Szent István Egyetem

Állatorvos-Tudományi Kar

Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai

Tanszék

A TAKARMÁNYVÁLTOZTATÁS HATÁSA AZ
ANYAGFORGALOMRA ÉS A TEJTERMELÉSRE EGY
TEJHASZNÚ TEHENÉSZETBEN

Készítette: Böjte Ágnes

Témavezető: Prof. Dr. Brydl Endre

2014
Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ................................................................................................................................ 4
2. Irodalmi áttekintés .................................................................................................................. 6
2. 1. A tejelő szarvasmarha anyagforgalma ................................................................................ 6
2. 1. 1. Az energiaforgalom ........................................................................................................ 6
2. 1. 2. A fehérjeforgalom ........................................................................................................... 8
2.1.3. A sav-bázis anyagcsere és zavarai .................................................................................... 9
2.1.4. Makroelem-forgalom ...................................................................................................... 11
2.1.4.1. A kalcium- és foszforforgalom .................................................................................... 11
2.1.4.2. A magnéziumforgalom ................................................................................................ 13
2.1.4.3. A nátrium- és káliumforgalom ..................................................................................... 13
2.1.5. Nyomelem-ellátottság ..................................................................................................... 14
2. 1. 5. 1. Cinkanyagcsere ......................................................................................................... 15
2. 1. 5. 2. Rézanyagcsere .......................................................................................................... 16
2. 1. 5. 3. Mangánanyagcsere ................................................................................................... 16
2. 1. 5. 4. Szelénanyagcsere ...................................................................................................... 17
2. 1. 6. A-vitamin és β-karotin ellátottság ................................................................................ 18
2. 2. A tejelő szarvasmarha takarmányozása ............................................................................ 19
2. 2. 1. A szárazonállók csoportja ............................................................................................. 20
2. 2. 1. 1. A szárazonállás első szakasza ................................................................................... 20
2. 2. 1. 2. A szárazonállás második, az előkészítés szakasza .................................................... 21
2. 2. 2. Az ellés utáni takarmányozás ....................................................................................... 22
2. 2. 2. 1. Az involúciós és a fogadócsoport ............................................................................. 22
2. 2. 2. 2. A tejtermelő csoport .................................................................................................. 25
3. Saját vizsgálatok ................................................................................................................... 27
3. 1. A vizsgálat helyszíne ........................................................................................................ 27
3. 2. A vizsgálat elrendezése ..................................................................................................... 27
3. 3. A vizsgálatok eredményeinek értékelése .......................................................................... 28
3. 3. 1. Előkészítős csoport ....................................................................................................... 28
3. 3. 2. Involúciós csoport ........................................................................................................ 32
3. 3. 3. Fogadócsoport .............................................................................................................. 35
3. 3. 4. Nagy tejtermelésű csoport ............................................................................................ 38

2
3. 4. Megvitatás ........................................................................................................................ 41
4. Összefoglalás ........................................................................................................................ 45
5. Summary .............................................................................................................................. 47
6. Mellékletek ........................................................................................................................... 49
7. Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................. 69
8. Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 70

3
1. Bevezetés

Az állattenyésztés Magyarországon az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment

keresztül. A II. világháború okozta károkat követően az állattenyésztés gyorsan talpra állt, az
állatállomány néhány év alatt, az 1950-es évek elejére létszámban és termelésben is elérte a
háború előtti szintet. Ezt követően az egyes állattenyésztési ágazatok fejlődése egymástól
eltérő mértékben alakult. A szarvasmarha ágazatra folyamatos állomány csökkenés volt
jellemző, ennek ellenére a tejelő tehenek óriási fajlagos termelésnövekedésének köszönhetően
a tejtermelésben csak kismértékű hanyatlás következett be. Napjainkban 2010 decembere óta
egy lassú növekedést figyelhetünk meg a szarvasmarha állományban. (1. táblázat)

1. táblázat: A szarvasmarha és tehén állomány 2014 júniusi alakulása (Forrás: KSH)

Szarvasmarha Ebből: tehén
Változás az Változás az
Év Összesen előző évhez Összesen előző évhez
képest képest
Ezer darab % Ezer darab %
2011 691,7 -14 -2,0 327,2 12 3,9
2012 732,9 41 6,0 334,6 7 2,3
2013 763,1 30 4,1 335,9 1 0,4
2014 788,6 26 3,3 356 20 6

Az 1970-es évek előtt főként kettős hasznosítású szarvasmarha állományokat tartottak.

A szakosítást követően a tejhasznosítású állományok aránya lényegesen megnövekedett. A
tejelő állomány aránya 1990-ben 62%, 2000-ben 75% volt. Egyre nagyobb figyelmet kapott a
tejelő tehenek tejtermelő képességének növelésére irányuló szelekció, az állatok genetikailag
determinált teljesítményének realizálása. Ezzel párhuzamosan nőtt az állatok igénye a
takarmányozással és tartástechnológiával szemben. A kérődzők szaporodásbiológiai, és
emésztés-élettani sajátosságai miatt elengedhetetlenné vált, hogy kialakuljon a tejelő tehenek
termelésarányos takarmányozásának rendszere, figyelembe véve a különböző élettani
szakaszban, illetve vemhességi állapotban lévő egyedek speciális igényeit. A tehenek élettani
sajátosságainak megfelelő takarmányozás a tápláltsági állapot mellett nagymértékben
meghatározza az állatok egészségi állapotát. A nem megfelelő takarmányozási stratégia, vagy
rossz minőségű takarmányok etetése nem csak klinikai tünetekkel járó betegségek, de
szubklinikai kórformák megjelenését is maga után vonhatja. Az állatok egészségi állapotának

4
romlása, a szervezet védekezőképességének csökkenése, következésképpen a betegségek
kialakulása gazdasági szempontból is hátrányos, ami termeléscsökkenésben, romló
szaporodásbiológiai mutatókban, növekvő gyógyszerfelhasználásban, és a hasznos élettartam
csökkenésében nyilvánulhat meg. A termelés intenzitásának növekedésével egyre gyakoribbá
váltak az ún. produkciós betegségek is (zsírmobilizációs betegség, ketosis, bendőacidosis).
(1,2,3)
A kötetlenül tartott szarvasmarhák takarmányozása jellemzően csoportosan történik, ezért az
egyes termelési csoportok takarmányát a csoportátlag szükségletének megfelelően kell
kialakítani, tekintettel a takarmány- szárazanyagra, a nyersrost- tartalomra, az energia- és
fehérjekoncentrációra, valamint az ásványianyag-ellátásra. Emellett figyelembe kell venni az
átlagos élőtömeget, a fajlagos napi tejtermelést, és a vemhességi állapotot.
Dolgozatom célja az volt, hogy egy nagyüzemi tejelő tehenészetben nyomon kövessem a
takarmányozás változtatásának hatását az anyagcsereprofil vizsgálatok eredményei, és a
tejtermelési adatok alapján.

5
2. Irodalmi áttekintés

2. 1. A tejelő szarvasmarha anyagforgalma

2. 1. 1. Az energiaforgalom

A kérődzők szénhidrát anyagcseréje lényegesen különbözik a monogastricus állatokétól. A

szarvasmarha energiaforrását elsősorban a szénhidrátok lebontásából származó illó zsírsavak
szolgáltatják, melyből a kérődzők energiaigényük 60-70%-át elégítik ki. A takarmánnyal a
bendőbe kerülő legfontosabb szénhidrátok: cellulóz, hemicellulóz, pektin, keményítő,
valamint a mono-, és diszacharidok. A pektin, a cellulóz és a hemicellulóz a strukturális
szénhidrátok, a cukrok és a keményítő a nem sturkturális szénhidrátok csoportját alkotják.
Bontásukat a bendőbaktériumok által termelt extracelluláris enzimek végzik, majd a keletkező
monoszacharidok intracellulárisan bontódnak tovább. A szénhidrátok átalakulásának
végterméke a piroszőlősav, amiből illó zsírsavak (acetát, propionát, butirát), valamint
gáznemű anyagok keletkeznek. Az erjedésnek emellett fontos szerepe van a baktériumok
növekedéséhez szükséges ATP biztosításában. (4,5)
A bendőben termelődött illó zsírsavak mennyisége összesen mintegy 80-120 mmol/l,
legmagasabb szintet a takarmányozás utáni 3-5. órában mérhetünk. (6) Az illózsírsavak
összmennyisége mellett fontos azok megoszlása, moláris aránya is, melyet a takarmányok
összetétele nagymértékben befolyásol. (1. ábra) Rostdús takarmányok esetén több ecetsav
keletkezik, a keményítőben gazdag takarmányok pedig a propionsav keletkezésének
kedveznek. Különösen nagy jelentősége van az acetát : propionát aránynak, mert a tejelő
tehenek tejtermelésük során acetátot használnak fel a tejzsír szintéziséhez. Az említett rostban
dús takarmányozás esetén az ecetsav : propionsav arány 3:1, míg a sok keményítőt tartalmazó
abrak dús takarmány esetén ez az arány 2:1, de akár 1:1 arányra is szűkülhet. A magas
abrakhányad azért is hátrányos, mert a normális fermentációhoz szükséges bendőfolyadék
6,2–6,8 közötti pH értékét akár 5,2-5,4 közötti kritikus pH értékre csökkentheti. (4,5)
Az ecetsav felhasználása a zsír- és izomszövetben, illetve laktáció esetén főként a
tejmirigyben történik. Kórtani szerepe, hogy belőle ketonanyag is képződhet, így részt vesz a
ketózis kialakulásában. A propionsav glükogenetikus anyagként részt vesz a glükóz
szintézisében, a vajsavból energia szolgáltatása mellett ketonanyag, a β-hidroxi-butirát
keletkezik. (4,5)

6
 1. ábra: Az abrak és szálastakarmány hatása a bendőfolyadék pH értékére és az
illózsírsav koncentrációjára (Dirksen, 1970)

Az illó zsírsav termelő baktériumok szaporodása, és így az energiaellátás is a

bendőfolyadék pH értékétől függ. A bendő pH-jának jelentős mértékű csökkenéséhez vezet,
ha a könnyen erjedő szénhidrátokat tartalmazó takarmányokat átmenet nélkül, vagy nagy
mennyiségben etetjük, és így az előgyomrokban a tejsav koncentráció megnövekedésével a
bendőfolyadék pH értékének csökkenését idézzük elő. A heveny bendőacidosis során a
normális baktériumflóra összetétele megváltozik, és a tejsavbontó baktériumok kerülnek
túlsúlyba. Kevesebb illó zsírsav mellett több vajsav, illetve tejsav képződik, több káros helyi
és általános következményt vonva maga után. Helyileg a bendőmozgások megszűnését, a
bendőnyálkahártya károsodását, a bendőfolyadék ozmotikus koncentrációjának növekedését,
és a bendőbeli szén-dioxid koncentráció emelkedését okozza. A lactacidaemia metabolikus
acidosishoz, és a parenchymás szervek elfajulásához vezet. A bendőtartalom rendellenes
bomlásából keletkező biogén aminok laminitis kialakulását idézhetik elő. (7)
A takarmányok alacsony lipidtartalma kevés energiát szolgáltat a kérődzőknek,
szerepe leginkább az ízletesség növelésében, és az állat szervezetének nélkülözhetetlen
zsírsavakkal való ellátásában van. A zsírok lebontásának első lépése a bendőbeli hidrolízis,

7
enzimatikus bontások során glicerinre, zsírsavakra és galaktózra bomlanak. A glicerinből és
galaktózból illó zsírsavak keletkeznek. A zsírok energiaellátásban betöltött szerepe az
energiahiányos állapotokban mutatkozik meg (laktáció kezdetén, illetve éhezés esetén),
amikor a szervezet saját zsírraktárainak lebontásából, lipolízisből nyer energiát. A
takarmányok zsírral való dúsítása mégis hátrányos, mivel hatása káros a bendő mikroflórájára,
illetőleg rontja a rostok emészthetőségét, mely utóbbi abban nyilvánul meg, hogy a zsírok
filmszerű réteggel vonják be a bendőben a takarmány-részecskéket. A káros hatás
kivédéseként ún. bypass, vagy védett zsírokat állítanak elő különböző eljárásokkal a
bendőbeli emészthetőség kivédésére. (4,5)
A kérődzők energiaigényének kielégítésére hazánkban 1986 óta a takarmányok
tejtermelési nettó energiatartalmát (NEl) vesszük figyelembe. Ez a rendszer már figyelembe
veszi, hogy a takarmányok energiatartalma eltérő hatékonysággal hasznosul attól függően,
hogy az energiát életfenntartásra (NEm), tejtermelésre (NEl) vagy súlygyarapodásra (NEg)
használja fel az állat. (8)

2. 1. 2. A fehérjeforgalom

A kérődzők élettani sajátossága, hogy a takarmányfehérjén kívül képesek a nem fehérje

eredetű nitrogén (NPN, non protein nitrogen) tartalmú anyagok bontására is. A nitrogén
tartalmú anyagok lebontását a bendőbaktériumok által termelt proteáz és peptidáz enzimek
végzik. A lebontás végén a keletkező aminosavak intracellulárisan, dezaminálás során
ammóniává alakulnak. Az ammónia egy része a bendőfalon felszívódva a májba kerül, ahol az
ornitin ciklus során karbamiddá alakul. A karbamid egy része vizelettel távozik a
szervezetből, másik hányada a ruminohepatikus körforgalom során visszakerül a bendőbe. A
bendőben élő baktériumok saját fehérjeszintézisükhöz főként az ammóniából származó
nitrogént használják fel. (5)
A kérődzők fehérjeszükségletét, és a takarmány fehérjeértékét metabolizálható
fehérjében (MF) fejezzük ki, ami a vékonybélből felszívódó valódi fehérjét, vagyis
aminosavakat jelent. A MF meghatározásához ismernünk kell a takarmányfehérje bendőben le
nem bomló (UDP, Undegradable Protein vagy RUP, Rumen Undegradable Protein), az ún.
bypass fehérje és a bendőben lebomló takarmányfehérjéből (RDP, Rumen Degradable
Protein) képződő mikrobiális nyersfehérje mennyiségét és emészthetőségét. A mikrobafehérje

8
mennyisége az RDP és a mikrobák fehérjeszintéziséhez szükséges energia mennyiségétől
függ, mely utóbbit a bendőben fermentálható szerves anyag (FOM, Fermentable Organic
Matter) mennyisége korlátozza. A kérődzők takarmányának metabolizálható fehérjetartalmát
ezek alapján a bennük lévő UDP és a képződött mikrobafehérje összege adja. A takarmányok
UDP tartalma adott, a mikrobafehérje mennyiségét pedig a mikrobák nitrogén-ellátása (MFN,
Nitrogénfüggő metabolizálható fehérje) vagy energia-ellátása (MFE, Energiafüggő
metabolizálható fehérje) alapján számíthatjuk ki. A takarmányadag metabolizálható
fehérjeértékét a kisebb érték adja, a két érték különbségéből pedig az ún. fehérjemérleget
(MFN-MFE) számíthatjuk ki, mely a bendőmikrobák nitrogén-ellátásáról tájékoztat az
energia-ellátásukhoz viszonyítva. Pozitív mérleg esetén több RDP áll rendelkezésre, mint
energia; negatív mérleg esetén relatív N-hiány állapítható meg. (9)
A fehérjemérleg ajánlott értéke a laktáció első 100 napján 100-120 g. A túlzott vagy
hiányos fehérjeellátottságnak egyaránt káros következményei lehetnek, ahogy a fehérjék
aminosav-tartalma sem elhanyagolható. A takarmány nyersfehérje tartalmát szükség szerint ki
kell egészíteni a tejtermelést limitáló aminosavakkal (metionin, lizin). Az ellés előtti
időszakban, az előkészítés során tapasztalt fehérje hiány következménye lehet a borjú
kismértékű fejlődése, és a kitőgyelés elmaradása, ami a vártnál kisebb laktációs termelésben
nyilvánul meg. A laktációs időszak alatti hiányos ellátottság miatt csökkenhet a tejtermelés,
szaporodásbiológiai és immunológiai zavarok alakulhatnak ki. (10) A nagy mennyiségű
fehérje súlyosbítja az energiahiány következményeit, és növeli a termékenyítési indexet,
meghosszabbítja az elléstől az újravemhesülésig eltelt időszakot. Emellett növeli a vérplazma
és a tej karbamid koncentrációját, aminek következményeként megváltozik a méhbeli
környezet, és csökken a sárgatest aktivitása. (11)
Fehérje-, illetve NPN anyagok túletetése esetén a bendő pH-ja kórosan megemelkedik,
bendőalkalosisban tartósan 7,5 pH érték, bendőrothadáskor 8-nál nagyobb pH érték is lehet.
Rothadt takarmánnyal felvett rothasztó baktériumok, illetve a pangó bendőtartalom szintén
emelhetik a bendő pH értékét nagy mennyiségű ammónia keletkezésével. (6)

2.1.3. A sav-bázis anyagcsere és zavarai

A sejtek normális működésének alapvető feltétele az izohidria fenntartása, vagyis az

extracelluláris tér pH értékének (hidrogénion-koncentrációjának) állandó szinten tartása. Az

9
extracelluláris tér pH értéke 7,4 (szélsőértékek: pH: 6,8-8), melynek fenntartását a szervezet
puffer rendszerei végzik. Az intracelluláris tér kémhatása pH 6-7,4 között változhat. A
hidrogénion-koncentráció extracelluláris növekedése acidosishoz, csökkenése alkalosishoz
vezet. A hidrogén-ion koncentrációnak már kismértékű változása is befolyással van a
sejtekben zajló biokémiai folyamatokra. A sav-bázis egyensúly fenntartása tehát az
extracelluláris tér ionösszetételének szabályozásával valósul meg.
Leegyszerűsítve akkor beszélhetünk sav-bázis egyensúlyról, ha a szervezetbe került és
a szervezetben képződött hidrogénion mennyisége megegyezik az ürített mennyiséggel. A
szabályozás a puffer rendszerek működése által valósul meg, melyek alapján beszélhetünk a
testfolyadékok pufferhatásáról, pulmonalis és renalis szabályozásról. A szervezetben
előforduló leghatékonyabb puffer rendszer a szénsav – hidrogén-karbonát rendszer, melynek
fontos tulajdonsága, hogy az összes felesleges savat képes eltávolítani a szervezetből. A vörös
vértestekben működő hemoglobin – oxihemoglobin rendszer a hidrogénionok megkötésével
és leadásával egyaránt hozzájárul az izohidria fenntartásához. Testfolyadékok pufferelését
végzik még a plazmafehérjék (extracelluláris reguláció), és a foszfát pufferrendszer is (főként
intracelluláris hatás). A pulmonalis szabályozás a szervezetben termelődött CO2 eltávolítását,
a renalis szabályozás savak és bázisok visszatartását és ürítését egyaránt végzi. (12,13)
A vér sav-bázis anyagcsere zavarai acidózis illetve alkalózis formájában
jelentkezhetnek. Acidózis savak felhalmozódása, vagy bázisveszteség során alakul ki;
alkalózisra bázistöbblet vagy fokozott savürítés jellemző. Eredete szerint az említett
anyagcserezavarok lehetnek respirációs és metabolikus, illetve „kevert” (respirációs és
metabolikus együtt) eredetűek. A kompenzáció foka szerint lehetnek kompenzált illetve
dekompenzált sav-bázis zavarok. A kérődzők sav-bázis anyagcseréjét tekintve fontos
kiemelni, hogy míg a vér pH értékét a szervezet homeosztatikus mechanizmusai viszonylag
állandóan tartják, addig a bendőtartalom pH-ja tág határok között mozoghat. A bendő és a vér
sav-bázis anyagcseréje nagymértékben hatással lehetnek egymásra.
A bendőbeli hidrogén-ion koncentráció összefüggésben áll a bendőflórát alkotó
mikroorganizmusok faji összetételével és mennyiségével. A kérődzők által felvett összetett
szénhidrátok szerves savakká erjedve terhelik a szervezetet. Az tehenek nagy energiatartalmú
takarmánya sok keményítőt, könnyen erjedő szénhidrátot tartalmaz, ami a savterhelés
jelentőségét további növeli. A bendőtartalom pH értékének kompenzációjában kiemelkedő
jelentőségű a nyáltermelés. A napi 160-180 liter nyál, bázikus tulajdonsága révén (pH~8,1), és
puffervegyületeinek (hidrogén-karbonátok, - foszfátok) köszönhetően a bendőben semlegesíti
a savas karakterű vegyületeket. A rostban szegény takarmány felvétele csökkenti a

