Horror Metaphysicae

A G O N D F O L Y Ó IR A T É S A Z O S IR IS K IA D Ó
K Ö Z Ö S SO R O Z A T A

SO R O ZA TSZER K ESZTŐ

Hévízi Ottó
Kardos András
Vajda Mihály
 Eswetemi Konwotar

2348S3
BRUNO LATOUR

Sohasem voltunk
modernek
Szimmetrikus antropológiai
tanulmány

OSIRIS KIADÓ
BUDAPEST, 1999
 A könyv megjelenését támogatta
a Felsőoktatási Tankönyvpályázat

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Bruno Latour: We have never been modem
Harvard University Press, Cambridge-Massachusetts, 1993

A fordítás a szerző intenciója alapján az angol kiadásból készült.

Fordította
GECSER OTTÓ

A fordítást szakmailag ellenőrizte

PLÉH CSABA

B2 00079518 elte ek

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes
írásbeli hozzájárulásához kötött.

© Osiris Kiadó, 1999

© Bruno Latour, 1999
© Gecser Ottó, 1999

2003 ÄUG 3 G.
 Tartalom

I . A VÁLSÁG 11
1. A hibridek burjánzása 11
2. A gordiuszi csomó újramegkötése 14
3. A kritikai álláspont válsága 18
4. 1989: a csodák éve 23
5. Mit jelent modemnek lenni? 26

II. AZ ALKOTMÁNY 31
6. A modem Alkotmány 31
7. Boyle és tárgyai 35
8. Hobbes és polgárai 40
9. A laboratórium mint közvetítő 43
10. A nem emberek tanúvallomása 46
11. A kettős termék: a laboratórium és a Leviatán 50
12. A tudományos és a politikai reprezentáció 54
13. A modemek alkotmányos garanciái 57
14. A negyedik garancia: az áthúzott Isten 62
15. A modem kritika hatalma 66
16. A legyőzhetetlen modemek 70
17. Mi az, amit az Alkotmány világossá,
és mi az, amit homályossá tesz? 73
18. A leleplezés vége 79
19. Sohasem voltunk modemek 84

5
III. A MODERNEK 89
20. Saját sikerük áldozatai: a modemek 89
21. Mi a kvázitárgy? 93
22. A tátongó szakadék felett egyensúlyozó filozófiák 99
23. A végek vége 104
24. A szemiotikái fordulatok 110
25. Ki feledkezett meg a Létről? 114
26. A múlt kezdete 118
27. A forradalmi csoda 122
28. Vége a múlandó múltnak 126
29. Az osztályozás és a többszörös idő 130
30. Kopernikuszi ellenforradalom 133
31. Az összekötőktől a közvetítőkig 138
32. Vád és ok 142
33. Változékony ontológiák 147
34. A négy modem repertoár összekapcsolása 152

IV. A RELATIVIZMUS 157

35. Hogyan vessünk véget az aszimmetriának? 157
36. A szimmetria elvének általánosítása 162
37. A két „Nagy Választóvonal”
import-export rendszere 166
3 8. Az antropológia hazatér a trópusokról 171
39. Nincsenek kultúrák 177
40. Méretkülönbségek 182
41. Arkhimédész államcsínye 186
42. Abszolút relativizmus és relativista relativizmus 190
43. Kisebb hibák a világ
varázstalanításával kapcsolatban 194
44. Még egy hosszabb hálózat is
minden pontjában lokális marad 199
45. A Leviatán hálózatok kötege 204
6
46. Perverz vonzalom a marginalitás iránt 208
47. Ne súlyosbítsuk az eddigi bűnöket továbbiakkal! 212
48. A transzcendenciák áradata 216

V. ÁTRENDEZÉS 221
49. A lehetetlen modernizáció 221
50. A végső próbatételek 225
51. Az átalakított humanizmus 230
52. A nem modem alkotmány 234
53. A dolgok parlamentje 240

BIBLIOGRÁFIA 247
Charisnak és Adrimnak
 I. A válság

1. A HIBRIDEK BURJÁNZÁSA

Napilapom negyedik oldalán arról értesülök, hogy az Antark­

tisz felett végzett mérések nem kedvezőek ebben az évben:
aggasztó mértékben megnövekedett az ózonlyuk. Folytatva az
olvasást, tekintetem a felsőlégkör-kémikusokról az Atochem
és a Monsanto vezérigazgatóira siklik át. Az irányításuk alatt
álló vállalatok átalakítják gyártósoraikat, hogy megszabadul­
janak az ökoszféra elleni bűnökkel vádolt, ártatlan klorofluor-
karbontól. Néhány bekezdéssel később a nagy ipari országok
állami vezetői következnek, akiket kémiával, hűtőgépekkel,
aeroszollal és nemesgázokkal emlegetnek együtt. A cikk vé­
gén azonban kiderül, hogy a meteorológusok, akik az emberi
tevékenységektől független ciklikus fluktuációkról beszélnek,
nem értenek egyet a kémikusokkal. A gyáriparosok így aztán
nem tudják, mitévők legyenek. Az állami vezetők szintén ha­
boznak. Várjunk még? Már túl késő? Az oldal alja felé harma­
dik világbeli országok, illetve ökológusok fűzik hozzá meg­
jegyzéseiket, és nemzetközi megállapodásokról, moratóriu­
mokról, a jövő generációk jogairól és a fejlődéshez való jogról
beszélnek.
Ugyanabban a cikkben kémiai és politikai reakciók keve­
rednek. A legezoterikusabb tudományokat és a legmocskosabb
politikát, az ég legtávolabbi részét és néhány gyárat Lyon kül­
városában, globális méretű veszélyeket és a küszöbönálló he­
lyi választásokat vagy a következőigazgatótanácsi ülést egyet-

11
len szál köti össze. A horizontok, a tétek, az időkeretek, a cse­
lekvők - egyik sem mérhető össze a másikkal, s íme, mégis
ugyanazon történet szereplőivé váltak.
A hatodik oldalon megtudom, hogy a párizsi AIDS-vírus
megfertőzte a baktérium-táptalajt Gallo professzor intézeté­
ben; hogy ennek ellenére Chirac úr és Reagan úr ünnepélye­
sen megesküdött, hogy visszamenőleg egyikük sem fogja fir­
tatni a felfedezés történetét; hogy a vegyipar nem eléggé igyek­
szik piacra dobni a harcias szervezetekbe tömörült betegek által
hangosan követelt gyógyszereket; hogy Fekete-Afrikában ter­
jed a járvány. Megint csak állami vezetők, kémikusok, bioló­
gusok, elkeseredett betegek és gyáriparosok a szereplői annak
a bizonytalan kimenetelű történetnek, amelyben biológia és
társadalom keveredik egymással.
A nyolcadik oldalon található történet japánok által ellenőr­
zött számítógépekről és chipekről szól; a kilencediken találha­
tó a mélyhűtött embriók megtartásának jogáról szóló cikk; a
tizedik oldalon egy égő erdőről és füstoszlopairól olvashatunk,
amelyek ritka - néhány természetbarát szerint védelemre szo­
ruló - fajokat pusztítanak ki; a tizenegyedik oldalon rádiós
nyomkövető készülékkel ellátott gallért viselő bálnákat talá­
lunk; szintén a tizenegyedik oldalon épp most nyilvánították
természetvédelmi területté egy észak-franciaországi salakbá­
nya, a munkások kizsákmányolásának szimbólumát, a belőle
saijadt ritka növényzet miatt! A tizenkettedik oldalon a pápa, a
francia püspökök, a Monsanto, méhkiirtök és texasi fundamen­
talisták különös serege gyülekezik egy egyszerű fogamzásgát­
ló körül. A tizennegyedik oldalon a nagy felbontású televízió
képernyőjén található sorok száma hozza össze ismét Delors
urat, a Thomsont, az EU-t, a szabványügyi bizottságokat, a
tévéfilmproducereket és a japánokat. Változtasd meg a képer­
nyőszabványt néhány sorral, és több milliárd frank, több mil-
12
lió tévékészülék, több ezer órányi film, több száz mérnök és
több tucat vezérigazgató repül ki az ablakon.
Az újság szerencsére tartalmaz néhány pihentető oldalt,
amelyek tisztán csak politikával (a Radikális Párt egyik gyűlé­
sével) foglalkoznak, és ott van az irodalmi melléklet is, amely­
nek szerzői néhány nárcisztikus ego kalandjaiban lelik örömü­
ket („én szeretlek... te nem”). Ezek nélkül a nyugtató írások
nélkül megbolondulnánk. A másfélék ugyanis, a hibrid cik­
kek, amelyek tudomány, politika, gazdaság, jog, vallás, tech­
nika, irodalom kusza egyvelegét tárják elénk, egyre szaporod­
nak. Ha a napilapolvasás a modem ember imája, akkor csak­
ugyan nagyon furcsa ez az ember, aki manapság imáját végezve
ilyen zagyva ügyekről olvas. A kultúra és a természet egésze
kavarodik össze nap mint nap.
Úgy tűnik, mégsem találja ezt senki nyugtalanítónak. Az
olyan rovatok, mint a Gazdaság, Politika, Tudomány, Köny­
vek, Kultúra, Vallás vagy Belföldi hírek, a helyükön marad­
nak, mintha semmi szokatlan nem menne végbe. A parányi
AIDS-vírus nyomában a szextől a tudattalanhoz jutunk, onnan
Afrikába, a szövettenyészetekhez, a DNS-hez és San Francis-
cóba; az elemzők, a gondolkodók, az újságírók és a döntésho­
zók azonban tiszta rekeszekre bontják a vírus által kirajzolt
finom hálózatot, amelyekben csak tudományt, csak gazdasá­
got, csak társadalmi jelenségeket, csak belföldi híreket, csak
érzelmet, csak szexet találunk. Nyomjuk csak meg a legártat­
lanabb aeroszol spray gombját, és máris útban vagyunk az
Antarktisz felé, ahonnan Irvine-be jutunk, a University of
Califomiához, majd a lyoni hegyláncokhoz, a nemesgázok
kémiájához és végül talán az ENSZ-hez, de ez a vékony szál
annyi darabra szakad, ahány tiszta diszciplína csak van. Ezek
a diszciplínák látszólag persze azt mondják, hogy ne keveijük
össze a tudást, az érdeket, az igazságot, a hatalmat. Ne kever­
13
jük össze az eget és a földet, a globális előadást és a lokális
jelenetet, az emberit és a nem emberit. „De ezek miatt a kusza
egyvelegek miatt keverednek össze - mondanánk - , ezek fon­
ják egybe a világunkat!” „Tégy úgy, mintha nem is létezné­
nek” - felelik az elemzők. Élesre fent kardjukkal átvágták a
gordiuszi csomót. A tengely eltörött: a bal oldalra kerültek a
dolgokra vonatkozó ismeretek, a jobb oldalra a hatalom és
a politika.

2. A GORDIUSZI CSOMÓ ÚJRAMEGKÖTÉSE

A barátaim és én körülbelül húsz éve tanulmányozzuk ezeket

a különös helyzeteket, amelyeket a bennünket körülvevő szel­
lemi kultúra nem tud hová besorolni. Jobb híján szociológu­
soknak, történészeknek, közgazdászoknak, politológusoknak,
filozófusoknak vagy antropológusoknak hívjuk magunkat.
Ezen tiszteletre méltó tudományágak neve elé azonban a pon­
tosság kedvéért mindig odateszünk két szót: „tudomány és tech­
nika”. Science studies*, ahogy az angolszászok nevezik, vagy
„tudomány, technika és társadalom”. Akármilyen címkét hasz­
nálunk is, mindig újra próbáljuk kötni a gordiuszi csomót, ke-
resztül-kasul átszelve annyiszor, amennyiszer csak kell az eg­
zakt tudás és a hatalomgyakorlás - mondjuk úgy, hogy a ter­
mészet és a kultúra - közötti választóvonalat. Magunk is
hibridekként, csak fél lábbal a tudományos intézményekben,
félig filozófusok, félig mérnökök, művelt kívülállók, „tiers

A Science sitid,es elnevezés a természettudományok és a technika társada­

lomtudományos vizsgálatának kifejezetten arra az irányzatára utal, amelv-
hC|? Í f é Ur 1Startozlk’ és ame*yet élesen megkülönböztet más megközelíté­
sektől. Éppen ezért - követve a könyv francia kiadásának gyakorlatát - mind
végig meghagytam az eredeti angol kifejezést. - A ford

14
instruits” (Serres, 1991), anélkül, hogy törekedtünk volna erre
a szerepre, azt választottuk, hogy követjük a kusza egyvelege­
ket, akárhova vigyenek is. Az ide-oda ingázás során a transzlá­
ció vagy a hálózat fogalmára támaszkodunk. Lévén hajléko­
nyabb, mint a rendszer fogalma, történetibb, mint a struktúráé,
empirikusabb, mint a komplexitásé, a hálózat eszméje szol­
gáltatja az Ariadné-fonalat ezekhez az egymásba fonódó törté­
netekhez.
A munkánk mégis összemérhetetlen marad, mert kritikusa­
ink szokványos kategóriáinak megfelelően három alkotóelemre
bomlik. A kritikusok természetté, politikává és diskurzussá
változtatják.
Amikor MacKenzie leírja az interkontinentális rakéták
inerciális vezérlőrendszerét (MacKenzie, 1990), amikor Callon
leírja az üzemanyagcellás elektródákat (Callon, 1989), amikor
Hughes leírja Edison égőjének izzószálát (Hughes, 1983),
amikor én leírom a Pasteur által módosított lépfenebaktériumot
(Latour, 1988b) vagy Guillemin agy-peptidjeit (Latour és
Woolgar, [1979] 1986), a kritikusok azt képzelik, hogy tudó-
mányról és technikáról beszélünk. Minthogy ezek csekély je­
lentőségű témák, vagy legfeljebb a tisztán instrumentális és
kalkulatív gondolkodás megnyilvánulásai, azok, akik a politi­
ka és a lélek iránt érdeklődnek, indokoltnak érzik, hogy ne
törődjenek velük. Ez a kutatás mégsem a természettel vagy a
tudással, a magukban való dolgokkal foglalkozik, hanem az­
zal, ahogyan mindezek a dolgok kollektivitásainkhoz és a szub­
jektumokhoz kötődnek. Mi nem az instrumentális gondolko­
dásról beszélünk, hanem éppen hogy a társadalmak szubsz­
tanciájáról. MacKenzie az egész amerikai haditengerészetet,
sőt a kongresszust is mozgósítja, miközben inerciális vezérlő­
rendszeréről beszél, Callon pedig a francia elektromosáram­
szolgáltatást és a Renault-t, a francia energiagazdálkodás tete-
15
mes részével egyetemben, hogy leírja az elektróda csúcsán
végbemenő ioncserét egy laboratórium mélyén. Hughes egész
Amerikát felépíti Edison lámpájának izzószála köré; a teljes
francia társadalmat át tudja tekinteni az, aki Pasteur baktériu­
maival foglalkozik, és nem lehet megérteni az agy-peptideket,
ha nem hozzuk kapcsolatba egy tudományos közösséggel, esz­
közökkel, gyakorlatokkal, mindazokkal a felszerelésekkel,
amelyek igen kevéssé néznek ki módszertani szabályoknak,
elméleteknek és neuronoknak.
„De akkor bizonyára politikáról beszéltek? Egyszerűen vissza­
vezetitek a tudományos igazságot puszta politikai érdekekre, a
technikai hatékonyságot puszta stratégiai manőverekre?” íme
a második félreértés. Ha a tények nem azt az egyidejűleg mar­
ginális és megszentelt helyet foglalják el, amelyet imádatunk
számukra fenntart, akkor úgy tűnik, egyszerre redukálódtak a
tiszta lokális esetlegességre és a steril machinációkra. A Science
studiesban mégsem a társadalmi kontextusról és a hatalom ér­
dekeiről esik szó, hanem a kollektivitásokkal és a tárgyakkal
való szoros összekapcsolódásukról. A haditengerészet szerve­
zetét alapjaiban határozza meg az a mód, ahogyan hivatalai és
bombái egymással szövetségre lépnek; az EDF és a Renault
egészen más külsőt öltenek magukra attól függően, hogy az
üzemanyagcellákba, vagy a belső égésű motorokba fektetnek
be; Amerika az elektromosság előtt és után két különböző hely;
a 19. század társadalmi kontextusa aszerint változik, hogy
megnyomorított lelkekből vagy mikrobákkal fertőzött szegény
emberekből építik-e fel; ami pedig az analitikus díványán el­
nyúló öntudatlan szubjektumot illeti, különbözőképpen ábrá­
zoljuk aszerint, hogy száraz agya süt-e ki neurotranszmittereket,
vagy nedves agya választ-e el hormonokat. Vizsgálódásaink
egyike sem tudja a „kemény” tudományokra alkalmazva újra­
hasznosítani azt, amit a szociológusok, a pszichológusok vagy
16
a közgazdászok a társadalmi kontextusról és a szubjektumok­
ról mondanak - ezért használom a „kollektivitás” szót az em­
berek és a nem emberek összességének leírására, a „társadal­
mat” pedig csak kollektivitásaink azon részének megjelölésére,
amelyet a társadalomtudományok választottak külön. A kon­
textus és a technikai tartalom szemmel láthatóan minden alka­
lommal újradefiniálódik. Mint ahogy az episztemológusok sem
ismerik fel többé az általunk kínált kollektivizált dolgokban
gyermekkoruk ideáit, fogalmait vagy elméleteit, a humán tu­
dományoktól sem várhatjuk el, hogy felismeijék harcias ka­
maszkoruk hatalmi játékait ezekben a dolgokkal teli kollekti­
vitásokban. A finom hálózatok, amelyeket Ariadné kicsiny
kezei tárnak fel, a pókhálónál is láthatatlanabbak maradnak.
„De ha nem a magukban való dolgokról vagy a magukban
valóemberekről, akkor bizonyára csak a diskurzusról, a repre­
zentációról, a nyelvről, a szövegekről, a retorikáról beszéltek,
íme a harmadik félreértés. Annyi igaz, hogy akik zárójelbe te­
szik a külső referenst - a dolgok természetét - és a beszélőt -
a pragmatikai vagy társadalmi kontextust - , azok csak jelen­
téseffektusokról és nyelvjátékokról beszélhetnek. Mégis, ami­
kor MacKenzie az inerciális vezérlőrendszerek fejlődését vizs­
gálja, olyan berendezésekről beszél, amelyek mindannyiunkat
megölhetnek; amikor Callon a tudományos publikációkat vizs­
gálja, éppúgy beszél ipari stratégiáról, mint retorikáról (Callon
és mások, 1986);amikorHughes Edison jegyzetfüzeteit elemzi,
Menlo Park belső világa lassanként egész Amerika külső vilá­
gává válik (Hughes, 1983). Amikor leírom, hogyan szelídítet­
te meg Pasteur a mikrobákat, a 19. századi társadalmat moz­
gósítom, és nem csak egy nagy ember szövegeinek szemioti­
káját; amikor leírom az agy-peptidek feltalálását-felfedezését,
valóban magukról a peptidekről beszélek, és nem egyszerűen
a Guillemin professzor laboratóriumában található reprezen-
17
 tációjukról. Mégis a retorika, a textuális stratégiák, az írás, a
színre vitel és a szemiotika közül mindegyik valóban lényeges,
de új formában, ami anélkül fejt ki egyidejű hatást a dolgok
természetére és a társadalmi kontextusra, hogy visszavezethe­
tő volna akár az egyikre, akár a másikra.
Szellemi életünk siralmas állapotban van. Az episztemológiá-
nak, a társadalomtudományoknak, a szövegek tudományainak
mind megvan a maga privilegizált nézőpontja, feltéve, hogy
különállóakmaradnak. Ha az általunk nyomon követett lények
átívelik mindhárom teret, nem találunk megértésre többé. Kí­
náljunk fel a bevett tudományágaknak egy kevéske finom
szociotechnikai hálózatot, valamicske bájos transzlációt, és az
első csoport kigyomlálja a fogalmainkat, és kirángatja mind­
azon gyökereket, amelyek a társadalomhoz vagy a retorikához
kapcsolják őket; a második csoport kiradírozza a társadalmi és
politikai dimenziót, és megtisztítja a hálózatot minden tárgy­
tól; végül a harmadik csoport megtartja munkánkból a diskur­
zust és a retorikát, de megszabadítja a valósághoz - horresco
referens - vagy a hatalmi játékokhoz való bárminemű indoko­
latlan ragaszkodástól. Kritikusaink számára a fejünk felett levő
ózonlyuk, a szívünkben levő morális törvény és az autonóm
szöveg egytől egyig érdekes lehet, de csak különválasztva Az
hogy egy finom vetélőnek kellene egybeszőnie a mennyet, az
ipart, a szövegeket, a lelkeket és a morális törvényt, rejtélyes,
elgondolhatatlan és illetlen marad.

3. A KRITIKAI ÁLLÁSPONT VÁLSÁGA

A kritikusok a világról való beszéd három különféle megkö­

zelítését dolgozták ki: naturalizáció, szociologizálás, dekonst-
rukció. Használjuk ezen három csapásirány emblematikus fi-
18
guráiként kissé igazságtalanul E. O. Wilsont, Bourdieu-t és
Derridát. Amikor az első naturalizált jelenségekről beszél, ak­
kor a társadalmak, a szubjektumok és a diskurzus minden for­
mája elenyészik. Amikor a második hatalmi mezőkről beszél,
akkor a tudomány, a technika, a szövegek és a tevékenységek
tartalma tűnik el. Amikor a harmadik igazságeffektusokról
beszél, akkor az agyi neuronok vagy a hatalmi játékok valós
létezésében hinni szörnyű naivitásról árulkodik. Önmagában a
kritika ezen formáinak mindegyike hatásos, de nem egyeztet­
hető össze a másik kettővel. El tudna bárki is képzelni egy
olyan tanulmányt, amelyik egyszerre naturalizáltként, szocio-
logizáltként és dekonstruáltként kezelné az ózonlyukat? Ame­
lyikben a jelenségek természete szilárd alapokon áll és a hatal­
mi stratégiák előre jelezhetők, de amelyikben semmi más nem
forogna kockán, mint a természet és a beszélő szánalmas illú­
zióját kivetítő jelentéseffektusok. Egy effajta fércmű groteszk
volna. Szellemi életünk addig marad felismerhető, ameddig
az episztemológusok, a szociológusok és adekonstrukcionisták
tisztes távolban maradnak egymástól, és mindegyik csoport a
másik kettő gyengeségeire támaszkodik. Dicsőíthetjük a tudo­
mányokat, játszhatjuk a hatalmi játékokat vagy viccet csinál­
hatunk a valóságba vetett hitből, de nem szabad összekever­
nünk e három maró savat.
Mármost egyszerre két irányba nem indulhatunk el. Vagy
nem léteznek valójában a Science studiesos kollégáim által és
általam feltárt hálózatok, és a kritikusoknak végeredményben
igazuk van, amikor marginalizálják vagy három különálló hal­
mazra - tényekre, hatalomra és diskurzusra - bontják őket;
vagy pedig a hálózatok olyanok, amilyeneknek leírtuk, és tény­
leg áthágják a kritika nagy birodalmainak határait: sem nem
objektívek, sem nem társadalmiak, és nem is diskurzuseffektu­
sok, még ha valóságosak, kollektivek és diszkurzívak is. Vagy
19
nekünk kell eltűnnünk, nekünk, akik a rossz híreket hozzák,
vagy magának a kritikának kell válsággal szembenéznie a szá­
mukra lenyelhetetlen hálózatok miatt. Igen, a tudományos té­
nyek valóban konstruáltak, de nem lehet őket visszavezetni a
társadalmi dimenzióra, mert ezt a dimenziót a megkonstruálá­
sa céljából mozgósított tárgyak népesítik be. Igen ezek a tár­
gyak valóságosak, de olyannyira társadalmi cselekvőknek néz­
nek ki, hogy nem vezethetők vissza a tudomány filozófusok
kitalálta valóságra odakint. A cselekvő ebben a kettős konst­
rukcióban - a tudomány a társadalommal és a társadalom a
tudománnyal - gyakorlatok egy olyan halmazából alakul ki,
amelyet a dekonstrukció fogalma a lehető legrosszabb módon
ragad meg. Az ózonlyuk túlzottan társadalmi és túlzottan nar­
ratív ahhoz, hogy valóban természeti legyen; az iparvállalatok
és az állami vezetők stratégiájában túl sok a kémiai reakció
ahhoz, hogy a hatalomra és az érdekre lehessen redukálni; az
ökoszféráról folyó diskurzus túl valóságos és túl társadalmi
ahhoz,hogy jelentéseffektusokra vezessük vissza. A mi hibánk,
hogy a hálózatok egyszerre valósak, mint a természet, narratí­
vak, mint a diskurzus, és kollektívák, mint a társadalom? Ta­
nulmányozzuk őket lemondva a kritika minden erőforrásáról,
vagy róluk mondjunk le, elfogadva a kritika józan ész diktálta
hármas felosztását? Az általunk feltárt parányi hálózatok úgy
vannak szétszakítva, ahogy az irániak, az irakiak és a törökök
szakították el egymástól a kurdokat; mihelyt leszáll az éjsza­
ka, átszöknek a határokon, hogy megházasodjanak, és egy
közös hazáról álmodoznak, amelyet az őket felosztó három
országból hasítanak majd ki.
Mindez reménytelen dilemma lenne, ha az antropológia nem
szoktatott volna hozzá bennünket ahhoz, hogy higgadtan és
nyíltan bánjunk azzal az egy darabban szőtt anyaggal, amelyet
„termeszetkulturanak nevezek, minthogy egy kicsit kevesebb
20
is, és egy kicsit több is, mint a kultúra (ld. 39. szakasz). Ha
egyszer kiküldik a terepre, még a legracionalistább etnográfus
is képes minden további nélkül egyetlen monográfiában össze­
hozni az általa tanulmányozott nép mítoszait, etnotudományait,
genealógiáit, politikai formáit, technikai eljárásait, vallásait,
eposzait és rítusait. Küldjük el, hogy tanulm ányozza az
arapeseket vagy az acsuarokat, a koreaiakat vagy a kínaiakat,
egyetlen narratívumot fogunk kapni, amelyben összefonódik
az a mód, ahogyan az emberek a mennyekre és őseikre tekin­
tenek, azzal, ahogyan házaikat építik és jamszot, maniókát vagy
rizst termesztenek, ahogyan kormányzatukat és kozmológiá­
jukat alakítják. Egyetlen olyan mozzanatot sem találhatunk az
antropológusok külföldön végzett tevékenységében, amely ne
volna egyszerre valós, társadalmi és narratív.
Ha az elemző alapos, nyomon követheti azokat a hálózato­
kat, amelyek pontosan úgy néznek ki, mint a kusza szocio-
technikai egyvelegek, amelyeket a mi nyugati társadalmaink­
ban a mikrobák, a rakéták vagy az üzemanyagcellák után ku­
tatva írunk körül. Mi is félünk attól, hogy leszakad az ég. Mi is
a mennyekre tartozó tabukkal hozzuk összefüggésbe egy ae-
roszolos spray szórófeje megnyomásának apró mozdulatát.
Nekünk is tekintetbe kell vennünk a jogot, a hatalmat és az
erkölcsöt, hogy megértsük, amit a tudományaink mondanak
nekünk a felső légkör kémiájáról.
Igen, de mi nem vagyunk vadak; nincs antropológus, aki
ilyen módon kutatna minket, és a mi kultúránkkal - vagy ter­
mészetkultúrát kellene mondanom? —kapcsolatban lehetetlen
megtenni azt, ami máshol megtehető. Miért? Mert mi moder­
nek vagyunk. A mi anyagunk már nem egyetlen darabból van
szőve. Az elemzésbeli folytonosság lehetetlenné vált. A ha­
gyományos antropológusok szerint nincs - nem lehet, nem is
kellene, hogy legyen - olyan antropológia, amely a modem

21
 világgal foglalkozik (Latour, 1988a). Az etnotudományok rész­
ben hozzákapcsolhatók a társadalomhoz és a diskurzushoz
(Conkhn, 1983), a tudomány nem. Pontosan azért annyira kri­
tikusak és tartózkodóak az etnográfusok, amikor elmennek a
trópusokra, hogy másokat tanulmányozzanak, mert képtele­
nek ily módon kutatni bennünket. A kritikai három részre osz-
tas megvédi öltét, mert feljogosít a premodem kollektivitások
közötti kontinuitás visszaállítására. Ennek pusztán az a ma-
gyarazata, hogy az etnográfusok otthon szétválasztják azt, amit
külföldön egyesíteni bátorkodnak.
A dilemma megfogalmazása most megváltozik. Vagy lehe­
tetlen a modem világ antropológiai elemzése - és ekkor min­
den okunk meg van arra, hogy ne halljuk meg azokat a hango-
at, aine yek állítják, hogy otthont tudnak kínálni a szociotech-
mkai hálózatoknak; vagy pedig lehetséges a modem világ
an ropo ogiai elemzése - ekkor azonban magának a modem
ví agnak a meghatározását kell megváltoztatnunk. A szűkebb
problémától - miért maradnak a hálózatok nehezen megfog-
aí°ak’ ff miéft VCSZ,k semmibe a Science studiest? - egy tá-
S n CS klaf f ZlkUSabb Problémához jutunk: mit jelent modem­
nek lenni? Ha megkapaijuk annak a megdöbbenésnek a felszí-
h á ^ r 1T n ge,nerációk taa 'ai a világunkat szövögető
a n i o n t fele“ . ^ t e k , felfedezzük a megértés hiányának
hánv font8'3' 8y0kereit- Szerencsére a segítségünkre van né-
t S b a tem ***** * “ vakondját saját
“ m E l r VÜág l3SSanként alkalmassá válik
S la n í Mme h r eg ftéSre’CZ azért van’mert történt vele
v ü á T 'h uGUermantes szalonJa óta tudjuk, hogy az első
világháborúhoz hasonló összeomlásra van szükség ahhoz hogv
a szellemi kultúra kismértékben megváltoztassa^eideg’ződY
sen es megnyissa kapuit a felkapaszkodottak előtt akik ko
rabban kívül estek körein. Ko

22
 4. 1989: A CSODÁK ÉVE

Minden évszám konvencionális, de 1989 egy kicsit kevésbé

az, mint sok másik. A berlini fal leomlása ma mindenki szá­
mára a szocializmus bukását jelképezi. „A liberalizmus, a ka­
pitalizmus, a nyugati demokráciák győzelme a marxizmus hiú
reményei felett” - így szól a győztesek üzenete, noha csak
hajszál híján úszták meg a leninizmust. A szocializmus, mi­
közben az ember ember általi kizsákmányolásának megszün­
tetésére törekedett, mérhetetlenül megnövelte a kizsákmányo­
lást. Furcsa dialektika ez, amely életre kelti a kizsákmányolót,
és eltemeti a sírásót, miután leckéket adott a világnak totális
polgárháborúból. Az elfojtott visszatér, és bosszút áll. a ki­
zsákmányolt nép, amelynek nevében a proletariátus élcsapata
uralkodott, néppé válik ismét; a telhetetlen elitek, akiktől meg
akartak szabadulni, erejük teljében térnek vissza, hogy foly­
tassák régi, kizsákmányoló munkájukat a bankokban, a vállal­
kozásokban és a gyárakban. A liberális Nyugat aligha tudja
elfojtani örömét. Megnyerte a hidegháborút.
A győzelem azonban múlandó. Párizsban, Londonban és
Amszterdamban ugyanez a dicsőséges év válik a bolygó glo­
bális állapotát firtató első konferenciák szemtanújává: néhány
megfigyelő számára ezek a kapitalizmus és a természet feletti
totális uralom megszerzésére, a természet korlátlan meghódí­
tására irányuló hiú remények végét jelképezik. Azáltal, hogy a
kapitalizmus igyekezett az ember ember általi kizsákmányo­
lását a természet ember általi kizsákmányolása felé átirányíta­
ni, mindkettőt mérhetetlenül megsokszorozta. Az elfojtott
visszatér, és bosszút áll: azt hitték, hogy tömegeket mentettek
meg a haláltól, pedig emberek százmilliói zuhannak vissza a
szegénységbe; azt hitték, hogy a természet abszolút urává vál­
tak, pedig az ugyanilyen globális módon ural és fenyeget mind-
23
 hógTfé , S u k » “ w“ T ' éS ‘“domásunkr. hozza,
gy eltaláltuk az okocidiumot a nagyarányú éhezéssel egye­
temben.

,erombolSi“>& > korlátlan tennészet vége

Sk 1 r ,T 1t csak a ga2daí « « ó la i-

v ts r b' n “ Eszak és * N yuga hatalmai k é p e ik

láofKK- - sa8 es a v'dék egy részének megmentésére a vi

S r r ijt i °8’ a N>uga‘ ^

« ■ S 5 £ u í ' í “ ' , , * k *

n e ? lT víe f ; -°?y ' gyedü,i bimh* ° ™"ak • ravasz Wkk-

k° rlá,lm
aajon miközben tálán mar mindent ideig ■*«**>«
elveszített

jobb 1sUz^drékoT°deí nek 3 nyUgatÍ VÜágbó1’ láttuk- h°gy a lég-

f° nák eredmónyre vezetnek,
le^volna mer rS r e8<í.SaPPant “ önbizal™ nk. Nem kel­

nőnk a tennésze,
sebb erényeinket ezen kettős kiilrW e L gneme/

szánva ar
'Ságunkra,
Í 2S L * ^
= csok,t » m m j ^ S S S S S Ü S T b“ s
nem tud-

24
 Ez a legjobb szándékok megalapozott voltát illető kétely arra
késztet bennünket, hogy ilyen vagy olyan módon reakciósok­
ká váljunk. Többé m ár nem próbálhatunk meg pontot tenni az
ember ember általi kizsákmányolásának végére, mondják kö­
zülünk egyesek; többé már nem próbálhatjuk meg uralni a ter­
mészetet, mondják mások. Legyünk eltökélten antimodemek,
mondjuk valamennyien.
Eltérő nézőpontból a posztmodernizmus homályos kifeje­
zése találóan foglalja össze azok féloldalas szkepticizmusát,
akik mindkét reakciót elutasítják. Miközben képtelenek hinni
a szocializmus és a „naturalizmus” kettős ígéretének, a poszt­
modemek vigyáznak arra is, hogy teljesen azért ne utasítsák
azt el. Az ezredvégre várakozva függőben maradnak hit és
kétely között.
Végül azok, akik elutasítják az ökológiai vagy az antiszoci-
alista obskurantizmust, és képtelenek kibékülni a posztmoder­
nek szkepticizmusával, a folytatás mellett döntenek, mintha
mi sem történt volna: eltökélten modemek szándékoznak ma­
radni. Továbbra is hisznek a tudományok, az emancipáció vagy
mindkettő ígéreteiben. És mégis, a modernizációba vetett hi­
tük a művészet, a közgazdaságtan, a politika, a tudomány vagy
a technika területén nem hangzik már igazán őszintének. A mű­
vészeti galériákban és a koncerttermekben, a bérházak hom­
lokzata mentén, a nemzetközi szervezetek berkeiben érezhető,
hogy elmúlt a lelkesedés. A modernség akarása tétovának, sőt
időnként már idejétmúltnak is tűnik.
Legyünk akár antimodemek, modemek vagy posztmoder­
nek, mindannyiunkat kétséggel övez 1989 csodás évének ket­
tős összeomlása. De akkor vesszük fel újra a gondolat fonalát,
ha ezt az évet valóban kettős összeomlásnak tartjuk, két lecké­
nek, amely csodálatra méltó szimmetriája által lehetővé teszi
számunkra, hogy egész múltunkat új fényben lássuk.
25
 És mi van akkor, ha sosem voltunk modemek? Lehelséges-

5. MIT JELENT MODERNNEK LENNI?

S a ^ m o H "5 “ ^ " « o n d o 'k o d ó , annyi értelemben tas*

S s a IWen ! “ k' fejeZéS'- Es mé» s- megható-
A modem" Y t ^ módon az ldö múlására vonatkozik.
fomadtómT, w " , T v ÚJ r" ,de‘- fcl^ - u l á s t , tötésl, időbeli
tóSető» v al Amikor felbukkannak a „modem”, „moder-
ikm és s ia h f ”.™ tí™ 'ás” savak, ellentétükként eg, ateha-
.knsesstób,I
epv érv izrv múltat
' határozunk
a meg. Sőt,
‘ meg- Sőt, aa „modern”
„modem" szó
L é egy-
gy.
2 n •.Tvo-zíeTe?UJrae!‘^amegjelenikabbanavitóban,amely-
Tgyőztesek
vo'zieT e? ^f * Q \ Z“P C UJra
7 l a r am1, esid'
n ' _ nik
’ i abbm
/ . . a vMba".
. amely-
*
J _ es vesztesek, Régiek és M odernek állnak
em en egymással. A „modern” így kétszeresen is aszimmet-
-m
^k^ -i,. ,, aa'dőszabályos
v ^ s t j e l0, 'Szabályos menetében,
menetóben és olyan csa
olyancsatót
i v !
r i t : : 0“ " ?.£y? em és a vereséS
t a vmség a * «> a lél. Ha kortársaink skő
T n l i l i V° nakodnak használni ezt a melléknevet ha prefi-
ban a kín" sP° nt° r í ! ' ' ’ “ ^ Va" ’ kevésbé bízu/k ab-
m e triá tm .Se8U ? ’ fenn tUdjuk tartani a kettős «aim -
^ tn T é s d X tL m a d ”k “ " ^ ' t h a t a t l a n nyüára m,
és ModemeL V 3d° manyh a t u n k a győzteseknek. A Régiek
gyakran 32 dŐbbiek W n
----------- ■ • -
sem győztesként, mint az utóbbiak, és semmi
teszi lehetővé, h í g , ^
vajon elbánnak a forradal-
tlcizmus8 am etetftírcsa m ódoí‘ p o s ^ 3 Szkep‘

“ r ««■“ a vagy sem.

neveznek'

26
meg kell értenünk, hogy miért nem vagyunk többé szívvel-
lélekkel elkötelezettjei az uralom és az emancipáció kettős fel­
adatának. Valóban eget-földet meg kell mozgatnunk ahhoz,
hogy helyet csináljunk a tudományok és a technikák hálózata­
inak? Igen, pontosan, az eget és a földet.
Vizsgálódásomnak az a hipotézise, hogy a „modem” szó
teljesen eltérő gyakorlatok két halmazát jelöli, amelyeknek
ahhoz, hogy megőrizzék hatékonyságukat, megkülönböztet-
hetőeknek kell maradniuk, de amelyek újabban elkezdtek össze-
kuszálódni. A gyakorlatok első halmaza a „transzláció” segít­
ségével hoz létre egészen új típusú létezőkből, a természet és a
kultúra hibridjeiből álló keverékeket. A második a „purifiká-
ció” segítségével két teljesen különálló ontológiai zónát alakít
ki: az emberi lényekét egyfelől, és a nem emberi lényekét más­
felől. Az első halmaz nélkül a purifikáció gyakorlatai hiábava-
lóak vagy eredménytelenek volnának. A második nélkül a
transzláció munkája lelassulna, behatárolódna, vagy éppenség­
gel lehetetlenné válna. Az első halmaz annak felel meg, amit
hálózatoknak, a második annak, amit modem kritikai állás­
pontnak nevezek. Az első például egyetlen folyamatos lánccá
egyesíti a felső atmoszféra kémiáját, a tudományos és ipari
stratégiákat, az állami vezetők törekvéseit, az ökológusok ag­
godalmait; a második válaszfalat teremt a mindig is meglevő
természeti világ, az előre jelezhető és stabil érdekekkel, tétek­
kel jellemzett társadalom, illetve a referenstől és a társadalom­
tól egyaránt független diskurzus között.

27
 az első dichotómia
nem emberek
természet emberek

^ k á d ó ^ z e n ' elkÜl6Inítetten kezeljük a transzláció és apuri-

önSm k?tgyakorlatat, valóban modemek vagyunk azaz

hatott S M t o v T P ánZf hÍbridek se8'tségével bontakoz-

a hibndizálódás g X ü ^ 2 Ur T í Ó’ “ VCle egyÍdCjŰleg
teljesen modemnfk le n n ' ' ... “ yitjuk> hu1elen megszűnünk
az is világossá válik, hont e*J.°VOnk változni kezd- Ugyanakkor
visszatekintőlen t h h, ^ í*!*8 Sem voltunk modemek, hiszen
^emaimaza mindig kmíTtKHXf* / J • gyakorlatok
s j ^ uucuuk

nelnti k o n tzak b a„.S S 2 TkeTv£®\n “

voltunk modemek legalábbis ,í . egul, ha sohasem

28
retizmust - mindazon problémákat, amelyeket az antropoló­
gusok a „Nagy Választóvonal” pontatlan kifejezéssel foglal­
nak össze és ezáltal megváltoztatnánk az összehasonlító
antropológiát.
Hogyan kapcsolódik a transzláció vagy közvetítés gyakorlata
a purifikáció gyakorlatához? Erre a problémára kellene fényt
derítenem. Meglehetősen durva hipotézisem szerint a második
tette lehetővé az elsőt; minél elgondolhatatlanabbá tesszük a
hibrideket, annál inkább lehetségessé válik a kereszteződésük -
ez a modemek paradoxona, amelynek megértését végre lehető­
vé teszi az a furcsa helyzet, amelyben ma találjuk magunkat.
A második kérdés a premodemekre, a másfajta kultúrákra vo­
natkozik. Az a - megint csak túl egyszerű - hipotézisem, hogy a
többi kultúra, minthogy a hibridek megértésének szentelte ma­
gát, lehetetlenné tette burjánzásukat. Ez az egyenlőtlenség ma­
gyarázza a közöttük és közöttünk húzódó „Nagy Választóvona­
lat”, és ez teszi lehetővé a relativizmus megoldhatatlan problé­
májának megoldását. A harmadik kérdés a jelenlegi válságra
vonatkozik: ha a modemitás olyan hatékonyan végzi a szétvá­
lasztás és a szaporítás kettős feladatát, ma miért gyengítené meg
magát, megakadályozva minket abban, hogy valóban moder­
nek legyünk? Ebből következik az utolsó kérdés, ami egyben a
legnehezebb is: mi lesz belőlünk, ha nem vagyunk már moder­
nek, ha nem tudjuk többé elválasztani a szaporodás gyakorlatát
a purifikáció gyakorlatától? Akarhatjuk-e a felvilágosodást a
modemitás nélkül? Az a - korábbiakhoz hasonlóan durva - hi­
potézisem, hogy le kell lassítanunk, mérsékelnünk és szabályoz­
nunk kell a szörnyetegek burjánzását létezésük hivatalos képvi­
selete révén. Szükségessé válik majd egy másféle demokrácia?
Egy a dolgokra is kiterjedő demokrácia? Ezeknek a kérdések­
nek a megválaszolásához meg kell vizsgálnom a premodemeket,

29
1 ?Q° w meket: SŐt a posztmodemeket is, hogy különbséget te­
hessek tartós es vegzetes jellemvonásaik között.
tan . *S,°k f kérdés ~ tel-)esen tisztában vagyok vele - egy olyan
anulmányhoz mérten, amelynek nincs más mentsége a rövid­
ségén kívül. Nietzsche azt mondta, hogy a nagy problémák
^am Íve™ 1111 & fÜrdŐ: ° lyan gyorsan keI1 kijönni belő-
e, amilyen gyorsan belementünk.

30
 II. Az Alkotmány

6. A MODERN ALKOTMÁNY

A modemitást gyakran a humanizmus fogalmával határozzák

meg, vagy mint egyfajta tisztelgést az „ember” születése előtt,
vagy mint halála bejelentésének egy módját. De már maga ez
a szokás is modem, hiszen aszimmetrikus marad. Nem veszi
tekintetbe a „nem emberiség” - a dolgok, a tárgyak vagy az
állatok - egyidejű születését, és az áthúzott, margóra szám­
űzött Isten ugyanilyen furcsa megjelenését. A modemitás egy­
felől e három entitás együttes megteremtésével, másfelől kö­
zös eredetük elkendőzésével és a három kollektivitás szétvá­
lasztásával kezdődik, miközben lent a mélyben a hibridek épp
ezen szétválasztás hatásaként tovább sokasodnak. Ezt a kettős
szétválasztást kell rekonstruálnunk: egyrészt emberek és nem
emberek, másrészt a „fent” és a „lent” történő események el­
különítését.
Ezek az elkülönítések ahhoz hasonlíthatók, amikor egy kor­
mányzaton belül különbséget tesznek bírói és végrehajtó hata­
lom között. Az utóbbi felosztás képtelen számot adni a bírók
és a politikusok sokrétű kapcsolatairól, a másik csoportét ke­
resztezőbefolyásáról, folyamatos egyezkedéseikről. Hiba volna
mégis tagadni a szétválasztás hatékonyságát. A természeti vi­
lág és a társadalmi világ közötti modem választóvonal ugyan­
ilyen alkotmányos jellemzőkkel bír, egyetlen különbséggel:
egészen mostanáig senki sem vállalkozott arra a feladatra, hogy
egyszerre vizsgálja a tudósokat és a politikusokat, mert úgy
31
 tő, ’ n^ m, eteZ* kozos nézőpont. Bizonyos értelemben a ket-
V° natk0ZÓ S3rkalat0S hitcikkelyeket olyan
óniai ml í k T S’ h° 8y 3 kCttŐS “ étválasztás kettős onto-
ogiai megkülönböztetésnek látszott. Mihelyt felvázoljuk a
poliükathaM T ^ CZáltal helyreállílJ'uk a természeti és
szetválasztásának közös értelmét, megszű­
nünk modemnek lenni. 6

választásim at,1*! ?ZÖVeget’am dy ezt az értelmet éa ezt a szét-

álasztást meghatározza, alkotmánynak nevezzük. Ki fogal­
ben a felad d 11lyen szoveget? A poHtikai alkotmányok eseté-
a z i n b l ™ a i ° gásZI0kra és az alaPftó atyákra hárul, akik
iím t^ i 8 CS3k 3 mUnka harmadával végeztek, ugyan-
h ag y ík b e l S " Í T í hf 1"“ l mif * “ •* ki.
a tudósok felaH t A 8a k termeszetére vonatkozóan ugyanez
el a munkán k ’ í ° k CSak egy további ha™ adát végezték
ró i es t L a S T megfeledkeztek a politikai hatalom-
miközien f ’ Í ° 8y 3 hlbndeknek bármiféle szerepük volna,
k o r tá u lf mef okszorozták. Ami a transzláció gya^
a fentfbb vázolt f k° tmí í megíráSa aZ° knak a feladata’ akik
mány kutatóf ° 1 u halÓzatokat tanulmányozzák, a tudo-
szen nem adnak r n t y a ^ u T u r i S ^ - * * * tdjeSÍtették’ hi’
felettük megy a u -u ‘gyakorlatára, amely
Kinek kefimeg^mía a td Í ? Í , 3 hlbndek ^ ^ á s á r ó l .
üvitások tekintetében 1 1 t alk<*manyt? Az idegen kollek-
abban, hogy egyszerre hirk" r° P° ogia elé8 jónak bizonyult
'°b.n képes t n Y n g e n ^
között meghatározni az összes hatóerőt a hTtai8^ 3
sat az emberi lények az istenek áe L hatalom megoszlá-
egyezségre jutás e ^ j ® ^ ™ 1S sésnT '" l '’“ ' 11 k8zöll; “
csőlátókat; az ő so ta ; a kozmológiát , í i közöni k«P-
lat- és növénytaonóm iát? Az ^ gu"

32
rom önálló könyvet - egyet a tudásról, egy másikat a hatalom­
ról és egy továbbit a gyakorlatokról. Egyetlenegyet fog írni,
olyan ragyogó könyvet, mint amelyben Descola megpróbálja
összefoglalni az Amazonas vidékén élő acsuarok alkotmányát
(Descola, [1986] 199 o.):

Az acsuarok mégsem igázták le teljesen a természetet a há­

ziasítás szimbolikus hálózatai révén. Úgy tartják, a kulturá­
lis szféra mindent magába foglal, hiszen találunk benne ál­
latokat, növényeket és szellemeket, amelyeket más amer-
indián társadalmak a természet birodalmába helyeznek. Az
acsuarok körében ezért nem található meg az az antinómia,
amely a két zárt és kiengesztelhetetlenül ellentétes világ
között feszül: az emberi társadalom kulturális világa és az
állati társadalom természeti világa között. Mindazonáltal
létezik egy bizonyos pont, ahol a szociabilitás kontinuuma
véget ér, átadva helyét egy az emberek számára végérvé­
nyesen idegen, vad világnak. Ez a kicsiny szegmens, a kul­
túra birodalmánál összehasonlíthatatlanul kisebb természet,
azon dolgok összességét tartalmazza, amelyekkel nem le­
het kommunikálni. A nyelvvel bíró lényekkel (aents) - és
ezek legtökéletesebb megtestesülésével, az emberrel - szem­
ben állnak a beszédtől megfosztott dolgok, amelyek a pár­
huzamos, elérhetetlen világokat lakják. A kommunikációs
képtelenséget gyakran a lélek hiányának (wakan) tulajdo­
nítják, ami bizonyos fajok sajátja: a legtöbb rovar és hal, a
szárnyasok és számos növény ily módon mechanikus, kö­
vetkezetlen életmódot folytat. Néha azonban a kommuni­
káció hiánya a távolságnak tudható be: a végtelenül messzi,
bámulatosan mozgékony csillagok és meteoritok nem hall­
ják meg az emberi szót.

33
 Ha a modem világnak volna antropológiája, abban állna a fel­
adata hogy ugyanilyen módon leírja, miként szerveződnek meg
ormányzatunk ágazatai, beleértve a természetét és a kemény
tudományokét is, hogy megmagyarázza, miért és hogyan tér­
nek el ezek az ágazatok, s hogy számot adjon az őket összekö-
to sokrétű megegyezésekről. A mi világunk etnológusának azon
a közös ponton kell elhelyezkednie, ahol a szerepek, a cselek­
vések es a képességek szétválnak - azok, amelyek végül lehe-
e eszi , ogy az egyik entitást állatiként vagy anyagiként,
a másikat szabad cselekvőként határozzuk meg, az egyiket
öntudattal bíróként, a másikat mechanikusként, egy továbbit
n .V 8 ° ^ Udf nelkuIlként és inkompetensként. Etnológusunk­
nak ráadásui össze is kell hasonlítania azokat a mindig külön-
az Zállatok^ n t aí’ ah° 8uyan 32 anyag° t’ 3 j0g0t’ az öntndatot és
Z Ím u meghatározzák vagy nem határozzák meg,
né Am’iW° 8y 01111116213 modern metafizika nézőpontjából ten-
lam^ ’ "PP .a.JOf szok meghatározzák a polgárok és az ál-
é sT h T lo m h T 8eÍt’ “ igazságszolgáltatás működését
A l l f n lT ' Ugy 62 32 Alk°tm ány - amelyet nagy
valirok, hogy megkülönböztessem a politikaitól - határoz-
s S k Í r r em emberek6t’ tulajdonságaikat és
viszonyaikat, képessegeiket és csoportosulásaikat
a r r a S llé r t é k - ’h T 32 Alkotmány? Úgy döntöttem, hogy
arra a példaértékű helyzetre fogok koncentrálni amelv az A1

'í k.0n!'v nem ePP raost “ na Volna fel egy társa

...kkal es lan,.vá„y, ikllal egylllt mM k a j4 , J ' “ « ;

34
netnek egyfajta összefoglalásához felhasználni, amelyet ehe­
lyütt nem tudok felderíteni, de amelynek mások, nálam felké­
szültebbek, esetleg a nyomába szegődnek.

7. BOYLE ÉS TÁRGYAI

Shapin és Schaffer egyik könyve (Shapin és Schaffer, 1985)

jelzi a tudományt komolyan vevő összehasonlító antropológia
kezdetét. Látszólag ez a könyv nem tesz többet annál, mint
hogy megtestesíti azt, ami a science studies edinburgh-i isko­
lájának (Bames és Shapin, 1979; Bloor, [1976] 1991), illetve a
tudomány társadalomtörténete (Shapin, 1982) és a tudásszoci­
ológia (Moscovici, 1977) terén végzett munka hatalmas kor­
puszának mot d ’ordre-ja volt: „az episztemológia kérdései egy­
ben a társadalmi rend kérdései is”. Lehetetlen a két kérdést
különválasztva kezelni, az egyiket a filozófia, a másikat a szo­
ciológia vagy politológia tanszékeken. Shapin és Schaffer azon­
ban ezt az általános programot a végletekig vitte, először is
azáltal, hogy éppen annak a választóvonalnak a történeti kez­
detét helyezte korábbra, amely a szociológia és az episztemo­
lógia között húzódik, majd annak köszönhetően, hogy - rész­
ben akaratlanul - lerombolta a társadalmi kontextus előjogát a
tudományok magyarázatában.

