Descartes - A Lélek Szenvedélyei - 51-100

BEVEZETÉS: A COGITÓTÓL A GENEROSITÉIG: A DESCARTES-I FA ORGANIKUS EGYSÉGE 49
a tu d ástó l, am elyet „kora ifjúságától fogva” m ások csepegtettek belé az

érzék szerv ek en keresztül.
„[...] alap o san meg kell vizsgálnunk lakóhelyünk erkölcseit, mivel így
m e g tu d h a tju k , m iben kell követnünk ő k et.” (Test és lélek, 163., AT IV,
295.)
Ez p ed ig m á r az a tan ác s, am elyet D e sc a rte s E rzséb et h erceg n ő n e k
adott 1645. szeptem ber 15-i levelében. U gyanez elm ondható a k o g n itív
fak u ltásk én t felfogott „jó érzékről” is. Nem szabad úgy érte n i ennek t e r
m észettől egyenlő elosztását, m intha egyszerűen, m inden erőfeszítés n élk ü l
re n d elk ezésü n k re állna. Az idézett Erzsébet-levélben D escartes figyelm ez
teti a herceg n őt, hogy komoly erőfeszítéseket kell te n n ü n k annak é rd e k é
ben, hogy m eg tan u lju k és elm énkbe véssü k a szá m u n k ra leghasznosabb
igazságokat, s szert kell ten n ü n k még a rra a szokásra is, hogy em lékezetbe
idézzük őket, am ikor csak szükség van ráju k .
Ám az etik a összefüggésében is nyom atékosítani kell, hogy a távolság-
tartó m ag ata rtás nem azt jelenti, hogy szolipszisztikusan el kell v o n u ln u n k
életvilágunktól ahhoz, hogy a filozófiát m űvelhessük. Épp az ellenkezőjéről
van szó. Egy m ásik levélben D escartes szem ére is h án y ja Senecának h o
m ályos m egfogalm azásait:
„De m iközben Seneca itt arra törekszik, hogy ékesen szóljon, gondolatát
nem m in d ig fejezi ki elég pontosan, [...] látszólag a r ra oktat, hogy m á r az
is elegendő a bölcsességhez, ha kerü ljü k a m egszokottat, am i pedig n in c s
szán d ék áb an .”62
Bizonyosak leh etü n k teh át abban is, hogy D escartes-n ak sem állt s z á n
d ék áb an azt tan ítan i, hogy a távolságtartás „a töm egtől” a bölcsesség és a
boldogság szükséges és elégséges feltétele. Ez akkor válik a legnyilvánva
lóbbá, h a ism ét a szeptem ber 15-i levélhez fordulunk, s m egnézzük, m ik e t
tek in t D escartes a „leghasznosabb” igazságoknak. E term észetes-teológiai
„parancsolatok” közül az első három Istenre, lelk ü n k re és a világegyetem re
vonatkozik. E zt követően azonban D escartes biztosítja a hercegnőt a rró l,
hogy nem é lh etü n k elszigetelten m ásoktól, országunktól, társa d alm i k ö
zö sség ü n k tő l, családunktól, „amelyhez lakóhelyünk, eskünk, sz ü le té sü n k
köt.” S m ég h a v an n ak is nyom ai D escartes jellegzetes am bivalenciájának
e m egfogalm azások között, a következő alapvető állítás igazsága a z é rt lé
nyegében egy p illan atig sem kérdőjeleződik meg:
62 1045. au g u sztu s 18., Test és lélek, 147., AT IV, 273., „;/ sem ble enseigner qu’il suffit d ’ élre
e xtra v a g a n t p o u r étre sage, ce qui n ’est pás toulefois son in te n tio n .’’
50 RENÉ DESCARTES: A LÉLEK SZENVEDÉLYEI ÉS MÁS ÍRÁSOK
„És az egészet, am ely n ek része, m in d ig előnyben kell ré szesíten ie saját

érdekeivel szem ben [...]” (162.)
A nnál is kevésbé kérdőjeleződik m eg, m ivel épp ez alkotja D escartes
k o rábban elem zett filozófiai „ sz e re te tp a ra n c sá t”. Ha pedig ú jra felvesszük
A lélek szenvedélyei elem zésének a fonalát, ott ennek a nézetn ek a m eg erő
sítésével találk o zu n k . A nem eslelkűséggel kapcsolatos eg y ik fő tézis azt
m ondja ki, hogy m egakadályoz b e n n ü n k e t abban, hogy m eg v essü n k m á
sokat. Az érvelés e tézis m elleit pedig eg y é rtelm ű en k izárja a n n a k leh ető
ségét, hogy D escartes fő etik ai elgondolásait szolipszisztikus vagy egoista
m ódon értelm ezzük.
„Azok, akik így ism e rik önm agukat, és ilyen érzülettel v a n n a k ö n m a
g ukról, könnyen m eggyőzik m agukat, hogy m inden egyes m ásik em berben
is m eglehet ugyanez az ism eret és érzü let, m e rt nincs b en n ü k sem m i, am i
m ástól függ. E zért so h a n em vetnek m eg se n k it [...].” (154. cikkely)
D e sc a rte s m eg volt győződve a rró l, h o g y igazi filozófiai e tik á já n a k
„végső gyüm ölcse” k ezesk ed ik a tökéletes szolidaritásról azok között, a k ik
m egszerezték, és ezt sem m iképp sem befolyásolhatja sem m i, am i az ego
co gitans e lk e rü lh e te tle n , m etafizikai é rte le m b e n vett m agányosságából
fakad.
„Azok, akik ezen a m ódon nem es lelk ű ek , term észettől fogva h ajlan a k
a rra , hogy nagy dolgokat vigyenek véghez, s m égse vállalk o zzan ak olyas
m ire , am ire nem érzik m a g u k a t képesnek. S m ivel sem m it n em b ec sü ln e k
többre an n ál, m in t hogy jót tegyenek a többi em berrel, s közben m egvessék
a saját érdeküket is, e z é rt m indig tö k életesen udvariasak, ny ájasak és kö
telességtudók m in d en k iv el szem ben.” (156. cikkely)
Ha követjük a szenvedélyek családfáját a nem eslelkűségtől kiindulva,
ú jra és újra azt látjuk, hogy a nem es lelkű e m b e re k önm aguknak elégséges
volta egyáltalán nem vonja m agával az elk ü lö n ü lést másoktól. „M ert hozzá
ta rto z ik a n em eslelkűséghez az is, hogy jó a k a ra tta l v iseltetü n k m in d en k i
irá n t.” (187. cikkely)
Ez az á ltalán o sa n m eg fogalm azott k ö v etelm én y a n em es lelk ű ek k el
szem ben kissé k o nkrétabb form ában jelenik m eg az 1645. m ájus 18-án íro tt
E rzsébet-levélben. D e sc a rte s itt az igazán n a g y lelkekről beszél, akik, h a
„b arátju k at keríti h ata lm á b a a súlyos bánat, e g y ü tt éreznek vele, és m inden
tő lü k telhető segítséget m e g a d n a k neki, a k á r é letü k kockáztatása á rá n is.”
(129.) Am ikor pedig a 194. cikkelyben D e sc a rte s azt írja, hogy a h ála „az
em b eri társiasság egyik alapvető köteléke”, a k k o r ezt hozzákapcsolhatjuk
a n em eslelkűségnek ah h o z a rétegéhez, am ely a filozófiai eszközökkel elért
társiassá g h o z vezet. M ivel a szenvedélyek d e sc a rte s-i osztályozása sze rin t
BEVEZETÉS: A C0G1TÓTÓL A GENEROSITÉIG: A DESCARTES-I FA ORGANIKUS EGYSÉGE 51
a hála a szeretet fajtája, s ennyiben „ugyanazt tartalm azza, m int a jó in d u la t”

(193. cikkely), amely p ed ig nem csupán a szeretet fajtája, hanem „ re n d s z e
rin t összekapcsolódik a szán alo m m al, mivel a b alsors, am it a sz e re n c sé t
lenekkel látu nk m egtörténni, a rra indít m inket, hogy hosszasabban elm él
k ed jü n k érdem eik felett.” (192. cikkely) S m ivel a szánalom p e d ig az a
szenvedély, amely „m ég a legnem esebb lelkű és legerősebb szellem ű em
berek b ő l” sem hiányozhat, ezzel vissza is té rtü n k a nem eslelkűséghez: a
leginkább nem es lelkűek lesznek a leghasznosabbak az em beri tá rsia ssá g
szem pontjából.
Ez pedig egyáltalán nem csoda D escartes rendszerében, és n e m is olyan
tézis, am ely m etafizikai m egalapozás nélkül áll. H iszen a sze retet h ozzá
tarto zik az isteni pozitivitásokhoz, m int ezt a korábbiakban m á r lá ttu k , és
ezért a nem es lelkű, aki a legnagyobb m értékben bontakoztatja ki az Istentől
kapott - istenképm ásiságot je le n tő -te rm é sz e te s adományokat, a jó érzéket
és a jó ak aratot, a szeretetb ő l is a legnagyobb m értékben fog ré sz e sü ln i,
vagyis a legnagyobb m érték b en fog szeretettel, együttérzéssel, jó in d u lattal,
hálával fordulni a többi em berhez. Ez pedig egyfajta eredeti ( h a b á r nem
időben eredeti) közösséget jelent az em berek között, amely inkább jövőben
elérendőnek tűnik, se m m in t a m ú ltb an valam ik o r létezettnek.
E rről azonban D escartes egyáltalán nem beszél, gondolkodásának mély
rétegeiből kell k ih ám o zn i, am in t ezt az ed digiekben tettük, é p p e n úgy,
m int term észetes teológiáját. Jelen vannak, de eldugva, s örök k érdés m arad,
hogy D escartes m aga m e n n y ire volt tudatában ezeknek az im plikációknak,
s m ennyiben dolgozta volna m ég ki őket, m en n y ib en tette volna eg y é rtel
m űvé rendszerének o rg a n ik u s egységét, ha m eg ad atik neki a v isszatérés
Stockholmból.
A LELEK SZENVEDÉLYEI1
ELSŐ RÉSZ
A SZENVEDÉLYEKRŐL ÁLTALÁRAN:
s ahol a lk a lo m k ín álk o zik , az egész e m b e ri te rm é sz e trő l
1. §. Ami elszenvedés egy szubjektum tek in tetéb en , az m indig cselekvés

valam ilyen más tek in tetb en
2. §. Ha m eg ak a rju k ism ern i a lélek szenvedélyeit, m eg kell k ü lönböztetni

funkcióit a testéitől
3. §. Milyen szabályt kell követnünk en n ek eléréséhez?
4. §. A m elegség és a testrészek m ozgása a testből, a gondolatok a lélekből

ered n ek
5. §. Tévednek, a k ik úgy vélik, a m ozgást és a m elegséget a lélek adja a

testn ek
6. §. M iben különbözik egy élő és egy holt test?
7. §. A test részeinek és néhány funkciójának rövid m agyarázata
8. §. Mi az alapelve m indezen funkcióknak?
9. §. Hogyan jön m ozgásba s hogyan m a ra d m eg m ozgásában a szív?
10. §. Hogyan term elő d n ek az életszellem ek az agyban?
11. §. Hogyan jö n n ek m ozgásba s hogyan m a ra d n a k m eg m ozgásukban az

izmok?
12. §. Hogyan lépnek fel cselekvőén a külső tárgyak az érzékszervek elle

nében? 1
1 AT XI, 300-488., a szögletes zárójelek közötti szám ok e k iadás oldalszám ait jele n tik .
13. §. A külső tá rg y a k n a k ez a cselekvő rá n k h a tá s a különböző m ódokon

v ezeth eti a szellem eket az izm okba
14. §. A szellem ek k özötti különbözőségek is különbözővé teh etik m ozgási

ú tv o n alaik at
15. §. Melyek a k ü lö n b ö ző ség ü k okai?
16. §. Hogyan k ész te th etik m ozgásra te stré sz e in k e t az érzékek tárg y a i és

a szellem ek a lélek seg ítség e nélkül?
17. §. Melyek a lélek funkciói?
18. §. Az ak arás
19. §. Az észlelés
2 0 . §. Az elképzelések s m á s gondolatok, m ely ek fo rm áju k at a lélektől

k a p já k
21. §. Azok az elképzelések, m elyek egyedüli oka a test
22. §. Mi a különbség a további észlelések között?
23. §. A ra jtu n k kívüli tá rg y a k ra vonatkoztatott észlelések
24. §. A te stü n k re vonatk o ztato tt észlelések
25. §. A lelk ü n k re vonatkoztott észlelések
26. §. A csak a szellem ek v éle tle n m ozgásától függő elképzelések épp any-
n y ira ig azi elszenvedések le h e tn e k , m int az idegektől függő észlelések
27. §. A lélek szenvedélyeinek m eg h atá ro zá sa
28. §. E m eg h atáro zás első ré sz é n e k kifejtése
29. §. A m eg h atározás m ásik ré sz é n e k kifejtése

A LÉLEK SZENVEDÉLYEI 55
30. §. A lélek a test valam ennyi részével egyesítve v an összeillesztettségük-

ben tekintve e részeket
31. §. Van az agyban egy apró m irigy, am elyben a lélek sajátszerűbben látja
el funkcióit, m in t a többi részben
32. §. Hogyan ism erh etjü k fel, hogy e m irigy a lélek fő székhelye?
33. §. A szenvedélyek székhelye nem a szívben találh ató
34. §. Hogyan h at egym ásra, egym ás ellenében cselekedvén a lélek és a

test?
35. §. Példa a rra , ahogyan a tárgyakról jövő benyom ások egyesülnek azagy
közepén lévő m irig y b en
36. §. Példa a rra , ahogyan a szenvedélyek kiv áltó d n ak a lélekben
37. §. Miből látszik , hogy az összes szenvedélyt a szellem ek v alam ily en

m ozgása okozza?
38. §. Példa a szenvedélyeket kísérő, és a lélektől egyáltalán nem függő testi

m ozgásokra
39. §. Hogyan v álth at ki azonos ok különböző szenvedélyeket különböző

em berekben?
40. §. Mi a szenvedélyek elsődleges hatása?
41. §. Milyen h a ta lm a van a léleknek a test tekintetében?
42. §. Hogyan talá lju k m eg em lékezetünkben azokat a dolgokat, am elyeket

föl ak a ru n k idézni?
43. §. Hogyan képes a lélek képeket alkotni, figyelni, a testet m ozgatni?
44. §. Valamennyi akarás term észetes m ódon kapcsolódik a m irigy valam ely
m ozgásához; ám m egfelelő igyekezettel vagy m egszokás révén m ás m oz
gásokhoz is kapcsolható
45. §. Milyen h a ta lm a van a léleknek szenvedélyei tekintetében?
46. §. Milyen ok akadályozza a lelket abban, hogy teljesen rendelkezhessék

a szenvedélyei felett?
47. §. M iben á lln a k azok a küzdelm ek, am elyeket az em berek a lélek alsó
és felsó' része között képzelnek?
48. §. M iről ism erjü k fel a lelkek erejét vagy gyengeségét, és m i a bajuk a
leggyengébb telkeknek?
49. §. A lélek ereje n e m elégséges az igazság ism erete nélkül
50. §. E gyáltalán n in c s olyan gyenge lélek, am ely ne szerezhetne abszolút

h a ta lm a t szenvedélyei felett, h a helyesen vezetik
MÁSODIK RÉSZ
A sze n v ed ély ek szám a és re n d je ,

v a la m in t a h a t alap sz en v ed é ly k ifejtése
51. §. Melyek a szenvedélyek első okai?
52. §. Mi a funkciójuk, és hogyan lehet őket szám ba venni?
A sze n v ed ély ek re n d je és sz á m b a v é te le
53. §. A csodálkozás
54. §. A becsülés és a m egvetés, a nem eslelkűség vagy a kevélység, az a lá

zato sság vagy ö n m ag u n k lealacsonyítása
55. §. A hódolat és a lenézés
56. §. A szeretet és a gyűlölet
57. §. A vágy
58. §. A rem énység, a félelem , a féltékenység, a biztonságérzet és a re m é n y -

vesztettség
59. §. A h atározatlanság, a bátorság, a vakm erőség, a vetélkedés, a gyávaság

és a rém ü let
60. §. A lelk ifurdalás
61. §. Az öröm és a szom orúság
62. §. A gúnyolódás, az irigység, a szánalom
63. §. Az ö n m ag u n k k al való m egelégedettség és a m egbánás
64. §. A jóindulat és a h ála
65. §. A m éltatlankodás és a harag
66. §. A dicsőség és a szégyen
67. §. A m egunás, a szom orúság és a víg kedély
68. §. M iért különbözik a szenvedélyeknek ez a felsorolása az á lta lá n o s a n

elfogadottól?
69. §. C sak hat elsődleges szenvedély van
70. §. A csodálkozás m eg h atáro zása és oka
71. §. Ez a szenvedély n em idéz elő sem m ily e n változást a szív b en és a

vérben
72. §. M iben áll a csodálkozás ereje?
73. §. Mi a m egdöbbenés?
74. §. M ire szolgálnak a szenvedélyek és m ilyen tekintetben á rta lm a s a k ?
75. §. M ire szolgál sajátosabban a csodálkozás