10
nyáltermelés, melynek következtében a fent említett mechanizmus hiányt szenved, a
bendőfolyadék pH értéke csökkenni kezd, és látens bendőacidózis alakul ki. Látens
bendőacidózis során visszaeshet a tehenek tejtermelése, szaporodásbiológiai problémák
jelenhetnek meg, növekedhet a vizelettel távozó kalcium és anorganikus foszfor mennyisége,
ami csontelváltozások kifejlődését idézheti elő. Az említett bántalom a takarmány
rosttartalmának helyes beállításával és esetleg puffervegyületekkel való kiegészítéssel
(NaHCO3) kivédhető.
A kérődzők szervezetének bázisterhelése illetve fokozott savürítése ritkábban fordul
elő mint a fent tárgyalt acidotikus folyamatok. Takarmányozási hibák előidézhetnek
bendőalkalózist (pl. NaHCO3 túletetése, a szalma feltárása után feleslegben visszamaradó
NaOH vagy KOH felvétele). Gyakoribb az emésztőcső elzáródása miatt kialakult metabolikus
alkalózis, melynek kiváltó okai lehetnek például az oltógyomor fekélye, oltógyomor
helyzetváltozás, valamint bélelzáródás.
A sav-bázis anyagcsere zavarait jelző tünetek általában jellegtelenek, a
diagnosztikában a laborvizsgálatok nyújthatnak nagy segítséget. A vese szabályozó
tevékenysége révén a vizelet pH értéke és a vizeletből meghatározott nettó sav-bázis ürítési
érték jól informál a kérődzők szervezetének sav-bázis anyagcseréjéről. A nettó sav-bázis
ürítés a vizelettel távozó savanyú és bázikus természetű vegyületek összességét jelzi. Pozitív
értéke (>200 mmol/l) bázis-, negatív értéke fokozott savürítést jelez. (14) A szervezet
savterhelése esetén csökken a sejtes immunaktivitás, a tőgy ellenálló képessége hanyatlik, nő
a tőgygyulladások előfordulásának aránya. Állományszinten savterhelést jelezhet a tej
zsírtartalmának csökkenése is, ami a zsírszintézis alapanyagául szolgáló ecetsav csökkenése
miatt alakul ki. Acidózisban fokozódik az emésztőtraktusban a takarmánypasszázs sebessége,
nő a savós csülökirha-gyulladás (laminitis), és a magzatburok-visszatartás előfordulási aránya,
romlanak a szaporodási eredmények, nő a termékenyítési index. (15)

2.1.4. Makroelem-forgalom

2.1.4.1. A kalcium- és foszforforgalom

Az ásványi elemek közül a szarvasmarha szervezetében legnagyobb mennyiségben a kalcium

fordul elő. A kalcium nagy része a csontokban és a fogakban, kisebb része a lágyszövetekben

11
található. A csontokból egy része gyorsan mozgósítható, más része lassan szabadul fel a csont
átépülése során. A csontokból gyorsan mozgósítható hányadból a szarvasmarha a hirtelen
fellépő kalcium-igényekhez gyorsan tud adaptálódni, ugyanakkor a csontokban található
kalcium raktár a kor előrehaladtával csökken. A vérben a kalcium legnagyobb része a
plazmában ionos formában található. A foszfor a vörösvérsejtekben szerves kötésben és
foszfolipid formájában illetve szervetlen foszforként van jelen. A szervetlen foszfor vérszinjte
a Ca-forgalomtól és P-ellátottságtól függ.
Mindkét ásványi anyag az emésztést követően a vékonybélben szívódik fel, melynek
mértékét a takarmánnyal felvett Ca és P aránya és az életkor is befolyásol. Fiatalabb korban a
kalciumnak nagyobb hányada szívódik fel. A tág Ca és P arány (4:1) rontja a foszfor
felszívódását. A Ca és a P vizelettel és bélsárral illetve tejjel ürül ki a szervezetből. A vizelettel
ürülő foszfor mennyiségét növeli a takarmány túl szűk Ca : P aránya. A takarmányok Ca és P
tartalma eltérő. A pillangósok több, a gabona magvak kevesebb kalciumot viszont több
foszfort tartalmaznak. A nagy mennyiségű fehérjetartalom segíti a Ca felszívódását, a
fehérjehiány gátolja a Ca és a P beépülését is.
A Ca és P anyagforgalmát a sav-bázis egyensúly is befolyásolja. Savterheléskor nő a
vérben a szervetlen foszfor szintje, és csökken a kalcium koncentrációja. A vizeletben is
fokozódik a két elem koncentrációja, a foszfor ürítés arányosan követi az acidózis mértékét.
Alkalózis során csökken a vérben az ionizált kalcium részaránya. (16)
A kalcium és foszfor anyagforgalmát a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon
és kalcitonin szabályozza. A parathormon hatására a csontokból kalcium és foszfor
mobilizálódik, de utóbbi nagyobb mértékben választódik ki a vizelettel ezért a Ca : P arány a
Ca javára tolódik el. A vér magas Ca szintje blokkolja a parathormon termelődését. A
kalcitonin a parathormon antagonistájaként csökkenti a plazma Ca-koncentrációját,
ugyanakkor csökkenti a foszfor szintjét is. A kalcitonin kiválasztódását a plazma magas Ca
szintje fokozza. (17)
A mellékpajzsmirigy hormonjai mellett a Ca és P forgalomban fontos szerepe van a D-
vitaminnak is, mivel a parathormon a D-vitamin aktiválásán keresztül fejti ki hatását. A D-
vitamin a májban és a vesében történő mobilizációja után aktiválja a bélben a Ca-kötő
fehérjéket, és ezzel növeli a Ca felszívódását.
A kalciumnak fontos szerepe van a neuromuscularis ingerlékenység szabályozásában,
a csontképzésben, a kapilláris permeabilitás fenntartásában és a véralvadásban. A foszfor
nélkülözhetetlen az energiaátvitelben, a csontképzésben, a nukleinsavképzésben, és fontos
puffervegyület. (16)

12
2.1.4.2. A magnéziumforgalom

A magnézium 70%-a a csontokban, a többi a lágy szövetekben található. A csontokból

mobilizálható Mg mennyisége és a csontokban lévő Mg raktár a kor előrehaladtával csökken.
Szerepe van az intracelluláris enzimek aktiválásában, a foszforilálásban, tejsavképzésben, és
az ingerületátvitelben. A vérplazmában főként ionos formában fordul elő, mennyiségét a Ca-
koncentráció befolyásolja: a Ca vérszintjének csökkenésekor a Mg szintje emelkedik. A
magnézium ingadozását a vérben a vese szabályozza, a glomerulus filtrációs rátán és a
tubuláris reabszorpción keresztül. Az emésztőenzimek által feltárt ásványi elem a
vékonybélben szívódik fel, majd főleg a bélsárral, kisebb részben a vizelettel ürül, de tejelő
tehenekben nagy mennyiségben távozik a szervezetből a tejjel is. A felszívódás mértéke
arányosan nő a felvett Mg mennyiséggel. Az abszorpció csökken ha a bélben magas a Ca és a
P koncentráció, illetve ha a vérben magas a Mg szint. (16)
A magnéziumhiány izomgörcsökkel járó megbetegedést, tetániát idézhet elő. A vérben
a Mg-ion csökkenésével az ionegyensúly megbomlik, és a kálium illetve nátrium ionok
kerülnek túlsúlyba, ezért fokozódik a neuromuscularis ingerlékenység és növekvő
görcskészség alakul ki. A kiváltó tényezők alapján három kórformát különíthetünk el:
legeltetési, szállítási és istállótetániát. A legeltetési tetániában a megváltozott időjárás és
klimatikus viszonyok játszanak szerepet, míg a szállítási kórformánál a kifejezett stresszhatás
segíti elő a tetánia kialakulását. Istállótetánia általában nagy tejtermelésű tehenekben, a
laktáció csúcsán jelentkezhet a zöld gabonafélék etetésének kezdete után 1-2 héttel. Klinikai
tünetek jelentkezésekor a vér Mg-koncentrációja 0,4 mmol/l alá csökken, ez gyakran
alacsonyabb Ca koncentrációval jár. A vizelet Mg-tartalmából is következtethetünk az
ellátottságra, mérsékelt hiány esetén < 4,1 mmol/l, kifejezett hiány esetén < 0,8 mmol/l a
vizelet Mg-tartalma. A takarmányok alacsonyabb Mg tartalma általában a magas kálium és
nitrogén tartalmú műtrágyázás következményeként alakul ki. (16,18,19)

2.1.4.3. A nátrium- és káliumforgalom

A Na- ion és K- ion forgalom szorosan kapcsolódik egymáshoz. A Na ion az extracelluláris

tér fő kationja, az extracelluláris tér ozmotikus tulajdonságainak meghatározója. A K- ion az
intracelluláris tér legfontosabb kationja. A Na koncentrációját az alábbi mechanizmusok

13
befolyásolják. Alacsony Na- szint hatására kialakult hipotonia következtében fokozódik a
mellékvesekéreg aldoszteron szekréciója, ezáltal nő a Na- ionok reabszorpciója a
vesetubulusokban és rendeződik az izotonia. Az aldoszteron szekrécióját növeli a bőséges
kálium ellátottság, az extracelluláris tér csökkenése és a fokozott verejtékezés is. A fokozott
Na bevitel növeli a neurohypophysis ADH termelését, amely növeli a víz tubularis
reabszorpcióját ezáltal csökkentve a kialakult hypertóniát.
A nátrium és a kálium főként a vékonybélben szívódik fel, a béltartalom és az
extracelluláris tér között folyamatos a kicserélődés. A szarvasmarhák a két makroelemet
főként vizelettel ürítik, de tejjel is kiválasztódnak, illetve kisebb mértékben bélsárral, levált
hámsejtekkel, verejtékkel, orrváladékkal és a nyállal is ürülnek. A szervezetben hozzájárulnak
a homeosztázis fenntartásához, szerepük van az ingerületterjedéssel kapcsolatos
potenciálváltozás kialakításában, és részt vesznek számos enzimrendszer aktiválásában is.
A Na és K ion hiánya illetve túlzott bevitele egyaránt káros lehet a szervezetre.
Hyponatremia következménye lehet a növekedésben való visszamaradás, a csökkenő
tejtermelés (tejtermelő tehénben a Na a tejtermelés limitáló tényezője lehet), a tejzsírtartalom
csökkenése, a rendellenes étvágy, fokozott ingerlékenység, polydipsia és polyuria. Ha a
takarmány szárazanyagában 0,2-0,8 g/kg vagy ennél kisebb a Na-koncentráció, nátriumhiány
alakul ki, amit szarvasmarhákban a nyál és a vizelet vizsgálatával mutathatunk ki.
Hypernatremia viszonylag gyakrabban fordul elő, amit legtöbbször a konyhasó (nyalósó)
túladagolása, vagy az ivóvíz hiánya okoz. Rövid ideig tartó túladagolást a szervezet
kompenzálni tudja, hosszabb ideig fennálló hypernatremia esetén klinikai tünetek jelenhetnek
meg, mint az étvágycsökkenés, tejtermelés csökkenése, nyálzás, hasmenés, idegrendszeri
tünetek. A toxikus dózis viszonylag nagy (2-5 g/ttkg), de korlátozott ivóvízfelvétel esetén
kisebb adagban is mérgező. Káliumhiány ritkán fordul elő, okai közt szerepelhet oltógyomor
helyzetváltozás, oltógyomor-, illetve duodénum elzáródás. Hyperkalemia többnyire
metabolikus acidózis esetén alakul ki. (17,18,20)

2.1.5. Nyomelem-ellátottság

Nyomelemeknek nevezzük azokat a fémes és nem fémes elemeket, melyek a szervezetben kis
mennyiségben, csak nyomokban fordulnak elő. Gyakorlati szempontból két csoportba
sorolhatók aszerint, hogy természetes előfordulásuk, hiányuk vagy túladagolásuk esetén

14
jelentkező káros következményeknek van-e nagyobb jelentősége. Ezek alapján beszélhetünk
esszenciális és toxikus nyomelemekről. A nyomelemek elsődleges funkciója az állati
szervezetben megtalálható enzimek és enzimrendszerek működésének biztosítása. A
nyomelemek szerepe sokféle lehet, egy enzim részeként aktiválhatja magát az enzimet, de
biztosíthatja az átmeneti kapcsolatot az enzim és a szubsztrát között is. A takarmánnyal és az
ivóvízzel felvett nyomelemek biológiai értékesülését több tényező is befolyásolja. A
felszívódás függ a takarmánnyal felvett és az emésztőtraktusban keletkezett szervetlen és
szerves komponensek mennyiségétől, a nyomelemek közti agonista és antagonista
kölcsönhatásoktól. A nyomelemeket érdemes állományszinten vizsgálni, hogy az esetleges
egyedi érzékenységekből eredő hibákat elkerüljük. A nyomelem kiegészítéseket az aktuálisan
etetett tömegtakarmányok beltartalma alapján érdemes meghatározni. (21)

2. 1. 5. 1. Cinkanyagcsere

A cink az emlős szervezetben valamennyi testfolyadékban megtalálható. A vékonybélből

szívódik fel, csekély mértékben a csontokban tárolódik. Élettani szerepe sokrétű, számos
enzim működéséhez szükséges, hormonok alkotórésze, szerepe van az immunrendszer
megfelelő működésében.
A szarvasmarhákban cinkhiányra utaló klinikai tünet ritkán fordul elő, gazdasági
jelentősége a szubklinikai hiánybetegségnek van. A hiányos ellátottság a takarmány alacsony
cinktartalma (elsődleges cinkhiány) mellett bizonyos anorganikus elemek (Cd, Pb, Fe, S, Ca)
túlzott mértékű felvétele miatt is kialakulhat (másodlagos cinkhiány).
Hiányában gyengül az immunrendszer, a borjak fejlődésükben visszamaradnak, a szőr-
és szaruképletek állapota romlik. Legjellegzetesebb tünete a bőr hyper-, és parakeratosisa,
melyek leggyakrabban a szutyakon, füleken, péra és a végbél környékén, tőgyön, farokvégen
és a lábak hátulsó felületén fordulnak elő. További tünetek lehetnek a pofa hyperplasticus
elváltozása, nyálzás, étvágytalanság. A bikákban romlik a sperma minősége, csökken a
spermiogenesis. Tehenek cinkhiánya esetén romlik a fogamzási arány, nő a petefészek cisztás
elváltozásának gyakorisága. (21)

15
2. 1. 5. 2. Rézanyagcsere

A réz a szervezetben főként a májban, a csontokban, az izomzatban és a bőrben található. A

máj réztároló kapacitása már magzati korban is jelentős. A vérplazmában lévő réz 90%-át a
cöruloplazmin tartalmazza, amely a kétértékű vas oxidációját katalizálva alkalmassá teszi azt
a hemoglobin szintézishez. A vérplazmában emellett a réz szervezeten belüli szállításában
résztvevő réz-albumin komplex is van. A vörösvértestekben található réz főleg eritrokuprein
formájában található meg, mely a szervezetben keletkezett erősen toxikus szuperoxidgyökök
lebontását segíti elő. A réz részt vesz több enzim felépítésében is. Ilyen a tirozináz és a
citokróm-oxidáz enzim. A tirozináz katalizálja a tirozin melaninná alakulását, vagyis rézhiány
esetén az enzim csökkent aktivitása miatt a szőrzet depigmentálódása alakulhat ki. A
citokróm-oxidáz aktivitásának csökkenése esetén a központi idegrendszer fejlődése károsodik,
myelinisatios zavarok alakulnak ki.
Hiánya általában homokos talajokon termesztett növények etetésekor alakul ki.
Másodlagos hiány kialakulhat Ca- Mo-, S- túlsúly következtében kialakuló gátló interakciók
miatt is. Rézhiány miatt kialakuló főbb kórképek a borjak veleszületett ataxiája, növendékek
csontfejlődési zavarai. Felnőtt szarvasmarhában rézhiány tünete lehet az anaemia, híg,
spriccelő, bűzös hasmenés, a festenyzett szőrzet kivilágosodása (főként a szem körüli
szőrzet). Az üszőkre, tehenekre ivarzási-termékenyülési zavar, esetleg nimfománia lehet
jellemző. (21,22)

2. 1. 5. 3. Mangánanyagcsere

A takarmányból felvehető mangán mennyisége elsősorban a talajviszonyoktól függ, a

szervezetben a mikroelem hiánya okozhat tüneteket. A termesztett növények mangán tartalma
kisebb lesz, ha a termőtalaj pH értéke nagyobb, mint 6,5 vagy ha nagy a talaj Ca tartalma.
Mangánhiány nem csak a takarmányok alacsony mangán tartalma miatt alakulhat ki, de
túlzott kalcium- és vasbevitel is okozhatja. Ebben az esetben másodlagos mangánhiányról
beszélhetünk. A mangánnak szerepe van a fehérjeszintézisben, az oxidatív foszforilációban, a
zsírsavak anyagcseréjében, a koleszterinképzésben. Emellett befolyásolja a bendőbeli
mikrobiális folyamatokat, a cellulózemésztést. Hiányos mangánellátottság esetén zavart

16
szenved a csontmátrix képződése, a kalcium- és foszfor beépülése, a csövescsontok
epifízisporc állományának csontszövetté való alakulása. Az újszülött bénulásos tüneteket
mutat, vitalitása csökkent, csontosodási zavarok észlelhetők. Mangán hiányában alimentáris
meddőség alakulhat ki, fogamzás esetén a borjak ivararánya eltolódik a bikaborjak javára. Az
ivarzás tünetei nem kifejezettek, ún. csendes ivarzás jellemzi az állatokat. (21)

2. 1. 5. 4. Szelénanyagcsere

A takarmányokból hasznosított szelén mennyisége attól függ, hogy a nyomelem milyen

kémiai formában van jelen. Az anorganikus szelenitet a bendőflóra 40%-ban oldhatatlan
szelénvegyületekké alakítja, míg a szerves szelénvegyületek esetén ez az arány kisebb. A
szelén hatással van a bendőbeli mikroorganizmusokra is, hatására megváltozik az illó
zsírsavak koncentrációja, növekszik a bakteriális fehérje mennyisége.
A szelén kérődzőkben főként bélsárral ürül, szemben a monogastricus állatok
vizelettel történő ürítésével. A szervezetben a glutation-peroxidáz (GSH-Px) enzim
alkotórészeként szerepe van a phagocyta sejtműködésben. A GSH-Px védi a sejtet az ún.
reaktív oxigén metabolitok (ROM) károsító hatásaival szemben úgy, hogy a sejtekben és
szövetekben biztosítja a ROM alacsony koncentrációját. Reaktív oxigén metabolitok a normál
anyagcsere mellett a sejtes védekező mechanizmusok során is képződnek. Ha mennyiségük
meghaladja a rendelkezésre álló GSH-Px enzim mennyiségét, oxidatív stresszállapot alakul
ki. A vörösvértestek GSH-Px aktivitása és a szelénfelvétel mértéke között egyenes arányosság
figyelhető meg, ezért a GSH-Px aktivitási érték laboratóriumi mérése lehetőséget ad a
szervezet szelénellátottságának ellenőrzésére. Hiányos szelénellátottság következtében a
csökkent GSH-Px enzim aktivitás a fent említett oxidatív stresszállapot kialakulásához vezet,
mely csökkenti a szervezet immunválaszkészségét, hatására károsodik a szteroidhormon-
szintézis, sejt- és szövetkárosodások alakulnak ki. Szelén hiány esetén a borjakban
izomdisztrófia, szívizom- illetve vázizom-elfajulás jöhet létre. Vemhes állatokban a
szelénhiány vetélést, halvaellést idéz elő, szerepe lehet a magzatburok-visszatartásban. A
GSH-Px enzimhez hasonló feladatot tölt be az E-vitamin a biológiai membránokban
megvédve a lipidtermészetű anyagokat a peroxidációtól. (21,23)
Szeléntoxikózis a termesztett növény nagy szeléntartalma mellett előfordulhat
szeléntartalmú készítmények túladagolása esetén is. Heveny mérgezéskor bizonytalan járás,

17
hasmenés, felfúvódás, nehezített légzés figyelhető meg. Félheveny esetben az állatok
lesoványodnak, szőrzetük durva lesz, tántorgó járás és látásromlás jellemzi őket, később
nyálzás, nyelési nehézség figyelhető meg. Idült mérgezés 5mg/takarmány kg szeléntartalmú
takarmány hosszú időn keresztüli etetésekor alakul ki, változatos tünetek jellemzik. A
csülökszaru deformálódik, anaemia, szőrhullás, meddőség alakul ki. (18)
A takarmány szelén-kiegészítésére nátrium-szelenitet, vagy szerves kötésben lévő
szelént tartalmazó adalékanyagok használhatók fel. A szelén szerves kötésben aminosavakhoz
kötötten, mint szeleno-metionin, illetve szeleno-cisztein van jelen. A Na-szelenit 60%-a, a
szerves kötésű szelén 90%-a hasznosul. (23)

