BERCSEK

PÉTER az orgona
f ‘ i" ' .s s !^ • •“>“' ’

Sr

’J .. -. J . '

5 ■ "

fS : \ ‘

-y}~
V'*#'
Tavasz—május— orgona

A zord, egyhangú tél sokáig

próbára teszi a napsütést,
virágfakadást váró éra bér tü­
relmét, ezért örömmel fogad­
juk a szerény, kora tavaszi
virágok megjelenését. A ta­
vasz melegére fokozatosan
virágba boruló természet
mindenért kárpótol bennün­
ket. Ennek a tavaszi kibonta­
kozásnak csúcspontját és
egyben betetőzését jelenti az
orgonavirágzás. Nálunk
ugyan nem szokás az orgo­
navirágzás ünnepéről beszél­
ni, de orgonavirág és orgo­
naillat nélkül a magyar em­
ber sem érezné teljesnek a
májusi esték hangulatát. így
lett az orgona az év legszebb
időszakának jellegzetes nö­
vénye, így vált a tavasz
— május — orgona össze­
tartozó fogalommá. Elnyíló
virága azonban már évszak-
váltást jelez számunkra, a
tavasz végét és a nyár köze­
ledtét, de a természet éven­
ként ismétlődő megújhodása
által — az elmúlással szem­
ben — az újjáéledés örö­
mét, a biztató jövő remé­
nyét is.
Hazánkban, közkedveltsége
ellenére sem nagy múltú
növény, mert csak 200 évvel
ezelőtt kezdték gyakrabban
ültetni. Majd különleges
szépsége lassan mindenkit
Az orgona
BERCSEK PÉTER

M E Z Ő G A Z D A S Á G I K Í A D Ó • B U D A P E S T , 1973
L ek to rálta: TÓTH I M R E
Fényképezte : G Á L L A JO S
R ajz olta : SZABÓ ILDIKÓ

Béresek Péter, 1973

A k ia d á s é rt felel a M ező g az d aság i K ö n y v k ia d ó V állalat igazgatója.

F elelő s szerk esztő Lelkes L ajos. S zerk esztette Récsey A n tó n ia . M ű ­
szaki vezető K o ro m F eren c. A tip o g rá fia és a le d élterv G á l Lajos
felv ételeinek felh aszn álá sá v al - O sv á r J ó z s e f m u n k á ja. N y o m ásra
engedélyezve 1973. V. 22-én. M egjelent 5000 p éld án y b an . 8,50 (A /5)
ív J 4 olda! színes tá b la te rjed elem b e n , 103 á b rá v a l. K észült az M SZ
5601-59 és 5602-55 sz a b v á n y o k szerint
MG — 1828 — h — 7375
Szegedi N y o m d a 72 — 4206
„ ...O rg o n a , orgona,
illatos m uzsika,
zengő és libegő lila virág,
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem ,
szakíts le h át engem,
s légy boldog te v ilá g ...”

( Várnai Zseni )
Virágos díszcserjénk
az orgona

A zem berek mindig m eg különböztetett szeretettel

és figyelemmel fo rd u ln ak az olyan virágok felé,
amelyek k itűnnek valam ilyen különleges tu la j­
donságukkal. Ilyen az o rgona is, am iről elm o n d ­
hatjuk, hogy m ájusban nyíló, m in d en ü tt illatozó
bokraival a legism ertebb és a legközkedveltebb
virágos cserjénk.
A zord, egyhangú tél sokáig p ró b á ra teszi a nap-,
sütést, virágfakadást váró em ber türelm ét, ezért
öröm m el fogadjuk a szerény, k o ra tavaszi v irá­
gok m egjelenését is, és a tavasz m elegére fo k o za­
tosan virágba boruló term észet m ár m indenért
k árpótol bennünket.
Ennek a tavaszi k ib o n tak o zásn ak csúcspontját
és egyben betetőzését jelenti az orgonavirágzás.
Sokan talán nem is g ondolják, hogy a m ájusi
v irágpom pának k o ro n ázatlan királynője, az
orgonának dús virágbugái, kicsinyített form ában
ugyan, de m ár egész télen o tt szunnyadoznak
a vesszők csúcsain. K ib o n tak o zásu k at azonban
csak a sok szép tavaszi virág nyitánya u tán , a m á­
jusi virág árad atb an élvezhetjük. K iem elkedő sze­
repét bizonyítja, hogy ebben az időben a virágok
közül az o rgona h a t leginkább az em berek h a n ­
gulatára, érzelem világára. A „szerelm es férfi” is
m ájus éjszakáján szeretne im ád o ttja szám ára le­
tépni m inden orgonát. De költői versek és művé-
A m ájusi o rg o n a virágkezdem ényei az á tm etszett rü g y ek ­
ben jó l láth a tó k

szí festm ények is születtek az o rg o n a varázslatos

ihletésére.
A m ájusi o rg o n a virága az em berek tu d a tá b a n
nem a virágkötészet díszítő elem e, hanem in k áb b
a tavasz pazarló bőkezűséggel szétszórt fejedel­
mi aján d ék a, az a m in d en ü tt előfo rd u ló , k ö z ö n ­
ségesnek szám ító növény, am elynek letépett v irá­
gával m indenki m in d en k it m egajándékozhat,
így lett az o rg o n a az év legszebb id ő szak án ak
jellegzetes növénye, így vált a tav asz — m ájus - -
o rg o n a ö sszetartozó fogalom m á. Elnyiló virága
azo n b an m ár évszakváltást jelez szám u n k ra, a
tavasz végét és a n y ár közeledését. A term észet

8
évenként ism étlődő m egújhodása az elm úlással
szemben az újjáéledés öröm ét, a bíztató jövő
rem ényét hozza m indenki szám ára. A világ m in­
den táján csodálattal adóznak a term észet szép­
ségének, am i többek közö tt ab ban is m egnyilvá­
nul, hogy ünnepnek szám ít egy-egy növény tö m e­
ges virágzása.
Ja p án b an a cseresznyevirágzás ilyen ünnep. A vi­
rágzó cseresznyefák különleges látványa jelenti
szám ukra a tavasz szépségének teljes k ib o n ta k o ­
zását. [)e ugyanilyen tavaszi ünnepük még a b a­
rackfa virágzása is. A ngliában a bokrétafavirág-
zás a tavasz egyik kiem elkedő eseménye, am ikor
a „H orse-chestnut Sunday ’ n apján a nálunk vad-
gesztenye vagy lógesztenye néven ism ert fák vi­
rágzásában gyönyörködnek. U gyanitt az orgona

K o p á r liázfal előterében dúsan virágzó vad o rg o n a

N ádfedeles h áz elökertjében ünnepi h a n g u la to t árasztó
o rg o n a fa

is általán o san kedveit, gyakran ültetett növény,

am it bizonyít, hogy töm eges virágzása idején
a „L ilac T im e” — az orgonavirágzás ideje —
k ü lön fogalom , tavaszi ünnep.
N álu n k ugyan nem szokás az orgonavirágzás
ünnepéről beszélni, de orgonavirág és o rg o n a­
illat nélkül a m agyar em ber sem érezné teljesnek
a m ájusi esték hang u latát. T alán nincs is olyan

10
kert, ahol ne lenne legalább egy b o k o r orgona.
Jelenlétét term észetesnek vesszük, annál is in­
kább, m ert régen vadon, hazai területeken is
előfordult, és történ etén ek m agyar vonatkozásai
is vannak.
A nnak ellenére, hogy kb. 400 évvel ezelőtt fedez­
ték fel a b o tanikusok, a kertészek csak később

A tem ető vigasztalan környezetét m érték ta rtó a n díszíti

ez a lila virágú o rg o n a b o k o r

11
k e z d te k vele fo g lalk o zn i. K ivételes érték ein ek
felism erése u tá n E u ró p á b a n g y o rsa n elterjed t.
R égeb b en első so rb a n h a jta tá s ra te rm e sz te tté k az
o rg o n á t, m a a z o n b a n m á r tu d ju k , hogy sokkal
szélesebb k ö rb e n is fe lh a sz n á lh ató . E n n e k elle­
nére a z t ta p a sz ta lju k , hogy a fa isk o lá k b a n , k e r­
tészetek b en egyre in k á b b m é lta tla n u l m ellőzik,
pedig k o rsz e rű m ó d szerek k el m ég h a jta tá s a is
gazd aság o s. A lk a lm azk o d ó k ép esség e leh ető v é
ten n é , hogy k ü lö n féle fa ja it g y a k ra b b a n ültessük.
H a z á n k b a n g y a k o risá g a ellenére sem n agy m ú ltú
n övén y , m ert csak n y u g a t-e u ró p a i elterjedése
u tá n — kb . 200 évvel ezelő tt — k ezd ték g y a k ra b ­
b a n ü lte tn i a m ag y ar k erte k b e . K ülönleges szép­
sége m in d e n k it m e g h ó d íto tt, és m a m ár v á ro so n
és fa lu n , k e rte k b e n , u d v a ro k b a n , de m ég a te m e ­
tő k b e n is m eg találju k .

12
Az orgona története

Felfedezése és elterjedése

A földrajzi felfedezések an nak idején lázba hoz­

ták a bo tan ik u so k at is, akik nagy igyekezettel
k u ta tta k új, addig ism eretlen növények után a vi­
lág m inden táján. riyen in d íttatástó l hajtva bírta rá
M athioli, orvos és b otanikus az 1550-es években
az akkori H absburg u ralk o d ó t arra, hogy u ta­
sítsa törökországi követét különleges növények
beszerzésére. így tö rtén t, hogy O gier de Busbecq
követ 1560 körül felfigyelt T ö rö k o rszág b an az
orgonára. Először a virág g ondosan megfestett
képét ju tta tta el Bécsbe, am inek alapján M athioli
közölt először a d a to k a t az orgonáról.
M ás utalásokkal is találk o ztu n k , m elyek olasz
és spanyol k ertekben előforduló o rgonákról tesz­
nek em lítést, de ezek téves vagy bizonytalan k ö z­
lések.
Busbecq a tö rö k szultán u d varából visszatérve,
a m agával hozo tt o rg onatöveket bécsi kertjében
ültette el, am elyek 1589 m ájusában virágoztak
először.
E uró p áb an m indig különös érdeklődéssel fo rd u l­
ta k a tito k zato s kelet tájairól érkező növények
felé. Egy időben divat volt a tö rö k virágok gyűj­
tése is. Ezért az orgonáéhoz hasonló ú to n tö b b
m ás virág is k erült a tö rö k ö k tő l E u ró p áb a. Úgy
gondolták, hogy az o rgona a tö rö k táj jellegze­
tes növénye, és m int tö rö k specialitást terjesztet­

13
ték nyugaton. Pedig ők is csak hódításuk egyik
területén, valahol a B alkánon ism erkedtek meg
vele. H atalm u k at ugyanis a XV. században m ár
erre a térségre is kiterjesztették, és az itt vadon
élő illatos, szép virágú cserje bizonyára felkeltette
érdeklődésüket, begyűjtötték és kertjeikbe ültet­
ték. A tö rö k ö k virágszeretete egyébként is k ö z­
ism ert, ezért feltehető, hogy a hódító, nehéz illa­
tú, szép növény gyorsan terjedt el hazájukban.
Busbecq persze an nak idején nem is sejtette,
hogy a bécsi udvar és a török p o rta között fele-
úton, de Bécshez közelebb is m egtalálhatná az
orgonát. Bizonyára az ak k o ri viharos történelm i
események rov ására írh atju k , hogy a természetes
táj értékes növényei csak kerülő úton ju th a tta k
kertjeinkbe. A leigázott népeknek, de a h ad járat­
ban résztvevőknek is nyilván más gondjuk-bajuk
volt, sem hogy a virágokban gyönyörködtek vol­
na. A tö rö k időt sem hagyott erre, s így m aradt
ez az élvezet a hódítónak. így kerülhetett az o r­
gona török közvetítéssel nyugatra.
M ás ad ato k arról tudó sítan ak , hogy m ár k o ráb ­
ban is ültették az orgo n át A ngliában. A leírások
szerint egy, T hom as Crom well (1485— 1540) ren­
deletére felvett királysági leltárban 6 db o rgona­
fa is szerepel a nonsuchi p alota kertjéből. M eg­
jegyzik, hogy ezek gyüm ölcsöt nem hozó, de
nagyon kellemes illatú növények. Feltételezések
szerint VIFI. H enrik W oolf nevű kertésze hozta
ezeket O laszországból 1524-ben, am ikor gyü­
m ölcsfákat és új növényeket szerzett a királyi
udvar részére. N em tu d u n k azonban arról, hogy
ebben az időben Itáliáb an előfordult volna az
orgona, ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy
onnan k erü lt A ngliába.
H a viszont valóban így tö rtén t, ak k o r érdekes és
m axim ális korhűségre való törekvést tü k rö z a

14
R óbert Bolt színdarabja nyom án készült, „Egy
em ber azörökk év aló ság n ak ” cím ű történelm i film.
E nnek egyik jelenetében a M orus T am áshoz láto ­
gató V in . H enrik a kertben beszélgetés közben
orgonát szakít, azzal a megjegyzéssel, hogy nála
még nem virágzik.
Az a körülm ény, hogy az orgona ezekben a régi
időkben m agyar területen is vadon élt, m egenge­
di azt a feltételezést, m iszerint általános elterjedé­
se M agyarországról in d u lt ki. E rre vonatkozó
adatok és leírások azonban nincsenek.
A feltűnően kellem es illatú „ tö r ö k ’ virág első
megjelenése Bécsben nagy érdeklődést keltett.
Ennek ellenére még hosszú ideig csak a főúri
park o k a t díszítette virágzó bokraival.
A pozsonyi érseki kertben m ár 1664-ben ültet­
ték, m égiscsak 1793-ban olvashatunk arró l, hogy
a m agyar kertekben többfelé lehet találkozni o r­
gonával. Érdem es megjegyezni, hogy közben
E uró p áb an sem terjedt el jo b b an a X V IIf. szá­
zadban ugyanis még m indenütt ritk a növénynek
szám ít. Széleskörűen és általánosan csak a
X IX . században, a biederm eier k o rb an válik
ism ertté. Pontos szárm azása és term észetes elő­
fordulási helye ugyancsak ekkor tisztázódott,
m ert sokáig még a szakem berek is K is-Á zsiában
honos növénynek ta rto ttá k . V oltak, akik Spa­
nyolországból szárm aztatták, állítva, hogy oda
m ár a X. században eljutott az arab hódítókkal.
K iderült azonban, hogy ez az elképzelés csupán
a spanyol bodza népies elnevezésén alapszik.
Bebizonyosodott, hogy a közism ert m ájusi orgo­
na jellegzetesen balkáni növény és legészakibb
előfordulása Erdélyben van.
Az orgona term esztésével először francia kerté­
szek foglalkoztak. R ájö ttek arra, hogy a term é­
szetes virágzási idő elő tt mesterséges tenyészfel-

15
tételek k ö z ö tt is szépen k ivirágzik. E ttő l kezdve
term esztése és h a jta tá sa a k ertészetek egyik leg­
jö v ed elm ező b b tevékenysége lett. A nagy fellen­
dülés h a tá s á ra a n em esitők egyre tö b b és szebb
fa jtá t h o z ta k létre. E lső k k ö z ö tt a fran cia V ictor
Lem oine n em esített k iváló eredm énnyel új o r­
g o n afa jtá k a t.
A z o rg o n a d iv a tk o rsz a k a 1890— 1910 tá já n em el­
k e d e tt csú c sp o n tjá ra , de előkelő helyét m ég a h ú ­
szas és h arm in c a s év ek b en is ta rto tta . N éh án y
évtized a la tt a fehér, a k ék , a lila k ü lö n b ö z ő
á rn y a la ta ib a n telt és egyszerű v irág ú fa jtá k tö m e ­
gét á llíto ttá k elő. K isebb részü k h a jta tá sra , n a ­
g y obb részük p a rk o k és k e rte k k iü ltetésére a lk a l­
m as. A k ertek b en így lettek egyre v á lto z a to sa b ­
b ak az o rg o n a c so p o rto k színfoltjai.
Az o rg o n a eddig ism ertetett tö rté n e te a k ö zö n sé­
ges v a d o rg o n á ra , vagy m ás néven m ájusi o rg o n á ­
ra (S yringa vulgáris L.) v o n a tk o z ik . K éső b b lá t­
ju k m ajd , hogy ezen a fajon kívül m ég so k m ási­
k a t is ism erü n k , am elyek kevésbé terjed tek el.
Ezek legnag y o b b részét jó v al k éső b b , a X IX .
század végén és a X X . század elején fedezték fel
a b o ta n ik u so k .

Nevének eredete
„ R a jta m tavaszi szelek o rg o n á in a k ,
ta lá n azért h ívnak engem o r g o n á n a k ...”

( Várnai Zseni )

A növények népies elnevezése szám os félreértésre

ad o k o t, m ert helyenként, tá ja n k é n t m ás-m ás
nevek d iv a to sa k vagy ism ertek , így az sem ritk a,
hogy ugyanazzal a névvel k ü lö n b ö z ő növényeket
jelö ln ek . U gyanilyen o k o k ra v ezethető vissza,

16
am ik o r a v irág o t kedvelő em b erek ta lá lé k o n y sá ­
ga m iatt egy növ én y n ek tö b b féle neve is van.
A közönséges v ad o rg o n a , a Syringa vulgáris L.
tu d o m á n y o s nevét L inné svéd b o ta n ik u stó l
k ap ta .
A „syring a” g ö rö g ered etű szó a „sy rin x ” vagy
„sy ringos” szóból szárm azik , am i síp o t, illetve
csövet jelen t. Az o rg o n a vesszői ugyanis a
rügyekkel és a rü g y ek k ö z ö tti szárrészekkel gé­
gecsőre em lék eztető fo rm á jú a k . V an n ak , ak ik
ebben látják a cső szó ra való utalást.
K o rá b b a n , a m ik o r az o rg o n a m ég nem volt á l­
ta lá n o sa n ism ert növény, a belül üreges vesszők
m ia tt S y rin g an ak nevezték a m a P h ilad elp h u s
néven ism ert ham is já z m in t is.
Az o rg o n a nevéhez k ap c so ló d ik egy m itológiai
tö rté n e t is, am ely egy „ S zü rin x ” nevű nim fáról
szól. A tö rté n e t szerin t P án , a kecskelábú p ász­
to risten elől m en ek ü lő Szürinx rém ületében n á d ­
szállá v álto zo tt. E bből a nád szálb ó l k észítette
Pán az első sípját. K özism ert, hogy az o rg o n a
vesszejéből is k é sz íth e tü n k síp o k at, leg k ö n n y eb ­
ben tavasszal, a m ik o r a fiatal vessző k ü lső héj­
része egybe m a ra d v a leh ú z h a tó a belső fás rész­
ről. N ém i ügyeskedéssel így b árk i k észíth et m a ­
g án ak síp o t, fü zfasíp m in tá já ra .
A cső fo rm á ra való u ta lá st m ég k é t d o lo g ra vezet­
h etjü k vissza. A z egyik az, hogy m á r a tö rö k ö k
is előszeretettel k észítettek vesszejéből p ip a ­
szárat. J. C. L o u d o n b o ta n ik u s írja, hogy a leg­
jo b b tö rö k p ip ák sz á rá t o rg onavesszőből fa ra g ­
já k . Innen a n ém et P feifen strau ch — p ip acserje—
elnevezés.
A m ásik, lényegesebb m egfigyelés, am i a tu d o ­
m ányos elnevezés alap ja, hogy az o rg o n a egyes
kis virágai jellegzetesen fo rrtsz irm ú a k . A virág
négy szirom levele ugyanis cső a la k ú p á rtá v á n ő tt

2 Az oigona J7
össze, am elynek csak a felső, kihajló szélén k ü lö ­
nülnek el a sziromvégek.
Az orgona népies elnevez;ése a legtöbb nép nyelvé­
ben a virág színére utal. Busbecq a tö rö k lilák
névvel h ozta Bécsbe, mely nevet az indigócserje
perzsa eredetű lilaj nevéből szárm aztatnak. Ezt
vették át a franciák is, ahol lilac az orgona neve.
Ezt a szót használták fel az ibolyaszin jelzésére
is. Az orgona angol, spanyol, portugál stb. népies
neve ugyancsak ehhez hasonló.
A bécsiek törökellenes érzelm eit tükrözi az a k ö ­
rülm ény, hogy nem fogadták el a szép új jöve­
vény nevét és H ollernek vagy H olundernek, azaz
bodzának, később spanyol bodzának nevezték.
Az első m agyar botan ik ai m unkában is ilyen né­
ven szerepel az orgona. Lippai G yörgy herceg­
érsek Posoni k ert cím ű, nagy jelentőségű k ö n y ­
vében (1664) kétféle Syringát ir le, szerinte
„ ...a Syringa, spanyol bodza kétféle. Egyik fehér,
m ásik kék virágú” . A fehéren azonban a ham is
jázm int vagy jezsám ent, a Philadelphus corona-
riust értette. A kék spanyol bodza, a Syringa
coerulea v o lta tulajdonképpeni orgona. A bodza
m ár ak k o r régről jól ism ert növény, főleg a nép
gyógyászatban b etö ltö tt szerepe m iatt, de helyen
ként szent növénynek is ta rto ttá k . Ezért a X V f
század fűvészei bodzának neveztek tö b b cserjét
am elyekről úgy vélték, hogy valam iben hasonlí
tan ak a bodzára. A spanyol bodza elnevezés a
feltételezett szárm azás jelzésén kívül egyben u ta ­
lás ak a rt lenni az orgona idegen, ism eretlen,
különös eredetére. K ésőbb az orgona ném et né­
pies elnevezése v áltozott és a H oller vagy H olun-
der név helyett a F lieder szóval jelölték.
1797-ben G rossinger János dendrológiai m un­
kájában olvashatjuk először a Syringa m agyar
nevét, az orgonát. Diószegi Sám uel és Fazekas

18
M ihály a M agyar Füvészkönyvben (1807) lilának
nevezte, de ez a névhonosítási kísérlet nem já rt
eredm énnyel, és m arad t o rg o n a az orgona. Ez a
név talá n a legszebben jellem zi a virág lényegét
és han g u latát, m ert egyszerre em lékeztet az o r­
g o n asíp o k ra és a belőlük szélesen árad ó , m in ­
dent betö ltő orgonam iizsikára.
Dr. Já v o rk a S án d o r a M agyar F lóra cím ű m u n ­
kájában (1925) összegyűjtötte az o rg o n a k ü lö n ­
féle régi, v alam int népies neveit, melyek a k ö v et­
kezők. Régiek; spanyol b odza, borostyánfa,
boroszlánfa, szelencefa. N épiesek: b orostyán,
barustyán, harisnya, szelence, orgovány, fedelen-
ce, szentgyörgyi, lila és tö rö k o rg o n a ; to v á b b á
tengeri bodza, lilász, indiai m ogyoró. A nevekből
kiolvasható, hogy az o rg o n át valam i távoli o r­
szágból, idegenből szárm azó növénynek g on­
dolták.

2* 19
Botanikai jellemzése

A legtöbb orgona 2— 6 m m agas, lom bhullató

cserje. R endszerint felfelé tö rő , ritkábban terebé­
lyes bokrú cserjék, de találu n k k ö zö ttü k tö rp é ­
nek szám ító, 1— 1,5 m m agasakat is. Az erős
növésüekből törzses fák is fejlődhetnek.
A levelek többnyire ép szélűek és a hajtáson ke-
resztben-átellenesen helyezkednek el. Egyes fa­
jo knál szeldeltek vagy karéjos szélűek, de több
levélkéből, szárnyasán összetett levelű és egy
örökzöld lombozattá is akad.
A virágok egyes fajoknál a vesszők csúcsán vagy
oldalán, az előző évben fejlődött rügyekből tö r ­
nek elő. Ezeknél a virágzat, ill. virágkezdem ény
m iniatűr form ában m ár nyár végétől látható
az átm etszett rügyekben. Télen a rügy pikkely­
levelei védik a kezdetleges virágzatot.
Más fajoknál tavasszal a virágrügyekből előbb
hajtás fejlődik, ezért a virágzat a leveles hajtáso ­
k on nyílik.
Az egyes virágok általáb an kicsik, jellegzetesen
forrtszirm úak. A csésze is kicsi és négy cim pájú.
A négy összenőtt szirom levélből álló csőszerű
párta, felső szabad részén kiszélesedve, négy el­
álló cim pában végződik. Ezeknek és a p ártacső ­
nek a m érete, form ája, állása, színe fontos meg­
határo zó bélyeg. N éha a v adon élő fajok virágá­
ban is előfordul, hogy nem négy, hanem ö t-h at

20
A ritk á n ü ltetett fajok egy részének jellem ző sajátossága,
hogy virágzatuk leveles hajtáso k o n nyílik (pl. Syringa
villosa)

összenőtt sziromlevél alk o tja a p ártát. A nem esí­

tett fajtáknál ez a sokszorozódás ad ja a telt virá­
got. A virágban két p orzót találu n k , am ik vagy
a pártacső alján helyezkednek el, vagy hosszabb
szálúak, egyes fajoknál annyira, hogy a csőből
hosszan kiállnak. A virágok inkább önbeporzók,
m ert a szűk pártacsőbe a ro v aro k nehezen tu d ­
nak behatolni, ezért rossz méhlegelő.

21
 a h c
V irágtípusok
a} A V illosae és P ubescentes fajcso p o rtra jellem ző virág
b) A L ig u strin a alnem zetségre jellem ző virág
c - d j A V ulgares fajcso p o rtra jellem ző egyszerű és telt virág

A Syringa vulgáris A Syringa

term ése sweginzowii term ése

A Syringa reflexa A Syringa villosa

term ése term ése

A Syringa josikaea term ése

22
A z egyes virág o k m inden fajnál c so p o rto sa n ,
v irág zatb an jelenneic meg. Egy rügyből vagy h aj­
tásb ó l tö b b sz ö rö se n elágazó szerkezetű, összetett
fü rt- vagy m ás, ism erteb b nevén bugavirágzat
fejlődik.
A virágzat főtengelye, k ü lö n ö se n a nem esített
nagy virágú fa jtá k n á l so k szo ro san elágazódó.
A jellegzetes fa jta tu la jd o n sá g o k o n kívül ennek
alap ján k ü lö n b ö z te tü n k m eg laza, közepesen tö ­
m ö tt és tö m ö tt v irág b u g ák at.
A term és h osszúkás, la p íto tt fo rm ájú , k étrekeszű
to k , benne 2— 2 m ag helyezkedik el. A m ag v ak
.'•só részén keskeny szárn y k ép ző d m én y van.

23
Növényrendszertani
csoportosítása

Az o rg o n a a term észetb en is sokféle a la k b a n

fo rd u l elő. A n e m esítek m u n k á ja n y o m án ez a
v álto zato sság m ég to v á b b fo k o z ó d o tt. E zért, ha
m eg a k a ru n k ism erked n i a k ülönféle o rg o n á k k a l,
a k k o r rendszerezni és c so p o rto síta n i kell je lle m ­
ző, m eg h atáro zó ism érveik szerint.
A k ö n n y eb b érth e tő sé g k edvéért e lö ljáró b an
ta lá n érdem es foglalk o zn i n éh án y n ö v é n y re n d ­
szertan i k ateg ó riáv al.
A leg fo n to sab b egység a faj (species), am i a
törzsfejlő d és so rá n a la k u lt ki, de viszonylagos
álla n d ó sá g a m ellett válto zik . E zt az o rg o n a fa jo k ­
ról is e lm o n d h a tju k . M égis, a k ö zö s őstől sz á r­
m azó, a term észetes k iv álasztó d ással elk ü lö n ü lt,
ö rökletesen á lla n d ó su lt tu la jd o n sá g o k k a l ren d el­
kező egyedek összességét fa jn a k nevezzük. Pl.
Syringa vulgáris L ,) S. villosa V ahl stb.
A növények törzsfejlődése a la tt b ek ö v etk ezett
d ifferen ciáló d ást k ö v etik n y o m o n és a ro k o n i
k a p c so la to k a t fejezik ki a faj feletti k a teg ó riák .
Ezek az o rg o n á n á l a k ö v e tk e z ő k :

C salád (fam ília) O leaceae

N em zetség (genus) Syringa
A lnem zetség (subgenus) E usy rin g a stb.
Fajcsoport (sectio) V illosae stb.
Faj (species) Syringa reflexa Schneid.

24
 A faj a la tti k ateg ó riák a fajo n belül k ia la k u lt
v álto záso k at jelölik.
A lfa j (subspecies), rövidítve ssp .; ö nálló földrajzi
elterjedési!, g y ak ran külső életfeltételek h a tá sá ra
bekövetkezett v á lto záso k at m utat.
Változat (varietas), rövidítve v a r .; a term észetben
sp o n tán k ialak u lt, területileg nem e lh a tá ro lta n
létező, örökletesen állan d ó m inőségi k ü lö n b sé­
get m u ta tó növények, pl. Syringa oblata var.
giraldii Rehd.
A lak (form a), rövidítve f . ; m inőségi vagy m éret­
beli eltérést jelez, am it k ö rn y ezeth atás vált ki,
de nem ö rö k lő d ik , ezért csak iv a rta la n szap o rí­
tással ta rth a tju k fenn.
Fajta (cultivar), rövidítve cv.; em beri b e a v a tk o ­
zás eredm ényeként jö n létre. O lyan egységes je l­
legű növénycso p o rt, am it m e g h atáro zo tt külső
vagy belső tu lajd o n ság o k jellem eznek, m int pl.
a telt virág, a k o rai virágzás stb., pl. Syringa
vulgáris ’M m e. Lem oine’.
Az egyszerűség k edvéért a fajo k o n belüli k ü lö n ­
féle o rg on ák ró l a to v áb b iak b an m int fajták ró l
beszélünk.
A növények jelölésére h asznált k ettő s latin név
esetenként változik, am in t ezt a különféle o rg o ­
nafajoknál is tap a sz ta lh a tju k . E zért a jelenleg
érvényes nevek u tá n az ún. synonim a, rövidítve
syn. társ- vagy h asonneveket is, fontosság u k tó l
függően, közlöm . Egy bizonyos növényt leíró,
elnevező, a tu d o m á n y b a bevezető b o tan ik u s
— az a u k to r — neve vagy nevének rövidítése
szerepel a növények tu d o m án y o s neve u tán . Pl.
Syringa am urensis R upr. (syn. Syringa rotundi-
fo lia Dcne., Ligustrina amurensis Reg. stb.).
r. Alnemzetség (subgenus) Eusyringa K. K och.
Az ide soro lh ató fajcso p o rto k (sectio) közös je l­
lem zője, hogy a virág p ártacsöve sokkal hosz-

25
A V illosae fa jc so p o rtra jellem ző v alódi csúcsrügyes vessző

szabb, m in t a csésze. A p o rz ó k a v irág b ó l nem

álln a k ki, m ert sz á ru k a p ártacső n él rövidebb.
1. Fajcsoport (sectio) Villosae Schneid. A v irág ­
b u g ák a vesszők v alódi csúcsrügyeiből fejlő d ­
nek, de lényeges m eg k ü lö n b ö ztető bélyegük,
hogy leveles h ajtáso n jele n n e k meg, ezért a v irág ­
z a t a la tt lo m b o sak . N é h a o ld alsó rügyekből is
v irágo zn ak . A z ide so ro lh a tó fa jo k a k ö v etk e­
zők : S . em odi, S. y m n a n en sis, S .jo sik a e a , S. wolfii,
S. reflexa, S . X préstoniae, S. kom arow ii, S. vil-
losa, S . X henryi, S . X nanceiana, S. tom entella,
S. sw eginzowii, S . swegiflexa, S. tigerstedtii.
2. Fajcsoport {^Qcúo) Pubescentes (Schneid.) Lin-

26
gelsh. A z ide so ro lt fajok legtöbbjének levele
többé-kevésbé sző rö zö tt, a fo n á k o n ez g y akran
egészen sű rű lehet, b ár ak ad csupasz levelű is.
A levél felső o ld alán légzőnyilások nincsenek.
A b u g aelág azó d áso k is szőrözöttek. A virágzat
fejlődésére jellem ző, hogy a vesszők oldalrügyei­
ből tö rn e k elő, a végálló rügy rendszerint h i­
ányzik.
A virágok erősen illatosak, kicsik. A p o rz ó k sá r­
ga, kékes vagy ibolyaszínűek. T erm ésü k többé-
kevésbé szem ölcsös. Ide ta rto z ik a S. julianae,
S. potaninii, S. pinetorum , S. velutina, S. micro-
phylla, S. pubescens, S. meyeri.

.A !* * -

A V illosae fa jc so p o rtra jellem ző a leveles h a jtá so k o n

nyíló virág b u g a

27
3. Fajcsoport (sectio) Vulgares Rehd. A kifejlő­
d ö tt levél csupasz, fiatal k o rb a n a hosszú h a jtá ­
so k o n finom an sző rö zö tt vagy pillás élű. A levél
m indkét old alán légzőnyílásokat találu n k . A vég­
álló csúcsrügy rendszerint hiányzik, ezért a vi­
rágzat a vesszők felső részén oldalrügyekből és
a csúcson p á ro s rügyekből fejlődik. A vesszők
hegyén ta lá lh a tó rü g y p ár nem valódi csúcsrügy.
A virág o k illato sak és a tö b b i faj virágaihoz vi­
szonyítva nagyok. A p o rz ó k színe sárga, a te r­
més sim a. Ide ta rto z ik a 5. oblala, S X liyacint-
hiflora, S. vulgáris, S. X chinensis, S. X persica, S.
laciniata, S. afghanica.
4. Fajcsoport (sectio) Pinnatifoliae Rehd. Szem ­
b etűnő jellegzetessége, hogy a levelek szárnyasán
összetettek. Ide ta rto z ik a S. pinnatifolia.
ir. Alnemzetség (subgenus) Ligustrina (R u p r.)
K. K och. M eg h atáro zó jellegzetességük a rövid
pártacső , am i alig hosszabb a csészénél és g yak­
ran rövidebb, m int a szegélycim pák. A p orzók
színe sárga, hosszú szárú ak , ezért a virágból
nagyon kiállnak.
A virág fehér vagy krém színű, illata nem kelle­
mes. N agy, laza b u g á b a cso p o rto su ln ak , ami
a kiálló p o rzószálaktól pelyhes m egjelenésű.
A virágzat a vesszők o ldalrügyeiből fejlődik, az
alapnál nem leveles a term és sim a falú. Ide ta r­
tozik a S. amurensis, S. pekinensis.
I rr. Alnemzetség (subgenus) Sarcocarpion F ranch.
Egy örö k zö ld levelű faj, a S. sem periirens ta r to ­
zik ide, am elynek húsos, csontárszerű term ése
van.
A cso p o rto sításb ó l k itű n ik , hogy a közism ert
Syringa vulgárison kívül m ás o rg o n á k ra is érd e­
mes felfigyelni. A b o tan ik ai k u ta tá so k során kb.
30 term észetes elő fo rd u lásb an fellelhető o rg o n át
írta k le. Ezek közül két faj D K -E u ró p á b a n , k ettő

28
A fganisztán és a H im alája környékén, a többi
pedig K elet-Á zsiában vadon él. A to v áb b iak b an
a tő lü n k legtávolabbról szárm azó, kevéssé is­
m ert orgonákkal foglalkozom először. N em tö re ­
kedem teljességre, ezért csupán az általam fo n ­
tosnak ta rto tt, leginkább arb o ré tu m o k b a n , b o ­
tanikus kertekben előforduló, esetleg o n n an el-
szap o ríth ató fajo k at ism ertetem .