76. §. Milyen te k in te tb e n árth a t a cso d á lk o z á s, hogyan p ó to lh atju k , h a

hiányzik, és hogyan helyesbíthetjük tú lz á sa it?
77. §. Nem azok h a jla m o sa k a leginkább a csodálkozásra, akik a legosto

bábbak, de nem is azo k , a k ik a legügyesebbek
78. §. A túlzott cso d á lk o z ás szokássá v á lh a t, h a elm ulasztjuk helyesbíteni
79. §. A szeretet és a g y ű lö le t m eghatározása
80. §. Mit jelent az, h o g y akaratlagosan k ap c so ló d u n k vagy válunk el?
81. §. A m eg különböztetés, am elyet szokás s z e rin t a m egkívánó és a jó ak a-

ra tú szeretet között te sz n e k
82. §. Hogyan eg y ezn ek m eg igen különböző' szenvedélyek abban, hogy

részesed n ek a szeretetb ő l?
83. §. Mi a külö n bség a z egyszerű v o n zalo m , a b arátság és az o d aa d ás

között?
84. §. A gyűlöletnek n in c s an n y i fajtája, m in t a szeretetnek
85. §. A jóleső érzés és a z irtó zá s
86. §. A vágy m e g h a tá ro z á sa
87. §. E nnek a szenvedélynek nincs ellentéte
88. §. Milyen különböző fa jtá i vannak?
89. §. Melyik vágy s z ü le tik az irtózásból?
90. §. Melyik vágy szü letik a jóleső érzésből?
91. §. Az öröm m e g h a tá ro z á sa
92. §. A szom orúság m e g h a tá ro z á sa

93. §. Milyen okai v an n a k e két szenvedélynek?
94. §. Hogyan keltik fel e szenvedélyeket olyan jó és rossz dolgok, m elyek

csak a testre vonatkoznak, s m ib en áll a csiklandozás és a fájdalom?
95. §. Hogyan válthatják ki őket olyan jó és rossz dolgok is, m elyekre a lélek
eg y általán nem figyel föl, noha hozzá tarto zn ak ? Ilyen a gyönyör, m elyet
ab ban találunk, hogy veszélynek tesszük ki m ag u n k at, vagy hogy az elm últ
b ajra em lékezünk
96. §. A vér és a szellemek mely m ozgásai okozzák az előbb tárgyalt öt szenve

délyt?
97. §. Az alapvető tapasztalatok, am elyek e m ozgások m eg ism erésére szol

g á ln a k a szeretet esetében
98. §. A gyűlöletben
99. §. Az öröm ben
100. §. A szom orúságban
101. §. A vágyban
102. §. A vér és a szellem ek m ozgása a szeretetben
104. §. Az öröm ben
105. §. A szom orúságban
106. §. A vágyban
107. §. Mi az okuk ezeknek a m ozgásoknak a szeretet esetében?
109. Az öröm ben

60 REN É DESCARTES: A LÉLEK SZENVEDÉLYEI ÉS MÁS ÍRÁSOK
110. §. A szo m o rúságban
111. §. A vágyban
112. §. Milyen k ü lső jelei v an n a k e szenvedélyeknek?
115. §. A szem és az a r c re zd ü léseirő l
114. §. A szín elv álto zásairó l
115. §. Hogyan okoz az öröm elpirulást?
116. §. Hogyan okoz a szom orúság elsápadást?
117. §. Hogyan p iru lu n k el gyakorta, m iközben szom orúak vagyunk?
118. §. A reszk etésekről
119. §. A levertségről
120. §. Hogyan okozza a szeretet és a vágy
121. §. Más szenvedélyek is okozhatják
122. §. Az ájultság
123. §. M iért nem á ju lu n k el a szom orúságtól?
124. §. A nevetés
125. §. M iért nem tá r s u l a legnagyobb öröm ökhöz?
126. §. Melyek az alap v ető okai?
127. §. Mi az oka a fe lh áb o ro d ás esetében?
128. §. A könnyek e re d e te
129. §. Hogyan v álto zn ak vízzé a gőzök?
130. §. Hogyan készteti sírá sra a szem et az, am i fájdalm at okoz benne?
151. §. H ogyan sírunk a szom orúságtól?
152. §. A könnyeket kísérő nyögések
133. §. M iért sírnak könnyen a gyerekek és az idősek?
134. §. M iért sápad el n éh á n y gyerek sírás helyett?
135. §. A sóhajok
136. §. H o n n a n erednek a szenvedélyek csak egyes em berekre jellem ző

sajátos h atásai?
137. §. H ogyan haszn álan d ó az itt kifejtett öt szenvedély, a m en n y ib e n a

testre vonatkoztatjuk őket?
138. §. H iányosságaik és kijavításuk eszközei
139. §. H ogyan h aszn álan d ó k ugyanezek a szenvedélyek, am en n y ib e n a

lélekhez tartoznak? E lső k én t a szeretetről
140. §. A gyűlölet
141. §. A vágy, az öröm és a szom orúság
142. §. Az öröm és a sz e re te t, ö ssz e h a so n lítv a a szo m o rú sá g g al és a

gyűlölettel
143. §. U gyanezek a szenvedélyek, am ennyiben a vágyra vonatkoznak
144. §. A vágyak, am elyeknek a kim enetele csak tő lü n k függ
145. §. M ik azok, am ik c sa k m ás okoktól függnek, és m i a jószerencse?
146. §. M ik azok, am ik tő lü n k , illetve m ásoktól függnek?
147. §. A lélek belső m egm ozdulásai
148. §. Az erény gyakorlása a legfőbb orvosság a szenvedélyek ellen

HARMADIK R ÉSZ
A sa já to s szen v ed ély ek rő l
149. §. A becsülés és a m eg v etés
150. §. E két szenvedély c s a k a csodálkozásnak alfaja
151. §. Ö nm agunkat is le h e t becsülnünk vagy m egvetnünk
152. §. Mi okból b e c s ü lh e tjü k m agunkat?
153. §. Miben áll a n em esle lk ű sé g
154. §. A nem eslelkűség m egakadályozza, hogy m egvessünk m áso k at
155. §. Miben áll az e ré n y e s alázatosság?
156. §. Melyek a n em esle lk ű sé g tulajdonságai, s hogyan szolgál orvosságul

a szenvedélyek b á rm in e m ű szabályozatlansága ellen?
157. §. A büszkeség
158. §. A büszkeség h a tá s a i ellentétesek a nem eslelk ű ség h atása iv al
159. §. A vétkes alázat
160. §. Hogyan m ozognak a szellem ek e szenvedélyek esetén?
161. §. Hogyan szerezhető m e g a nem eslelkűség?
162. §. A hódolat
163. §. A lenézés
164. §. E két szenvedély h a s z n á la ta
165. §. A rem énység és a fé le lem

166. §. A biztonságérzet és a rem ényvesztettség
167. §. A féltékenység
168. §. M iben á llh at e szenvedély tisztes volta?
169. §. M iben kárhoztatandó
170. §. Az elh atározatlanság
171. §. A b áto rság és a m erészség
172. §. A vetélkedés
173. §. H ogyan függ a m erészség a rem énykedéstől?
174. §. A gyávaság és a félelem
175. §. A gyávaság használata
176. §. A félelem h asználata
177. §. A lelk ifurdalás
178. §. A gúnyolódás
179. §. M iért a legtökéletlenebb em berek szoktak gúnyolódni a legtöbbet?
180. §. A tréfa haszna
181. §. A nevetés h aszn álata a tréfálkozásban
182. §. Az irigység
183. §. H ogyan lehet az irig y ség helyes vagy helytelen?
184. §. M itől van, hogy az irigyek arcszín e könnyen ólom színűvé válik?
185. §. A szánalom
186. §. Kik a leg in k áb b szánakozók?
187. §. Hogyan é rin ti a legnem esebb le lk ű e k e t ez a szenvedély?
188. §. Kik azok, a k ik e t eg yáltalán nem é rin t?
189. §. M iért ösztönöz s írá s ra ez a szenvedély?
190. §. Az ö n m a g u n k k a l való elégedettség
191. §. A m egbánás
192. §. A jóindulat
193. §. A hála
194. §. A h álátlan ság
195. §. A m éltatlankodás
196. §. M iért kapcsolódik n éh a a szánalom hoz, n éh a pedig a gúnyolódáshoz?
197. §. G yakran k íséri csodálkozás, és nem összeférhetetlen az öröm m el
198. §. A haszn álata
199. §. A h arag
200. §. M iért kell kevésbé féln ü n k azoktól, a k ik elvörösödnek tó'le, m in t

azoktól, ak ik elsápadnak?
201. §. Kétféle h arag van; s a legjobb em berek v a n n a k a leginkább kitéve

az elsőnek
202. §. A gyenge és a la c so n y re n d ű lelkek h ag y ják a leginkább, hogy a m á

so d ik fajta ragadja őket m ag áv a l
203. §. A nem eslelkűség orvosságként szolgál a h a ra g túlzásai ellen

204. §. A dicsőség
205. §. A szégyen
206. §. E két szenvedély h a sz n á la ta
207. §. A szem érm etlenség
208. §. Az u n d or
209. §. A b á n a t
210. §. Az ujjongás
211. §. Á ltalános orvosság a szenvedélyek ellen
212. §. E gyedül a szenvedélyektől függ m indaz, am i csak jó és ro ssz v an

ebben az életben
Részlet a Picot atya
1648. november 6-i levelére adott válaszból:
[323.] [C]sak azért tag ad tam m eg korábban öntől, am it a szenvedélyekről

írtam , hogy egyáltalán ne legyek köteles m egm utatni néhány m ás em bernek
is, a k ik úgysem tu d n á n a k élni vele. [324.] M erthogy csak egy h e rc e g n ő
olvasm ányaként írtam , ak in ek szellem e a n n y ira felülm úlja a közönséges
szellem eket, hogy m in d en nehézség nélkül felfogja azt is, am i d o k to rain k
szá m á ra a legnehezebbnek tűnik, ezért csak a n n a k m ag y arázatára té rte m
ki b en n e, am it újnak gondoltam . S hogy ne kételkedjék állításom ban, m e g
ígérem önnek, hogy átnézem ezt az írá st a szenvedélyekről, és hozzáteszem
azt, am it szükségesnek ítélek ahhoz, hogy érthetőbbé tegyem, azu tán p edig
el fogom küldeni önnek, s tetszésére bízom , m it tesz vele.
E gm ont, 1649. decem ber 4.
Részlet a Picot atya

1649. július 23-i levelére adott válaszból:
[326.] [BJevallom, hosszabb időt töltöttem az önnek küldött kis é rte k e z é s

átnézésével, m int korábban a m egírásával, s m égis csak kevés dolgot fűztem
hozzá, és sem m it sem v áltoztattam az előadásm ódon, mely oly eg y sz erű és
töm ör, hogy m ár csu p án ennek alapján is felism erhető a szándékom , m ely
n e m az volt, hogy a szenvedélyeket szó n o k k én t (en Orateur) v ag y a k á r
m orálfilozófusként (en Philosophe m oral) fejtsem ki, hanem k iz á ró la g a
term é sz et kutatójaként (en Physicien). így előre látom , hogy ennek az é r te
k ezésn ek sem lesz nagyobb szerencséje, m in t a többi írásom nak; s b á r a
cím e talán több em b ert vesz rá az elolvasására, m égis csak azo k at fogja
tu d n i kielégíteni, a k ik m ajd veszik m a g u k n a k a fáradságot s g o n d o san
áttan u lm án y o zzák. B árm ilyen is, leteszem az ön kezébe, stb.
E gm ont, 1649. au gusztus 14.

[327.] Első rész
A SZENVEDÉLYEKRŐL ÁLTALÁBAN:
S AHOL A LK A LO M KÍNÁLKOZIK, AZ EGÉSZ EM BERI
T ER M ÉSZETR Ő L
1. §. AMI ELSZENVEDÉS EGY SZUBJEKTUM TEKINTETÉBEN,

AZ MINDIG CSELEKVÉS VALAMILYEN MÁS TEKINTETBEN
S em m i sincs, am iben jo b b a n m egm utatkoznék, m ennyire fogyatékosak a

rég iek tő l rá n k m ara d t tudom ányok, m int a b b a n , am it a szenvedélyekről
írta k . M ert hiába, hogy oly tárg y ez, m elynek ism eretét az em b erek m á r
m in d ig is nagy szo rg alo m m al kutatták; s h ogy n em is látszik a n ehezebbek
k ö zül valónak: m in d en k i ö nnön m agában é rz i a szenvedélyeket, így az tá n
e g y á lta lá n nin cs sz ü k sé g ü n k rá, hogy m á s h o n n a n m erítsü n k a k á r csak
eg y etlen m egfigyelést is term é sz etü k feltá rásáh o z ; m égis, am it a régiek
ta n íto tta k róluk, oly csekély, és jórészt oly kev éssé hihető, hogy [328.] csak
a k k o r rem élhetek közelebb k erü ln i az igazsághoz, h a eltávolodom az általuk
k ö v etett utaktól. Ez k é sz te t a következőkben a r ra , hogy éppen úgy írjak ,
m in th a olyan tém át tá rg y a ln é k , amellyel e lő ttem soha, senki nem foglal
k o zo tt volna. A nnak m egfontolását választom kiindulópontul, hogy m in d
a z t, am i folyam atban v an , vagy am i újonnan tö rté n ik , a filozófusok á lta lá
n o sság b a n elszenvedésnek nevezik an n ak a szu b jek tu m n ak tek in tetéb en ,
am elly el tö rtén ik a dolog, m íg cselekvésnek a n n a k tek in tetéb en , am ely
előidézi, hogy m egtörténjék. Úgyhogy bár a cselekvő és az elszenvedő gyak
r a n igencsak különböznek, a cselekvés és az elszenvedés m égis ug y an az a
dolog, am elyet e két n év a két különböző sz u b je k tu m alapján illet m eg,
a m ely e k re e dolgot v onatkoztathatjuk.
2. §. HA MEG AKARJUK ISMERNI A LÉLEK SZENVEDÉLYEIT, MEG

KELL KÜLÖNBÖZTETNI FUNKCIÓIT A TESTÉITŐL
K övetkező m egfontolásom sz e rin t nem ész le lü n k egyetlen m ás szu b jek tu

m o t sem , am ely k ö zvetlenebbül lép fel cselekvőén a lelkűnkkel szem ben,
m in t a test, am elyhez le lk ü n k hozzá van kapcsolva; következésképp azt kell
go n d o ln u n k , hogy am i a lélek b en elszenvedés, az a testben általánosságban
cselek v és. Úgyhogy n in c s is jobb út, am elyen e lju th a tu n k szenvedélyeink
ism e re té h e z , m in t a lélek és a test közötti k ü lö n b sé g vizsgálata, hogy a
b e n n ü n k lévő m inden egyes funkcióról m egtudjuk, e kettő közül m elyiknek

k ell tulajd o n ítanunk.
[329.] 3. §. MILYEN SZABÁLYT KELL KÖVETNÜNK ENNEK

ELÉRÉSÉHEZ
E zen az úton nem is ütközünk m ajd nagy nehézségekbe, ha ü gyelünk arra,

hogy m indazt, am it m ag u n k b an lévőként tap asztalu n k , és am irő l látjuk
azt is, hogy a teljességgel lélek nélküli testek b en is m eglehet, csa k is a te s
tü n k n ek tulajdonítsuk; s m egfordítva, ügyelnünk kell arra is, hogy m indazt,
am i bennünk van, s am iről sem m iképp sem gondolhatjuk el, hogy tartozhat
testh ez, a lelkűnknek kell tulajdonítanunk .
4. §. A MELEGSÉG ÉS A TESTRÉSZEK MOZGÁSA A TESTBŐL,

A GONDOLATOK A LÉLEKBŐL EREDNEK
M ivel teh át egyáltalán nem gondolhatjuk el, hogy a test b á rm i m ódon is

gondolkodnék, ezért okkal h isszük, hogy a gondolatok m in d en b en n ü n k
találh ató fajtája a lélekhez tarto zik . S m ivel eg yáltalán nem k ételkedünk
olyan lélek nélküli testek létében, melyek épp annyi, vagy m ég több, kü
lönféle módokon képesek m ozogni, m int a m iein k , s am elyekben épp annyi,
vagy m ég több m elegség van (erre m eg tan ít a tapasztalat a lán g esetében,
am elyben egym agában jóval több m elegség és m ozgás van, m in t bárm elyik
testrészünkben), ezért azt kell h in n ü n k , hogy m inden m elegség és m inden
m ozgás ben n ünk, am ennyiben ezek eg y á lta lá n nem függnek a gondolko
dástól, csakis a testhez tarto zn ak .
[330.] 5. §. TÉVEDNEK, AKIK ÚGY VÉLIK, A MOZGÁST