2. 1. 6. A-vitamin és β-karotin ellátottság

A szarvasmarha A-vitamin forgalma és β-karotin felvétele szempontjából különbözik a többi

állatfajtól. Számára a β-karotin felvétele nélkülözhetetlen, vérében magasabb a karotin
koncentráció emiatt „karotinállatnak” nevezik. A β-karotin a karotinoidok csoportjába tartozó
vegyület, mint provitamint, a szarvasmarha növényi takarmányokkal veszi fel és saját
enzimeivel alakítja át A-vitaminná. Egy molekula β-karotinból két molekula A-vitamin
keletkezhet. A karotin felszívódása micellákba zárva történik, ezért a takarmányban lipidek
jelenléte szükséges. A szarvasmarhában a bélhámsejtek karotináz aktivitása csekély, emiatt a
májba kerülő karotin mennyisége jelentősen nagyobb. A májban lévő karotináz által át nem
alakított karotin a vérkeringésbe kerül, szállításuk lipoprotein frakciókhoz kötődve történik. A
tüszősejtek így képesek felvenni a β-karotint, szemben az A-vitaminnal aminek felvételéhez a
sejteknek speciális receptorra van szükségük. A β-karotin raktározása főként a szarvasmarha
petefészkén képződő sárgatestben történik, csekély tartalékot jelent a vérplazmában lévő
karotin mennyiség, amely utánpótlás nélkül 10-15 nap elteltével kimerül.
Az A-vitaminnak szerepe van a növekedésben, a látásban, szteroid hormonok
szintézisében, mukopoliszacharidok anyagcseréjében és a hámvédelemben. A β-karotin
ellátottság hatással van a szarvasmarhák szaporodásbiológiai folyamataira. Karotin hiányos
állatokban gyakoribb a nidatio zavara miatti embrióelhalás és korai vetélés, az anoestrus, az
acyclia, a megkésett tüszőrepedés, a csendes ivarzás. Nagyobb eséllyel alakul ki
magzatburok-visszamaradás, elhúzódó méh involúció, petefészek atrófia, cisztaképződés. A β-
karotinnal jól ellátott egyedek sárgatest mérete és a vér- illetve tejprogeszteron-tartalma

18
nagyobb, mint a hiányos ellátottságú állatoké. Az újszülött borjak csökkent életképességűek, a
bikákban a spermatogenesis zavara miatt csökken a spermiumok motilitása, rendellenes
formájú spermiumok alakulnak ki.
A tömegtakarmányok természetes β-karotin tartalmát a takarmánynövények fajtáján,
betárolásán kívül sok más tényező befolyásolja. A takarmány nagy nitrit- és nitráttartalma
rontja a β-karotin felszívódását; az E-vitamin tartalma gátolja a β-karotin bomlását és elősegíti
a felszívódását. A karotinnal kielégítő mértékben ellátott állatok esetében is figyelembe kell
venni, hogy az ellés körüli időszakban fiziológiás esetben is fokozatosan csökken a vérplazma
karotin koncentrációja, ami a tejtermelés megindulását követő 5-7. hétre emelkedik az ellés
előtti szintre. Hiányos ellátottság esetén ez a koncentráció növekedés elmarad, akár tovább is
csökkenhet. (24,25)

2. 2. A tejelő szarvasmarha takarmányozása

A szarvasmarha öröklött teljesítőképességét akkor tudjuk realizálni, ha táplálóanyag

szükségletüket a rendelkezésre álló takarmánnyal maradéktalanul fedezzük. A tejhasznú
tehenek tartástechnológiával és takarmányozási stratégiával szembeni igénye
termelőképességükkel párhuzamosan nőtt. Életciklusuknak és termelésüknek megfelelően
különböző összetételű, mennyiségű és beltartalmú takarmányt igényelnek. A hibás
takarmányozás anyagcsere-forgalmi zavarokhoz, megbetegedésekhez vezet,
szaporodásbiológiai problémákat okoz és csökkenti a tejtermelést. A megfelelő,
termelésarányos takarmányozás biztosítása érdekében az alábbi takarmányozási/termelési
csoportokat célszerű kialakítani. Az ellés előtt 2-3 héttel az ún. előkészítős csoportot, az ellés
utáni involúciós, illetve fogadó csoportot, a tejtermelő csoportot, azon belül is a termelési
szinteknek megfelelő kis-, közepes, illetve nagy tejtermelésű csoportot, és a vemhesség utolsó
2 hónapjában lévő, elapasztott már nem laktáló szárazonálló tehenek csoportját.
Takarmányozásuk alapja a kiváló minőségű tömegtakarmányokkal biztosított
termelésarányos takarmányozás, mely alkalmazkodik az állat élettani ciklusához és segít
megőrizni a tenyészkondíciót. Ennek legideálisabb módja a komplett takarmánykeverékek
etetése (TMR, Total Mix Ration), melynek tápanyag-koncentrációját a tömegtakarmányoknak
abrakkal való kiegészítésével állíthatjuk be. (10)

19
2. 2. 1. A szárazonállók csoportja

2. 2. 1. 1. A szárazonállás első szakasza

A teheneket a vemhesség 7. hónapjának végén, a várható ellés előtt 60 nappal ajánlott

elapasztani. Az apasztást úgy célszerű végezni, hogy a naponta kevesebb, mint 25-30 l tejet
termelő teheneket az apasztás napján már csak reggeli fejik, ezt követően átkerülnek a
szárazonállók csoportjába és szükség esetén hosszúhatású (long acting) antibiotikumos
kezelést kapnak. A naponta több mint 25-30 l tejet termelő tehenek apasztását fokozatos, lassú
takarmányadag csökkentéssel ajánlott kezdeni. (10) A drasztikus takarmányadag
csökkentésével előidézett energiahiány következtében ugyanis fokozott zsírmobilizáció,
szubklinikai zsírmobilizációs betegség alakulhat ki. Emellett fontos, hogy a tőgyben a
galactopoesist a fejés során kialakuló nyomáscsökkenés tartja fenn neuro-hormonális úton,
ezért az ilyen teheneket a takarmányadag fokozatos megvonása mellett a napi fejések
számának csökkentésével apasztjuk el. (26)
A szárazonállás kezdetétől a várható ellés előtti 2-3 hétig tartó időszak a regenerálódás
időszaka. A takarmány tápanyagtartalmát úgy kell beállítani, hogy az életfenntartásra és a
vehemépítés céljának megfelelő legyen, de ne okozza az állat elhízását. A cél a laktáció
befejező szakaszában visszaszerzett tenyészkondíció (kondíciópont 3,5) megtartása. A
szükségesnél több tápanyag elhizlalja a tehenet, megnöveli a borjak születési súlyát és ezzel a
nehézellések előfordulásának gyakoriságát. A körülbelül 60 napos szárazonállási időszak és az
előkészítő takarmányozás meghatározza az állat ellés utáni szárazanyag-felvevő képességét.
Az állatok elhizlalása a zsírmáj (zsírmobilizációs betegség), az ún. „kövér tehén szindróma”
kialakulását idézi elő, melynek következményeképp az ellést követően a tehenek szárazanyag
felvevő képessége nagymértékben lecsökken, tovább mélyítve az energiahiány káros hatásait.
Ebben az időszakban abrakot nem szükséges az állatokkal etetni; egy 600-650 kg
súlyú vemhes tehénnek naponta 55-58 MJ tejtermelési nettó energiára van szüksége, amely
tömegtakarmányokkal is fedezhető. Fehérjeszükséglete a szárazanyagban 12%
nyersfehérjével fedezhető. A fehérjemérleg a ciklus ezen időszakában gyakran negatív, mivel
a bendőmikrobák fehérjeigénye nagyobb, mint a tehenek nyersfehérje szükséglete. (8)
Az előhasi üszők takarmányozása során ebben a szakaszban figyelembe kell venni,
hogy a létfenntartás és vehemépítés tápanyagigényén felül szükség van saját
testtömeggyarapodásuk, fejlődésük tápanyagigényének kielégítésére is. A tömegtakarmány

20
beltartalmától függően 1-4 kg abrakot is kaphatnak, amit 2-3 héttel ellés előtt a többször ellett
tehenekhez hasonlóan ajánlott megvonni a bendőacidózis megelőzése érdekében. (26)

2. 2. 1. 2. A szárazonállás második, az előkészítés szakasza

A szárazonállási időszak kiemelkedően fontos szakasza a várható ellés előtti 2-3 hét, az ún.
előkészítés, ami a bendőhám-adaptációval, az ún. „bendősítéssel” kezdődik. Ebben a fázisban
az állatok étvágyának megfelelően 10-30%-kal emelni kell a tömegtakarmány, elsősorban a
széna adagját, ami a benne lévő strukturális rostnak köszönhetően fokozza a kérődzést. (27)

20
Takarmány-szárazanyag (kg)

18

16

14

12

10

6
-20 -15 -10 -5 0 5 10

Ellés körüli napok (0=az ellés napja)

2. ábra: A tehenek takarmány-szárazanyag felvétele az ellés körüli időszakban

(Bertics és mtsai, 1992)

Az ellés körüli időszak rendkívül fontos az állatok egészsége szempontjából. Ebben az

időszakban fordul elő leggyakrabban a takarmányozási hibákra visszavezethető
anyagforgalmi zavarok túlnyomó része. Közvetlenül az ellés körüli időszakban fiziológiás
esetben is csökken a takarmányfelvétel (2. ábra); a környezeti stressz, és a renyhébb
bendőmotilitás következtében csökken a kérődzés, és ezzel párhuzamosan a nyáltermelés.
Ezáltal elmarad a bendőfolyadék pufferolása, következésképp csökken a pH-ja. A látens
bendőacidózis hatására csökken az illózsírsav-termelés, és energiahiány jön létre. (10)

21
 Az előbbieken felül lényeges még, hogy az ellés előtti 2-3. héttől az ellésig a
takarmány Ca : P aránya megközelítőleg 1:1 legyen. Ez az arány biztosítja, hogy a
mellékpajzsmirigy a Ca-P forgalomban betöltött szerepét az ellést követően ellássa. (26) A
szárazonálló tehenek takarmányozása során az ellés előtti túlzott mértékű kalcium bevitelnek
és hiányos P-ellátottságnak döntő szerepe van. A vér megnövekedett Ca tartalma gátolja a
mellékpajzsmirigyben a parathormon elválasztását, ugyanakkor fokozza a kalcitonin
termelést. Csökken a bélből a Ca felszívódása, a kalcitonin hatására csökken a
csontreszorpció. Ilyen esetekben a tejtermelés megindulásával fokozódó Ca-igényt a tehén
szervezete nem képes kielégíteni. Az ellés körüli időszakban a tehén vérében fiziológiás
esetben is csökken a Ca és a P koncentráció, és kissé növekedik a Mg koncentráció, majd a Ca
koncentráció rohamos csökkenésével párhuzamosan Mg túlsúly jön létre, és ellési bénulás
alakul ki. A makroelem forgalom zavara mellett az ellési bénulás kialakulását a
zsírmobilizációs betegség is segítheti azáltal, hogy a lipolízissel csökken a vér Ca-ion
koncentrációja. Abban az esetben, ha foszforból adunk többet, csökken a Ca felszívódása és
atípusos ellési bénulás alakul ki. A többlet foszforral szemben a foszforhiány szaporodási
zavarokhoz vezet. A hypophosphataemia alimentáris meddőséget okozhat, hatására csökken a
hypophysis gonadotróp termelése, tüszőérési zavarok alakulnak ki, csendes ivarzás,
szabálytalan nemi ciklus és korai magzatelhalás is előfordulhat. Romlik a
takarmányértékesülés, és csökken az étvágy. Nő a termékenyítési index, gyakoribbá válik a
hüvelyelőesés, az ellés előtti és utáni megfekvés. A két makroelem arányát tehát a tehén
mindenkori szükségletéhez kell alakítani. (5,18,19)

2. 2. 2. Az ellés utáni takarmányozás

2. 2. 2. 1. Az involúciós és a fogadócsoport

Az ellés utáni pár napban a frissen ellett tehenek takarmányában az ad libitum széna etetése a
már előzőekben említett kérődzést fokozó hatása miatt elengedhetetlen. A korai postpartum
időszakában, az ún. bendőflóra (abrak) adaptációs fázisban rendkívül fontos a napi abrakadag
mennyiségének fokozatos növelése, ily módon a bendőflóra hozzászoktatása a későbbi nagy
mennyiségű abrakhoz, ezzel csökkentve a bendőacidózis kialakulásának kockázatát. A
bendőflóra adaptáció minimális időigénye 2 hét. Ugyancsak ezzel a gyakorlattal érhető el,
hogy az ellés utáni egy hónapban befejeződjön a bendőhám adaptációja, vagyis a bendőhám

22
felületének olyan mértékű növekedése, amely a tejtermelés alatti takarmányokból keletkező
illó zsírsavak felszívódásához szükséges.
A fogadócsoportnak takarmányozási szempontok mellett fontos tartástechnológiai
szempontból funkcionális szerepe van. Itt fejeződik be a bendőflóra- és bendőhám- adaptáció,
valamint kialakul a szociális rangsor is. Technológiai hibának tekinthető, ha a fogadócsoportot
funkcióját tekintve gyűjtőcsoportként használják, és a teheneket mindaddig ott tartják míg a
csoport létszáma fel nem telik, vagyis a frissen ellett tehenek minden átmenet nélkül a több
hónapja ellett tehenek takarmányát fogyasztják. (10,27)
A laktáció első heteiben a nagy tejtermelésű tehenekben a tejtermelés
energiaszükséglete gyorsabban nő, mint az állat szárazanyag-felvevő képessége, emiatt ún.
negatív energiamérleg (NEB, negative energy balance) alakul ki. (3. ábra)
A szarvasmarha ebben az időszakban saját testtartalékait mozgósítja, elsősorban a
zsírszövetből nyerve energiát, kisebb mértékben a fehérje-, és szénhidráttartalékait használja
fel. Az energiamérleg egy bizonyos mértéken túl dekompenzálttá válik, és az
energiaegyensúly zavara alakul ki, különböző klinikai és szubklinikai megbetegedéseket
vonva maga után. Túlzott mértékű lipolízisre leginkább akkor hajlamos az állat, ha az ellés
előtt a kívánatosnál jobb kondícióban van, vagyis kondíciópontszáma 3,75 felett van (0-5
skálán). A lipolízis során keletkezett szabad zsírsavak (FFA- Free Fatty Acid, NEFA- Non
Esterified Fatty Acid) a vérbe, majd a májba kerülnek. A vér magas szabad zsírsav-
koncentrációja fordított arányban áll a takarmány-szárazanyag felvétellel. A csökkenő
takarmány-felvétel mélyíti az energiahiányos állapotot, nő a tartalék zsírok lebomlásából
származó energia felhasználása. A fokozott lipidmobilizáció következményei:
testtömegvesztés, hypoglikaemia, a szabad zsírsavak és a ketonanyagok (aceton, acetecetsav,
vajsav) koncentrációjának növekedése. Súlyos energiaegyensúlyi zavar esetén az ellés utáni
napokban lezajló fokozott zsírmobilizáció következtében zsírmáj szindróma és ketózis alakul
ki. (15,28)

23
 3. ábra: A tejelő tehén energiaigény-, -felvétel és testtömeg-változása a laktációban
(Roberts, 1982)

Egy külföldi tanulmány szerint a túlkondícióban lévő, kövér tehenekben ellés után
magasabb lesz a nem észterifikált zsírsavak (NEFA) koncentrációja, és alacsonyabb az IgM
koncentráció. Az így kialakult immunszuppresszív állapot miatt az egyedek fogékonyabbá
válnak az ellési időszakra jellemző betegségek iránt úgy, mint az ellési bénulás, a
magzatburok visszamaradás, a méhgyulladás, és a klinikai tőgygyulladás. (29) Egy hazai
vizsgálat során az ellés körüli időszakban a tehenek energiaforgalmát, és az ahhoz kapcsolódó
szaporodásbiológiai jellemzőket elemezték. Az eredmények alapján a magasabb NEFA értéket
mutató csoport egyedeiben lassúbb volt a méh involúciója, gyakrabban fordult elő
magzatburok visszamaradás, méhgyulladás, és később alakult ki sárgatest a petefészkeken.
Mindemellett a teheneknek ezen csoportjában nagyobb AST aktivitási értéket, alacsonyabb
glükózkoncentrációt és hyperketonaemiát állapítottak meg; illetve a csoport nagyobb részének
az elvártnál magasabb volt az elléskori kondíciója, ami az ellés után nagyobb mértékű és
gyorsabb testtömegvesztést eredményezett. (30)
Egy állomány termékenységét jól jelzi a termékenyítések, és a hozzá kapcsolódó

24
vemhesülések száma. A cél az, hogy az első termékenyítésre vemhesülő állatok aránya
növekedjen. A vemhesülés elmaradását több tényező is okozhatja, mint például a fogamzás
zavara, a megtermékenyült petesejt vagy az embrió elhalása. Gyengébb minőségű embriót és
a sárgatest nem megfelelő működését a NEB is okozhatja. (11) A NEB élettani-biokémiai
következményei hátrányosan hatnak a tehén ellés utáni fertilitására, gátolják a petetüszők
fejlődését, mivel NEB hatására csökken a hypothalamusban a gonadotropin releasing hormon
(GnRH) és a hypophysisben a gonadtropin szekréciója. A negatív energia egyensúly hatására
csökken a corpus luteum aktivitása is. (31) Összességében tehát a nem megfelelő
takarmányozás, és a következményesen kialakuló negatív energiamérleg mértéke és tartama
jelentősen befolyásolja egy tehenészet szaporodási mutatóit, a reprodukciós ciklus késedelmes
reaktivációját idézheti elő.
A többször ellett tehenek az ellés utáni második hét végére elérhetik laktációs
csúcstermelésük 90%-át, ebből adódóan a tápanyag-, és energiaigényük az ellés utáni második
héten a maximális szükséglet 80-90%-ának felel meg. Ez csak jó minőségű és nagy
mennyiségű tömegtakarmánnyal és abrak kiegészítéssel valósítható meg. A fogadó csoportban
az állatokat maximum 30 napig ajánlott elhelyezni. Az ellés utáni 7. napon a napi tejtermelés
ellenőrzésével meghatározható az állat fogadó csoportban való tartózkodásának időtartama.
Abban az esetben, ha a tehén naponta több, mint 30 kg tejet termel, az ellés utáni 21-23.
napon érdemes a nagy tejtermelésű csoportba helyezni, az energiahiányos takarmányozás
elkerülése végett. Ellenkező esetben, ha kevesebb mint 30 kg a napi tejtermelése, maradhat az
ellés utáni 30. napig a fogadó csoportban. (26)

2. 2. 2. 2. A tejtermelő csoport

A tejtermelő tehenek takarmányozását a laktáció folyamán változó tejtermeléshez szükséges

igazítani. A tehenek tejtermelése a laktáció folyamán a következőképpen alakul. Az ellést
követően a tejtermelés gyorsan nő, többször ellett tehenek a laktáció 5-6., az először ellett
üszők a 6-8. hétben érik el a laktációs csúcstermelést. A maximális tejtermelés elérése után
pár hétig kívánatosan persze minél hosszabb ideig perzisztál a termelés, majd fokozatosan
csökkenni kezd. (8)
Kiegyensúlyozott takarmányozás esetén a tömegtakarmány: abrak aránya közel 1 : 1,
ebben az esetben a tejhasznú tehén energiaszükségletének 70 %-át a bendőben fermentálódó
illó zsírsavak, 30 %-át főleg a lipolízisből származó energia biztosítja, a tehén energiaellátás

25
szempontjából egyensúlyban van. (15) A laktáció első szakasza takarmányozási szempontból
a legkritikusabb, mivel ekkor a tehenek szárazanyag fogyasztása nem elégíti ki a tejtermelés
növekedésének igényét. A kialakuló energiahiány akár naponta 25-30 MJ NEl is lehet. Az
állatok a hiányzó energiát saját testtartalékaik lebontásából igyekeznek pótolni, ami a testsúly
csökkenésével jár. Az ellés előtti, a vemhesség igényei szerint az anabolikus folyamatok
kerültek túlsúlyba, amit az ellés után a katabolikus folyamatok váltanak fel, ami fiziológiás
esetben is testsúly csökkenést eredményez. Az ellést követő 50-60 napban a cél az, hogy a
súlycsökkenést napi 0,8-0,9 kg-ra mérsékeljük, összességében maximum 40-55 kg
súlycsökkenésre kell törekedni. (8) A kondíció romlása és a tejtermelés között több
összefüggést is leírtak. A vizsgálatok alapján az elléskor 3 vagy 4 kondíciópontú tehenek több
tejet termeltek, mint a 2 és az 5 kondíciópontúak, valamint azon tehenek melyek
kondíciójában több, mint 1,5-2,0 pontos esés következett be, egyidejűleg a tejtermelésük
csökkenését állapították meg. (31) Nagy tejtermelésű tehenek nagy mennyiségű abrakot
tartalmazó takarmányát ajánlott élesztővel kiegészíteni (élő Saccharomyces cerevisiae), ami a
bendőfolyadék pH stabilizálásán keresztül támogatja a bendőfermentációt. A kiegészítés
előnye, hogy az élesztő serkenti a kérődzést, valamint az ellés előtti időszakban adagolva nem
befolyásolja károsan a kation-anion egyensúlyt. (26)
A laktáció második szakaszában (a második 100 napban) a tejtermelés először kisebb,
majd nagyobb mértékben csökkenni kezd, különösen akkor, ha a tehén az ellést követő 60-80.
napon belül fogamzik. Ebben az esetben az állat a laktáció középső szakaszának végére a
vemhesség 4-5. hónapjába jut, ekkor csökken a vér ösztrogén koncentrációja ami hátrányosan
befolyásolja a fehérjeszintézist. A magzat fejlődése fokozott tápanyagigénnyel jár, ami miatt a
tőgyön átáramló vér mennyisége csökken. A takarmányadagot ebben az esetben is a
termeléshez kell igazítani, hogy elkerüljük a tehenek elhízását. A laktáció utolsó 100 napjában
az állatok kondícióját úgy kell beállítani, hogy a szárazonállás időszakában ne legyen szükség
kondícióváltoztatásra. (26)

26
3. Saját vizsgálatok

3. 1. A vizsgálat helyszíne

A vizsgálatot egy délkelet-magyarországi nagyüzemi tejelő tehenészetben végeztük. A telepen

holstein-fríz teheneket tartanak. A vizsgált állomány jellemzői: élőtömeg kifejlett korban 650-
700 kg, az éves laktációs tejtermelés 8400 kg, a tej beltartalmi értékei átlagosan: 3,5-3,7%
tejzsír, 3,1-3,4% tejfehérje, tejcukor 4,8%. Vizsgálatunk ideje alatt az átlagos állatlétszám
1188 tehén, 853 növendék, és 34 növendék bika volt. A napi összes tej mennyisége 2013-ban
átlagosan 27.394 liter volt. A telepen kötetlen, mélyalmos tartástechnológiát alkalmaznak. Az
ellések bokszos kialakítású elletőistállóban történnek, ahol a tehenek ellés után általában 1-2
napig tartózkodnak, utána az involúciós csoportba kerülnek, és további két hét után a
fogadócsoportba helyezik át őket. A takarmánykiosztás gépesített, takarmánykiosztó-
kocsikkal napi kétszer történik. A fejést fejőházban végzik 2x24 állásos párhuzamos
fejőállásokban. A beteg tehenek ellátására elkülönítő istálló áll rendelkezésre.