29
Ismerkedjünk az orgonákkal

Ázsiai fajok
A m ik o r a m ájusi o rg o n a m ár m e g h ó d íto tta a vi­
rág k ed v elő k et és k ü lö n b ö z ő fajtái elterjed tek
a k e rte k b e n , a k k o r h o z tá k távol-keleti k u ta tó -
ú tju k ró l a b o ta n ik u s o k ezeket a szerényebb m eg­
jelenésű n övényeket. N em is lett v ersen y társa
egyik sem és in k á b b c sak a n em esitő k figyelm ét
v o n tá k m a g u k ra , a m ik o r ellenálló fa jtá k nem e­
sítéséhez k erestek sz ü lő p á ro k a t.
H az á ju k K ín a , K o re a és J a p á n k ü lö n b ö z ő v idé­
kei. L e g tö b b jü k m ag as hegyeken, d o m b o k o n ,
n éh a köves, sziklás te rü le te k e n vagy ligetes e rd ő ­
széleken él. E lő fo rd u lá su k ra jellem ző , hogy nagy
tö m eg ek b en , ö n álló fo lto k a t képezve b o rítjá k
a te rü le te t, n éh a egész h e g y o ld alak at. R itk á b b
eset, a m ik o r szó rv á n y o sa n lig eterd ő k b en vagy
fo ly ó k m en tén ta lá lu n k rá ju k .
N á lu n k b o ta n ik u s k e rte k és a rb o ré tu m o k g y ű j­
tem ény eib en g y a k o ria k , de a fa isk o lá k alig sza­
p o rítjá k ezeket, így k e rte k b e n és p a rk o k b a n r it­
kán lá to tt k ü lö n leg esség n ek szám ítan ak . V ita t­
h a ta tla n , hogy v irá g z a tu k m érete és sz ín h a tá sa
elm ara d a nem es fa jtá k d e k o ra tív m egjelenésé­
tő l. M a n a p sá g a z o n b a n m ár nem elsődleges
szem p o n t, hogy egy virág m inél n ag y o b b m éretű
és m inél te lte b b legyen. A k ertészek sz á m á ra lé­
nyegesebb felad at, hogy a v áro si k ö rn y ezet m o s­
to h a feltételei k ö z ö tt is v á lto z a to s szépségű p a r ­

30
k o k a t építsenek és a rendkívül sokféle ad o ttság ú
házikert, víkendtelek beültetéséhez megfelelő
választékú díszcserjeanyagot neveljenek. Ezek
az orgon ák , helyes válogatással, ilyen célokra
kiválóan alkalm asak. A szép form ájú, általáb an
lazább növekedésű b o krok vagy egyesek kisebb
fává n ő tt példányai a változatos kert k ia la k ítá ­
sának hálás anyagául szolgálnak.
K ülönösen figyelemre m éltó, értékes tu la jd o n sá ­
guk, hogy későn virágoznak és „ v á ro stü rő ” k é­
pességük is szám ottevő.
A fiatal kis növények is bőven virágoznak.
A csoporto san ültetett vagy szoliter b o k ro k
kevés gondozás m ellett kertjeink új, különleges
színfoltjai lehetnek. Ezekkel a növényekkel a
kertek árn y altab b , kiegyensúlyozottabb díszítő
hatását érhetjük el.
Syringa amurensis R upr. A m uri o r g o n a . A z
A m ur folyó vidékén fedezték fel, de M andzsúria
dom bos vidékein, Szibéria délkeleti részén, vala­
m int K oreában is előfordul. Lóczy Lajos világ­
hírű geológus, földrajztudós és utazó 1877—
1882-ig részt vett egy kelet-ázsiai expedícióban,
és beutazta K ína legnagyobb részét. U tin ap -
lójában többek k ö zött arró l ír, hogy Ti-
b etben egy tem plom körü li p ark b an a S. am u­
rensis tö b b , idős példányát szent fának tartják ,
m ert kérg ü k ö n tibeti írásjelek tű n n ek elő. A hivő
lelkek szám ára a leveleken kivételes esetben
B uddha képe is m egjelenik. A szent fák a lám ák
szigorú őrizete és védelm e a la tt álltak. Lehulló
leveleiket gyógyszerként a d tá k el a z a rá n d o k o k ­
nak.
A b o k o r tö b b éves ágai szürke színűek. Tavasz-
szal k o rán fejlődésnek indul, ezért fiatal péld á­
nyain a h ajtáso k fagyérzékenyek. 3— 4 m
m agas, széles bo k rú , m erev növekedésű cserje

31
vagy bokorfa. Levelei viszonylag nagyok, tojás-
dad alakúak, a végükön hirtelen és hosszan k i­
hegyezettek. Felül sötétzöldek, alul a fonák o n
világosabb, kékeszöld színűek és csupaszok.
Jellegzetes virágai alig em lékeztetnek az o rg o n á­
ra, m ert a rövid pártacsőből hosszan kiálló p o r­
zószálak a 10— 18 cm hosszú, széles bugavirág­
z atn ak pelyhes, lágy m egjelenést kölcsönöznek.
A virágok fehéres krém színűek, a fagyaira em lé­
keztető, inkább kellem etlen illatúak, júniusban
nyílnak. A b o k o r jó m inőségű agyagos talajon,
napos, védett fekvésben fejlődik szépen, ahol a
fiatal példányok sem lesznek fagyérzékenyek.
K ism értékű árnyékoltságot elvisel. N agyobb p á­
zsitfelület szélén, valam int a szoliter vagy kis
csop o rtb an ültetett bok ro k teljes virágzásban
rendkívül szép, különleges látványt nyújtanak,
de elvirágzás után a b o k o r form ája is díszítő
hatású. Egy-egy példánya kisebb kertek jól lá t­
ható p o n tján nagyon m utatós lehet.
Syringa amurensis var. japonica (M axim .)
F ranch. et Sav. J a p á n o r g o n a (syn. L igustrina
am urensis var. jap o n ica M axim.). M agas növésű
cserje, de gyakrabban kis törzses fa. Japán északi
szigetein, hegyes, dom bos vidékeken a lom bhul­
lató erdők közönséges fája. Vallási szertartáso k ­
hoz pálcákat vágnak belőle, melyekről azt ta rt­
já k , hogy földrengéstől és járványoktól védenek,
a gonosz szellemeket távol tartják.
E uró p áb an 1879 ó ta ism ert. A fajnál ellenállóbb,
edzettebb, erősebb növésű, nagy díszítő hatású,
értékes növény. K oronája tojásdad alakú, a vas­
tag ágak és a törzs fényesen vörösesbarna, k é r­
gük idősebb k o rb an a cseresznyefához hasonlóan
hám lik. A levelek széles tojásdad alakúak, 5— 14
cm hosszúak, hosszan kihegyezettek, élénkzöld
színűek, alul a fon ák o n kékeszöldek, fiatalon

32
m m m m
 lágyan szőrözöttek. A virág sárgásfehér vagy
elefántcsont színű. A faj v irág zatán ál lényegesen
nagyobb, 25— 30 cm hosszú, széles bugájú.
Az összes o rg o n a közül legkésőbben, jú liu s ele­
jén virágzik, rilata a fagyalvirág illatára em lékez­
tető, de kellem esebb, m int a fajé. Egy-egy p éld á­
nya kisebb kertek b en is kiváló díszfa. N agy
pázsitfelületen egyedi példányai virágzás idején
rendkívül szépek, de késő b b h ab itu sa és lo m b o ­
zata is díszítő hatású . M agról sz a p o ríto tt csem e­
téi erőteljesebben, gyorsab b an fejlődnek, m int a
szem zett vagy o lto tt példányok. Szom bathely
m ellett, a szelestei arb o ré tu m b a n az ország v aló­
színűleg egyetlen kifejlett példánya találh ató .
Syringa emodi W all. H i m a l á j a i o r g o n a A H i­
m alája hegyeiben és A fganisztánban v ad o n élő
orgona. E rős növésű, m ereven felálló ágú, 3— 4
m m agas cserje. V ilágosszürke ágai szem ölcsö-
sek. A hosszúkás levelek 8— 15 cm nagyok, m in d ­
két végük felé elkeskenyedők, pillás élűek. Felül
fényesen sötétzöldek, alul a fo n ák o n fehéres­
zöld színűek, bőrszerűek. A leveles h ajtások
végén m egjelenő virágzat a fagyai v irágzatára
em lékeztet. A virág színe lilásfehér, teljes nyílás­
ban kifehéredik. M ájus végén, jú n iu sb a n g azd a­
gon virágzik. A p orzók a p ártacső b ő l kiem el­
kednek, a p ártacim p a kissé visszahajló. [llatan em
kellem es, de virágzásban m u ta tó s b o k o r, buj-
tással is szap o ríth ató .
Syringa julianae Schneid. K ína H u p eh ta rto m á ­
nyában ta lá ltá k 1885-ben. Schneider, ném et b o ­
tanikus, aki a növényt leírta, a feleségéről nevezte
el. A lacsonynak szám ító, 1,5— 2 m m agas,
terebélyes, félgöm b alak ú cserje. Az ágak és a
vesszők rövid szőrösek, vékonyak, fiatalon neme-
zesen szőrösek. A v irágbugák az előző évi vessző
o ld alán tö b b , 4— 6 jól fejlett virágrügyből tö rn e k

3 Az orgona ^^
K iskertekben is kiváló díszcserje a Syringa ju lian ae

elő. K ülön -k ü lö n kicsik, 10 cm hosszúak, de a

cso p o rto san m egjelenő összetett virágzat nagy
díszítő értékűvé avatja ezt az o rgonát. A virág
díszítő h atását fokozza, hogy tö bbnyire nem
négy, hanem tö b b p ártacim p ája is lehet. A p o r­
to k o k kékes színűek, a p o rzó k hossza a pártacső
közepéig ér. A virág illatos, halvány bíborlila
színű. A ju n iu s elején nyíló virágbugók tö m e­
ge elb o rítja a b okrot. A levelek hosszúkás to-
jásd a d alak ú ak , finom an kihegyezettek, 4— 6
cm hosszúak, a levélváll lekerekített. Felül sö tét­
zöldek, rán y o m o ttan szőrözöttek, alul a fonák o n
m olyhosan szőrösek, ezért a levelek bársonyos
tap in tású ak . Á tlagos körülm ények k ö z ö tt kiváló

34
szoliter cserje, de m agasabb növények elé vagy
csoportosan is ültethetjük. Kisebb k ertekben is
kiváló díszcserje, az egyik legértékesebb orgona.
Syringa laciniata M ill. S z e l d e l t l e v e l ű o r g o n a
/syn. S. persica var. laciniata (M ill.) W est./.
Kína északnyugati részéről, K ansu tarto m án y b ó l
szárm azik. A lacsony, vékony vesszőjü, szétterülő
bokor. A levelek kihajtás után szárnyasán haso-
g a to ttak vagy mélyen három karéjúak. A később
fejlődő levelek gyakran ép szélűek. A szeldelt
levelek m iatt a b o k o r lom bozata is diszitő hatá-

A Syringa lacin iata karéjos levelei és virágbugája

3* 35
sú. A virág illatos, h alv án y m ályvalila színű,
m áju sb a n nyílik. Részleges á rn y é k o lá sb a n is jól
fejlődik. Egyedi állású p éld án y ai k ü lö n ö sen szép
díszei a k ertn ek . A lacsony, kissé elterü lő , laza
növekedése m ia tt első so rb a n kis k e rte k b e n je le n ­
tős. M ag ró l és zö ld d u g v án y o zással sz a p o ríth a tó ,
de a ta la jb a le b u jto tt vesszői is k ö n n y en le­
gyökeresednek.
A S. lac in ia ta tip ik u s a la k já n a k írta le 1903-ban
S chn eid er a S yringa afghanicai (syn. S. afghanis-
ta n ic a H ö fk er). M a m á r k ü lö n fajk én t szerepel
ez az A fgan isztán és T ib et terü le té n v ad o n elő ­
fo rd u ló , rövid vesszőjű, alacso n y cserje. K öny-
nyed, elegáns lo m b o z a ta rend k ív ü l szép, díszítő
h a tá sú , m ert rövid nyelü levelei fin o m an o sz to t­
ta k , so k k al kisebbek, m int a S. lacin iata levelei.
K ékeslila virágai sok, kis m u ta tó s b u g áb an nyíl­
nak. K ülönleges díszítő é rték ű tö rp e org o n a.
M agról is sz a p o ríth a tó .
Syringa meyeri Schneid. É szak -K ín áb ó l sz á rm a ­
zik ez az alacso n y , 1— 1,5 m m agas kis cserje.
H a z á já b an is term esztett, nem v ad o n élő növény.
A lassú növek ed ésű, sű rű elág azó d ású , k erek fo r­
m ájú tö rp e b o k o r fiatal vesszői szőrösek, kissé
négyélüek. A levél hosszú k ás to já sd a d , 2— 4 cm
hosszú, am in p á rh u z a m o s é rp á r h ú zó d ik m ajd ­
nem a levél hegyéig. A v irág o k 8— 10 cm hosszú,
tö m ö tt b u g á b a n m á ju s— jú n iu s b a n n yílnak,
kékeslila színűek. A b uga elág azó d ásai sző rö zö t-
tek. A p á rta c ső igen vékony, 1,5 cm hosszú. M ár
az egészen kis fiatal p éld án y ai is szépen v irág o z­
n ak . K ín á b a n h a jta tjá k . H ajlam o s ősszel m á ­
so d szo r is virágozni. V irágzása ily en k o r is teljes
érték ű . 1923 ó ta E u ró p á b a n is term esztik.
Syringa microphylla Diels. K is l e v e l ű o r g o n a
(syn. S. d ielsian a Schneid.). É sz a k -K ín á b a n v a­
d o n élő tö rp e o rg o n a. A z o rg o n á ró l a lk o to tt

36
elképzelésektől elég messze áll ez a széles bokrú,
sűrű elágazódású, felálló ágú növény. A vesszők
vékonyak, lágyan szőrözöttek. Levele 1—4 cm
hosszú, kerekded vagy hosszabb tojásdad alakú,
pillás élű, az alapnál kerekített, a fo n ák o n szü r­
készöld, sző rö zö tt, felül sötétzöld színű. A v irá­
gok 4— 7 cm hosszú, finom an szőrözött bugában
jú n iu sb an nyílnak. A p ártacső keskeny, 1 cm
hosszú, lila, erősen illatos, a cim pa hegyesedő,
a csésze sisak alakú. A term és gyakran m eg­
görbült, szem ölcsös. A faiskolákban elvétve sza­
porítják. K ínában száríto tt virágából teát készí­
tenek. Igen értékes fajtája a ’Siiperba . 1933-ban
állíto tták elő O rleansban. N agy értéke, hogy
egész nyáron, m ájus végétől októ b erig virágzik.
Pirosas rózsaszín virágai elnyílóban halvány ró ­
zsaszínűek.
Syringa oblata Lindl. K h re k l e v e l ű o r g o n a .
Észak-K ínából szárm azik. H azájában régen is­
m ert dísznövény, ahol kertekben gyakran ü ltet­
ték. Ez h asonlít leginkább a közönséges
orgonára. 3—4 m m agas, mereven felálló
ágú cserje vagy b okorfa. A legkorábban virágzó
fajta. A m ájusi o rg o n át 1— 2 héttel megelőzve,
m ár áprilisban nyílik. Az egyes levelek form ája
gyakran változó. L ehet kerekded vagy vese a la ­
kú, kb. 6— 10 cm széles. A fiatal levél k ih ajtásk o r
bronzszínű, később m indkét oldalán zöld, de alul
a fonáko n kissé világosabb. A levél vége röviden
kihegyezett. A d u rv a szövetű és vastag levél a
lisztharm attal szem ben ellenálló. Ősszel a lom ­
bozat sötétvörösre szineződik. Illatos virága h al­
ványlila színű, a közönséges orgonáéhoz hasonló,
de a buga rövidebb, 6— 12 cm hosszú, széles és
laza felépítésű. A virágzat az előző évi vesszők
csúcsi részén az oldalrügyekből fejlődik. A késői
fagyok m iatt előfordul, hogy a k o rá n k ih ajto tt

37
bim bók visszafagynak. Igénytelen cserje, h om o­
kon is megél, de jo b b minőségű talajon szebben
virágzik. R itkán hoz m agot, ezért inkább szem­
zéssel kell szaporítani.
S. o. var. alba Rehd. (syn. S. affinis L. Henry).
Fehér virágú, levele k ihajtáskor is zöld.
S. o var. giraldii (Lemoinei) Rehd. Kína észak­
keleti részén vadon él. A fajnál erősebb növésű,
a levél csúcsa kihegyezettebb, a levélváll gyakran

38
ék alakú , p u h á n sző rö zö tt, és a fiatal levél éle
pillás. A virág bíbo rlila színű. A buga elágazó-
dásai sötétlila színűek.
S. o.var. dilatata (N ak ai) Rehd. K o reáb an honos
cserje. A fajtól eltérően gyengébb növekedésű.
A levél válla lekerekített. A virág bíb o rlila színű,
a buga laza szerkezetű.
Syringa pekinensis R upr. P e k i n g i o r g o n a .
É szak -K ín áb an h onos, a Peking k ö rn y ék i he­
gyekről g y ű jtö tték először, de T ibetben is elő ­
fordul. N agy, 3— 5 m m agas, széles b o k rú

A pekingi o rg o n a (S yringa pekinensis) késö n nyíló, krém -

fehér v irág b u g ája

39
cserje vagy tö b b törzsű bokorfa. Az idősebb,
vastagabb ágak feltörő növésűek, kérgük szür­
késbarna, a fiatal vesszők vékonyak, kissé lehaj-
lók. Levelei 5— 10 cm hosszúak, a végük hosszan
kihegyezett, többnyire ék vállúak, felül sim a zöld
színűek, alul a fonákon halványabbak, szürkés­
zöldek. A levél egészen csupasz, kissé csüngően
helyezkedik el a hajtáson. Ősszel a lom bozat
sokáig m egm arad, és sárgára színeződik. A virág
sárgásfehér színű, elnyílás u tá n lehullik, nem m a­
rad szárazon a bugán. A virágzat széles, 10—
15 cm hosszú, későn, jú n iu sb an nyílik, méz illatú.
A porzók hosszan kiállnak a pártacsőből. Elő­
fordul, hogy csak idősebb k o rb an kezd el virá­
gozni.
K ö tötteb b , mély rétegű talajb a ültessük, félár­
nyékban is jól fejlődik. N agyobb pázsitfelületek
szélén egyedi állásban vagy csoportosan té rh a tá ­
roló cserjének ültetve válik igazán díszítő h a tá ­
súvá. Csüngő k o ro n ájú fajtája a ’Pendula’
(Tem ple) Dipp.
Syringa pubescens Turcz. Észak-K ína sziklás
hegyvidékein őshonos cserje. 2 m m agasra
nő. 1880 ó ta term esztik. A b o k o r széles, felfelé
tö rő növekedésű, szabályos form ájú, felül kissé
szélesebb. A vesszők vékonyak, enyhén szöglete­
sek. A fiatal hajtások tavasszal sötétlila elszine-
ződésüek. A levelek tojásdad alakúak, röviden
kihegyezettek, 3— 7 cm hosszúak, pillás élűek,
felül sötétzöldek és csupaszok, alul a fonákon az
erek szürkén szőrözöttek. A levélen 3— 5 érp ár
található . Tavasszal korán fejlődésnek indul,
április— m ájusban virágzik. A virág lilás rózsa­
színű, elnyíláskor halványodik. A pártacső vé­
kony és 1,5 cm hosszú. A porto k o k kékes színű­
ek. A buga a vesszők oldalrügyeiből nyílik, tö ­
m ött, 7— 12 cm hosszú, erősen édes illatú. Nagy

40
I ■;J '■ -t- -~ í .m m ‘
értéke, hogy törm elékes, rossz m inőségű talajon
is megél, lom bozata a városok szennyezett leve­
gőjét is k áro so d ás nélkül tűri. K isebb kertekben
a szélekre, nagyobb p a rk o k b a n cso p o rto san vagy
szoliterként ültessük. Á tlagos m inőségű talajon
gazdagon virágzik. A M argitszigeten k ét idős
példánya díszlik.
Syringa reflexa Schneid. B ó k o ló v i r á g ú o r g o ­
n a . K ínában, H upeh ta rto m á n y területén 1889-

ben figyeltek fel erre az o rgonára. Szélesen felálló

ágú, 3 m m agasra fejlődő cserje. A bokor
ritk a növésű, szabályos form ájú, lom b o zata fa ­
kózöld, a vesszők paraszem ölcsökkel sűrűn b o ­
ríto ttak . A levele hosszúkás to jásd ad , 8— 15 cm
hosszú, a vége kihegyezett, felül sötétebb zöld,
alul a fo n ák o n szürkészöld színű, az ereken p u ­
hán szőrözött. A virág 1 cm hosszú, kívül sötét
rózsaszín, belül fehéres színű. A p o rzó k olyan
hosszúak, m int a pártacső. Szem betűnő jelleg­
zetessége, hogy a hengeres, 10— 16 cm hosszú
virágzata bókoló, lefelé hajló buga. B im bóban
sötét bíborvörös, kinyílva rózsaszínű. A későn,
június vége felé virágzó b o k ro k az élénk színű és
szokatlan form ájú virágbugákkal különleges d í­
szei a kertnek. Száraz, h o m okos talajú kertbe ne
ültessük. A városi szennyezett levegőt tűri. R end­
szeres metszés nélkül is szépen virágzik. Egyedi
állásban rendkívül hatásos megjelenésű.
Syringa sweginzowii K oehne et Lingelsh. K ína
Szecsuan tarto m á n y á b a n őshonos. 2— 3 m
m agasra fejlődő cserje, fiatalabb ágai és vesszői
vörösesbarnák, csupaszok. A kissé kihajló vesz-
szők m iatt a b o k o r szép habitusú. A levelek
hosszúkás tojásdad alak ú ak , 5— 10 cm hosszúak,
végükön hirtelen kihegyesedők, az alapnál leke­
rekített vagy széles ék vállúak, felül sötétzöld,
alul világoszöld színűek. A p ártacső 8 mm hosz-

41
A z egyik legszebb, későn nyíló o rg o n a a Syringa tigei-
stedtii

belül fehéres színű, a to ro k piros, kívül pedig

SZÚ ,
húsrózsaszínü. A p o rto k o k sárgák, nem érik el a
pártacső végét. N agy, 20 cm hosszú, laza, felálló
virágzata kellemes illatú, kinyílva fehéres rózsa­
színű, jú n iu sb an virágzik. Csúcsi és oldalsó rü ­
gyekből, egy cso p o rtb an , tö b b virágbuga nyílik.
K ülönösen értékes fajtája a ’Superha’. Levele
hosszan kihegyezett, 10— 14 cm hosszú. A virág
fehéres rózsaszínű, rendkívül szép, kecses for­
májú bug áb an nyílik.
Syringa tigerstedtii Sm ith. K ína Y unnan és Sze-
csuan tarto m án y ain ak területén előforduló o r­
gona. 3 m éter m agasra fejlődő, merev bokrú,

42
vékony ágú cserje. A levél kihegyezett, tojásdad
alakú, 3— 8 cm hosszú, az alapnál lekerekített
vállú. A levél a középvonal a la tt a legszélesebb,
felül csupasz, alul a fonák o n zöldesfehér színű,
az erek szőrö zö ttek . A virág p ártacsöve 8 mm
hosszú, fehéreslila színű és illatos. A virágok a
leveles hajtáso k végén nagy, 20 cm hosszú b u ­
gákban, jú n iu sb a n nyílnak. K iváló kerti orgona.
Syringa tomentella Búr. et F ranch. K ína Szecsu-
an és Y un n an tarto m án y aib an 1890-ben találták
vadon. 3 m m agas cserje, a fiatal vesszők vé­
konyak, b arnás színűek, vékonyan szőrözöttek.
Az á g ak felállók, a vékony vesszők kihajlók, a
b o k o r alul keskenyebb. A levél hosszúkás lánd-
zsás, 3— 10 cm hosszú, hegyes, felül sötétzöld,
kissé szőrös, a fo n ák o n világosszürke, p u h a sző­
rös és pillás élű. A virágok illatosak, 15 cm hosz-
szú és 12 cm széles végálló, leveles bugában jú ­
niusban nyílnak. A p á rta kívül halvány lilás
rózsaszínű, belül fehér, I cm hosszú, a cim pák
hegyesedők, a p o rzó k elérik a to ro k n y ílást. Dús
virágbugáival igen m u tató s kerti orgona.
Syringa villosa VahI (syn. S. bretschneideri Le-
m oine). É szak-K ínában és a Peking környéki he­
gyekben v ad o n él, ahol hatalm as területek et b o ­
rít. 3— 4 m m agas, erőteljes növekedésű, szé­
les bokrú cserje. A vesszők a töb b i fajhoz viszo­
nyítva vastagok, csupaszok. Levele széles to jás­
dad alakú , 10 18 cm hosszú. A nagy levelek
felül sötétzöldek, alul a fon ák o n kékeszöldek és
kissé serteszőrösek, néha m olyhosak, in k áb b la­
zán szőrözöttek. Ősszel a rán co so d v a b á m u ló
levelei k o rán lehullanak. A virág pártacsöve
12 m m hosszú, a cim p ák elállóak, a p o rto k o k
elérik a pártacső végét. A b uga 15— 25 cm hosz-
szú, nagy, tö m ö tt, lilás rózsaszínű, illata nem
kellem es, elágazódásai finom an szőrözöttek.

43
 I

M ájus—^júniusban virágzik. 1885-ben k e rü lt E u ­

ró p á b a , a z ó ta is az egyik leg k iv áló b b k erti o rg o ­
n á n a k ism erjük. F ás részei nehezen g y ö k ereztet-
h ető k , de m ag ró l k ö n n y en lehet sza p o ríta n i.
Syringa wolfii Schneid. K o re a k ö zép ső és északi
terü letein lig e te rd ő k b e n , erd ő szélek en , v ala m in t
M a n d z sú riá b a n , n ed vesebb talajú erd ő ség ek v i­
dékén ő sh o n o s. 1910-ben k e rü lt E u ró p á b a . 4— 6

44
m m agas, ágas-bogas növésű terebélyes b o ­
kor. H osszabb kihajló vesszői néha földig érnek.
Agai sim ák, kevés paraszem ölcs van rajtuk. Ha
a besürűsödött b o k ro k at 2— 3 évenként vissza­
vágjuk és ritkítjuk, ak k o r alacsonyan tarth ató k
és szépen virágoznak. Levele hosszúkás tojásdad
alakú, 10 15 cm hosszú, felül sötétzöld, alul
szürkészöld színű, az ereken finom an szőrözött,
a levél vége hosszan kihegyezett. A pártacső

A Syringa villosa teljesen kinyílott virágbugája

45
15— 18 mm hosszú, kívül lila, belül fehér színű,
a cim pák felállók, a porzók sárgák, rövidek.
A nagy, 20— 30 cm hosszú virágbuga leveles haj­
tásokon áll. B im bóban sötét bíborlila színű, jú ­
niusban nyílik, illatos, a csúcsa kissé bókoló.
A kinyílott virág halványlila. A bugák az előző
évi vesszők oldalán fejlődött hajtásokon v iríta­
nak, elágazódásaik finom an szőrözöttek. Z ö ld ­
dugványról és bujtással könnyen szaporítható.
Az egyik legszebb, m agas növésű orgona.

Hibrid fajok
A term észetes előfordulási helyekről begyűjtött
sokféle orgona jó lehetőséget kín ált a nem esítők-
nek további új fajok nemesítéséhez. A különböző
fajok at egymással keresztezték an nak rem ényé­
ben, hogy a szülőnövényeknél értékesebb tu laj­
donságú u tó d o k at hozzanak létre. Az ilyen hib­
rid növények örökletes alap ja fellazult, és bennük
a szülő addig lappangó vagy újonnan alakult
tulajdonságai könnyen kifejlődnek.
Létrejöhetnek term észetes úton is, de a legtöbb­
jü k céltudatos nemesítő! m unka eredménye. Ezek
az új fajok rendszerint a szülők kedvező tu laj­
donságait egyesítik m agukban.
T ipikus példája ennek a S.X hyacin th iflo ra , ami
a S. oblata és a S. vulgáris keresztezéséből szár­
mazik. Az egyik a korai virágzást, a m ásik a
nagyobb m éretű virágokat ö rökítette át az u tó ­
dokba. A faj nevében a „ X ” jel utal a hibrid
eredetre. A szülőnövények a továbbiakban záró-
elben szerepelnek.
A változékonyság m iatt gyakran m ár az első p o ­
pulációból vagy az utódokkal végzett további
keresztezésekből annyi és olyan fajta születik,

46
hogy a hibrid faj önállóan m ár nem is szerepel a
term esztési gyakorlatban.
SyriitgaX chinensis W illd. K í n a i o r g o n a (S. per-
sicaX S . vulgáris). K ínai o rg o n a néven ism ert,
b ár ez az elnevezés m egtévesztő, m ert nem K ín á­
ból szárm azik, hanem sp o n tán keresztezésből
eredő hibrid. M agonca a francia roueni b o ta ­
nikus kertben keletkezett 1774-ben. így inkább
„ro u en i” o rg o n án ak nevezhetnénk. 3— 4 m
m agasra fejlődő, szép m egjelenésű cserje. V astag
ágai lazán felfelé tö rő növekedésüek, a véko­
nyabb vesszők visszahajlók, az egész b o k o r sűrű
elágazódású. Levelei a közönséges orgonáéhoz
h asonlóak, de kisebb m éretűek. L om bozata ősz­
szel sárgára szineződik. A virág pártacsöve 7— 8
mm hosszú, a p ártacim p ák nagyok, tojásdad ala­
kúak. Az illatos virágbugák a vesszők végén tö b b
oldalrügyből fejlődnek, laza felépítésűek, kissé
lehajlók. M ájusban a lilás rózsaszín virágok tö ­
megével a bokrok festői látványt nyújtanak. Ér­
tékes, nagy díszítő hatású növény, a d o tt esetben
szebb, m int a m erevebb növekedésű kerti o rg o n a­
fajták. Szűk k ertekben a bokrok h am ar túlnövik
a rendelkezésükre álló teret, ezért ha alacsonyab­
ban a k a rju k ta rta n i, ak k o r elvirágzás után vág­
ju k vissza vagy kism értékben ritk ítsu k ki. így a
következő év tavaszán virágzása is szebb lesz.
M ár a fiatal, kis b okrai is szépen virágoznak.
H ajtatásra alkalm as, de az eddig kialak u lt d iv a t­
igényeknek a S. vulgáris fajtái jo b b a n m egfelel­
tek. Kis m éretű, lakásban elhelyezhető, cserepe­
sen h a jta to tt példányai jelentősek lehetnek.
Bujtással és dugványozással is könnyen szapo­
rítható. Soványabb talajú kertekben és hom okos
talajon is szépen virágzik. E rőteljes, sűrű növe­
kedése m iatt kiválóan alkalm as nagyobb felüle­
tek térh atá ro ló kiültetésére vagy m agas tak aró -

47
A S y rin g a X c h in e n sis k ö n n y e d , laza v irág b u g á i töm egesen
n y íln ak

cserjesor kialakítására. NyíroU sövényt is nevel­

hetünk belőle. K ertjeinkben g yakran ültetett o r ­
gona.
E redetének bizonyítására, Lemoine által megis­
mételt keresztezésből, újból kinemesítették és a
m agon co k közül tö b b fajtáját k ülönítették el.
'D uplex : félig telt virágú, sötét liláspirosas színű.
’A lh a ': fehér, bugája felálló, az egyes virágok
nag yo bb méretűek.
’M eten sis’: halvány levendula, kékesfehér színű.

48
a b ug a lefelé hajló. R itk á n term esztett o rg o n a.
’Saugeana’: sötét piroslila színű, rendkívül érté ­
kes, a legszebb fajta.
S y rin g a X h e n ry i Schneid. (S. jo s i k a e a X S . villo-
sa). Felfelé tö r ő növésű, 3 m m agas cserje.
H a b itu sa a S. villosálioz h aso nló, m ás tu la jd o n ­
sá g a ib a n a k e ttő k ö z ö tti á tm e n etet m utatja. A
szülők virágzatánál n a g y o b b b u ga laza felépíté­
sű, h alvány liláspiros színű, és m ájus végén, j ú ­
nius elején nyílik. A p á rta cs ő felfelé kiszélesedik.
G a z d a g o n virágzó, k ö z é p m a g a s o rg o n a , átlagos
k ö r ü lm é n y e k k ö z ö tt kiváló szoliter cserje.
Syring aX h yacin th iflora (L em o in e) Rehd. (S.
o b l a t a X S . vulgáris). K ü lső megjelenésében és
tu la jd o n ság a ib a n a szülők jellem zőit egyesíti.
Levele széles tojásd ad ala k ú , tavasszal bro n z o s
színű, enyhén m olyhos, ősszel sötétlilás elszíne-
ződésű. A franciaországi nemesítések so rá n a
S. o b la ta var. giraldii és a S. vulgáris ’A zurea
Plena’ keresztezéséből álltak elő a z o k a k o r á n
virágzó fajták, amelyek ,,praecox h ib rid ek” néven
ismertek. Ezek egy-két héttel k o r á b b a n virágoz­
nak, m int a közönséges o rgo na . Ism ert és je le n ­
tős fajtái a k ö v e tk e z ő k : a le g k o rá b b a n nyíló
’M iraheau , ’M ontesquieu’, ’C a tin a t’, ’N e c k e r’,
'V auban’, ’L am a rtin e’. Érdem es megjegyezni,
hogy a ’L a m a rtin e’ erős, feltörő növekedésű, k o ­
rán virágzó b o k ra it m egtalálni a M argitszigeten,
a sz ö k ő k ú t körn yékén . A nagy, 20 cm hosszú,
laza, lilás rózsaszín v irág b u g á k töm ege április
végén, m ájus elején a sziget egyik legszebb szín­
foltját adja.
S y r in g a X p e rsic a L. P i; r z s a o r g o n a . A X m . szá­
zad ó ta perzsa k ertekben g ya kra n e lő fo rduló o r­
gon a, ezért o tt természetes, v a d o n előfo rd uló n ö ­
vénynek ta rto ttá k . E lő -Á z siá b a n sokfelé ültetik,
de in k á b b elvadulva ta lá lh a tó . A S. vulgáris után

4 Az org o n a 49
a m ásodik orgonafaj, ami a XVII. század elején
ismeretien úton kerü lt E uró páb a. A S. afghanica
és a S. laciniata hibridjének tartják, de az is lehet,
hogy csak a S. laciniatának egy fiatalkori állan­
dósult alakja. Alacsony, 1,5— 2 m magas,
fiatalon felálló ágú, később terebélyes b ok rú
cserje. A fiatal vesszők kissé szögletesek, végükön
hosszan kihegyezettek, ék vállúak, ritkán szár­
nyasán hasadtak. A virág pártacsöve 1 cm hosz-

50
szú, bíborlila színű. A kis, 5— 8 cm hosszú bugák
a vesszők felső részén az oldalrügyből törnek elő,
és nagy, laza, összetett virágzatot alkotnak. A
május második felében és június elején nyíló
bok rok kis kertekben is rendkívül szép látványt
nyújtanak. Szoliter cserjének vagy csoportosan
ültethetjük. Az egyik legkiválóbb kerti orgona.
Rossz minőségű talajon a gyengébben fejlődött
bokrok is szépen virágoznak. N em nevel sarja-
kat, nem terjedő tövű. Magot nem hoz, ezért leg­
gyakoribb szaporítási módja a zölddugványozás
vagy fás dugványozás, de bujtással is könnyen
gyökereztethető. Ritkábban előforduló fajtái:
’/4/fcö’, fehéres virágú, kevésbé jelentős, ’R iibra,
bim bóban élénkpiros, kinyílva rózsaszín virágú,
értékes cserje.
Syringa X nanceiana Mc. Kelvey (S. X henry XS.
sweginzowii). 3 m magas, terebélyes bokrú,
gazdagon virágzó szép orgona. Levelei valamivel

A S y rin g aX p ersica vesszőin az oldalrügyek is virág-

l^ezdeményeket rejtenek

51
A S y rin g a X p c rsica dús virágbugái

kisebbek, mint a S.X hen ryi levelei. A virágzat a

S. sweginzowiiéhoz hasonló, júniusban nyílik,
színe kékeslila.
SyringaX prestoniae Mc. Kelvey (S. reflexaXS.
villosa). Észak-Amerika hideg területein a S.
vulgáris fajtái fagyérzékenyeknek bizonyultak.
Ezért K a n a d á b a n ísabella Preston a S. reflexa
és a S. villosa keresztezéséből állította elő ezt a
fagyálló, későn virágzó orgonát. Fajtái az ottani

52
kertekben szépen díszlenek. Magas növésű, vi­
rágbugái a S. reflexához hasonlóak. Az 1920-ban
kezdődött nemesitől m un ka eredménye az a faj­
tacsoport, amit későn virágzó fajták vagy ,,pres-
toniae hibridek" címszó alatt ismertetnek. Közös
jellemzőjük, hogy nem olyan mutatós virágúak,
de színárnyalatuk a megszokott orgonaszínektől
eltérő. A májusi orgona virágzása után két héttel
nyílnak. Ez a későbbi virágzás feltehetően nálunk
is jól kihasználható lenne az orgonavirágzás idő­
szakának meghosszabbítására. E urópában azon­
ban még alig ismertek. F a jtá i: ’C ora/’, rózsaszín,
’H ia w a th d , lilásvörös, ’Jsahella’, lila, ’R oyalty’,
bíborszínü stb.