ÉS A MELEGSÉGET A LÉLEK ADJA A TESTNEK
E n n ek révén e lk e rü lü n k egy igen figyelem re méltó, so k ak n ál fellelhető

tévedést, am ely an n y ira súlyos, hogy vélem ényem szerint ez az elsődleges
ok, am ely m ind ez idáig m egakadályozta, hogy helyesen é rte lm e zzü k a
szenvedélyeket és m indazokat a dolgokat, am elyek még a lélekhez ta rto z
n ak. E tévedés a következőkben áll: m ivel az em berek azt látták , hogy a
holttestek kivétel nélkül m eg vannak fosztva a m elegségtől, s vele együtt
a m ozgástól, azt képzelték, hogy a lélek távolléte szü n tette m eg e m oz
70 RENÉ DESCARTES: A LÉLEK SZENVEDÉLYEI É S MÁS ÍRÁSOK
gásokat és ezt a m elegséget. E nnek nyom án úgy h itték, teljesen alaptalanul,

hogy term észetes m e leg sé g ü n k és testü n k valam ennyi m ozgása a lélektől
függ. Ezzel szem ben, épp ellenkezőleg, azt kell gondolnunk, hogy a lélek
csa k az ért távozik el h alálu n k k o r, m ert m eg szű n ik ez a m elegség, s m ű
k ödésképtelenné v á ln a k a test m ozgatására szolgáló szervek.
6. §. MIBEN KÜLÖNBÖZIK EGY ÉLŐ ÉS EGY HOLT TEST
H ogy e lk erü lh essü k e tévedést, fontoljuk m eg, hogy a halál soha n em a

lélek hibájából áll be, h an e m csak is azért, m ert a te st valam elyik vezérlő
ré sze m űködésképtelenné válik; ennek fényében továbbá úgy kell ítélnünk,
hogy egy élő em ber te ste épp a n n y ira különbözik egy halott em ber testétől,
[331.] m in t am ennyire különbözik egy óra, vagy m ás autom ata (vagyis m ás,
ö n m a g á t mozgató gépezet) akkor, am ikor össze v a n szerelve, s m egvan
b e n n e azo k n ak a m o z g á so k n a k a testi vezérelve, am elyek elv ég zésére
ö sszeállíto tták , továbbá m in d az, am i m űködéséhez szükséges, és ugyanez
az ó ra, vagy m ás gépezet akkor, am ik o r m űködésképtelen, s m ozgásának
v ezérelv e nem hat többé.
7. §. A TEST RÉSZEINEK ÉS NÉHÁNY FUNKCIÓJÁNAK BÖV1D

MAGYARÁZATA
E n n e k érth e tő b b é téte le é rd e k é b e n kifejtem itt n é h á n y szóban, m ik é n t

tev ő d ik össze testü n k egész gépezete. Senki sincs m ár, aki ne tudná, hogy
van b e n n ü n k többek között szív, agy, gyomor, izmok, idegek, artériák, vénák
s h aso n ló k . Azt is tu d ju k , hogy az á ltalu n k elfogyasztott táplálékok lek e
rü ln e k a gyom orba és a belekbe, a h o n n a n levük átfolyván a m ájba és az
összes vénába, s összekeveredvén a vénákban levő v é rre l m egnöveli a vér
m ennyiségét. Akik a k á r csak egy csöppet is tájékozottak az orvostudom ány
ban, ezen kívül azt is tudják, hogyan épül föl a szív, és hogyan képes a vénák
összes v é re könnyedén átfolyni az üresvénából a szív jobb oldali részébe,
in n en a z u tá n a tüdőbe azo n a véredényen át, m elyet a rté riá s vén án ak n e
v ezü n k , m ajd a tüdőből v isszafo rd u ln i a szív bal oldali részébe a vénás
a r té riá n a k nevezett véred én y en át, s végül innen a nagy artériáb a ju tn i,
m ely n ek [332.] ágai az eg ész te ste t behálózzák. Sőt m indazok, a k ik e t a
régiek tek in tély e nem v a k íto tt el teljesen , és akik ki a k a rtá k nyitni szem ü
ket, hogy m egvizsgálják H arvey vélem ényét a vér keringésére vonatkozóan,
e g y á lta lá n nem k ételk ed n ek b enne, hogy a test valam en n y i vénája és a r
tériája kis patakocskákhoz hasonló, m elyekben a vér szüntelenül s igen

sebesen áram lik , a szív jobb üregéből indulva az a rté riá s gyűjtőéren át,
m elynek ágai szétszóródnak az egész tüdőben, és a vénás verőérnek ah h o z
az ágához kapcsolódnak, am elyen át a vér a szív bal oldalába jut; m ajd in n e n
a vér a nagy verőérbe m egy, m elynek a test összes többi részében szé tsz ó
ródott ágai a nagy gyűjtőér ágaihoz kapcsolódnak, am elyek elviszik újból
u g y an azt a vért a szív jobb üregébe; úgyhogy e két ü re g olyan, m in t két
zsilip, m elyeken az egész v ér áthalad m inden forduló alkalm ával, am elyet
a testb en tesz. Azonkívül az t is tudjuk, hogy a végtagok összes m ozgása az
izm októl függ; s hogy ezek az izm ok oly m ódon á lln a k szem ben eg y m ással,
hogy am ik o r az egyik közülük m egrövidül, akkor m aga felé húzza a te stn e k
azt a részét, am elyhez hozzá v an rögzítve, s ezzel ugyanakkor m eg n y ú jtja
a vele szem ben fekvő izm ot. Ha az u tá n ez utóbbi rövidül meg, a k k o r az
előbbi m egnyúlását idézi elő, s m aga felé húzza azt a részt, am elyhez hozzá
vannak kötve. Végül azt is tudjuk, hogy az izmok m indezen mozgása, m ik én t
az összes érzék is, az idegektől függ, am elyek apró hálócskákhoz vagy k is
csövecskékhez h aso n lítan ak , m elyek m ind az agyból jönnek, s m ik é n t az
agy, valam iféle leget vagy nagyon finom szellőt ta rta lm a z n a k , m elyet é le t
szellem eknek nevezünk.
[333.] 8. §. MI AZ ALAPELVE MINDEZEN FUNKCIÓKNAK?
Azt azo n b an általában n em tudják, hogy ezek az életszellem ek és idegek

m ilyen m ódon járu ln a k hozzá a m ozgásokhoz és az érzékelésekhez, és azt
sem , hogy m i az a testi alapelv, am ely m űködésbe hozza őket. E zé rt, b á r
m á r érin te ttem a dolgot m ás írásokban, m égis elm ondom itt röviden, hogy
am íg élünk, egyfajta folyam atos hő van a szívünkben, an nak a tűznek egyik
fajtájaként, melyet a g y űjtőerek vére táplál b enne, s hogy ez a tű z a testi
alapelve v égtagjaink összes m ozgásának.
9. §. HOGYAN JÖN MOZGÁSBA S HOGYAN MARAD MEG

MOZGÁSÁBAN A SZÍV?
A tű z első h atása az, hogy kitágítja a szív ü re g eit kitöltő vért: ez idézi elő,
hogy a vér, mivel nagyobb helyre van szüksége, fe lta rth atatlan u l átm eg y
a jobb ü reg b ől az a rté riá s vénába, a bal üregből pedig a nagy a rté riá b a .
M ajd e kitág u lás m egszűntével az új vér azo n n al behatol a nagy a rté riá b ó l
a szív jobb üregébe, a v én ás artériából pedig a bal üregbe. M ert e négy
véredény b e já ra tá n á l k is borocskák v a n n a k , oly m ódon k ialakítva, hogy a

v ér csak e két utóbb e m líte tte n át juthat a szívbe, [334.] s csak a két m ásikon
át léphet ki onnan. Az új vér a szívbe b eju tv a rögtön m egritkul, ugyanúgy,
m in t az eló'zó'. S e g y e d ü l csak ebben áll a szív és az a rté riá k lüktetése vagy
verése; úgyhogy ez a lü k te té s annyiszor ism étlő d ik , ahányszor új vér k erü l
a szívbe. Továbbá e g y e d ü l ez készteti m o zg ásra a vért, s ez az oka a n n a k ,
hogy szüntelenül, ig e n gyorsan á ra m lik az összes a rté riá b a n és vénában;
am in ek révén a vér elv isz i a szívben m e g sz e rz e tt m eleget a test összes többi
részébe, és így táp lá lja őket.
10. §. HOGYAN TERMELŐDNEK AZ ÉLETSZELLEM EK AZ AGYBAN?
Ám ennél is figyelem re m éltóbb ebben a folyam atban az, hogy a hő h a tá sá ra

a szívben m egritkult v é r legélénkebb és legfinom abb részecskéi valam eny-
n y ien szak ad atlanul, n a g y m ennyiségben h a to ln a k be az agy ü reg eib e.
A n n a k m ag y arázata p e d ig , hogy inkább id e á ra m la n a k , m in t m áshová,
n e m m ás, m int hogy a szívből a nagy a r té riá n át kilépő vér egyenes vonalat
követve halad e hely felé, s mivel v alam e n n y ie n nem ju th atn ak be, m ert
csa k igen szűk átjáró k v ezetn ek oda, e z é rt c su p á n a legm ozgékonyabb és
legfinom abb részei ju tn a k át, miközben a m a ra d é k Arér szétárad a test összes
további területén. M á rm o st a vér ezen igen finom részei alkotják az élet
szellem eket.[335.] S e h h e z n in cs szükségük a r ra , hogy b árm i m ás v álto zá
son m enjenek át az a g y b a n , m int hogy el legyenek választva a v ér többi,
kevésbé finom részétől. M e rt am it itt szellem ek n ek nevezek, azok csu p á n
testek , melyeknek e g y á lta lá n nincs m ás tu lajd o n ság u k , m int az, hogy igen
g y orsan mozgó, igen k icsi testek, olyanok, m in t egy fáklyából felcsapó láng
ré sz e i. Úgyhogy nem á lln a k m eg egyetlen h ely en sem, s am in t ném elyek
k ö zü lü k bejutnak az ag y üregeibe, m ások a z o n n a l k ik erü ln ek o n n a n az
ag y szubsztanciájának p ó ru s a in át, am elyek az idegekbe és o n n an az iz
m o k b a vezetik őket, és íg y m ozgatják a te s te t az összes különféle m ódon,
ah o g y a n csak m ozgatható.
11. §. HOGYAN JÖNNEK MOZGÁSBA S HOGYAN MARADNAK MEG

MOZGÁSUKBAN AZ IZMOK?
M e rt a testrészek m in d en m ozgásának eg y e d ü li oka az, hogy néhány izom

m egrövidül, a nekik opponálok pedig m egnyúlnak, ahogyan m ár m ondottuk.
S az egyetlen ok, mely elő id éz i, hogy az adott izo m p árb an inkább az egyik
rövidül m eg, s nem a neki opponáló, csupán annyi, hogy m ég ha csak egész
kicsivel is, de m égiscsak több életszellem k erü l belé az agyból, m in t a
m ásikba. Nem m intha a közvetlenül az agyból érkező' szellem ek ön m ag u k
b an elegendők volnának ezeknek az izm oknak a m ozgatásához, de ezek
k én y szerítik a többi, m á r korábban is e két izom ban lévő szellem et, hogy
igen gyorsan elhagyják az egyiket, s átm enjenek a m ásikba; ennek rév én
pedig az, am elyikből távoznak, hosszabb lesz és m egereszkedik, [336.] az
pedig, am elyikbe b ek e rü ln ek , h irtelen fölfúvódván tő lü k m egrövidül, s
m eg h ú zz a azt a te stré sz t, am elyikhez csatlakozik. E zt könnyű b e lá tn i,
am ennyiben m ár tudjuk, hogy egyrészt csak igen kevés életszellem érkezik
folyam atosan az agyból bárm ely egyes izom felé, m ásrészt viszont m indezek
az izm ok m indig sok, igen gyorsan mozgó életszellem et z á rn a k m ag u k b a,
m elyek hol csupán azon a helyen forognak, ahol v an n a k - tudniillik a m ik o r
n em ta lá ln a k egyetlen nyitott átjárót sem , hogy elhagyják - , hol pedig á t
folynak az opponáló izom ba. M erthogy ezen izm ok m in d eg y ik én ap ró
nyílások vannak, m elyeken át ezek a szellem ek átfolyhatnak az egyik izom
ból a m ásikba; ezek ug y an ak k o r a rra v an n ak diszponálva, hogy a m ik o r az
agyból az egyik izom felé érkező szellem eknek a k á r csak egy kicsivel is
több erejük van azoknál, am elyek a m ásik felé ta rta n a k , kinyitják az összes
kaput, m elyeken át az utóbbi izom ban lévő szellem ek átm ehetnek az e lő b
bibe, m iközben ug y an ak k o r be is zárják az összes olyan kaput, am elyen át
p edig a szellem ek az előbbiből az utóbbiba m eh etn ek át. E nnek ré v én az
összes szellem , am elyeket korábban e két izom foglalt m agában, h irte le n
az egyikben gyűlik össze, am elyet így felfújnak és m egrövidítenek, m ik ö z
b en a m ásik m egnyúlik és m egereszkedik.
12. §. HOGYAN LÉPNEK FEL CSELEKVŐÉN A KÜLSŐ TÁRGYAK

AZ ÉRZÉKSZERVEK ELLENÉBEN?
H átra v an m ég ezzel kapcsolatban, hogy m egtudjuk, m ely okok idézik elő,

hogy a szellem ek nem m indig ugyanazon a m ódon á ram lan ak az agyból
[337.] az izmokba, s hogy olykor egyes izm okba több jut belőlük, m in t m á
sokba. M ert a lélek cselekvésén kívül, am ely ténylegesen egyike b e n n ü n k
ezeknek az okoknak - a m in t erről m ajd m ég később beszélek -, fel kell
figyelnünk még két m ásik, csak a testtől függő o k ra is. Az első am a m oz
gások különböző v o ltáb an áll, m elyeket az érzék szerv ek b en a tá rg y a ik
keltenek; ezt m ár elég részletesen kifejtettem a D io p trik á ban, ám hogy ne
kelljen előfeltételeznünk, hogy jelen írás olvasói m ás írása in k a t is olvasták
m ár, m egism étlem e h e ly ü tt, hogy az idegek kapcsán h áro m dolgot kell
figyelem be venni: tu d n iillik először is a velőt, avagy belső állom ányt, mely
vékony fonalak fo rm ájáb an feszül ki az agytól, ahonnan a velő ered, egészen
a többi testrész legszéléig, am elyekhez e fonalak rögzítve v annak; ezu tán
az őket körülvevő b ő rö k e t, amelyek, az agyat borító bőr folytatásai lévén,
k is csöveket képeznek, am elyek m agukba z á rjá k e vékony fonalakat; m ajd
v ég ü l az életszellem eket, m elyek, lévén, hogy pontosan ezek a csövek szál
lítjá k őket az agyból az izm okhoz, okai a n n a k , hogy ezek a fonalak teljesen
szabadok m aradnak és olyképp vannak előfeszítve, hogy a k á r a legkisebb
dolog is, mely m eg m o zd ítja a testnek azt a ré szét, ahová valam elyik fonal
v ége rögzítve van, e n n e k rév én m ozgásba hozza az agynak azt a ré szét is,
a h o n n a n indul e fonal. U gyanúgy tö rtén ik ez, m in t ahogyan m eghúzván
eg y kötél egyik végét, m o zg ásb a hozzuk a m ásikat.
[338.] 13. §. A KÜLSŐ TÁRGYAKNAK EZ A CSELEKVŐ