Nem úgy utaltunk a politikára, mint valamire, ami kizáró­

lag a tudományon kívül történik, és ami képes úgymond
rányomni a bélyegét a tudományra. A kísérletezők (Boyle
által létrehozott) közössége nagy erőket fektetett egy ilyen
elhatároló nyelv kialakításába és alkalmazásába, mi pedig
megpróbáltuk ezt a nyelvet történetileg elhelyezni, és e
konvencionalizált beszédmódok kialakulását megmagyaráz-
35
 akamnk maradnÍ kutatásunk történeti jellegé-
ez akkor épp a cselekvők nyelvét nem szabad átgondolat-
a nyeWef kenZÓ tényeZŐként felhasználnunk. Pontosan ezt
a nyelvet kell megértenünk és megmagyaráznunk - ezt
amely a politikát a tudományon kívülre helyezi. Úgy tűnik’
S r v a f r n Ünkt r Ud° mánytÖrténet — Jelenlegi f e l t
HroT’L t Hrm eVCSebbetkdlenea”tud°m ányonbelü­
liről es a „tudományon kívüliről” beszélni - ezek már meg
í ° ránt sincs '■Mé« kezl
“„ J Z Z T dé!ek " “ S“ »2- Még hágván
konvenciók h “ ’ h° 8*an, JÖI,nel1 Iétrc “ ilyen elhatárolási
f an a" oM1Jál1 * tudományos cselekvők a
“t éS2le,, ha,árokhoz <és 22
allokí. í ' 2’ kepest' és lu>Sy™ vizsgálható az így
viselkedésüLAz elha.árS
lások egyik rendszerét
sem szabad magától értetődő módon
ahhoz a valamihez sorolni, amit „tudománynak” nevezünk.

miként igha?0ThatjaaÍ SaZbani a .SZCrzÓk nem 321 mutatják meg,

kájának fejlődését és Hohh tarsadalmi kontextus Boyle fizi-
darcát. Magának a n i t t- es ,n;ilL'mal'kai elméidéinek ku-
A h e ly e " S , B ^ e l a^ IOtóf'ának “ .‘"‘*1* «='■
textusában helyeznék el”, v a g ^ e N e n ^ tarSadalmi kon'
miként „nyomja rá a héiv0 ,. yett’ hogy megmutatnák
“ v i i s r ^ B o T ;‘£ “ yos ,a"ok-
egy kontextus, és a kettő u*, u , ° ^ es tudomány,
hadakozott. Nem volt módjukba* atarV°nal feltalálása körül
magyarázni, minth0 “ & k° nteXtUssal
bán azelőtt, hogy Bcwle ésHoht? ebben az ÚJ fám á ­
kat, és világossá tették volna a k i t e m k ^ - v-m™ ^ cél-íai'

-n y v a k s z é p s ó g e a h h ő le ^ C s ^ ^ C o z .
36
niuk Hobbes tudományos munkáit - amelyekkel a politikatu­
dósok azért nem törődtek, mert zavarba hozták őket hősük
matematikai képzelgései és megmenteniük a feledéstől Boyle
politikai elméleteit - amelyekkel a tudománytörténészek azért
nem törődtek, mert jobbnak látták elrejteni hősük szervezeti
erőfeszítéseit. Aszimmetrikus elrendezés helyett, amelyben
Boyle-nak jut a tudomány és Hobbesnak a politikaelmélet,
Shapin és Schaffer egy csinos kis kvadránst vázolnak fel: Boyle-
nak van tudománya és politikaelmélete, Hobbesnak van poli­
tikaelmélete és tudománya. A kvadráns érdektelen volna, ha
hőseink elgondolásai túlzottan távol esnének egymástól, ha
például az egyik filozófus volna Paracelsus modorában, a má­
sik meg Bodin-stflusú törvényalkotó. De szerencsére majdnem
mindenben egyetértenek. Királyt akarnak, parlamentet, egy­
séges és engedelmes egyházat, és a mechanisztikus filozófia
odaadó hívei. Noha mindketten elszánt racionalisták, eltérő a
véleményük abban a tekintetben, hogy mi várható a kísérlete­
zéstől, a tudományos érveléstől, a politikai vitától, és minde­
nekelőtt a légpumpától, a történet valódi hősétől. Két olyan
ember nézetkülönbségei, akik minden másban egyetértenek,
ideális laboratóriumi anyaggá, igazi „állatorvosi lóvá” teszik
őket az új antropológia számára
Boyle gondosan kerülte a légpumpa témáját. Hogy valami
rendet vigyen a Torricelli-féle - egy higanyt tartalmazó tálba
merített, higannyal teli cső tetején keletkező - tér felfedezésé­
vel kapcsolatos fejtegetésekbe, azt állította, hogy ő csak a le­
vegő súlyát és rugalmasságát vizsgálja anélkül, hogy állást
foglalt volna a plenisták és a vakuisták közötti vitában. Az ál­
tala kifejlesztett (Ottó von Guerickéjét követő) készülék, amely
tartósan ki tudta szívni a levegőt egy átlátszó üvegtartályból,
abban a korszakban - költség, bonyolultság és újdonság tekin­
tetében - a jelenkori fizika hatalmas méretű berendezéseinek
37
 seinek különös e l ó 'n ^ z w T h o ^ T Í Í B°y 'eberendezé'
üvegfalak mögé é s iPt, betekintést engedtek az
zését és manipulálását e g ^ klSérletl targyak behelye-
kesznek és zárófedélnek- k? ZSe"láhsan megszerkesztett le­
sem a vastag üvegtartálvoT20^ 6106" ' Sem a PumPa dugattyúi,
felelő minőségűek. Például V°'takmeg‘
előre kellett lendítenie a tP u -u ■,nak 6 eg nagy mértékben
'egyen v é g r e h a j t a t í í kUtatáSt ahhoz’ hogy kéP ^
lalkoztatta8 a vákuum k r T ^ amelyik a 'egjobban fog­
“ “ <»- Torricelli-csö^ " ' ,li: ai)kal,“m VÍ2sSá la ia “ 'V -
megkapta a kiindulási leret a l t j f f h? ™ lyaban- és t o
után egyik technikusával, , ■ efe e ford,tott cső tetején. Ez-
működtetve 1989»
hogy az levigye az os?lngg • nyomta a levegő súlyát ahhoz,
'evő higany szintjéig e re s z k íd e lf^ amely majünem a tálban
végzett légpumpáiának w ' Boy e tobb tucat kísérletet
által p o s Z é U tartá'yában’kCZdve az ellenfelei
-« p e ssé g é l " “ ^ fé n y h e n g e r e k kohé-
lasztására és gyertyák elun - ■ ’ va^ állatok megful-
ket a kísérleteiét n é l J - , e" P "« lk o zá so k k al - eze-
fizika. Miközben ( u c a t n y i p i i r i ^ á h ^ * l8 ' száMdi valóin
érvelési módszert választott g n ° FU t0mbo't> Boyle olyan
lyet a régi skolasztdolsfraditió1 ' ^ mód^ é L , ame-
sai lemondtak az apodiktikus érvel^ n*611’ B° yle és munkatár-
kedvéért. Ez a doxa nem a hiszék blZonyosságáról egy doxa
zelete volt, hanem új eljárás ^ tomegek csapongó kép-
f “ * b e t e t t nte i iJr ; S e,h“ ^ n r a n g ^ a k 8 tán,’
kai vagy retorikai ™galapozás^ j ! t° gy, ,ogikak matemati­
k u s 1 színezetű metaforára tám ls ^ múívéhez- Boyle
összehívott, hitelt érdemlő, megbízhat' ^ a tett he'yszínére
ákko, ,s bizonyíthatják egy « n * ^ ^
nem is-
38
 merik annak valódi természetét. Boyle ezáltal feltalálta azt az
empirikus stílust, amelyet még ma is használunk.
Nem a véleményét kérte ezeknek a független úriemberek­
nek, hanem azt, hogy figyeljenek meg egy a laboratórium zárt
és védett terében mesterségesen létrehozott jelenséget (Shapin,
1990). A dolog iróniája, hogy a konstruktivisták kulcskérdése
- a laboratórium ban kizárólag konstruálják a tényeket?
(Woolgar, 1988) - éppen az a kérdés, amelyet Boyle tett fel és
oldott meg. Igen, a tényeket valóban a laboratórium új felsze­
reléseiben és a légpumpa mint mesterséges közvetítő segítsé­
gével konstruálják. Az átlátszó tartályba helyezett Torricelli-
csóíten igenis lecsökken a higany szint, miközben a techniku­
sok lélegzet-visszafojtva működtetik a pumpát. L esfaits sont
faits, vagyis „A tények konstruáltak” - mondaná Bachelard.
De mesterségesek-e az ember által konstruált tények pusztán
ebből kifolyólag? Nem, ugyanis Boyle, akárcsak Hobbes, ki­
terjeszti Isten „konstruktivizmusát” az emberre. Isten azért is­
meri a dolgokat, mert ő teremtette őket (Funkenstein, 1986).
Mi ismerjük a tények természetét, hiszen azok teljes ellenőr­
zésünk körülményei között jönnek létre. Gyengeségünk erős­
séggé válik, feltéve, hogy tudásunkat a tények instrumentalizált
természetére korlátozzuk, és nem törődünk az okok értelme­
zésével. Még egyszer: Boyle egy hátrányt - csak olyan tényál­
lásokat hozunk létre, amelyek a laboratóriumokban keletkez­
nek, és pusztán lokális értékük van - határozott előnnyé vál­
toztat, hiszen ezek a tények sosem változnak meg, akármi
történjék is máshol az elméletben, a metafizikában, a vallás­
ban, a politikában vagy a logikában.

39
 8. HOBBES ÉS POLGÁRAI

A S ' r f u L Boyie‘fé,e bi2° ^ ,iás

nak- ő is azt v ’■ Hob.bes ls ve8et ;ikart M ni a polgárháboni-
h a 1 ^ ™ r« Z v » Papok is a „ép részéről agyarám
jd u politikai t F'bia Szabad órtelmezésével. Ő azonban cél-
ződés^lte f eSyeS'tése révén vé“e f o t ó n a k . A szer­
t ó k é n t isT é lT '" ’? T “ hala"dd ISK"- aki“ k
ta lm ih i” c s í Z k6“ ö" h« j “k- a tolhatatlan Isten tű­
k é p p , ^ a p v i s e l ő j e . ,A képviselő>és es nem a
p ,.eltek egysege teszi a személyt eggyé ” Hobbesnak rög
eszméjévé vált a Személy esvsése 11 ™ e S, g'
Színészé - akin„iz • , ,gysege ~ ahogyan o fogalmaz, a
1971) Ez aZ égve'"1' ’ P° garok’ vagyunk a Szerzői (Hobbes,
eendenria A S í “h ° ka a"nak’ h<W '«tezhe, nansz-
nek olyan t e m é s L f o r ! " * add'e tombolnak. ameddig létez-
a p o Ig L k Z Z í T l K am,!lyekk' 1kapesolatban
to a lenti v i l / g h a t a t l * ? “* ho22áj “ k f»'yamodni,
lom lojalitása - a királ h U ? 02lk ° ket- ^ középkori társada-
ges,haminden e m b e r k ^ f ^ ~ tÖbbé ^ ^ e ts é -
kijelölheti saját királvát H w ?U ^oyamoclhat Istenhez, vagy
den olyan k é tle m S ő S t ? megIakart SZabadubd
magasabb entitások felé iráng f r v me y a VÍlagi autoritásnál
“ ikusegységet,elz“ X s l V " a ka‘
ma összes bejáratát. gyszerSmmd az isteni transzcenden-
Hobbes számára a hatalnm t a - .
kimondásával, hogy CSak eev t n í V '™ egyenértéku annak
ha a polgárháborúknak végft ak^nk6* ^ & Cgy hatalom’
LevtatánnagyobbikrészétazÓés lít l? " '' Ezért Szentelte a
senek. Az államon belüli békét fen v Ujtf Stamentum értelmezé-
32 ?lyan ^materiális testekbe v e S l f V.eSZélyekegyike
’ anl°m0k Vagy lelkek, amelyekhez az'emberek a lT l^
40
hatalom ítéleteivel szemben folyamodnak. Antigoné veszélyes
lehet, ha a kegyelet felsőbbségét hirdeti Kreón „államrezonjá-
val” szemben; az egalitariánusok, a levellerek é s ji diggerek
még sokkal inkább azok, amikor az anyag aktív erőit és a Bib­
lia szabad értelmezését hívják segítségül ahhoz, hogy megta­
gadják az engedelmességet legitim uraikkal szemben. A tehe­
tetlen és mechanikus anyag épp annyira elengedhetetlen az
államon belüli békéhez, mint a Biblia tisztán szimbolikus ér­
telmezése. Mindkét esetben mindannyiunk kötelessége bármi
áron elkerülni, hogy a szemben álló klikkek olyan magasabb
entitásokat hívjanak segítségül —a Természetet vagy Istent —,
amelyeket a szuverén nem tud teljesen ellenőrizni. ^
Ez a redukcionizmus, minthogy Hobbes magára a köztársa­
ságra alkalmazza, nem vezet totalitárius államhoz: a szuverén
sosem más, mint egy a társadalmi szerződés által kijelölt cse­
lekvő. Nincs isteni törvény vagy olyan magasabb hatóerő,
amelyet a szuverén segítségül hívhatna, hogy kívánalmai sze­
rint cselekedhessen, és lerombolhassa a Leviatánt. Ebben az új
hatalmi rendszerben mindennek le van szállítva az ára: a szu­
veréné, Istené, az anyagé és a sokaságé. Hobbes még azt a
lehetőséget is kizárta, hogy saját államtudományát a transz­
cendencia megidézésére használják. Tudományos eredménye­
ihez korántsem vélemény, megfigyelés vagy kinyilatkoztatás
útján jutott el, hanem matematikai bizonyítással, az egyetlen
olyan érvelési módszerrel, amely képes kikényszeríteni bárki
egyetértését; és ezt a bizonyítást nem transzcendentális kalku­
lációk útján végezte el, mint Platón királya, hanem egy tisztán
számítástechnikai eszköz, egy mechanikus agy, egy korát meg­
előző számítógép segítségével. Még a híres társadalmi szerző­
dés is csak egy számítás végösszege, amelyhez minden a ter­
mészeti állapotból szabadulni igyekvő, rettegésben tartott pol­
gár egycsapásra és egyszerre jut el. íme Hobbes általánosított
41
 kons^ktw .zm asa a háború befejezésének céljával: nincs sem-
aZakhvT vZChen Cia’ AÍnCS menekülés sem ^lenhez, sem
m éf™ ? “ istenIjogbó! eredőhatalomhoz, sót
meg a matematikai ideákhoz sem.
b e iv e l3 Hí5bí CS é! B°yle kÖZÖttÍ vita ™nden előzmény.e a„
Politikai Testet H°^ beS redukálta és újraegyesítette a
, megjelenik a Royal Society, hogy megint fel­
osszon mindent: néhány gentleman kihirdeti a í L e f i e n v t

r 2án ,érte- a ' « x

ta l/v e S a" amnak " ,ncs “ ">»■ & amikor ezek a
t i a S ,«n ekr‘eSrei.“' nak' “ " em ma,ema,ikai bizonyí-
gadni Phan. m enlk- amelyet mmdenki kénytelen volna elfő-
alapján ameTvek“ á" a' megfigkalt k,sérle“
Ráadásul ez Íz ni ™ ]f.ma8>,^ fa liatatlanok és inkonkluztvak.
tani tevékenvséeét |e8y 'egpumPára kt'á n ja osszpontosí-
- a v ir r ^ r i r r ' ,es,ek=i
gondja azzal, hogy £ £ du, " r ™ VOl"a épP elég
mektől! Itt vagyunk ismét H kvJ 3 fantornoktó1 és a széllé-
ború kellős közepén' Nem f S aak<K,ü,rnülriál> a polgárhá-
diggerek u ra lm iak !! Isten* ye,ge‘ ,Öbbé a lcvelll!rek « a

őket ugyanis eltörölték a föld színéről - 1v y automásat ~

nünk ezt az új tudósklikkpt 1 ’ C ke az0nban visel-
denki autoritását kétségbe vónhT >f3 természet nevében min-
laboratóriumi eseményekre h ivS kozvÍ ^ értékben konstruált
a b é rle te k létrehozz^ a ®engedjUk*ho^
engedik, hogy a vákuum b e l z t a £ en ' “ meg'
nan meg a természetfilozófiába akkor a egpumpaba’ on'
osztjuk: az immateriális szellemek minHP v ^ ' Smét ketté~
dítanak, mintegy feljebbviteli bíróságot kínálva *Zfadásrabuz-
szamára. Tudás és hatalom isme, d i u i k

42
megfogalmazása szerint „duplán fogunk látni” . Ezeket a fi­
gyelmeztetéseket intézi a királyhoz, leleplezve a Royal Society
viselt dolgait.

9. A LABORATÓRIUM MINT KÖZVETÍTŐ

Hobbes plenizmusának politikai értelmezése nem elegendő

ahhoz, hogy Shapin és Schaffer könyvét szilárd alappá tegye
az összehasonlító antropológia számára. Bármilyen jó eszme­
történész el tudta volna végezni ugyanezt a feladatot. Három
döntő fontosságú fejezet erejéig azonban szerzőink maguk
mögött hagyják az eszmetörténet határait, a vélemények és
érvek világából a hálózatok és gyakorlatok világába jutva. Elő­
ször a science studies történetében minden Istenre, a királyra,
az anyagra, a csodákra és az erkölcsre vonatkozó eszmét áthe­
lyeznek (translate), átírnak, és arra kényszerítenek, hogy egy
eszköz működtetésének gyakorlatán keresztül hasson. Shapin
és Schaffer előtt más tudománytörténészek tanulmányozták a
tudományos gyakorlatot, és mások a tudomány vallási, politi­
kai és kulturális kontextusát. Ám Shapin és Schaffer előtt sen­
ki sem volt képes arra, hogy a kettőt egyszerre csinálja.
Éppen úgy, ahogyan Boyle-nak sikerült egy hevenyészett
légpumpa bütykölgetésétgentlemanekrészleges egyetértésévé
átalakítania azóta vitathatatlanná vált tények vonatkozásában,
Shapinnak és Schaffemek sikerült megmagyaráznia, hogyan
és miért kell a politikai testtel, Istennel és az ő csodáival, az
anyaggal és annak erejével kapcsolatos vitákat a légpumpa
segítségével lefordítani. Erre arejtélyre még sohasem vetettek
fényt azok, akik a tudomány kontextualista magyarázatára tö­
rekszenek. A kontextualisták abból az elvből indulnak ki, hogy
létezik társadalmi makrokontextus - Anglia, a dinasztikus vi-
43
 szály, a kapitalizmus, a forradalom, a kereskedők, az egyház -
j ^ S “ XtUS amilyen módon befolyásolja, alakít’
a és a eve&° rugalmasságára, a vákuumok-
M rls n v S ' T Ve^ - V° natk0ZÓ eszmék« ”> “ sál
bán mee hnov ° r° í JUk‘ S° hasem magyarázzák a; zon-
lélreit o “ " - a kapcsolat, amely
fulladását, y ' a Parlamentet és néhány madár meg-
I .S a e ^ mP ‘ f 2Ő> 2á" tartályában, amelyből el.áv£

mozdítani e l t o r z i S 3 madarkiserlet eltolni (translate), el-

hogy az aki ura a n ^ t0bbl Vltás kérdést- oly módon,
* £ * £ £ £ ? * * • 8 kÍrály"ak- ,Sttn“ k é s “
"in d e n t, a™n=k
vita egy s„ , közönséges ! I T n é t i ' ’y.le.k,k/ nyszerfti- kegy a
vei és forgattyúival karv- f Penek szivárgásaival, tömítései-
sonlóképpen a tudom^yfiiolöfusok52' 61161 folytat° djon- Ha'
is el szeretnék kerül™ « i-t~ . - ■ ° k es az eszmetörténészek
tó konyhát, ahol a fogaima^?^tŐ.rÍUn? Vlla8at, ezt a visszataszí-

198* H etein* 1992-

1^88;Pickering,
és schaffet
i g , ’0“: .! ! ,* 001»
Cunnin ^ »7911986
be (Knorr, 1981- Latour í / w ®ntéktelen dolgokkal borítják
-’ 1H/ 9 1 l9S6’; Traweek-
Traweek,
Shapin
fogjanak, a légpump, eav mefh f!emzéseik * tárgy körül fo-
tomítése küriif A lágyak elöálhtásTT ' e SÍ adott
lyezték uralkodó p o z S fc '1 T gyakorlatát visszahe-
jelenése nyomán £ t 2 ^ Ä “ m°den' kri,ika n>eg-
tok bősége miatt emp kus a S " ? e8ys“ ™ " “ ada-
tárgynak az a r c h e o ló g S S , “ ’’? ' ““’ mert annak az új
ban egy lab o ra tó riu m ^ L “f ’ ^ ‘ 'Z P a d ­
osak Hacking (Hacking, 1983 " a v f o h T ‘ S c h a fe - “kár-
mddon teszi azf a m i,,

44
nek: megmutatják a tudományok realisztikus alapjait. Ahelyett,
hogy a külső valóságról beszélne odakint, a tudományok vitat­
hatatlan valóságát a munkapadhoz köti hozzá ott lent a mű­
helyben.
A kísérletek nem mennek jól. A pumpa ereszt. Meg kell
foltozni. Azok, akik képtelenek megmagyarázni a tárgyak be-
özönlését az emberi közösségbe mindazokkal a műveletekkel
és gyakorlatokkal együtt, amelyeket a tárgyak megkívánnak,
nem antropológusok, mert elkerüli a figyelmüket az, ami Boy le
ideje óta a kultúra legalapvetőbb aspektusát alkotja: azoknak a
kollektivitásoknak a társadalmi kohéziója, amelyekben élünk,
a laboratóriumokban megkonstruált tárgyakból ered; az esz­
méket felváltották a gyakorlatok, az apodiktikus érvelést az
ellenőrzött doxa és a munkatársak csoportjainak egyetemes
egyetértése. Az a pompás rend, amelyet Hobbes megpróbált
visszaállítani, megsemmisült azon magánterek megsokszoro­
zódása miatt, amelyekben a tények transzcendentális eredetét
hirdették - tényekét, amelyeket bár az ember konstruál, nem
keze munkái senkinek sem, tényekét, amelyek semmivel nem
állnak ok-okozati viszonyban, és mégis megmagyarázhatóak.
Hogyan lehet a tényállások szánalmas alapzatán - kérdezi fel­
háborodottan Hobbes - békés úton elérni, hogy a társadalom
ne essen szét? Hobbesot különösképpen bosszantja a jelensé­
gek arányaiban beállt viszonylagos változás. Boyle szerint a
nagy kérdések az anyaggal kapcsolatosak, az isteni hatalom
kérdésére kísérleti megoldás adható, de ez a megoldás részle­
ges lesz és szerény. Erre Hobbes az első filozófia ontológiai és
politikai érvei alapján elutasítja a vákuum lehetőségét, és to­
vábbra is a láthatatlan éter létezését feltételezi, amelynek jelen
kell lennie, még akkor is, ha közben Boyle munkása már alig
bírja szusszal a pumpa működtetését. Más szóval „makro”-
érveire makroszkopikus választ követel, olyan bizonyítékot,
45
amely igazolja, hogy ontológiája nem szükségszerű, és hogy a
vákuum politikailag elfogadható. Milyen viszonválaszt ad erre
Boyle? O, épp ellenkezőleg, kísérletének további bonyolítása
mellett dönt, azért, hogy kimutassa egy detektoron - egy pusz­
ta csirketollon! - a Hobbes által posztulált éter hatását, abban
a reményben, hogy érvénytelenítheti bírálójának elméletét.
Nevetséges! Hobbes felvet egy alapvető politikafilozófiai prob­
lémát, és elméleteit Boyle otthonában egy üvegtartályba he­
lyezett madártoll segítségével igyekeznek megcáfolni! Termé­
szetesen a toll meg sem mozdul, amiből Boyle levonja a kö­
vetkeztetést, hogy Hobbes tévedett, és éterszél nem létezik.
Mindamellett Hobbes nem tévedhet, mert nem hajlandó elfo­
gadni, hogy az a jelenség, amelyről ő beszél, a köztársaságtól
mint egésztől eltérő léptékben is előállítható. Tagadja azt, ami
a modem hatalom lényegi jellemzőjévé fog válni: a léptékbeli
változást és a laboratóriumi munka által előfeltételezett áthe­
lyezéseket (Latour, 1983). Boyle-nak, az új csizmás kandúr­
nak ezek után már csak rá kell vetnie magát az emberevő óriás­
ra, aki az imént zsugorodott egérméretűre.

10. A NEM EMBEREK TANÚVALLOMÁSA

meS^ePŐ- Hobbes megítélésével szemben ő a

büntetőjog és a bibliamagyarázat régi eszköztárát teszi magáé­
vá, de azzal a céllal, hogy a laboratóriumban vizsgált dolgok tanú­
vallomására alkalmazza. Ahogy Shapin és Schaffer írja:

Sprat és Boyle „a mi angliai törvényszékeink gyakorlatára”

hivatkoztak, hogy fenntartsák következtetéseik morális bi­
zonyosságát, es alátámasszák azt az érvet, hogy a tanúk meg­
sokszorozása lehetővé teszi „az ilyen valószínűségek egy-
46
beesését”. Boyle a Clarendon-féle *^6|"^Treason>\ctren-

s M é i i í f é
közösség tagjai voltak: a papista , az a ’ megkér­
ünk arra lettek figyelmesek, hogy beszámoloika g
dőielezik a tanú társadalmi helyzete fenntartotta hitelet es
a sok tanú egybecsengő hangja
szélsőségeseket. Hobbes ennek a gyakorlatnak az alap]
kérdőjelezte meg: még egyszer bizonyságot tett
formáról, amelyben a tanúskodás
vállalkozásnak minősült. (Shapin es Schaf , >

Első pillantásra Boyle ef * özt*ra^

szerzetesek, jogászok es ímo J keresztül Ami
ezeket az erőforrásokat több mint egy e v e ^ ^ n keresztül A.
mégis új benne, az felhasználásának célja. Korábban a tanú
S i g csÍ emberek vagy istenek lehettek - nem emberek
sohasem.
sohasem, Aa szövegeket
s z ö v e g e t emberek
------ - -írtak v a--g y á é n . í hVx á20k
KírAcíStrnlc
sohasem írták vagy sugalmaztak nem
számtalan emberi és isteni pert láttak lezajlani **
soha, amelyek nem emberek viselkedésem kerdezmk ra egy
törvényszékké átalakított laboratonumban Es meg.s y
számára a laboratóriumi kísérletek több tekintélyt hordoztak,
mint a tiszteletre méltó tanúk megerősítetlen vallomásai.

Ismertetett kísérletünkben [a búvárharanggal kapcsolatban]

a víz nyomása nyilvánvaló hatással bír azokra a lelketlen
testekre amelyek képtelenek a részrehajlásra, vagy arra, gy
pusztán egyoldalú információkat szolgáltassanak es a a-
t0ttak nagyobb súllyal esnek latba az előítéletektől mentes

47
 ,Udaí n bŰVárok kél“ “ V * ™ nem

£ embereknél
lan ing“ v . z r saKr ’aér
es ~ ^ro g yelfo8u!,
ez más véir -
tanulat-
hatással lehetnek a z T l ^ l u t “ érZékeÍkre ÍS
mény, amely alkalmat teremt a t é v e d é s r e . ^

tól’fdismert'új c s e k k ’ I“ úi.le!letünk “ új Alkotmány ál-

ságra képtelen te h e ted k° zbeléPésének: akarásra és elfogult­
tő tanúk előtt k’éDesek ^ teStCk’ amel>'ek azonban szavahihe-

jelentéssel felruházva i™ emberek lelek hiányában, de

halandóknál akiknek k & megbízhatóbbak a hétköznapi
ínyeik a j e t ó S í “'‘« “ .‘nlajdonftaak, de akikből W-
pessdge Az e8 l0n,<5<ion l« tín ő je lz é Sé„ekké-
^ 4 b b ^ T h a yr nnl ^ W e K lé„ az em-
m iotikai k é p e s s é g e i k k e l ™ ^ ^ '1™ hlvallcMnak- ÚJ s“ -
szövegfajta a k í s é f i e t \ hazva az utóbbiak egy új
amely átmenet a b i b l i ^ ^ ? Vál"ak’
es a klasszikus s z ö v e g e k r e " korabban csak az írásra
feliratokat létrehozó új esz k ö zö k ?0“ ' 0^ ' Stí‘USaés32 ú->
vitái a nem emberek j e l e n t ? ? ^ Ett61 ío^ a tanúk
levő légpumpa körül forognak6 Á r é t ' t ^ 8^ 01 & Zárt térben
rád, de pergamenjeire rákerül a tudó gl? ermeneutika megma-
sza aláírása is (Latour és De y° S berendezések ku-
1990; Law és Fyfe j g 88) . blet’ 1985; Linch és Woolgar,
" i i á S t e l r 0” " W # “
annyira elszom orította- teliesT v T 62 SZ’ ami Hobbesot
az esetben lehetséges, ha l e h e t e S ? CSak abban
a kormányzat politikai és vallási á g a z a t i t ? kaPCSolat
Shapm es Schaffer a tárgyakkal a lah - •
gyaiocal, a laboratóriumokkal, a ké-
48
pességekkel és a léptékbeli változásokkal kapcsolatos fejtege­
téseiket a végső következményekig viszik el. Ha a tudomány
nem eszmékre, hanem gyakorlatra épül, ha a légpumpa átlát­
szó tartályához képest nem kívül, hanem belül van, és ha a
kísérletezők közösségének magánterében megy végbe, akkor
hogyan jut el „mindenhova”? Hogyan válik olyan egyetemes­
sé, mint „Boyle törvényei” vagy „Newton törvényei” ? A vá­
lasz az, hogy sohasem válik egyetemessé, legalábbis nem úgy,
ahogyan az episztemológusok azt képzelik! A hálózata kiter­
jed és megszilárdul. Ezt a kiterjedést ragyogóan bemutatják
egy olyan fejezetben, amely Hány Collins (Collins, 1985) vagy
TrevorPinch (Pinch, 1986) művéhez hasonlóan, az új science
studies eredményességének megkapó példáját nyújtja. Egész
Európán át követve a légpumpa minden egyes prototípusának
előállítását, és ennek a drága, nem igazán megbízható, ormót­
lan készüléknek a fokozatos átalakulását olcsó fekete doboz­
zá, amely idővel minden laboratórium alapfelszerelésévé vált,
a szerzők egy fizikai törvény univerzális alkalmazását illesztik
vissza a standardizált gyakorlatok hálózatába. Kétségtelen,
hogy Boyle-nak a levegő rugalmasságáról adott értelmezése
elterjedt - de az elterjedés sebessége pontos megfelelője an­
nak az ütemnek, amelyben a kísérletezők közössége és beren­
dezésük fejlődött. Egyik tudomány sem léphet ki gyakorlatá­
nak hálózatából. A levegő súlya valóban univerzálé, de háló­
zaton belüli univerzálé. A hálózat kiterjedésének köszönhetően
a készségek és a berendezések eléggé rutinszerűvé váltak ah­
hoz, hogy a vákuum termelése olyan láthatatlan legyen, mint a
levegő, amit belélegzünk; de egyetemes-e a régi értelemben?
Soha.

49
 11. A KETTŐS TERMÉK:
a l a b o r a t ó r iu m é s a l e v ia t á n

Milyen mértékben szimmetrikus a viszony Hobbes és Bovle

lá l^ sa^ e zek ^ z^ t7 Shapin^és Schaffer nem fejezi kfmag&vi-
és tanít ' n a P°nton- ELŐ pillantásra úgy tűnik, hogy Hobbes

verénról” <7 3 hatalomról (.képviseletről”, „szu-

beszéliünk d ’’ ”tulaj donról”. ..állampolgárokról”)

szóló eszm ecseí e 1 i ”bJzonyitekró1^> „munkatársakról”)

világosnak tűhh t §yilk h3talmas repertoárját. Ily módon az is

replő között- Hnhh V - megosztásáról a két fősze-

mány. Annak ellené í JUt &P°1ÍtÍka és Boyle-nak a tudo-
keztetést vonja le n<T’ ° 8y, S.hapin és Schaffer ezt a követ
■ összehasőnniítn
zással Ja le’ nem trv
« aa íhe'y.“ t- Mj
lyZet- Miután
Után egy zseniális hú-
egy zseniális bú­
gyakorlatát és politikai 3 ke,1 jelentős
Je| entó’s figura
figura kísérletezői
kísérletezői
detén, visszavonulót f ^ v o Í Í r ^ “ 1162'
Hnhhpc^t _..... . Jjnak> vonakodnak
Hobbesot és politikáiét »hn* naR ugyanúgy kezelni
val teszik. Fmcsa m ó d o í ^ ^ ezt Boyle-lal és tudományá-
politikni rpna.t. e , . renduletlenebbül ragaszkodnak a
politikai repertoárhoz, mint a u d Z - f ragaszkodnak
Es mérne- cko • 7 a tudományoshoz.
á modem á-ritikaPh 77 0f 7 lI!,ff°r I lefelé mozdítja el

ratórium oknn ác . ° rmakon,

ratóriumokon és hálózatokon a l » gtyak° rlat0k° n' labo'
valo dolgok oldalára, hiszen a tén?v k v 1Zt° san nem a magán­
nem helyezhető a szubjektum t , k°nstruáltak. Csakhogy
vezzük is ezt az oldalt: t á r s a ^ ^ ^ í f hogyan ne'
episztemé vagy kultúra. A megfulladn i ! k’ nyelvJáték,
gerek, a lesüllyedő higanv nem a • madar’ a márványhen-
™ ^ ny nem a mi teremtményeink, nem il-
50
\ •
A
lékony levegőből, nem társadalmi viszonyokból, nem emberi
kategóriákból vannak. Ezek szerint a tudomány gyakorlatát
éppen annak a vonalnak a közepére kell helyeznünk, amely
összeköti az objektum-pólust a szubjektum-pólussal? A tudo­
mány gyakorlata hibrid, vagy a két pólus keveréke? Vagy új
álláspontot kell kidolgozni mind a politikai kontextus, mind a
tudományos tartalom e különös megszületésével kapcsolatban?
A szerzők nem adnak határozott választ ezekre a kérdésekre,
mintha nem sikerülne —mintha nem sikerült volna —igazolni­
uk saját felfedezésüket. Éppen úgy, ahogyan Hobbes és Boyle
mindenben egyetértenek, kivéve azt, hogy miként kell kísérle­
tezni; a szerzők, akik mindenben egyetértenek, ellenkező né­
zeteket vallanak a tekintetben, hogy mit kezdjenek a társadal­
mi kontextussal, vagyis Hobbes szimmetrikus találmányával,
a képviselhető emberrel. A könyv utolsó fejezetei a szerzők
saját művének hobbesiánus magyarázata és a boyle-iánus fel­
fogás között ingadoznak. Ez a feszültség csak még érdekeseb­
bé teszi könyvüket, és újfajta ideális adottságokkal bíró, csak
mindössze néhány vonásban eltérő állatorvosi lovakkal látja el
az antropológiát. Shapin és Schaffer Hobbes makrotársadalmi
magyarázatait Boyle tudományához viszonyítva meggyőzőbb­
nek tartják, mint Boyle Hobbes ellen felhozott érveit! A tudo­
mány szociológiai megközelítésén nevelkedve, úgy tűnik, el­
fogadják az edinburgh-i iskola emelte korlátokat: ha minden
episztemológiai kérdés a társadalmi rend kérdése, ez azért van,
mert végeredményben a társadalmi kontextus egyik részhal­
mazaként tartalmazza annak definícióját, hogy mi számít jó
tudománynak. Egy ilyen aszimmetria miatt kevésbé képesek a
makrotársadalmi kontextus mint az „ott kint levő természet
dekonstruálására. Úgy tűnik, azt gondolják, a társadalom „ott
fent” valóban létezik, és ez magyarázza Hobbes programjának
kudarcát. Vagy még pontosabban: nem sikerül lezárniuk a kér­
ől
 dést semmissé téve végkövetkeztetésükben azt, amit a hetedik
fejezetben kimutattak, majd megint csak semmissé téve érvü­
ket a könyv legeslegutolsó mondatában:

em tudományos tudásunk, sem társadalmunk felépítése

sem a társadalmunk és tudásunk kapcsolatára vonatkozó ha­
gyományos álláspontok nem lesznek többé magától értető­
dően Miután felismertük tudásunk formáinak konvencio­
nális es mesterséges státusát, olyan helyzetbe kerültünk, hogy
megérhettük: mi vagyunk felelősek, és nem a valóság, azért,
cselekv 'U" r ' A tUdf ’ Ugyanűgy’ ah°gyan az állam, emberi
igMa voil <shapin &

« S S S S S T ^ " leh««™ "> a> gaza, amikor

és hatalom * “ monlsta k a i m a t , amelyben tudás
I S S S “ T T * * * * hogyan lehet egy i.yen
ná n S S , y 'e magyarázatára felhasz-
l é n y e S s a S v y y !“ nnl abSzotól dicll" tómia áll fenn a

p” Hp ínnoo mcicKveseK tér­

kai k i r m o m E b HZ; r “ rl,BOyleP° li,ikai“ 'mán,asok-
hogy megértsük azt bb' s_p° 1,llkai szociológiájánál. Ahhoz,
két aTudó 850 a,;“dál» . amely elválaszt bennüm
H S s á ,; S S á S 68“ jától- dek«straál„u„k kell a

mint a természet. sokkalta robusztusabb,

S ü á r n “1 szu,erfn s z e S S K r
teremti azt a nyelvet is, amelynek értelmében a hatalom egyenlő
52
a tudással, azt az egyenlőséget, amelynél az egész modem
Realpolitik gyökere található. Továbbá felkínál egy olyan, az
emberi érdekek elemzésére alkalmas fogalomkészletet, amely
- Machiavelli fogalmaival együtt —a szociológia alapszótára
lett. Más szóval, noha Shapin és Schaffer nagy óvatossággal
kezeli a „tudományos tény” kifejezést, nem segédeszközként,
hanem inkább történeti és politikai találmányként, nem ilyen
körültekintőek ott, ahol magáról a politikai nyelvről van szó.
Teljes ártatlansággal használják a „hatalom”, „érdek és „poli­
tika” szavakat (7. fejezet). De mégis, ki „találta fel ezeket a
szavakat modem jelentésükben? Hobbes! Szerzőink tehát „dup­
lán látják” saját magukat, és kritizálják a tudományt, de elfo­
gadják a politikát mint a magyarázat egyetlen érvényes forrá­
sát. Ki az mármost, aki a tudás hatalom általi magyarázatának
ezt az aszimmetrikus útját ajánlja nekünk? Megint Hobbes,
egy olyan monista makrostruktúra megszerkesztésével, amely­
ben a tudásnak csak a társadalmi rend támaszaként van szerepe.
A szerzők mesteri dekonstrukcióját nyújtják a légpumpa evo­
lúciójának, elterjedésének és népszerűvé válásának. Miért nem
dekonstruálják a „hatalom” vagy a „kényszer” evolúcióját, el­
terjedését és népszerűvé válását is? A „kényszer” kevésbé prob­
lematikus, mint a levegő rugalmassága? Ha a természet és az
episztemológia nem történelem feletti entitásokból állna, ak­
kor nem állna abból a történelem és szociológia sem —hacsak
nem tesszük magunkévá néhány szerző aszimmetrikus állás­
pontját, és nem fogadjuk el, hogy egyidejűleg vagyunk konst­
ruktivisták, amikor a természetről van szó, és realisták, amikor
a társadalomról (Collins és Yearley, 1992)1 Nem túl valószínű
azonban, hogy a levegő rugalmasságának még politikaibb alap­
ja van, mint az angol társadalomnak magának...

53
 12. A TUDOMÁNYOS ÉS A POLITIKAI
REPREZENTÁCIÓ

Ha Shapinnal és Schafferrel ellentétben könyvüket saját logi­

kája szerint gondoljuk végig, megértjük Hobbes és Boy le egy­
idejű teljesítményének szimmetriáját, és helyére tehetjük atu-
domány általuk leírt gyakorlatát. Boyle nem egyszerűen meg­
teremt egy tudományos diskurzust, miközben Hobbes ugyanezt
teszi a politika terén, Boyle olyan politikai diskurzust hoz lét­
re, amelyből a politika ki van rekesztve, miközben Hobbes
olyan tudományos politikát képzel el, amelyből a kísérleti tu­
dományt kell kirekeszteni. Más szóval, a mi modem világun­
kat találják fel, egy olyan világot, amelyben a dolgoknak a
laboratórium mint közvetítő általi reprezentációja végleg el van
választva a polgároknak a társadalmi szerződés mint közvetítő
általi reprezentációjától. Tehát korántsem magyarázható figyel­
metlenséggel, hogy a politikafilozófusok nem törődtek Hobbes
tudományával, miközben a tudománytörténészek nem vettek
tudomás Boyle tudománypolitikai álláspontjáról. Akkortól
kezdve mindannyiuknak „duplán kellett látniuk”, és nem hoz­
hattak létre közvetlen kapcsolatokat a nem emberek és az em­
berek reprezentációja, a tények és politikai test mesterséges
volta között. A „reprezentáció” szó ugyanaz, de a Hobbes és
Boyle közötti vita elgondoIhatatlanná tesz minden hasonlósá­
got a szó két jelentése között. Ma, hogy többé már nem va­
gyunk teljesen modemek, a két jelentés megint kezd közeledni
egymáshoz.
Az episztemológia és a társadalmi rend közötti kapcsolat
most egészen új értelmet nyer. A kormányzat két ága, amelyet
Boyle és Hobbes dolgozott ki, mindkettő a maga szempontjá­
ból, csak abban az esetben rendelkezik tekintéllyel, ha világo­
san el van választva egymástól: Hobbes állama tehetetlen a
54
tudomány és a lechnika
állampolgárok reprezentációjáról beszel, E yl ^
tehetetlen a vallási, a politikai es a tndomanyos szfe S
elhatárolása nélkül, ezért tesz olyan nagy erofesziteseKei
Hobbes monizmusának kontrakarírozására. Olyanok, mm
a ® e k é s b e n munkálkodnak egy n s u g k -
azon politikaelméleti újítás előmozdttasan: a M
retxezentációja a tudományra tartozik, de a tudomány
folyamodhat a politikához; az állampolgárok reprezentaci J
a politikára tartozik, de apolitika semmiféle kápcsolattan nem
állhat a tudomány és a technika által termelt «
nem emberekkel. Hobbes és Boyle azért
meghatározzák azt a két erőforrást, amelyet gondolkodatne
kül használunk továbbra, s, és kettős csatájuk hevessege mnd
kívül sokatmondó találmányuk újdonsága
Hobbes egy meztelen és számító állampolgár
aki a Leviatánnak, egy halandó istennek, egy em_
remtménynek az alkotórésze. Mitől függ a e '
béri atomok kalkulálásától, ami ahhoz a * % * ^ V * £ .
amely mindenki erejének egyetlen em berkezed torteno v.ssza
vonhatatlan összpontosításáról dönt. Miben al ez a z ^
len ember minden meztelen állampolgár a tál
gosításában arra, hogy a nevükben f
lekszik akkor, amikor az az egy cselekszik. M | y ’ ’
akik végérvényesen átruháztuk rá a hatalmunkat. A koztarsa
S g oyfn állampolgárokbó! álló paradox. £
akik pusztán amiar. egyesültek mert
maguk közül arra, hogy képviselje mindannyiukat. A szuve
rén a saiát nevében beszél, vagy azok neveben, akik meghat
mázták^ Ez megválaszolhatatlan kérdés, amellyel a modem
Doluntafilozófiavég nélkül küszködik. Valóban a szuverén az,
aki beszél, de az állampolgárok azok, akik beszelnek aha a.
55
 Í S t í S X 'S r yénif 8ükké’ a
* k , & e z é T f c i S S “ 'T . ' í ,ja 3ke':
állampolgárok számira« v VOn^atJa*c- A Leviatánt pusztán
ják. R ö v Z ’e ^ Z ’ megállaP°dások vagy viták alkot­
ó b ó l . Helyesebben szóivá Hőbbe ” * táaadabni
szönhetően kezdjük megérteni k ^ kovető,nek kö‘
vtszonyokon, hatalmakon v ' ’ H gy mU ertenek társadalmi
Boyle azonbán á! ’ kenyszereken- társadalmakon.
F eltalálja^bboratórhiánof ameláfb^ ^ ^ “**
lenségeket teremtenek a n .i« t ^ mesterse8es géPek je-
sek, költségesek és ú i r a t / f a .semjnibo'1- Noha mestersége-
és felkészült tanúk s z á m a ^ 6 nehéz’ és bár a megbízható
^ e m á ljik » . Z é S r Í ? ° , ”y’ « “ t o rep-
mokban, a tudományos írásokh yat’ A tényeket a laboratóriu-
a tanúk születőben levő kozó« ™ tórme!lk és reprezentálják;
dik értük. A tudósok a ténv i, 1Smen fel ökel és kezeske-
beS2é[ * > ; amikor ek kép,ÍSeM5' “
maguk a tények, de meghatalmaz kJ e" kétséSen felül
tehát, a természet vagy L emh ? SZOvivöik is- Ki beszél
egy másik m e g v á l a s S ^ £ S Í ,yek SZÓIalnak me* ? Ez
domanyfílozófia három évszázad óí^ k a? ellyel a modem tu­
a tényék némák; a t e r m é s z P t f ^ ta,birkózik- Önmagukban
Es mégis, a tudósok azt állítják T ° ktalan mecbanizmusok.
inkább maguk a tények beszél n i?gp személy szerint nem,
bát képesek a beszédre, az írás™' " éma entitások te-
-esi, mesterséges terében vagy a ° ésre 2 laboratórium
tabb tartályában. Gentlemanek kis c gPUmpa mé8 kifínomul-
tenneszeti erűk ta n ú v a llo m S P° rljai meghallgatják a
nem
nem elárulják, hanem lefordít ák a^ USltJí Cegymás e,őtt- hogy
sét
■Boyle-nak és követőinek k L ö S ? CSCndes viselkedé-
szonhetoen kezdjük felfogni,

56
 hogy mi is egy természeti erő, egy néma tárgy, amelyet azon­
ban jelentéssel ruháztak fel, vagy jelentést bíztak rá.
Közös vitájukban Hobbes és Boyle utódai azokat az erőfor­
rásokat kínálják számunkra, amelyeket még ma is használunk:
egyfelől a társadalmi kényszert és hatalmat, másfelől a termé­
szeti erőt és mechanizmust. Egyfelől a jog alanyát, másfelől a
tudomány tárgyát. A politikai szóvivők hivatottak képviselni a
civakodó és kalkulatív állampolgárok sokaságát, a tudományos
szóvivők pedig a tárgyak néma és anyagi sokaságát. Az előb­
biek a megbízóikat —akik nem beszélhetnek mind egyszerre —,
az utóbbiak az alkotóelemeiket - akik születésüktől fogva né­
mák —helyezik át (translate). Az előbbiek hűtlenné válhatnak,
az utóbbiak nemkülönben. A 17. században a szimmetria még
látható: a két tábor még vitázik egymással szóvivőik útján,
egyik a másikat azzal vádolva, hogy az megsokszorozza a konf­
liktus forrásait. Csupán egy kevés erőfeszítésre van ezután szük­
ség ahhoz, hogy közös eredetük láthatatlanná váljon, hogy ne
legyenek többé szóvivők, csak az emberi lények oldalán, hogy
a tudósok közvetítő szerepe láthatatlanná váljon. Hamarosan a
„reprezentáció szó két különböző jelentést vesz fel aszerint,
hogy megválasztott cselekvőkről vagy dolgokról van-e szó.
Az episztemológia és a politikatudomány ezután már ellenté­
tes utakon jár.

