Buda Béla dr.

A család lélektani rendszerének fejlődése és változásai-

a segítő szempontjából

A család a társadalom minden változása, bonyolódása ellenére alapvatő emberi

intézmény maradt, amely az egyén életérzésének és életvezeteésenek fontos
meghatározója.
Napjainkban két tendencia figyelhető meg vele kapcsolatosan: az egyik a nem
teljes és nem hagyományos családformák terjedése és különböző családi rekombinációk
számának novekedése, a másik a rokonsági rendszer felértékelődése. Az előbbi azt
jelenti, hogy sok a gyermekét egyedül nevelő szülő (mind több ilyen apa is van) és a
feladatmegosztás a nevelésben (joint custody), továbbá az újra házasodás és így a
gyerekek új családokba valő bekapcsolódása, integrációja, a vegyes testvéri viszonyok
kialakulása. Ma már nem használjuk a „csonka család” kifejezést és már pejoratív
megnevezéseket, mert az egyszülős családok is lehetnek teljesek. Az utóbbi trend a
távközlés és a közlekedés fejlődése nyomán alakult ki, elsősorban a telefonkapcsolat itt is
összetartó tényező. A családtagok és a rokonsági rendszer ma esetleg többezer
kilométeres távolságokban is jól funkcionálhat a csalás pszichológiai rendszere
szempontjából, van elérhető lelki támasz, szükség esetén segítség hívható stb. A két trend
összefügg olyan módon, hogy a tágabb család és a rokonság kompenzálhatja a nem teljes,
ill. nem konvencionális családi alakzat hátrányait, nehézségeit. A segítő szempontjából
fontos e két tendencia ismerete, mert ez a nálunk is kibontakozó két jelenség egy sor
probléma átértelemzését, ill. a tágabb család erőforrásainak bevonását teszi lehetővé.
A család, minden változatában evolutív rendszer, az időfolyamatban
folyamatiosan és szabályszerően változik családi ciklusnak is nevezik, mert ez a z emberi
életben folyamatosan ismétlődik. Emberek párokat alkotnak, gyermekeket hoznak a
világra, a szülők öregednek, a gyerekek nőnek, válások és új kapcsolatalakítások jönnek
létre, a gyerekek önállósulnak, a család idős tagjai meghalnak és vannak, akik a családból
magukra maradnak stb. Jelenkori sajátosság, hogy a házasság rítusa, ill. intézménye ma
halványulni látszik, a család mind gyakrabban alakul ki házasság nélkül. Ezt a jelenséget
még nem tudjuk értékelni, úgy tűnik, a közjogi aktus, a pár nyilvánosság előtti quasi
bemutatkozása (ami a hagyományos házasságnak sokáig lényege volt) veszít
jelentőségéből. A párképződés lélektana azonban nem változik, ha együttélésről, és
különösen, ha gyerekek vállalásáról van szó. A családi ciklus ilyenkor is azonos,
azonosak a problémák, gondok is.
A családi ciklus minden állomása kihívás a család meglévő pszichológiai
rendszerével kapcsolatban. A kihívás fejleszt, gyarapít, ha megfelelő megoldásokra talál,
de megterhel, krízist teremt, megbetegít, ha a család nem tud megbírkozni vele. Ilyen
kihívás maga az együttélés, a szabadidő, a munka és a különféle kielégülések
összehangolása, a két személyiség általában differenciális fejlődésének integrálása.
