3.

Fejlesztési területek, fejlesztő játékok

Fejlesztési területek az óvodai csoportban, osztályteremben:

A fejlesztés a gyermek érési folyamatához igazított, életkori sajátosságainak megfelelő, ahhoz

illeszkedő eszközökkel történő támasznyújtás, amely az éppen fejlődő szomatikus és pszichés
funkciók kibontakoztatásához biztosít szociális és tárgyi környezetet.
A fejlesztő pedagógiai munka: Megelőzi, vagy csökkenti azokat a tanulási nehézségeket, amelyek a
lassú érés vagy egyéb okok miatt keletkeztek a gyermeknél, megváltoztatja a kialakult negatív
motivációkat, csökkenti a viselkedési zavarokat, megelőzi a neurotikus tüneteket.
Fejlesztési célok:
Legfontosabb célok:
- személyiségfejlődés,
- pozitív énkép,
- idegrendszer fejlődésének biztosítása,
- mozgásfejlődés, érzelmi élet fejlődése, érzékszervek fejlődése, beszéd
fejlődése,
- prevenció.
Másodlagos célok:
- részképesség-zavarok megszűntetése,
- figyelem-, viselkedési-, tanulási zavarok csökkentése,
- egészséges működéssel való egyensúlyozás (korrekció, kompenzálás).
Harmadlagos célok:
- ismeretek bővülése,
- iskolai szerepeknek, elvárásoknak való megfelelés.

A játék: A játéknak meghatározó, elsődleges szerepe van a gyermekek életében. A gyermek a

tevékenységek végzése közben sajátítja el a tapasztalatokat és ismereteket.
Óvodás életkorban a nevelés eszközei közül a játék a gyermek legelemibb, pszichikus szükséglete. A
gyermek a játékon keresztül tapasztalja meg a körülötte lévő világ sokszínűségét, szerzi ismereteit,
tanul, jut örömökhöz, sikerélményhez. A játék a gyermek számára a legfőbb élményforrás, ugyanakkor
a személyiség fejlesztésének színtere, a tanulás, a készség- és képességfejlesztés leghatékonyabb
módja.
A játék (0-99 éves korig)

Iskoláskorban már szabadidős tevékenységként jelenhet meg, pl. színjátszó kör, sportkör, stb.
Felnőtt korban elsősorban szabályjátékokat játszunk (kártyajáték, társasjáték).
A „hobbi” is lehet játék.
A fejlesztés területei:
1. Szociális képességek
2. Mozgás
3. Testséma
4. Észlelés
5. Kognitív képességek
6. Finommotoros koordináció
7. Nyelvi kifejezőkészség
(Csoportmunka: 7 csoportban gondolattérkép a területeken belüli képességekről, készségekről és a
hozzájuk kapcsolódó feladatokról, játékokról. (kb. 20 perc kidolgozás, majd bemutatás)
IDE CSATOLNI, AMI KI VAN DOLGOZVA Krisztitől kérni
Gyarmathy Éva (10 parancs.) A nem óvodai csoportban vagy osztálykeretben szervezett, hanem
kiválogatott problémás gyerekek számára indított fejlesztő foglalkozásokat lehet egyénileg vagy
csoportosan tartani, de hat főnél semmiképpen sem lehet nagyobb a csoport. Agresszív, impulzív
gyerekek esetén a csoport négy főből állhat. Mindez azért fontos, hogy a foglalkozás vezetője a
megengedő attitűd mellett is stabilan kézben tarthassa a folyamatot.
A foglalkozások hangulata legyen játékos, kreatív, s legfeljebb néha gyakorló jellegű. Kerüljük az
iskolai helyzeteket. Sokat segít, ha körben helyezkedünk el, ha a csoportvezető nem az asztalfőn foglal
helyet, ha a gyerekekkel együtt élvezi a játékokat, sikereket, ötleteket.

Szociális képességek:

 a kapcsolattartás,
 együttműködés,
 tolerancia,
 empátia,
 konfliktuskezelés
 kontrollált magatartás,
 döntésképesség,
 különbözőségek elfogadása.

Mozgás:
 nagy- és finommozgás,
 finommotorika,
 vesztibuláris alapmodalitások működése.
A mozgásnak kiemelt jelentősége van, mert közvetlenül kihat az idegrendszeri kapcsolatokra,
megerősíti, fejleszti azokat. Gazdag mozgásos tapasztalatok biztosításával befolyásolhatjuk fogalmi
gondolkodás alakulását.

Testséma:
 a testvázlat,
 a testrészek és azok funkciójának ismerete,
 a testzónák ismeretének alkalmazása,
 a testtengely alkalmazása, keresztezésének minősége.
Különösen fontos a testzónák és a testtengely átlépésének megismerése, hiszen ezek hiányosságai a
két agyféltekei együttműködés problémáit jelzik és megmutatkoznak a tér, a kinesztetikus percepció
terén is, valamint minden olyan mozgásformánál, amelyhez ezek alkalmazása, a testtengely átlépése
vagy épp ellentétes irányú mozgatása szükséges.

Észlelés:
 vizuális,
 auditív,
 taktilis,
 kinesztetikus és
 térészlelés.
E területeken a memória, a szerialitás és az egyes területek közötti keresztcsatornák működése.
Kognitív képességek:
 az alapvető gondolkodási műveletek,
 a memória és
 a figyelem.
A megismerési folyamat meghatározója, az előzőekben felsorolt képességek működése és
együttműködése.