13. A MODERNEK ALKOTMÁNYOS GARANCIÁI

Ha a modem Alkotmány feltalálja a dolgok reprezentálásával

megbízott tudományos hatalom és a szubjektumok képvisele­
tével megbízott politikai hatalom különválasztását, ne vonjuk
le ebből azt a következtetést, hogy a szubjektumok ettől fogva
messze eltávolodnak a dolgoktól. Épp ellenkezőleg, Hobbes
57
 P la tá n já b a n átrajzolja a fizikát a ' •*
a Jogot, a bibliamagyarázatn Í r ° g ’ 3 Pszich°lógiát,
Pedig egyszerre alakija át levelefPohtikatudom ányt. Boyle
és politikát, a teológiát és 1 é n v e k í" 3 tudomány°s retorikát
ten leírják: hogyan kell ic,P í k henneneutikáját. Mindket-
Ha k i r á ly á n a k S n y e k e h " T “* “ 8*h° gyan kel>Ang-
vagy angyaloknak cselekedn fü T ’ k8^ " ke" 3 Szellemeknek
hogyan kell a természetet ktfagL ™ a2,anyag tulajdonsá8ai’
es a politikai vita határa h 8? *,? ’ mi ,egyen a tudományos

kától. A gyakorlatban a tó * ? ^ mÍ Várható a mate™ d-

kednek el; különbséget t e s z n e k ^ J r '0,8 ' 31 mátrixban helyez-
segei között, de hozzá sem k h d° gok es az emberek képes­
szer és a tiszta természeti m e V ^ 3 tÍSZta társadalmi kény­
é t található a modem na ,chaniZmus kii|önválasztásához.
tekintjük, esek a Í H Ha 2
gunk; ha a purifikáció g y a l o g , keverékeivel van dol-
elválasztásával s z e m b e ! ü S E k é r * éS kultÚra te,jes
lom megérteni. Miközben Hnhh ^ fC adat vlszonyát próbá-
a Politikába, a v a llá sb a . ^ “ 5 Boyle is beleavaíkozik
m ánybaésajogba,egys;e rs m tH k ’ 32 erkö|csbe- a tudó­
i d i g a pontig, hogy az egyik a i ? ® * 18 ° Sztják a feladatokat
emberek politikájára koriátoz f ok tud°mányára, a másik
: kettej ükm 4 a l X t ö tV c Ví enySégét- Mi a helső
,nJ1o° Z; hogy a burjánzása lehetővé vár Va" Purifikációra
lezi^A 3 PuSzta emberi politika lét A puszta tennészeti
sé„ alí ket mozgás abszolút megkülöhhbndekSZázaÍtfeltéte-
S ’ í ° 8y rnindket t ő h a S v ° E^boztetésére van szűk­
é t h° gy ez a h e r e n d e T S s T adj° n? Mi a magya-
a t,tka a modem világnak? Ahh™ k yen hatékony? Mi hát
« a k M sekrei „gy válás* ^ ^
f elen eredményekei, és meg ke íf apm és Schaffer ál-
8 1 határoznunk az egész Al-
58
 kotmányt, amelynek Hobbes és Boyle csak egyik első fogal­
mazványát készítette el. Minthogy semmi sincs meg bennem
mindehhez kollégáim történelmi szakértelméből, arra a szük­
ségképpen spekulatív módszerre kell támaszkodnom, hogy
feltételezem, tudatos cselekvők tényleg felvázoltak egy ilyen
Alkotmányt, megpróbálva létrehozni a semmiből egy funkcio­
nális, a hatalmi ágak súlyát és viszonyát ellenőrző rendszert.
Mint bármilyen alkotmányt, ezt is aszerint kell megítélni,
hogy milyen garanciákat kínál. Az a természeti hatalom, ame­
lyet Boyle és jó pár tudománybeli leszármazottja Hobbesszal
szemben meghatározott, s amely lehetővé teszi, hogy a néma
tárgyak lojális és fegyelmezett szóvivők közvetítésével meg­
szólaljanak, jelentős garanciát kínál: nem az ember csinálja a
természetet; a természet mindig létezett és mindig ott volt, mi
csak felfedezzük titkait. A z a politikai hatalom, amelyet Hobbes
és jó néhány politikabeli leszármazottja Boyle-lal szemben
meghatározott, egyetlen hangon szólaltatja meg az állampol­
gárokat, a szuverén transzlációja és árulása révén, aki csak azt
mondja, amit ők mondanak. Ez a hatalom ugyanannyira jelen­
tékeny garanciát kínál: az emberi és csakis az emberi lények
azok, akik társadalmat hoznak létre, és akik szabadon megha­
tározzák saját sorsukat.
Ha a modem politikafilozofia modorában ezt a két garanci­
át ktilön-külön tekintjük, érthetetlenek maradnak. Ha a termé­
szet nem az emberek alkotása, vagy nem az emberekért van,
akkor idegen, örökké távoli és ellenséges marad. Épp a transz­
cendenciája zúz össze minket, vagy teszi a természetet elérhe­
tetlenné. Ezzel szimmetrikusan, ha a társadalom csak az em­
berek alkotása és az emberekért van, akkor a Leviatán, ez a
mesterséges lény, amelynek mi vagyunk egyszerre a formája
és az anyaga, nem állhat lábra. Épp immanenciája miatt végez
azonnal vele a mindenki mindenki elleni háborúja. Ezt a két
59
 alkotmányos garanciát azonban
nem szabad különválasztani,
dika^tár * a í ' 8lztosltana a természet nem emberi, és a máso­
d é t E gym áU rS l'l V° ltát' E8yUtt meg
^ l y £ Z 7 e T Z , f 1 e'Sf & “ máS° dik 8ara“ ia
A két garancia „ em “" “ ík ent -szolgai egymás számára
Ha mnet maS’m,nt egyetIen új kormányzat két ága.
észrevessziik8hogveI k“!°n' kiiIön tekintjük őket, akkor
és utódai nem e ^ garanc,ak v,sszájukra fordultak. Boyle
vényei k jc s ú s z n f lf T “6" ** mondjak’ hogy a természet tör-
at t S “ kCZUnkb ők meg is konstruálják ezeket
nyék a v á k u l Iab° ratonumban. Annak ellenére, hogy a té-
rukciók (ez a k ö z v « ^ ^ ^ 0611 ]é}Te\ ÖU mesterséges konst-
ri konstruálásnak ellen m ^ anszIac,° fázisa), minden embe-
és I e s z á Í o ^ ' m ? 3 ? Z 3 pUrÍfíkácÍÓ fázisa)‘ többes
rek puszta kényszertől 321JeIentik ki, hogy az embe-
hanem azt is, hoev a Te VC cs'na,ják saját társadalmukat,
erőteljes, hogy m o z g ó c ít^ t " SZ,Iard és eIIenálló, masszív és
művészeteket, és hogv a^sz er! skedeImet’ a találmányokat, a
jogart tart a k d é b e n ! ed^ « -cél kardot és arany
végtelenül túlszámvalia az eV,af!^n’in0fia embera'kotta szerkezet,
Pórusaiban, véredénveiben m ,.reket’aklk megteremtették, mert
got és t á r g y a ^ S ; ST etf ,ben 321 3 számtalan jószá-
biztosítják. És mégis adJol’J w eyek 32 áIl3gát és a tartósságát
iárdsága ellenére fahogya/ez m°.zg0sitásának köszönhetőszi­
rti1)’ egyedül mi - szegény me k° Zvetltes gyakorlatából ldde-
gárok - biztosítjuk fennmaraH ' f '611’ fegyverteIen állampol-
(ahogyan ezt a purifikáció g y a k o r S Í P “SZt3 ereje áItaI
Ez a két garancia azonh* * * v,Iagossa teszi).
mondásban, hanem mindegyik önmCSak egymássaI áI1 el len t-
tőegyszerre épít a franszre^e'nc^ára é f ^ ^ hÍSzen mindket-
es számtalan követője egyre csak í o f T 3116^ ^ - 8 ^ 16
8K CS3k konstruálják a mesterséges
60
természetet, miközben azt állítják, hogy felfedezik; Hobbes és
a frissen meghatározott állampolgárok egyre csak konstruál­
ják a Leviatánt, számítás és társadalmi kényszer útján, miköz­
ben újabb és újabb tárgyakat toboroznak, hogy tartóssá tegyék.
Hazudnak? Becsapják magukat? Minket csapnak be? Nem,
mert hozzátesznek ehhez egy harmadik alkotmányos garanci­
át is: teljes mértékben el kell választani egyfelől a természeti
világot (amelyet mindemellett az ember konstruált meg) és a
társadalmi világot (amelyet nem kevésbé a dolgok tartanak
fenn), másfelől a hibridek munkáját a purifikáció gyakorlatá­
tól. Az első két garancia csak annyiban áll ellentmondásban
egymással, amennyiben a harmadik nem tartja őket mindörökre
távol egymástól, amennyiben nem fordítja át túlságosan is nyil­
vánvaló szimmetriájukat két ellentmondó aszimmetriába, amit
a gyakorlat felold, de kifejezni nem tud.
Első paradoxon
A társadalmat szabadon alakít- A természet nem a mi alkotá-
juk; cselekedeteinkre nézve im- sunk; transzcendens és végtele-
manens. niil hatalmasabb nálunk.
Második paradoxon
A társadalom nem a mi alkotá- A természetet mi hozzuk létre
sunk; transzcendens és végtele- mesterséges úton a laboratórium-
niil hatalmasabb nálunk. bán; immanens.
Harmadik paradoxon
Az első garancia: noha mi konst- A második garancia: noha mi
ruáljuk a természetet, a természet konstruáljuk a társadalmat, a tár­
olyan, mintha nem mi hoznánk sadalom olyan, mintha nem mi
létre. hoznánk létre.
A harmadik garancia: a természetnek és a társadalomnak teljesség­
gel szétválasztottnak kell maradnia: a purifikáció gyakorlata nem
keveredhet a transzláció gyakorlatával.
2. ÁBRA
 ba"b keltene I m í í i!0? “' t8M> 'n‘é2mén-v- sokkaI több sza-
™ - a, Hobbes és Boy.e
azonban m ár könnyen Atf°g ó szerkezetét,
együttvéve le h e te d teszi a ^ m o l r n T ^ 3 hár° m garancia
változást. Képesek lesznek t ™Ck SZamara a leptékbeli
bán arra késztetni ho k 3 termeszetet bármelyik pillanat-
miközben továbbra is ra riT 'í ° ZZ° n tárSadalmaik építésébe,
nak neki; képessé válnak transzcendenciát tulajdonít­
suk egyedüli a S í ? í h° 8y * legyenek P a tik a i
természet mozgósításam k(' Zben társadalmaikat továbbra is a
szét transzcendenriá- " taitJak össze' E^ felői a leimé-
mes ^
dályozza meg a Leviatá t , ^ adaIom »nmanenciája nem aka-
jon. Észre kell vennünk h h° 8y l,ranszcendens marad­
nék a megtételét lehetővé ^ ^ e^ ans striJktúra minden-
tozna. Nem véletlen hopv eSZ',anélkü1’ h°gy bármiben korlá-
lehetővé tennie - ahogy “ AJkolmánynak kellett v°lna
felszabadítását”.. ^ orabban mondták - a „termelőerők

^ A NEGYE^ K GARANCIA: AZ ÁTHÚZOTT ISTEN

garanda közöui “ ™-
TOlna párosunkat abban, T "^akadályozta
nyékét. Egy negyedik garancián u . „ 3 kozza főzött remé-
vonatkozókérdést, örökreeltávola k!. ett lezárr“ia az Istenre
természeti struktúrából úgy, hogy kellÖS: társadalmi és

megszabadították a teimészetet

62
 az utóbbiaknak pedig úgy, hogy megszabadították a társadal­
mat mindenfajta isteni eredettől. A tudományos hatalomnak
„nem volt többé szüksége erre a hipotézisre”, az államférfiak
pedig megalkothatták a Leviatán „halandó Istenét” anélkül,
hogy további gondot okozott volna nekik a halhatatlan Isten,
akinek írását a szuverén már csak allegorikusán értelmezte.
Senki sem igazán modem, aki nem ért egyet azzal, hogy Istent
távol kell tartani úgy a természet, mint a köztársaság törvényei­
be való beavatkozástól. Isten a metafizika áthúzott Istenévé
válik, aki épp annyira különbözik a keresztények premodem
Istenétől, mint a laboratóriumban konstruált természet az óko­
ri phiiszisztől, vagy a szociológusok társadalma a régi antro­
pológiai kollektivitástól és nem embereinek sokaságától.
A túlságosan tökéletes eltávolítás azonban megfosztotta
volna a modemeket egy kritikai erőforrástól, amelyre szüksé­
gük volt, hogy teljessé tegyék a mechanizmust. A „természet
és társadalom-iker” a légüres térbe került volna, és senki sem
lett volna képes eldönteni, hogy konfliktus esetén a kormány­
zat két ága közül melyiknek kellene győznie a másik felett.
Ráadásul szimmetriájuk túlontúl nyilvánvaló lett volna. Ha
megmaradhatok annál a kényelmes elképzelésnél, hogy ezt az
alkotmányt néhány akarattal, előrelátással és ravaszsággal
megáldott cselekvő vázolta fel, akkor azt mondhatom, minden
úgy történik, mintha a modemek ugyanazt a megkettőzést al­
kalmazták volna az áthúzott Istenre, mint a természetre és a
társadalomra. Transzcendenciája olyan végtelenül eltávolítot­
ta Őt, hogy nem zavarja sem a természet, sem a társadalom
szabad játékát, noha a modemek fenntartották a jogot arra, hogy
a természet és a társadalom törvényeinek konfliktusa esetén
folyamodhassanak ehhez a transzcendenciához. A modem
emberek úgy lehetnek ateisták, hogy közben vallásosak ma­
radnak. Meghódíthatják az anyagi világot, és szabadon átala-
63
 kíthatják a társadalmit de anéiK.-i u
amit egy elárvult mi h« i • U ’ hogy megtapasztalnák azt,
: ° si keresztény teológiai nV _^
I ' é má k újraértelmezése tettó le­
« « és imtnanenciáját egy
vállalkozása azonban ref° rmáci° e hosszadalmas
»*• h . „em £TX
mányos tények és az áll m
2 2 T , T ere“ 7 e t a ' » « • »'■
*Z?2*A feladatával: a tudo-
(Eisenstein, 1979) ú jra feb r T egyÍdeju" feItaIálásával
ható Isten úgy t u d o t t ! V m tT ,* Spirítualitást: a minden-
hogy sem m fyrn módon nem ^
Egy egészében individuális és * k° l ° n be kü,sö ügyeikbe,
heteivé tette mind a tudomány sPintuális vallás le­
nek kritikáját anélkül ! ! ? m 3 tarsadal°m tekintélyé-
aa vonni. A m odem ek2 V bárm^ be kellett L
is lehetnek e g y sz e r (We2 r T » t e? & “ f 1" " 2*“
nyos garanciát nem egy lenfAhh ‘ EZt 32 Utolso alkotma'
zó Isten - és a hiánya mégsem a k S ’ h™6"1 Cgy hMnr
abban, hogy ha kedvük tártig dály °2ta meg az embereket
nyában. Helyzete szó 0 t szívük magá‘
ts zárójelbe került, egyszer a met f f - i '’'311’ hlSZen kétszeresen
ás által. Többé semmilyen formáb ^ másSzor a spirituali-
modemek fejlődésébe - “ " em fog beleavatkozni a
onzte meg hatásosságát és s z o ? ^ ^ 6111^ SZe,,emen belül
Három transzcendencia^5sz0 galatkés.ségét.
3n’ a™1az összes lehetőséget m í r r " ^ 3 egy táblázat-
zem el a modernek h a t a £ f t ? ? ^ ° glalja ~ ebben helye­
i t 1'®~ ok a társadalmat hozták lét eri^ ! szetet nem ők hozták
f Zete! ~ a társadalmat nem ^ ho ^ létre a te™ é-
hoztaklé tre -is te n h o z o tU é ^ m -nZHtakt,f e: sem ők
re semmit - ők hoztak létre m T ; ÍSten nem hozott lét-
- g e n é s é r é . h a n e m v í S S f Ni"<=s * m o d em é
szre,hogyanégygaranciac/íecfo
64
 and balancesként szolgál egymás számára Az első kettő teszi
lehetővé a hatalomforrások váltogatását, a tiszta természeti
erőtől közvetlenül a tiszta politikai erő felé mozogva, és vi­
szont. A harmadik garancia zárja ki az összekeveredését an­
nak, ami a természethez, és annak, ami a politikához tartozik,
még akkor is, ha az első két garancia megengedi a kettő gya­
kori váltogatását. Túl nyilvánvalóvá válhatna az ellentmondás
a harmadik (az elkülönítő) és az első kettő (egymás alternatí­
vái) között? Nem, mert a negyedik alkotmányos garancia egy
végtelenül távoli Istent nevez ki döntőbírónak, aki teljes tehe­
tetlensége ellenére mégis a legfőbb ítélethozó.
Ha helyesen jártam el az Alkotmány felvázolásánál, akkor a
modemitásnak semmi köze sincs a humanizmus feltalálásá­
hoz, a tudományok felemelkedéséhez, a társadalom szekulari­
zációjához, vagy a világ elgépiesedéséhez. Eredetisége és ere­
je e három transzcendencia- és immanenciapár együttes létre­
hozásából származik, amelynek hosszú történetéből én csak
egyetlen szakaszt mutattam be Hobbes és Boyle alakján ke­
resztül. A modem Alkotmány lényege az, hogy a közvetítés
hibrideket összeállító munkáját láthatatlanná, elgondolhatat-
lanná és szalonképtelenné teszi. Határt szab-e bármilyen te­
kintetben is a reprezentáció ezen hiánya a közvetítés munkájá­
nak? Nem, mert azonnal leállna a modem világ működése.
Mint minden más kollektivitás, ez is abból a keveredésből él.
Épp ellenkezőleg, és itt kerül napvilágra a mechanizmus szép­
sége, a modem Alkotmány megengedi a hibridek kiterjedt bur­
jánzását, miközben létüket, sőt létezésük lehetőségét is tagad­
ja. Azáltal, hogy egymás után háromszor ugyanarra a transz­
cendencia és immanencia közötti ingázásra építenek, lehetővé
válik a modemek számára a természet mozgósítása, a társa­
dalmi objektiválása és Isten spirituális jelenlétének érzése,
miközben ragaszkodnak ahhoz, hogy a természet kicsúszik
65
 kezünk közül, hogy a társadalom a mi saját alkotásunk, és hogy
Isten nem avatkozik be többé. Ki állhatott volna ellen egy ilyen
Alkotmánynak7 igazán kivételes eseményeknek kellett meg-
k é n e f í í nUí T 3 haték° ny mechan^m ust ahhoz, hogy ma
ri ( g y á olyan elfogulatlansággal leírni, ahogy az etnog­
ráfus ír le egy eltűnőben levő világot

15. A MODERN KRITIKA HATALMA

^ nwabban- , T llanatban’ amikor a modernek kritikai ké­

me evőn 'T v !'1 ° iCn Vannak’ még egyszer utoljára hasznos
megvonnunk bnmulatos teljesítményük mérlegét.
hatták a ^szabadulva a modernek immár bírál-
k a u z a litá s n flb T mak ° bSkurantÍzmusát annak a materiális
tek el - mép a fe tárasáva1’ amelyet ezek a hatalmak leplez-
laboratórium « fe n sé g e k e t a
mesterséges, zárt terében találták fel. A terme-
dók számXa^hn heti°Vé 3Z elsó fe*vHagosult gondolko-
zatlan 5 r eh le; ° mbolJák az emberi előítélet megalapo-
nyománahib d e íL “ ÚJkdtikaieszköznekazalkataarfsa
g m r k e v e l f a " nCm láUak tÖbbé mást’ mint fog! ^ ü l*
természetes mechan"6 yCt ^ eg kel1 tisztítaniuk, elválasztva a
dekektől vagy tu d a tla n sá g f f szenvedélyektö], ér­
alkalmatlanná vagy hozzfveri tógnaP t “ " 10 egytŐ1 egyig
modem Alkotmány puszta alkaf865^ Va tak’ Pontosabban a
hogy ellentéteként létrejöjjön a m T óIM e‘egendŐ volt ahhoz’
A régi idők szürkülete a m e l v X t JeSeneltérŐ”tegnap”
társadalmi szükségleteket a tPy ! glt.lm mod°n elegyítette a
két a mechanizmusokkal, a jdekeT a d o f í f , ' ’ ajelentése-
M n ln a k á t . helyét,
’tja a ma-
66
teriális kauzalitást az emberi fantáziától. A természettudo­
mányok végül meghatározták, hogy mi a természet, és m in­
den egyes újonnan megjelenő tudományos diszciplínát totális
forradalomként éltek meg, ami végre megszabadítja a termé­
szetet tudomány előtti múltjától, ancien régime-étől. Senki sem
modem, aki nem érezte még át e hajnal szépségét, és akinek
nem dobogtatták meg szívét ennek ígéretei.
A modem kritika azonban nem pusztán azért támaszkodott
a természetre, hogy lerombolja az emberi előítéleteket. Hama­
rosan megindult a másik irányba is, hogy az újonnan életre
hívott társadalomtudományokra támaszkodva lerombolja a
naturalizáció szertelenségeit. Ez volt a második felvilágoso­
dás, a 19. századé. Ebben az időben a társadalomra és törvé­
nyeire vonatkozó pontos tudás lehetővé tette - a hétköznapi
obskurantizmusból eredő előítéletek kritikáján túl - a termé­
szettudományok létrehozta új előítéletek kritikáját is. A társa­
dalomtudományok szilárd támogatásának köszönhetően lehető­
vé vált a többi tudomány valóban tudományos alkotórészének
elválasztása az ideológiának tulajdonítható résztől. A tudomány
búzáját el kell választani az ideológia ocsújától - ez volt több
generációnyi jó szándékú modemizátor mottója. Az első felvi­
lágosodás gondolkodóinak hibridjeiben a második csoport túl
gyakran látott elfogadhatatlan keveréket, amelyet meg kell tisz­
títani, elválasztva a dolgokhoz magukhoz tartozó részt attól a
résztől, amely a gazdaság, a tudattalan, a nyelv vagy a szimbó­
lumok működésének tulajdonítható. A tegnap minden eszméje
- beleértve bizonyos áltudományok eszméit is - alkalmatlanná
vagy hozzávetőlegessé vált. Vagy pontosabban: az egymást kö­
vető radikális forradalmak ellentétükként létrehozták a „tegnap”
félhomályát, amit a társadalomtudományok fénylő hajnalának
kell szétoszlatnia. Senki sem modem, aki még nem várt erre a
hajnalra, és akinek nem dobogtatták meg szívét annak ígéretei.
67
 még arra is képesnek érezték
igukat, hogy kombinálják a két kritikai lépést, a tennészet-
m ánm dly0/ t aihata'0m ham‘Sigényeinek leleplezésére, a hu­
mán tudományokat a természettudományok és a szcientizmus
elérhetőkftyT ekKfeli!aráSára használva- A totális tudás végül
ht ^ , kS egbe kerÜlt' « a oly sokáig lehetetlennek tűnt,
hogy túllépjünk a marxizmuson, ez azért volt, mert a marxiz-

kétleshTtéko'^hh"10? ™ krkÍka S2ámára valaha ^ h o z o tt

S
' sser.
3 1992). A
A marxizmus
^ " lehetővé
ÖrökÍdÖkreÖSS2CkÖtÖtteÓlet
tette hogy megma
ság á b ó P m eh 3!’ 3 természet- és társadalomtudományok fgaz-
^t t a m - l T fi 1lyegzettrészük
^yeg2ettrészük-teo , ló
i gdiáju
e k gond,
^ 3 ' eltávd,
8
ffelvilágosodás
e tiM g ő s ^ m T arH T 2mUS
“ “ V3lÓra
ValÓra Vált° tta 32 első és a második
nniilt-
t - ee8
8 i s t á m 1“111!.1 a reményét’
remf nyét.’ és '~ mint hamarosan kide-
S fc ééc rvhcr
h w V.C C' ^ AZ első
dSŐ különbségtétel ma materiális kauza-
' S r r “8 Ü1Ú? ÓÍ kÖZÖtt*akárcsak 3 második kü-
modem m é l t a t l a n k o d L t é u t t t b kf 2ÖU’ '"*1? megmaradt 3
társaink nem is vághat Ü l ^ a s a n a k , még ha kor­
a k o r is, ha kritikaftőW— i- 1 marx,sta módra, és még
kezébe szórták szét Aid még1™ klSrészvényesek millióinak
erő felébred benne akit m i i S° Sem í e2te* hogy ez 3 ke«ős
és az obskurantiznius a h 8 SOSÉ;m nyűgözött le a racionalitás
közötti különbségtétel t t é ' g ' de° ° gÍ3.és 3Zig3Z tudomány
8 etei, az meg sosem volt modem.
A lehorgonyzás helye
A természet transzcendenciája A megfelelő kritikai lehetőség
A természet törvényeivel
A természet immanenciája szemben tehetetlenek vagyunk
A társadalom immanenciája Határtalan lehetőségek
A társadalom transzcendenciája Teljesen szabadok vagyunk
A társadalom törvényeivel
szemben tehetetlenek vagyunk
3. ÁBRA
 A természeti törvények transzcendentális bizonyosságának
szilárd alapjáról a modem emberek bírálhatták és leleplezhet­
ték, elítélhették és felháborítónak találhatták az irracionális
vélekedéseket és az igazolatlan uralmat. Annak a bizonyos­
ságnak a szilárd alapjáról, hogy az ember alakítja saját sorsát,
a modem emberek bírálhatták és leleplezhették, elítélhették és
felháborítónak találhatták azoknak a szakembereknek az irra­
cionális vélekedéseit, ideologikus előítéleteit és igazolatlan
uralmát, akik azt állítják, hogy ők jelölték ki a cselekvés és a
szabadság határait. A természet kizárólagos transzcendenciá­
ja, ami nem a mi alkotásunk, és a társadalom kizárólagos im-
manenciája, amit széltében-hosszában mi teremtünk, mégis
megbénítja a modemeket, akik túl erőtlennek tűnnek a dol­
gokkal szemben, és túl erőteljesnek a társadalmon belül. Mi­
csoda hatalmas előny, amely visszájára képes fordítani az el­
veket az ellentmondás legkisebb látszata nélkül! Transzcen­
denciája ellenére a természet mozgósítható, humanizálható,
társadalmasítható marad. Nap mint nap laboratóriumok, gyűj­
temények, kalkulációs és profitközpontok, kutatási hivatalok
és tudományos intézmények vegyítik össze a társadalmi cso­
portok sorsának sokféleségével. Ezzel szemben még ha mi te­
remtjük is széltében-hosszában a társadalmat, túlél, legyőz,
uralmába hajt bennünket, megvannak a maga törvényei, ugyan­
olyan transzcendens, mint a természet. Mert nap mint nap la­
boratóriumok, gyűjtemények, számító- és profitközpontok,
kutatási hivatalok és tudományos intézmények jelölik ki a tár­
sadalmi csoportok szabadságának határait, és alakítják át az
emberi viszonyokat maradandó tárgyakká, amelyeket senki sem
hozott létre. A modemek kritikai hatalma ebben a kettős nyelv­
ben gyökerezik: mozgósítani tudják a természetet a társadalmi
viszonyok kellős közepén is, miközben végtelen távolságban

69
 tartják az emberi lényektől; szabadon teremtik és pusztítják
társadalmukat, miközben törvényeit elkerülhetetlenné, szük­
ségszerűvé és abszolúttá teszik.

16. A LEGYŐZHETETLEN MODERNEK

Az Alkotmány, minthogy az emberek és nem emberek teljes

különválasztását vallja, és mert egyidejűleg semmissé is teszi
ezt a különválasztást, legyőzhetetlenné tette a modemeket. Ha
azon az alapon bíráljuk őket, hogy a természet emberi kezek
a otta világ, megmutatják nekünk, hogy transzcendens, hogy
a, *U °mány csak elérésében közvetít, és hogy ők hozzá sem
eme . azt mondjuk nekik, hogy szabadok vagyunk, és sor­
sún at a saját kezünkben tartjuk, azt válaszolják, hogy a társa-
a om transzcendens>és törvényei végtelenül hatalmasabbak
c-ttítV u 3 3Zt vetjük a szemükre, hogy kétszínűek, azt vála-
Ja • °gy sosem keverik össze a természet törvényeit az
rn á c f^ '8?3 j3C^S^ sérthetetlenségével. Ha hiszünk nekik, és
„ . 0 C ° r ' ^ ^ figyelmünket, ők visszaélnek ezzel, és tár-
?HHr/Zre' b e le z ik át a természetből a lársadalmi testbe, mind-
sziláfdsTa' aí u ° í bl nem rendelkezik a természetes dolgok
tok már í m den visszafordulunk>mint a „Kész vagy-
m L d e ^ e S n r / f m?” d n e r ezésŰ 8yerelyátékban, akkor
tak volna- itt a b f . ,a.tlanul néznek>mintha meg se mozdul­
ó i d ^ van a h ° ! f í ° n Vannak maguk a dolgok, ott, a jobb
kék és a jelek ^ f gondolkodó szubjektumok, az érté-
töÍén k S n i 3' tárf dalma- Mind- a középső zónában
d e ? a tó z v e tíís “ ^ ^ a másik oldal felé halad, min­
7 kozvemes, a transzlacó és a hálózatok révén zailik ez a
kozepso tér mégsem létezik, nincs számára hdy az e^ on
dolhatatlan, a modemek tudattalanja Milyen jobb m ódjf le-
70
hetne a kollektivitások kiteljesztésének annál, hogy mind a
természet transzcendenciájával, mind az emberi szabadság
egészével szövetségre lépnek, miközben egyszersmind be is
kebelezik a természetet, a szabadságnak pedig abszolút korlá­
tokat szabnak? Ezáltal minden lehetségessé válik - és az el­
lenkezője is.
Nem tévedtek az amerikai bennszülöttek, amikor a fehére­
ket azzal vádolták, hogy villára emlékeztet a nyelvük. Azáltal,
hogy elválasztották a politikai hatalom viszonyait a tudomá­
nyos érvelés viszonyaitól, a hatalmat továbbra is az ésszel, az
észt pedig a hatalommal támasztva alá, a modemek mindig is
két vasat tartottak a tűzbe. Legyőzhetetlenné váltak.
Azt gondolod, hogy a villám egy istenség? A modem kriti­
ka megmutatja neked, hogy puszta fizikai mechanizmusok idé­
zik elő, amelyeknek nincs befolyásuk az emberi ügyek mene­
tére. Leragadtál a hagyományos gazdálkodásnál? A modem
kritika megmutatja neked, hogy a hatalmas termelőerőket
mozgósító fizikai mechanizmusok megzavarhatják az emberi
ügyek menetét. Azt gondolod, hogy az ősök szelleme örökre
törvényeik fogságában tart? A modem kritika megmutatja ne­
ked, hogy a fogvatartó te magad vagy, és a szellemek világa a
te emberi, túlságosan is emberi konstrukciód. Azt gondolod
ezek után, hogy mindent megtehetsz, és úgy alakíthatod a tár­
sadalmadat, ahogy jónak látod? A modem kritika megmutatja
neked, hogy a társadalom és a gazdaság vastörvényei sokkal
kevésbé rugalmasak, mint az ősök törvényei. Felháborít téged,
hogy a világ egyre mechanikusabbá válik? A modem kritika
majd mesél neked a teremtő Istenről: minden az Övé, és O
adott mindent az embernek. Felháborít téged, hogy a társada­
lom szekularizált? A modem kritika megmutatja neked, hogy
a spiritualitás ezáltal válik szabaddá, és az egészében spirituá-

71
lis vallás sokkal magasabb rendű. Vallásosnak mondod ma­
gad? A modem kritika teli torokból nevet rajtad.
Hogyan állhatott volna ellen a többi természetkultúra? A mo­
demekkel szembeállítva premodemné váltak. A transzcendens
természettel, az immanens természettel, az emberi kéz alkotta
társadalommal, a transzcendens társadalommal, egy távoli Is­
tennel vagy egy belső Istennel még szembeszállhattak volna,
de hogyan állhatták volna ellen mind a hatnak egyszerre? Pon­
tosabban, ellen tudtak volna állni, ha a modem kritika hat for­
rása látható lett volna együtt, egyetlen műveleten belül, úgy,
ahogyan most én rekonstruálom. Úgy tűnt azonban, hogy kü­
lönállóak, ellentétben állnak egymással, összevegyítik a kor­
mányzat össze nem illő ágait, és mindegyik más-más alapra
hivatkozik. Ráadásul a purifikáció mindezen kritikai erőforrá­
sai rögtön ellentmondásba kerültek a közvetítés gyakorlatá­
val, anélkül, hogy ez az ellentmondás bármiféle befolyással
bírt volna a hatalom forrásainak sokféleségére vagy rejtett egy­
ségére.
Ezen felsőbbrendűség, ezen eredetiség miatt gondolták azt
a modemek, hogy rájuk nem érvényesek azok a végső korláto­
zások, amelyek határt szabhatnának a terjeszkedésüknek. Min­
den évszázadban, minden gyarmatbirodalomban azzal vádol­
ták a szegény premodem kollektivitásokat, hogy förtelmes
koty valékot csinálnak a dolgokból és az emberekből, a tárgyak­
ból és a jelekből, miközben vádlóik végül is teljesen szétvá­
lasztották ezeket —hogy mostanáig ismeretlen mennyiségben
rögtön újból összekeveijék... Amint a modemek nemcsak tér­
ben, hanem időben is kiteijesztették ezt a „Nagy Választóvo­
nalat , úgy érezték, teljesen szabadon kivonhatják magukat
múltjuk nevetséges kényszereinek hatása alól, amelyek meg­
követelték tőlük, hogy tekintetbe vegyék a dolgok és emberek

72
közötti viszonyok finom hálóját. Ugyanakkor azonban egyre
több embert és egyre több dolgot vettek figyelembe...
Még hitetlenséggel sem vádolhatjuk őket. Ha azt mondjuk
nekik, hogy ateisták, akkor egy mindenható Istenről kezdenek
beszélni, aki végtelenül távol, a túlvilágon van. Ha azt mond­
juk, hogy ez az áthúzott Isten valamiféle idegen, azt válaszol­
ják, hogy Ő a szív magányában beszél, és hiába a tudományuk
meg a politikájuk, nem szűntek meg erkölcsösek és jámborak
lenni. Ha megdöbbenésünket fejezzük ki egy olyan vallással
kapcsolatban, amelynek se a világ menetére, se a társadalom
haladásának irányára nincs befolyása, azt felelik, hogy O ítél­
kezik mindkettő felett. Ha megkérjük őket, hogy hirdessék ki
az ítéletet, azt vetik ellenünk, hogy a vallás messze túljutott
már a tudományon és a politikán, és nincs hatással rájuk, vagy
pedig azt, hogy a vallás társadalmi konstrukció, vagy a neuro-
nok hatása! __
Mit mondhatunk nekik ezek után? A hatalom minden forrá­
sa, a kritika minden lehetősége az ő kezükben van, de esetről
esetre olyan sebességgel rendezik át, hogy rajtakapni soha nem
lehet őket. Igen, kétségtelenül legyőzhetetlenek - azok voltak,
majdnem azok voltak, s azt hitték, hogy azok.

17. MI AZ, AMIT AZ ALKOTMÁNY VILÁGOSSÁ,

ÉS MI AZ, AMIT HOMÁLYOSSÁ TESZ?

A modem világ mégsem valósult meg soha abban az értelem­

ben, hogy sosem működött pusztán hivatalos alkotmányának
szabályai szerint: sosem választották szét a lét már említett
három régióját, amelyeket egyenként a modem kritika hat erő­
forrásához kapcsoltam. A transzláció gyakorlata mindig is kü­
lönbözött a purifikáció gyakorlataitól. Pontosabban maga ez a
73
 különbség van benne az Alkotmányban, hiszen a három ható­
erő m indegy,kénekkettősjátékaimmanenciaés transzcenden­
cia kozott,bárminek a megtételét lehetővé teszi, az ellenkező
J ^ is beleertve. Soha alkotmány nem biztosított ekkora moz­
gásteret a gyakorlat! manővereknek. De ennek a szabadságnak
az volt az ara, hogy a modemek továbbra is képtelenek arra,
hogy a premodemekke! folytonosként határozzák meg magú­
k tte ^?len különbözőnek kellett gondolniuk magukat, ki
e ' a n*^ a ”Nagy Választóvonalat”, mert a közvetítés
efv L S Í ° t r í.maradt 32 alkotmány °s keretből, amely
gyszerre hatarolja korül és tagadja a létezését
amit ? í ° ? áb3n 3 ”m° dem” kategória titkos tervnek tűnik,
neket C. CP 6201 k®sz^°*c- A hairus tudat készteti a moder-
sosermalk' 1 ° gy elk®Pze!Jenek egy olyan alkotmányt, amelyet
amelvek t 3tuak- Eppen azokat a d° lg<*at gyakorolják,
hazugok é kimondaniuk. A modem világot tehát

£ 2 ? “ ' esítik Ráadásul ha illúzióik lerom-

magam p Ip ’ ketertelmu beszeduk feltárását tűzném célként
helvempt a’iniagr ni,S modern szerepet játszanék: elfoglalnám
S c iö S a t P & lt' i , i ku“ k apun-
a tudatosé és T ' e tgyak°rla[á,iak viszonya nem olyan, mint
nyelvé és a a J tudat^alané. a formálisé és az informálisé, a

« . c r : s kaor^ : s a2m fctóí -ís a v.ai&á*é- & «

csinálnak én euvc7 ~ nincsenek tudatában annak, amit
nagy léptékű ű lű á s n k ^ ^ k .raondom>hogy amit csinálnak -
le h e ts é g e s m ^ re n d ű ié t^ ^ R termdésében csak azért
sadalom rendjének d ie h o tó m lá ja S le í am dy ‘

mis tudatról, h i^pn ________V CS gyakorlatát. Nincs szó ha-

74
két feladattal kapcsolatban. Nekik az alkotmány alsó és felső
felét kell gyakorolniuk. Mindössze a gyakorlatok két külön­
böző készlete közötti viszony az, amit én ehhez hozzáteszek.
A modemitás tehát illúzió? Nem, sokkal több mint illúzió, és
sokkal kevesebb, mint esszencia. Járulékos erő, amely hosszú
időn keresztül rendelkezett a reprezentálás, a felgyorsítás és az
összegzés képességével- olyan képességekkel, amelyeket töb­
bé már nem birtokol teljes egészében. Az általam javasolt reví­
zió a francia forradalom revíziójához hasonló, ami az elmúlt
húsz évben ment végbe Franciaországban - a két revízió egy
és ugyanazon dologról szól, amint azt a továbbiakban látni
fogjuk. A hetvenes évek óta a francia történészek végre meg­
értették, hogy a francia forradalom forradalmi olvasata hozzá­
adódott azoknak az időknek az eseményeihez - ez alakította a
historiográfiát 1789 óta, de többé már nem határozza meg
magukat az eseményeket (Furet, 1978). Furet javaslata szerint
a forradalmat mint a „történelmi cselekvés egy modalitását”
kell megkülönböztetni a forradalomtól mint „folyamattól”.
1789 eseményei nem voltak forradalm ibbak annál, mint
amennyire a modem világ modem volt. 1789 szereplői és kró­
nikásai arra használták a forradalom fogalmát, hogy megért­
sék, mi történik velük, és hogy befolyásolják saját sorsukat.
Hasonlóképpen a modem Alkotmány létezik, és valóban sze­
repet játszik a történelemben, de többé már nem határozza meg,
hogy mi történt velünk. A modernitás még várja a maga
Tocqueville-ját és a tudományos forradalmak a maguk François
Furet-jét.
A modemitás tehát nem a modemek hamis tudata, és vi­
gyáznunk kell arra, hogy az Alkotmánytól, akárcsak a forrada­
lom eszméjétóí1, ne vitassuk el hatékonyságát. Korántsem ik­
tatva ki a közvetí tésgyakorlatát, az Alkotmány lehetővé tette,
hogy ez a gyakorlat kiszélesedjen. Éppúgy, ahogyan a forra-
75
 dalom eszméje olyan visszavonhatatlan döntések meghozatal­
ára indította a forradalmárokat, amelyeket nélküle nem mer­
tek volna megtenni, az Alkotmány bátorságot öntött a moder­
nekbe, ami lehetővé tette, hogy olyan léptékben mozgósítsák
a dolgokat és az embereket, amilyen mértékben egyébként nem
tehették volna. Ez a léptékbeli változás, szemben azzal, aho­
gyan ők gondolták, nem az emberek és nem emberek különvá­
lasztásának, hanem kapcsolataik növekvő számának eredmé­
nye. Ezt a növekedést pedig megkönnyítette a transzcendens
természet eszméje (feltéve, hogy mozgósítható marad), a sza­
bad társadalom eszméje (feltéve, hogy transzcendens marad),
és mindenféle istenség hiánya (feltéve, hogy Isten a szívnek
beszél). Mindaddig, amíg ellentétük egyszerre marad jelen levő
és elgondolhatatlan, mindaddig, amíg a közvetítés gyakorlata
megsokszorozza a hibridek számát, a három eszme lehetővé
teszi a nagymértékű tőkefelhalmozást. A modemek úgy gon­
dolják, hogy pusztán azért sikerült ilyen mértékben terjesz­
kedniük, mert gondosan szétválasztották a természetet és a tár­
sadalmat (és zárójelbe tették Istent), jóllehet ez csak azért si­
került nekik, mert emberek és nem emberek nagy tömegeit
keverték össze, anélkül, hogy zárójelbe tettek volna bármit is,
vagy kizártak volna bármilyen kombinációt! A purifikáció és
a közvetítés gyakorlata közötti kapcsolat teremtette meg a
modemeket, de ők pusztán az előbbinek tulajdonítják sikerű­
ét. Azáltal, hogy ezt mondom, nem a hivatalos olvasat mö­
gött megbúvó gyakorlatot leplezem le, hanem egyszerűen
Összekapcsolom az alsó és a felső részt. Szükségszerű, hogy
együtt legyenek, de mindaddig, ameddig modemek voltunk,
egyszerűen nem jelenhettek meg egyetlen koherens konfigu­
rációként.
Tudatában vannak hát a modemek annak, amit csinálnak,
vagy nem? Nem lehet túlságosan nehéz megtalálni ennek a
76
paradoxonnak a megoldását, ha megvizsgáljuk azt, amit az
antropológusok mondanak nekünk a premodemekről. A hibn-
dizálás megkezdéséhez mindig azt szükséges hmm, hogy nincs
komolyabb hatással az alkotmányos rendre. Ketfele módón
szavatolható ez abiztonság. Az első abban áll, hogy gondolat­
ban alaposan végigmegyünk a társadalmi es a termeszen ren
kapcsolódási pontjain úgy, hogy semmilyen veszélyes hibri­
det se lehessen egykönnyen bejuttatni. A második eljárás az,
hogy teljesen elkülönítjük a hibridizáció gyakorlatai egyfelől,
és a kettős társadalmi és természeti rendet másfelől. Miközben
am odem ekazzalbiztosítjákbem agukat,hogy egya ta anne
gondolnak a társadalmi rendet érintő újításaik következmenye-
ire, a premodemek - ha hihetünk az antropológusoknak - nem
hagytak fel azzal a rögeszméjükkel, hogy a kellő elovlgyaz -
tossággal gondolkodjanak a természet és a kultúra közötti p-
csolatokról. Durván fogalmazva, azok, akik a egto e gon
dolkodnak a hibridekről, amennyire lehet, hatart szabnak fej­
lődésüknek, míg azok, akik úgy döntenek, hogy minden
veszélyes következménytől elszigetelve tudomást sem vesz­
nek róluk, a legvégsőkig fejlesztik őket. A va a­
mennyien monisták természet-kultúrájuk Alkotmánya tekin­
tetében. „A benszülütt - írja Lévi-Strauss - felhalmozó logi­
kát követ, szüntelenül újraszövi a szalakat, faradhatatlanul
összekapcsolja egymással a valóság valamenny. (f|z.ka. szo­
ciális vagy mentális) aspektusát.” (Levi-Strauss, [1962] 1968
Azáltal, hogy az isteni, emberi és természeti elemek kevereket
fogalmakkal itatják át, a premodemek hatart szabnak ezen ke­
verékek gyakorlati terjeszkedésének. A társadalmi rend átala­
kítása lehetetlen a természeti rend megváltoztatása nélkül es
viszont - ez kényszerítene a premodemeket arra, hogy a leg­
nagyobb körültekintéssel járjanak el. Minden szörny látható­
vá és elgondolhatóvá válik, és vitathatatlanul súlyos proble-
77
 S e k t f “ “t í “ r e n i a kozmosz az i* n i tör-
v c lk c z ö k eírja
Kezoket ifrr’"
az^acsuarokról:
tH ° rl0n' l% 7 ’ 1982)' ■’ “ óla “ kik

’’í1!?68 társadalmainak” homeosztázisa nem annyira

hető a •te/>,egenedeshallgatóla8oselutasításánakköszön-
1974’ ! Clastres tulajdonított a „vadaknak” (Clastres,
hetettenséBihM'1^ ? ^ ° 'y an Sondolkoclási rendszerte-
tZ fT , aK am dy képtelen má* módon reprezen-
Z t e 2 T - u 1 tárSaf almas^á n a kfo lya m a id ', I t azon
t á r s a d a lo m it “T f * megszabj ák<hoSy™ kell a valódi
S S S S tT t m* Szembehe^ e d v e az evolueio-
terminizmi,«; i gyal^ran atltat0-elhamarkodott technikai de-

ződés formáinak "yagl a apjat> ezt a társadalmi szerve­

z v e a t TmCés határozza ™ g- bele-
(Descola, f i 986] 199 200 o w ° djanak fogalmi keretét
J 199-200. o.) (Kiemelés tőlem - B. L.)
is-

tesz, akkorez bfztofana" Valami’ anlit Alkotmányunk lehetővé

® sa , hiszen e z t „tóbS t ^ felg>0rsul1 “ "»-
..valós társasom” eIemeikét',|WMmí ,’8edi m' 8’ h°8y a
a keverékeket eleondnS , J enjenek meS-Azáltal, hogy
tik, kisöprik, k i t l k a r . S ^ f , tCSZÍk’ azáltaI> ho8y Würí-
rása által meghatározott S pur,fikaIják a hatalom három for-
modernek lehetővé teszik h tCren emelt színPadot, a
den lehetséges szörnyet ú i Í a T * ? gyakorIata ™n-
hármiféle hatásuk lehetne a{ársadabm PC" °'^ )'k f nélkii1, ho8y
egyáltalán kapcsolatba kerülhetn' v szovedekere, vagy hogy
voltak is ezek a szörnyek sem í " 6* VC C- ? ármiIyen furcsák
tek, mert nyilvánosan nem l é t e d é " m e r t ^ jdentet‘
’ es mert szörny ű következ­
78
ményei felderíthetetlenek maradtak. Amit a premodemek min­
dig is tiltottak, a modemek megengedhetik, hiszen a társadalmi
rend sosem fog pontról pontra egyezni a természeti renddel.
Boyle légpumpája például igen rémisztő kimérának tűnhet,
minthogy mesterségesen hozza létre a laboratóriumi vákuu­
mot - azt a vákuumot, ami egyszerre teszi lehetővé a termé­
szet törvényeinek meghatározását, Isten cselekvését, és a vi­
ták lezárását Angliában a Dicsőséges Forradalom idején. Horton
szerinta vad gondolkodás azonnal eltüntette volna a veszélye­
it. Ettől kezdve az angol 17. század a királyságot, a természe­
tet és a teológiát a tudományos közösséggel és a laboratórium­
mal együtt fogja megkonstruálni. A levegő rugalmassága beáll
az Angliát benépesítő cselekvők közé. Mégsem jelent problé­
mát az új szövetséges felvétele, hiszen nincs kiméra, hiszen
nem hoztak létre semmilyen szörnyűséget, hiszen nem történt
több annál, hogy felfedezték a természet törvényeit. A mozgó­
sítás mérete egyenesen arányos annak lehetetlenségével, hogy
közvetlenül ragadjuk meg társadalmi rendhezfűződő viszonyait.
Minél kevésbé gondolják a modemek magukat kevertnek, an­
nál inkább kevernek. Minél tökéletesebb a tudomány tisztasá­
ga, annál közvetlenebbül kötődik a társadalom szövedékéhez.
A modem Alkotmány felgyorsítja vagy könnyebbé teszi a pusz­
tán társadalmi viszonyok alkotta társadalmaktól —ahogy ko­
rábban már mondtam —különböző kollektivitások kibontako­
zását, de nem teszi lehetővé fogalmi megragadásukat.

18. A LELEPLEZÉS VÉGE

Meg kell hagyni, annak bizonygatásával, hogy az Alkotmány­

nak, hatékonysága érdekében, nem lehet tudomása arról, amit
megenged, leleplező gyakorlatot folytatok, amely azonban már
79
 nem ugyanarra a tárgyra irányul, mint a modem kritika, és már
nem ugyanazok a rugók mozgatják. Mindaddig, amíg önként

vT /k , nk “ AlkolmSnyho2' “
iá - .iv iív ! r“ a' ’ e‘: a !!nlikai szellem alapjá"i szolgán, is i» .
v *S i f Cgyef knek támadásaikhoz és leleplező.
>manó-
féln ik íto ik '1“ T ba" “ Alko,mány - ím egésa most csak
a másik felét Tv y tCSZ1 tÖbbé lehetővé’ h°gy megértsük
derül ki h ’ magának a modern kritikának az alapjáról
lokolvan F° S^ U^ van ^tám asz tv a . Én tehát megpróbá-
Alkotmányra Pn'' h°8y anélk111 d'" ‘s' k fé">" • -"0*0,
nék É Z f 8y “ m0dern ^ leplezéshez folyatnod-
len é S s S T ó " “’ - “',!!,'^n° m m 6 ' “ bi20ny,al” & W l e w
leleoleaéere' ^ "Jabban 1W 'n ailn>ira képtelenné váltunk a
felelő alattunk^” &™odernizálásra. Úgy tűnik, nincs már meg-
És m é r L m a; ,°gy kritÍkaÍ áIlásP°ntot foSlaÜunk el.
lomra néha i t & &! b° gy néha a természetre, néha a társada-
látják i három fo re| alk° Z”ak’ “ b °8y é " anéóan stembeál-
I m C e n c S ? T m‘" d'8 yik's" ' k transacendenciájá. és
Bélát S l e l r ? ek jdI felh,i2,ák felháborodásaik m-
cendenciálára'tám0'11^°*na az’ akl nem tud a természet transa-
tizmusát? A természet ° ° 8y. blráÜa a hatalom obskuran-
ték tehetetlenségét? ” 1™ ^ ”, ^ h08y b‘rálja “ embe'
kritizálja az emberek elnvn - í immanenciájára, hogy
mészet transzcenden 6 ay° maSat es a hatalom veszélyeit? A tér-
badság emberi i l l ú z - Í T t’^ kntlZáIja“ individuálisssza-
emberek eT , d T ^ az
'
hivatkozzon"! Isten in f dolgok megátalkodottságára ára

esybaa,k2: , S „ " ~ S ; th0gy b W l j a a “

kát? Igencsak szánalmas 1 7 “ a szocialista álmo-
volna: még élne benne a heves v T ^ e / T ^ P° Sztmodem
nem volna meg az ereie hna u-gy e ep ezes lránt, de már
g az ereje, hogy higgyen ezen hat fellebbviteli
80
bíróság bármelyikének is a legitimitásában. Ha egy modemt
megfosztunk a felháborodásától, akkor - úgy tűnik - minden
önbecsülését elvesszük tőle. Ha megfosztjuk a kritikai értel­
miségieket leleplezéseik hat forrásától, akkor életük minden
értelmét elvesszük tőlük. Elveszítve az Alkotmányhoz való
őszinte ragaszkodásunkat, nincs az a benyomásunk, hogy ön­
magunk legjavát veszítjük el? Nem ez volt energiánk, morális
tartásunk, etikánk forrása?
Luc Boltanski és Laurent Thévenot azonban leszámolt a
modem leleplezéssel egy olyan könyvben, amely ugyanolyan
fontos tanulmányom szempontjából, mint Shapiné és Schafferé.
Ugyanazt tették a kritikai felháborodással, mint amit François
Furet tett korábban a francia forradalommal., A francia forra­
dalomnak vége” - írta; ugyanebben a szellemben az Économies
de la grandeur alcíme „Vége a modem leleplezésnek” lehetett
volna (Boltanski és Thévenot, 1991). Egészen addig a kritikai
leleplezés magától értetődőnek tűnt. Pusztán arról volt szó,
hogy választani kellett egy leleplezendő ügyet, és a lehető leg­
nagyobb hévvel tiltakozni kellett a hamis leleplezések ellen.
Leleplezni: nekünk modemeknek ez volt a szent feladatunk.
Felfedni a hamis tudat alapjául szolgáló valódi számításokat,
vagy a hamis számítások alapjául szolgáló igazi érdekeket. Ki
az, akinek nem habzik még egy kicsit a szája ettől a dühtől?
Mármost Boltanski és Thévenot feltalálta a veszettség elleni
védőoltás megfelelőjét úgy, hogy higgadtan összehasonlította
a leleplezés minden forrását - a városokat, amelyek az igazsá­
gosság különféle elveit szolgáltatják-, és ezer és egy módját
keresztezték annak, ahogyan ma nálunk, Franciaországban,
valaki érvényt szerezhet az igazának. Nem lepleznek le máso­
kat. Nem rántják le a leplet senkiről. Azt mutatják meg, ho­
gyan fogunk neki mi mindannyian egymás hibáztatásának.
A kritikai szellem erőforrásból témává válik, egy készséggé a
81
 sok közül, felháborodásaink nyelvtanává. A szerzők ahelyett,
hogy kritikai szociológiát űznének, csendben hozzáfognak a
kritika szociológiájához.
Hirtelen a szisztematikus vizsgálat által megnyitott kicsiny
asa e nak köszönhetően —többé nem kell teljes erővel ra­
gaszkodnunk a modem kritika szelleméhez. Hogyan tudnánk
Jó szívvel vádaskodni azután, hogy a bűnbakképzési mecha­
nizmus nyilvánvalóvá vált? Még a humán tudományok sem
tekinthetők többé annak a végső erőfoirásnak, amely lehetővé
eS)^1, ~ észrevegyük a valós motívumokat a látszatok mö­
gött. ü k is az elemzés részévé váltak (Chateauraynaud, 1990);
°K is ervenyi szereznek az igazuknak, felháborodnak és bírál­
na . humán tudományok hagyománya nem rendelkezik többé
azza a kiváltsággal, hogy fentről vehesse szemügyre a cselek-
ra R í í n CSelekedetei alatt lelve rá a feltárandó valóság­
humán S k ’-199? ' LeheteÜen anélkül megbotránkoztatni a
zetet knllp al’ h° gy ne foglaljunk el ezáltal egy négy­
e m b e n ^ ga'nktablázalában-A leleplező annak a mindennapi
lvett hno 3 ;Ve/ e’ aklr61 azt állította, hogy leleplezte. Ahe-
“ T “ •* ”»=• ™ s , egy „,í a „ „ « „ é n e i

modalitás megmagyarázta 178Q m m t,amennyire a forradalmi

mind a le le n l l ^ ^ 1789 eseményeinek alakulását. Mára
B o h ^ t i ‘és T\ T aforradalomelcsépeltté vált.
előre jelzett és lein™ k° nyVC betetŐzi a René Girard ákal
vádaskodhatnak t ö b b é ° j ó a,m° demek nem

T aS S S S K

" * U * . lennie (Ginard, (1978J 1987, Ha a,“ a^ni

82
bakká vált, a bevádolás mechanizmusa látható lett: egy min­
den bűnben ártatlan, szerencsétlen fickót tévesen vádoltak,
minden ok nélkül, kivéve azt, hogy a kollektivitást az ő kárára
engeszteljék ki. Az áldozattól a bűnbak felé történő elmozdu­
lás tehát üressé teszi a vádat. Ez az üressé tétel azonban nem
puhítja meg a modemeket, hiszen bűntetteik sorának pontosan
az az oka, hogy sosem voltak képesek jó szívvel vádolni egy
valóban bűnös felet (Girard, 1983). Girard azonban nem látja,
hogy ily módon ő sokkal súlyosabb vádat fogalmaz meg, hi­
szen azt állítja a tárgyakról, hogy valójában nem számítanak.
Mindaddig, ameddig azt képzeljük, hogy vitáink valódi tétek­
ről szólnak, addig az utánzási vágy illúziójának foglyai mara­
dunk - állítja. Ez a vágy az, és csak ez a vágy, amely a tárgya­
kat olyan értékkel ruházza fel, ami nem az övék. Önmagukban
nem számítanak: nem létezők. Girard, akárcsak Boltanski és
Thévenot, azáltal, hogy feltárta a bevádolás folyamatát, örök­
re elvette a kedvünket a vádaskodástól. Girard azonban még a
modemen is túltesz a tárgyak kigúnyolására való hajlandósá­
gában: jó szívvel ajánlja a tárgyakkal szembeni vádaskodást;
valóban hisz benne, és ebben a nehezen elért megvetésben az
erkölcs legfőbb biztosítékát látja (Girard, 1989). íme, egy va­
lódi leleplező. Boltanski és Thévenot könyvének nagyszerű­
sége abból a tényből fakad, hogy úgy tárgyalják kimerítő mó­
don a leleplezést, hogy közben az ítélkezés vizsgálatában sze­
rephez jutó tárgyakat elemzésük középpontjába helyezik.
Híjával vagyunk valamilyen morális alapnak, amióta a le­
leplezés üressé vált? A leleplezés útján hozott morális ítélet
alatt mindig is működött egy másik morális ítélet, amely a
megrostáláson és a kiválogatáson alapult. Úgy hívják: elren­
dezés, kombináció (combinazion, combine), de úgy is, hogy
egyezkedés vagy kompromisszum. Péguy szokta volt monda­
ni, hogy a rugalmas erkölcs végtelenül igényesebb, mint a
83
 merev (Peguy, 1961b). Ugyanez igaz a nem hivatalos erkölcs-
evaknrlTt-^ a l,MdÓan kÍVá'° gatj a és ^rendezi a modemek
gyakorlat! megoldásait. Megvetik, mert nem engedi meg a fel­
háborodást, de tevékeny és nagylelkű, hiszen a helyzetek és a
tekintetik SZ3mtalan kacskanngóját követi. Megvetik, mert
. C- Veszi a tárgyakat, amelyek semmivel sem inkább
ePev an~Vtagyr k ÖnkényeS tétjei’ mint mentális kategóriáink
megveti11 EppCn Úgy’ ah°gyan a modern Alkotmány
los erkölr hlbndeket’. ame|yeknek menedéket nyújt, a hivata-
kat a t V T egVetl a gyakorlati elrendezéseket és a tárgya-

t é t L T l alatar ZtjáL A tárgyak és egyének közti d t e ­

lepje alatt 0lZVel,U0. forSÓszele dühöng. A z erkölcsi nagyság
zadik f I k° m ™enyek és az esetek aPrólékos megrostálása
zajlik (Jonsen es Toulmin, 1988).