RÁNKHATÁSA KÜLÖNBÖZŐ MÓDOKON VEZETHETI
A SZELLEMEKET AZ IZMOKBA
A D ioptrikában k ifejtettem , hogyan ad h írt m agáról a látás összes tárgya

p u sz tá n csak azáltal, h o g y a köztük és k ö ztü n k lévő átlátszó testek közve
títésév el helyváltoztató m o zg ást idéznek elő az optikai idegek szem fenéken
elhelyezkedő vékony fo n a la ib a n , ennek ny o m án pedig azokon az ag y terü
letek e n is, ahonnan ezek a z idegek k iin d u ln ak . Továbbá kifejtettem , hogy
a tárg y a k annyi különböző m ódon m ozgatják az idegeket, am ennyi külön
bözőséget láttatnak v e lü n k a dolgokban, s hogy nem közvetlenül a szem ben
zajló m ozgások jele n ítik m e g a léleknek e tá rg y a k a t, h an e m az agyban
zajlók. Ennek példájára k ö n n y ű belátni, hogy a hangok, a szagok, az ízek,
a m eleg, a fájdalom, az é h sé g , a szomjúság, v alam in t általáb an az összes
tárg y , a többi külső é rz é k ü n k é éppúgy, m in t belső kívánságainké, szintén
felk elt valam ilyen m ozgást az idegeinkben, am ely azután az idegek révén
az agyba kerül. S a z o n k ív ü l, hogy az agy e különféle m ozgásai előidézik,
h o g y lelkűnkben különféle érzékietek jelenjen ek meg, m ég azt is képesek
elő idézni, a lélek nélkül is, hogy a szellemek in k áb b áram oljanak bizonyos
m eg h atáro zo tt izmok, s n e m áso k felé, így m ozgásba hozván testrészeinket.
E zt csu p án egy példával fogom itt bizonyítani. Ha valaki a kezét h irte le n a
sze m ü n k felé [339.] len d íti, m in th a meg a k a rn a ü tn i m inket, b árm e n n y ire
is tu d ju k , hogy a b a rá tu n k , hogy csak játékból teszi ezt, s nagyon ügyel rá,
n eh o g y valam i bajt okozzon nek ü n k , m égsem könnyű m egállni, hogy be ne
c s u k ju k a szemünket: a m i a z t m utatja, hogy eg y általán nem lelk ü n k köz
rem űködése révén csukódik be a szemünk, m ivel ez ellentétes ak a ratu n k k al,

am ely a lélek egyetlen, de legalábbis legfőbb cselekvése. E példa u g y anakkor
azt is m egm utatja, hogy az ok testünk gépezete, mely oly módon v a n eg y
beszerkesztve, hogy e szem ünk felé mozgó kéz egy m ásik mozgást idéz elő
az ag yunkban, mely a szem héjakat lecsukó izm okba vezeti a szellem eket.
14. §. A SZELLEMEK KÖZÖTTI KÜLÖNBÖZŐSÉGEK IS KÜLÖNBÖZŐVÉ

TEHETIK MOZGÁSI ÚTVONALAIKAT
A m ásik ok, am ely a rra szolgál, hogy az életszellem eket különbözőképpen

v ez esse az izm okba, e szellem ek cselekvési k ész te tésén ek (a g ita tio n )
eg y en lő tlen sége, és ré szeik különbözősége. M ert am ik o r egyes ré s z e ik
nagyobbak és cselekvési késztetésük is nagyobb, m in t a többieké, a k k o r
egyenes vonalban m ozogva m élyebbre h a to ln ak az agy üregeiben és p ó r u
saib an , s így m ás izm okba vezettetnek, m in t h a kevesebb erejük v olna.
[340.] 15. §. MELYEK A KÜLÖNBÖZŐSÉGÜK OKAI?
Ez az egyenlőtlenség pedig egyfelől az anyagok különbözőségéből e re d h e t,

m elyekből a szellem ek összetevődnek, ah o g y a n azoknál az e m b e re k n é l
látju k , akik sok bort ittak, hogy e bor gőzei, a z o n n al bekerülvén a v érb e, a
szívből az agyba ju tn ak , ott szellem ekké a la k u ln a k át, amelyek erő seb b ek
és nagyobb töm egben áram lan ak a rendes körülm ények között ott lévőknél,
s ez ért többféleképp, igen különös m ódokon is képesek m ozgatni a testet.
A szellem eknek ez az egyenlőtlensége m ásfelől szárm azhat a szív, a m áj,
a gyomor, a lép és az összes többi olyan te strész különböző diszpozíciójából
is, m elyek h o zz ájáru ln a k a szellem ek term elő d éséh ez. M ert a la p v e tő e n
a r r a kell a leginkább fölfigyelnünk ebben az összefüggésben, hogy a szív
alap já b a bele v a n n a k szőve bizonyos kis idegek, am elyek a s z ív ü re g e k
b ejáratain ak tág ítására vagy szűkítésére szolgálnak: ennek révén a nagyobb
vagy kisebb m érték b en kitáguló vér különböző diszpozíciójú szellem ek et
term el. Föl kell figyelnünk továbbá a rra is, hogy noha a szívbe ju tó v ér a
te st összes többi tájékáról érkezik, m égis g y a k ra n m egtörténik, h o g y egyes
részek erősebben terelik a rra a vért, m int m ás részek, mivel az e ré szek n e k
m egfelelő idegek és izm ok erősebben nyom ják a vért vagy nagyobb cselek
vési késztetést adnak neki. Az is megfontolandó, hogy a részek különbözősége
szerint, amelyek felől a legnagyobb töm egben érkezik, a vér különbözőkép
pen tágul ki a szívben, majd különböző m inőségekkel rendelkező szellem eket
hoz létre. így például az a vér, amelyik a m áj alsó részébó'l jön, [341.] ahol az
epe található, m ásképpen tág u l ki a szívben, m in t az, am elyik a lépbó'l é r
kezik; ez utóbbi ism ét m ásk én t, m int am elyik a k a r vagy a láb vénáiból való;
v ég ü l pedig ez utóbbi eg é szen m ásként, m in t a táplálékoknak a gyom rot és
a beleket éppen elhagyó leve, amely a m ájon át nyom ban a szívbe jut.
16. §. HOGYAN KÉSZTETHETIK MOZGÁSRA TESTRÉSZEINKET

AZ ÉRZÉKEK TÁRGYAI
ÉS A SZELLEMEK A LÉLEK SEGÍTSÉGE NÉLKÜL?
Végül m eg kell jegyezni, hogy testünk g ép ezetéb en - felépítésébó'l adódóan

- a szellem ek m o zgásában bekövetkező b á rm e ly változás előidézheti, hogy
e szellem ek az agy egyes p ó ru sa it jobban k in y issá k , m int a többit, s m eg
ford ítv a, am ikor egyes p ó ru so k az érzékek szolgálatában álló idegek tevé
k en y ség e folytán a k á r c sa k egy kicsit is n y ito tta b b a k vagy z á rta b b a k a
szo k áso sn ál, akkor ez v alam ely est m eg v álto ztatja a szellem ek m ozgását,
á ra m lá s u k a t azokba az izm o k b a irányítva, am ely e k feladata úgy m ozgatni
a testet, ahogyan a test az idegek efféle tevékenysége alkalm ával ren d szerin t
m o zg attatik . így az tá n az a k a ra tu n k h o z z á já ru lá sa nélkül véghezvitt v a
la m e n n y i m ozgásunk (m ely re gyakori p éld át n y ú jt a lélegzés, já rá s, evés,
és végső soron m inden olyan tevékenység, a m ely közös b en n ü n k az á lla
to k k al), csak testrész ein k összehangolt m egform álásától, [342.] v alam in t
a n n a k az áram lásn ak az irán y á tó l függ, m elyet a szív hőjétől felélénkített
sze lle m e k követnek te rm é sz e t szerint az ag y b a n , az idegekben és az iz
m o k b an : ugyanúgy, ah o g y a n egy óra m ozgása is pusztán csak ru g ó in ak
e re je és fogaskerekeinek a la k ja révén jön létre.
17. §. MELYEK A LÉLEK FUNKCIÓI?
M iu tá n így áttek in tettü k az ö sszes funkciót, m elyek egyedül a testh ez t a r

to z n a k , könnyen fe lism erjü k , hogy sem m i n e m m a ra d ben n ü n k , am it a
lelk ű n k n ek kell tulajdonítanunk, csakis a gondolataink, melyek két alapvető
n em e a lélek cselekvései (actions) egyfelől, továbbá elszenvedései (passions)
m ásfelől. A gondolatok azon nem ébe, melyet a lélek cselekvéseinek nevezek,
ta rto z ik valam ennyi a k a rá s u n k (volontez), m ivel tap asz talatain k sze rin t
k ö zv etlen ü l a lelkűnkből fa k ad n ak , s úgy tű n ik , ra jta kívül sem m i m ástól
n em függnek. Mint ahogyan ellenkezőleg, általánosságban elszenvedéseinek
n e v e z h e tjü k az észlelések (perceptions) vagy ism e re te k (connoissances) va
lam ennyi bennünk található fajtáját, mivel gyakran nem a lelkünk teszi őket
olyanná, am ilyenek, s m ásfelől m indig azoktól a dolgoktól kapja őket, a m e
lyeket m egjelenítenek.
18. §. AZ AKARÁS2
A karásainknak ism ét két fajtája van. Mert az [543.] egyik fajtához a léleknek
azok a cselekvései tarto zn ak , amelyek m agában a lélekben végződnek, m int
am ik o r Istent ak a rju k szeretn i, vagy általánosságban, am ikor gondolko
d ásu n k at valam ilyen n em m ateriális tárg y ra a k a rju k irányítani. A m ásik
fajtához a testünkben végződő cselekvések tarto z n ak , m int am ikor pusztán
abból, hogy m egvan b e n n ü n k a sétálásra irán y u ló akarás, az következik,
hogy lábunk m ozgásba jön és járu n k .
19. §. AZ ÉSZLELÉS
É szleléseinknek szintén két fajtája van, az egyik fajtához ta rto z ó k oka a

lélek, a m ásikhoz tarto zó k é a test. Azok az észlelések, melyek oka a lélek,
nem m ások, m int a k a rá sa in k n a k és k ép zeletü n k valam ennyi a k tu sá n a k ,
vagy a többi, a lélektől függő gondolatunknak az észlelései. M ert bizonyos,
hogy egyetlen dolgot sem tu d u n k anélkül a k a rn i, hogy egyúttal észleléssel
ne ra g ad n án k is m eg,3*5hogy akarjuk. S b á r lelk ü n k re nézvést cselekvés,
h a ak a r valam it, ug y an ak k o r azért azt is m o n dhatjuk, hogy elszenvedés
benne, am ennyiben észleléssel m egragadja, hogy akar. Mégis, m ivel ez az
észlelés és ez az ak a rás valójában egy és u g y an a z a dolog, s m ivel m indig
a nem esebb rész adja az elnevezést, így a z tá n egyáltalán nem szokás ezt a
dolgot elszenvedésnek nevezni, hanem k izáró lag cselekvésnek.
2Mivel az előzőekből jól láth a tó a n D escartes a z é lő e m b e ri leslel a folyam atosan jelenlévő

hő révén dinam izált re n d sze rk é n t tekinti, nincs o kunk rá, hogy a lelket m ásként értelm ezzük,
s e zé rt am ikor csak lehetőség nyílik rá nyelvileg, illetv e a filozófiai értelem is m egengedi,
dinam ikus nyelvi form ákat a lk a lm a z u n k a fordításban: in k á b b „akarás” és „ észlelé s” szerepel
az „akarat” és „észlelet” helyett. A pensée sajnos nem fordítható „gondolás”-k é n t. Végső soron
a passióul is ezért fordítjuk ebben az összefüggésben „elszen v ed ések én t, nem p e d ig „szenve
d é ly e k é n t - azon tú l p e rsz e , hogy a szenvedély je le n té s e teljesen le s z ű k ü lt a z érzelem
m egjelölésére.
5 [Q]ue nous n ’apercevions: D escartes a jelen összefüggésben a perception, a z észlelés igei
form ájaként használja az appercevoir kifejezést. Mivel azonban Leibniznél term in u sé rté k e
lesz m indkét kifejezésnek, e z é rt a fordításba belek erü lt n é m i m egkülönböztetés, m ég annak
á rán is, hogy így kissé bonyolultabbá vált.
[344.] 20. §. AZ ELKÉPZELÉSEK S MÁS GONDOLATOK,

MELYEK FORMÁJUKAT A LÉLEKTŐL KAPJÁK
A m ik o r lelkünk e g y á lta lá n n em létező dolgot igyekszik elképzelni, m int

p é ld á u l m ikor elv arázso lt k astély t, vagy k im é rá t p róbál m egjeleníteni m a
g á n a k , csakúgy, m in t a m ik o r a képzelettel e g y á lta lá n nem, k iz á ró la g é r
telem m el felfogható dolgokat, például önnön term é sz etét igyekszik m eg
v izsg áln i, akkor az e dolgokról benne lévő észlelések alapvetően az ak arattó l
fü g g n ek , az ak arattó l, am ely a lelket azok észlelés ú tján történő m e g ra g a
d á s á ra készteti. Ez az oka a n n a k , hogy szokássá v ált e gondolatokat inkább
cselekvésnek, se m m in t elszenvedésnek tek in te tn i.
21. §. AZOK AZ ELKÉPZELÉSEK, MELYEK EGYEDÜLI OKA A TEST
A te s t által okozott ész le lések legnagyobb része az idegektől függ, á m olya

n o k is v an n ak k özöttük, am elyek egyáltalán n e m függnek tőlük. E zeket
é p p ú g y elk ép z elése k n ek n ev e zzü k , m int a z o k a t, am elyekről az im é n t
b esz éltem , noha a n n y ib a n m égis különböznek tő lü k , hogy a k a ra tu n k n em
m ű k ö d ik közre k ia la k ítá su k b a n , s ezért nem is sorolhatók a lélek cselek
v ései közé. Ezeknek az elk ép zelések n ek az ere d e te a következő: abból kell
k iin d u ln i, hogy a szellem ek e ltérő m értékű cselekvési késztetést k ap tak ,
to v áb b á m ozgásuk so rá n követik a különféle benyom ások által az ag y b an
előzó'leg kialakított m élyedéseket; így aztán a p ó ru so k közül [345.] vélet
le n s z e rű e n ára m la n a k ho l in k áb b az egyiken, hol inkább a m ásikon k e
re s z tü l. Ilyenek á lm a in k illú z ió i és az éber á lla p o tb a n is oly gyakori ré v e-
d e z é s e k , am ik o r g o n d o lk o d á s u n k c é lta la n u l bolyong an é lk ü l, h o g y
ö n m ag átó l egy m e g h a tá ro z o tt tá rg y ra irán y u ln a. M árm ost egyfelől igaz
u g y a n , hogy e képzeleti a k tu so k ném elyike a lélek elszenvedése - h a e szót
leg sajáto sab b és leg k o n k rétab b jelentésében vesszük - , s kétségtelen, hogy
v a la m e n n y it így lehet neA^ezni, h a a szót általánosabb jelentésben vesszük;
m ásfelő l azonban m ivel n in c se n olyan felism erhető és m eghatározott okuk,
m in t azo k n ak az ész le lések n ek , m elyeket a lélek az idegek közvetítésével
kap, s m ivel úgy tűnnek fel, m in t ez utóbbi észlelések p u szta árnyai és festett
m á s a i,4 ezért, m ielőtt m eg felelő en el tudnánk k ü lö n íte n i e két csoportot,
m eg k e ll vizsgálnunk a m á sik fajta észlelésen b elü li különbséget. 4
4 E h a so n la t értelm ezését lásd a 26. cikkelyben.

22. §. MI A KÜLÖNBSÉG A TOVÁBBI ÉSZLELÉSEK KÖZÖTT?
Valam ennyi, eddig m ég nem tárg y alt észlelés az idegek közvetítésével é r

kezik a lélekbe, s annyi a különbség közöttük, hogy egyik fa jtá ju k a t az
érzék ein k et érintő, ra jtu n k kívüli tárgyakra vonatkoztatjuk, a m ásik at a
te s tü n k re vagy an n ak néhány részére, s végül a többieket a lelk ü n k re .
[346.] 23. §. A RAJTUNK KÍVÜLI TÁRGYAKBA VONATKOZTATOTT

