Zou Ji, Qi hercege magas, jóvágású férfi volt. Egy
reggel választékosan felöltözött, és hosszasan szemlélte magát a tükörben. – Ki az elegánsabb Xu herceg vagy én, Zou Ji? – kérdezte feleségét. – Te mindig elegáns vagy! Hogyan lehetne Xu herceget hozzád hasonlítani? – felelte az asszony. Mivel az északi városbeli Xu herceg nagy népszerűségnek örvendő, jóképű férfi hírében állt, Zou Ji nem hitt a feleségének, feltette a kérdést barátjának is. – Hogyan is lehetne Xu herceget hozzád hasonlítani? – kiáltott fel a barátja. Később bejött a herceghez az egyik pártfogoltja, s a herceg neki is feltette a kérdést. – Messzi földön te vagy a legelegánsabb! – hangzott a válasz. Xu herceg másnap magához hívatta Zou Jit, és találkozásukkor Zou Ji megállapította, hogy Xu sokkal elegánsabb, mint jómaga. Ismét hosszasan álldogált a tükör előtt, és meg kellett állapítania, hogy kettejük közül Xut illeti a babér. Éjszaka, az ágyában, elgondolkodott. “A feleségem azért mondta, hogy én vagyok az elegánsabb, mert elfogult A barátom azért, mert tart tőlem, a pártfogoltam pedig azért, mert valamit akar tőlem!”