Finommotoros koordináció:
 a grafomotorika,
 a ceruzafogás,
 a nyomaték minősége.

Nyelvi kifejezőkészség:
 a szókincs,
 a beszédészlelés,
 a beszédértés,
 szövegvisszaadás,
 képolvasás,
 kiejtés,
 nyelvhelyesség,
 a verbális és nonverbális kommunikáció.

A Porkolábné-féle fejlesztő program területei:

1. a mozgás fejlesztése: nagymozgások fejlesztése (járás, futás, ugrás, csúszás, kúszás, mászás),
egyensúlygyakorlatok, szem-kéz koordináció, szem-láb koordináció, finommotorika fejlesztése;
2. a testséma fejlesztése: a testrészek ismerete, a test személyi zónájának alakítása, testfogalom, az
egyes testrészek fejlesztésére alkalmas mozgások (fej, törzs, karok, ujjak, lábak és lábujjak);
3. az észlelés fejlesztése (percepciófejlesztés): vizuális (látás) fejlesztés, alaklátás és formaállandóság,
sztereognosztikus (tapintásos) észlelés, kinesztetikus (mozgásos) észlelés, térészlelés, térbeli
viszonyok felismerésének fejlesztése, auditív (hallási) észlelés, hangzási analízis-szintézis fejlesztése,
keresztcsatornák fejlesztése;
4. verbális fejlesztés: tárgyak megnevezése (ruházat, testrészek, cselekvések), térbeli viszonyok
(irányok, helyzet, idő), osztályozás (alapformák, alapszínek, méret, hasonlóság, különbözőség,
ellentétesség) fejlesztése.

Homogén csoportok
Ilyenkor a hasonló teljesítményű tanulók kerülnek egy csoportba, tehát “erős”, “gyenge”,
esetleg “közepes” csoportokat alakítunk ki nyilvánvalóan abból a célból, hogy minden csoport
a képességeinek megfelelő nehézségű feladatot kaphassa meg. Ez a szervezési mód feltételezi,
hogy pontos képünk van a tanulói teljesítményekről, és egyértelmű rangsort tudunk
kialakítani. Meg kell jegyezni, hogy ez a legritkább esetben van így, hiszen gyakran éppen
olyan képességeket akarunk fejleszteni a csoportmunkával (pl. csoportos
problémamegoldás), amelyek aktuális szintjéről csak homályos elképzeléseink vannak. A
homogén csoportokkal kapcsolatos másik megalapozott aggály, hogy a képességcsoport
beskatulyáz: a tanár óhatatlanul is “lemond” azokról a tanulókról, akiket a “gyenge”
csoportba sorol be. A nekik szánt könnyített feladatok könnyen lehetnek eleve kevésbé
fejlesztőek. Végül megfontolandó, hogy a homogén csoportban nem érvényesül az a pozitív
hatás, amely a különböző képességek interakciójából származik, és amelyről fentebb mint
szociális tanulásról ejtettünk szót. Talán ebből fakad egyébként az a kutatási tapasztalat is,
hogy a kiváló tanulók teljesítménye heterogén csoportban sem rosszabb, mint a homogén
csoportban. Más szavakkal: a “gyengébbekkel” való együttműködés nem feltétlenül fogja
vissza az “erőseket”.

Ha azonban pontosan tudjuk, hogy melyik tanulónak milyen képességei szorulnak elsősorban
fejlesztésre, és azt is tudjuk, hogy ez a célzott fejlesztés milyen módszerekkel és eszközökkel
valósítható meg, akkor nagyon is érdemes konkrétan az ilyen fejlesztési alkalmakra homogén
csoportokat szervezni. Fontos azonban tudatosítani, hogy ez az eljárás nagyon különbözik
attól, amikor a tanulók általános teljesítménye alapján képezünk ún. nívócsoportokat.

Heterogén csoportok
Az előzővel ellentétes csoportszervezési modell, amikor a tanár tudatosan törekszik arra, hogy
különböző teljesítményű tanulók kerüljenek egy csoportba. Bár elvileg itt is előfeltétel, hogy
pontosan ismerjük a teljesítményeket, a felelősség kisebb, mivel a beskatulyázás veszélye nem
fenyeget. Sokszor elég tehát a tanulói képességekről kialakított intuitív benyomás is. További
előny, hogy ez a szervezési mód akkor is működik, ha a tanulói képességek összetettebb,
többdimenziós sémájában gondolkodunk. Nem feltétlenül kell tehát a gyerekeket úgy
osztályoznunk, hogy Zsanett “jobb”, Dani pedig “rosszabb”. Heterogén csoport úgy is
összeállítható – és ez kétségkívül előbbre mutató –, ha Zsanettet verbálisan tartjuk jónak,
Bianka logikusabban gondolkodik, Dani ügyesen rajzol, és jól érti a képeket, Balázs jó
szervező stb. Mindamellett bizonyára vannak általában gyengébben teljesítők. A heterogén
csoport nekik kedvezőbb lehet, mert így nem szakítjuk el őket attól a húzóerőtől, amit a
többiek jelentenek. Másfelől világos persze, hogy a “kis zsenik” összeszokott csapatába
bedobott “lassú tanuló” éppúgy megfullad, mint ha a hasonszőrűek gettójába zártuk volna be.