ÉSZLELÉSEK
A ra jtu n k kívüli dolgokra, vagyis az érzékek tá rg y a ira vonatkoztatott ész

leléseket azok a tárg y ak okozzák (legalábbis am ik o r a v élekedésünk nem
ham is), am elyek bizonyos m ozgásokat keltve a külső érzékszervekben, az
idegek közvetítésével az agyban is mozgásokat keltenek, s e m ozgások idézik
elő, hogy a lélek érzi e tárgyakat. így történik, hogy am ikor egy fáklya fényét
látjuk, s harangok zúgását halljuk, e hang és e fény két, különböző cselekvés,
am elyek p u sztán azáltal, hogy két, különböző m ozgást idéznek elő bizonyos
idegeinkben, s általu k az agyban, két, eltérő érz e te t adnak a léleknek. Eze
ket azu tán oly m értékben vonatkoztatjuk az o k aik n ak vélt tá rg y a k ra , hogy
m agát a fáklyát gondoljuk látn i és a harangot h a lla n i, s nem azt gondoljuk,
hogy csupán a belőlük érkező m ozgásokat é re z z ü k .5
24. §. A TESTÜNKRE VONATKOZTATOTT ÉSZLELÉSEK
A te stü n k re vagy testü n k bizonyos részeire vonatkoztatott észlelések azok,

am elyekkel az éhséget, a szom júságot és a többi term észetes k ív án ság u n k at
érezzük; ezekhez h ozzátehetjük a fájdalm at, a [347.] m elegséget, és a többi
affekciót, m elyeket érzetein k a testrészein k b en , nem a ra jtu n k k ív ü li tá r
gyakban levőként jelenítenek meg. így eg y szerre és egyazon idegek köz
vetítésével érezh etjü k kezünk hidegségét és a közeli láng m elegét, vagy
5 Ez az a pont, ahol Hobbes szükségét érezte, hogy m egm agyarázza, m i az oka ennek a
különös „aspektusváltásnak”, am elynek nyom án nem a - sokkal kézenfekvőbb - belső m ozgá
sokat érzékeljük, hanem „m agát a lángot” látjuk s a h a ran g o t halljuk. Lásd p éldául a Leviatán-
nak m indjárt az első fejezetében: „Az érzet oka valam ilyen külső test, illetve tárgy, am ely az
egyes érzeteknek m egfelelő szerv re nyom ást gyakorol [...] Ez a nyom ás az idegek, v alam int a
test m ás rostjai és hártyái közvetítésével tovább terjed befelé az agyhoz és a szívhez, ott ellen
állást vagy ellennyom ást vált ki, tehát a szívet a rra a tö rek v ésre készteti, hogy m egszabaduljon
a nyom ástól. Mivel pedig ez a törekvés kifelé irányul, e zé rt valam ilyen külső d o lognak látszik.
Ezt a látszatot vagy képet nevezzük érzetnek [...]” (M agyar Helikon, Budapest, 1970, 13.)
fo rd ítv a, a kéz m elegét és az őt körülvevő levegő hidegségét, an élk ü l, hogy

b á rm ily e n különbség le n n e azon cselekvések között, melyek k ezü n k b en
lévő m eleget vagy h id eg et éreztetnek velünk, és azok között, melyek rajtunk
k ív ü l levő hideget és m eleg e t éreztetnek. Az egy etlen különbség köztük az,
h o g y e cselekvések e g y ik e a m ásik ra rákövetkezőén jelenik m eg (survenir),
s e z é rt úgy ítélünk, h ogy az első cselekvés m á r b e n n ü n k van, a rákövetkező
v isz o n t még nem b e n n ü n k , h an e m az ezt okozó tárgyban.
25. §. A LELKÜNKRE VONATKOZTOTT ÉSZLELÉSEK
A zokat az észleléseket v onatkoztatjuk kizárólag a lélekre, amelyek h atása it

m in te g y m agában a léle k b e n levőként érezzük, s am elyeknek á ltaláb a n
eg y e tle n közeli okát sem ism erjü k , am elyre vonatk o ztath atn án k őket. Ilye
n ek az öröm, a h arag és m á s hasonló érzések, m elyeket néha az idegeinket
m o zg ató tárgyak, n é h a p e d ig m ás okok is előidéznek bennünk. M árm ost
n o h a valam ennyi ész le lésü n k , azok is, m elyeket a ra jtu n k kívüli tárg y a k ra,
azok is, melyeket te stü n k különféle affekcióira vonatkoztatunk, ténylegesen
szenvedélyek a lelkünk tek in tetéb en , [348.] am ik o r e szót a legáltalánosabb
je le n té sé b e n vesszük, m ég is, szokás szerint b ev ezetjü k azt a korlátozást,
h o g y e szóval csupán a z o k a t az észleléseket jelöljük, melyek m ag ára a lé
le k re vonatkoznak. S c s a k ez utóbbiak m a g y a rá z a tá ra vállalkoztam itt a
lélek szenvedélyei6 e ln ev e zés alatt.
26. §. A CSAK A SZELLEMEK VÉLETLEN MOZGÁSÁTÓL

FÜGGŐ ELKÉPZELÉSEK ÉPP ANNYIRA IGAZI ELSZENVEDÉSEK
LEHETNEK, M IN T AZ IDEGEKTŐL FÜGGŐ ÉSZLELÉSEK
E zzel kapcsolatban m á r c s a k az m ara d t hátra, hogy m egjegyezzük: te ljes

séggel ugyanazokat a dolgokat, am elyeket a lélek az idegek közvetítésével
ra g ad m eg észlelésként, a szellem ek véletlen á ra m lá s a is m egjelenítheti
s z á m á ra , anélkül, hogy m á s különbség is lenne, m in t hogy az idegek ú tjá n
az ag y b a jutó benyom ások elevenebbek és kifejezőbbek szoktak lenni, m in t
azok, m elyeket a szellem ek keltenek benne. Ezért m ondtam a 21. cikkelyben,
6 A m ik o r D escartes ebben a sz ű k e b b értelem ben a lk a lm a zz a a passion kifejezést, a k k o r

- a z e lte rje d t m agyar nyelvi sz o k á s m ia lt - a „szenvedély” k ifejezést használjuk a „szenvedés”
vagy „ elszen v ed és” helyett, h isz e n v á lla lh a ta tla n u l m esterkélt volna m ondjuk az „öröm sz e n
v e d ésérő l” beszélni az „öröm sz e n v ed é ly e ” helyett.
hogy ez utóbbiak am azoknak m integy árnyai és festett m ásai. Meg kell azt
is jegyezni, hogy olykor m egesik, a festett m ásolat oly h asonló az általa
m egjelenített dologhoz, hogy tévedhetünk a ra jtu n k kívüli tárg y a k ra vo
natkozó észleléseket vagy m ég azokat az észleléseket illetó'en is, melyek
testü n k bizonyos részeire vonatkoznak. Nem tévedhetünk azonban ugyan
ezen a m ódon a szenvedélyeinket illetően, m ivel lelk ü n k et oly közelről
érin tik , olyannyira belsők a szám ára, hogy lehetetlen anélkül éreznie őket,
hogy ne legyenek ténylegesen is olyanok, m in t am ilyennek érzi őket. így
gyakorta alvás közben, s néha m ég [349.] é b e r állap o tu n k b an is, oly erősen
képzelünk el bizonyos dolgokat, hogy úgy véljük, m agunk előtt látjuk, vagy
a testü n k b en érezzük őket, holott egyáltalán n incsenek ott; ezzel szem ben
m ég álom ba szenderülten sem érezhetjük m ag u n k at szom orúnak vagy m ás
szenvedélytől felindultnak úgy, hogy közben ne lenne nagyon is igaz, hogy
m egvan a lélekben ez a szenvedély.7
27. §. A LÉLEK SZENVEDÉLYEINEK MEGHATÁROZÁSA
M iután szem ügyre vettük, hogy m iben különböznek a lélek szenvedélyei

valam en n y i többi gondolatától, úgy tű n ik szám om ra, á ltalán o ssá g b an a
következőképp határozhatjuk m eg őket: a lélek olyan észlelései, vagy érzetei
(sentimens), vagy m egm ozdulásai (em otionsJ,8 m elyeket k im o n d o ttan őrá
vonatkoztatunk, s m elyeket a szellemek valam ilyen m ozgása okoz, tart fenn
és erősít fel.
28. §. E MEGHATÁROZÁS
ELSŐ RÉSZÉNEK KIFEJTÉSE
A szenvedélyeket észleléseknek nevezhetjük, am ikor e szót általán o s é r te

lem ben vesszük az összes olyan gondolat jelölésére, melyek egyáltalán nem
cselekvései a léleknek, vagyis nem akarások; ezt azonban sem m iképp sem
7 Elgondolkodtató en n ek a gondoláinak a p árh u zam o sság a azzal, aho g y an m ind az É rte

kezés a m ódszerről, m ind az E lm élkedések szerint a m atem atikai alapigazságok azok, m elyeket
nem befolyásolja, hogy éb ren vagy álm u n k b an láttu k -e be őket.
8 A latin emotio s m ás nyelvi m egfelelői a 17. század első felében veszik fel a m a m á r á lta
lánossá váll jelentésüket s lesznek sem leges kifejezői az érzelem nek általánosságban. Korábban
elsősorban a politikai szóhasználatban fordult elő, s politikai értelem ben vett m egm ozdulást,
felfordulást, zavargást jelen tett. Ahol csak nem tű n ik tú l m esterkéltnek, a „m egm ozdulás”
szóval fordítjuk, m ert így világos m arad kapcsolata a szöveget teljesen á th a tó m ozgással, d i
nam izm ussal, m iközben e szó a lk a lm a s a rra is, hogy a „zavar” jelentést is kifejezésre ju tta ssa ,
am ely nagyon fontos D escartes szenvedélyelm életében.
teh etjü k meg, am ik o r e szót csak evidens ism eretek jelölésére a lk a lm a z

z u k .9 M ert a ta p a sz ta la t azt m utatja, hogy nem azok ism erik a legjobban
szenvedélyeiket, [350.] a k ik et a leginkább ű zn ek -h ajtan ak , s hogy a szen
vedélyek azon észlelések csoportjába tarto zn ak , m elyeket a lélek és a test
közötti szoros szövetség zavarossá és hom ályossá tesz. É rzeteknek is n e
vezhetők, mivel a lélek ugyanúgy fogadja be őket, m in t a külső érzékek
tárg y a it, és éppen úgy szerez róluk ism eretet is. Ám m ég helyesebb a lélek
m eg m o zd u lásain ak n ev e zn i e szenvedélyeket, s n em csupán azért, m ert
így nevezhetjük a lélek b en végbem enő összes változást, vagyis a legkülön
bözőbb, benne m egjelenő gondolatokat is,101h anem , s legfőképpen azért,
m e rt a lelket a benne lévő gondolatok egyetlen m ásik fajtája sem űzi-hajtja
és rá zza meg oly erő sen , m in t ezek a szenvedélyek.11
29. §. A MEGHATÁROZÁS MÁSIK RÉSZÉNEK KIFEJTÉSE
A zért teszem hozzá, hogy a szenvedélyek kim ondottan a lélekre vonatkoz

n ak, hogy m egkülönböztessem őket a többi érzettől, m elyek közül egyeseket
a kü lső tárg y ak ra v o n atk o zta tu n k , m in t például a szagokat, a hangokat, a
színeket; m ásokat ped ig a saját te stü n k re , m int az éhséget, a szom júságot,
a fájdalm at. Hozzáteszem m ég azt is, hogy a szellem ek valam ilyen m ozgása
okozza, ta rtja fenn és e rő síti fel a szenvedélyeket, hogy elkülönítsem őket
az akarásainktól, am elyeket a lélek olyan m egm ozdulásainak nevezhetünk,
am elyek a lélekre v onatk o zn ak ugyan, de okuk m aga a lélek; továbbá hogy
fe ltá rjam a végső és közelebbi okukat, m ely szintén m egkülönbözteti őket
a többi érzettől.
[351.] 30. §. A LÉLEK A TEST VALAMENNYI RÉSZÉVEL EGYESÍTVE

VAN ÖSSZEILLESZTETTSÉGÜKBEN TEKINTVE E RÉSZEKET
Ám az ért, hogy m indezeket a dolgokat tökéletesebben é rtsü k , tudnunk kell,

hogy a lélek igazából az egész testtel v an összekapcsolva, s voltaképpeni
9 M eglepő am bivalencia D e sc a rte s term in o ló g iájáb an : nem ta rtja fontosnak, hogy külön
kifejezéssel jelölje meg az ev id en s, vagyis világos és elkülönítelt b e lá lást, term inológiailag is
elválasztva m indattól, am it a perception, perceptio m ég jelenthet.
10 A m ennyiben m inden ú jd o n sá g m egjelenése a lélekben változás, „kim ozdulás” (vagyis
szó sz e rin t: é-motion) a korábbi állapotból.
11 Itt viszont m á r nem c su p á n e g y sz e rű e n a változás tényére, a „ k im o z d u lá sra ” u ta l a
„m eg m o zd u lás” szó, hanem a h e v esség é re , a k o n tro llálatlan ság ára.
értelem b en nem állíth atju k , hogy, a többieket k izárv a, a test v alam ely ik
részéb en van, m ivel a test egy és v alam iképpen oszth atatlan , szerv ein ek
diszpozíciója alapján, m elyek m indnyájan úgy viszonyulnak egym áshoz,
hogy am ik o r valam elyiket közülük elveszik, ez az egész testet hibássá teszi;
s a z é rt is, m ert a lélek term észete olyan, hogy sem m ilyen vonatkozásban
nem áll sem a kiterjedéssel, sem a d im enziókkal vagy a testet alkotó anyag
bárm ely m ás tulajdonságával, hanem csak a test valam ennyi, egybekapcsolt
és összehangoltan m űködő szervével (assemblage). Ez abból is látszik, hogy
sem m i m ódon nem tu d ju k elgondolni egy lélek felét vagy h arm a d át, sem
pedig azt, hogy m ekkora kiterjedést foglal el, továbbá hogy egyáltalán n em
v álik kisebbé, ha levágják a test valam ely részét, m iközben pedig te lje se n
k ü lö n v álik tőle, am ikor szerveinek összeillesztettsége m egszűnik.
31. §. VAN AZ AGYBAN EGY APRÓ MIRIGY,

AMELYBEN A LÉLEK SAJÁTSZERŰBBEN LÁTJA EL FUNKCIÓIT,
MINT A TÖBBI RÉSZBEN
S zü k ség ü n k van an n a k tu d ására is, hogy b á r a lélek az egész testtel össze

v an illesztve, m égis találh ató [352.] b en n e egy olyan rész, am elyben saját-
szerűbben látja el funkcióit, m int az összes többiben. A közvélekedés sze rin t
p ed ig ez a rész az agy, vagy ta lá n a szív: a z é rt h iszik, hogy az agy, m ert
hozzá csatlakoznak az érzékszervek; és az ért hiszik, hogy a szív, m e rt olybá
tű n ik , hogy a szenvedélyeket benne érezzük. Ám a kérdést gondosan m eg
v izsgálva szám om ra úgy tű n ik , evidens m ódon felism ertem ,12 hogy az a
ré sze a testnek, am elyben a lélek közvetlenül gyakorolja feladatait, sem
m ik ép p sem a szív, de nem is az agy egésze, h an em csak a n n a k legbelül
ta lá lh a tó része. Ez pedig nem m ás, m in t egy igen apró m irigy, am ely az
agy állom ányának közepén helyezkedik el, és úgy v an felfüggesztve a v e
z e té k fölött, am elyen át az agy elülső ü reg ein ek szellem ei a h átsó ü re g
szellem eivel érintkeznek, hogy a ben n e keltett legkisebb m ozgások is je
lentős m értékben képesek m egváltoztatni e szellem ek áram lását; és for
dítva, a szellemek áram lásában bekövetkező legkisebb változások is jelentős
m érték b en képesek m egváltoztatni e m irigy m ozgásait.
12 D escartes a legnagyobb jelen tő ség ű n ek ta rtó it felfedezéseit szokta az e h h e z h asonló

fo rm u lá k k al bevezetni. Lásd a M ásodik elm élkedésben az én létezésének bizonyosságát ki
m ondó szövegrészt, illetve a H arm adik elm éi kedésben az első isten érv végén az Isten létezését
kim ondó állítást.
84 RENÉ DESCARTES: A LÉLEK SZENVEDÉLYEI ÉS MÁS fRÁSOK
32. §. HOGYAN ISMERHETJÜK F E L , HOGY E MIRIGY

A LÉLEK FŐ SZÉKHELYE?
A rró l, hogy a léleknek a testb en e m irigyen kívül sehol m áshol nem lehet
o lyan helye, ahol funkcióit közvetlenül lá tja el, a következő érv győz meg.
M egfontolván, hogy az a g y u n k többi része [353.] m ind kettős - ahogyan két
sze m ü n k , két kezünk, két fü lü n k van, s végső soron külső érzék ein k v ala
m e n n y i szerve is kettős; továbbá, hogy u g y a n a rró l a dologról ugyanabban
a z időben m égiscsak c su p á n egyetlen, eg y sz erű gondolatunk van, akkor
szü k ség k ép p len n ie kell egy olyan helynek, ah o l a két szem en át érkező két
k é p , vagy a többi, egyazon tárg y ró l m ás k ettő s érzékszerveken át érkező
k e ttő s benyom ás, egyetlen képpé állh asso n össze, m ielőtt eljut a lélekhez,
h o g y e benyom ások egy h ely ett ne két tá rg y a t jelenítsenek m eg a szám ára.
A zt p edig könnyen b elá th a tju k , hogy ezek a k ép ek vagy egyéb benyom ások
e b b e n a m irigyben eg y e sü ln e k az agy ü re g e it kitöltő szellem ek közvetíté
sév el; u g y an ak k o r eg y etlen m ás hely sincs a testben, ahol így egyesítve
le h e tn é n e k , h a c sa k n em a n n a k k ö v etk ez téb en , hogy e m irig y b en m á r
eg y esü ltek .
33. §. A SZENVEDÉLYEK SZÉKHELYE

NEM A SZÍVREN TALÁLHATÓ
A zok vélem énye, akik úgy gondolják, hogy a lélek a szívben fogadja be a
szenvedélyeket, m egfontolásra sem méltó, m e rt csak a rra alapozódik, hogy
a szenvedélyek h a tá sá ra a szív valam ilyen elváltozást érez. Könnyen felfi
g y e lh e tü n k azonban a rra , hogy ezt az elv álto zást csak azon keskeny ideg
r é v é n érezzü k úgy, m in th a a szívben lenne, am ely az agyból ereszk e d ik le
h o z z á : ahogyan a fájdalm at is a láb idegeinek közvetítésével érezz ü k úgy,
m in th a a lábban lenne; és a csillagokat is fényük és látóidegeink közvetítése
á lta l észleljük úgy, m in th a az [354.] égen len n én e k . E zért a szenvedélyek
sz ív b e li érzéséhez nem in k áb b szükséges az, hogy a lélek funkcióit közvet
le n ü l a szívben gyakorolja, m in t am en n y ire szükséges, hogy az égben le
g y e n , ah h o z, hogy ott lássa a csillagokat.13
13 F ig y elem re m éltó, hogyan je le n ik m eg ezekben a so ro k b a n egy hobbesi té m a , a szív

sz e re p e a tesl érzékelésében. H obbes a n n a k a kérdésnek m egválaszolására alk alm azza a szívet,
a m e ly e t D escartes a 25. cikkelyben v e th e te tt volna tel, de v a la m ié rt nem tette. Lásd az 5. szám ú
je g y z e te t.
34. §. HOGYAN HAT EGYMÁSRA, EGYMÁS ELLENÉBEN

