Babeş-Bolyai Tudományegyetem

ALKOHOL ÉS KÁBÍTÓSZER FOGYASZTÁS

MEGELŐZÉSE

PROF. DR. ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ

2014 - 2015

1
I. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

1.1. Az előadás ismérvei

A tantárgygazda adatai: Tantárgy azonosítói

Név: dr. Albert-Lőrincz Enikő egyetemi tanár Tantárgy megnevezése – Alkohol és

Iroda: 317 terem, Szociális Munka Tanszék
Telefon: 0264- 417560
Fax: 0264- 424674
E-mail: e.albert.lorincz@gmx.net
Konzultáció: Hétfő: 14-16
kábítószer fogyasztás megelőzése
A tantárgy kódja – ALM 2402
Év: 2., félév: 4.
Előadás típusa - kötelező
Honlap címe: - http://www.socasis.ro
Tutor -

1.2. Szükséges előzetes ismeretek, kondíciók:

1.3. Tantárgy bemutatása:

A kurzus alapgondolata, hogy a drogfogyasztás adaptációs probléma, és a deviancia egyik

formájának tekinthető. A pszichoaktív szerhasználatot komplex problémaként értelmezzük, több
tényező összjátékának eredménye. Tárgyalni fogjuk a drogfogyasztó egyén, a szer és a környezet
jellemzőit. Górcső alá vesszük a drogos karrier alakulását.
Választ keresünk arra, hogy miért terjed nálunk is a kábítószer. Az információk az egészséges
életmódra vonatkoznak, a veszélyekről józanul tájékoztatnak és ismertetik a jelenséggel
kapcsolatos társadalmi háttértényezőket. Rámutatunk arra, hogy a jelenség leghatékonyabb
kezelése a megelőzés.
A tantárgy célja:
 A diákok megértsék a szenvedélybetegségek pszichológiai hátterét.
 Megismerjék a szerfüggőség fogalmi keretét.
 Tájékozódjanak a szenvedélybetegségek fajtái között.
 Felismerjék a veszélyeztető tényezőket és veszélyeztetett csoportokat.
 Szociális munkásként segítséget tudjanak nyújtani a függőségek megelőzésében és
kezelésében.

1.4. A tantárgy téma szerint felosztása

A tananyag négy modulba szerveződik: SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK: elméleti keret,
SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK: típusai, A MEGELŐZÉS LEHETŐSÉGEI, GYÓGYÍTÁS ÉS
UTÓKEZELÉS. Az ismeretek közlése a fogalmi megalapozással kezdődik, ezt követi a kockázati
és a védőtényezők bemutatása, majd a szenvedélybetegség fajtáinak felsorolása, végül a
megelőzés lehetőségének ismertetése.
A modulok a föbb témákat mutatják be, előbb elméleti szinten, majd kérdések és gyakorlatok
formájában. Minden témához tartozik szakirodalmi forrás. Ennek elolvasása segít az elméleti
anyag megértésében, elmélyítésében, és elengedhetetlen a gyakorlatok megoldásához.

1.5. A tananyag elsajátításához szükséges tevékenységek:

A tananyag elsajátítását a következő tevékenység formák segítik elő: interaktív előadások,
szemináriumi megbeszélések és egyéni munka. Az interaktív előadás a tantárgygazda vezetésével
történő megbeszélés. A lényeg kiemelését és az összefüggések megértését célozza, valamint azt,
2
hogy lemérhessük mennyire értették meg az anyagot a diákok. A szeminárium a témák
elmélyítését, az elolvasott szakirodalom megbeszélést szolgálja. Az egyéni munka feltételezi az
elmélet áttanulmányozását, a feladatok és a gyakorlatok megoldását. Ezeknek elvégzés
beleszámít az értékelésbe. Az egyéni munka része a kötelező és az ajánlott irodalom átolvasása.
A felmerülő kérdésekre a tantárgygazda és a tutor válaszol a megjelölt konzultációs időpontban
vagy máskor, előzetes egyeztetés alapján. Az anyag elsajátításáról a köztes dolgozatok alapján
fogunk tájékozódni. Ez lehetővé teszi a folyamatos értékelést.

A BBTE és a CFCID szabályzata alapján a diákok az alábbi kötelezettségekkel rendelkeznek:

- részvétel (nem kötelező) a tantárgygazda által tartott két konzultáción, ahol interaktív
előadás formájában a tantárgy szemléleti keretének és alapfogalmainak megalapozása
történik,
- négy ellenőrző dolgozat, amit a tantárgy naptárában megjelölt időpontban kell elküldeni a
tutornak,
- a tantárgy főbb kérdéseinek a megbeszélése a tantárgygazdával és a tutorral
- a szillábuszban található gyakorlatok megoldása és beadás
- félévi vizsga

1.6. Kötelező irodalom

A tantárgyhoz alapkönyv a tantárgygazda Önpusztító lázadás (2004) című írása, amiben

megtalálható a kurzus teljes anyaga. Korszerű áttekintést nyújt Demetrovics Zs. Az addiktológia
alapjai (2007) című kötete. A drogprevenciós gyakorlatot Paksi és Demetrovics A drogpreveniós
gyakorlat megismerése (2003) című könyv alapján érdemes áttekinteni. A kérdés keresztény
szemléltű megközelítését Ferenczi Z. Drogprevenció, pedagógus, iskola (2003) című könyvében
találhatják meg a diákok. A probléma rendszerszemléletű megközelítését Demetrovics Drog,
csalad, személyiség (2007) kötetéből érdemes elolvasni.
A szakirodalom a Szociológia és Szociális Munka Kar épületében levő könyvtárakban, a Soros, a
Heltay alapítványoknál találhatók meg.

1.7. A tantárgy elsajátítását elősegítő eszközök

Az ismeret elsajátítás szükségessé teszi:
- számítógép és internet hozzáférés (elektronikus könyvészet és on line interaktív képzés
céljából)
- nyomtató (gyakorlatok és feladatok kinyomatására)
- könyvtári hozzáférés
- fénymásolási lehetőség

1.8. A tantárgy kalendáriuma

A tantárgy tanulmányozására a negyedik félévben kerül sor. A kalendáriumban megtalálhatók a
köztes értékelés témái és időpontjai. A felmérésekre a modulok elolvasása és átgondolása után
kerül sor. Az első felmérő célja a SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK elméleti keretével kapcsolatos
ismeretek ellenőrzése. A második számbavétel a SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK típusait célozza
meg. A harmadik a MEGELŐZÉS LEHETŐSÉGEI, GYÓGYÍTÁS ÉS UTÓKEZELÉS
problémáinak elsajátítását ellenőrzi. A megoldásra váró feladatok és kérdések az alfejezetek után
szerepelnek.
A diákokkal való találkozások és az ellenőrző feladatok arra is szolgálnak, hogy felmérjük, hogy
mennyire tájékozottak a hallgatók a kijelölt szakirodalmat illetően.

1.9. Az értékelés módja

3
 Értékelés módja {Összeg=100%}
30%
- szemináriumi projekt

- a félévközi ellenőrző dolgozatok (mindegyik dolgozat 1 20%

pontot ér)
50%
- írásbeli vizsga a IV. félév végén

A négy kidolgozott témát a tutornak kell elküldeni. Szintén ő jelöli ki a félévi szemináriumi
dolgozatot. A dolgozatok elkészítésének módját a tantárgygazdával és a tutorral kell megbeszélni.
A dolgozatok elkészítésénél külön figyelmet kell fordítani a szakirodalom használatára.
Csalásnak számít az internetről átvett szöveg és a plagizálás. A dolgozatok a diákok saját
gondolatait kell tartalmazzák, a megfelelően idézett szakirodalmi alátámasztással.
A tantárgygazda és a tutor gondoskodni fog arról, hogy az értékelések időben a diákok
tudomására kerüljenek. A feedback egyik módja az elektronikus posta használata. A záróvizsga
eredményét a megírástól számított három napon belül szintén a hallgatók tudomására fogjuk
hozni.

1.10. Az akadémiai deontológia követelményei

Az akadémiai etika tiszteletben tartása céljából a következő elvárásoknak kell megfelelni:
- minden dolgozat eredeti (saját munka) kell legyen, plagizálás esetén a hallgató nem állhat
vizsgára,
- a csalás következménye a minimális jegy vagy indokolt esetben kizárás,
- a jegyek kifüggesztésére az internet lehetőségeit kell használni,
- óvásra az eredmények kifüggesztése után maxim 24 órával kerülhet sor, a megoldás az óvás
benyújtását követő 48 órán belül megtörténjen.

1.11. Sajátos szükségletű diákok helyzete:

Számukra is biztosítani az információk elérhetőségét és az értékelés formája meg kell feleljen a
fogyaték sajátosságának. A cél - a lehetőségek keretén belül – az egyenlő feltételek biztosítása.

1.12. Javasolt tanulási stratégiák:

- rendszeres kapcsolattartás: kommunikáció a tantárgygazdával, tutorral,
- folyamatos dialógus az internet közvetítésével,
- a munka rendszerezése, beosztása, a folyamatosság biztosítása,
- rendszeres megbeszélések, folyamatos ellenőrzés a hiányosságok felismerése érdekében,
- a teljes anyag és a könyvészet elolvasása, valamint a gyakorlatok megoldása és ellenőrzésre
való benyújtása.

I. Modulul: SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK: elméleti keret

4
 Cél: A drogfogyasztó magatartás fogalmi keretének megismerése.
Feladat: A szerhasználat kialakulásának megértése, a háttértényezők összefüggésének
magyarázata.
A félév végén a diákok az alábbi információkkal és/vagy kézségekkel kell rendelkezzenek:
- a drogproblémákkal kapcsolatos fogalmak helyes használata
- a drogproblémákat kiváltó kockázati tényezők ismerete
- a drogproblémákat megelőző védő tényezők ismerete
- az ismeretek gyakorlatba való átültetése

Kulcsfogalmak: függőség, addikció, tolerancia, veszélyeztető és kiváltó okok

A modul struktúrája:

1. Hét: Fogalom meghatározás: függőség, addikció, tolerancia

2. Hét: A szerfüggőség és a szerekkel való visszaélés okai

 Társadalmi tényezők
 Családi tényezők
 Személyiségbeli tényezők
Ajánlott könyvészet:
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2004), Önpusztító lázadás, A drogfogyasztás, mint kóros
viselkedésminta, Scientia kiadó, Kolozsvár (11-47 oldal)
DEMETROVICS ZS., (2004), Az addiktológia alapjai, ELTE Eötvös kiadó, Budapest (47-69
oldal)
DUNĂREANU, I.D., (2000), Moartea Albă, Editura Academprint (5-45 oldal)
NÉMETH, A., GEREVICH, J., (2000), Addikciók, Medicina Könyvkiadó Budapest, (45-77
oldal)
RÁCZ, J., szerk., (2000), A drogkérdésről őszintén, B+V Lap-és Könyvkiadó Kft., Bp. (5-29
oldal)
ZINBERG, E. N., (2005), Függőség és kontroll, drog, egyén. társadalom, Szenvedélyek, Nyitott
Könyvműhely Kiadó, Budapest, (21-46 old.)

A modul tematikus kibontása

1. Fogalom meghatározás: függőség, addikció, tolerancia.

Az emberek nagy többsége naponta fogyaszt alkoholt, szed gyógyszereket, de ez nem

minden esetben jelent visszaélést. „Visszaélésről szoktunk beszélni, ha valamit társadalmi tilalom
vagy erkölcsi megítélés ellenére fogyasztunk vagy teszünk, csak a kellemes hatás miatt, vagy ha
ennek érdekében nem rendeltetésszerűen nyúlunk hozzá.” (Buda 1995, 13.) Az alkalomszerű
használat és a mértékletesség nem jelent rendellenességet. A használat és a visszaélés
megkülönböztetése tekintetében nincs konszenzus a szakirodalomban. Mi az American
Psychiatric Association (APA) álláspontját fogadjuk el, amely különbséget tesz a használat és a
visszaélés (abúzus) között. Az általa kiadott Diagnostic and Statistical Manual of Mental
Disorders (DSM-III-R) „a visszaélést pszichoaktív anyagok annak ellenére történő folyamatos
használataként definiálja, hogy a személy társadalmi, szakmai, pszichológiai vagy fizikai
problémákkal küzd; olyan helyzetekben való ismételt használatként, amelyekben a használat
fizikailag veszélyes, pl. intoxikált állapotban való vezetés; és a zavar legalább egy hónapja
fennáll”. (Rácz 1995, 43.)

5
 Az APA a szerfüggőséget a következő kilenc jellemző közül legalább háromnak a
fennállásával definiálja:
 A szert hosszabb időn át nagyobb adagban szedi, mint szeretné.
 Állandó vágy, egy vagy több sikertelen leszokási, vagy kontroll alatt tartási kísérlet.
 Sok időt tölt azzal, hogy hozzájusson a szerhez, bevegye azt, vagy felgyógyuljon a hatásából.
 Gyakori intoxikáció vagy elvonási tünetek a kötelesség teljesítés főbb helyein, például a
munkahelyen, otthon vagy olyan esetben, amikor az anyag használata fizikailag veszélyes.
 Fontos szociális, foglalkozásbeli vagy rekreációs tevékenységek feladása vagy csökkentése a
szerhasználat következményeként.
 Folyamatos szerhasználat annak ellenére, hogy tudatában van olyan fennálló vagy visszatérő
szociális, pszichológiai vagy fizikai problémának, amit a szerhasználat okoz vagy fokoz.
 Megemelkedett tolerancia, határozottan emelt adagra van szüksége a szerből ahhoz, hogy
elérje az intoxikációt vagy a kívánt hatást, vagy a szer azonos mennyiségének használata
határozottan csökkenő hatással jár.
 Jellegzetes elvonási tünetek.
 A szert gyakran használja azért, hogy enyhítse vagy elkerülje az elvonási tüneteket.
„A szerfüggőség, ami az enyhétől a súlyosig terjedhet, valamilyen kémiai anyag
kényszeres használatára utal, ami a hátrányos és káros következmények ellenére sem csökken.”
(Rácz 1995, 44.)
A függőség vagy dependencia kialakulását az elvonási tünetek jelzik.
Keresztdependenciáról beszélünk, ha egyes drogok által kiváltott elvonási tüneteket más drogok
csökkenteni képesek.
A szakirodalom az alkoholizmust és a drogaddikciót szerfüggőségnek nevezi, mindkettő „a
személy szociális, fizikai és mentális státuszának progresszív hanyatlását idézi elő”. (Rácz 1995,
44.) Még pontosabban, különbséget tesznek az alkohollal és más szedativum-hipnotikummal
való visszaélés, és a heroin, marihuána, amfetaminokkal való abúzus megnevezése között.
Előbbit „kémiai dependencia”, utóbbit „drogvisszaélés”, „szervisszaélés”, vagy „függőség”
fogalmakkal illetnek.
Az alkoholizmus és drogaddikció közötti választóvonal mind a folyamatot mind pedig a
kezelést illetően egyre jobban elmosódik. Ennek megfelelően a terminológia is változik: az
„alkohol és más szervisszaélés” illetve „pszichoaktív szerhasználat rendellenesség” kifejezések
lettek használatosak. A drogaddikció és a szerfüggőség kifejezések nagyon közel állnak
egymáshoz, és gyakran együtt is fordulnak elő. A szakirodalom mégis különbséget tesz e két
fogalom között. A jobb megértés kedvéért Rácz J. (2000) a következő példát adja: ha valakit
nagy fájdalmai miatt morfinnal kezelnek akkor egy idő után kialakul az elvonási tünetekkel járó
függőség, de a személy nem törvényszerűen válik addiktorrá, azaz nem válik elkerülhetetlenül
kényszeres fogyasztóvá.
A jelzett fogalmak megkülönböztetése a két jelenséget kiváltó rendszerek alapján történik.
„Míg az addikcíó kialakulásában a jutalmazó rendszer játszik szerepet, addig a függőségnél
elsősorban a középagy bizonyos részei (elsősorban a talamusz), amelyeket a fájdalom-
szabályozás”-hoz kötünk tehetőek felelőssé. (Rácz 2000, 14.) Az első esetben megerősítő
jutalmazásról, a másodikban elkerülésről van szó. A jutalmazás lényege, hogy a kellemes
érzéseket kiváltó viselkedés kényszeresen ismétlődővé válik. Az eufóriát kiváltó szer használata
kiesik a személy kontrollja alól. Az addikció kísérlet arra, hogy egyes szükségleteinket azoknak a
magatartásformáknak a megkerülésével elégítsük ki, melyek természetes módon kielégítésükhöz
vezetnének. Olyan belső kényszer, mely arra sarkallja az embert, hogy bizonyos ingerekkel vagy
reakciókkal örömérzetet vagy ennek megfelelő állapotot idézzen elő magában, illetve rosszkedvét
elűzze. Gerevich hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a használó a normál lelki állapotot azért
lépi át, mert „az eufória célképzete lebeg a szeme előtt”. (Gerevich 2000, 10.) Ezt a pozitív
megerősítést tekintik az addikció kialakulási mechanizmusának. A negatív megerősítés az
elvonási tünetek, a distressz és a kellemetlen élmények elkerülésére irányul. A pozitív és a
6
negatív megerősítő hatások olyan erősek tudnak lenni, hogy a használók nem törődnek az averzív
következményekkel és folytatják a fogyasztást.
Gerevich (2000) kilenc olyan tényezőt sorol fel, amelyek az addiktív viselkedéseket
jellemzik:
- Kényszeres viselkedés: melynek alapja a szerek megerősítő és diszkriminatív hatása,
valamint a droghatásra kondicionált külső és belső ingerek hatása. A drogok
diszkriminatív hatása azt jelenti, hogy a különböző személyek a lehetséges drog
kínálatból, azt választják ki, amelyik leginkább megfelel szükségleteiknek. A
szerválasztás az egyén problematikáját tükrözi. A szerek diszkriminatí v hatását állat
kísérletek is igazolták. Kondicionált tanulás alakulhat ki a kedvelt szerre. Az állat, azt a
dobozt tanulja meg kinyitni, amely például a kokaint tartalmazza.
- Kondicionált válaszok: drog szerű és droggal ellentétes kondicionált válaszok
lehetségesek.
A drog által kiváltott hatást előidézhetik azok a külső és belső ingerek is, amelyek a
drogélménnyel egy időben hatottak.
A droggal ellentétes kondicionált elvonás úgy alakul ki, hogy az elvonási tünetekre
kondicionálódnak azok a környezeti ingerek, amelyek akkor és abban a helyzetben
vannak jelen, amikor az elvonási tünetek megjelennek. Ezek a helyzeti ingerek akkor is
kiválthatják az elvonási tüneteket, amikor már az illető személy meggyógyult és nem
fogyaszt drogot. A kondicionált tolerancia, vagy ellentétes adaptáció azért alakul ki,
mert a drog megbontja a szervezet homeosztáziáját és a szervezet ezt igyekszik
visszaállítani, csökkentve a drog hatását. A használattal kapcsolatos körülmények
(ingerek) szignálként viselkednek és emelik a szervezet toleranciáját. Az addikcióknak,
ezt a tulajdonságát Robinson és Berridge (1993) incentív szenvedélynek nevezi. Alapja
az incentivának nevezett kondicionált külső vagy belső inger vagy másodlagos
szenvedély.
- Sóvárgás: ellenállhatatlan vágy a szer megszerzésére. A visszaeséseket a sóvárgás idézi
elő. Az absztinencia időszakában az incentivák hatására léphet fel.
- Incentivitás – kielégülés: a sóvárgás nagyfokú izgalomba hozza a fogyasztót, ez az
incentív vagy serkentéses állapota droghatás kezdetéig tart. A személy teljesen beszükül
a fogyasztással kapcsolatos teendőkre. A kielégülési (konzumátoros) szakaszban a
fogyasztó nyugalmi állapotba kerül.
- Kockázat keresés: lehet, hogy a fogyasztó személységének alapvonásai közé tartozik és
az életforma részévé válik, de előfordulhat az is, hogy csak a drog hatása alatt jelenik
meg. (Kockázat keresést kiváltó drogok például az alkohol és a kokain. Az előbbiekben
említett két változat együtt is megjelenhet és megsokszorozhatja a kockázat vállalás
hajlamát.
- Helyettesítés: egyes drogok egymást helyetesíthetik, vagy csökkenthetik a másik drog
okozta hiányállapotot, esetleg a szerhasználat viselkedési addikcióba fordulhat. A
helyettesítés elvét a gyógyászatban is felhasználják.
- Komplementarítás: a legtöbb használó több fajta drogot is használ, hogy megnyújtsa a
drogélmény időtartamát, például az eufória tovább tart, ha a heroint nikotintartalmú
cigarettával együtt fogyasztják.
- Multigenerációs jelleg: az addikció gyakran mutat családi halmozódást.
Az addikció kialakulását a húzás- és lökésmechanizmusok által is jellemzik. A húzás a
kívánt állapot irányába motivál, a taszítás a kellemetlen állapot elkerülését célozza. Az addikció
különböző fázisaiban a két erő különböző intenzitással lehet jelen.
Gerevich (2000) különbséget tesz a szokás és hozzászokás között. Szokásként említi a
ciklusokban ismétlődő viselkedési sztereotípiákat. Ha a szokások ismétlésének gyakorisága,
intenzitása és következménye hátrányossá válik az egyén és környezete számára, akkor

7
hozzászokásról beszélünk. A szokás és a hozzászokás is ciklusokban jelentkezik. Az addiktív
ciklust a WHO meghatározása szerint (forrás Gerevich 2000, 11.) a következő fázisok jellemzik:
 Ismételt vágy, majd késztetés egy viselkedési lánc (sztereotípia) végre végrehajtására;
 A belső feszültség növekedése a viselkedési lánc beindulásáig;
 A viselkedés lezajlása után átmeneti feszültség csökkenés;
 A vágy és a késztetés fokozatos visszatérése;
 A szerhasználatot kiváltó késztetés másodlagosan, más környezeti és belső ingerekre
is kondicionálódik.
A hozzászokás a visszaéléssel kezdődik. Ilyenkor használja a hétköznapi nyelv a
könnyelműség, felelőtlenség és meggondolatlanság jelzőket. A helyzet azonban nem ennyire
egyszerű. Ez az önkontroll hiány erkölcsileg nem bélyegezhető meg, komoly személyiségbeli és
fiziológiás elváltozások következményének tekinthető.
Az addikciónak nevezett kényszeres viselkedésminta hatására a személy tudatosan juttat a
szervezetbe kémiai szereket a kívánt feszültségmentes állapot elérése céljából. A bevitt anyagok
valamelyik ösztönnel vagy szükséglettel függnek össze, ezt elégítik ki, vagy a képességeket, a
teljesítményt fokozhatják.
A hozzászokás, a szenvedély kialakulásának alaptörvénye, a „túlzásba vitel” - nek
köszönhető. „Hozzászokni vagy kötődni ahhoz lehet igazán, ami jó. Az ember számára jó, ami
örömet okoz, kielégülést ad vagy megszüntet valamilyen kellemetlen érzést (fájdalmat,
szorongást, feszültséget), kellemes izgalmat vált ki, vagy éppen újszerű élményt kelt.”(Buda
1995, 12.) Ennek a természetes igénynek mesterséges kielégítésére szolgál a függőséghez vezető
pszichoaktív szerhasználat.
A hozzászokás lélektani szempontból azt jelenti, hogy a szer az egyén számára egyre
fontosabb lesz, értékké válik és erős késztetést érez ennek megszerzésére. A környezettől
elidegenedik, a személyiség degradálódik, beszűkül. Tevékenysége a szer megszerzése körül
forog. Nem tud már ellenállni a szer kísértésének. Szenvedélyének rabjává válik. Jellemzőjük a
folyamatos öndestruktív viselkedés.
Az emberi viselkedést ösztönző örömérzést természetes úton maga a szervezet is elő tudja
állítani. Az agy termel egy olyan morfin szerű anyagot, amely a közérzetet és a fájdalomérzetet
szabályozza. Ezen kívül ismert a dopaminnak nevezett, ingerületátvivő anyag, amelyik szintén
eufóriát eredményez. E folyamatot örömszerző tevékenységekkel lehet kiváltani: ilyenek például
a mozgással, táplálkozással, szomjúságoltással, nemi kielégüléssel, gondoskodással járó kellemes
érzések. Ugyanezt a hatást lehet elérni a drogokkal is. A drog kiváltotta eufória csak rövid távon
valósítható meg, mert a kellemes érzéseket egyre erősebb diszfóriás állapot fogja követni. A drog
nemsokára már a rossz közérzetet csökkentését fogja szolgálni.
A függőség, mint természetes pszichológiai folyamat, minden egyén életében jelen levő
kapcsolat. A mindennapokban normális, átmeneti függőségek alakulhatnak ki. A gyermek
anyjához fűződő kapcsolata fiziológiás függőség és szükségszerű, mert a védelmező, gondoskodó
anya nélkül a csecsemő elpusztulna. Ezzel kapcsolatosan beszél Herman Imre megkapaszkodási
ösztönről, Mahler “ anya- gyermek szimbiózisról”. Az „elég jó anyaság” (Winnicott) esetében a
megkapaszkodás igénye csökken, a függőség oldódik. Ehhez ki kell alakuljon az „ősbizalom” (
Erikson).
Bowlby szerint a ragaszkodó magatartás az ember ösztönös világának normális része.
Betegség, baj, félelem, stb. esetén később is kiváltódhat. Megjelölésére nem szereti a függőség
szót. Freud sem használja ezt a fogalmat, de a jelenséget a magatehetetlenségnek,
kiszolgáltatottságnak tulajdonítja.
A normális függőségben Coen a flexibilitást tartja lényegesnek. Következtében az ember
el tudja magát engedni, önmaga tud lenni. Az én fejlődésében az autonóm működések
kialakulásával a megkapaszkodás szerepe csökken. Az autonómia belső szabadságot nyújt, a
döntések szabadságát és biztonságát. Ez a belső szabadság az egészség feltétele, egyaránt
lehetővé teszi az elengedettség és a feszültség elviselését külső megkapaszkodás nélkül.

8
 A patológiás függőség megoldatlan szeparáció, individualizáció, elfojtott indulatok,
agresszív konfliktusok nyomán keletkezik. A személy konfliktusait valami másra ruházza és attól
válik függővé, pl. alkohol, drog, munka…. A patológiás függőség neurózisokban, borderline
betegeknél, szenvedélybetegségekben, szado-mazochisztikus és perverz esetekben nyilvánul meg.

A drogfüggőség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) értelmezése szerint az

individuum, a drog és a társadalom közötti interakció eredménye. (Erre az összefüggésre a
későbbiek során vissza fogok térni.)
A szakirodalom a függőség lelki mechanizmusának elemeit a következőkben jelöli meg:
 függesztő, lehet személy vagy szer. A függő egyének projektív identifikáció segítségével
a függesztő személyre vetítik ki a mindenhatósági vagy a védelmi igényeiket tartalmazó
fantáziáikat.
 függőség, élménybeli magatartási rész. Ezt valamilyen szükséglet hozza létre, pl.
védelem, vezetés, szexualitás... Bizonyos intenzitással hat és negatív érzelmi kísérői is
vannak.
 függő, maga az egyén ( normál vagy patológiás)
 helyzet, melyben létrejön és fennmarad a függőség.
A függőség fokozatokban alakul ki, először a lelki függőség jelentkezik: „ a drognak a
szervezetbe jutása nyomán kellemes közérzet és a drog ismételt élvezete utáni vágyakozás alakul
ki, ami a drog ismételt és rendszeres szedésére sarkalló pszichés kényszert eredményez”.(Bácskai
1991, 12.) Ezután a testi függőség kerít birtokába, ami abban áll, hogy „a drog többszöri
fogyasztását követően a szervezet toleranciát tanúsít hatásával szemben, ami lehetővé teszi az
adag növelését és megvonási tüneteket idéz elő a drogfogyasztás szüneteltetése esetén.” (Bácskai
1991, 12.)
A hozzászokás azzal jár, hogy az egyén egyre jobban elviseli a szert, testileg - lelkileg
toleránssá válik vele szemben.
A szerfüggőséget a WHO három kritérium alapján határozza meg: tolerancia kialakulása,
adagnövelés és elvonási tünet. Magyarázatra szorul a tolerancia és az elvonási tünet fogalma.
Utóbbira később visszatérünk.
Tolerancia vagy megszokás akkor alakul ki, ha már a szokásos adag nem képes a
megszokott hatást kiváltani. „A kialakult tolerancia nagy veszélyt jelent, mert a rövid távon
észrevétlen testi és lelki károsodások később jóval erősebben érvényesülhetnek. A belső
átrendeződésben megnő az adott kielégülésfajta értéke és erősebb lesz a kielégülés iránti igény,
szükséglet.” (Buda 1995, 12.) A kielégülés vagy a kín megszűnése azonban csak egyre nagyobb
adag által érhető el. Ha a függő egyén nem elégítette ki szenvedélyét, a szenvedély tárgya iránti
igény elviselhetetlen erővel fog rátörni, un. hiánytüneteket okozva. Már csak a szer segítségével
tartható fenn a belső egyensúly, hiányában elvonási tünet alakul ki. A kémiai szerek esetében a
hiánytünetek anyagcserezavarokból erednek és ezért orvosi beavatkozást igényelnek.
Ismeretes a fordított tolerancia vagy a szenzitizáció is, ami azt jelenti, hogy a drog hatása
intenzívebbé válik az ismételt fogyasztás következtében.
Az Egészségügyi Világszervezet kidolgozta a függőségek tipológiáját is. Megjegyzendő,
hogy nem minden drogfogyasztást tekint deviáns magatartásnak. Különbséget tesz a legális és
illegális drogok között:
 legálisak az alkohol, a gyógyszerek, amelyek a barbiturát/alkohol típusú függőséget
okozzák, valamint a nikotin;
 illegális szerek az ópium, morfin, heroin, amelyek a morfin típusú függőséget okozzák; a
serkentőszerek, amelyek az amfetamin-khat típusú függőséget idézik elő; a kokain, a
kokain típusú függőséget eredményezi; a hasis, a marihuána a cannabis típusú függőséget
hozza létre; valamint a hallucinogének: LSD, STP, DOM, meszkalin okozta függőség.
A fentiekben az anyaghoz kötődő addikciókról szóltunk. Ezeket az anyagokat az
Egészségügyi Világszervezet drognak nevezi. Drog minden olyan anyag, amely „ képes az élő
9
szervezet egy vagy több funkcióját módosítani. “ ( Bácskai 1991, 9.) Elsősorban a központi
idegrendszer működését befolyásolják. Drognak tekinthető bármilyen szer, akár alkalmazzák a
törvényes orvosi gyakorlatban, akár nem, amelynek túlzott fogyasztása nem gyógyászati célt
szolgál. Léteznek azonban nem anyaggal összefüggő addikciók is, mint pl. a munka-, a játék-, a
gyűjtő- és más szenvedélyek.
Az addikciót kiváltó szerek hatásmechanizmusa alapján Buda Béla (Buda 1995, 41-47.) a
következő osztályozást adja:
 Boldogságérzés: a morfin és a heroin fő hatása.
 Szorongásoldás: az alkohol, a kokain, a hasis, a nikotin hatása.
 Gátlásoldás: alkohol, a khat cserjéje, gombák kivonatai, szerves oldószerek, cannabis,
kokain idézi elő.
 Örömérzet: morfin származékok és a kokain következménye.
 Révület, hallucinációk a tudat kitágulása által.
 Élénkítés: amfetaminszármazékok, koffein, khat, pl. a „speedball”, a kokain és a heroin
keverékek okozata.
 Izgalom: veszélykeresés, szerencsejátékok, sport eredménye.
 Ösztön kielégülés: pl. evés révén.
Nem specifikus hatások: a közösséghez való tartozás vagy a „felnőttesség” fokozott
megélése. Utóhatás lehet az álmosság, érdektelenség, kábultság, stb.

10
Az 1. részmodul témazáró összefoglalása:

Drog: a drog gyógyszert, alkoholt és kábítószert is jelent. A WHO szerint drognak tekinthető
minden olyan anyag, amelynek bevétele ingerlő hatású a biológiai struktúrákra, tehát a
központi idegrendszer működésére hat és vele kapcsolatban függőség alakulhat ki
Négy fő csoportba sorolhatjuk:
1. Alkohol: sör, bor, égetett szeszes italok, pálinka, stb.
2. A hangulatot befolyásoló gyógyszerek: nyugtatók, élénkítőszerek , barbiturátot tartalmazó
altatók és néhány fájdalomcsillapító szer.
3. Kábítószerek: hasis, marihuána, heroin, LSD, kokain stb.
4. Olyan anyagok, amelyeket nem a rendeltetésüknek megfelelően használnak: oldószerek
gőzei, kodein tartalmú köhögés csillapító stb.
 Tolerancia (hatásgyengülés):ugyanakkora mennyiségű szer egyre kisebb hatást vált ki, a
hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiségű szer elfogyasztására van szükség.
 Abúzus (visszaélés): a szert nem orvosi javaslatra alkalmazzák (egyes gyógyszerek),
vagy a társadalmilag elfogadott normákat megszegik (fokozott alkoholfogyasztás), vagy
veszélyes helyzetekben használják.
 Függőség (dependencia) : viselkedésbeli, gondolkodásbeli, érzelmi, és fiziológiai tünetek
csoportja, ami a kényszeres használat nyomán alakul ki. A személy az által érzékelhető
hátrányok ellenére sem tud felhagyni a fogyasztással.
 Addikció: súlyos függőségi állapot. Eufória-kereső, kényszeres, viselkedés, ami kikerült
az egyén szabályozása alól.
 Addikció és függőség: fogalmak között különbség van, azaz egy idő után kialakul az
elvonási tünetekkel járó függőség, de a személy nem törvényszerűen válik addiktorrá,
azaz nem válik elkerülhetetlenül kényszeres fogyasztóvá.
 Szenzitizáció: azt jelenti, hogy a drog hatása intenzivebbé válik az ismételt fogyasztás
következtében.

11
Az 1. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Mi a különbség a szerhasználat és a szer visszaélés között?

2. Mit jelent a dependencia és a keresztdependencia?

3. Milyen kapcsolatban vannak az addikció és a tolerancia ?

4. Magyarázd meg a függőség kialakulásának fiziológiai folyamatát?

5. Mit tudsz a függőségről?

6. Mit várnak az emberek a drogoktól?

Az 1. Részmodul témazáró feladatai:

1. Keress szinonimákat a drogfogyasztásra. Írd össze a használt kifejezéseket!

2. Készíts egy pár rövid interjút különböző ívási szokásokkal rendelkező emberekkel.
Elemezd írásban elemezd a motivációjukat.