3. 2. A vizsgálat elrendezése

A vizsgálatok alkalmával kondícióbecslést végeztünk, és vér-, illetve vizelet mintákat vettünk,

2013. április és 2014. szeptember között összesen 4 alkalommal kb. 6 hónapos időközökkel. A
kondíciópontozást 0-5 skálán végeztük P.M. Mulvany szerint (1977). A kondíció, a
szaporodási eredmények és a tejtermelés között szoros összefüggést állapítottak meg, ezért a
kondíciópontozás segítséget nyújthat a takarmányozás megítélésében és a termelés
javításában. A kondíciót a hátulsó felső testnegyed (faroktő, ágyékcsigolyák, csípőszöglet)
bírálatával ítéltük meg. A skálán a nagyon kövér tehenek 5, a nagyon soványak 0
kondíciópontot kapnak. A vért a v. epigastrica superficialis-ből vettük, 20 ml-es, 50 µl
heparint tartalmazó üvegcsövekbe, majd 4 ºC-on tárolva 3 órán belül a laboratóriumba
szállítottuk. A mintákat szúrópróbaszerűen kiválasztott, klinikailag egészséges, tünetmentes
egyedekből vettük, a különböző termelési csoportoknak megfelelően csoportonként 5 (n=5)
illetve 10 (n=10) egyedből, a reggeli etetés utáni 3-5. órában. A kijelölt csoportok: az ellés
előtt néhány nappal lévő előkészítős tehenek, az ellés után 2-23 nappal lévő frissen ellett
involúciós tehenek, az ellés után 24-43 nappal lévő, kétszer vagy többször ellett

27
fogadócsoportban lévő tehenek, és a legalább 50 nappal ellés után lévő, legalább kétszer ellett
nagy tejtermelésű csoportban lévő tehenek (az utolsó mintavételkor ebből a csoportból nem
történt mintavétel). Az egyedek azonosítása a krotáliaszám alapján történt. A vér-, és
vizeletminták a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán, az Állathigiéniai,
állomány-egészségtani és állatorvosi etológiai tanszéken kerültek feldolgozásra. A
laboratóriumi vizsgálatok főként az energiaforgalom, és a fehérje- ellátottságra ellenőrzésére
terjedtek ki, de ellenőriztük a karotin-, és fontosabb makro-, és mikroelemekkel való
ellátottságot is. Az energiaforgalmat az állatok kondícióváltozásával, valamint a vér glükóz,
BHB (β-hidroxi butirát), és szabad zsírsav koncentrációjával monitoroztuk. A szubklinikai
zsírmobilizációs betegségre a vérplazma FFA és AST (aszpartát-amino transzferáz)
aktivitásának mérésével következtettünk. A szubklinikai ketózist a vérminták glükóz és BHB
koncentrációjának mérésével állapítottuk meg. A fehérjével való ellátottságot a vérplazma- és
vizeletminták karbamid koncentrációjának meghatározásával vizsgáltuk. Meghatároztuk
továbbá a vérplazma karotin-, Ca-, szervetlen P-, Mg-, Cu- koncentrációját is. A vizeletminták
pH-jának és nettó sav-bázis ürítési értékének (NSBÜ) meghatározásával a sav-bázis
anyagcserét ellenőriztük. A vizeletből meghatároztuk még a Ca-, szervetlen P-, a Mg-, a Na-
és a K-koncentrációt is.
A tejtermelési adatokat folyamatosan gyűjtöttük a telepről, a takarmány összetételéről
és táplálóanyag-tartalmáról a gazdaság szakemberétől kaptunk tájékoztatást. A takarmány
főbb beltartalmi értékeit Robert A. Patton PhD előadása alapján értékeltük (P.A., USA 2005:
Current Topics in Dairy Nutrition).

3. 3. A vizsgálatok eredményeinek értékelése

3. 3. 1. Előkészítős csoport

Az előkészítős csoport takarmányozásának nagy kihívása, hogy a csökkenő szárazanyag

felvétel ellenére az etetett takarmányokkal a növekvő táplálóanyag szükségletet kielégítsük.
Vizsgálataink során az előkészítős csoportban a hematológiai állapotot jellemző hemoglobin
érték az első két alkalommal mérsékelten magas eredményt jelzett ( = 6,7 mmol/l; 6,1
mmol/l). Ez kismértékű hemokoncentrációra hívja fel a figyelmet, ami relatív ivóvízhiány
esetén is kialakulhat. A telepen az előkészítős csoport köbméteres betonitatóból kapja a vizet,

28
a technológiát évek óta nem változtatták. A további mintavételek során a hemoglobin érték
rendeződött ( = 5,6 mmol/l; 5,4 mmol/l).
Az előkészítés időszakában ajánlott, hogy a tömegtakarmány és abrak aránya a
takarmány szárazanyagában (10-11 kg szárazanyag) maximum 70 : 30 legyen. A csoport napi
takarmányadagja a vizsgálatunk elején 21,4 kg (11,62 kg szárazanyag) volt, melyben az
előkészítő táp mennyisége 4,4 kg/nap (4,04 kg szárazanyag) volt. A tömegtakarmány aránya
100% szárazanyagra vonatkoztatva 65,24%; a nyersfehérje 15,78% (ebből UDP 26,48%, RDP
73,13%) volt. A napi fejadag energiatartalma 6,38 MJ/kg volt. A rostfrakciók aránya: ADF
26,15%, NDF 38,11%; a cukor 4,21% a keményítő 16,68%-ban volt jelen a takarmányban.
Ebben az időszakban az NDF ajánlott értéke megközelítőleg 40%, a keményítő 6-8%, a cukor
3-5%, a zsír <3%.
A takarmányadagot ezt követően 23,9 kg-ra (12,2 kg szárazanyag), majd 25,4 kg (12,4
kg szárazanyag), és 27,4 kg-ra (12,4 kg szárazanyag) változtatták. Az abrak és
tömegtakarmány aránya még inkább megközelítette az ajánlott értéket: 28,7 : 71,3 majd 31,8 :
68,2. A takarmány nyersfehérje tartalma a későbbiekben 14% körül mozgott (14,2%; 14,0%;
14,5%), az ajánlott érték 15% körüli. A bypass fehérje arányát jelentősen növelték, átlagosan
37,7% körüli értékre (37,3%; 38,5%; 37,2%). A takarmány energiatartalma az alábbiak szerint
változott: NEl = 5,91 MJ/kg, 5,93 MJ/kg, 5,82 MJ/kg. A fehérjemérleg alakulása a következők
szerint történt: –11,7 g, 32,6 g, 81,7 g. A Ca : P arány az alábbiak szerint alakult: 1,28; 1,26;
1,29, vagyis minden esetben megközelíti az ajánlott kb. 1 : 1 arányt. A rostfrakciók arányában
az alábbi változások történtek: ADF 26,6%, NDF 44,7%, később az ADF 26,3% NDF 43,1%,
és végül az ADF 26,7% míg az NDF 42,9%-ban volt jelen a takarmányban.
Az energiaforgalom ellenőrzésére a vérminták glükóz, BHB és FFA értékét határoztuk
meg az állatok kondícióbecslése mellett. Az előkészítős csoportban ezek az értékek a
fiziológiás érték körül mozogtak. A kondíciót átlagosan jónak ítéltük, elvétve találtunk
elhízott egyedet is (BCS=4,5). A túl magas kondíció pontszám a későbbiekben csökkent
szárazanyag felvételt, alacsonyabb tejtermelést eredményezhet. A vérplazma minták AST
aktivitási értéke egyik vizsgálat alkalmával sem haladta meg a fiziológiás felső küszöböt, ami
a májsejtek normál működésére enged következtetni.
A fehérje ellátottságot a vérplazma és a vizeletminták karbamid koncentrációja alapján
ítéltük meg. Az első két mintavétel során a mért értékek a vemhességi állapotnak megfelelően
a referencia érték felső határán mozogtak ( = 5,4 mmol/l; 5,9 mmol/l). Az utolsó két
alkalommal ezek az értékek alacsonyabbak voltak ( = 3,1 mmol/l; 3,3 mmol/l), relatív

29
fehérjehiányt állapítottunk meg. Nem megfelelő fehérje ellátottság esetén a későbbiekben az
elvárt tejtermelés elmarad, szaporodási és immunológiai zavarok alakulhatnak ki.

1. grafikon: Előkészítős csoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Előkészítős csoport
Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
(Valós érték: AST x 10 U/l)
8,0
7,0
mmol/l; AST: U/l

6,0
5,0
4,0
3,0
2,0
1,0
0,0
Glükóz Karbamid
BHB (mmol/l) FFA (mmol/l) AST (U/l)
(mmol/l) (mmol/l)
2013.04.10 4,2 0,6 0,046 6,8 5,4
2013.09.11. 3,96 0,6 0,158 6,1 5,9
2014.02.12 4,8 0,5 0,052 5,8 3,1
2014.09.16 4,1 0,4 0,044 5,7 3,3

A karotin értékeket vizsgálva a kezdeti hiány ( = 3 µmol/l) az első mérést követően

normalizálódott ( = 8,5 µmol/l; 9,4 µmol/l; 5,9 µmol/l). A vérplazma Cu-koncentrációja
alapján bőséges Cu-ellátottságot állapítottunk meg ( = 20,5 µmol/l; 19,9 µmol/l; 19,5
µmol/l; 17,7 µmol/l). A Ca-, P- és Mg- ellátottságot a vér- és vizeletminták Ca-, szervetlen P-,
és Mg- tartalmának meghatározásával ellenőriztük, és összességében megfelelőnek találtuk. A
Zn ellátottságot a vérplazma minták Zn-tartalma, a Se-ellátottságot a vörösvértestek GSH-Px
aktivitási értékének meghatározása alapján a vizsgált esetekben megfelelőnek találtuk.
A vizeletmintákból minden alkalommal állapítottunk meg 100 mmol/l alatti NSBÜ
értéket, az első vizsgálat során az állatok 60%-ában, az utolsó vizsgálatkor az egyedek 80%-
ában mértünk alacsonyabb szintet, átlagosan 76 mmol/l NSBÜ értéket. Ez az érték mérsékelt
savterhelésre hívja fel a figyelmet, ugyanakkor a laborvizsgálat eredményei alapján a pH
értékek nem követték ezt a csökkenést. Az acidózis károsan befolyásolja az energiaforgalmat,
és a szervezet immunválasz-készségét, illetve károsan hat a szervezet P-anyagcseréjére is,
csökken a P tubularis visszaszívása, amely renalis P-ürítést eredményez.

30
2. grafikon:Előkészítős csoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Előkészítős csoport
Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
35,0
30,0
25,0
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0
karotin Ca Pan Mg GsH-Px
Cu (µmol/l) Zn (µmol/l)
(µmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (U/g Hb)
2013.04.10 3,0 2,6 2,1 1,0 20,5 17,4 30,0
2013.09.11 8,5 2,4 1,9 0,9 19,9 0,0 0,0
2014.02.12 9,4 2,3 2,0 1,0 19,5 18,6 28,4
2014.09.16 5,9 2,6 2,4 0,9 17,7 20,3 0,0

3. grafikon: Előkészítős csoport: vizeletminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Előkészítős csoport
Vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
300

250

200

150

100

50

0
NSBÜ Karbamid Ca P Mg Na K
pH
(mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l)
2013.04.10 8,1 76 283 7,1 0,3 18,2 30 233
2013.09.11 8,3 137 206 5,5 0,3 9,6 64 180
2014.02.12 8,3 122 154 2,6 0,3 15,0 73 187
2014.09.16 8,2 76 124 3,2 0,9 16,8 56 138

31
3. 3. 2. Involúciós csoport

Az involúciós csoportba a tehenek az elletőben eltöltött 1-2 nap után kerülnek át. A frissen
ellett tehenek csoportjában a vizsgálatok alkalmával a kondíciót összességében megfelelőnek
találtuk, a mérsékelten magas Hb- koncentrációk ebben a termelési csoportban is felhívják a
figyelmet a megfelelő itatóvíz- ellátottság kérdésére ( = 5,8 mmol/l; 6,0 mmol/l; 6,1 mmol/l;
5,4 mmol/l).
A friss fejős csoportban az állatok a fogadócsoport takarmányát kapják kisebb
mennyiségben, fokozatosan növelve az adagot. A TMR melasz alapú folyékony takarmány
kiegészítőt tartalmazott a vizsgálat teljes időtartama alatt. A vizsgálat kezdetén fűszénát
etettek, később lucernaszénát kaptak az állatok. A lucerna szénát ebben a termelési csoportban
ajánlott ad libitum biztosítani. Az utolsó vizsgálatot megelőzően glicerinnel egészítették ki a
takarmányadagot. A glicerin a ketózis megelőzésében segít, növeli a takarmány
energiaértékét, és mint a glükoneogenezis egyik lehetséges alapanyaga, növeli a
vércukorszintet. A glicerin kiegészítés előnye továbbá, hogy nem okoz bendőfermentációs
zavarokat, és az energia- transzformáció mértéke közel azonos a zsírokkal, édes íze miatt az
állatok szívesen fogyasztják. A takarmányban a NEl 100% szárazanyagra vonatkoztatva 7,18
MJ/kg, a nyersfehérje 16,23%, ebből az UDP 29,07%, az RDP 70,93% volt a vizsgálat
kezdetekor. A nyersfehérjét később 17,4% majd 17,5%-ra növelték. A bypass fehérje aránya a
későbbiekben 32,8%, majd 41,1%, és 40,2% volt. A nyersfehérje koncentrációra 18-22%
közötti érték javasolt, a bypass fehérjének ajánlott 35%-os arányban lennie. A fehérjemérleg
alakulása: 199,8g, 162,5g, 237,5g. A rostfrakciók közül az ADF 21,91%, az NDF 32,52% volt
a vizsgálat elején. A takarmány keményítőtartalma 100% szárazanyagra vonatkoztatva
23,77% (ajánlott 18%), a cukor 5,88% (ajánlott 3-5%) volt. A későbbiekben a rostfrakciók
aránya az alábbiak szerint változott: ADF 18,2%, az NDF 30,8%. Az utolsó két vizsgálatunk
idején az ADF 18,4% majd 18,2% volt, az NDF aránya 29,5%-ról 28,9%-ra változott, amely
még nem érte el az ajánlott 35%-ot. A takarmány nyerszsír tartalma az első vizsgálatot
követően 4,8%, majd 4,9% és 5,4% volt (ajánlott <3%).
Az első két mintavétel alkalmával az előkészítős csoporthoz hasonlóan itt is magas karbamid
koncentrációt állapítottunk meg ( = 6,1 mmol/l; 6,9 mmol/l). A kiegyensúlyozottabb fehérje-
és energia ellátottságot jelezte, hogy az utolsó két vizsgálatra a karbamid értékek rendeződtek.
Az AST aktivitási értékek a vizsgálati idő egésze alatt 80-100 U/l tartományba estek, ami
ebben a csoportban egyértelműen a májsejtek fokozott igénybevételét jelzi. A vérplazma
minták >0,8mmol/l BHB értéke alapján az egyedek 20%-ában minden alkalommal

32
szubklinikai ketózis kialakulására következtettünk. A vérplazma minták FFA szintjét
átlagosan minden alkalommal megfelelőnek találtuk, néhány egyednél kaptunk az élettani
értéknél mérsékelten magasabb koncentrációt. Az utolsó mintavétel alkalmával egy
kiemelkedő esetben alacsony glükóz koncentráció (1,7 mmol/l) mellett magas BHB
koncentrációt (7,6 mmol/l), emelkedett FFA (0,460 mmol/l), és magas AST (189 U/l)
aktivitási értéket kaptunk. Ennél az egyednél egyértelműen megállapíthattuk a májsejtek
sérülését és a ketózist, vagyis az energiaegyensúly zavarát.

4. grafikon: Involúciós csoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Involúciós csoport
Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
(valós érték: AST x 10 U/l)
12

10
mmol/l; AST: U/l

0
Glükóz karbamid
BHB (mmol/l) FFA (mmol/l) AST (U/l)
(mmol/l) (mmol/l)
2013. április 2,4 0,7 0,022 8,9 6,1
2013. szeptember 3,0 1,04 0,132 10 6,9
2014. február 4,4 0,6 0,084 9,1 3,7
2014. szeptember 3,1 1,2 0,121 9,9 4,7

Az involúciós csoportban összességében alacsony karotin koncentrációt állapítottunk

meg, a kapott adatok átlaga egyszer sem érte el az élettani érték alsó határát (5,6 µmol/l), amit
az ellés körüli időszakra jellemző fiziológiás csökkenésnek tulajdoníthattunk.
A Cu-ellátottságot a vérplazma-minták Cu-tartalmának meghatározásával ellenőriztük,
és > 18,9 µmol/l Cu-tartalom alapján ebben a csoportban is bőségesnek találtuk. Az első
mintavétel során minden vizsgált frissen ellett tehén vizeletmintájában magas Na-
koncentrációt állapítottunk meg ( =120 mmol/l). Ezen értékek alapján emelkedett Na-
bevitelt feltételezhettünk, amit a bőséges takarmánysó bevitelnek tulajdonítottunk. Az
involúciós csoportban a vizeletminták minden vizsgálat során átlagosan alacsony K-

33
koncentrációt állapítottunk meg ( = 116 mmol/l; 109 mmol/l; 91 mmol/l; 100 mmol/l). Az
NSBÜ értékek alapján az első mintavételt követően minden alkalommal mérsékelt
savterhelést ( = 75 mmol/l; 89 mmol/l; 91 mmol/l) állapítottunk meg.