Kihívás az együttélés gazdasági feltételeinek megteremtése és fenntartása, a
gyermekvállalás, a következő születések, a gyermek fejlődésének minden jellegzetes
változási fázisa (kisgyermekkor, iskoláskor, serdülés, kilépés a család közegéből), a
házassági konfliktusok a családban, a szülők változó kora, az öregedés stb. A természetes
vagyis a családi ciklusból adódó – kihívások mellett különböző szabályatalan, de sajnos
gyakori, és valamilyen formában minden családnak kijutó kihívások is adódnak, ilyen a
családtag súlyos vagy hosszan tartó betegsége, fogyatékossága, a szülők valamelyikének
kiszakadása a családból (válás, konfliktus, munkavállalás, katonaság, fogság stb. miatt), a
család életkörülményeinek, ill. –feltételeinek gyors vagy nagyarányú romlása stb. E
változások, okozta nehézségek megoldása is fejleszt, megoldatlansága viszont megterhelő
vagy destruktív lehet. A hatások sokszor a ciklus során egymásra rakódnak, így jön létre
valamely családtag deviáns személyiségtorzulása, amely azután a kibontakozás idejében
önálló családi krízis formájában jelentkezhet. A családi ciklus változáősaiból adódó
problémák jó megoldása, a családot érő megterhelések kreatív elviselése vagy
ellensúlyozása komoly fejlesztő erőt jelnt. Mai tudásunk szerint az ilyen problémák
jelentkezése, megfelelő átélése és megoldása a családot erőssé és rugalmasan ellenállóvá
teszi (ahogy am az angol nyelvű szakirodalomban gyakran mondják: a család „resilient”-
té válik, a „resiliency” állapotába kerül), a teljesen nyugodt, gondtalan, sima családi élet
ezért sokszor veszélyt is rejt magában. A váratlan megterhelés megoldása ugyanis nem
sikerül, a válasz könnyebben válik kóróssá vagy elégtelenné. Ma általában a család
fejlődésének és változásainak minden formáját a kríziskoncepció keretében értékelik, és
ennek során gyekran hivatkoznak arra, hogy a kínai krízis kifejezést két szóképpel írják
le, az egyik a veszély szóképe, a másik az alkalomé. A krízis megoldása egyéni és
kapcsolati fejlődést, erősödést eredményez, a család rugalmasságát fokozza.
A változásokkal járó krízisek a segítés beavatkozási pontjai. Ilyenkor a család
mintegy „megnyílik”, a külső hatások segítőkhöz, szakemberekhez fordul. A krízisek egy
része azonban nem nyílvánvaló, krónikus vagy rejtett, ilyenkor csak tünetek hívják fel a
figyelmet rájuk. A segítő a családi ciklus folyamata illetve a család típusos megterhelési
módjai nyomán megértheti ezek gyökereit és kialakulási folyamatát, és segítően
avatkozhat be.
A család segítése komoly bajok esetében gyekran nem egyszerű, mivel már kóros,
hibás rendszerállapotok jöttek létre. Ilyenkor is sok segítség adható bizonyos funkcionális
hiányok pótlása révén, leginkább a gyerekek szükségleteinek támogatása formájában. Jó
néhányszor folyamatos családgondozásra lehet szükség, ill. családterápiára, gyakran
többféle intézmény, szervezet, szakember bevonásával és összehangolt munkájával.
Mivel a családtagok mindenféle gondja-baja összefügg egymással, érvényes az az elv,
amelyet hazánkban immár kb. Harminc éve képvisel Gayer Gyuláné: szoviálpolitikában
és a z egészségügyben a családok összehangolt, egységes és hálózati ellátása, támogatása
a célszerű.
Ma a családdal kapcsolatosan mindinkább előtérbe kerül a prevenció és a
lélektani egészségpromoció elve. A család bajaiban a kiszolgáló ésa hiánypótló segítés
helyett egyre gyakrabban az aktiváló, a család saját erőforrásait mozgosító, pl. a
rokonsági rendszert, a barátokat, a közösséget bevonó segítés terjed, amelyben a cél a
család természetes erősítése (empowement), autonómiájának megőrzése mellett. Ezt
előnyösen valósíthatják meg önsegítő csoportok vagy közösségi programok. A családi
ciklus változásai során a családok információkkal és problémamegoldási sémákkal
láthatók el. Ez gyakran az iskolában vagy az egészségügyi ellátásban vlósítható meg, de
sokszor tanácsadótanácsadó szolgálatokban vagy egyházakban is. A növekvő gyerek(ek)
körül kialakuló gondokra óvoda, nevelési tanácsadó, gyermekorvos, védőnő, iskola,
területi családgondozási vagy szociális gondoskodó szakember, háziorvos,
önkormányzati hivatalnok stb. éppúgy felkészíthet, mint lelkigondozó, pap,
egészségnevelő, vagy más segítő. Ugyanígy az öregedés vagy a jellegzetes családi
válságok felkészítő megközelítésére is mód nyílhat, ill. ezek a különböző szerepű és
feladatkörű segítők a maguk kapcsolódási és talákozási alkalmaik során és a felkeresés
(outreach) lehetőságeit kihasználva beavatkozhatnak, segítséget nyújthatnak. Ma
növekszik a civilizált társadalmakban, és így nálunk is az ilyen segítők száma. A család
szerepének ismertté válása nyomán ugyanis mind több szakember terjeszti ki, ill.