12
1. 2. A szerfüggőség és a szerekkel való visszaélés okai

A szenvedélybetegségek az általános sebezhetőség talaján alakulnak ki. Magyarázatuk

interdiszciplináris megközelítést igényel és a multikauzalitás elfogadását.
A drog látszatmegoldás, menekülés a valóság problémái elől. A szerfüggő egyidejűleg
menekülő és áldozat is.
A családban elszenvedett szocializációs zavarok meghatározó jellegűek lehetnek a
szerfüggő egyének életében. Ilyenek például a fizikai vagy szexuális bántalmazások, a
szükségletek ki nem elégítése, az elhanyagolás vagy a szülőktől való korai elszakadás, stb. Ezek a
lélektani hajlamosító tényezők komoly veszélyeztető körülményt jelentenek. „A nehéz
gyermekkor, a szülők hiánya, a gyermekkori viselkedészavarok, a beilleszkedési nehézségek, a
gyermekkori neurotikus tünetek, a karakterfejlődés zavarai, a gyermekkorban elszenvedett lelki
sérülések (balesetek, idült betegségek), a kisebbségi érzések, az önértékelési károsodások vagy az
ilyenkor megjelenő fogyatékosságok (a figyelem összpontosításának képtelensége, tanulási
zavarok, kommunikációs képtelenségek stb.), a kutatások szerint összefüggnek a serdülőkori és
fiatalkori kábítószer fogyasztással vagy a felnőttkori alkoholizmussal.” (Buda 1995, 20.) Az
idézett szerző a lélektani hajlamosságot mindig valamilyen örömhiányhoz kapcsolja, ami a
szerhasználatban azonnali kielégítést nyer.
A deviancia kialakulására vonatkozóan Buda Béla (Buda 1992, 1oo.) a következő
folyamatmodellt közli:

Személyiségzavar (negatív
szocializáció)

Kóros ill. deviáns minták

Család
Családi rendszerhatások

Kóros ill. deviáns minták

(másodlagos szocializáció,
extrafamiliárisan )

Stresszek, feszült élethelyzetek A személyiség és szociális

környezet kölcsönhatása, ill.
Deviáns cselekménye, magatartásbeli társadalmi körülmények
megnyilvánulások, ismétlődő vagy
igen markáns módon

Deviáns minősítések

A folyamatot illetően Buda úgy véli, hogy: „a különböző deviancia formák kialakulásához
a modellben említett tényezők különböző mennyiségi és minőségi, ill. különböző konstellatív
arányú érvényesülés szükséges. Úgy tűnik, végső soron a legnagyobb jelentősége a családi
hatásoknak van, és annak a nemspecifikus zavarnak, amely a családon belüli szocialzációs
folyamat hibájának következtében jön létre.” (Buda 1992, 100.)
Nem kizártak ugyan a genetikai tényezők sem, de a családi kultúrából adódó mintákra
való szocializáció játssza a meghatározó szerepet. A szenvedélybetegség általában szociálisan
öröklődik, de például, az alkohol lebontó enzimek sajátos működése (gyors lebontás) örökletes
lehet, vagy a depresszióra való hajlam másodlagos alkoholizmust eredményezhet.

13
 A modern pszichoanalízis a nem kielégítő tárgykapcsolatokra és ennek következtében a
nem megfelelő szelf integrációra hívja fel a figyelmet.
A deviáns magatartás formák kialakulását illetően fontosak a környezeti és kulturális
tényezők is, mint például az adott kultúrkörre jellemző ivási szokások, a szerek hozzáférhetősége,
a társadalmi tehertételek, a tömegkommunikáció, vagy a média hatása, stb. Vizsgáljuk meg sorra
a fentiekben említett veszélyeztető tényező csoportokat.

2. 1. Társadalmi tényezők

A társadalmi beilleszkedést nehezítő akadályok, mint amilyen a perspektíva hiány, az

elszigetelődés, a teljesítmény hajsza károsíthatják a szocializációt, és ez önpusztító
magatartáshoz vezethet. A céltalan, kilátástalan életnek nincs mozgósító ereje és nem ad örömet.
Az össztársadalmi szinten ható tényezők közül a gazdasági feltételek, (életnívó csökkenés,
létbizonytalanság, fáradtság, megterheltség, stb.), a gyors urbanizáció, a mobilitás, az
egzisztenciális vákuum, az értékrendszer zavara, az értékhiány, a hiteles pozitív
magatartásmintákat nyújtó modellszemélyek hiánya, a család funkcióinak megrendülése, a
tekintélyvesztés, a generációk közötti határok elmosódása, az eszmék, célok bizonytalansága, a
nők hamis emancipációja (férfiasítja a nőt), a támogató kapcsolatrendszerek (közösségek,
kiscsoportok) szegényessége sorolhatók a kiváltó okok közé.
Másodlagos szocializációs problémaként említhetők az iskolai környezet ártalmai: az
iskolák teljesítmény orientáltsága, a pedagógusok túlterheltsége, pszicho-pedagógiai ismereteinek
hiányossága, rossz presztízs helyzetük, valamint a tanulók túlterheltsége, az iskolák zsúfoltsága
és sivársága, az ifjúsági szervezetek szocializációs szerepének elégtelensége és a referencia
csoport hiánya. Az akkceleráció, a testi és szellemi fejlődés közötti diszharmónia, valamint a
fizikai és társas környezet gyors változásaihoz való alkalmazkodási nehézségek szintén
elősegíthetik a szerekben való megkapaszkodás igényét.
Iskoláskorban a magatartás alakulására legnagyobb hatása a kortárs csoportnak van. A
drogozásra való csábítás is leginkább a kortárs csoport felől jön. A pszichoaktív szerhasználatot
elősegítheti a csoporthangulat, a szernek tulajdonított hatásképzet, a többiek szerhasználási
modellje.
A túl nagy alkohol kínálat és a reklám, a többi drogok viszonylag könnyű
beszerezhetősége is negatív befolyásoló tényezőként értékelhető. Nem elhanyagolhatóak az adott
kultúrkörre jellemző alkohol és szerhasználati szokások sem.

2.2. Családi tényezők

A család bármelyik funkciójának zavara, de legfőképp a szocializációs feladatok nem

megfelelő ellátása elősegítheti az alkoholizmust és a szerfüggőséget.
Tagjai károsodnak, ha a család nem teremti meg a biológiai létfeltételeket, de akkor is, ha
emocionális kapcsolatainak struktúrája gátolja a személyiség fejlődését. Legmaradandóbb
következménye az anya-gyermek korai kapcsolati zavarának van. A patológiás családszerkezet
(önállóságot gátoló), a nem kielégítő kommunikáció, a hibás nevelési eljárások, (durván
konfliktusos, következetlen), a rossz nevelési légkör, a változó nevelői környezet (a stabil
személy hiánya a gyermek életében), a nem megfelelő érzelmi légkör hátrányos helyzetet
jelenthetnek az alakuló személyiség számára. A szokások egy részét is a család kell
kondicionálja. Ideálokat kellene beépítsen a személyiségbe, meg kellene tanítsa a
szerepviselkedést, megalapozza az értékrendet, azonosulási mintákat nyújtson, és biztosítania
kellene a társadalmi normák elsajátítását. Ha ezen funkciók nem érvényesülnek a család a
deviancia bölcsőjévé válik.

14
 A család nemcsak a viselkedésmintákon és beépített normákon keresztül fejti ki hatását,
hanem a nevelés, a jutalmazás és büntetés is jellem formáló erővel bír. Ha a családban a társas
befolyás rendszere gyenge, a családi kötelékek lazák, akkor a minták is kevésbé érvényesülnek és
a kontrollfunkció nem működik. Ilyenkor a gyermek a referencia csoport hatása alatt fog
működni és nagy a valószínűsége, hogy a dezorganizált család a deviáns csoportok felé fogja
taszítani a gyermeket. Az alkoholista család például, bizonyos mértékben magába rejti az
alkoholizmus újratermelődésének veszélyét, mert a gyermek nem talál érzelmi támaszt. Ilyen
családokban a gyermekek hamarabb leválnak a szülőktől. Gyakran még erre elkészületlenül.

2. 3. Személyiségbeli tényezők

A személyiség szerkezetében történő változások, a válságos élethelyzetek, az aktuális

pszichés zavarok és a krízisek egyaránt vezethetnek drogfüggőséghez. A válsághelyzetek és
megterhelő életesemények csak akkor vezetnek szerhasználathoz, ha találkoznak bizonyos
személyiségbeli függőségi hajlammal. A magatartás kimenetele a személy élményfeldolgozó
mechanizmusától, az események szubjektív visszhangjának természetétől függ. Ha az én gyenge
vagy éretlen „a szorongás, a lehangoltság, a bűntudat, az üresség, a reménytelenség tartós érzése
egyfajta űrt képez az emberben, amelyet a kémiai anyag vagy szenvedélyszerű viselkedés
könnyen kitölt.” (Buda 1995, 21.) Ezért a személy kockázatot is vállal, mert számára a várt öröm
nagyobb, mint egy nem függő embernél.
Ha az én hajlamos rá, veszélyt jelenthetnek az átmeneti válságok, az életkori krízisek
serdülőkorban, nyugdíjazáskor vagy a tartós érzelmi konfliktusok: a válás, a veszteségek, a
krónikus betegség, a baleset, a kilátástalanság, az idegenségérzés, stb.
Rácz József (2000) szerint a droghasználatnak mindig valamilyen pszichológiai oka (is) van.
Saját bevallásuk szerint a fiatalok újdonságot, élményt keresésnek a drogban vagy a hangulati
zavar, a kapcsolati problémák, stb. öngyógyítására használják.
A ki nem fejezett harag, a depresszió, a feszültség és a fájdalom tűrés hiánya is kábítószer
fogyasztáshoz vezethet. „A harag a kábítószer fogyasztás egyik leggyakoribb oka. Az elfojtott
harag passzív-agresszivitást szül, a passzív-agresszív ember pedig minden ellen lázad…. A
kábítószerek ugyanis egy időre kikapcsolják a haragot és fájdalmat.” (Campbelle 1998, 55.) Ezért
nagyon fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége a szülőktől mintát tanulni a harag
kezelésére, a düh kifejezésére.
Campbell (1998) vizsgálatai azt mutatják, hogy a depresszió is épp olyan gyakori oka a
kábítószerezésnek, mint a ki nem fejezett harag. Tudjuk, hogy a gyermekkori depresszió
általában a családi háttérben keresendő. A feltétel nélküli szeretet és a szükségletek ki nem
elégítésének hiányából fakad.
A tanulási nehézségek és az ezekhez társuló érzelmi-, valamint magatartászavarok szintén
veszély keltőek lehetnek. A tanulási gondokkal küzdő gyermekek általában alulértékelik
magukat, depresszió, szorongás, harag jellemzi őket, nehezen barátkoznak. Észlelési zavaraik
vannak, nem pontosan értelmezik a helyzeteket és a bennük levő zűrzavar kábítószerhez vezetheti
őket.
Az idegrendszeri rendellenességek és a személyiségzavarok közvetlen kiváltói lehetnek a
szerhasználatnak.
Nem ismerünk a drog fogyasztásra kimondottan predesztinált személyiség szerkezetet, de
a drogfüggőségre leginkább a borderline személyiség szerkezet hajlamosít, mert:
 Csökkent a feszültségtűrése, az impulzus kontrollja, nehézségei vannak a vágyak,
késztetések késleltetésében.
 Az énfunkciók gyengesége jellemzi, a tervszerű életvitel lehetetlensége. Viselkedését
pillanatnyi vágyak, félelmek, indulatok határozzák meg.

15
  Működésére a hasítás jellemző, emiatt nem alakul ki egységes képük, nem tudják pl. az
idealizálást- degradálást integrálni.
 Kimutathatóak az önértékelési zavarok, melynek lényege a kettős énkép. Ennek pozitív,
idealizált változata nagyzásos fantáziákhoz, viselkedésbeli nagyzoláshoz,
nagyképűséghez, fölényességhez, hamis biztonságérzethez vezet, mely könnyen vált át
egyik pillanatról a másikra a tehetetlenségérzetbe és az ehhez kapcsolódó önagresszív
indulatokba. Magukra maradva elviselhetetlenül unatkoznak vagy szoronganak. Külső
ingerek nélkül nem képesek belső ingerképzésre, nem tudják magukat belső élményhez
juttatni. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat, hasonlók vagy valamilyen közönség
figyelmének középpontjában kell lenniük. Jellemző rájuk a projekció és az alapvető
bizonytalanság. Az idealizált személyen gyermekien kapaszkodó, követelőző, egyoldalú
kapcsolatot igényelnek, de ezt sem találják kielégítőnek.
Más pszichés betegségben szenvedő egyének is veszélyeztetettek lehetnek öngyógyszerezési
próbálkozásoknak vagy hibás orvosi gyógykezelésnek köszönhetően. Leggyakrabban a
krónikus szorongásos, depressziós, kényszeres tünetekkel járó neurózisokban fordul elő a
nyugtató, altató gyógyszerekhez való hozzászokás, általában orvosi segédlettel. Nem ritka az
alkoholos öngyógyszerezés sem, valamint az alkoholfüggőség megszűnése utáni nyugtatókra való
rászokás.
Bizonyos szerzők szerint a pszichoaktív szerdependencia akkor jelent veszélyt, ha a felnőtt
személyiség négy tengelye: identitás, szociabilitás, autonómia, paraszimpatikus alapállás (
nyugalmi színt) nem működnek kielégítő szinten.
A drogfogyasztás komplex hátterű, több okra visszavezethető jelenség, amit csak akkor
érthetünk meg teljes egészében, ha minden összetevőjét tekintetbe vesszük. Az okok azonosítása
nem csak a felismerés és a megértés szempontjából fontos, hanem nagy szerepet játszik a
megelőzés és gyógyítás szempontjából is. Viselkedésváltozást, attitűd változást csak akkor
tudunk előidézni, ha hatást gyakorolunk a kiváltó okok mindegyikére.
A droghasználatra hajlamosító tényezők kölcsönhatását a következőképpen ábrázolhatjuk:

A családi
háttér

A drogok A droghasználatra A társadalmi,

sajátosságai hajlamosító környezeti
tényezők hatások

A
drogkogyasztó
jellemzői

16
 Az 2. Részmodul témazáró összefoglalása:
TÁRSADALMI KÖRNYEZETI DROGKOGYASZTÓ JELLEMZŐI
HATÁSOK
Genetikai, biológiai meghatározottság
Társadalmi változások Ismeretek a szerekre és
Hozzászokás és függőséget kiváltó hatás Szerfogyasztásra vonatkozóan
Megnövekedett kínálat Pszichológiai tényezők
Elérhető ár

DROGHASZNÁLATRA HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

CSALÁDI HÁTTÉR DROGOK SAJÁTOSSÁGAI

Szülők iskolázottsága Vonzerő, pozitív hatások
Egzisztenciális helyzet Hozzászokás és függőséget kiváltó hatás
Érzelmi kapcsolatok minősége Megnövekedett kínálat
Család összetétele Elérhető ár
Devianciák

Az 2. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Mi változott az utóbbi év tízedben a társadalom, család, csoport, egyén életében,

ami aktuálissá teszi a drog problémákkal való törődést?

2. Milyen megítélés alá esett az idők folyamán és esik a drog fogyasztás?

Az 2. Részmodul témazáró feladatai:

1. Kérdezz meg különböző korosztályú személyeket, hogy az emberek miért

fogyasztanak drogokat. Jegyezd fel a válaszokat. Írásban mutass rá az előítéletekre
és a tévhitekre.
2. Kérdezz meg embereket, kit tartanak alkoholistának. Értékeld a kapott válaszokat
rámutatva az előítéletekre és a tévhitekre.

17
Az I. Modul témazáró összefoglalása:

A szakirodalom az alkoholizmust és a drogaddikciót szerfüggőségnek nevezi,

mindkettő rombolja a személy szociális, fizikai és pszichés állapotát.
A WHO ajánlása szerint drognak tekinthető minden olyan anyag, amelynek
bevétele ingerlő hatású a biológiai struktúrákra, tehát a központi idegrendszer működésére
hat és vele kapcsolatban függőség alakulhat ki.
„A drogok vagy a drogfogyasztással egyenértékű izgalmi helyzetek keresésének és
a drogok fogyasztásának olyan kényszeres viselkedésmintáját nevezzük addikciónak,
amelyet a drogok iránti erős vágy, valamint a drogelvonást követő gyors visszaesés
jellemez. Három fő jelenség utal az addikció fennállására: tolerancia, dependencia és
szenzitizáció. Toleranciáról akkor beszélünk, ha emelni kell a drog dózisát ugyanannak a
kívánt hatásnak az elérése érdekében. A dependencia vagy függőség akkor áll fenn, ha a
drogelvonás következtében jellegzetes elvonási tünetek lépnek fel. A szenzitizáció azt
jelenti, hogy a drog hatása intenzívebbé válik a fogyasztás következtében.” (Gerevich,
2000, 13-15 oldal).
A meghatározás viselkedési addikciók esetében is érvényesnek tekinthető,
amennyiben a „drog” kifejezést az illető viselkedéssel illetve tevékenységgel
helyettesítjük.
Az addikció kialakulását a húzás- és lökésmechanizmusok által is jellemzik. A húzás a
kívánt állapot irányába motivál, a taszítás a kellemetlen állapot elkerülését célozza. Az
addikció különböző fázisaiban a két erő különböző intenzitással lehet jelen.
A drogfogyasztás komplex hátterű, több okra visszavezethető jelenség. Az okok
azonosítása nagy szerepet játszik a megelőzés és gyógyítás szempontjából.

Az I. Modul ellenőrző kérdései:

1. Jellemezd a drog fogyasztó magatartást a tanult fogalmak segítségével.

2. Milyen veszélyeztető tényezők segíthetik a drog fogyasztás kialakulását?

Az I. Modul témazáró feladatai:

Keress mondákban, mítoszokban, mesékben drogfogyasztásra utaló történeteket.

Kultúrtörténeti szempontból mutass be egy általad választott drogot.

18
II. MODUL : SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK: típusai

Cél: A függőségek alapformáinak bemutatása

Feladat: Az alkohollal kapcsolatos problémák ismertetése. Ismertetni az alkoholizmus
fogalmát, fázisait, következményeit, a rehabilitáció lehetőségeit.
A félév végén a diákok az alábbi információkkal és/vagy kézségekkel kell rendelkezzenek:
- Felismerni a függőségi típusokat
- Megkülönböztetni a főbb szereket
- Megismerni az alkohol betegség jellemzői, következményeit
- A dohányzással kapcsolatos problémák felismerése
- Tisztában lenni a drogok emberi, társadalmi következményeivel.

Kulcsfogalmak: drog < kábítószerek, alkoholizmus és dohányzás >, nem szerhez kötődő
szenvedélyek

A modul struktúrája:

3-4-5. Hét: Alkohológiai alapismeretek

 A veszélyeztető tényezők szerepe az alkoholizmus kialakulásában
 Az alkoholhoz való viszony és az alkoholizmus meghatározása
 Az alkoholizmus szövődményei
 Alkoholizmus és család
o Az alkoholista feleség
o A szülői alkoholizmus hatása a gyermekekre
 Az alkoholistákhoz valóviszonyulás és szociális munka

Ajánlott könyvészet:
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2004), Önpusztító lázadás, A drogfogyasztás, mint kóros
viselkedésminta, Scientia kiadó, Kolozsvár (11-47 oldal)
BUDA BÉLA, (1992), Az alkohologia új távlatai, Budapest
DEMETROVICS ZS., (2007), Az addiktológia alapjai, ELTE Eötvös kiadó, Kiadja az
Alkoholizmus elleni Bizottság, Budapest (73-105 oldal)
KELEMEN GÁBOR, (1994), Az addikciók széles spektruma, Országos Addiktológiai Intézet
kiadó, Budapest, (81-172 oldal)

A modul tematikus kibontása

1. Alkohológiai alapismeretek

Az alkoholizmus komplex testi és lelki jelenség, kórtanában kimutatható a biológiai,

genetikai hajlamosító tényező: a táplálkozási bajok; a B-vitamin hiány; a belső elválasztási
zavarok; a mellékvese hibás működése; az allergiás hajlam; az agyi elváltozások. Azonban mind
máig nem bizonyított tény, hogy ezek milyen százalékban jelentenek kiváltó okot, esetleg
mennyiben következmények. A biológiai tényezőcsoport mellett nem elhanyagolható a szociális
minta szerepe sem. Nagyon sok viselkedés módot, így az alkohollal való visszaélést is a
családban, később a kortárscsoportban, majd felnőttként szűkebb környezetében sajátítja el az
egyén.

19
 Minden történelmikor kidolgozta a maga értelmezési modelljét, ami meghatározza, hogy
mit jelent az alkoholizmus az adott kor szemlélete szerint, és milyenek lehetnek a beavatkozási
stratégiák.
A közfelfogás soha sem helyeselte a mérték, az ésszerűség határainak túllépését. Az
alkohol fogyasztás az ókorban és a középkorban az ünneplés része volt. A kereszténység morális
véteknek tartotta és bűnnek minősítette a mértéktelen ivást. Ezt a fajta megközelítést etikai
modellnek nevezzük. A kérdés megoldását a megelőzésben és a meggyőzésben látták.
A XVIII. és XIX. században az alkoholizmus már társadalmi problémát jelentett, és az
orvostudomány is egyre többet foglalkozott vele. Kezdetben „betegségszerű” hajlamról beszéltek.
Ezért az alkoholistát csökkentértékűnek tekintették, aki értéktelensége miatt megvetendő is.
Megoldásként, azt gondolták, hogy meg kell tőle vonni az alkoholt, esetleg őt magát kell
elkülöníteni. Az alkoholista megítélése hasonló volt a mentális betegekéhez. Később a
társadalmat, mivel az hozzáférhetővé teszi az alkoholt, kezdték hibáztatni és mint beavatkozási
stratégiát a prohibiciót (korlátozás) tekintették a legfontosabbnak. Az alkoholizmusra való
csábításban a városi életformát tartották fő ellenségnek. Rendőrségi beavatkozással tisztították
meg a városokat a deviánsoktól. Ez a rendészeti modell is betegségközpontú volt, még akkor is,
ha nem az egyént, hanem a züllött környezetet tette felelőssé. A közvélemény az volt, hogy az
iszákos csak áldozat, az alkohol menekülést jelent számára. Egyénileg keveset lehet tenni vele,
maga a társadalom beteg.
A alkoholizmus devianciaként való kezelése viszonylag új keletű. Kezdték észrevenni a
szocializáció és a megengedő attitűdök szerepét az alkoholizmus kialakulásában. A szociológiai
modell, beavatkozásként a társadalmi attitűdváltást szorgalmazta és olyan eszközök megtalálását,
amelyek helyettesítik az alkohollal elért effektusokat. E felfogás szerint is a társadalom
kötelessége védelmet biztosítani a rászorulónak. A beavatkozás a társadalom felelőssége.
Az alkoholizmusnak betegségként való szemlélete újabb teret hódít a lélektani, a
pszichiátriai és a biológiai megalapozottságú szemléleteknek köszönhetően.
A lélektani modell megalkotója a pszichoanalízis. E felfogás szerint a fejlődés valamelyik
korai szakaszában (orális) történt sérülés hajlamosít a betegségre. Megoldást a pszichoterápiás
gyógyítás jelenthet. A behaviorista szemléletű megközelítés tanult viselkedésként kezeli az
alkoholizmust. Fő eszköze a dekondicionálás és az averziv (undorkeltő) kondicionálás.
A pszichiátriai modell organikus betegségnek tartja az alkoholizmust és gyógyszerrel
igyekszik orvosolni. Absztinenciára törekszik és a megelőzés fontosságát hangsúlyozza.
A biológiai betegségmodell a hangsúlyt az örökletes tényezőkre teszi. Szintén
abszinenciát hirdet és a beteget biológiai eszközökkel kezeli. Közelít a pszichiátriai modellhez.
Jelenleg sincs minden szempontot figyelembe vevő integratív modell. A kezelések is
gyenge eredményekkel járnak. Az orvosi modell nem tud kielégítő megoldást adni a
gyógyításhoz, megelőzéshez és rehabilitációhoz. Buda Béla (1992) úgy véli, hogy a
humanisztikus lélektan emberszemlélete kellene az új modell alapjául szolgáljon. A
viselkedésbeli változást, véleménye szerint, nagyban elősegíthetik az önsegítő csoportok.
1948-ban az EVSZ az alkoholizmust betegségnek nyilvánította és felvette a Betegségek
Nemzetközi Osztályozásába. Ez több mint száz éves vívódás eredményeként történt meg.
Korábban csak a heveny alkoholmérgezést és az alkoholos pszichózisokat tartották betegségnek.
Az álláspont megváltozását annak lehet köszönni, hogy bebizonyosodott, hogy a büntetés és a
morális meggyőzés hatástalan az alkoholizmussal szemben. Egyelőre azonban a medicina sem
tud megfelelő ellátási és rehabilitrációs lehetőséget nyújtani és nem tud eléggé hatékony lenni az
alkoholizmus elleni harcban. A kezelésben a medicinát nem lehet magára hagyni. Általános
társadalmi megoldást kell keresni. Több szektor összefogására is szükség van.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az adminisztratív és törvényes korlátozás is csökkentheti
az alkoholisták számát. Az alkoholizmus kérdése a politikához is kapcsolódik. A hatalmon levő
törvényhozók azonban nem szívesen gyengítik népszerűségüket a korlátozó jellegű
intézkedésekkel és az alkohol utáni gazdasági hasznot sem akarják csökkenteni.

20
 A problémával való reális szembenézést több tényező is gátolja. Sok a magas státuszban
levő emberek között is az exceszív ivó. Üzletemberek, orvosok, politikusok hódolnak az alkohol
feszültségoldó hatásának. Mélyen benne van a kultúránkban az ivás szokása. Sokan hisznek
jótékony hatásában is. Forgalmazásához bizonyos szinteken gazdasági érdekek fűződnek annak
ellenére, hogy össztársadalmi szinten károkat okoz az alkoholizmus.
Kutatások sora bizonyítja, hogy az adott kultúra ivási szokásai és normái mindig
korrelálnak az alkoholbetegek gyakoriságával. „ A család mind szocializáló ágens, beépíti az
alkohol élvezet szokását, az alkoholfogyasztás alkalmainak és jogcímeinek képzetrendszerét, az
alkoholhatás pozitív értékelését, … Így jön létre az alkoholhoz való hozzászokás
feltételrendszer.” (Buda 1992, 104.) E folyamatban leginkább a mintaadásnak van szerepe.
Az ivás bemutatása és a reklámozás a fogyasztás serkentését eredményezi. A kutatások a
reklámok hatását alátámasztják, de a filmekben történő ivások hatását még nem sikerült
bizonyítani.
A leghatékonyabb megoldás az egészségnevelés lenne. Még mindig nem eléggé köztudott,
hogy milyen sokrétű kárt okoz az alkohol a társadalomnak és, hogy mennyire rombolja az emberi
szervezetet.
Integratív modellre lenne szükség, amelyben az alkoholizmus által érintett minden
aspektus képviseltetve lenne. Szakmailag az sem tisztázott, hogy mi lenne az ideális álláspont az
alkoholisták esetében: kontrollált ivásra vagy absztinenciára kell-e törekedni.

Ellenőrző kérdések:

1. Hogyan ítélték meg az idők folyamán, és hogyan ítélik meg ma az alkohollal való
visszaélést?

2. Milyen tényezők játszanak közre az alkoholismus kialakulásában?

3. Miért lehet betegségnek tekinteni az alkoholizmust?

1.1. A veszélyeztető tényezők szerepe az alkoholizmus kialakulásában

Az alkohollal szembeni veszélyeztetettséget több tényező együttes hatása is

eredményezheti. Martin A. Plant (1981) nyolc ilyen veszélyeztető tényezőt ír le. Ezek a
következők:
 az alkohol hozzáférhetősége,
 az ivást elősegítő szociális kényszer,
 szeparáció a normális társas ill. szexuális kapcsolatoktól,
 a munkahelyi ellenőrzés viszonylagos hiánya,
 a nagyon magas vagy a nagyon alacsony jövedelem,
 összejátszási lehetőség a kollegákkal, akik palástolják,
 feszültségek, stresszek, kockázatok,
 az alkohollal szempontjából veszélyeztetett emberek előzetes kiválasztódása.

21
 A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy túl nagy a társadalom részéről az elnézés,
a megengedő attitűd az alkohollal szemben.
Kutatások azt mutatják, hogy az alkoholisták italozásuk okát a következőkben vélik
megtalálni: érzelmi bizonytalanság; egyedüllét elfelejtése; belső feszültség csökkenése; alvási
zavarok megszüntetése; elégedetlenség oldása; kisebbrendűségi érzés legyőzése; felelősségérzet
elviselése; befolyásolhatóság; lehangoltság; menekülési vágy; szexuális rendellenességek;
gátoltság; bénultság; stb.
Gyökössy Endre (1992) az alkohollal való visszaélés lélektani hajlamosító okai közül az
alábbiakat tartja a legfontosabbaknak:
 Az alkohol oldja a lelki feszültségeket. A férfiak inkább külső hatásra, a nők belső,
lelki feszültség miatt isznak.
 A túlfeszített életritmus miatt megnőtt a kábulatba menekülés igénye.
 Egyre több azoknak a száma, akik nem tudják feldolgozni a rájuk zúduló
információkat. (Ennek szimbolikus feldolgozása lehet a tv. melletti iszogatás,
ropival, ami a „híreknek megrágását ” jelentheti.)
 Helytelen minták eltanulása a családban: feszültség oldásként és a konfliktus elől
italba való menekülés.
 Megnőtt a családi, házassági, munkahelyi problémák száma.
 Gyakoribbá vált az érzelmi kielégítetlenség.
 Egyre többen élik át a meg nem felelés érzését, a csődöt, a kudarcot, stb.
 Erős a csoport csábítás.
Következésképpen, az alkoholizmus nem személyiségtípus kérdése, nem akarat
gyengeség, inkább sajátos kombinációja a különböző hajlamosító sajátosságoknak.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen tényezők vezethetnek el ma az alkohollal való visszaéléshez?

2. Milyen feszültés oldási technikákat ismersz?

1.2. Az alkoholhoz való viszony és az alkoholizmus meghatározása

Az alkohol a legnépszerűbb szenvedélykeltő anyag, a társas együttlétek kelléke, egyaránt

jellemzi a jólétet és a szegénységet. Az ivás évszázados problémája az emberi közösségeknek.
Koronként, társadalmanként sajátos a kultúrtörténete és a következménye. A fogyasztás
dinamikáját közvetlenül befolyásolják egyrészt a gazdasági-politikai háttértényezők és
intézkedések (korlátozások vagy reklám), másrészt ezeknek a népességben kiváltódott szubjektív
visszhangja. E tényezőktől függően időnként emelkedik az alkoholfogyasztás máskor csökken.
Az alkoholhoz való viszony szerint az egyének öt csoportját különböztetjük meg Kessel és
Walton (1965):
1. Alkoholos italt nem fogyasztók, absztinensek;
2. Szociális ivók, akik mérsékelten isznak, esetleg időnként italossá válnak.
3. Excesszív ivók, akiknek mértéktelensége az elfogyasztott italok mennyiségében, vagy a
lerészegedés gyakoriságában nyilvánul meg. Többségük alkoholistává válik.

22
 4. Alkoholisták, akik már függő viszonyba kerültek az alkohollal (addikció) és általában
elvonási tüneteket mutatnak.
5. Krónikus alkoholisták, akik már testi-szellemi károsodást szenvedtek az alkoholtól.
A 2. szint nagyon szubjektív, hiszen az ivási szokások (patternek) mindig az adott
közösségtől függnek.
Az évek során az alkoholizmust többféleképpen és több oldalról is próbálták definiálni.
Mindegyiknek van hiányossága.
Felvállalva a definíció korlátait, az alkoholistát így határozhatjuk meg: „Alkoholistának
tekintjük azt a beteget, aki szociális miliőjének egyedeitől eltérő módon, rendszeresen iszik, az
alkohollal pszichikus vagy szomatikus függőségbe került és alkoholfogyasztása személyiségi,
társadalmi, gazdasági vonatkozásban súlyosan károsítja.” (Levendel, Mezei 1972. 15.)
Az Egészségügyi Világszervezet (1951) meghatározása alapján az alkoholista ”olyan
személy, akinél az alkoholtól való függőség olyan fokot ért el, hogy az szellemi és testi
funkcióiban észrevehető zavart okoz, akadályozza az emberközi kapcsolatok kialakulását,
fenntartását és a hatékony gazdasági tevékenységet.”
E. M. Jellinek 1940-ben írta le az alkoholizmus kórképét, szerinte az ivás módja szerinti
fázisok a következők:
 Nincs kontrollvesztés, nincs elvonási tünet;
 Az elvonási tünet miatt iszik, de kontrollvesztés nincs, az alkoholtolerancia csökkent;
 Van elvonási tünet és kontrollvesztés is;
 A kontrollvesztés miatt, ha inni kezd, csak teljes absztinenciával tudja megakadályozni a
láncreakció elindulását;
A függőség formáit Jellinek egymást követő típusokban jelölte meg:
 Alfa-típus: a félelmek, konfliktusok, szorongások csökkentésére használja az ivást, ekkor
még nincsenek megvonási tünetek, de már jelentkeznek a szociális és egészségügyi
ártalmak. Pszichikai függőséghez vezet. Ezt a formát nevezik konfliktusos ivásnak.
 Beta-típus: ivással alkalmazkodik környezetéhez, az alkohol a kapcsolatteremtés eszköze
lesz, progresszív folyamattá válhat. Itt már az idegrendszeri és a testi tünetek is jelen
vannak.
 Gamma-típus: ezzel kezdődik az alkohol betegség. Kialakul a fizikai függés is. Időleges
absztinenciák jellemzik, máskor pedig mértéktelenül iszik.
 Delta-típus: komplex függőség, a személy állandóan részeg, még az időleges absztinencia
is lehetetlen. A normális élethez egy bizonyos véralkohol szint szükséges. Részegségre
utaló tünetek nincsenek az alkohol impregnáció következtében, betegségtudatuk sincs.
 Epszilon-típus: Napokig tartó iváskényszer, teljes kontrollvesztés, erős agresszivitás;
kijózanodás után bűntudat. Az ivásnak itt szelep funkciója van. Kezelésre való
motivációjuk kevés.
Az alkoholtól való patológiás függés az alábbiak szerint is körülírható:
1. abnormális, patológiás ivási magatartás,
2. alkohol okozta testi és
3. pszichoszociális károk,
4. tolerancia fokozódás ill. elvonási tünetek, (testi függőség)
5. szubjektív síkon jelentkező elvonási tünetek, kontrollvesztés, fokozott vágy alkohol
után, pszichikus függőség.
Az 1.-3. abúzus, a 4.-5. pedig alkohol függőség.
Az Egészségügyi Világszervezet az alkoholizmust a toxikomániák csoportjába sorolja az
alábbi összefüggések miatt:
 hasonlóság az abuzusok eredete, kezelése és a nevelési koncepciók között;
 gyakori a kombinált fogyasztás, ill. átváltás az élvezeti szerek között;

23
  az alkoholizmus kutatása nagyobb múltú, ismertebb kórkép, és sok itt szerzett
megállapítás vonatkoztatható más narkomániákra;
 az alkoholizmus betegségfogalma elfogadottabb, a narkomániát inkább rendészeti
kérdésnek tekintik.
Tulajdonképpen az alkohol és a kábítószer egy bizonyos stádiumig ugyanabba az irányba hat.
Az alkohol oldja a gátlásokat, csökkenti a feszültséget, elűzi a gondokat, euforizáló hatása
van, kezdetben késztetés fokozódást is okoz, megkönnyíti a kommunikációt, élénkebbé teszi az
embert, figyelme javul, teljesítménye nő. A szenzoromotorikus koordonációt rontja, és a közhittel
ellentétben a szexuális teljesítmény is esik.
A drog azonban nem áll meg az agy kritikai központjának kikapcsolásánál, hanem
„vitustáncra” készteti az agyat.