Európai fajok
Az orgonafajok természetes elterjedési területe a
föld növénytakarójában nem mutat, egységesen
összefüggő képet. A S. Josikaea és a S. vulgáris
a kelet-ázsiai fajoktól elszakadva a K árpáto k és
a Balkán hegyvidékén él. Legközelebbi r o k o n u ­
kat, a S. emodit és a S .X p e r s ic á i csak Afganisz­
tán és a Himalája vidékén találjuk. Ilyen vagy
még különösebb növényföldrajzi elterjedést más
növényeknél is megfigyelhetünk, ami az idők fo­
lyamán bekövetkezett természeti változásokkal
magyarázható. így például a több tízezer évig
tartó jégkorszakok miatt a legtöbb növény a ked­
vezőbb éghajlatú területek felé terjedt, „vándo­
rolt” .
Egyes példányok vagy csoportok a kevésbé érin­
tett, lokális klímájú helyeken visszamaradtak.
A Nagyvárad melletti Pece-patak meleg vizében
pl. ezért őshonos a N ym phaea thermalis.
Bizonyára az orgonák is a földtörténeti fejlődés

53
A S yringa jo sik a e a csúcsrügyes vesszői

alatt e lőfordult nagy természeti á ta la k u lá so k

— pl. a h a rm a d k o ri földkéregm ozgások n y om án
keletkezett, m ajd v isszahúzódott P a nnon-tenger
vagy a m á r említett jé gko rsz a k ok — h atá sá ra
terjedtek Kelet felé. Feltehető, hogy így lett a
S. jo sik ae a a K á r p á to k sajátos, helyi e lő fo rd u ­
lású endém ikus növénye.
Syringa josikaea Jacq. fii. Az o rg oná k közö tt,
kü lö n ö se n m ag yar v o n a tk o z á sú tö rtén ete miatt,
figyelemre m éltó ez a faj. R o m á n iá b a n , az erdé­
lyi Bihar-hegység m ag a sa b b fekvésű völgyeiben
és a történelm i területnek szám ító G alíciában,
ligetes erdőrészeken, m ag a sa b b helyeken, e rdők
szegélyén, r itk á b b a n hegyi p ata ko k, vízm osások
m en tén va d o n élő növény. R itk a fenyves- és
b ü k k á llo m á n y b a n is előfordul, ahol fam éretűvé
is megnő. Terjedelmes gyökérzetű, szívós n ö ­
vény, hegyvidéki köves talajon is megél. Term é-

54
szeles előfordulásban más cserjékkel nem társul,
inkább önálló foltokban tenyészik.
Népies neve Jósika orgona vagy havasi borosz-
lán. Rom ániában erdei orgona. Franciaország­
ban erdélyi orgona, de a szakirodalom ban álta­
lában m agyar orgona néven emlegetik.
Az 1820-as években báró Jósikáné, Csáky Róza
erdélyi birtokán, Kolozsvár közelében, a Sebes-
Körös mentén találta ezt a szép virágú cserjét.
A növény mintapéldányát elküldte Bécsbe, Ja-
quin botanikusnak, aki 1836-ban írta le és S.
josikaea néven vezette be a tudom ányba.
Kitaibel Pál, a „magyar Linné” , fáradhatatlan
botanikai kutatásai során személyesen nem gyűj-

A Syringa jo sik ae a karcsú virágbugái a vesszők végén

többesével jelennek meg

55
tötte be, de mástól kapott információ és anyag
alapján m ár ko rább an, 1803-ban gyűjteményé­
ben Syringa prunifolia néven szerepelteti. T öbb
más, általa felfedezett növénnyel együtt azonban
ezt sem tu d ta publikálni, ezért a bécsi botanikus
elnevezése lett érvényes.
Já v o rk a Sándor „Kitaibel Pál” című könyvében
(1957) a következőket olvashatjuk erről. „Az
ungi és beregi völgyek szép kárpáti endémikus
növénye, a S. josikaea Jacq. f. nem kerül az útjá­
ba, ellenben dr. Bulla útján értesül róla, hogy a
Munkácsról Lemberg felé vezető út mentén. Fel­
ső H rabovitza és Pudpolocz között nő egy Pru-
nus levelű Syringa, amelyet később kéziratában
S. prunifoliának nevez. Ez a Prunus Paduséhoz
hasonló levelű orgona kétségkívül az ott vadon
növő S. josikaea Jacq. fii. volt, amelyet tehát
szintén Kitaibel nevez el e lő s z ó i...”
Felfelé törő növekedésű, 3— 4 m magas cser­
je. Agai merevek, csupaszok, szürkés színűek.
A levél széles tojásdad, 6— 12 cm hosszú, fino­
m an pillás élű, az ereken ritkásan szőrös, felül
sötétzöld, alul a fonákon kékeszöld. A virágzat
felálló, keskeny, a 10— 20 cm hosszú buga, elága-
zódásai szőrözöttek. Kedvező körülmények k ö­
zött a vesszők végén töb b virágzó hajtás is fejlő­
dik. A pártacső 10— 15 cm hosszú, a pártacim-
pák kissé felállóak, elvirágzás után sem hajlanak
szét. A virág sötét ibolyaszínű, illata gyenge.
C sak jó minőségű, nem száraz talajon virágzik
szépen. Nagy kertekben és p a rko kb a n fás cso­
p o rto k lezárására, térhatároló cserjének ültes­
sük. igényeinek megfelelő talajon sövényt is ala­
k íth a tu n k belőle, mert a metszést tűri. Lombját
ősszel sokáig megtartja. Természetes előfordulási
helyén a bo k ro k levágott és megszárított hajtá­
sait sokféle betegség ellenszerének ismerik, ezért

56
gyakran teljesen visszavágják, hogy minél több
hajtás fejlődjön rajta. Az idősebb bokrok sarja-
kat is nevelnek, de az alsóbb ágakon is sok fiatal
vessző nő. Sarjakrói és hajtással könnyen szapo­
rítható. Miután termesztésbe vonták, a nemesi-
tők gyakran felhasználták keresztezéseikben ed­
zett, erőteljes növekedése miatt. T öbb fajtája
ismeri:
’E xim ia’ (Froebel): virágbugája töm öttebb és
nagyobb, bimbóban világos liláspiros, elnyiló-
ban kékes rózsaszín. 1899-ben nemesítették Z ü ­
richben.
’II. Z abéi’ (Froebel): bokra sűrűbb elágazódású,
töm öttebb növésü. Későn nyílik, a virág lilás­
piros, elnyílóban kifehéredik. 1899.
’Pallida’ (iiieger): halványlila virágzata elnyílva
fehéres színű. 1865.
’Ruhra (Hartwig); bugája pirosas ibolyaszínü,
sövénynek igen alkalmas. 1885 óta termesztik.
Syringa vulgáris L. K ö z ö n s é g e s o r g o n a . A sokak
által májusi orgonának ismert S. vulgáris Dél-
kclet-Európában Bulgária, Görögország, J u ­
goszlávia és Románia egyes vidékein vadon él.
Legészakibb előfordulása Erdélyben, a Bihar-
hegység déli lejtőin és Hunyad megyében, vala­
mint az Al-Duna sziklás hegyvidékén van. Jel­
lemzően a sziklás, száraz, napos hegyoldalak, a
karszt-bokorerdők növénye. De megtalálni fél­
árnyékos helyeken, erdők szegélyén is. Nagy fol­
tokban, néha egész hegyoldalakat borít be. Er­
délyben falusi orgonának is nevezik. Rom ániá­
ban és Bulgáriában erdőből szedett virágcsokrait
piacon, utcán árusítják.
Rendszerint 2—4 m magas cserje, néha kis
fa, csak jó talajon fejlődik magasabbra. G yökér­
zete dúsan elágazódó, a talajban sekélyen helyez­
kedik el, erősen sarjadzik, terjedő tövű. Ez a

57
K erítések m ellett gyakran láth a tu n k ilyen elvadult
o rg o n a b o k ro k a t

iLilajdonsága kertekben nagyon hátrányos, de

különleges felhasználás esetén hasznosítható. A
bokor felálló ágú, merev növekedésű. Felkopa­
szodásra hajlamos, mert mindig a vesszők csú­
csán álló páros rügyekből fejlődik tovább, az
alsóbb részeken kevés elágazódást nevel, inkább
csak a sarjaktól sűrűsödik. A hajtások hosszanti
növekedésüket nyáron korán befejezik, mert a
vitorlarész jtiniusban már elhal. Kedvező tá p ­
anyag-ellátottság esetén a csúcson viráfrügyek
fejlődnek. A sarjakon ritkán virágzik.
Levele széles tojásdad vagy kissé szív alakú, a
vége kihegyezett, 5- -1 2 cm hosszú, csupasz, felül
sötétzöld, alul világoszöld. A virágok 15— 20 cm
hosszú, felálló, kúp alakú, egyenletes felépítésű
bugában nyílnak, nagyon kellemes illatúak. Ez

58
az intenzív illat a virág egyik fő jellegzetessége.
A virág színe lila.
Jó minőségű meszes, agyagos talajon fejlődik
legszebben, de nagyfokú biológiai rugalmassága
miatt szélsőségesen rossz területeken is szépen
megél.
Ilyen helyekre természetesen nem a fajtáit kell
ültetni. A metszést jól tűri, ezért sövényt is nevel­
hetünk belőle. Nagy életképességét bizonyítja,
hogy a kertekből gyakran kivadul. Megtalálni a
hegyvidéki szőlők elválasztó mezsgyéi mentén,
ahol a kövekből rako tt tám falakat, de a táb la­
szélekre kihordott kő rak áso kat is benövi. G o n ­
dozatlan, elvadult bokrait, elsősorban kerítések
mellett, m indenütt megtaláljuk.
A Gellérthegy déli oldalán tenyésző o r g o n ab o k ­
rok közül néhány még Kerkápoly Károly 1884-
ben telepített gyümölcsöskertjének kísérő dísz­
növényei közül származik. A kipusztult kert n ö ­
vényzetéből a keserüm andulákat, életfát (Thuja),
valamint a falm aradványokon terjedő líciumot
és o rg o n a b o k ro k a t a későbbi parkosításkor meg­
hagyták.
Különös figyelmet érdemel azért is, mert a városi
törmelékes, rossz talajokon eredményesen tele­
píthető, jó füsttürő és szárazságtűrő növény.
Fája szívós, kemény, fajsúlya 0,8— 0,9, annyi,
mint a tölgyfa (0,87) és nagyobb, mint pl. a
körtefa (0,70) fajsúlya.
Sarjakról könnyen szaporítható, de az ilyen n ö­
vények sarjadzása még fok ozottab b lesz, növe­
kedésük viszont lassúbb, kevésbé feltörő. T öm e ­
ges szaporítási módja a magvetés. A rászemzett
nemes rész pusztulása után, gyakran láthatók
az alanyból kifejlődött vad bokrai.
Vadon is változatos megjelenésű. T ö b b spontán
előállott fajtáját ismerjük. Ezeket a kertészeti

59
termesztésben nem találjuk, mert még a fehér
változat is „vadorgona” gyűjtőelnevezés alatt, a
lila virágúval vegyesen fordul elő. Fajtaazono-
san, természetes előfordulási helyükről begyüjt-
hetők. Ezeknek az alanykutatásban és a nemesí­
tésben még ezután is jelentős szerepük lehet.
A S. V. v a r. a lb a West. néven a fehér virágú vad­
orgonát írták le, ami egyesek szerint vadon nem
fordul elő, csak a ku ltúráb a vett orgona albinó
alakja. Népies nevén „ezüst színű pipafá” -nak
ismerték régen. A lila orgonához csaknem telje­
sen hasonló, de világosabb zöld lombozatáról és
világos sárgásszürke vesszőiről könnyen felismer­
hető. Szembetűnő különbséget mutat a karcsúbb,
sárgászöld színű rügye a lila orgona sötétebb
színű, zöm ökebb rügyeivel szemben. Megfigyel­
hetjük azt is, hogy néhány nappal koráb ban vi­
rágzik.
Egyes népek történetében, meséiben találkozunk
az orgonával kapcsolatos hiedelmekkel, melyek
a fehér orgonához fűződnek. Angliában azt tartja
a népszokás, hogy felbomlik az eljegyzés, ha fe­
hér orgonát visz a vőlegény menyasszonyának.
Az a lány pedig, aki ruhájára tűzi, pártában m a­
rad. A lakásba vitt fehér orgona bajt, szerencsét­
lenséget hoz a házra. Perzsiábán viszont szent
virágnak tartották, és a gyógyulás elősegítésére
betegek szobájába helyezték. Oroszországban
végzetes tulajdonsággal ruházták fel, mert a ha­
lál előjelének tartották, ha véletlenül a szobába
került.
Ezek a baljós hiedelmek bizonyára rendkívül
intenzív illata és régen, ritka előfordulása miatt
keletkeztek. Illata ugyan alig különbözik a lila
virágú orgona illatától, nem is kellemetlen, de
szűk, levegőtlen helyiségben nyomasztóvá válhat.
Elképzelhető, hogy súlyos betegek halálát az

60
ajándékba vitt nagy csokor orgona illatának tu ­
lajdonították. N apjainkban is akad, aki fejfájásra
panaszkodik, ha huzam osabb időn keresztül
olyan helyen tartózkodik, ahol orgona illatától
terhes a levegő, ilyen kivételektől eltekintve,
nyugodtan állíthatjuk, hogy az orgona illata in­
kább a tavaszi m ám or kellemes, zsongító érzését
kelti.
Franciaországban egy kertész a XVII. században
kísérletképpen fehér orgonáról szedett magvak­
ból mintegy ötezer példányt nevelt fel, de közü­
lük csak húsz bokor lett ismét fehér virágú, a
többi lila színű maradt. Ezzel kívánta bizonyí­
tani, hogy a fehér csak véletlenül, igen kis való­
színűséggel fordul elő. Ezzel szemben ismerünk
vadon tenyésző fehér orgonákat, amiből arra
következtethetünk, hogy a fehér spontán kelet­
kezett fajta, de a francia tapasztalattal szemben
nagyobb állandóságot mutat.
Számunkra különösen figyelemre méltó Borbás
Vince (1844 -1905) botanikusnak, a hazai n ö­
vényföldrajzi kutatások kezdeményezőjének le­
írása a S. V. var. macrantha-ról. Egyedül ő tesz
említést erről az A l-D una mentén terjedelmes
foltokban tenyésző, tiszta fehér, nagy virágbu-
gájú orgonáról. A S. v. var. pulchella Bulgáriában
vadon él, a fajnál hosszabb, nagyobb pártájú,
tiszta hófehér virágú fajta. A S. v. var. transsil-
vanica Schur kisebb levelű, mint a faj. P.J.F.
Schur botanikus leírása szerint Romániában,
Vajdahunyad mellett egy egész hegyoldalt borít
a lila virágú cserjék tömege.
Ezek a természetben vadon előforduló fajták is
az orgona változékonyságra való hajlamosságát
tükrözik.

61
A fajok csoportosítása

Törpe és alacsony növésüek, 1— 1,5 m magasak

Syringa afghanica kékeslila V— V[
Syringa laciniata világoslila V—VT
Syringa meyeri liláskék V— VI
Syringa microphylla lila Ví

Középmagas növésüek, 1,5— 3 m magasak

Syringa Xchinensis lilarózsaszín V
Syringa Xlienryi halvány
liláspiros V— v r
Syringa julianae halvány
bíborlila VI
Syringa Xnanceiana kékeslila VI
Syringa oblata halványlila IV - V
Syringa Xpersica bíborlila V— VI
Syringa pubescens lilarózsaszín [V V
Syringa reflexa pirosas
rózsaszín VI
Syringa sweginzowii húsrózsaszín VI
Syringa tigerstedtii fehéreslila VI
Syringa tomentella halvány
lilarózsaszín VI

M agas növésüek, 3—5 m magasak

Syringa amurensis krémfehér VI
Syringa a. var. japonica krémfehér VI -VII
Syringa emodi fehéreslila VI
Syringa josikaea sötétlila V— VI
Syringa pekinensis krémfehér VI
Syringa villosa lilarózsaszín V— VI
Syringa vulgáris lila V
Syringa wolfii lila VI

62
A nemes orgonafajták kialakulása

A k e rte kb e ültetett és te rm e sz tett o r g o n a m eg­

h á lálta a kertészek g o n d o s k o d á s á t, m ert a j o b b
életfeltételek és a nemesítői b ea v a tk o z á s o k h a tá ­
sá ra egyre v á lto z a to s a b b fajtái jelen tek meg.
T á p d ú s kerti ta la jo n , gyakori öntözés mellett, az
o r g o n a a n y agcsere-forgalm a je lentősen m egvál­
to z o tt, am i a fellazult öröklöttségíí u tó d o k o n
elősegítette az új tu la jd o n sá g o k kifejlődését. A
vegetatív részek növekedése erőteljesebb lett, ez­
zel szem ben az ivarszervek — a bibe és a p orz ó —
töb bé-k ev ésb é visszafejlődtek, á ta la k u lta k szi­
rom levelekké, és a pá rta c ső tö b b tagú lett. így
az ad d ig egyszerű, szim pla virágo k mellett telt,
d u p la v irág úak jelentek meg. A nem esített fajták
virága így fun kc io ná lisa n m á r nem a n n y ira a
sz a p o r o d á s célját szolgáló szerve, h a n e m in k áb b
vegetatív része a növénynek.
A m e g v á lto z o tt életfeltételek belső kém iai v á lto ­
z á s o k a t is o k o z ta k . A sejtnedv k é m h atás á tó l
függ pl. a virág színét a d ó vegyület, az a n th o cián
elszíneződése, am i savas közegben vörös, lúgos
közegben kék vagy lila lesz, szá m tala n k özbülső
árn yalattal.
Az első o rg o n á k 1589-ben virágo ztak Bécsben,
de 250 év m úlva, a X IX . század első felében,
még alig 20— 25 fajtát ismertek. 1664-ben S.
coeruleci néven ism erték a lila o rg o n á t, am i a
tip ik us „ o rg o n a lila ” színt m u ta tta . Ezt későb b
R. W eston S, v. var. coerulea néven írta le.
A S. V. var. purpurca W est. S k ó c iá b a n , az
e din b u rg h i b o ta n ik u s kertb en keletkezett 1680
körül. Skó t o r g o n á n a k is nevezték. V irága bíbor-
piros, bug ája tö m ö tte b b . F ra n c ia o rs z á g b an elter­
je d t, ahol a későbbi nem esítésekben élénk b íb o r­
piros színe m ia tt lett jelentős. Az új fajták k ü lö n ­

63
féle árnyalatú, bíborpiros színét ettől a fajtától
származtatják.
Oiidin francia kertész S. v. var. plena néven egy
kék, telt virágú orgonát ír le 1841-ben. Ezzel
szemben első, telt virágú orgonának írják le a
S. V. a/urca plena-t 1843-ból, de érdekes módon
három különböző helyről származtatják.
Amikor az orgona hajtatásával kezdtek foglal­
kozni, akkor különösen nagy lendületet vett a
nemesitől munka. A legértékesebb hajtató és
kerti fajták azonban csak 1850 után születtek.
Ekkor már híres volt a francia orgonatermesztés.
A legszebb eredményeket Nancy-ban, a Lemoine
kertészcsalád érte el. Victor Lemoine (1823—
1911) és fia, Emil Lemoine (1862 1940) kb. 214
féle, saját nemesítésü orgonát hozott forgalomba.
Céltudatosan választott szülőnövényeket keresz­
teztek egymással, majd ezek szaporulatából,
számtalan magonc közül szelektálták ki a szebb­
nél szebb példányokat. Ezeket a továbbiakban
már nem magról, hanem ivartalanul, leggyak­
rabban szemzéssel szaporították, hogy a kedvező
tulajdonságok ne változzanak és az új növények
fajtaazonosan fennmaradjanak. Az általuk ne­
mesített fajták legtöbbjét az újabbak még ma sem
múlták felül. Később nyugat-európai országok­
ban is csak néhány hasonló értékűt nemesítettek.
Amerikában és K anadában 1920-tól kezdtek fog­
lalkozni nemesítésével, ahol igen szép eredménye­
ket értek el a fajkeresztezésekből származó, ké­
sőn virágzó fajtákkal.
A Szovjetunióban is kedvelt és elterjedt növény
az orgona. A különböző éghajlati adottságú terü­
leteken gyakrabban ültetik a nálunk ritkán elő­
forduló fajokat, de a S. vulgáris saját nemesítésü
fajtáit is megtaláljuk.
Napjainkban már kb. 500 nemesített orgonafaj­

64
tát tartanak nyilván az egész világon. Nagyobb
részüket azonban nem érdemes termeszteni, mert
sok hasonló értékű akad köztük, így a gyakorlat
számára nem mindegyik jelentős. Egyik-másik
az idők folyamán kiszorult a termesztésből és
már csak leírásokból ismerjük.
Gyűjteményes kertekben rendszerint megtaláljuk
a régieket is. Amerikában vannak a legteljesebb
gyűjtemények. Hollandiában, Aaismeerben van
egy nagy orgonapark, ahol virágzás idején kb.
200 fajtában gyönyörködhetnek a látogatók. Az
NSZK-ban, a dortmundi botanikus kert gyűj­
teményében 250 fajta szerepel. Örvendetes, hogy
ezekben a kertekben még nagy választékot talá­
lunk. Hazai arborétum ainkban is szükség lenne
ilyen fajtagyűjteményekre. Ezek biztosítanák a
megfelelő fajtaválasztékot, a szelektálás és a to­
vábbi kutatás lehetőségét.
Külföldi faiskolai árjegyzékekben általában 20—
30 féle orgonával találkozunk. Hazai termeszté­
sünkből viszont már szinte eltűnik, csak néhá­
nyat szaporítanak, azokat sem rendszeresen.
Fajtaazonos szaporítóanyag hiányában gyakran
bizonytalan vagy téves nevekkel szerepelnek. Az
sem ritka eset, amikor csak a virág teltségére
vagy színére vonatkozó megjelölést találunk.
Nagy gyűjteményeink tönkrementek, csupán a
Kertészeti Egyetem Tangazdaságában, Soroksá­
ron van egy, ami jelentős.
A népszerű kerti orgonák, a S. vulgáris, valamint
a S.Xhyacinthiflora fajtái közül 55-ről igyekszem
leírás és néhány fénykép segítségével ismertetést
adni. Ezek közül sokat kertekben is megtalálha­
tunk. A leírások alapján azonban nem könnyű
felismerni, mert a különbségek nem mindig szem-
betűnőek, inkább csak a szakemberek és a lelkes
kertbarátok érdeklődő figyelme teszi lehetővé

5 A z o rjjona
pontos meghatározásukat. Csak a jól fejlett bok­
rokon lesznek jellemző méretűek a virágbugák, a
színek és egyéb meghatározó bélyegek is csak
a kedvező körülmények között fejlődött példányo­
kon fajtaazonosak. Ennek ellenére bizonyára
lesz, aki a kertjében pompázó orgonák közül
ráismer egyikre-másikra. A szakembereknek pe­
dig némi tájékozódást nyújthat ez a felsorolás a
válogatáshoz, a szaporításra szánt választék és
törzsanyag összeállításához.

A fajták leírása és csoportosítása

Egyszerű vagy szimpla virágú fajták

Fehér színűek:
’Königin Luise’. Tiszta fehér virágú, hajtatásra
alkalmas régi fajta. A közismert, hasonló fehér
fajták gyakoribbak, értékesebbek.
'M arié Legraye’. Általánosan ismert és elterjedt.
Korai hajtatásra alkalmas, mert nagy biztonság­
gal hajtatható. A vessző csúcsi részén több virág­
rügyet is fejleszt. A buga közepes méretű, alul
szélesebb, könnyed, laza felépítésű, dús virágú.
Bimbóban halvány krémszínű, kinyílva tiszta
fehér. Faiskolákban kissé görbülő hajtásairól
könnyen felismerhető. 1871-ben Belgiumban sze­
lektálták.
’M aud N o tcu tt’. Tiszta fehér, erősen illatos, kar­
csú, 25— 30 cm hosszú bugájú. Új, 1957-ben
nemesített, holland fajta.
’Mme. Florent Stepm an’. Enyhén krémszínű vi­
rága teljesen kinyílva fehér. Karcsú bugája laza
felépítésű. Rendszerint csak a két csúcsi rügyből
virágzik. Hátránya, hogy ősszel másodvirágzásra
hajlamos, de ha ezt gyökérvágással megakadá-

66
A ’M m e. F lo re n t S te p m a n ’ m áso d v irág zásra való h ajla­
m osságát tü k rö zi ez a rügym etszet

lyozzuk, a k k o r korai hajtatásra értékesebb, mint

az előző fajta.
A ’dr. Lincíley’ X ’M arié Legraye' keresztezésből
származik, Brüsszelben 1908-ban nemesítették.
’ Vestale’. Sok virágrügyet fejlesztő, gazdaságos
virágzó fajta. A buga alul széles, magas piramis
alakú, hófehér színű, korán virágzik. Az egyes
virágok pártacsöve hosszíi, vékony, a pártacim pa

67
A ’M m c. F lorent S tep m an ’ vesszői a jellegzetesen karcsú
és elálló rügyekkel

kissé hegyesedő, visszahajló, a virág aszimmet-

riiíus formájú, a jácintvirágra emlékeztető. A
legjobb egyszerű virágú, fehér kerti orgona. Le-
moine, 1910.

Sárga színű:

’Primrose . Halványsárga, bimbóban zöldessár­

ga. Korai hajtatásra kevésbé alkalmas, mert színe
túlzottan elhalványodik. Erőteljes növekedésű
bokra késői hajtatásra, még inkább kertekbe ki-
ültetésre alkalmas. Az egyetlen sárga színű fajta,
már nálunk is hajtatják. A ’Marie Legraye’-on
keletkezett rügymutációból származik. Maarse,
1949.

68
Kék, liláskék színűek:
'Amhassadeur’. Nagyméretű, szép formájú bugá­
ja bimbóban is nagyon mutatós, de néha esőtől
és széltől károsodik. A világos azúrkék virág kö­
zepe fehér színű. Édes illatú, gyakran ültetett or­
gona. Lemoine, 1930.
’Clarkes G iani’. A széles, nagy buga halványkék-
Az egyes virágok 3 cm átmérőjűek. A bokor
levelei az átlagosnál nagyobbak. Clarké, 1948.
’Decaisne'. A buga nagyméretű, laza felépítésű,
széles kúp alakú, dús virágú. A világoskék buga
bimbóban liláskék. Virágrügyekkel gazdagon be­
rakódott vesszőin dúsan virágzik. Az egyik leg­
szebb kék színű kerti orgona. Lemoine, 1910.
'De M irihel’. A nagy virágbuga tömött, karcsú
kúp alakú, bimbóban feketés ibolyaszínű, ki­
nyílva ibolyakék. A cimpa szélesen lekerekített.
Későn virágzik. Lemoine, 1903.

A ’M me. F lorent S tepm an' korán h a jta th a tó virágbugája

69
A ’L am artine’ vékony, hosszú vesszőin a vaskos rügyek
dús virágbugákat rejtenek

’Hyazinthenflieder’. Az ’Andenken an L. Spáth’

magoncaiból szelektálták. Virága liláskék, a pár-
tacimpák visszahajlók. A buga nagy, felálló,
karcsúi, szabálytalanul feltöltött. Kertekben gya­
kori, régi fajta, ma már ritkán szaporítják. L.
Spáth, 1906.

Lila, híhorlila színűek:

’Christophe Colomh’. A széles kúp alakú bugák
kettős párokban állnak a vesszők csúcsain. Sza­
bályosak, dús virágúak. Az egyes virágok na ­
gyok, 2 cm átmérőjűek, a cimpa kerek, tányér-
szerűen kiszélesedik. Halványlila, bim bóban li-
lásvörös. Kiváló kerti orgona. Lemoine, 1905.
’Lamart iné’. Erőteljesen feltörő növekedésű bok­
ra hosszú, vékony ágakat nevel. A 20— 25 cm-es

70
nagy buga rózsaszín-lila. A cim pa kerek, a virá­
gok lazán, dúsan telítik a nagy virágbugát. K o ­
rán, április közepén nyílik. Lemoine, 1911.

Rózsaszín virágúak:
’Lucie B a ltet’. Magas növésű b o k ra gazdagon vi­
rágzik. A buga nagy, felálló, laza felépítésű, illa­
tos, b im bóban barnáspiros, kinyílva húsrózsa­
szín. A virág középnagy, a cim pa kerek, felhajló
szélű, a porzó k jól láthatók. Különös színű o r­
gona, de igen kedvelt, gyakran ültetik. Baltet,
1888.
’ M acrostachya’. A legrégebbi fajták egyike, 1844-
ben Párizs mellett szelektálták. Kiváló, dúsan
virágzó orgona. A buga hosszú, keskeny, felálló
kú p alakú, laza felépítésű, halvány rózsaszín, el-
nyílóban fehéres árnyalatú. A közepes méretű
virág szabályos, a cim pa felhajló szélű, a porzók
láthatók. Lefiévre, 1844 előtt.
’M aréchal Focli’. Korán nyíló, dúsan virágzó,
erőteljes növekedésű fajta. Virágrügy-képződése
intenzív. A buga igen nagy, szétálló, nyitott,
kárminrózsaszín, világos szemmel. A virág sza­
bályos, elnyilóban mályvarózsaszínü, igen nagy
méretű. A cim pa széles, kerek vagy kissé hegye-
sedő, felhajló szélű, befelé görbülő. Lemoine,
1914.
’M iraheau’. A buga nagy, a virág is nagy á tm é ­
rőjű, a cim pa középen a legszélesebb, hátrafelé
visszahajló, lilás rózsaszínű. A ko rán virágzó
„praecox hibrid” -ek sorában a legkorábban nyíló
fajta. Lemoine, 1911.
’N ec ke r’. K ihajtáskor a fiatal levelek kissé bron-
zos árnyalatnak. A buga nagy, alul széles, laza
felépítésű. A virág szabályos, a cim pa széle fel­
hajló, halvány rózsaszín, k o rán virágzik. Színe
a ’Lucie Baltet’-hez hasonló. Lemoine, 1921.

71
A ’C o n g o ’ riigym ctcszctc

Bíborpiros, liláspiros szín ű e k :

'Charles X .’ Igen régi fajta. A udibert 1831 előtt
nemesítette. A 5. r. var. purpureábó\ sz árm aztat­
ják , ahh oz hasonló. K özépnagy, széles, kúp
alakú, sok elágazódással dús virágzatot alkot.
Színe lilásvörös. A virág középnagy, szabályos,
a cim pa széles és kerek, néha hegyesedő, a széle
felhajlik. A b ok or erős növésű. A hosszú vessző­
kön az illatos virágbugákkal m u ta tó s cserje. R é­
gen az egyik leggyakrabban termesztett, hajta­

72
tásra is használt orgona volt. M a m ár fajtalerom­
lás miatt kevésbé értékes fajta.
’Congo’. G yakran ültetett orgona. A bo ko r n ö ­
vekedése gyenge. A virágbuga nagy, széles kúp
alakú, form ája kissé nyom ott és szétálló, enyhén
sarkos, virágokkal dúsan berakódott, a ritka el-
ágazódások miatt beiül laza szerkezetű. A virág
nagy, a cimpa széles, pereme felhajló, szabályos
formájú, a porzók kilátszanak. Színe ibolyás-
piros. Az egyik legszebb orgona, hajtatásra alkal­
mas. Hajtatva és szabadban elnyilóban to m p án
bordó színű. A pártacim pák kívül világos sze-
gélyűek lesznek. Nem mindig fajtaazonosan sze­
repel, gyakran hasonlóakkal felcserélik. Lemo-
ine, 1896.
’FürsI Bülow’. Az ’Andenken an L. Spath’ X
H yazinlhenfíieder’ keresztezéséből származik.

A ’C o n g o ’ vesszői, jellegzetes form ájú és állású rügyekkel

73
A ’N e g ro ’ zöm ök, kerekdcd rügyekkel b e ra k ó d o tt vesszői

Nagy, erőteljes, egyenletes felépítésű virágbugája

felálló. Színe bim bóban sötétbibor, kinyílva vilá­
gos liláspiros. Egyike a legkésőbben nyíló fajták­
nak. L. Spáth, 1920.
’Negro’. A virágbuga hosszú, keskeny piramis
alakú. Az egyes virágok nagyméretűek, jól telítik
a bugát. Bimbóban sötétvörös, kinyílva liláspiros
színű. Lemoine.
’R eam ur’. Az erőteljes növekedésű b okor sűrű
elágazódású. A buga széles, nagy és hosszú, sűrű
elágazódású, virágokkal dúsan berakódott. Bim­
bóban mélyvörös, kinyílva liláspiros színű. Az
egyes virág igen nagy, a cim pa széle felhajlik.
fntenzív színű, bőven virágzó, értékes fajta. Le­
moine, 1904.
’Rulvn von H orstenstein’. A b o k o r erőteljes növe­
kedésű, a vesszők virágrügyekkel jól berakódnak.

74
A buga nagy, 35 cm hosszú, töb b rügyből fejlő­
dik. Az egyes bugák alul szélesek, rövidek. A
tö bb ágú, széles, nagy virágzat rendkívül hatásos
megjelenésű, liláspiros színű, korán virágzik, haj­
tatható fajta. Wilke, 1921.

Sölétvörös, pirosashordó színűek:

’Andenken an Ludwig S path’. D úsan virágzó faj­

ta. Az im pozáns megjelenésű buga nagy, 30 cm
hosszú, karcsú, szabályos. Színe egyedülállóan

A ’N e g ro ’ karcsú virágbugái

75
A z ’A ndenken an L. Spiith’ vesszőin vörösesfeketék a
rügyek

sötétvörös, egyetlen fajta sem múlja felül. H ajta­

tásra alkalmas, de a k kor színe halványodik. Az
egyes virágok nagyok, a pártacim pák széle sapka
vagy serleg a lakúan felhajlik. L. Spáth, 1883.
’Hugó de Vries'. Erős, feltörő növekedésű bokor.
A buga nagy, hosszú, laza felépítésű. Színe sötét­
bordó, sötétvörös, de az előzőt nem múlja felül.
Elsősorban hajtatásra alkalmas. K.. Keessen,
1927.

Telt vagy dupla virágú fajták

Fehér színűek:
’Edith Cavell’. A k ú p alakú buga hosszú, alul
széles, nagyméretű. Tiszta tejfehér, kinyílva h a ­

76
bosfehér színű. Az egyes virágok félteitek, a cim-
pák kissé befelé görbülnek, a bugában tetőcse-
répszerűen egymásra borulnak. A zöld lom bozat
és az igen m utatós formájú virágbugák együttes
hatása rendkívül szép. Lemoine, 1910.
'Ellen W U lm ott’. A to m p a k ú p alakú buga sza-

A z ’A nd cn k en a n L. S p á th ’ k arcsú virágbugái egyedül­

á lló a n sö té tv ö rö s színűek

77
 VI
A ’M m e. C asim ir P e rie r’ kissé szögletes rügyei dús v irág ­
b u g á k a t rejtenek m ag u k b a n

bályos form ájú, nagym éretű, bim bó ban zöldes­

fehér, kinyílva tiszta hófehér. Az egyes virágok
nagyok, rozettaszerüek. Későn virágzó, igen é r­
tékes kerti orgona. Lemoine, 1903.
’Jeanne d ’A r c . A közepes m éretű buga k úp ala ­
kú, kinyílva in kább széles, tömvetelt, bim b ób an
sárgás árnyalatú, később fehér. A párta sok cim-
pával, tö b b tagú. K ésőn nyílik. Lemoine, 1902.
’M m e. Á b el Chatenay’. A közepes méretű buga
bim b ó b a n sárgás krémfehér, szabálytalan fo r­
májú, a bugaelágazódások alapjánál gyakran le­
veles. A virág pártacsöve kétrészes, de a virág
in káb b csak félteit, a p árta cim p á k hegyesek.
Régen gyakran ültették, más hasonló fajták m á r
felülmúlták. Lemoine, 1892.
’M m e. Casimir Perier’. Kiváló kerti és h a jta tó ­
orgona. Erőteljes, gyors növekedésű, a vesszők

78
csúcsán két-három pár rügyből is virágzik. A b u ­
ga bim bóban enyhén zöldes krémszínű, kinyílva
tejfehér, form ája széles k úp alakú. A virág töm-
vetelt, a külső pártacim pák szélesek, a belsők
keskenyek, hegyesedők, és befelé görbülnek. K ö ­
zépkorai és késői hajtatásra nálunk leggyakrab­
ban használt orgona. Nagy biztonsággal ha jta t­
ható, szálhozama a legjobb. Kertekben is sokfelé
megtaláljuk. Lemoine, 1890.

