (arteria subclavia). A közös fejverőér két részre oszlik: a belső fejverőérre (arteria carotis interna)
fejverőérre (arteria carotis externa). A belső fejverőér az agy vérellátásában vesz részt, míg a külső fejve
a nyaki szervek egy részét (gége, pajzsmirigy), a nyelvet, a garatot, illetve az arc felületes lágyrészeit (ha
a mélyebb rétegeit is (orrüreg, szájpad, pofa, rágóizmok, dobüreg, állkapocsízület). A kulcscsont alatti ve
csigolyaverőér (arteria vertebralis), mely a gerinccsatornán keresztül lép be az öreglyuknál a koponyaüre
vérellátásában vesz részt. A többi ágak ellátják vérrel a pajzsmirigyet, a nyelőcső felső részét, a gége alsó
egyik ága a hónaljverőér (arteria axillaris) látja el a felső végtagot. A hónaljverőér további ágai a felkarve
brachialis), illetve a singcsonti verőér (arteria ulnaris)és az orsócsonti verőér (arteria radilais). Mind a kö
mind az orsócsonti verőér fontos helye a keringés, illetve az erek pulzációjának a tapintásánál. A harmad
leszálló főverőér (aorta descendens), melynek megkülönböztetjük a mellkasi szakaszát (aorta thoracica)
(aorta abdominalis). A mellkasi szakasz látja el a tüdőket, a nyelőcső egy részét, és a szívburkot, illetve a
verőerek (arteria intercostalis) vesznek részt a gerincvelő vérellátásában. A hasi szakasznál fali és zsigeri
A fali ágak látják el rekeszizmot. A zsigeri ágai a következőek: a hasüregi törzs (truncus celiacus) látja el g
és a májat vérrel. A felső bélfodri verőér (arteria mesenterica superior) látja el a hasnyálmirigyet, a véko
vastagbelek felső részét. A petefészek- vagy hereverőerek a névnek megfelelő szerveket látják el. A vese
renalis) a vesék vérellátását végzik. Az alsó bélfodri verőér (arteria mesenterica inferior) látja el a vastag
hasi főverőér két részre oszlik: bal és jobb közös csípőverőérre (arteria iliaca communis), melyek szintén
belső csípőverőérre (arteria iliaca interna) és a külső csípőverőérre (arteria iliaca externa) ágazódnak el.
csípőverőér fali ágai a farozomzatot, zsigeri ágai a kismedencei szerveket látja el vérrel. A külső csípőver
folytatása a combverőér (arteria femoralis), melynek ágai az alsó végtag vérellátását végzik. A vénás, szé
fej, a nyak, a felső végtag, a mellkasfal és az egész hátsó törzsfal területéről a felső főgyűjtőér (vena cav
kismedence és annak zsigerei, a hasüreg páros zsigerei és az alsó végtag területéről az alsó főgyűjtőér (v
szállítja, mely felveszi a májkapugyűjtőér (vena portae hepatis) vérét is.
A kisvérkör verőérrendszere a szív jobb kamrájából eredő tüdőverőértörzs-el kezdődik (truncus pulmon
elágazódik jobb és bal tüdőverőérre (arteria pulmonalis), melyek kisebb ágakra, majd hajszálerekre oszl
oxigéndús vért a tüdőgyűjtőerek szálítják a bal pitvarba (általában összesen négy van belőlük).

A sejtek anyagcseréje során keletkező vagy leadott víz egy része a sejtek közötti térből nem tud közvetle
vérpályába, ezen szövetnedvet (nyirok) a nyirokrendszer- nyirokhajszálerek, nyirokerek és nyiroktörzsek
nyirokcsomókon, mint szűrőberendezéseken keresztül a vivőeres rendszerbe. A nyirok nem más, mint s
folyadék, azaz víz, illetve benne oldott ásványi anyagok és gázok. Az egész test nyiroktermelése kb. 3 l/n
jelentősége van a nyirokrendszernek kóros esetekben a nyirokpangás kialakulásában, illetve a rosszindu
betegségek, illetve gyulladások terjedésében.

Vegetatív idegrendszer
Belső szabályozási funkciót lát el, az akaratunktól független működésekben, pl.: a szív összehúzódása, a bele
Az autonóm idegrendszer struktúrális alapja a reflexív.
Az impulzusok a zsigeri receptorokból a központi idegrendszerbe jutnak, ahol különböző szinteken integrálódnak, m
simaizmokhoz (érfal), mirigyekhez (bőr).

Két részre osztható:

1. Szimpatikus idegrendszer.
2. Paraszimpatikus idegrendszer.
A kettő általában egymással ellentétes hatású.

Az szimpatikus idegrendszer a gerincvelővel és a célszervekkel áll összeköttetésben (szem, szív, gyomor, belek, hú
szervek)
A paraszimpatikus idegrendszer központjai részben az agytörzsben, részben a gerincvelőben vannak. Kapcsolatba
célszervekkel, ugyan úgy, mint a szimpatikus idegrendszer (húgyhólyag, nemi szervek,vastagbélalsó szakasza).
Általános funkciója:
Szimpatikus izgalom: vérnyomás emelése, véreloszlás megválasztása, sejtanyagcsere fokozása, cukorfelszabadít
funkciók serkentésével a szervezetet fokozott aktivitásra készteti. Az eredmény: fokozott teljesítmény.
Paraszimpatikus hatás: döntően a helyreállító folyamatokban, a beállt anyagveszteségek pótlásában játszik szerep
nyugalmi fázisában jut érvényre.
A szervek normál körülmények között állandóan kapnak kis frekvenciával impulzusokat mindkét idegrendszeri részb
szimpatikus), ami a szervek ún. vegetatív tónusát adja. A tónus révén, az egyik vagy másik rendszer pozitív, vagy n
érvényesül.
Működésük egyensúlya a testműködések harmóniájának biztosítéka.
A vegetatív működés felsőbb szabályozása
A vegetatív működések fő agyi központjai a hypothalamusban vannak:
- szív, érrendszeri szabályozás,
- testhőmérséklet szabályozás,
- vízháztartás szabályozás,
- táplálkozás szabályozás,
- általános ingerületi szint szabályozás,
- az endokrin funkciók szabályozása.
Összefoglalás
Az idegrendszer funkciója ingerfelvétel és feldolgozás, az életműködések szabályozása, a szervműködések összeh
gondolkodás. Szövettanilag: neuronokból épül fel, morfológiailag: szomatikus és vegetatív idegrendszer van. Mindk
központi és környéki része. Az agyvelő a koponyaüregben, a gerincvelő a gerinccsatornában (a csigolyák által közr
helyezkedik el. Mindkettőnek van fehér- és szürkeállománya.

Szimpatikus túlsúly esetén a karotisz lenyomásával (nervus vagus ingerlése) a megfelelő szívműködés vi