Ellenőrző kérdések:

1. Hogyan csoportosíthatók az emberek az alkoholhoz való viszonyuk

függvényében?
2. A függőség kialakulásában, ivás módja szerint milyen fázisok különböztethetők
meg?

1.3. Az alkoholizmus szövődményei

Az alkoholabuzus legtípusosabb következménye a heveny alkoholmérgezés. Az

alkoholmérgezésnek négy fázisát különítik el.
Az első fázist vegetatív izgalom, gátlástalanság, agresszió jellemzi. Ez a szokványos
részegség fázisa, a véralkohol-szint 0,5 -1,5 ezrelék.
A második szakaszban a tudat beszűkül, a mozgás korrdináció erősen meggyengül, a
személy kábulttá, aluszékonnyá válik és a véralkohol-szint 1,5 -2,5 ezrelék.
A harmadik szint, a narkotikus fázis, mély alvás, kábulat, felületes légzés, reflexkiesés,
pupillatágulat következik be. A szabadban könnyen kihűlnek, megfagynak. A véralkohol-szint
1,5 -2,5 ezrelék közé kerül.
A negyedik szakasz, amikor a véralkohol-szint 3,5 ezrelék fölé kerül, ez már halálos lehet.
Mérgezés esetén a személyt detoxikáló központba kell szállítani.
Nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás esetén a nem alkoholista betegeknél is
módosulnak az anyagcsere folyamatok. A szénhidrát-, zsír-, fehérje-, vitamin-, elektrolit háztartás
zavara következik be.
A rendszeres fogyasztás külső jelekből is felismerhető: alkoholos lehelet, élénkpiros
kötőhártyák, durva, száraz, esetleg lilás-pirosan elszíneződött arcbőr, vastag, fehér lepedék a
nyelven, izzadó tenyér, kézremegés, hajnali izzadás, éjszakai nyugtalanság, stb
Az alkoholbetegek helyzete egyre súlyosabbá válik, mert az ivás következtében krónikus
szervi elváltozások is bekövetkeznek: kötőhártyák, nyálkahártyák (nyelőcső, gyomor, hólyag),
érfalak krónikus gyulladásos elváltozása; belső szervek (máj, hasnyálmirigy, szív, vesék)
krónikus, degeneratív károsodása.
Az idegrendszer károsodása egy másik egyenes következménye a mértéktelen
alkoholfogyasztásnak. Megfigyelhetők: gyulladások, degeneratív folyamatok, sejtek elpusztulása,
idegrendszeri pályák károsodása, hiperakut lefolyású pszichózisok, a KIR általános kérgi
leépülése (elbutulás, értelmi tompaság, agresszivitás), Korsakow-szindróma (súlyos emlékezési-
24
térbeli és időbeli tájékozódási-, személyfelismerési zavarok), kisagyi károsodások (szédülés,
bizonytalanság, járászavar, finom mozgások koordinációjának nehézségei), agytörzsi degeneratív
elváltozások (a szemmozgás zavarai, izommerevség, légzésbénulás), a perifériás idegek
gyulladása (reflexkiesés, végtag fájdalmak).
Súlyosak a pszichés következmények is: érzékenység, ingerlékenység, bizalmatlanság,
empátia csökkenése, felelősség áthárítása másokra, indulati kontroll és feszültségtűrés
csökkenése, érdeklődés beszűkülése, intellektuális károsodás.
Pszichiátriai szövődményként említhető a kóros részegség, ami viszonylag kis
mennyiségű alkohol fogyasztására létrejövő pszichózis. Jellemző a különböző mélységű
tudatborulás, amely napokig is tarthat. A beteg elkóborolhat, motiválatlan cselekvéseket hajthat
végre. Térbeli és időbeli tájékozódási zavarai, érzéki csalódásai, hallási-, látási-, tapintási- és
egyensúlyérzetbeli hallucinációi vannak.
A patológiás ivás másik formája a diszpómán ivás, azaz heves, kontrollálatlan
alkoholfogyasztás. A személy egy ideig csak az alkoholnak él, nem tudja abba hagyni az ivást.
Az állapot hangulata alapján a mániás-depressziós korképhez hasonlít. A diszpómániára jellemző
a lehangoltság, félelemérzet, szuicid gondolatok, ingerlékenység, étvágytalanság.
Az alkohol okozta zavartság gyakran az alkoholos halucinosis formájában jelentkezik, a
beteg felszólításokat, becsmérlő hangokat hall aktuális alkohol fogyasztás nélkül. Ilyenkor
szorong és téveszméi vannak.
A leggyakoribb pszichiátriai szövődmény a delirium tremens, akut alkoholos elmezavar.
Kísérői a jellegzetes szomatikus tünetek: tremor, pupilla-reakciók, alvászavarok, vegetatív
izgalom, sajátos vizuális-, hallási hallucinációk (színes kicsi állatok: egerek, patkányok, kígyók,
bogarak, stb.), kézremegés, láz, vérnyomás ingadozás, tudatzavar, általános rosszullét.
Velejárói lehetnek az alkoholos üldöztetéses és a féltékenységi téboly, amelyek bizarr
téveszmékkel járnak. Jelentkezhet megvonásos epilepsziás tünet is. Lefolyása tekintetében lehet
24 órás, 72 órán belül és 72 órán túl zajló. Közben súlyosodnak a vegetatív tünetek. Az állapot a
keringés, a légzés, a vegetatív szabályozás, a só és vízháztartás egyensúlyának összeomlásához,
végül halálhoz vezethet.
Az alkoholizmus esetében az anyagcserébe beépülő alkohol miatt megvonás esetén
hiánytünetek jelentkeznek. Ilyen megvonásos tünetek: az izzadás, remegés, feszültség, szorongás,
pulzusgyorsulás, szívtáji fájdalmak, nyugtalanság, ingerlékenység, alvászavar, álmatlanság,
szorongásos álmok. Krónikus ivónál hajnalban jelentkeznek a tünetek, amikor lecsökken a vér
alkoholszintje. Ezek a delírium előtti tünetek fokozatosan mennek át delírium tremens állapotba.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen következményei vannak az alkohollal való visszaélésnek?

2. Milyen jelek alapján ismered fel a krónikus alkoholistát?

1.4. Alkoholizmus és család

1.4.1. Az alkoholista felség

A múlt század közepétől vált divatossá a szakirodalomban az alkoholisták feleségeinek

tanulmányozása. Feltételezték, hogy ezek a nők, gyermekkorukból eredő sajátos patológiával
rendelkeznek. Ennek ellensúlyozására van szükségük az alkoholistával való házasságra. A

25
későbbi vizsgálatok azonban nem erősítették meg ezt a feltételezést „Az alkoholisták
feleségeiben nem találtak nagyobb mértékben kóros személyiségvonásokat, mint általában a
feszült állapotban levő, problematikus házasságokban élő feleségekben.” (Buda 1992, 21.)
A problémát a család működésében és a szerepekben beállt változások jelenthetik. A
családi dolgokból nagy mértékben kimaradó férj szerepét átvállalja a feleség, aki ezáltal
„túlműködővé” válik. Erről a szerepéről általában nehezen tud lemondani. De, ha megkapja a
megfelelő segítséget, akkor ez nem jelenthet akadályt a férj kezelése útjában.
Az alkoholisták házassági kríziseit tekintve Hill négy fázist ír le. Ezek a következők:
1. A krízis kezdete: amikor a feleség „túlműködővé” válik, a férj szerepe kettős, időnként
gyermek szerepbe kerül, máskor ragaszkodik felnőtt szerepének betöltéséhez.
2. Dezorganizáció: amikor a család nem számol a változásokkal, a kialakulóban levő
krízissel és mereven ragaszkodik megszokott életmódjához. A részegség-józanság fázisai
egymást váltogatják, megzavarva az együttműködéseket, de az állapotot, gyakran még a
feleség is tagadja.
3. A krízis felismerése: azzal kezdődik, hogy néven nevezik a férj alkoholizmusát. A férjet
még jobban kizárják a családi problémákból, a feleség még több terhet vesz magára.
Ebben a fázisban szoktak a családok külső segítségért fordulni.
4. A történtek következtében a családi szerepek nagy mértékben átrendeződtek. A feleség
szerepe központi jelentőségű lesz, a férj még jobban marginalizálódik, amit egyre
nehezebben él meg.
Ennek a modellnek az a jelentősége, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a családi krízis
megoldásában fontos szerep jut a szerepek visszarendezésének. Ami, az alkoholizmus kezelésén
kívül, család vagy párterápiát is igényel.
Az alkoholista család működési problémái közé tartozik a kolluzió vagyis, hogy az
alkoholista partner fölött teljes kontrollt gyakorol a másik fél és a kodependencia. A
kodependens viselkedés azt jelenti, hogy amilyen mértékben javul az absztinenciát elért
alkoholista helyzete, olyan mértékben rosszabbodik a partner állapota.

1.4.2. A szülői alkoholizmus hatása a gyermekekre

A szülői alkoholizmus jelentős stressztényezőt képez a gyermekek életében és módosítja

viselkedésüket állapítja meg Cork (1969), aki 115 alkoholista családból származó gyermeket
kérdezett meg. A gyermekek arról számoltak be, hogy a félelem, a harag, a düh, a csalódások, a
szomorúság, a szégyen, az érzelmi elhanyagolás, az elismerés hiánya, a büntetések, a
bizonytalanság árnyékolta be életüket. A kutatások azt bizonyítják, hogy ez légkör a
személyiségben is változásokat okozhat. A megkérdezettek kétharmada a felnőttek iránt dühöt és
bizonytalanságot érez. Igényeiket sohasem elégítették ki. Legtöbbjüknek alacsony az
önértékelése, nincs önbizalma, félénk és indulatos, gyenge az iskolai teljesítménye, nem ismerik a
tekintélyt. Azt is megfigyelték, hogy az átlagnál érzékenyebben reagálnak az erős fényre, zajra,
hidegre, melegre.
A szülők alkoholizmusának hatása a gyermekekre attól függ, hogy mennyire sérült a
család működése, hogy az anya vagy az apa alkoholizmusáról van-e szó, hogy milyen a gyermek
neme, milyen életkorban találkozik a gyermek a szülői alkoholizmussal, ivott-e az anya a
terhesség alatt is, milyen súlyos a szülő alkoholizmusa, milyen nagy a szülők feszültségének
mértéke és, hogy a megélések szintjén mennyire érintődik a gyermek mindezek által, vagyis
milyen a védekező és probléma feldolgozási sajátossága.
Fine (1975) kutatásai során megállapította, hogy az általa vizsgált 39 alkoholista családból
származó gyermek az alábbiakban különbözött a „normális” családok gyermekeitől:
- elmaradtak az erkölcsi fejlődésben,
- gyakran tanúsítottak szadista és uralkodó magatartást,

26
 - magatartásukat expanzió és hiperaktivítás jellemezte,
- nem rendelkeztek az érzelmeik feletti kontrollal,
- hajlamosak voltak a depresszióra és a zárkózottságra,
- vágyaikat nem tudták fékezni, azonnali kielégítésre törekedtek,
- önmagukat leértékelték, szorongtak és gyakori volt a bűntudat,
- kevésbé tudtak figyelni és a külvilág ingereire válaszolni,
- félénkek voltak és nehezen uralkodtak belső nyugtalanságukon.
West és munkatársai (1987) nyolc olyan viselkedésterületet jelöltek meg, amelyek az
alkoholista családból származó gyermekek nagy részénél sérült. A hiányos szocializációs
feltételek a következő problémákat okozhatják:
1. túl mozgékonyság és magatartászavarok,
2. droghasználat, bűnözés és iskolai problémák,
3. értelmi károsodás,
4. fejletlen szociális készségek,
5. testi bántalmazás elszenvedése,
6. testi bajok,
7. félelmi és depressziós tünetek,
8. gyenge interakciós készség.
További vizsgálatoknak kell majd tisztázniuk egy sor megfejtésre váró problémát. Például:
„nem sikerült megbízható összefüggést találni a gyermekkori alkoholfogyasztás vagy a
gyermekkori, serdülőkori lerészegedés - és az alkoholbetegség között: a szülők, a család
alkoholhoz való viszonya általában nem járt együtt azzal, hogy a gyermeknek is hamarabb vagy
könnyebben adtak volna szeszes italt. A kulturális ivási minták rendszerint a felnőtt szerephez
kötődnek. … Az alkoholbetegség kialakulásában a szülők identifikációs minta jellege nem
bizonyítható. Az iszákos szülővel szemben inkább ellenazonosulás figyelhető meg a
gyermekkorban,… bár számos esttanulmány bizonyítja, hogy az ellenazonosított minta mégis
átfordul.” (Buda 1992, 104.)
Az alkoholista családokban történő tökéletlen szocializációs hatására a gyermekek hátrányos
helyzetbe kerülnek. Veszélyeztetettségükre különböző prediktív jelekből következtethetünk:
 A felnőtt szerepekre való áttérés nehézsége.
 A gyermek átvette nemcsak a viselkedésmintákat, hanem ezek motivációját is.
 A szülők között lévő érzelmi kapcsolat nem tud biztonságot adó lenni, ezért a gyermeknél
érési retardációk, traumatikus fixációk figyelhetők meg.
 Feszültségek, szorongás, szubdepresszív állapot jelenléte.
 Önbizalomhiány és befele fordított agresszió.
 Főleg az ellentétes nemű szülővel való túl szoros, túl kontrollált kapcsolat.
A fenti adatokat még hosszú távú kutatások kell pontosítsák és kiegészítsék. Annyi azonban
biztonsággal elmondható, hogy a szülői alkoholizmus rombolóan hat a családi életre és a
gyermekek pszichoszociális fejlődésére, azonban nem minden alkoholista családban felnőtt
gyermek sérült.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen hatással van az alkohol fogyasztás a beteg élettársára, gyermekeire?

2. Mit jelent a kodependencia?

27
1.6. Az alkoholistákhoz való viszonyulás és szociális munka

Az alkohol betegekkel való foglalkozás különösen nehéz, sok sikertelenséggel, érzelmi

megterheléssel járó feladat. Habár a szenvedélybetegségek gyógyításával külön fejezetben is
foglalkozunk, egy pár az alkoholizmusra sajátos vonást itt is át kell tekintenünk.
„Az alkoholizmus gyógyíthatatlan abban az értelemben, hogy sok éves absztinencia után
is minimális szeszfogyasztás a betegség kiújulásához vezet. Az alkoholizmus gyógyítható abban
az értelemben, hogy a beteg roppant erőfeszítésével, a kezelő szakcsoport konzekvenciája mellett
maradandó absztinencia és az életbe való visszatalálás elérhető.” ( Hézser 1991, 192.)
A magyar pszichiátriai irodalomban a gyógyulás arányát 30%-ra, utángondozással pedig
50%-ra becsülik.
Legeredményesebb a segítő munkát team-ben végezni. Számítani kell a kliensek
őszintétlenségére, zsaroló viselkedésére. A beteg és segítője között játszmák alakulhatnak ki,
ezek nem segítik a gyógyulást. A szakirodalom egész sor, az alkoholistákra jellemző
viszonyulásmódot ír le. Az alkoholista beteg antiszociális gondolkodásának megnyilvánulásai:
 Kifogáskeresés: magyarázatokkal igazolja viselkedését;
 Hibáztatás / hárítás: mást okol, magáról pedig leveszi a felelősséget, eltereli a figyelmet;
 Újrafogalmazás: ha már van egy leszokási terve, ezt újra fogalmazza és erre hivatkozva
tovább iszik;
 Szuper optimizmus: Úgy vélekedik, hogy akkor hagyja abba amikor csak akarja;
 Hazugság: arra használja, hogy összezavarja, eltorzítsa és elterelje a figyelmet saját
viselkedéséről. Három formában vezeti félre környezetét:
- nem valós dolgok kitalálásával;
- részlegesen mondja el a dolgokat, a lényeget kihagyva;
- úgy tesz mintha egyetértene a másikkal;
 Bolondot csinálni a másikból: félrevezet, megszégyenít másokat, hogy magáról a figyelmet
elterelje;
 Feltételezés: megpróbálja kitalálni, hogy mit gondolnak és csinálnak mások, ezt az ivás
szolgálatába állítja;
 „Különleges vagyok”: senki máshoz nem hasonlítható, neki nincs szüksége senkire,
szlogenek hangoztatása.
 Behízelgés: a másikat magasztalja, hogy jobban manipulálhassa, a helyzeteket saját céljai
alapján akarja kontrollálni;
 Töredezett személyiség: viselkedésbeli inkonzisztencia figyelhető meg nála, egyszer
imádkozik, máskor rombol;
 Minimalizás: lebecsüli tetteinek súlyosságát, amikor szembesítik velük;
 Homály, bizonytalanság: általánosságban beszél, nehogy rajtakaphassák, nem részletez,
nem foglal állást és nem kötelezi el magát;
 Harag: segítségével kontrollál másokat, (ez nem mindég igazi harag ). Másokat megbénítva
agresszióval, támadással, kritizálással viszi véghez akaratát.
 Erőjátszmák: ha a helyzetek nem az ő elképzelése szerint alakulnak, nem ad lehetőséget a
másik érveinek érvényesítésére, kilép a helyzetből, vagy embereket haragít egymásra.
 Áldozat-játszma: ez a fő szerepe, gyakran nyafog, szánalomkeltő, tehetetlen, úgy
viselkedik, mintha semmire sem lenne képes. Úgy gondolja, neki minden kijár a
környezetétől, ha nem kapja meg, akkor áldozatnak érzi magát s ettől agresszív lesz.
 Dráma-izgalom: gyakran hoz létre maga körül drámát és izgalmat.
 Bezárt alagút: tiltakozó, gyakran beszűkült, semmit sem ismer be.
 Image: még a lecsúszott alkoholista is védi a saját magáról kialakított képet. Fontos
számára, hogy mit gondolnak mások róla.
28
  Grandiozitás: a dolgok felnagyításával azt igazolja, hogy miért nem oldja meg a problémáit.
 Intellektualizálás: elvont nyelvet használ, mindenről elméleti szinten beszél, hogy ne
kelljen az érzelmeivel foglalkoznia.
Az elmondottakból kitűnik, hogy az alkoholistával való segítőmunka legfontosabb
szempontjai:
Egyenletes elfogadó kapcsolat biztosítása a beteg viselkedésétől függetlenül. Ez igen nehéz
a beteg szélsőséges indulatossága, elutasító magatartása miatt. Az elfogadás azonban nem
jelentheti az utána engedést.
A következetesség, határozottság, nyugodtság szavatolás csökkenti a beteg belső
szorongásait. Ők pozitív, meleg, gondoskodó viszonyt igényelnek.
Az értékrend nyújtása, fokozatos célkitűzések felállítása, a beteg képességei szerint. A
sikertelenség okát mindig meg kell keresni. Szükséges a sikert jutalmazni és olyan új
célokat felmutatni, amelyeket fel tud vállalni.
Az önálló döntések támogatása segíti az önmegfigyelési képességet, az önértékelést, a
mások szempontjainak megértését, a másokhoz való alkalmazkodást.
A realitásérzék fejlesztése fokozza a szélsőséges ítéletek egységes képpé való
összekapcsolását.
Önállósodásuk támogatása hozzájárul az egészséges középút megtalálásához, a túlzott
érzelmi bevonódás és a távolságtartás közötti egyensúly kiépítéséhez.
Segíteni kell saját maguk iránt érzett felelőségük elfogadtatásában és begyakoroltatásában.
A hozzátartozókkal is foglalkozni kell, elő kell őket készíteni a személy rehabilitációja
érdekében.
A külső körülményeken is kell változtatni, hiszen azok is hozzájárultak az alkoholizmus
kiváltásához.
Több dimenziós kezelést igényelnek. Ebbe beletartozik: orvosi segítségnyújtás a
méregtelenítésben, a pszichológiai segítség az érzések magyarázása és feldolgozása érdekében,
valamint a teológiai segítség (ha igényli) a hit, az érték nyújtás érdekében.
Elengedhetetlen fontosságú a hasonló páciensek csoportjának biztosítása. Ilyen például az
Anonim Alkoholisták csoportja, amely egy 12 lépéses gyógyítási stratégia alapján működik:
 Bevallottuk: tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben; életünket már nem
tudjuk kézben tartani.
 Hittünk abban, hogy egy nálunk nagyobb Hatalom visszaadhatja lelki
egészségünket.
 Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket- az általunk megismert - Isten kezére
bízzuk.
 Alaposan és bátran felleltároztuk bensőnket.
 Kendőzetlen őszinteséggel feltártuk hibáinkat Isten, magunk és egy másik ember
előtt.
 Készen álltunk arra, hogy Istenre bízzuk jellemgyengeségeink eltörlését.
 Alázatosan fohászkodtunk Hozzá, hogy szabadítson meg fogyatékosságainktól.
 Számba vettük mindazokat, akiknek ártottunk és készek voltunk bocsánatot kérni
tőlük.
 Ezeknél az embereknél - amennyiben lehetőségünk nyílt- minden bűnt jóvátettünk,
hacsak ezzel nem bántottuk meg őket vagy másokat.
 Tovább folytattuk a leltárkészítésünket és, ha valahol nem volt igazunk, azt
késedelem nélkül beismertük.
 Megkíséreltük imával és elmélkedéssel - a mi fogalmaink szerint- Istennel való
kapcsolatunkat elmélyíteni. Kértük, tudassa velünk akaratát, és adjon erőt, hogy
ezt végrehajtsuk.

29
  Miután e lépések segítségével lelkileg újraszülettünk, azon voltunk, hogy az
üzenetet a többi alkoholistának továbbadjuk, és életünket erre az alapra helyezzük.
Az idézett szervezet programjának alapgondolatai: 1-2. az omnipotens önszemlélet
feladása; 4-6. az alkohol okozta károk felmérése; 8-9. új kapcsolatok megteremtése; 10-11. a
mindennapi élet gondjait alkohol nélküli legyőzése; 12. a mások iránti felelősség vállalása.
Az alkoholizmus kezelésének általános sémája:
- A betegségtudat kialakítása, a család, környezet hozzájárulásával;
- Szomatikus (farmakológiai) kezelés: a szervezet méregtelenítése, egyes szervek
túlműködésének szabályozása, ha lehetséges a szervi károsodások reparációja. A
gyógyszeres kezelés része az ún. averzió, szesszel szembeni fizikai undor kialakítása.
- Pszichoterápia, a pszichés függőség megszüntetésére és a személyiség erősítésére
(személyes potenciál mozgósítása).
- Szocioterápia: segítsen a szociális krízis megoldásában ez elsősorban a szociális munkás
feladata.
- Munkaterápia, növeli a személy hatékonyságának érzését, segít a munkaképesség
visszanyerésében.
- Utókezelés, hosszú éveken keresztül szüksége van arra, hogy a gyógyult betegek
közösségében óvja magát a visszaeséstől.
Hézser G. szerint a gyógyulás folyamatának mozzanatai: (Hézser 1991, 193.)
 A beteg őszintén vágyik a külső segítségre;
 Megérti, hogy az alkoholizmus betegség;
 A környezet állítja, hogy az ivást abba lehet hagyni;
 Az ivás beszüntetése;
 Gyógyult alkoholistákhoz való kapcsolat kiépítése;
 Állapotát, orvosi, pszichiátriai, pszichológiai szempontból fel kell mérni és a megfelelő
beavatkozásokat meg kell szervezni. A lelki segítség a szükségletek felismerésében, új
remények ébresztésében, a normális véleményalkotás és gondolkodás elősegítésben áll. Az új
életforma által nyújtott lehetőségek felismerése a jövőtől való félelem csökkentését
eredményezi.
 Ügyelés a rendszeres táplálkozásra.
 Az önbecsülés folyamatos visszatérése.
 A realitásérzék fokozatos visszanyerése és képesség a realitás vizsgálatára.
 Megszűnik a menekülési kényszer.
 Pihenni, aludni kikapcsolódni tudás. A gyógyuló beteg képessé válik a család igényeinek
figyelembe vételére. A környezet is elismeri a beteg erőfeszítéseit.
 Új érdeklődési körök megjelenése. Új baráti kör kialakítása. Visszaállás a korábbi ideálokhoz.
 Szembe mer nézni a tényekkel.
 Újra kialakul a valóságos értékek iránti érzék.
 Az érzelmek újra kontrollálhatókká válnak
 Külső körülmények megváltoztatásával párhuzamosan sor kell kerüljön az anyagi helyzet
rendezése is.
 A munkahely bizalmának visszaszerzése.
 A külső megjelenésre való ügyelés.
 Önmaga elfogadása és reális értékelése.
 A józanság elégedettségi érzést vált ki. Elismeri, hogy a kibúvók álmegoldásokhoz vezetnek.
A segítés addig tart, amíg kirajzolódik egy világos, értelmet adó életút. Az alkoholistát teljes
értékű emberré kell rehabilitálni. Ehhez meleg és rendszeres kapcsolatokra van szüksége, gyakran
egyszerűen csak bátorításra és meghallgatásra. Ebből a meggondolásból a kezelés része az
utánkövetés és utógondozás. Erre a későbbiekben visszatérünk.

30
 A hozzátartozók számára szerveződnek az un. Al-ANON-csoportok. Ez az önsegítő csoport el
tudja juttatni az alkoholisták hozzátartozóit oda, hogy terápiás módon viszonyuljanak a beteghez.
Tudják támogatnia nehézségek megoldásában, hogy maradjon erejük a saját gondjaik mellet az
alkoholistára is figyelni.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen nehézségei vannak az alkoholistákkal való szociális munkának?

2. Melyek az alkoholistával való segítőmunka legfontosabb szempontjai?

3. Milyen belső és külső változások jellemzik az alkoholisták gyógyulási folyamatát?

Az 1. Részmodul témazáró összefoglalása:

Az alkohol függő személy akkor is fogyaszt alkoholt vagy más kémiai anyagot,
ha ezeknek testi, pszichés vagy szociális ártalmait is érzékeli, a szer fogyasztását a
környezete tiltja, vagy bünteti. A függőség hozzászokással kezdődik A hozzászokás
visszaéléssel társul. A hozzászokás azt jelenti, hogy a szer iránti igény egye növekvő
motivációs erővé válik. A függő személy abban a téves hitben él, hogy nem vesztette el a
kontrollt az ivás felett, bármikor abba tudja hagyni. A hozzászokás része a hiánytünet,
vagy elvonási tünet. A függőség lélektanilag azt jelenti, hogy az alkohol a személyiség
számára egyre nagyobb érték lesz, és megszerzésére egyre nagyobb késztetést érez. Az
alkohol valamilyen igényt elégit ki, illetve pótlásként szolgál, így lassan kiszoríthat
minden társadalmi és emberi értéket, elnyomhat szociálisan szükséges motivációkat. A
személyiség beszűkül, a szociális teljesítmény csökken, az életvitel megváltozik. Az
önkárósító életmód sokáig fenntartható, nehezen fogadnak el segítséget. Hatékony
gyógyulás csak akkor várható, ha belátják problémájukat és saját elhatározásukból
akarnak változni.

Az 1. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Milyen hatása van az alkoholnak a fogyasztóra, ennek családjára (élettárs,

gyermekek), szűkebb és tágabb környezetére?

2. Mit tehetnek a közösségek az alkoholbetegek segítésére?

3. Milyen, az alkoholisták támogatására szervezett, közösségi segítő rendszereket

ismersz ?

4. Milyen elvek alapján működnek a közösségi ellátórendszer?

31
6. Hét: A dohányzás problematikája

Cél: A dohányzás kultúrtörténetének és alapformáinak bemutatása

Feladat: A dohányzással kapcsolatos problémák ismertetése. Ismertetni a dohányzás hatását,
következményeit, a leszokás és a prevenció lehetőségeit.
A félév végén a diákok az alábbi információkkal és/vagy kézségekkel kell rendelkezzenek:
- a dohányzással kapcsolatos fogalmak helyes használata
- hajlamosító és védő tényezők a dohányzással szemben
- a dohányzása hatása az emberi szervezetre

Ajánlott könyvészet:
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2004), Önpusztító lázadás, A drogfogyasztás, mint kóros
viselkedésminta, Scientia kiadó, Kolozsvár (47-87 oldal)
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2003), Fekete éden, A 2000 és 2001 novemberi
“DROGFÓRUM” konferenciák dolgozatai, Scientia Kiadó, Cluj, 2003, (163-173 oldal)
URBÁN RÓBERT és mtsai, (2005), A dohányzás egészségpszichológiája, Kiadja az Országos
Addiktológiai Intézet, Budapest, (7-89)
VEÉR ANDRÁS, ERŐSS LÁSZLÓ, (e.n.), A dohányzás rabságába, Art Nouveau kiadó, Pécs,
(21-25 és 115-223 oldal)

A téma kibontása

Közép - Európában csak egy évszázada dívik a dohány, cigarettázás formájában való
élvezete. Főként a II-ik világháború után nőtt meg a cigaretta fogyasztás. Egészségkárosító hatása
is hamar nyilvánvalóvá vált. Egyértelmű összefüggés figyelhető meg az elszívott cigaretták
fajtája és mennyisége, a dohányzási szokások, a dohányzás megkezdésének időpontja és számos
egyéb tényező, valamint bizonyos betegségek - mint szív- és keringési panaszok, krónikus
légcsőhurut, tüdőemfizéma, tüdőrák - között. Következményeként csökken a várható élettartam
is. Különösen a fejlődésben levő szervezet fizet nagy árat érte, mert a növekedésre és
teljesítőképességre van káros hatással. Cigarettázással a terhes nők magzatukat is károsítják. A
dohányosok akaratuk ellenére a nem dohányzók egészségét is rombolják.
A cigarettát problémahelyzetek, feszültségek, konfliktusok látszatkezelésére használják.
Izgalmat jelent a fiatal számára, hogy valami tilosat, felnőttest cselekszik, kockázatot
vállal és kihívást intéz környezete, tanárai, szülei, ismerősei számára.
A kialakuló szokás fokozatos és szinte észrevehetetlen. Nem jelent látványos veszélyt
mint pl. a lerészegedés. Az Egészségügyi Világszervezet társadalmilag elfogadott drognak tartja,
ugyanis nem okoz tudati beszűkülést.
A dohányzás nagy hagyományú, társadalmilag elfogadott szokás. A növény a Nicotinea
Tabacum burgonyafélék családjába tartozik, számos más haszonnövénnyel együtt, mint a
burgonya, a paradicsom, a nadragulya, a beléndek.
A dohány sokoldalúan hasznosítható növény, leveleit dohányzásra és nikotin előállítására,
magját növényi olaj előállítására. Kóróját pedig papírgyártásra használják
Eltérő aromájú dohány fajtákat termesztenek. Legismertebbek a Havanna, a Brasil, a
Virginia, a Maryland és a Mahorka.
A dohányt szívják, rágják vagy orron át szippantják. Ennek megfelelően több formában
forgalmazzák: pipadohány, szivar, cigaretta, bagó és tubák.
A dohánytermékek nemcsak dohánytartalmuk, hanem vágásszélességük, töltöttségi fokuk,
a felhasznált papír és a beépített filter tulajdonságai alapján is eltérnek egymástól. A hatás
azonban az egyéni szívási szokásoktól, a szívások percenkénti számától, a szívás időtartamától, a
beszívott füstmennyiségtől, a leszívás mélységétől, valamint a dohányzás külső körülményeitől: a
hőmérséklettől, a levegő nedvességtartalmától is függ. Természetesen újabb veszélyeztető

32
tényező lehet a dohányzó lelki állapota, egészségi állapota és az, hogy éhgyomorra vagy
jóllakottan dohányzik.
Egyetlen cigaretta elégésekor átlag 2 liter füst szabadul fel. Megkülönböztetjük a főfüstöt,
ami a szíváskor keletkezik és a mellékfüstöt, ami a folyamatos izzás következménye. E két füst
összetétele nem azonos. Főleg a főfüst vizsgálatával foglalkoznak, ami égés- és
bomlástermékekből áll, valamint olyan anyagokból, melyek változatlanul kerülnek át a
dohányból a füstbe.
A főfüst részecske összetételében szerepelnek: a víz, az alifás és aromás szénhidrogének,
a karbon vegyületek, alkoholok, észterek, savak, bázisok, szterinek, fenolok és természetesen a
nikotin alkaloidok.
A főfüst gáz összetételét a nitrogén, oxigén, hidrogén, szénmonoxid, széndioxid, nemes
gázok, hidrogénoxidok, hidrogén-cianid, ammóniák, kénhidrogén alkotják.
A nikotin a dohány legnagyobb hatású alkaloidja. Színtelen, kellemetlen szagú, rendkívül
mérgező folyadék, levegővel érintkezve oxidálódik, megbarnul. A felszívódás igen gyors, egy
intravénás injekció hatásához hasonló. A nikotin a száj, a légutak nyálkahártyájában és az
emésztőszervekben szívódik fel. A nikotin bekerül az anyatejbe, ezért veszélyezteti a csecsemőt
is.
Egy erős cigarettából kb. 1,4 mg nikotin kerül a szervezetbe. A halálos adag 0,8 mg
testsúly kilogrammonként. Tehát például egy 75 kg súlyú embernél 60 mg nikotin halálos
dózisnak számít.
A nikotinélvezet hatásaként gyorsul és emelkedik a vérnyomás, a bőr ereit szűkíti, ezért
csökken a bőr hőmérséklete. A tüdőben a hörgők összehúzódásához és elzáródásához vezethet.
A dohányfüst másik igen mérgező anyaga a szén-monoxid. A CO a hemoglobinnal igen
szoros kémiai kötést alkot és így akadályozza az oxigénnek az egyes szervekhez való eljutását.
Egy cigaretta elszívása után 15 ml CO kerül a tüdőbe.
A dohányfüst káros hatását növelik azok a kátrányanyagok, amelyek bejutnak a légutakba.
Egy cigaretta kátrány tartalma 1-22 mg. Átlag dohányos estében (napi 14 cigaretta) tíz év alatt 1
kg kátrány jut a tüdőbe. A kátrány a dohány legerősebb kancerogén eleme.
Az utóbbi évek kutatásai alapján nem elhanyagolható a dohányzás okozta fizikai
függőség sem, de igen veszélyes az általa kialakuló pszichés függőség. Ha a személy különböző
helyzetekhez kötötten gyújt cigarettára, viselkedés sztereotipizálódik és cselekvése a szokás
erejével fog hatni.
A dohányzás a drogos karrier első lépcsője lehet.