A ’M m e. C asim ir P e rier’ vesszői a csúcsi részen 2— 3 p á r

rügyből is virágoznak

79
A ’M m c. C asim ir P c rier’ késői h a jta tá sú b o k ra in ilyen
n ag y m éretű b u g ák fejlő d n ek . A b u g a a la tti h a jtá so k a t
1— 2 levélre c síp jü k vissza

80
’Mme. Lem oine’. Az egyik legnépszerűbb kerti
orgona, középkorai és késői hajtatásra is alkal­
mas. A buga bimbóban krémszínű, kinyílva hó-
feiiér, hosszú, az előzőnél karcsúbb. A virág
nagy, a párta több tagú, a cimpa lekerekített, be­
felé görbülő. Lemoine, 1890.

A ’M m c. Lem oine’ kertben nyílott, hófehér, karcsú

virágzata

9 A / o rg o n a g J
K ék, liláskék színűek:
’Olivier de S erres’. A csinos form ájú b uga igen
nagy, b im b ó b a n lila á rny a la tú, kinyílva levendu­
lakék. A virág nagy, szabálytalan, a külső cim-
p á k szélesek és kerek form ájú ak , a belsők kes­
kenyek, hegyesedők, g ya k ra n befelé görbülnek.
A b o k o r idősebb k o r b a n d ú sa b b a n virágzik.
Lemoine, 1909.
’Président G révy’. A buga széles, nagy, laza felé­
pítésű, b im b ó b a n pirosaslila, később levendula­
kék, telt vagy félteit. A virágbim bó g ö m b alakú,
vastag, kinyílva nagy, szabálytalan alakú. A clm-
pa kerek vagy to m p á n kihegyezett, perem e fel­
hajló. K ertek ben g yakran látható, igen szép vi­
rágú orgona. F a isko lában fiatal b okrai szabály­
talan növekedésűek, kevés vesszőt nevelnek. Le­
moine, 1886.
’Président Viger’. A hosszú, keskeny b u g á k a
vessző csúcsán tö bbn yire villásan felállóak, fo r­
m ájuk kissé szögletes, enyhén négyélűek. Bim­
bó b a n sötét lilásvörös, kinyílva világos liláskék
színű. A b im bó kövér, vastag, a virág telt vagy
félig telt. Lemoine, 1910.

Lila, híborlila színűek:

’A h el Carriére’. A szabályos form ájú b uga hosz-
szú, virágokkal d ú san berakó dott. B im bóban
sötét pirosaslila, kinyílva kékeslila. A k étk örös
p á rta cim pái hegyesedők. A virág nagy. Le­
moine, 1896.
’Alphonse Lavaílée’. A to m p a végű bug ák k ú p
a la k ú a k , virágokkal d úsan telítődnek. B im bóban
világospiros, kinyílva liláskék. A virág közepes
méretű, csillag alak ú, a p á rta c im p á k hegyesek.
K ertekben g yakran ültetett fajta. Lemoine, 1885.
’Dúc de M a ssa . A b u ga nagy és széles, sű rűn el­
á gazódó, oldalágai elállóak, b im b ó b a n b o rd ó , ki-

82
A ’L a M au ve’ vesszői

A ’L a M auve’ közepes m éretű virágzata

6* 83
A ’M axim ow icz’ erőteljes vesszői

nyílva halvány kékeslila, fehéres árnyalattal. A

virág nagy, a p á rta kettős, a cimpa széles, hegyes,
elnyíláskor szétterülő, későn virágzik. Régebben
kertekbe gyakran ültették. Lemoine, 1905.
'L a M auve’. A közepes méretű virágbuga karcsú,
keskeny. A virág halványlila, bim bóban halvány
lilás rózsaszín. Régi fajta, a hasonló fajták felül­
múlják. Lemoine.
’M axim ow icz’. A buga igen nagy és hosszú, kes­
keny piramis alakú, laza felépítésű, általában fél­
teit és szimpla virágú. A virágok bimbóban hal­
ványvörösek, kinyílva halvány kékeslila színűek,
külső oldaluk fehéres. A cim pa széles, kihegye­
zett, görbült. Lemoine, 1906.
’M ichel Büchner’. Erőteljes növekedésű bokra
sok elágazódást nevel, ezért előszeretettel szapo­
rítják faiskolákban. A buga szabályos formájú,
k ú p alakú, az oldalágai elállóak. A virág nagy,

84
szabályos, 1,5 cm széles, a p á rta háromrészes, a
c im pák zsindelyszerüen fedik egymást, halvány­
lila színű, belül fehér szemmel. H a jta tá sra alkal­
mas fajta. Lemoine, 1885.
’Président L o u h et’. A kú po s alakú buga nagy­
méretű és széles. Elágazódásain virágokkal dúsan
be rakódott. A bim bó sötét kárm inpiros, kinyílva
élénk bíborlila. A virág nagy, telt vagy félig telt,
szabálytalan alakú. A cim pák egy része széles és
kerek, a keskenyek hegyesek, perem ük felhajló.
Lemoine, 1901.
'V io le tta . A keskeny k ú p alakú buga hosszú,
laza felépítésű. A virág telt vagy félig telt, sza­
bálytalan alakú, feltűnően nagy méretű. A cim ­
pák szélesek, kerek szélűek, de egy részük kes­
keny és hegyesedő. Színe sötétlila, a lila, telt virá-
g úak k özött a legsötétebb. Lemoine, 1916.

A ’M ax im ovicz’ lila, k a rcsú , felálló virág b u g ái

85
R ózsaszín, lilarózsaszín virágúak:
’Belle de N a n c y ’. A lacsony vagy k ö z é p m a g as n ö ­
vekedésű b o k o r. A szép fo rm á jú b u g a n agy és
hosszú. B im b ó b a n b íb o rv ö rö s, kinyílva h alv ány
rózsaszín. A k erek ded , csészeszerű virág ok k ö ­
zepe fehér színű. L em oine, 1891.
’Jules F erry’. A v irágzat alapjánál széles, laza
felépítésű, jól elág azó dó , szabálytalanul telített.
A virág ok félig vagy egészen teltek, n ag yok , sza­
bály talanok . A c im p a kerek, a széle felhajló és
befelé görbü lő . B im b ó b a n k á rm inrózsaszín , ki­
nyílva fehéreslila vagy ezüstös rózsaszín. L e m o i­
ne, 1907.
’K atherine H a v e m e y er’. E rő s növésű bo ko r. A
széles, k ú p a la k ú buga nagym éretű, az oldal-
e lá gazód ások nál g ya k ra n leveles. A virág telt
vagy tömvetelt. A c im p ák részben hegyesek,
részben lekerekítettek. A b im b ó lilás rózsaszín,
kinyílva h alvány ibolyalila, rózsaszín bem osó-
dással, kívül a p á rta c im p a vöröses rózsaszín.
Lemoine, 1922.
'L eó n G a m b e lta . A keskeny, szabályos fo rm á jú
b ug a hosszú. A virágok töm veteltek. B im b ó ­
ban piros, kinyílva lilás rózsaszín. A párta-
c im p á k szélesek, k erekítettek, egy részük keskeny
és hegyes. K o r á n h a jta th a tó fajta. Lem oine, 1907.
’M m e. A ntoine B uchner’. Az erőteljesen fejlett
b uga hosszú és keskeny. A virág töm vetelt, a
p á rta rendszerint három részes, a sok p á rta c im p a
keskeny, befelé g örb ü lő . A hosszúkás b im bó
nagy, színe sötétvörös, b a r n a árnyalattal. Teljes
virágzásban m ályvarózsaszín. K ésőn virágzik,
k e rte k b e n g y a k ra n ültetik. L em oine, 1905.
’Paul D esclianel’. A b u ga hosszú, elegáns, karcsú
f o rm á jú , v irág ok kal g a z d a g o n berakó dik. A b im ­
bó k á rm in p iro s, kinyílva a legszebb, h a lv á n y bí-
bo rró zsaszínű. L em o in e, 1924,
86
A ’Jules F e rry ’ vastag , d u z za d t rügyei telt v irá g o k a t
sejtetnek

A ’Jules F e rry ’ laza felépítésű, d ú s v irág z ata

87
A „praeco x h ib rid e k ” közé tarto zó 'V a u b a n ’ karcsú
virágbugái a csúcsi részen többesével jelennek meg

’Président Falliéres’. A nagy, széles virágbuga

laza felépítésű, nyílt oldalágai elállóak. A virág
nagy, jól telt, a cim pa széles, kerekített, egy ré­
szük hirtelen kihegyesedő és befelé görbül. Tiszta
lilás rózsaszín, a toro k fehéres színű. K ésőn nyíló
fajta. Fiatal példányai is gazdagon virágoznak.
Lemoine, 1911.
'V a u b a n . Mereven felfelé tö rő növekedésű bo ­
kor. A közepes méretű buga felálló, karcsú, szép
fo rm á jú . A vessző csúcsi részén t ö b b rü g y b ő l
nyílik. A virág félig lelt vagy telt, a c im p a széles
és kerek, ha lv á n y m á ly va róz sa sz ínű . L em oine,
1913.

S ö té t vörös, híhorvörös virágúak:

’C harles J o ly ’. A .hug'dk\c^\ vagy közepes, de nagy
tö m e g b e n b o rítja a b o k r o t. A virág sz a b á ly ta la n
a la k ú , töm vetelt. A c im p a széles, k e re k íte tt, egy
részük keskeny és hegyes. A belső c im p á k befelé
g ö r b ü ln e k , és így a h a lv á n y a b b színű oldaluk
látszik, ezért k e ttő s színűek. B íb orvö rös virága
későn , m á ju s végén nyílik. G y a k r a n ültetett, k e d ­
velt fajta. L em oine, 1896.
’M rs. E dw ard H a rciin g ’. A b o k o r kö zepes m éretű .
A nagy b u g a az a la p n á l széles. A sz a b ály tala n
a la k ú virág nagy, a c im p a hosszú, k eskeny, e r ő ­
sen befelé g örbü l. B íbo rpiro s színű- A vörös, telt
f ajták k ö z ö tt ez a legszebb. L e m o in e , 1923.
’P aul H a r io t.’ A k a rc sú b u g a töm vetelt. A virág
nagy, sz a b á ly ta lan a la k ú , a c im p a hegyes, egy
részük széles és kerek, erő sen befelé hajlik, ezért
a virág f o r m á ja g ö m b ö s. Belül sötét b íb o rv ö rö s,
kívül ezüstö sen világos, ezért k e ttő s szín űn ek
látszik. L e m o in e, 1902.
’Paul T hírion’. A nagy b u g a m a jd n e m fé lgöm b
a la k ú , az a la p n á l igen széles, t ö m ö tt felépítésű.
A virág nagy, sz a b á ly ta lan ala k ú , töm vetelt, a
p á rta c s ő rövid, kétrészes, a c im p a széles, kerek,
n é h a hegyes és befelé g ö rbül. S ötét b íb orvö rö s.
L em oine, 1915.

89
Az orgona termesztése

A felhasználási igényeknek megfelelő o r g o n a ­

töveket m ind kiültetés, m ind h a jta tá s céljára
csak élettanilag alk alm as, kifogástalan m inőségű
sz a p o rító a n y a g b ó l, k orszerű szaporítási te c h n o ­
lógiával lehet felnevelni.
A nem esített o r g o n á k a t fa jta a z o n o ssá g u k m eg­
ta rtá s a é rd ekében ivartalanul, le g g y a k rab b a n
szemzéssel és oltással szaporítjuk. A la p ve tő fo n ­
tosságú, hogy ehhez a m u n k á h o z milyen alany-
csem etéket haszn álu nk . N a g y m érté k b en az
alanytól függ a szap orítás eredm énye és a r á n ö ­
vesztett nemes fajta további fejlődése. Ezért elöl­
j á r ó b a n tekintsük á t a le galkalm asab b és a szá­
m ítá sb a vehető o r g o n a a la n y o k a t.

Alanyai

Á ltalá n o sa n és le g gy akrab ban h asznált alany a

v a d o rg o n a . Ezenkívül szóba jö h e tn e k más
Syringa-fajok is, m int pl. a S. i'illosa. G y a k o ri
alan y még a fagyai, a Ligustruin vulgare, a Li-
g u strw n ovalifolium és egyéb L ig u síru m -ía io k.
Ezenkívül ala n y o k lehetnek még a különféle
Fraxinus- (kőris-) fajok.

90
Syringa vulgáris

A faiskolák csaknem kizárólag erre az alanyra

szemezve szaporítják a nemesített orgonákat.
Jelentősége a közvetlen rokonsági kapcsolatból
adódik. Ezen erednek legnagyobb százalékban a
szemzések és az oltások. A nemes rész erőteljesen
fejlődik és gazdagon virágzik ami atökéletes össze-
forradást bizonyítja, így az oltványok hosszú
életűek. Léteznek 180 éves, 25 cm törzsátmérőjű,
9 m magas példányok, de ismerünk 30 éves, két­
évenként hajtatott bo krokat is.
Alanynevelésre magról szaporítják a S. vulgárist.
A kialakult gyakorlat szerint elvadult bokrokról,
sövényekről válogatás nélkül vegyes fajtájú m a­
got gyűjtenek. Ez azért hátrányos, mert kiegyen­
lítetlen fejlődésű, és élettani tulajdonságaiban el­
térő szaporulatot eredményez. A szemzések ere­
dési százaléka emiatt alacsonyabb, a nemes fej­
lődése pedig egyenetlen lehet. Elvirágzás után a
vad és a nemes bokrok nehezen különböztethe­
tők meg, ezért, ha előzetes szelektálás nélkül
gyűjtjük a magot, a k ko r az is előfordul, hogy
egy bokorról részben a meglevő nemes, részben
a vad alany magját szedik le. A kertekben, par­
kokban található ún. vadorgona eredetisége, faj­
taazonossága gyakran vitatható, mert legtöbbjük
inkább a nemes fajták magról szaporított, „elfaj­
zo tt” utóda. Emiatt ezek még használható alany-
csemetéket adnak. Az ilyen populáció viszont
különösen heterogén, ami a nagyüzemi szaporí­
tásban tovább növeli a csökkent értékű növények
és a kiesések százalékos arányát.
A jó szaporítóanyaggal szemben tám asztott alap­
vető követelmény az egyöntetűség és a kiegyen­
lítettség. Ezért csak töb b éves megfigyelés alapján
kiválasztott anyanövényekről szedett magot

91
használjunk. K ülön gyűjtjük a fehér és a lila
virágúak magját. Néhány esetben ugyanis meg­
figyelték, hogy a színes virágú alany a fehér, ne­
mes fajták virágában elszíneződést okoz. Ez
inkább csak a hajtatásban jelent számottevő
gondot. Gyakorlatias meggondolásból viszont
érdemes fehér virágú alanyra szemezni a színese­
ket, mert az eltérő színű rügyek alapján köny-
nyebben megkülönböztethető lesz az alanyról
előtörő vadhajtás.
Az eredményes orgonatermesztés fontos kiindu­
lási alapja lenne tehát a szelektált, klónozott
anyanövények kiválasztása. A kiválasztás szem­
pontjai a következők lehetnek: erőteljes növeke­
dés, jó hajszálgyökér-képződés, gyenge sarjadzás,
a nemes fajtákkal való jó affinitás.
Az orgona-magcsemeték lassú növekedése és a
legnagyobb gondot okozó sarjadzás miatt a né­
metek m ár 1929-ben foglalkoztak alanytípusok,
kiónok kiválogatásával, nemesítésével. Ezek k ö ­
zött volt olyan is, amelyik magvetésből már első
évben 60— 70 cm hosszúságú m agoncokat nevelt.
Sajnos ezek még ott sem terjedtek el. Addig is,
amig ilyen klónokkal nem rendelkezünk, virág­
zás idején jelöljünk ki egy-egy megfelelőnek látszó
bo kro t a fehér és a lila színűek közül. Ezekről
begyűjtött magvakból neveljünk anyanövénye­
ket. Még fiatal korban ellenőrizzük a virágzó
egyedek egyöntetűségét. A legegyszerűbb és egy­
ben hasznos megoldás, ha ezeket takarósövény­
nek ültetjük végleges helyükre, természetesen
színek szerint külön-külön. így sok éven keresz­
tül jó magtermő anyanövényeink lesznek.
A nagy tömegben előtörő sarjak alanycsemeté­
nek nem alkalmasak.
Más, nem sarjadzó orgonafajokkal is p róbál­
koztak már, eddig jelentősebb eredmény nélkül.

92
Igj' pl. a magas törzsű, nemes orgonafák felneve­
lését a S. aniurensis var. japonica magcsemetéivel
kívánták megoldani, de kiderült, hogy rajta a
nemes rész gyengén fejlődik. Jól használható
alany lenne a S. villosa is. A rászemzett nemes
rész eredése jó, eltérő leveleiről az alany hajtásai
könnyen felismerhetők, és sarjakat sem fejleszt,
növekedése erőteljes. Annak megállapítására,
hogy valóban tömegesen használható alany-e,
nagyobb mértékben kellene elszaporítani. Ritkán
előforduló bokraikról jelenleg csak kis mennyi­
ségű magot lehet begyűjteni.

IJ g u s tr u in v u lg are

A vadorgona sarjadzásából adó dó hátrányt leg­

egyszerűbben a Ligustrum vulgare felhasználá­
sával kerülhetjük ki. Gyökérzete dúsan elága­
zódó, terjedő tövű, de ez a körülmény az o rgona­
termesztésben semmiféle hátrányt sem okoz, el­
hanyagolható mértékű.
Régebben a cserepes orgona neveléséhez hasz­
nálták. Gyengébb növekedése és kisebb terjedel­
mű gyökérzete miatt ilyen célra jól bevált. Ezt a
tulajdonságát a kiültetésre nevelt orgo nabokrok
szaporításánál ugyancsak jól hasznosíthatjuk.
Hátránya, hogy rajta a nemes rész vesszői és
virágbugái rövidebbek lesznek. Az 'Ancienken an
L. Spath’ átlagosan 2,8 cm-rel, a ’M arié Legraye’
3,5 cm-rel rövidebb virágbugákat fejleszt Li-
gustrunT-alanyon. A fehér virágok színében kis­
mértékű elszíneződést is okoz az alany hatása.
Ennek elkerülése érdekében fehér virágú orgonák
szaporításához a ’C hiorocarpw n-oi használjuk.
H átránya még, hogy affinitása az orgonával rosz-
szabb, a nemes fajták alacsonyabb eredési száza­

93
lékot m utatnak, és az egyes fajták közötti eredési
különbségek is szenTbetűnőbbek. Ennek ellenére
jelentős szerepe van az o rgona szaporításában.
M agját nagy mennyiségben gyűjthetjük, könnyen
csírázik, ezért tömeges szaporításra alkalmas
alany. Gyökeres fás dugványaira és osztályozott
sarjaira is olthatunk nemes fajtákat. Hajtatott és
vágott virágnak termesztett orgo nabo krok ala­
nyául viszont nem használható.

Ligustrum ovalifolíum

Élettani tulajdonságai fokozottab ban eltérnek a

Syringa vulgárisétól, ezért a nemes rész összefor-
radása nem tökéletes, oltványai rosszul fejlődnek
és rövid életűek. A rászemzett nemes rész 1- -2
éves, kezdeti intenzív növekedése után ap ró leve­
lű, törékeny, klorotikus hajtásokat nevel.
Ennek ellenére külföldön kiterjedten használják
gyökérnemes orgonák szaporításánál, ún. „daj­
k a ” -növénynek. Az oltóvesszővel közel azonos
vastagságú, gyökeres darabjaira fordított hasíték­
oltással illesztik az oltócsapot. Az oltványokat
eredésük után mélyebbre ültetik, és így egy év
alatt a nemes rész legyökeresedik. Addig az
alany táplálja a nemest. Előnye, hogy vastagabb
héjú, mint a L. vulgare, ezért a szemzés is köny-
nyebb ezen az alanyon.

Fraxinus ornus

A virágos kőris csak ritka esetben, különleges

célkitűzések elérésére használt orgonaalany. Al­
kalmassága egyértelműen nem tisztázott. Az
eddigi eredmények szerint hosszú életű növények

94
nem születtek ezen az alanyon. K o ro n á b a szem­
zéssel vagy oltással parkfákat vagy utcai sorfákat
lehetne nevelni rajta, de az eddigi eredmények
nagyon kétes értékűek. Egyes vélemények sze­
rint a nemes rész hosszabb idő alatt, de jól ered,
és későbbi hajtásnövekedése is megfelelő. Meg­
figyeléseim szerint valóban kielégítő az orgonák
eredése, de a későbbi hajtásnövekedés gyenge, és
az általam szaporított néhány növényből tö b b év
után sem fejlődött k oronás fa.

Fraxinus excelsior

U gyancsak számításba vehető alany, mert szór­

ványos példák bizonysága szerint ezen az alanyon
is nevelhetünk életképes oltványokat.
A m erikában a F. peiinsylranicci-wd.\ és a F. ame-
ricaná-v'd\ folytatnak kísérleteket. Elsősorban
nem magas törzsű org on ák előállítása a cél, h a­
nem a sarjadzás nélküli, erőteljes növekedésű
o rg o n a b o k ro k szaporítását kívánják megoldani.
Az eddigi tapasztalatok és megfigyelések arra
m uta tn a k, hogy a különféle orgonafajok jo b b
eredménnyel szaporíthatók Fraxinus alanyokon,
mint a nemes fajták. T u d u n k arról, hogy Szom­
bathelyen magas törzsre oltott orgonafákból u t­
c ák at fásítottak, de ezek sem lehettek hosszú éle­
tű növények, mert m a m ár nem találhatók.
Faiskoláinkban jelenleg ilyen szaporítások nem
folynak, ezért csak kísérletek eredményei alapján
lehetne tisztázni a kőris orgonaalanyként való
használhatóságát. Érdemes lenne foglalkozni a
kérdés megoldásával, mert ha sikerülne ilyen o r­
gonákból sorfákat nevelni, ak k o r városaink új
színfolttal gyarapodnának. Ez nemcsak esztétikai
okokból lenne jelentős, hanem az org ona város-

95
t ű r ő képességének szélesebb k ö r b e n való ha s z ­
n o sítá sa m ia tt is. A leg tö b b kis k o r o n á jú Prunus,
M alus, C rataegus fa so r ugyanis váro si k ö r n y e ­
z e tb e n f o k o z o t ta b b m é rté k b e n k á ro so d ik .

Szaporítása

A n a g y sza k ism e re te k et k ív á n ó sz a p o rítá s és

csem etenevelés m u n k á j á t f a is k o lá b a n végzik. A
h a jta tássa l fo g la lk o z ó kertészetek is rend szerin t
faiskolai o ltv á n y o k a t v á s á ro ln a k a la p a n y a g n a k .
H á z ik e rtb e n is sz a p o r íth a tju k az o r g o n á t, pl. az
e g y sz e rű b b bujtással, de h a valaki elsajátítja a
szemzés és o ltá s g y a k o rla ti fog ásait, a k k o r k ö n y -
nyűszerrel nevelhet k ertjéb en o rg o n á t.
A s z a p o r ítá s lehet ivaros, a m i k o r m a g o t v e tü n k
és iv a rta la n , ha az a n y a n ö v é n y n e k valam ely
vegetatív részét g y ö k e re z te tjü k vagy ö ssz e n ö ­
vesztjük m ásik növénnyel, az a la n n y a l.

Ivaros szaporítás

M agvetés. A z o r g o n a á lta lá b a n j ó csíraképességü

m a g o t érlel. E nnek ellenére csak a fajok egy ré­
szét és az a la n y c se m e ték e t sza p o rítju k m agról.
Ezenkívül a nem esítésből s z á rm a z ó új fajták első
s z a p o r u la tá t is m agról nevelik fel.
A m ag vetésbő l s z á rm a z ó u tó d o k s o k a sá g a , a
p o p u lá c ió , nagy v á lto z é k o n y sá g o t m u ta t. A fa­
jo k k o n z e rv a tív ö rö k lö tts é g ü egyedei viszont
m a g ró l sz a p o r ítv a is m egőrzik je lle m z ő t u la jd o n ­
sá g a ik a t. A z alan y c se m e ték n agy tö m e g ű , olcsó
e lsz a p o rítá si m ó d ja te h á t a m agvetés. Az ilyen
a la n y g y ö k é rz e te a leg jo bb , r a jta a nem es rész
e rőteljes n ö v e k e d é s ű és ho sszú életű lesz.

96
A S. vulgáris m agját érés u tán kell begyűjteni,
am ik or a magtok b a rn a színű, száradó, még nem
vagy éppen felnyílóban van. Ez rendszerint szep­
tem ber— október h ó n a p b a n következik be. A
magvak minősége nagymértékben függ a te rm ő ­
helyi körülm ényektől. Félárnyékos, árnyékos
helyen sok léha, csíraképtelen mag fejlődik. A
nyári aszályos idő ugyancsak hátrányos a m ag­
képződésre. Ezért, ha vásároljuk a magvakat,
ajánlatos próbacsíráztatást végezni és rétegezés-
ben tartani a m agvakat a vetésig. H a túl későn
szedjük a magot, a k k o r szedés közben nagy ré­
szük kipereg. A levágott term éságakat néhány
napig zsákban, meleg, szellős helyiségben tá ro l­
juk. Ezalatt a m a gtokok teljesen felnyílnak, és a
magvak rázással, ütögetéssel könnyen kiperget-
hetők. Vetésig szárazon is tárolhatjuk, de a jo b b
csírázási eredmény érdekében ajánlatos rétegez-
ni. A rétegezést csak késő ősszel vagy télen végez­
zük, mert a korán rétegezett magvak kicsírázhat­
nak. Vetésre csak jól tisztított m agot használunk.
A term éstokba szorult m agvakat alig éri nedves­
ség, rosszul csíráznak, és a szemetes magot vetni
is nehéz. A maghozam mennyisége és minősége
évenként változik, de 1000 mag súlya átlagosan
6,7 g; I kg-ban kb. 140 000 szemet találunk, am i­
ből a tapasztalatok szerint 30 000 db osztályo­
zott, kiültethető magcsemetét remélhetünk. A ve­
tésnek többféle módja lehet, de általában szabad­
földi és üveg alatti vetésekről beszélünk.
Szabadföldbe: ez a legegyszerűbb vetési m ód, de
hátránya, hogy lassú. Csak kétéves nevelés után,
a harm adik évben k a p u n k szemzésre alkalmas
csemetéket. A kelési eredmény rendszerint ala­
csony, 20— 30%. Magvetésre szélvédett, meleg
helyet válasszunk, ahol a talaj kifogástalan m inő ­
ségű. Szükség esetén komposztfölddel javítsuk

7 Az orgona 97
a magágyat. A jól elm unkált talajba tavasszal
minél k o rá b b a n vessünk. Célszerű 25— 30 cm-es
távolságra h ú zott so ro k b a vetni. Az orgo na m a g ­
j a nem elfekvő, de csak egyenletes nedvességű
talajb an csírázik jól. G o n d o s kezelést igényel,
mert a sekélyen, kb. 1 cm mélyen vetett m ag a
hosszú, 30—45 napos kelési idő alatt kön ny en
károsodik. Ezért lényeges a rendszeres öntözés.
Az öntözés nélkül nevelt magcsemeték lassan n ö ­
vekednek, tö rp eszártagú ak lesznek, s fiatalon
bo kro so dnak, szemzésre kevésbé alkalmasak.
H a az intenzív gondozás feltételei m egvannak,
a k k o r szabványos, 120 c m széles á gyakba s ű rű b ­
ben, 20 cm sortávolságra vagy szórva is vethe­
tünk. Ilyen körülm ények k ö zött a csírázó m ag­
v ak at árnyékolni is tudjuk . K ésőbb a so ro k k ö ­
zeit tőzegteritéssel vagy egyéb anyaggal ta k a rju k
kiszáradás ellen. K edvező esetben a m agoncok
folyam atosan növekednek, és m á r az első évben
legalább 10 cm hosszúságúak lesznek.
Ősszel a felszedett m a g o nco kat osztályozzuk,
télire védett helyre elvermeljük. Tavassziil e rő ­
sítőiskolába tűzdeljük, de ha akad 6— 8 m m vas­
tagságú, a k k o r az o k a t m á r nevelőtáblába telepít­
hetjük. Öntözéssel és tűzdeléssel ugyanis az egy­
éves m ag on cok is kellő erősségűek lehetnek.
Ősszel is vethetjük az o rg o n a m a g o t az előzőek
szerint, m ert a k k o r a jól áttelelt vetés tavasszal
k o rá b b a n fejlődésnek indul. A kikelt vetést ne
hagyjuk tűzdelés nélkül helyben, m ert az ilyen
m ag oncok elágazódásokat nevelnek, gyökérnya-
ki részük bevénül.
A szabadföldi vetésnek jelentős h á trá n y a a m a ­
goncok lassú növekedése. Ezért a rra kell tö re ­
kedni, hogy hidegágyba vagy m ű an yag fóliasátor
alá vessük. Ez azért is előnyös, m ert egy nagy
z á p o r is k á r t tehet a vetésben.

98
Hidegágyba: ősszel előkészített helyre, korán
tavasszal ablak alá, szórva vessük a m agot. A zért
előnyös a korai vetés, m ert az o rg o n a intenzív
hajtásnövekedése nyár elejéig tart. Folyam atos
növekedését így üveg alatt biztosíthatjuk leg­
könnyebben. A magágy jó m inőségű kerti ta la j­
ból, kom poszt és hom ok hozzáadásával készül­
jön. A z a b lak o k at jóval a vetés elő tt rak ju k fel,
hogy napsütéses időben kissé felm elegedjen a
talaj. A jánlatos vetés elő tt 24 óráig langyos vízbe
áztatni a m agvakat, m ert ak k o r gyorsan és egyen­
letesen kelnek. Az ágy oldalát és éjszakára az
ab lak o t ta k a rju k be. K ésőbb az időjáráshoz iga­
zodva kezeljük a vetést. A kelési eredm ény 75%-
os is lehet. M ájus végén, jú n iu s elején visszacsí­
pett gyökerekkel áttüzdeljük a m agoncokat
10X6 cm-es tő- és sortávolságra. Ideiglenesen
ablakkal ta k a rju k és árnyékoljuk. A nyári neve­
lés után őszig annyira m egerősödnek, hogy az
osztályozott csem eték m ár a m ásodik évben
szemzésre alkalm asak lesznek.
A hidegágyi vetés egyik m ódja, am ikor érés után
közvetlenül, szeptem berben, előcsíráztatott m a­
got vetünk, ami még ősszel kikel, és teleltetés
után tavasszal továbbfejlődik. A tüzdelést ebben
az esetben is el kell végezni.
Üvegházban: ja n u á r—feb ru árb an vetünk, szapo­
rítóládába. A szokásos m ódon kezelt vetés gyor­
san kikel, és a m agoncokat az első valódi levelek
megjelenésekor tűzdeljük először üvegházban,
majd m ájusban szabadban. Ezzel a m ódszerrel
is m ásodik évben szem ezhető alanycsem etéket
nevelhetünk.
A m agról szap o ríth ató fajok és a kísérleti növé­
nyek kisebb tételeit ugyancsak ajánlatos üveg­
házban lád áb a vetni.
A Ligustrum alanycsem etéket is m agról szap o rít­

7. 99
su k , m e rt a g y ö k eres fás d u g v á n y o k é le tta n ila g
id ő se b b n ö v én y i részek , és így re g e n e rác ió s k é ­
pesség ü k g y en g éb b , ro ssz a b b u l fo rrn a k össze a
nem essel.

Ivartalaa szaporítás

A z iv a rta la n sz a p o rítá s t v essző k , h a jtá s o k gyö-

kereztetésév el, v a la m in t k ü lö n b ö z ő n ö v én y i ré ­
szek összen ö v esztésév el és g y ö k eres sa rja k le v á ­
la sztásá v a l végezzük.
S ze m zé s. A z o rg o n á n a k le g fo n to s a b b és legel­
te rje d te b b , iv a rta la n s z a p o rítá si m ó d ja . A m eg ­
felelő a la n y c se m e té k e t ősszel v agy ta v asszal te le ­
p ítjü k fa isk o la i n e v e lő tá b lá b a . C sa k k ellő e rő s­
ségű, o s z tá ly o z o tt a n y a g o t ü lte ssü n k . A z 1— 2
éves c sem eték 6— 10 m m v a sta g s á g ú a k legyenek,
m e rt ezek g y ö k é rn y a k i á tm é rő je a szem zés idejére
eléri a k ív á n t 8— 12 m m -es v a sta g sá g o t. A te le p í­
té s u tá n i fe lk u p a c o lá s t a szem zésig h a g y ju k m eg,
hogy a csem ete n e d v d ú s á lla p o tá t m eg ő rizze.
F o n to s a szem zési id ő jó m eg v á la sz tá sa. B iz to ­
sa b b az e red és, h a k o rá n , jú liu s k ö z e p é n szem ez­
z ü k az a la n y o k a t. Ily e n k o r a k a m b iá lis részek
a k tiv itá s a jo b b , az a la n y és a n em es szö v eteib en
fo k o z o tta b b a re g e n e rác ió s képesség, e z é rt a ta r-
tó s k a p c s o la tk ö n n y e b b e n lé tre jö n . K é ső b b , k ü lö ­
n ö sen sz á ra z id ő b e n g y a k o ri jelen ség , h o g y az
a la n y n ed v k erin g ése e rő se n c sö k k e n , és n em a d ja
a h é já t. A k o ra i szem zésn ek v isz o n t az a h á tr á ­
n y a, h o g y c s a p a d é k o s, m eleg n y á ri id ő b e n a sze­
m ek k ih a jth a tn a k . E z n a g y fo k ú k ie sé st o k o z.
Egyes f a jtá k k ü lö n ö s e n h a jla m o s a k e rre , de az
e lő tö rő h a jtá s o k őszig n em é rn e k be. E z é rt az
o rg o n a h a jtó sz e m z é se á lta lá b a n n em e re d m é ­
nyes.