19. SOHASEM VOLTUNK MODERNEK

“ “ llénekTt f i ' * Va8y his2ek a modlm Alkotmány

ami, ez ' A í ? elvá,a“ tís4b“ . ™8Í megvizsgálom az, is’
amit világossá & a a l” ' 8“ 8?0' és. aM is- an” ' megtilt, azt is,
dem a purifikáció gyakorivá! h° maly° Ssá tesz- Vagy megvé“
Alkotmány éber őreként té l’ a magam ’Sme8tisztítóként, az
apurifikáció m inri v nykedem>vagy megvizsgálom mind
azon-
i leszek többé teljesen modem
l e h e S i n ö n 511110" 1’ h°gy 3 m° dern Alkotmány nem teszi
juk^dTlét^zéséUeh^töv^t5^ « 8111^ 01^321 Ja v a s I° m , hogy tér­
tem, hogy a kritikai n w h ^ 8yakorlatokat, amikor kijelen-
v t s e l k e f m^ l “ T " * *
demek korát követU T eh át * k ba épnenk>amely a mo­
at követi. Tehát szó szoros értelmében posztmo-
84
dem vagyok? A posztmodernizmus szimptóma, és nem újsze­
rű megoldás. A modem Alkotmány szerint él, de nem hisz már
az általa kínált garanciákban. Érzékeli, hogy valami kudarcot
vallott a modem kritikában, de semmi mást nem képes tenni,
mint hogy meghosszabbítja a kritika életét, anélkül, hogy hin­
ne a megalapozásában (Lyotard, 1993). Ahelyett, hogy azon
hálózatok empirikus vizsgálatának irányába mozdulnának el,
ami értelmet ad a purifikáció általuk leleplezett gyakorlatá­
nak, a posztmodernizmus minden empirikus munkát illuzóri­
kusként és megtévesztően szcientisztikusként utasít el (Baudril­
lard, 1992). Szakértői, a csalódott racionalisták, valóban érzé­
kelik, hogy a modernizmusnak vége, de továbbra is elfogadják
az idő felosztásának modernista módját, és ily módon a kor­
szakokat csak az egymást követő forradalmak alapján tudják
egymástól elhatárolni. Úgy érzik, hogy a modemek „után” jön­
nek, de azzal a kellemetlen érzéssel, hogy nincs több „után”.
„Nincs jövő” - ezt a jelmondatot adják a modemek mottójá­
hoz: „Nincs múlt”. Mi marad? Összefüggéstelen pillanatok és
megalapozatlan leleplezések, hiszen a posztmodemek nem
hisznek többé azokban az indokokban, amelyek lehetővé ten­
nék számukra a leleplezést és a felháborodást.
Egy ettől eltérő megoldás kezd körvonalazódni, mihelyt
egyszerre vizsgáljuk a hivatalos Alkotmányt és azt, amit meg­
tilt vagy megenged, mihelyt részletesen feltárjuk a hibridek
termelésének és ugyanezen hibridek kirekesztésének gyakor­
latát. Ekkor rájövünk, hogy sosem voltunk modemek az Al­
kotmány értelmében - ez az, amiért nem leplezem le azok ha­
mis tudatát, akik az ellenkezőjét gyakorolják annak, amit állí­
tanak. Soha senki nem volt modem. A modemitás sohasem
kezdődött el. Sohasem létezett modem világ. Ezt a „sohasemet”
itt imperfektumban kell érteni, hiszen a visszatekintés érzésé­
ről, történelmünk újraolvasásáról van szó. Nem azt mondom,
85
 L T fo T v ta tn 'f ^ k° rSZakba lépÜnk; dlenkez< ^ többé nem
k ü l S ö S é e 3 ^ szt~Poszt'P osztmodeniisták előre mene-
garde-iába kam " k e".ysZ^ rulunk arra>hogy az avantgárdavant
még okosahh r Szkodjunk; nem törekszünk többé arra, hogy
sab L n 3 ’,meg kritikusabbak Jegyünk, hogy még alano
Togv s o r r SÜk t ’f 3nÚ k0rát’’ Nem’ mkább rájövünk aT a,
dem gondolton í 3 m° dem k° rba' Ez az °ka aposztmo-
állítiák h 31 mindÍg ÍS kísérő nevetségességnek: azt
S 4 ? tr y Cgy ° lyan kor “ *> következnekfamely el sem

k é n t t v a r v r ^ " 1? beáHítÓdáSt jdlem zem én nem m°den,-

Iezne h f r : 0due n,ként)’ 3mely « tá r , -helyeit, hogy lelep-
lyett, hogy feljelenteiT11, ^ b3rátSág0t aján1’ ahe'
leplet. ^ m m o d e l nC- 3hdyett’ hogy lerántaná a
mellett tekintetbe v e s z T /h h /l’ ^ * modemek A1kotmánya
Alkotmány elutasít és ah lb n d ek P°PuIdcióit is, amelyeket az
Az AlWr.t /: 1 es szaporodni enged.

hogy k ih ag y j a^ötéD en1!"1”8"1383'3^ 2011’ de CSak 3Zálta1’

semmi - m oI^^Sl
most a hibridek a s z ö r t v l k
T* m
“ pUSZta maradvány.” Már-
ek, ahogyan Donna H a / 3 ”Cyborg”‘ok vagy „trickster”-
majdnem mindenü3t f r Way T * őket (Haraway, 1991) -
saját kollektivitásainkat han3" " ^ ’ í alkotJák nemcsak a mi
Jyeket illegitim módon n’re T 3 t0bbl kollektivitást is, ame-
3 pillanatban, akikor ügTtűmdhognekneVeZnek-^Éppe/’abban
lágosodása már mindent m ’h gy 3 marxizmus kettős felvi-
lanatban, amikor a totális ^ gm3gyaráz0tt>éPPen abban a pil-
neket ama készteti, h o K ^ ^ ^ S T a ,l k,,daiCa 3 POSztmoder-
Janságában, ráébredünk arrá h " 32 Önknlika kilátásta-
kezdődtek, és hogy mindig ^ ^ ^ g y a r á z a t o k még el sem
voltunk modemek vagy kritika- v . e yze1, hogy sohasem
gy kritikajak, hogy nem voU soha teg_
86
nap, semrégirend (Mayer, 1982), hogy igazából sohasem hagy­
tuk magunk mögött a régi antropológiai mátrixot, és hogy ez
nem is lehetett volna másként.
Annak a felismerése, hogy sohasem voltunk modemek, hogy
csak a fokozati különbségek választanak el más kollektivitá­
soktól, nem jelenti azt, hogy reakciós vagyok. Az antimodem
reakció szenvedélyesen küzd az Alkotmány hatásai ellen, de
teljes mértékben elfogadja azt. Az antimodemek meg akarják
védeni a helyi sajátosságokat, a szellemet, a racionalitást, a
múltat, az egyetemességet, a szabadságot, a társadalmat vagy
Istent, mintha ezek az entitások valóban léteztek volna, mint­
ha valóban olyan formájuk lett volna, amilyet a modem Alkot­
mány hivatalos része tulajdonított nekik. Csak felháborodásuk
előjele és iránya különbözik. Az antimodemek még a moder­
nek fő sajátosságát is elfogadják, annak az időnek az eszméjét,
amely visszafordíthatatlanul múlik el, és nyomában az egész
múlt lenullázódik. Akár meg kívánjuk őrizni ezt a múltat, akár
el kívánjuk törölni, a pár excellence forradalmi eszme - az az
eszme, hogy a forradalom lehetséges - mindkét esetben fenn­
marad. Ma éppen ennek az eszmének a túlhangsúlyozása döb­
bent meg minket, hiszen a forradalom csak egy a történelem
sok erőforrása közül, amelyek egyáltalán nem forradalmiak,
egyáltalán nem visszafordíthatatlanok. In potentia a modem
világ totális és visszafordíthatatlan találmány, amely szakít a
múlttal éppen úgy, ahogyan in potentia a francia vagy a bolse­
vik forradalom is egy új világ születésénél bábáskodott. Háló­
zatokként tekintve azonban a modem világ, akárcsak a forra­
dalmak, aligha enged meg többet a gyakorlatok kismértékű
kiterjedésénél, a tudás körforgásának enyhe felgyorsulásánál,
a társadalmak aprócska kibővülésénél, a cselekvők számának
kismértékű növekedésénél, a régi vélekedések apró módosu­
lásánál. Amikor hálózatokként tekintjük őket, a nyugati újítá-
87
e W e n d ^ h h hett k & maradnak’ de « többé nem
a radikális ^ 02, ^ hatalm3S dbeszélés válJon belőlük,
rossz szere ^ ’íü VegZetes sors’ a megfordíthatatlan jó- és
rossz-szerencse elbeszélése.
ellm f “ t;m?'!fmek- bárcsak a poszunodemek, elfogadlak
v é s i ? ! J? '■ Egy másik' sokkal “ eyobb, sokkal ke-
Í o k e ? ' p S ? ny'l‘ meg “ szem“”k »1««: a nem modem
mim K ? “ Ő2epS,S “8y«i»lyail hatalmas,
mint Kína, es ugyanolyan kevéssé ismert.

88
 III. A modemek

20. SAJÁT SIKERÜK ÁLDOZATAI: A MODERNEK

Ha a modemek kritikai apparátusa legyőzhetetlenné tette őket,

miért olyan határozatlanok ma saját sorsukkal kapcsolatban?
Ha az Alkotmány hatékonysága épp a sötét felétől függött,
akkor miért tudom most hozzákapcsolni ehhez a világos felet?
A gyakorlatok kettős készlete közötti összefüggésnek valóban
meg kellett változnia ahhoz, hogy képes legyek követni mind
a purifikáció, mind a transzláció gyakorlatát. Ha többé nem tu­
dunk jó szívvel ragaszkodni a modernizáció feladataihoz, akkor
előre nem látott akadályoknak kellett a mechanizmusban fel­
bukkanniuk. Hogyan történhetett, hogy a purifikáció gyakorlata
elgondolhatatlanná vált, amikor néhány évvel ezelőtt még a
hálózatok feltárása tűnt abszurdnak és botrányosnak?
Fogalmazzunk úgy, hogy a modemek saját sikerük áldoza­
tává váltak. Durva magyarázat, elismerem, mégis úgy tűnik,
hogy a kollektivitások mozgósításának fokozása a hibridek oly
mértékű elszaporodásába torkollott, hogy az alkotmányos ke­
ret, amely egyszerre tagadja és megengedi létezésüket, többé
már nem tudta a helyükön tartani őket. A modem Alkotmány
saját súlya alatt omlott össze, maguk alá temették a kísérleti
anyagként elviselt keverékek, mivel elleplezte a társadalom
szövedékére gyakorolt hatásukat. A harmadik rend végül túl­
ságosan népessé vált ahhoz, hogy úgy érezze, hűen látja el
képviseletét akár a tárgyak, akár a szubjektumok rendje.
Amikor csak egyetlenegy dolog forgott kockán, néhány lég-
89
 pumpa felbukkanása, akkor még be lehetett őket sorolni két
osztályba: a természeti törvények és a politikai reprezentációk
osztályába; amikor azonban elözönlenek bennünket a fagyasz­
tott embriók, a szakértői rendszerek, a digitális gépek, az érzé­
kelővel ellátott robotok, a hibridkukoricák, az adatbankok, a
pszichoaktív gyógyszerek, a radarjelző készülékkel felszerelt
álnák, a génszintetizálók, a közönségelemzők stb., amikor
napilapjaink mindezen szörnyeket oldalakon keresztül muto­
gatják, amikor e kimérák egyike sem lehet teljesen sem a tár­
gyak, sem a szubjektumok oldalán, és még középen sem, ak-
or valamit tennünk kell. Olyan ez, mintha az Alkotmány két
szélső pólusa végül összeolvadt volna, és pontosan a közvetí-

................ a
eteg bíró es kritikus a hibridek szétválasztásához. A purifiká-
cio rendszere épp olyan akadozóvá vált mint ü7 ian'7CQr»c'7rvl_

90
világban szállásoljuk el ezt a sokaságot? A biológia, a szocio­
lógia, a természettörténet, az etika vagy a szociobiológia biro­
dalmában vagyunk? Ez a mi saját alkotásunk, a demográfia és
a közgazdaságtan törvényei mégis végtelen távolságra vannak
tőlünk. Lokális vagy globális a demográfiai bomba? Ez is, az
is. Tehát a modemek két alkotmányos garanciája - a dolgok
egyetemes törvényei és az egyének elidegeníthetetlen jogai —
többé nem ismerhetők fel, sem a természet, sem a társadalom
oldalán. Az éhező milliók sorsát és szerencsétlen bolygónk
végzetét ugyanaz a gordiuszi csomó köti össze, és nincs az a
Nagy Sándor, akinek még egyszer sikerülhet átvágnia.
Fogalmazzunk úgy, hogy a modemek feladták a harcot. Al­
kotmányuk le tudott nyelni néhány ellenpéldát, néhány kivé­
telt, sőt ezek éltették. Amikor azonban a kivételek elszaporod­
nak, amikor a dolgok harmadik rendje a harmadik világgal
egyesül, hogy tömegével szállj ák meg a parlamenteket, akkor
tehetetlenné válik. Ahhoz, hogy helyet biztosítsunk ezeknek a
kivételeknek, amelyek aligha különböznek bármiben is a vad
gondolkodás kivételeitől (ld. lejjebb), fel kell vázolnunk egy
teret, amely többé már nem a modem Alkotmány tere, hiszen
azt a középső sávot foglalja el, amelyet az Alkotmány állítólag
üresen hagyott. A purifikáció gyakorlatához (vízszintes ten­
gely) hozzá kell adnunk a közvetítés gyakorlatait (függőleges
tengely).

91
 4. ABRA

pusztán ; h°8y U§y köVetnénk 3 h'bndek szaporodását, hogy

g ö l e í s t ? tenf lyre Vetít-Íük ki’ azonosításukhoz a füg
n f5 a a S ^ ^ ^ haSZnálnunk- A válság azon d í ­
szen viláo yC ;a ,JC en tanulmányt kezdtem, most már egé-
k elbur^ ása eí^ t t a a modernek
modemek a gyakorlatban mindig is
tak mindkettővel vCt mf ZK1Ót’ mindi8 is világosan fogalmaz-
korlatok két k ésL etfk ^ “ “ tették vilá8ossá a gya-
kettő k ö m i i r ^ T o u 1SZOnyt A nem modemeknek a
érteni mind a modemek's k i uly° zniuk’ ha me8 akarják
anélkül, hogy belevesznénev ’ mind Jelenlegi kudarcaikat
hogy mindkét d ^ I 3 PosM odernizm usba. Azáltal,
tünk a hibridekhez v a ^ k f l m 2^ ^ 1* fe1, képessé válha'
nevet, otthont, S át ^ éS ^ h° gy hdyet’
mányt adjunk nekik. ’ g' at és em elem - új Alkot-

92
 21. MI A KVÁZITÁRGY?

A két dimenziót, a hosszúságot és a szélességet egyszerre al­

kalmazva most már képesek lehetünk ezen furcsa, új hibridek
helyzetének definiálására, és annak megértésére, miért kellett
a Science studiesra vámunk, hogy meghatározzuk azt, amit
Serres és én kvázitárgynak, kváziszemélynek nevezünk (Serres,
1987). Ehhez egyszerűen követnünk kell az 5. ábrán látható
rövid képregényt.
A társadalomtudósok sokáig azt hitték, hogy képesek lelep­
lezni az egyszerű emberek hiedelmeit. Az ilyen hiedelmeket
„naturalizációnak” nevezik (Bourdieu és Wacquant, 1992). Az
egyszerű emberek azt képzelik, hogy az istenek hatalma, a pénz
objektivitása, a divat vonzereje, a művészet szépsége a dolgok
természetének valamilyen inherens, objektív tulajdonságából
ered. Szerencsére a társadalomtudósok mindezt jobban értik,
és megmutatják, hogy a nyíl valójában a másik irányba, a tár­
sadalomtól a tárgyak felé mutat. Az istenek, a pénz, a divat és
a művészet csak felületet kínálnak számunkra, hogy rávetít­
sük társadalmi szükségleteinket és érdekeinket. Legalábbis
Durkheim óta ez volt az ára a szociológiai hivatásba való belé­
pésnek (Durkheim, [1915] 1965). Társadalomtudóssá válni an­
nak felismerését jelenti, hogy a dolgok belső tulajdonságai nem
számítanak, hogy ezek az emberi kategóriák puszta tartályai.
Az igazán nagy nehézséget azonban a leleplezés ezen formá­
jának azzal a másik formával történő összebékítése jelenti, amely­
ben a nyilak iránya pontosan fordított. Az egyszerű emberek, a
puszta társadalmi cselekvők, az átlagpolgárok azt hiszik, hogy
szabadok, hogy kedvük szerint alakíthatják a vágyaikat, a motí­
vumaikat és a racionális stratégiáikat. Hiedelmeik nyila a szub-
jektum/társadalom pólus felől a természet pólus felé mutat. De
szerencsére a társadalomtudósok résen vannak, és lejáratják, le-
93
 leplezik, nevetségessé teszik ezt a naiv, az emberi szubjektumok
és a társadalom szabadságába vetett hitet Ez alkalommal a dol­
gok természetét - vagyis a természettudományok vitathatatlan
eredményeit - használják annak feltárására, hogy milyen erők
határozzák meg, járják át és alakítják tovább a szerencsétlen
emberek puha és hajlékony akaratát. A „naturalizáció” már nem
illegitim kifejezés, hanem varázsszó, amely lehetővé teszi a tár­
sadalomtudósoknak, hogy szövetségre lépjenek a természettu­
dományokkal. Most minden (természet- és társadalomtudo­
mányt arra mozgósítanak, hogy az embereket az objektív erők
bábjaivá változtassák - ezeket az objektív erőket történetesen
csak a természet- és társadalomtudósok ismerik.
Most, hogy a két kritikai erőforrás eggyé vált, megérthet­
jük, miért olyan nehéz a társadalomtudósoknak a tárgyakhoz
való alkalmazkodás. Ok is „duplán látnak”. Az első leleplezés
során a tárgyak semmit se számítanak, csak azért vannak ott,
hogy mozivászonként használhassák őket, amelyre a társada­
lom rávetítheti a filmjét. A második leleplezés során azonban
olyan erősek, hogy alakítják az emberi társadalmat, miközben
a tudományok társadalmi konstrukciója, ami létrehozta őket,
láthatatlan marad. A tárgyak, a dolgok, a fogyasztási javak, a
műalkotások vagy túl gyengék, vagy túl erősek. Még furcsáb­
bak azonban a társadalomnak adott egymást követő szerepek.
Az első fajta leleplezés során a társadalom olyan hatalmas,
hogy semmi más nem indokolja létezését a transzcendentális
egón kívül, amelynek a helyébe lép. Hatalma odáig teljed, hogy
alakítani és formálni képes azt, ami nem több önkényes és alak­
talan anyagnál. A második leleplezés során azonban erőtlen­
né, a cselekedeteit teljesen meghatározó, hatalmas objektív erők
játékszerévé vált. A társadalom vagy túl hatalmas, vagy túl
’ gyenge a tárgyakkal szemben, amelyek ugyanúgy túl hatalma­
' sak vagy túl önkényesek.
94
A leleplezés kél egymásnak ell“ ™ ” ^ ° e S Í o s z ö n h e t é i a
oldás olyan l e l l e n g e : ^ » a g ^ s z » Aw.
társadalomtudósok józan > g 3 tartalmazza a „pu-
mészet pólus, ké, h a l m i “ “ ". í rsadal mi kategó-
hább"részeket-a v á s z n ^ ^ y e K « ebbeket,, _ ^
riák vetülnek a masodi P 6 ” , n. vagyis atudo-
emberi kategóriák ^ at °felosztást elvégzik a szub-
mányokat és atechmkat. Ugy anezt a nak a ; kemé.

“ iorok - és a "puhább"

95
 deM tt'wők Z e' yeke'i“ U'd0máriy0k és a ' “ W k a által felfe-
S fc n X k S -? “ me6' A társadal<>™“<tósok boldogan
S l l h ,•mmden "ChézséS "élk“ >™ ta.va ™ g
“ °Sy ? “ f “ k a társadalmi rend kivánalmí

i. a mÍtö2bCn “ S“ “ 1^
„ , ’X “ “ in8áafc nem td Ineggyőző. Először is a listák
lis tá t X r vannak PsszeáHítva: a természet pólus „puha”
da m'" <ia20ki‘t “ dolgokat, amelyeket a társa-
“ tT X r - Í T VCS“ ek " va<»is a vallást, a fogyasz-
listán s í r e „ T t fat * 8 P” 1“ 1-• mik«zben a „kemény"
le n it „ t , m t r “*“? ” 1 “ lu<lon’á">'°k. amelyekben je-
biolóeia a nvelv” " h ‘SZnck " a kozeazdaságtan, a genetika, a
láeos8 hn y ! CSZe V3gy az a8Ykutatás. Másodszor nem vi-
S ü ln ie h t e t k t d " ^ ü ü g y la
gyenge á társadat 3 tai^ yak egyáltalán nem számítanak. Olyan
Olyan szörnvűséty0™’^ 0^ állandóan ÚJ erőt kell önteni belé?

stílusok sziiksérridíá . Es h a vallas> a művészetek, a

terializálják”, , m e X t i k “ a X t ? "tárByias,tiák"
lom teoretikusok „ S kén tarS?d a l M - hogy a társada-
•árgyak végső soron „ e t X ‘
meben, mellőzve a metaforákat k ' A SZ° SZ° r° S érte1'
tudományokból, művészetekből ’ IStenekbó1’ gépekből,
dalom? De hol van akkor s -uS stl us°khól épül fel a társa-
a „hétköznapi” cselekvő i l l ú z i ó Í ^ , ^ 0' ^ " ^ alSÓ nyilán
egyszerűen megfeledkeztek « "i u 3 3n 3 tórsadalomtudósok
lőtt rávetülne a dolgokra létre k ..°8y. atarSadalomnak, mie-
kell konstruálódnia? És m ilyenm 0'1" 16’ ^ ke" épü,nie’meg
mi tna nem társadalmi n T m e l ™ épÜlhetne fel’
dalomelméletnek azonban tilos lev o n ja S a tö S ta te ís t
96
mert nincs más tárgyfogalma, mint az, amit a „kemény” tudo­
mányok másik csoportjától örökölt - ezek a tudományok olyan
erősek, hogy egyszerűen determinálják a társadalmi rendet,
amely velük szemben könnyűvé és anyagtalanná válik.
Lehet, hogy rossz megoldás a dualizmus, de ez biztosította
a társadalomtudományok kritikai repertoárjának 99 százalé­
kát, és semmi sem zavarta volna meg boldog aszimmetriáját,
ha a Science studies nem szegi meg az egyezséget. A dualiz­
mus egészen addig működőképesnek tűnt, hiszen a társada­
lom „kemény” részét a „puha” tárgyakra alkalmazták, miköz­
ben a „kemény” tárgyakat csak a társadalom „puha” részére
(Bourdieu és Wacquant, 1992). Hogy megalapozzák a társa­
dalmi rendet, a társadalomtudósok a társadalom általuk kiagyalt
szilárd tudományát használva leszólhatták azokat a gyakorla­
tokat, amelyekben nem hittek, és felkarolhatták azokat a tudo­
mányokat, amelyekben teljesen megbíztak. A természettudo­
mány társadalmi szempontú kutatásának edinburgh-i iskoláját
illeti meg az azért járó dicsőség, hogy megkísérelték a tiltott
átkelést (Bames, 1974; Bames és Shapin, 1979; Bloor, [1976]
1991; MacKenzie, 1981; Shapin, 1982). Az eladdig csak a ter­
mészet „puha” részei számára fenntartott kritikai repertoárt a
„keményebb” részeknek, maguknak a tudományoknak a le­
leplezésére kezdték használni! Egyszóval ugyanazt kívánták
tenni a tudománnyal, mint amit Durkheim tett a vallással vagy
Bourdieu a divattal és az ízléssel, és ártatlanul azt gondolták,
hogy a társadalomtudományoknak éppolyan könnyen megy
majd a tudomány lenyelése, mint a vallásé vagy a művészeteké.
Volt azonban egy hatalmas, addig láthatatlan különbség. A tár­
sadalomtudósok nem igazán hittek a vallásban és a népszerű
fogyasztásban. A tudományban ezzel szemben nagyon is hit­
tek, szcientista szívük teljes erejével.
A dualista játékszabályok megsértése tehát az egész vállal-
97
 ! “ " * • Aml “ Mk “ * ■ •
term észetei n n . sf mPontu tanulmányozásakéntindult,

hogy felfedi,, » a i “ 8 teUtott’ ePPen csak annyi ideig,

a természet . J t e ^ b b ' ^ f hÍá"y“ ^ “ L^ taI*!108y
puhábbakat, vagyis ugyanolyan6 ' '!8,yanU8y kezeltek- nunt a
dalom érdekei ® , y onkenyes, a sui generis társa-
6kké„.“ t r b k'h*"f a’ á'a> mesha,ározo 't konstrukci-
tákat - sőt m i n t h §h fenegyerekek m egfosztotta a dualis-
erőforrásaik f e l é ' rádöbbentek. saját magukat is -
* n létrehoznia S í n ' J f f ? ' ’" " ? fe " ™ " * " * «"kénye-
kémiát és fiziliV , kozm,kus rendet, a biológiát, a
kága annyira'szembet**6- E"nek “ á“Msnak 8 Bnha«la„-
J n l Z Z r í ' VOlt 8 -benrén,” reszel
rés

góriák alaktalan tartályai - a k á r T T nCm l társadalmi kate‘

hákról” legyen sS7Ó
hákról” legyen zóT a ”“
f kár 3 ^ 1 ” jakár a „pu-
..keményekről”,
kártyáit a .tnHn. ' Azáltal, hogy összekeverték a du alista
tudományok társadalmi ^
ték az első és a m S - w ^ " “ sm npontű kutatói felfed-
metriát, és - legalábbis ajta Ieleplf zes közötti teljes aszim-
rosszni r J ! g3labblS neSatlv módon -
rosszul volt felépítve az ezekkel aT i , " 3Zt’ h° gy milyen
társadalomelmélet és __ ^leleplezésekkel együtt járó
episztemológia. A társadalom" se nem
m<
sek, se“ «„S'i" ™
ng^ en ca A r ' 8 ,S[iy a k “ ol>™ erő.
helyzetét reljeL 2 f i S " 8 -“ 'óm kettős
Az cPm njmkeU gondolnunk.
amelybeTTdenie s t u d i s T ^ T 11 kÍUtat, a^ ° l a nehézségből,
kát, ha a dialektikus érveléshez'foT 3 ta')Sak,alomtudományo-
visszacsatolási h u r o k k a l ^ ^ éS
lom két pólusát, amennyiveí akariuk a ,f SZet és a társada-
lyet biztosítani a kvázitárgyaknak és ^ k alnem lehethe-
gyaKnak es a kvaziszemélyeknek,
98
pedig az én célom ez. Ellenkezőleg, a dialektika még mélyeb­
bé teszi a tudatlanságot ezzel a hellyel kapcsolatban, mint a
dualista paradigma, hiszen hurkok, spirálok és egyéb összetett
akrobatikus mutatványok útján színleli a megoldást. A dialek­
tika szó szerint kerülgeti a forró kását. A kvázitárgyak a két
pólus között és alatt vannak, éppen azon a helyen, amely körül
a dualizmus és a dialektika végtelen köröket futott, anélkül,
hogy képes lett volna helyet biztosítani számukra. A kvázi­
tárgyak sokkal társadalmibbak, sokkal konstruáltabbak, sok­
kal kollektivebbek, mint a természet „kemény” részei, de sem­
miképpen sem egy teljesen kifejlett társadalom önkényes tar­
tályai. Másfelől sokkal valóságosabbak, sokkal inkább nem
emberiek és sokkal objektívebbek, mint azok az alaktalan vász­
nak, amelyekre a társadalomnak - ismeretlen okokból - ki kell
„vetülnie”. Azáltal, hogy megkísérelték a lehetetlen feladatot,
és társadalmi szempontból próbálták magyarázni a kemény
tudományos tényeket - miután társadalomtudósok generációi
igyekeztek leleplezni a „puha” tényeket, vagy kritikátlanul fel­
használni a kemény tudományokat - a Science studies min­
denkit arra kényszerített, hogy gondolja újra a tárgyak szere­
pét a kollektivitások felépítésében, párbajra hívva ezáltal a fi­
lozófiát. «___

22. A TÁTONGÓ SZAKADÉK

FELETT EGYENSÚLYOZÓ FILOZÓFIÁK

Hogyan kísérelték meg a nagy filozófiák magukba szívni mind

a modem Alkotmányt, mind a kvázitárgyakat, ezt az egyre ter­
jeszkedő Középső Királyságot? Számottevően leegyszerűsí­
tett formában három fő stratégiát azonosíthatunk. Az első ab­
ban áll, hogy jókora hasadékot hoznak létre a tárgyak és a szub-
99
 jektumok között, majd folyamatosan növelik a távolságukat' a
maycfck amely „szemiotikái fordulatként” ismeretes, a közép­
k i ü l T í nCCntra1’ CS 3 SZéleket elhan^g o lja; a harmadik eh
ku on ü a Let eszméjét, és ezáltal elutasítja a tárgyak, a diskur­
s es a szubjektumok között húzódó egész választóvonalat.
,hKaf UI!k nekl az els° csoPort vizsgálatának! Minél szapo-
m é rh í !, 3 -ltá[gyak> 3 nagy filozófiák annál inkább össze­
is amikor6"' 6nt ,ezelik az Alkotmány két pólusát, még akkor
a n o 'fí Surgetőbb feladat az összebékítésüknél. Ezek
* ,Zj° a te at a maguk módján a modem paradoxont utá-
ozzak abban, hogy megtiltják, amit engednek, és megenge-
nomukabbtlltanak' T' rr? és,Zetesen mindegyik végtelenül kifi-
omultabb az en inadekvat összefoglalómnál. Definíció sze-
sosem v"1 nC?1 modern’ hiszen a modernizmus valójában
r n r o b le m 'f ^ í f mindegyik kifejezetten ugyanazt
“ V6Ü f ’ 3mdyet én igyekszem ügyetlenkedve meg-
m e d e o ő k í 'T ° &^ ,népSMriI értel^ z é s e ik ennek ellené*
t^ k fm L h a r ' f f 8' 1t3nÚSÍtanak abban- ahogyan felada-
h T h° gy3n lehCt anélkÜ1 o n t a n i a kvázi-
tartanfa N a f ^ gadnánk ^ h«gyan lehet ezáltal fen*,
m b d a t ö í f m Vf laSzJ0yonalaí” a™ ly mind a múltunktól,
H őbb« é R T Z<' ltÚrától dvál3SZt benniinket.
egymással ann ~ amim ~ mindössze a^ r t vitázott
uk a T rm lT t CPPen CSak hogy «került elválasztani-
T Cmberek Pólusái a tudattal bíró,

100
hetetlenné válnak, miközben, szimmetrikus módon, a transz­
cendentális szubjektum végtelenül eltávolodik a világtól. A két
garancia azonban tisztán szimmetrikus marad, minthogy a tu­
dás csak a felezőpontban, a jelenségek körében lehetséges, a
két tiszta forma, a magánvaló dolog és a szubjektum alkalma­
zása révén. A hibrideket elfogadják ugyan, de kizárólag a tisz­
ta formák egyenlő arányú keverékeként. Meg kell hagyni, hogy
a közvetítés gyakorlata látható marad, hiszen Kant megsok­
szorozza a dolgok távoli világából az ego még távolabbi vilá­
gába való eljutáshoz szükséges lépcsőfokok számát. Ezeket a
közvetítéseket azonban puszta összekötő lépcsőfokoknak te­
kintik, amelyek elárulják vagy továbbítják az egyedül észlel­
hető tiszta formákat. Az összekötő szintek megsokszorozása
lehetővé teszi a kvázitárgyak szerepének elfogadását, anélkül
azonban, hogy olyan ontológiát kapnának, amely újra felvetné
a „kopernikuszi forradalom” kérdését. Ez a kanti megfogal­
mazás még ma is tapasztalható mindazon esetekben, amikor
az emberi elmét azzal a képességgel ruházzák fel, hogy önké­
nyes módon formát tud adni az alaktalan, de valós anyagnak.
Kétségtelen, hogy a Napkirályt, aki körül a tárgyak keringe­
nek, megfosztják rangjától az olyan trónkövetelők kedvéért,
mint a társadalom, az episztémék, a mentális struktúrák, a kul­
turális kategóriák, az interszubjektivitás, a nyelv; ezek a pa­
lotaforradalmak azonban nem változtatják meg a gyújtópon­
tot, amelyet ezért szubjektum/társadalomnak neveztem el.
A dialektika jelentősége abból ered, hogy megpróbálta még
egyszer utoljára áttekinteni a premodemek teljes körét, felölelve
minden isteni, társadalmi és természeti létezőt, elkerülendő a
purifikáció és a közvetítés szerepe közötti kantiánus ellentmon­
dást. A dialektika azonban nem a valódi ellentmondást ragadta
meg. Sikerült azonosítaniuk a szubjektum és az objektum pó­
lusa közötti ellentmondást, de nem látták meg azt, amely az
101
egész, magát ez idő tájt megalapozó, modem Alkotmány és a
kvázitárgyak burjánzása között feszült - ez a burjánzás jelle­
mezte a 19. századot, jóllehet ugyanennyire jellemzi a mien­
ket is. Vagy pontosabban: a dialektika azt gondolta, magába
olvaszthatja a másodikat, ha megoldja az elsőt. Mégis, miköz­
ben azt képzelte, hogy a magánvaló dolgok és a szubjektum
kanti szétválasztásának megszüntetése felé halad, Hegel még
teljesebben életre keltette a szétválasztást. Az ellentmondás
szintjére emelte, a végsőkig feszítette, sőt még annál is tovább,
majd a történelem mozgatóerejévé tette. A 17. századi megkü­
lönböztetés a 18. században szétválasztássá, majd a 19. szá­
zadban még teljesebb ellentmondássá válik. Ez lett az egész
cselekmény mozgatórugója. Hogyan is lehetne jobban illuszt­
rálni a modem paradoxont? A dialektika tovább növeli a sza­
kadékot, amely elválasztja egymástól az objektum pólust és a
szubjektum pólust, de minthogy áthidalja és végül megszünte­
ti a szakadékot, azt képzeli, hogy meghaladta Kantot! A dia­
lektika másról se beszél, csak közvetítésekről - a számtalan
közvetítés, amellyel nagyszabású történelmét benépesíti, még­
iscsak összekötő lépcsőfok, amely bal szélső formájában a szel­
lem, jobb szélső formájában az anyag tiszta ontológiai minő­
ségeit továbbítja. Ha végül marad egy pár, amelyet senki sem
tud összebékíteni, akkor ez a természet pólusa és a szellem
pólusa, hiszen épp ezek ellentétét őrzik és szüntetik meg, azaz
tagadják le. Aligha lehet valaki modernebb ennél. A dialek­
tikusok voltak vitathatatlanul a legnagyobb modemizátoraink,
annál is inkább, hiszen tényleg úgy tűnt, hogy egybegyűjtöt-
ték a tudás és a múlt teljességét, és összekapcsolták a modem
kritika minden erőforrását.

102
 .inlfnmmenzurabilitás (poszjmo d e n ^

, . A PURIHKÁCIÓ
csilla ___ qyakORLATA
ellentmondás (Hegel)
nus)
és Boyle) szubj ektum/társadalom
természet pólus pólus

A KÖZVETÍTÉS
GYAKORLATA
A WCzi-tárgyak
minél jobban szaporodnak
elszaporodása
a kváú-tárgyak, annál
élesebbé válik a különbség
a két pólus között

i-modem dimenzió

6. ÁBRA

A kvázitárgyak azonban
dik és a harmadik ipari forradalom szörnyei, a ttasato
tények és a természeti világ elemévé
sok mihelyt magukba záródnak, mindenütt rep
nek.^történelem vége után mindegy, hogy milyen történelem

alapozza a n a g , hasadékor de S sÍ

eg « 1 guTd lyukat, amelyet érezte, hogy nem t u d - - P

ba olvasztani. A modem paradoxon egy
iutott Az intencionalitás fogalma a megkülönböztetést, a szét
választást az ellentmondást az objektum és a szubjektum
zötti csillapíthatatlan feszültséggé alakítja át. A dialektika re-

103
 menyeit feladják, hiszen ez a feszültség nem oldható fel. A fe-
nomenologusoknak az a benyomásuk, hogy továbbmentek,
int Kant, Hegel vagy Marx, hiszen többé egyáltalán nem tu­
lajdonítanak esszenciát sem a tiszta szubjektumoknak, sem a
tiszta objektumoknak. Valóban az a benyomásuk, hogy pusz­
tán a közvetítésről beszélnek, amelynek nincs szüksége pólu­
sokra ahhoz, hogy szilárdan megálljon. És mégis, mint annyi
nyugtalan modermzátor, mással se foglalkoznak többé, csak a
pólusok közötti szakasszal, amely így a lehető legnagyobb je­
lentőségre tesz szert. A tiszta objektivitás és a tiszta tudat hiá­
nyoznak ugyan, de fontosságuk korántsem csökkent. A „vala-
nune a tudata semmivel sem több egy keskeny gyaloghíd-
nal amely a fokozatosan szélesedő szakadék felett ível át.
A fenomenológusoknak fel kellett adniuk a harcot. És így is
történt. Ugyanebben az időszakban Bachelard kettős vállalko-
„ âme y még jobban eltúlozza a tudományok objektivitá-
sat a józan esszel történő szakítás, és ezzel szimmetrikusan a
kepzeletbeh céltalan hatalmát az episztemológiai törések ré­
ven kanalja e lehetetlen válság, e felnégyelés tökéletes; :szim-
bolumát (Bachelard, 1967; Tile, 1984).

23. A VÉGEK VÉGE

továbbnsez é r UHnvakr tlanUl k° mÍkUS fordulalot vesz. Minél

S kk 3 h3t3lmas szakadék, az egész ügy annál
n * áb b egy spárgázó kötéltáncosra hasonlít. Egészen idáig
X “ ™ / ; 026fis k^ y m o k £ z z *
bámulatos * * “ “ '* » > ^ t á r g y a k
bámulatos fejlődéséi, mindenáron azt akarták hinni imgy ezek
a tárgyak lenyelhetek és megemészthetőek. Miközben c s í a
tisztaságról (punty) beszéltek, leghőbb vágyuk az volt, hogy
104
megértsék a hibridek működését. E gondolkodók mindegyike
szenvedélyesen érdeklődött az egzakt tudományok, a technika
és a gazdaság iránt, mert egyszerre ismerték fel bennük az üd­
vözülés kockázatát és lehetőségét. De mit mondhatunk az ez­
után következő filozófiákról? És legelőször is, hogyan nevez­
zük őket? Modemnek? Nem, mert már nem próbálnak meg a
lánc mindkét végébe belekapaszkodni. Posztmodemnek? Még
nem, a legrosszabb csak ezután jön. Hívjuk őket pre-posztmo-
demeknek, hogy jelezzük átmeneti voltukat. Az összemérhe­
tetlenség szintjére emelik azt, ami eleinte csak egy megkülön­
böztetés volt, majd elválasztás, azután ellentmondás, végül
csillapíthatatlan feszültség lett.
A modem Alkotmány mint egész már leszögezte, hogy az
egyének világának és a tárgyak világának nincs közös mérté­
ke, de ugyanez az Alkotmány rögvest meg is szüntette a távol­
ságot azáltal, hogy az ellenkezőjét gyakorolta, hogy az embe­
reket és a dolgokat ugyanazokkal a mércékkel mérte, hogy
összekötőknek álcázva megsokszorozta a közvetítők számát.
A pre-posztmodemek a maguk részéről valóban hisznek ab­
ban, hogy a beszélő szubjektumok összemérhetetlenek a ter­
mészeti tárgyakkal és a technikai hatékonysággal, vagy hogy a
beszélő egyéneknek összemérhetetlenné kellene válniuk, ha
nem eléggé azok már most is. Ezért hatályon kívül helyezik a
modem célkitűzéseket, miközben azt hajtogatják, hogy hely­
reállítják őket, hiszen betartják az Alkotmánynak azt a felét,
amelyik a tisztaságról (purity) beszél, de figyelmen kívül hagy­
ják azt, amelyik csak a hibridizációt végzi. Azt képzelik, hogy
nincsenek közvetítők, nem szabad lenniük. A szubjektumok
oldalán feltalálják a beszédet, a hermeneutikát és a jelentést,
és hagyják, hogy a dolgok világa lassan belesodródjon ebbe az
ürességbe. A tükör másik oldalán persze a tudósok és a tech­
nokraták attitűdje ezzel szimmetrikus. Minél tovább szövi háló-
105
ját a hermeneutika, a naturalizmus is annál inkább ugyanezt te­
szi. De a történelemre alkalmazott felosztásnak ez a megismét­
lése karikatúrává válik: E. O. Wilson és génjei az egyik oldalon,
Lacan és páciensei a másikon. Ez az ikerpár már nem hű a mo­
dem szándékhoz, hiszen nem veszi magának a fáradságot, hogy
végiggondolja azt a paradoxont, amelynek értelmében a lent sza­
porodó hibridek létét fent eleve kizárják, a lent és a fent viszo­
nyáról pedig lehetetlenségeket képzelnek.
Még rosszabb, amikor az eltűnés fenyegetésével szemben
védelmezik a modem célkitűzéseket. Habermas próbálkozása
egyike a legelkeseredettebbeknek (Habermas, 1998). Azt kí­
vánja végeredményben megmutatni, hogy soha nem volt mély­
reható különbség a dolgok és az emberek között? Még egyszer
fel akarja eleveníteni a modem célkitűzéseket? Megmutatja
azokat a gyakorlati elrendeződéseket, amelyek az Alkotmány
indoklásainak alapjául szolgálnak, és végül is elfogadja a hib­
ridek tömegeit, ahogyan de Gaulle és Nixon végül is felismer­
ték, hogy Kína egy kontinens? Épp ellenkezőleg, úgy ítéli, hogy
a legnagyobb veszély abból származik, ha összekeverjük a
beszélő és gondolkodó szubjektumokat azzal a tiszta tudomá­
nyos és technikai racionalitással, amelyet a régi tudatfilozófia
tett lehetővé! „A döntő pillanatban mindig is ezt javasoltam: a
tárgyakra vonatkozó tudás paradigmáját fel kell váltania a be­
szédre és cselekvésre képes szubjektumok közötti megértés
paradigmájának.” (350. o.) Ha létezik egyáltalán olyan vala­
mi, ami nem a valódi ellenséggel száll szembe, akkor biztosan
ez az eltévedt 20. századi kantianizmus az, ami szélesíteni
igyekszik a szakadékot egyfelől a szubjektum által ismert tár­
gyak, másfelől a kommunikatív ész között, miközben a régi
tudatfogalomnak legalább annyi érdeme volt, hogy a tárgyak
felé irányult, és ezáltal felidézte a két alkotmányos pólus mes­
terséges eredetét. Habermas azonban éppen abban a pillanat­
106
bán akarja összemérhetetlenné tenni a két pólust amikor
kvázitárgyak olyan mértékben szaporodnak, hogy, lehetet1^
nek tűnik akár csak egyet is találni, amely tobbe-kev^ e
sonlít egy szabad beszélő szubjektumra vagy egy reiflkab e
mészeti tárgyra. Már Kant sem volt képes ezt veghezvinn
ipari forradalom kellős közepén, hogyan sitem íhetne haí
Habermasnak a hatodik vagy a hetedik forradalom után rétegek
azonáltal az öreg Kant megsokszorozta az osszekoto rétég
számát ami lehetővé tette számára, hogy újra megalapozza a
magá^ivaló dolgok és a transzcendentális ego ^ « 1 atmene
leket Semmi ilyesmiről nincs szó, amikor a technikai észt oly an
távol kell tartani az emberi lények szabad vitájától, amennyire
csak lehetséges. , . .
Van valami közős a pre-posztmodenrekben cs a =g rend
legvégének feudális reakciójában: sosem volt a becsületetek
ilyenkényes, sem a nemesség fokának kiszam.tasaolyan pon­
tos mégis egy kicsit késő volt már ahhoz, hogy radikálisa
elválasszák a harmadik rendet a nemességtől! Ugyanígy egy
kicsit késő van már ahhoz, hogy puccsal k™ bban' sf “ ^ d
„ikuszi foiradalmat, amelynek
az interszubjektivitás közül „
nyai ragaszkodnak a modem célkitűzésekhez, de csak azon
áron, hogy minden empirikus kutatástó tartozko^
oldalas főművében egyetlen esettanulmány smcs fHabermas
119811 1989); egy ilyen vizsgálódás túl gyorsan fényt derítene
a harmadik rendbe, amely pedig s z é tv á la s z th a to m össze
volna keveredve a szerencsétlen beszélő Ué-
Hadd pusztuljanak a hálózatok - mondana Habermas - félté
ve hogy a kommunikatív ész látszik győzedelm esed .
Mindazonáltal őszinte és tiszteletre méltó marad. M ^
modem célkitűzések karikatúrájában is felismerhetjük a .
századi felvilágosodás vagy a 19. századi kritika megfakult
107
ragyogását. Még az objektivitás és a kommunikáció elválasz­
tásának rögeszméjében is észre tudunk venni egy nyomot, egy
emlékeztetőt, egy forradást, amely éppen ennek az elválasz­
tásnak a lehetetlenségéből ered. A posztmodemekkel teljessé
válik a modem célkitűzésektől való elfordulás. Nem találtam
elég ronda szavakat ennek az intellektuális mozgalomnak vagy
inkább mozdulatlanságnak a jelölésére, amely mind az embe­
reket, mind a nem embereket magukra hagyja. „Hiper-inkom-
menzurabilitásnak” nevezem.
Egyetlen modem példa illusztrálni fogja a belenyugvó gon­
dolkodást és a posztmodem vállalkozás önmagára mért vere­
ségét. „Mint filozófus, a katasztrófa mérlegét kínálom” - feleli
Jean-François Lyotard, akit néhány jó szándékú természettu­
dós megkért arra, hogy fejtse ki, milyen szálak fűzik a tudo­
mányt az emberi kollektivitáshoz:

Egyszerűen azt állítom, hogy nincs semmi emberi a tudo­

mányos teijeszkedésben. Az agyunk talán csak egy komp-
lexifikációs folyamat ideiglenes hordozója. Ebben az eset­
ben az volna a kérdés, hogyan lehet leválasztani ezt a folya­
matot arról, ami ez idáig hordozta. Meg vagyok győződve
róla, hogy ez az, amin Önök (tudósok!) jelenleg munkál­
kodnak. A számítógép-tudomány, a génsebészet, a fizika és
az asztrofizika, az űrkutatás, a kibernetika - ezek a tudomá­
nyok már azon dolgoznak, hogy olyan életfeltételek mellett
őrizzék meg ezt a komplexitást, amelyek függetlenek a föl­
di élettől. Nem látom azonban, hogy ez milyen szempont­
ból emberi, ha emberi alatt közösségeket értünk a maguk
kulturális hagyományával együtt, amely egy adott korszak­
ban, ennek a bolygónak ilyen vagy olyan tájékán alakult ki.
Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy ennek az
„ahumánus” folyamatnak, pusztító hatásai mellett, lehet
108
 néhány hasznos mellékterméke az emberiség számba.. De
ennek semmi köze az emberi lények emancipaciojaho .
(Lyotard, 1988, xxxviii. o.)

Azoknak a tudósoknak, akiket megdöbbent,M:>ez a 1k atasztro­

fális számvetés, és akik továbbra is hisznek a
nosságában, Lyotard lehangoló feleletet ad: „Azt hiszem
púknak még egy jó ideig várniuk kell!” Az összeomlás azon-
érint,. hanem a p o s z to d é n » “ T J
(Hutcheon, 1989; Jameson, 1997). A posztmodemek azt hí
szik hogy még mindig modemek, hiszen elfogadjak egyfe °
a z a i : 1 és ^technikai világ, másfelől
mok nyelvjátékénak teljes kettéválasztását - megfeledkezve
ezáltal a módén, Alkotmány alsó feléről - vagy mert csak a
szabadon lebegő hálózatok és kollázsok h.br.dje: lege lő ga
örömükre - ezúttal ugyanezen Alkotmány Mao U é rd fe le d
kezve meg De tévednek, mert a valódi modemek titokban
mtndig m egsokszorozd az Összekötő szinte!■— ^
megpróbálják fogalmilag megragadni mind a hibridek törne
ges terjeszkedésit, mind purifikálásukat. A tudományok min­
dig is olyan szorosan kapcsolódtak a kollektivitásokhoz mint
Boyle pumpája vagy Hobbes l^viatánja. A kettős ellentmo ^

mányosgaranciája közötti ellentmondót egyfelől a

eiO g y a L la ta és a közeeMésgyakorlata közöm elletumondés
J J e lS l. Azáltal, hogy hisznek a « r o m teljes eW -
lasztásában, és «alóban azt gondoljak, hoS> = “dos°
földönkívüliek, hogy az anyag immatenalis, hogy a techn
ahumánus, hogy a politika tiszta l^szat, a
lég megadják a modernizmusnak a kegyelemdofest, vég g
kiakasztva a mozgatórugót, amelyből feszültsége eredt.
Egyetlen pozitív dolgot lehet csak elmondani a posztmo-
109
 elemekről: utánuk semmi sincs. Noha korántsem övék az utol-
Ve8dí l égt l jdZÍk’ V3gyÍS 3 befe->ezés ^ a tovább
2 SSLT K -geÍnek 3 Végét’ amelyek mé8 sokkal
szeduőbb ütemben, meg sokkal radikálisabb kritikák soroza­
tóhoz vezettek. Hogyan is tudnánk továbbhaladni a természet
^ a d a l o m k ö z ö t t i feszültség hiányában vagy a hibridizá-
Pur|fikacl° gyakorlatának szétválasztása mellett? Va-
níi nlc? T szuper' hlPer' inkornmenzurabilitást kellene elképzel-
tóbhHnl ”P° mok” 3 történelem vége, és az a legszórakozta-
tóbb dolog, hogy ők ezt tényleg el is hiszik. És - hogy egészen

Z 7 Z a: , T - h0gí ,”em naivak - “ n,.

gadtatva ettoT a végtől! „Senki sem várhat tőlünk semmit” -
n ja Baudnllard es Lyotard élvezettel. Nem, sőt. Azonban
ugyanannyrranem rajtuk múlik, hogy befejeződik-e a történ*
kedtVw In °-8/ nC legyenek na'vak- Egyszerűen megre­
kedtek a zsákutcában, mint minden avantgárd, amely mögött
kat0nák' Hadd az évezred vT gfg
Kokkal' Vá3'Jdn' l3rd Javasolja’ mi Pedig folytassuk más dol­
gokkal. Vagy mkabb forduljunk vissza. Ne haladjunk tovább.