A 2. Részmodul témazáró összefoglalása:

Az Egészségügyi Világszervezet társadalmilag elfogadott drognak tartja, ugyanis

nem okoz tudati beszűkülést. A kialakuló szokás fokozatos és szinte észrevehetetlen.
Összefüggés figyelhető meg az elszívott cigaretták fajtája és mennyisége, a
dohányzási szokások, a dohányzás megkezdésének időpontja és számos betegség között.
Következményeként csökken a várható élettartam is. Különösen a fejlődésben levő
szervezet fizet nagy árat érte, mert a növekedésre és teljesítőképességre van káros
hatással. Cigarettázással a terhes nők magzatukat is károsítják. A dohányosok a nem
dohányzók egészségét is rombolják.
A cigarettát problémahelyzetek, feszültségek, konfliktusok látszatkezelésére
használják. Izgalmat jelent a fiatal számára, hogy valami tilosat, felnőttest cselekszik,
kockázatot vállal és kihívást intéz környezete, tanárai, szülei, ismerősei számára. A drog
karrier első lépését jelentheti.
A dohány hatóanyaga a nikotin. A dohányfüst igen mérgező anyagai: a szén-
monoxid és a kátrány.

33
7-8-9. Hét: A drogfogyasztás problematikája
10. Hét: Nem anyaghoz kötődő szenvedélyek

Cél: A kábítószerek kultúrtörténetének és a szerfogyasztás alapformáinak bemutatása.

Feladat: A kábítószerekkel kapcsolatos problémák ismertetése. Ismertetni a drog hatását,
következményeit, a leszokás és a prevenció módozatait.
A félév végén a diákok az alábbi információkkal és/vagy kézségekkel kell rendelkezzenek:
- a drogfogyasztó magatartás felismerése
- drogok hatása az emberi szervezetre
- családi tényezők hatásának felismerése a drogfogyasztó magatartás alakulásában
- a drog fajták felismerése
- a nem anyaghoz kötődő szenvedélyek dinamikájának megértése

A modul struktúrája:

 A drogfogyasztás kialakulása
 A drogfogyasztás prediszpoziciói
 Drog és család
 A drogos karrier
 A drogfogyasztáshoz társuló kóros állapotok
 A drogfogyasztás felismerése
 Drog és törvény
 Fontosabb drogtípusok
o Depresszánsok
o Stimulánsok
 Hallucinogének
 Elsősegély nyújtás szerhatás esetén
Ajánlott könyvészet:

ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2004), Önpusztító lázadás, A drogfogyasztás, mint kóros

viselkedésminta, Scientia kiadó, Kolozsvár (87-141 oldal)
BAYER, I., (2000), A drogok történelme, Aranyhal kiadó, Budapest, (379-391)
BÁCSKAI, E., GEREVICH, J., (1997), Ifjúság és drogfogyasztás, Drogmegelőzési Módszertani
Központ és Ambulancia, Budapest, (21-54 oldal)
CAMPBELL, R., (1999), Óvjuk őket! Gyermekeink kábítószer veszélyben, Harmat kiadó,
Budapest, (21-89 oldal)
EARLEYWINE, M., (2004), Marihuána, a tudomány álláspontja, Edge, Budapest, (197-227)
LEVENDEL, L., MEZEI, Á., (1972), Az alkoholista beteg személyisége, Akadémiai Kiadó,
Budapest. (15o-2o1 oldal)
BUDA, B., (1995), Szenvedélyeink, Sub Rosa Kd., Bp. (5-47 oldal)
BUDA, B., (1992), Az alkohológia távlatai, Budapest, 1992, (51-93 oldal)
PAKSI B., (2005), Drogok és felnőttek, L Harmattan Kiadó, Budapest, (21-46 old.)
RÁCZ, J., (1988), A drogfogyasztó magatartás, Medicina, Budapest. (21-67 oldal)
ZINBERG, E. N., (2005), Függőség és kontroll, drog, egyén. társadalom, Szenvedélyek, Nyitott
Könyvműhely Kiadó, Budapest, (125-189 old.)

A modul tematikus kibontása

34
3.1. A drogfogyasztás kialakulása

A drogfogyasztást társadalmi jelenségként kezeljük, az egyén felől pedig

viselkedésformának tartjuk. Mint viselkedésforma, egyénenként változó módon jelentkezik.
Társadalmi érdeklődést úgy Európában, mint Amerikában a múlt század 60-as éveiben váltott ki.
A drogok fogyasztása akár tiltott, akár nem, veszélyes, visszaélésre ad alkalmat, de devianciához
is vezethet, mert befolyásolja a mentális működést és az ítélőképességet.
A drogfogyasztás viselkedésmintájának bemutatásakor a National Commission on
Marijuana and Drug Abuse (1973) ajánlását tartjuk követendőnek. Ez szerint öt drogfogyasztó
kategóriát (Rácz 1988,14.) különíthetünk el:

Kényszeres használó
(folyamatos fogyasztás,
függőség)

Intenzifikált használó
(naponta fogyaszt, problémák
elől menekül)

Helyzet-szituatív használó
feladatok, helyzetek
megoldásához használ
drogot

Szociális / rekreációs használó

alkalomhoz, társas helyzetekhez kötődően,
kb. hetente használ drogot

Kísérletező
Kevesebb mint 10-szer
használt drogot

1. ábra. A drogfogyasztás viselkedésmintája (Rácz 1988, 14.)

Ezek viselkedésminták általában progressziót mutatnak, a kísérletező fázisból gyakran

lesz kényszeres fogyasztás.
A kábítószer fogyasztás fokozatonkénti kialakulásában három fő stáció különül el:
a. kipróbálás: 10-12 évesek kíváncsiságból, a társ biztatására vagy a csoportba kerülés
érdekében nem állnak ellen a kísértésnek;
b. szokás: a cselekvés ismétlődik ugyanabban a helyzetben, de még függőség nélkül;
c. függőség: ellenállhatatlan kényszer taszít a drog további szedésére, a drog hiányából
eredő szenvedések elkerülése miatt. A drogos karrier során egyre nő az adag és a lágy
drogoktól az út kemények felé vezet.

35
 Ugyanez a lényege a következő rangsorolásnak is: I. Társasági szinten legális drogok
használata; II. serdülőkori marihuánázás, elsősorban kortárs hatásra, identitás keresést jelez.
Innen minden 6-ik egyén a súlyos addikció fázisába jut; III. rendszeres és kényszeres
polidroghasználat. Ennek egyik formája a designér típusú droghasználat, ami azt jelenti, hogy a
fogyasztók kikeverik a saját lélektani szükségletüknek megfelelő szerkompozíciót: alkohollal
gyógyszereket szednek, vagy hasissal, marihuánával, esetleg morfinszármzékokkal keverik.
Komáromi Éva (Rácz szerk. 2000, 66.) a következő folyamatsort figyelte meg a függőség
kialakulásában:

>>> Az illegitim szer kipróbálása ---- Alkalmi használat ---- Rekreatív használat ---- Rendszeres
használat ---- Kontrollált használat ---- Intenzív használat ---- Kényszeres használat. <<<

A DROGHOZZÁSZOKÁS MODELJEI

Kisérletezés: a kellemes hatások megszerzésére, a

1. kellemetlen következmények elkerülésére. 3.
modell modell

Túlsúlyban vannak a kellemes érzések, az

Ismerkedés a óvatosság, elővigyázatosság háttérbe szorul. Alkalmi kisérlete
szerrel.
zés csoportban.

Egyensúlyban van a drog-vágy és a

drog-félelem, de gyarapodnak a Szórványos
kellemetlenségek. használat
Afeldobotság állapotának
keresése érzelmi nehézségek,
bizonytalanságok esetén. Periódusok váltakozása: Rendszeres kézben
leszokások és visszaesések. tartottvisszaélés.

Öngyilkosság,túladagolás Szükségletté vált használat, a kontroll

vagy fertőzés gyengülése.
miatti halál.
Pszichikai és fizikai
kényszer a drog bármi
áron való megszerzésére. modell
2. Mérgezési
állapot.

1. ábra. Dévai Margit, (1987), Droghoz vezető utak pszichikai háttere,

terápiás mentősegély, in Gyermek és ifjúságvédelmi, az Országos Pedagógiai Intézet kiadványa,
nr.3., 10-21 oldal.

A dependencia kialakulása után előtérbe kerülnek a negatív érzések, a hiánytünetek. A szer a

félelmek, szorongások, negatív hallucinációk, testi fájdalmak megszüntetésére szolgál.
Egy 1984-es CENISS vizsgálat három modellt különböztet meg a drogvisszaélő
szokások kialakulásában.

36
  Nyitólépés valamilyen szer megismerése társaságban. A feldobottság állapotának
megismerése és megkedvelése vezet el a szer használatához nehézségek és
bizonytalanságok estén. Innen már csak egy lépés a pszichikai és fizikai függőség.
 Csoportban történő alkalmi kísérletezésekből indul: A személy egy-egy szer
szórványos használatán keresztül jut el a kontrollált visszaélésig, ezután az
alkalmazás szükségletté válik, majd bekövetkezhet a mérgezési állapot.
 Kísérletezések a kellemes hatások előidézésére, illetve a kellemetlenek
elkerülésére. A második fázisban dominálnak a kellemes érzések, ezért nincs
óvatosság. A harmadikban egyre gyakrabban törnek fel a kellemetlen érzések és a
drog utáni vágy valamint a tőle való félelem egyaránt jelen van. Felmerülhet a
detoxikálás lehetősége.
 A negyedik szakaszban váltogatják egymást a leszokási és visszaesési periódusok,
a gyógyulásig vagy a halálig.

Az intenzív fogyasztásig általában hosszú idő alatt lehet elérni, és csak abban az esetben,
ha az én vezérlőrendszere károsodott.
A drogfüggőség jelei Komáromi Éva szerint: (Rácz 2000, 75.)
1. Tolerancia;
2. Elvonási tünetek;
3. Az eltervezettnél nagyobb mennyiségű és hosszabb időn keresztül fennálló
szerhasználat;
4. Próbálkozások a fogyasztás kontrollálására vagy az abbahagyásra;
5. A személy idejének nagy részét a szerhasználat és annak következményei töltik ki;
6. Korábbi tevékenységeinek feladása;
7. Ismétlődő használat kockázati helyzetekben (pl. vezetés közben);
8. A használat folyatatás a testi, lelki és szociális problémák ellenére.

A drog használat mindig „haszonnal” jár a személy számára. Illúziókkal pótolhatóak a

személyiségbeli deficitek, a kudarcok, a társtalanság, a bizonytalan énazonosság és az
örömszerzés erős motivációt jelent. A drogozás az én karbantartásának (stabilitás, összetartás,
erősítés, stb.) eszközévé válik.

Ellenőrző kérdések:

1. Hogyan alakul a függéség viselkedés mintája?

2. A különböző fázisokban milyen indokkal történik a fogyasztás?

3.2. A drogfogyasztás prediszpoziciói

A drogfogyasztás okait keresve jelentős átfedést találunk más szenvedélyek kialakulásának

feltételeivel, amint ezt már láttuk az előző fejezetben.
Ha a drogfogyasztó magatartást deviáns viselkedésként értelmezzük Andorka R., Buda B. és
Cseh-Szombathelyi L. (1974) háttér okot nevez meg:
 gyermekkori szocializációs zavarok;
 felnőttkori feszültségek, főleg a ki nem elégített ambíciókból származóak;
37
  a környezetnek a deviáns viselkedésre vonatkozó megengedő felfogása, a normák
határozatlansága, a magatartásra gyakorolt kontroll gyengesége és a deviáns
viselkedéshez való hozzáférés.
A drogfogyasztás deviánsnak minősítését illetően nincs egyetértés a szakirodalomban.
Magának a devianciának a definiálása is társadalmanként és történelmi korszakonként
különbözik. Az 1960-as évektől új formával bővült a devianciák köre, a „sértett nélküli
bűncselekmények”-kel, amely a drogfogyasztást, a pornográfiát, a szexuális normasértéseket
foglalja magában. Fogyasztóik úgy élik meg, hogy életüket önmaguk által konstruálttá és
értelmessé kell tenniük saját készítésű eszközök, módszerek segítségével. Jelentést adnak neki. A
saját rend kialakítása azonban a tágabb szociális környezet felől „rendellenességnek minősül”.
Akárcsak a többi szenvedélybetegségnek, a drogfogyasztásnak is pszichológiai
prediszpoziciói lehetnek. A különböző szerzők erről másként vélekednek:
 Bry, McKeon és Pandina (1982) szerint hajlamosító tényezők: a kortársnyomás, a korai
használat, a családi használat, más problematikus viselkedések, távoli kapcsolat a
szülőkkel, a negatív önértékelés, a vallásosság hiánya, az erőteljes ingerkeresés, az
alacsony teljesítmény motiváció, a pszichológiai distressz. Ezeknek bizonyos
kombinációja határozza meg a visszaélésre való hajlandóságot.
 Zuckerman (1971) a drogfogyasztás fő okát az élménykeresésben látja.
 Jessor és Jessor szerzőpáros (1977) az általuk probléma viselkedésnek nevezett serdülő
és ifjúkori viselkedés-együttest, melybe a drogozás is tartozik, három pszichoszociális
rendszer egymásra hatásából eredezteti:
- a viselkedésrendszer magában foglalja a problémás és a konvencionális viselkedési
formákat egyaránt,
- a személyiségrendszer a motivációs, érték és kontroll alrendszereket tartalmazza,
- az észlelt környezet rendszere pedig a szülők, illetve kortársak támogató, kontrolláló,
modelláló problémaviselkedését elfogadó tényezőit gyűjti össze.
Mindhárom rendszer közös jegye a konvenció nélküliség, a nonkonformizmus.
 Kern és mtsai úgy vélik, hogy az aktuális és a kívánatosnak tartott általános aktivációs
szint közötti ellentmondás csökkentése a legfontosabb hajtóerő a drogok felé. Ez szerint
négy típust különböztettek meg:
I. magasabb általános aktivizációs nívóra vágyik, drogozással a túl erős ingerek
elnyomását avagy ürességérzésének megszüntetését akarja elérni (hallucinogén
használók).
II. az ingerlés minden - külső és belső- formáját el akarják nyomni
(alkoholfogyasztók).
III. kevéssé szűri a környezeti ingereket és magas általános aktivizációs szintet kíván
(stimulánsokat használnak). A környezeti konfliktuskeltő ingerekről figyelmüket
védekezésképpen saját belső tudatállapotuk felé terelik.
IV. Ők is aktiváció kerülők, hasonlóak a második típushoz, de inkább ingerelnyomó
képességükön igyekeznek javítani (depresszáns használók).
Ezeknek a típusok az identifikációja a terápia megtervezése szempontjából is igen fontos.
A droghasználat úgy is értelmezhető, mint krónikusan fennálló stresszhez való
alkalmazkodás. Érzelemközpontú reaktív stresszlerendezési tevékenység, a személy adaptációját
szolgálja. Ilyen az alkohol- és marihuána fogyasztás, amely bizonyos társas helyzetek részévé is
válhat. Ebben az értelemben a szakirodalom háromféle stresszt emel ki:
 a lényeges életesemények váltják ki: szülők halála, válása,
 a maradandó hatású nehézségek, pl. nem kielégítő munkahely, rossz iskolai pozíció
okozzák,
 a mindennapos problémák idézik elő.
Ha a drogos nem képes érzelmeit mint belső információkat megfelelően használni, akkor
az érzelmek extrém mértékű nyomása dezorganizációhoz és regresszív folyamatokhoz vezethet.
38
Utóbbi pedig primitív védekező mechanizmusokat aktivál, mint amilyen a projekció és a
narcisztikus tagadás. A belső érzelmi élet szabályozásának zavara a külső realitáshoz való
alkalmazkodás hiányosságaiban, az impulzusok és a tevékenység szabályozásának, az önmagáról
való gondoskodás és identitás megőrzésének nehézségében nyilvánulhat meg.
Az érzelmi közelséggel és narcisztikus problémákkal való küzdelem drogfogyasztásra
hajlamosít. A tárgykapcsolatok zavara, amely e problémáknak hátterét képezi, magába foglalja a
másokkal való kapcsolat nyújtotta komfortérzés hiányát, a közelségtől, közeledéstől való
félelmet.
A drogfogyasztás megértése feltételezi a drog-környezet-személy kölcsönhatásának
elfogadását. Az E. Servais által készített ábra ezt az összefüggést szemlélteti.

ISKOLA

SZEMÉLY
CSALÁD

KÖRNYEZET

KORTÁRS
CSOPORT ALKOHOL
DROG
SZABAD
IDŐ

5. ábra. A drogfogyasztás rendszerszemlélete (Servais 1988, 35 .)

A modell lényege, hogy minden felvázolt tényező, beleértve a lakó környezetet is,
veszélyeztető hatást gyakorolhat a személyre. Csak a kölcsönhatás figyelembe vételével lehet
értelmezni a folyamatot. A prevenció is ki kell terjedjen a modell minden egyes elemére. A
tapasztalat azt mutatja, hogy központi jelentősége a családnak van.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen okból fordulnak az emberek a drogokhoz? Rendszerezd az okokat

különböző szempontok szerint.

2. Mi jellemzi a veszélyeztetett személyeket és csoportokat?

39
3. 3. Drog és család:

A drogfogyasztók túlnyomó többsége tízes, húszas esetleg harmincas éveiben járó fiatal,
akik többsége legalább formailag eredeti családjukhoz tartoznak.
Több szerző is foglalkozik a drogfogyasztók családjainak tanulmányozásával. Számos
sajátosságát sikerült feltérképezni azon családoknak, amelyeknek tagjai között drogfogyasztók is
vannak.
Stanton és Tood (1982 ) szerint a drog visszaélők családjára jellemző:
 a multigenerációs kémiai dependencia magas gyakorisága,
 a konfliktusok primitív és direkt kifejezése, nyílt szövetségek felhasználása a konfliktusban,
 a drogos függetlenségének illúziója, ami drog orientált kortárscsoporttal való kapcsolatból
ered,
 az anyák szimbiotikus nevelési gyakorlata,
 korai, váratlan halálesetek extrém gyakorisága,
 a drogozáson keresztüli függetlenség és ellenszegülés mögött megmaradnak a családi
kötelékek.
Kirschenbaum és mtsai (1974) is összegyűjtöttek néhány érdekes jellemzőt a drogos
családokról:
- Szülői jóindulat és nemes szándék szegényes interakciós folyamatokkal párosulva.
Anyagiakban és szellemiekben igyekeznek mindent megadni a gyermeknek, de a családi
interakciókat feszültségek ellenségeskedések, konfliktusok, harag, emocionális
elfojtások, kölcsönös elzárkózások, rivalizációk, egymás magánéletébe való agresszív
betolakodás jellemzi.
- A szülői értékek iránt feltétlen konformitást megkövetelő általános családi légkör.
- Paradox viszony a drogos serdülő és az azonos nemű szülő között. A gyermek az azonos
nemű szülőtől nem kapja meg a szeretetet és ezért „utálja” őt.
- A kommunikációs mintákon „nem jönnek át” a bensőséges, mélyebb emberi érzelmek.
Parancsolgatás és rajtaütésszerű számonkérések, csak racionális szintű kommunikáció
létezik.
- A gyermek mérlegelő-megítélő értékelése. Az érzelem csak negatív formában
jelentkezik. Csak addig „szeretik” a gyermeket ameddig kicsi, azután csak számon
kérnek tőle.
- Az egyes családtagok érzelmi elszigeteltsége. Feszültséglerendezési módjaik:
elszigetelődés, bezárkózás, félrevonulás, csavargás, stb.
- Örömtelenség: Nem tudnak semmilyen tevékenységet közösen és békésen folytatni.
Csak a külső eseményeken tudnak nevetni.
- A szülők koalíciója drogos gyermekével szemben. A gyermek bűneit versengve leplezik
le a szülők.
- Az apa csak látszólag a család feje. Az anya ilyenkor a nagyobb fiúgyermekben keres
támaszt, ráruház egyes családfői funkciókat.
- Kettős kötődés a páciens és az ellenkező nemű szülő között. Az apa-anya-gyermek
háromszög sohasem áll össze integráltan, mindig valamelyik kiszáll vagy beleszól.
- Szexuális konfliktusok és komplexusok a házaspárnál.

Mint látható, ha a család nem képes funkcióit ellátni a gyermek veszélyeztetettsége megnő.
Ha nyomasztóak a létfeltételek, sok a frusztráció és a hiányállapot, nem elég stabilak az
egymáshoz fűződő kapcsolatok, nem kondicionálódnak a szokások, az interakciók nem tudják
biztosítani az egészséges szerepfejlődést, nincs azonosulási minta, nincsenek mozgósító célok és
perspektívák, homályosak az utasítások, melyeknek a gyermek nem tud megfelelni, és a gyermek
nem tanulhat konstruktív problémamegoldást, helyes önértékelést, valamint önérvényesítést,
megnő a szerekkel szembeni függőség kockázata.
40
 A gyakorlat azt mutatja, hogy bármely problémás gyermeket meg kell vizsgálni a
szerhasználat szempontjából is.
A szakirodalomban körvonalazódott a drogos gyermek portréja, aki jó, engedelmes,
szófogadó. Nagyon is kötődik a családhoz, ami egészségtelen kapcsolatrendszerével behálózza és
meggátolja a gyermek személyiségének fejlődését. Ezekben a családokban nagyon kemények a
hierarchia viszonyok, krónikus, megoldatlan problémák feszülnek, a szülők nagyon a
nagyszülőkre támaszkodóak, inkongruensek a szülői és gyermeki ambíciók.
Ami a személyiségbeli okokat illeti az alkohol dependencia kialakulásával kapcsolatosan már
elmondtuk, hogy a függőségekre leghajlamosabb a borderline személyiségszerkezet. Klinikai
vizsgálatok igazolják, hogy sok drogfüggő egyén rendelkezik borderline
személyiségszerkezettel.

Ellenőrző kérdések:

1. Mi jellemző a drog visszaélők családjára?

2. Milyen a drogos gyermekeknek a szülőkhöz való viszonya?

3.4. A drogos karrier

A drogfogyasztó magatartás fokozatos kialakulását követi a drogos karrier

körvonalazódása, ami megmutatkozik az egyén kapcsolataiban, de személyiségének
átalakulásában is. A folyamat két irányból meghatározott, egyrészt a szer hatásának köszönhető,
másrészt a társadalmi megbélyegzésnek. A minősítés erősíti a személy drogos identitását, a drog
iránti elköteleződés egyre fokozottabbá válik, a világtól pedig egyre jobban eltávolodik,
alkalmazkodási gondjai megnőnek. A drogfogyasztó eredeti problémái mellett szembetalálkozik
a társadalmi reakció által okozott nehézségekkel is. A társadalmi reakció, súlyosbítva az egyén
problémáit (izolálódás, oppozíció) a fogyasztás növekedését fogja eredményezni. Közben a
„narkós imázs” is beépül az identitásba. Szerep struktúrájukban vezető helyre kerül a drogos
szerep. A rögzült deviáns identitás rossz prognózist jelent az intervenciók szempontjából.
A helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy a szerek használatát illetően is megfigyelhető az
áttérés az enyhébb szerhasználatról a keményebb szerre. Campbell R. (Campbell 1999, 14.)
adatai szerint a cigarettát próbálgató gyermekek 85%-a mindössze 8-10 szál cigaretta elszívásától
rászokik a dohányzásra. Ezeknek a gyermekeknek 80%-a próbálja ki a marihuánát, míg a nem
dohányzóknak csak 24%-a. A marihuánát szívók 67%-a tér át erősebb szerekre, míg a marihuánát
korábban ki nem próbált serdülők megelégszenek ezzel a szerrel és tovább nem kísérleteznek.
Az alkoholt fogyasztó serdülők 2x vagy 3x nagyobb eséllyel lesznek alkoholisták, mint az
iszogató felnőttek. A dolog magyarázata a serdülők anyagcsere és idegrendszeri fejletlenségében
rejlik. Ilyenkor nagyobb a függőség kialakulásának veszélye.

Ellenőrző kérdések:

1.Mit jelent a drogos karrier? Támaszd alá válaszodat egy gyakorlati példával?

41
3.5. A drogfogyasztáshoz társuló kóros állapotok

Maga a drogfüggőség kialakulhat valamilyen alapbetegség talaján, de önálló betegségként is

jelentkezhet. Az idevágó szakirodalmi adatokban tallózva Rácz József (1988, 48-49.) a következő
tényezőket tartja fontosnak:
 Mortalitás: Barr és mtsai a megfelelő átlagnépességhez viszonyítva 3,1-szeres halálozást
tapasztaltak. A depresszánst használók körében pedig 35%-ban fordultak elő öngyilkossági
kísérletek.
 Kriminalitás: a kriminalitás és a drogozás is a deviáns életmód következményei, bármelyik
lehet elődleges.
 Szociális diszfunkciók: sokat vannak kezelés alatt és betegállományban, nagyobb anyagi
ráfordítást és több kezelést igényelnek.
 Pszichopatológiai állapotok, a drogok farmakológiai hatásából következnek. Ilyenek pl. az
organikus agyi szindrómák: intoxikáció, elvonási szindróma, pl. téveszmék, hallucinatórikus
állapotok. A hatás drogonként eltérő: depresszió, szorongás, fóbiák, az opiát használóknál;
pánikállapotok a depresszáns használóknál; nem specifikus viselkedés és személyiség
problémák a különböző pszichopatológiás állapotokban.
 Speciális fejlődési károsodások: egocentrizmus, elidegenedés, biokémiai anyagcsere zavarok,
stb.
 Utódokban bekövetkező változások ópiátoknál: a gyermek is függő lesz, elvonási tünet a
babánál is jelentkezik. Ez az un. „ópiátos baba”. Ha a kokaint terhesen szedik a magzatnál
agykárosulás, vízfejűség, és fejletlen agyvelő alakulhat ki.

Ellenőrző kérdések:

1. Mit mondanál el a drogok egészségkárosító hatásairól egy elemi, egy gimnáziumi

és egy középiskolai osztályban?

2. Hogyan érvelnél, miért ne fogyasszon drogot egy terhes nő?

3.7. A drogozás felismerése:

A szervisszaélés korai felismerése segítséget jelent mind a prevenció, mind a kezelés

megtervezésében. A differenciáldiagnózis azért fontos, mert a szerhasználat a kezdeti fázisban
szorongásra, depresszióra, paranojára emlékeztet. Ezekhez a tünetekhez bizonytalan szervi
panaszok is társulhatnak. Még a gyakorlott szakembernek sem könnyű a szerhasználat korai
felismerése.
Egyéni jelek: leginkább magatartásbeli változásokban nyilvánulnak meg: érdeklődés
csökkenése; teljesítmények, tanulási eredmények rosszabbodása, iskolakerülés; családon belüli
kapcsolatok romlása; szokások, életmódbeli változások, pl. terv és cél nélküli szabadságra
törekvés, túlzott költekezés, kölcsönkérés, pénz és egyéb értékek lopása; zárkózottság, új barátok
titkolása, gyakori és hosszas kimaradások otthonról; szokatlan dühkitörések; alkalmazkodó
képesség romlása; önmaga és ruhája elhanyagolása vagy szubkultúrás divatok követése
(ékszerek, tetoválás, frizura, stb.); illatszerek túlzott használata (a szag elnyomására), karkötők
használata (a tűszúrások eltakarására), napszemüveg felesleges használata (a tágult pupilla
elfedésére); a beszédstílusra a szegényes szókincs, sztereotip elemek gyakorisága és tartalmi
sivárság, trágárkodás lesz jellemző.
42
 A magatartás megváltozását érzelmi-motivációs és akarati sajátosságokban bekövetkező
módosulások is követik. Ilyenek a:
 túlérzékenység, idegesség, szorongás, feszültség, nyugtalanság, izgatottság;
 kedvtelenség, reménytelenség, levertség, depresszió;
 közömbösség, passzivitás, közöny, érdektelenség az élet dolgai iránt;
 közlékenység, bőbeszédűség, hangoskodás, öszefüggéstelen vagy egy témához rögzülés
(obszedáns téma);
 megnövekedett, nem szelektív szociabilitás;
 ok nélküli jókedv, öröm kitörések vagy agresszivitás, esetleg rohamokban jelentkező
félelem;
 figyelem és koncentráció zavar, feledékenység;
 megbízhatatlanság;
 indokolatlan fáradtság, gyors kimerülés, a teljesítő képesség ingadozása és általános
csökkenése;
 alvászavar, álmatlanság vagy aluszékonyság;
 téri, időbeli tájékozódási zavarok, hallucinációk, téveszmék;
 derealizáció, deperszonalizáció.
A lelki tüneteket a fizikai állapot romlása és egyéb testi tünetek kísérik:
 testi fejletlenség, soványság, rosszul tápláltság;
 bőr elváltozások: sápadt arcbőr, kékes elszíneződések, tűszúrások;
 beesett arc, beesett szemek, szűkebb (ópiátok) vagy tágabb (hallucinogének) pupillák;
 száj szárazság, ápolatlan, rossz fogazat, orrfolyás, szem könnyezés;
 hasmenés, étvágytalanság, hányinger, fogyás;
 megnövekedett igény az édes italok iránt;
 túlzott érzékenység a külső és belső ingerekre pl. fényre, zajra, fájdalomra;
 szédülés, járás bizonytalanná válása;
 szív panaszok, sőt szív izom gyulladás;
 pulzus lassúbbá (ópiátok ) vagy gyorsabbá ( stimulánsok) válik.

2. Csoportjelek:
 együttes túlmaradás iskolai rendezvényekről, csoportos bujkálás pl. az iskola udvaron, WC.-
ben idegenekkel, főleg idősebbekkel való kapcsolattartás, csavargás;
 közösen elkövetett lopások, tárgyak szokatlan körülmények közötti cseréje;
 alvilági, narkós szleng használata;
 kábítószeres pletykák alanyaivá válnak;
 a közösséggel szembenálló, támadó jellegű csoportképződés, agresszivitás, durvaság, támadó
attitűd, elutasító magatartás, őszintétlenség vagy magányosság, peremhelyzet.

3. Gyanút keltő használati tárgyak:

 ezüst papírdarabkák ( hasis, marihuána, LSD szokásos csomagoló anyaga);
 színes, általában kékes- lila, préselt, nem gyári készítésű tabletták, ismeretlen gyógyszerek;
 kockacukor darabkák;
 injekcióra, befecskendezésre használható tárgyak;
 szokatlan tárgyak, pl. levél mérleg felbukkanása;
 égett, kormos aljú kiskanál megjelenése;
 szokatlan szag a lakásban;
 kifacsart citromhéj vagy citromos flakon (a heroin fogyasztóknál;
 üres vagy kitöltött orvosi receptek, indigó, stb.

43
 A klienssel vagy annak családjával való találkozásokkor minél több információt kell
gyűjteni az érintett életvitelére, magatartásbeli változásaira, személyiségjellemzőire és a szer
használatára vonatkozóan. Az első interjú vagy konzultáció együttesen is alkalmazható. A cél az,
hogy minél pontosabban lássuk a droghasználat okozta problémát. Fel kell mérnünk a kliens
erősségeit, gyengéjét, problémakezelési módját és szociális támogatottságát. Ezen problémák
azonosítása és tisztázása segít a drogfüggőkkel való munkánkban.
A szervisszaélés felmérése nagy tapintatot, tiszteletet igényel. A konfrontációt el kell
kerülni. A titoktartás etikai követelmény. A személyt nem kezelhetjük autoriter módon és a
tölcsérmódszerrel közelítünk a problémához. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne maradjunk az
általánosságok szintjén, rá kell kérdezni a konkrét körülményekre.
Nem mindig a problémás személy jelentkezik a segítőnél, de ha ő is eljön, „most a te változatodat
szeretném hallani” bíztatással jeleznünk kell számára, hogy a közös munkában ő lesz a
partnerünk. Így csökkenteni tudjuk a gyanakvást, biztonságot sugallunk és motiváljuk az aktív
részvételre. Az egyént segíteni kell, hogy tisztán lássa saját problémáját és kifejezze érzéseit.
Pontosan be kell mérni, hogy igényli-e a segítséget, a kezelést, hogy milyen a motivációja,
kooperatív készsége. Fontos a problémához való hozzáállása, hogy aggódik-e miatta, van-e
szenvedésnyomás és hajlandó-e a változásra. A kliens életvitelének, fizikai és egészségi
állapotának, problematikájának felmérése megtervezett, sokrétű információra épített diagnózis
kell egyen.
A segítő beavatkozás a kliens aktivizálható erőforrásaira épít. Ilyenek lehetnek a társas
kapcsolatok, a változásba vetett bizalom, az alternatív tevékenységek és a már meglevő
megküzdési mechanizmusok. További segítséget jelent a változást szükségessé tevő okok
tisztázása és a visszacsúszás megakadályozásának megtanítása.
Ebben a munkában nyújthat segítséget a szervisszaélés felismerésére és felmérését segítő
személyi lap. (lásd I. Melléklet) Az adatlap világos leírást ad a probléma méreteiről és útbaigazít
a segítő beavatkozás megtervezésében és kivitelezésében.
A személyi lap segítségével képet kaphatunk a személy családi helyzetéről, fizikai és
egészségi állapotáról, teljesítményéről, önmagához való viszonyáról, magatartásának és
viselkedésének jellemzőiről és a droggal szembeni attitűdjéről. Felmérhetjük a személy erősségeit
és gyengéit, előrevetíthetjük, hogy mennyire lesz képes megküzdeni a droggal.
A diagnózisalkotás és a konzultáció ötvözése segítséget nyújthat az érintettnek abban,
hogy azonosítsa és tisztázza helyzetét és megerősíthetjük a változás szándékában.

Feladatok:

1. Készíts a drog fogyasztás felismerését szolgáló megfigyelő lapot külön a szülők és

külön a tanárok számára.

2. Készítsd el egy olyan interjú vázlatát, amelyet serdülőkkel folytatnál a

3.8. Drogszerfogyasztás
és törvény felismerése céljából.

Tekintettel arra, hogy a szer visszaélés bűncselekmény, szükséges, hogy ismerjük, azokat
a jogi szabályozásokat, amelyek a kábítószerrel kapcsolatosak.
A 143/2000 számú, Az illegális drogkereskedelem és drogfogyasztás leküzdését szolgáló
törvényt 2000 június 20.-án a Választási Ülésen fogadták el1.
Büntetőjogi szempontból különbséget tesznek a legális és az illegális drogok között:

1
Legea nr. 143 din 26 iulie 2000. Privind combaterea traficului şi consumului ilicit de droguri.
Publicată în: Monitorul Oficial nr. 362 din 3 august 2000.

