Gerincferdülés (Scoliosis)

A gerinc oldalirányú elhajlása (elváltozása). Jellemzője, hogy a gerincen egy vagy több görbület
mutatható ki. Az odalirányú elhajlás következtében a gerincoszlopot alkotó csigolyák torzulnak,
súlyosságtól függően teljesen megváltozhat az alakjuk ( ék alakúvá válnak), valamint a görbületben
résztvevő csigolyák torziója következtében kialakulhat bordapúp (a hosszanti tengely mentén a hajlat
konvex részén hátrafelé csavarodik), az ágyéki szakaszon társulhat hozzá kifózis vagy lordózis.
A gerinc elváltozásai belső szervi problémákat is okozhatnak. A gerinc hossztengely körüli elcsavarodása
miatt a mellkas alakja megváltozik ( keresztmetszete nem ovális), a tüdő beszűkülhet, igen súlyos
esetekben nyomja a szívet és a másik oldal felé áttolódhat. Az elváltozásnak nem kell ennyire súlyosnak
lennie ahhoz, hogy a belső szervek funkciója megváltozzon. Kismértékű elváltozás is elég ahhoz, hogy a
gyermek hátfájásra panaszkodjon, ne tudjon hosszan ülni tanórán, vagy az állandó kényelmes
testhelyzet keresés következtében elveszítse érdeklődését, fáradékony legyen.
A gerincferdülés eleinte nem okoz semmilyen problémát, azonban az idő előrehaladtával csak
súlyosbodik, önmagától nem javul meg. A fent említett kényelmetlenségek mellet megjelennek a jól
látható testi tünetek, a rossz tartás, társulhat hozzá háti kifózis, ágyéki lordózis, és a lelki tünetek.
A gerincferdülés önmagában nem csak a csigolya csontok deformálódásával jár, hanem a szalag és
izomrendszer megváltozásával, annak funkcióbeli kiesésével, rövidülésével, túlnyúlásával és ez által az
egész test alaki megváltozását vonhatja maga után.

A scoliosisok két nagy csoportra oszthatók:

- ismeretlen eredetű
- ismert etiológiájú scoliosis

Ismeretlen eredetű scoliosis:

- funkcionális scoliosis
- strukturális scoliosis:

o infantilis (3 éves kor alatt)

o juvenilis (3-10 éves korig)
o adoleszcens (10 éves kortól a növekedés befejeztéig, ált. 14-15 éves korig)

Ismert eredetű scoliosisokkal a gyógytestnevelés nem foglalkozik, ugyanis ezek az elváltozások

veleszületettek, neuromuszkuláris eredetűek… stb, ilyenkor konduktor, gyógytornász és egyéb
szakember tud segíteni.

Kezelése

A gyógytestnevelésben alkalmazott hátizomzatot erősítő torna, gerincmobilizáló gyakorlatok, valamint

gyógyúszás.
Az elhanyagolt, kóros görbület tartós fennmaradása rögzülhet, és súlyos panaszokat okoz.
A gerincferdülés háromdimenziós terápiáját Katharina Schroth fejlesztette ki az 1900-as évek
elején. Schroth saját gerincén kísérletezte ki, hogyan tudja gerincferdülését és bordapúpjait
korrigálni: így született meg a Schroth-terápia, amelyet napjainkban a tartáshibák, a
gerincferdülés és a Scheuermann-betegség háromdimenziós korrekciójára és különböző
gerincfájdalmak kezelésére alkalmaznak. Cikkünkben gyógytornász szakértőnk segítségével
mutatjuk be a terápia lényegét, filmes kísérő anyagunkban pedig a gerincferdülés kezelésére
alkalmazott általános tornát tekinthetik meg.

A gerincferdülés kialakulása

A gerinc oldalirányú görbölete - idegen szóval scoliosis, közönséges nevén pedig a

gerincferdülés - döntően a gyerekeknél előforduló jóindulatú elváltozás, amely nem igényel
komolyabb kezelést, a háti gerinc deformációja viszont már komoly problémákat is okozhat.
A gerincferdülésnek többféle típusát különböztethetjük meg: a legalapvetőbb felosztás szerint
az első csoportba azok a görbületek tartoznak, amelyek ismert eredetűek (például a
veleszületett csigolyafejlődési rendellenesség), a másik csoportba pedig azok, amelyeknek az
oka ismeretlen (ezeket orvosi kifejezéssel idiopathiás gerincferdülésnek nevezik). Egy másik
felosztás szerint szintén két nagy csoportot különíthetünk el, a funkcionális és a strukturális
gerincferdülést. Az első csoportba azokat az oldalirányú görbületeket soroljuk, amelyeket
nem kísér a gerinc elcsavarodása, tehát nincs bordapúp, előre hajlított vagy fekvő helyzetben
pedig eltűnik a görbület (nincs jelen háromdimenziós elváltozás). Ha a funkcionális
gerincferdülés hosszú ideig áll fenn és nem kezelik, akkor strukturálissá alakulhat: az utóbbi
esetben már a gerinc háromdimenziós elváltozásáról van szó.

A strukturális gerincferdülés esetén hátulnézetben kialakul az oldalirányú görbület, ehhez

csatlakozik a görbületnek megfelelő rotáció, valamint a gerinc természetes íveinek, a nyaki és
ágyéki homorulatnak az elsimulása vagy fokozódása. A gerinc egyes alkotóelemein ilyenkor a
görbületnek megfelelő elváltozások figyelhetők meg: a csigolyatestek és nyúlványaik a tér
minden irányában deformálódnak, a csigolyatestek pedig egymáshoz képest elfordulnak. A
háti szakaszon mindezt a bordák is követik, így a görbület oldalán hátul kialakul a bordapúp.
A másik oldalon szintén képződhet egy enyhébb fokú bordapúp, a bordapúpokkal szemben
pedig bordavölgyek alakulnak ki. A porckorongok is deformálódnak, emiatt korán
megkezdődik a porckorongok degenerációja, nagyobb esélyt adva ezzel a későbbi
porckorongsérv kialakulásának. A gerinc izmai és szalagjai is követik a csontos
elváltozásokat, a görbület oldalán elvékonyodnak, túlnyúlnak, a másik oldalon
megrövidülnek, de mindkét oldalon egyaránt elgyengülnek. A gerinc deformitásának mértékét
az úgynevezett Cobb-fokban adják meg: a görbület végpontján lévő csigolyák fedőlemezére
(ahol a csigolyák közötti rés párhuzamos) merőlegest húznak, majd megmérik a vonalak által
bezárt szög kiegészítő szögét (lásd a lenti ábrát).

A Cobb-fok megállapítása (Forrás: e-radiography.net)

A gerincferdülés kialakulásának időpontja szerint gyermekkori, fiatalkori és felnőttkori

gerincferdülést különböztetünk meg. A gerincferdülés romlására annál inkább lehet számítani,
minél korábbi életkorban jelentkezett. A gerincferdülés kialakulása és romlása döntően a
gyors növekedés időszakaira tehető: bármilyen okból alakul is ki a gerincferdülés, amikor a
csontrendszer hirtelen növekedésnek indul, az izom és az ízületi rendszer megerősödése még
várat magára. A megnövekedett terhet az adott helyzethez még gyenge izomzatnak kellene
megtartania, így a gravitáció, illetve a már fennálló gerincferdülésből adódó aszimmetriák
aránytalanul nagy "ferdítő" erőként hatnak. Ezért fontos az időben elkezdett, célzott, egyéni és
rendszeresen végzett gyógytorna a növekedés befejezéséig, de bizonyos fokú gerincferdülések
esetén még felnőttkorban is.