5. grafikon: Involúciós csoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Involúciós csoport
Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
30,0
25,0
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0
karotin Ca Pan Mg GsH-Px
Cu (µmol/l) Zn (µmol/l)
(µmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (U/g Hb)
2013.04.10 1,9 2,2 2,0 1,0 19,5 16,0 0,0
2013.09.11 4,0 2,3 1,9 0,9 20,4 0,0 0,0
2014.02.12 3,7 2,3 2,1 0,9 20,9 24,8 0,0
2014.09.16 2,8 2,3 2,2 0,8 18,3 15,4 0,0

6. grafikon: Involúciós csoport: vizeletminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Involúciós csoport
Vizeletminták laborariumi vizsgálatának eredményei
350
300
250
200
150
100
50
0
NSBÜ Karbamid Ca P Mg Na K
pH
(mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l)
2013.04.10 8,4 142 165 0,2 0,9 5,0 120 116
2013.09.11 8,1 75 300 1,6 0,3 8,2 29 109
2014.02.12 8,0 89 163 1,0 3,8 5,0 73 91
2014.09.16 8,3 91 164 1,0 0,8 7,3 57 100

34
3. 3. 3. Fogadócsoport

Amennyiben az állatok egészségi állapota megfelelő, az involúciós csoportból a tehenek a

fogadócsoportba kerülnek át. A fogadócsoport az involúciós csoportnál részletezett
takarmányt kapja, a napi takarmányadag a vizsgálat kezdetekor 37,2 kg (21,29 kg
szárazanyag), melyből a fogadó táp 9,2 kg (8,33 kg szárazanyag) volt, a későbbiekben az
alábbiak szerint változott: 40 kg/nap (20,0 kg szárazanyag), 41,9 kg/nap (20 kg szárazanyag),
és 46,5 kg/nap (21,5 kg szárazanyag), a fogadótáp 11 kg/nap, 11,1 kg/nap, 12 kg/nap
mennyiség szerint változott. Ez az abrakadag mennyiség az ajánlott napi adagot (8-9 kg)
meghaladja. A fogadócsoport egyedeinek átlagos kondíciópontja csak az utolsó mintavételre
érte el a BCS=3 értéket ( = 2,8; 2,2; 2,8; 3). Ebben az időszakban fiziológiás jelenség, hogy
a tehén szervezetében a katabolikus folyamatok kerülnek túlsúlyba, következésképpen
csökken a testsúly. A megfelelő takarmányozással azt kell elérni, hogy a napi testtömeg-
csökkenés ne legyen több 1-1,5 kg-nál, az állat kondíciója ne romoljon 1 kondícióponttal (60
kg).
A csoportban lévő mintázott tehenek vérplazma mintáiból megállapított glükóz
értékek kezdetben a fiziológiás szint alsó határán voltak ( = 2,4 mmol/l és 2,6 mmol/l),
később ezek az értékek növekedtek ( = 3,7 mmol/l, 3,6 mmol/l). A BHB értékek két
vizsgálat alkalmával (1. és 3.) jeleztek átlagosan az élettaninál nagyobb értékeket ( = 1,0
mmol/l), de míg az 1. mintavételkor az egyedek 80%-ban mértünk magas BHB koncentrációt,
az utolsó alkalommal a vizsgálatba vont egyedek 10%-ára volt már csak jellemző. A két
paraméter: <2,3 mmol/l glükóz és >0,8 mmol/l BHB együttesen szubklinikai ketózisra
(hyperketonaemiára) hívja fel a figyelmet. Az FFA értékek az energia-egyensúly megbomlását
nem jelezték, a fiziológiás tartományban voltak.
A májsejtek egészségi állapotáról az AST aktivitási értékek informáltak. A vérplazma
minták AST aktivitási értékei meghaladták a fiziológiás érték felső határát ( = 80 U/l), ami
80-100 U/l között a májsejtek fokozott terhelését, 100U/l felett pedig vélelmezhetően azok
sérülését jelzi. Az első három mintavételkor a kapott értékek átlaga alapján a májsejtek
fokozott igénybevételét állapítottuk meg ( = 84 U/l; 103 U/l; 91 U/l), a 4. vizsgálat
alkalmával az AST aktivitási értékeket megfelelőnek találtuk ( = 68 U/l), és csak a vizsgált
egyedek 20%-ában mértünk magasabb szintet.
A fehérjeellátottságot jelző, vérplazmában mért karbamid koncentrációk az első két
vizsgálatkor bőséges fehérjeellátottságot jeleztek ( = 6,6 mmol/l; 8,1 mmol/l) 100%-os

35
előfordulással. Ehhez a második mintavétel alkalmával a vizeletminta magas karbamid szintje
is társult (>300mmol/l) az egyedek 60%-ában. A magas karbamid koncentrációt a túlzott
fehérjebevitelen kívül bendőbeli energiahiány is előidézheti. A túlzott fehérjeellátás
következményeként nő a bendőben az ammónia koncentráció, majd az ammónia a portális
keringéssel a májba jut és ott az ornitin ciklusban karbamiddá alakul. Ha a májsejtek
detoxikáló képessége kimerül, az ammónia a vér-agy gáton átlépve klinikai tünetekben
megjelenő komatózus állapotot idézhet elő. A továbbiakban az élettani tartományon belüli
karbamid értékeket kaptunk ( = 4,8 mmol/l; 4,6 mmol/l). Az élettaninál magasabb értéket az
utolsó vizsgálatkor 30%-os előfordulási arányban állapítottunk meg.

7. grafikon: Fogadócsoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Fogadócsoport
Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
(valós érték: AST x 10 U/l)
12
10
8
mmol/l; AST: U/l

6
4
2
0
Glükóz karbamid
BHB (mmol/l) FFA (mmol/l) AST (U/l)
(mmol/l) (mmol/l)
2013. április 2,4 1,0 0,018 8,4 6,6
2013. szeptember 4,0 0,6 0,158 10,3 5,9
2014. február 3,7 1,0 0,094 9,1 4,8
2014. szeptember 3,6 0,6 0,046 6,8 4,6

A vérplazma minták összkarotin-tartalma alapján a fogadó csoportban is karotin hiányt

(<5,6 µmol/l) állapítottunk meg a második vizsgálat kivételével minden alkalommal ( = 1,6
µmol/l; 5,5 µmol/l; 4,4 µmol/l), a vizsgált egyedek nagy arányában (100%, 60%, 90%). A Cu-
ellátottságot a vérplazma-minták Cu-tartalmának meghatározásával ellenőriztük, és a > 18,9
µmol/l Cu-tartalom alapján szórványos előfordulással mérsékelten bőségesnek találtuk.

36
8. grafikon: Fogadócsoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Fogadócsoport
Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
25,0

20,0

15,0

10,0

5,0

0,0
karotin Ca Pan Mg GsH-Px
Cu (µmol/l) Zn (µmol/l)
(µmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (U/g Hb)
2013.04.10 1,6 2,3 1,8 1,0 19,6 17,6 0,0
2013.09.11 5,9 2,4 2,2 1,0 21,3 0,0 0,0
2014.02.12 5,5 2,3 2,0 1,0 18,8 16,6 0,0
2014.09.16 4,4 2,4 2,2 0,8 18,5 14,9 0,0

9. grafikon: Fogadócsoport: vizeletminták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek átlaga

Fogadócsoport
Vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
300

250

200

150

100

50

0
NSBÜ Karbamid Ca P Mg Na K
pH
(mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l)
2013.04.10 8,3 139 225 0,2 0,4 8,0 119 167
2013.09.11 8,3 164 267 1,5 3,3 5,2 52 175
2014.02.12 8,5 186 179 1,2 0,8 7,8 86 126
2014.09.16 8,4 147 222 0,4 3,3 6,4 78 127

37
 A vizeletminták pH értéke általában a felső határérték körül mozgott (pH=8,4). Ebben
a csoportban a 3. mintavétel alkalmával az egyedek 50%-ában relatív magas NSBÜ értékeket
(>200 mmol/l) kaptunk, ami enyhe alkalózisba hajló sav-bázis anyagcserére utal.
Az első vizsgálat idején az involúciós csoporthoz hasonlóan a vizeletminták Na-
koncentrációja alapján a fogadócsoportban is bőséges Na-ellátottságot állapítottunk meg, amit
ebben az esetben is a takarmánysó nagy mennyiségben történő felvételének tulajdonítottunk.
A vizeletminták K-koncentrációja alapján hiányos kálium ellátottságot találtunk az utolsó két
vizsgálat alkalmával, melynek következményeként csökkenhet a takarmányfelvétel, illetve
szaporodási zavarok alakulhatnak ki.

3. 3. 4. Nagy tejtermelésű csoport

A nagy tejtermelés időszakában ajánlott, hogy a tömegtakarmány és az abrak aránya a

takarmány szárazanyagában maximum 50 : 50 legyen. A nyersfehérje 16-17,5% arányban
javasolt, ebben a bypass fehérje 30-35%-os arányban legyen jelen. A neturális detergens rost
(NDF) 30%-ban, a keményítő 22,5-24%-ban, a cukor 3,5-5,5%-ban, a zsír 5-6%-ban ajánlott,
illetve ebben az időszakban védett zsír kiegészítés is alkalmazható (pl. Ca-szappan,
palmitinsav). A bypass zsírok nem gátolják a mikrobiális fermentációt, növelik a takarmány
energiatartalmát anélkül, hogy a szálastakarmányok (strukturális rost) mennyisége csökkenne.
A nagy tejtermelésű csoport napi takarmányadagja vizsgálatunk elején 42,5 kg volt
(24,84 kg szárazanyag). A napi adagban 100% szárazanyagra vonatkoztatva a
tömegtakarmány aránya 49,84%, a nyersfehérje 17,54%, a bypass fehérje aránya 30,74% volt.
A nettó tejtermelési energia 7,3 MJ/kg. A rostfrakciók közül az ADF 19,64%, az NDF
28,94%-os arányban a keményítő 26,67%, a cukor 5,73%-ban volt. A takarmányváltás során a
réti széna helyett ebben a csoportban is lucernaszénát kaptak az állatok, a napi
takarmányadagot 45 kg-ra növelték, de annak szárazanyag tartalma 22,8 kg-ra csökkent. Az
abrak és a tömegtakarmány aránya 51,2 : 48,8, a nyersfehérje aránya 17%, a bypass fehérje
32,3%, a fehérjemérleg 204,8g volt. A rostfrakciók közül az ADF 18%, az NDF 30,7%, illetve
a nyerszsír koncentrációja 4,7% volt.
A nagy tejtermelésű csoportban 3 alkalommal végeztünk vizsgálatot. Az első két
alkalommal az elvártnál (BCS >2,5) alacsonyabb átlagos kondícióra figyeltünk fel, a vizsgált
egyedek között különösen rossz tápláltsági állapotúak is voltak (BCS=1; 1,5). Az ellést
követően, a tejtermelés elején fiziológiás a testsúlycsökkenés, azonban az ideális az, ha ezt a

38
kondícióvesztést a tehén a tejtermelés végére visszanyeri, majd a szárazonállás alatt megtartja.
A harmadik mintavétel alkalmával a vizsgált tehenek tápláltsági és erőnléti állapota
kiegyenlített volt (átlagos BCS=3).
A vérplazmában mért AST aktivitási értékek ( = 127 U/l; 125 U/l; 100 U/l) és
karbamid koncentráció ( = 7,1 mmol/l; 9,7 mmol/l; 6,4 mmol/l) minden anyagcsereprofil
vizsgálat alkalmával meghaladták az élettani érték felső határát.
A BHB értékek bár még az élettani tartományon belül vannak, de fokozatos
emelkedést mutatnak ( = 0,4 mmol/l; 0,72 mmol/l; 0,8 mmol/l) , ami nem megfelelő
energiaellátottságra és a hyperketonaemia veszélyére hívja fel a figyelmet. A vérplazma
mintákból mért szabad zsírsav koncentrációk a vizsgálat teljes időtartama alatt 0,2 mmol/l
alatt voltak, de átlagosan ennél az értéknél is egy növekedést figyelhettünk meg ( = 0,012
mmol/l; 0,04 mmol/l; 0,05 mmol/l).

10. grafikon: Nagy tejtermelésű csoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredmények

átlaga

Nagy tejtermelésű csoport

Vérminták laboratóriumi eredményei
(valós érték: AST x 10 U/l)
14
12
mmol/l; AST: U/l)

10
8
6
4
2
0
Glükóz karbamid
BHB (mmol/l) FFA (mmol/l) AST (U/l)
(mmol/l) (mmol/l)
2013. április 2,7 0,4 0,012 12,7 7,1
2013. szeptember 2,2 0,72 0,04 12,5 9,7
2014. február 3,5 0,8 0,05 10,0 6,4

A vérplazma karotin koncentrációja az első két mintavétel alatt alacsony szintet

mutatott ( = 3,6 µmol/l; 3,7 µmol/l), az utolsó alkalommal végzett vizsgálatra rendeződött (
= 13,3 µmol/l).

39
 A fogadó csoporthoz hasonlóan a vizelet pH értéke végig a normál érték felső határán
mozgott, az utolsó mintavétel alkalmával meg is haladta azt. Hasonlóképpen ehhez társultak
az utolsó vizsgálatnál az NSBÜ 200 mmol/l feletti értékei az egyedek 60%-nál. A két
paraméter emelkedése a nagy tejtermelésű egyedeknél is mérsékelt metabolikus alkalózisra
hívja fel a figyelmet. Ez abban az esetben is előfordulhat, ha a bendőacidózis megelőzésére
használt bendőpuffert helytelenül, nagy mennyiségben alkalmazzák. Túlzott mértékű
adagolása káros lehet, ha a bendőfolyadék optimális pH szintjét (pH=6,2-7) a lúgos irányba
tolja el (pH=7,2-7,3).
A vérminták Cu-koncentrációja alapján mérsékelten magas Cu-ellátottságot
állapítottunk meg. A Na-ellátottságot a vizeletminták Na-koncentrációjának mérésével
vizsgálva ebben a csoportban is bőségesnek találtuk. Az utolsó vizsgálat alkalmával a vizsgált
tehenek 80%-ban hiányos K-ellátottságot állapítottunk meg. A többi makro- és mikroelem
eredményeit megfelelőnek találtuk.

11. grafikon: Nagy tejtermelésű csoport: vérminták laboratóriumi vizsgálati eredmények

átlaga

Nagy tejtermelésű csoport

Vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
30,0

25,0

20,0

15,0

10,0

5,0

0,0
karotin Ca Pan Mg GsH-Px
Cu (µmol/l) Zn (µmol/l)
(µmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (U/g Hb)
2013.04.10 3,6 2,3 2,1 1,0 20,3 17,6 28,4
2013.09.11 3,7 2,4 2,5 1,0 21,6 0,0 0,0
2014.02.12 13,3 2,3 2,1 1,1 19,8 22,0 27,7

40
12. grafikon: Nagy tejtermelésű csoport: vizeletminták laboratóriumi vizsgálati
eredményeinek átlaga

Nagy tejtermelésű csoport

Vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei
300

250

200

150

100

50

0
NSBÜ Karbamid Ca P Mg Na K
pH
(mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l) (mmol/l)
2013.04.10 8,3 164 270 1,1 3,5 8,2 92 139
2013.09.11 8,2 129 245 1,8 5,0 4,8 51 123
2014.02.12 8,4 178 195 0,7 0,4 6,2 94 111

3. 4. Megvitatás

Az anyagcsereprofil vizsgálatok eredményeinek összegzésével és a tejtermelési adatok

elemzésével az alábbi következtetésekre jutottunk.
Az 1. vizsgálat alkalmával az egyes termelési csoportokat tekintve összességében
folyamatos kondíciócsökkenést állapítottunk meg, amely csökkenés ugyan még 1
kondícióponton belüli volt, azonban energiahiányra utalt. Az energia deficitet jelezte a
termelési csoportokban a laktációs napok előre haladtával a vérplazma glükóz
koncentrációjának a csökkenése is. Szubklinikai ketózis a fogadó csoport egyedeit jellemezte,
de a BHB növekvő szintjét az FFA koncentráció nem követte, ami a zsírmobilizációs
szindróma kizárására engedett következtetni, ugyanakkor még mindig jelezte a feltételezett
energiahiányos állapotot. Az AST aktivitási értékeket vizsgálva a máj egyre fokozódó
terheltségére következtethettünk, aminek a hátterében a már említett energiahiány mellett a
fokozott karbamid szintézis is állhatott. Magas AST szinteket a nagy tejtermelésű csoportból

41
vizsgált egyedek 80%-ában állapítottunk meg. A vérplazma karbamid koncentrációja szintén
növekvő tendenciát mutatott, a keletkezett nagy mennyiségű karbamid feltételezhetően a
fermentálható szervesanyag hiánya miatt nem tudott hasznosulni.
A 2. vizsgálat idején az energiahiány elmélyülését állapítottuk meg. Az állatok
kondíciócsökkenése alapján a laktációs napok előre haladtával nagymértékű fogyásra
figyeltünk fel, ezzel párhuzamosan a glükóz koncentrációja is egyre alacsonyabb szintet
jelzett. A BHB koncentrációk alapján szubklinikai ketózis már a fogadócsoport előtt
jelentkezett, vagyis az involúciós csoport egyedeit is terhelte. A vérplazma-minták szabad
zsírsav (FFA) koncentrációja az előző vizsgálathoz képest emelkedést mutatott, de még
határértéken belül volt. Az AST aktivitási érték az egymást követő termelési csoportokban az
előző időszakhoz hasonlóan növekedést mutatott, és az átlagértékeket tekintve a májsejtek
még fokozottabb terheltségére utalt. A vizsgált csoportokban a vérplazma emelkedett
karbamid koncentrációja nagy előfordulási arányt (előkészítős csoport: 60%, többi termelési
csoport: 100%) mutatott.
A 3. vizsgálat alkalmával eredményjavulást állapítottunk meg. Az állatok kondíciója
az egyes termelési csoportokat tekintve kiegyensúlyozottnak bizonyult, a glükóz
vérplazmában mért koncentrációja az előző időszakhoz képest javulást jelzett. A BHB
koncentráció alapján a szubklinikai ketózis a fogadócsoportban még jelen volt, de az első
vizsgálatokhoz képest csak a vizsgált tehenek 30%-át terhelte. Az FFA koncentráció az előző
időszakhoz képest alacsonyabb értékeket mutatott, határértéknél magasabb koncentrációt az
ellés utáni termelési csoportokban, kisebb előfordulási arányban állapítottunk meg (10-20%).
Az AST aktivitási értékek összességében mérséklődést mutattak. A karbamid vérplazmában
mért koncentrációját tekintve az előző időszakokhoz képest alacsonyabb értékeket kaptunk,
de a vizsgált nagy tejtermelésű tehenek 90%-ában az élettaninál magasabb szintet
állapítottunk meg.
A 4. vizsgálat során az általunk vizsgált csoportok az előkészítős, involúciós és
fogadócsoportok voltak. A kondíció alakulását élettanilag megfelelőnek találtuk. A glükóz
koncentráció az előző vizsgálathoz képest csökkenést mutat, de még határértéken belüli.
Szubklinikai ketózist jelző BHB koncentrációkat az involúciós csoportban a vizsgált egyedek
20%-ában kaptunk, ugyanebben a csoportban határérték feletti FFA szintet az egyedek 10%-
ában határoztunk meg, ami a termelési csoport energiahiányos állapotára és
következményesen kialakuló zsírmobilizációs szindróma kialakulására enged következtetni.
Az involúciós csoport májműködésének terheltségére utalt az is, hogy a vizsgálat egyedek
70%-ában az élettaninál magasabb AST aktivitási értékeket állapítottunk meg. A karbamid

42
értékek a vérminták alapján átlagosan az élettani határértékeken belül voltak.
A tejtermelési adatok az alábbiak szerint alakultak. Az első két vizsgálat közti időszak
fejési átlagának erőteljes csökkenését a harmadik vizsgálat idején emelkedő tejtermelés, majd
az utolsó vizsgálati időszakban egy újabb, kismértékű hanyatlás váltott fel. (13. grafikon). Ezt
a termelésingadozást a laktáció-szakaszonkénti tejmennyiség növekedésén is végig
követhettük (14. grafikon), melyen az is látható, hogy a laktációs csúcstermelés egyre inkább
a kívánatos 50-100 napos laktáció szakasz közé tolódott el.

13. grafikon: Fejési átlagok alakulása az általunk vizsgált időszakban

Fejési átlag
35,00

30,00

25,00

20,00
Tej, kg

15,00

10,00

5,00

0,00

Összefoglalva a rendszeres időközönként végzett anyagcsereprofil-vizsgálatok és a

termelési adatok nyomon követése segítségünkre lehet az állomány állapotfelmérésében, az
előforduló szubklinikai betegségek feltárásában, és a takarmányozás közvetett
monitorozásában. Mindazonáltal teljesebb képet kaphatunk, és további vizsgálatok céljául
tűzhetjük ki a takarmány receptúrák felülvizsgálata mellett a ténylegesen az állatok elé kerülő
TMR összetételének, mennyiségének, minőségének vizsgálatát, és a tehenek által ténylegesen
felvett (kiválogatott) takarmány kontrollját. Ily módon a takarmányozás, mint az egészségi
állapot és a kiegyensúlyozott termelés egyik alappillére, rendkívül pontos és állandó
odafigyelést kíván a tejhasznú tehénállomány egészségi állapotának megőrzése, és genetikai
képességének realizálása érdekében.