44
 - A legális drogok: alkohol, kávé, tea, cigaretta, fogyasztásuk mindenki számára
engedélyezett.
- A tiltott drogok például, a marihuána, a hasis, az LSD, a speed, az extasy, a
kokain, a heroin, stb., valamint a nem orvosi előírás szerint használt gyógyszer
szintén kábítószernek minősül.
Két féle magatartást tilt a Büntető Törvénykönyv:
- fogyasztói típusú cselekmények, ide tartozik: a megszerzés, a tartás, az előállítás,
a termesztés, az országba való behozatal és kivitel;
- a terjesztői típusú magatartások, azaz a kínálás, az átadás, a forgalomba hozatal
és a kereskedés. A fogyasztási igényre vonatkozó egyszerű kérdés is kínálásnak
számít. Egy joint – ingyenes – továbbadása is átadásnak tekinthető. Ha több
személynek juttatnak akár pénzért, akár ingyen anyagot, az forgalmazásnak és
kereskedésnek számít.
A büntetés nagysága elsősorban két dologtól függ:
- cselekmény típus: fogyasztói vagy terjesztői,
- milyen mennyiségű és típusú kábítószerrel követték el (csekély mennyiség,
csekély mennyiségnél több, de a jelentős mennyiségnél kevesebb, jelentős
mennyiség) a bűncselekményt.

A 143/2000 számú törvény I. Fejezet 1. cikkelye általános rendelkezéseket és a fogalmi

meghatározásokat tartalmazza.
A nemzeti kontroll alatt álló anyagokkal való törvénybeütköző kereskedelem és más
tevékenységek büntetése című II. Fejezetből a következő fontos tudnivalókat mutatjuk be:
2. cikkely
1. A veszélyeztető drogok termesztése, előállítása, gyártása, kutatása, kivonása, készítése,
átalakítása, felajánlása, árusítása, szétosztása, bármely cím alatt történő szállítása, tartása,
vagy bármely más nemű, vele való tevékenység 3-tól 15 évig tartó börtönbüntetéssel és
bizonyos jogok megvonásával büntetendő.
2. Ha a fent leirt tevékenységek tárgyát a kemény drogok képezik akkor, 10-től 20 évig tartó
börtönbüntetéssel és bizonyos jogok megvonásával büntetendő a tevékenység.
3. cikkely
1. A drogok illegálisan való behozatala illetve kivitele az országból 10-től 20 évig tartó
börtönbüntetést és bizonyos jogok megvonását vonja maga után.
2. Ha a fent említett tettek a kemény drogokra vonatkoznak akkor, 15-től 20 évig tartó
börtönbüntetéssel és bizonyos jogok megvonásával büntetendő a tett.
4. cikkely
Az illegális drogok termesztése, előállítása, gyártása, kutatása, termelése, átalakítása, illetve a
személyes használatra való megvétele, vagy tárolása 2-től 5 évig tartó börtönbüntetéssel jár.
5. cikkely
A törvénytelen droghasználat céljára helyiséget átadni, vagy a helyiségben való kábítószer
tárolás, az elkövetőt 3-tól 5 évig tartó börtön büntetéssel és bizonyos jogok megvonásával sújtja.
6. cikkely
1. A kemény drogok orvos általi szándékos előírása., anélkül hogy ez orvosi szempontból
szükséges lenne 1-től 5 évig tartó börtönbüntetéssel jár.
2. Hasonló büntetéssel jár a fenti körülmények közt megirt recept alapján, illetve hamisított
recept alapján való drog kiadása vagy megszerzése is.
7. cikkely
Kemény drogok juttatása illegális módon egy személynek 6 hónaptol 4 évig tartó
börtönbüntetéssel jár
8. cikkely

45
Kiskorú ellátása, használat céljából kémiai inhalánsokkal 6-hónaptól 2 évig tartó
börtönbüntetéssel és pénzbírsággal jár.
9. cikkely
A kemény drogok előállítása, gyártása, importálása, exportálása, eladása, felkínálása, szállítása,
kézbesítése, vagy bármely cím alatti küldése, illetve az elő anyagok megvétele vagy tárolása, a
kemény drogok előállítását, gyártását célozó berendezések vagy az eszközök megszerzése 3-tól
10 évig tartó börtönbüntetést és bizonyos jogok megvonását vonja maga után.
10. cikkely
A 2.-9. cikkelyekbe foglaltatott tevékenységek megszervezése, anyagi támogatása, a fent említett
büntetésekkel járnak, ellenben a maximális határok 3 évvel kitolódnak.
11. cikkely
1. A törvénytelen droghasználatra való, bármely eszközzel történő buzdítás, ha ezt tett követi, 6-
hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetéssel jár.
2. Ha a buzdítást, biztatást nem követi tett akkor a börtönbüntetés 6-hónaptól 2 évig terjed.
12. cikkely
1. Életfogytiglan tartó börtönbüntetéssel vagy 15-25 évig tartó börtönbüntetéssel és bizonyos
jogok megvonásával jár a 2.3. és 5. cikkelyekben foglalt tevékenységek elkövetése, ha az
elkövető személy egy jól meghatározott struktúrájú, hasznot biztosító szervezethez vagy
társuláshoz, illetve egy legalább 3 személyt magába foglaló csoporthoz tartozik.
2. 3-15 évig tartó börtönbüntetéssel járnak a 4.6.7.9 és 11 cikkelyekben előirt cselekedetek, ha a
jelen cikkely első bekezdésének körülményei között voltak elkövetve
3. Ha az előbbi két cikkelyben foglalt cselekedeteknek következtében halálos áldozat is volt, a
büntetés életfogytiglan tartó börtönbüntetés vagy 15-25 évig tartó börtönbüntetésre módosul,
és bizonyos jogok megvonását is maga után vonja.
13. cikkely
1. A 2.-7. és a 9. és 10. cikkelyekbe foglalt bűncselekmények kísérlete is büntetendő.
2. Kísérletnek minősül az eszköz vagy műszerek előállítása vagy beszerzése, valamint a 1.
cikkelybe foglaltak elkövetésének vagy eltervezése.
14. cikkely
Súlyosbító körülménynek számítanak a következő helyzetek:
 ha az elkövető személy hatósági funkciót tölt be,
 ha az elkövető személy egészségügyi alkalmazott, vagy egy olyan személy, aki a törvénynek
megfelelően érintett a drog elleni harcban,
 ha drogok kiskorúnak, értelmi fogyatékosnak, dezintoxikáció vagy orvosi megfigyelés alatt
álló személynek voltak kézbesítve, küldve, ajánlva vagy adva; a tettet egészségügyi
szervezetbe/intézményben, iskolában, katonai intézményben, börtönben, szociális
központban, nevelőintézetben vagy egészségügyi-nevelői intézetben, illetve ezek közelében,
olyan helyen követték el, ahol a tanulók, egyetemisták és fiatalok tanulmányi munkát,
szociális tevékenységet folytatnak, sportolnak, stb.
 ha kiskorút használtak fel a 2.-11. cikkelyekben előirt cselekedetek végrehajtásához,
 ha a drogok más életveszélyes anyagokkal voltak keverve.
15. cikkely
Nem büntetendő az a személy aki a büntetőjogi eljárás megindítása előtt a hatóságoknak feljelenti
(leleplezi) a 2.-10. cikkelyekbe foglalt cselekedetek elkövetésében vagy tervezésében való saját
részvételét, illetve egy bűnelkövető társuláshoz való tartozását, és ezzel lehetővé tévé teszi a
többi tag azonosítását és törvényes kérdőre vonását.
16. cikkely
A törvény által megszabott büntetés felére csökkentésére jogosult az a személy, aki elkövette a
2.-10. cikkelyekben előirt cselekedetek valamelyikét és a törvénykezés ideje alatt megkönnyíti
más, olyan személyek azonosítását és törvény elé állítását, akik szintén elkövetők.
17. cikkely
46
 1. A 2.-10. cikkelyekben előirt bűncselekedetek tárgyát képező drogokat és más javakat
elkobozzák vagy, ha ezeket nem találjál meg, az elitélt köteles pénzbeli értéküket
megfizetni.
2. Hasonlóképpen elkobozzák azt a pénzt, értékeket vagy bármely más javakat, amelyek a
drogok árusításából származnak
18. cikkely
1. Az elkobzott drogokat megsemmisítik. Az ellenpróbára való megőrzés azonban kötelező.
2. A megsemmisítés alól kivételt képeznek:
 A felhasználható gyógyszerek, ezeket az Egészségügyi Minisztérium Gyógyszerészeti
osztályának jóváhagyása után gyógyszertáraknak és speciális egységeknek adják át.
 Didaktikus, tudományos vagy kutatási célokra, illetve olyan intézeteknek ahol drogok keresés
céljából kutyákat vagy más kísérleti állatokat tartanak, megfelelő mennyiségű drogot
megtartanak.
 A drogok megsemmisítése periodikusan, hamvasztással vagy más megfelelő eljárással, egy
bizottság jelenlétében történik. Ennek tagjai: a Legfelsőbb Bíróság, az Egészségügyi
Minisztérium Gyógyszerészeti Osztályának, a Vízügyi, Erdő- és Környezetvédelmi
Minisztériumnak, illetve a rendőrségnek és az ügyintéző bűnügyi osztálynak a képviselői.
A pedagógusoknak nincs feljelentési kötelezettségük diákjaikra vonatkozóan.

Ellenőrző kérdések:

1. Hogyan ítéli meg a törvény a szervisszaélést és a vele kapcsolatos

cselekményeket?

2. Milyen helyzetekben kell feljelentést tenni?

47
 3. 9. Fontosabb drog típusok

Az összegző táblázatot a Kábítószer megelőzés című Tanári Kézikönyv (1991) alapján közöljük.
DROG TIPUSOK.

Eredet Felhasz- Hatás, veszélyek Függő-

Nálás ség
A Cannabis Dohánny Tompítja a gondolkodást. Intenzivebb az Lelki
H növény al érdeklődés, főleg a szin és hangélmények. függő-
gyantája. keverve Nagyobb adagok esetén előfordulnak ség.
A Többnyire szivják hallucinációk és szorongások. Tartós fogyasztás
préselt barna (marihuá esetén csökken a teljesitőképesség, depresszió
S lapocskák. na) alakulhat ki. Hosszú távon lelki
Ritkábba egyensúlyzavarokat idézhet elő, túlérzékenységet
I
n és passzivitást válthat ki. Megszűnik az érdeklődés
S ételekbe, az iskola és a tanulás iránt.
italokba
keverik. Súlyos
Vegyi úton Testi: pupilla tágulat, gyors szívverés, remegés, lelki
előállitott, magas vérnyomás. függő-
világos szinű Szájon át Erőss hallucinációk, érzékcsalódások: a hangok ség.
folyadék: érezhetővé válnak, a szineknek izük van.
Dietil- Tudatzavarok helyváltoztatási nehézségek,
L
Amid; Kis felfokozott képzeleterő. Gyors egymásutánban
S tablettákat követik egymást euforikus állapotok és
készitenek depressziók. Előfordulhatnak tévcselekedetek.
D belőle. Folyamatos fogyasztása megváltoztatja a
személyiséget. Szorongásos, paranoid állapotok,
üldözési mánia és elmebetegségek alakulhatnak
ki. Súlyos
Fehér por a Beszip- lelki
kokacserje pantják Testi: gyors mozgás, remegés, kitágult pupillák, függő-
leveléből vagy felgyorsult légzés, fokozódik a vérnyomás. ség.
fecskend Feloldja a gátlásokat, feldobja az embert,
ő-vel érzékcsalódást okoz. Üldözési mánia, agresszióra
K adják be. való hajlam alakul ki. Megnövekszik a mozgás- és
társaságigény. Győzelem, erő, sebezhetetlenség
O
Ópium, a érzése, magas önértékelés jelentkezik. Tartós
K
mák-gumó fogyasztás esetén álmatlanság, étvágytalanság,
A
leve, Morfint, májkárosodás lép fel, majd a teljes testi hanyatlás
I
morfiumot veszi kezdetét. Súlyos depressziók, hallucinációk
N tartalmaz, léphetnek fel.
vegyi úton Súlyos
átalakitható Testi: szűk pupilla, csökkent légzésszám, testi és
heroinná, por zavartság. lelki
formában fo- Bódultságot, kellemes közérzetet, orgazmus szerű fűggő-
gyasztják a testi élményt eredményez. Az egyén elégedett és ség.
nyersópium passzív lesz. Biztonságban, egységebn érzi magát.
O kis golyók Csökkenti a nyugtalanságot, az agressziót és a
formájában szorongásokat, erős kábulatot, túlzott
P kerül önérzetességet és téves itéletalkotást okoz.

48
 I forgalomba.. Megszűnteti a testi-lelki fájdalmat. Túladagolás
Á esetén szivműködési és légzési zavarokat okozhat,
T melyek végzetessé is válhatnak. Tartós fogyasztás
O esetén: gyomor és bélműködési zavarok, végül a
K szervezet leromlása következhet be. Nem steril
fecskendő használatánál fertőzésveszély, fekélyek,
tályogok, sárgaság, AIDS.

3.10. Elsősegély nyújtás szerhatás esetén.

Szerhatás alatt, ha különösebb veszély nincs ki kell várni az akut állapot lezajlását, vagy a
kijózanodást.
Akut esetben, ha mérgezés áll fenn, ami gátolja a légzést, szívműködést, vagy
tudatvesztést okoz, azonnal mentőt kell hívni.
Az orvos megérkezéséig az eszméletlen személyt nem szabad magára hagyni.
Biztonságos, támogató környezetet kell biztosítani.
Az egyes szertípusok fogyasztása esetében jelentkező kórképekről a következő
összefoglaló táblázat készíthető.

Szer típus Toxikus reakció Megvonási szindróma Elsősegély

tünetei
Fájdalomérzet csökkenése, Erősődő remegés a Éber beteget
mélyülő tudatzavar, végtagokban, arcon, hánytatni kell,
Derprsszánsok aluszékonyság, nyelv izmain, zavart tudatú
(altatók, Kóma, Hasmenés, hányinger, betegnél:
nyugtatók, Szív és légzési elégtelenség, hányás, oldalfekvésbe
szorongáscsökke majd megállás Szív- vérnyomás, és helyezés és
ntők, légzés ritmus emelkedés mesterséges
alkohol) légzés
Légzésszám és a légzés Könnyezés, orrfolyás,
mélységének csökkenése, remegés, ásítás, Oldalfekvésbe
Pupilla szűkület verejtékezés, szorongás, helyezés és
Ópiátok Pulzus, testhőmérséklet és nyugtalan alvás, mesterséges
vérnyomás csökkenés, libabőrözés, gyengeség, légzés
Tüdővizenyő, izomgörcs, hányinger,
Szívritmuszavar, hányás, hasmenés,
Görcsök csuklás, vérnyomás és
hőemelkedés
Szennyezettség és 1. fázis: Szer utáni Szer hatás alatt
túladagolás hatására alakul vágyakozás, izgatott folyadékok és
Stimulánsok ki. állapot, hűtőborogatás,
(amfetaminok, Szapora pulzus, légzésszám, 2. fázis: depresszió, Pánik reakció
MDA, DOM, láz, vérnyomás emelkedés, öngyilkossági késztetés, esetén
DOB) Sztereotip mozdulatok, étvágy csökkenés, alvás megnyugtatás,
Agresszív cselekedetek, képtelenség, Mérgezés:
ingerlékenység, üldöztetéses 3. fázis: kimerültség, korházba szállítás
gondolatok, Száraz, kipirult fokozott étvágy,
bőr, tág pupillák, hasi alvásigény
görcsök,
Ködös, agitált állapot,
49
 idegrendszeri góctünetek,
esetleg kóma,
Hallucinogének Pánikreakció Nyugalomba
Szívdobogásérzés, helyezés
vérnyomás-, hőemelkedés, Nem jellemző
görcsrohamok, szorongás,
paranoia, hallucinációk,
zavartság,
Kannabisz Pánikreakció gyakran Nem jellemző Megnyugtatás
előfordul,
Flashback
Zavartság

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen általános és specifikus (típus szerint) hatásai vannak a rendszeres

szerhasználatnak?
2. Mit tennél egy társaddal, ha tudnád, hogy marihuannát szívott és attól van rosszul?

3. Használhatjuk-e a lány és kemény drogok kifejezést?

Feladat:

Készítsd el egy droghatás alatt levő személy leírását.

Érvelj amellett, hogy egy buli miért „jobb” drogok nélkül!

Szerepjáték: Buliban voltatok és hazafelé az a fiú akarja az autót vezetni, aki extázit
fogyasztott. Mit mondanál és mit tennél? Játsszátok le a helyzetet.

50
A 3. Részmodul témazáró összefoglalása:

A drogfogyasztást társadalmi jelenségként kezeljük, az egyén felől pedig kóros

viselkedésformának, beilleszkedési nehézségnek tartjuk. Mint viselkedésforma
progresszív tendenciát mutat. A függőség folyamatosan, sajátos szakaszokon keresztül
alakul ki.
Általános tapasztalat szerint kezdetben a kábítószer a szervezetbe jutva kellemes
élményt okoz. Az élmény erőssége, minősége és tartóssága az ajzószer fajtájától és a
személy testi-lelki állapotától függ. A dependencia kialakulása után előtérbe kerülnek a
negatív érzések, a hiánytünetek. A szer a félelmek, szorongások, negatív hallucinációk,
testi fájdalmak megszüntetésére szolgál.
A drogfogyasztás okainak megértése feltételezi a drog-környezet-személy
kölcsönhatásának tanulmányozását. Ha az egyén nehezen alkalmazkodik környezetéhez,
ha a család nem képes funkcióit ellátni, ha nincs támogató közösség a személy
veszélyeztetettsége megnő.
A drogfüggőség kialakulhat valamilyen alapbetegség talaján, de önálló
betegségként is jelentkezhet. A hisszas fogyasztás mindig károsító hatással jár. A
pszichopatológiai állapotok a drogok farmakológiai hatásából következnek.
A szer visszaélés bűncselekményt jelent.

A 3. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Mi a veszélye a kíváncsiságból történő fogyasztásnak?

2. Milyen következménnyel jár a rendszeres szerhasználat?

3. Helyes-e lágy és kemény drogokról beszélni? Indokolod véleményedet.

4. Miért tiltja a törvény a drogfogyasztást?

A 3. Részmodul témazáró feladatai:

1. Értelmezd a következő kijelentést: „A drogfogyasztás menekülés és önpusztító

lázadás.”

2. Készítsetek reklámot az általatok választott drog egészségkárosító hatására

vonatkozóan. ( Dolgozhattok egyénileg vagy csoportosan.)

3. Készíts információs lapokat a különböző drog típusokról. (Dolgozhattok egyénileg

vagy csoportosan.)

4. Készíts interjút egy drog fogyasztó fiatallal.

5. Érvelj a drogok legalizálása ellen, illetve mellette.

51
 4. Nem anyaghoz kötődő szenvedélyek

A kockázatot vállaló, izgalomra törekvő függőséget mutató magatartásformák szintén

önpusztító szenvedélynek tekinthetők.
Eredetük hosszan visszanyúlik a történelembe. Ki ne hallott vagy olvasott volna a minden
vagyonukat eljátszó vagy fogadáson elveszítő személyekről.
A játékszenvedélyek korábban leginkább a kártyához kötődtek, aztán a pénznyelő automaták
megjelenése után, főleg a fiatalok körében, ezek a gépek jelentik a nagyobb veszélyt. Több
országban már felfigyeltek erre és megpróbálják ellenőrizni a játéktermeket. Leszorítják a
játékban elnyerhető összegeket, hogy ezzel is eltávolítsák a kockázat és kaland keresőket. A
kóros játékszenvedély Amerikában mér húsz éve szerepel a pszichiátriai betegségek
diagnosztikus kézikönyvében. A DSM –IV ezt a kórképet az impulzuskontroll zavarok közé
sorolja, a következő kritériumok alapján:
o Tartós és ismétlődő maladaptatív viselkedés a szerencsejátékokkal kapcsolatban,
azaz legalább öt vonás az alábbiakból:
o Szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás (élmények felidézése, tervezgetés,
pénz megszerzése);
o Egyre sűrűbb izgalom megélés, vagy egyre nagyobb tételekben való játszás;
o Kísérletek a játék csökkentésére vagy abbahagyására;
o Nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, ha nem játszhat;
o A játék feloldja a problémákat vagy a depressziót;
o Ismételt veszteségek és kísérlet arra, hogy a veszteségeket visszanyerje;
o Letagadja a játékszenvedélybe vonódás mértékét;
o Illegális cselekmények, hogy a veszteségeket fedezze;
o Munkahelyi, szociális és szabadidős tevékenységek feláldozása a játék érdekében;
o Kölcsönkérések az anyagi károk fedezésére;
A játékszenvedély nem magyarázható mániás epizóddal. „A betegség lényege a kockázat
megítélés zavara, a feltétlen hit a <bíztos szisztémában>.” (Németh, Gerevich 2000, 218.)
A szenvedély szakaszai:

Feszültség, Örömérzés,
bűntudat
késztetés a játék izgalom a játék
előtt alatt

A játék mindig nagy téttel és a sorozatos veszteségekig tart, ezt követi a bűntudat.
A betegek örömet csak a játékban képesek megélni. Képtelenek lesznek bensőséges
kapcsolatokra is. Csak a játékra való késztetés számít, aminek nem tudnak ellenállni és ezért az
élet minden területén megszaporodnak az alkalmazkodási problémák. Az addikciónak épp olyan
következményei lesznek, mint a szerfüggőség esetében. Megfigyelhető a depresszió, az
öngyilkossági kísérletek és a rituálék is.
A kóros játékszenvedélyt a szenvedélybetegségek csoportjába sorolhatjuk, mert csak a
kényszercselekvés jár feszültség oldással. Ennek pedig képtelenek ellenállni. A természetes
örömforrásokat nem tudják hasznosítani. Zavar mutatkozik az agyi jutalmazási rendszer
működésében.
A játékszenvedély lélektanát elemezve Kelemen Gábor (Kelemen 1993) összegzi azokat a
motívumokat, amelyek a szenvedély alapját képezik. Ezek közé sorolja a következőket:

52
  tudattalan veszítési vágy,
 az omnipotenciában való hitt (biztos szisztéma), mágikusan hisz a győzelemben,
 a gondolkodási folyamat torzulása, ami beindítja az ördögi kört,
 képtelenség az intim kapcsolatokra,
 önagresszió,
 megváltozott tudatállapot és identitás megélése a játék során,
Egy személy több kényszerű cselekvésnek is rabja lehet.
A gyerekek és a fiatalok számára a valóságból való kimenekülést ma leginkább a
számítógépek, a video-játékok és maga a tv. jelentik.
A technikai haladással párhuzamosan nő a veszélyeztető tényezők száma. Manapság
mindenki otthonában ott vannak azok a készülékek, amelyekkel meg kell tanulni együtt élni
ahhoz, hogy ne a velük való visszaélés győzedelmeskedjen.
Az új technikák megjelenése megfelelő hozzáállás megtanulását feltételezi, mert például a
tévézés bizonyos klasszikus tevékenység formáktól (pl. olvasás) való eltávolodást,
egyoldalúságot eredményezett.
A tv-hez láncoltság és a számítógépes játékok a függőség minden káros következménye
mellett másodlagos veszélyt is jelentenek. Ezek a játékok általában rossz modellt nyújtanak az
agresszió kezelésére. A következmény nélküli rombolás lehetőségét példázzák. Nem tanítanak
meg a problémák kezelésének helyes útjaira. ( Ennek pozitív lehetőségeire utaltunk az 1.2.
alfejezetben. )
Különösen azok a fiatalok veszélyeztetettek, akik az un. „dupla dózis“ hipotézis alapján
két szinten is találkoznak az agresszióval, a játékokban és a saját életterükben egyaránt.
A géphez kötődő szenvedélyek a függőség tényén kívül tartalmi szinten is hatást
gyakorolnak a dependens egyénre. Ezt szimbolikus mondanivalójuknál fogva érik el, hiszen a
szimbólumok élet igényekre felelnek. Ilyen szerepet tölt be például a labirintus, amely a szellemi
útkeresés, vagy a mandalák, amelyek az én megvalósításának jelképei. Az egyén fejlődéséhez
szükséges, hogy a realitásban kerüljön kapcsolatba ezekkel a szimbólumokkal. Ennek elmaradása
torzítja a személyiséget. A technikán (tv, számítógép) keresztüli hozzájutás több problémát
támaszt:
 Egyrészt mesterséges forrás, ami a valós életben való kereséstől tartja távol az illető
személyt. Mesterséges burkot von köréje, ami leghamarabb kapcsolati szinten üt vissza.
 Másodsorban, a számítógépes játékokban például, a szimbólum jelentése elcsorbul,
megváltozik, és többé már nem az énfejlődés szolgálatában áll. A pozitív és negatív erők
gyakran azonos szimbólumokat használnak, közösek a mágiák és misztériumok. Mindez
kioltja vagy átgyúrja a képek eredeti jelentését és konfúz helyzetet teremt a játékos
lelkivilágában.
 Továbbá, a struktúra és dinamika szintjén, zavaros a felhozott szimbólumok egymás közti
viszonya. Alaposan eltolódik a szemben álló, és többnyire ellentétes princípiákat
képviselő felek erőviszonya, valótlan a bemutatott világkép. Rossz dinamikára utal, hogy
a gonosz megsemmisülését nem követi a pozitív elemek násza, újjászületése, hanem
egyszerűen csak megszakad a cselekmény, s egy üres, beteljesületlen, felizgatott
lelkiállapotot hagy maga után. A megmozgatott erők nem arányosak a játékos pszichikus
erőforrásaival, aki saját tartalékait meghaladó energiákat ural, s téves biztonságérzetet
adva, ez megzavarhatja énképét, értékelését vagy esetleg külső cselekvését helyettesíti.
Az idősebbek inkább fogadásokban vagy a tőzsdén keresik az izgalmakat. A munkájába
temetkező, az élet minden más vonatkozását megtagadó ember is függőnek számít. Ugyanígy a
túlhajszolt szexualitás is kialakíthat hozzá szokásszerű függőségi viselkedést.
Buda B. (1995) a kényszeres viselkedésűek közé sorolja a „mozgásmániás” embereket vagy
bármilyen más hobby rabjait. Véleménye szerint a mozgással való visszaélés lehet a versenysport
következménye is.

53
 A viselkedésbeli addikciók kezelése éppen olyan nehéz, mint a szerfüggőség esetében. A
visszaesések gyakoriak és hosszú idő után is bekövtkezhetnek.

A 4. Részmodul témazáró összefoglalása:

Ahogy a kémiai addikciókra, a viselkedési addikciókra is ciklikusan ismétlődő

viselkedési sztereotípiák jellemzők: a vágy illetve késztetés növekvő feszültséggel jár,
majd a viselkedési sztereotípia megtörténte után a feszültség átmenetileg csökken.
Szélesebb értelemben véve ebbe a spektrumba tartoznak a következő kórképek:
kényszerbetegség, bulimia, kényszeres vásárlás, kleptománia, kóros játékszenvedély,
parafiliák, pirománia, stb.
Ezek a betegségek rendszerint fiatal életkorban kezdődnek, és jellegzetes nemi
megoszlást mutatnak: nőknél gyakrabban fordulnak elő evészavarok, kényszeres vásárlás,
kleptománia, míg a férfiaknál a kóros játékszenvedély, parafiliák, pirománia.
A két szenvedély között a következő hasonlóságokat emelhetjük ki:
- mindkét szenvedély nagy mennyiségű pénzt igényel, amit hosszú távon nem
lehet előteremteni, ezért a függő kénytelen valamilyen törvénybe ütköző tettet
elkövetni, hogy pénzt szerezzen.
- a betegség súlyosbodása nyomán mindkét betegségtípusban szenvedők befelé
fordulóvá válnak, interperszonális kapcsolataik romlanak, vagy megszűnnek
- a mindennapi élet dolgaival nem törődnek, csak a szer megszerzése, illetve a
játék okozta izgalom érdekli őket
- a szenvedély okozta depresszió könnyen vezethet öngyilkossághoz, azaz
mindkét betegség végződhet halállal, bár a drogfüggőség esetében erre
nagyobb az esély, mivel a túladagolás veszélye is fennáll.

A 4. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Milyen tényezők játszanak szerepet a kóros játékszenvedély kialakulásában?

2. Milyen belső motívumok tartják fenn a játékszenvedélyt?

3. Milyen előnyeik és hátrányaik vannak a számítógépes játékoknak?

A 4. Részmodul témazáró feladatai:

1. Készíts interjút egy játékszenvedély alanyával.

2. Jegyezd fel, hogy családod tagjai egy hét alatt hány órát töltenek tv. előtt?

54
A II. Modul témazáró összefoglalása:

Drog Fiziológiai hatás Pszichológiai hatás

Kezdeti izgalmi hatás, majd Gátlások oldása
nyugtató hatás Beszédesség
ALKOHOL Csökkent reflexek Feszültség csökkenés
Testi függőség Fokozott agresszió
Lelki függőség
Élénkség, figyelem fokozódása Koncentráció növekedése
Étvágytalanság Izgatottság
ÉLÉNKÍ- Pulzusszám növekedés Fokozott lelki aktivitás
TŐK Vérnyomás emelkedés Felgyorsult mozgások
Fokozott mozgáskésztetés Felgyorsult gondolkozás
(extazi, Remegés Sebezhetetlenség érzés
dohány) Pupillák kitágulnak Nő az önérvényesítés vágya
Lelki függőség
Csökkenő légzésszám Kellemes közérzet
Szűk pupilla Nyugodtság, barátságossá válás
ÓPIÁTOK Idegrendszert nyugtató Eufória
NYUGTA- Csökkent reakciókészség Szorongás, félelem csökkenése
TÓK Csökkent fájdalomérzet Túlzott önértékelés
Akadozott beszéd Bágyadtság
Bizonytalan járás Szorongás csökkenése
Lelassult kézmozgások Csökkenti az agressziót és a bűntudatot
Testi függőség Lelki függőség
Pupilla tágulat Hangulatváltozások
Vérnyomás emelkedés Kellemes közérzet
HALLUCI- Gyors szívverés Eufória, de ez szorongással vegyülhet
NOGÉNEK Kézremegés Észlelési változások (tér-idő)
„én határok elvesztése

A II. Modul ellenőrző kérdései:

1. Miben hasonlítanak és miben különböznek egymástól a különböző drogok hatásai?

2. Miben látod a drogfogyasztás veszélyét?

A II. Modul témazáró feladatai:

1. Tervezz meg egy általad választott korosztálynak szánt, drogokkal kapcsolatos

információs órát.
2. Tervezz meg egy általad választott korosztálynak szánt számítógépes játékokkal
kapcsolatos információs órát.

55
11-12. Hét: A MEGELŐZÉS LEHETŐSÉGEI

Cél: A megelőzés fogalmi keretének megismertetése

Feladat: A megelőzés, mint mentálhigiénés mozgalom, törekvés elfogadtatása. Formáinak
ismertetése. Prevenciós tervek elkészítése.
A félév végén a diákok az alábbi információkkal és/vagy kézségekkel kell rendelkezzenek:
- a prevenció fogalmának ismerete
- a mentálhigiénés szemlélet elfogadása
- prevenciós modellek ismerete
- prevenciós modell összeállítása és kivitelezése

Kulcsfogalmak: prevenció, mentálhigiéné, egészség-promoció, prevenciós modellek

A modul struktúrája:
 A megelőzés fogalma
 A megelőzés szintjei
 A megelőzés tervszerűsítése
 Prevenciós modellek

Ajánlott könyvészet:
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2004), Önpusztító lázadás, A drogfogyasztás, mint kóros
viselkedésminta, Scientia kiadó, Kolozsvár (144-16o oldal)
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2003), Fekete éden, A 2000 és 2001 novemberi
“DROGFÓRUM” konferenciák dolgozatai, Scientia Kiadó, Cluj, 2003, (239-263 oldal)
DEMETROVICS ZS. (2007), Az addiktológia alapjai, ELTE, Eötvös kd., Budapest (417-446
oldal)
PAKSI B., DEMETROVICS Zs., (2003), A drogpreveniós gyakorlat megismerése, L Harmattan,
Budapest, (13-29 és 54-163 oldal)
RÁCZ, J., szerk., (1995), Addiktológiai szöveggyüjtemény, HITE, Bpudapest. (45-69 oldal)
RÁCZ, J., (1989), Iskolai mentálhigiénés programok, Irodalom ismertetése, Szakmai Forrás
Sorozat, Budapest. (3-45 oldal)
SIPOS, K., (szerk), Drogmegelőzés az iskolában, Budapest, 1995, (5-12 oldal)
SERVAIS, E.,(1988), Prévention drogues. Edit., LABOUR, Bruxelles, (41-6o oldal)

A modul tematikus kibontása

1. A megelőzés fogalma

A népesség egészségi állapotának rosszabbodására vonatkozó mutatók, a halandósági, a

megbetegedési vagy a deviancia aránya emelkedő tendenciát mutatnak. Időszerűvé lett az
évszázadokig mellőzött preventív orvoslás gyakorlata. Bármit könnyebb és gazdaságosabb
megelőzni, mint a kibontakozott kórt kezelni. Ez a megállapítás hangsúlyozottan érvényes a
drogokra vonatkozóan. Mi még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megelőzéssel elejét
vehetjük a drogok kontrollálatlan terjedésének.
A drogfogyasztás teher a társadalomra. (Illyés, Darvas 1991) Az általa okozott károk
sokrétűek:
 A drog egészségügyi probléma, amelyet gyógyítani kell. A drogfogyasztók gyógyítása
nem olcsó folyamat. Pénz kell a szakemberek képzésére, a megfelelő intézmények
létrehozására és fenntartására, a kezelésre.
 A drog bűnügyi probléma: a drogfogyasztás miatt megnőtt a bűnözés mértéke, a
feketepiac, a drogkereskedelem, amelybe kiskorúakat is bevonnak, az illegális
56
 droggyártás, a drog hatása alatt elkövetett bűncselekmények, a közúti balesetek, a drog
beszerzéséért elkövetett lopások, betörések, recept hamisítások, stb.
 A drog gazdasági probléma: a feketepiac az államkasszát rövidíti meg, pénzbe kerül a
drogosok ellátása és jelentős a drog miatti munkaerő kiesés.
 A kollektív kulturális erkölcsiség problémája: a drogkereskedelem lezülleszti a
résztvevőket. Feloldásra váró feszültség van a legális és illegális drog megítélés között. Ez
a kérdés is megoldásra vár.
 Egyéni és polgári szabadság problémája: a drog ellen folytatott harcban időnként sárba
tiporják az emberi jogokat. Egy anonim feljelentés alapján megfigyeléseket, házkutatást
végeznek, telefonlehallgatások történnek, megsértik a levéltitkot, stb.
 Nemzetközi probléma: a drog nemcsak egy ország problémája, az ellene való küzdés
nemzetközi összefogást igényel.
A károk ellensúlyozása sokrétű és társadalmi összefogást igénylő feladat. Első láncszeme
a megelőzés lehet.
Nemzetközi tapasztalat szerint a megelőzésnek három fő célkitűzése van:
 kínálatcsökkentés: a hozzáférhetőség korlátozása,
 keresletcsökkentés: a szerhasználók számának csökkentése,
 ártalomcsökkentés: szövődmények, szociális károk elhárítás.
A prevenció nem más mint egészségvédelem, az egészséges életmód igényének
kialakítása. Ezért a prevenció nem csak a kábítószerekről szól. Az egészséget mint értéket
propagálja. Folyamatos, nem akció jellegű, hosszú távú tevékenységet kell jelentsen, melynek
célja a kábítószer mentes élet. Az információközlés, önmagában nem elégséges. A tájékoztatás
nem lehet elrettentő jelegű. Fontos a jelenség értelmezési kerete, az a megítélés ahogyan a drog-
jelenségről gondolkodunk. Még ma is számos nem kielégítő magyarázat tartja magát. Ezeket a
szemléleti modelleket az egyoldalúság jellemzi. A legismertebb modellek2 a következők:
 Morális modell: a kábítószer fogyasztást erkölcsi problémaként kezeli. Az egyént
megbélyegzi és át akarja nevelni.
 Kriminalizációs modell: szerint a kábítószerest üldözni, elrettenteni és büntetni
kell. A fő bűnös a terjesztő, aki ártatlanokat csábít el.
 Fertőzőbetegség modell: a terjesztőket kell izolálni, mert vírus szerűen terjed a
fogyasztás.
 Lelkibetegség modell: csak az egyéni tényezőket veszi figyelembe, túl
hangsúlyozva a pszichés tényezők szerepét.
 Szociológiai modell: szerint a drog fogyasztás a társadalom szerkezeti és
értékrendszerbeli zavarából fakad, anomiás tényező.
A probléma összetettségével csak a több szempontot is figyelembe vevő modell számol.
Ez a következő:
 Multidiszciplináris modell: szerint a társadalmi megítélés és cselekvés is
hozzájárul a jelenség alakulásához. Egyaránt számol a lelki és a társadalmi
tényezőkkel.
A szemléleti modellek képezik az alapját a befolyásolási modelleknek. Ezek között is
vannak egyoldalú, kevésbé sikeres és átfogó jellegű, hatékony beavatkozási minták.
Legismertebbek a:
 Prohibicionista modell: amely a keresleti és a kínálati oldalon is érvényesíti a
tilalmakat. A szankciók, tilalmak mértéke különböző lehet.