definiálja át a maga kompetenciakörét a családok vonatkozásában. Fontos hangsúlyozni,
hogy a család minden változata, alakzata családként kezelhető és értelmezendő, továbbá,
hogy a család nukleáris, ill. együttélési, háztartási alapú magva a tágabb családi és
rokonsági rendszerrel együtt szemlélendő és kezelendő, de sok szakember szeriont az
ökológiai tér személyes kapcsolathálózatával együtt.
A segítő szempontjából érdemes megemlíteni, hogy a családok problémáiban (pl.
a generációs, ill. fejlődési ciklus megoldatlanságaiban, nehézségeiben) nagyon gyakran –
a hétköznapi tudat szempontjából – irreális, irracicionális tényezők a meghatározók.
Ezekre a körülményekre leginkább a családdinamikai-családterápiás szemlélet, a
mélylélektan, ill. a szociálpszichológia érzékenyítheti a szakemberek figyelmét. Nagyon
gyakran jelentkeznek pl. a családokban rejtett szülői viszonyulási, ill. viselkedési minták,
amelyek merev megoldási sémákat sugallnak. Rossz minták feldolgozása, közömbösítése
sokszor önmagában is felszbadítja a család adaptációs képességét. Máskor a család maga
generál hibás mintákat, pl. közvetlen modellek vagy hibás lelki szükséglet-
összekapcsolások (ún. kollúziók) nyomán. Fiatal családokban nagy probléma a szülők
differenciális fejlődéséből kialakuló szükségleti vagy felfogásbali divergencia, amely
nehezen egyeztethető, konfliktusok, esetleg szeparáció vagy válás forrása. Itt pl. gyakran
a „boldog házasság” mítosza a zavaró, vagyis a problémák konstruktív megbeszélésének,
akár „kiveszekedésének” elkerülése, és emiatt a feszültségek veszélyes felgyülemlése.
Máskor a család és a személyes környezet integrációjának gondjai jelentkeznek, pl. a
munkamegosztás, a családon belüli dominancia vagy szerepfelfogások merevek, és nem
tudnak alkalmazkodni a (gyakran gyorsan változó) környezeti igényekhez. Különösen a
nemek és a nemzedékek normái, viselkedésformái körül alakulnak ki problémák, pl. a
nők gyorsuló „felszabadulása”, a női ideálok, életminták változása okoz ilyent, ill. a
gyerekek (kivált a serdülők, ill. a fiatalok) szerepeinek átalakulása, de újabban az
idősebbek sajátos aktiválódása is (egyfajta új életkezdési igény a gyerekek felnövése
után, de gyakran még viszonylag fiatal korban).
A család most tárgyalt szemlélete új perspektívákat nyit a lelki egészség, ill. a
szociális gondoskodás, a sokat említett "„zociáli háló"”szempontjából, leginkább azáltal,
hogy alternatívát jelent a hagyományos individuális emberképpel szemben. A nemzetközi
tapasztalatok szerint a családközpontú gyógyítás, a szociális munka, a testi és lelki
egészségpromóció praktikusabb és hatékonyabb, minta megszokott egyénre irányuló
mód. Könnyebben megvalósítható a hálózatiság, a különböző segítő erők összehangolása.
Ehhez persze új ismeretek, módszerek is kellenek, a családsegítés tehát sok szempontból
újszerű képzést és továbbképzést, új szakmai szemléleteket igényel.