24. A SZEMIOTIKÁI FORDULATOK

S t A l k T 3de™ ZálóIfllozófiák létrehozták a nagy hasa-

kÖZÖtt’ h° gy m3gukba olvasszák
3 SZÍnCn Cgy másik stra-
nek
nek m i e m tovább
méretei f f n S növekedtek.
t ' T * Ez
kÍ 3a kÖZépSŐ
stratégiaterületet>
ahelyett amely­
hogv a
punfikaaó gyakorlatának szélső pontjaira koncemrált volna
a közvetítés egyik fajtájára, a nyelvre irányította a £ g y S *
E“ " filozófiák mindegyike, akár „saemioiikánák- atór
„szemiologianak , akár „nyelvi fordulatnak” hívják, azt igyek-
110
szik elérni, hogy a diskurzus ne egy átlátszó összekötő szint
legyen, amely kapcsolatot létesít az emberi szubjektum és a
természeti világ között, hanem a természettől és a társadalom­
tól egyaránt független közvetítő. Az elmúlt fél évszázadban a
jelentés szférájának ez az autonómmá tétele foglalkoztatta ko­
runk legnagyobb elméit. Ha ők is zsákutcába vezettek minket,
ennek nem az az oka, hogy „megfeledkeztek az emberről”,
vagy „cserbenhagyták a referenst”, ahogyan a modernista re­
akció manapság állítja, hanem az, hogy ők maguk vállalkozá­
sukat kizárólag a diskurzusra szűkítették le.
Ezek a filozófusok nem tartották lehetségesnek a jelentés
autonómmá tételét anélkül, hogy ne zárójelezték volna egyfe­
lől a természeti világra való referálás, másfelől a beszélő és
gondolkodó szubjektumok azonosságának a kérdését. Számuk­
ra a nyelv még mindig azt a bizonyos középső teret foglalja el
a modem filozófiában (ami Kantnál a jelenségek találkozási
pontja), de ahelyett, hogy többé-kevésbé átlátszóvá, vagy töb-
bé-kevésbé átlátszatlanná, többé-kevésbé hűségessé vagy töb­
bé-kevésbé hűtlenné tették volna, az egész teret megkaparin­
tották. A nyelv saját maga törvényévé, saját magát és saját vi­
lágát kormányzó törvénnyé vált. A „nyelv rendszere,” a
„nyelvjáték,” a .jelölő,” az „írás,” a „szöveg,” a „textualitás,” a
„narratívumok,” a „diskurzus” - íme néhány azon kifejezések
közül, amelyek - Barthes könyvének cím ét kiterjesztve
(Barthes, [1970] 1982) - a Jelek Birodalmába tartoznak. Mi­
közben a modernizáló filozófusok egyre jobban megnövelték
a tárgyak és az egyének közötti távolságot azáltal, hogy össze-
mérhetetlenné tették őket, a nyelv, a diskurzus vagy a szöve­
gek filozófiái a szabadon hagyott középső területet foglalták
el, azt gondolva, hogy messze eltávolodtak a zárójelbe tett ter­
mészetektől és társadalmaktól (Pavel, 1986).
Az volt a nagyszerű ezekben a filozófiákban, hogy a refe-
111
 rensek es a beszélő szubjektumok kettős zsarnokságától védve
tőknek S ma'ítat C!°lg0Ztak ki’ amelyek megadták a közvetí-
o^nek járó jn d to sag ot - a közvetítőknek, akik már nem egy-
u összekötök vagy egyszerű hordozók, amelyek jelentést
tovabbuanak a természettől a beszélők felé, és v £ n Í A " S
r e f e r e n s e i d V C,S1" alja a jelentést, sőt a diskurzuson belüli
d,sk,,r2“sb“ ■ * « vevő beszélőket is ezek
hozzak leire (Greimas, 1976; Greimas és Courtes 1982) Csak
d T a tr “hhoz-_h°Sy természeteket és táras
nyerik ki a t-M ?3 6tre’ éS S^ át kéPességeikre támaszkodva
nyenk lo a többi narratív formából azok valóságelvét Mint-
^ ^ » ^ J e l f l l t e k a l L ^
nek A s • U i ° 8y barm’^ ' e saJatos előjogot megőrizné­
m "sodlago0sV1 amÍt kif^ vagyL doz:
fe k tu s o k it h r ° szubJektumok számtalan a jelentésef-
többé^nemZ * kC1Ór á 3lakulnak át; ami a vérzőt illeti,
1979). A tán?valmint T ' ‘™sainak mesterséges terméke (Eco,
■ - valö«átT»rfi,u,
káló ' ®y ’ amelyekről
f, / ; beszélnek,
“ ,U,CK>az iras
írás reiuieten
felületén csusz-
c~ "~
ré válik-az énít' a valnak- Minden jellé és jelrendszer­
é t m^ P CS 3 f° ZéS’ 3 divat és a mitológia, a politi-
Ezeknek amr ! m J ^ í ttalaniS.(Barthes’ ^9 8 5 ] 1988).
Ezeknek a filozófiáknak azonban az «z. aa hatalmas
aaiai
gyengese-

a temtésze, o l d a l i é ^ ^ f f ^ ‘
- 1J -'-' • • ze o a szubjektum/társadalom
oldalán. A science studies
ismét eljátszotta zavarkeltő szere-
is alkal-

,ett
112
 technikával foglalkozunk, nehéz sokáig azt képzelni, hogy
önmagukat író szövegek vagyunk, teljesen önmaguktól beszé­
lő diskurzusok, a jelölők játéka jelöltek nélkül. Aligha lehet az
egész világmindenséget egyetlen nagy narratívumra, a szub-
atomi részecskék fizikáját egy szövegre, a metróhálózatokat
retorikai eszközökre a társadalmi struktúrák összességét a
, diskurzusra redukálni. A Jelek Birodalma nem tartott tovább
Nagy Sándorénál, és ahhoz hasonlóan ezt is feldarabolták és
szétosztották a hadvezérek között (Pavel, 1988). Néhányan úgy
akarták plauzibilisebbé tenni a nyelv autonóm rendszerét, hogy
újra megalapozták a beszélő szubjektum, sőt mi több, a társa­
dalmi csoport fogalmát, és ebből a célból a régi szociológia
keresésére indultak. Mások úgy próbálták a szemiotikát ke­
vésbé abszurddá tenni, hogy visszaállították a referenshez fű­
ződő kapcsolatot, és amellett döntöttek, hogy ezúttal a tudo­
mány vagy a józan ész világába horgonyozzák le a diskurzust.
Szocializálás, naturalizálás - sosincs túl sok választási lehető­
ség. Mások megőrizték a Jelek Birodalmának eredeti lendüle­
tét, és elkezdték dekonstruálni magukat mint autonóm glosszá-
kat az autonóm glosszákon, egészen az önmegsemmisülésig.
Ebből a döntő fordulópontból megtanultuk, hogy egyetlen
módon kerülhetjük el a naturalizáció és a szociologizáció pár­
huzamos csapdáját: el kell ismernünk a nyelv függetlenségét.
Hogyan tudnánk enélkül feltárni azt a középső teret a termé­
szetek és a társadalm ak között úgy, hogy befogadjuk a
kvázitárgyakat, a kváziszemélyeket? A szemiotika különféle
formái kiváló szerszámosládaként szolgálnak a nyelv közvetí­
tő szerepének vizsgálatához. Azáltal azonban, hogy elkerülik
a referenshez és a kontextushoz fűződő kapcsolatok kettős prob­
lémáját, megakadályoznak bennünket abban, hogy befejezzük
a kvázi tárgyak vizsgálatát. Ez utóbbiak - mint mondtam - egy­
szerre valósak, diszkurzívak és társadalmiak. A természethez,
113
 a társadalomhoz és a diskurzushoz tartoznak. Ha úgy tesszük
autonómmá a diskurzust, hogy a természetet átadjuk az episz-
temologusoknak, a társadalmat pedig a szociológusoknak, ak­
kor nem leszünk képesek összefűzni ezt a három erőforrást.
A posztmodem állapot újabban megpróbálta egymás mellé
helyezni a modem kritika három nagy erőforrását - a természe­
tet, a társadalmat és a diskurzust - anélkül, hogy egyáltalán kí­
sérletet tett volna az összekapcsolásukra. Ha külön tartják őket,
ha mmd a három el van választva a hibridizáció gyakorlatától,
akkor valóban elborzasztó az a kép, amit a modem világról
a otnak. a természet és a technika teljesen sima, a társadalom
csak hamis tudatból, szimulakrumokból és illúziókból, a dis­
kurzus pedig mindenről leválasztott jelentéseffektusokból áll,
es ez az egész látszat világ a hálózatok össze nem függő eleme-
10 ebeJr amelyeket rendszertelen kollázsokká lehet összeke-
vemi, fúggedcnül attól, hogy honnan vagy milyen korból ered­
nek Ez valóban elég az embernek ahhoz, hogy fontolgatni
kezdje, leveti magát egy szikláról. íme a magyarázat a poszt­
modernek nyegle kétségbeesésére, amely átvette elődeik, az
abszurd mesterei A n g sán ak a helyét. A posztmodemek azon­
ban sosem jutottak volna el a gúny és a hanyagság ilyen fokára,
ha nem hitték volna mindezek betetőzéseként azt, hogy meg­
feledkeztek a Létről. By 6

25. KI FELEDKEZETT MEG A LÉTRŐL?

Elemte, bár a Lét és a létezők közötti különbség eszméje meg-

h a r m a r T l r ^ ^ * kvázitárgy*k megóvásához, egy
harmadik strategiajamk a modernizáló filozófusok és a nyelvi
fordulatok stratégiájához. A kvázitárgyak nem tartoznak a ter­
meszeihez, a társadalomhoz vagy a szubjektumhoz, és nem
114
tartoznak a nyelvhez sem. A metafizika (vagyis a hibridizáció
gyakorlatától elszigetelten tekintett modem Alkotmány) de-
konstruálásával Heidegger az egyénektől és a tárgyaktól egy­
aránt távol jelöli ki azt a középpontot, ahol minden összekap­
csolódik. „A létnek ebben az elgondolásában az a meglepő, hogy
egyszerű. Éppen ez tart vissza bennünket tőle.” (Heidegger, 1994,
167. o.) Ezen köldök, ezen omphalos körül forogva, a filozófus
igenis hangsúlyozza a metafizikai purifikáció és a közvetítés gya­
korlata közötti tagozódás létét. „A gondolkodás alászáll ideig­
lenes létezésének szegénységébe. A gondolkodás az egyszerű
mondásba gyűjti a nyelvet. A nyelv úgy a lét nyelve, ahogy a
felhők az ég felhői.” (Id. mű, 170. o.)
Egy pillanattal később azonban a filozófus elveszíti ezt a jó ­
szándékú egyszerűséget. Miért? Ironikus módon ő maga utal
ennek okára egy példázatban, amely Herakleitoszról szól, aki
gyakran keresett menedéket egy pék kemencéjében. „Einai gar
kai entautha theous” - „az istenek itt is jelen vannak” - mond­
ta Herakleitosz látogatóinak, akik megdöbbenve látták, hogy
úgy melegíti szánalmas porhüvelyét, mint egy közönséges ha­
landó. „Auch hier nämlich wesen Götter an” . De Heidegger
ugyanúgy lépre ment, mint ezek a naiv látogatók, hiszen ő és
epigonjai arra számítanak, hogy a Lét csak a feketeerdei Holz­
wege mentén található meg. A Lét nem lakozhat a közönséges
létezőkben. Pusztaság van mindenütt. Az istenek nem lakoz­
hatnak a technikában, a létező ezen tiszta állványában (Ge­
Stell) (Zimmerman, 1990), ebben a kikerülhetetlen sorsban (Ge­
schick), ebben a páratlan veszélyben (Gefahr). Nem kereshet­
jük őket a tudományban sem, hiszen a tudománynak ugyanaz
a lényege, mint a technikának (Heidegger, 1977). Hiányoznak
a politikából, a szociológiából, a pszichológiából, az antropo­
lógiából és a történelemből - mely utóbbi a Lét története, és
évezredekben méri a korszakait. Az istenek nem lakozhatnak
115
 . S2S 2 " ebben a ,é le 2 a <s a ^ « n w
ba l m ,1' " " ,alálh" J y t m«8 « M sem a lilozófiá-
s ő ifS S ? ?8mí n ~ mindketl' j “k í w .
S “S a íl “ r HeÍdegger ‘eMl t e l i a mm
v S s íe l ^ “ a' 0ga1011 kezd,él1 H^ ' « t o s a meg-
És mégis, „az istenek in is jelen vannak”: a Rajna egyik vizi

ePP
> Xgy,VeS m aaa r"
mint bar kivajt
kezzel - réSZeCSk<kben'
farönkökben,a2AdÍdasd^ b“
a mezőgazdaság-
tásaibanUéSy ^ 3 megfakult táJképeken, a kereskedők számí-
e i k a f i S f y’ u m t HÖlderIÍn szívbe markoló verseiben. De
íS a“ Z " nemHvcs2ik ,öbbé é“ re A* " '
Ennek a nararl ' 1 a mo^eni Alkotmány mond magáról!
n t o £ a ^ T ^ . T nCm kdlene meSdöbb« ben-
mTs I n t T n í V3 3n 3Zt állítják’ h0^ a tecbnika nem
(Das G e S K l T ^ T V rf ° m’ 3 tUd°mány ÜSZta állvány
mus tiszta nirat zgazdasáStan tlszta számítás, a kapitaliz-
S S S r í 8’ 3 SZUbjektUm tiszta tudab Tisztaság
nnt t g y “k hi J ! y3n’ dC VÍgyázzunk- nehogy szó sze
fele a§Durift' " ^ blZ° nygatnak’az csak a modem világ
hibridizáció gyakorlata ellátja amely ^eParoÜa
. azt, amivel f

ben^á^ennészet valóbaby trbl8benkks0basenkk máskülön-

delkezésiimareC,Nézzün^bk^raí'Ia^iidománycí^rll”
szerre dbllaren"
szerre sszubjektumként
z u b je k tu m ra tárgyként
. ,luuomanyc
,0l” anyos tárSyak egy-
nak. A hálózatok te le ’vannak Léttel0' ' ? UrZUSként cirkulá1'
szubjektumokkal és .L,ét* ’ Ami a SéPeket illeti,
Hogyan veszíthetné el egy létezől°trr ^ nnak teletömve.
voltéi, n Lét rajta hagy™ ’’ hMnl,os
nem áll a hatalmában, másként azt keMene képzeltünké hogy

116
 valóban modemek vagyunk, be kellene dőlnünk a modem
Alkotmány felső részének.
Van-e mindemellett valaki, aki valóban megfeledkezett a
Létről? Igen: mindenki, aki azt gondolja, hogy a Létet valóban
elfelejtették. Ahogy Lévi-Strauss mondja: „mindenekelőtt az
a barbár, aki hisz a barbarizmusban.” Akik nem vállalkoztak
arra, hogy empirikus módon tanulmányozzák a tudományt, a
technikát, a jogot, a politikát, a közgazdaságtant, a vallást vagy
az irodalmat, elvesztették a Lét nyomait, amelyek mindenütt
jelen vannak a létezők között. Ha kigúnyolva az empirizmust,
igyekszünk távol maradni az egzakt és humán tudományoktól,
a hagyományos filozófiától és a nyelv tudományaitól, és vissza­
húzódunk az erdőnkbe, akkor valóban úgy fogjuk érezni, hogy
tragikus veszteség ért bennünket. Te magad hiányzol, nem a
világ! Heidegger epigonjai erősséggé változtatták ezt a szem­
beszökő gyengeséget. „Semmi empirikusát nem ismerünk, de
ez nem baj, hiszen a világotokból hiányzik a Lét. Mi megóv­
juk mindentől a Lét kicsiny lángját, nektek pedig, akik min­
den mással rendelkeztek, semmitek sincs.” Épp ellenkezőleg:
nálunk van minden, mert nálunk van a Lét és a létezők, és mi
sosem tévesztettük szem elől a Lét és a létezők különbségét.
Mi véghezvisszük a lehetetlen vállalkozást, amelybe Heidegger
fogott bele, aki elhitte azt, amit a modem Alkotmány mondott
magáról, anélkül, hogy megértette volna: az, amiről ott szó van,
csak az egyik fele annak a nagyobb mechanizmusnak, amely
sosem hagyta maga mögött az antropológiai mátrixot. Senki sem
felejtheti el a Létet, hiszen a modem világ, vagy ami ugyanezt
jelenti, a metafizika sosem létezett. Mi mindig is preszókra-
tikusok, prekarteziánusok, prekantiánusok, prenietzscheiánusok
maradtunk. Semmilyen radikális forradalom nem választhat
el minket ezektől a múltaktól, ezért nincs szükség reakciós el-

117
 lenforradalmakra, hogy visszavezessenek minket oda, ahon­
nan soha el sem jöttünk. Igen, Herakleitosz megbízhatóbb ve­
zető, mint Heidegger: „Einai gar kai entautha theous”.

26. A MÚLT KEZDETE

A kvázitárgyak burjánzását tehát három különböző stratégia

fogadta: az első a természet pólusának - a magánvaló dolgok­
nak - és a társadalom vagy a szubjektum pólusának - a ma­
gánvaló embereknek - egyre növekvő mértékű elkülönítése; a
második a nyelv vagy a jelentés autonómmá tétele; az utolsó
pedig a nyugati metafizika dekonstrukciója. Négy különféle
erőforrás teszi lehetővé a modem kritika számára, hogy előál­
lítsa ezeket a savakat: a naturalizáció, a szociologizáció, a
diszkurzivizáció és végül a létfeledés. Ezen erőforrások egyi­
ke sem biztosítja a modem világ megértését. Ha összekapcsol­
ják, de nem engedik összekeveredni őket, akkor a helyzet még
rosszabb, mert eredményeik pusztán ahhoz az ironikus két­
ségbeeséshez vezetnek, amelynek a posztmodernizmus a tü­
nete. Mindezen kritikai erőforrásokban az a tény közös, hogy
nem követik egyszerre ahibridek burjánzásának és a purifiká-
ciónak a gyakorlatát. Ahhoz, hogy kitörjünk a posztmodemek
bénultságából, elégséges ezen források mindegyikét újrahasz­
nosítanunk úgy, hogy összeállítjuk, és a kvázitárgyak vagy
hálózatok szolgálatában hasznosítjuk őket.
De miként érhetj ük el, hogy ezek a kritikai erőforrások együt­
tesen működjenek, ha kialakulásukat pusztán az egymással
folytatott vitának köszönhetik? Vissza kell fordulnunk ahhoz,
hogy feltárhassuk azt a szellemi teret, amely elég nagy ahhoz,
hogy szállást adjon mind a purifikáció, mind a közvetítés fel­
adatának, vagyis a modem világ két felének. De hogyan for-
118
dúlhatunk vissza? A modem világot nem az idő nyiláról lehet
felismerni? Nem emészti el a múltat? Nem szakít végérvénye­
sen a múlttal? A mostani levertség valódi oka nem éppen egy
„poszf’-modem korban keresendő, amely elkerülhetetlenül
követte az előzőt, amely maga is katasztrofális felfordulások
során keresztül követte a premodem korokat? Nem ért már
véget a történelem? Miközben egyszerre igyekszünk menedé­
ket adni a kvázitárgyaknak és Alkotmányuknak, arra kénysze­
rülünk, hogy elgondolkodjunk a modemitás időbeli szerkeze­
tén. Minthogy nem vagyunk hajlandóak a posztmodemek
„utánra” kerülni, nem javasolhatjuk azt, hogy térjünk vissza a
nem modem világba, amelyet sosem hagytunk el, anélkül, hogy
ne változtatnánk meg magának az időnek a múlását.
A kvázitárgyak meghatározásától az idő definíciójához ju­
tottunk, és az időnek is van egy modem és egy nem modem
dimenziója, egy vízszintes és egy függőleges tengelye. Senki
sem fejezte ki ezt jobban, mint Péguy a Clióbán, ebben a meg­
döbbentő elmélkedésben a történelem pezsgéséről (Péguy,
1961a; Latour, 1977). A naptári idő elrendezheti az eseménye­
ket dátumok egy szabályozott sorozata szerint, a történetiség
azonban ugyanezen eseményeket intenzitásuk szerint rendezi
el. Ezt meséli el tréfásan a múzsa, összehasonlítva Victor Hugó
szörnyű színdarabját, a Les Burgraves-ot - az idő történetiség
nélküli felhalmozódását - Beaumarchais egy rövid mondatá­
val, a történelem nélküli történetiség tökéletes példájával:

„Amikor azt mondják nekem, hogy Magnusnak, Verona

márkijának, Nollig burgrave-jának a fia, Hatto, Sareck
burgrave-ja az apja Gorlois-nak (a gazember) Hatto fiának,
ebből nem tudok meg semmit,” mondja ő [Clio], „Nem is­
merem őket. Sosem fogom ismerni őket. De ha azt mondják
nekem, hogy Cherubino meghalt egy olyan erőd villámgyors
119
 bevételénél, ahová nem volt kirendelve, ó, akkor valóban
megtudtam valamit. És pontosan tudom, hogy mit mondtak
nekem. Egy titkos remegés figyelmeztet arra a tényre, amit
hallottam.” (276. o. Kiemelés az eredetiben).

A modem korban az idő múlása nem más, mint a történetiség

egy meghatározott formája. Honnan szedjük az elmúló idő
eszméjét? Magából a modem Alkotmányból. Itt van az antro­
pológia, hogy emlékeztessen bennünket: az idő múlását sok­
féleképpen lehet értelmezni, körforgásként, hanyatlásként,
összeomlásként, instabilitásként, visszatérésként vagy folya­
matos jelenként. Nevezzük ezt az elmúlást temporalitásnak,
hogy világosan megkülönböztessük az időtől. A modemek­
nek sajátos hajlamuk van arra, hogy úgy fogják fel az elmúló
időt, mintha valóban eltörölné a mögötte levő múltat. Mind­
annyian Attilának tartják magukat, akinek a lépte nyomán nem
nő többé fű. Nem azt érzik, hogy eltávolodtak néhány évszá­
zadnyira a középkortól, hanem hogy olyan radikális koperni­
kuszi forradalmak, episztemológiai hasadékok, episztémikus
törések választják el tőle, hogy semmi sem marad bennük élet­
ben abból a múltból - semminek sem kellene életben marad­
nia bennük abból a múltból.

„A haladás ezen elmélete lényegében a takarékbankok el­

méletével egyenértékű,” mondja Clio. .Mindenre kiteijedően
és egyetemesen előfeltételez, megteremt egy hatalmas uni­
verzális takarékbankot az egész emberi közösség számára,
egy hatalmas intellektuális takarékbankot, általánosat, sőt
egyetemeset, automatikusai a teljes emberi közösség szá­
mára, automatikusai abban az értelemben, hogy az emberi­
ség csak betesz, de sohasem vesz ki pénzt. És abban az érte­
lemben, hogy a kamatok újra és újra lekötik magukat, fá-
120
 ó h a tatlan u l, saját kezdeményezésükre. Ilyen a haladási el­
mélete. És ilyenek a tervezetei. Mint egy ho k ed l. ( g y.
1961a, 129.o.)

Minthogy örökre felszámolnak mindent, ami elmúlik, a mo-

Jeniek valóban visszafordíthatatlan nyílként, tőkefelhalmozás­
ként. haladásként érzékelik az időt. De minthogy ezt a tempó-
ralitást esv olyan időbeli berendezkedesre kenyszentettek ra,
amely egészen máshogy működik, megsokasodtak akulonbo- f
zőség tünetei. Amint Nietzsche jóval ezelőtt meg így , .
modernek a historizmus betegségétől szenvednek. Mindent meg
akarnak tartani, mindent datálni akarnak, mert azt gondoljak,
hogy végleg szakítottak a múltjukkal. Minél több fo a
gyűjtenek össze, annál többet mentenek meg, minél több t
halmoznak fel, annál többet állítanak ki a múzeumokban. A ma- ,
niákus rombolást ugyanennyire mániákus konzervalás ellen .
súlyozza. A történészek minden részletre kiteoedően ^ a l ­
kotják a múltat, annál gondosabban, minél több hint mar 1
belőle örökre. De tényleg annyira eltavolodt unk ’
amennyire hinni akaijuk? Nem, hiszen a modem ^ p o r ­
tásnak nincs sok kihatása az idő mulasara. A mult te h ^ g
marad, sőt vissza is tér. Mármost ez a
lan a modemek számára. Az elfojtott v i s s z a * -
Archaizmusnak tekintik, , 3 a nem vagyunk elővigyázatosak
gondolják - , vissza fogunk térni a múltba; vissza fogunk zu­
hanni a sötét középkorba.” A történelmi űJraalkot^ S
chaizmus a modemek arra való k é p t e l e n e k t ó tű m * ,
hogy felszámolják azt, amit mégiscsak fel kell számolniuk
ahhoz hogy megőrizzék az idő múlásának impressziója .
Ha elmagyarázom, hogy a forradalmak megkísérlik eltöröl­
ni L ú l t a t de nem képesek rá, akkor megint azt k ^ z “
hogy reakciósnak tartanak. Ez azért van, mert a modemek
121
 akárcsak antimodem vagy posztmodem ellenségeik - számá­
ra az idő nyila egyértelmű: haladhatunk előre, de akkor el kell
szakadnunk a múlttól; dönthetünk úgy, hogy visszafele me­
gyünk de akkor szakítanunk kell a modernizáló avantgárdok­
kal, akik radikálisan szakítottak a saját múltjukkal. Ez a diktá­
tum alaknotta a modem gondolkodást néhány évvel ezelőttig,
anélkül persze, hogy bármi hatása lett volna a közvetítés gya-
or atara, arra a gyakorlatra, amely mindig összekeverte a kor-
sza o at, a műfajokat és az olyan heterogén eszméket, mint
amilyenek a premodemek eszméi. Ha van valami, amit képte-
enek vagyunk veghez vinni, most már tudjuk, hogy a forrada-
om az, legyen akár a tudományban, a technikában, a politiká­
i n vagy a filozófiában. Még mindig modemek vagyunk azon­
ban ha ezt a tényt csalódásként értelmezzük, mintha az
rchmzmus eloz° niott volna mindent, mintha nem volnának
mink6 nyi VT szemétlerakók- ahol összegyűjthetnénk a ma­
gunk mögött hagyott, elfojtott anyagot. Még mindig posztmo­
demek vagyunk, amikor úgy próbálunk meg felülemelkedni
“ " a « a d o tts á g o n , hogy mindenféle korokból származó
lázs^ zen tn m yek egy,f0rmán Ósdiak és divatjamúltak, kol-
tazsszeruen egymás mellé helyezünk.

27. A FORRADALMI CSODA

A lim m á 6? 8865 3 temP°ralitás m°deni formája és a modem

t e m S e íé s a°r U’H
aT ely haUgatÓlagosan összekapcsolja a
s z fü T v ahi hHHar , ° m aszimrnetriáját, és lehetővé te­
szi, hogy a hibridek alatta szaporodjanak? Miért kénvszerít

Alk01n,á"y
lomkent éljük meg, “ idStés úiból el kHi
amelynek mindig újból
kezdődnie? A vüiasz, ismét , e d e j ^ “ e " £ híd “
122
velete kínálja, amelyet a történelem felségterületén hajtott vég­
re. A tudomány társadalomtörténete többé nem a puha, esetle­
ges, lokális emberi eseményekre próbálta használni a kultúr­
történet eszközeit, hanem a természet kemény, szükségszerű
és egyetemes jelenségeire. A történészek megint csak azt kép­
zelték, hogy gyerekjáték a történelem kastélyát egy új szárnnyal
egyszerűen kibővíteni. De a tudomány bekebelezése megint
csak rejtett előfeltevéseinek újragondolására késztette a „nor­
mál” történettudományt pontosan úgy, ahogyan ez a szocioló­
gia, a filozófia és az antropológia előfeltevéseivel már megtör­
tént. Az idő modem felfogása, a történettudományba beágya­
zott formájában, furcsa módon a tudomány egy bizonyos
felfogásától függ, amely elrejti a természet tárgyainak minden
külsődleges vonását, és csodaként mutatja be hirtelen megje­
lenésüket.
A modem idő a tudomány vagy a technika története és az
egyszerű történelem közötti különbségtételnek tulajdonítható,
megmagyarázhatatlan jelenések sorozata. Ha elhallgattatjuk
Hobbest, Boyle-t és a vitájukat, ha kiküszöböljük a légpumpa
megszerkesztésének munkáját, a munkatársak domesztikálását,
az áthúzott Isten feltalálását, az angol királyság visszaállítását,
akkor hogyan tudunk számot adni Boyle felfedezéséről? A le­
vegő rugalmassága a semmiből ered. Teljes fegyverzetben buk­
kan fel. Ahhoz, hogy meg tudják magyarázni a nagy rejtélyt, az
idő olyan képét rajzolják meg, amely idomul a mindig is megle­
vő dolgok ezen csodás megjelenéséhez, és az emberi konstruk­
ciókhoz, amelyeket soha senki emberfia nem hozott létre. A ra­
dikális forradalom eszméje az egyetlen megoldás, amelyet a
modemek elképzeltek abból a célból, hogy megmagyarázzák a
hibridek felbukkanását, amit Alkotmányuk egyszerre megtilt és
megenged, és hogy elkerüljenek egy másik szörnyet: azt a gon­
dolatot, hogy maguknak a tárgyaknak is van történetük.
123
 ié. a „ Î n ë0 0, tJUk’ h° gy 3 P0litikai fonadalom eszmé­
I f0rradal0m es2méjétől kölcsönözték (Cohen,
kémiá- K ; 0gy miérL H° gyan is ne lett volna Lavoisier
tünTetm W T f LUd0nSàg’ amikor a naëy tudós teljesen el­
s z á l l a Z ^ i S ™ ? mÍnden ny° mát’ és elvág°u m>nden
dodeihez ^ ik e t ismeretlenségre kár-
noztatott? Hogy ugyanattól a guillotine-tól kellett meghalnia
amelyet 0 használt elődei ellen, és ugyanannak az obskurantista
ÍBen! gT i 5"** 3 nevében’ ez a történelem gonosz iróniája
ok s z m e î 1989)' A tudomány °s és technikai újító­
m é ? l í ? azért olyan rejtélyes a modem Alkotmányban,
T n c ia i^ HSm °nStrUált lÖrvények ü t e m e s transzcen-
b o S e l? 01! nná VáHk> “ így is k d l maradnia a
részéről Z J “ VegeU' Az emberi lények történelme a maga
In n e n ii k éS ŐrjÖngéstő1 ^korbácsolt marad.
totáhs f i H r r kÜlÖnbÖZŐ tÖrténelem létezik>az egyik a
mftva adalmakat vagy az episztemológiai töréseket leszá-
? d o Z ? ei% ? T ÍSég nélkÜl 32 egyetemes és szükségsze-
másik^a H 1 ° g a koz,k> amelyek mindig is jelen voltak, a
többé k e v é s l S Z CValasztott “ erencsétlen emberi lények
többé-
többe kevesbe esetleges, többé-kevésbé tartós kavargásá '
sara ossz-
pontosít.

k ö ^ t i k S éSta Sf kségSZeru" a történelmi és az időtlen

közötti kulonbsegtetel révén a modemek történetét a nem
valam i? köszönhetően, mindig félbeszakítja
S v Z y ei a ^ r r 61 aheH° CentrÍZmUS’ 3 tömegvonzÍs
atombomba ? = ?P’ ™ ,lSleT kemiája, Pasteur védőoltása, az
n S td ’lva
H 8 P " éS eZektŐ1 3 CS0dálat°s esemé-
egyCS alk3l0mmal újrakezdik az idő-
“ Z en ? ’H k f alVa mindegyik megtestesülést a transz­
cendens tudományok történetében. Az emberek ugyanúgy kü­
lönbségét tesznek „előtt” és „után” között a számítógépek
124
 tekintetében, ahogy különbséget tesznek „Krisztus előtt” és
„Krisztus után” között az évek tekintetében. Azon a remegő
hangon, amely gyakran kíséri a modem végzetre vonatkozó
kijelentéseket, egyesek odáig mennek, hogy „zsidó-keresztény
időfelfogásról” beszélnek, miközben ez a fogalom anakroniz­
mus, hiszen sem a zsidó misztikusok, sem a keresztény teoló­
gusok nem vonzódtak egyáltalán a modem Alkotmányhoz. Ők
a Jelen (vagyis Isten jelenléte) köré szervezték időbeli beren­
dezkedésüket, és nem a vákuum, a DNS, a mikrochipek vagy
az automatizált gyárak köré.
A modem temporalitásban nincs semmi „zsidó-keresztény” ,
és szerencsére semmi tartós sem. Ez a Középső Királyság ki-
vetiilése egy egyenesre, amit nyíllá alakított át a radikális szét­
választás aközött, aminek nincs története, mégis felbukkan a
történelemben - a természet dolgai - , és aközött, ami sosem
lép ki a történelemből - az emberek fáradozásai és szenvedé­
lyei. A természet és a kultúra közötti aszimmetria ettől fogva a
múlt és a jö v ő közötti aszimmetriává válik A múltat a dolgok
és az emberek összekeverése jellemezte; a jö v ő többé nem fo g ­
ja összekeverni őket. A modernizáció abban áll, hogy újra és
újra kilépünk egy sötét korból, amely összekeverte a társada­
lom szükségleteit a tudományos igazsággal, hogy belépjünk
egy új korba, amely végre világosan megkülönbözteti azt, hogy
mi tartozik az atemporális természethez, és mi származik az
emberektől, hogy mi függ a dolgoktól, és mi tartozik a jelek­
hez. A modem temporalitás úgy jön létre, hogy a mült és a
jövő közötti különbségre rárakódik egy másik jó v a l fontosabb
különbség közvetítés és purifikáció között. A jelen körvonala­
it radikális törések, forradalmak sorozata jelöli ki, amely mint
megannyi visszafordíthatatlan zárópecek megakadályozza,
hogy valaha is visszafelé haladhassunk. Önmagában ez a vo­
nal ugyanannyira üres, mint a metronóm kattogása. És mégis
125
 eire a vonalra vetítik ki a modemek a kvázitárgyak buijánzá-
sát, és ezeknek a tárgyaknak köszönhetően vázolják fel a meg­
fordíthatatlan előrehaladás két sorozatát: az egyiket felfelé °a
fejlődés irányába, a másikat lefelé, a hanyatlás irányába. ’

28. VÉGE A MÚLANDÓ MÚLTNAK

A világ és a kollektivitások egyre nagyobb arányú mozgósítá­

sa megsokszorozza a természeteinket és a társadalmainkat al­
kotó cselekvők számát. Mozgósításukból azonban semmiképp
sem következik az idő rendezett és rendszerszerű múlása.
Tempóralitásuk meglehetősen sajátos formájának köszönhe­
tően azonban a modemek vagy kapitalizálódásként, a hódítá-
sokfdhaímozódásaként, vagy a barbárok betöréseként, kataszt­
rófák soraként rendezik el az új cselekvők buijánzását. A hala­
dás es a hanyatlás a két fő erőforrásuk, de a kettő egy tőről
fakad. A három egyenes - a naptári idő, a haladás és a hanyat-
as - mindegyikén elhelyezhetők az antimodemek, akik elfo­
gadják a modem temporalitást, de megfordítják az irányát.
Annak érdekében, hogy eltöröljék a fejlődést vagy az elkor-
csosulást, vissza akarnak térni a múlthoz - mintha valóban lé­
tezne!
Mi a forrása ennek a nagyon modem benyomásnak, hogy új
korban elünk, amely szakított a múlttal? Egy összeköttetés,
egy ismétlődés, amelyben önmagában nincs semmi temporális
(Deleuze, 1968)? A visszafordíthatatlan elmúlás benyomása
csak akkor alakul ki, amikor összekapcsoljuk a mindennapi
univerzumunkat felépítő seregnyi elemet. Ezen elemek szisz­
tematikus kohéziója és más, a rá következő időszakban ugyan-
ílyen koherens módon elrendeződő, elemekkel történő felcse­
rélésük kelti a múló idő, a jelentől a jövő felé irányuló folya-
126
matos áramlás, ahogy Péguy mondja, egy hokedli benyomá­
sát A dolgoknak egymás kortársaivá kell válniuk úgy, hogy egy
fázisban mozognak, és más, ugyanilyen jól sorba rendezett dol­
goknak kell felváltania őket ahhoz, hogy az idő áramlássá vál­
jon. A modem temporalitás ennek a dolgokra kényszerített át­
képzésnek az eredménye - e nélkül a kemény fegyelem nélkül
a dolgok az idő bármilyen fajtájának megfelelhetnének, és
bármilyen ontológiai státusszal rendelkezhetnének.
A légpum pa önm agában nem m odernebb annál, mint
amennyire forradalmi. Összekapcsolja, társítja, átrendezi a
számtalan cselekvőt, akik közül néhányan frissek és újak -
Anglia királya, a vákuum, a levegő súlya - , de mindegyik nem
tekinthető nóvumnak. Kohézióképességük nem elégséges ah­
hoz, hogy könnyedén elszakadjanak a múlttól. A kiválogatás,
a kitakarítás és a felosztás egész kiegészítő munkájára szükség
van ahhoz, hogy az idővel megegyező ütemben haladó moder­
nizáció benyomását keltse. Ha Boyle felfedezéseit az örökké­
valóságba helyezzük, és most hirtelen Angliában émek földet,
ha összekapcsoljuk őket Descartes és Galilei felfedezésével,
összefüggésbe hozva a „tudományos módszerrel”, és végül
ha Boyle hitét a csodákban mint archaikusát elutasítjuk, ak­
kor megkapjuk a radikálisan új modern korszak benyomá­
sát. A visszafordíthatatlan nyíl - a fejlődés vagy a hanyatlás-
gondolata a kvázitárgyak elrendezéséből ered, amelyek sza­
porodását a modemek képtelenek megmagyarázni. Az idő me­
netének megfordíthatatlansága maga is a tudomány és a tech­
nika transzcendenciájának köszönhető, amely valóban ellen­
áll a modemek minden megértési kísérletének, hiszen sosem
ragadták meg egyszerre Alkotmányuk két felét. Ez egy osztá­
lyozási eszköz a természeti és a társadalmi entitások megen­
gedhetetlen eredetének elleplezésére a közvetítés gyakorlatá­
tól lefelé. Éppen úgy, ahogyan az összes hibrid külsődleges
127
 vonásaitól megszabadulnak, a modemek olyan szisztematikus
egységekként értelmezik a heterogén átrendeződéseket, ame­
lyekben minden mindennel összekapcsolódik. A modernizá­
ciós fejlődés csak azzal a feltétellel gondolható el, hogy min­
den a naptár értelmében egykorú elem ugyanabba az időbe
tartozik. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, ezeknek az elemek­
nek teljes és felismerhető kohorsot kell alkotniuk. Ekkor, de
csak ekkor az idő folyamatos és előrehaladó áramlássá válik -
a modemek ezen áramlás avantgárdjának nevezik magukat, az
antimodemek az utóvédjének, a premodemek pedig teljesen
megrekedve az oldalvonalon maradnak.
Ez a gyönyörű rend azonnal összezavarodik, mihelyt úgy
tűnik, hogy a kvázitárgyak különböző korszakokat, ontológiá­
kat vagy műfajokat kevernek össze. Ekkor a történelmi kor­
szakok egy hatalmas kotyvalék benyomását keltik. Finom la­
mináris áramlás helyett nagyon gyakran turbulens áramlással,
örvényekkel, zuhatagokkal találkozunk. Visszafordíthatatlan
helyett visszafordíthatóvá válik az idő. Ez eleinte nem zavaija
a modemeket. Mindent archaikusnak, irracionálisnak vagy
konzervatívnak tartanak, ami nem halad a fejlődéssel megegye­
ző ütemben. És ahogyan vannak antimodemek, akik boldogan
játsszák el a reakciós szerepét, amelyet a modem Alkotmány
készített elő számukra, az obskurantizmus ellen küzdő dicső­
séges fejlődés hatalmas drámáit (vagy az őrült forradalmárok
ellen küzdő józan konzervatívok antidrámáját) a közönség na­
gyobb örömére mégis be lehet mutatni. Ahhoz azonban, hogy
a modernizációs temporalitás továbbra is működni tudjon, hi­
hetőnek kell maradnia annak a benyomásnak, hogy az ugyan­
abban a kontemporális időben létező entitások rendezett arc­
vonalat alkotnak. Vagyis nem szabad, hogy túl sok ellenpélda
legyen. Ha ezen utóbbiak túlzottan elszaporodnak, nem lehet
többé archaizmusról vagy az elfojtott visszatéréséről beszélni.
128
 A kvázitárgyak elburjánzása felrobbantotta a modem tem-
poralitást Alkotmányával egyetemben. A modemek jövőbe
menekülése megtorpant, talán húsz, talán tíz évvel ezelőtt, ta­
lán tavaly, a kivételek számának megsokszorozódása miatt,
amelyeket senki sem tudott elhelyezni az idő normális áramlá­
sában. Kezdetben voltak a posztmodem építészet felhőkarco­
lói - az építészet áll ennek a szerencsétlen kifejezésnek az ere­
deténél - , azután Khomeini iszlám forradalma, amelyről sen­
kinek sem sikerült megmondania, hogy forradalmi volt-e, vagy
reakciós. Ettől kezdve vég nélkül bukkantak fel a kivételek.
Senki sem tudja már egyetlen koherens csoportba sorolni az
„ugyanahhoz az időhöz” tartozó cselekvőket. Senki sem tudja
többé, hogy a medvék visszatelepítése a Pireneusokba, a kol­
hozok, az aeroszol, a zöld forradalom, a himlőoltás, a Csilla­
gok háborúja, a mohamedán vallás, a fácánvadászat, a francia
forradalom, a harmadik szektor, a szakszervezetek, a hidegfú­
zió, a bolsevizmus, a relativitás, a szlovák nacionalizmus, a
kereskedelmi vitorláshajók stb., elavultak, korszerűek, futu-
risztikusak, időtlenek, nem létezők vagy tartósak-e. A tempo-
rális áramlás örvényeit érzékelték a posztmodemek olyan ko­
rán és olyan nagy érzékenységgel a képzőművészet és a politi­
ka két avantgárd mozgalmában (Hutcheon, 1989). ^
A posztmodernizmus azonban - mint mindig - tünet, és nem
megoldás. A posztmodemek megőrzik a modem kereteket, de
szétszórják azokat az elemeket, amelyeket a modemizátorok
jól elrendezett csoportokba gyűjtöttek össze. A posztmoder­
neknek igazuk van a szétszórás tekintetében: minden kontem-
porális csoport politemporális. De nincs igazuk abban, hogy
megőrzik a modem kereteket, és abban, hogy továbbra is hisz­
nek az állandó újdonságok szükségességében, amit a moder­
nek követeltek meg. Azáltal, hogy kollázsok és idézetek for­
májában összekeverik a múlt elemeit, a posztmodemek felis-
129
 merik, hogy valóban mennyire elavultak ezek az idézetek. Sőt,
a posztmodemek azért ássák elő őket, mert elavultak, azért,
hogy sokkolják a korábbi „modernista” avantgárdokat, akik
már nem tudják, milyen oltárnál áldozzanak. Hosszú út vezet
azonban egy valóban lezárt múltból előráncigált provokatív
idézettől a soha el nem tűnt múlt újrakezdéséig, megismétlé­
séig, újragondolásáig.

29. AZ OSZTÁLYOZÁS ÉS A TÖBBSZÖRÖS IDŐ

Szerencsére semmi sem kötelez minket arra, hogy fenntartsuk

a modem temporalitást és vele együtt a radikális forradalmak
sorozatát, az antimodemeket, akik az általuk múltnak gondolt
valamihez térnek vissza, és a kettős dicséret- és panaszkoncer­
teket a folyamatos fejlődés vagy a folyamatos hanyatlás mel­
lett, illetve ellen. Nem vagyunk örökre hozzákapcsolva ehhez
a temporalitáshoz, amely sem a múltunk, sem a jövőnk megér­
tését nem teszi lehetővé, és arra kényszerít bennünket, hogy
mellőzzük az emberi és nem emberi harmadik világ egészét.
Helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy megszűnt a modem tem-
poralitás múlandósága. Ne siránkozzunk ezen, hiszen valódi tör­
ténelmünknek a lehető legkevesebb köze volt ahhoz a Prok-
rusztész-ágyhoz, amelybe a modemizátorok erőltették bele.
Az idő nem általános keret, hanem csak az entitások közötti
kapcsolat ideiglenes eredménye. A modem fegyelem, hogy ne
essenek szét, újra összeállította, egymásba akasztotta, sziszte­
matizálta az elemek kohorsát, ily módon küszöbölve ki azo­
kat, amelyek nem tartoznak a rendszerhez. Ez a próbálkozás
kudarcot vallott; mindig is kudarcot vallott. Nincs többé - nem
is volt soha - más, csak elemek, amelyek kiesnek a rendszer­
ből, tárgyak, amelyek kora és élettartama bizonytalan. Nem a
130
beduinok vagy a kungok keverik össze a tranzisztort a hagyo­
mányos viselkedéssel, a műanyag vödröket az állatbőrtömlők-
kel. Melyik országot ne lehetne az „ellentétek földjének” ne­
vezni? Egy ideje már mindannyian összekeverjük az időket.
Mindannyian újra premodemekké váltunk. Ha nem tudunk
tovább fejlődni a modemek módján, akkor vissza kell fejlőd­
nünk az antimodemeket követve? Nem, egyik temporalitásból
a másikba kell jutnunk, hiszen egy temporalitásban önmagá­
ban véve nincs semmi temporális. A temporalitás az entitások
összekapcsolásának és osztályozásának eszköze. Ha megvál­
toztatjuk az osztályozás elvét, egy másik, de ugyanezekre az
elemekre alapuló temporalitást kapunk.
Tegyük fel, példának okáért, hogy egyenes helyett spirál
formában rendezzük át a kontemporális elemeket. Van jövőnk
és múltunk, de a jövő egy minden irányban terjeszkedő kör
alakját ölti fel, a múltat pedig nem meghaladjuk, hanem újra­
kezdjük, megismételjük, körbevesszük, megóvjuk, újra össze­
állítjuk, újraértelmezzük, átszervezzük. A spirál vonalát kö­
vetve a távolinak tűnő elemekről kiderülhet, hogy egészen
közeliek, ha a hurkokat hasonlítjuk össze. Megfordítva, a vo­
nal alapján ítélve nagyon is egyidejű elemek egészen távolivá
válhatnak, ha sugárirányban haladunk. Egy ilyen temporalitás
nem kötelez minket az „archaikus” vagy a „felett” címkék hasz­
nálatára, hiszen az egyidejű elemek minden kohorsában lehet­
nek bármilyen korból származó elemek. Ilyen keretek között
végre felismerik, hogy cselekedeteink politemporálisak.
Használhatok elektromos fúrót, de használhatok kalapácsot
is. Az előbbi harmincöt éves, az utóbbi több százezer. Azt gon­
dolják, hogy „ellentétekkel” piszmogok, mert összekeverem
különböző korok gesztusait? Néprajzi látványosság volnék?
Ellenkezőleg: mutassanak nekem egy olyan tevékenységet,
amely a modem idő szempontjából homogén! Bizonyos gé-
131
 évÍsek°éTszo°kreSekv maS° k 3 mÍHÍÓ’megint mások 100 000
• i f S S2okasaim kora nehány naptól néhány ezer évig ter-
ismétli ° 8L i d ^ Ch°jaimondta’ és ah°gy Michel Serres meg-
LaTour
Latour, m i f Ez
1992). l 9 a pénzváltás
** határoz
&MŐZŐÍmeg
Vagyunk”
minket (SeiTes
és nem&a

^ lm é^m !n!r10ZZUk ^ 3 ^ur^rave' okat>egyiket a másik mögé,

fele hogv " ^ j u t u n k el az időig. Menjünk oldalvást le­
fele, hogy Cherub.no halálának eseményét a maga intenzitá
Saban ra g a d ja meg, és az idő megadatik s z á m ú ira
bil hatvn tradlcl0nálisak vagyunk? Nem, azok sem. A sta-
jóvale8zelőttah eieSZmeje lllUZ1° ’ amk 32 antroPológusok már
- ■a i yreigazitottak. A változásra képtelen tradíciók
mar mmd k.haltak a távoli múltban. A legtöbb ősi n e ^ z o k t
szükteu meg2 " ™ ZÚZad° S” skót szoknya, amely a semmiből
ami r r ! 19‘ 82323(1 ele->én (Trevor-Roper, 1983), vagy
T k aSknek8 bUr? UndÍ3Í városkámban a Chevalier du Tastevi
nek. akjknek ezereves szokása ötvenéves sincs. A , történelem
nélkül, nepeket” azok találták ki, akik úgy gondolták hogv az ő

ÚJ'G'“ ly- m ,‘l Gyí,k0rlalll‘'S » d ‘* -

hóív ^ “ l"6bbiak kényszerülnek,
ogy újra es újra veg.gmenjenek a forradalmak, az episzte-
mologia. toresek vagy a régiek és modemek vitáinak ugyan
S r r nn S2“ le,‘k “ f i s n a k í a n e ^ “
dönt, hogy allando uj.tások révén tradicionálissá válik A múk
azonosként való meg.smétlésének és a mindenféle múlttal való
kahs szakításnak az eszméje egyetlen időfelfogás két szim­
metrikus eredmenye. Nem térhetünk vissza a múlthoz a ha-
lan r e T Í T ’ “ 1S™éÜéshcz’ mert ezek a hatalmas mozdulat-
n területek annak a földnek a fordított képei, amely többé
mar nem az .géret földje számunkra: a haladóé, a permanens
orradalome, a modernizációé, az előremenekülésé.
132
 Mit tegyünk, ha se előre, se hátra nem mozdulhatunk? Te­
reljük másra a figyelmünket. Sosem mozogtunk se előre, se
hátra. Mindig is tevékenyen osztályoztuk a különböző idők­
höz tartozó elemeket. Osztályozni még tudunk. Az osztályozás
következményei az idők, és nem az idők következménye az osz­
tályozás. A modernizmus - akárcsak anti- és posztmodem füg­
gelékei - mindössze átmeneti következménye egy olyan osz­
tályozásnak, amelyet cselekvők egy kisebb csoportja végzett
mindenki nevében. Ha egyre nagyobb számban nyeljük vissza
azt a képességünket, hogy magunk válogassuk ki a mi időnk­
höz tartozó elemeket, akkor újra felfedezzük a mozgás sza­
badságát, amit a modernizmus megtagadott tőlünk; azt a sza­
badságot, amelyet valójában sosem veszítettünk el igazán. Nem
egy sötét múltból emelkedünk ki, amely összekeverte a termé­
szeteket és kultúrákat, egy olyan jövő felé haladva, amelyben
- a mai kulturális forradalomnak köszönhetően - már tökéle­
tesen el lesz választva a két pólus. Sohasem merültünk bele
egy homogén és planetáris áramlásba, amely vagy a jövőből,
vagy az idő mélyéből ered. A modernizáció sosem valósult
meg. Nincs olyan hosszasan emelkedő tengerár, amely ma is­
mét kiöntene. Sohasem volt ilyen tengerár. Más dolgokkal kell
folytatnunk, vagyis vissza kell térnünk azokhoz az összetett
entitásokhoz, amelyek felett mindig is másként múlt az idő.

30. KOPERNIKUSZI ELLENFORRADALOM

Ha képesek maradtunk volna arra, hogy elfojtsuk a mögöttünk

sorakozó embertömegek és a nem emberi környezet lázongá­
sait, akkor minden bizonnyal továbbra is hihetnénk abban, hogy
a modem idő valóban halad valami felé, és mindent eltávolít
az útjából. Az elfojtott azonban visszatért. Az embertömegek
133
 megint itt vannak úgy északon, mint délen, és a nem emberek
végtelenül változatos tömegei megérkeztek mindenünnen.
Többé nem lehet őket kizsákmányolni. Többé nem lehet őket
meghaladni, mert már semmi sem múlja felül őket. Semmi
sem nagyobb a minket körülvevő természetnél; a keleti népe­
ket nem lehet többé proletár élcsapatukkal egyenlővé tenni;
ami pedig a harmadik világ tömegeit illeti, semmi sem szab
nekik határt. Hogyan tudjuk megemészteni mindezt? Hogyan
lehetne mindannyiukat modernizálni? - kérdezik szorongva a
modemek. Megtehettük volna; azt gondoltuk, hogy megtehet­
nénk; többé nem hihetjük azt, hogy lehetséges. Mint egy ha­
talmas óceánjáró, amely lelassít, majd teljesen megáll a Sar-
gasso-tengeren, a modemek ideje végül felfüggesztődött. Az
időnek azonban semmi köze ehhez. Az idő egyedül a létezők
közötti kapcsolatok következménye. Az entitások koherens
egésszé történő összekapcsolódása alkotta a modem idő áram­
lását. Most, hogy ez a lamináris áramlás örvénylővé vált, be­
fejezhetjük a temporalitás üres vázának elemzését, és vissza­
térhetünk az elmúló időhöz, vagyis a létezőkhöz és a közöttük
levő viszonyokhoz, a hálózatokhoz a visszafordíthatatlanság
és a visszafordíthatóság forrásához.
De hogyan lehet megváltoztatni az entitások osztályozásá­
nak elvét? Hogyan lehet az illegitim tömegeknek képviseletet,
származást, állampolgárságot adni? Hogyan lehet feltárni ezt
a terra incognitát, amely mégis annyira ismerős számunkra?
Hogyan juthatunk el a tárgyak vagy a szubjektumok világából
azoknak a valamiknek a világába, amelyeket kvázitárgyaknak
vagy kváziszubjektumoknak neveztem? Hogyan mozdulhatunk
el a transzcendens/immanens természettől egy olyan termé­
szet felé, amely ugyanennyire valóságos, de már nem a tudo­
mányos laboratórium része, hanem külső valósággá alakult át?
Hogyan cserélhetjük fel az immanens/transzcendens társadal-
134
mát emberek és nem emberek kollektivitásaira? Hogyan jut­
hatunk el a transzcendens/immanens áthúzott Istentől a kezde­
tek Istenéhez, akit talán lenti Istennek nevezhetnénk? Hogyan
férhetünk hozzá a hálózatokhoz, ezekhez a létezőkhöz, ame­
lyeknek olyan furcsa topológiájuk és még szokatlanabb onto­
lógiájuk van, amelyek mind az összekapcsolásnak, mind a szét­
választásnak, azaz mind a tér, mind az idő létrehozásának a
képességével rendelkeznek? Hogyan tudjuk fogalmilag meg­
ragadni a Középső Királyságot? Amint már mondtam, mind a
modem, mind a nem modem dimenziót szem előtt kell tarta­
nunk, fel kell tárnunk mind függőleges, mind vízszintes kiter­
jedését, ami lehetővé teszi számunkra, hogy olyan térképet
rajzoljunk, amely egyszerre alkalmazkodik a közvetítés és a
purifikáció gyakorlatához.
A modemek pontosan tudják, hogyan gondolható el ez a Kö­
zépső Királyság. Ők nem tüntették el a kvázitárgyakat,^leta­
gadva vagy kétségbe vonva létezésüket, mintha egyszerűen el
akarták volna fojtani őket. Ellenkezőleg, felismerték, hogy lé
teznek, de minden relevanciától megfosztották őket azáltal,
hogy a teljesen kész közvetítőket puszta összekötőkké változ­
tatták. Egy összekötő - noha szükségszerűségével tisztában
vannak - csak átszállítja, átviszi, átküldi az energiát az Alkot­
mány egyik pólusáról a másikra. Önmagában üres, és csak tób-
bé-kevésbé hűséges, többé-kevésbé átlátszatlan lehet. Egy köz­
vetítő ugyanakkor valódi esemény, és nemcsak azt teremti meg,
amit lefordít, hanem azokat az entitásokat is, amelyek között
közvetítő szerepet játszik. Ha egyszerűen visszaadjuk ezt a
közvetítő szerepet minden cselekvőnek, akkor a pontosan ugyan­
ezekből az entitásokból álló, tökéletesen azonos világ nem lesz
többé modem, hanem azzá válik, ami mindig is volt, vagyis
nem modernné. Hogyan sikerült a modemeknek egyszerre vi­
lágossá tenniük és hatályon kívül helyezniük a közvetítés gya-
135
korlátát? Azáltal, hogy minden hibridet két tiszta forma keve­
rékének fogtak fel. A modem magyarázat azt jelentette, hogy
kettéhasították a keverékeket, kivonva belőlük azt, ami a szub­
jektumból (vagy a társadalomból), és azt, ami a tárgyból ered.
Ezután megsokszorozták az összekötők számát, hogy újra
összeállítsák az egységet, amelyet noha széttörtek, mégis vissza
akartak nyerni a tiszta formák keverékei által. Az analízis és a
szintézis ezen műveleteinek tehát mindig három aspektusuk
volt: előzetes purifikáció, szakaszos szétválasztás és fokozato­
san előrehaladó újrakeverés. A kritikai magyarázat mindig a
pólusoknál kezdődik, és innen halad a közép felé, amely elő­
ször a szemben álló erőforrások szétválasztásának, majd össze­
kapcsolásának a helye - a jelenségek felségterülete Kant nagy
elbeszélésében. Ezen a módon egyszerre tartották fenn és sem­
misítették meg, ismerték fel és tagadták le, tették világossá és
hallgatták el a középső részt. Ezért mondhatom azt anélkül,
hogy ellentmondanék saját magamnak, hogy soha senki sem
volt modem, és hogy fel kell hagynunk a modernséggel. Min­
dig is elismerték a közvetítők megsokszorozásának és ezáltal
az elveszett egység helyreállításának szükségességét - ezért a
pornókon kívül senki sem hisz igazán a szabadon lebegő és
össze nem függő hálózatoktól radikálisan elkülönülő termé­
szet és társadalom két szélső pólusában - de addig, ameddig
ezeket a közvetítőket tiszta formákból álló keverékeknek te­
kintették, addig a modem világ létébe vetett hit elkerülhetet­
len volt. Az egész különbség a közvetítők és az összekötők
látszólag csak árnyalatnyi eltérésétől függ (Hennion, 1991).
Ha önmagáért próbáljuk meg feltárni a Középső Királysá­
got, kénytelenek leszünk megfordítani a magyarázat általános
formáját. A szétválasztás - és az összekapcsolás - helye kiin­
dulóponttá válik. A magyarázatok többé nem a tiszta formák
felől haladnak a jelenségek irányába, hanem a középpontból a
136
szélek felé. Az utóbbiak többé nem a valosag kapcsolódást
pontjai,hanem időleges és részleges eredmények sokasaga. Az
összekötők rétegeit a közvetítők láncai váltják fel az Antome
Hennion által javasolt modell szerint. Ahelyett, hogy tagadna
a hibridek létezését - az összekötők örve alatt ügyetlenül reha
bilitálva ő k et-, ez a magyarázó modell inkább lehetove tesz,
számunkra, hogy a purifikáció gyakorlatát a k ° ^ e t , ^ gya­
korlatának alesetekéntértelmezzük. Ezáltal a modem es anem
modem felfogás közötti egyetlen különbség is érvényét vesz­
ti hiszen a purifikációt hasznos gyakorlatnak tartjuk, amely­
hez eszközökre, intézményre és know-how-ra van szükség
miközben a modem paradigmában a közvetítés gyakorlatának
funkciója nem volt világos, és szükségessége nem volt nyíl­

t a n t kopernikuszi forradalma, amint láttuk, tökéletes mo­

dellt kínál a modernizációs magyarázatok számara azaltal, hogy
megváltoztatja a tárgyak keringésének középpontját es meg­
sokszorozza az összekötők számát úgy, hogy ezáltal lépésről
lépésre megszüntethető a távolság a két pólus kozott. Senun
sem kötelez azonban minket arra, hogy ezt a forradalmat vég­
leges eseménynek tekintsük, amely örökre kijelölte szamunk
ra a tudomány, a teológia és a morál biztos ösvényét. Ez a
visszafordulás a vele összefüggésben levő francia forradalom­
hoz hasonlítható: mindkettő kiváló eszköze az ,do visszafor­
díthatatlanná tételének, de önmagukban nem visszaforditha-
tatlanok. Ezt a megfordított fordulatot nevezem kopernikuszi
ellenforradalomnak. Vagy pontosabban a szeleknek ezt a kö­
zép- és lefele történő elmozdulását, azt a mozgást, amelynek
következtében mind a tárgyak, mind pedig a szubjektumok a
kvázitárgyak és a közvetítők gyakorlata korul keringenek
Magyarázatainkat nem kell hozzákapcsolnunk a tárgyként es
szubjektumként/társadalomként ismert két tiszta formához,

137
 hiszen éppen ellenkezőleg, ezek a minket egyedül érdeklő kö­
zépső gyakorlat részleges és purifikált eredményei. Az álta­
lunk keresett magyarázatok valóban eljutnak a természethez
és a társadalomhoz, de csak v égeredményként, és nem kezdet­
ként. A természet valóban kering, de nem a szubjektum/társa-
dalom körül. A kollektivitások körül kering, amelyekből az
emberek és a dolgok létrejönnek. A Középső Királyság végre
képviselethez jut. A természetek és a társadalmak a csatlósai.