CSELEKEDVÉN A LÉLEK ÉS A TEST?14
Gondoljuk el teh át m ost m ár, hogy a lélek fő székhelye az agy közepén lévő
apró m irigyben található, a h o n n a n a test m inden további részébe kisugárzik
a szellem ek, az idegek, sőt a v ér közvetítésével, amely, részesedvén a szel
lem ek benyom ásaiból, az a rté riá k o n keresztül az összes testrészh ez képes
elszállítani őket. E m lékezzünk vissza arra, am it testü n k gépezetéről fen
tebb m ondottunk!15E sze rin t egyrészt idegeink apró szálai oly m ódon osz
la n a k el a test valam ennyi részéb en , hogy az érzék elh ető tárg y a k á lta l
b en n ü k k eltett különféle m ozgások alkalm ával e szálak különféleképpen
nyitják m eg az agy p ó ru sa it, am i pedig előidézi, hogy az agy ü reg eib en
összetartott életszellem ek különféleképpen h ato ljan ak be az izm okba, m i
által m indazon különféle m ódokon tudják m ozgatni a testrészeket, ahogyan
am azok p edig m ozgattatni képesek. M ásrészről az összes többi, a szelle
m eket különféle m ódokon m ozgatni tudó ok is elégséges ahhoz, hogy e
szellem eket a különböző izm okba vezesse. Tegyük m ég hozzá, hogy az apró
mirigy, am ely a lélek fő székhelye, oly m ódon van felfüggesztve az ezeket
a szellem eket összetartó ü re g e k között, [355.] hogy épp annyi, különböző
módon m ozgathatják a szellem ek, am ennyi érzékelhető különbözőség csak
van a tárgyakban; u g y an ak k o r e m irigyet a lélek is képes különféleképp
m ozgatni, a lélek, am elynek olyan a term észete, hogy annyi különféle b e
nyom ást fogad m agába, vagyis annyi különféle észlelettel re n d elk ezik ,
ahány különféle m ozgás m egy végbe ebben a m irigyben.16 M int ahogyan
fordítva is, a test gépezete oly m ódon van összeállítva, hogy pusztán azáltal,
hogy ezt a m irigyet különféleképpen m ozgatja a lélek, vagy bárm ilyen m ás
ok, bárm i legyen is az, a m irig y az őt körülvevő szellem eket az agy p ó ru sai
felé löki, am elyek az idegeken k eresztül az izm okba vezetik őket. E n n ek
révén éri el a lélek, hogy a szellem ek m ozgásba hozzák a testrészeket.
14 Noha az ag ir conlre k ifejez é s a francia szövegben valószínűleg nagyobbrészt tisz tá n

nyelvi, nem filozófiai okokból szerepel - a latin fordítás sem alkalm azza: quom odo a n im a et
corpus ugarit in se invicem - a z é rt m égsem szeretn én k , ha nem lálszódnék jelenléte a m ag y a r
szövegben, m á r csak azért sem , m e rt így az egész szöveget a m ozgás kifejezéseihez h a so n ló an
átható „cselekvés” kifejezés sem olvad bele a színtelenebb s m ás term inológiai körbe tarto z ó
„hatni” kifejezésbe.
15 Lásd a 16. cikkelyt.
16Az egész tobozm irigy-hipotézis ellenében született írások közül érdem es itt külön felhívni
a figyelm et Spinoza E tik á já n a k ötödik részére, am elynek b evezetésében szinte szó sz e rin t
m egtaláljuk ezt a m ondatot, csa k éppen tagadva. Lásd kötetü n k b en a 185. oldalon
35. §. PÉLDA ARRA, AHOGYAN A TÁRGYAKRÓL JÖVŐ RENYOMÁSOK

EGYESÜLNEK AZ AGY KÖZEPÉN LÉVŐ MIRIGYREN
így például, ha v a la m ily e n állatot lá tu n k közeledni felénk, a testérő l visz-

szavert fény két k ép e t fest róla, m in d k ét szem ünkben egyet-egyet; e két kép
pedig, a látóidegek közvetítésével, két m á sik a t form ál m eg az agy belső, az
ü re g ek re néző felületén, m ajd innen, a szellem ek közvetítésével, m elyekkel
ezek az üregek ki v a n n a k töltve, ezek a képek oly m ódon su g áro zn ak ki e
szellem ektől k ö rü lv ett k is m irigy felé, hogy az a m ozgás, mely az egyik kép
m in d en egyes p o n tját alkotja, u g y a n a rra a p o n tjára irányul a m irigynek,
am elyre [356.] az a m o zg ás irányul, am ely a m ásik képnek azt a pontját
form álja, amely e n n e k az állatnak u g y an a zt a részét jeleníti meg. E záltal
az agyban lévő két k ép egyetlen eggyé összegeződik a m irigyen, amely,
közvetlenül hatva a lé le k re , am az á lla t a lak já t láttatja vele.
36. §. PÉLDA ARRA, AHOGYAN

A SZENVEDÉLYEK KIVÁLTÓDNAK A LÉLEKREN
Továbbá, ha ez az a la k igencsak fu rcsa és ijesztő, azaz ha sok kapcsolata

van olyan dolgokkal, am ely ek korábban á rta lm a s a k voltak a testre, akkor
ez kiváltja a lélekben a félelem majd a v akm erőség szenvedélyét, vagy pedig
az ijedtségét és a ré m ü le té t, a test különböző v érm érsékletétől, vagy a lélek
erejétől függően, és a sz e rin t, hogy az ellenállás vagy a m enekülés jelentett-e
védelm et korábban a z o k k a l az á rta lm a s dolgokkal szem ben, am elyekkel
a jelenlegi benyomás kapcsolatban van. M ert ez bizonyos em berekben olyan
diszpozíciót hoz lé tre a z agyban, hogy a m irig y en ily m ódon képződött
képről visszavert sze lle m e k innen ré szb en azokba az idegekbe m en n ek ,
am elyek a rra szolgálnak, hogy hátat fo rd ítsu n k , s m ozgásba hozzuk a lá
bunkat a m enekülés é rd e k é b e n , részben p ed ig azokba, melyek olyképpen
tágítják ki, vagy sz ű k ítik össze a szív n y ílásait, vagy hozzák m űködésbe
azokat a többi részeket a testb en , am elyek a v ért a szívbe küldik, hogy ez a
vér, m ásként ritkulva m eg itt, m int szokott, olyan szellem eket küld az agyba,
melyek alk alm asak [357.] a félelem szenvedélyének fe n n ta rtá sá ra és fel
erő sítésére, azaz, m elyek alk alm asa k a rra , hogy nyitva tartsák , vagy újból
kinyissák az agy p ó ru sa it, m elyek ugyanazokba az idegekbe vezetik őket.
M ert p u sz tá n azáltal, h o g y e szellem ek belép n ek ezekbe a pórusokba, k i
váltják e m irigyben az t a sajátos m ozgást, am ely a term észet intézkedése
n y o m án arra szolgál,17hogy m eg éreztesse a lélekkel ezt a szenvedélyt. És

m ivel e pórusok főként azokhoz a kis idegekhez kapcsolódnak, m elyek a
szív nyílásainak összeszorítására vagy k itág ítására szolgálnak, ez ért a lélek
főképp a szívben é rzi a szenvedélyt.
37. §. MIBŐL LÁTSZIK, HOGY AZ ÖSSZES SZENVEDÉLYT

A SZELLEMEK VALAMILYEN MOZGÁSA OKOZZA?
H asonló dolgok m en n ek végbe az összes többi szenvedély a lk a lm á v a l:

alapvetően az ag y üregeiben lévő szellem ek okozzák őket, az által, hogy
azo n idegek felé in dulnak el, m elyek vagy a szív n y ílásainak tá g ítá s á ra
vagy szűkítésére szolgálnak, vagy arra, hogy különféle m ódokon tere ljé k
a szív felé a test többi részében találh ató vért, vagy pedig a rra , hogy b á r
m ilyen más m ódon, de fenntartsák ugyanazt a szenvedélyt. Ebből világosan
érthetővé válik, m ié rt foglaltam bele a szenvedélyek fentebbi m e g h a tá ro
zásába, hogy a szellem ek valam ilyen sajátos m ozgása okozza ő k et.18
[358.] 38. §. PÉLDA A SZENVEDÉLYEKET KÍSÉRŐ,

ÉS A LÉLEKTŐL EGYÁLTALÁN NEM FÜGGŐ
TESTI MOZGÁSOKRA
Egyébként p ed ig , ahogy a szellem eknek ez az áram lása elegendő ah hoz,

hogy azt a m o zg ást keltse fel a m irig y b en , am elynek k ö v etk eztéb en az
ijedtség a lélekbe kerül, ugyanígy, pusztán azáltal, hogy bizonyos szellem ek
ugyanekkor azokba az idegekbe m ennek, m elyek a láb m ozg atására szol
g áln ak a m en ekülés érdekében, e szellem ek egy m ásik m ozgást is előidéz
n ek ugyanabban a m irigyben, am elynek ré v én a lélek érzi és észrev eszi e
m enekülést, m elyet így p u sz tá n a szervek elhelyezkedése is előidézhet a
testben, a lélek bárm inem ű h o zz ájáru lá sa nélkül.
"É tre institué de la nature, a m ozgáshoz és a cselekvéshez hasonlóan ez a szerkezet - m áskor

institution de la n a tu re alakban - is át m eg átszövi az egész művet. Noha k u lcssz ere p e van,
hisz a kiterjedés é s a gondolkodás közötti váltást jelöli m eg, m égsem teszi könnyebbé az é rte l
m ezők dolgát. L ásd Kam bouchner I, IV.
39. §. HOGYAN VÁLTHAT KI AZONOS OK

KÜLÖNBÖZŐ SZENVEDÉLYEKET KÜLÖNBÖZŐ EMBEREKBEN?
U gyanaz a benyom ás, am elyet egy ijesztő tárg y jelen léte tesz a m irig y re, s
am ely félelm et okoz n éh á n y em berben, m áso k b an a bátorságot és a vak
m erőséget v álth atja ki. E nnek az a m ag y aráza ta, hogy nincs m in d en agy
eg y fo rm án elre n d e z v e (disposez); így a m irig y n e k az a m ozgása, am ely
ném elyekben félelm et v ált ki, m ásokban a szellem eket a rra készteti, hogy
az agy azon p ó ru sa ib a h atoljanak be, m elyek ré sz b e n a kéz védekező m oz
g atására [359.] szolgáló idegekbe vezetik őket, részben pedig azokba, melyek
az ah h o z szükséges cselekvésre k észtetik a vért b eterelvén a szívbe, hogy
kiterm elődjenek az e védekezés folytatásához és a k a rásá n ak fenntartásához
kellő sajátos szellem ek.
40. §. MI A SZENVEDÉLYEK ELSŐDLEGES HATÁSA?
Ism ételten ki kell u g y a n is em elnünk, hogy v alam e n n y i szenvedély elsőd

leges h atása az e m b e re k b e n nem m ás, m in t hogy azo k n ak a dolgoknak az
a k a rá s á ra ösztönzi (incite) és diszponálja a lelk ű k et, am elyekre a testü k et
k észítik elő: úgyhogy a félelem érzése a lelket a m enekülés ak a rásá ra ösz
tönzi, a vakm erőségé a küzdés a k a rá sá ra , és így tovább.
41. §. MILYEN HATALMA VAN A LÉLEKNEK

A TEST TEKINTETÉBEN?
Ám az ak a rat te rm é sz e té n é l fogva oly m érté k b en szabad, hogy sohasem

kényszeríthető. így a k étfa jta gondolat közül, m elyeket a lélekben m eg k ü
lö n b ö ztettem - eg y esek a lélek cselekedetei, vagyis ak a rá sa i, m ások az
elszenvedései, a leg általán o sab b jelentésében véve e szót, mely m indenféle
észleletet felölel - , az e lső k feltétlenül a h a ta lm á b a n van n ak , s a test csak
közvetve képes m ó d o sítan i őket. M int ahogyan, ellenkezőleg, az utóbbiak
fe lté tlen ü l az őket lé tre h o z ó cselekedetektől fü g g n ek , és csak közvetve
képes m ódosítani őket a lélek - [360.] kivéve p ersze azt az esetet, am ikor
m aga a lélek az okuk. S a lélek egész cselekvése ab b an áll, hogy p u sztán
csak a n n a k révén, hogy a k a r valam it, a kis m irig y et, am ellyel a lélek szo
rosan össze van kötve, a r r a készteti, hogy az ehhez az akaráshoz kapcsolódó
h atás létrehozásához szü k sé g es m ódon m ozogjon.
42. §. HOGYAN TALÁLJUK MEG EMLÉKEZETÜNKBEN

AZOKAT A DOLGOKAT, AMELYEKET FÖL AKARUNK IDÉZNI?
így am ikor a lélek vissza a k a r em lékezni (se souvenir) v alam ire, ak k o r ez

az akarás ah h o z vezet, hogy a m irigy, fokozatosan különböző oldalak felé
hajolva, a szellem eket az agy különböző helyei felé tereli, egészen addig,
am íg rá n em találn ak a r r a a helyre, ahol a fölidézendő tárgytól hagyott
nyomok v an n a k . Mert e nyom ok nem egyebek, m int az agy p ó ru sai, a m e
lyeken k eresztü l a szellem ek korábban e tárg y jelenléte m iatt áram lo ttak ,
s am elyeket e z é rt a feléjük áram ló szellem ek a többi p ó ru sn ál könnyebben
tudnak k inyitni a korábbival m egegyező módon. így aztán ezek a szellem ek,
rátalálv án e p ó ru so k ra k ö n n yebben h a to ln ak be ide, m in t a többiekbe.
E nnek következtében azt a sajátos m ozgást idézik elő a m irigyben, m ely
ugyanazt a tárg y at jeleníti m eg a lélek előtt, s eléri, hogy felism erje: ez az
a tárgy, am elyet föl a k a rt idézni.
[361.| 43. §. HOGYAN KÉPES A LÉLEK KÉPEKET ALKOTNI,

FIGYELNI, A TESTET MOZGATNI?
így értelm ezendő az is, hogy am ikor olyasvalam iről a k a ru n k képet alkotni,
am it sohasem láttunk, a k k o r ez az ak arás elég erős an n ak előidézéséhez,
hogy a m irig y a kívánt m ódon mozogjon és a szellem eket az agy am a p ó ru
saihoz terelje, amelyek kinyitásával ez a dolog m egjeleníthető. Ugyanígy,
amikor figyelm ünket egy ideig ugyanannak a tárgynak a szem ügyre vételére
kívánjuk fordítani, ak k o r ez idő alatt az a k a rá s a m irigyet egy oldal felé
hajolva ta rtja . S így tö rté n ik végül az is, hogy am ikor járn i a k a ru n k , vagy a
testünket valam ilyen m ás m ódon mozgatni, akkor ez az akarás okozza, hogy
a mirigy a szellem eket az e h atás elérésére szolgáló izm ok felé hajtja.
44. §. VALAMENNYI AKARÁS TERMÉSZETES MÓDON KAPCSOLÓDIK A

MIRIGY VALAMELY MOZGÁSÁHOZ; ÁM MEGFELELŐ IGYEKEZETTEL
VAGY MEGSZOKÁS RÉVÉN MÁS MOZGÁSOKHOZ IS KAPCSOLHATÓ
M indazonáltal, nem m in d ig az akarás, m ellyel valam ilyen m ozgást vagy

m ás h atást igyekszünk k iv á lta n i m ag u n k b an , nem m indig ez az a k a rá s
idézi elő, hogy kiváltjuk e m ozgást. Ez a szerin t változik, hogy a term é sz et
vagy a m egszokás különböző módokon illesztette össze a m irigy m in d en
egyes m ozgását m inden egyes gondolattal. így például, am ikor szem ünket
egy igen távoli tá rg y n é z é sé re a k a rju k d iszp o n áln i, ak k o r ez az a k a rá s

k észteti [362.] s z e m b o g a ru n k a t tá g u lá sra ; m íg h a egy igen közeli tárg y
nézésére akarjuk d iszp o n áln i, akkor ez az ak a rás készteti összeszűkülésre.
Ám h a csupán a sz e m b o g á r k itá g ítá sá ra gondolunk, h iáb a v an m eg az
a k a rá s, ettől m ég e g y á lta lá n nem fogjuk kitágítani: a term észet ugyanis a
m irig y am a m ozgását, m ely a szellem eket a szem bogár tágításához vagy
szűk ítéséh ez szü k sé g es m ódon a látóidegbe tereli, n em a tág ítás vagy a
szűkítés, hanem a táv o li vagy közeli tárg y a k nézésének ak arásáv al illesz
te tte össze. Am ikor p e d ig beszéd közben csak an n a k az értelm ére gondo
lu n k , am it m ondani a k a ru n k , sokkal gyorsabban és sokkal jobban m oz
gatjuk a nyelvet és az ajk u n k at, m intha a r ra gondolnánk, hogy olyan m ódon
m ozgassuk őket, ah o g y az ugyanezen szavak kim ondásához szükséges. A
m egszokás ugyanis, a m e ly re a beszéd ta n u lá s a közben tettü n k szert, elő
idézte, hogy a lélek cselek v ését, am ely a m irig y közvetítésével képes m oz
g atn i a nyelvet és az a jk a k a t, inkább az e m ozgásokat követő szavak jelen
tésével illesztettük össze, m in t m agukkal a m ozgásokkal.
45. §. MILYEN HATALMA VAN A LÉLEKNEK SZENVEDÉLYEI