43
 14. grafikon: Átlagos tejmennyiség laktáció-szakaszonként

Átlagos tejmennyiség laktáció-szakaszonként

40,00

35,00

30,00

25,00

20,00

15,00

10,00

5,00

0,00

50 nap alatt 51-100 nap között 101-200 nap között 201 nap felett

44
4. Összefoglalás

Szakdolgozatom célja egy tejhasznú tehenészetben a többszöri takarmányváltoztatás

hatásainak nyomon követése az anyagforgalmi vizsgálatok eredményein és a tejtermelésen
keresztül. Összesen 4 alkalommal, átlagosan 6 havonta került sor az anyagcsereprofil-
vizsgálatokra, melynek során klinikailag egészséges egyedekből vér- és vizeletmintát vettünk,
majd pontozással értékeltük az állatok kondícióját és a kapott eredményeket összevetettük a
tejtermelési eredményekkel. Az anyagcsereprofil vizsgálatokkal lehetőségünk van az
állomány egészségi állapotának monitorozására, a szubklinikai anyagforgalmi zavarok korai
felismerésére, illetve közvetett módon a takarmányozás színvonalának ellenőrzésére. A
tejtermelésből származó adatok szintén segítségünkre voltak, hogy átfogóbb képet kaphattunk
az állomány állapotáról.
Az anyagcsereprofil vizsgálatok során meghatározott hematológiai paraméterek közül
a vérminták hemoglobin tartalma minden termelési csoportban több alkalommal meghaladta
az élettani határértéket ( [Hb] > 5,6 mmol/l ), ami enyhe haemokoncentráció jele lehet és a
megfelelő vízellátottság kérdését veti fel. Az energiaforgalomra a vérminták glükóz, BHB és
FFA koncentrációjából következtethetünk. Az alacsony glükóz ( [glükóz] < 2,3 mmol/l ) és az
élettani határértéknél magasabb BHB koncentráció ( [BHB] > 0,8 mmol/l ) az ellés utáni
csoportokban hyperketonaemiát jelez, ami hiányos energiaellátottságra utal. A vizsgálati idő
alatt a vérplazma minták FFA koncentrációját átlagosan megfelelőnek találtuk, ami alapján
normál zsíranyagcserét feltételezhetünk.
A fehérjeellátottságot a vérplazma- és vizeletminták karbamid koncentrációja alapján
ítéltük meg. A vérplazma > 5 mmol/l és a vizeletminta > 300 mmol/l karbamid koncentrációja
alapján a fehérjeellátottság zavarára következtettünk elsősorban az első két vizsgálat
alkalmával. A vér magas karbamid koncentrációját a túlzottan bőséges fehérjeellátottságon
kívül bendőbeli energiahiány is okozhatja.
A vérplazma-minták AST aktivitási értéke alapján a májsejtek fokozott
igénybevételére ( 80-100 U/l ), illetve a májsejtek sérülésére ( > 100 U/l ) következtettünk. A
vizsgálati időszak alatt az élettani határértéknél magasabb AST aktivitási értéket az ellés előtt
álló egyedek kivételével minden alkalommal megállapítottunk, ami a máj fokozott
működésére utal.
A β-karotin ellátottságot a vérplazma minták karotin koncentrációja alapján határoztuk
meg. Az involúciós csoportra jellemző élettani karotin koncentráció csökkenése mellett a
többi csoportban az eredmények alapján több esetben karotin hiányt állapítottunk meg. Az

45
etetett takarmány természetes karotin tartalma a tömegtakarmány fajtától, minőségétől,
feldolgozásától és tárolásától is nagymértékben függ, ezért a fennálló karotin hiány a nem
megfelelő tömegtakarmányra és a takarmány-kiegészítők szükségességére hívhatja fel a
figyelmet. A makro-, és mikroelemek közül a vérplazma minták magas Cu- ( [Cu] > 18,9
mmol/l ), és a vizeletminták esetenként magas Na- koncentrációját ( [Na] > 80 mmol/l )
határoztuk meg ami ezen ásványi elemekkel való bőséges ellátottságra utal. A vizeletminták
alacsony K- koncentrációja alapján ( [K] < 140 mmol/l) több esetben hiányos K-ellátottságot
állapítottunk meg.
Az anyagforgalmi állapot jelentős javulását a harmadik vizsgálat idején figyelhettük
meg, ami ebben az időszakban a tejtermelés növekedésében is megmutatkozott. További
eredményjavulás érdekében javasolt a takarmányreceptúrák tökéletesítése mellett azok minél
pontosabb realizálása a tehenek által ténylegesen elfogyasztott takarmány tekintetében, és
mindezek megvalósításának ellenőrzése további takarmány-, és anyagcsereprofil-
vizsgálatokkal.

46
5. Summary

The aim of the study was the follow up of the effect of change in the diet several times in the
light of metabolic and milk production data in a dairy herd. Body conditions were scored and
blood and urine samples were taken from clinically healthy cows for metabolic profile test at
4 times together in approximatelly 6 months intervall and evaluate these results together with
milk production data. Metabolic profile test opens the door to early detection of subclinically
metabolic disorders furthermore facilitates to check the level of the feed indirectly in addition
milk production data help to give scope for more comprehensive evaluation of the state of the
herd.
Haemoglobin concentration were higher than the normal range (Hb>5,6 mmol/l) in
every group several times in the haematological parameters evaluated in the metabolic profile
test. That is a sign of mild haemoconcentration might be caused by inadequate water supply.
Glucose, BHB, FFA concentration in the blood are in correlation with energy status. The low
glucose (<2,3 mmol/l) and high BHB (>0,8mmol/l) concentration show hyperketonaemia
caused by energy inbalance after calving. FFA blood concentration in average were in the
normal range during the study might suppose normal fat metabolism.
Protein supply was evaluated by the content of urea in blood and urine samples. The
higher blood (>5mmol/l) and urine (>300mmol/l) urea concentration suppose disorders in the
protein supply especially at the first and second visit. The high blood urea is caused by either
overabundant protein supply in the diet or ruminal energy deficit.
High activity (80-100U/l) in addition defect (>100 U/l) of liver cells are concluded by
the AST level of the bloodplasma samples. AST levels were out of range in every occasion
except close up cows suggest high liver activity.
Carotene supply was investigated by plasma carotene levels. Beyond physiological
decrease in fresh cows inadeqate levels are seen in every groups in several times. The
carotene content of the diet is in close correlation to the nature, quality, process and store of
the forage so the lack of carotene draw attention to the inadequate forage and the use of feed
supplements. Plasma copper (>18,9 mmol/l) and sometimes urine natrium (>80mmol/l)
contents are measured higher than normal range out of macro and microelements what is
related to oversupply. Urine potassium (<140mmol/l) concentration are lower than expected
in several times caused by inadequate supply.
The metabolic state showed significant improvement during the third test, which also
showed an increase in milk production in this period. Beyond perfection of the recipe of diet

47
the follow up of the TMR and cows real intake in addition the check of the mantioned above
by forage exams and further metabolic profile tests might be the kee to reach more advance.

48
6. Mellékletek
1. melléklet: Az anyagcsereprofil vizsgálatok eredményei

2013. ápr. 2013. szept. 2014. febr. 2014. szept.

kondíciópont
átlag 3,5<x<2,5 átlag 3,5<x<2,5 átlag 3,5<x<2,5 átlag 3,5<x<2,5
előkészítő 3,3 0% 3,2 40% 3,4 20% 3,7 30%
involúciós 2,6 20% 2,5 40% 3,0 0% 2,8 0%
fogadó 2,8 20% 2,2 40% 2,8 0% 3,0 0%
nagy
tejtermelésű 2,5 20% 1,9 80% 3,2 0%
2013. ápr. 2013. szept. 2014. febr. 2014. szept.
glükóz
átlag < 2,3 mmol/l átlag < 2,3mmol/l átlag < 2,3mmol/l átlag < 2,3mmol/l
előkészítő 4,2 0% 4,0 0% 4,8 0% 4,1 0%
involúciós 2,4 40% 3,0 0% 4,4 0% 3,1 20%
fogadó 2,4 20% 2,6 40% 3,7 0% 3,6 0%
nagy
tejtermelésű 2,7 20% 2,2 60% 3,5 0%
2013. ápr. 2013. szept. 2014. febr. 2014. szept.
BHB
átlag > 0,8 mmol/l átlag > 0,8 mmol/l átlag > 0,8 mmol/l átlag > 0,8 mmol/l
előkészítő 0,6 20% 0,6 20% 0,5 0% 0,4 0%
involúciós 0,7 20% 1,04 40% 0,6 20% 1,2 20%
fogadó 1,0 80% 0,68 40% 1,0 30% 0,6 10%
nagy
tejtermelésű 0,4 0% 0,72 40% 0,8 30%
2013. ápr. 2013. szept. 2014. febr. 2014. szept.
FFA
átlag > 0,2 mmol/l átlag > 0,2 mmol/l átlag > 0,2 mmol/l átlag > 0,2 mmol/l
előkészítő 0,046 0% 0,158 40% 0,052 0% 0,044 0%
involúciós 0,022 0% 0,132 40% 0,084 20% 0,121 10%
fogadó 0,018 0% 0,044 0% 0,094 20% 0,046 0%
nagy
tejtermelésű 0,012 0% 0,040 0% 0,050 10%
2013. ápr. 2013. szept. 2014. febr. 2014. szept.
AST
átlag > 80 U/l átlag > 80 U/l átlag > 80 U/l átlag > 80 U/l
előkészítő 68 0% 61 0% 58 0% 57 0%
involúciós 89 80% 100 100% 91 60% 99 70%
fogadó 84 40% 103 80% 91 50% 68 10%
nagy
tejtermelésű 127 80% 125 80% 100 90%
2013. ápr. 2013. szept. 2014. febr. 2014. szept.
karbamid
átlag > 5 mmol/l átlag > 5 mmol/l átlag > 5 mmol/l átlag > 5 mmol/l
előkészítő 5,4 60% 5,9 60% 3,1 0% 3,3 0%
involúciós 6,1 80% 6,9 100% 3,7 0% 4,7 30%
fogadó 6,6 100% 5,9 100% 4,8 40% 4,6 30%
nagy
tejtermelésű 7,1 80% 9,7 100% 6,4 90%

49
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2013 április

Ellés
Term. Tehén óta Kondíció HB Glükóz BHB FFA AST Karba-
eltelt mid
csoport szám napok pont mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l U/l mmol/l
Referencia érték 2,5-3,5 5,0-5,6 >2,3 <0,8 <0,200 <80 3,3-5,0
7749 3,5 7,3 4,2 0,5 0,030 73 6,1
Ellés 7748 3,5 6,9 4,6 0,4 0,010 67 5,1
előtt 5639 3,5 5,8 3,6 1,0 0,080 64 4,4
6071 3,0 7,0 4,2 0,6 0,070 54 4,9
5597 3,0 6,7 4,3 0,6 0,040 80 6,4
Átlag 3,3 6,7 4,2 0,6 0,046 68 5,4
Szórás 0,3 0,6 0,3 0,2 0,029 10 0,8
6341 23 2,5 5,6 2,3 1,1 0,010 81 6,7
Frissen 6814 11 3,0 6,1 1,3 0,7 0,010 103 6,1
ellett 7720 2 3,0 6,6 3,0 0,4 0,020 85 6,5
6655 2 2,0 6,4 3,4 0,8 0,060 77 6,5
5626 20 2,5 4,5 2,0 0,4 0,010 100 4,7
Átlag 2,6 5,8 2,4 0,7 0,022 89 6,1
Szórás 0,4 0,8 0,8 0,3 0,022 12 0,8
3262 24 2,0 5,7 2,9 0,4 0,030 59 5,7
Tehén 3733 43 3,0 5,9 2,3 1,0 0,030 84 6,0
fogadó 5233 38 3,0 5,7 2,5 1,1 0,010 68 7,6
csoport 6635 43 3,0 5,2 2,0 1,3 0,010 144 6,3
5018 37 3,0 5,3 2,4 1,2 0,010 67 7,3
Átlag 2,8 5,6 2,4 1,0 0,018 84 6,6
Szórás 0,4 0,3 0,3 0,4 0,011 35 0,8
4636 50 1,0 5,6 3,0 0,4 0,020 71 5,0
Tehén 5041 140 2,5 6,3 2,7 0,3 0,010 92 6,8
Nagytejű 5202 135 3,0 6,5 2,8 0,6 0,010 165 7,7
csoport 5445 127 3,0 5,7 2,2 0,6 0,010 212 6,7
6697 78 3,0 5,8 2,7 0,4 0,010 95 9,3
Átlag 106 2,5 6,0 2,7 0,4 0,012 127 7,1
Szórás 40 0,9 0,4 0,3 0,1 0,004 59 1,6

50
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2013 április

Gsh-
Term. Tehén Karotin Ca anorg. Mg Cu Zn Px
P U/g
csoport szám µmol/l mmol/l mmol/l mmol/l µmol/l µmol/l Hb
10,0- 10,0-
Referencia érték >5,6 2,1-3,0 1,6-2,3 0,8-1,2 18,9 30,6 20-30
7749 1,4 2,5 1,7 1,1 20,6 17,0 32,0
Ellés 7748 1,0 2,7 2,5 1,0 20,2 18,0 30,0
előtt 5639 4,8 2,5 2,2 1,0 18,8 18,0 28,0
6071 6,7 2,5 2,0 1,0 22,7 16,0 31,0
5597 1,3 2,6 1,9 1,0 20,1 18,0 29,0
Átlag 3,0 2,6 2,1 1,0 20,5 17,4 30,0
Szórás 2,6 0,1 0,3 0,1 1,4 0,9 1,6
6341 1,0 2,2 2,8 1,1 19,3 18,0
Frissen 6814 1,7 2,4 2,1 0,9 19,9 16,0
ellett 7720 2,5 2,1 2,1 1,2 22,9 16,0
6655 3,1 1,9 1,4 1,0 18,6 15,0
5626 1,0 2,3 1,9 1,0 16,9 15,0
Átlag 1,9 2,2 2,0 1,0 19,5 16,0
Szórás 0,9 0,2 0,5 0,1 2,2 1,2
3262 2,5 2,1 1,2 0,9 18,2 16,0
Tehén 3733 1,1 2,4 1,7 1,2 20,5 19,0
fogadó 5233 2,3 2,6 2,0 1,1 21,4 21,0
csoport 6635 1,1 2,3 2,4 0,9 18,8 17,0
5018 1,2 2,3 1,8 1,0 19,2 15,0 30,0
Átlag 1,6 2,3 1,8 1,0 19,6 17,6 30,0
Szórás 0,7 0,2 0,4 0,1 1,3 2,4
4636 4,9 2,1 1,8 1,0 20,1 18,0 28,0
Tehén 5041 1,6 2,4 1,9 1,1 19,5 19,0 30,0
Nagytejű 5202 3,6 2,4 1,8 1,1 20,8 15,0 29,0
csoport 5445 2,6 2,4 2,1 0,9 23,0 17,0 28,0
6697 5,3 2,3 2,9 1,2 17,9 19,0 27,0
Átlag 3,6 2,3 2,1 1,0 20,3 17,6 28,4
Szórás 1,5 0,1 0,5 0,1 1,9 1,7 1,1

51
A vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2013 április

Term. Tehén pH NSBÜ Karba- Ca P Mg Na K

mid
csoport szám mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l
7,8- 6,2- 140-
Referencia érték 8,4 >100 130-300 0,1-1,5 0,3-5,2 16,5 20-80 320
7749 8,2 118 352 1,4 0,3 23,0 32 248
Ellés 7748 8,3 127 313 6,3 0,4 23,0 13 269
előtt 5639 7,6 12 246 11,5 0,2 16,0 42 173
6071 8,0 30 278 11,0 0,3 13,0 26 237
5597 8,3 95 226 5,3 0,3 16,0 36 240
Átlag 8,1 76 283 7,1 0,3 18,2 30 233
Szórás 0,3 52 51 4,2 0,0 4,5 11 36
6341 8,3 116 303 0,4 3,6 12,0 132 152
Frissen 6814 8,2 119 107 0,6 0,2 3,0 120 90
ellett 7720 8,6 204 187 0,2 0,6 4,0 122 146
6655 8,3 126 71 0,0 0,1 2,0 110 65
5626 8,5 144 158 0,1 0,2 4,0 118 127
Átlag 8,4 142 165 0,2 0,9 5,0 120 116
Szórás 0,2 36 89 0,2 1,5 4,0 8 37
3262 8,4 146 234 0,1 0,3 8,0 79 200
Tehén 3733 8,2 85 332 0,5 0,6 16,0 100 240
fogadó 5233 8,5 175 215 0,3 0,3 4,0 140 150
csoport 6635 8,3 127 173 0,2 0,4 5,0 142 123
5018 8,3 161 171 0,1 0,3 7,0 135 124
Átlag 8,3 139 225 0,2 0,4 8,0 119 167
Szórás 0,1 35 66 0,2 0,2 4,7 28 51
4636 7,8 67 370 0,4 10,5 9,0 80 114
Tehén 5041 8,4 192 328 3,3 0,6 14,0 43 188
Nagytejű 5202 8,5 214 197 1,5 0,3 7,0 115 143
csoport 5445 8,5 175 210 0,2 0,5 4,0 106 152
6697 8,3 174 243 0,2 5,7 7,0 115 96
Átlag 8,3 164 270 1,1 3,5 8,2 92 139
Szórás 0,3 57 76 1,3 4,5 3,7 31 36

52
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2013 szeptember

Ellés
Term. Tehén óta Kondíció HB Glükóz BHB FFA AST Karba-
eltelt mid
csoport szám napok pont mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l U/l mmol/l
Referencia érték 2,5-3,5 5,0-5,6 >2,3 <0,8 <0,200 <80 3,3-5,0
4597 3,5 6,5 3,7 0,4 0,080 61 5,1
Ellés 3185 2,0 5,5 5,9 0,5 0,090 65 9,1
előtt 2297 4,0 6,7 3,2 0,5 0,150 77 5,9
2930 3,5 5,9 4,0 0,7 0,250 50 4,8
4512 3,0 6,0 3,0 0,9 0,220 51 4,6
Átlag 3,2 6,1 4,0 0,600 0,158 61 5,9
Szórás 0,8 0,5 1,2 0,200 0,076 11 1,9
6991 4 1,5 6,3 2,8 2,0 0,050 143 8,4
Frissen 4254 18 2,0 5,0 2,8 0,6 0,050 86 5,1
ellett 4619 2 3,0 6,2 2,8 0,8 0,100 82 6,5
5478 4 3,0 7,7 3,4 1,4 0,220 90 7,1
5153 1 3,0 5,0 3,4 0,4 0,240 101 7,4
Átlag 2,5 6,0 3,0 1,040 0,132 100 6,9
Szórás 0,7 1,1 0,3 0,654 0,092 25 1,2
6921 26 1,5 5,9 2,2 0,6 0,050 158 9,5
Tehén 4513 37 1,5 5,0 3,1 0,5 0,040 102 7,8
fogadó 6918 14 3,0 5,2 2,6 0,5 0,050 78 7,3
csoport 3833 33 2,5 5,2 3,5 0,9 0,030 86 5,8
6926 10 2,5 5,0 1,6 0,9 0,050 92 10,2
Átlag 2,2 5,3 2,6 0,680 0,044 103 8,1
Szórás 0,7 0,4 0,7 0,205 0,009 32 1,8
5495 61 1,5 5,0 2,8 0,6 0,040 101 10,0
Tehén 5167 277 1,5 5,4 1,7 0,9 0,030 199 10,3
Nagytejű 6944 84 2,0 5,6 2,1 0,8 0,040 86 8,9
csoport 5459 240 2,0 5,4 2,2 0,6 0,030 119 9,7
5792 53 2,5 4,7 2,4 0,7 0,060 121 9,5
Átlag 143 1,9 5,2 2,2 0,720 0,040 125 9,7
Szórás 107 0,4 0,4 0,4 0,130 0,012 44 0,5