31. A 2 ÖSSZEKÖTŐKTŐL A KÖZVETÍTŐKIG

Mihelyt valóra váltjuk a kopernikuszi ellenforradalmat, és a

kvázitárgyak elfoglalják alsó helyzetüket egyenlő távolságra a
korábbi magánvaló dolgoktól és az emberektől, amikor vissza­
térünk ahhoz, amit mindig is gyakoroltunk, észre fogjuk venni,
hogy nincs többé értelme kettőre (vagy az áthúzott Istent is számí­
tásba véve háromra) redukálni a releváns ontológiai fajtákat.
A légpumpa, amely ez idáig példaként szolgált, új, teljesen
önálló ontológiai fajta? Ennek a kérdésnek a megválaszolásá­
hoz nem támaszkodhatunk az aszimmetrikus történészekre,
hiszen ők képtelenek a közös ontológiai probléma elhelyezé­
sére. Egyesek csak a 17. századi Angliához értenek, és egyál­
talán nem érdekli őket a pumpa, kivéve, ha úgy mutathatják
be, mint ami csodálatos módon bukkan elő az Ideák Mennyor­
szágából, és ezáltal beilleszthető a kronológiájukba. A másik
oldalon a tudósok és az episztemológusok úgy írják le a vá­
kuum fizikáját, hogy a legkevesebb figyelmet is megtagadják
Angliától, de még Boyle-tól is. Tegyük félre ezeket az aszim­
metrikus feladatokat, amelyek közül az egyik a nem embere­
ket, a másik az embereket hagyja figyelmen kívül, és tegyük
fel, hogy vannak szimmetrikus történészek, akik összevetik a
138
két mérlegkönyvet, amikor közvetítőket vagy összekötőket al­
kalmaznak.
f A kopernikuszi forradalom modem világában nincsenek új
entitások, hiszen ketté kellene hasítanunk őket, eredetiségüket
a két pólus között osztva meg: az egyik rész jobbra tart és a
„természet törvényeivé” válik, a másik rész balfelé mozog és
a „17. századi angol társadalom” válik belőle, miközben mi a
jelenség helyét jelöljük ki, ezt a még üres helyet, ahol a két
pólust újra össze kell öltenjAfvlajd az összekötők szaporodása
nyomán közelítenünk kellene egymáshoz a nemrég szétválasz­
tott részeket. Azt kellene mondanunk, hogy a laboratóriumi
pumpa „felfedi”, „képviseli”, „materializálja” vagy „megra­
gadhatóvá teszi” a természet törvényeit. Ugyanígy azt kellene
mondanunk, hogy a gazdag angol úriemberek „képviselete”
teszi lehetővé a légnyomás „értelmezését”, és a vákuum lété­
nek „elfogadását”. Közelebb jutva a szétválasztás és az össze­
kapcsolás helyéhez, a globális kontextust lokálisra kellene fel­
cserélnünk, és meg kellene mutatnunk, hogy nüként tették le­
hetővé Boy le gesztusai és a Royal Society nyomása a légpumpa
hibáinak, hézagainak, eltéréseinek megértését. Az összekötő
terminusok szaporodása nyomán végül ott kellene kikötnünk,
hogy újra összekapcsoljuk az eleinte mind a természettől, núnd
a társadalomtól végtelenül távolinak tűnő két részt.
Egy ilyen magyarázat szerint semmi lényeges nem történt.
Hogy megmagyarázzuk légpumpánkat, hol az egyik urnába
nyúltunk, amely a természeti létezőket tartalmazza az idők
végezetéig, hol a másikba, amely pedig a társadalmi világ örök­
kévaló mozgatórugóitíÁ természet mindig is változatlan volt.
A társadalom mindig ugyanazokból az erőforrásokból, ugyan­
azokból az érdekekből, ugyanazokból a szenvedélyekből áll.
A modem felfogás szerint a természet és a társadalom azért
kínálnak magyarázatot, mert őket magukat nem kell megma-
139
gyarázni. Az összekötők persze léteznek, és a szerepük ponto­
san az, hogy kapcsolatot létesítsenek a kettő között, de csak
azért létesíthetnek kapcsolatot, mert ők maguk minden onto­
lógiai státusnak híján vannak^Ők csupán átviszik, átszállítják,
áthelyezik az egyedül valóságos két létező, a természet és a
társadalom hatalmát. Persze rosszul is végezhetik az átszállí­
tást: hűtlenek vagy értetlenek is lehetnek. A hűség hiánya azon­
ban semmiféle különleges fontosságot nem kölcsönöz nekik,
hiszen ez, épp ellenkezőleg, összekötő státusukat bizonyítja.
Kompetenciájuk nem a sajátjuk. A legrosszabb esetben álla­
tok vagy rabszolgák, a legjobb esetben hűséges cselédek.
Ha valóra váltjuk a kopernikuszi ellenforradalmat, arra kény­
szerülünk, hogy sokkal komolyabban vegyük az összekötők
munkáját, mert többé már nem az ő feladatuk a természet és a
társadalom hatalmának átvitele, és mert ennek ellenére mind­
annyian ugyanazokat a valóságeffektusokat produkálják. Ha
most összeszámoljuk az autonóm státusszal felruházott entitá­
sokat, sokkal többet találunk kettőnél vagy háromnál. Tucat­
nyian vannak. Irtózik a természet a vákuumtól, vagy sem? Va­
lódi vákuum van a pumpában, vagy besurranhatott egy kevés
leheletfinom éter? Hogyan fognak számot adni a Royal Society
tanúi a pumpa szivárgásairól? Hogyan fog az angol király be­
leegyezni abba, hogy az emberek otthon az anyag tulajdonsá­
gairól beszélgessenek, és újra magáncsoportosulásokat hozza­
nak létre, épp amikor az abszolút hatalom kérdése végre közel
került a megoldáshoz. Növeli az anyag mechanizálása a cso­
dák hitelességét vagy sem? Elismert kísérletező válik Boyle-
ból, ha ezen vulgáris, kísérleti problémák kutatásának szenteli
magát, és felhagy a tudóshoz egyedül méltó deduktív magya­
rázattal? Ezek a kérdések nem rekednek meg többé a termé­
szet és a társadalom között, hiszen mindegyikük újradefiniálja
a természet és a társadalom mibenlétét. A természet és a társa-
140
dalom többé nem magyarázó terminusok, hanem egyesített
magyarázatra szorulnak. Szemtanúi vagyunk annak, ahogyan
a légpumpa körül egy új Boyle, egy új természet, a csodák egy
új teológiája, egy új tudós társiasság, egy új társadalom formá­
lódik amely ettől fogva magába foglalja majd a vákuumot, a
tudósokat és a laboratóriumot. A történelem valóban tud vala­
mit. Minden entitás egy esemény. ,.
Többé nem úgy fogjuk megmagyarázni a légpumpa újsze­
rűségét, hogy hol a természet urnájába nyúlunk, hol a társada­
loméba. Ellenkezőleg, újra tele fogjuk tölteni ezeket az urná­
kat vagy legalábbis alaposan megváltoztatjuk a tartalmukat.
A természet megújultan fog kilépni Boyle laboratóriumából
és az angol társadalom úgyszintén; de Boyle és Hobbes is
ugyanilyen mértékben meg fog változni. Az efféle átváltozá­
sok felfoghatatlanok volnának, ha emberemlékezet óta csa
két létező, a természet és a társadalom létezett volna, vagy ha
az első örökkévaló marad, és csak a másodikat kavarja fel a
történelem. Ezek az átváltozások ellenben világossá tehetők
ha újraelosztjuk az esszenciát a történelmet alkotó entitások
között. Ekkor azonban megszűnnek egyszerű, tobbe-kevesbe
hűséges összekötők lenni. Közvetítőkké válnak, azaz olyan
cselekvőkké, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy át­
vigyék, újradefiniálják, újrafeltárják, és akár el is árulják azt,
amit szállítanak. A jobbágyok ismét szabad állampolgárok a
váltak
Azáltal, hogy minden közvetítőnek felajánljuk a létet, amely
korábban a természet és a társadalom foglya volt, ismét érthe­
tőbbé válik az idő múlása. A kopernikuszi forradalom világá­
ban amelyben mindennek a természet és a társadalom pólusa
között kellett megmaradnia, a történelem nem igazan számí­
tott. A természetet egyszerűen felfedezték, a társadalmat ki­
bontakoztatták, vagy az egyiket a másikra alkalmazta . A je-
141
 S í V a l S t o l í S r “ a má':me8,evíi clm“ k « “ »>*.
S7ámá f - 1 CSet eges történelem, de csak az emberek
M ih e lw k ö S r S 2eHd|°1Sa lí:SZÜkSé8S2eríiSégér<51leválaszlva-
ráaat n v ila T ^ T " '^ n,iheI>'t megfordítjuk a rnagya-
e S ld í el>.t ho2záf°g “"k * k * szélen felgyülemlett
közvetítők ra T á“ 1“ “11,02’ m‘h c lj' “ “tóbb‘akat teljes jogú
s e ía ík A z í í f 7 * “ l8r“ n' lenl val6ba" tó etség « -
mi B Íyie ía í I T f! ,eslegesa" í( ' ^ Valöban történ, v S
p u m n la V n 8,0 másságával, a vákuummal, a lég-
tak Min, ; „ kr y Hobbesszal. Mindannyian m egváltói
í g y “ S í T , T ‘a CS” ér é Vált’ a *eveSö rugalmassága
lo b i m T u l ' P m" “ Cherabino ha,ála' A t ö r té n e d
1 mar ne,m PUS2tan az emberek történelme - egyúttal a
termeszen dolgok történelmévé válik.

32. VÁD ÉS OK

a S v a í S í r e"eí orradal°m a tárg, helyének megválto-

, „ , 6 ’amennyiben kiemeli a magánvaló dolgok közül
es a kőnek.,vitísba helyezi át, azonban anéíküf Z v S e

d i o k é t nHo;v0nt0lÓtgÍ.aÍ míÓd0n f0galma2va, az általában vett

A g- ■ 0gyan jut el a tárgy az emberihez?” (Serres 1987'í
SíiSSSSSi7 -.''°®■***■*X S
a iM a S - S S S 142
ják magukba, eltorlaszolva minden hozzá vezető utat, és mert
a diskurzus zaja előzi azt, ami abban a tökéletes csendben tör­
tént” (216 . 0 .).
Mítoszok százai állnak rendelkezésünkre, amelyek leírják,
hogyan konstruálja meg a szubjektum (vagy a kollektivitás vagy
az interszubjektivitás vagy az episztémék) a tárgyat - Kant
kopernikuszi forradalma csak egy a példák hosszú sorából. És
még sincs semmink sem, ami a történetet a másik aspektusból
is elbeszélné: hogyan konstruálják meg a tárgyak a szubjektu­
mokat. Shapin és Schaffer irattári oldalak ezreihez fértek hoz­
zá Boyle és Hobbes eszméivel kapcsolatban, de szó sem esett
a légpumpa hallgatólagos gyakorlatáról, vagy az általa megkí­
vánt kézügyességről. A történet ezen második felének tanúi
nem szövegek vagy nyelvek, hanem olyan csendes, oktalan
maradványok, mint a pumpák, a kövek vagy a szobrok. Noha
Serres archeológiája jó néhány szinttel a légpumpa alatt he­
lyezkedik el, ugyanezzel a csenddel találkozik.

Izrael népe zsoltárokat énekel a romos Siratófal előtt: a temp­

lom helyén kő kövön nem maradt. Mit látott, tett és gondolt
a bölcs Thalész az egyiptomi piramisoknál, egy olyan kor­
ban, amely ugyanolyan messze van tőlünk, mint amilyen
messze Kheopsz volt tőle? Miért találta fel a geometriát e
kőrakások mellett? Minden muszlim arról álmodozik, hogy
elutazik Mekkába, ahol a Kábát, a Fekete Követ őrzik. A
modem tudomány a reneszánszban született a lezuhanó tes­
tek tanulmányozásából: a kövek leesnek a földre. Miért egy
Péter nevű férfira építette a keresztény egyházat Jézus? Szán­
dékosan keverem a vallást és a tudományt ezekben a pél­
dákban, amelyek mindegyikében valaminek a megalapítá­
sáról van szó. (213. o.)

143
 Miért kellene komolyan vennünk ezeknek a petrifikációknak
az elhamarkodott általánosítását, amely összekeveri a vallás
fekete kövét Galilei zuhanó testjeivel? Ugyanazért, amiért
Shapin és Schaffer munkáját komolyan vettem, „szándékosan
keverve a vallást és a tudományt ezekben a példákban, ame­
lyek mindegyikében valaminek a megalapításáról - modem
tudományról és politikáról - van szó.” Shapin és Schaffer egy
ismeretlen, új szereplővel terhelte meg a modem episztemo-
lógiát, egy kézzel összebarkácsolt, szivárgó légpumpával.
Serres ismeretlen, új szereplővel terheli meg az episztemológiát,
a hangtalan dolgokkal. Mindannyian ugyanazzal az antropo­
lógiai indokkal teszik: annak a mélyreható átértelmezése kap­
csolja össze a tudományt és a vallást, hogy mit jelent vádolni
és kísérletileg ellenőrizni. Boyle, akárcsak Serres számára a
tudomány az igazságszolgáltatás egyik ága:

[MJinden európai nyelvben, északon és délen egyaránt a »do­

log« (chose) szó eredeténél vagy gyökereként, akármilyen
legyen is a mai formája, a jog, a politika vagy az általában
vett kritika területéről vett »ok« (cause) szó áll. Mintha
maguk a tárgyak csak egy törvényhozó testület vitáinak, vagy
az esküdtszék által hozott döntésnek megfelelően létezhet­
nének. A nyelv azt akaija, hogy a világ egyedül belőle ered­
jen. Legalábbis ezt mondja. (...)(111. o.) Ezért a latin nyelv­
ben a »dolgot« remek mondják - ebből származik a való­
ság, a bírósági eljárás tárgya vagy az ok maga úgy, hogy -
az ókoriaknál - az áldozat a reus nevet viselte, minthogy a
magisztrátusok perbe fogták. Mintha az egyetlen emberi
valóság csak a tribunusoktól eredhetne. (...) (307. o.) Itt
fogjuk megpillantani a csodát és a végső enigma megoldá­
sát. Az »ok« szó jelöli a »dolog« szó gyökerét vagy erede­
tét: causa, cosa, chose vagy Ding. (...) A törvényszék szín­
144
 re viszi magának az oknak és a dolognak, a szónak és a
tárgynak az azonosságát, vagy az egyiknek helyettesítés ál­
tali átmenetét a másikba. A dolog itt bukkan fel. (294. o.)

A három idézetben tehát Serres általánosítja azokat az ered­

ményeket, amelyeket Shapin és Schaffer oly nagy nehézségek
árán szedett össze: az okok, a kövek és a tények sosem foglal­
ják el a magánvaló dolgok helyét. Boyle kíváncsi volt, hogyan
lehet véget vetni a polgárháborúknak. Azáltal, hogy az anya­
got tehetetlenségre kényszerítjük, megkéijük Istent, hogy ne
legyen közvetlenül jelen, egy tartályban olyan új zárt teret ho­
zunk létre, amelyben a vákuum léte nyilvánvalóvá válik, el­
vetjük a tanuk véleményük miatti megbélyegzését. Semmilyen
ad hominem vád nem juthat többé érvényre, mondta Boyle;
semmilyen emberi tanúnak sem fognak hinni; csak a függet­
len úriemberek által megfigyelt nem emberi indikátorokat és
eszközöket fogják megbízhatónak tekinteni. Csak a ténykér­
dések makacs felhalmozása fogja megteremteni a békés kol­
lektivitás alapjait. A tények e feltalálása azonban nem az „ott
kint” levő dolgok felfedezését jelenti; antropológiai konstruk­
ció ez, amely átrendezi Istent, az akaratot, a szerelmet, a gyű­
löletet és az igazságosságot. Serres pontosan ugyanezt állítja.
Nincs fogalmunk arról, hogyan néznének ki a dolgok a pol­
gárháborúinkon túl a törvényszéken, a bírósági tárgyalásokon
és tárgyalótermeken kívül. Vád nélkül nincsenek képviselni
való ügyeink, nem tudunk okokat tulajdonítani a jelenségek­
nek. Ez az antropológiai szituáció nem korlátozódik tudomány
előtti múltunkra, hiszen inkább tudományos jelenünkhöz tar­
tozik.
Nem azért modem tehát az a társadalom, amelyben élünk,
mert az összes többivel ellentétben ez végül is megszabadítot­
ta magát a társadalmi viszonyok poklától, a vallás obskuran-
145
tizmusától, a politika zsarnokságától, hanem, mert éppúgy mint
az összes többi, átrendezi azokat a vádakat, amelyek egy -
bírósági, kollektív, társadalmi - ügyet egy - tudományos, nem
társadalmi, ténybeli - okkal váltanak fel. Sehol sem figyelhe­
tünk meg egy tárgyat, egy szubjektumot, egy társadalmat, amely
primitív, és egy másikat, amely modem volna. A behelyettesí­
tések, áthelyezések és transzlációk sorozatai egyre növekvő
mértékben mozgósítják az embereket és a dolgokat.

Egy sebes forgószelet képzelek az eredethez, amelyben a

szubjektum táplálja a tárgy transzcendentális kialakulását,
ellenszolgáltatásképpen pedig a tárgy a szubjektum ezzel
szimmetrikus születését, villámgyors félkörökben, amelyek
vég nélkül újrakezdődnek, visszatérve az eredethez (...)
Létezik a szubjektumnak egy transzcendentális feladata, egy
konstitutív feltétele a tárgy mint általában vett tárgy megje­
lenése révén. Az örvénylő kör fordított vagy szimmetrikus
feltételével kapcsolatban a tanúvallomásaink bizonytalan
nyelveken írott nyomok vagy narratívák. (...) A tárgyra épü­
lő, közvetlen konstitutív feltétellel kapcsolatban azonban
megérinthető, látható, konkrét, hatalmas, hallgatag tanúink
vannak. Akármennyire messze megyünk is vissza a beszé­
des történelembe, vagy a csendes őstörténetbe, ezek még
mindig ott vannak. (209. o.)

Serres ebben az olyannyira amodem munkájában egy prag-

matogóniát beszél el, amely ugyanolyan mesés, mint Hészio-
dosz vagy Hegel régi kozmogóniája. Serres azonban nem me­
tamorfózis vagy dialektika, hanem behelyettesítések útján ha­
lad előre. Az új tudományok, amelyek eltérítik, és olyan
dolgokká gyúiják, alakítják át a kollektivitásokat, amiket sen­
ki sem hozott létre, mindössze megkésett entitások a behelyet-
146
tesítések e hosszú mitológiájában. Akik a hálózatokat követik,
vagy a tudományokat tanulmányozzák, csak az n-edik hurkot
dokumentálják abban a spirálban, amelynek mesés kezdetét
Serres felvázolta számunkra. A mai tudomány egy módja an­
nak, hogy meghosszabbítsuk azt, amit mindig is csináltunk.
Hobbes eleven, meztelen testekre alapozva konstruál meg egy
politikai testet: aLeviatán gigantikus, mesterséges végtagpót­
lójával találja szembe magát. Boyle a polgárháború minden
viszálykodását egy légpumpára összpontosítja: a tényekkel
találja magát szembe. Minden hurok a spirálban egy új kollek­
tivitást és egy új objektivitást határoz meg. Az állandóan meg
újuló dolgok köré szerveződő, állandóan megújuló kollektivi­
tás mindig is fejlődött. Sohasem hagytuk el az antropológiai
mátrixot - még mindig a sötét középkorban vagyunk, vagy ha
így jobban tetszik: a világ gyermekkorában.

33. VÁLTOZÉKONY ONTOLÓGIÁK

Mihelyt nem tagadjuk meg a történetiséget egyetlen szereplő­

től sem azért, hogy helyet biztosítsunk a kvázitárgyak szapo­
rodásának, a természetnek és a társadalomnak nincs több lét­
jogosultsága, mint a Nyugatnak és a Keletnek. Kényelmes es
relatív viszonyítási pontokká válnak; a modemek az összekö­
tők megkülönböztetésére használják őket, amelyek közül egye­
seket „természetinek”, másokat „társadalminak” neveznek,
megint másoknak a „tisztán természeti” és a „tisztán társadal­
mi” jelzőket adják, míg némely továbbiakat „nemcsak ter­
mészetinek „hanem egyszersmind” egy kissé társadalminak is
tekintenek. A balfelé tartó elemzőket realistáknak hívjak, míg
a jobbfelé tartókat konstruktivistáknak (Latour, 1992b; Picke­
ring, 1992). Azok, akik pontosan a kettő közötti álláspontot
147
akaiják elfoglalni, számtalan kombinációt találnak ki a termé­
szet és a társadalom (vagy a szubjektumok) összekeverésére, a
dolgok „szimbolikus dimenzióját” a társadalmak „természeti
dimenziójával” váltogatva. Mások, imperialisztikusabban vagy
egyoldalúbban, megpróbálják a természetbe integrálva natu-
ralizálni a társadalmat (Hull, 1988), vagy a társadalom torkán
lenyomva (esetleg a szubjektumén, ami nehezebb) társadal-
masítani a természetet (Bloor, [1975] 1991).
Ezek a hivatkozási pontok és viták mégis egydimenziósak
maradnak. Az entitások teljes halmazát egyetlen, a természet­
től a társadalomig tartó vonal mentén osztályozni olyan karto­
gráfiai térképek megrajzolásával egyenértékű, amelyek kizá­
rólag a hosszanti kiterjedést veszik tekintetbe, s ezáltal egyet­
len vonalra redukálódnak! A második dimenzió teszi lehetővé,
hogy minden entitásnak szélességet is adjunk, és hogy kiterít­
sük a térképet, amelyen - mint mondtam - mind a modem
Alkotmány, minden gyakorlata fel van tüntetve. Hogyan hatá­
rozzuk meg ezt a dimenziót, észak és dél megfelelőjét? Meta­
foráimat összekeverve azt mondanám, hogy olyan grádiensként
kell definiálni, amely megragadhatóvá teszi az entitások stabi­
litásának változásait az esemény és az esszencia között. Még
mindig nem tudunk semmit a légpumpáról, amikor azt mond­
juk, hogy a természet törvényeinek reprezentációja, vagy az
angol társadalom reprezentációja, vagy a természet és a társa­
dalom két ellentétes kényszerének eredménye. Azt is meg kell
még mondanunk, hogy a légpumpáról mint 17. századi ese­
ményről, vagy mint 18-20. századi stabilizálódott esszenciá­
ról van-e szó. A stabilizáció foka - a függőleges tengely -
ugyanolyan fontos, mint a természetitől a társadalmiig tartó
vonalon való elhelyezkedés - a vízszintes tengely (egy másik,
pontosabb térképészeti eszköz ld. Cussins, 1992).

148
 esszencia

szubjektum/társadalom
természet pólus
pólus
e’ c*
s o -
vízszintes tengely .______ D vákuum
E vákuum E” n°4
n°5
♦ C*
C vákuum
n°3 B” B vákuum

A vákuum
n°l
függőleges tengely
egzisztencia

7. ÁBRA

A közvetítők ontológiájának tehát változékony geometriája van.

Amit Sartre mondott az emberekről - hogy egzisztenciájuk
megelőzi esszenciájukat elmondható mindegyik cselekvő­
ről: a levegő rugalmasságáról éppúgy, mint a társadalomról,
az anyagról éppúgy, mint a tudatról. Nekünk nem kell válasz­
tanunk az 5-ös számú vákuum - a minden emberitől független
külső természeti valóság - és a 4-es számú vákuum között,
mely utóbbi olyan reprezentáció, melynek meghatározásához
a nyugati gondolkodóknak évszázadokra volt szükségük. Vagy
inkább csak akkor kell választanunk, amikor már mindkettő
stabilizálódott. A Boyle laboratóriumában levő, nagyon insta­
bil 1-es számú vákuumról nem tudjuk megmondani, hogy ter­
mészeti vagy társadalmi-e, csak annyit tudunk mondani, hogy
mesterséges úton alakul ki a laboratóriumban. A 3-as számú
vákuum lehet emberi kezek alkotta mesterséges tárgy, hacsak
nem változik át 3-as számú vákuummá, amely kezd az embe­
rek kezéből kicsúszó valósággá válni. Mi hát a vákuum? Ezen

149
 álláspontok egyike sem. A vákuum esszenciája az a pályagör­
be, amely mindegyiküket összekapcsolja. Más szavakkal, a
levegő rugalmasságának története van. Mindegyik aktánsnak
megvan a maga sajátos megkülönböztető jegye az így feltárt
térben. Ahhoz, hogy megtaláljuk őket, nem kell hipotézisekbe
bocsátkoznunk a természet vagy a társadalom esszenciájával
kapcsolatban. Halmozzuk egymásra az összes megkülönböz­
tető jegyet, és megkapjuk azt, amit a modemek, hogy össze­
foglaljanak és megtisztítsanak, tévesen „természetnek” és „tár­
sadalomnak” neveznek.
Ha azonban mindezeket a pályagörbéket rávetítjük egyet­
len egyenesre, amely összekapcsolja a korábbi „természet”
pólust a korábbi „szubjektum/társadalom” pólussal, minden
reménytelenül összezavarodik. Mindegyik pont (A, B, C, D, E)
az egyetlen vízszintes tengelyre vetül rá (A’, B’, C , D ’, E’) az
A-val mint középponttal azon a helyen, ahol korábban a jelen­
ség volt, pontosan ott, ahol a modem forgatókönyvben sem­
minek sem kellene történnie, hiszen ez nem más, mint a szélső
pontokként felfogott természet és társadalom találkozási he­
lye, amelyben a valóság egésze jelen van. Ez az egyetlen vonal
elég ahhoz, hogy a realisták és a konstruktivisták évszázadokon
át vitatkozni tudjanak a vákuum értelmezéséről; az előbbiek
azt állítják, hogy ezt a valós tényt senki sem konstruálta, az
utóbbiak pedig azt, hogy ez a társadalmi tény csakis a mi ke­
zünk munkája; a köztes pozíció védelmezői a „tény” szó két
értelme között ingadoznak, folyton-folyvást a „nemcsak...,
hanem egyszersmind...” formulát használva. Ennek az az oka,
hogy a konstruálás a vonal alatt történik, a közvetítés gyakor­
latában, és csak akkor látható, ha tekintetbe vesszük a stabili­
záció fokát is (B’\ C”, D”, E”).
A természet és a társadalom hatalmas tömegei a lemeztek­
tonika kihűlt kontinenseihez hasonlíthatók. Ha meg akaijuk
150
érteni a mozgásukat, le kell ereszkednünk ezekbe az izzó ha-
sadékokba, amelyekből a magma feltör, és amelyek lehetővé
tették, hogy sokkal később és sokkal távolabb, miután a mag­
ma lehűlt, és fokozatosan egymásra rétegződött, létrejöjjön az
a két kontinentális lemez, amelyen szilárdan megvetettük a
lábunkat. Akárcsak a geofizikusoknak, nekünk is le kell eresz­
kednünk, és meg kell közelítenünk azokat a helyeket, ahol ki­
alakulnak a keverékek, amelyek a természet vagy a társada­
lom látható tulajdonságaivá válnak, de csak sokkal később. Túl
sokat akarunk, ha azt kívánjuk, hogy vitáinkban ezentúl a kér­
déses entitásoknak mind a hossz-, mind a keresztirányú kiter­
jedését határozzuk meg, és hogy az esszenciákat események­
nek és pályagörbéknek tekintsük?
Most már jobban értjük a modemek paradoxonét. Mind a
közvetítés, mind a purifikáció gyakorlatát felhasználva, de so­
sem képviselve a kettőt együtt, egyidejűleg építenek a két en­
titás, a természet és a társadalom immanenciájára és transz­
cendenciájára. Ez négy egymásnak ellentmondó erőforrás bir­
tokábajuttatta őket, szokatlan mozgásszabadságot téve lehetővé
számukra. Ha most megrajzoljuk az ontológiai változatok tér­
képét, észrevesszük, hogy nem négy, hanem három tartomány
van. A kettős transzcendencia a természettel az egyik és a tár­
sadalommal a másik oldalon stabilizált esszenciák egyetlen
halmazának felel meg. A társadalom minden egyes állapotá­
nak megfelel a természet egy-egy állapota. A természet és a
társadalom nem két ellentétes transzcendencia, hanem egy és
ugyanaz, amely a közvetítés gyakorlatából nő ki. Ugyanakkor
a teremtő természetek (naturing natures) és a kollektivitások
immanenciája egyetlen tartománynak, az események instabi­
litásának és a közvetítés gyakorlatának felel meg. A modem
Alkotmány így már helyes: valóban létezik szakadék a termé­
szet és a társadalom között, de ez a szakadék csak a stabilizá­
151
 ció megkésett eredménye. Csak egyetlen szakadék számít: az,
amelyik elválasztja a közvetítés gyakorlatát az Alkotmány szö­
vegétől - ez a szakadék azonban, épp a hibridek burjánzásá­
nak köszönhetően, folytonos grádienssé válik, ezért át tudjuk
hidalni, mihelyt ismét azok leszünk, akik mindig is voltunk:
nem modemek. Ha az Alkotmány hivatalos, stabil változatá­
hoz hozzátesszük nem hivatalos, „forró” vagy instabil válto­
zatát, akkor a középső rész telik meg, és a szélek ürülnek ki.
Megértjük, hogy a nem modemek miért nem a modemek utó­
dai. Az előbbiek csak hivatalossá teszik az utóbbiak letagadott
gyakorlatát. Egy kisebb ellenforradalom árán, végre vissza­
menőlegesen megértjük azt, amit mindig is csináltunk.

34. A NÉGY MODERN

REPERTOÁR ÖSSZEKAPCSOLÁSA

Azáltal, hogy felállítjuk a modem és a nem modem két di­

menzióját, hogy megvalósítjuk ezt a kopernikuszi ellenforra­
dalmat, hogy mind a tárgyat, mind a szubjektumot le- és
középfele csúsztatjuk, talán képesek leszünk hasznosítani a
modem kritika legjobb erőforrásait. A modemek négy külön­
böző, általuk összeegyeztethetetlennek talált repertoárt dolgoz­
tak ki a kvázitárgyak burjánzásának elhelyezése céljából. Az
első a természet külső valóságával foglalkozik, ami felett nem
uralkodunk, ami rajtunk kívül létezik, és ami sem a szenvedé­
lyeinkkel, sem a vágyainkkal nem rendelkezik, még ha képe­
sek vagyunk is arra, hogy mozgósítsuk és alakítsuk. A máso­
dik az emberi lényeket egymáshoz kapcsoló társadalmi köte­
lékkel foglalkozik, a mindannyiunkat mozgató szenvedélyekkel
és vágyakkal, azokkal a megszemélyesített erőkkel, amelyek a
társadalmat strukturálják - a társadalmat, amely hatalmasabb
152
nálunk, noha a saját alkotásunk. A harmadik a jelentéssel és az
értelemmel foglalkozik, az aktánsokkal, amelyekből történe­
teink felépülnek, azokkal a megpróbáltatásokkal, amelyeken
keresztülmennek, a kalandokkal, amelyeket átélnek, a szóké­
pekkel és műfajokkal, amelyek megszervezik őket, a nagy el­
beszélésekkel, amelyek végtelen uralmat gyakorolnak felet­
tünk, még akkor is, ha egyébként puszta szövegek és diskur­
zusok. Végül a negyedik a Léttel foglalkozik, és dekonstruálja
azt, amit mindig elfelejtünk, amikor egyedül a létezőkre irá­
nyítjuk a figyelmünket, még akkor is, ha a Lét jelenléte meg­
oszlik a létezők között, még ha épp a létükkel, épp a történeti­
ségükkel koextenzív is.
Ezek az erőforrások csak az Alkotmány hivatalos változata
szerint összeegyeztethetetlenek. A gyakorlatban a négy elem
szétválasztása okoz nehézséget. Szégyentelenül összekeveijük
vágyainkat a természeti entitásokkal, vagyis a társadalmilag
konstruált tudományokkal, amelyek pedig nagyon is úgy néz­
nek ki, mint a diskurzusok, és leírják társadalmunkat. Amint
utolérünk néhány kvázitárgyat, néha dolognak, néha narratí-
vumnak, néha társadalmi köteléknek tűnik számunkra, anél­
kül, hogy valaha is a puszta létezőre redukálódna. Légpum­
pánk kimutatja a levegő rugalmasságát, de leírja a 17. századi
társadalmat, és ugyanígy meghatároz egy új irodalmi műfajt
is: a laboratóriumi kísérletről szóló beszámolót. Követve a lég­
pumpát, úgy kell tennünk, mintha minden retorika, vagy min­
den természeti, vagy minden társadalmilag konstruált, vagy
minden felcímkézett és elraktározott volna? Muszáj feltételez­
nünk, hogy ugyanaz a pumpa esszenciáját tekintve néha tárgy,
néha társadalmi kötelék, néha pedig diskurzus? Vagy mind­
egyikből egy kicsi? Egyszer puszta létező, másszor meg ma­
gán viseli Lét és létező ontológiai differenciáját? És mi van
akkor, ha mi magunk, mi modemek vágtuk ketté az egyetlen
153
 pályagörbét, amely eleinte nem volt sem tárgy, sem szubjek­
tum, sem jelentéseffektus, sem puszta létező? Mi volna, ha a
négy repertoárt csak a stabilizálódott és későbbi stádiumokra
alkalmaznánk?
Semmi sembizonyítja, hogy ezek az erőforrások összeegyez­
tethetetlenek maradnak, amikor az esszenciáktól az események,
a purifikációtól a közvetítés, a modem dimenziótól a nem
modem dimenzió, a forradalomtól a kopernikuszi ellenforra­
dalom felé mozdulunk el. A kvázitárgyakról, kváziszubjek-
tumokról egyszerűen azt állítjuk, hogy kirajzolják a hálózato­
kat. Valóságosak, igen valóságosak, és nem mi, emberek, csi­
náltuk őket. Mégis kollektívák, mert egymáshoz kapcsolnak
minket, mert a kezeink között cirkulálnak, és társadalmi köte­
lékeinket épp cirkulálásuk által határozzák meg. Ennek elle­
nére diszkurzívak - narratívak, történetiek, szenvedélyesek és
autonóm formájú aktánsok népesítik be őket. Instabilak és
kockázatosak, egzisztenciálisak és sosem feledkeznek meg a
Létről. A négy repertoár e kapcsolata teszi lehetővé számunk­
ra, hogy létrehozzunk egy lakóhelyet, amely elég hatalmas
ahhoz, hogy befogadja a Középső Királyságot, a nem modem
világ és Alkotmánya autentikus, közös otthonát.
Az összekapcsolás mindaddig lehetetlen, amíg valóban
modemek maradunk, hiszen a természet, a diskurzus, a társa­
dalom és a Lét végtelenül hatalmasabb nálunk, és mert a négy
készletet csak különválasztásuk révén határozták meg, s ez a
különválasztás tartja fenn alkotmányos garanciáinkat. A foly­
tonosság azonban lehetségessé válik, ha a garanciákhoz hoz­
zátesszük a közvetítés gyakorlatát, amit az Alkotmány azért
tesz lehetővé, mert letagadja. A modemeknek teljesen igazuk
van abban, hogy egyszerre akarják a valóságot, a nyelvet, a
társadalmat és a Létet. Pusztán akkor tévednek, amikor azt hi­
szik, hogy a négy halmaz örökké ellent fog mondani egymás­
154
nak. Ahelyett, hogy mindig a kvázitárgyak pályagörbéjét ele­
meznénk, szétválasztva az erőforrásokat, nem írhatnánk úgy,
mintha folyamatos kapcsolatban kellene állniuk egymással?
Végleg megszabadulhatnánk a posztmodem bágyadtságtól,
amelynek épp a négy kritikai repertoár túladagolása az oka.
Nincsenek torkig azzal, hogy mindörökre csak a nyelv vagy
csak a társadalmi reprezentációk börtönébe zárva találják ma­
gukat, megannyi társadalomtudós szándékának megfelelően?
Magukhoz a dolgokhoz akarunk hozzáférni, nem csak a jelen­
ségeikhez. A valóságos nincs messze, sőt minden tárgyban
hozzáférhető, amelyet valahol a világban mozgósítottak. Nem
épp itt, közöttünk van a legbőségesebben a külső valóságból?
Nincs teljesen elegük a transzcendens, megismerhetetlen,
hozzáférhetetlen, egzakt és pusztán igaz természet uralmából,
az olyan entitások benépesítette természetéből, amelyek Csip-
kerózsikához hasonlóan addig alszanak, ameddig meg nem
érkezik a tudomány mesebeli királyfija, hogy végre felfedezze
őket? Azok a kollektivitások, amelyekben mi élünk, sokkal
aktívabbak, sokkal termelékenyebbek, sokkal társadalmasul-
tabbak, mint amennyire a fárasztó magánvaló dolgok alapján
várhatnánk.
Nem fárasztják Önöket egy kissé azok a szociológiák, ame­
lyek csak a társadalmi köré épülnek, amelyek talán csak azál­
tal maradnak fenn, hogy a „hatalom” és a „legitimitás” szava­
kat ismételgetik, mert a szociológusok sem a tárgyak tartalmá­
val, sem a nyelvek világával nem tudnak megbirkózni, pedig
mégiscsak ezek hozzák létre a társadalmat? A mi kollektivitá­
saink sokkal valóságosabbak, sokkal naturalizáltabbak, sok­
kal diszkurzívabbak, mint amennyire a fárasztó magánvaló
emberek alapján várhatnánk.
Nincsenek torkig a nyelvjátékokkal és a jelentés dekonstruk-
ciójának örök szkepticizmusával? A diskurzus nem önmagá-
155
 bán álló világ, hanem aktánsok alkotta sokaság, amely mind a
dolgokkal, mind a társadalmakkal elegyedik, amely egyfor­
mán fenntartja az előbbit és az utóbbit, és amely bennük gyö­
kerezik. A szövegek iránti érdeklődés nem távolít el minket a
valóságtól, hiszen magukat a dolgokat is fel kell emelni a
narratívum méltóságához. Ami a szövegeket illeti, miért kelle­
ne megtagadni tőlük annak nagyszerűségét, hogy a minket
összetartó társadalmi kötelékeket alakíthatják?
Nem érzik fárasztónak, hogy azzal vádolják Önöket, meg­
feledkeztek a Létről, és egy minden szubsztanciától, minden
szentségtől, minden művészettől megfosztott, hitvány világ­
ban élnek? Ahhoz, hogy visszaszerezzük ezeket a kincseket,
valóban fel kellene adnunk a történelmi, tudományos és társa­
dalmi világot, amelyben élünk? Attól még, hogy a tudományok­
nak, a technikának, a piacnak, a dolgoknak szenteljük magun­
kat, nem távolodunk el jobban a Lét és a létezők különbségé­
től, mint a társadalomtól, a politikától vagy a nyelvtől.
Valóságosak, mint a természet, narratívak, mint a diskur­
zus, kollektivek, mint a társadalom, egzisztenciálisak, mint a
Lét: ilyenek a kvázitárgyak, amelyek a modemek hatására sza­
porodásnak indultak. A mi dolgunk, hogy mint ilyeneket nyo­
mon kövessük őket, miközben egyszerűen ismét azokká vá­
lunk, akik mindig is voltunk: amodemekké.

156
 IV. A relativizmus

35. HOGYAN VESSÜNK VÉGET

AZ ASZIMMETRIÁNAK?

A tanulmány elején az antropológiát javasoltam világunk le­

írásának modelljeként, hiszen egyedül az antropológia tűnt al­
kalmasnak arra, hogy egésszé kapcsolja össze a kvázitárgyak
furcsa pályagörbéjét. Hamar felismertem azonban, hogy ez
a modell nem konyhakész, hiszen még sohasem alkalmazták a
tudományra és a technikára. Miközben az etnográfusok teljes­
séggel képesek voltak arra, hogy feltárják azokat a szálakat,
amelyek az etnotudományokat a társadalmi világhoz fűzik,
ugyanezt képtelenek voltak megtenni az egzakt tudományok
tekintetében. Ahhoz, hogy megértsem, miért ilyen nehéz ugyan­
ezt a szabadabb hangvételt nyugati világunk szociotechnikai
hálózataira alkalmazni, meg kellett értenem, mit jelent szá­
munkra az, hogy „modem”. Ha a modemitást a hivatalos Al­
kotmány szempontjából értelmezzük, amelynek teljesen szét
kell választania egyfelől az embereket és a nem embereket,
másfelől a purifikáció és a közvetítés gyakorlatát, akkor a
modem világ antropológiája egyáltalán nem lehetséges. Ha
azonban egyetlen képben egyesítjük a purifikáció gyakorlatát
és a közvetítés gyakorlatát, amely értelmet ad neki, visszame­
nőlegesen felfedezzük, hogy sosem voltunk valóban moder­
nek. Következésképpen az antropológia, amely ez idáig nem
boldogult a tudománnyal és a technikával, ismét az általam
keresett leírás modelljévé válhatna. Noha képtelen összeha-

157
 éS " Pr e m o t e k « , összehasonlíthat­
na mindkettejüket a nem modemekkel.
Sajnálatos módon nem könnyű az antropológiát mai formá­
jában újrahasznosítani. Minthogy a modemek a premodemnek
mondott emberek tanulmányozására alakították ki, az antro-
p o o g ia gyakorlatában, fogalmaiban és kérdéseiben magáévá
ette a fentebb említett lehetetlenséget. Kizárja a természeti
tárgyak tanulmányozását, és vizsgálódásainak terjedelmét ki-
zarcdag a kultúrákra korlátozza. Ezért aszimmetrikus marad.
hhoz, hogy az antropológia összehasonlítóvá váljon, ahhoz
hogy kepes legyen ide-oda mozogni a modemek és a nem
modemek kozott, szimmetrikussá kell tennünk. Ehhez nem
azokkal a hitekkel kell szembenéznie, amelyek közvetlenül nem
érintenek bennünket - ezek irányában mindig kellően kritiku­
sak vagyunk - , hanem az igaz tudással, amelyhez teljes érőnk­
ké ragaszkodunk. Képessé kell tehát válnia a tudományok ta-
nulmanyozasara, áttörve a tudásszociológia, és mindenekelőtt
az episztemológia határait.
A szimmetria első alapelve azzal okoz keserűséget a hagyo­
mányos tudásszociológiának, hogy a tévedés és az igazság azo­
nos szempontú vizsgálatát követeli meg (Bloor, [1976] 1991).
A múltban, társadalmi faktorok hatalmas seregét sorakoztatva
fel, a tudásszociológia csak azokat az eltéréseket magyarázta,
A h i h ' f r T - k? Viették az ész egyenes és keskeny ösvényét.
A hibákat, a hiedelmeket meg lehetett magyarázni társadalmi-
ag, de az igazságot továbbra is saját magára vonatkoztatva
magyaráztak. A repülő csészealjakba vetett hit elemzése per­
sze lehetséges volt, a fekete lyukakra vonatkozó tudásé azon-
an nem, elemezhettük a parapszichológia illúzióit, a pszicho-
ogusok tudását azonban nem; elemezhettük Spencer hibáit
Darwin bizonyosságait azonban nem. Ugyanazokat a társadal­
mi faktorokat nem lehetett egyformán mindkettőre alkalmaz-
158
 ni. Ebben a kettős mércében az antropológián belüli törésre
ismerünk rá, a kutatás elől elzárt természettudományok és a
kutatható etnotudományok között.
Atudásszociológiaelőfeltevései sosem rémítették volna meg
az etnológusokat, ha az episztemológusok - különösen a fran­
cia hagyományban - nem állították volna fel alapelvként ugyan­
ezt az aszimmetriát valódi és áltudományok között. Csak az
utóbbiakat - a „idejétmúlt” tudományokat - lehet a társadalmi
kontextushoz kapcsolni. Ami a „szentesített” tudományokat
illeti, ezek pusztán azért válnak tudományossá, mert minden
kontextusból kiszakítják magukat, a történelemmel való bár­
minemű keveredéstől, bárminemű naiv észleléstől, sőt még a
múltjuktól is megszabadulnak. Bachelard és tanítványai szá­
mára ebben áll a különbség történelem és tudománytörténet
között (Bachelard, 1967; Canguilhem, [1968] 1988). A törté­
nelem talán szimmetrikus, de ez aligha számít, hiszen a törté­
nelem sohasem foglalkozik a valódi tudománnyal; a tudomány­
történet ugyanakkor sohasem lehet szimmetrikus, mert a tudo­
mány a tárgya, és legalapvetőbb kötelessége az episztemológiai
törés teljesebbé tétele.
Egyetlen példa elegendő lesz annak megmutatására, hogy
meddig mehet el mindenféle szimmetrikus antropológia eluta­
sítása, amikor az episztemológusoknak másként kell kezelni­
ük az igaz tudományokat és a téves hiedelmeket. Amikor
Canguilhem megkülönbözteti a tudományos ideológiákat a
valódi tudományoktól, nemcsak azt jelenti ki, hogy lehetetlen
ugyanabból a szempontból tanulmányozni Darwint, a tudóst,
és Diderot-t, az ideológust, hanem hogy lehetetlennek kell len­
nie annak, hogy egy kalap alá vegyük őket.„Az ideológia és a
tudomány közötti különbségtétel megóv minket attól, hogy
folytonosságot lássunk ott, ahol csak ideológiadarabkák van­
nak, amelyek egy korábbi ideológia helyét elfoglaló tudomá-

159
nyon belül maradtak fenn. Ezért egy ilyen különbségtétel meg­
óv minket attól, hogy Diderot D ’Alembert álma című beszél­
getésében A fajok eredetének anticipációit lássuk.” (Canguilhem,
[1968] 1988, 39. o.) Csak az tudományos, ami örökre szakít
az ideológiával. Valóban nehéz feltárni a kvázitárgyak külsőd­
leges tulajdonságait egy ilyen alapelvet követve. Mihelyt az
efféle episztemológusok kezei közé kerülnek, gyökerestül ki­
irtják őket. A tárgy csak a neki jelentést adó hálózatból kisza­
kítva maradhat fenn. De miért kellene egyáltalán megemlíteni
Diderot-t vagy Spencert? Miért kellene érdeklődni a tévedés
iránt? Azért, mert enélkiil az igazság túl fényesen csillogna!
„Az ideológia és a tudomány közötti kapcsolatok felismerésé­
nek meg kellene óvnia bennünket attól, hogy a tudománytör­
ténetet egy jellegtelen tájképpé, domborzat nélküli térképpé
fokozzuk le.” (39. o.) Az ilyen episztemológusok számára a
„whig típusú” történetírás nem helyrehozandó tévedés, hanem
kötelesség, amelyet a lehető legnagyobb szigorúsággal kell
teljesíteni. A tudománytörténetet nem szabad összekeverni a
történelemmel (Bowker és Latour, 1987). A téves hangsúlyoz­
za ki az igazat. Amit Racine tett a Napkirály számára a törté­
nész fennkölt neve alatt, azt teszi Canguilhem Darwin számá­
ra a tudománytörténész ugyanannyira jogtalanul bitorolt cím­
kéje orvén.
A szimmetria elve azonban visszaállította a folytonosságot,
a történetiséget és - akár ezt is mondhatjuk - az alapvető igaz­
ságosságot. Bloor Canguilhem ellentéte, ahogyan Bachelard-
é Serres. „Az egyetlen tiszta mítosz a minden mítosztól meg­
fosztott tudomány eszméje” - írja az utóbbi, szakítva az
episztemológiával (Serres, 1974). Serres számára, akárcsak a
szó szoros értelmében vett tudománytörténészek számára Dide­
rot-t, Darwint, Malthust és Spencert ugynazon alapelvek és
ugyanazon okok alapján kell megmagyarázni; ha számot kí-
160
vánunk adni a repülő csészealjakba vetett hitről, meg kell győ­
ződnünk róla, hogy magyarázatunk szimmetrikus módón al­
kalmazható-e a fekete lyukakra is (Lagrange, 1990). Ha azt
állítjuk, hogy lelepleztük a parapszichológiát, képesek va­
gyunk-e ugyanezeket a tényezőket a pszichológiával kapcso­
latban is használni (Collins és Pinch, 1982)? Ha Pasteur sike­
reit elemezzük, ugyanezek a fogalmak lehetővé teszik-e szá­
munkra, hogy számot adjunk tévedéseiről is (Latour, 1988b)?
A szimmetria első alapelve mindenekelőtt fogyókúrát java­
sol a társadalomtudósok által kínált hibamagyarázatok számá­
ra. Oly könnyűvé vált az eltérések magyarázata! A társada­
lom, a hiedelmek, az ideológia, a szimbólumok, a tudattalan,
az őrület - mindezek annyira könnyen hozzáférhetők voltak,
hogy a magyarázatok hájasodni kezdtek. És az igazságok?
Amikor elveszítettük az episztemológiai törések egyszerű ki­
búvóját, mi, akik a tudományokat tanulmányozzuk, hamar rá­
ébredtünk, hogy magyarázataink nagy része nem sokat ér.
Mindegyikük az aszimmetria alapján szerveződött, ami pusz­
tán sértéssel tetézte az igazságtalanságot. Minden megválto­
zik, ha a szimmetria elvének rendíthetetlen fegyelme arra kény­
szerít bennünket, hogy csak azokat az okokat tartsuk meg,
amelyek egyszerre képesek szolgálni az igazságot és a hamis­
ságot, a hitet és a tudást, a tudományt és a paratudományt. Azok
miatt, akik más-más mércével mérték a győzteseket és a vesz­
teseket, miközben - akárcsak Brennus - azt kiabálták, hogy
„vaevictis!” (jaj a legyőzőiteknek), a diszkrepancia egészen máig
felfoghatatlan maradt. Amikor tökéletesen helyreáll a szimmet­
ria egyensúlya, a diszkrepancia, amely lehetővé teszi számunk­
ra, hogy megértsük, miért nyernek egyesek, és miért veszíte­
nek mások, szembetűnőbbé válik, mint eddig bármikor.