100
A faiskolában kialakult gyakorlat szerint inkább
augusztusban szemzik az orgonát. Szükség ese­
tén öntözéssel, valam int az alanyok felkupacolá-
sával gon d oskodnak a jó nedvkeringés fen n tar­
tásáról. riyen feltételek m ellett augusztusban is
eredm ényes lesz a szemzés. A m u n k át a szemzés
általános szabályainak megfelelően készítsük elő.
Jó, ha a szaporítóanyagot, a szem zőhajtásokat
saját anyanövényeinkről szedjük. A k ib o n to tt és
letisztított alany gyökérnyaki részébe m agasan
szem ezzünk, m ert később az esetleg előtörő sar-
ja k a t nem tu d ju k jó l m egkülönböztetni a nemes
hajtástól. H a az alany jól adja a héját, ak k o r a
T alakú bem etszést ne nyissuk meg teljesen, m ert
az odahelyezett szem pajzs óvatosan lefelé tolva,
m agától u ta t tör, és teljes hosszában a héj alá
csúsztatható. A szem pajzsot vágjuk hosszúra, a
farészt em eljük ki, de ha nem jö n könnyen, ak k o r
inkább hagyjuk benne, nehogy kitépődve ro n ­
csolást okozzon. Az o rg o n a átlagos körülm ények
k ö zö tt jó l adja a héját, ezért ún. p a ttin to tt szem ­
zéssel is szaporíth atju k a következő m ódon. A

101
szem zőhajtáson a pajzsnak megfelelő alakban
két hosszanti bemetszéssel vágjuk körül a szemet.
E zután m ár enyhe oldalirányú nyom ással leválik,
lepattan a szempajzs a hajtásról. Előnye, hogy
ilyen m ódon szélesebb, nagyobb pajzsot tu d u n k
leválasztani. G y ak o rlatlan szemzővel megesik,
hogy letöri a szem et, de az enyhén szikkadt
szem zőhajtásról is nehezen válik le a pajzs. Jó,
h a a szem az alany északi o ldalára kerül, m ert
ak k o r a tűző napsütés a felkupacoláson keresztül
sem szárítja ki. Szoros kötözés után vékonyan
felhúzott földdel tak arju k . N edves talajon a vas­
tag tak arás m iatt k ih a jth a tn a k a szemek. K ellő
erősségű alanycsem etékbe, egymással ellentétes
oldalra, k ét szemet is rak h atu n k . így a pótszem -
zés feleslegessé válik, az oltványok pedig tö b b
elágazódást nevelnek. Ez a m egoldás különösen
a hajtatóanyag előnevelésénél ajánlatos, m ert
kedvező esetben egy évvel előbb lehet hajtatni a
tö b b vesszős bo k ro k at. A szemzés eredm ényéről
12— 14 n ap m úlva győződhetünk meg. H a a le­
vélnyél érintésre leválik és nem száraz a szem,
ak k o r jó az eredés. H űvös, esős időben nagy k i­
esésre szám íthatunk. K ésőbb a kötést fellazítjuk,
télire pedig felkupacolással védjük a szemeket.
A pótszem zéseket kedvező időben, szeptem ber
közepéig érdem es elvégezni. Jó m egoldás, h a p ó t­
metszés helyett a hián y o k at tavasszal, gyökér­
nyakba, héj alá oltással vagy párosítással p ó to l­
juk. O ltással erőteljesebb növényeket k apunk,
m int egy gyengén fejlődő pótszem zésből.
A fehér fajták eredési százaléka jo b b , m int a szí­
neseké. Ezt a szemzési terv összeállításánál is
vegyük figyelembe, h a osztályozott alanyokkal
rendelkezünk, m ert a gyengébbekre kerülhetnek
a fehérek.
A S. vulgáris nem es fajtái jó eredést m u tatn ak ,

102
de k ö z ö ttü k szám ottevő különbségeket ta p a sz ­
ta lh atu n k , am it a következő csoportosítás, a u ­
gusztusi szem zések alapján, jól érzékeltet.
Jól eredő fa jtá k , m elyeknél az eredési százalék
kb. 80— 90% : ’M m e. A h el C hatenay’, 'D oyen
K ateleer’, ’Aíphonse Lavallée’, ’Andenken an L.
Spath’, ' M aréchal de Bassom pier’, ’Edouard
A ndré’, ’M m e. Florent Stepm an’, ’Congo’, ’La-
m artine’.
Közepesen eredő fa jtá k , melyeknél az eredési szá­
zalék kb. 65— 75%: ’H yazinthenflieder’, 'Charles
X .’, ' M m e. Lem oine’, 'Charles J o ly ', ’Jeanne
d ’A rc ’, 'Président G révy’, ’M ichel Buclmer’.
Rosszul eredő fa jtá k , m elyeknél az eredési száza­
lék 45— 65%: ’Obelisque', 'O lívier de Serres’,
’Vestale’, ’D ecaisne’, ' M acrostachya'. Az ered ­
m ényt azo nban sok tényező befolyásolja, ezért
a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal
végezzük a szemzést.
A későbbi keveredés lehetőségét csökkenti és az
anyag kezelését könnyíti, ha a nevelőtáblán vál­
takozva helyezkednek el a fehér és színes virágú
fajták. Ilyen elrendezésben a rügyek színe alapján
szem betűnőbbek lesznek a különbségek.
H a törzses fát a k a ru n k nevelni, ak k o r az alanyt
a kívánt m agasságig neveljük fel a faiskolai tö rzs­
nevelés módszereivel. Ezekre a törzsekre k o ro ­
n á b a szemzéssel m indenkor két szem et helyez­
zünk.
Idős, visszaifjított bokrok egyéves vesszőit
ugyancsak beszem ezhetjük, ha öreg o rg o n a b o k ­
ro k a t a k a ru n k nem esíteni vagy áto ltan i. U gyan­
így já ru n k el, ha egy b o k o rra tö b b fa jtá t a k aru n k
szem ezni.
A m ikor az alany nem ad ja a héját, ak k o r
'F o rke rt’-féle szem lapozást végzünk. Ez gyak­
ra b b a n a k o ro n á b a szem zéseknél válik szüksé-

103
 A ’F o rk e r t’-félc
szem lapozás

.1

gessé. K ellő erősségű szem ző h ajtáso k h ián y áb an

jó m egoldást je le n th e t a vesszős szemzés. K ivé­
teles, ritk á n a lk a lm a z o tt szap o rítási m ó d , de
ennek segítségével tu d u n k 5— 10 cm -es h a jtá s­
részeket, a szem pajzsnak m egfelelő fo rm á b a n le­
v ág o tt a lap ju k k al együtt, az alan y T alak ú be­
v ág ásáb a helyezni.
K ülönleges szap o rítási m ó d ja az o rg o n á n a k a
rügyszem zés. E zt télen üvegházban, esetleg m ájus
elején sza b a d b a n , á tte le lte te tt vesszőkről v ág o tt
rügyekkel végezzük. A rügyet a szem zéshez h a ­
so n ló an v ág o tt pajzzsal v álasztju k le, és szintén
a T a la k ú bev ág ásb a illesztjük. H a kevés a sza­
p o rító a n y a g u n k és ab b ó l nem a k a ru n k o ltó csa­
p o k a t vágni, a k k o r a rügyszem zés célravezető
m ódszer. A nyári alvószem zéssel ellen tétb en , a
rügyszem zést eredés után csapram etszéssel ki­
h a jtá s ra késztetjük. K ísérleteinkben vagy a ne­
m esítésben az u tó b b i m ódszerek a d n a k segítsé­
get. M a m ár csak érdekességnek szám ít, hogy
régen a fra n c ia h a jta tó k e rté sze k az új fajták vi­
rág ait száru k o n k im etszett vagy k iv a k íto tt rü ­
gyekkel á ru síto ttá k . így a k a d á ly o z tá k m eg az új­
d o n sá g o k idő előtti elterjedését.
Oltás. A z o rg o n á t ritk á n sz a p o rítjá k oltással.
E nnek^ellenére érdem es foglalkozni n éh án y ol-

104
tási m óddal, m ert esetenként, pl. idős, m agas
törzsű fák és cserépben nevelt alanyok oltásra
alkalm asak lehetnek. A kis m éretű, cserepesen
hajtath ató o rg o n át párosítással szaporítjuk, cse­
répben nevelt alanyokon. Az alanycsem etét szep­
tem berben cserepezzük 12— 14-es cserépbe. Szük­
ség esetén üveg a la tt vagy csak árnyékolórács
alatt öntözéssel és permetezéssel segítjük begyö-
keresedésüket. Télen fagym entesen teleltetjük.
Az alan y o k at decem berben üvegházban, tavasz-
szal hidegágyban lehet beoltani. Ha az üvegház­
ban elő h a jta to tt alan y o k ra virágrügyes oltócsa­
pok kerülnek, ak k o r eredés után azonnal h a jta t­
hatjuk, és kis virágzó, cserepes orgo n át nevelhe­
tünk belőlük. A tavaszi oltványokat az eredés
ideje a la tt hidegágyban, később szabadba ki­
süllyesztve neveljük egész nyáron, és csak a k ö ­
vetkező télen h ajtatjuk. Ebben az esetben te r­
mészetesen nem virágrügyes, hanem levélrügyes

105
 A p á ro sító oltás

106
oltócsapo k at használunk. így tö b b ágú, az e lő b ­
binél valam ivel nagyobb cserepes o rgonáink
lesznek.
Az: alany a gyengébb növekedésű L igustrum vul-
gare legyen.
A m erikában a v ad o rg o n a kellem etlen sarjadzása
m iatt előszeretettel oltják az o rg o n át L igustrum
ovalifolium ra. A fiatal gyökeres alanycsem etékre
vagy ezek g y ö k érd arab jaira ja n u á r— feb ru árb an
fo rd íto tt hasítékoltással m integy ráültetik az azo ­
nos vastagságú o ltócsapot. Az alan y t kézben
oltják, és az o ltv án y o k at lád áb a, tőzegbe verm e­
lik. Eredésiik után szabadba, az oltási helynél
kissé m élyebbre ültetik, hogy őszig a nem es rész
legyökeresedjen, addig azonban az alany táplálja.
O lth atu n k az ism ert egyéb oltási m ódokkal gyö­
kérnyakba, felnevelt törzsre, k o ro n á b a , a hagyo­
m ányos m ódszereknek megfelelően,
rdős, visszaifjított b o krok áto ltása tavasszal ese­
dékes, am ik o r az ágak és a vesszők vastagságától
függően párosítással, héj alá oltással, kecskeláh-

Idős, ifjítás u tán

á to lto tt o rg o n a b o k o r

107
A feltö ltéses b u jtá ssal s z a p o ríto tt telt v irág ú o rg o n a
eves vesszői is legyöl^ercscdncJt

oltással stb. o lth a tu n k , a k á r tö b b fa jtá t is egy

b o k o rra . Az ilyen m u n k a h ázik ertb en kellem es
id ő tö ltése lehet a k e rttu la jd o n o sn a k . A b o k o r
időseb b , de m ég sim a kérgíi ág ait lehet beo ltan i.
J o b b a z o n b a n , ha az ifjitás n y o m án e lő tö rő vesz-
szőket párosítással o ltju k vagy n y áro n szem ez­
zük. Egy vesszőbe m indig k é t ellentétes állású
szem et helyezünk. A z ilyen á to lto tt b o k ro k igen
alap o s g o n d o z á st igényelnek, m e rt a visszavágás

108
nyom án töm egesen jelentkeznek a vad h ajtáso k .
A fejlődésnek induló nem es rész könnyen k itö r­
het, ezért a b izto sító csap ra vagy az ágak mellé
k ö tö zö tt seg éd k aró ra feltétlenül szükség van.
K ét-három évig ism ételten kell vadulni. A nem es
részeket metszéssel elág azó d ásra késztetjük, és
csak ezután engedjük virágozni.
Bujtás. M inden eddig tárg y alt iv artalan szap o rí­
tási m ód a nem es fajta és a vad alany valam ilyen

A sa ját gyökéren élő gyökérnem es tövek is sa rjad z an a k ,

de ez m á r nem k á ro s

109
 form ában való összenövését eredm ényezte. A
vadorg o n a m ár em lített sarjadzása, valam int a
szemzés és oltás bonyolult m űveletének elk erü ­
lése m iatt ún. gyökérnem es o rg o n ák at is nevel­
nek. Ezeket a nem es h ajtásain ak és vesszőinek
gyökereztetésével lehet szaporítani. Egyéb okból
is előnyösek lehetnek az ilyen növények. Vad
alanyon ugyanis a nem es rész erőteljes növeke­
désű, és nagy b o k o rrá fejlődik. A gyökérnem esek
viszont gyengébb növekedésűek és kisebb m ére­
tűek, am i sok esetben kedvezőbb is. G yökérzetük
inkább o ld alirán y b a terjed, sarjad zásra h ajla­
m osak, de ez nem k áros, m ert a sarjakon is a
nemes virágzik.
S zaporításuk legegyszerűbb m ó d ja a bujtás. Á l­
taláb an m inden fajn ak és fajtán ak az an y an ö ­
vényről a ta la jb a h ajlíto tt, földdel ta k a rt vesszője
egy-két év a la tt járu lék o s gyökereket fejleszt. Eze­
ket leválasztva gyökérnem esen, azaz saját gyö­
kerén nevelhetjük tovább. A terebélyes növeke­
désű, hosszú, hajlékony vesszőket nevelő b o k ro ­
k at közönséges vagy sugaras bujt ássál könnyen
szaporíth atju k . Előzőleg a lehúzásra szánt ág a­
kon az elágazódásokat vágjuk vissza, hogy tö b b
fiatal vessző legyen rajtu k . Ilyen előkészítés után

110
ősszel vagy tav asszal úgy h ú z z u k a ta la jb a , hogy
a ta k a rá s után a vesszők végei k iá llja n a k . A t a ­
la jb a fe k te te tt részekben bem etszéssel, gyűrüzés-
sel, gyö k eresed ést fo k o z ó vegyszeres kezeléssel
elő se g íth etjü k a g y ö k é rk é p z ő d é st. H a m ár n y á ­
ro n jó l fejlett h a jtá s o k v a n n a k az á g a k o n , a k k o r
zö ldhújtást k é sz íth e tü n k . A zö ld vagy fél fás h a j­
tá s o k ta la jb a k e rü lő részérő l a leveleket szed jü k
le. E gyenletesen n edves ta la jb a n a g y ö k eresedés
k ö n n y e b b e n m eg in d u l. A fa jo k leg tö b b jén ek m á r
egy év a la tt erő teljes g yö k érzete lesz. A S. v u l­
gáris fa jtá it is sz a p o ríth a tju k b ú jtással. A z u tó b ­
b ia k vesszőit és á g a it, m erev eb b en fe ltö rő n ö v e­
k ed ésü k m ia tt, nehéz a ta la jb a húzni. Ezeknél
k iin d u lá sk é p p e n a fiatal o ltv á n y o k vesszőit gyö-
k ereztessü k b ú jtá ssa l, és az így n y e rt sz a p o ru la to t
ü ltessük ki a n y a n ö v é n y n e k , létesítsü n k belőlük
a n y a telep et. A g y ö k érn em es o rg o n á k b ó l álló
an y a te le p e n fe ltö lté se s bújtással ren d szeresen ,
n a g y o b b téte le k b e n sz a p o ríth a tju k o rg o n á in k a t.
A L ig u stru m a la n y o k ra szem zett o ltv á n y o k a t
kö zv etlen ü l fe lh a sz n á lh a tju k a n y a n ö v é n y e k n ek ,
m e rt az esetleg e lő tö rő sa rja k lényegesen eltérő ek
és k ö n n y e n e lk ü lö n íth e tő k . A nem es legyökere-
sedése után az a la n y idővel úgyis elhal. A z o rg o n a

F e ltö lté se s
b ú jta tá s sa l
g y ö k e re z te te tt
o rg o n a

111
ilyen üzem szerű szaporítása még nem kialakult,
de feltétlenül figyelmet érdem lő m ódszer.
Zölddugványozás. G yakran em legetett szaporí­
tási m ód, de még nem terjedt el, pedig korszerű
m ódszerekkel, pl. párafüggönyös berendezéssel
és gyökeresedést serkentő vegyszerekkel nagy
m ennyiségű gyökeres dugványt nevelhetünk. A
dugványokat m ájusban, m eghatározott fej­
lettségi állap o tb an kell szedni. A h ajtás 10— 15
cm-es csúcsi része ak k o r alkalm as dugványo­
zásra, am ik o r m ár nem túl lágy, de nem is rostos
szövetű, hanem m eghajlítva p attan v a tö rik , illet­
ve az edénynyalábok nem lógnak ki a törésfelü­
letből. Jú n iu sb an a S. vulgárisról m ár csak rosz-
szul gyökeresedő d u gványokat lehet szedni. A
többi, nem csúcsrügyben záró d ó faj hajtásait
azonb an ebben az időben dugványozhatjuk. A
gyökeresedés egyenletesebb, jo b b eredm ényű, ha
h a jta to tt növényekről vágjuk a dugványokat. A
csúcshajtásokból egy-két ízköz hosszúságú dug­
ványokat készítsünk. A vitorlarészt és az alsó
levélpárt eltávolítjuk, a m egm aradó levéllemezt
pedig m egkurtítjuk. A gyökereztetőközeg ho-
m ok-perlit 1 : 1 arán y ú keveréke legyen. A dug­
ványok 25— 3 0 °C -o s meleg, p áratelt levegőjű
helyen árnyékolással gyökereztethetők.
A gyökeresedés m értéke és ideje nagyon eltérő.
A S. vulgáris fajták 20—67 nap alatt fejlesztik ki

A levágott hajtásvégekböl készített z ö kidugványok gyö-

kereztetők özegbcn

112
gyökereiket, a kalluszképződés azo n b an m ár
k ét-három hét után erőteljes. Egyes fajtáknál
előfordul, hogy a kalluszos dugványok csak a
következő évben eresztenek gyökeret.
A fajok nagy része könnyen gyökeresedik, m int
pl. a S. Josikaea, S. henry, S. tom entella, S. villosa
és a hibrid fajok.
A S. vulgáris fajták közül pl. a 'C harles J o ly ’,
’Katherine H avem eyer’, ’Andenken an L. S p a lh ’,
’Congo’, ’M arié Legraye’, ’M m e. Florent Step-
m a rí, ’Paul H a rio t’, ’Paul Thirion’ jó l, az ’Edith
C aveir, 'Ellen W illm o tt’, ' Lucie B allet’, 'Prés.
Lincoln’ közepesen, a ’M m e. Lem oine’, ’ Vestale’
rossz:ul gyökeresedik.
A zölddugványozás hagyom ányos m ódszerével
nem m indig sikerül kiegyenlített életfeltételeket
biztosítani, az árnyékolás pedig szükséges ugyan,
de mégis a gyökérképződés ellen hat. A d u g v á­
nyok ugyanis sejtjeik ta rta lé k anyagát használják
gyökérfejlesztésre. Ezek az anyagok csak fény
jelenlétében h asznosulnak gyökérregenerálódást
elősegítő m ódon. Ehhez a folyam athoz te h á t
fény szükséges, am it éppen az árnyékolással v o ­
nunk el. A nehezen, hosszú idő a la tt gyökeresedő
dugványoknál ezért lehet kiváló eredm énnyel
alkalm azni az a u to m a ta párásító berendezést.
Segítségével a dugván y o k o n állandó, vékony
vízhártya képződik, am i a herv ad ást árnyékolás
nélkül is m egakadályozza. így a dugványok levél-
zete még m indig szám ottevő m értékben képes
táp an y ag -átalak ító tevékenységre, és regenerá­
ciós képessége fo k o z o tta b b lesz. A dugványok
így rövidebb idő a la tt (3— 6 hét) egyenletesebben
gyökeresednek. Ezt a fo ly am ato t serkentő h atású
vegyszerekkel fokozni lehet. Az indolecetsav
vagy a naftilecetsav 50— 100 mg/l k o n centrációjú
o ld ataib an 24 óráig á z ta to tt dugványok 40—

8 Az orgona 113
6 0 %-kal jo b b a n gyökeresednek. A legjobb hatású
szer és koncentráció fajtánként változó, csak
kísérletekkel h atáro zh atju k meg pontosan. Egy­
szerűbben és gyorsabban lehet dolgozni ugyan­
ezen szerek p o r alakú készítményeivel, m ert a
sebzési felülethez jó l tap ad n ak .
A gyökérképződést előnyösen befolyásolja a ta lp ­
meleg. A zölddugványokat szaporítóházban sza­
p o rító lád áb a dugványozzuk. A gyökeres an y a­
got később hidegágyba rakva teleltetjük. A gyö­
keres dugványok az első évben még a kezelések
h atására se növekednek. A zokat, am elyek h ajtás­
nak indulnak, érdem es tűzdelni. Tavasszal erő ­
sítőiskolába, védett helyre tűzdeljük a dugványo­
kat, de gyökereikre vigyázzunk, m ert azok in­
káb b oldalirányba fejlődnek, és felszedéskor le­
szakadhatnak. Ezért előnyös a perlites gyökerez-
tetőközeg, m ert abból a gyökeres dugványokat
csaknem teljes gyökérzettel szedhetjük fel.
Félfás és fásdugványozás. A könnyen gyökere­
sedő orgonákról augusztusban 2—4 ízköz hosz-
szúságú, tép ett dugványokat, talpas dugványo­
kat szedjünk. A leveleket és a csúcsi részt vissza­
kurtítju k . A dugványokat a m ár em lített gyöke-
reztetőközegbe, lád áb a vagy hidegágyba rakjuk.
A lulra néhány cm-es kom posztréteget terítsünk,
hogy a fejlődött gyökerek táp an y ag o t is találja­
nak. Z árt, párás melegben m egindul a gyökér­
képződés, m ajd ősszel a hidegek beállta elő tt az
edzett dugványokat gondosan átteleltetjük. T a ­
vasszal az ágyat k itak arju k , de az ab lak o k at
hagyjuk a dugványok fölött. K ésőbb, fokozatos
edzés után, gondos kezeléssel, ablak nélkül ne­
veljük tovább.
Intenzív kezelés m ellett a fásdugványozás is si­
keres szaporítási m ód. A S .X ch in en sis, S .X p e r-
sica, valam int tö b b más faj és a S. vulgáris

114
egyes fajtái is szap o rítiiató k fásdugványozással.
Sarjakról szap o ríth atju k a S. vulgárist és a S.
josikaeat. A v ad o rg o n a töm egesen elő tö rő sarjait
különleges felhasználás, pl. rézsűkötés céljára
szaporítjuk így.
A S. josikaea csak idősebb k o rb a n nevel sarjak at,
ezeket kis m ennyiség elszap o rítására felhasznál­
hatjuk.

Az orgonacsemeték felnevelése

A csem eték jó szerkezetű, mély rétegű, táp d ú s,

meszes talajo n fejlődnek jó l. H ideg, nedves talajú
nevelőtáb lán betegségek léphetnek fel.
Az első év legfontosabb m u n k ája a szem zések
gondozása. T avasszal, am in t az idő engedi, a
felkupaco lt szem zéseket k ita k a rju k , k ib o n tju k .
Az alan y o k a t a szemzés felett kb. 15 cm -re c sap ­
ra m etsszük. A visszavágás n yom án erőteljes
hajtásfejlődés indul, ezért ilyenkor ism ételten
vadaljun k , hogy a nem es rész fejlődjön erőtelje­
sen. E lhanyagolt, későn k ezd ett vadalás közben
so k nem es h ajtást is k itö rü n k . A rügyeket m ár
csapram etszéskor v akítsuk ki. A m ikor a nem es
rész 15— 20 cm h o sszúságúra m eg n ő tt, csaphoz
kötözzük . N e késlekedjünk a kötözéssel, m ert
m u n k a k özben az elálló, fá so d o tt tö v ű h ajtáso k
könnyen k itö rn ek . K éső b b a hosszabb h a jtá so ­
k a t érdem es letű zö tt pálcához: kö tö zn i, nehogy
esetleges szélvihar k á rt okozzon. Az egyébként
szokásos ápolási m u n k ák elvégzése m ellett hagy­
ju k zavartalan u l fejlődni az oltván y o k at. A h a j­
ta tá s ra nevelt su h án g o k at első évben ne csípjük
vissza, ne késztessük elágazódásra. N y ár végére
elérik a 80— 100 cm hosszúságot. A ugusztusban
ezeknek felső egynegyed részét vágjuk le, m ert

8* 115
ak k o r az alsó rügyek is fejlettebbek lesznek, és
a következő tavaszi visszavágáskor erőteljesebb
elágazódásokat fejlesztenek. Jó, ha ilyen egyéves
suhángokból telepítjük a később állandó helyen
vagy földlabdásán h a jta to tt orgonatáblát.
A kiültetésre nevelt elsőéves oltványok hajtását
viszont a szem tavaszi kihajtása u tán érdem es
visszacsípni a két legalsó kifejlődött levélpárra,
így értékesítésig jo b b a n elágazódó növényeket
kapunk. A ugusztusban m ár a kikötés is felesle­
gessé válik, am it a biztosítócsappal együtt táv o ­
lítunk el.
Télen 4 dkg/m^ szuperfoszfátot, k o rá n tavasszal
pedig 4 dkg/m^ pétisót és 2 dkg/m^ kálisót szór­
ju n k ki. A m ásodik évben, rügyfakadás előtt, a
vesszőket erősségüktől függően két-három rügy­
párra vágjuk vissza, de a fajtaazonosság ellen-

T avasszal b iztosítócsapra m etsszük a szem zéseket. K é­

sőbb a nem es h ajtást csaphoz kötözzük. N y ár vége felé
a biztosítócsapot levágjuk

116
őrzésére egy-két virágzóképes vesszőt hagyjunk
meg. M ájusban a h ajtá so k a t átválogatjuk. A
gyengéket a még elő tö rő vadhajtáso k k al együtt
eltávolítjuk. A szokásos talajápolási m u n k ák az
oltványok fejlődését nagym értékben elősegítik.
A m áso d ik év végére elérik a szabványm inő­
séget, értékesíthetők lesznek.
A m agról nevelt, v alam in t a kézben o lto tt, a
dugványról és bujtással vagy sarjak ró l szap o rí­
to tt o rg o n ák kellő erősségű csem etéit ugyancsak
faiskolai n evelőtáblába telepítjük. N evelésük,
gondozásuk alapelvei h aso n ló ak az előzőekhez,
de elm arad a csapravágás és a csapeltávolítás
m unkája. E helyett k o rá n tavasszal a csem etéket
2— 3 rü g y p árra vágjuk vissza, hogy kétéves
nevelés u tán , legalább 4— 6, arán y o san elhelyez­
kedő, beérett, fejlett vesszőjük legyen.
A k o ro n á b a szem zett törzseken a nernes szem
fö lö tt biztosító csap o t kell hagyni. A z o ltáso k at
pedig segédkaróhoz kötözve b iztosítjuk kitörés
ellen. A k o ro n a-elág azó d áso k m ielőbbi kineve­
lése érdekében a nem es h a jtáso k at m ájus végén
1— 2 levélpárra csípjük vissza. A tö rzserősítő
csap o k ra to v á b b ra is szükség van az erőteljes
törzs kineveléséhez. E zeket n y ár végén, augusz­
tu sb an csak ak k o r vágjuk le, ha m ár a törzs
kellő erősségű.
A S. vulgáris nem es fa jtá it saját tö rzsö n neveljük
fává a gyökérn y ak b a szem zett oltványokból,
m ert ak k o r később csak a talajból elő tö rő vad
sa rjak a t kell eltávolítani.

117
Orgonák a kertben
és a parkban

Az orgona életfeltételeiről
Talajigény. M inden növény optim ális fejlődésé­
nek egyik alapvető feltétele, hogy igényének m eg­
felelő ta la jb a ültessük. A talajn ak harm onikus
arányb an kell biztosítania a növények szám ára
a táp an y ag o k at, a vizet és a levegőt.
Az o rg o n ák a term észetben vadon, k ö tö tt talajú,
hegyvidéki területen élnek. T ap asztalatb ó l is
tudjuk, hogy legszebben agyagos talajon virágoz­
nak. A k ö tö tt talajo k m agas százalékarányban
agyagot tartalm azn ak . Az agyag a talaj legkisebb
szem csékből álló alkotóelem e. Jellem zője, hogy
0,0001— 0,01 mm -es részecskékből áll, am elyek
felületükön kolloidok fo rm ájáb an nagym érték­
ben m egkötik a vizet és a tápelem eket. Agyagos­
nak m ondjuk a talajt, ha legalább 40% -ban ilyen
részecskékből áll. N agy az adszorpciós képessé­
ge, de önm agában tö m ő d ö tt, levegőtlen szerke­
zetű, az o rg o n a pedig m agas h um usztartalm ú,
meszes, m orzsalékos szerkezetű agyagot igényel.
A hum uszos agyagtalaj együttesen tartalm az
nagy m ennyiségű ásványi és szerves eredetű ta ­
lajkolloidokat. K edvező, ha 4— 5% feletti a
h um usztartalo m és a CaCOg a 10— 12%-ot nem
haladja meg. Ezen belül a növény szám ára fel­
vehető mész 50%-nál ne legyen tö b b . Ilyen mész-
ellátottság a m orzsalékos szerkezet kialak u lását
és a táp an y ag k én t felvehető meszet biztosítja.

118
T alaja in k á lta lá b a n 2— 3% m eszet ta rta lm a z n a k ,
am i a k erti o rg o n á k fejlődéséhez: kielégítő. A h a j­
ta tá s ra nevelt o rg o n a csak ennél m ag asab b
m észtartalm ú ta la jo n fejlődik jó l. A v irághozam
és a virág ta rtó ssá g a nagy m érték b en ettő l függ.
E zért e lő fo rd u lh a t, hogy m eszet kell ad ag o ln i a
talajba. E rre a cu k o rg y ári m észiszap, az o lto tt
és égetett mész is megfelel. Mészisz;apból 2— 3
kg/m ^-t, a m észporból kb. 0,5 kg /m ^-t ássu n k
a talaj felső rétegébe é re tt trág y áv al vagy kom -
p oszttal keverve. A m ész jelenlétéről legköny-
nyebben úgy g y ő ző d h etü n k meg, hogy 10%-os
só sav at vagy erős ecetet csepeg tetü n k a ta la jra .
H a 1— 2% a m észtartalo m , a k k o r gyenge pezs­
gést hallani. 3— 7% -os m észtartalo m esetében a
pezsgés nyom án m á r habzás is lá th a tó , és a pezs­
gés k ita rtó . H a 12%-nál tö b b a mész, a k k o r a
ta laj an n y ira pezseg, hogy szinte forr. A h o m o ­
kos és a meszes ta la jt bőségesen kell szerv estrá­
gyázni, b en n ü k a bom lás heves. A m orzsalékos
talaj h arm o n ik u s életfeltételeket bizto sít a g yö­
kérzet optim ális fejlődéséhez. A z o rg o n á t a leg­
v á lto za to sa b b ta la jo k o n is m egtaláljuk, m ert jó
alkalm azk o d ó k ép esség ű , de díszítő h a tá sa csak
kedvező k ö rü lm én y ek k ö z ö tt v árh ató . A S. vul­
gárist tűrőképessége alk alm assá teszi a rra , hogy
nyers agy ag talajb a vagy k ö n n y en k iszárad ó h o ­
m okos ta la jb a is ültessük. A rászem zett nem es
rész ilyen helyeken is kielégítően virágzik, de a
virág b u g ák kisebbek lesznek, az alany pedig
fo k o z o tta b b m értékben sarjadzik. A legtöbb o r­
g o n a álta lá b a n 7,5— 8,5 p H -érték ű , lúgos k é m ­
h atású ta la jo n érzi jól m agát. A fajo k egy m ásik
része enyhén savanyú, 5,5— 6,5 p H -érték ű ta la ­
jo n fejlődik szépen, m int pl. a S. am urensis és a
S. Josikaea.
Tápanyagigény. A z o rg o n a táp anyagigényes nö-

119
A ’M m e. C a sim ir P e rie r’ g o n d o z a tla n b o k ra in ilyen kis­
m é re tű v irá g z a t fejlődik

vény, de sekélyen elhelyezkedő, terjedelm es, sü rü

gyökérzetével jó l h aszn o sítja a talaj tá p a n y a g a it.
Jo b b ta la jo n tö b b éven k eresztü l elegendő tá p ­
an y a g o t talál, és éven k én t rendszeresen, tö m eg e­
sen ho zza virágait. V irágzási h a jla m a nagyfokii,
ez ért m ég gyenge növekedés m ellett is nyílik.
L aza, sovány, táp an y ag szeg én y ta la jo n kis m é­
re tű v irá g b u g á k a t nevel. Ilyen ad o ttsá g ú te rü le ­
ten a tá p a n y a g -u tá n p ó tlá s feltétlenül szükséges.
A v ág o ttv irág -term esztésre h a jta to tt o rg o n a tö ­
vek rendszeres trá g y á z á st igényelnek. C sak így
lesz ra jtu k kellő szám ú és k ifo g á sta la n m inőségű,
értékesítésre alk alm as virágszál.

120
A kertekbe, p a rk o k b a k iü ltetett bok ro k k al vi­
szont egy-két év m úlva m ár nem igen tö rő d ik
senki, csupán tavasszal tördelik róla a virágokat.
Trágyázásuk hosszú ideig elhanyagolható, de
egy idő után lero m lan ak és elb o zó to so d n ak a
sarjaktól. E lőször rosszul fejlődik a nemes rész,
m ajd később az igénytelenebb sarjak töm ege vég­
képp elszív m inden táp o ld a to t, éltető nedvet, és
túlnövi, elnyom ja a nem est. Ennek m egelőzésére
még házikertekben is érdem es egy kevés míí-

A h a jta tá sra nevelt és rendszeresen g o n d o z o tt b o k ro k o n

szép, nagy v irágbugák fejlődnek

121
trág y át és szerves trág y át szánni a megfelelő n ö ­
vekedés és a d ú sab b virágzás szép látványa érde­
kében. Szerves trág y án ak megfelel bárm ilyen
összeérett, kissé földszerű istállótrágya. Ennek
hián y áb an ősszel m ű trág y ák at és kom posztföldet
k ap álju n k sekélyen a talajb a. F o n to s, hogy a
talaj h iim u sztartalm át növeljük. Az o rg o n a ér­
zékeny a k lo rid o k ra, ezért a táp an y ag -u tán p ó t-
lásnál a k ló rta rta lm ú an y ag o k at kerüljük. A
szerves trá g y á t kb. 5 cm vastagon terítsü k a b o ­
k o r m éreténél valam ivel n ag yobb területre.
Mészszegény talajo n a m eszet is evvel együtt a d ­
juk. A h a jta to tt o rg o n a tá b lá ra is kb. 5 cm vastag­
ságban a d ju n k szerves trág y át, am it ősszel seké­
lyen ássunk a so ro k közé. Ü gyeljünk a rra , hogy
a gyökereket ne vágjuk el, m ert az a sarjadzást
fokozza.
A virágrügyképződést m űtrágya-adagolással se­
gítsük elő. T alajain k n itrogén-ellátottsága gyen­
ge, ezért foglalja el a n itrogénm űtrágya a trág y a­
szerek közül az első helyei. A növény klorofill-
képződéséhez fontos a nitrogén, de a hajtásfejlő­
dés fo k o zására is n itro g én tartalm ú m ű trág y ák at
adagoln ak . Az o rg o n a m ű trágyázása viszont k ü ­
lönös figyelmet érdem el, m ert a kellő m ennyiségű
foszfor és kálium hiánya m ár kisebb a rá n y ta la n ­
ság esetén is súlyos k á ro k a t o k ozhat. A foszfor
és a kálium a virágképződés fo ly am atáb an a
rendkívül fontos növényi szénhid ráto k keletke­
zését és áram lását segíti elő. K edvezőtlen a rá ­
nyok m ellett a túlsúlyba kerülő nitrogén h a tá ­
sára virágrügyek helyett levélrügyek fejlődnek,
és növekszik a m ásodszori k ih ajtás veszélye is.
A foszform ütrágyázás elősegíti a gyökérzet erő ­
teljes fejlődését és fokozza a szárazságtűrést.
K edvező káliu m elláto ttság m ellett pedig beteg­
ségekkel szem ben ellenállóbb lesz, és fagyállósága

122
növekszik. Az eddigi tap asztalato k szerint a leg­
kedvezőbb, ha a nitrogén, foszfor, kálium arán y a
2; I : I. Az o rg o n a 80— 100 g/m^ m ütrágyam eny-
nyiséget tud hasznosítani. E nnek megfelelően a
következő m űtrágyam ennyiségek k iszórása aján ­
latos. Mivel a hajtásfejlődés a vegetáció elejé­
re esik, a n itro g én tartalm ú m űtrágya felét,
2 dkg/m ^-t m ár ősszel 2 dkg/m ^ szuperfoszfáttal
együtt szórjuk ki. K orán tavasszal, am ik o r a

Jó tala jo n kialak u ln ak a virágkczdcm cnyck, de a tá p -

anyag h ián y vagy a tú lz o tt nitro g cn ad ag o lás h a tá sá ra
csak levélrügyek fejlődnek

123
ta la jra rá lehet m enni, ad ju k a n itro g é n ta rta lm ú
m ű trág y a m ásik felét, 2 d kg/m ^-t, ugyanannyi
k áliu m ta rta lm ú m űtrágyával együtt. A m ű trá ­
gy ák at m inden esetben sekélyen k a p álju k a ta ­
lajba.
A h a jta tá s ra nevelt b o k ro k a t m inden évben visz-
szavágjuk, új h ajtáso k fejlesztésére késztetjük.
Ezért a táp a n y a g -u tá n p ó tlásró l is éven k én t re n d ­
szeresen g o n d o sk o d n i kell. Ezeknél a növények­
nél m ájus végén, jú n iu s elején a v irágrügyek k i­
a lak u lá sá t póttrág y ázással fokozzuk 2 dkg/m ^
n itro g én , 1 dkg/m ^ foszfor és 1 dkg/m''^ kálium
kiszórásáv al. A szükséges és h aték o n y trá g y a ­
a d ag o lá st a virágzás bizto n ság a érd ekében m in­
den évben talajvizsgálati eredm ények alapján
h a tá ro z z u k meg, m ert a talaj m eglevő táp an y ag -
ta rta lm á t csak így tu d ju k kedvező arán y o k sze­
rin t kiegészíteni.
K ertekben term észetesen nem kell feltétlenül
rendszeresen és m in d en ü tt trág y ázn i, ezt az
a d o tt talajv iszo n y o k tó l, növényeink á lla p o tá tó l
és a virágzástól tegyük függővé. V együk figye­
lem be, hogy a trág y ázás h a té k o n y sá g á t csak a
kellő talajnedvesség biztosításával, a ta la já p o lá s­
sal és rendszeres növényápolással eg y ü tt érjük el.
A L igustrum alan y o n fejlődő b o k ro k gyengébb
növekedésűek, m int a v a d o rg o n a a la n y ra szem -
zettek. A g yökérnem es o rg o n á k növekedése is
lassú b b , m ert g y ökérzetük a lk a lm a z k o d ó - és
tápany ag felv ev ő képessége elm arad a v ad o rg o ­
n áétól. Ezeknél a tá p a n y a g -u tá n p ó tlá s k ü lö n ö ­
sen fontos.
A tá p a n y a g o k g y o rsa b b a n és h a té k o n y a b b a n é r­
vényesülnek, ha o ld a t fo rm á já b a n ju tta tju k a
gyökerekhez. A m ű trá g y á k a t á z ta tá s és hígítás
u tán 1 -2 %-os töm énységben tavasszal ö n tö z z ü k
a talajra.