53
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2013 szeptember

Term. Tehén Karotin Ca anorg. Mg Cu

P
csoport szám µmol/l mmol/l mmol/l mmol/l µmol/l
Referencia érték >5,6 2,1-3,0 1,6-2,3 0,8-1,2 10,0-18,9
4597 7,8 2,5 2,0 0,9 20,0
Ellés 3185 5,5 2,2 2,5 1,2 21,4
előtt 2297 10,3 2,4 1,9 0,8 21,1
2930 11,4 2,5 1,2 0,9 16,9
4512 7,7 2,4 1,9 0,8 20,0
Átlag 8,5 2,4 1,9 0,9 19,9
Szórás 2,3 0,1 0,5 0,2 1,8
6991 1,4 2,1 1,3 0,9 19,1
Frissen 4254 5,6 2,6 2,2 1,0 20,7
ellett 4619 6,0 2,5 1,9 0,9 20,3
5478 3,0 2,2 2,0 0,8 22,0
5153 3,9 2,1 2,2 1,0 20,1
Átlag 4,0 2,3 1,9 0,9 20,4
Szórás 1,9 0,2 0,4 0,1 1,1
6921 2,9 2,5 2,2 0,8 20,2
Tehén 4513 6,7 2,4 2,1 1,1 18,4
fogadó 6918 7,0 2,4 2,5 0,9 24,5
csoport 3833 8,3 2,2 2,2 0,9 22,0
6926 4,6 2,4 2,2 1,1 21,2
Átlag 5,9 2,4 2,2 1,0 21,3
Szórás 2,1 0,1 0,2 0,1 2,3
5495 1,5 2,4 2,8 1,0 19,6
Tehén 5167 4,1 2,4 2,7 1,0 21,2
Nagytejű 6944 3,2 2,5 2,5 1,0 19,5
csoport 5459 4,7 2,3 2,3 1,0 24,5
5792 4,9 2,2 2,3 0,9 23,1
Átlag 3,7 2,4 2,5 1,0 21,6
Szórás 1,4 0,1 0,2 0,0 2,2

54
A vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2013 szeptember

Term. Tehén pH NSBÜ Karba- Ca P Mg Na K

mid
csoport szám mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l
7,8- 130- 6,2- 140-
Referencia érték 8,4 >100 300 0,1-1,5 0,3-5,2 16,5 20-80 320
4597 8,4 149 227 3,4 0,3 12,0 45 222
Ellés 3185 7,8 21 218 2,6 0,3 9,0 10 67
előtt 2297 8,5 168 189 4,3 0,2 9,0 100 197
2930 8,5 175 203 10,9 0,4 12,0 94 215
4512 8,4 171 192 6,4 0,2 6,0 73 197
Átlag 8,3 137 206 5,5 0,3 9,6 64 180
Szórás 0,3 65 16 3,3 0,1 2,5 37 64
6991 8,2 82 303 1,9 0,3 10,0 7 94
Frissen 4254 8,3 125 324 2,3 0,6 11,0 95 149
ellett 4619 8,3 79 210 1,0 0,2 7,0 30 118
5478 7,7 25 565 2,1 0,6 10,0 7 124
5153 8,0 66 96 0,8 0,0 3,0 7 60
Átlag 8,1 75 300 1,6 0,3 8,2 29 109
Szórás 0,3 36 174 0,7 0,3 3,3 38 34
6921 8,4 148 370 1,9 1,0 5,0 50 164
Tehén 4513 8,3 192 336 1,4 5,8 6,0 28 189
fogadó 6918 8,5 234 363 2,6 0,8 9,0 9 225
csoport 3833 8,2 78 84 0,7 3,2 2,0 31 223
6926 8,3 168 182 0,9 5,9 4,0 144 72
Átlag 8,3 164 267 1,5 3,3 5,2 52 175
Szórás 0,1 58 128 0,8 2,5 2,6 53 63
5495 8,1 134 224 1,0 12,2 4,0 87 104
Tehén 5167 8,2 126 419 4,4 2,0 10,0 24 169
Nagytejű 6944 8,1 151 157 1,6 5,4 4,0 50 106
csoport 5459 8,4 142 279 1,3 1,6 4,0 47 151
5792 8,1 93 145 0,8 3,6 2,0 48 83
Átlag 8,2 129 245 1,8 5,0 4,8 51 123
Szórás 0,1 22 111 1,5 4,3 3,0 23 36

55
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2014 február

Ellés
Term. Tehén óta Kondíció HB Glükóz BHB FFA AST Karba-
eltelt mid
csoport szám napok pont mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l U/l mmol/l
Referencia érték 2,5-3,5 5,0-5,6 2,3-3,9 <0,8 <0,200 <80 3,3-5,0
5527 3,5 6,5 4,6 0,6 0,070 54 3,4
Ellés 838 3,0 4,1 4,7 0,4 0,030 67 3,7
előtt 2895 4,0 5,6 5,1 0,5 0,110 56 3,0
3146 3,5 6,3 4,6 0,5 0,030 53 2,7
7955 3,0 5,7 4,9 0,6 0,020 61 2,5
Átlag 3,4 5,6 4,8 0,5 0,052 58 3,1
Szórás 0,4 0,9 0,2 0,1 0,038 6 0,5
7464 9 3,0 6,2 5,1 0,6 0,030 65 3,4
Frissen 6691 12 3,5 5,9 3,4 0,5 0,020 136 3,8
ellett 4520 7 3,0 6,5 4,4 0,5 0,050 96 3,6
involúciós 2182 2 2,5 5,4 5,2 0,6 0,070 65 3,7
6171 7 3,0 6,6 3,7 1,0 0,250 92 3,9
Átlag 3,0 6,1 4,4 0,6 0,084 91 3,7
Szórás 0,4 0,5 0,8 0,2 0,095 29 0,2
8885 21 2,5 5,4 3,0 2,4 0,060 77 4,1
8808 11 2,5 6,2 3,0 0,7 0,060 94 4,9
8400 9 2,5 5,7 4,0 1,0 0,330 80 4,2
Fogadó 3726 17 3,0 4,6 4,1 0,3 0,060 59 4,5
8264 32 2,5 5,4 3,6 0,6 0,050 129 5,6
csoport 4468 21 3,0 4,9 5,5 0,6 0,050 69 1,9
7713 15 3,0 5,4 3,4 0,5 0,030 91 5,7
8519 16 3,0 5,7 4,1 2,8 0,220 149 3,6
7476 28 3,0 5,4 2,7 0,7 0,040 88 7,7
6950 25 3,0 5,2 3,6 0,3 0,040 70 5,4
Átlag 2,8 5,4 3,7 1,0 0,094 91 4,8
Szórás 0,3 0,4 0,8 0,9 0,099 28 1,5
8481 90 3,0 5,9 4,0 0,5 0,050 119 7,0
8456 179 3,0 5,5 3,7 0,7 0,020 83 6,9
7853 209 3,0 6,5 3,4 0,7 0,020 127 5,2
Nagytejű 7723 298 3,5 6,9 3,7 1,2 0,020 84 7,3
8725 67 3,0 5,7 2,8 1,1 0,300 82 4,8
csoport 5805 142 3,5 7,2 3,1 0,6 0,020 95 6,4
6953 189 3,0 6,7 3,3 1,1 0,020 117 8,1
7538 387 3,5 6,2 3,9 0,7 0,010 67 5,9
6833 212 3,5 5,7 3,6 0,8 0,020 121 7,0
6027 53 3,0 5,0 3,6 0,4 0,020 105 5,5
Átlag 3,2 6,1 3,5 0,8 0,050 100 6,4
Szórás 0,3 0,7 0,4 0,3 0,088 21 1,0

56
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2014 február

Term. Tehén Karotin Ca anorg. Mg Cu Zn Gsh-Px

P U/g
csoport szám µmol/l mmol/l mmol/l mmol/l µmol/l µmol/l Hb
10,0-
Referencia érték >5,6 2,1-3,0 1,6-2,3 0,8-1,2 10,0-18,9 30,6 20-30
5527 6,0 2,4 2,0 1,1 18,8 18,5 32,0
Ellés 838 7,2 2,2 2,5 1,0 21,4 17,9 27,0
előtt 2895 8,6 2,4 1,9 1,0 18,2 17,7 25,0
3146 8,2 2,2 1,7 1,0 18,6 15,6 26,0
7955 17,2 2,3 2,0 1,0 20,7 23,5 32,0
Átlag 9,4 2,3 2,0 1,0 19,5 18,6 28,4
Szórás 4,5 0,1 0,3 0,0 1,4 2,9 3,4
7464 5,2 2,5 2,4 0,8 23,1 36,0
Frissen 6691 4,6 2,2 2,1 1,0 22,9 21,0
ellett 4520 3,1 2,1 2,3 0,9 20,0 32,7
involúciós 2182 3,0 2,2 2,5 0,9 19,3 19,7
6171 2,5 2,4 1,4 0,8 19,0 14,7
Átlag 3,7 2,3 2,1 0,9 20,9 24,8
Szórás 1,2 0,2 0,4 0,1 2,0 9,1
8885 8,9 2,4 2,2 1,0 18,9 11,5
8808 6,7 2,3 2,3 1,0 18,4 16,1
8400 8,6 2,4 1,8 1,1 18,5 10,9
Fogadó 3726 5,0 2,3 1,8 0,9 20,4 22,6
8264 6,0 2,3 1,9 1,1 18,5 12,6
csoport 4468 4,3 2,4 1,7 0,9 16,3 21,9
7713 4,1 2,3 2,3 1,2 17,6 19,0
8519 1,8 2,1 1,4 0,9 21,1 17,1
7476 4,0 2,2 2,8 1,0 18,9 19,1
6950 5,5 2,4 1,6 1,0 19,5 15,5
Átlag 5,5 2,3 2,0 1,0 18,8 16,6
Szórás 2,2 0,1 0,4 0,1 1,3 4,1
8481 1,8 2,4 2,4 1,0 21,6 17,1 27,0
8456 7,4 2,3 2,0 1,2 18,7 13,3 27,0
7853 15,7 2,3 2,2 0,9 20,9 13,9 28,0
Nagytejű 7723 26,6 2,3 2,3 1,2 19,8 28,0 23,0
8725 14,8 2,3 2,0 1,0 18,5 23,1 30,0
csoport 5805 14,4 2,3 1,8 1,2 17,4 34,8 26,0
6953 19,5 2,3 2,1 0,9 20,9 16,2 28,0
7538 17,5 2,2 2,3 1,0 23,6 39,5 30,0
6833 9,1 2,3 2,2 1,2 18,9 17,7 30,0
6027 6,4 2,2 1,7 1,1 17,7 15,9 28,0
Átlag 13,3 2,3 2,1 1,1 19,8 22,0 27,7
Szórás 7,3 0,1 0,2 0,1 1,9 9,2 2,2

57
A vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2014 február

Term. Tehén pH NSBÜ Karba- Ca P Mg Na K

mid
csoport szám mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l
7,8- 140-
Referencia érték 8,4 >100 130-300 0,1-1,5 0,3-5,2 6,2-16,5 20-80 320
5527 8,4 156 231 4,3 0,5 29,0 40 261
Ellés 838 8,4 170 154 1,1 0,1 12,0 106 157
előtt 2895 8,1 54 81 1,3 0,1 10,0 40 112
3146 8,4 177 194 1,1 0,4 11,0 67 243
7955 8,1 54 108 5,2 0,2 13,0 113 160
Átlag 8,3 122 154 2,6 0,3 15,0 73 187
Szórás 0,2 63 61 2,0 0,2 7,9 35 63
7464 8,2 60 64 1,9 2,2 4,0 41 53
Frissen 6691 8,4 147 143 0,5 0,3 5,0 128 70
ellett 4520 8,3 76 257 0,5 4,1 3,0 84 120
involúciós 2182 6,8 -1 169 1,5 11,8 7,0 14 86
6171 8,5 165 183 0,6 0,7 6,0 96 127
Átlag 8,0 89 163 1,0 3,8 5,0 73 91
Szórás 0,7 68 70 0,7 4,7 1,6 45 32
8885 8,6 201 180 2,1 0,6 8,0 100 147
8808 8,4 124 102 0,5 0,2 3,0 71 67
8400 8,4 223 255 0,7 0,5 8,0 34 240
Fogadó 3726 8,6 266 184 0,6 0,3 6,0 91 172
8264 8,5 228 139 0,6 0,3 6,0 138 86
csoport 4468 8,2 150 174 1,0 4,1 14,0 56 112
7713 8,7 112 0,7 0,5 5,0 102 107
8519 8,5 198 226 3,7 0,4 11,0 116 96
7476 8,1 55 263 1,4 0,8 8,0 53 98
6950 8,5 230 159 0,9 0,4 9,0 102 130
Átlag 8,5 186 179 1,2 0,8 7,8 86 126
Szórás 0,2 65 55 1,0 1,2 3,1 32 50
8481 8,3 165 258 0,8 0,4 10,0 77 142
8456 8,4 241 177 0,4 0,3 4,0 125 114
7853 8,4 151 149 0,5 0,2 4,0 94 68
Nagytejű 7723 8,1 50 63 0,3 0,0 2,0 29 25
8725 8,4 243 174 0,7 0,4 7,0 122 112
csoport 5805 8,4 131 265 1,0 0,5 12,0 60 122
6953 8,5 213 188 0,9 0,4 3,0 141 75
7538 8,5 211 159 0,5 0,2 3,0 109 94
6833 8,5 188 228 0,5 0,4 3,0 122 114
6027 8,5 190 293 1,3 0,8 14,0 56 242
Átlag 8,4 178 195 0,7 0,4 6,2 94 111
Szórás 0,1 58 68 0,3 0,2 4,3 37 57

58
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2014 szeptember

Term. Tehén Kondíció HB Glükóz BHB FFA AST Karba-

mid
csoport szám pont mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l U/l mmol/l
7651 3,5 5,1 3,8 0,4 0,060 60 3,0
8393 3,5 5,2 3,9 0,0 0,020 61 2,8
6277 4,5 6,2 4,1 0,0 0,040 56 3,3
Előkészítő 7127 3,5 5,8 4,0 0,6 0,140 70 3,3
7613 3,5 5,6 4,4 0,3 0,040 58 3,1
csoport 5058 4,0 4,9 4,8 0,3 0,020 44 3,0
6725 4,0 4,8 4,6 0,4 0,020 58 3,4
6488 3,5 5,0 3,5 0,5 0,030 58 3,6
6613 3,5 6,1 3,9 0,5 0,050 55 3,7
6253 3,5 5,2 4,1 0,6 0,020 45 3,8
Átlag 3,7 5,4 4,1 0,4 0,044 57 3,3
Szórás 0,3 0,5 0,4 0,2 0,037 8 0,3
5166 2,5 4,7 3,0 0,4 0,050 71 4,7
8345 2,5 5,5 2,2 0,5 0,070 91 6,0
5921 3,0 5,5 1,7 7,6 0,460 189 4,4
Involúciós 4350 2,5 5,1 3,3 0,5 0,110 111 3,8
8883 3,0 5,7 3,6 0,5 0,090 75 4,8
csoport 9451 2,5 5,8 3,3 0,6 0,080 94 5,2
9436 3,0 6,3 2,8 1,1 0,150 89 5,0
9380 3,0 6,2 3,5 0,3 0,060 83 6,4
9424 2,5 5,5 3,2 0,4 0,100 121 4,0
9186 3,0 6,3 4,8 0,5 0,040 68 3,2
Átlag 2,8 5,7 3,1 1,2 0,121 99 4,7
Szórás 0,3 0,5 0,8 2,2 0,123 36 1,0
9048 3,0 5,0 3,6 0,5 0,040 54 4,6
6452 3,5 4,6 4,1 0,6 0,080 67 3,7
5863 3,0 5,7 3,5 0,8 0,040 57 4,6
Fogadó 8203 3,0 5,9 3,4 0,7 0,040 87 4,3
9154 3,0 5,2 3,2 0,4 0,030 68 5,8
csoport 1591 3,0 4,7 3,8 0,6 0,060 69 3,8
6420 3,0 5,4 3,2 1,0 0,030 65 5,4
5771 2,5 5,0 3,9 0,5 0,050 59 4,0
9234 3,0 6,6 4,3 0,2 0,050 77 5,1
6686 2,5 5,3 3,3 0,4 0,040 80 5,0
Átlag 3,0 5,3 3,6 0,6 0,046 68 4,6
Szórás 0,3 0,6 0,4 0,2 0,015 11 0,7

59
A vérminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2014 szeptember

Term. Tehén Karotin Ca anorg. Mg Cu Zn

P
csoport szám µmol/l mmol/l mmol/l mmol/l µmol/l µmol/l
7651 6,0 2,6 2,2 0,8 15,1 20,5
8393 5,5 2,4 2,1 0,9 15,8 17,7
6277 8,0 2,7 2,6 1,0 17,3 18,6
Előkészítő 7127 6,4 2,5 2,5 1,2 17,1 20,8
7613 6,4 2,6 2,5 1,0 17,3 15,8
csoport 5058 3,6 2,7 2,4 0,8 20,7 15,4
6725 4,8 2,5 2,4 0,8 19,7 18,9
6488 3,9 2,7 2,2 0,8 17,5 31,8
6613 8,8 2,6 2,8 1,1 17,0 23,6
6253 6,0 2,6 2,4 0,8 19,1 20,1
Átlag 5,9 2,6 2,4 0,9 17,7 20,3
Szórás 1,6 0,1 0,2 0,1 1,7 4,7
5166 2,8 2,4 2,0 0,7 18,5 14,9
8345 3,7 2,5 2,3 0,7 17,2 17,5
5921 2,6 2,4 2,2 0,8 17,2 24,1
Involúciós 4350 1,4 2,3 2,0 0,7 20,9 19,1
8883 2,6 2,4 2,1 0,8 19,4 12,6
csoport 9451 2,7 2,1 2,7 0,8 16,8 11,2
9436 3,6 2,3 1,9 0,9 19,2 9,1
9380 2,4 2,4 2,9 0,9 18,5 23,2
9424 1,9 2,1 2,4 0,6 19,0 11,5
9186 4,4 2,5 1,8 0,9 16,0 11,2
Átlag 2,8 2,3 2,2 0,8 18,3 15,4
Szórás 0,9 0,1 0,4 0,1 1,5 5,3
9048 2,2 2,5 2,5 0,9 17,3 12,9
6452 2,6 2,5 1,7 0,7 21,6 15,2
5863 4,6 2,4 2,3 0,8 18,5 22,1
Fogadó 8203 5,5 2,3 2,2 0,6 19,5 13,4
9154 2,8 2,6 2,3 0,8 15,0 15,4
csoport 1591 5,5 2,4 2,4 0,8 18,2 18,6
6420 9,3 2,4 2,4 0,8 17,6 18,5
5771 4,9 2,4 2,2 0,8 19,9 15,2
9234 2,9 2,4 2,0 0,8 18,5 3,6
6686 4,1 2,4 1,9 0,7 18,4 14,0
Átlag 4,4 2,4 2,2 0,8 18,5 14,9
Szórás 2,1 0,1 0,2 0,1 1,7 4,9

60
A vizeletminták laboratóriumi vizsgálatának eredményei, 2014 szeptember

Term. Tehén pH NSBÜ Karba- Ca P Mg Na K

mid
csoport szám mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l
7651 8,3 87 143 1,9 0,4 15,0 101 193
8393 8,3 66 104 3,5 0,2 19,0 33 120
6277 8,3 61 107 2,6 2,6 13,0 54 110
Előkészítő 7127 7,5 3 181 3,8 0,6 44,0 40 229
7613 8,1 23 38 0,6 0,0 5,0 10 60
csoport 5058 8,1 50 91 1,3 4,9 13,0 60 104
6725 8,3 53 101 1,2 0,1 10,0 44 98
6488 8,2 229 58 0,4 0,1 7,0 35 65
6613 8,4 104 196 7,7 0,3 20,0 97 194
6253 8,3 80 223 8,6 0,3 22,0 82 202
Átlag 8,2 76 124 3,2 0,9 16,8 56 138
Szórás 0,3 61 60 2,9 1,6 11,0 30 61
5166 8,4 122 214 0,3 0,5 4,0 84 124
8345 8,3 68 142 0,2 0,3 3,0 28 99
5921 7,7 14 75 1,1 0,5 5,0 7 48
Involúciós 4350 8,4 63 152 0,4 2,5 3,0 35 79
8883 8,5 115 202 0,4 0,7 7,0 26 139
csoport 9451 8,6 228 181 0,4 0,9 7,0 135 107
9436 8,0 25 59 0,2 0,3 3,0 23 43
9380 8,6 157 326 0,6 1,6 15,0 56 184
9424 - - 146 3,0 0,6 - - -
9186 7,9 24 146 3,4 0,4 19,0 115 77
Átlag 8,3 91 164 1,0 0,8 7,3 57 100
Szórás 0,3 71 75 1,2 0,7 5,8 45 45
9048 8,3 107 288 0,5 6,1 7,0 84 136
6452 8,4 144 155 0,4 0,6 5,0 102 111
5863 8,5 kevés 152 0,4 0,3 5,0 66 71
Fogadó 8203 8,3 341 324 0,3 11,0 3,0 83 142
9154 8,4 157 235 0,3 8,3 6,0 108 165
csoport 1591 8,4 155 244 0,5 1,3 11,0 30 224
6420 8,4 152 249 0,4 1,6 9,0 88 168
5771 8,3 111 206 0,4 0,5 9,0 87 102
9234 8,1 34 167 0,2 3,0 5,0 43 70
6686 8,5 120 196 0,4 0,6 4,0 84 78
Átlag 8,4 147 222 0,4 3,3 6,4 78 127
Szórás 0,1 82 57 0,1 3,8 2,5 25 50