2
A Magyar Ifjúsági és Sport Minisztérium által, 2000 július 4-én a Magyar Kormány elő
terjesztett anyag alapján.

57
  Normalizáló modell: a kannabisz származékokat nem tiltja. Ezzel akarja elejét
venni a veszélyesebb szerek fogyasztásának. A nemzetközi szerződések nem
teszik lehetővé ennek az elképzelésnek az általánosítását.
 Dekriminalizáló és legalizációs modell: a fogyasztást és a tartást nem minősíti
bűncselekménynek. A fekete piacot és a szervezett bűnözést akarja felszámolni.
Egyes drogokat is kiakar vonni a tilalom alól. A modell által feltételezett pozitív
változásra azonban nincs garancia.
 A kereslet és kínálat egyensúlyára épülő modell: alapján a probléma
differenciáltabb megítélése áll, a megelőzés, a terápia és az igazságszolgáltatás
együttes gyakorlását feltételezi.
A drog probléma kezelésében egyaránt szükség van a közösségi lelki egészség védelmére, a
természetes önvédő működések ösztönzésére (népszokások) és az egyének működőképességének
javítására. Rácz J. (Rácz 2000, 127.) szerint a személyeket védő legfontosabb tényezők a
következők:
1. biztonságos és támogató egyéni kapcsolatrendszer (szülő, tanár, kortárs),
2. a feladatoknak való megfelelés érzése (kompetencia),
3. a személyes élet változásainak, fordulópontjainak pozitív megélése, hasznosítása,
4. a lehetőségekhez való hozzáférés érzése,
5. a személy környezetében levő kockázati tényezők ellensúlyozása.
Hazai helyzetünket véve alapul a drog-jelenséghez való viszonyulásunk legjárhatóbb útja a
primer megelőzés, mert:
- vizsgálataink szerint sem a kísérletezők, sem a fogyasztók részaránya nem haladja meg a
3 %-ot, egyik drog esetében sem;
- ismereteink és készségeink főleg a megelőzésre jogosítanak fel, a kezeléshez nincsenek
felkészült szakemberek, osztályok vagy ambulanciák;
- a megelőzés olcsóbb és ugyanakkor hatékonyabb mint a kezelés;
- a megelőzést az iskolás populáción kell kezdeni, mert adott a szervezési forma és az
életkori sajátosságok kedvezőek a személyiség fejlesztésre és az egészséges életvezetési
készségek kialakítására. Számos iskolai megelőzési program áll az érdeklődők
rendelkezésére.
A megelőzés fogalma három megközelítésben használatos: elsődleges-, másodlagos-
harmadlagos megelőzés.
Az elsődleges megelőzés: célja, megváltoztatni a környezetet és erősíteni az egyén
problémamegoldó képességét. Az erőforrások értékelésére törekszik, mert ha a népesség nincs
kellően ellátva a megfelelő alap-erőforrásokkal, hosszú távon növekszik a pszichológiai
diszfunkciók valószínűsége. A helyzet javítása magába foglalja az egész közösséget érintő
törvények, szabályozások, irányítási minták, valamint értékek és attitűdök megváltoztatását is. Az
erőforrások fizikai, pszichológiai és szociokulturális formákra oszthatók. Az elsődleges
megelőzés egyik fő célcsoportja és eszköze maga a társadalom: a nyilvánosság, a lakosság
elérése, információhoz juttatása, trendváltása, hiedelmeken alapuló ismereteik korrigálása.
Megkülönböztethető egy rövid távra és egy hosszú távra összpontosító preventív modell.
Rövid távon a megelőzés a fejlődési és helyzethez kötött életkrízisekhez való adaptációs
mintára összpontosít. A személy krízis idején reagál legérzékenyebben a hatásokra. A krízisek
átmeneti stádiumokat jelentenek, melyek során az egyén eltávolodhat vagy közeledhet az adaptív
működés formáihoz, de legkönnyebben ekkor fordul a pótszerekhez is. Az erőviszonyokat tehát a
krízis idején kell módosítani.
A krízis fogalmát eredetileg Lindemann és Caplan alkalmazták egy olyan traumatikus
eseményekre való egyéni reagálás leírására, mint pl. haláleset vagy koraszülés.
Erikson a fogalmat olyan normális fejlődési szakaszok leírására használja, mint a
serdülőkor vagy a klimax, stb. A krízis fogalmával tehát, olyan normális vagy szokatlan átmeneti

58
stádiumokat jelölünk, amelyek során sajátos interperszonális és intrapszichés újraszabályozásra
van szükség.
A krízis születhet élettérben bekövetkezett változásra vagy kritikus szerep-átmenetek (pl.
friss házasság) után, mert a krízis külső és belső változásoknak tulajdonítható. A belső
változások adódhatnak a fejlődésből vagy lehetnek betegség, ill. trauma eredményei, míg a külső
változások közé tartozik egy személy, vagy a szükséglet kielégítés fontos forrásának az
elveszítése. Olyan kihívásról van szó, amely felülmúlja adaptív képességünket. Ezek az okok
hasonlóságot mutatnak azokkal a tényezőkkel, amelyeket Freud (1912) neurózist kiváltókként
említ:
 egy tárgy elvesztéséből adódó frusztráció;
 egy kihíváshoz való alkalmazkodási képtelenség;
 a fejlődés megrekedése;
 biológiai érés.
A krízis során az egyén megszokott működési módja felborul. Nyugtalannak érzi magát,
gondolkodása zavaros és nem hoz eredményt a krízis megoldásában. Az egyént ilyenkor az a
probléma foglalkoztatja, amely a pszichés zavar kialakulásához vezetett és egyidejűleg a múltban
felmerült hasonló problémák is kísértik. Az egyénben a frusztráció és az elhagyatottság érzete
alakul ki. A krízis általában 4-6 hétig tart. Vége felé csökken a nyugtalanságérzet és az egyén,
amint megoldást talál problémájára, újra kiegyensúlyozott pszichés és fizikai állapotba kerül.
Megjegyzendő, hogy a krízist biokémiai jelenségek is kísérik. A problémát adaptatív módon,
azaz a környezet realisztikus megváltoztatása révén, valamint intrapszichés újraszabályozás útján
lehet kezelni. A jól megoldott krízisek az egyén megküzdő repertoárjának gazdagításához
vezetnek, tehát a krízisből megnövekedett adaptációs képességgel fognak kikerülni.
A kríziseket nem lehet kikerülni, az egyént kell képessé tenni az aktuális helyzet hatékony
leküzdésére. A megelőzés során a jelenbeli pszichés működésben kell javulást elérni, a
megoldáshoz vezető lépéseket kell megtalálni. Nem az előzmények feltárása a fontos, tehát nincs
szükség speciális pszichológiai ismeretekre.
Enyhítheti a helyzetet a megelőző tanácsadás. Kimutatták, hogy amennyiben a krízis előtt
álló egyén időben értesül arról, hogy mivel kell megbirkóznia és ennek megfelelően elkezdi a
küzdelmet, úgy pszichikailag jobban fel lesz készülve a stressz kezelésére, amikor annak eljön az
ideje. Pl. az operációra váró betegeket fel kell világosítani a rájuk váró eseményekről. Ezt
nevezik „érzelmi oltásnak”.
A krízis egészséges leküzdésének elősegítése céljából szükség van:
 a szakavatott preventív beavatkozásra. Ennek célja a felülkerekedés elősegítése, az
hogy az egyén szembesüljön problémájával, bármilyen kedvezőtlen is az számára
és bármennyire is fél annak kimenetelétől, hogy ez által uralmat szerezzen fölötte.
Ehhez a személynek sok információra van szüksége, hogy megérthesse a
probléma előre látható fázisait, ösztönözni kell a feladat-orientált tevékenységeket
és fenn kell tartani a reményt. El kell téríteni az értelmetlen tevékenységektől, (pl.
bűnbak keresés, költözködés). A külső támogatást illetően nemcsak a családra van
szükség, a barátok, az egyház, a különböző intézmények megfelelő hátteret
biztosíthatnak. A klienst meg kell győzni arról is, hogy a segítségkérés nem a
gyengeség jele.
 annak biztosítása, hogy a településeken legyen szakmai segélyszolgálat, (pl.
öngyilkosság megelőzésére létesült központok); létezzen szakember képzés és
megvalósuljon a régi intézmények új hatáskörrel való felruházása (özvegyek,
elváltak megsegítésére).
A hosszú távú erőforrások közé sorolhatók:
1. a fizikai erőforrások: az élet legalapvetőbb feltételeit képezik. mint az élelem, menedék,
megfelelő élettér, érzéki stimuláció, lehetőség a tevékenységre, az alvásra, az álmodozásra

59
 Ezek az erőforrások nélkülözhetetlenek a növekedéshez, a fejlődéshez, a testi egészség
megőrzéséhez, amely kihat a lelki egészségre.
Védekezni kell a testi épséget veszélyeztető tényezőkkel szemben, (a sugárzás, a
mikroorganizmusok, a traumák vagy a vegyi mérgek használata). Ide tartozik olyan
betegségek megelőzése is, amelyek az ellátás vagy adagolás (pl. jódellátás, avitaminózisok,
hiánybetegségek) nem megfelelő szintjéből adódnak. Ezekben az esetekben a népesség
élelmiszer ellátásának módosítását kell biztosítani.
Más jellegű beavatkozást igényelnek a hátrányos helyzetű csoportok, különösen a
gyermekek, akik számára megfelelő minőségű kognitív környezetet kell létrehozni.

2. A pszichoszociális erőforrások: körébe tartozik az a mód, ahogyan az ember más, számára

fontos egyénekkel folytat személyes interakciót. Ez hozzájárul az egyén szellemi és
érzelmi fejlődéséhez. Ide tartoznak a családdal, az egyenrangúakkal és a fölöttesekkel való
kommunikációk. Személyes kapcsolataiban az egyén kielégíti szeretet szükségletét,
továbbá azt az igényét, hogy korlátozzák és ellenőrzést gyakoroljanak fölötte, hogy részt
vehessen olyan közös tevékenységekben, amelyek lehetőséget teremtenek számára az
identitás formálására. Mindezek mellet az egyénnek személyes kompetenciáját és
hatékonyságát is meg kell élnie.

3. A Szociokulturális erőforrások: azokat a hatásokat foglalják magukban, amelyeket a

közösség, a társadalom és a kultúra struktúrái gyakorolnak a személyiség fejlődésére és
működésére. Ha az egyén hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozik, gazdaságilag
előnytelen helyzetű, vagy egy instabil társadalom tagja, megeshet, hogy fejlődése
megtorpan és hiányát érzi a lehetőségeknek és kihívásoknak. A helyzet megváltoztatása
szociálpolitikai intézkedéseket igényel. Ebben az értelemben próbálkoznak az oktatási
rendszerre gyakorolt mentálhigiénés hatásokkal is.

A másodlagos megelőzés: célja, hogy csökkentse az elsődleges megelőzést célzó

programok ellenére is elkerülhetetlenül előforduló betegségek időtartalmát. Magába foglalja az
esetfeltáró, diagnosztikai és gyógyító szolgáltatások szervezését is.

A harmadlagos megelőzés: célja az, hogy a közösségen belül csökkentse az akut

betegségek után gyakorta visszamaradó defektusok előfordulási arányát. Annak biztosítására
törekszik, hogy a múltbeli betegségből származó nehézségek a lehető legkevésbé akadályozzák
az embereket a munkához való visszatérésben, valamint a társadalmi életbe való újbóli
kapcsolódásban.

60
Az 1. Részmodul témazáró összefoglalása:

A prevenció nem más mint egészségvédelem, az egészséges életmód igényének

kialakítása. Ezért a prevenció nem csak a kábítószerekről szól. Az egészséget mint értéket
propagálja. Folyamatos, nem akció jellegű, hosszú távú tevékenységet kell jelentsen,
melynek célja a kábítószer mentes élet. Az információközlés, önmagában nem elégséges.
Az elsődleges megelőzés: célja, megváltoztatni a környezetet és erősíteni az egyén
problémamegoldó képességét. Az erőforrások értékelésére törekszik, mert ha a népesség
nincs kellően ellátva a megfelelő alap-erőforrásokkal, hosszú távon növekszik a
pszichológiai diszfunkciók valószínűsége. A helyzet javítása magába foglalja az egész
közösséget érintő törvények, szabályozások, irányítási minták, valamint értékek és
attitűdök megváltoztatását is. Az erőforrások fizikai, pszichológiai és szociokulturális
formákra oszthatók. Az elsődleges megelőzés egyik fő célcsoportja és eszköze maga a
társadalom: a nyilvánosság, a lakosság elérése, információhoz juttatása, trendváltása,
hiedelmeken alapuló ismereteik korrigálása.
A másodlagos megelőzés: célja, hogy csökkentse az elsődleges megelőzést célzó
programok ellenére is elkerülhetetlenül előforduló betegségek időtartalmát. Magába
foglalja az esetfeltáró, diagnosztikai és gyógyító szolgáltatások szervezését is.

A harmadlagos megelőzés: célja az, hogy a közösségen belül csökkentse az akut

betegségek után gyakorta visszamaradó defektusok előfordulási arányát. Annak
biztosítására törekszik, hogy a múltbeli betegségből származó nehézségek a lehető
legkevésbé akadályozzák az embereket a munkához való visszatérésben, valamint a
társadalmi életbe való újbóli kapcsolódásban.

Az 1. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. A drogfogyasztás milyen terhet jelent az egyénnek, a családnak, a közösségnek, a

társadalomnak?
2. Melyek az elsődleges megelőzésben felhasználható rövid és hosszú távú
erőforrások?
3. Milyen prevenciós modelleket ismersz? Melyiknek mi az előnye és mi a hátránya?

Az 1. Részmodul témazáró feladatai:

1. Készítsd el egy drog prevenciós foglalkozás tervét. A korosztály te választod meg.

2. Írd össze milyen lehetőségek adottak az iskolai drogprevenció számára.

61
2. A megelőzés színterei:

A drogfogyasztás annyira összetett probléma, hogy egy intézménytípus nem tudja

megfelelő módon kezelni. Egyszerre több szervezet, szakma és az egyház együttműködésére van
szükség. A leghatékonyabb beavatkozási lehetőséget: a család, az iskola, a kortárscsoport, az
egészségügy, az egyház, az igazságügy, a média, stb. biztosíthatják.
A teljesség igénye nélkül, a probléma felvetés szintjén a két legfontosabb színtér
prevenciós lehetőségeit fogjuk tárgyalni a következőkben.

A család prevenciós lehetőségeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a rendszerszemlélet

érvényesítése. Az egyént nem lehet környezetéből kiszakítani. A drogozás nem ok, hanem tünet.
A drogkarrier már a születés előtt megkezdődhet.
Mentálhigiénés szempontból fontos, hogy hogyan viszonyulnak a családhoz ennek tagjai,
mert a családi élet minősége kihat a családtagok egészségére. A család a legjelentősebb ösztönző
erő abban, hogy az egyén a saját erőforrásait mobilizálja és óvja egészségét. A családban szerzett
jogosultságok pozitív örökségként adhatók tovább. Az örökség úgy tekinthető ( Böszörményi-
Nagy I. 2001), mint a jövőre irányuló megbízás. Minden család sajátos lojalitás formát (íratlan
szabályok) alakít ki a maga számára. Ez határozza meg, hogy mi válik a család életének központi
szervező elvévé. Szükség van a lojalitás tapasztalatok és a szerepek állandóságának megélésére,
mert konfliktus esetén, másképpen nem beláthatók a következmények és kellő tájékozódás
hiányában nem választhatók ki a megfelelő megküzdési eszközök. Nem alakulhat ki az önállóság
és a magabiztonság. Átlátható lojalitás-megállapodások nélkül nem követhető a realitás. Ezáltal a
család beépíti a személyiségbe a tájékozódás és az eligazodás képességét. A család, tehát
élettapasztalatot és megküzdési módokat származtat át.
Az egymáshoz való viszonyulás központi kérdés a gondoskodás. A gondoskodás erőket
mozgósít, megnyitja az energiák áramlásának útját. Előtérbe kerül a felelősség megélése a
kapcsolatokban, a terhek és az előnyök igazságos elosztása. Ha egy ember méltányosnak érzi a
kapcsolatait, akkor megnövekszik autonómia és szabadság érzete. Konstruktívan fog működni
abban a családban melynek tagja és képes lesz a gondoskodásra, a felelősség vállalására, a
méltányosságra, az egészséges életre.
Az egészséges életre való nevelés céljából a szülőknek bizonyos feladatokat kell
teljesíteni, szerepet kell vállalni:
 Saját magatartásuk, értékeik, viszonyulásaik felülvizsgálatában. Tudatában kell lenniük,
hogy a családi élet formálja a gyermekek magatartását.
 A helyes szabályok, értékek, normák megtanításban és ezeknek a gyakorlatba való
ültetésében. Fontos a szellemi értékek közvetítése. Különbséget kell tenni a kívánatos,
elfogadott és visszautasítandó viselkedések között. A gyermeknek azzal is tisztában kell
lennie, hogy mit szabad egy felnőttnek, és mit egy gyermeknek.
 A gyermekek szükségleteinek kielégítésében. A nagyobb gyermekek esetében is
szükséges a kimutatott szeretet, a pozitív visszajelzés, az elfogadás.
 Tapasztalatok, pozitív élményeik nyújtásában. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a
valóság és a fantázia könnyen keveredik a gyermekek gondolataiban. Pontos szabályokra,
magatartás modellekre van szükségük, amelyekhez igazíthatják viselkedésüket. A hiteles
magatartás, a pozitív üzenetek személyiségformáló erővel bírnak.
 Megtanítani tájékozódni a világban, a dolgok értelmezésében. A gyermekek meg kell
értsék, hogy attól, hogy valaki felnőtt, még nem biztos, hogy a legjobbat akarja nekik.
 A problémamegoldó stratégiák kialakításában, a stressz és konfliktusok kezelésében és a
döntések meghozatalában. Meg kell tanítani nemet mondani.
 A gyermekekkel kommunikálni kell, mindenről beszélgetni és megtudni a gyermek
őszinte véleményét. Ki kell használni az adódó helyzeteket, hogy a kíváncsiságukat

62
 kielégíthessük. Valós tényeket kell közölni a drogokkal kapcsolatban is. A szakirodalom
szerint a témákat a következő sorrendben kell megközelíteni:
- 5-7 éves kor: gyógyszerek szerepe
- 7-11 éves kor: dohányzás, alkohol, kábítószerek veszélyes hatásai
- 11-14 éves kor: hogyan befolyásolják a szervezet működését.
 Oda kell figyelni a gyermek problémáira. Arra feltétlenül figyeljünk fel, ha a gyermek:
- aluszékony, levert, sápadt, beteges, bőre viszket vagy libabőrös;
- orra szivárog, fokozott az étvágya (főként édességek iránt);
- ingerlékeny, nyugtalan, ideges;
- émelyeg, hasmenése van, lefogyott;
- ápolatlan, természetellenesen verejtékezik, szemei véresek vagy
vizenyősek;
- pupillái a fényerősség változásaira nem reagálnak, állandóan beszűkültek
vagy tágak;
- mozgása, gesztikulációi koordinálatlanok, esetlegesek;
- sebek találhatók rajta, a szúrások nyomait hosszú ujjú ruhával fedi el;
- egyre több zsebpénzt kér, a lakásból kisebb-nagyobb értékek tűnnek el.
 A gyermekkori rendellenességeknél minél korábban be kell avatkozni. A hozzátartozók
segítségére lehetnek az önsegítő egyesületek, ahol a tagok saját tapasztalataik
kicserélésével, megbeszélésével segítenek egymásnak túljutni a nehézségeken.
 Együttműködés az iskolával.

A drogmegelőző programok és az egészséges életmóddal kapcsolatos attitűdök

formálására legalkalmasabb színtér az iskola.
Jelenleg az iskolák célja nem csak az ismeret bővítés, hanem az emberi cselekvés,
magatartás helyes irányba, az egészséges életmód irányába történő befolyásolása, előnyös
szokások kialakításának elősegítése, tehát tudat és magatartás formálás.
Az egészségnevelési tevékenységnek résztvevő-centrikusnak kell lennie. Aktív
részvételen alapulnak. Bármely társadalmi jellegű beavatkozás egészségfejlesztő is kell legyen
mondja ki az Egészségügy Világszervezet 1984-es nyilatkozata: „Az egészségfejlesztés az a
folyamat, melynek révén képessé tesszünk másokat egészségük javítására, illetve arra, hogy
nagyobb kontrollra tegyenek szert egészségük felett.”
A konkrét célok rendkívül változatosak lehetnek s a módszereknek igazodniuk kell
hozzájuk. Az egészségnevelés ismeretterjesztési, (beszélgetés, előadás, kérdés-feleleten keresztüli
feldolgozás, vita, közvetített élőszó, írott, nyomtatott szó módszere, szemléltetés), nevelési és
mozgósító (reklám, versenyek) ismer.
Az egészségnevelés egyik lehetséges formája a megelőző programok alkalmazása.
A drogmegelőző programok mindenekelőtt az egészségre, valamint az egészséges
életmóddal kapcsolatos döntés szabadságára, az identitás megerősítésére, az értékek tisztázására
vonatkozóan nyújthatnak információkat, segítséget. A tanulóknak fontos, hogy pozitív
önértékeléssel, értékrendszerrel, a saját értékekben és erőbe vetett bizalommal, hittel
rendelkezzenek. Olyan erős felelősségtudatra és kritikus gondolkodásra van szükség, amelyek
elősegítik a pozitív döntéseket.
A megelőző programok célja és alapja bizonyos készségek (stresszhelyzetek kezelése, a
probléma-megoldási készségek fejlesztése, a döntéshozatal gyakorlása, a reális énkép kialakítása)
elsajátítása és gyakorlása kell legyen. A különböző drogok által hordozott veszélyekre vonatkozó
információk közvetítése, továbbá bizonyos készségek elsajátítása a serdülőkorúak nevelésének
fontos részét képezi. Követendő elvek:
 Nem kell különbséget tenni a legális és illegális drogok között.
 Világossá kell tenni, hogy a fiatalok mit csináljanak és mit ne csináljanak.
 Holisztikus modell alapján egészségfejlesztés jellegű

63
  Be kell vonni a családot is
 Nemcsak a tudásra és az attitűdre vonatkoznak, hanem a készségfejlesztésre
 Be kell vonni a kortársakat
 Be kell épülnie a tananyagba
 Minél előbb el kell kezdeni
 Figyelembe kell venni az iskola szervezeti világát és s helyi közösséget

Annak ellenére, hogy a tanárok egy része úgy gondolja, hogy a megelőzés nem tartozik
feladatkörébe, mert ez kizárólag a szakemberek felelőssége, fontos feladat hárul rájuk ebben a
munkában. A gyerekkel a tanárok találkoznak a legtöbbet, ők értenek legjobban a velük való
bánásmódhoz. A prevenciós programok legfontosabb része nem a drogokkal kapcsolatos
információ átadása, hanem az ezekhez való helyes viszonylás kialakítása. Előtérbe kerül az
attitűdformálás. Ezt a tanárok képesek a legmegfelelőbben megtenni. Ha a tanár nemcsak
információ átadó személyként, hanem nevelőként is meghatározza szerepkörét, akkor a céljai
között nemcsak a gyerekek elvont tudásának gyarapítása szerepel, hanem az egészséges és
teljesítmény centrikus életvitel kialakítása is.
A tanárok az elsődleges megelőzésben vehetnek részt, de az elvonókúrán kezelt fiatalok
reszocializációját is támogathatják.
A tanárok a prevenció során három csoporttal kerülnek kapcsolatba:
- saját magukkal;
- a tanulókkal;
- a diákok szüleivel.
 A tanárok, először saját magukat kell fejlesszék a hatékony prevenciós munka
érdekében. Meg kell ismerniük saját drogfogyasztási szokásaikat és problémamegoldó
képességeiket.
 Fontos feladat a tanárkollegákkal való együttműködés. A prevencióval foglalkozó
tanárnak képesnek kell lennie arra, hogy a drogkérdést kollegái előtt felvesse,
ismertesse, és elfogadassa velük a prevenció jelentőségét és az adott program
beindítását. Ugyanakkor, nyitottnak kell lennie kollegái kábítószer-fogyasztással
kapcsolatos problémái iránt. Alkalmasnak kell lennie csapatmunkára, esetmegbeszélő
csoportokkal segítve a tanárok munkáját.
 Kapcsolatokat kell kiépíteni az iskolán kívüli szervezetekkel és tanácsadó irodákkal.
 A tanárok feladata sokrétű:
 információt kell átadniuk a kábítószer-használat veszélyeivel kapcsolatban;
 segíteniük kell őket abban, hogy: nemet mondjanak a drogokra; megfelelően
kezelni tudják testi és lelki fejlődésűket; kialakuljon és fejlődjön önbizalmuk;
képesek legyenek önmaguk nevelésére és értékelésére; kritikai attitűdöt
alakítsanak ki bennük a tömegkommunikáció hatásaival, különösen a
reklámokkal szemben.
 fel kell mérje, megjelölje a drogfogyasztás szempontjából veszélyeztetett
fiatalok csoportját.
 A tanároknak el kell elérniük, hogy a szülők támogassák a gyerekek prevenciós
programban való részvételét. Hosszútávon a szülők drogfogyasztási szokásaival is kell
foglalkozni, illetve azzal a kérdéssel, hogy a szülők hogyan befolyásolják gyerekeik
drogfogyasztási szokásait.
A megelőzéssel kapcsolatos ismeretanyagot integrálni lehet az oktatott tantárgyak
anyagába.
Az iskolai prevenciós programok szervezése gondos előkészítést igényel. Ki kell tűzni a
program céljait, meg kell határozni a használatos prevenciós módszereket, ki kell alakítani és ki
kell képezni a prevenciós személyzetet, illetve a prevenciót végző tanárt fel kell készíteni, el kell
fogadtatni a programot a tanárkollegákkal és a szülőkkel, lehetőség szerint kapcsolatokat kell
64
kiépíteni mentálhigiénés szakemberekkel is, és előre meg kell tervezni a kiértékelést. A
tanároknak felkészítő programon kell részt venniük.
A prevenciós munkában részt vevő tanároknak célszerű csoportban dolgozni. A csapat, az
iskola tanárjaiból, szülőkből, illetve a területen működő mentálhigiénés segítő intézmények
szakembereiből áll.
A megelőző tevékenység kiértékelését is a programban részt vevő tanár végezheti: pl. kérdőíves
módszerrel összehasonlítja a tanítványai drogokkal kapcsolatos tudásszintjét, attitűdjeit és
használói viselkedését, a program kivitelezése előtti szinthez mérten
Rácz József (Rácz 2000, 12.) az iskolai megelőzés módszereit a következő képen
összegzi:
 Érzelmi nevelés,
 Társas hatás, kortárs befolyás megszervezése,
 Készségfejlesztő programok megvalósítása: probléma megoldás, stressz kezelés,
döntéshozatal, érzések kifejezése, önérvényesítés, önelfogadás, nemet mondás, stb.
megtanítása.
 Alternatív tevékenységek: hegymászás, relaxáció, stb. bevezetése.
 Egészséges életstílus kialakítása.

A 2. Részmodul témazáró összefoglalása:

A drogfogyasztás annyira összetett probléma, hogy egy intézménytípus nem tudja

megfelelő módon kezelni. Egyszerre több szervezet, szakma és az egyház
együttműködésére van szükség. A leghatékonyabb beavatkozási lehetőséget: a család, az
iskola, a kortárscsoport, az egészségügy, az egyház, az igazságügy, a média, stb.
biztosíthatják.
A család prevenciós lehetőségeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a
rendszerszemlélet érvényesítése. Az egyént nem lehet környezetéből kiszakítani. A
drogozás nem ok, hanem tünet. A drogkarrier már a születés előtt megkezdődhet.
Mentálhigiénés szempontból fontos, hogy hogyan viszonyulnak a családhoz ennek tagjai,
mert a családi élet minősége kihat a családtagok egészségére. A család a legjelentősebb
ösztönző erő abban, hogy az egyén a saját erőforrásait mobilizálja és óvja egészségét.
A drogmegelőző programok és az egészséges életmóddal kapcsolatos attitűdök
formálására legalkalmasabb színtér az iskola.
Jelenleg az iskolák célja nem csak az ismeret bővítés, hanem az emberi cselekvés,
magatartás helyes irányba, az egészséges életmód irányába történő befolyásolása, előnyös
szokások kialakításának elősegítése, tehát tudat és magatartás formálás.
Az egészségnevelési tevékenységnek résztvevő-centrikusnak kell lennie. Aktív
részvételen alapulnak. Bármely társadalmi jellegű beavatkozás egészségfejlesztő is kell
legyen, azaz képessé kell tegye e célpopulációt egészsége javítására, illetve arra, hogy
nagyobb kontrollt gyakoroljanak egészségük felett.

A 2. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Mit tehet a csalás és mit tehet az iskola a megelőzés érdekében?

2. Milyen feladatok hárulnak a tanárokra az iskolai megelőzés terén?

3. Milyen szempontokat kell tiszteletben tartani a megelőzés megtervezésében?

65
 A 2. Részmodul témazáró feladatai:

1. Tervezz alternatív tevékenységeket serdülők számára!

2. Tervezz meg egy egészségfejlesztő foglalkozást kisiskolások számára. (Például,
tűzd célul valamilyen kézség kialakítását.)

3. A megelőzés tervszerűsítése

A drog-jelenség kezelése az állami és a helyi szintű drogpolitika összehangolását igényli.

Az egész társadalom érzékennyé kell váljon a drogkérdés hatékony kezelése iránt. Szükség van
egy átgondolt kormányzati programra, az egész társadalom támogatására, az állami és szakmai
intézetek, a civil és az egyházi szervezetek közreműködésére. A probléma szabályozása
nemzetközi fellépést feltételez.
A megelőzés a drogpolitika része kell legyen. El kell kerülni, hogy a megelőzés rendőri-
bűntetőjogi eszközökre korlátozódjon. Szükségessé válik a mentálhigiénés megközelítés, az
egészségnevelés, a lakosság információkkal való ellátása.
Az országos programot a kisközösségek szintjén lehet élővé tenni. A drogstratégia
eredményességének letéteményesei a helyi közösségek. A kínálat-kereslet csökkentése és a drog
okozta károk minimalizálása érdekében a közösségek ki kell alakítsák problémamegoldó
képességüket.
A probléma átfogó kezelését csak egy jól átgondolt stratégia és hatékony helyi
kezdeményezések biztosíthatják. Ebben az értelemben sokat tanulhatunk a szomszédos országok
tapasztalatából.
Külföldi tapasztalatok:
Magyarországon már 2000-től létezik a Kormány és az Országgyűlés által elfogadott drog
stratégia, melynek alapelvei3 a következők:
 A tények elsőbbsége, pontos tényfeltárás Kutatások eredményeire való támaszkodás.
 Partnerség, közös cselekvés: társadalmi és állami intézmények és helyi közösségek között.
 Átfogó megközelítés: nevelés, megelőzés, kutatás, igazságszolgáltatás, terápia
összehangolása.
 Elszámolhatóság, az eredményességi mutatók és a költség ráfordítás ellenőrzése.
 Hosszú távú tervezés. Az új generáció droghoz való viszonyának alakítása
A Magyar Ifjúsági és Sport minisztérium a nemzeti stratégia fő feladatait a következőkben
látja:
- Értelmezési kereteket ad a drog-problémának. Meghatározza az alapcélokat és értékeket.
Figyeli a korlátokra és a kockázatokra.
- Megfogalmazza a stratégiai fejlesztés fő irányait és súlyponti elemeit.
- Eligazítást ad a színterek és szereplők számára.
- Aktivizálja a társadalmat, összehangol, konszenzust alakít ki.
- Hozzásegít a nemzetközi együttműködéshez, és előkészíti a csatlakozást.
A megelőzés tervszerű és jól átgondolt folyamat kell legyen. Egy átfogó drogstratégia
Topolánszky Á. elgondolása szerint a következőkre kell figyelemmel legyen: (idézi Ferenczi
2001, 11.)