TEKINTETÉBEN?
Szenvedélyeinket nem k e lth e ti fel, s nem is szü n teth e ti m eg közvetlenül az

a k a ra tu n k cselekvése, á m közvetve felkelthetők és m egszüntethetők, ha
m eg jelen ítjü k azokat a dolgokat, m elyek szokásosan összekapcsolódnak
azokkal a szenvedélyekkel, m elyeket a k a ru n k , illetve am elyek ellentétesek
[363.] azokkal, m elyeket el a k a ru n k vetni. így ahhoz, hogy felkeltsük m a
g u n k b a n a m erészség et és m eg szü n tessü k a félelm et, nem elég az e rre
irán y u ló akarat, h anem m indenképp azon kell lennünk, hogy m egfontoljuk
az érv eket, a tárg y ak at vag y a példákat, m elyek m eggyőznek róla, hogy a
veszély nem nagy, hogy m in d ig biztonságosabb a védekezés, m in t a m e n e
külés, s hogy dicsőségben és öröm ben lesz ré szü n k , ha győztünk, m iközben
csa k sajnálkozásra és sz é g y e n re sz á m íth atu n k , h a m eg fu tam o d tu n k , és
h aso n ló dolgokat.
46. §. MILYEN OK AKADÁLYOZZA A LELKET ABBAN, HOGY TELJESEN

RENDELKEZHESSÉK A SZENVEDÉLYEI FELETT?
Van m ég egy sajátos ok, a m e ly m egakadályozza, hogy a lélek képes legyen

h irte le n m egváltoztatni v ag y leállítan i a szenvedélyeit, s ez tette sz ü k sé
gessé, hogy a definíciójukba fentebb belefoglaljam azt, hogy a szellem ek

valam ilyen sajátos m ozgása nem csupán okozza, hanem fenn is ta rtja és
fel is erősíti őket. Ez az ok pedig nem m ás, m in t hogy csak n em az összes
szenvedélyt valam ilyen m egm ozdulás kíséri, mely a szívben m egy végbe,
s következésképpen a vérben, v alam in t a szellem ekben is, úgyhogy am íg
ez a m egm ozdulás véget nem ér, addig a szenvedélyek ugyanúgy jelenvalók
m a ra d n a k a gondolkodásunk szám ára, ah o g y an az érzék elh ető tárg y ak
jelenvalók m aradnak, m ialatt az érzék sz erv ein k re hatnak. S ahogyan a
lélek, ha erősen figyel v alam ilyen m ás dologra, képes m egakadályozni,
hogy m eghalljon valam i apró zajt vagy m egérezzen valam i enyhe [364.]
fájdalm at, de nem képes m egakadályozni ugyanezen a m ódon, hogy m eg
h allja a m ennydörgést vagy hogy érezze a kezét égető tü z e t, u g y anúgy
könnyedén fölülem elkedhet a kisebb szenvedélyeken, de m á r n e m teheti
ugyanezt a leghevesebbekkel és a legerősebbekkel, illetve csa k azt köve
tően, hogy a vér és a szellem ek m egm ozdulásai lecsillapodtak. A legtöbb,
am it az ak arat tehet, am íg e m egm ozdulások erejük teljében v a n n a k , hogy
nem egyezik bele a következm ényeikbe, s v isszatart olyan m ozgásokat,
am elyekre e m egm ozdulások diszponálják a testet. Például h a a h a ra g a rra
készteti a kezet, hogy ü tésre em elkedjék, az a k a ra t ren d szerin t képes visz-
szatartan i; h a a félelem futásra készteti a lábat, az akarat képes m egállítani,
és így tovább.
47. §. MIBEN ÁLLNAK AZOK A KÜZDELMEK, AMELYEKET

AZ EMBEREK A LÉLEK ALSÓ ÉS FELSŐ RÉSZE KÖZÖTT KÉPZELNEK?
M indaz a küzdelem , am elyet a lélek alsó, szenzitívnek nevezett része és az

eszes felső része között, avagy a term é sz etes vágyak és az a k a ra t között
szokás képzelni, pusztán csak am a m ozgások közötti ellentétes törekvésben
áll, m elyeket egyszerre próbál fölkelteni a m irigyben egyfelől a test a szel
lem ei révén, m ásfelől pedig a lélek az a k a ra ta által. M ert c sa k egyetlen
lélek van ben nünk, és ezen a leiken belül egyáltalán nincsenek elkülönülő
részek: a szenzitív egyszersm ind eszes is, az összes kívánsága pedig m eg
annyi akarat. A hiba, am elyet akkor követtek el, am ikor egym ással rendsze
rin t szem benálló, különböző szem élyeket léptettek fel a lélekben, egyedül
abból ered, [365.] hogy funkcióit nem különböztették m eg jól a te st funkci
óitól, noha egyedül neki kell tu la jd o n íta n u n k m indazt, a m i ellenszegül
b e n n ü n k az eszünknek. így az tá n nin cs is itt m ás küzdelem , csak annyi,
hogy m ivel az agy közepén levő kis m irig y et egyik oldalról esetleg a lélek
nyomja, a m ásikról pedig az életszellem ek, melyek csak testek , am in t fen
tebb m ondottam ,19 e z é rt g y ak ran m egtörténik , hogy ez a két im pulzus el

lentétes, s az erősebb m egakadályozza, hogy kibontakozzék a m ásik h a tá
sa.20 M árm ost a sze lle m e k által a m irigyben k e lte tt mozgások két fajtáját
k ü lö n b ö zteth etjü k m eg : az egyik fajta m ozgások az érzékeket m ozgató
tárg y a k at vagy az a g y b a n ta lá lh a tó benyom ásokat jelenítik m eg a lélek
szám ára, s nem te sz n e k sem m iféle erőfeszítést az ak a ra tá n a k befolyáso
lására; a m ásik fajtához tarto z ó m ozgások viszont nagyon is tesznek ilyen
erőfeszítést, tu d n iillik azok a m ozgások, am elyek a szenvedélyeket vagy az
őket kísérő testi m ozgásokat okozzák. Ami az előbbieket illeti, noha gyakran
akadályozzák a lélek cselek ed eteit, vagy pedig éppenséggel a cselekedetek
akadályozzák őket, m é g is, m ivel nem ellentétesek közvetlenül, sem m ilyen
küzdelm et nem v e sz ü n k ész re közöttük. K üzdelm et csupán az utóbbiak és
a n ek ik ellenszegülő a k a rá s o k között veszünk észre: például azon e rő k i
fejtés között, am ellyel a szellem ek nyom ják a m irig y et, hogy előidézzék
v alam in ek a vágyát a lélek b en , és aközött az erő feszítés között, am ellyel a
lélek visszanyom ja a m irig y e t az u g y an ettő l a dologtól való m en ek ü lés
a k a ra ta által. S am i a legfőképp láthatóvá teszi e küzdelm et, az a következő:
m ivel az ak aratn ak n e m áll h atalm áb a n közvetlenül előidézni a szenvedé
lyeket - ahogyan k o rá b b a n m á r em líte ttü k 21-, e z é rt [366.] arra kényszerül,
hogy szorgos k u ta k o d á ssa l eg y m ás u tá n k ü lö n b ö ző dolgok szem ügyre
v ételé re irányuljon. S h a m e g tö rté n ik , hogy az eg y ik dolog elég erő s a
szellem ek á ra m lá sá n a k p illa n a tn y i m eg v álto ztatá sáh o z, m eg tö rtén h et,
hogy a rákövetkező v isz o n t m á r nem elég erős, s e z é rt a szellemek azon
nyom ban ism ét a korábbi m ódon kezdenek á ra m la n i, m ivel az idegekben,
a szívben, valam int a v é rb e n lévő korábbi diszpozíció nem változott meg.
Ez p ed ig előidézi, hogy a lélek csaknem egyidejűleg érzi a nyomást a rra ,
hogy vágyjék, s ne v ág y jék u g y a n a rra a dologra. E bből fakad, hogy az e m
b erek kih aszn álták az a lk a lm a t s két, egym ással k üzdő h atalm at képzeltek
el a lélekben. S m égis, v alam ily en küzdelem azért csak képzelhető: ugyanis
g y ak ran m egtörténik, h o g y ugyanaz az ok, am ely v alam ily en szenvedélyt
kelt a lélekben, a te stb e n is kelt bizonyos m ozgásokat, a lélek bárm iféle
h o zzájáru lása nélkül, am ely e k et a lélek leállít, vagy legalább m egpróbál
le á llíta n i, m ihelyst é sz rev e sz i őket. Ezt érezzük, a m ik o r a félelmet kiváltó
ok egyszersm ind arra k ész te ti a szellem eket is, hogy a m enekülés érdekében

20Azoknak a szabályoknak m eg felelő en , am elyekkelAfllozrifia alapelvei m ásodik részében
talá lk o z u n k . Lásd különösen a 45. skk. cikkelyeket (A lapelvek, 100. skk.).
21 Lásd a 45. cikkelyben.
benyom uljanak a láb m ozgatására szolgáló izm okba, a b áto rság a k a rá sa

p edig m egállítja a m enekülő lábat.
48. §. MIRŐL ISMERJÜK FEL A LELKEK EREJÉT VAGY GYENGESÉGÉT,

ÉS MI A RAJUK A LEGGYENGÉBB LELKEKNEK?
M árm ost e küzdelm ekben elért sikere révén ism erheti fel m indenki lelkének
erejét vagy gyengeségét. M ert kétségkívül azok lelke a legerősebb, akikben
az a k a ra t term észettől fogva a legkönnyebben képes legyőzni a szenvedé
lyeket és leállítani a test őket kísérő m ozgásait. [367.] Ám v an n a k , akik nem
k ép esek m eg tapasztalni erejü k et, m ert a k a ra tu k a t soha n e m a saját fegy
vereivel küldik harcba, h a n e m azokkal, am elyekkel egyes szenvedélyek
látják el, hogy ellenálljon m ás szenvedélyeknek. Az a k a ra t saját fegyvere
in ek a szilárd és határozott ítéleteket nevezem a jó és a rossz ism eretére
vonatkozóan, am ennyiben a lélek e lh atáro zta m agát a rra, hogy élete so rá n
ezeket az ítéleteket követve fog m ajd cselekedni. Mind közül, m ásfelől, azok
a leggyengébb lelkek, am elyek a k a rata egyáltalán nem h a tá ro z z a el így
m agát bizonyos ítéletek követésére, hanem folyam atosan hagyja, hogy e lra
gadják a pillanatnyi szenvedélyek, melyek, m ivel gyakran ellentétesek egy
m ással, felváltva vonják őt a m aguk p ártjára, és az akaratot saját m aga ellen
fordítva, a lehető legsiralm asabb állapotba juttatják a lelket. így ha a félelem
legfőbb rosszként ábrázolja a halált, am ely csakis a m eneküléssel k erü lh ető
el, s ha a becsvágy, a m ásik oldalról, úgy jeleníti meg ennek a m enekülésnek
a gyalázatát, m int am i m ég a h a lá ln á l is nagyobb rossz, ak k o r e két szenve
dély különbözőképpen készteti cselekvésre az akaratot, am ely hol az egyik
n ek, hol a m ásik n ak engedelm eskedve, folyam atosan szem b ek erü l ö n m a
gával, és így rabszolgává és szerencsétlenné teszi a lelket.
49. §. A LÉLEK EREJE NEM ELÉGSÉGES

AZ IGAZSÁG ISMERETE NÉLKÜL
Igaz, hogy nagyon kevés e m b er gyenge és határo zatlan a n n y ira , hogy ne

ak arjo n sem m i m ást, csak am it a szenvedélye [368.] d ik tál neki. A többség
nek határozott ítéletei v an n a k , amelyek sze rin t szabályozzák cselekedeteik
egy részét. U gyan g y a k ra n h a m isa k ezek az ítéletek, ső t olyan sz e n
vedélyeken alapulnak, am elyektől az a k a ra t korábban h ag y ta m agát legyő-
zetn i vagy elcsábíttatni. Ám m égis, mivel az akarat továbbra is követi őket,
am ik o r az őket okozó szenvedély m á r n in cs jelen, e z é rt ezeket az ítéleteket

is tek in th etjü k az a k a r a t saját fegyvereinek, s gondolhatjuk azt, hogy a
lelkek a szerint erősebbek vagy gyengébbek, hogy többé vagy kevésbé k épe
sek követni ezeket az ítéleteket, és elle n á lln i a velük ellentétes p illanatnyi
szenvedélyeknek. D e m ég is nagy k ü lö n b ség v an a h a m is vélekedésből
szárm azó elh atáro záso k és azok között, am elyek csak is az igazság ism e
re té re tám aszkodnak; m ivel ha ez u tóbbiakat követjük, akkor bizonyosak
leh etü n k abban, hogy soha nem é rz ü n k sajnálkozást, sem m egbánást m i
attu k ; m íg ha az előbbieket követtük, m indig ezt é rezzü k , am ikor felfedez
zü k b en n ü k a tévedést.
50. §. EGYÁLTALÁN NINCS OLYAN GYENGE LÉLEK, AMELY NE SZE

REZHETNE ABSZOLÚT HATALMAT SZENVEDÉLYEI FELETT, HA
HELYESEN VEZETIK
Azt is hasznos itt tu d n u n k , ahogyan m á r fentebb m on d o ttu k ,22 hogy noha

úgy tű n ik , a term é sz ettő l eredő kapcsolat v an a m irig y m inden egyes el
m ozdulása s m inden egyes gondolatunk között életü n k kezdete óta, szok
tatás révén mégis lé tre h o z h a tu n k m ás kapcsolatokat is. [369.] így m utatja
a tap asz talat a m irig y b en elm ozdulásokat keltő szavak esetében, am elyek
a te rm é sz e t elre n d ezé se sz e rin t csak a h a n g ju k a t je le n ítik meg a lélek
szá m á ra, am ikor h a n g g a l ejtik ki őket, vagy a b etű ik form áját, am ikor írv a
v an n a k , m égis, a m egszokás révén, am ely re úgy te ttü n k szert, hogy jelen
té s ü k re gondoltunk, a m ik o r h allo ttu k a h an g ju k at vagy a betűiket láttuk,
szokás szerint inkább e z t a jelentést rag ad ju k m eg á ltalu k , m int a b etű k
form áját vagy a szótagok hangját. Szintén hasznos tudni, hogy b ár a m irigy,
a szellem ek és az agy elm ozdulásai, m elyek bizonyos tárg y a k at jelenítenek
m eg a lélek szám ára, te rm é sz e te s m ódon k ap cso latb an á lln a k azokkal,
am elyek bizonyos szenvedélyeket k eltenek a lélekben, a m egszokás révén
m égis el lehet őket v á la sz ta n i tőlük, s hozzá lehet illeszten i őket más, igen
különböző m ozgásokhoz; sőt ezt a szokást egyetlen cselekvéssel is m eg
le h e t szerezn i, és e g y á lta lá n nem kív án h o sszú gy ak o rlást. így am ik o r
v á ra tla n u l valam i ig en csak tisztátalan dolgot ta lálu n k a h ú sb an , melyet jó
étvággyal fogyasztunk, e m eglepetés oly m érté k b en m egváltoztathatja az
agy diszpozícióját, hogy e z u tá n m ár esetleg csak b o rzalo m m al tek in tü n k
az ilyen húsra, holott azelő tt élvezettel ettü k . De u g y a n e rre figyelhetünk

föl az állatokban is: m ert b á r egyáltalán nincs eszük, s egyetlen gondolatuk

sincs talán , a szellem ek és a m irigy összes m ozgása, m elyek b e n n ü n k a
szenvedélyeket keltik fel, b ennük is m egvannak, s ha nem is a szenvedélyek
fe n n ta rtását és m egerősítését szolgálják, m int b en n ü n k , de az idegek és az
izm ok am a m ozgásaiét, [570.] melyek a szenvedélyeket szokták k ísérn i. így
am ik o r egy kutya fogolym adarat lát, term észetes m ódon hajlam os feléje
futni, m íg am ikor puskalövést hall, e zaj term észetes m ódon m en ek ü lé sre
ösztönzi; m égis, re n d szerin t oly m ódon idom ítják a vadászkutyákat, hogy
egy fogoly látványa m egállítja őket, a lövés zaja pedig, am it később h a lla n a k ,
am ik o r lőnek a m ad árra, a rra készteti őket, hogy odafussanak. M árm o st
a z é rt haszn o s tu d n i ez ek et a dolgokat, hogy m in d e n k in e k m eg ad ju k a
bátorságot arra, hogy igyekezzenek szabályozni szenvedélyeiket. M ivel kis
ip arkodással m eg tudjuk változtatni az agy m ozgásait az ésszel n em r e n
delkező állatokban, nyilvánvaló, hogy m ég jobban m egtehetjük ezt az e m
berekben, s m ég a leggyengébb lelkűek is feltétlen h atalo m ra te h e tn é n e k
szert összes szenvedélyük felett, ha elég szo rg alm asan ido m ítan án k s v e
zetn én k őket.
[571] Második rész
A SZENVEDÉLYEK SZÁMA ÉS R E N D JE , VALAMINT