124
 Vízigény. A S. vulgáris különböző nedvesség-
tartalm ú talajokon is megél. Ennek köszönhető,
hogy száraz területen a rászem zett nemes fajták
még díszítő hatásúak. Sürü gyökérzetével a talaj
nedvességét jól hasznosítja. Tavaszi hajtásfejlő­
dése idején a talajban elegendő vizet talál. N yá­
ron, rügydifferenciálódása idején, m érsékeltebb
vízigényű. Száraz, tavaszi időben vagy aszályos
nyarakon azonban egy alapos áztató öntözés a
következő évi szép virágzást segíti elő. A csúcs­
rügyből virágzók augusztus— szeptem berre ki­
fejlődött rügyei csapadékos, meleg nyári időben
kihajtanak. E m iatt elm arad vagy szegényes lesz
a virágzás. Ugyanez a jelenség magas talajvíz­
állás mellett is bekövetkezik. A tú lzott vízellátás
az orgon ák fagyérzékenységét is növeli. Ilyen
okok m iatt nyáron is m agas talajvízállású terü ­
letekre — ahol a talajvíz 60— 100 cm — ne ültes­
sük. A term esztett orgonák hajtásfejlődése k ed ­
vező viszonyok mellett erőteljes, a m ásodszori
kihajtást pedig a tövek július— augusztusi körbe-
szúrkálásával vagy kiásásával akadályozhatjuk
meg. Az elvágott oldalgyökerek további vízfel­
vételre nem képesek, és így a vesszők és a rügyek
tökéletesen beérnek.
A kerti orgonáknál ez a sarjadzást fokozná, de
szélsőséges eseteket leszámítva erre nem kerül
sor, mert stagnáló talajvizű területen nem élnek
meg, az esetenként előforduló bővebb vízellátást
pedig a nagyobb lom bfelület fokozottabb p áro ­
logtatással ellensúlyozza. Éppen ezért nedve­
sebb, de jó vízáteresztő talajra, ak ár kisebb pa­
takok, nyáron kiszáradó vízfolyások part menti
rézsűibe is ültethetünk orgonát.
Á tlagos körülm ények között rendszeres talaj­
ápolással őrizzük a talaj nedvességét, mert akkor
nem szükséges öntözni. Az öntözéssel kapcsolat­

125
bán jó tu d n i, hogy a ta la jt v íztartó képességének
60— 70% -áig telítsük. Ilyen k ö rülm ények k ö zö tt
h ézag térfo g atán ak 30— 40% -áig még levegőt is
ta rtalm a z , am i a g y ö k érm ű k ö d ésh ez a legked­
vezőbb.
Az o rg o n afajo k többsége vízigény szem p o n tjá­
ból nem m u ta t olyan n agyfokú ru g alm asság o t,
m int a közönséges org o n a. K iegyenlítettebb k ö ­
rülm én y ek k ö z ö tt fejlődnek igazán szépen. Szá­
raz, h o m o k o s ta la jo n gyengébb a hajtásfejlődés
és gyérebb a virágzás. K ö zü lü k a S. jo sik a e a víz­
igénye nagyobb.
H őm érséklet- és fényigény. M inden o rg o n a n a ­
pos, m eleg fekvésben érzi jó l m agát. Á rnyékban
gyengén fejlődik és gyéren virágzik. N edves,
hideg, északi fekvésben fagyérzékeny. A S. vul­
gáris, de a leg tö b b org o n afaj is, o p tim ális k ö rü l­
m ényeit á lta lá b a n a sző lő k u ltú ra éghajlati z ó n á ­
já b a n ta lá lja meg. A beérett, m eg fáso d o tt vesz-
szőket a fagy nem k áro sítja. Szélsőséges idő járás
m ellett, a k o ra i k itav aszo d ás u tá n elő fo rd u ló
késői fagyok a h a jtá so k a t és a b im b ó k a t tö n k re ­
tehetik. H azai éghajlati a d o ttsá g a in k k ö z ö tt ez
ritk án fordul elő, és a fag y p o n t k ö rü li h ő m érsék ­
letet m ég a v irág b im b ó k is átvészelhetik.
T avasszal n éhány fajtá n a k a h ajtása jellegzetesen
b ro n zszín ű re, b ro n zv ö rö sre, lo m b o z a ta pedig
ősszel sö tétv ö rö sre szineződik, am it az an to cián
festékanyag hideg h a tá sá ra bekövetkező szín-
változás idéz elő.
A S. vulgáris ún. „ a fo to p e rio d ik u s” növény,
m ert a h ajtáso k hosszirányú növekedését kevéssé
vagy eg y általán nem befolyásolja a n a p p a lo k
hosszúsága. E zért h ajtásn ö v ek ed ését m ár jú n iu s ­
b a n befejezi, m íg a legtöbb fás növény n ö veke­
dése n y áro n is folyam atos. A növekedés tavasz-
szal a rö v id eb b n a p p a lo k idején is intenzív, a

126
nyári hosszú n ap p alo k o n pedig m egszűnik. A
tavaszi virágzást sem a növekvő m egvilágítás
indukálja, az in k áb b a hőm érséklet függvénye,
ezért lehet könnyen hajtatn i. É rdekes azo n b an
megjegyezni, hogy a h a jta to tt o rg o n a nyugalm i
á llap o tá n a k m egszakítására az állan d ó m ester­
séges m egvilágítást is fel lehet használni.
A virágügy-diíTerenciálódás csak hosszú n a p p a ­
lokon, intenzív fényviszonyok k ö z ö tt tökéletes,
árn y ék b an , csö k k en t asszim iláció m ellett gyér
vagy elm arad. M egfigyelhetjük, hogy épületek
árn y ék áb an , ahol a napfény csak n éhány óráig
éri az o rg o n át, növekedése még kielégítő lehet.
Ezért még ilyen helyre is érdem es ültetni, m ert
csekély virágzása és n y áro n zöld lo m b o zata k ö r­
nyezetének h a n g u la tá t kedvezően befolyásolja.

Hová ültessük és milyen növényekkel

társítsuk az orgonát?

Az org o n a a virágzó cserjék k ö zö tt a kiváló díszí­

tő érték ű , v álto zato s m egjelenésű növények közé
tarto zik . Kivételesen szép fajait és fajtáit jó l fel­
h asználh atju k a legtöbb k ertb en és p ark b an , de
egyik-m ásik szélsőségesen rossz terü letek bete­
lepítésére is alkalm as. N álu n k eddig csak néhány
terjed t el, és azo k közül is elsősorban a telt virágú
fajták kedveltek. Ezek mellől joggal h iá n y o lh a t­
ju k azt a sok m ás különféle o rg o n át, am elyekkel
kiskertek et vagy n ag yobb p a rk o k a t teh etn én k
szebbé, han g u lato sab b á.
Az erőteljes növésű m ájusi o rg o n á t m ég p a r­
k o k b a is ritk á b b a n ültetik a v iráglopások m iatt.
H ázak k ö rü l g y ak rab b an találk o zu n k bokraival.
A kertek b en zöldellő b o k ro k fellazítják a k ert
szabályos fo rm áit, és ezzel a k ö rn y ék összképé-

127
A k e rítések e n k ih ajló o rg o n a b o k ro k virágzás idején m ás
növényekkel e g y ü tt festői látv á n y t n y ú jta n a k

nek egységesen összefüggő jellegei kölcsönöznek.

M ás fák k al és cserjékkel együtt a kerítéseken
kihajló, á tn ö v ő o rg o n a b o k ro k lom b tö m eg e laza,
k önnyed fo rm á k a t m u ta tó zöld terü let k ia la k u lá ­
sát eredm ényezi, am i virágzás idején festői lá t­
ványt nyújt. N éh án y jól g o n d o z o tt p éldánya ele­
gendő lehet a k á r egy egész k ert h atáso s díszíté­
sére. A hol a n agyobb m éretű b o k ro k a h a rm o ­
nikus té ra rá n y o k a t veszélyeztetnék, o tt a tö rp e,
illetve alacso n y növésűeket ültessük.
A z 1— 1,5 m m agas kis cserjék sziklakertekbe,
lépcsők, tám fa la k m ellett és pázsitfelületben,
szoliter cserjének ültetve k ü lö n ö sen jó l érvénye­

128
sülnek. De a nagyobb p ark o k b a telepített o r­
gonacso p o rto k at ugyancsak hatásosan egészítik
ki ezek a szélekre ültetett kis bokrok. Ahol az
átlátás biztosítása m ellett kell összefüggő, a la ­
csony cserjecsoportot k ialakítani, o tt önálló
foltban is szerepelhetnek, m ert pl. a S. laciniata,
S. micropitylla, S. afghanica nem csak virágával,
hanem lom bozatával is díszítő h atású .K ártev ő k
alig bántják, lom bozatuk egészséges, így k ö z­
parkokban is jól felhasználhatók.
A többi, középm agas és m agasabb növésű faj
sajátos tulajdonságai m iatt különösen alkalm as
virágdíszes kertrészek kialakítására. K özülük

N éhány jó l g o n d o z o tt és m egfelelő helyre ü ltetett b o k o r

a házikert legszebb dísze

9 Az orgona 129
A tö rp e növésű o rg o n á k kiváló szoliter cserjék

elsősorban a laza növekedésüek, könnyed és

kecses felépítésű virágbugáikkal, üde, kellemes
színfoltjai lehetnek a kertnek. A változatos fo r­
m ájú virágbuga, a finom abban árn y alt színek, a
későbbi virágzás és a b o k ro k különféle h abitusa
m ind olyan esztétikai lehetőséget kín ál, am it jól
érvényesíthetünk m inden kiültetésben. K erítések
mellé vagy p ark o k b a té rh a tá ro ló cserjének
ugyanúgy ültethetjük ezeket is, m int a nem es
o rg o n ák at, am elyekkel szem ben nagy előnyük,
hogy nem sarjadzanak. A felfelé tö rő növekedé­
süek különösen alkalm asak ilyen célra, m ert k e­
vesebb helyet foglalnak el a kertb en , pl. a
S. emodi, S. ohlata, S. tigerstecitii.

130
A középm agas és m agas növésű, széles b o k rú
fajok gazdag v irágzását szoliter cserjeként élvez­
hetjük teljes szépségükben, h a elegendő hely áll
rendelkezésünkre. (S . reflexa, S. sweginzowii,
S. villosa.)
A S. wolfii színes virágú példányai a S. pekinensis
és a S. am urensis fehér bugáival együtt nagyobb
cso p o rto k b a n vagy k ét-h á ro m b o k o r kisebb
együttesében rendkívül szépen m u tatn ak .
E lsősorban h ázikertekben g y ak o riak a nem es
orgonákból nevelt k isebb-nagyobb o rgonafák.
Ezeknél m u ta tó sa b b m egjelenésüek az erős n ö ­
vésű fajokból nevelt hasonló példányok. H a m ár
fiatal k o rb a n csak egy ág u k at hagyjuk növeked-

A m agas növésű b o k ro k a t n a g y o b b p ázsitfelületre szoli­

te r cserjének is ülteth etjü k

9* 131
H ázik ertek ékességei az o rg o n a la k

ni, a k k o r ezekből is rövid idő a la tt kifejlődik a

fa. T örzsü k rő l ne vágjunk le m inden o ld a lh a j­
tá st, in k á b b vágjuk vissza ezeket a törzs erő síté­
sére, és csak egy-két év után m etsszük le tő b ő l.
P a rk o k b a n is különleges ú jd o n ság n ak szám ítan a
a S. am urensis var. japonica törzses fája. Ez a
közepes m éretű p ark fa szép fo rm ájú k o ro n á já ­
val és jú liu sb a n nyíló virágbugáival nagy díszítő-
értéket képvisel. Fás á llo m án y o k szélére ültetett
kis cso p o rtjai vagy szoliter példányai pázsitfelü­
letben új színfoltot jelen th etn ek .

132
A színek érvényesülése m iatt nem k ö zö m b ö s,
hogy milyen k ö rn y ezetb en , m inek a h átteréb en
és milyen m ás növényekkel egy ü tt virágzik az
org ona. A színes virág ú ak csak teljes m egvilágí­
tásb an fejtik ki szín p o m p á ju k a t. A kék és lila
árn y a la to k b o rú s időben vagy félárn y ék b an el­
to m p u ln a k , fá ra d t, szürkés tó n u sú ak lesznek.
A S. i'u/^í/í'w-fajták színe in tenzívebb, ö n m a g u k ­
ban is jó l érvényesülnek, de fehér falú ép ü let
e lő tt a fehérek h a tá su k a t vesztik. O k k e rsá rg a fal
előterében a rózsaszín v irágúak sem lesznek d í­
szei a kertnek. Ezzel szem ben a sötét h á tté r, pl.
előnyösen emeli ki a világos színeket.

O rg o n a fá k p a ra sz th á z u d v a rán

133
A legtöbb o rg o n a lila, kék, rózsaszín és b iborlila
színű, ezért m in d en k o r fehér v irágúakkal társítv a
ültessük. Közel azonos szín árn y alato k együttese
kedvezőtlen szín k o m bin áció t eredm ényez. E zért
ellentétes vagy egym ástól tá v o la b b álló virág­
színek k erüljenek egym ás mellé. A nem es o rg o ­
nák sö tétk ék vagy sötétlila fajtái harm o n ik u s
m egjelenésűek egy halvány rózsaszín vagy az
egyetlen sárga virágú o rg o n a b o k o r társaság áb an .
A zöld lom btöm eg, a növényi zöld m in d en k o r
alkalm as h á tté r az ön álló an , illetve jó társításb an
virágzó o rg o n ák szám ára.
A legjobban úgy érvényesülnek, h a néhány más,
velük egy időben virágzó cserjét vagy fát is tele­
pítü n k m elléjük. Az április közepétől nyíló
„praecox h ib rid ek ” (pl. ’V au b an ’, ’L am artin e’)
együtt virágoznak a díszcseresznyével, díszmegy-
gyel és díszszilvával. A C erasm aviiim ’Plena’,
Cerasus vulgáris ’ R liexii’ fehér virágokkal b o rí­
to tt k o ro n á ja a rózsaszín és lila o rg o n á k szépsé­
gét kiemeli, de m ég h a tá so sa b b a k lehetnek a
díszkörte (P yrus elaeagrifolia) fehér virágú,
karcsú, laza, ezüstös lo m b k o ro n ájú példányai,
valam in t a fehér virágú m ájusfa ( Padus aviw n)
mellett.
A m ájusban nyíló o rg o n ák at még könnyebben
társíth a tju k különféle virágzó fával és cserjével.
Az Aesculus hippocastanum fehér, az A . carnea
rózsaszín virágtöm ege kiváló h á tté r lehet a dísz­
alm ákkal (M alus) együtt.
A fehér virágú o rg o n ák a vörös levelű díszszilva
{ Pnintis cerasifera ’N igra’) , a vérm ogyoró
(C orylus m a xim a ’A tropurpurea’) társaság áb an
különösen h atáso sak lehetnek. A különféle színű
o rg o n ák szép együttesét alak íth atju k ki, h a mel­
léjük m ás, alacso n y ab b cserjéket is ültetünk.
A Chenomeles piro sas rózsaszín, a C ylisus prae-

134
A lila o rg o n á k m ellé fehér v irágú S p ira ca t ültessünk

co x és M ahonia sárga, a Cerasus glandulosa fehér,

rózsaszín, az Amygcialus triloha rózsaszín, az
Exochorcia fehér virágú b o k rai m ind előnyösek,
a k o rai fajták m ellett. A jelen tő s fo rm a-, illetve
habitiiseltérést m u ta tó Cercis, T am arix és a k ü ­
lönböző színű p ü nkösdi rózsák ugyancsak jól
kiegészíthetnek egy-egy o rg o n a c so p o rto t. Leg­
szebben a Lahurniim sárg a színű és kecsesen lefelé
csüngő virágzatával d íszített k arcsú boko rfái
m ellett érvényesülnek a m ájusi o rg o n ák . De a
Caragana (b o rsó fa) ugyancsak alkalm as lehet
ilyen célra. Az o rg o n á k d ísz ítő h a tá sa a Lahurnw n-
mal azért a legkedvezőbb, m ert a fo rm á k és szí­
nek ellentéte m iatt igen szép esztétikai élm ényt
ny ú jtan ak . A későn, m ájus végén és jú n iu sb a n

135
nyíló o rg o n a fa jo k m ellé is k ö n n y en ta lá lu n k vi­
rág zásu k at jó l kiegészítő növényeket. A fák k ö ­
zül a Cladrasti.s hilea fehér fü rtö k k e l b o ríto tt k o ­
ro n á ja vagy a C rataegusok fehér és rózsaszínű
vírágtöm eg e a d h a t kedvező h á tté rt az o rg o n á k ­
nak. A cserjék közül a Spiraea, Philadelplms,
D eutzia, V ihunm m , W eigela stb. egy-két p éld á­
nya h a rm o n ik u s szín foltképzésre jó l felh aszn ál­
ható.
A felso ro lt p éld ák k al csak a v á lto z a to s leh ető sé­
geket k ív á n tu k érzékeltetni. É ppen ezért ne a rra
tö re k e d jü n k , hogy ezek közül m inél tö b b e t ül­
tessü n k a k ertb e, m ert a k k o r e lő fo rd u lh a t, hogy
a sokféle szín együttesében az o rg o n á k d ísz ítő ­
h a tá sa jelen ték telen n é válik.
A k ü lö n b ö z ő időben nyíló o rg o n á k kedvező lehe­
tőségeket k ín áln ak az o rg o n av irág zás id ő sz a k á ­
nak kibővítésére. E zért a k ö v etk ező k b en részle­
tesebben fo g lalk o zu n k a virágzási id ő szak o k k al.
A le g k o rá b b a n virágzók április m áso d ik felében
d íszíth etik kertjein k et. A S. ohlata fajtái á p ri­
lisban, a S .X liya zin lh iJio ra fa jtá k á p rilis 15—
m ájus lO-ig terjed ő időben virág o zn ak . A S.
puhescens április 25— m ájus 20 k ö z ö tt nyílik.
Á prilis végén, m ájus elején virágzik a S . vulgáris,
és néhány n ap o s eltéréssel követi a S .X p e rsic a ,
m ajd a S .X c h in e n sis, am inek virágzása á tn y ú lh a t
jú n iu sra is.
A követk ező c so p o rt á lta lá b a n m ájus 20—jú n iu s
20 k ö z ö tt nyílik. Ilyen a S. m eyeri, S. rillosa, S.
josikaea, S. wolfii, S. sweginzowii, S. julianae,
S. Iienryi.
A jú n iu s I— 30-ig terjed ő időben virágzik a S.
reflexa, S. pekinensis, S. emocU, S. am urensis, S.
tigerstecitii, S. romentella. A S. am urensis var.
Japonica jú n iu s 10 jú liu s 10. k ö z ö tt virágzik.
A felso ro lt id ő p o n to k átla g é rté k ű ek , és a jelzett

136
id őszakon belül, az időjárási k ö rü lm én y ek tő l
függően elto ló d áso k lehetnek. A virágzás kezdete
nag ym értékben függ a te rü le t fekvésétől. Jó péld a
erre a 5. vulgáris virágzása, am i h azán k egyes
vidékei k ö zö tt 40 n ap o s eltérést is m u tat. M eg­
figyelések szerint az ország déli részén m ár április
10- -20. k ö z ö tt, a B akony m ag asab b szintjein és
az É szaki-középhegységben virágzik legkésőbb,
m ájus 10— 20. k ö zö tt. Az A lföldön és a D u n á n ­
túl sík, illetve alacso n y ab b területein g y akran
m ár április 25— 30. k ö z ö tt van a virágzás, az o r­
szág nyugati h atárv id ék én pedig m ájus 1 10-e
környékén.
Meleg tavaszi időben h a m a r elnyílnak a virágok,
m íg hűvös időben a virágzás to v á b b ta rt. A ké­
sőbb nyíló fajok az ország k ü lö n b ö ző területein
ugyancsak eltérő időben nyílnak, de a későbbi
egyenletesebb hőm érséklet m iatt az egyes te rü ­
letek közö tti eltérés nem olyan n ag y arán y ú és
észrevehető.

A szépen virágzó b o k ro k ró l v a n d ál kezek g y a k ran letö r-

deiik a v irág o t

137
Az eddigiekből kitűniic, iiogy az orgonavirágzás­
sal kapcsolatos élm ényünket helyes válogatással
és csoportosítással gazd ag ab b á tehetjük.
Az orgo n ák többsége jelentős nagyságú b o k o rrá
fejlődik. Ezért kiskertekben kerüljük a túl sűrű
ültetést, m ert ez idővel zsúfoltságot okoz. Á lta­
lában a 2,5— 3 m-es ültetési távolság legyen
irányadó. Ennél sűrűbben csak ak k o r ültessük a
b o k ro k a t, ha azo k at rendszeres m etszésben ré­
szesítjük vagy tö rp e növésüek. N agy területen
— elsősorban p ark o k b a n — lehetőség nyílik
arra, hogy változatos o rg o n acso p o rto k at ültes­
sünk. Az ebből ad ó dó lehetőségeket m indenkor
használjuk ki. Sajnálatos azo n b an , hogy díszítő
h a tásu k a t gyakran vandál kezek tönkreteszik.
T öbbek k ö z ö tt ez az o k a an n ak , hogy egyre ke­
vesebb o rg o n át ü ltetünk a p ark o k b a. E nnek elle­
nére k ö z p ark o k b an is nagyobb szerepet kellene
szánni a különféle o rg o n afajo k n ak és -fajtáknak,
m ert ha tö b b et ültetünk belőlük, talán a tördelés
o k o zta hiányok sem lesznek oly szem betűnőek.
Ha a növények megbecsülése és védelme az em be­
rek go n d o lk o d ásáb an felülkerekedik a „virá­
got lopni nem b ű n ” önző gondolk o d ásm ó d ján ,
a k k o r többen és hosszabb ideig g y ö n y ö rk ö d h et­
nek a tavaszi orgonavirágzásban is.
T öbb orgonafaj sövénytelepítésre is alkalm as. A
S. vulgarishól m agas, n y íro tt vagy nyíratlan sö­
vényt ültethetünk. R eprezentatív p ark o k b an
azo n b an sarjadzása m iatt nem alkalm as. N yí­
ratlan, virágával is díszítő ta k a ró cserjesornak
kiváló. De a többi sűrű növésű o rg o n át is fel­
használhatjuk ilyen kiültetésre.
Az optim ális életfeltételek ism ertetésénél szó
esett az orgo n ák nagyfokú tűrőképességéről és
arró l, hogy az átlagosnál rosszabb ado ttság ú ta ­
lajba is ültethetik. Jó m inőségű h o m okon szé-

138
pcn virágzik a S .X c h in e n sis és a szárazság tű rő
S. ohialci. A S. pubescens és a S .X p e r s ic a száraz,
törm elékes talajo n is megél, ha legalább egy k e­
vés hum uszos földet ta lá ln a k a gyökerek. Ilyen
a d o ttsá g ú helyen ültetésk o r cseréljük ki jó m in ő ­
ségű földdel a g ö d ö r ta la já t, m ert így b iz to síth a t­
ju k kezdeti jo b b fejlődésüket. M egerősödve, a
tö b b éves példányok m ár visszaesés nélkül tű rik
a kedvezőtlen k ö rü lm én y ek et és rendszeresen vi­
rágoznak . A S. viilgarisX enyhén szikes terü le te k ­
re is ülteth etjü k . A rászem zett nem es fajták kellő
g ond o zás m ellett kielégítően fejlődnek és v irá ­
goznak h o m o k o s vagy kavicsos ta la jo n is. T a la j­
cserével n y u g o d tan ü lteth etjü k , csak a telepítés
után 3— 4 évig rendszeresen ö n tö zzü k , k ap álju k

ff

V a d o rg o n á b ó l nevelt n y íra tia n sövény

139
és m etsszük a b o k ro k at. A v ad o rg o n a sarjadzá-
sát jól h asznosíthatjuk rézsűk m egkötésére, pl.
utak, vasutak bevágásainak és feltöltéseinek ta ­
lajvédő betelepítésére. Sűrűsödő b o k ra kiválóan
alkalm as hófogó és széltörő védősávok létesíté­
sére a k á r önállóan, a k á r m agasabb növénycso­
portok szélére telepítve. Köves, törm elékes vagy
eróziónak kitett dom bo ld alak beültetésére is fel­
használhatjuk, m ert terjedő sarjaival a talajt
m egköti. Sarjait könnyen, nagy töm egben
gyűjthetjük, majd iskolázó nevelés után vagy
ak ár anélkül, azonnal végleges helyükre ültethet­
jük. Jo b b , ha egyöntetű és fejlett gyökérzetű n ö ­
vényeket használunk ezeknél a telepítéseknél,
ezért aján lato s egy-két évig nevelni az ilyen sar-
jak at.
Az org o n a városi p ark o k b an is kiválóan m egállja
a helyét. Levelei egészségesek, kártev ő k alig
pusztítják, a szárazságot és a levegő szennyezett­
ségét jól tűri. M agas növésű bokrai jól felfogják
a p o rt és csökkentik a zaj h atását. A n álunk gyak­
ran ültetett LonicerawA és Philaclelplmsszíú szem ­
ben lényegesen jo b b cserje. A legtöbb orgona-
faj lom b o zatát késő őszig m egtartja, és csak a
fagyok b eálltak o r hullatja levelét.

Gondozási és ápolási munkák

Ü ltetéskor figyeljük meg, hogy az oltványokon

nincs-e véletlenül vadhajtás, m ert azt ilyenkor
még könnyűszerrel el tu d ju k távolítani. A jánla­
tos az oltványok gyökerét ültetés elő tt agyag­
pépbe m ártani. A gyökereket csak kism értékben
m etsszük vissza, a vesszőket azonban rövidre,
3—4 fejlett rügypárra. A vissza nem vágott vagy
hosszan m eghagyott vesszők rügyeiből sok haj­

140
tás fejlődik, de ezeket a gyökérzet nem tu d ja
ellátni vízzel, táp an y ag o k k al, és a növény elpusz­
tul. Az o rg o n a b o k ro k a t 6 0 X 6 0 X 6 0 cm -es g ö d ­
rökbe ültessük. Az o rg o n a szereti a kem ény ül­
tetést, ezért a talaj töm örítésérő l go n d o sk o d ju n k ,
és a töveket ültetés után iszapoljuk be. N yáron,
száraz időben néhány alkalom m al meg kell ö n ­
tözni, és a talaj p o rh an y ítását nem szabad elha-

A Syringa vulgáris villás clág azó d ásait néhány évenként,

v á lta k o zv a m etsszük rö v id csap ra

141
L egalább 3— 4 évenként végezzük el a ritk ító m etszést.
R itk ítá s elő tti álla p o t

nyagolni. A m ásodik évben se engedjük virágoz­

ni a b o k ro k a t, ezért tavasszal 3— 4 r ügyes csa­
p o k ra vágjuk vissza. M ájusban hajtásválogatás-
sal segítsük a vázágak kifejlődéséi. A z esetleg
elő tö rő sarjak at vágjuk ki. A h arm ad ik évtől
k ezdődően a m egfelelően g o n d o zo tt o rg o n a b o k ­
rok m ár rendszeresen virágoznak. Fő törekvé­
sünk legyen a fiatal növények arán y o s fo rm ájá­

142
nak a kialak ítása, ezért a to v áb b i években se
hagyjuk m ag u k ra növényeinket.
G y ak ran tap a sz ta lju k , hogy az elü ltetett
o rg o n a b o k ro k k a l a késő b b iek b en nem tö rő d n e k ,
m ert so k an úgy g o n d o lják , hogy szám o ttev ő
g ondozás nélkül is m egélnek. Egy ideig v aló b an
évenként rendszeresen virág o zn ak , és csak hosz-
szabb idő u tán lesz szem b etű n ő az e lb u rjá n z o tt
b o k ro n , hogy a nem es rész virágai helyén a vad-

R itk ító m etszés u tán i á lla p o t

143
A h a jtá so n virágzó fa jo k n a k ilyen erőteljes, éves vesszők­
ből e lő tö rő hajtásain nyílnak a legszebb virágbugák

alany bugái szépítik a csúnya m ulasztásokat.

K ezdettől fogva az egyik legfontosabb teendő az
előtörő sarjak eltávolítása. Ezeket m indig m é­
lyen, az alap ju k n ál kell kivágni, A talaj felszínén
visszavágott sarjak sű rű n elágazódnak és nehe­
zítik a talajápolási m unkát.
A másik alapvetően fon to s m u n k a a rendszeres
metszés. A virágzó cserjéket, így az o rg o n át is,

144
rendszeres metszéssel késztetjük folyam atos vi­
rágzásra, de az arányos b o k o rfo rm a k ialak ítását
és m egtartását is metszéssel érjük el. Az o rg o n a ­
b o k o r csúcsi részeinek növekedése intenzívebb,
míg oldalt és alul kevés elágazódást nevel. Ez
a szabadon álló példányoknál kevésbé szem be­
tű n ő , de m egfigyelhetjük, hogy az idős vagy egy­
m ást árnyékoló b o k ro k csak a felső részükön
virágoznak.

10 A z orgona 145
A v a stag a b b ágrészeken m egjelenő rügyek a rra figyelm ez­
tetn e k , hogy ifjításra szorul a b o k o r

A S. vulgáris fajták vesszőinek csúcsán a páros

rügyekből virágzat vagy leveles h ajtás fejlődik.
H a virágzat, a k k o r közvetlenül a la tta , a k ö v et­
kező rü g y p árb ó l tö rn e k elő a to v áb b n ö v ek ed ést
biztosító hajtások. Ezek a p áros rügyállás m iatt
m indig villás elágazódásúak. Az idős, nem m et­
szett b o k ro k o n a h ajtáso k egyre n ag y o b b szám ­
ban fejlődnek és egyre röv id eb b ek lesznek. Eze­
ken sok kisebb virágbuga nyílik, de egy idő után
nagyo b b részük csak leveles h a jtá st hoz. A re n d ­
szeres m etszés h a tá sá ra kevesebb, de erőtelje­
sebb, virágzóképes hajtás fejlődik.
Az o rg o n a m etszésénél vegyük figyelem be, hogy
a leggyak rab b an ü ltetett k erti o rg o n áin k csúcs­
rügyből virágoznak. H a helytelenül végezzük a
m etszést, a k k o r a virágaitól fosztjuk meg a b o k ­
ro k a t. E zért csak elvirágzás u tán lehet a virágzás
k á ro so d á sa nélkül m etszeni. Ez a m etszés, ha
nem is tu d a to sa n , de lényegében m egtörténik,
a m ik o r a v irág o k at levágják vagy letépik és a

146
visszam aradó csonk rügyeiből ism ét k ih ajt a
növény.
Az orgo n a a hajtásfejlődéssel egy időben virág­
zik. A vessző csúcsán nyíló b u g a a la tt a legerő­
sebb, ettől lefelé fo k o zato san gyengébb h a jtá so ­
k a t találu n k . H a az elvirágzott részt rövidcsapra
m etsszük, ak k o r rendszerint az összes addig fej­
lő d ö tt h ajtást is eltávolítjuk és ú jab b k ih ajtásra
késztetjük a növényt. Ez jelentős veszteséget

10* 147
okoz, és gyengítjük vele a b o k ro k at. Az erőteljes
növekedésű példányok hosszabb vesszőin még
lehetőség nyílik arra, hogy a legalsó hajtások a
visszam etszés után m egm aradjanak és tovább
fejlődjenek. Erre a m etszésre azonban gyakran
nem kerül sor, m ert m ájusban a sok egyéb kerti
m u n k a m ellett nem szánnak rá időt.
R endszeresen vagy a k á r esetenként a lk alm azh at­
ju k a m ásik metszési m ódot is, am ik o r télen az
org o n a villás elágazódásait a váltóm etszés elvei
szerint vágjuk vissza. Ez abból áll, hogy a villás
elágazódások egyik ágát rövid csap ra vágjuk és
csak a m ásikon hagyjuk virágozni. A villa meg­
h agyott ágán teh át virágok, a m ásik, rövidre
m etszett részén pedig a következő évben virágzó
vesszők fejlődnek ki. Elm életben feleannyi virág

148
nyílik a b o k ro n , m int az előbbi m ódszer szerint
végzett metszés után. A következő évben a le-
virágzott részt m etsszük vissza. Az ilyen m ódon
végzett m etszésnek szám ottevő előnye, hogy az
elágazódások leszorításával fékezzük a b o k o r
felnyurgulását, ezenkívül minden évben virágzó­
képes vesszők fejlődnek és a kevesebb virág
szebb, erőteljesebb lesz.
H a idősebb b o k ro k a t ak aru n k ritk ítan i, ak k o r a

Idős, alacsony, visszavágott b o k o r ú jo n n an kifejlődött

ágai

149
A S yringa v u lg árisra jellem ző g allyrészeket a jelz ett
helyen v á g ju k vissza, h a év en k én t rendszeresen m etsszük
a b o k ro k a t

vastagabb ágrészek villás elágazódásait is ilyen

elv szerint lehet metszeni. Ezzel elérjük a b o k ro k
kism értékű, folyam atos ifjitását.
G y a k o rib b eset, a m ik o r nem metszik az orgona-
b o k ro k a t. A legcsekélyebb gondozási m u n k a ,
amire viszont feltétlenül szükség van, az, hogy
legalább 3— 4 évenként ritkítást végezzünk. En-

150
iiek során tőből vágjuk ki a bokor belső részén
sűrűn álló vastagabb ágakat és a felnyurgult
részeket villás elágazódásnái rövidre metsszük.
Ilyenkor távolítsuk el a befelé fejlődő ágakat és
az egymást keresztező valamint a beteg vagy
tö rö tt részeket is.
A hajtásokon virágzó fajokat ritkábban kell met­
szeni. Virágot hozó hajtások azonban csak az
erőteljes éves vesszőkön fejlődnek. Ezért néhány
évenként ritkító metszéssel, részleges ifjitással
fokozzuk az ilyen vesszők kifejlődését.
Minden orgonafaj jól tűri a metszést. Az elha­
nyagolt, öreg bo k ro k a t a vastag ágrészek rövidre
vágásával lehet ifjítani. Ifjitás után a ritkítás és
az alakító metszés elvei szerint nevelhetjük ki
ismét a bokrokat. Metszéskor a gyenge, alsó
gally- és ágrészeket ne vágjuk le, ne tisztogassuk
fel a növényeket, mert ezek a kisebb elágazódá-
sok növelik a lombfelületet és eltakarják a csu­
pasz törzs- és ágrészeket. A vadalanyon álló
bokrok ifjitás után sarjadzásra hajlamosak, de
ha helyreáll a gyökérzet és a lombfelület egyen­
súlya, a kko r már csökken a sarjadzási készség.
Elvirágzás után vágjuk le a virágzati maradványt,
hogy a termésérlelés ne vonja el a tápan yagok at
a virágrügyektől. Ősszel sekélyen ássuk fel a b o k ­
rok talaját.
Az orgonának tö bb kártevője és kórokozója van,
de rendszeres védekezésre, permetezésre nincs
szükség. Ritkán lép fel súlyosabb kártétel, ami
ellen esetenként kell védekezni.