161
 36. A SZIMMETRIA ELVÉNEK ÁLTALÁNOSÍTÁSA

A szimmetria első alapelve felbecsülhetetlen előnyt jelent az

episztemológiai törések, a „szentesített” és az „idejétmúlt” tu­
dományok a priori szétválasztása, vagy a tudást, a hiedelem­
rendszereket tanulmányozó és a tudományokat vizsgáló szo­
ciológusok közötti mesterséges különbségtétel kiküszöbölése
szempontjából. Korábban, amikor az antropológus hazatért
messzi terepéről, hogy otthon tanulmányozza az episztemológia
által már megtisztított tudományokat, nem tudott folytonossá­
got kimutatni az etnotudományok és tudományos tudás kö­
zött. így, érthető módon, lemondott a természet tanulmányo­
zásáról, és megmaradt a kultúrák elemzésénél. Most, amikor
visszatér, és rádöbben, hogy napról napra nő az olyan tanul­
mányok száma, amelyek az ő hazai tudományára és techniká­
jára összpontosítanak, a szakadék máris keskenyebb. Minden
különösebb nehézség nélkül eljuthat a trobriand-i hajósoktól
az Egyesült Államok Haditengerészetéig (Hutchins, 1980); a
nyugat-afrikai számológépektől a kaliforniai aritmetikusokig
(Rogoff és La ve, 1984); az elefántcsontparti technikusoktól
egy La folla-i Nobel-díjashoz (Latour és Woolgar, [ 1979] 1986);
a Baal istennek bemutatott áldozatoktól a Challenger-kataszt-
rófáig (Serres, 1987). Nem kell többé a kultúrákra szorítkoz­
nia, hiszen a természet, vagy inkább a természetek, egyformán
kutathatóvá válnak (Pickering, 1992).
A szimmetria Bloor által meghatározott alapelve azonban
pillanatok alatt zsákutcába vezet. Ha vasfegyelmet követel meg
a magyarázatokban, akkor az elv maga aszimmetrikus, amint
ez a következő diagramból világossá válik.
Az episztemológusok és a tudásszociológusok az igazságot
természeti valósággal való kongruenciája révén magyarázták
meg, a hamisságot a társadalmi kategóriák, episztémék vagy
162
 szubjektum/társadalom
természet pólus
pólus

o
_ D
az igazságot a természet a tévedést a társadalom
magyarázza magyarázza

O
a természet nem a társadalom
magyarázza sem az magyarázza mind az
igazságot, sem a tévedést igazságot, mind a tévedést

a magyarázat a kvázi-tárgyakból
indul ki

8. ÁBRA

érdekek kényszere révén. Aszimmetrikusak voltak. Bloor alap­

elve az igazságot és a hamisságot egyaránt ugyanazon kategó­
riák, ugyanazon episztémék és ugyanazon érdekek által igyek­
szik megmagyarázni. De milyen fogalmakat választ? Olyano­
kat, am ilyeneket a társadalom tudom ányok kínálnak a
társadalomtudósok, azaz Hobbes és sok-sok követője számá­
ra. így tehát aszimmetrikus, de nem azért, mert elválasztja az
ideológiát a tudománytól úgy, ahogy az episztemológusok te­
szik, hanem mert zárójelbe rakja a természetet, és a „társada­
lom” pólust teszi meg a magyarázat egész terhének hordozó­
jává. Konstruktivista, ha a természetről van szó, és realista, ha
a társadalomról (Collins és Yearley, 1992; Callon és Latour,
1992).
163
 A társadalom azonban, ma már tudjuk, nem kevésbé konst­
ruált, mint a természet, hiszen egyetlen stabilizációs folyamat
kettős eredménye. A természet minden egyes állapotának meg­
felel a társadalom egy-egy állapota. Ha realisták akarunk lenni
az egyik esetben, realistáknak kell lennünk a másikban is; ha
konstruktivisták az egyikben, konstruktivistának kell lennünk
mindkettőben. Vagy inkább —ahogyan a két modem gyakor­
lattal kapcsolatos vizsgálódásunk megmutatta —egyidejűleg
kell megértenünk, hogyan lehet a természet és a társadalom
immanens —a közvetítés gyakorlatában —és transzcendens —a
purifikáció gyakorlata után. A természet és a társadalom nem
kínál szilárd kampókat, amelyekre (a canguilhemi értelemben
aszimmetrikus és a bloori értelemben szimmetrikus) interpre­
tációinkat felakaszthatnánk, hanem éppen ezeket kell megma­
gyaráznunk. Annak a magyarázatnak a megjelenése, amelyet
a természet és a társadalom kínál, csak egy későbbi fázisban
következik be, amikor a stabilizálódott kvázitárgyak, szétsza­
kadva egyfelől a külső valóság tárgyaivá, másfelől a társada­
lom szubjektumaivá válnak. A természet és a társadalom a prob­
léma, nem a megoldás része.
Ahhoz tehát, hogy az antropológia szimmetrikussá váljon,
nem elég lenyelnie a szimmetria első alapelvét, ami csak az
episztemológia legvérlázítóbb igazságtalanságainak vet véget.
Magába kell olvasztania azt, amit Michel Callon az általánosí­
tott szimmetria elvének nevez: az antropológusnak abban a
felezőpontban kell elhelyezkednie, amelyből nyomon követ­
heti mind a nem em beri, mind az emberi tulajdonságok
attribúcióját (Callon, 1986). Nem megengedett számára, hogy
a külső valóságot használj a a társadalom magyarázatára, vagy
hogy a hatalmi játékok segítségével adjon számot arról, mi
alakítja a külső valóságot. Ugyanígy tilos a természeti és a szo­
ciológiai realizmust váltogatnia, a „nemcsak” természet, „ha-
164
nem egyszersmind” társadalom formulát használva abból a
célból, hogy megtartsa a két eredeti aszimmetriát, és eközben
az egyik gyengeségeit a másik gyengeségeivel takargassa
(Latour, 1987).
Mindaddig, ameddig modemek voltunk, lehetetlen volt el­
foglalni ezt a középső teret, amelyből a természet és a társada­
lom közötti szimmetria végül láthatóvá válik, mert ez a hely
nem létezett! Az egyetlen középső pozíció, amelyet az Alkot­
mány felismert, mint már láttuk, a jelenség volt, a találkozási
pont, ahol a természet pólust és a szubjektum pólust egymásra
vonatkoztatták. Egészen mostanáig ez a pont senkiföldje, nem
hely maradt. Minden megváltozik, amikor ahelyett, hogy ál­
landóan és kizárólag a modem dimenzió egyik és másik pólu­
sa között ingadoznánk, lefelé mozdulunk el a nem modem di­
menzió mentén. Az elgondolhatatlan nem hely az Alkotmány
azon pontjává válik, amelyben a közvetítés gyakorlata a fel­
színre tör. Korántsem üres: kvázitárgyak, kváziszubjektumok
buijánzanakott. Miután már nem elgondolhatatlan többé, mind­
azon empirikus kutatások terepévé válik, amelyeket a hálóza­
tokkal kapcsolatban végeznek.
De nem ez a hely az, amelyet az antropológia oly sok fárad­
ság árán készített elő egy évszázadon keresztül, amelyet az
etnológus ma oly könnyen foglal el, amikor más kultúrák ta­
nulmányozására indul? Valóban megfigyelhetjük, ahogy az
etnológus elemzési eszközeinek megváltoztatása nélkül lép­
ked ide-oda a meteorológia és rokonsági rendszer, a növények
természete és kulturális reprezentációjuk, a politikai szervezet
és az etnomedicina, a mitikus struktúrák és az etnofizika vagy
a vadászati technikák között. A bátorságot, amely ennek az
egyetlen darabból álló hálózatnak a feltárásához szükséges, az
etnológus persze abból a mély meggyőződésből meríti, hogy
pusztán és kizárólag reprezentációkkal foglalkozik. A termé-
165
 szét a maga részéről egyedi, külső és univerzális marad Ha
azonban egymásra helyezzük a két pozíciót - azt, amelyet az
etnológus könnyedén foglal el a kultúrákat tanulmányozandó,
es azt amelynek meghatározására hatalmas erőfeszítéseket
tettunk a sajat természetünket tanulmányozandó - , akkor az
osszehasonhto antropológia lehetségessé válik, ha könnyűvé
nem js. Ez az antropológia többé nem kultúrákat hasonlít össze,
felreteve a sajatjat, amely néhány bámulatos előjognak köszön-
e oen a maga egyedi módján férhet hozzá az egyetemes ter-
meszethez. Természetkultúrákat hasonlít össze. Összehason­
líthatóak? Hasonlóak? Egyformák? Most talán megoldhatjuk
a relativizmus megoldhatatlan problémáját

37. A KÉT „NAGY VÁLASZTÓVONAL”

IMPORT-EXPORT RENDSZERE

„Mi, nyugatiak, teljes mértékben különbözünk másoktól'” -

ez a modemek győzelmi kiáltása vagy elhúzódó siránkozása.
oz un nyugatiak közt - és köztük - bárki más között a
? a Yueatánig, az inuitoktól a tasmániai ősla-
ni n ? , a v T Í° ”Nagy VálaSZtóvonar’ továbbra is kísért ben-
nunket. Akármit csinálnak is, a nyugatiak magukkal viszik tör-
n á n lrt“l Ct arfaVe!lálk és ágyúnaszádjaik gyomrában, vakci-
izlT m a T ah ° ef endÖÍkben' A fehér ember terhét néha
galmas kihívásként, néha tragédiaként, de mindig végzetük
Ne"> » » « 1 « . hogy úgy különböznek
denlo mástól, mint a sziúk az algonkinoktól, vagy a baulok
a lappoktól, hanem hogy radikálisan, abszolút módon külön
boznek, olyan mértékben, hogy a nyugatiakat az egyik olda-
on ehetne felsorakoztatni, az összes többi kultúrát pedig a
asikon, hiszen az utóbbiakban az a közös, hogy mindegyik
166
csak egy a sok kultúra közül. A nyugatiak szemében a Nyugat
- és egyedül a Nyugat - nem kultúra, nem pusztán kultúra.
Miért látja magát a Nyugat így? Miért a Nyugat - és csak a
Nyugat - ne volna kultúra? Ahhoz, hogy megértsük a „Nagy
Választóvonalat” közöttünk és közöttük, vissza kell mennünk
a másik, az emberek és a nem emberek közötti „Nagy Válasz­
tóvonalhoz”, amelyet korábban határoztam meg. Végered­
ményben az előbbi az utóbbi exportálása. Mi, nyugatiak, nern
lehetünk egy kultúra a sok közül, hiszen mi a természetet is
mozgósítjuk. Mi nem a természet egy képmását vagy szimbo­
likus reprezentációját mozgósítjuk, ahogyan a többi társada­
lom teszi, hanem a természetet úgy, ahogy van, vagy legalább­
is ahogyan a tudományok számára ismert, ezek a tudományok
pedig anélkül, hogy tanulmányoznánk, tanulmányozhatnánk
őket, a háttérben maradnak, csodálatos módon összeolvadva
magával a természettel. A relativizmus kérdésének középpont­
jában tehát a tudomány kérdését találjuk. Ha a nyugatiak meg­
elégedtek volna a kereskedelemmel és a hódítással, a foszto­
gatással és a leigázással, akkor nem különböztetnék meg ma­
gukat radikálisan más kereskedőktől és hódítóktól. De nem:
feltalálták a tudományt, egy olyan tevékenységet, amely teljes
mértékben különbözik a hódítástól és a kereskedelemtől, a
politikától és a moralitástól.
Még azok is, akik megpróbálták a kulturális relativizmus ne­
vében megvédeni a kultúrák folytonosságát anélkül, hogy fejlő­
dési sorokba rendezték volna, vagy különálló börtönökbe zárták
volna őket (Lévi-Strauss, [1952] 1987), azt gondolják: csak úgy
tehetik ezt meg, ha annyira közel hozzák őket a tudományokhoz,
amennyire csak lehetséges. „Ennek a századnak a közepéig kel­
lett vámunk arra - úja Lévi-Strauss a La Pensée sauvage-ban -,
hogy a hosszú ideje külön futó ösvények keresztezzék egymást:
az, amelyik a kommunikáció kerülő útján éri el a fizikai világot
167
 u Y a S f ^ í 8) “ a2’ mint mostanában megtud­
tuk, a fizika kerülő utján éri el a kommunikáció világát (a mo­
dem tudomány)” (Lévi-Strauss, [,962] 1966,269 o f

Ezzel egy ldőben megdőlt a logikus és a prelogikus

menta­
T
S antinómia' A vad gondolkodás ügy ug anab-
r - “ él Ugyan0lyan mÓdon l0Sikus>mint a mi mi
amikor ° v nl ’ " akárCSak a miénk>P ^ztán akkor az,
eTvfdei ? y yan umverzum ismeretére irányul, amelyben
kát ( y p 8 1Smer,fel fizikai és szemantikai tulajdonságo-
rad eav i m 32 eIlenvetéssel válaszolnak, hogy ma-
mienk k özT u-T kUflonbSég a primitívek gondolkodása és a
dekIí 1 ; mformacióelméletet a valódi üzenetek ér-
terminizmi * pnmitívek összetévesztik a fizikai de-
AÍálía h PUSm megnyilvánulásait az üzenetekkel. (...)
ságait ú’g v S i Í CS novényvilág érzékelhető tulajdon­
a i ^ hn ZC k’ mmtha egy Üzenet eIemei volnának, és
ten n ék az y " f T “ 'ákat” ~ ^ jd ek et ~ fedeztek fel
h ib ia t k L t ^ Y (a Vad gond°lkodásúak) azonosítási
„ ek ek nem mindig az a jelentéshordozó elem
^meíyekiehet^1'3*' ^ megfelelő eszközök hiánya ellenére
zi — • o t-a iu u f

11 i met’ aho1 a ieggyakrabban van, vagyis a mikro-

ben tapogatóévá’ tek „mintegy
mcgkulönbózlaick „minlcgy a köd
k’kj-
i k n s .S r t A ,' . , - - - alapelvet, amelyel
Z Z Z ? »*> kongruenciája.
nak feltárásához a legújabb felfedezésekre volt szükség -

168
 csak lehet, tudósoknak nézzenek ki! Ha a primitív népek nem
különböznek tőlünk annyira, mint gondoljuk, ennek az az oka,
hogy ők voltak az információtechnológia, a molekuláris bio­
lógia és a fizika legújabb hódításainak előfutárai, de nem meg­
felelő eszközöket használták, és azonosítási hibákat követtek
el. Ma már éppen azok a tudományok nincsenek játékban,
amelyek ezt a felemelkedést szolgálták. Az episztemológia
szempontjából ezek a tudományok objektívek és extemálisak,
hálózataiktól megfosztott kvázitárgyak maradnak. Adjunk a
primitíveknek egy mikroszkópot, és pontosan úgy fognak gon­
dolkodni, mint mi. Van-e jobb módja annak, hogy végezzünk
azokkal, akik meg akarnak menekülni a kárhozattól? Lévi-
Strauss (akárcsak Canguilhem, Lyotard, Girard, Derrida és a
francia értelmiség nagy része) számára ez az új tudományos
tudás teljes egészében a kultúrán kívül fekszik. A - természet­
tel egybeolvadt - tudomány transzcendenciája teszi lehetővé,
hogy minden kultúrát relativizáljunk, az övéiket és a mienket
egyaránt. Azzal az egy kivétellel persze, hogy pontosan a mi
kultúránk, és nem az övék az, ami a biológiának, az elektroni­
kának, a mikroszkópoknak és a telekommunikációs hálóza­
toknak köszönhetően alakult ki. A szakadék, amelynek szű­
külnie kellett volna, újra kitágul.
Valahol a mi társadalmainkban és csak a mieinkben, egy
hallatlan transzcendencia nyilvánul meg: a természet, ahogyan
van, nem emberiként, néha embertelenként és mindig embe­
ren kívüliként. Amióta ez az esemény bekövetkezett - helyez­
zük akár a görög matematikába, az itáliai fizikába, a német
kémiába, az amerikai atomenergetikába vagy a belga termodi­
namikába - , teljes aszimmetria áll fenn azon kultúrák között,
amelyek számításba vették a természetet, és azok között, ame­
lyek csak a saját kultúrájukra vagy azokra a torz nézetekre
koncentráltak, amelyekkel az anyaggal kapcsolatban rendel-

169
 kezhettek. Azok, akik tudományokat találnak ki és fizikai meg­
határozottságokat fedeznek fel, sohasem foglalkoznak kizáró­
lag emberi lényekkel, legfeljebb véletlenül. A többieknek csak
reprezentációi vannak a természetről, amelyeket többé-kevés-
bé megzavartak vagy kódoltak az emberek kulturális elfogult­
ságai, amelyek teljesen lefoglalják őket, és csak véletlenül -
„mintegy a ködben tapogatózva” - ábrázolják olyannak dol­
gokat, amilyenek.

Az ElsS „Nagy Választóvonal”:

Belső
a modem szétválasztás
(a modemek tényleges,
de be nem vallott gyakorlata

A belső „Nagy Választóvonal” tehát magyarázatot kínál a kül­

ső „Nagy Valasztovonalra”: egyedül mi teszünk abszolút mó­
don különbséget természet és kultúra, tudomány és társada­
lom kozott, miközben a mi szemünkben senki más, akár kínai,
akar ámen kai indián, azande vagy baruja, nem képes valóban
elválasztani azt, ami tudás, attól, ami társadalom, azt, ami jel,
170
attól, ami dolog, azt, ami a tényleges természettől ered, attól,
amit a kultúrájuk követel meg. Akármit csinálnak, bármennyi­
re alkalmazkodóak, szabályozottak és funkcionálisak legye­
nek is, mindig vakká fogja tenni őket ez a zavar; egyaránt fog­
lyai a társadalminak és a nyelvnek. Akármit csinálunk, bár­
mennyire bűnösek, bármennyire imperialisztikusak legyünk is,
megszökünk a társadalmiság vagy a nyelv börtönéből, hogy
hozzáférhessünk magukhoz a dolgokhoz egy ideiglenes kijá­
raton, a tudományos tudás kijáratán keresztül. Az emberek és
nem emberek belső elválasztása meghatároz egy második el­
választást, ezúttal egy külsőt, amelynek segítségével a moder­
nek elszigetelték magukat a premodemektől. Számukra a ter­
mészet és a társadalom , a jelek és a dolgok lényegében
koextenzívek. Számunkra sohasem lehetnének azok. Noha még
mindig észrevehetőnk a saját társadalmainkban néhány elmo­
sódó területet az őrültség, a gyermekkor, az állatok, a népsze­
rű kultúra és a női testek esetében (Haraway, 1989), mégis
kötelességünknek érezzük, hogy akkora energiával irtsuk ki
ezeket a szörnyű keverékeket, amekkorával csak lehetséges,
nem keverve többé össze azt, ami a puszta társadalmi elfogult­
ságokra, és azt, ami a dolgok valódi természetére tartozik.

38. AZ ANTROPOLÓGIA HAZATÉR A TRÓPUSOKRÓL

Amikor az antropológia hazatér a trópusokról, hogy csatlakoz­

zon a modem világ antropológiájához, amely készen állva vár
rá, akkor ezt eleinte óvatosan, hogy ne mondjam, félénken te­
szi. Eleinte azt gondolja, hogy csak akkor alkalmazhatja mód­
szerét, amikor a nyugatiak úgy keverik össze a dolgokat és a
jeleket, ahogy a vad gondolkodás teszi. Ezért azt fogja keres­
ni, ami leginkább hasonlít hagyományos terepeire, a „Külső
171
 Nagy Választóvonal” meghatározása szerint. Az egzotizmust
persze fel kell áldoznia, de a fizetendő ár nem túl magas, hi­
szen az antropológia megőrzi kritikai távolságtartását azáltal,
hogy csak a racionalitás peremvidékét és töréseit, vagy a raci­
onalitáson túli területeket tanulmányozza. Népi gyógyászat,
boszorkányság a bocage nép körében (Favret-Saada, 1980),
paraszti élet az atomerőművek árnyékában (Zonabend, 1989),
a technikai kockázatok reprezentációi az átlagemberek köré­
ben (Douglas, 1983) - mindezek azért lehetnek kiváló terep­
kutatások tárgyai, mert a természet - vagyis a tudomány - kér­
dése még nem merül fel.
A nagy hazatelepülés azonban nem állhat meg itt. Valójá­
ban az egzotizmus feláldozása nyomán az etnológus pontosan
azt veszíti el, ami kutatásainak eredetiségét jelentette a szocio­
lógusok, a közgazdászok, a pszichológusok vagy a történé­
szek szórványos tanulmányaival szemben. Az antropológus
nem más kultúrák peremvidékének tanulmányozásáért ment a
trópusokra (Geertz, 1971). Még ha hivatása és módszere miatt
- és szükségből kifolyólag - a peremvidéken maradt is, ennek
ellenére azt állította, hogy a kultúrák magját rekonstruálja: hi­
edelemrendszerüket, technikájukat, etnotudományaikat, hatal­
mi játékaikat, gazdálkodásukat - röviden, létük egészét (Mauss,
[1923] 1967). Hogyha hazatér, és saját kultúrája marginális
aspektusainak tanulmányozására szorítkozik, akkor elveszíti
az antropológia minden nehezen megszerzett előnyét. Marc
Augé például amikor az elefántcsontparti lagúnalakók között
dolgozott, azt a teljes társadalmi jelenséget igyekezett megér­
teni, amelyre a varázslás vetett fényt (Augé, 1975). Margina-
litása nem akadályozta abban, hogy az allád kultúra „fait social
total”-ját ragadja meg. Hazatérve azonban a metró legfelszí­
nesebb aspektusainak tanulmányozására - néhány az állomások
folyosóin található falfirka értelmezésére - szorítkozott (Augé,
172
 1986), ezúttal megrémülve saját marginalitásának tényétől a
nyugati gazdasággal, technikával és tudománnyal szemben. Egy
szimmetrikus Marc Augé magának a metrónak a szociotech-
nikai hálózatát tanulmányozta volna, úgy a mérnököket, mint
a metróvezetőket, az igazgatókat és az ügyfeleket, az államot
mint munkaadót, az egész mindenséget, egyszerűen ugyanazt
téve otthon, amit másutt mindig is tett. A nyugati etnológusok
nem szorítkozhatnak a peremvidékre; máskülönben - még
mindig aszimmetrikus módon - bátorságot tanúsítanának má­
sokkal, de gyávaságot magukkal szemben. Hazatérve az ant­
ropológiának nem kell a peremvidékek peremre szorult tudo­
mányává válnia, amely a többi tudomány asztaláról lehulló
morzsákat csipegeti fel.
Ahhoz azonban, hogy ilyen mozgásszabadságra és szabad
hangvételre tegyen szert, képesnek kell lennie arra, hogy egy­
formán lássa a két „Nagy Választóvonalat”, és mindkettőt a
mi világunk és más világokhoz fűződő kapcsolata egy parti­
kuláris meghatározásának tekintse. Ez a két választóvonal ma
már semmivel sem határoz meg bennünket jobban, mint
amennyire másokat meghatároz; nem nevezhetők inkább a tu­
dás eszközének, mint az Alkotmány, vagy a modem tempora-
litás önmagában véve (ld. 26. szakasz). Ahhoz, hogy szimmet­
rikussá váljon, az antropológiának teljes nagyjavításra és
intellektuális felújításra van szüksége úgy, hogy egyszerre ke­
rülje meg mindkét választóvonalat, nem adva hitelt sem az
emberek és nem emberek közötti radikális megkülönböztetés­
nek otthon, sem a tudás és a társadalom teljes átfedésének
másutt.
Képzeljünk el egy etnológust, aki elmegy a trópusokra, és
elviszi magával a „Belső Nagy Választóvonalat”. Az ő szemé­
ben az általa tanulmányozott emberek folyamatosan összeke­
verik a világra vonatkozó ismeret - amelyet a kutató mint jó
173
szcientista nyugati, veleszületett jogaként birtokol - és a társa­
dalmi működés követelményeit Ahogy tehát az őt köszöntő
törzs látja a világot, a természetre vonatkozó reprezentációja
csak egy a sok közül. Visszanyúlva ahhoz a kifejezéshez, ame­
lyet Durkheim és Mauss tett híressé, ez a törzs a saját társadal­
mi kategóriáit vetíti rá a természetre (Durkheim és Mauss, 1978;
Haudricourt, 1962). Amikor etnológusunk elmagyarázza in­
formátorainak, hogy sokkal körültekintőbben kellene elválasz­
taniuk a tényleges világot azoktól a társadalmi reprezentáci­
óktól, amelyekkel ők látják el, az informátorok megbotrán-
koznak vagy elképednek. Az etnológus haragjukban és
értetlenségükben pontosan premodem megszállottságuk bizo­
nyítékát látja. Az a dualizmus, amelyben ő él - az emberek az
egyik oldalon, a nem emberek a másikon, a jelek itt, a dolgok
ott -, elviselhetetlen a bennszülötteknek. Ez a társadalom -
vonja le a következtetést etnológusunk - társadalmi okokból
kifolyólag monista attitűdöt kíván meg. „Mi kicseréljük, ők
felhalmozzák a gondolatokat.” (Lévi-Strauss, [1962] 1968)
De tegyük fel, hogy etnológusunk visszatér hazájába, és
megpróbálja megszüntetni a „Belső Nagy Választóvonalat”.
És tegyük fel, hogy szerencsés véletlenek sorának köszönhe­
tően elemezni kezd egy törzset a sok közül, például a tudomá­
nyos kutatókat vagy a mérnököket (Knorr-Cetina, 1992). A hely­
zet fordítottá válik, mert ezúttal a monizmus tanulságait alkal­
mazza, amelyeket - úgy gondolja - korábbi tapasztalatai során
vont le. A tudósok törzse azt állítja, hogy végül teljesen elvá­
lasztja a világra vonatkozó tudást a politika és a morál szük­
ségszerűségeitől (Traweek, 1988). A megfigyelő szemében
azonban ez az elválasztás sosem látható jól, vagy maga is csak
egy sokkal kevertebb tevékenység, valamiféle laboratórium­
beli barkácsolás mellékterméke. Informátorai azt állítják, hogy
bejáratosak a természethez, de az etnográfus teljesen tisztán
174
látja, hogy csak a természet egy víziójához, egy reprezentáci­
ójához bejáratosak, amelyet ő maga nem tud egykönnyen el­
választani a politikától és a társadalmi érdekektől (Pickering,
1980). Ez a törzs, akárcsak a korábbi, rávetíti saját társadalmi
kategóriáit a természetre; az újdonság az, hogy ez úgy tesz,
mintha nem így cselekedne. Amikor az etnológus elmagyaráz­
za informátorainak, hogy nem választhatják el a természetet a
róla kialakított társadalmi reprezentációjuktól, az informáto­
rok megbotránkoznak vagy elképednek. Etnológusunk harag­
jukban és értetlenségükben pontosan modem megszállottsá­
guk bizonyítékát látja. Az a monizmus, amelyben most ő él -
az emberek mindig össze vannak keveredve a nem emberek­
kel -, elviselhetetlen számukra. A nyugati tudósok - vonja le a
következtetést etnológusunk - társadalmi okokból kifolyólag
dualista attitűdöt kívánnak meg.

MI ŐKET

ŐK MINKET

175
Kettős végkövetkeztetése azonban helytelen, mert nem igazán
hallotta meg azt, amit az informátorai mondtak. Az antropoló­
gia célja nem a kétszeres megbotránkoztatás, vagy hogy kétr
szeresen is értetlenséget provokáljon ki: előszóra „Belső Nagy
Választóvonal” exportálása által, és dualizmust kényszerítve
olyan kultúrákra, amelyek ezt elutasítják, másodszor a „Külső
Nagy Választóvonal” eltörlése által, és monizmust kényszerít­
ve egy olyan kultúrára, a mienkre, amely ezt teljes mértékben
elutasítja. A szimmetrikus antropológiának fel kell ismernie,
hogy a két „Nagy Választvóvonal” nem a valóságot írja le -
sem a mienket, sem másokét - , hanem azt a különös módot,
ahogyan nyugatiak kapcsolatokat létesítettek másokkal addig,
ameddig még modemnek érezték magukat. „Mi” azonban nem
különböztetjük meg jobban a természetet és a társadalmat, mint
amennyire „Ok” egymásra csúsztatják. Ha számításba vesszük
a hálózatokat, amelyeket hagytunk elszaporodni Alkotmányunk
hivatalos része alatt, ezek nagymértékben hasonlítani fognak
azokra, amelyekben állításuk szerint ők élnek. A premodemek
sosem állították, hogy különbséget tettek volna a jelek és a
dolgok között, de „Mi” sem teszünk (a 10/3. ábra és a 10/1.
ábra alsó része nagyon hasonlít egymásra). Ha egy akrobati­
kus gondolatkísérlet segítségével továbbmehetnénk, és meg­
kérhetnénk „Őket” arra, hogy próbálják meg saját hálózataik
térképén feltüntetni a mi furcsa megszállottságunkat a dicho-
tómiák iránt, és próbálják meg saját fogalmaikban elképzelni,
mit jelenthet egy tiszta Természetet és egy tiszta Társadalmat
feltételezni, hatalmas nehézségek árán egy olyan ideiglenes
térképet rajzolnának, amelyen a természet és a társadalom
aligha menekül meg a hálózatoktól (10/4. ábra). De mit ábrá­
zol ez a kép, amelyen - úgy tűnik - a természet és a kultúra
megoszlik a hálózatok között, és csak hellyel-közzel menekül
meg előlük, ahogyan a pontozott vonal jelzi? Pontosan a mi

176
világunk ez, ahogyan most, nem modem szemmel látjuk! Pon­
tosan az a kép, amelyet az elejétől fogva megpróbáltam bemu­
tatni, amelyben fokozatosan összeolvad az Alkotmány felső és
alsó fele. A premodemek olyanok, mint mi. Mihelyt szimmet­
rikus módon tekintünk rájuk, jobb elemzést kínálnak a nyuga­
tiakról, mint amilyet a modem antropológia kínált a pre-
modemekről! Vagy pontosabban, végleg megszabadulhatunk
a „Mi” és „Ok” dichotómiájától, sőt a modemek és a pre­
modemek közötti különbségtételtől is. Mindig is egyformán
építettük fel a természetek és a társadalmak kollektivitásait.
Csak egyetlen antropológia létezik: a szimmetrikus antropo­
lógia.

39. NINCSENEK KULTÚRÁK

Tegyük fel, hogy hazatérve a trópusokról az antropológia egy

háromszorosan szimmetrikus pozíció elfoglalásával kezd hoz­
zá saját maga megújításához. Ugyanazokat a fogalmakat hasz­
nálja az igazságok és a tévedések magyarázatára (ez a szim­
metria első elve); egyidejűleg tanulmányozza az emberek és
nem emberek termelését (ez az általánosított szimmetria elve);
végül tartózkodik minden olyan a priori kijelentéstől, amely
arra vonatkozik, hogy mi különbözteti meg a nyugatiakat a
többiektől. Az egzotizmust kétségtelenül elveszíti, de új kuta­
tási területekhez jut, amelyek lehetővé teszik számára minden
kollektivitás központi mechanizmusánakelemzését, beleértve
azokat a kollektivitásokat is, amelyekbe a nyugatiak tartoz­
nak. Elveszíti kizárólagos kötődését az önmagában vett kultú­
rákhoz - vagy kulturális dimenzióhoz -, de felbecsülhetetlen
értékű szerzeményekhez jut: a természetekhez. Az a két állás­
pont, amelyet a jelen tanulmány kezdetétől fogva körvonala-

177
 f '!"0l‘Sg“s most már km-yedén elfoglal és
árán töreked« Tm“ V “ ’01”*"» * " “ « * “ 8» nehézségek
elerrizéskhnnlhia T ° " ' gymásra il,CS2th« 0- A hálóL-
n e k i a z á , ,á s t , L l “ e s S tir v á T roP0''Í8' a
A relativizmus kérdése egyre könnyebbé kezd válni. Ha az
ná tetteT p ro b r°k im°ri!an fdfogott tud°mány megoldhatatlan-
m egváltoztam iTt Hakk° re egendŐ’ amint ez g y á rá n történik,
g á s L h o z ho ^ ^ ^ ^
gátiak saiátns v Zlassuk a mesterséges nehézségeket. A nyu-

sen k e l t e U e k l „ K , . f aSOV° nalat” ~’ és ezáltal mestersége-

Peizsák?H n 8^ ‘rank0ZáSt 3 többiekben. „Hogyan lehetünk
temes termés8^?" 6 ,etelkerülni a radikális különbségtételtegye-

természetkultúrák |ptP v - kabb> mint a természet. Csak

te o n lS i" C S í “ eZekUnálják“ 'SyedUIIö össze­
tés mint a m M h lyt szamítósba vesszük ,1™ v«,
úgy a közvetí-
tes, mint a punfikació gyakorlatait,
nem választják szé T - f t , raj° VÜnk’ h°gy a modemek

ntfcra halmozzák a jeleket és a dolgokat ménékben W

Most márric<z,0k„„__t/., . 6 úl-
rint, hogy számításba veszik-e a“ relativizmus
™ vlzmus formáit
ÍOrmált asze­
asze'
vagy sem. Az abszolút relati • meszetek konstruálását is,
telez, «ndyek ^ tú r á k a t előfelté-
nem rendezhetők semmiféle C M b“ SZenf hetetlenek és
beszélnünk, hiszen zárójelbe t é s z ^ t ’ nmCS értelme
kifinomultabb kulturális relatiW zm ust^eh^ttfa termét ze fbe-
178
 kerül a képbe, de létezése nem előfeltételez semmiféle tudo­
mányos gyakorlatot, semmiféle társadalmat, semmiféle konst­
ruálást, semmiféle mozgósítást, semmiféle hálózatot. Ez az
episztemológia által átdolgozott és kijavított természet, ami a
kamerát továbbra sem irányítja a tudományos gyakorlat felé.
Ezen a hagyományon belül a kultúrák tehát megannyi, ugyanar­
ra a természetre irányuló, többé-kevésbé szabatos nézőpontként
rendeződnek el. Egyes társadalmak „mintegy a ködön keresz­
tül” látják, mások sűrű felhőn át, megint mások tiszta ég alatt.
A racionalisták mindezen nézőpontok közös aspektusait hang­
súlyozzák, a relativisták pedig azokat a torzulásokat, amelyeket
a társadalmi struktúrák kényszerítenek rá minden észlelésre. Az
előbbiek vereséget szenvednek, ha megmutatható, hogy a kul­
túrák nem helyezik egymásra a kategóriáikat; az utóbbiak alap­
jukat vesztik, ha bebizonyítható, hogy a kategóriák egymásra
helyeződnek (Wilson, 1970; Hollis és Lukes, 1982).
Gyakorlatilag azonban mihelyt a természet bekerül a képbe
anélkül, hogy egy partikuláris kultúrához kapcsolódna, titok­
ban mindig egy harmadik modellt használnak: egy olyanfajta
univerzalizmust, amelyet én „partikulárisnak” neveznék. Egy
társadalom - és ez mindig a nyugati - meghatározza a termé­
szet azon általános szerkezetét, amelyhez képest a többi társa­
dalom elhelyezkedik. Ez Lévi-Strauss megoldása, aki megkü­
lönbözteti a sajátos természetértelmezéssel bíró nyugati társa­
dalmat magától a Természettől, amely csodálatos módon ismert
társadalmunk számára. Az érv első fele megengedi a visszafo­
gott relativizmust (a miénk csak egy a többi értelmezés közül),
a második azonban lehetővé teszi, hogy lopva visszatéijen az
arrogáns univerzalizmus - mi teljes mértékben különbözőek
maradunk. Lévi-Strauss szemében nincs ellentmondás a két
fél között, éppen azért, mert egyedül a mi Alkotmányunk teszi
lehetővé számunkra, hogy megkülönböztessük az emberekből
179
 álló A társadalmat a nem emberekből összetevődő A(bis) tár­
sadalomtól, amely örökre eltávolodott az előbbitől! Az ellent-
nion ás csak a szimmetrikus antropológia szemével vehető
cszre. Ez az utóbbi modell a közös alapja a másik kettőnek,
akármit mondjanak is a relativisták (akik nem relativizálnak
soha semmi mást, csak a kultúrákat).

abszolút relativizmus
h ^ rJtUL Í kÖZÖtt nincs M ásolat, nincs
hierarchikus viszony; mindegyik össze­
mérhetetlen; a természet zárójelbe van
KULTURÁLIS RELATIVIZMUS
a természet jelen van, de a kultúrákon kí­
vül; a kultúrák mindegyike egy többé-ke-
vésbé határozott nézőpontból tekint a ter­
mészetre

Természet
A természet pólus szubjektum/társadalom
arsadalom pólus
Társai (a társadalmi
Abis U rész)
(a termék C
szeti rész) a :öbbi
kultúra

PARTIKULÁRIS UNiVERZALl7Mn<?
szimmetrikus antropológia
hokzzál
no ^ érésben
t eH8y'ke (A>3«élvez,Kami elvá­
is előnyt minden kollektivitás egyformán alkotója a
lasztja a többi kultúrától természeteknek és a kultúráknak; csak a
mozgósítás léptéke változó

11. ÁBRA

K k t t t ís “ ? V0“í"‘ * kultúrák egyenlő-

Í S lS a t k“H«kraszülöm |e viasgá-
loaasaikat. Es a termeszét? Szerintük 6
ez ugyanaz mindenki
180
számára, hiszen az egyetemes tudomány határozza meg. Ah­
hoz, hogy kikerüljenek ebből az ellentmondásból, vagy a vi­
lág egyetlen reprezentációjára kell korlátozniuk minden né­
pet, mindörökre saját társadalmuk börtönébe zárva őket, vagy
fordítva, minden tudományos eredményt lokális és esetleges
társadalmi konstrukciók eredményeire kell visszavezetniük,
hogy minden egyetemességet megtagadjanak a tudománytól.
Ugyanolyan nehéz azonban elképzelni, hogy emberek billiói
az idők kezdete óta a világról alkotott torz nézeteik börtöné­
ben senyvednek, mint a kvazárokat és a neutrínókat, a DNS-t
és az egyetemes tömegvonzást, mint a texasi, a brit vagy a
burgundiai társadalom termékét. A két válasz egyformán ab­
szurd, és ez az oka annak, hogy a relativizmussal kapcsolatos
nagy viták nem vezetnek sehova. Ugyanannyira lehetetlen
univerzalizálni a természetet, mint amennyire lehetetlen kizá­
rólag a kulturális relativizmus szűkös keretére redukálni.
A megoldás a kultúrák mesterséges képződményének meg­
szűnésével párhuzamosan jelenik meg. Minden természetkul­
túra hasonlít egymásra abban, hogy egyidejűleg konstruálnak
embereket, istenségeket és nem embereket. Egyikük sem a ki­
zárólag számunkra ismert külső term észetre önkényesen
rákényszerített jelek vagy szimbólumok világát lakja. Egyi­
kük sem - és különösen a miénk nem - él a dolgok világában.
Mindegyikük szétválogatja azokat, amelyek jeleket hordoznak,
és azokat, amelyek nem. Ha van egy valami, amit mindannyi­
an csinálunk, akkor ez az, hogy mi hozzuk létre mind az em­
beri közösségeket, mind a körülöttük levő nem embereket.
Kollektivitásaik felépítése során némelyek az ősöket, az orosz­
lánokat, az állócsillagokat és az áldozati állat alvadt vérét moz­
gósítják; mi - a sajátunk felépítése közben - a genetikát, a
zoológiát, a kozmológiát és a hcmatológiát mozgósítjuk. „De
ezek tudományok!” - kiáltanak fel a modernek elszömyedve
181
 getlenedniük k’^ i k" Ck a Chet° Iegnagy°bb mértékben fiig-
a tudomn w i 3 tarsadaI om rePrezentációitó]!” Márpedig
a tudományok jelenléte nem elégséges ahhoz, hogy megtörje
A k u h w á lC r e i? 32 ÓSS2elJasonIító antropológia felfedezése.
a Kulturális relativizmustól a „természetes”
’ relativizmus felé
absZUrditasokhoz vezetett; a második le
zi szamunkra, hogy visszataláljunk a józan észhez.

40. m é r e t k ü lö n b sé g e k

A relatm zm us problémája azért még nem oldódott meg Pusz-

meg “ 2r lbetéleléb<51 ered°‘ “ « « ° ' szabadultunk
k u lfú ri té ™ « °, szembelaláljuk magunkat a temészet-
ológusok ál,T lv amel>,eket - amint láttuk, mind a szixi-
t«l - t l d a z « " “ f T ““ ™ '01- zu'agánvalóemberek-
a magánvaló Ü T 08"” 1 a,tal eikép7e" tamészettól -
fZ T , í ° ‘ : ">eíW «"b»2W ve- kollektivitások-

lítanak egymásra h
~ gia szempontjábó1
mar említettem, abban hason-
stabilizálódás u tá ^ ^ term éfzT 'dl ^ kéS<3bb’ 3
kotórészeivé válik. Senki se u n CtVf 3 tarsadalmi világ ál­
lásról, amely létrejötte m ' m 0tt soba °lyan kollektivi-
«««iaSí"íT :rz ^fS T v^ a(s‘
istenekkel és az ősökkel a Halai l, . jdonnal és a joggal, az
vadállatokkal és a fiktív iériyek w Mb 1 ™ f hi^ elmekkel. a

<£& £££ nB8unklwgö“-

182
 hogy milyen mozgósítást tart elfogadhatónak. Ezek a különb­
ségek számtalan kicsi választóvonalat hoznak létre, de nincs
többé „Nagy Választóvonal”, hogy elválassza az egyiket az
összes többitől. E kicsi választóvonalak között van egy, ame­
lyet képesek vagyunk már ekként felismerni, és amely három
évszázadon át különböztette meg bizonyos kollektivitások bi­
zonyos szegmenseinek hivatalos változatát. A mi Alkotmá­
nyunk ez, amely a nem emberek szerepét tulajdonítja az enti­
tások egyik halmazának, az állampolgárok szerepét egy má­
siknak, egy önkényes és hatalom nélküli Isten funkcióját pedig
egy harmadiknak, és elvágja a közvetítés gyakorlatát a purifi-
káció gyakorlatától. Önmagában ez az Alkotmány nem választ
el minket jelentős mértékben másoktól, hiszen csak hozzáadó­
dik a megkülönböztető vonások hosszú listájához, amely az
összehasonlító antropológia szerint meghatároz bennünket.
Ezekből a vonásokból egy adatlap halmazt lehetne létrehozni
az antropológia tanszékek hatalmas adatbázisaiban, amelyet
később csak át kellene keresztelni „Human and Non-Human
Relations Area Files”-ra.
A változékony geometriájú entitások elrendeződését tekint­
ve ugyanannyira különbözünk az acsuaroktól, mint ők a tapira-
péktől vagy az arapesektől. Nem jobban és nem kevésbé. Egy
ilyen összehasonlítás azonban csak egy természet és egy társa­
dalom együttes termelését érinti, ami a kollektivitásoknak pusz­
tán egy apektusa. Igazságérzetünket ugyan kielégítheti, de több
irányban is ugyanazzal a nehézséggel találkozik, mint az ab­
szolút relativizmus, hiszen egy csapásra eltörli a különbsége­
ket azáltal, hogy mindegyiküket egyaránt különbözővé teszi.
Nem teszi lehetővé számunkra, hogy számot adjunk arról a
másik aspektusról, amelyet a tanulmány kezdete óta vizsgá­
lok, a mozgósítás hatóköréről, arról a hatókörről, amely egy­
szerre a modemitás következménye és halálának oka.
183
 Ez azért van, mert a szimmetria el vének nem pusztán az egyen­
lőség megteremtése a célja - ami csak a skála nullpontra történő
beállítását jelenti hanem a különbségek, azaz végeredmény­
ben az aszimmetriák regisztrálása, és azoknak a gyakorlati esz­
közöknek a megértése is, amelyek lehetővé teszik, hogy némely
kollektivitások uralmuk alá hajtsanak másokat Noha a kollekti­
vitások a koprodukció elve szempontjából hasonlóak lehetnek,
méretükben viszont különböznek. A súlyellenőrzési folyamat
elején egy atomerőmű, egy lyuk az ózonrétegen, az emberi
genom egy térképe, egy gumikerekű metrószerelvény, egy mű­
holdas hálózat vagy egy galaxis cluster nem nyom többet egy
erdőtűznél, az égnél, ami a fejünkre eshet, egy genealógiánál,
egy talicskánál, a mennyekben látható szellemeknél vagy egy
kozmogóniánál. Ahogy korábban mondtam, ez még nem elég a
szimmetria megtöréséhez. Mindegyik esetben ezek a kvázi-
tárgyak rajzolják ki tétova pályagörbéikkel mind a természet,
mind a társadalom formáit. Amikor azonban a méredzkedés
befejeződött, az első csoport egészen más kollektivitást vázol
fel, mint a második. Ezeket az új különbségeket, amelyek csak
azért mérhetőek, mert a skálákat előzőleg a szimmetria elvének
megfelelően kalibrálták, szintén figyelembe kell venni.
Más szóval a különbségek méretesek, de csak méretbeliek.
Fontosak (a kulturális relativizmus tévedése, hogy figyelmen
kívül hagyja őket), de nem aránytalanok (az univerzalizmus
tévedése, hogy „Nagy Választóvonalat” csinál belőlük). A kol­
lektivitások a méretüket leszámítva mind egyformák - mint
egyetlen spirál egymásra következő csigavonalai. Azt a tényt,
hogy az egyik kollektivitásnak ősökre és állócsillagokra van
szüksége, míg a másiknak, egy különcködőbbnek, gének és
kvazárok kellenek, az összetartandó kollektivitás dimenziói
magyarázzák. Jóval nagyobb számú tárgy, jóval nagyobb szá­
mú szubjektumot igényel. A jóval nagyobb fokú szubjektivitás,
184
jóval nagyobb fokú objektivitást. Ha Hobbesot akaijuk es a kö­
vetőit, akkor el kell fogadnunk Boyle-t is a követőivel együtt.
Ha a Leviatánt akarjuk, el kell fogadnunk a légpumpát is. Ez az
álláspont teszi lehetővé, hogy figyelembe vegyük a különbsé­
geket (a csigavonalak dimenziói valóban sokfélék), miközben
egyszersmind figyelembe vesszük a hasonlóságokat is (minden
kollektivitás ugyanúgy keveri össze az emberi és a nem emberi
entitásokat). A relativistáknak, akik azon iparkodnak, hogy
minden kultúrát egyenlő alapzatra helyezzenek, mindannyiu-
kat ugyanazon természeti világ egyformán önkényes kódolá­
sának tekintsenek, noha termelését nem magyarázzák meg, nem
sikerül tekintetbe venniük a kollektivitások egymás uralására
irányuló erőfeszítéseit. Másfelől pedig az univerzalisták kép­
telenek megérteni a kollektivitások mély testvériségét, hiszen
arra kényszerülnek, hogy csak a nyugatiak számára kínálja
nak hozzáférést a természethez, és mindenki mást a társadal­
mi kategóriák börtönébe zárjanak, amelyből csak akkor sza­
badulhatnak ki, ha tudományossá, modernné és nyugatosodottá
válnak. _ ,
A tudomány és a technika nem azért figyelemre méltó, mert
igaz vagy hatékony - ezekhez a tulajdonságokhoz ráadásként,
és nem úgy jut, ahogy az episztemológusok magyarázzák
(Latour, 1987) - , hanem mert megsokszorozza a kollektivitá­
sok előállításába bevont nem emberek számát, és mert meg­
hittebbé teszi a kollektivitásokat, amelyeket mi alkotunk ezek­
kel a létezőkkel együtt. A spirál kiterjedése, a nem emberek
munkába állításának általa előidézett kiszélesedése, az egyre
növekvő távolság, amelyből ezeket a létezőket toborozza - ezek
jellemzik a modem tudományt, és nem valamiféle episztemo-
lógiai törés, amely örökre elvágná a tudományt megelőző
múlttól. A modem tudás és hatalom nem abban különböznek,
hogy végre megmenekültek a társadalmi zsarnokságtól, ha-
185
nem abban, hogy sokkal több hibridet adnak hozzá azért, hogy
átszervezzék a társadalmi köteléket és megnöveljék hatókörét.
Nemcsak a légpumpát, hanem a mikrobákat, az elektromossá­
got, az atomokat, a csillagokat, a másodfokú egyenleteket, az
automatákat és a robotokat, a malmokat és dugattyúkat, a tudat­
talant és a neurotranszmittereket is. A spirál minden egyes szint­
jénél kvázitárgyak egy új transzlációja ad új lendületet a társa­
dalmi test, a szubjektumok és a tárgyak újradefiniálásának. A
tudomány és a technika nem tükrözi jobban a társadalmat „szá­
munkra”, mint amennyire a természet tükrözi a társadalmi
struktúrákat „számukra”. Senki sem játszadozik a tükrökkel.
Maguknak a kollektivitásoknak az egyre növekvő léptékű
konstruálásáról van szó. Valóban vannak különbségek, de ezek
méretbeli különbségek. A természetben nincsenek különbsé­
gek - a kultúrában még kevésbé.

41. ARKHIMÉDÉSZ ÁLLAMCSÍNYE

Mi magyarázza ezt az új aszimmetriát, amelynek a felderítését

az általánosított szimmetria elve teszi lehetővé? A nem embe­
rek egy bizonyos fajtájának munkába állítása alapvetően meg­
változtatja a kollektivitások viszonylagos méretét. Nincs
megkapóbb embléma e méretkülönbségek megértését elősegí­
tendő annál a Plutarkhosznál olvasható lehetetlen kísérletnél’
amelyet Michel Authier a „tudós kánonjának” nevezett (Authier,
1989), és amely ugyanannyira frappáns, mint Boyle korábban
felidézett légpumpája:

Arkhimédész mégis azt írta rokonának és barátjának, Hierón

királynak, hogy bánnely megadott súlyt vagy terhet egy meg­
adott erővel meg lehet mozdítani, sőt bizonyítékának erejé-
186
 tői megittasulva állítólag nagy merészen kijelentette, hogy
ha volna másik föld, amelyen megvethetné a lábát, ezt a
földet ki tudná forgatni sarkaiból. Midőn Hierón elcsodál­
kozott az állításon, és kérte, hogy tételét gyakorlatilag is bi­
zonyítsa be, és mutassa meg, hogyan hoz mozgásba kis erő
valamely nagy terhet, nagy vesződséggel és sok emberrel
partra húzatott egy királyi teherhajót, megrakta sok ember­
rel s a szokásos teherrel, majd valamivel távolabb leült, és
egy csigasor segítségével minden erőfeszítés nélkül, nyu­
godtan maga felé húzta a hajót, amely könnyedén és simán
haladt feléje, mintha a víz színén siklanék. A király ezen
elámult, és megértve a szerkezet nagy jelentőségét, rávette
Arkhimédészt, hogy készítsen különféle, támadó és védő
ostromgépezeteket. (Plutarkhosz: Marcellus élete, xiv. In
Párhuzamos életrajzok /-//. Ford.: Máthé Elek. Budapest:
Magyar Helikon, 1978, U: 61-62. o.)

Arkhimédész nem pusztán az erőviszonyokat állította a feje

tetejére egy összetett csigasor segítségével, hanem a politikai
viszonyokat is megfordította azáltal, hogy olyan valós mecha­
nizmust kínált a királynak, amellyel egy ember fizikailag erő­
sebbé válhat a sokaságnál. Egészen addig a szuverén a töme­
geket reprezentálta, amelyeknek ő volt a szóvivője, de ennek
eredményeként nem vált erősebbé. Arkhimédész azáltal, hogy
a politikai reprezentáció viszonyát mechanikai arány viszonnyá
alakította át, másfajta kompozíciós elvvel látta el a Leviatánt.
Geometria és statika nélkül a szuverénnek olyan társadalmi
erőkkel kellene számolnia, amelyek végtelen erőfölényben
vannak vele szemben. Ha azonban az önmagában vett politi­
kai reprezentáció játékához hozzáadjuk a technika emelőkar­
ját, akkor erősebbé válunk a sokaságnál: támadni tudunk, és
meg tudjuk védeni magunkat. Nem meglepő, hogy Hierón „el-
187
 amult a szerkezet erején. Addig nem jutott eszébe, hogy kap­
csolatba hozza a politikai hatalmat az összetett csigasorral.
De Plutarkhosz előadása nem ér itt véget. Ehhez az első
mozzanathoz, amelyben Arkhimédész a nagy és a kicsi, a ki­
csinyített modell és az életnagyságé alkalmazás közötti arány­
viszonynak köszönhetően, összemérhetővé teszi a fizikai erőt
a politikai erővel, egy második, még döntőbb mozzanat társul:

Arkhimédész, bár fölényes és nemes szellemű férfiú volt, s

az elmeleti tudományok olyan káprázatos gazdagságával ren­
e ezett, hogy tudásával nem is az emberi, hanem szinte az
isteni értelem és bölcsesség hírnevét szerezte meg magá-
na .sem mit sem volt hajlandó írásban megörökíteni, mert a
mechanikára alapozott mesterséget, amely az élet szükség­
leteinek szolgálatában állt, nemtelennek és közönségesnek
Becsvágyát csak azok a tudományok elégítet­
tek ki amelyekben a szép és tökéletes nem vegyül a szüksé­
gessel. (Marcellus élete, xvii. Id. mű: 64. o.)

A matematikai bizonyítások összemérhetetlenek maradnak az

k a ^ r meS,t e Aé,8u kke1’ 3 kÖZÖnséges politikával, a puszta al-
kalmazassa . Arkhimédész olyan, mint egy istenség, a mate-
^at ő s! 31ma természetfel etti. Elenyészett hát a két mozza­
nat osszekapcsolasanak, összekötésének, szövetségének viszo-
nyanak minden nyoma. Még a róla készült írásoknak is el kell
AZ dSŐ m0ZZanat e*y V e re tle n hibri-
erősebb a n o n w f ^ köszönhető» a gyengébből lett az
T ***!’ a P°lltlka> Orrnak es az aránytörvények között létre­
jött szövetségnek köszönhetően. A második mozzanat mee-
ísztitja a politikát és a tudományt, az emberek és a matemati­
ka birodalmat,
iqoqn . , . es összehasonlíthatatlann
, . ----------- .«.ina teszi őket (Serres
989). Az archimedesi pontot nem az első mozzanatban kell
188
keresnünk, hanem a kettő összekapcsolásában: hogyan fog­
junk hozzá új, egy csapásra összemérhetővé tett eszközökkel a
politizáláshoz, miközben elutasítunk minden kapcsolatot a tel­
jesen összemérhetetlen tevékenységek között? A mérleg két­
szeresen is pozitív: Hierón megvédi Sziirakuszait azokkal a
gépekkel, amelyeknek a méreteit az arányok segítségével ki
tudjuk számítani, és a kollektivitás ugyancsak arányosan nö­
vekszik; e léptékbeli változás, ezen összemérhetőség azonban
örökre eltűnik, mindig elérhetőként, de sosem láthatóként őriz­
ve meg a matematika empireumát mint friss erők forrását. Igen,
a tudomány valóban más eszközökkel művelt politika, olyan
eszközökkel, amelyek ereje pusztán radikális másságuk meg­
őrzéséből táplálkozik (Latour, 1990b).
Megismerve Arkhimédész (vagy inkább Plutarkhosz) állam­
csínyét, magának a kollektivitásnak a szövetében jelöljük ki
azt a helyet, ahol a nem emberek egy új típusa megjelenik. Nem
arról van szó, hogy megpróbáljuk kitalálni, miként „tükrözi” a
geometria Hierón érdekeit, vagy hogy miként „szabnak határt”
Szürakuszainak a geometria törvényei. Új kollektivitás jön létre
a geometria felhasználása és ennek a felhasználásnak a letaga-
dása nyomán. A társadalom nem magyarázhatja meg a geo­
metriát, hiszen egy új, geometrián alapuló társadalom kezdi el
védelmezni Marcellus ellen Sziirakuszai falait. A politikán ala­
puló társadalom mesterséges konstrukció, amely a falak és az
emelők, a csigasorok és a kardok kizárása révén állítható elő,
éppúgy, ahogyan a 17. századi Anglia társadalmi kontextusát
is csak a légpumpa és a fizika születőben levő tudományának
előzetes kizárása révén lehet előállítani. Csak amikor eltávo­
lítjuk a nem embereket a kollektivitásból, akkor válik a - társa­
dalomnak nevezett - maradék megérthetetlenné, hiszen méreté­
nek, tartósságának, szilárdságának nincs többé oka. A Levia-
tánt akár fenn is lehetne tartani pusztán a meztelen állampolgárok
189
és a társadalmi szerződés segítségével, légpumpák, kardok, pen­
gék, számlák, számítógépek, akták és paloták híján (Callon és
Latour, 1981; Strum és Latour, 1987; Latour, 1988c). A társa­
dalmi kötelék nem tart a tárgyak nélkül - az Alkotmány másik
ága egyszerre engedi meg számunkra, hogy mozgósítsuk, és a
társadalmi világgal örökre összemérhetetlenné tegyük ezeket
a tárgyakat.