A HAT ALAPSZENVEDÉLY K IF E JT É S E
51. §. MELYEK A SZENVEDÉLYEK ELSŐ OKAI?
Az eddig m ondottakból m egtudtuk, hogy a lélek szenvedélyeinek végső és

legközelebbi oka nem egyéb, m in t az a cselekvési késztetés, am elly el a
szellem ek az agy közepén lévő kis m irigyet m ozgatják. Ez azo n b an nem
elég ahhoz, hogy m eg tud ju k őket különböztetni egym ástól: k u ta tn u n k kell
még fo rrásaikat és m eg kell v izsgálnunk első okaikat. M árm ost eg y részt
igaz u g y an , hogy olykor az ö n m a g á t e n n e k vag y a n n a k a tá rg y n a k
m egrag ad ására d eterm in áló lélek cselekvése is okozhatja őket, sőt olykor
m ég p u sztán a test v érm é rsék lete vagy a k á r [572.] az agyban v életlen ü l
fellépő benyomások is, m in t am ikor szom orúnak vagy vidám nak érzi m agát
az em ber, anélkül, hogy m eg tu d n á m ondani, m i e szenvedély alapja. A
m ondottak alapján azo n b an úgy tű n ik , hogy az összes szenvedélyt k iv ált
h a tjá k az érzékeket m o zg ató tárgyak is, s hogy ren d szerin t ezek a tárgyak
az alapvető' okaik; ebből p ed ig az következik, hogy a szenvedélyeink m eg
ta lá lá s á h o z eleg en d ő , h a szem ü g y re v e s s z ü k e tá rg y a k v a la m e n n y i
h a tá sá t.
52. §. MI A FUNKCIÓJUK, ÉS HOGYAN LEH ET ŐKET SZÁMBA VENNI?
E z e n túl nyom atékosan kiem elendő, hogy az érzékeket m ozgató tárgyak

n e m a bennük lévő ö sszes különböző tu lajd o n ság alapján v áltan a k ki b en
n ü n k különböző szenvedélyeket, hanem c su p á n azon különböző m ódok
alap já n , ahogyan e tá rg y a k képesek á r ta n i vagy h aszn áln i n e k ü n k , vagy,
általán o ssá g b an , ah o g y a n fontosak leh etn e k a szám unkra. M egjegyzem
a z t is, hogy az összes szen v ed ély funkciója csa k is abban áll, hogy úgy disz
p o n á ljá k a lelket, hogy a k a rja azokat a dolgokat, am elyek a term é sz et út
m u ta tá s a szerint h a sz n o sa k a szám unkra, s hogy m eg is m arad jo n ebben
az ak arásb an : m int ah o g y a n a szellem eknek ugyanaz a cselekvési k észte
té se , mely általában a szenvedélyeket okozza, a testet is diszponálja azokra
a m ozgásokra, m elyek e dolgok v ég reh ajtására szolgálnak. E zé rt ahhoz,
h o g y szám ba vegyük őket, c su p á n re n d sz e re se n m eg kell v izsg áln i hány
féle, szá m u n k ra fontos, kü lö n b ö ző m ódon m o zg ath a tják é rz é k e in k e t a
tá rg y a ik . Rögtön szám ba is v eszem az összes fő szenvedélyt, ab b an a re n d
b e n , ahogyan ily m ódon rá ju k találh atu n k .
[375.] A SZENVEDÉLYEK RENDJE ÉS SZÁMBAVÉTELE
53. §. A CSODÁLKOZÁS
A m ik o r az első találkozás v alam ily en tárggyal m eglep b ennünket, s újnak,

v ag y erő sen különbözőnek íté ljü k m indattól, a m it azelőtt ism e rtü n k , vagy
a ttó l, am ily en n ek fe lté te le z é s ü n k szerin t le n n ie kell, ez cso d á lk o z ásra
k é sz te t bennünket, s m eglep ő d ü n k . S mivel ez m egtörténhet azelőtt is, hogy
b á r m i fogalm unk len n e a r ró l, m egfelel-e n e k ü n k ez a tárgy, vagy sem ,
e z é rt úgy tűnik szám om ra, hogy valam ennyi szenvedély közül a csodálkozás
az első. E llentéte pedig e g y á lta lá n nincs: m ivel h a a m egjelenő tárg y b a n
m a g á b a n véve nincs sem m i m eglepő, akkor sem m ilyen felindulást nem
k elt b e n n ü n k , és szenvedély n é lk ü l vesszük szem ügyre.
54. §. A BECSÜLÉS ÉS A MEGVETÉS, A NEMESLELKŰSÉG

VAGY A KEVÉLYSÉG, AZ ALÁZATOSSÁG VAGY ÖNMAGUNK
LEALACSONYÍTÁSA
A csodálkozáshoz kapcsolódik a becsülés vagy a m egvetés, a sz erin t, hogy

a nagyságát vagy a kicsinységét csodáljuk egy tárg y n ak . S ezen a m ódon
ö n m ag u n k at is lehetséges b ecsülnünk vagy m egvetnünk: ebből fakad [374.]
a nagylelkűség25 vagy a kevélység, az alázatosság, illetve ö n m ag u n k leala -
cso n y ításán ak szenvedélye, majd m egszokása.
55. §. A HÓDOLAT ÉS A LENÉZÉS
Ám am ik o r olyan m ás tárg y ak at becsü lü n k vagy v etü n k m eg, m elyeket jó

vagy rossz tettek re képes szabad okoknak te k in tü n k , akkor a b ecsü lésb ő l
hódolat, az egyszerű m egvetésből pedig lenézés lesz.
56. §. A SZERETET ÉS A GYŰLÖLET
M árm ost valam ennyi, előbb em lített szenvedély kiváltódhat b e n n ü n k anél

k ü l is, hogy b árm i m ódon észlelnénk az őket okozó tárgy jó vag y rossz
voltát. Amikor azo n b an egy dolog úgy jelenik m eg előttünk, m in t am i jó a
m i szem pontunkból, vagyis m int am i megfelel n ek ü n k , akkor ez sz e retetre
k ész te t m inket irán ta . Am ikor pedig rosszként vagy á rta lm a sk é n t jelen ik
m eg előttünk, ez gyűlöletre ösztökél.
57. §. A VÁGY
A jó n ak és a ro sszn a k ugyanebből a m egfontolásából születik az összes

többi szenvedély. Ámde hogy rendezetten m u tassam be őket, k ü lö n b ség et
teszek az idők között, s figyelem be véve, [375.] hogy a szenvedélyek inkább
a r r a ösztönöznek b en n ü n k e t, hogy a jövőre leg y ü n k tek in tettel, sem m in t
25 M agnanim ité, m iközben a cikkely cím ének m egfelelő helyén a h a rm a d ik ré sz b e n az

egész szenvedélyeim élet m egkoronázásaként m egjelenőgériérosité, „nem eslelkűség” szerepel.
D esc arte s ill talán az á lta lá n o s szóhasználatot követi, a m ik o r láthatólag azonosítja a keltőt s
in k áb b negatívan íléli m eg őket, és saját n em eslelkűség-értelm ezését a k ésőbbiekben adja elő.
L ásd részletesebben K am bouchner II, 199, skk., és 169. jeg y zet (409.).
a jelen re vagy a m ú ltra , e z é rt a vággyal kezdem . M ert nem csu p á n akkor,

am ik o r olyan jó m e g sz e rz é sé re vágyunk, am ely et m ég nem birtokolunk,
vagy olyan rossz elk erü lésére , melynek bekövetkeztét lehetségesnek tartjuk,
h a n e m akkor is, a m ik o r csu p á n valam ilyen jó m eg m arad ását, vagy rossz
dolog távollétét kívánjuk; te h á t m indezek alkotják e szenvedély kiterjedését,
s nyilvánvaló, hogy m in d ig a jövőre van te k in te tte l.
58. §. A REMÉNYSÉG, A FÉLELEM, A FÉLTÉKENYSÉG,

A BIZTONSÁGÉRZET ÉS A REMÉNYVESZTETTSÉG
E lég, ha lehetségesnek gondoljuk valam ilyen jó m egszerzését vagy vala

m ily e n rossz elk erü lését, hogy késztetve le g y ü n k vágyni rá. Ám h a ezen
k ív ü l azt is figyelembe v essz ü k , hogy sok vagy kevés esély m utatkozik a rra,
h o g y m egkapjuk, a m ire v á g y u n k , akkor a n e k ü n k sok esélyt adó m egfon
tolás rem énységet, a keveset adó pedig félelmet kelt bennünk, s ez utóbbinak
eg y ik fajtája a féltékenység. A m ikor a rem énység h a tá rta la n , m egváltozik
te rm é sz e te , s b iz to n sá g é rz e tn e k , vagy b iz o n y o sság n a k n ev ezzük. M int
ahogy, ellenkezőleg, a szélső ség esen nagy félelem rem ényvesztettséggé
v álik .
59. §. A HATÁROZATLANSÁG, A BÁTORSÁG, A VAKMERŐSÉG,

A VETÉLKEDÉS, A GYÁVASÁG ÉS A RÉMÜLET
íg y a z tá n re m élh etü n k és fé lh e tü n k , noha a v á rt dolog kim enetele egyál

ta lá n nem függ [376.] tő lü n k . Ám am ikor m égis ú g y tű n ik a szá m u n k ra,
h o g y függ tőlünk, akkor n eh é zség tám adhat az eszközök m egválasztásában
v ag y a végrehajtásban. Az előbbiből ered a h a tá ro z a tla n sá g , m ely m egfon
to lá s ra és tan ácsk ozásra d iszp o n ál bennünket. Az utóbbival, a v é g reh aj
tá s b a n m utatkozó n eh é zség g e l ellentétes a b á to rsá g vagy a vakm erőség,
am ely ek egyik fajtája a v etélk e d és. A gyávaság e llen tétes a bátorsággal, a
félelem vagy a rém ület p e d ig a vakm erőséggel.
60. §. A LELKIFURDALÁS
Ha p e d ig azelőtt h a tá ro z tu k el m ag u n k at v alam ily en cselekvésre, m ielőtt

m e g sz ü n te ttü k a h a tá ro z a tla n sá g o t, akkor ebből lelk ifu rd a lá s keletkezik,

Descartes - A Lélek Szenvedélyei - 51-100

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Descartes - A Lélek Szenvedélyei - 51-100

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

BEVEZETÉS: A COGITÓTÓL A GENEROSITÉIG: A DESCARTES-I FA ORGANIKUS EGYSÉGE 49

a tu d ástó l, am elyet „kora ifjúságától fogva” m ások csepegtettek belé az

„És az egészet, am ely n ek része, m in d ig előnyben kell ré szesíten ie saját

a hála a szeretet fajtája, s ennyiben „ugyanazt tartalm azza, m int a jó in d u la t”

1. §. Ami elszenvedés egy szubjektum tek in tetéb en , az m indig cselekvés

2. §. Ha m eg ak a rju k ism ern i a lélek szenvedélyeit, m eg kell k ü lönböztetni

3. §. Milyen szabályt kell követnünk en n ek eléréséhez?

4. §. A m elegség és a testrészek m ozgása a testből, a gondolatok a lélekből

5. §. Tévednek, a k ik úgy vélik, a m ozgást és a m elegséget a lélek adja a

6. §. M iben különbözik egy élő és egy holt test?

7. §. A test részeinek és néhány funkciójának rövid m agyarázata

8. §. Mi az alapelve m indezen funkcióknak?

9. §. Hogyan jön m ozgásba s hogyan m a ra d m eg m ozgásában a szív?

10. §. Hogyan term elő d n ek az életszellem ek az agyban?

11. §. Hogyan jö n n ek m ozgásba s hogyan m a ra d n a k m eg m ozgásukban az

12. §. Hogyan lépnek fel cselekvőén a külső tárgyak az érzékszervek elle­

13. §. A külső tá rg y a k n a k ez a cselekvő rá n k h a tá s a különböző m ódokon

14. §. A szellem ek k özötti különbözőségek is különbözővé teh etik m ozgási

15. §. Melyek a k ü lö n b ö ző ség ü k okai?

16. §. Hogyan k ész te th etik m ozgásra te stré sz e in k e t az érzékek tárg y a i és

17. §. Melyek a lélek funkciói?

2 0 . §. Az elképzelések s m á s gondolatok, m ely ek fo rm áju k at a lélektől

21. §. Azok az elképzelések, m elyek egyedüli oka a test

22. §. Mi a különbség a további észlelések között?

23. §. A ra jtu n k kívüli tá rg y a k ra vonatkoztatott észlelések

24. §. A te stü n k re vonatk o ztato tt észlelések

25. §. A lelk ü n k re vonatkoztott észlelések

27. §. A lélek szenvedélyeinek m eg h atá ro zá sa

28. §. E m eg h atáro zás első ré sz é n e k kifejtése

29. §. A m eg h atározás m ásik ré sz é n e k kifejtése

30. §. A lélek a test valam ennyi részével egyesítve v an összeillesztettségük-

33. §. A szenvedélyek székhelye nem a szívben találh ató

34. §. Hogyan h at egym ásra, egym ás ellenében cselekedvén a lélek és a

36. §. Példa a rra , ahogyan a szenvedélyek kiv áltó d n ak a lélekben

37. §. Miből látszik , hogy az összes szenvedélyt a szellem ek v alam ily en

38. §. Példa a szenvedélyeket kísérő, és a lélektől egyáltalán nem függő testi

39. §. Hogyan v álth at ki azonos ok különböző szenvedélyeket különböző

40. §. Mi a szenvedélyek elsődleges hatása?

41. §. Milyen h a ta lm a van a léleknek a test tekintetében?

42. §. Hogyan talá lju k m eg em lékezetünkben azokat a dolgokat, am elyeket

43. §. Hogyan képes a lélek képeket alkotni, figyelni, a testet m ozgatni?

45. §. Milyen h a ta lm a van a léleknek szenvedélyei tekintetében?

46. §. Milyen ok akadályozza a lelket abban, hogy teljesen rendelkezhessék

49. §. A lélek ereje n e m elégséges az igazság ism erete nélkül

50. §. E gyáltalán n in c s olyan gyenge lélek, am ely ne szerezhetne abszolút

A sze n v ed ély ek szám a és re n d je ,

51. §. Melyek a szenvedélyek első okai?

52. §. Mi a funkciójuk, és hogyan lehet őket szám ba venni?

54. §. A becsülés és a m egvetés, a nem eslelkűség vagy a kevélység, az a lá ­

55. §. A hódolat és a lenézés

56. §. A szeretet és a gyűlölet

58. §. A rem énység, a félelem , a féltékenység, a biztonságérzet és a re m é n y -

59. §. A h atározatlanság, a bátorság, a vakm erőség, a vetélkedés, a gyávaság

60. §. A lelk ifurdalás

61. §. Az öröm és a szom orúság

62. §. A gúnyolódás, az irigység, a szánalom

63. §. Az ö n m ag u n k k al való m egelégedettség és a m egbánás

64. §. A jóindulat és a h ála

65. §. A m éltatlankodás és a harag

66. §. A dicsőség és a szégyen

67. §. A m egunás, a szom orúság és a víg kedély

68. §. M iért különbözik a szenvedélyeknek ez a felsorolása az á lta lá n o s a n

69. §. C sak hat elsődleges szenvedély van

12. §. Hogyan lépnek fel cselekvőén a külső tárgyak az érzékszervek elle

54. §. A becsülés és a m egvetés, a nem eslelkűség vagy a kevélység, az a lá

77. §. Nem azok h a jla m o sa k a leginkább a csodálkozásra, akik a legosto

96. §. A vér és a szellemek mely m ozgásai okozzák az előbb tárgyalt öt szenve

97. §. Az alapvető tapasztalatok, am elyek e m ozgások m eg ism erésére szol