151
Az orgona hajtatása

A z em b e re k szeretik a változatosságot. A zord

téli h a n g u la to t legalább a s z o b á b a n igyekeznek
feloldani, b a rá tsá g o sa b b á tenni h a jta to tt n öv é­
nyekkel. G y a k ra n egy vá z áb a n nyiló C onm s-
vagy Forsythia-ág is a tavasz h a n g u la tá t idézi a
lakásban. Az emberi k u ltú ra fejlődésével a te r ­
mészettől való függés felszámolása egyre h a té ­
k o n y a b b techn ik ai eszközökkel valósul meg.
E nnek eredm én yek ént a virágok h a jta tá sát is
ko rszerű berendezésekkel és m ódszerekkel vé­
gezhetjük.
Az o r g o n a különösen alkalm as hajta tá sra, mert
virágkezdem ényeiből m ár tél elején kön nyen k i­
b o n ta k o z n a k a szép virágbugák. E lődeink régen
ki is h a sz n á ltá k az ebben rejlő gazdasági leh ető ­
séget, m ert óriási töm egben h a jta ttá k a télen is
virágot igénylő vásárlóközönségnek.
Az org on aterm esztés k u ltú rá ja F ra n cia o rsz á g ­
ban fejlődött ki először, itt kezdtek foglalkozni
hajtatásával is. T u d u n k arról, hogy M athieu
kertész O rle a nsb an m á r 1774-ben h a jta tta a
S. vulgáris ’M a rly Rouge’-t. Berlinben 1820-tól
k ez d ő d ő e n h a jta ttá k , először csak kisebb meny-
nyiségben. Hosszú ideig a franciák látták el elő ­
nevelt tövekkel a kertészeteket. N é m eto rsz á g b an
francia im po rtany agg al 1870-től vette kezdetét a
n ag y o b b a rán y ú hajtatás. Berlinben a század

152
közepe táján évente 40 000 földlabdás tövet, ké­
sőbb F ran kfurtb an évente 100 000 tövet ha jta t­
tak. Ez m ár az o rg on a nagy divat-korszakának
idejére esik, ami 1890— 1910 körül érte el csúcs­
pontját. Ebben az időben egyedül Párizs mellett
100 ha területen nevelték és évente 100 -150 ezer
tövet hajtattak a francia főváros lakossága ré­
szére. A fellendülés üteméből és az eladott meny-
nyiségből arra lehet következtetni, hogy ebben
az időben óriási üzlet volt az orgo na termesztése
és hajtatása.
Az 1920-as évekből fe nn m a ra d t a datok szerint
N y u gat-E urőp ában évente 2,4 millió szálat for­
galmaztak. A legnagyobb arányú org ona te r­
mesztés és -hajtatás H ollandiában, Aaismeerben
alakult ki. Az itteni dísznövénytermesztés fejlett­
ségét tükrözi, hogy 1905 óta nevelnek hajtatásra
szánt töveket, melyeknek jó részét exportálják.
1957-ben m á r 111 ha-on termelték, és a virágár­
verésen 8,6 millió szálat forgalm aztak, aminek
60%-át exportálták.
A hazai org on ahajtatást külföldön tanult, vala­
mint külföldről idetelepült szakemberek vezették
be. A legjelentősebb termesztési bázis először a
főváros mellett, Soroksáron alakult ki, ahol
tö b b kertészetben hajtatták, de az utóbbi évek­
ben már csak elenyésző mennyiségben foglalkoz­
nak vele. ftt, kb. 1906-tól, Bernolák G á b o r k er­
tészetében kezdték üzemszerű méretekben haj­
tatni az orgonát, ami néhány évtized alatt a
környező kertészetek speciális k ultúrája lett. T a ­
lálunk a d a to k a t, melyek szerint m ár k orá bb i ere­
detű a hazai orgon ahajtatás, de ezek az adatok
nem bizonyítottak. Az említett kertészetben al­
k alm azott Bressier H erm án főkertész részére ki­
állított tanúsítványból kitűnik viszont, hogy
1904-ben állt m u n k áb a és eredményesen dolg o­

153
zott. A k o rtá rsa k visszaemlékezései szerint k o ­
rábban itt sem h a jtattak o rgonát, csak a külföld­
ről idetelepült Bressler és Lorenz nevű kertészek
kezdeményezésére indult meg ez a m unka. A szá­
zad elejétől szám ottevő m értékű hajtatás folyt
még egy-két fővárosi kertészetben is, gyakran
im portnövényekkel. H a jtattak a Váci M agy ar—
Belga K ertgazdasági Rt. telepén, tu d u n k a Vár
kertészetében végzett hajtatásról és a M argit­
szigeti Rt. orgonaterm esztéséről, ahol nemcsak
im portált, hanem saját nevelésű any ag ot is haj­
tattak . K ülönösen figyelemre méltó, hogy a M a r ­
gitszigeten a ’M arylensis’ fajtát zölddugványról
is sz a p o ríto ttá k és kis m éretű,cserepes org on át
neveltek belőle. A felsoroltakon kívül néhány
egyéb, elsősorban a főváros vonzáskörzetében
m ű k ö d ő kertészet is h ajtatott kisebb mennyiség­
ben orgonát.
Az utóbb i évtizedekben előretört vágottvirág-
k u ltú rá k , m int pl. a szegfű, messze túlszárnyal­
ták az o rgonát. N álu nk annyira, hogy 1969-ben
az eladott szegfű mennyiségéhez viszonyítva az
o rg o n a csak 0,8— 1,25%-kal szerepelt a virág­
kereskedelmi forgalom ban. H a jta tása jelenleg
m élypon to n van, m ert csak egy-két kis kertészet­
ben foglalkoznak vele. A téli vágottvirág-piacon
alig játszik szerepet, a cserepes o rg o n a pedig
k u rió z u m n a k számít. Világviszonylatban k im u ­
ta th a tó a v ág ott virágok iránti kereslet növeke­
dése. Ezen belül a szegfű és a rózsa forgalm a
egyenletesen em elkedő tendenciát m utat. A szá­
lasán értékesített o rg o n a forgalm a külföldön
mérsékelt ütem ben emelkedik. A cserepes növé­
nyek k özött, ta rtó s díszítő hatásu k miatt, a levél­
dísznövények kedveltebbek. Elképzelhető vi­
szont, hogy az o rg o n a kis méretű, szépen virágzó
cserepes példányai az újdonság erejével hatn ak

154
és érdeklődést keltenek. H ajtatása korszerű tech­
nológiával csaknem n ap ra időzíthető, igy ezek a
kis cserepes növények az ünnepek kiugró virág­
keresletét, változatosságot nyújtva segítenek ki­
elégíteni. A vágottan értékesíthető, hajtatott o r ­
go nának viszont az eddiginél sokkal jelentősebb
szerepe lenne az év első hónapjaiban. A szegfű
és a rózsa csak nagy költséggel virágoztatható
erre az időre. Ezzel szemben az orgo na egysze­
rűb b ku ltú rá já n ak évi ráfordításai lényegesen
kisebbek, munkaigénye nem nagy, termesztése
kevés szakm unkás foglalkoztatását igényli. Az
előző két növény üveg alatti nevelésének és virá-
g oztatásán ak bonyolult folyamatával szemben
az orgo na szabadban kialakult virágkezdemé­
nyeiből rövidebb idő alatt b o n ta k o z n a k ki a vi­
rágbugák. Ilyen előnyei miatt kultúrája gazdasá­
gosan művelhető. A jelenlegi helyzetet semmi
sem indokolja, ezért hajtatásával m indenképpen
foglalkozni kellene. Természetesen egyik divatos
virágot sem lehet helyettesíteni orgonával, mert
sajátosságaiból eredően összes virágkereskedel­
mi forgalm a mindig kisebb m arad, mint az üveg­
házban folyam atosan fejlődő és nyíló virágoké.
Ennek az a m agyarázata, hogy az orgona, még
hajtatva is, ink ább időszakos jellegű növény.
Egyszerre virágzik, ezért csak szakaszosan haj­
tatva lehet hosszabb időre kiterjeszteni virágzá­
sát. T ulajdon képp en az év bármely időszakában
virágozhat, a hűtve tárolt tövek még nyáron is,
de erre nincs szükség. Kertészeti k ultúránkból
a zonban nem hiányozhat a télen és ko rán tavasz-
szal nyíló orgona, mert a virágkereskedelem
m indenk or gazdag áruválasztékot igényel. Hazai
kereslete jóval nagyobb lenne, ha kellő mennyi­
ségben termelnék. Emellett az északi országokba
irányuló export lehetőségét is érdemes volna

155
megvizsgálni. Az exportnak a középkorai, korai
és késői hajtatásban hasznosítható napfényener­
gia ad realitást. L955-ben a főváros „Virágért”
üzleteiben csak 27 000 szálat forgalmaztak. Saj­
nálatos tény, hogy napjainkban sem jo b b a hely­
zet, m ert egy jelentősebb hajtatótelep org o n a ­
á llom ánya éppen kiöregedőben és pusztulóban
van. Helyette újabb még nem létesült, pedig jól
megválasztott déli fekvésű területen egy nagy­
üzemi hajtatótelep, mint kiegészítő üzemág, gaz­
daságosan m űködhet. Legkorszerűbb megoldása,
am ik or gördülő üvegházak alatt hajtatjuk. A jó
kihasználás érdekében könnyen társíthatjuk az
ősszel virágzó Chrysanthem um és a nyáron ter­
meszthető Asparagus kultúrájával.
Az e lm ondottakból következik, hogy az orgona
hajtatása semmiképpen sem elhanyagolható kér­
dés, és jelentőségének megfelelően kell vele fog­
lalkozni.

A hajtatás élettani kérdései

A legtöbb hazai fás növény ősszel lehullatja

lombját, élettevékenységét fokozatosan beszün­
teti, majd tavasszal ismét kizöldül. Az életrit­
m usnak ezt a váltakozását a fatest évgyűrűi is
tükrözik. Ősnövényi m aradv ány ok on látható év­
gyűrűk bizonyítják, hogy a hideg és meleg év­
szakok szabályosan bekövetkező váltakozása
már sok évezred óta hat a növényekre. A növény­
nemzedékek végtelen során keresztül ez a hatás
a mai fás növények életritmusában örökletessé
vált. Ezért télen nyugalmi állapotba kerülnek.
Ez nem jelenti az életfolyamatok teljes szünete­
lését, mert k im u ta th a tó a minimálisra csökkent
anyagcsere, a kis mértékű légzés, a ra ktá ro z ott

156
tá p a n y a g o k kémiai á talakulása. Természetes
kö rü lm ény ek k özö tt ez a nyugalmi időszak a t a ­
vaszi rügyfakadásig tart. Régen megfigyelték
m ár, hogy szokatlanul egyhe időjárás h a tá sára
a növények rendellenes időben is kihajtanak.
A téli h ajtatás az o n b an nem vezetett m indig
eredm ényre. A nyugalmi időszak gyakran olyan
mélynek bizonyult, hogy ilyen á lla p o tu k b a n a
növények a mesterségesen biztosított kedvező
életfeltételek ellenére sem h ajto tta k ki vagy csak
korcs h ajtások at neveltek. M ár o k tó b er elején
üvegházba helyezett o r g o n a b o k r o k pl. még m á r ­
ciusban sem hoztak szép virágokat. H a viszont
természetes körülm én yek között, néhán y napig
fa gypont alatti hőm érséklet éri a rügyeket, ak k o r
a hideg h a tá sá ra lezajlanak azok a belső á ta la k u ­
lások, ami után a kihajtás zav artalanul m egindul­
hat. M e gkü lö nb öztetün k tehát egy szükséges
vagy önkéntes nyugalmi időszakot, a m ik o r a n ö ­
vény külső környezetétől függetlenül, belső o ko k
m iatt van nyugalo m b an. Az o rg o n a ebben az
időben csak különleges kezelések h a tá sá ra fej­
leszt értékesíthető virágokat. T ö b b olyan k ü lö n ­
leges kezelési módszert ism erünk, melyek segít­
ségével m ár szep tem ber— o k tó b e r h ó n a p b a n
m egkezdő dh et a hajtatás.
ilyen m ódszer lehet az éterkezelés, a m ik o r a h a j­
ta tó h á z b a n , 10— 20 °C -on, egy-két napig, 30—
70 g/m''* étert párolo g ta tu n k . Az étergőzök h a t á ­
sára a virágrügyekben lezajlanak azok a kémiai
átala k u lá so k , am elyek a hajtatást lehetővé teszik.
Az o rg o n a tö v e k gyökereit tőzeg- vagy h o m o k ­
terítéssel védjük az éter gőzétől.
A földlabdás és cserepes h a jta tá sba n régen kiter­
jedten a lk a lm a z tá k a melegvizes kezelést. F ű tö tt
medencében 32— 38 °C-os vízben, 12 -15 órán
á t á z ta ttá k a fejjel lefelé ló gatott b o k ro k vesszőit

157
és a rügyeit. A kezelés h atása helyi jellegű és
lap p a n g ó , mert u gyanazon a tö v ö n csak a kezelt
rügyekből fejlődik virág és a kezelés h atása 3— 5
hét m úlva is érvényesül.
A ciánozás is alk alm as a nyugalmi időszak m eg­
szakítására. H erm etik usan zárt h a jta tó h á z b a n
30— 35 °C -o n, I ó rá n keresztül, 20 g/m® ciángázt
lehet adagolni. S zóba jö h e t még az állandó megvi­
lágítás is. T ermészetes környezetben ősszel, a fa­
gyok beköszöntével szűnnek meg a hajtatást
gátló belső tényezők. Ezt követően az org o n a
m á r csak a kedvezőtlen téli időjárás miatt van
n yu ga lo m b a n , melyet kényszernyugalm i á lla p o t­
nak nevezzük. Ilyenkor m ár a mesterségesen biz­
tosított kedvező életfeltételek h a tá s á r a minden
egyéb kezelés nélkül szépen kivirágzik.
A mesterséges megvilágítás a korai ha jta tá sba n
az egyéb kezeléseken kívül is előnyös, m ert siette­
ti a virágzást, és a hajtatás elején a virág fürtök
kis m értékű és szükséges m egnyúlását segíti elő.
Ezt eddig a h a jta tó h á z elsötétítésével érték el. A
megvilágítás id ő ta r ta m a fo ly a m a to s vagy napi
12 ó r a legyen. Az o r g o n á n a k n agy on kis, 12
W /m - fényintenzitásra van szüksége, am it izzó­
lámpával vagy fénycsővel k önnyen bizto síth a­
tunk.

A hajtatás módjai

A hajtatás lehet korai, kö zép ko rai és késői. Ezen

belül a k ü lö n b ö z ő id ő p o n to k b a n h a jta tó h á z b a
ra k o tt tövekkel vagy a mobil h a jta tó h á z részleges
fűtésével sz akaszolhatju k a virágzást, flyen m ó ­
d o n csaknem fo ly a m atosa n lesz értékesíthető vá­
go tt virágunk.
Lényeges a z o n b a n , hogy a virágkereskedelm i

158
forgalom a la k u lá sá h o z igazodva időzítsük egy-
egy szakasz nyílását, mert az o r g o n a iránti keres­
let elsősorban név napok és ünnepek idején ki­
ugró m értékű. így pl. n ovem ber végén, d ecem ber
elején és különösen karácson y táján értékesíthető
nag y o b b mennyiségű korai hajtatású orgona.
Ezt követően csak fe b ru á rb a n jelentkezik n a ­
gyob b kereslet az o rg o n a iránt, és ettől kezdve
egyenletesen em elkedő a forgalm a, ami a k ö z b e ­
eső névn a p o k , valam int a húsvéti ü nnepek idején
kiem elkedő csú cso kat m utat. Április végén, m á ­
jus elején m á r a sz a b a d b a n virágzó o rg o n á k egy­
szerűbb csokrait árusítják m indenütt.
Az ára k alakulása a forgalom növekedésével
szemben természetesen ellentétes irányú. A ki­
sebb ráfordítással előállítható, késői hajtatásból
szárm azó , nagy o b b m ennyiségű árut f o k o z a to ­
san csök k e n ő á ro n lehet eladni.
H a a k ü lö n b ö z ő időben h a jta to tt o rg o n a r á fo r­
dításait és h o zam ait összehasonlítjuk, a k k o r ki­
derül, hogy a fe b ru á rra és m á rc iu sra nyíló haj­
ta to tt o rg o n a termesztése a leggazdaságosabb.
A ja n u á r b a n virágzó o rg on a , az ebben az idő­
szakb an ta p a s z ta lh a tó alacsony kereslet miatt,
gazdaság osan nem fo rgalm azh ató . A különféle
hajtatási m ó d o k beállításánál ezeket a sz e m p o n ­
t o k a t íigyelembe kell venni.

Földlabdás hajtatás

Ez a m ódszer az o rg o n a korai h a jta tá sá ra a leg­

alk a lm a sa b b . Előnye, hogy kis területről a leg­
n ag y o b b h o z a m o t kapjuk. A h a jta tá sra szánt
tövek előnevelése m á r a faisko lában kezdődik,
úgy, aho gy an azt a szaporításról szóló részben
ism ertettük. G y a k ra n egyéves szemzésű cseme-

159
A h a jta tá sra nevelt töveket röv id csap ra m etsszük

téket ültetnek 6 0 X 5 0 cm-es térállásra, a hajtatás

céljának megfelelő fajtából.
A hajtatás eredménye miatt fontos, hogy minél
több virágzóképes vessző legyen a töveken.
Ezért jó, ha egy helyen kerül sorra a nevelés és
a hajtatás is. Emiatt az orgonah ajtató kertésze­
tek rendszerint nem vásárolják az oltványokat,
hanem végleges helyükre telepített alanycseme­
téket szemzenek be, és a töveket helyben nevelik,
így a terület kihasználása nem gazdaságos, de a
szaporítástól egészen a hajtatásig ugyanaz a szak­
ember végez minden ápolási és nevelési m unkát,
ami a sikeres hajtatás biztosítéka lehet.
Ha egyéves szemzésü növényeket telepítünk, a k ­
kor ezeket ültetés után egy fejlett rügypárra kell
visszavágni. Az átültetés visszaveti növekedésü­
ket, ezért nem szabad töb b rüggyel túlterhelni a
növényeket. H árom év alatt lesznek olyan fejlett-

160
ségűek a tövek, hogy h a jta tá sra a lk a h n assá vál­
nak. Ennek egyik feltétele a tavaszi vissza-
metszés.
A helyben sza p o ríto tt és felnevelt egyéves szem-
zésíí növényeket tavasszal 2 - - 3 r ü g y p á rra vágjuk
vissza és m űtrágyázással segítsük növekedésüket.
Kétéves nevelés után — ha legalább 5 1 virág­
zóképes vesszőjük van - - h ajta tá sra a lkalm asak.
K edvező esetben a helyben nevelés előnye, hogy
egy évvel k o r á b b a n h ajta th a tju k a töveket.
A h ajtatás előtti tavaszi metszés a ’ M nie. Florent
S lep m a n ’ és a ’M arié L eg ra ye’ fajtáknál eltérő.
J o b b ha ezeket nem rövidcsapra, hanem a vesz-
szők felső, 2— 3 rüg yp áras részének levágásával
metsszük. így nem szaporítjuk a virágzóképes
vesszők szám át, de a csúcsától m egfosztott vesz-
szőn a felső rügyekből 2— 4 virágzóképes, rövid
hajtás fejlődik.

A s ű rű n e lő tö rő h a jtá s o k a t ki kell ritk íta n i

11 Az orgona 161
H a jta tá s ia nevelt h áro m év es b o k o r, h a jtá sv á lo g a tá s u tá n

Ilyen m ó d o n a gyengébb szálh ozam ű fajták is b ő ­

vebben virágoznak, de legfőbb előnye, hogy a
m ásodszori kihajtás veszélye m inim álisra csö k­
ken.
A földlabdás h ajtatást legko ráb ban o k tó b e r vé­
gén lehet elkezdeni. Ennek előkészítésére a töve­
ket augusztus végén vagy szeptem ber elején kb.
25— 30 cm átm érőjű földlabdával ássuk ki. A
növényeket védett helyen síirün összerakjuk,
gyökereiket védjük a kiszáradástól. A fokozatos
visszahúzódás és a kényszerű lom bhullás után a
vesszők és a rügyek beérnek. Az árn yékos helyen
táro lt növényeket felszedés után egy ideig locsol­
ni és permetezni kell.
A h ajtatás id ő ta r ta m a kb. négy hét. E nnek figye­
lembevételével h a tá ro z z u k meg a hajtatás kezde­
tét. A hajtatás céljára kis légterű üvegházak al­
kalm asak. A b e h o rd o tt töveket sű rű n egymás

162
mellé rakva, vermelésszerüen helyezzük el, és a
fö ld la b d á k a t földdel ta k a rju k .
H a ilyen k o r á n k íván ju k hajtatni az orgonát,
a k k o r nyugalmi á lla p o tá t különleges kezeléssel
kell megszakítani (melegvizes vagy éteres keze­
léssel stb.). A hajtatást 42 °C hőmérsékleten
kezdjük m agas p á r a ta rta lo m mellett. A h a jta tó ­
há z a t sza lm a ta k a ró k k a l fedjük. A takarással

A h a jtá sv á lo g a tá s u tán e rő teljes, v irág zó k ép es vesszők

fejlődnek

11*
163
K orai h ajtatás fö ld lab d ás tövekkel

egyenletesebb lesz a hőmérséklet és a sötétben

bekövetkező kismértékű etiolálódás segíti az elő­
törő virágzat hosszanti növekedését. Kísérleti
eredmények szerint ezt folyamatos megvilágítás­
sal is el lehet érni, aminek a hatására még a vi­
rágzás is előbb következik be.
Rügyfakadás után 30— 37 °C hőmérsékleten, ki­
takart, világos házban folytatjuk a hajtatást. A

164
h arm adik héten 20— 22 °C legyen a hőmérséklet,
amit virágnyílás idején 15 l6 ° C - r a csö kk en­
tünk. A hajtatás ideje alatt a levegő állandóan
párás legyen. Ezért kezdetben napi 4 —5 a lk a lo m ­
mal perm etezzünk meleg vízzel. Rügyfakadás
L itá n ezt a szükséges permetezést csak a talajra
és az u ta k ra korlátozzuk, nehogy a bim b ó k b a n
m e g m aradó vizcseppek b á m u lá st, ro th ad ást
idézzenek elő. Az e lő tö rő leveles h ajtáso kat d ö r ­
zsöljük le. Ha a virágok a bugában részben ki-
nyílottak, a k k o r a levegő p á r a ta rtalm á t is c sö k ­
kentjük. Kevesebbet permetezzünk és a szedés
előtt egy-két nappal óvatosan szellőztessünk, le­
vegőztessünk. Az időjárási körülm ények miatt
ajánlatos ink áb b csak a hajtatóház előtere felé
szellőztetni. A k o rán h a jta to tt o rg on a igen ké­
nyes. F ok ozatos edzés nélkül leszedett virága
tárolás és szállítás közben hervadásszerüen ösz-

R ü g y fa k a d á s u tán i á lla p o t, a m ik o r m á r csak a növények

k ö rn y ezetét perm etezzü k

165
H a jta to tt o rg o n a z ö ld b im b ó s á lla p o tb a n

szeesik. Ugyanezt tapasztalhatju k, ha h uzat ke­

letkezik a hajtatóházban.
A levágott szálakat mélyen vízbe állítjuk, hogy
a vizet könnyen felszívják. Ennek érdekében a
szárak végét roncsoljuk szél. A csomagolás és a
szállítás külön ös gondosságot igényel. Fagyos
időben csak fűtött, zárt szállítóeszközben lehet
k áro so d á s nélkül a virágüzletekbe juttatni.
Az ilyen korai hajtatás csak kivételes esetben in-

166
K o ra i h a jta tá sú o rg o n a jó l fejlett virágbugái

dokolt, mert novem berben még sok egyéb vágott

virág k a p h ató a virágüzletekben.
Job b, ha a korai hajlalást csak november m áso­
dik felében kezdjük. így a karácsonyi ünnepek
idejére nyílnak ki a virágok. Erre az időre már
a virágbugák is szebben kifejlődnek. N o v e m b e r­
ben a nyugalmi állapot természetes körülm ények
között megszakad és különleges kezelések nélkül
m egkezdhetjük a hajtatást.

167
A tövek nyár végi előkészítése csupán abból áll,
hogy az említett földlabda méretének megfelelő
körben éles ásóval körbeszurkáljuk a töveket.
Az oldalgyökerek elvágásával a vesszők és a
rügyek beérését siettetjük, és a körbevágás nyo­
mán fejlődő új gyökérelágazódások a földlabda
jo b b összetartását eredményezik. A fagyok be­
állta előtt kiássuk a földlabdákat, a hajtatás
megkezdéséig a növényeket sűrűn összerakva
tároljuk és lombbal vagy egyéb takaróanyaggal
óvjuk az átfagyástól. Ha mégis fagyosan kerül­
nek a hajtatóházba, a k k o r mérsékelt fűtés mellett
várjuk meg, amíg kiengednek. A bokrok méreté­
től függően I m^-re, 7—9 db tövet tud unk elver­
melni. A gondosan takart házban n ap o n ta 3— 4
alkalommal permetezzük a növényeket és k ö r­
nyezetüket. Az első négy napon 37— 38 °C legyen
a hőmérséklet, amit fokozatosan 26— 2 7 ° C - r a
csökkentünk, ha megjelennek a virágbimbók.
A virágot hozó vesszőkről a levélrügyeket d ö r ­
zsöljük le, és fokozatosan ta k arju k ki a házat.
Rügyfakadás után már óvatosan permetezzünk.
Z öldbim bós állapotban, am iko r a bugák termé­
szetes hosszúságukat elérték - kb. a harm adik
hét elején — , a hőmérséklet 21— 22 °C legyen.
A harm adik hét végén és a negyedik héten nyíló
virágokat már csak 15— 16 °C-on tartjuk.
Ha alacsonyabb hőmérsékleten kezdjük a hajta­
tást, a k k o r a virágzás később következik be. A
m agasabb hőmérséklet sietteti a nyílást, de az
ilyen virágok edzése fokozott gondosságot igé­
nyel.
Az edzés és az ezt követő egyéb tennivalók lénye­
gében megegyeznek a korábbiakkal.
A földlabdás hajtatást a tél folyamán megismé­
telhetjük. Az idő előrehaladásával a hajtatás
kezdő hőmérséklete fokozatosan csökken. De-

168
ceniberben 32 °C -on, j a n u á r b a n 27 °C-on, feb­
ru á rb a n 21 °C -on in dulhat és á lta lá b an 3 hétig
tart.
A lehajtato tt tövek k ih o rd á s a után a h ázat fe rtő t­
lenítjük, hogy a következő c so p o rt növényei ne
fertőződjenek. Fertőtlenítésre a rézgálicos—
mésztejes meszelés megfelelő.
A töveket fagymentesen tá roljuk tavaszig, úgy,
hogy gyökérzetü k ne száradjon ki. F agy ra igen
érzékenyek, am itől súlyosan k áro so d n a k . A t a ­
vasszal kiültetett tövek megfelelő g ond ozás m el­
lett 3 év múlva ismét h a jta th a tó k lesznek.
A rendellenes időben kikényszerített élettevé­
kenység és a gyökérzet m egbolygatása nagy m eg­
terhelést jelent a növényeknek. Ezért kiültetés
után és nyáron, tö b b alkalom m al ö ntöz z ü k a
b o k ro k a t. Visszametszésre rendszerint nincs
szükség, mert a virágok leszedésével ez úgyis
m egtörténik. A legyengült töveken jó , ha minél
tö b b fás rész m a rad és tö b b leveles hajtás fejlő­
dik rajtuk. A második évtől viszont m á r rö vid­
c sa p ra m etszünk és a h a jtá so k at átválogatjuk.
A tá p a n y a g -u tá n p ó tlá sra külön ös g o n d o t fo rd ít­
sunk, lehetőleg trágyalevezzünk.
H a minden évben rendszeresen a k a r u n k fö ld ­
labd ás o rg o n á t hajtatni, a k k o r az ehhez szüksé­
ges á llo m án y foly am ato s előállításáról g o n ­
d o sk o d n i kell.
Egy 20 méter hosszú és 3 méter széles, kis légterű
h a jta tó h á z b a n 300— 400 tövet lehet elhelyezni.
A ’M arié L egraye’ bokrairól 5— 6 d b f. osztályú,
3 d b fi. osztályú és I - 2 d b IH. osztályú, a ’M ine.
Florent S te p m a n ’ b ok rairól 7 d b F. osztályú, 3 db
[I. osztályú és 2 db III. osztályú szálat rem élhe­
tü n k . A ja n u á r tó l k ezd őd ő hajta tá sb a n igen jó
eredm énnyel és az előző fajtáknál nagy ob b szál­
ho z a m m a l h a jta th a tó a ’M m e. Casim ir P erier’.

169
Saját tapasztalataim szerint ez a fajta ebben az
időben beáilítiiató hajtatásra.
A színes virágú fajtákat nem érdemes korán haj­
tatni, mert később nyílnak és nem színesednek
be eléggé. A február — m árciusban ha jtatott
lila virágú példányok a zonban m ár igen szépek.
Régebben, am ik o r a cserepes org on a még di­
vatos növény volt, a földlabdásán lehajtott
töveket becserepezték és egyéves nevelés után
hajtatták.

A cserepes orgona hajtatása

A hagyom ányos cserepes orgonával m a már nem

érdemes foglalkozni. Ha különleges esetben ilyen
növényekre szükségünk van, a k k o r néhány be-
cserepezett tő a h ajtató házban szépen kivirágzik.
A vesszőket hosszúcsapra kell metszeni, hogy
tö b b rövid hajtás fejlődjön rajtuk. M a m ár csak
a kis méretű, lakásban is elhelyezhető példányok
jö h etn ek számításba. A külön ilyen célra sz a p o ­
rított és nevelt, 10— 12-es cserepekben ha jtatott
orgo n á k a t talán divatba lehetne hozni.
A S. i iilgaris fajtái helyett ilyen kis méretű pél­
dá n yo ka t elsősorban a zölddugványról szap o­
rítható S .X c h in e n sis, S. persica vagy egyéb fa­
jokból nevelhetünk, igen m u ta tó sa k lehetnek a
S. sweginzow ii és a S. wolfii cserepesen hajtatott,
virágzó példányai.

Állandó helyre kiültetett orgona hajtatása

A középkorai és késői hajtatás leggazdaságosabb

módja. Az állandó helyükre, tá b lá b a telepített
o rg o n a b o k ro k a t nem szedjük fel, hanem mobil

170
M a m ár nem kéréseit á ru a z ilyen nagym éretű, cserepes
orgona

hajtatóházat, hajlatóblokkol építünk a növények

fölé melcgágyi ablakokból. Az a legkürszerübb
megoldás, am ikor gördíthető üvegházban haj­
tatunk.
A növényeidet a hajtatóblokk vagy a gördíthető
üvegház méreteihez igazodó táblába telepítjük
60 X 5 0 cm-es térállásra. Célszerű az állományt
végleges helyre telepített ahinycsemetéken fel-

171
H a jta tá sra alkalm as o rg o n a tá b la

nevelni. Ez azért előnyös, mert a növények átül­

tetés nélkül, folyamatosan fejlődhetnek. A haj­
tatást legkorábban februárban érdemes elkez­
deni. A hajtatás időtartam a nagymértékben a
külső hőmérséklet függvénye. Kedvező esetben
4— 5 hét alatt nyílnak ki a virágok.
A mobil házat ajánlatos pár héttel előbb, enyhe
téli n apo k o n az orgonatábla fölé építeni. így

172
napos időben az üvegen keresztül kissé felmele­
gedő ház talaja kienged és a hó elolvad. Szigorú,
kemény télen a hajtatás kezdési idejét későbbre
kell halasztani.
A hajtatóblokk készülhet egészen primitív m ó ­
don, faoszlopokból és deszkából épített ta r tó ­
szerkezettel, amire pontosan illesztve rakjuk fel
az ablakokat.
Jo bb azonban, ha ez a tarlóváz idomvasból
készül és a vasoszlopokat b etontuskókra erősít­
jük. A táblák mérete kb. 14 16 m szélességű
és 20— 22 m hosszúságú. A tartószerkezetet
a tábla és a melegágyi ablakok méretének meg­
felelően előre tervezzük meg.
A b etontuskókat a növények kiültetése előtt he­
lyezzük el a talajba. Ezekre csavarokkal rög­
zítjük a vasoszlopokat. Ennél is egyszerűbb meg­
oldás az, am ikor a b etontuskóban kialakított,

Á llan d ó helyen h a jta to tt o rg o n a tá b la egyszerű faoszlopos

tartó szerkezettel és szétszerelhető fűtőberendezéssel

173
Á llan d ó helyén h a jta th a tó o rg o n a tá b la vasvázas ta rtó ­
szerkezettel

kb. 30 cm mély nyílásba állítjuk az oszlopokat.

A so ro nk ént emelkedő magasságú oszlopokat
felül csavarra! rögzített idomvassal kössük ösz-
sze. Az ilyen tartószerkezet hosszú életű és köny-
nyen áttelepíthető. A rögzített vasvázas tartó-
szerkezet is megfelelő, de hátránya, hogy nem
hordozható.
A h ajta tó b lo k k o t melegvíz-fűtésű berendezéssel
szereljük fel. A légfűtés, szárító hatása miatt,
nem előnyös.
Fontos, hogy a fűtőberendezés is könnyen szét­
szerelhető legyen. Ezért csavarkötésű, 4— 6 m
hosszú, peremes végű dara b o k b ó l álljon, meg­
felelő könyök- és elágazó idom okkal kiegé­
szítve.
A fűtési költség a ráfordítások jelentős hán yad át
teszi ki, ezért gazdaságosabb a fűtőenergiát nagy

174
teljesítményű kazán ok ról szolgáltatni. A k b '
16X 22 m-es h a jta tó b lo k k b a n legalább 6— 8
előrem enő és 3— 4 visszatérő fűtőcsővezeték le­
gyen. A késői hajtatás melegszükségletét egy­
szerű m ó d o n , pl. olajtüzelésű kályhával is bizto­
síthatjuk. A ká lyhákat a h a jtatób lo kk két ellen­
tétes oldalán állítsuk fel. A z ilyen kiegészítő fűtés
is tö b b héttel előbbre hozza a virágzást. Ügyel­
jü nk arra, hogy a k ályhák a növényektől kellő
távolságra álljanak.
H a fagyos a talaj, a k k o r a hajtatást mérsékelt
fűtéssel kezdjük. Ezután 20— 22 °C-on h a jta t­
ju k a növényeket. Hideg időben a nagy üveg­
felület hővesztesége jelentős m értékű, és így elő­
fordulhat, hogy csak alacsonyabb hőmérsékletet
tu d u n k tartani a blokkban. Ilyenkor természete­
sen valamivel később kezdődik a virágzás. Az
alacsonyabb vagy kissé változó hőm érséklet a

M elcgágyi a b la k o k b ó l készült h a jta tó b lo k k

175
V isszam etszett tövek fejlődő h a jtá so k k a l, m elyek a k ö v e t­
kező évi h a jta tó a n y a g o t biztosítják

virágo kra nem káros, csak a nyílást késlelteti.

H a az időjárás febru árban a tö b b éves átlagnak
megfelelő, a k k o r 14— 18 n a p alatt befejeződik a
hajtatás.
Rügyfakadás után a levélrügyeket ledörzsöljük.
Jó, ha n éhányat m eghagyunk és a belőlük fejlődő
h ajtások at visszacsípjük, hogy ne legyen csupasz
a virág szára. A gyengébb vesszőkön virágbuga
nem fejlődik, de ezeket meg lehet hagyni, mert
később mint levélzöld, a virágok díszítéséhez fel-
használhatók.
Eladás előtt az állandó helyükön hajtato tt o rg o ­
n ák a t is edzeni kell. A hőmérsékletet kb. 15 °C-ra
kell csökkenteni és ezt a külső hőmérséklettől
függően, szellőztetéssel lehet elérni. H a virágzás
idején, napos, meleg időben üvegen keresztül
erősen felmelegszik a hajtatóház, a k k o r a felső

176
szellőztetésen kívül az oldalak megnyitásával fo­
kozzuk a szellőzés hatását.
Az orgona fürt virágzatában a virágok alulról
nyílnak felfelé. A szedést a k k o r kezdjük, ha a
bugák egy harm ad részben vagy félig m á r nyí-
lottak.
Az ilyen fejlettségű virágok rövid tárolás után
még nem nyílnak el és hosszabb életűek lesznek.
A levágott szálakat a virágbuga méretétől függő­
en osztályozzuk és tízesével csom óba kötözve
értékesítjük. A virágokat szállításig hűvös he­
lyen, hideg vízbe mélyen állítva kell tárolni. A
jo b b vízfelszívódás érdekében a szárak végét r o n ­
csoljuk szét. Szállítás előtt a csom ókat egyenként
pap írba csavarjuk és zárt szállítóeszközben, nem
egymásra fektetve, hanem állítva küldjük ren­
deltetési helyükre.