3
A Magyar Ifjúsági és Sport minisztérium által 2000 július 4-én a Kormány elő terjesztett anyaga
alapján.
66
 1. a társadalom váljon érzékenyé a kábítószer problémák iránt, a helyi közösségek
pedig növeljék problémamegoldó készségüket a kábítószer-probléma
visszaszorításában;
2. pozitív életstílus kialakítása és a drogok visszautasításának képessége a
fiataloknál;
3. segíteni kell a droggal kapcsolatba került egyéneket és családokat a problémájuk
megoldásában.;
4. csökkenteni kell a droghoz való hozzáférés lehetőségét.
Gerevich Józsefnek a magyarországi országos prevenciós tervre vonatkozó gondolatai
kiegészítik és elmélyítik a stratégiára vonatkozó szemléletet. Az említett szerző (Bácskai,
Gerevich 1997, 95.) alapgondolatai a következők:
- Az elsődleges megelőzés alapja a reális droghelyzet, amelyet felmérésekkel kell
feltárni.
- A megelőzési programokat valamennyi szocializációs fejlődési stádiumban, az
életkori sajátosságoknak megfelelően kell megvalósítani.
- A megelőzési programokat az identifikált veszélyeztetett csoportok számara kell
megtervezni, figyelembe véve a célcsoport sajátosságait.
- Az elsődleges megelőzés legfontosabb terepe az iskola, de törekedni kell az
iskolán kívüli megelőzési programok bevezetésére is.
- A megelőzés szakma, meg kell tanulni, mert a nem szakszerű ismeretek ártani is
tudnak. Törekedni kell a megelőzés diszciplináris kereteinek biztosítására.
- A megelőzési programot mindig hatékonyság vizsgálat kell kövesse és ez
nemzetközileg elfogadott módszer kell legyen.
- A megelőzési programokat jól meghatározott szakmai irányelvek szerint kell
összeállítani és akkreditálni kell őket.
- A prevencióhoz szükséges pénzforrások elérhetőségét minden érdekelt számára
világossá kell tenni.
- Szükség van egy országos hatáskörű szervezet koordináló tevékenységére.
- Az elsődleges megelőzés tudományos ismereteit be kellene építeni a
pedagógusképzésbe és továbbképzése.
- Minél több tanári segédkönyvet és a prevencióban felhasználható anyagot kell
biztosítani.
- A fiatalokat is be kell vonni kortárs segítőként a prevenciós munkába.
- Minden iskolába szükség lenne a prevenciós programokat vezető, felkészült
szociális munkásokra, szociálpedagógusokra vagy pszichológusokra.
- Fokozni kell a tömegkommunikáció hatékonyságát is. Az érdeklődő újságírókat is
kiképzésben lehetne részesíteni.
- Célszerű lenne összeállítani a tömegkommunikáció drogmegelőzéssel kapcsolatos
etikai kodexét.

Román nemzeti stratégia:

A 2003 február 6.-án hozott 154-es számú Határozat értelmében, az Alkotmány 107.
bekezdéséhez híven, Románia Kormánya jóváhagyta a 2003-2004 évekre érvényes Nemzeti
Drogellenes Stratégiát. (Közzétéve a 2003. február 21.-i 111-es számú Hivatalos Közlöny I.
részében.) Jelen stratégia az 1990 és 2002 közötti időszak összehasonlító elemzése alapján
készült.
Az 1. fejezetben Románia Miniszterelnöke „Miért egy nemzeti drogellenes stratégia?”
című tanulmányában hangsúlyozza a drog prevenció fontosságát és figyelmeztet arra, hogy át kell
értékelnünk az iskola és a család szerepét a fiatalok nevelésében, annak érdekében, hogy
jelentősen csökkenjen azok száma, akik a drogok áldozataivá válnak.
A román Parlament 2000-ben fogadta el a 143-as számú törvényt, amely az ENSZ, az

67
Európa Tanács és az Európai Unió céljaink és javaslatainak megfelelően, a törvénybe ütköző
drogkereskedelem és drogfogyasztás elleni harchoz teremti meg a jogi alapot.
A 2. fejezetben a stratégia rövid- és hosszú távú céljait rögzítik. Rövid távon, a cél az
intézményes keretek megteremtése és a drogprobléma összetett kezelésére való képesség
kialakítása, míg hosszú távon azt kell szem előtt tartani, hogy a nevelési-, tájékoztatási-,
megelőzési- és kezelési szolgáltatások megteremtésének és fejlesztésének köszönhetően
csökkenjen a drogfogyasztók száma. Ezzel egy időben biztosítani kell a törvénytelen
drogkereskedelem megfékezését.
A 3. fejezet a stratégia szemléletét, irányelveit és céljait mutatja be. Tíz irányelvet
rögzítenek. Kimondják, hogy a drogkérdés összetett jelenség és rendezése Románia Kormánya
számára elsőbbséget élvez. Célpontok a drogkereskedelem, a drogfogyasztás és a droggal való
visszaélés leküzdése és megelőzése. A beavatkozási módok átfogó és egységes szemléletre
épülnek, és figyelembe veszik az ország népének szocio-kulturális jellemzőit. A dokumentum
hangsúlyt fektet a szakértők megfelelő szakmai felkészültségére, a jó munkamódszerek és
eszközök kiválasztására, valamint a civil társadalom bevonására. A prevenciós tevékenységek
folyamatosak és minden állampolgár számára elérhetőek kell legyenek és tiszteletben kell tartsák
az alapvető emberi jogokat. A drogellenes tevékenységek során szerzett személyes adatokat
bizalmasan kell kezelni, mondja ki a dokumentum.
Romániában, 2004-re létre kell jöjjön a prevenció és kezelés teljes körű szolgáltatási
rendszere, olyan drogközpontok hálózatára építve, melyek képesek lesznek az átfogó stratégiát
helyi szinten megvalósítani.
A nemzeti stratégia célja az, hogy a drogok iránti kereslet és a drogkínálat csökkenjen.
Ennek érdekében olyan tennivalók fogalmazódtak meg, mint: az egységes és összefüggő
szemlélet érdekében, nemzeti szintű, politikai és nem politikai jellegű tárgyalások
kezdeményezése, mindazon intézmények, szervezetek, egyesületek és magánszemélyek bíztatása
és ösztönzése, akik részt kívánnak vállalni ebben a munkában, valamint a drog prevenciót
szolgáló tevékenységek sokoldalúvá és intenzívebbé tétele.
Meg kell erősíteni az együttműködést elsősorban az EU tagállamok rendőri, vámügyi és
jogi szerveivel. A drog problémát globálisan kell kezelni. A megelőzést ki kell terjeszteni
minden szerre amivel vissza lehet élni, beleértve az alkoholt és a dohányt is. Ki kell építeni a
közegészségügy és a szociális szolgáltatások egységes hálózatát. Ezeknek biztosítaniuk kell a
rendelkezésre álló lehetőségek hatékony felhasználását, az átfogó terápiát, valamint a
drogfogyasztók társadalomba való visszailleszkedését. Intenzívebbé és változatosabbá kell tenni a
drogkereskedelem, a pénzmosás és más járulékos bűncselekmények elleni intézkedéseket és
javítani kell a jogi keretet.
A hatékony adatgyűjtést, feldolgozást és előrejelzést a Nemzeti Drogellenes Ügynökség
keretén belül kell megszervezni. A hatékonyságot a periodikus ellenőrzések, értékelések
biztosíthatják.
A 4. fejezet a beavatkozás specifikus területeit elemzi.
Az első alpont (4.I.) a prevencióval foglakozik. Elemzi a drogfogyasztás és a droggal való
visszaélés jellemzőit, a prevenció helyzetét, a megvalósításokat és a nehézségeket.
- A megelőzést célzó megvalósítások között említi: a 47 drogközpontot magába foglaló
hálózatot; a minisztériumközi komissziót (C.I.P és C.I.D.), a nemzeti szinten zajlott :
„Drogfogyasztás: merre?”, valamint a „Csak tőled függ” jeligéjű programokat, az
Egészségügyi és Családügyi, valamint a Nevelési és Kutatási Minisztérium által
kidolgozott egészségnevelési programot, amely 2004-től fog életbe lépni..
- Az általános és specifikus célok megvalósításai nemzeti és nemzetközi együttműködést
igényel. Az intézkedések át kell fogják: az oktatást, az egészségügyet, a családot, a
rendőrséget, az ifjúsági közösségeket és civilszervezeteket, a médiát.
Szintén a 4. fejezet első alpontjában kerül sor az orvosi és pszichológiai ellátás, a
rehabilitáció és a társadalomba való visszaillesztés problémakörének tárgyalására (4.I.B.), melyen

68
belül a drogfüggőséget mint a krónikus betegséget határozzák meg.
A 4. fejezet második alpontja a kínálat csökkentésére vonatkozik (4.II.), ezen belül
tárgyalva a vonatkozó jogi kereteket, a kínálat csökkentése érdekében kitűzött célokat (mint pl. a
drogkínálat 30%-al való csökkentése a következő 2 évben) és a beavatkozás irányvonalait
(például a határokon törtnő ellenőrzések intenzitásának növelése) és a beavatkozási tervet.
A 4. fejezet harmadik alpontja (4.III.) a nemzetközi együttműködést tárgyalja, ezen belül
a koordonálást, az EU-val való kapcsolatokat (EMCDDA, EUROPOL), a más nemzetközi
szervekkel való együttműködést (ENSZ, Európa Tanács - Pompidou Csoportja), a kétoldalú
kapcsolatokat és mindezek értékelését.
Az intézményi és szabályozási keret leírása az 5. fejezetben található. Bemutatja és
elemzi mind a kínálat, mind pedig a kereslet csökkentése szempontjából létrejött intézményeket
és szervezeteket, például: Drogellenes Brigád, Vámügyi Igazgatóság, Közegészségügyi
Igazgatóság, Megyei Ifjúsági és Sport Igazgatóságok, Nemzeti Kriminológiai Intézet.
Ismertetésre kerül minden idevonatkozó törvény: az 1968 június 21.-i büntetőjogi törvénykönyv,
a sürgősségi rendeletek, a kormányhatározatok és a miniszteri rendeletek.
A 6. fejezet az információs rendszert írja le, melynek fontos elme az ORDT (Observatorul
roman pe droguri si toxicomanii). Kiemeli a droggal kapcsolatos összes tényező pontos
monitorizálásának szükségességét.
A 7. fejezet a finanszírozást tárgyalja, felsorolva a következő forrásokat: állami
költségvetés, saját jövedelmek, külső finanszírozás, adományok és támogatások.
A 8. fejezet az ellenőrzés és értékelés kérdésével foglalkozik. Az ellenőrzéseket, a
2002/1.489 számú Kormányhatározat értelmében, a Nemzeti Drogellenes Ügynökséget fogja
végezni.

A 3. Részmodul témazáró összefoglalása:

A drog-jelenség kezelése az állami és a helyi szintű drogpolitika összehangolását

igényli. Az egész társadalom érzékennyé kell váljon a drogkérdés hatékony kezelése iránt.
Szükség van egy átgondolt kormányzati programra, az egész társadalom támogatására, az
állami és szakmai intézetek, a civil és az egyházi szervezetek közreműködésére. A
probléma szabályozása nemzetközi fellépést feltételez.
A megelőzés a drogpolitika része kell legyen. El kell kerülni, hogy a megelőzés
rendőri-bűntetőjogi eszközökre korlátozódjon. Szükségessé válik a mentálhigiénés
megközelítés, az egészségnevelés, a lakosság információkkal való ellátása.
Az országos programot a kisközösségek szintjén lehet élővé tenni. A drogstratégia
eredményességének letéteményesei a helyi közösségek.
A fő cél a kínálat-kereslet csökkentése és a drog okozta károk minimalizálása.
Az EU csatlakozás megköveteli a drog-problémával való hatékony foglalkozást.
Magyarországon már 2000-től létezik a Kormány és az Országgyűlés által
elfogadott drog stratégia, amely meghatározza az alapcélokat és értékeket;
megfogalmazza a stratégiai fejlesztés fő irányait és súlyponti elemeit; eligazítást ad a
színterek és szereplők számára; aktivizálja a társadalmat, összehangol, konszenzust alakít
ki.
Románia Kormánya is jóváhagyta a 2003-2004 évekre érvényes Nemzeti
Drogellenes Stratégiát.

69
 A 3. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Milyen drog megelőzéssel foglalkozó intézményeket, szervezeteket,

alapítványokat ismersz?

2. Milyen tevékenységeket, programokat valósítanak meg ezek a szervezetek?

A 3. Részmodul témazáró feladatai:

1. Írd össze a szülővárosodban működő, megelőzéssel foglalkozó szervezeteket és

ezek főbb megvalósításait.

4. Prevenciós modellek

A prevenció két fő célkitűzése mind a kínálat, mind a kereslet csökkentése. A kínálat

visszaszorítása a hatalom és a politika feladata. Fontos, hogy az intézkedések ésszerűek, se túl
megengedők, se túl szigorúak ne legyenek. A kereslet mérséklődése attól függ, hogy milyen az
egészséges életmód iránti igénye fiataljainknak, képesek-e természetes örömökhöz jutni és
rendezni életük problémáit vagy az illúziók világába menekülnek.
Az általános értelemben vett megelőzési módszerek a lelki egészség megvédését, az én
erősítését, az identitás megszilárdítását célozzák. Ezen az alapon nagyobb a valószínűsége annak,
hogy a személy a nehézségekkel szembeni kellő felvértezettség birtokában nem fogja a drogoktól
várni az életproblémák rendezését.
A drog prevenció sajátos céljai:
 absztinencia,
 felelős magatartás kialakulása a kábítószerekkel szemben.
 az egyéni droghasználat kialakulási kockázatának, valamint a fogyasztás
gyakoriságának csökkentése;
 a fogyasztás megkezdésének az elhalasztása,
 a drogfogyasztással együtt járó káros hatások mérsékelése.
A fenti célokat a legsikeresebben a serdülők egészségmagatartás fejlesztésével és az
erőforrások - társadalmi környezet - feltérképezésével és mobilizálásával lehet elérni.
A prevenciós programok alapjául mindig egy olyan elméleti modell szolgál, amely arra épül,
hogy hogyan értelmezik a drog-jelenséget. Ez az elképzelés szab irányt a megelőző munkának is.
A legismertebb prevenciós elképzelések a következők:
 Morális modell: a drogfogyasztást mint bűnt kezelik. Főleg egyházi prevenciós
rendszerekben alkalmazzák. Széles körben nem eléggé hatékony.
 Elriasztási modell: ez a modell a bűnügyi következményekre hívja fel a figyelmet. Főleg
azért, mert kezdetben a drogoknak kellemes a hatásuk nem nagyon hisznek az
elrettentésben. Gyakran túlhangsúlyozzák a negatív tényeket is. Hosszútávon nem

70
 hatékony a modell. Fontos, hogy tárgyilagosan és hiteles információkat közöljük a
drogokról.
 Információközlő és döntési modell: megbízható információkat adnak át a fiataloknak és a
választást rájuk hagyják, döntőképes embereknek tekintve őket.
 Egészségmegőrzés modell: Az egészséget értékként tekinti. Az egészséges életmódot és
életvitelt tanítanak és a drogok mint egészségkárosító résztényező jelenik meg a
programban.
 Efektív nevelési modell: igyekszik felkészíteni a fiatalokat a problémákkal való
szembenézésre, a természetes örömök értékelésére és olyan készségeket tanít, mint a
kommunikációs készség, stresszkezelés, önértékelés.
 Nevelés a családban: a szülőket célozza meg még a gyermek nemzése előtt, igyekszik
pozitívan befolyásolnia szülő gyermek viszonyt, megerősíteni közöttük a bizalmat és
segíteni a szülőket a gyermekekkel való hatékony bánásmód elsajátításában. Felkészíti a
szülőket szerhasználat korai felismerésére.
 Közösségek kialakítása: ifjúsági szervezetek, amelyek változatos programokat kínálnak.
 Kortárssegítő csoportok: minden iskolában, ifjúsági szervezetben fontos lenne egy
modellt nyújtó kortárssegítő csoport létrehozása. Jobban el tudják fogadni az egymástól
származó információt a fiatalok.
A gyakorlatban legelterjedtebb prevenciós modellek a következőket tartják megvalósítandó
feladatuknak:

Ismeretátadás: feltételezés szerint a kábítószerekkel kapcsolatos információk gyarapítása

a drogokkal szemben negatív attitűdöket alakít ki, amely a drogfogyasztás csökkenéséhez
vezet. A program főbb módszerei: a tanárok előadást tartanak a drogokról, amelyet csoportos
megbeszélés követ.
Érzelmi nevelés: célkitűzései az önelfogadás javítása, az értéktisztázás, a
problémamegoldó készségek javítása az önértékelés növelése, az önbizalom fejlesztése.
Eszközei: az érzések és értékek „tisztázása”, csoportos megbeszélése, illetve az elfogadó,
empátiás légkör kialakítása az osztályban, és az iskolában. Elsősorban a veszélyeztetett
csoportokkal való munkában alkalmazzák. A hangsúly az egyének döntéshozási
folyamatainak változtatásán van.
Kortárs befolyásolás: célja a pozitív kortárshatások kialakulásának elősegítése.
Leghasználtabb módszerei közé tartózik: a kortársközpontú nevelés, a kortárs tanácsadás, a
kortárs segítés.
Visszautasítási technikák elsajátítatása: ezek a programok a nemet mondás technikáját
tanítják meg a drogkínálattal szemben. Módszerei: szerepjátszás, verbális technikák
elsajátítása.
Szociális készségek kialakítása: célja az egyéni kompetenciaérzés, az interperszonális
készségek az önhatékonyság fejlesztése. Módszerként említhető: a kommunikációs tréningek,
a szociális visszacsatolás és szociális modellek felhasználása, a pozitív önértékelés, énkép
fejlesztése, a szorongáscsökkentés, és a stresszhelyzetekkel történő megküzdés elősegítése.
Alternatívák felajánlása: olyan pozitív tevékenységek felajánlása amelyek nagyobb
vonzerőt jelenhet neki, mint a drogozás. A módszerek közé sorolható: az ifjúsági
csoportokba való bekapcsolódás, önkéntes tevékenységekbe történő bevonódás, és különböző
szabadidős programok, stb.
Önhatékonyság építés: a mindennapi életvitelt lehetővé tevő, alapvető készségek hiánya
alacsony önértékeléshez és kevés élettapasztalathoz vezet, ezek pedig elősegítik a drogozás
kialakulását. A hiánypótlás egyes szakmai készségek elsajátítását jelenti.
Az érintett rétegekhez szóló felvilágosító kiadványok, információs anyagok eljuttatása
növeli az esélyt az attitűdök, a vélekedést formálására.

71
 A nagy prevenciós gyakorlattal rendelkező országok szakemberei kidolgozták a „jó”
prevenciós program jellemzőit. Ezek a következők:
 életkor- specifikus
 nem tilt, hanem motivál
 nem kampányszerű, hanem rendszeres, folyamatos és mérhető
 nem egyirányú, ne csak az értelemre hasson, hanem az érzelmekre, az attitűdre is
 legyen interakív
 ne legyen elrettentő
 ne moralizáljon, ne ítélkezzen
 adja meg a döntés szabadságát az egyénnek
 legyen hiteles emberi szinten és az információk szintjén
 szolgáltasson információt a rehabilitációs lehetőségekről
 tartalmazzon narratív tudást (konkrétumok, példák)
 legyen holisztikus, legyen az egészséges életmód program része
 legyen része a képességek fejlesztése, az önértékelés alakítása, önismeret
 vonjon be kortárs képzőket
 mozgósítson képzett, motivált szakembereket
Az általános megelőző programok mellett jó szolgálatot tesznek a drogfogyasztó
magatartás megelőzésére irányuló speciális programok. Ilyen értelemben említhető E. Servais
modellje.

A megelőzés lépéseinek megtervezésében E. Servais (Servais 1991, 86-91.) a következő

lépéseket ajánlja:

A vélemény alakítás és befolyásolás eszközei a személyes tapasztalat tudatosítása (például:

„rossz volt az első cigi”), az alapvető szükségletek tisztázása (pl. az ital alapvető
szükséglet?), az értékek stabil hierarchiájának megállapítása (ki és mi befolyásol
értékrendünk alakításában? ), az alkohol és a drogok hatására vonatkozó információk
felelevenítése, olyan új tapasztalatok szerzése, amelyek szem előtt tartják az eddig feltárt
összefüggéseket és biztosítják a személy komfort érzését. ( pl. szerepjátékok
segítségével).

Képessé tenni az egyént arra, hogy véleményének megfelelően éljen, az ehhez szükséges
készségeket el lehet elsajátítani. (Az önérvényesítő embernek el kell tudni utasítania
valakit vagy valamit, a csoporton belül önmagát kell tudja érvényesíteni, meg kell tudja
oldani a konfliktusokat, el tudja viselni a frusztrációkat, ki kell tudja fejezni érzéseit… )

A munkát az igazi emberi értékek légköre kell áthassa, a kölcsönös tisztelet, bizalom és
elfogadás.
A prevenciós modellek hatékonyságát a folyamatosság, a többféle modell egyesítése, a
több irányból való közelítés, az életkori tényezők tiszteletben tartása, a rugalmasság, a pedagógiai
érzék biztosíthatja.

72
A 4. Részmodul témazáró összefoglalása:

A prevenció két fő célkitűzése mind a kínálat, mind a kereslet csökkentése. A

kínálat visszaszorítása a hatalom és a politika feladata. Fontos, hogy az intézkedések
ésszerűek, se túl megengedők, se túl szigorúak ne legyenek. A kereslet mérséklődése attól
függ, hogy milyen az egészséges életmód iránti igénye fiataljainknak, képesek-e
természetes örömökhöz jutni és rendezni életük problémáit vagy az illúziók világába
menekülnek.
Az általános értelemben vett megelőzési módszerek a lelki egészség megvédését,
az én erősítését, az identitás megszilárdítását célozzák.
A drog prevenció sajátos céljai:
 absztinencia,
 felelős magatartás kialakulása a kábítószerekkel szemben.
 az egyéni droghasználat kialakulási kockázatának, valamint a fogyasztás
gyakoriságának csökkentése;
 a fogyasztás megkezdésének az elhalasztása,
 a drogfogyasztással együtt járó káros hatások mérsékelése.
A fenti célokat a legsikeresebben a serdülők egészségmagatartás fejlesztésével és az
erőforrások - társadalmi környezet - feltérképezésével és mobilizálásával lehet elérni.
A prevenciós programok alapjául mindig egy olyan elméleti modell szolgál, amely
arra épül, hogy hogyan értelmezik a drog-jelenséget.

A 4. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Milyen prevenciós beavatkozási modelleket ismersz?

2. Melyek a prevenciós modellek főbb feladatai?

3. Milyen szempontokat kell betartani a hatékony prevenciós modellnek?

A 4. Részmodul témazáró feladatai:

1. Keress az interneten egy olyan más országban alkalmazott prevenciós modellt,

amelyet a mi körülményeinkre alkalmaznál és indokold választásodat. (Például:
Egészséged testben, lélekben; Shapiro; DADA; Drog Stop, stb.)

73
A III. Modul témazáró összefoglalása:
A megelőzésnek három fő vetülete körvonalazódott ki.
 Kínálatcsökkentés : a drogok hozzáférhetőségének korlátozása
 Keresletcsökkentés: a fogyasztók és a lehetséges fogyasztók körében
 Ártalomcsökkentés: a már kialakult kábítószer használat mellett a különféle ártalmas
következmények elhárítása. (szövődmények, egészségi-szociális károk stb.)

Az egészségügyi világszervezet (WHO) a megelőzést három szinten fogalmazza meg:

 Elsődleges megelőzés
 Másodlagos megelőzés
 Harmadlagos megelőzés

A megelőzés megtervezetten, országos stratégia és a helyi közösségek

együttműködésével, különböző színtereken zajlik.

A prevenciót elméleti modellek szabályozzák, meghatározva a főbb feladatokat.

Az ismert modellek különböző sajátos szempontokat tartnak fontosnak a
megelőzésben.

A III. Modul ellenőrző kérdései:

1. Ha iskolában dolgoznál, mit tennél a mentálhigiénés szemlélet meghonosítása

érdekében?

2. Hogyan segítenél a tanároknak a drog elleni küzdelemben?

3. Hogyan segítenél a diákoknak a drog elleni küzdelemben?

A III. Modul témazáró feladatai:

1. Az ismert programok alapján készíts egy 6 üléses prevenciós beavatkozási tervet.

A témát és a korosztály te választod meg.

2. Keress lehetőséget arra, hogy gyakorlatban is kipróbálj egy prevenciós

tevékenységet. Írd le a tapasztalataidat. (élmény, nehézség, stb. )

74
IV. MODUL

13- 14. Hét: GYÓGYÍTÁS ÉS UTÓKEZELÉS

Cél: A gyógyítás holisztikus jellegének bemutatása.

Feladat: A gyógyítás lépéseinek ismertetése. Tárgyalni a civil szervezetek és az önsegítés
szerepét a rehabilitációban.
A félév végén a diákok az alábbi információkkal és/vagy kézségekkel kell rendelkezzenek:
- a gyógyítás elméleti megközelítése
- a gyógyítási folyamat ismerete
- a rehabilitációs lánc fogalmának ismerete

Kulcsfogalmak: másodlagos és harmadlagos prevenció, önsegítés

 A gyógyítás és utókezelés elméleti alapjai

 A szerfüggőkkel való segítőmunka szakaszai

Ajánlott könyvészet:
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2004), Önpusztító lázadás, A drogfogyasztás, mint kóros
viselkedésminta, Scientia kiadó, Kolozsvár (164-167 oldal)
ALBERT-LŐRINCZ ENIKŐ, (2003), Fekete éden, A 2000 és 2001 novemberi
“DROGFÓRUM” konferenciák dolgozatai, Scientia Kiadó, Cluj, 2003, (239-293 oldal)
RÁCZ, J.,(2001), Prevenciós programok értékelése, ISM, Budapest, (3-82 oldal)
RÁCZ, J.,(2002), Drog és társadalom, Új Mandátum könyvkiadó, Budapest, (77-161 oldal)

A modul tematikus kibontása

1. A gyógyítás és utókezelés elméleti alapjai

A szenvedélybetegekkel végzett munka elsődleges feltétele a beteggel és a családdal való

együttműködés megnyerése, a betegségtudat és a változás igényének kialakítása, valamint a
kóros külső körülmények megváltoztatása.
A kezelés hosszadalmas, költséges ezért a drogpolitika két lehetőséggel számol: leszokás,
és ártalom csökkentés.
Ártalomcsökkentés a mértéktartó kábítószer fogyasztásra való áttérés, mert a drogos vagy
nem akar vagy nem tud leszokni. Ilyen intézkedés a tűcsere program, a methadon kezelés, stb.
Meghatározó a kliensek felé sugárzó attitűd, ami azt sugallja, hogy teljes értékű embernek
tartják őket, bizalmat előlegeznek nekik, el tudják fogadni és pozitív érzelmi viszonyulással
övezik őket. Az a segítő, aki ezen a téren akar dolgozni, az egészséges életmódra vonatkozó
gazdag információkkal, valamint ezek átadási készségével kell rendelkezzen.
A munkában a rendszerszemléletet kell érvényesíteni, megvalósítva az: egyén - család - helyi
közösség - szolgáltató szervek - intézmények közötti közvetítő funkciót.
Fontos ismerni annak a közösségnek a drogfogyasztási szokásait, amelynek tagja az illető
kliens. A közösség elvárásai a kezelés céljait is meghatározhatják.
A kezelés kimenetelét már a klienssel való első találkozás is befolyásolja. Nagy
körültekintéssel kell végezni az első interjút, ami meghatározza az együttműködés alaphangulatát.
A hatékony kezelés érdekében a klienssel való találkozásokkor szem előtt kell tartani:
 A klienssel szemben tiszteletet kell tanúsítani, a konfrontációt elkerülni, nem autoriter módon
közeledni, tölcsér módszerrel közelíteni a drog problémához, megkérdezni a konkrét
körülményeket, empátiával figyelni, stb.

75
 Nem mindig a problémás személy jelentkezik. Ha ő is eljön, személyesen kell megszólítani:
„most az ön változatát szeretném hallani”, érzékeltetni kell, hogy fontos számunkra az ő
verziója. Ez csökkentheti a gyanakvást, biztonságot sugall.
 Segíteni kell az egyént, hogy tisztán lássa saját problémáját, kiadja érzéseit.
 Fontos megismerni a kliens hozzáállása saját problémájához: aggódik-e miatta, voltak-e
leszokási kísérletei, akar-e változni, stb.?
 Fel kell mérni motivációját, kooperatív készségét.
 Meg kell vizsgálni önmagához és másokhoz való viszonyát. Fontos adatokat szolgáltat az
énkép vizsgálat: sikerek és kudarcok; hogyan értékeli a szociális környezet verbális és nem
verbális visszajelzéseit; hogyan hasonlítja magát azonos státuszú társaihoz, hogyan vélekedik
szociális szerepéről, milyen az önelfogása, önértékelése, stb. Fel kell mérni az
énképtorzulásainak különböző vetületeit:
- Testkép, például: elégedetlenség, önmaga elutasítása,
- Morális, például: igen magas mérce önmaga számára,
- Individuális, például: önérvényesítési törekvéseiben gátolt, nem képes képességei szerint
teljesíteni,
- Szociális, például: szüksége van a szubkultúrához csapódáshoz, ahol a másságot
értékelik,
- Családi, például: a gyermek olyannak látja magát, amilyennek a szülei lehetővé teszik,
a ráfigyelés hiánya negatív énképet eredményez.
 Meg kell ismerni:
- általános állapotát, (például krízisben van-e személyisége: meséltetni kell élet
eseményeiről, közelmúltbeli élményeikről.)
- életvitelét (otthoni, tevékenységek, munkahelyi pl. hiányzások)
- egészségi állapotát: energia szegénység, mellkasi szorítás, alvászavar, fejfájás,
kézremegés, orrfolyás, szabálytalan szívritmus, hányinger, fogyás, szexuális
érdeklődés elvesztése)
- pszichiátriai tüneteit, (fontos a serdülő kor után jelentkező epilepsziád roham)
- törvénnyel kapcsolatos problémáit
 Fel kell tárni azokat a viselkedésbeli jellemzőket, (Döme 1996) amelyek elősegítik a
dependenciát:
- Nem dönt alapos tanács nélkül,
- Döntéseit átengedi másoknak, pl. hol éljen, dolgozzon
- Fél az elutasítástól, ezért mindennel egyetért
- Nem kezdeményez,
- Kellemetlen és megalázó dolgokat is vállal,
- Egyedül kiszolgáltatottan érzi magát,
- Kifosztottnak érzi magát, ha szoros kapcsolatai megszűnnek,
- Kritikától és elutasítástól megsértődik.
 Pontos képet kell alkotni a droggal való kapcsolatáról: mikor kezdte, használati gyakoriság,
szokások,
 Adatokat kell gyűjteni családjára vonatkozóan: gyógyszer-, szerhasználat, bűnöző viselkedése
a család más tagjainál, stb.

A szenvedélybetegek kezelése több lépcsős, lényege a pszichés, szociális, biológiai

vonatkozások együttes szemlélete:
 Szomatikus kezelés: a szervezet méregtelenítése és egyes szervek túlműködésének
normalizálása;
 Pszichoterápia: a személyiség, az identitás erősítése, valamint a viselkedési tünetek
megszüntetése, egyéni és csoportos terápiák segítségével.

76
  Szocioterápia: anyagi helyzet, munkaügyi, jogi, rendőrségi kérdések intézése. Ide
tartozhat a munkaterápia is a munkaképesség visszaszerzése érdekében.
 Utókezelés: főleg egyházak, klubok, önsegítő csoportok keretében történhet.
A beavatkozások azoktól a követelményektől függnek, melyek az illető egyén helyzetét
meghatározzák (a személy egészségi állapota, a drog karrier stádiuma stb.).
A felépülés időigényes és lépcsőzetesen valósul meg. (Rácz 2000, 137) Ennek szakaszai:
1. A változásra való elszánás előtti állapot: nem érzékeli a droghasználat negatív
hatásait. Nem érzi magát betegnek vagy függőnek. Egyelőre csak a környezetének van
kifogása a drogozással szemben. A változásnak ellenáll. Szórványos tüneteket észlel,
de ezeket nem köti össze a szerhasználattal. Erre kell felhívni a figyelmét.
2. Az elszánás szakasza: ambivalencia jellemzi. Még nem igazán akar lemondani a
drogról. Megerősíteni a változás szándékát és ez önmagáért történjen. Érvelni kell a
változás mellett.
3. Előkészületi stádium: pontosan tudja, hogy a drognak több a hátránya, mint az előnye.
Abban kell segíteni, hogy célokat fogalmazzon meg magának, hogy kapcsolatait
rendezze. Ismertetni kell, hogy mire várhat a leszokás útján, milyen nehézségei
lesznek.
4. Akció fázisa: korházban vagy ambuláns kezelés mellett neki fog a leszokásnak.
Erősíteni kell a leszokási szándékát és felkészíteni az elvonási tünetek elviselésére.
5. A fenntartás stádiuma: ekkor már vagy abbahagyta vagy mérsékelte a fogyasztást. A
visszaesés többször előfordulhat. Szükség van az után gondozásra, a szermentes
élethez szükséges készségek megtanítására. A személyes sérülékenység
csökkentésére. Családba, közösségbe való visszahelyezésére. A problémákat fel kell
ismertetni, de ő kell megfogalmazza, kimondja ezeket. Fontos az együttérzés. Kerülni
kell az összeütközést. Ha ellenállás tapasztalható szempontot kell váltani. Erősíteni
kell a változás sikerességébe vetett hitet. Meg kell beszélni a drogozás, illetve a drog
mentesség előnyeit és hátrányait. Azonosítani kell a visszaesés nagy kockázati
helyzeteit: érzések, gondolatok, helyzetek, személyek, stb. Figyelmeztetni kell, hogy a
visszaesés helyzeteit kerülje. Fontos a drogozást kiváltó gondolati sablonok leállítása
és pozitívbe fordítása. Például, le kell állítani az effajta gondolatokat: Csak azért
vagyok ma józan, mert nem volt pénzem az ivásra. Magam juttattam ide magam, most
már minden mindegy. Nem érdemlem meg, hogy éljek.
A minimum három hónapot felölelő kezelések kezdenek eredményesek lenni. Nem
mindig sikeres az első próbálkozás, de a kezelések hosszú távon összeadódó pozitív hatást
fejtenek ki.
A kezelés a drogos egész élettevékenységére ki kell terjedjen. Több területen dolgozó
szakember együttes munkája kell legyen.
 A drogmentesség elérése, a visszaesés megelőzése és fenntartása, a szermentes életstílus
kialakítása.
 A teljes élet biztosítása, melynek elemei: a személyes hatékonyság, az egészség, a
járulékos tünetek megszüntetése. Lehetőséget teremteni az alapvető szükségletek
kielégítésére.
 Társas létének rendezése: család, barátok, stb.
 Tevékenységi körének visszaállítása, a megélhetés biztosítása: iskola, munkahely,

77
Az 1. Részmodul témazáró összefoglalása:

A szenvedélybetegekkel végzett munka elsődleges feltétele a beteggel és a

családdal való együttműködés megnyerése, a betegségtudat és a változás igényének
kialakítása, valamint a kóros külső körülmények megváltoztatása.
A kezelés hosszadalmas, költséges ezért a drogpolitika két lehetőséggel számol:
leszokás, és ártalom csökkentés.
Ártalomcsökkentés a mértéktartó kábítószer fogyasztásra való áttérés, mert a
drogos vagy nem akar vagy nem tud leszokni. Ilyen intézkedés a tűcsere program, a
methadon kezelés, stb.
Meghatározó a kliensek felé sugárzó attitűd, ami azt sugallja, hogy teljes értékű
embernek tartják őket, bizalmat előlegeznek nekik, el tudják fogadni és pozitív érzelmi
viszonyulással övezik őket. Az a segítő, aki ezen a téren akar dolgozni, az egészséges
életmódra vonatkozó gazdag információkkal, valamint ezek átadási készségével kell
rendelkezzen.
A munkában a rendszerszemléletet kell érvényesíteni, megvalósítva az: egyén - család
- helyi közösség - szolgáltató szervek - intézmények közötti közvetítő funkciót.
A szenvedélybetegek kezelése több lépcsős, lényege a pszichés, szociális, biológiai
vonatkozások együttes szemlélete:
 Szomatikus kezelés: a szervezet méregtelenítése és egyes szervek
túlműködésének normalizálása;
 Pszichoterápia: a személyiség, az identitás erősítése, valamint a viselkedési
tünetek megszüntetése, egyéni és csoportos terápiák segítségével.
 Szocioterápia: anyagi helyzet, munkaügyi, jogi, rendőrségi kérdések intézése.
Ide tartozhat a munkaterápia is a munkaképesség visszaszerzése érdekében.
 Utókezelés: főleg egyházak, klubok, önsegítő csoportok keretében történhet.