61
2. melléklet: Fejési átlagok, Tejtermelés laktáció-szakaszonként

Tej (kg)
Laktáció-szakasz
51-100 101-200 Fejési
Dátum
50 nap alatt nap nap 201 nap felett átlag
között között
2013.04.17 32,11 33,01 29,02 22,32 26,51
2013.05.16 33,52 35,24 30,96 23,06 27,54
2013.06.17 28,76 31,81 28,13 21,84 25,36
2013.07.16 30,76 30,11 28,34 23,01 26,00
2013.08.23 30,36 27,88 26,66 21,40 24,49
2013.09.16 30,36 29,23 26,62 21,25 24,58
2013.10.14 32,99 34,92 29,91 22,44 27,36
2013.11.18 30,63 33,24 30,54 22,08 27,09
2013.12.18 31,77 33,27 30,89 22,92 27,97
2014.01.20 32,85 34,23 31,87 24,24 29,21
2014.02.17 33,03 34,43 31,17 23,85 28,60
2014.03.17 33,33 34,16 32,23 24,91 29,09
2014.04.17 33,67 36,25 33,37 25,42 29,45
2014.05.20 32,43 36,97 32,87 25,22 28,91
2014.06.17 33,57 37,16 32,54 25,52 28,75
2014.07.10 31,82 35,72 31,08 25,11 27,97
2014.08.18 28,78 33,34 31,76 23,53 26,75
2014.09.15 32,07 32,80 32,56 23,64 27,63

62
 3. melléklet: A takarmányadagok összetétele és táplálóanyag-tartalma

Előkészítős csoport

2013 április 2013 október

szárazanyag
Összetétel: kg/nap Összetétel: kg/nap
kg/nap
Előkészítő táp 4,40 4,04 Réti széna 4,00
Kukorica szilázs
1 6,00 2,04 Lucerna szenázs 3,00
Kukorica szilázs
2 6,00 1,64 Kukorica szilázs 13,00
Fűszéna 4,00 3,56 Előkészítő táp 3,90
Lucerna szenázs 1,00 0,34 Összesen 23,90
Összesen 21,40 11,62 Szárazanyag 12,20
Táplálóanyag-
Táplálóanyag-tartalom:
tartalom:
szárazanyag 54,32% szárazanyag 51,07%
abrak :
tömegtakarmány 65,24% tömegtakarmány 28,7 :71,3
nyersfehérje 15,78% nyersfehérje 14,20%
UDP 26,78% Bypass fehérje aránya 37,30%
RDP 73,13% Fehérjemérleg -11,7
6,38
NE l MJ/kg NE l 5,91 MJ/kg
NDF 38,11% NDF 44,70%
ADF 26,15% ADF 26,60%
Cukor 4,21% nyerszsír 2,71%
Keményítő 16,68% Ca/P arány 1,28
1,88 g/kg
Ca 1,30% Mg sza.
8,79 mg/kg
P 0,41% Cu sza.
45,83 mg/kg
Mg 0,50% Zn sza.
0,16 mg/kg
K 1,44% Se sza.
Na 0,12%

63
 Előkészítős csoport

2014 április 2014 július

Összetétel: kg/nap Összetétel: kg/nap
Réti széna 4,00 Réti széna 3,00
Lucerna szenázs 3,00 Lucerna szenázs 7,00
Kukorica szilázs 14,00 Kukorica szilázs 14,00
Előkészítő táp 4,40 Előkészítő táp 4,40
Összesen 25,40 Összesen 27,40
Szárazanyag 12,40 Szárazanyag 12,40
Táplálóanyag-tartalom: Táplálóanyag-tartalom:
szárazanyag 48,99% szárazanyag 45,41%
abrak : tömegtakarmány 31,8 :68,2 abrak : tömegtakarmány 31,8 : 68,2
nyersfehérje 14,00% nyersfehérje 14,50%
Bypass fehérje aránya 38,50% Bypass fehérje aránya 37,20%
Fehérjemérleg 32,6 Fehérjemérleg 81,7
NE l 5,93 MJ/kg NE l 5,82 MJ/kg
NDF 43,10% NDF 42,92%
ADF 26,39% ADF 26,78%
nyerszsír 2,64% nyerszsír 2,63%
Ca/P arány 1,26 Ca/P arány 1,29
2,02 g/kg 1,91 g/kg
Mg sza. Mg sza.
9,48 mg/kg 9,00 mg/kg
Cu sza. Cu sza.
49,89 48,28
Zn mg/kg sza. Zn mg/kg sza.
0,17 mg/kg 0,16 mg/kg
Se sza. Se sza.

64
 Fogadócsoport

2013 április 2013 október

Tejzsír 3,8%,
szárazanyag
Összetétel: kg/nap Tejtermelés: 32,0 Tejfehérje
kg/nap
kg 3,3%

Fűszéna 3,50 3,12 Összetétel: kg/nap

Fogadó táp 9,20 8,33 Lucerna széna 3,00
Lucerna szenázs 5,00 1,70 Víz 4,00
Kukorica szilázs 18,50 7,40 Melavit 1,00
Melavit 1,00 0,75 Lucerna szenázs 6,00
Összesen 37,20 21,29 Kukorica szilázs 15,00
Fogadó táp 11,00
Táplálóanyag-
tartalom: Szárazanyag 20,00
Táplálóanyag-
szárazanyag 57,24% tartalom:
tömegtakarmány 57,34% szárazanyag 50,00%
abrak :
nyersfehérje 16,23% tömegtakarmány 49,3 :50,7
UDP 29,07% nyersfehérje 17,40%
Bypass fehérje
RDP 70,93% aránya 32,80%
7,18
NE l MJ/kg Fehérjemérleg 199,8 g
NDF 32,52% NE l 6,83
ADF 21,91% NDF 30,80%
Cukor 5,88% ADF 18,24%
Keményítő 23,77% nyerszsír 4,80%
Ca 0,70% Ca/P arány 2,17
1,50 g/kg
P 0,47% Mg sza.
35,73 mg/kg
Mg 0,27% Cu sza.
169,58
K 1,41% Zn mg/kg sza.
0,71 mg/kg
Na 0,15% Se sza.

65
 Fogadócsoport

2014 április 2014 július

Tejzsír Tejzsír
3,8%, 3,8%,
Tejtermelés: 30,0 kg Tejtermelés: 35,0 kg
Tejfehérje Tejfehérje
3,3% 3,3%

Összetétel: kg/nap Összetétel: kg/nap

Lucerna széna 3,80 Lucerna széna 2,50
Víz 6,00 Glicerin 0,50
Melavit 1,00 Víz 6,00
Lucerna szenázs 7,00 Melavit 1,50
Kukorica szilázs 13,00 Kukorica szilázs 13,00
Fogadó táp 11,10 Lucerna szenázs 11,00
Összesen 41,90 Fogadó táp 12,00
Szárazanyag 20,00 Összesen 46,50
Szárazanyag 21,50
Táplálóanyag- Táplálóanyag-
tartalom: tartalom:
szárazanyag 47,72% szárazanyag 46,23%
abrak : abrak :
tömegtakarmány 49,7 : 50,3 tömegtakarmány 50,2 : 49,8
nyersfehérje 17,50% nyersfehérje 17,50%
Bypass fehérje aránya 41,10% Bypass fehérje aránya 40,20%
Fehérjemérleg 162,5 g Fehérjemérleg 237,5 g
NE l 6,93 MJ/kg NE l 7,12 MJ/kg
NDF 29,50% NDF 28,91%
ADF 18,40% ADF 18,25%
nyerzsír 4,95% nyerszsír 5,43%
Ca/P arány 2,25 Ca/P arány 1,99
1,45 g/kg 1,42 g/kg
Mg sza. Mg sza.
20,23 19,48 g/kg
Cu mg/kg sza. Cu sza.
156,95 154,63
Zn mg/kg sza. Zn mg/kg sza.
0,51 mg/kg 0,49 mg/kg
Se sza. Se sza.

66
 Nagy tejtermelésű csoport

2013 április 2013 október

Tejzsír: 3,8%,
szárazanyag Tejtermelés:
Összetétel: kg/nap Tejfehérje
kg/nap 40,0kg
3,3%

Fűszéna 3,00 2,67 Összetétel: kg/nap

Tejelő táp 13,00 11,71 Lucerna széna 3,00
Lucerna szenázs 8,00 2,71 Víz 4,00
Kukorica szilázs 17,50 7,00 Melavit 1,00
Melavit 1,00 0,75 Lucerna szenázs 7,00
Összesen 42,50 24,84 Kukorica szilázs 17,00
Tejelő táp 13,00
Összesen 45,00
Táplálóanyag-
tartalom: Szárazanyag 22,80
Táplálóanyag-
szárazanyag 58,46% tartalom:
tömegtakarmány 49,84% szárazanyag 5,65%
abrak :
nyersfehérje 17,54% tömegtakarmány 51,2 : 48,8
UDP 30,74% nyersfehérje 17,01%
Bypass fehérje
RDP 69,29% aránya 32,30%
7,3
NE l MJ/kg Fehérjemérleg 204,8 g
NDF 28,94% NE l 6,81 MJ/kg
ADF 19,64% NDF 30,74%
Cukor 5,73% ADF 18,05%
Keményítő 26,67 nyerzsír 4,70%
Ca 0,74% Ca/P arány 2,19
P 0,49% Mg 1,57 g/kg sza.
34,07 mg/kg
Mg 0,26% Cu sza.
163,57 mg/kg
K 1,39% Zn sza.
0,68 mg/kg
Na 0,20% Se sza.

67
 Nagy tejtermelésű csoport

2014 április 2014 július

Tejzsír: 3,8%, Tejzsír: 3,8%,
Tejtermelés:
Tejfehérje Tejtermelés: 35kg Tejfehérje
34,0kg
3,3% 3,3%

Összetétel: kg/nap Összetétel: kg/nap

Lucerna széna 4,00 Lucerna széna 2,00
Víz 6,00 Melavit 1,50
Melavit 1,00 Kukorica szilázs 1 11,00
Lucerna szenázs 8,00 Kukorica szilázs 2 12,00
Kukorica szilázs 17,00 Lucerna szenázs 10,00
Tejelő táp 12,50 Tejelő táp 13,00
Összesen 48,50 Összesen 49,50
Szárazanyag 22,90 Szárazanyag 23,30
Táplálóanyag- Táplálóanyag-
tartalom: tartalom:
szárazanyag 47,23% szárazanyag 47,06%
abrak : abrak :
tömegtakarmány 48,9 : 51,1 tömegtakarmány 50,2 : 49,8
nyersfehérje 17,08% nyersfehérje 16,79%
Bypass fehérje
aránya 40,40% Bypass fehérje aránya 39,10%
Fehérjemérleg 163,2 g Fehérjemérleg 160 g
NE l 6,87 MJ/kg NE l 7,06 MJ/kg
NDF 30,54% NDF 30,39%
ADF 19,06% ADF 18,43%
nyerszsír 4,80% nyerszsír 5,59%
Ca/P arány 2,18 Ca/P arány 2,13
Mg 1,51 g/kg sza. Mg 1,29 g/kg sza.
19,25 mg/kg 19,65 mg/kg
Cu sza. Cu sza.
150,81 mg/kg 159,37 mg/kg
Zn sza. Zn sza.
0,49 mg/kg 0,50 mg/kg
Se sza. Se sza.

68
7. Köszönetnyilvánítás

Hálás köszönetemet szeretném kifejezni témavezetőmnek, Prof. Dr. Brydl Endrének, a

tanszék munkatársainak, a Családomnak és Barátaimnak a szakmai illetve emberi segítségért,
amit a dolgozatom megírásához kaptam.

69
8. Irodalomjegyzék
1. FEKETE B.: Az állattenyésztés helyzete, kilátásai hazánkban. A Vet-Nutrition Kft.
konferenciáján elhangzott előadás alapján. 2009. október 29. Balatonvilágos

2. FÉBEL H.: Tejelő tehenek takarmányozása – történelmi visszatekintés és aktualitások.

2014/ 7. szám, XLII. évf. ( új évf. XIX.). Magyar Állattenyésztők Lapja.

3. BRYDL E., JURKOVICH V., KÖNYVES L., TEGZES Lné, KÁLMÁN I.: Szubklinikai
anyagforgalmi betegségek előfordulása tejtermelő tehenészetekben Magyarországon 2001-
ben. 2003/7. Magyar Állatorvosok Lapja. 125. p. 393-400.

4. KUTAS F.: A közti anyagcsere. In: BRYDL E. (szerk.): A szarvasmarha anyagforgalmi

betegségei és mérgezései. Budapest : Mezőgazdasági Kiadó. 1987. p. 13-83.

5. FÉBEL H., FEKETE S.GY.: A szarvasmarha takarmányozása. In: FEKETE S.GY.(szerk.):

ANDRÁSOFSZKY E., BERSÉNYI A., CENKVÁRI É., FEKETE S.GY., FÉBEL H.,
HULLÁR I., SZABÓ J.ZS.: Állatorvosi takarmányozástan és dietetika. Budapest : Egyetemi
tankönyv. 2009. I. kötet, II. átdolgozott kiadás. p. 451-519.

6. VAJDOVICH P., GAÁL T.: Kórélettani gyakorlatok. 6. átdolgozott kiadás. Budapest : A/3
Nyomdaipari és Kiadói Szolgáltató Kft. 2004. p. 99-100.

7. VÖRÖS K.: A kérődzők betegségei. Az emésztőszervek betegségei. In: KARSAI F.,

VÖRÖS K. (szerk.): Állatorvosi belgyógyászat II., A lovak, a kérődzők és a sertések
betegségei. Budapest : PRIM-A-VET Állatgyógyászati Kft., 2002. 2. kiad. p. 287-347.

8. SCHMIDT J., ZSÉDELY E.: Kérődző állatok takarmányozása. Oktatási segédlet az

Állattenyésztő mérnöki, valamint a Takarmányozási és takarmánybiztonsági mérnöki (MSc)
mesterszak hallgatói számára. Nyugat – Magyarországi Egyetem, 2011. 51 p.

9. SCHMIDT J., VÁRHEGYI J., VÁRHEGYI J., TÚRINÉ C.É.: A kérődzők takarmányainak
energia- és fehérjeértékelése. Budapest : Mezőgazda Kiadó, 2000. 185 p.

70
10. RAFAI P., BRYDL E., NAGY GY.: A sertés-, a szarvasmarha- és a házityúktartás
higiéniája és állomány-egészségtana. Budapest : Agroinform Kiadó, 2003. 423 p.

11. KÁTAI L., KULCSÁR M., KISS G., HUSZENICZA GY.: A nagy tejtermelésű tehén
takarmányozásának, tejtermelésének és szaporodóképességének kapcsolata. Irodalmi
áttekintés. 3. Az újravemhesülés zavarai. Magyar Állatorvosok Lapja, 2003. 125. évf. 3. sz. p.
143-146.

12. RUDAS P., FRENYÓ V. L. (szerk.): Az állatorvosi élettan alapjai, Debrecen : Springer
Hungarica Kiadó Kft., 1995. p. 461-472.

13. KUTAS F.: A víz- a sav-bázis és a sóforgalom. In: KARSAI F. (szerk.): Állatorvosi
kórélettan, Budapest : Mezőgazdasági Kiadó, 1982., II. kiadás, p. 452-462.

14. KUTAS F.: A kérődzők sav-bázis anyagcseréje és annak zavarai. In: BRYDL E. (szerk.):
A szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Budapest : Mezőgazdasági Kiadó,
1987. p. 100-109.

15. BRYDL E., TEGZES LÁSZLÓNÉ., KÖNYVES L., JURKOVICH V.: Szubklinikai
anyagforgalmi zavarok tehenészetekben I. Az energiaforgalom, a fehérjeellátottság és a
savbázis anyagcsere zavarai. Takarmányozás, 2000, 3 (2), p. 4-7.

16. GÖNYE S.: Az ásványianyag-forgalom és zavarai. In: BRYDL E. (szerk.): A

szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Budapest : Mezőgazdasági Kiadó,
1987. p. 142-188.

17. KARSAI F. (szerk.): Állatorvosi kórélettan, Budapest : Mezőgazdasági Kiadó, 1982., II.
kiadás. p. 462-513.

18. BRYDL E., TEGZES LÁSZLÓNÉ., KÖNYVES L., JURKOVICH V.: Szubklinikai
anyagforgalmi zavarok tehenészetekben II. Az ásványanyag-forgalom és zavarai.
Takarmányozás, 2000, 3 (3), p. 12-16.

71
19. FEKETE S., ANDRÁSOFSZKY E.: Tejelő tehenek anyagforgalmi és hiánybetegségei; a
metabolikus állapot ellenőrzése. In: FEKETE (szerk.): Állatorvosi takarmányozástan és
dietetika. Budapest : Egyetemi tankönyv. 2009. I. kötet, II. átdolgozott kiadás. p. 593-601.

20. SAS B.: A nátrium-, és káliumforgalom, valamint ezek zavarai. In: BRYDL E. (szerk.): A
szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Budapest : Mezőgazdasági Kiadó,
1987. p. 164-166.

21. SÁLYI G.: A mikroelem forgalom és zavarai. In: BRYDL E. (szerk.): A szarvasmarha
anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Budapest : Mezőgazdasági Kiadó, 1987. p. 167-188.

22. FEKETE S.GY.: Az ásványi anyagok a takarmányozásban és egészségvédelemben. In:

FEKETE S.GY.(szerk.): ANDRÁSOFSZKY E., BERSÉNYI A., CENKVÁRI É., FEKETE
S.GY., FÉBEL H., HULLÁR I., SZABÓ J.ZS.: Állatorvosi takarmányozástan és dietetika.
Budapest : Egyetemi tankönyv. 2009. I. kötet, II. átdolgozott kiadás. p. 97-116.

23. KÖNYVES L., BRYDL E.: A takarmány szelén- és E-vitamin-kiegészítésének hatása a

tejhasznú tehenek tőgyegészségügyi státusára. Magyar Állatorvosok Lapja. 1999/11. p. 666-
671.

24. VERESEGYHÁZY T.: A vitaminok biokémiája. Egyetemi jegyzet : Budapest. 2002. p. 9-

19.

25. BRYDL E.: A béta-karotin ellátottság jelentősége a tejhasznú tehenek takarmányozásában.

Agro Napló – Országos mezőgazdasági szakfolyóirat. 10. évf., 2006/8. Rovat:
Takarmányozás. p. 108.

26. BRYDL E.: A tejhasznú tehenek ellés körüli anyagforgalmi zavarainak megelőzése
többfázisú előkészítéssel. Magyar Állatorvosok Lapja, 1995/10. Plenáris ülés. p. 600-607.

72
27. BRYDL E.: A tejhasznú tehenek takarmányozásának főbb szempontjai az ellés körüli
időszakban. In: SZENCI O., BRYDL E., JURKOVICH V. (szerk.): 16. Magyar Buiatrikus
Kongresszus, Balatonfüred, 2005. október 5-8. Budapest : A/3 Nyomdaipari és Kiadói
Szolgáltató Kft., 2005. p. 6-10.

28. HUSZENICZA GY., FÉBEL H., GÁSPÁRDY A., GAÁL T.: A nagy tejtermelésű tehén
takarmányozásának, tejtermelésének és szaporodóképességének kapcsolata. Irodalmi
áttekintés. 1. Az ellés utáni időszak anyagforgalmi jellemzői. Magyar Állatorvosok Lapja,
2002. 124. évf. 12. sz. p. 719-725.

29. P. MELENDEZ, M.P. MARIN, J. ROBLES, C. RIOS, M. DUCHENS, L. ARCHBALD:

Relationship between serum nonesterified fatty acids at calving and the incidence of
periparturient disease in Holstein dairy cows. Theriogenology, 2009. Vol. 72. p. 826-833.

30. KÖNYVES L., SZENCI O., JURKOVICH V., TEGZES L., J.-F. BECKERS, BRYDL E.:
Egyes szaporodásbiológiai jellemzők vizsgálata az ellés körüli időszak energiaforgalmának
függvényében tejhasznú tehenekben. Magyar Állatorvosok Lapja, 2009. 131. évf. 9. sz. p.
259-269.

31. RUKKWAMSUK, T.; KRUIP, T.A.M.; WENSING, T.: Összefüggés a nagy teljesítményű
tejelő tehenek túltáplálása és túlkondíciója között a szárazonállás időszakában, tekintettel az
ellés utáni periódusban bekövetkező problémákra. Szemlecikk. Magyar Állatorvosok Lapja,
2000. 125. évf. 1. sz. p. 15-20.

73