Ezen a 35 éves, ritk ítás nélkül nevelt b o k ro n sok gyenge

h a jtá s is fejlődik

12 Az orgona 177
A z idős tövek száraz, beteg cs sü rü állásíi részeit ki kell
vágni

A lehajtatott orgonatábláról csak a k k o r szedjük

le az ablako kat, ha fagyokra m á r nem számít­
h a tu n k , nehogy a vegetációban levő tövek fagy­
k á rt szenvedjenek. Virágszedéskor egy-két rügy­
párra úgy vágjuk le a szárakat, hogy az egyben
a b o k o r visszametszésének feleljen meg.
A h a jtatóo rgon a évenkénti rendszeres metszé­
sére k ülönös go n d o t fordítsunk. Csak a k o rá n
tavasszal, rügyfakadás előtt rövidcsapra m et­
szett töveken fejlődnek erőteljes virágszálak.
Az ismétlődő visszavágások n yo m án egyre tö b b
elágazódás lesz a töveken. Ezeket egy idő után
az idősebb részekig visszamenve ritkítani kell.
Szükség esetén ágfürésszel vágjuk ki a sűrűsödést
okozó részeket. Ellenkező esetben a sűrű n álló
hajtások gyenge fejlődésűek lesznek, és még a
hajtásválogatást sem lehet jól elvégezni. Az ilyen

178
töveken egyre tö b b lesz a nem virágzó vesszők
száma. A rendszeres metszésen kívül a májusi
hajtásválogatást is el kell végezni. A hosszú-
c sa p ra metszett b o k ro k o n nem lesznek megfelelő
m inőségű vesszők, és ráadásul néhány év alatt
an n y ira felnyurgulnak, hogy a h a jta tó b lo k k ra
még az a b la k o k a t sem lehet felrakni.
H a fűtés nélkül, csak a nap üvegen keresztül
f o k o z o tta b b a n érvényesülő melegével hajtatjuk
az o rgo nát, a k k o r is 3— 4 héttel a természetes vi-
rágzási idő előtt nyílnak ki a virágbugák. Az
ilyen, ún. hideghajtató-b lo kk m á r ősszel m eg­
é pített vázszerkezetére — az időjárástól függő­
en — m árciusb an érdemes felrakni az ab la k o k a t.
Ezt a hajtatást ugyanazokkal a növényekkel
évenként ismételhetjük, m ert a néhány héttel

E lh a n y ag o lt, feln y u rg u lt o rg o n a tá b la

12* 179
K ésői h a jta tá s, fűtés nélkül, üvegfelület a la tt

előbbre h o zo tt virágzás nem jelent számottevő

megterhelést a növényeknek.
A hideghajtatás szélvédett, déli fekvésű területen
a legeredményesebb. Ilyen adottságú helyen rend ­
kívül egyszerű m ód on , kevés ráfordítással olcsó,
nagy töm egű áru t lehet termelni.

H a j tatásra alkalm as fa jtá k :

Fehérek: ’M m e. Florent S tepm an’, ’M arié Leg-
raye’, ’Prim rose’, ’M m e. Casiinir Perier’, ’M m e.
Lem oine’.
Színesek: ’Andenken an L. S path’, 'C harles X .’,
’Hugo K oster’, ’H ugo de Vries’, ’Leon G a m h e ttd ,
’M ichel Buchner’, ’ Ruhm von H orstenstein’.
A vágott virágok értékesítésekor felmerül a virág
e ltarth ató ság ának és é lettartam ának kérdése.
Elkerülhetetlen ugyanis a megtermelt áru hosz-
szabb-rövidebb idejű tárolása addig, amíg az a

180
fogyasztóig eljut, de az sem közöm bös, hogy a
vevő meddig gyönyörködhet a megvásárolt vi­
rágban.
A virágok tárolása tehát szükségszerű és elke­
rülhetetlen. A folyam atosan nyíló virágoknál (pl.
szegfű) kom oly g on dot okoz a változó piaci igé­
nyekhez igazodva egy időben, nagy mennyiségű
á r u t termelni. Az ilyen virágoknál a gyüjtőtáro-
ás súlypontos feladat. K öztudom ású azonban,
hogy minél hosszabb ideig tároljuk a virágot
eladás előtt, annál h a m a ra b b hervad el a vevőnél.
Az o rgona közel egy időben bekövetkező virág­
zását jól időzíthetjük kiemelt ünnepekre, név­
napo kra. Ez rendkívül nagy előny, ami a viszony­
lag kényes, csak 5— 6 napig díszítő virágok érté­
kesítését megkönnyíti. A tárolás tehát igen rövid
időre korlátozódik, és így a virág élettartam ának
csaknem egész ideje alatt a vevő lakását díszít­
heti.
A leszedett virágok élettartam át a levágást meg­
előző termesztési és az ezt követő tárolási k ö rü l­
mények határozzák meg. Ezért fontos az orgonát
igényeinek megfelelő feltételek között termesz­
teni. így a virág több tartalék energiával rendel­
kezik, amiből rövid tárolási ideje alatt alig veszít
valamit, ha mélyen vízbe állítva, hűvös helyen
tartjuk. Ez a tárolási feltétel azért lényeges, mert
a levágott virág élő anyag, és a benne lejátszódó
biológiai folyam atok alacsony hőmérsékleten le­
lassulnak, miáltal hosszabb ideig marad életben.
A vázába helyezett virág a lakásban m á r nem
tarth a tó hűvös körülmények között. É lettarta­
m át úgy hosszabíthatjuk meg, ha a vizet nap on ta
cseréljük és a metszési felületet ismételten fel­
újítjuk. A levágott virág jelentős mennyiségű
vizet párologtat, ezért fontos a könnyű vízfelszi-
vódást elősegíteni. Enélkül hiába állnak friss

181
vízben, mégis könn yen elhervadnak, a m inek az
a m agy arázata, hogy a metszési felületen elsza­
p o ro d ó ba k té riu m o k m egakadályozzák a folya­
m atos vízfelvételt. Az ősidők ó ta aján lo tt réz­
vagy ezüstérm ék vízbe helyezésének azért volt
némi gyakorlati eredménye, m ert oxidációjuk
során nehézfém -ionok kerültek az o ldatba, am ik
egyes g o m b á k a t és b a k té riu m o k a t elpusztítottak.
Ennél célravezetőbb megoldás, h a egy kevés réz-
gálicot teszünk a vízbe.
M int érdekességet lehet említeni, hogy Francia-
országban, a X IX . században k önyvet írta k az
orgonavirág festésének módszereiről. A lk oh ol­
ban és k lo ro fo rm b a n o ldott színezőanyagot hasz­
náltak. A frissen szedett és kissé szikkasztott szá­
ra k a vízbe kevert színezőoldatot gyorsan fel­
szívták. így készítettek sárga, narancssárga színű
orgonát.

182
Betegségek és kártevők

Baktériumos, gombás és élettani

betegségek
Baktériumos hajtásrothadás. A fiatal, még zsenge
hajtások on , á ltalában m ájus—^júniusban jelent­
kezik ez a betegség. A h a jta to tt növényeken is
előfordul a hajtatás ideje alatt. A k ó rk é p re jel­
lemző, hogy a kéreg hosszabb-rövidebb d a ra b o n ,
gy a k ra n csak az egyik oldalon, csík a lakban sö­
té tb a rn á ra, feketére színeződik és besüllyed. A
h ajtások a fertőzés helyén k ön n y e n m egtörnek,
h e rv a d n a k és z sugorodnak. A leveleken szabály­
talan, kisebb-nagyobb, gyakran egybefolyó, éle­
sen elh a tá rolt s ö té tb a rn a foltok lá thatók. G y a ­
kori, hogy a nagyo bb erek — a velük határo s
levélrészekkel — vagy a levélnyél sö té tb a rn á ra
színeződik és elhal. A betegség a virágzatra,
esetleg a n n a k részeire is kiterjedhet, ahol ugyan­
csak b á m u lá st, hervadást okoz. A k á rk é p a ki­
ültetett b o k r o k o n hasonlít a késői fagyok által
o k o zo tt k á roso dásho z. K é ső b b a ká roso dá s he­
lyein a kéreg égéséhez ha sonló vagy ráko so dás-
szerü foltok és az ágak m eggörbülése látható.
K ó r o k o z ó : a Pseudom onas syringae v. Hall.
S za b a d b a n a betegség fellépésére kedvező k ö rü l­
m ényeket terem t a tavaszi fagy, a jégeső és a sze­
les, esős időjárás. Ezt k övetően párás, meleg id ő ­
ben kifejlődik a betegség. Szárazságban a k ó r o ­
kozó nyugalm i á llapo tb a kerül. A fertőzést fo ­
kozza a hajtások és a levelek sérülése, to v á b b á

183
az erős trágyázás, különösen a nitrogén tú la d a ­
golása. A fiatal, néhány éves cserjék érzékenyeb­
bek, mint az idősebbek. Különösen a S. vulgáris
egyszerű virágú fajtái, ezen belül is inkább a fe­
hér virágúak fertőződnek könnyen. A S .X c h i-
nensis, a S .X p e rsic a , valam int a színes fajták
kevésbé. A 'M arié Legraye’ különösen érzékeny.
A k óro k o z ó beteg növényekkel és dugványokkal
terjed. A b aktérium n ak sok gazdanövénye van,
tö bbek k ö zött a C hrysanthenm m ot Forsyfhiát és
rózsát is károsíthatja.
Védekezés. Ha a betegség a hajtatás ideje alatt
lép fel, a k k o r a szellőztetés és az ezzel já ró meleg-
és páratartalom -csökkenés mérsékli a fertő­
zést. A növényeket nem szabad vízzel perm e­
tezni. Mindez szöges ellentéte a hajtatás feltéte­
leinek, ezért csak a megelőzés nyújt tényleges
védelmet. A beteg részeket el kell tüzelni. Mérsé­
kelten trágyázzunk nitrogéntartalm ú trágyákkal
és inkább tö b b k á lium ot adjunk. Nedves, fagy­
veszélyes területen ne termesszünk orgonát. A
lehajtatott o rgonatáblát a szabadban a tavaszi fa­
gyok ellen védeni kell. Ajánlatos a hajtatásra be­
állított töveket a hajtatás megkezdése előtt 1 %-os
bordó i lével permetezni.
Fitoftorás ág- és rügybetegscg. A k ó rk é p h ason­
lít a korai fagykárhoz. A betegség főként az
üveg alatti hajtatáskor lép fel. Erőteljes és k ü lö n ­
ben jól fejlett növényeken a rügyek egy része nem
hajt ki vagy a virágzat meggörbül, bániul és el­
hal. A ki nem hajtott rügyek b arnák és elszárad­
nak. A zok on az ágrészeken, melyeken a rügyek
nem, illetve csak részben hajto ttak ki, a kéreg
b á m u lt és zsu go rod ott; így a k á rk ép élesen el­
külön ül az egészséges részektől. A b ám u lás
többnyire a vessző egész kerületét átfogja. A k á r ­
kép elsősorban a csúcsrügyekre és az alatta k ö ­

184
vetkező rügyekre, valam int a hozzájuk tartozó
vesszőrészre jellemző. Egy ágon az egészséges és
a beteg részek váltakozva jelentkeznek. Ha a tő
alsó része betegszik meg, könnyen tönkrem egy
az egész növény. A beteg részeket nem lehet
mindig jól felismerni, de a kéreg átvágásával
könnyen látható vá válik az elszíneződés. A be­
tegség szabadban levő töveken is előfordul. T a r ­
tósan párás időjárás után a leveleken nagyobb
barnásfekete foltok jelentkeznek. A fonákon, a
folt felületén finom, fehéres penészbevonat fej­
lődik.
K ó ro k o z ó : a P hytophtorasyringae Kleb. A beteg
szövetben színtelen, keresztfalak nélküli micé-
lium ot és gömbölyded, sima, vastag falú, hal­
ványsárga sp ó rá k a t találunk. Párás levegőben a
levélen keletkezett foltokon, a fonákon c itro m ­
sárga sporang iu m o k fejlődnek. A fertőzés tö b b ­
nyire a talajon keresztül történik, ha az o rgona
visszavágásakor az eltávolított beteg részeket
gondatlanul eldobják vagy ha letört, elhalt r ü ­
gyek kerülnek a talajba. H a a cserepes vagy a
földlabdás o rg oná t vermelve teleltetik és a vesz-
szők a talajhoz érnek, a k k o r a go m ba a nedves
rügyekbe behatol. Lehetséges az ág- és tőrészek
fertőződése is, h a sérült a kéreg. K önnyen b ek ö­
vetkezhet a fertőzés a szemzés helyénél is. A t a ­
vaszi fagy és az erős szél kártétele nyom án a g o m ­
bák könnyen b ejutnak a növény testébe. Erős
fertőzésre a k k o r szám íthatunk, ha augusztusban
és szeptem berben sok a csapadék. Az egyoldalú
nitrogéntrágyázás kedvez a betegség fellépésé­
nek. Egyes fajták, pl. a 'C harles X .’ különösen
érzékenyek, mások, pl. a ’Hugo K oster’ kevéssé.
A S. reflexa- és S. r/V/oia-alanyokra oltott
tövek ellenállóbbak. Ez a betegség felléphet még
Ligustrum on, Forsythián és Crataeguson.

185
Védekezés. A k ó ro k o z ó t rendszerint a növények­
kel hurcolják a hajtatóhelyiségbe. Ha a betegség
fellép, a k k o r réztartalm ú szerek I— 2%-os t ö ­
ménységű oldatával perm etezzünk a hajtatás
megkezdése előtt. Ezenkívül mind az üvegház­
ban, mind a szab adb an a beteg részeket távolít­
suk el és égessük el. A hajtatásra szánt növények
rügyei ne érintkezzenek vermeléskor a talajjal, a
töveket ne takarjuk lombbal. Az ápolási m u nk ák
közben kerüljük el a kéreg megsértését pl. k a ­
pával.
N y ár végén, valam int ősszel, lombhullás után
M a n eb b ú , Z in eh h t\ vagy réztartalm ú szerekkel
permetezzünk. Megelőzésképpen a lehajtatott
töveket tavasszal a fagytól és széltől védjük. A
fertőzés csökkentése m iatt az a lany ok at célszerű
magasan szemezni, mert így a fertőzött talaj
kevésbé ér a szemzés helyéhez.
Ú jabb an még két P h y to p h to ra g o m b á t ismerünk,
amelyek az org on át is pusztítják. A Phytophtora
cactorum Leb. és a P. cacíorum Leb. var. appla-
nata Chest. tavasszal és nyáron a fiatal, még nem
fáso dott hajtások elhalását okozza.
Verticilliumos fertőző hervadás. A levelek elvesz­
tik fényüket, fakó színűek lesznek és elhervad­
nak. A beteg növények előbb hullatják lom bju­
kat és m á r n yáron félig vagy teljesen csupaszok,
többnyire a csúcs felől halnak el. Télen a beteg
tövek az egészségesektől a b b a n is különböznek,
hogy a vesszők vékony ab bak és a rügyek kiseb­
bek. Az átvágott fatestben halvány elszíneződés
látható.
K ó ro k o z ó : a VertidUium alho-atrum. Rke. et
Berth. A go m b a a növény edénynyalábjaiban, az
erekben találja meg életfeltételeit. Az összes szál­
lítóedényt átnőheti. Az így létrejött edénynyaláb-
gom b áso dás m iatt a vízszállítás m egakad és fo­

186
ko z a to s lankadás, lom bhullás után beszáradás-
ban végződő pusztulás áll elő. Nedves, hideg t a ­
lajon vagy ilyen időjárás esetén pusztítása f o k o ­
zott mértékű. A g o m b a szaporítószervei eső és
szél segítségével terjednek. Leggyakrabban a t a ­
lajból, a növény sebzési felületein fertőz. A talaj­
ban, de a növényen is áttelelhet.
Védekezés. A fertőzött növényt el kell égetni.
Kedvezőtlen a d ottság ú talajra ne ültessünk o r­
gonát. Csak egészséges növényről szedjünk sza­
porítóanyagot.
Ólomfértyűség. A lom bo zat részben vagy egész­
ben elváltozott színével szem betűnően k ü lö n b ö ­
zik az egészséges növényektől. A levelek elvesz­
tik sötétzöld színüket és to m p a , fehéres, fakó
színűek, ólom fényüek lesznek. Ezt a színválto­
zást nem a klorofill pusztulása okozza, hanem
úgy keletkezik, hogy a bőrszövet elválik az a la tta
levő sejtektől és levegőréteg Jesz k özöttük. A fer­
tő zött részek vagy az egész növény rövid idő
alatt elpusztul. Nedves időben a vastagab b ré­
szeken megjelennek a g o m b a termőtestei. Ezek
iboly ásb arn a színűek, bőr- vagy kéregszerűek,
később elálló, egymás felett zsindelyszerűen el­
helyezkedő, félkör alakú lemezekké a lak ulnak
át, melyek felül szürkések, alul lilásbarnák.
K ó r o k o z ó : a S tereum purpureum Pers. A szél
segítségével terjedő s p ó rá k sérüléseken keresztül
fertőzik a növényt. A g o m b a m icéliuma a fatest
belsejében fejlődik, és ott b á m u lá s t okoz.
A levélbe csak a g o m b a mérgező anyagai ju tn a k .
Védekezés. K ism értékű fertőzés esetén az egész­
séges részig v á gjuk vissza a b ok ro t, feltéve, hogy
a metszlap b á m u lá stó l mentes. Az erősen fe rtő ­
z ött növényt égessük el. A g o m b a ép helyen át
nem fertőz, ezért a ta la jm u n k á k során óvjuk a
töveket a sebzéstől.

187
Aszkohitás hajtás- és levélfoltosság. A hajtások
alján barnás színű fertőzési helyek, a levélen
kb. 2 cm nagyságú szürke, b arn a szélű, kerek
vagy szabálytalan, többnyire egybefolyó foltok
jelentkeznek. A fiatal hajtások és a virágzat her­
vad, pusztul.
K ó r o k o z ó : az Ascochyta syringae Bres. A gom ba
micéliumai a sejtekben és a sejtközötti já ra to k ­
ban terjed. A fertőző spó rák at a szél terjeszti.
.A kitartó spórák az elheverő, fertőzött növényi
részekben telelnek át.
Védekezés. Rendszeres talajm unka segíti a meg­
előzést, de a fertőzés fellépésekor I %-os bordói
lével vagy nyári hígítású mészkénlével permetez­
zünk.
Lisztharmat. A leveleken és a hajtásokon fehér,
lisztszerű bevonat képződik. Az orgonán nem
jelentős betegség, de egyes helyeken néha jár-
ványszerüen jelentkezik. Észak-A m erikában gya­
kori, újabban E uróp áb an is terjed.
K ó roko zó : a Microsphaera syringae (Schwein.)
Magn.
Védekezés. K én tartalm ú szerekkel permetez­
zünk.
A felsorolt kóro ko zók on kívül előfordulnak még
egyéb, kevésbé jelentős gom bás betegségek is.
Az orgona vírusos betegségei közül a m o za ik­
vírus a leveleken jellegzetes tarkulást, majd ké­
sőbb levélpusztulást idéz elő. A gyűrűsfoltosság
a sötétzöld, egészséges leveleken világos sárgás­
zöld gyűrűk form ájában jelentkezik. A vírusos
hoszorkányseprűsödés hatására sűrűn elágazódó
vékony, beteg vesszők csoportjai jelennek meg
az ágakon.
Védekezés. A beteg növényeket égessük el, a
szaporítóanyagot csak vírusmentes növényekről
szedjük.

188
 Az orgonavirágzat „kásásodása” . A h a jta to tt o r­
g on a virágbugái k özö tt fordul elő. A virágzat
egyes virágai a p ró k , nem nyílnak ki teljesen és
ráncosak, a pártacső pedig csom ósán megvasta­
godott. Ezt a kásásodást leggyakrabban a re n d ­
kívül dúsan virágzó p éldányokon ta p a sz ta lh a t­
ju k , ami élettani zav arra utal. A hőm érséklet­
ingadozás a tünetek fellépését elősegíti.

Állati kártevők

Orgona-gubacsatka, Aceria löwi Nal. A b o k o r

egyes ágain sűrűn, összenyom ottan álló hajtások
fejlődnek, ezek a sűrűn álló rügyekből előtörő,
beteg hajtások boszorkány sep rűh öz hasonló
k ép ző dm ény t hoznak létre. A beteg ágak idővel
elpusztulnak. A fertőzött hajtások rügypikkelyei
k ö z ö tt a gubacsatkák nagy tömegét találjuk. Az
a tk á k a rügyekben telelnek át, tavasszal a h a jtá ­
sokon élnek, de később újra a rügyekbe v á n d o ­
rolnak. Elsősorban az idősebb, árny é k b a n álló
és a besűrűsödött, elhanyagolt b o k ro k o n fordul
elő.
Védekezés. Rendszeres metszés, ritkítás segíti a
megelőzést. A beteg ágakat vágjuk le és égessük el.
Tripsz, Heliothrips haemorrlioidalis Bché. A k á r ­
tevő nyom án a leveleken és a fiatal hajtásokon
ezüstös fényű, a p ró foltokkal bo ríto tt részek
jelennek meg, amelyek később b a rnulva beszá­
radnak. A fertőzött növények virághozam a
csökken, súlyosabb esetben el is pusztulhatnak.
S zabadban és a hajtatás ideje alatt is felléphet.
Védekezés. K im o n d o tta n so kgazdanövényű k á r ­
tevő, ezért gondos talajápolással ta rtsu k gy om ­
mentesen az o rg on aku ltúrát. R ügy fak ad ásk or
p a ra th io n -ta rtalm ú szerekkel lehet permetezni.

189
Orgona-levélatka, Phyllocoptes m assalongüi Nal.
Á ltalánosan elterjedt atkafaj, melynek kártétele
gyakran nagyarányú és szem betűnő az o rg o n a ­
bok rok on . N y áron a leveleken, főleg azok színén
szívogató a tk ák h atására a levelek b á m u ln á k és
k o rá n lehullanak. A lehullott levelekről az atkák
nyár végén a rügyekbe h úzódn ak , s rügyfakadás
után on nan károsítják a fiatal leveleket. A m ár
telelésre vonult a tk á k szívogatása nyom án rövid,
torzult virágzatokkal másodvirágzás következik
be.
Védekezés. Nyári hígítású mészkénleves és pa-
ra th io n -ta rta lm ú szerekkel perm etezhetünk.
Kis farontó, Z euzera pyrina L. A kártevő lepkéje
fehér alapon kékesfekete po ntok kal tarkított.
Rajzási ideje nyár közepén van, am ik o r tojásait
egyenként ujjnyi vastag fás részekre helyezi el.
Az éjszakai lepke hernyója sárgás színű és b arn a
p o ntokk a l tarkított. A lárvák kezdetben a kéreg
alatt rágnak, majd a fatestbe hatolva, egyetlen
j á r a t o t készítenek az ágrész hosszában. Kifejlő­
dése két évig tart.
A hernyó jelenlétét a levelek hervadásáról és
a b o k o r alatt felgyülemlő ürülékről lehet ész­
revenni. Tüzetesebb vizsgálat során megtalál­
hatjuk azt a nyílást, amelyen a fürészporszerű
rágcsálékot kitolja a hernyó.
Védekezés. Sok gazdanövénye van, de az org o­
nán gyakori. A hernyó m agányosan rág a meg­
tá m a d o tt ágakban, ezért a hervadó részek levá­
gásával és eltüzelésével, valam int a já r a tb a fel­
n y o m o tt dróttal is elpusztíthatjuk.
Orgonamoly, Gracillaria syringella Fabr. A le­
veleken nyáron és ősszel nagy, barn a, hólyagos,
zsugo rodo tt és összeszáradt helyek láthatók,
melyeken a levélszövet a felső és alsó bőrszövet
k özö tt ki van rágva. Az ak názás nyom án a leve­

190
lek elszáradnak és be sodródnak. A levélben kis
halványzöld hernyókat találunk. A kis ta rk a
szárnyú molylepke aran y b a rn a, fehér és fekete
foltos, m ájusban bújik elő a talajban áttelelő lá r­
vából. A tojáso kat a fiatal levelekre rakja. A k i­
bújó hernyók a levél szövetébe hatolnak, és ott
aknázva rágnak. A nyár közepén megjelenő
m ásodik nemzedék n y om áb an feltűnően nagy
lom bpusztulás következhet be. A kártétel egyes
években olyan nagym értékű lehet, hogy csaknem
az egész lom bozat elhal, ami a következő évi vi­
rágzást veszélyezteti. Elsősorban a Syringa vul­
gárison gyakori, de tö b b más díszcserjén is elő­
fordul.
Védekezés. Az első nemzedék szórványosan je ­
lentkező kártételeit a levelek leszedésével és el­
tüzelésével pusztítsuk. N agy obb fertőzés esetén
p a ra th io n -ta rtalm ú permetezőszerekkel védekez­
hetünk.
Orgona-rügyormányos, Otiorrliynchus lugdunensis
Boh. A 10— 14 mm hosszú fekete o rm á n y o sb o ­
g á r a szabadban április végétől kezdve a csúcstól
lefelé haladva lerágja a hajtások rügyeit. A b o ga­
rak nappal a b o k o r alatt a talaj repedéseibe vagy
egyéb helyekre húzó dn ak és csak éjszaka rágnak.
Védekezés. A ldrin-tartalm ú porozószerrel.
Orgona-levélormányos, O tiorrhynchus rotundatus
Sieb. A 4— 6 mm hosszú, v ö rö sbarn a bogár főleg
levélkárosodást okoz. Az orgonán kívül még szá­
mos díszcserjén is előfordul. Életm ódja az előző
fajéhoz hasonló.
Védekezés. A ldrin-tartalm ú porozószert hasz­
náljunk úgy, hogy a b o k o r körül a talajra szór­
ju k és sekélyen bekapáljuk.
Körisbogár, L y tta vesicatoria L. Kellemetlen
szagú, 1,5 cm hosszú, zöld színű bogár. Az olaj­
fafélék családjába ta rto z ó növényeken, így az

191
o rg o n á n is e lőfordul, e se te n k é n t töm egesen, a m i­
k o r a b o k r o k a t c su p a sz ra rágja. L á rv á ja nem
kártevő.
Védekezés. G y o m o r - vagy k o n ta k tm é rg e k k e l vé­
d ek e z h e tü n k ellene, de hűvös h a jn a lo k o n a b o k ­
r o k ró l lerázva össze is gyííjthetjük.
Bundásbogár, E picom etis hirta Poda. A kb. 1 cm
hosszú, kerekded b o g á r fehér folto kk al ta r k íto tt,
szürkésfekete színű, egész testét dús, rövid sz ő r­
zet borítja. G y ü m ö lc s fá k o n g yakori, de verőfé­
nyes n a p o k o n , a déli ó r á k b a n tö m egesen ellepi
az o r g o n a virágb ug áit is. K irá g ja a virágok belső
részét, így g y o rsa b b a n b á m u ln á k , pu sztulnak.
K ü lö n ö se n a késői h a jta tá s b a n o k o z nagy kárt,
m ert a m e g rá g o tt virágo k ta rtó ss á g a csö k k e n , és
így é rté k ü k e t vesztik.
V édekezés. C sak összegyűjtéssel lehet irtani.
Ism eretlen o k o k r a visszavezethető betegség az
orgona törothadása. A beteg töv ek levele fakó,
szürkészöld színű vagy sárg u lv a hervad és pusz­
tul. Fellépése faisko láb an jellegzetes, a m ik o r a
g y ö k é rn y ak i részen a kéreg elpusztul, n é h a r o t ­
h a d v a szétmállik, és az a l a tta levő fatest b a r n a
elszíneződésű lesz. E lő b b -u tó b b az egész növény
elhal. A kiesés a tá b lá n szétszó rtan fordul elő.
K ó r o k o z ó ja nem ismert. Feltehető, hogy a leve­
gőtlen talaj, a k a p á lá s k öz b en o k o z o tt sérülések,
a tú lz o tt n itro g é n e llá to ttság vagy nedves, hideg
tala jo n, tavaszi olv ad ás idején a felszíni eljegese­
dés váltja ki. M egelőzésre a já n la to s g o n d o sa n
elvégezni a talajlazítást és a téli felkupacolást.

192
Felhasznált irodalom

Balás G . : K erté sz e ti ro v a r ta n . Bp. E gy etem i

jegyzet, 1952/53.
B e r tr u m : Lilac a n d la b u rn u m .
Bercsek P . ; A z o r g o n a h a jta tá s a és a h a j t a t ó ­
a n y a g felnevelésének é le tta n a , p ro b lé m á i. Bp.
D ip lo m a te rv , 1956.
D o m o k o s J . : D íszfák és cserjék, évelőnövények.
Bp. E gyetem i jegyzet, 1965.
B öhm ig, F . : S c h n ittb lu m e n . M eissen, 1956.
F e k e te Z . : A z élő talaj. Bp., 1951.
G la s a u , F . : S o m m e r g r ü n e Zeiergehölze. Berlin
— H a m b u r g , 1964.
G o m b k ö t ő G . — Pais I.— S em b ery I.-n é: A v á g o tt
v irá g o k tá r o l á s á n a k b io k é m iá ja . K ü lö n le n y o ­
m a t a K ertészeti és Szőlészeti F ő isk o la K ö z ­
lem ényeiből. Bp., 1968.
G ö ritz , H . : L a u b g e h ö lz e f ü r G a r t a n u n d L a n d -
schaft.
Ja n o v ic z E . : A z o r g o n a h a jta tá s megszervezése.
Bp. D ip lo m a te rv , 1956.
J á v o r k a S.: K itaibel Pál. Bp., 1957.
J á v o r k a S . : M a g y a r F ló ra . Bp., 1925.
K ertészeti L a p o k . Bp., 1887., 1897.
K ertészeti L exikon. Bp., 1963.
K rü s s m a n n , G . : Die B aum schule, Berlin, 1954.
K rü s s m a n n , G . : D a s H a n d b u c h d é r L a u b g e ­
hölze, Berlin, 1960.

194
O'.gyay M .: K ertészeti nö v é n y k ó rta n . Bp. Egye­
temi jegyzet, 1953/54.
N u e rn b e rg k , E. L . ; Mesterséges fény és a n ö ­
vények. Bp., 1966.
Pareys, P . : Blum engartnerei. Berlin— H a m b u rg ,
1960.
Papé, H .: K ran k h e ite n und Schádlinge d é r Zier-
pflanzen un d ihre Bekám pfung. Berlin— H a m ­
burg, 1964.
R apaics, R . : A m agy arság virágai. Bp., 1932.
R ehder, A .: M a n u a l o f C ultivated Trees A nd
shrubs. New Y o rk . 1954.
R eining 1.: A h a jta to tt o rg o n a a la p a n y a g a in a k
előállítása. Bp., D ip lo m a te rv, 1960.
S chur P. J. F . : P la n ta ru m Transsilvanie, 1866.
S páth-B uch. 1720— 1930.
Szutorisz F . : A növényvilág és az em ber. Bp.,
1905.

13* 195
Tartalomjegyzék

V irágos díszcserjénk a z orgona ........................................ 7

Az orgona t ö r t é n e t e ............................................................... 13
F elfedezése és elterjedése .................................................. 13
N e v én ek e red e te .................................................................. 16
B o tanik ai jellem zése ................................................................ 20
N övényrendszertani c s o p o rto s ítá s a ...................................... 24
Ism erkedjünk az org o n ák k al ............................................... 30
Á zsiai fa jo k ........................................................................... 30
H ib rid f a j o k ........................................................................... 46
E u ró p a i f a j o k ......................................................................... 53
A nem es o rg o n a fa jtá k k ia la k u lá sa ............................ 63
A fa jtá k leírása és c so p o rto sítá sa .............................. 66
E gyszerű vagy szim pla virágú fajták ..................... 66
T elt vagy d u p la v irágú fa jták ................................ 76
Az orgona te r m e s z té s e ............................................................. 90
A lanyai .................................................................................... 90
S yringa v u l g á r i s ............................................................. 91
L igustrum v u l g a r e ........................................................ 93
L ig u stru m ovalifolium ............................................... 94
F ra x in u s o r n u s ............................................................... 94
F ra x in u s excelsior ........................................................ 95
S z a p o r í t á s a ........................................................................... 96
Iv aro s sz a p o rítá s .......................................................... 96
Iv a rta la n s z a p o r í t á s ...................................................... 100
A z o rg o n acsem eték felnevelése....................................... 115
O rg o n á k a kertb en és a p ark b an ....................................... 118
A z o rg o n a életfeltételeiről .............................................. 118

196
 H o v á ü lte ssü k és m ilyen n ö v én y ek k e l tá rs ítsu k
az o r g o n á t ? ........................................................................ 127
G o n d o z á s i és á p o lá si m u n k á k ...................................... 140
A z o rg o n a h a j t a t á s a ............................................................................... 1 5 2

A h a jta tá s é le tta n i k érdései ........................................... 156

A h a jta tá s m ó d ja i .............................................................. 158
F ö ld la b d á s h a j t a t á s ....................................................... 159
A c serep es o rg o n a h a jta tá s a .................................... 170
Á lla n d ó helyre k iü lte te tt o rg o n a h a jta tá s a .... 170
B e t c g s é i > e k é s k á r t e v ő k ....................................................................... 1 83

B a k té riu m o s, g o m b á s és é le tta n i b e te g s é g e k 183

Á llati k á r t e v ő k ..................................................................... 189
F e lh a s z n á lt iro d a lo m ............................................................................ 1 9 4
 Díszfát,
díszcserjét,
rózsát,
évelőt,
fenyőt,
ö r ö k z ö ld e t,
gladióluszt,
tu lip á n t

M IN D E N T EGY H E L Y E N
V Á S Á R O L JO N :
az

aiSÓTEKERESI
FAÍSROLÚBAN
7-es m űútnál
1 01-es km- kőnél

N a g y o b b vásárláskor

árengedm ény!

KÖ ZÜLETEK
LERAKATUNKBAN
CSEKKRE V Á S Á R O L H A T N A K
Kertíulajdonosok
F
I
GY
L
E
Házikertbe, hétvégi telekre díszfát, díszcserjéket,
örökzöld növényeket szerezzen be
a Fővárosi Kertészeti Vállalat

TAHI
D ÍS Z F A IS K O L Á JÁ B Ó L .
G yö n yö rű növényfajták, bő áruválaszték.

T A H I- N A G Y K E R T
Telefon: Tahi 815.

Fővárosi Kertészetív.
1400 Bp. V II., Dob u. 90. Telefon: 421-720
 d íszfá k,
d ísz­
c ser jék ,
ÖRÖKZÖLDEK
az

ÓBUDA
TSZ
F A ISK O LA I
LERAKATABBAN
k o n té n e rb e n
elő n evelve isk a p h a tó k .

A k o n té n e re s növény
egész évben ü lte th e tő !

P o s ta c ím : 1300 Bp.
pf. 78.

T e le fo n : 688-813,
687-668, 887-5 41

T e le x : 22-4702

L e ra k a ta in k :

1. 1300 Budapest III., Bojtár u. 36.

(Solym árvölgyi díszfaiskola). M egközelíthető: 18-as autó­
busszal a szovjet laktanyáig.

2.1039 Budapest, III., Vöröshadsereg útja165.

(Pünkösdfürdő). Megközelíthető:

34-es autóbusszal a végállomásig.

o
j^YTn-rTiTTl
TS2t
BUDnPÍST
15,50 Ft_______________

m e g h ó d íto tt, és m a m á r v á ­
ro so n , fa lu n , k e rte k b e n ,
p a rk o k b a n e g y a rá n t m eg ­
ta lá lh a tó .
E lte rje d tség e ellen ére a szak-
iro d a lo m elég m o s to h á n
b á n t a k isk e rte k b e n á lla n d ó ­
a n virág zó o rg o n a fá c sk á k k a l
és -b o k ro k k a l. P ed ig m en y ­
nyivel szeb b egy o ly a n o rg o ­
n a b o k o r, am ely et sz a k ­
sz e rű e n és igén y én ek m e g ­
fe le lő helyre tele p íten e k ,
vagy o ly a n n ö v é n y ek k ö z é
ü lte tn e k , m elyek színeikkel
m ég h a n g u la to s a b b á teszik
v irá g a in a k b u g á it.
H a a z o rg o n á ró l á lta lá b a n
b e sz élü n k , c sa k a k e rtb e ü l­
te te tt, m á ju sb a n n y íló o r­
g o n a b o k ro k ju tn a k e sz ü n k ­
be, p e d ig v a n n a k k é ső b b e n
v irág z ó k , ső t a téli v irá g ­
v á la sz té k u n k b ő v íté sé re a l­
k a lm a s, h a jta to tt o rg o n á k is.
H a jta tá s a k ifiz e tő d ő , k ü lö ­
n ö se n , h a egy-egy jeles n a p ra
id ő z ítjü k v irá g o z ta tá s á t,
a h o g y a z t S e re se k P é te r
m eg írta.
É rd e m e s a k e rt k ö z k ed v e lt
„ m o s to h á já r a ” is n é m i g o n ­
d o t fo rd íta n i, kis fá ra d s á ­
g o t rászárm i. O ly rég en v á r
a z o rg o n a sz a k sze rű b á n á s ­
m ó d ra !

MEZŐGAZDASÁGI KIAD Ó
 lőször az orgona termesztésével a francia
E kertészek foglalkoztak. Rájöttek arra, hogy
a természetes virágzás! idő előtt, mesterséges
tenyészfeltételek között is szépen kivirágzik.
Ettől kezdve termesztése és hajtatása a kerté­
szetek egyik legjövedelmezőbb tevékenysége.
Ennek hatására a nemesítek egyre több és
szebb fajtákat hoztak létre. Közöttük is első
volt Victor Lemoine.