Az 1. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. A kezelés során mi jellemzi a szociális munkás kliens iránti attitüdjét?

2. Milyen kérdésekre térnél ki az első interjú alkalmából?

3. Melyek a változásra (leszokás) való felkészülés szakaszai?

Az 1. Részmodul témazáró feladata:

1. Készítsd el a szenvedélybetegek adatait összegző személyilap tervét.

78
 2. A szerfüggőkkel való segítő munka szakaszai:

A segítő munka első lépése a szerződés megkötése, amihez „pontosan kell tudni, hogy mit
akarunk megváltoztatni, a kommunikációs folyamatot, a családszerkezetet, (dominancia
viszonyokat és szerepeket), a családtagok világnézetét, vagy a családi mitológiák revideálását”
tűzzük célunkul. (Rácz 1995, 36.) Információkkal kell rendelkezni a kezelési célokkal
kapcsolatban is. Ismerni kell a szociális kapcsolatok és támaszok javításának lehetőségeit, a
változás indokait, és az alternatív tevékenységek perspektíváit. Ki kell térni a szerződés
megszegésének feltételeire is. Egyeztetni kell a kliens céljait és azokat, amelyeket felvállal a
kezelő.
A munka menetére nézve javasolt első lépés az információ gyűjtés, ami főleg a kliens
kezelésre való motivációját akarja felderíteni és képet alkot az egyén általános állapotáról. A
kezelés szempontjából fontosak az életkörülmények, élettörténet, családi háttér, betegség,
törvénnyel való viszonya. Mi indította arra, hogy lemondjon a drogról. Kire számíthat ebben az
erőfeszítésben.
A vizsgálatok orvosi, pszichológiai adatait a kliens saját állapotának és változási esélyeinek
önmegítélése kell kiegészítse. Az életkörülmények feltárását szociális munkás végezheti.
Második lépésben az állapot értékelésére kell törekedni, figyelembe véve a tüneteket és ezek
okait. Ennek alapján lehetséges a diagnózis alkotás, melynek során a drogfogyasztás
jellemzőiből kell kiindulni: a használt drog fajtája, az alkalmazás módja, a beszerzés
körülményei, a függőség mértéke. Ezt követi a drogozás miatti családi, iskolai, jogi problémák
felmérése. Előre el kell tervezni, hogy milyen más specialistát kell bevonni a kezelésbe. Számolni
kell a várható nehézségekkel is az elvonási tünetek, a visszaesési lehetőség, az egyéni és családi
erősségek-gyengeségek szintjén, valamint azzal, hogy az érintettek mennyire tudnak megküzdeni
a nehézségekkel.
A szerződés megkötése előtt tisztázni kell a kliens erősségeit illetve gyenge pontjait. A kliens
részéről jövő visszajelzések lehetőséget adnak arra, hogy a kliens vállalásokat tegyen és
kérdéseket fogalmazzon meg. A segítő reagálásai ajánlásokat kell tartalmazzanak a kliens
számára. A szerződésben benne kell lennie a segítő folyamat kereteinek, az elvárásoknak és
céloknak. A folyamatban a segítő kétszer kell döntsön: először, amikor a drogos segítségért fordul
és a terapeuta fogadja; másodszor az első két szakasz után, az információk birtokában kell
eldönteni, hogy a kliens megfelel-e az illető terápiás formának.
Kezdeti fázisban a drogfüggést nehéz felismerni. A páciens általában ellenséges, nem
kooperatív. Ettől függetlenül az első beszélgetés is terápiás jellegű kell legyen. ( Rácz 1995, 9.).
Jellegét megadja az aktív hallgatás, a következetes tükrözések, a biztonság, a titoktartás, a nyílt
konfrontáció elkerülése, a páciens érzéseinek elismerése és a bátorítás. Az interjú sikerességét
elősegíti, ha a lényegi problémához közeledve az un. „tölcsér ” módszert használják, (például,
kérdéseinkben a társadalmilag elfogadott, vagy könnyű drogok felől közeledünk a kemények
felé).
Fontos feltárni a drogozás történetét. Meg kell állapítani a drogvisszaélés és a páciens
jelenbeli vagy múltbeli problémái közötti összefüggést. Arra is kell figyelni, hogy a páciens mit
tart problémának, a drogozást vagy más orvosi ill. szociológiai nehézséggel jelentkezik. Az sem
mellékes, hogy milyen a kliens drogozáshoz való hozzáállása: zavarja-e őt?, aggódik-e miatta?,
voltak-e leszokási kísérletei?, miért jelentkezett segítségért, hogy került kapcsolatba a segítővel?
Mindebből kezelési motivációjára lehet következtetni.
A klienst a családi rendszer tagjaként kell vizsgálni, ami azt is jelenti, hogy tisztában kell
lenni a többi családtag drog, alkohol fogyasztásával is.
A család anyagi helyzetének, a házastársi problémáknak, a gyermekekhez való viszonynak, a
gyermekek problémáinak, a teljesítmények ismerete hozzá segít a helyzet jobb megértéséhez.
Következő lépésként a cselekvési terv kigondolásán és a viselkedés megváltoztatásán kell
dolgozni.

79
 Amennyiben fennáll a fizikai függőség a beavatkozás a detoxikálással kezdődik.
1. Szomatikus kezelés: lényege, hogy a szer bevitelét a szervezetbe fokozatosan csökkentik,
vagy valamivel helyettesítik. Folyamatosan ügyelnek a szervezet állóképességének biztosítására.
A detoxikációt ami hónapokig is eltarthat a célnak megfelelő intézetekben, ambulanciákon
végzik.
A metadon ambulancián történik a heroint vagy más morfinszerű drogot használók
detoxikálása, illetve orális szubsztitutív kezelése metadonnal. A kezelés koncepcióját tekintve
elkülöníthető a metabolikus és a pszichoterápiás modell.
Az első szerint a drogozás orvosi probléma és kémiai úton gyógyítható, a metadon a
cukorbetegek inzulinjához hasonló szerepet tölt be. Az absztinencia nem a leglényegesebb cél.
A pszichoterápiás program a drogozást emocionális problémának tartja, a metadon csak
adjuváns szerepet játszik. A terápia célja az absztinencia.
A detoxikációs fázist megkönnyíti és a megvonási tünetek okozta kínokat enyhíti a
metadon, a LAAM vagy a Darvon-N injekció ill. tabletta. Ezek a szerek visszafordítják a
heroin okozta változásokat és blokkolják a drog utáni ellenállhatatlan vágyat. Az említett
szerek viszont maguk is addiktívak és használatuk ugyanazokkal a veszélyekkel járhat,
mint a heroiné, túladagolhatók és bekerülhetnek az utca drogforgalmába. Sajnos, a
detoxikációs kezelés után az „ex-heroinista” pszichikailag ugyanúgy szenvedni fog a drog utáni
vágytól, mint a kezelés nélküli. Állandó krízis-intervenció és felügyelet nélkül nagy
valószínűséggel újra visszatér a heroinhoz. Sok narkós a költségei csökkentése érdekében
rendszeresen aláveti magát a detoxikációs kezelésnek, hogy azután ugyanolyan
rendszerességgel visszatérjen a drog használatához.
Kezdetben úgy gondolták, hogy kezdetben nagy metadon - dózisokat kell adni
a páciensnek majd az adagot folyamatosan csökkentve a szerhasználat teljesen megszüntethető.
Ez az elképzelés, az addikció természetének figyelmen kívül hagyásán alapul. Ma a metadon -
kúrát életre szóló kezelésnek tekintik. A heroinista érthető módon óvakodik a saját
problémáját egy ismeretlen másikra elcserélni csak azért, hogy legális narkósnak tudhassa magát.
Tény, hogy a metadon használata megelőzi azt, hogy a narkós betörés és rablás úján szerezze
meg a túléléshez szükséges heroinját. Azonban naponta kell jelentkeznie a klinikán, hogy
beszámoljon és, hogy megkapja napi adagját, ellenkező esetben fellépnek a megvonási tünetek.
Drogmentes ambulancia: Itt a drogos a szakemberekkel együtt értékelni tudja szociális
helyzetét és pszichés állapotát. Ha szükséges intenzívebb kezelési formák felé irányítják.
A drog ambulanciák fajtái a „nyiss be” centrumoktól a strukturált programokkal
rendelkező formákig működnek.
2. A pszichoterápia kiegészíti a szomatikus kezelést. Gyógyító kapcsolatot jelent. A kezelt le
kell mondjon a drogos identitásról, új szerepeket és státuszt kell vállalnia. A munka történhet
egyéni és csoportos formában. Pszichoterápiát nem végzünk droghatás alatt levő klienssel.

A drogosokkal egyéni terápiát folytatni nagyon nehéz. Hoyer Mária szerint (in Rácz 2000,
163) a fő problémát a drogosok esetében a következők jelenti:
- Nem képesek szavakba önteni érzéseiket
- Nincs folyamatosság érzésük és rossz az idő észlelésük
- Állandó hiányérzetet élnek meg
- Előbb cselekszenek mint gondolkodnak.
Minden fajtával próbálkoztak, de elfogadható eredményeket főleg a csoportterápiák és a
családterápia adott. A drogosokkal folytatott terápia sajátosságait illetően Rácz J.(1995) a
következőket tartja a leglényegesebbeknek:
 A probléma tisztázása: a páciens saját szavaival elmondja a történetet és az ezzel
kapcsolatos érzéseit. Azután a segítővel együtt próbálják átfogalmazni a problémát,
addig amíg a páciens elégedett lesz vele. Ha sok a probléma egyet ki kell választani
kezdetnek.

80
  Megoldás keresése: a segítő megnevezteti a probléma megoldási lehetőségeit és
kiegészíti az alternatívákat. Szét kell választani a probléma lényeges és lényegtelen
oldalait. Segíteni kell a kliensnek abban, hogy tudja eldönteni, hogy milyen
információkra van még szüksége a megoldáshoz.
 Döntéshozás: meg kell keresni, hogy a probléma mely részei megváltoztathatóak és
melyeket kell elfogadni, mert megváltoztathatatlanok. Nagy döntéseket krízis ideje
alatt nem szabad hozatni. A haladást időnként ki kell értékelni.
 Környezetével való viszonyának rendezése: Az érdekelt felek meghallgatása, ki hogyan
szeretné megoldani a helyzetet, kinek mi lenne jó. Segíteni kell az egyezség létrejöttét
a kliens és családja között, ki mit áldoz és miért…. Gondolni kell arra is, hogy mi lesz
ha megszegik az egyezséget. A terapeutának sohasem szabad feladni, minden haladást
kell értékelni. A teljes absztinencia csak távlati cél lehet.
A módszerspecifikus terápiákon kívül jó eredményekhez vezethet a konzultációs
folyamat is. Ennek célja: (Rácz 1995, 37.)
 A kommunikáció segítése: pl. a családi problémák megoldásában. A folyamat elemei:
megtanítani, hogy a család tagjai hogyan beszélhetnek egymással, az aktív figyelem
gyakorlása, a pozitív megjegyzések, dicséretek megtanítása, a szemrehányások
csökkentés, stb. Főleg az anyával és a család nőtagjaival való kommunikációs viszony
átalakítására kell törekedni. Olyan strukturális változásokat kell létrehozni, amelyek
fölöslegessé teszik a tünetviselkedés fenntartását.
 A változásra való képességbe vetett bizalom kialakítása a kis eredmények dicséretén
keresztül.
 A változás indokainak tisztázása: tudatosítani kell és ki kell mondatni, hogy a kliens
miért igényli a drogozás abbahagyását, (például, hogy párkapcsolata megmaradjon,
egészségesebb legyen, stb.).
 Fontos tisztázni, hogy milyen erőforrásokra építhetünk a kezelésben és melyek a
változást szükségessé tevő okok. Ilyenek lehetnek: a társas kapcsolatok, alternatív
tevékenységek, karrier, stb.
 A droghasználattal szembeni alternatívák megtalálása. A lehetséges tevékenységek
listáját a pácienssel együtt állapítja meg a segítő. Napra lebontott feladatokat is lehet
adni vagy ötleteket nyújtani különböző helyzetekhez. (például sétáljon 1 órát, igyon
egy csésze teát, ha nyugtalannak érzi magát, stb.).
 Fel kell térképezni azokat a kockázatos helyzeteket és hangulatokat, amelyek a
múltban visszacsúszáshoz vezettek: bizonyos személyek társasága, tétlenség,
konfliktusok. Ezekre fel kell készülni.
A pszichoterápia időlegesen pótolhatja azt a hiányt, amit a drog elvonás okozott.
3. Szocioterápia: Célja a szociális támasz és kapcsolatok kiépítése: rokonok, barátok, drogosok,
papok, önkéntesek megnyerése. Egyaránt fontos a küzdőképes személyiség és a veszélyeztető
tényezőktől mentesített környezet biztosítása.

A drogoktól való megszabadulást illetően létezik egy olyan elképzelés is, ami a drogok
legalizálását jelentené. A megoldást a drog orvosi receptre történő árusításának
engedélyezésében és ingyenes kezelőállomások létesítésében látták. A módszert Angliában 1924-
ben alkalmazni kezdték. Minden regisztrált ópiát-fogyasztó receptet kapott az általa választott
szerre. A napi adag így néhány penny-ért beszerezhető volt. Az intézkedéstől a feketepiac
megszűnését várták. A rendelkezést pozitív hatások követték. A kábítószerekkel kapcsolatos
bűnözés jelentős mértékben csökkent. A drogos „újoncok” száma is visszaesett, mert a heroin
elvesztette a vé1t „bűverejét” és nem lévén jövedelmező az árusítása, a feketepiaci
forgalmazók által kifejtett nyomás is kisebb lett. Mivel a rendőrségnek csak néhány
nem regisztrált narkóssal kellett foglalkoznia, ideje nagy részét a hamis receptek használóinak
leleplezésére fordíthatta. Ily módon a narkósok társadalma minimális szinten volt tartható. A brit
81
rendszer hatékonysága körül még ma is ádáz viták folynak. Az A.E.Á. kormánya is
többféleképpen próbálkozott küzdeni a heroin ellen. Megkísérelte a török máktermesztőket
pénzzel rávenni arra, hogy hagyjanak fel a termeléssel. A vietnami veteránoknak pedig
rehabilitációs kezelést, a börtönbe zárt narkósoknak metadon - kúrát és drogmentes programokat
ajánlott. Ezen a módon az alvilág befolyása csökkent és enyhült a narkósok kihasználásának
gyakorlata.
Más elképzelések szerint „megoldást” a börtön jelent, amely azon az elvi alapon nyugszik,hogy a
bezárás és a kényszerű absztinencia valamilyen módon csodát tesz a narkóssal. Az
effajta elrettentő kezelés azonban nem működik, mert a börtönök jórészében virágzik a kábítószer
kereskedelem az őrök, a látogatók és a bentlakók közreműködésével. Amikor pedig az „ex-
heroinista” kiszabadul, a posztaddikciós szindróma (szorongás, nyugtalanság, depresszió) miatt
azonnal rohan a régi helyekre, a régi barátért, a heroinért.

Utánkövetés és utógondozás:

Az ambulanciáról kikerülő klienst nem szabad magára hagyni. Folyamatos felügyelet és

kapcsolattartás szükséges, különösen a leszokás első félévében. Minden visszaesésnél
krízisintervenciót kell alkalmazni. Ahhoz, hogy a krízis helyzetek elkerülhetőek legyenek
utánkövetésre és utógondozásra van szükség.
Az utógondozás több láncszemből áll össze ( Rácz 1995, 39-40.):
a. társas támogató rendszerek,
b. foglalkozás, munkavégzés,
c. szabadidős tevékenységek,
d. viselkedési készségek megtanulása,
e. bentlakásos elhelyezés,
f. személyre szóló pártfogórendszer.

A terápiás közösségek (TK) biztosítják ezeknek a tényezőknek az együttes érvényesülését. A

terápiás közösségek közös vonása a hirtelen és teljes drogelvonás, a teljes absztinenciára való
törekvés, kemény munka, pontos napirend, szigorú szabályozások és életfeltételek mellett.
A kezelési modell részei általában egy detoxikáló központ, bentlakásos kezelési
intézmény, rehabilitációval és utógondozással, valamint információs és diagnosztikai központ. A
TK-k szigorú de védelmező környezetet teremtenek a narkósnak, aki gyakran a
bebörtönzéstől való félelmében veteti fel magát ezekbe a csoportokba. A Phoenix House, a
Daytop, a Synanon és más közösségek azon fáradoznak, hogy teljesen drogmentes
életmódra tanítsák a csoport tagjait. Ennek érdekében a helyes táplálkozás módszereit oktatják,
szakmai képzést folytatnak és maradandó személyes élményeket próbálnak nyújtani
különböző pszichoterápiák segítségével. A terápiás közösségeket rendszerint „ex-narkósok”
vezetik, mert feltételezhető, hogy csak őket respektálják, kábítószeres múltjuk miatt. Léteznek
azonban szakemberek által vezetett központok is, például a Monar.
Az ex-narkósok gyakran tartanak előadásokat iskolákban és egyházi csoportokban, ahol
saját gyógyulásuk történetét mesélik el, bizonyítandó, hogy ezek a közösségek sikeresek. Ám
az ő történeteik is azt igazolják, hogy a probléma lényege változatlan: csak azok a narkósok
tekinthetők gyógyultnak, akik a közösségen belül maradnak, állandó nyomás alatt. A visszaesési
arányok azoknál, akik elhagyják a csoportot ugyanolyanok, mint bármely más kezelési
típusnál.
Az első TK a Synanon volt, amely 1958-ban Santa Monicában (AEÁ) létesült. Alapítója
Charles Dedrich, egy volt alkoholista, aki az Anonim Alkoholisták (AA) módszereit próbálta
meg alkalmazni drogfogyasztóknál. Koncepciója, hogy a drogabúzus nem betegség, hanem belső
érzelmi rendellenesség vagy éretlenség. Szerinte a drogos a stressz helyzetek leküzdésének új
módszereit kell megtanulja. A Synanon közösségekben encounter csoportterápiát (a tagok közötti

82
konfrontációra épül) és miliőterápiát (kontrollált terápiás közösség) alkalmaztak. Így a negatív
kortárscsoport-alapú identitást pozitív váltja fel. A drogos felismeri gyengeségeit és hiányzó
érettségét, majd új készségeket tanul meg. A tanulás elősegítése érdekében a szociális
jutalmazást és büntetést szigorúan alkalmazzák. A jelentkezőket szelektálják, várakozási idő után
veszik fel. A belépés után izolációs fázis (90 nap) következik. Ez alatt a drogos minden külső
kapcsolatát fel kel számolja. Ebben az időszakban 75% távozik. A bennmaradásban segít, és
fontos támogató erő a közösségi érzés.
Ezen közösségek negatívuma, hogy nem fektetnek hangsúlyt a társadalomba való
visszatérésre, amelyet elítélnek és korruptnak tartnak.
A Synanon kritikájából kiindulva és a lényegi meggondolásokat megőrizve
megalapították a Daytop-ot. Nagy figyelmet fordítanak a kikerülésre való felkészítésre.
A Minnesota kezelési modell (M.M.) ötlete az 1940–es évek végén született meg, szintén
Amerikában. Ez a modell a kábítószer-fogyasztók és alkoholfüggők gyógyításának egységes
szemléletét képviseli. 70%-os a hatékonyság mutatója, ami igen jónak számít. Az M.M. arra a
meggyőződésre épül, hogy a kábítószer használok és az alkoholfüggők megváltoztathatják
hiedelmeiket, beállítódásukat és viselkedésüket. Sajátos betegség koncepciót dolgozott ki,
melynek központi eleme a kontrolvesztés megléte, majd ennek ellensúlyozása. A kezelés célja:
minden hangulatot befolyásoló anyagtól való tartózkodás és az életstílus megváltoztatása.
A bemutatott kezelési modellek hatékonysága nemcsak a rendszer tökéletességétől,
hanem a kliens személyiségének érettségétől, épségétől, belső motivációjától, a változni akarás
igényétől függ.
A siker kulcsa, abban áll, hogy a gyógyulni vágyó átmenjen a terápiás lánc minden
láncszemén, az utógondozással bezárólag.

A 2. Részmodul témazáró összefoglalása:

A segítő munka első lépése a szerződés megkötése, amihez „pontosan kell tudni,
hogy mit akarunk megváltoztatni, a kommunikációs folyamatot, a családszerkezetet,
(dominancia viszonyokat és szerepeket), a családtagok világnézetét, vagy a családi
mitológiák revideálását” tűzzük célunkul. (Rácz 1995, 36.) Információkkal kell
rendelkezni a kezelési célokkal kapcsolatban is. Ismerni kell a szociális kapcsolatok és
támaszok javításának lehetőségeit, a változás indokait, és az alternatív tevékenységek
perspektíváit. Ki kell térni a szerződés megszegésének feltételeire is. Egyeztetni kell a
kliens céljait és azokat, amelyeket felvállal a kezelő.
A kezelés több szinten folyik: medikális, pszichológiai és szocioterápia.

A 2. Részmodul ellenőrző kérdései:

1. Melyek a felépülés szakaszai?

2. Milyen láncszemekből áll a terápiás lánc?

3. Milyen terápiás modelleket és intézmény típusokat ismersz?

A 2. Részmodul témazáró feladat:

1. Tervezd meg egy terápiás közösség életének egy napját. Készíts napirendet.

83
A IV. Modul témazáró összefoglalása:

A szerfüggőkkel való munka elsődleges célja, hogy újból megtanuljanak élni. A terápiás
célokat együtt kell megfogalmazni. A változásra való motivációt állandóan erősíteni kell. Ehhez
hozzátartozik a saját felelősség vállalása. A fejlődési folyamat legalább egy évet vesz igénybe.

A terápiás lánc elemei:

utógondozás

speciális terápiás
intézet

klinika

Tanácsadó
központ

A kezelés során tudatában kell lennünk annak, hogy az esetek többségében bármilyen jól
halad is a terápia és sikerül elérni az absztinenciát, a visszaesés esélye fennáll, akár még több év
elteltével is.
A viselkedési addikciók mindegyikének esetében kimutatták a szerotonin rendszer
funkciózavarát, ezért a szerotonin visszavételt gátló antidepresszánsokkal lehet hatékonyan
kezelni. Ezt kell kiegészítse a pszichoterápia.

A IV. Modul ellenőrző kérdései:

1. Milyen területeket kell felöleljen az utógondozás?

2. Melyek azok a tulajdonságaid, készségeid, amelyek segítenének a

szenvedélybetegekkel való munkában, és melyek a korlátaid?

A IV. Modul témazáró feladat:

1. Írd le, hogy és kik számára szerveznél meg egy önsegítő csoportot.

84
ZÁRÓ GONDOLATOK

A tananyag négy modulra van felosztva. Az almodulok végén kérdések és feladatok szerepelnek.
Az ellenőrzés minden modul áttanulmányozása után történik. Az ellenőrző kérdéseket az illető
modul keretén belül megfogalmazott kérdések közül választjuk ki.

SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK
elméleti keret

A MEGELŐZÉS tana
LEHETŐSÉGEI nyagt GYÓGYÍTÁS ÉS
UTÓKEZELÉS

SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK
típusai

Kérdésekkel a tantárgygazdához lehet fordulni: e.albert.lorincz@gmx.net

85
FELHASZNÁLT IRODALOM

ALBERT-LŐRINCZ, E., (1998) Carcea, M., Prevenirea dezadaptării şcolare, Editura, Cermi,
Iaşi.
ALBERT-LŐRINCZ, E., (1999), Adolescentul dezadaptat, KOMP-Press, Cluj.
ALBERT-LŐRINCZ, E.,szerk.( 2003), Fekete éden, Ed. Scientia, Cluj
ANDREY, B., LE MEN, J., (1968.), Les formes de l'inadaptation, dans Les cahiers de l'enfance
inadapté, nr. 5.
ANDORKA, R., BUDA, B., CSEH-SZOMBATHY, L., (1974), A deviáns viselkedés
szociológiája, Gondolat Könyvkiadó, Budapest.
BÁCSKAI, E., GEREVICH, J., (1997), Ifjúság és drogfogyasztás, Drogmegelőzési Módszertani
Központ és Ambulancia, Budapest
BÁLINT, I.,( 1981), szerkesztésében: Válogatás a nemzetközi alkohológiai szakirodalomból,
Medicina.
BLACK, C., (1979), Children of alcoholics, In: Alcohol, Health, and Research World 1979/4.
BOGDAN, T., (1979), Contribuţia psihologiei la prevenirea actelor de devianţă din rândurile
tinerilor, Colectivul Naţional de Psihologie, Bucureşti.
BUDA, B., (1988), Az alkoholizmus és a drogproblémák kutatásának, megelőzésének és
kezelésének világhelyzete napjainkban, in rev. Alkohológia, nr.4
BUDA, B., (1994), Mentálhigiéné, Animula, Budapest.
BUDA, B.,( 1995), Szenvedélyeink, Sub Rosa Kd., Bp.
BUDA, B., (1992), Az alkohológia távlatai, Budapest, 1992
CAMPBELL, R., (1988), Your child and drugs, SP Publication, Inc., Colorado 80918 U.S.A.
CAMPBELL, R., (1999), Óvjuk őket! Gyermekeink kábítószer veszélyben, Harmat kiadó,
Budapest
CAPLAN, G.,(1963), Opportunities for scool psychologists in the primary prevention of mental
discorders in children, Mental Hygiene 47, 525-539.
CAPLAN, G., GRUNEBAUM, H., (1992), Az elsődleges megelőzés perspektívái, în rev.,
Drogproblémák nr.2.
CORK, R.,M., (1969), The forgotten childre. Toronto: Alcoholism and Drug Addiction
Rechearch Foundation
DEMETROVICS ZS. (2007), Az addiktológia alapjai, ELTE, Eötvös kd., Budapest
DEMETROVICS ZS., (2007), Drog, csalad, személyiség, L Harmattan, Budapest
DÖME, L., (1996), Személyiségzavarok, Csépfalvi Könyvkiadó, Psychoeducatio, Budapest
DRAGOMIRESCU,V.,( 1976), Psihosociologia comportamentului deviant, Edit., Ştiinţifică şi
Enciclopedică, Bucuresti
DUNĂREANU, I.D., (2000), Moartea Albă, Editura Academprint
FERENCZI, Z., (2001), Drog és vallás, A Magyarországi Református Egyház Kálvin János
Kiadója, Bp.
FERENCZI Z., (2003), Drogprevenció, pedagógus, iskola, ELTE Eötvös kd., Budapest
FINE, E., (1975), Observations of young children from alcoholic homes Philadelphia: West
Philadelphia Community Mental Health Consortium
GEREVICH, J.,- szerk., (1987), Drogproblémák I-VI., Budapest.
GONET, L., (1992), Adolescents, droques et toxicomanie, Chronique Social .
GYÖKÖSSY E., (1992), Magunkról magunknak, Kálvin kiadó, Budapet.
HAMILTON,N.G., (1996), Tárgykapcsolat-elmélet a gyakorlatban, Animula.
HÉZSER, G., (1991), A pásztori pszichológia, Kiadja a A Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya,
Budapest..
HORA, BRIAN, D., PLANT, MARTIN, A., eds. (1981), Alcohol and Work, Croom Helm,
London.
HORNEY, K., (1996), Personalitatea nevrotică a epocii noastre, Ed., I.R.I., Cluj.

86
ILLÉS, S., (1991), A szocializáció jelentésvilága, in Beilleszkedési zavarok, Tankönyvkiadó,
Budapest.
ILLYÉS, S., DARVAS, Á,. szerk. (1991), Beilleszkedési zavarok, Szöveggyűjtemény,
Tankönykiadó, Budapest
JOYCE, C.,R.,B.,( , 1973), Drogurile şi personalitatea în Orizonturi noi în psihologie, red. B.M.
Foss, Edit. Enciclopedică română, Bucureşti.
KAPÓCS, I., MAÁR, M., SZABADKA, P., (szerk.), Ifjú-kor, Pax Vobis, Gödölő
KELEMEN, G., (1993), A kóros játékszenvedély pszichológiája, és kezelése,
Szenvedélybetegségek, 2:324-332.
KERNBERG, O., F., (1993), Bordeline szindróma és patológiás nárcizmus, Kapocs kiadó,
Budapest.
KÓSÁNÉ ORMAI V., MÜNNICH, I., (1985), Szocializációs zavarok beilleszkedési nehézségek,
Tankönyvkiadó, Budapest.
KÓSÁNÉ ORMAI, V., (1979), A szociálisan inadaptált tanulók megismerése és pedagógiai
pszichológiai jellemzése, Pedagógiai Szemle, 1979.1. 56-65.
KÓSÁNÉ ORMAI V., (1989), Beilleszkedési nehézségek és az iskola, Tankönyvkiadó,
Budapest.
KOPP, M:, FÓRIS, N., (1999), A szorongás kognitív viselkedésterápiája, Végeken sorozt,
Budapest
KURDICS, M., (1996), A kábítószer itt van testközelben, Zsiráf Kiadó.
LAPLANCHE J.,PONTALIS,J., (1994), A pszichoanalízis szótára, Akadémia kd. Bp.
LAUFER, M., (1975), Adolescent Disturbance and Breakdow, Penguin Books, Harmondworth,
Middlesex.
LEVENDEL, L., , Alkoholbetegek gyógykezelése és gondozása, Akadémiai Kiadó, Bp., 1987.
LEVENDEL, L., MEZEI, Á., (1972), Az alkoholista beteg személyisége, Akadémiai Kiadó,
Budapest.
LOSONCZI, Á., (1989), Ártó-védő társadalom, Közgazdasági és Jogi Kiadó Budapest.
MACQUET, C., (1994), Toxicomanies, Alienation ou style de vie, Ed. L Harmattan.
MURÁNYI-KOVÁCS, E., KABAINÉ HUSZKA, A., (1988), A gyerekkori és serdülőkori
személyiségzavarok pszichológiája, Tankönyvkiadó, Budapest.
MÜNNICH, I., MOKSONY F., szerk., ( 1994), Devianciák Magyarországon, Közélet Kiadó.
NAGY,G., LOVAS, P.,( 1985), A kábítószerek világa, Medicina Kiadó, Budapest.
NÉMETH, A., GEREVICH, J., (2000), Addikciók, Medicina Könyvkiadó Budapest
OLÁH, A., (1993), Szorongás, megküzdés, és megküzdési potenciál, Kandidátusi Disszertáció,
Budapest.
OZUNU, D., (1995), Psihopedagogia comportamentului normal şi deviant, Editura, Genesis,
Cluj,.
PAKSI B., DEMETROVICS Zs., (2003), A drogpreveniós gyakorlat megismerése, L Harmattan,
Budapest
PATAI, K., PETŐ, Z., (1993), Szenvedélybetegségek, Békéscsaba.
PARENT, P., GONNET, C., (1965), Les écoliers inadaptées, P.U.F., Paris.
POPPER P., HEGEDŰS, T., A., FEUER, M., LAJTI, R., GLAUBER, A., (1991), Beilleszkedési
zavarok korai felismerése gyermek és serdülőkorban, in Beilleszkedési nehézségek,
Tankönyvkiadó, Budapest.
RÁCZ, J.,szerk., (1995), Addiktológiai szöveggyüjtemény, HITE, Bpudapest.
RÁCZ, J., (1988), A drogfogyasztó magatartás, Medicina, Budapest.
RÁCZ, J.,szerk., (2000), A drogkérdésről őszintén, B+V Lap-és Könyvkiadó Kft., Bp.
RÁCZ, J.,( 1989), Ifjúsági szubkultórák és fiatalkori „devianciák”, Animula, Budapest.
RÁCZ, J., (1989), Iskolai mentálhigiénés programok, Irodalom ismertetése, Szakmai Forrás
Sorozat, Budapest.

87
RÁCZ, J., (1987), Marginális szubkultúrák tagjainak drogfogyasztása, in rev. Alkohológia,
nr.18., Budapest.
RÁCZ, J.,(2001), Prevenciós programok értékelése, ISM, Budapest
RĂDULESCU, S., M., BANCIU, D.,(1990), Introducere în sociologia delicvenţei juvenile,
Adolescenţa între normalitate şi devianţă, Ed., Medicală, Bucureşti.
ROBINSON, T.E., BERRIDGE, C.B., (1993): The Neural Basic of Drug Craving: An Incentive-
Semsitization Theory of Addiction. Brain Research Reviews 18, 247-291.
TULESCU, S., M., PITICARIU, M., (1989), Devianţă comportamentală şi boală psihică,
Sociologie şi Psihiatrie, Edit., Academiei RSR, Bucureşti.
SCOTT, R., (1972), A proposed framework for analyzing deviance as a property of social order,
in :Scott, R., Douglas, J., (eds): Theoretical perspectives on deviance. Basic Books,
Inc.New York, 9-35.
SERVAIS, E.,( 1988), Prévention drogues. Edit., LABOUR, Bruxelles.
SIPOS, K., (szerk), Drogmegelőzés az iskolában, Budapest, 1995.
STRĂCHINARU, I., (1969), Devierile de conduită la copii, E.D.P. Bucuresti.
SZŐNYI, G., (1991), Szocializáció-reszocializáció, in Beilleszkedési zavarok, Tankönyv kiadó,
Budapest.
TASCHNER, K-L., (2000), Kemény drogok, lágy drogok, Medicina, Bp.
ŢURCAŞ, S., (1991)Bomba drogurilor, Edit. Humanitas, Bucureşti.
VIKÁR, GY., Az ifjúkor válságai, Gondolat, Budapest, 198o.
VLAD, T., VLAD, C., (1978),Psihologia şi psihopatologia comportamentului, Editura Militara.
WATZLAWIK, P., şi colab., (1975), Changements, paradox, psychotherapie, Le seuil, Paris.
WINFRIED, H., (1993), Fordulópont a szenvedélybetegek kezelésében, Debrecen.
ZRINSZKY, L., (1981), Magatartásminták-azonosulás, Gondolat, Kiadó, Budapest.
ZSIDI, Z., (1995), A magatartászavaros fiatal, Nagykanizsa.
x x x. (2000), Ne veszítsd el a fejed, Műszaki kd., Budapest.
x x x Szöveggyűjtemény, (1989), Krízis, pszichoszomatika, alkoholizmus, narkománia,
Bpudapest.
x x x .( 1991), Tanári kézikönyv, Kábítószer megelőzés, Budapest.

I.

88