42. ABSZOLÚT RELATIVIZMUS

ÉS RELATIVISTA RELATIVIZMUS

A relativizmus kérdése azonban nem zárul le, még ha egyide­

jűleg vesszük is tekintetbe a természetkultúrák mély hasonló­
ságát - a régi antropológiai mátrixot - és a méretkülönbsége­
ket, e kollektivitások mozgósításának hatókörét. Valójában a
méret, mint már néhányszor jeleztem, a modem Alkotmánnyal
áll összefüggésben. Ennek pontosan az az oka, hogy az Alkot­
mány garantálja; a kvázitárgyak teljes mértékben és visszafor­
díthatatlanul átalakulnak a külső természet tárgyaivá vagy a
társadalom szubjektumaivá, és ezen kvázitárgyak mozgósítá­
sa minden eddiginél nagyobb méretet ölt. A szimmetrikus ant­
ropológia igazságot kell hogy szolgáltasson ennek a sajátos­
ságnak, anélkül, hogy hozzátenne bármiféle episztemológiai
törést, bármiféle „Nagy Metafizikai Választóvonalat”, bármi­
féle különbségtételt a prelogikus és logikus, a „forró” és „hi­
deg” társadalmak, egy politikába avatkozó és egy istenszerű,
fejét az ideák mennyországáig emelő Arkhimédész között.
A feladat minden nehézsége abban áll, hogy a legnagyobb kü­
lönbséget kell létrehozni a legkevesebb eszközzel (Goody,
1977; Latour, 1990a).
Ebben az egy vonásban a modemek tényleg különböznek a
premodemektől: nem hajlandóak a kvázitárgyakat mint olya­
190
nokat elgondolni. Az ő szemükben a hibridek azt a szörnyűsé­
get képviselik, amelyet vég nélküli, akár mániákus purifikáció
segítségével, mindenáron el kell kerülni. Önmagában véve ez
a különbség az alkotmányos képviseletben nem volna különö­
sebben érdekes, hiszen nem elegendő ahhoz, hogy a modeme­
ket elválassza a többiektől. Annyi purifikációs eljárás létezik,
ahány kollektivitás. A különbségeket megteremtő gépezetet
azonban a kvázitárgyak fogalmi megragadásának elutasítása
indítja be, hiszen maga ez az elutasítás egy bizonyos fajta léte­
ző ellenőrizhetetlen burjánzásához vezet: a társadalmit meg­
alkotótárgyéhoz, amelyet kiűztek a társadalmi világból, és egy
transzcendens világnak tulajdonítottak - ez a világ azonban
nem isteni, hanem épp ellenkezőleg: egy lebegő szubjektumot
hoz létre, a jog és az erkölcs hordozóját. Boyle légpumpája,
Pasteur mikrobái, Arkhimédész csigasorai ilyen tárgyak. Ezek
az új nem emberek azért bírnak csodás képességekkel, mert
egyszerre társadalmiak és nem társadalmiak, a természetek
megalkotói és a szubjektumok létrehozói. Ők az összehasonlító
antropológia szélhámosai. Ezen a nyíláson keresztül olyan rej­
télyes módon tör be a tudomány és a technika a társadalomba,
hogy ez a csoda arra készteti a nyugatiakat, hogy másoktól
teljesen eltérőnek gondolják magukat. Az első csoda alkalmat
ad egy másodikra (miért nem teszik ugyanezt a többiek is?) és
egy harmadikra (miért vagyunk mi ilyen kivételesek?). Ez a vonás
kicsi különbségek kaszkádját hozza létre, amelyet egybegyűjt,
összegez és felerősíta „Nagy Választóvonal”, a Nyugat minden
kultúrától radikálisan elválasztott nagy elbeszélése.
Mihelyt meghatároztuk és ezáltal semlegesítettük ezt a vo­
nást, a relativizmus nem támaszt több számottevő nehézséget.
Semmi sem akadályoz meg minket abban, hogy újra feltegyük
a kérdést: hogyan lehet kapcsolatokat létesíteni a kollektivitá­
sok között azáltal, hogy meghatározzuk a relativizmus ez idá-
191
 relatív x * VeU két faj táJát- Az elsó' abszolút, a második
mer el fn f egzotlzmusba & idegenségbe zárta a kultúrákat,
iTnn i 32 univerzalisták nézőpontját, anélkül, hogy haj­
landó lett volna csatlakozni hozzá: ha nem létezik közös, egyedi
hataMnSZCen^entu ^S m^™eszköz>akkor minden nyelv lefordít-
egt r nden belsőértelem kommunikálhatatlan, minden rítus
a T méltÓ’ minden Paradigma összemérhe-
az nr,;’v ^ “ 3 S zín ek en nem lehet vitatkozni. Jóllehet
é erza ista azl állítják, hogy valóban létezik ez a közös
^ 32 abszolu^relativistákat örömmel tölti el, hogy még
e g v a r á n t^ T 'iir tU? Clk különbözhetnek>de mindkét csoport
vyr r ^ alhlja: h° - valamiféle abszolút mércére történő
hivatkozás elengedhetetlen a vitájuk szempontjából.
Sf£ 1 ei?*V a relativizmus gyakorlatát, vagy éppen-
latokat?'t ZmUS SZÓt nCm VCSZÍk túl A m olyanJK ^cso-
tenni; a mérőeszközöket be­
rakat szerkelT)0 ° glal 'áncokat alkotni; korrespondencia-szótá-
fírtatni- a v i k 3 nonnak és standardok kompatibilitását
Síin? é; értékmérőket felál-
me (Latour f q s s a w ’T 3 ”relallvizmus” szó néhány értel-
séges fivére a ** •'Az abszolút relativizmus, akárcsak ellen-
M ' S ' E i.,^ 1' dl r 2ik r ? - h<® •
az instrumentáció gyakorlatát h « *gyC men klvnl hagyjuk
természettel t ö h b F ’ ha összemossuk a tudományt a
ség fogalmából “ m értÜnk meg az összemérhető-
m 2 í e S T T megfeledkeznek azokról a h i ­
tettek hogv 11’ 3melyeket a nyugatiak annak érdekében
és tudományos e x p e d í c i ó k nép^kről, hogy - katonai
és addig nem létező m ' ' UJ3H 0SSZemérhetővé tegyék őket,
készítsenek” r o S stm itod<*t>t hozva le,™ „beeslést
Ahhoz azonban, hogy megértsük j
a meregetés célját, a „re-
192
lativista” jelzővel nyomatékosabbá kell tennünk a főnevet, el­
lensúlyozva annak szembeötlő ostobaságát. A relativista rela­
tivizmus helyreállítja az elveszettnek hitt kompatibilitást. A
relativista relativizmusnak persze fel kell adnia azt, amin az
univerzalisták s egyszersmind a korábbi kulturális relativisták
közös érve alapult - vagyis az „abszolút” szót. Ahelyett, hogy
megállna a felénél, végigmegy az úton, és újra felfedezi mun­
ka és montázs, gyakorlat és vita, hódítás és uralom formájában
a kapcsolatlétesítés folyamatát. Egy kevés relativizmus eltá-
volítminket az univerzálistól; sok relativizmus visszavisz hoz­
zá, de a hálózatban létező univerzáliáknak nincsenek többé
rejtélyes tulajdonságaik.
Az univerzalisták egyetlen hierarchiát határoztak meg. Az
abszolút relativisták minden hierarchiát egyenlővé tettek.
A relativista relativisták szerényebb, de empirikusabb módon
mutatják meg, hogy milyen eszközök és milyen láncok segít­
ségével jönnek létre az aszimmetriák és az egyenlőségek, a
hierarchiák és a különbségek (Callon, 1992). A világok csak
azok számára tűnnek összemérhetőnek vagy összemérhetetlen-
nek, akik ragaszkodnak a lemért mércékhez. És mégis, minden
mérce a kemény és a puha tudományokban egyaránt, egyszerre
mérő mérce is, és ezen utóbbi olyan összemérhetetlenséget hoz
létre, mely nem létezett saját kalibrálása előtt. Önmagában semmi
sem redukálható vagy redukálhatatlan valami másra. Önmagá­
ban soha, mindig csak valami más közvetítésén keresztül.
Hogyan állíthatja valaki, hogy a világok nem transzlálhatóak,
amikor a transzláció a viszonyítás folyamatának a lelke? Ho­
gyan állíthatja valaki, hogy a világok szét vannak szóródva,
amikor százával léteznek olyan intézmények, amelyek megál­
lás nélkül egyesítik őket? Maga az antropológia is egy tudo­
mányág a sok közül, egy intézmény a sok közül, részt vesz az
összekapcsolásnak, a katalógusok szerkesztésének és múzeu-
193
 és Í ’, r ? ’ expedíciók, kutatók, térképek, kérdőívek
S r S í“ kÜldésének munkájában (Copans és
Jamm, 1978; Fábián, 1983; Stocking, 1986; Stocking, 1983).
Az etnológia azon mérő mércék egyike, amelyek létrehozva
gy izonyos összemérhetőséget, gyakorlati szempontból old-
3 f lativizmus kérdését. Ha a relativizmus kérdése
megoldhatatlan, akkor a relativista relativizmus, vagy - elegán-
sabban mondva - a relacionizmus, elvben nem jelent nehézsé-
,a ° . , nem leszünk teljesen modemek, a relacionizmus
m odem izadotó1 megszabadult kollektivitások kapcsolatba
J7 ™ ak ^ yik alapvető erőforrásává válik. A relacionizmus
latív i • ° ' r ltei3edő, és az általunk összehevenyészett re-
X á ln L SZÓ16 e8yezkedések organonjaként fog

, 43. KISEBB HIBÁK A VILÁG

VARAZSTALANÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

r áSOktól’ “ e “ k“ 'ö" « g e k e t nem ott

Mi mint kolleWt' ° ,3rf atlvlzmusimmáron lezárt kérdése tette.
« s S S r mmd tCStVérek Va^ unk‘ A méret kér­
* kisebb
tünk és™> a l okoznak - folytonos grádienst vehe-
tos m ó d o n T T CS 3 nCm m° dernek között- Sajnála-

S r i = l i § |? = • S ,

S 5S 3S sss 194
juk, amikor szembeállítják a barbárokat a görögökkel vagy a
centrumot a perifériával, amikor Isten vagy az Ember halálát,
az európai Krisist, az imperializmust, az anómiát vagy a civili­
zációk végét ünnepük - mely utóbbiakról már tudjuk, hogy
halandók. M iért találunk ilyen sok örömet abban, hogy külön­
bözőek vagyunk nemcsak másoktól, hanem saját múltunktól
is? Melyik pszichológus elég éles elméjű ahhoz, hogy meg­
magyarázza mogorva kéjelgésiinket abban, hogy szakadatlan
válságban vagyunk, és hogy véget vetünk a történelemnek?
Miért szeretjük a kollektivitások közötti kis léptékű különbsé­
geket hatalmas drámákká alakítani?
Ahhoz, hogy teljes mértékben elkerüljük a modem pátoszt
- amely megakadályoz minket abban, hogy felismerjük a kol­
lektivitások testvéri viszonyát, és ezáltal abban is, hogy szaba­
dabban osztályozzuk őket - az összehasonlító antropológiá­
nak ezeket a méretből eredő következményeket pontosan fel
kell mérnie. Márpedig a modem Alkotmány azt kívánja, hogy
kollektivitásaink méretének hatásait összekeverjük az okaival,
amelyeket az Alkotmány nem jelezhet anélkül, hogy ne veszí­
tené el működőképességét. A következmények méretétől ért­
hető módon elképedve, a modemek azt gondolják, hogy ilyen
hatásokhoz rendkívüli okok szükségesek. És ahogyan valóban
rendkívüliek azok az egyedüli okok, amelyeket az Alkotmány
felismert, hiszen visszájukra vannak fordítva, világos, hogy a
modemeknek az emberi természet szokványos fogalmától kü­
lönbözőnek kell képzelniük magukat. Az ő kezeik közt a gyö-
kértelen, kultúrájából kiszakadt, amerikanizált, szcientizált,
technologizált nyugati ember mutáns űrlénnyé válik. Nem hul­
lattunk már elég könnyet a világ varázstalanítása miatt? Nem
riogattuk már eleget magunkat a hideg, lelketlen kozmoszba
vetett európaival, aki egy értelem nélküli világban, egy moz­
dulatlan Földön vándorol? Nem borzongtunk eleget az elgépi-
195
esi tett proletár látványától, akit maga alá gyűr az elgépiesített
kapitalizmus és akaíkai bürokrácia abszolút uralma, elhagyatva
a nyelvjátékok kellős közepén, elveszve a beton és a formica
közepett? Nem sajnáltuk már eleget a fogyasztót, aki csak azért
áll fel autója üléséből, hogy áttelepedjen a tévészobában álló
kanapéra, ahol a média és a posztindusztriális társadalom ha­
talmai manipulálják? Hogyan viselhetjük örömmel az abszur­
ditás szőrcsuháját, és hogyan üdvözölhetjük még nagyobb lel­
kesedéssel a posztmodem zagyvaságot!
Mindazonáltal sohasem hagytuk magunk mögött a régi ant­
ropológiai mátrixot. Sohasem hagytunk fel azzal, hogy kol­
lektivitásainkat szerencsétlen emberekből és alázatos nem
emberekből álló nyersanyagokból építsük fel. Hogyan lehet­
nénk képesek a világ varázstalanítására, amikor laboratóriu­
maink és gyáraink a múltbelieknél sokkal furcsább hibridek­
kel népesítik be a világot? Boyle légpumpája bármennyivel is
kevésbé furcsa, mint az arapesh szellemházak (Tuzin, 1980)?
Bármennyivel is kevésbé járult hozzá a tizenhetedik századi
Anglia megkonstruálásához? Hogyan lehetnénk a redukcio-
nizmus áldozatai, amikor minden egyes tudós ezrével szapo­
rítja az új entitásokat, csak hogy néhányuk vonatkozásában
redukcionista lehessen? Hogyan lehetnénk racionalisták, ami­
kor még mindig nem látunk messzebb az orrunknál? Hogyan
lehetnénk materialisták, mikor minden általunk feltalált anyag
olyan új tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeknek az egyesí­
tését egyetlen anyag sem teszi lehetővé (Dagognet, 1989)?
Hogyan lehetnénk egy totális technikai rendszer áldozatai,
amikor a gépek szubjektumokból állnak, és sosem sikerül a
többé-kevésbé stabil rendszereknél megmaradniuk (Kidder,
1981; Latour, 1992a)? Hogyan borzonghatnánk meg a tudo­
mányok hűvös leheletétől, amikor a tudományok forróak és
törékenyek, emberiek és vitatottak, tele vannak gondolkodó
196
hálózatokkal és olyan szubjektumokkal, akik maguk is hem
zsegnek a dolgoktól (Pickering, 1992)?
Hég könnyű megérteni a hibát, amelyet a modemek m -
gukkal kapcsolatban elkövetnek, n^hely1helyreállt a szimmet­
ria, és mind a purifikáció, mind a transzláció gyakorlatát sza
mításba vettük. A modemek összekevertek a termékeket a
lyamatokkal. Azt hitték, hogy a bürokratikus racionalizacio
véghezvitele racionális bürokratákat elofeltetelez, hogy
egyetemes tudomány létrehozása az univerzalista tudósokon
múlik, hogy a hatékony technikák kidolgozása a mérnökök
hatékonyságához vezet, hogy az absztrakció termelese maga
is absztrakt, hogy a formalizmus termelése maga is formahs.
Ezen az alapon azt is mondhatnánk, hogy az olajfinomito kifi­
nomult módon állítja elő az olajat, vagy hogy a tejüzem vajas
módon termeli a vajat! A „tudomány”, „technika , „szerve­
zet” gazdaság”, „absztrakció” „formalizmus es „univerza­
litás” szavak számos valódi hatást jeleznek, amelyeket tényleg
tekintetbe kell vennünk, és meg kell magyaráznunk. De sosem
jelölik meg ugyanezen hatások okát. Ezek a szava j
vek, de pocsék melléknevek, és szörnyű határozok leszne
belőlük. A tudomány ugyanúgy nem tudományos módón t
meli magát ahogyan a technika sem technikai módón, vagy a
S L T á g sín, gazdaságos módon. A , „dósok a ,ab„m .ó„„m -
bán Boy le leszármazottai, tökéletesen tisztában vannak ezzel
de mihelyt saját tevékenységükre kezdenek reflektálni, azoka
a szavakat használják, amelyeket a szociológusok es az episz-
temológusok, Hobbes leszármazottai adnak a szájukba.
A modemek (és az antimodemek) paradoxona az, hogy kez­
dettől fogva hatalmas kognitív vagy pszichológiai magyaráza­
tokat fogadtak el ugyanilyen óriási hatások magyarázataként,
miközben minden más tudományos területen nagy okozatok­
hoz kicsi okokat keresnek. A redukcionizmust sosem alkal-
197
 mázták a modem világra, miközben azt feltételezték róla, hogy
már mindenre alkalmazták! A mi saját mitológiánk abban áll,
hogy radikálisan különbözőnek képzeljük magunkat még az­
előtt, hogy megkeresnénk a kicsi különbségeket és a kicsi vá­
lasztóvonalakat. Mihelyt azonban eltűnik a kettős „Nagy Vá­
lasztóvonal , fény derül erre a mitológiára is. Mihelyt a köz­
vetítés gyakorlatát a purifikáció gyakorlatával egyidejűleg
számításba vesszük, vissza kell térnie a humanitás és az inhu­
manitás szokványos fogalmának. Ekkor, nagy meglepetésünk­
re, rádöbbenünk, hogy alig tudunk valamit arról, mi okozza a
tudományokat, a technikát, a szervezeteket és a gazdaságokat.
Nyissunk ki társadalomtudományi és episztemológiai köny­
veket, és meg fogjuk látni, hogyan használják az „absztrakt”,
„racionális , „szisztematikus”, „univerzális”, „tudományos”,
„szervezett , „totális”, „komplex” mellékneveket, illetve hatá­
rozókat. Keressünk olyanokat, amelyek megpróbálják megma-
gy aráz ni az olyan főneveket, mint „absztrakció”, „racionali-
^ ’’^n d szer’ , „univerzália”, „tudomány”, „szervezet”, „to­
talitás vagy „komplexitás”, anélkül, hogy valaha is használnák
az előbbi mellékneveket és határozókat - jó, ha egy tucatot
találunk. Paradox rpódon többet tudunk az acsuarokról, az
arapesekről, az alládokról, mint magunkról. Mindaddig, amed­
dig a kicsi, helyi okok helyi különbségekhez vezetnek, képe­
sek vagyunk követni őket. Miért riem vagyunk képesek követ-
m azt az ezernyi ösvényt furcsa topológiájával együtt, amely a
lokálistól a globálishoz, majd onnan ismét a lokálishoz vezet?
Az antropológia örökre arra van kárhoztatva, hogy territóriu­
mokra korlátozza tevékenységét, és ne legyen képes követni a

198
 44. MÉG EGY HOSSZABB HÁLÓZAT IS MINDEN
PONTJÁBAN LOKÁLIS MARAD

Ahhoz, hogy pontos képet alkossunk a különbségeinkről, anél­

kül, hogy redukálnánk őket, ahogyan a relativizmus tette, és
anélkül, hogy eltúloznánk őket, ahogyan a modemizátorok
hajlamosak rá, mondjuk azt, hogy a modemek egyszerűen
hosszabb hálózatokat találtak fel annak köszönhetően, hogy
felhasználták a nem emberek egy bizonyos fajtáját. A hálózat­
meghosszabbítás folyamatát korábbi időszakokban félbesza­
kították, mert veszélyeztette volna a területek megőrzését
(Deleuze és Guattari, 1972). A felerészben tárgy, felerészben
szubjektum hibridek elszaporodásával azonban, amelyeket
gépeknek és tényeknek nevezünk, a kollektivitások megvál­
toztatták a topográfiájukat. Minthogy ezeknek az új létezők­
nek a felhasználása hatalmas léptékbeli változásokat okozott -
azáltal, hogy a lokális és a globális közötti viszonyok ingado­
zását vonta maga után - , és minthogy továbbra is az univerzá­
lis és a kontingens régi dichotómiája szerint gondolkodunk
róluk, hajlamosak vagyunk a nyugatiak meghosszabbított há­
lózatait szisztematikus és globális totalitásokká alakítani. Ah­
hoz, hogy megtörjük ezt a varázst, elegendő, ha a léptékbeli
változást lehetővé tevő, ritkán használt ösvényeket követjük,
és egy kicsit úgy tekintünk a tények és törvények hálózataira,
mint a gázvezetékekre vagy a szennyvízcsövekre.
A méret Nyugatra jellemző hatásainak profán magyarázata
könnyen megragadható a technikai hálózatokban (Bijker és
mások, 1987). Ha először itt alkalmazták volna a relativizmust,
nem okozott volna nehézséget szám ára ennek a relatív
univerzáliának - legnagyobb dicsőségének - megértése. A vas­
útvonal lokális vagy globális? Egyik sem. Minden pontjában
lokális, hiszen mindenhol találni talpfákat és vasutasokat, ál-
199
mok létreholomások és jegyautom aták vannak elszórva az út
mentén. És mégis globális, hiszen elvisz Madridból Berlinbe
vagy Bresztből Vlagyivosztokba. Jóllehet nem elég univer­
zális ahhoz, hogy képes legyen bárhova elvinni. Lehetetlen
vonaton eljutni a kis auvergnat-beli faluba, Malpyba, vagy a
stafforshire-beli Markét Draytonba. Folyamatos útvonalak
vezetnek a lokálistól a globálisig, az alkalmitól az univerzá­
lisig, az esetlegestől a szükségszerűig, azzal az egyetlen ki­
kötéssel, hogy fizetnek a szárnyvonalakért.
A vasútvonal-modell kiterjeszthető mindazokra a technikai
hálózatokra, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Lehet, hogy
a telefon már mindenütt elterjedt, de még mindig tudjuk, hogy
meghalhatunk egy telefonvonal tőszomszédságában, ha készü­
lékünk nincs hozzákapcsolva az aljzathoz. Akármennyire is
kiterjedt a hulladékszállítási rendszer, semmi sem garantálja,
hogy a hálószobámban kidobott papírzsebkendő eljut a ren­
deltetési helyére. Lehet, hogy az elektromágneses hullámok
mindenhova eljutnak, de ettől még kell hogy legyen anten­
nám, dekóderem és érvényes előfizetésem, ha fogni akarom a
CNN-t. A technikai hálózatok esetében tehát nem okoz ne­
hézséget lokális aspektusuk és globális méretük összeegyezte­
tése. Elágazások sorozata mentén elrendeződő partikuláris
helyekből állnak; az elágazások más helyeken is keresztülmen­
nek, és terjedésükhöz további elágazásokat feltételeznek. A há­
lózat vonalai között tulajdonképpen nincs egyáltalán semmi:
nincs vonat, nincs telefon, nincs bekötő cső, nincs televízióké­
szülék. A technikai hálózatok, mint a nevük is mutatja, térré­
szek fölé kifeszülő hálók, amelyek ezekből a terekből csak
szórványos elemeket őriznek meg. Összekötött vonalak, nem
felületek. Egyáltalán nem kiterjedtek, globálisak vagy sziszte­
matikusak, még ha át is fognak felületeket anélkül, hogy le­
fednék őket, és ha nagyon messze is nyúlnak. A relatív univer-
200
zalizáció gyakorlata könnyen megragadható kategória marad,
amelyet a relacionizmus lelkiismeretesen követhet. Minden
elágazás, minden sorba rendeződés, minden összekapcsolódás
dokumentálható, hiszen nyomjelzőket hoznak létre, és mind­
egyiknek megvan a maga költsége. Mindenhova kiterjeszthe­
tő: szétterülhet mind az időben, mind a térben anélkül, hogy
betöltené az időt vagy a teret (Stengers, 1983).
Az eszmék, a tudás, a törvények és a készségek esetében azon­
ban a technikai hálózatok e modellje alkalmatlannak tűnik azok
számára, akiket lenyűgöztek az elterjedés hatásai, akik elhi­
szik azt, amit az episztemológia mond a tudományról. A nyom­
jelzők követése nehezebbé válik, költségeik már nem olyan
jól dokumentáltak, és az ember a lokálistól a globálishoz ve­
zető göröngyös út elvesztését teszi kockára. Ezért aztán az eset­
leges körülményektől radikálisan különböző univerzália ősi
filozófiai kategóriáját alkalmazzák rájuk.
Úgy tűnik tehát, hogy az eszmék és a tudás bárhová ingyen
és költségmentesen eljuthat. Bizonyos eszmék lokálisnak tűn­
nek, mások globálisnak. Az egyetemes tömegvonzás - úgy lát­
s z ik - mindenütt jelen van és működik; meg vagyunk győződ­
ve róla. Boyle törvényei, Mariotte törvényei, Planck állandói
mindenütt érvényben vannak, és mindenütt állandóak. Ami a
Pitagorasz-tételt és a transzfinit szamokat illeti, ezek annyira
egyetemesnek tűnnek, hogy még ebből a lenti világból is meg­
szabadulhatnak, hogy csatlakozzanak az isteni Arkhimédész
műveihez. Itt kezdi kimutatni a foga fehérét a régi relativiz­
mus és ellenséges fivére, a racionalizmus, hiszen ezekhez az
univerzáliákhoz —es csak ezekhez —kepest tűnnek a szegény
acsuarok, a szegény arapesek vagy a szerencsétlen burgundiak
szánalmasan esetlegesnek és önkényesnek, örökre bebörtönöz­
ve nemzeti sajátosságaik es lokális tudásuk szűk celláiba
(Geertz, 1971). Ha csak velencei, genovai és amerikai keres-
201
 edok alkotnák a világgazdaságot, ha csak telefonok és televí­
ziók, vasútvonalak és csatornák volnának, akkor a nyugatiak
uralma sosem tűnt volna másnak, mint egy vékony és gyenge
halozat ideiglenes és törékeny meghosszabbítása. Itt van azon-
an a tudomány, hogy mindig megújítsa, totalizálja és kitöltse
a hálózatok által hátrahagyott tátongó lyukakat, hogy sima,
egységes es teljes mértékben univerzális felületekké változ­
assa ókét. Csak a tudománynak az az eszméje, amellyel még
ma is rendelkezünk, tette abszolúttá azt az uralmat, amely
ffv 6 f nt relatív maradt volna. Az episztemológusok elvág­
ták azokat a keskeny ösvényeket, amelyek megszakítás nélkül
vezetnek a körülményektől az univerzáliákig, ezért egyfelől
sira más esetlegességek, másfelől pedig szükségszerű törvé­
nyek kozott találjuk magunkat, anélkül persze, hogy képesek
lennénk megragadni a kettő közötti viszonyokat
3 ”l0kálÍS” éS 3 ”8lobális” megfelelő fogalmak a
u e e s a geometria, de korántsem azok a hálózatok és a
opo gia esetében. A racionalizációba vetett hit egyszerű ka-
tegonalnba. Összekeverték a matematika egyik ágát a másik-
m ea^ íT tt21? '* ’,3 tUdaS V3gy 3 tények útvonalát gond nélkül
" V° na’ ha technikai hálózatokként kezeltük vol-
9 W M n Í Chaffer’ 1985; Schaffer’ 1988; Schaffer,
L e Í i ^ arW1í ’ k Szerencsére « asszimilációt nem csak
az episztemologm vege tette könnyebbé, hanem az Alkotmány
2 l k S en átalakulások is- amelyeket az utóbbi
rö n n v L k t t h° gy khérne ráJ'uk' A ^ n y ek útvonala olyan
y ethetove válik, mint a vasúté vagy a telefoné hála
a szellem materializálódásának, am it a g o n d o L d ó gépek és a
com puterek tesznek lehetövé. A ntikor az i n f o r m S b v t e
h e t t a k 'm ^ o 0^ “ m éí k’ amÍk° r ada“ «nkok elS8zeto~, le­
hetünk, am ikor rákapcsolódhatunk az egyenletesen meeos7ló
intelligencia hálózataira (vagy lekapcsolódhatunk róluk) ak-
202
kor nehezebb vizek felett lebegő szellemként lefesteni az uni­
verzális gondolatot (Lévy, 1990). Az ész ma inkább hasonlít
egy kábeltévé-hálózatra, mint a platóni ideákra. Ezért jóval
könnyebbé válik annál, amilyen a múltban volt, hogy olyan
stabilizálódott tárgyakként lássuk a törvényeinket, az állandó­
inkat, a bizonyításainkat és a tételeinket, amelyek széles kör­
ben elterjednek ugyan, de belül maradnak a jól megtervezett
metrológiai hálózatokon, amelyekből képtelenek kilépni - ha­
csak nem elágazásokon, előfizetéseken és dekódolásokon ke­
resztül.
Hétköznapi nyelven fogalmazva: egy olyan témával kap­
csolatban, amellyel mindmáig leginkább a művelt diskurzus­
ban foglalkoztak, a tudományos tényeket a mélyhűtött halak­
hoz hasonlíthatnánk: a hideg láncolatának, ami frissen tartja,
még rövid időre sem szabad megszakadnia. A hálózatokban
létező univerzália ugyanazokat a hatásokat hozza létre, mint
az abszolút univerzália, de már nincsenek meg ugyanazok a
képzelt okai. „Mindenütt” lehetséges igazolni a tömegvonzást,
de a mérés és az értelmezés hálózatainak viszonylagos kiter­
jesztésével kell érte fizetni. Mindenütt igazolható a levegő ru­
galmassága, feltéve, hogy követjük a légpumpát, amely foko­
zatosan egész Európában elterjed a kísérletezők többszörös
átalakulásának köszönhetően (Shapin és Schaffer, 1985). Pró­
báljuk meg igazolni a legapróbb tényt, a legtriviálisabb tör­
vényt, a legjelentéktelenebb állandót anélkül, hogy csatlakoz­
nánk az összetett metrológiai hálózatokhoz, a laboratóriumok­
hoz és a mérőeszközökhöz. A Pitagorasz-tétel és Planck
állandója eljut az iskolákba és a rakétákba, a gépekbe és az
eszközökbe, de semmivel sem lépnek ki jobban a világukból,
mint amennyire az acsuarok elhagyják a falvaikat. Az előbbi­
ek meghosszabbított hálózatokat alkotnak, az utóbbiak terri­
tóriumokat vagy hurkokat: a különbség fontos és tekintetbe
203
kell venni, de ne használjuk annak igazolására, hogy az előb­
bieket univerzáliákká, az utóbbiakat lokalitásokká alakítjuk át.
A Nyugat persze hiheti azt, hogy az egyetemes tömegvonzás
még minden eszköz, számítás, dekódolás, laboratórium hiá­
nyában i s univerzálja éppen úgy, ahogyan az új-guineai bimin-
kiskuminok hihetik azt, hogy ők alkotják az egész emberisé­
get - ezek azonban olyan tiszteletre méltó nézetek, amelyeket
az összehasonlító antropológiának nem kell többé magáénak
vallania.

45. A LEVIAIÁN HÁLÓZATOK KÖTEGE

Éppen úgy, ahogyan a modemek képtelenek voltak arra, hogy

ne becsüljék túl tudományaik egyetemességét (félretolva a
gyakorlatok, eszközök és intézmények finom hálózatát, amely
kikövezte az esetlegestől a szükségeshez vezető utat), képtele­
nek voltak arra is, hogy ne túlozzák el társadalmaik méretét és
szilárdságát. Azért gondolták magukat forradalminak, mert
feltalálták a helyi sajátosságok közül mindörökre kiszakított
tudományok egyetemességét, és mert hatalmas, racionalizált
szervezeteket találtak fel, amelyek szakítottak a múlt iránti
hűség minden helyi formájával. Ezáltal kétszeresen is félreér­
tették saját felfedezéseik eredetiségét: egy új topológiát, mely
lehetővé teszi, hogy majdnem bárhová eljussunk, ráadásul anél­
kül, hogy keskeny erővonalakon kívül bármi mást igénybe
vennénk, illetve a társadalmasított tárgyak és a nem emberek
burjánzása által megszilárdított társadalom közötti folytonos
hibridizációt. A modemek tömjénezték magukat azokért az
erényekért, amelyek birtoklására képtelenek (a racionalizáci­
óért), de ugyanígy ostorozták is magukat azokért a vétkekért,
amelyeknek az elkövetésére teljességgel alkalmatlanok (a ra­
204
cionalizációért megint csak). Mindkét esetben összetévesztet­
ték a hosszúságot vagy a kapcsolódást a szintbeli különbsé­
gekkel. Azt gondolták, tényleg léteznek olyasmik, hogy loká­
lis emberek, eszmék, szituációk, illetve globális szervezetek,
törvények, szabályok. Azt hitték, hogy vannak olyan kontex­
tusok és egyéb helyzetek, amelyek rendelkeznek a „dekontex-
tualizáltság” vagy a „delokalizáltság” rejtélyes tulajdonságá­
val. És valóban, ha nem állítják helyre a kvázitárgyak köztes
hálózatát, a társadalom megértése - ugyanabból az okból kifo­
lyólag - éppolyan nehézzé válik, mint a tudományos igazságé.
Minden azoknál a közvetítőknél van, amelyekről ez idáig nem
vettek tudomást, miközben az egykor elkülönülő szélső pólu­
sokon nincs már semmi.
A nélkül a számtalan tárgy nélkül, amelyek mind tartóssá­
gukról, mind szilárdságukról gondoskodtak, a társadalomel­
mélet hagyományos tárgyaiból - uralom, osztályok, szakmák,
szervezetek, államok - megannyi rejtély válik (Law, 1986; Law
és Fyfe, 1988; Law, 1992). Mekkora például az IBM vagy a
Vörös Hadsereg; a Francia Oktatásügyi Minisztérium vagy a vi­
lágpiac? Ezek persze egytől egyig nagyméretű cselekvők,
hiszen közreműködők százezreit vagy millióit mozgósítják. Ter­
jedelmüket tehát olyan okokkal kell magyarázni, amelyek sok­
kalta hatalmasabbak a múlt kicsiny közösségeinél. Ha azon­
ban körülnézünk az IBM háza táján, ha követjük a Vörös Had­
sereg parancs-végrehajtási láncolatait, ha végigsétálunk az
Oktatásügyi Minisztérium folyosóin, ha tanulmányozzuk a
szappan adásvételének folyamatát, sosem hagyjuk el a lokális
szintet. Mindig négy-öt emberrel kerülünk interakcióba; az
épület felügyelőjének territóriuma világosan körül van hatá­
rolva, az igazgatók beszélgetései éppúgy hangzanak, mint a
beosztottakéi, ami pedig az eladókat illeti, ők vég nélkül vált­
ják az aprópénzt, és töltik ki a számlákat. Felépíthetők-e a
205
makrocselekvők mikrocselekvőkből (Garfmkel, 1967)? Fel­
építhető-e az IBM lokális interakciók sorozataiból? A Vörös
Hadsereg a kantinbeli csevegések összességéből? Az Oktatás­
ügyi Minisztérium papírlapok hegyeiből? A világpiac helyi
cserék és megállapodások seregéből?
Ismét ugyanazzal a problémával találkozunk, mint a vona­
tok, a telefonok vagy az egyetemes állandók esetében. Hogyan
tudunk rácsatlakozni, ha sem lokálisak, sem globálisak nem
vagyunk? A probléma felvetése nehéz perceket jelent a mo­
dem szociológusok és közgazdászok számára. Vagy megma­
radnak a ,mikro” szinten, az interperszonális kapcsolatok szint­
jén, vagy hirtelen átlépnek a „makro” szintre, és azt hiszik,
hogy többé nem foglalkoznak semmi mással, csak a dekon-
textualizált és elszemély telenített racionalitásokkal. A lélek és
cselekvő nélküli bürokrácia mítosza, akárcsak a tiszta és töké­
letes piacé, az egyetemes tudományos törvények mítoszának
tükörképét kínálja. Folyamatosan előrehaladó vizsgálódás he­
lyett a modemek olyan radikális ontológiai megkülönbözte­
tést vezettek be, amilyen a 17. századi különbségtétel volt a
pusztulásnak és bizonytalanságnak kitett alsó, szublunáris vi­
lág és a sem változást, sem bizonytalanságot nem ismerő
szupralunáris világok között. (Ugyanezek a Fizikusok, Galile­
ivel együtt, jót nevettek ezen az ontológiai megkülönbözteté­
sen, később azonban siettek visszaállítani, hogy megvédjék a
fizika törvényeit a társadalmat jellemző hanyatlástól!)
És mégis létezik Ariadné fonala, amely lehetővé teszi, hogy
megszakítás nélkül juthassunk el a lokálistól a globálishoz, az
emberitől a nem emberihez. A hálózatok, a gyakorlatok és esz­
közök, a dokumentumok és transzlációk fonala ez. Egy szer­
vezet, egy piac, egy intézmény nem a mi szegény, helyi,
szublunáris viszonyainktól eltérő anyagból készült, szupra­
lunáris tárgy (Cambrosio és mások, 1990). Az egyetlen kü-
206
lönbség abból a tényből ered, hogy hibridekből állnak, és le­
írásukhoz nagyszámú tárgyat kell mozgósítaniuk. Kari Marx
vagy Femand Braudel kapitalizmusa nem a marxisták totális
kapitalizmusa (Braudel, 1979). Az előbbi némileg hosszabb
hálózatok kötege, amely a profit és a számítás centrumain ala­
pulva fogja körül —meglehetősen inadekvát módon —a vilá­
got. Ha lépésről lépésre követjük, sosem keresztezzük azt a
rejtélyes határvonalat, amelyik elválasztja a lokálist a globá­
listól. Az amerikai mamutvállalkozások Alfréd Chandler által
leírt szervezete nem a Kafka-féle szervezet (Chandler, 1977,
1990). Ez hálózatok utasításcédulákban és folyamatábrákban,
helyi eljárásokban és sajátos megoldásokban materializálódott
fonata, amely a materializálódásnak köszönhetően egy egész
kontinensen szétteijedhet mindaddig, ameddig el nem fedi azt.
A maga teljességében követhetjük nyomon egy szervezet nö­
vekedését anélkül, hogy valaha is szintet váltanánk, vagy
„dekontextualizált” racionalitásra bukkannánk. A totalitárius
államnak épp a méretéért nem felelős más, csak a statisztikák
és számítások, hivatalok és vizsgálatok hálózatának létrehozá­
sa, amely hálózat semmiképp sem felel meg a totális állam
fantasztikus topográfiájának (Desrosieres, 1990). Lord Kelvin
tudományos-technikai birodalma, amelyet Norton Wise írt le
(Smith és Wise, 1989), vagy az elektromos áram Tóm Hughes
által leírt piaca (Hughes, 1983) sosem kívánják meg tőlünk,
hogy elhagyjuk a laboratórium sajátosságait, az üléstermet vagy
az irányítóközpontot. És mégis ezek a „hatalmi hálózatok” és
ezek az „erővonalak” körbeérik az egész világot. A konvenci­
ók gazdaságtana segítségével leírt piacok valóban szabályo­
zottak és globálisak, még ha ennek a szabályozottságnak és
ennek a koncentrációnak az okai önmagukban se nem globáli­
sak, se nem totálisak. Az, amiből a nagy egységek felépülnek,
nem különbözik attól, amit egyesítenek (Thévenot, 1989,1990).
207
Nem ereszkedik le hirtelen semmilyen látható vagy láthatatlan
kéz, hogy rendet vigyen a szétszóródott és kaotikus atomok
közé. A két szélsőség, a lokális és a globális jóval kevésbé
érdekes, mint azok a köztes elrendeződések, amelyeket háló­
zatoknak nevezünk.

46. PERVERZ VONZALOM A MARGINALITÁS IRÁNT

Éppúgy, ahogyan a „természeti” és a „társadalmi” mellékne­

vek a kollektivitások reprezentációit jelölik, amelyek önma­
gukban se nem társadalmiak, se nem természetiek, a „lokális”
és a „globális” olyan nézőpontokból mutatják a hálózatokat,
amelyek természetüknél fogva se nem lokálisak, se nem glo­
bálisak, hanem többé-kevésbé hosszúak és összekapcsoltak.
Aszerint, amit modem egzoticizmusnak neveztem, ez a két
ellentétpár határozza meg világunkat, és ez választ el mások­
tól. Négy különböző régió jön így létre. A természetit és a tár­
sadalmit nem ugyanazok az összetevők alkotják; a lokális és a
globális lényegénél fogva különálló. Márpedig semmit sem tu­
dunk a társadalmiról, amit nem az határoz meg, amit a termé­
szetiről tudni vélünk, és fordítva. Ugyanígy a lokálisát csak ah­
hoz képest tudjuk meghatározni, ami szerintünk a globálisnak
tulajdonítandó, és fordítva. A modem világ önmagával kapcso­
latos tévedésének ereje most tehát megérthetővé válik, ha a két
ellentétpárt egymás mellé állítjuk: középen nincs semmi el­
gondolható, sem kollektivitás, sem hálózat, sem közvetítés; min­
den fogalmi erőforrás a négy szélső pontban halmozódik fel. Mi
szegény szubjektum-objektumok, mi árva társadalom-természe­
tek, mi szerencsétlen lokális-globálisak - szó szerint elnegye­
deltek bennünket az egymást kölcsönösen meghatározó, de gya­
korlatainkra már nem hasonlító ontológiai régiók között.
208
 Ez az elnegyedelés lehetővé teszi a saját magát minden egyéb
humanitástól, és minden egyéb naturalitástól teljesen és javít­
hatatlanul különbözőnek tartó modem ember tragédiájának ki­
bontását. Egy ilyen tragédia azonban nem elkerülhetetlen, ha
felidézzük, hogy ez a négy terminus csak reprezentáció: nincs
semmilyen közvetlen kapcsolatuk a kollektivitásokkal és a há­
lózatokkal, amelyek jelentést adnak nekik. Középen, ahol azt
feltételezték, hogy semmi sem történik, van majdnem minden.
A szélső pontokban pedig, ahonnan a modemek szerint min­
den erő - természet és társadalom, univerzalitás és lokalitás -
ered, semmi sincs, kivéve azokat a megtisztított instanciákat,
melyek alkotmányos garanciául szolgálnak az egész számára.
A tragédia még ennél is fájdalmasabbá válik, amikor az
antimodemek, készpénznek véve azt, amit a modemek ma­
gukról mondanak, megpróbálnak megmenteni valamit abból,
ami az ő szemükben egy hajótöréshez hasonlít. Az antimo­
demek szilárd meggyőződése, hogy a Nyugat racionalizálta és
varázstalanította a világot, hogy valóban hideg és racionális
szörnyekkel népesítette be a társadalmat, amelyek minden zu­
got megtöltenek, hogy a premodem kozmoszt véglegesen tiszta
anyagok mechanikus interakciójává változtatta. Ahelyett azon­
ban, hogy úgy látnák ezeket a folyam atokat, ahogyan a
modemizátorok - dicsőséges, bár fájdalmas hódításokként -,
az antimodemek számára a helyzet példátlan katasztrófának
tűnik. A plusz-, illetve a mínuszjeltől eltekintve a modemek és
az antimodemek mindenben egyetértenek. A mindig perverz
posztmodemek egyetértenek abban, hogy a helyzet valóban
katasztrofális, de szerintük siránkozás helyett ennek inkább
örülni kell! Gyengeségüket legfőbb erényüknek mondják,
amint ezt egyikük meg is erősíti a maga utánozhatatlan stílu­
sában: „a metafizika Vermindungja a Ge-Stell Vermitidutig) aké nt
hat” (Vattimo, 1987, 184. o.).
209
 Mit tesznek hát az antimodemek, miután szembesültek ez­
zel a hajótöréssel? Hozzálátnak ahhoz a bátor feladathoz, hogy
mentsék, ami még menthető: lelkeket, szellemeket, érzelme­
ket, személyközi viszonyokat, a szimbolikus dimenziót, az
emberi melegséget, a helyi sajátosságokat, a hermeneutikát, a
peremvidékeket és a perifériákat. Csodálatra méltó küldetés,
amely még ennél is csodálatra méltóbb volna, ha mindezek a
megszentelt bárkák tényleg veszélyben volnának. Honnan jön
mármost a fenyegetés? Biztosan nem a kollektivitások felől,
' amelyek képtelenek elhagyni lelkekkel és tárgyakkal benépe­
sített, törékeny és szűk hálózataikat. Biztosan nem a tudomá­
nyok felől, melyeknek nap mint nap meg kell vásárolniuk vi­
szonylagos univerzalitásukat, elágazások és kalibrálások, mé­
rőeszközök és sorbarendezések segítségével. Biztosan nem a
társadalmak felől, amelyeknek csak addig változik a mérete,
ameddig a változékony ontológiának megfelelő materiális en­
titások szaporodnak. Akkor honnan jön? Nos, részben maguk­
tól az antimodemektől és cinkosaiktól, a modemektől, akik
egymást fenyegetik, és gigantikus okokat társítanak a méret
hatásaihoz. „Te varázstalanítod a világot; én megőrzőm a szel­
lem jogait!” „Meg akarod őrizni a szellemet? Akkor materiali-
zálni fogjuk!” „Redukcionista!” „Spiritualista!” Minél jobban
igyekeznek az antiredukcionisták, a romantikusok, a spiritua-
listák megmenteni a szubjektumokat, a redukcionisták, a
szcientisták, a materialisták annál inkább azt képzelik, hogy
tárgyakat birtokolnak. Minél jobban dicsekszenek az utóbbi­
ak, annál jobban fenyegetik az előbbieket; minél vadabbá vál­
nak az előbbiek, annál inkább elhiszik az utóbbiak, hogy ők
maguk valóban félelmetesek. Nem ezzel a két ellentétes, de
szimmetrikus feladattal van elfoglalva az etikusok nagy része:
megvédeni a tudomány tisztaságát és a racionalitást a szenve­
délyek és az érdekek szennyező befolyásától; megvédeni az
210
emberi szubjektumok egyedi értékeit és jogait a tudományos
és technikai objektivitás uralmától?
A marginalitás védelmezése egy totalitárius központ létét
feltételezi. Ha azonban a központ és totális volta illúzió, a pe­
remvidékek dicsőítése meglehetősen nevetséges. Nagyon he­
lyes dolog, ha valaki meg akarja védelmezni a szenvedő test és
az emberi melegség jogait a tudományos törvények hideg uni­
verzalitásával szemben. De nem groteszk ez a védelem, ha az
univerzalitás egy sor olyan helyről ered, ahol mindenütt me­
leg, hús-vér testek szenvednek? Az emberi lények megóvása a
gépek és a technokraták uralmától dicséretre méltó vállalko­
zás, ha azonban a gépek tele vannak emberi lényekkel, akik ott
találják meg a boldogulásukat, akkor egy ilyen megóvás pusz­
tán abszurd (Ellul, 1967). Csodálatra méltó annak az igazolá­
sa, hogy a szellem ereje keresztüllép a mechanikus természet
törvényein, de ez a program őrültség, ha az anyag korántsem
anyagi és a gépek korántsem mechanikusak. Csodálatra méltó
egy elkeseredett kiáltással a Lét megmentésére sietni, épp ab­
ban a pillanatban, amikor a technikai Ge-Stell látszik mindent
uralni, „mert ahol a veszély, ott van a menekvés is”. De megle­
hetősen perverz dolog, ha valaki büszkén igyekszik hasznot
húzni egy válságból, amely még el sem kezdődött!
Keressük a modem mítoszok eredetét, és majdnem mindig
azok között fogunk rálelni, akik azt állítják, hogy a szellem, az
érzelmek, a szubjektum vagy a peremvidékek leküzdhetetlen
akadályát szegezik szembe a modernizmussal. Miközben meg­
próbáltak lélekpótlékot adni a modem világnak, meglevő lel­
két, azt, ami volt neki, amelynek elvesztésére szinte teljesen
képtelen volt, elvették. Az elvétel és a hozzáadás az a két mű­
velet, amely lehetővé teszi a modemek és az antimodemek
számára egymás ijesztgetését anélkül, hogy a lényegi kérdés­
ben eltérne a véleményük: teljes mértékben különbözünk má-
211
 sóktól, és radikálisan szakítottunk a múltunkkal. Mármost a
omanyo és a technikák, a szervezetek és a bürokráciák az
gye u 1 izonyitékok, amelyekkel a modemek és az antimo-
emek a példátlan katasztrófa létét igazolják, és pontosan ezek
egitsegeve1kepes a Science studies legjobban és legközvetle­
nebbül bizonyítani a régi antropológiai mátrix fennmaradását.
h ^™ eSZeteS“ , fontos az az űJítás- amelyet a megnövekedett
hosszúságú hálózatok jelentenek, de ez aligha indokol ilyen
nagy felhajtást.

47• ^ SÚLYOSBÍTSUK AZ EDDIGI

BŰNÖKET TOVÁBBIAKKAL!

eg v^Wn^,611' enyhlteni a m odem elhagyatottságon, mert

annak n" 1S tiszteletre méltó érzelem a kiindulópontja:
a tfihh' 3 3’ ^e 'y reh °zhatatlan bűnöket követtek el úgy
a ‘Óbb, Krmeszen és knlürrális világ, m im -át kd| “

ménv nélé , lK,!eddn’0kb' n és Valiban előz-

rftenia. " T * Hogyan,eh« a modemekéivisszalé-
h tv .d bk: T Sr m“ itáSh“ és i"h“manitáshoz anélkül,
Meívek ^ r aí ? , 0tt“ m"Menínk fel őke>azon bűnök alól.
iuk körrekim,.á,kk‘' 'lIS-Veke.7,lek ve7ckc,nl? Hogyan állíthat-
nyosakmaradnak■'h °Sk b.uneink Vlsszalaszttóak, de szokvá-
s i n tT v ^ o t'k , 8J erenyd” k ha,al™ Sak- d” “ k is '

amikor a haSsS, “ okai' míg >kk« «■».

“ a n ^ Ví tV^ u^ " , ‘^ . i S ' S Sga í f k r ü S t a

212
 mát. Nem szükséges a valódi imperializmust a totális imperia­
lizmussal felruházni. Nem szükséges, hogy a kapitalizmushoz,
ami szintén igen valódi, hozzátegyük a totális deterritoria-
lizációt (Deleuze és Guattari, [1972] 1983). Hasonlóképpen
nem szükséges a tudományos igazságot és a technikai haté­
konyságot szintén totális transzcendenciával és szintén abszo­
lút racionalitással felruházni. Úgy a gaztettekkel, mint az ura­
lommal, úgy a kapitalizmusokkal, mint a tudományokkal kap­
csolatban a szokványos dimenziót kell megértenünk: a kicsi
okokat és a nagy hatásokat (Arendt, 1963; Mayer, 1988).
A démonizálás kielégítőbb lehet számunkra, mert mi még a
gonoszságban is kivételesek maradunk, másoktól és saját múl­
tunktól elszakítottak, modemek, legalábbis ami a rossz oldalát
illeti, miután azt hittük, hogy a jó oldalát illetően voltunk azok.
A totalizáció azonban ezerféle módon kap szerepet abban, amit
eltörölni látszik. Erőtlenné tesz az ellenséggel szemben, ame­
lyet fantasztikus tulajdonságokkal ruház fel. Egy totális és sima
rendszert nem lehet darabokra vágni. Egy transzcendentális és
homogén természetet nem lehet átrendezni. Egy teljesen szisz-
tematikus technikai rendszert senki sem tud átalakítani. Egy
kafkai társadalmat nem lehet átszervezni. Egy „deterritoria-
lizáló” és teljesen skizofrén kapitalizmust senki sem reformál­
hat meg. Egy a többi természetkultúrától radikálisan elszakí­
tott Nyugat nem válhat vita tárgyává. A mindörökre önkényes,
teljes és konzisztens reprezentációk börtönébe zárt kultúrák
értékét nem lehet megállapítani. Nem lehet megmenteni egy
olyan világot, amely teljesen megfeledkezett a Létről. Senki
sem rostálhat meg újra egy olyan múltat, amelytől mindörökre
episztemológiai törések választanak el.
A totalitásnak mindezeket a járulékait kritikusaik olyan cse­
lekvőknek tulajdonítják, akik nem kémek belőlük. Vegyünk
egy egyszerű vállalkozót, aki tétován kutat néhány részvény
213
után, egy hódítót, aki láztól remeg, egy szegény tudóst, aki
laboratóriumában barkácsol, egy szerencsétlen mérnököt, aki
megpróbál összeszerkeszteni néhány többé-kevésbé előnyös
erőviszonyt, egy dadogó és ijedt politikust; szabadítsuk rájuk
a kritikusokat, és mi lesz az eredmény? Kapitalizmus, imperi­
alizmus, tudomány, technika, uralom - mind egyformán ab­
szolút, szisztematikus, totalitárius. Az első forgatókönyv sze­
rint a szereplők remegnek; a második szerint nem. Az első for­
gatókönyv szerint a szereplők legyőzhetőek; a második szerint
már nem. Az első forgatókönyv szerint a szereplők még közel
vannak a törékeny és változékony közvetítések szerény gya­
korlatához; a második szerint már megtisztultak, és mind egy­
formán félelmetesek.
Mit tehetünk hát ezekkel a sima, egyenletes felületekkel,
ezekkel az abszolút totalitásokkal? Nem mást, mint hogy egy­
szer és mindenkorra kifordítjuk, felforgatjuk, forradalmasít­
juk őket - ez volt a pár excellence modernisták, a marxisták
stratégiája. Ó, a csodás paradoxon! A kritikai szellemnek kö­
szönhetően a modemek egyszerre találták fel a totális rend­
szert, a rendszernek véget vetni kívánó totális forradalmat és a
forradalom megvalósításának ugyanennyire totális kudarcát,
azt a kudarcot, amely a totális posztmodem kétségbeesésbe
juttatja őket! Nem ez az oka a bűnök jó részének, amelyek
miatt hibáztatjuk magunkat? Amiatt, hogy a transzláció gya­
korlata helyett az Alkotmányra összpontosítanak, a kritikusok
azt képzelik, hogy képtelenek vagyunk a barkácsolásra, az át­
rendezésre, a fajták keresztezésére és a válogatásra. A töré­
keny, heterogén hálózatokból, amelyekből a kollektivitások
mindig is álltak, a kritikusok homogén totalitásokat hoztak létre,
amelyekhez nem lehet hozzányúlni anélkül, hogy ne forradal­
masítanánk őket totális módon. És mivelhogy a felforgatásuk
lehetetlen volt, ennek ellenére megkísérelték, egyre-másra hal-
214
inozták a bűnöket. Hogyan lehet a totál,zalok noh
még mindig a moralitás bizonyítékának tartam? A rad‘ka ,s eJ
totális modemitásba vetett hit tehát immorahtashoz vezethet.
Talán kevésbé igazságtalan, ha a generációs különbség h a­
tásáról beszélünk. M i a háború után születtünk hátunk m ögött
afekete, majd a vörös táborokkal, alattunk az
felett a nukleáris apokalipszissel, előttünk pedig a Fold teljes
pusztulásával. Valóban nehéz tagadnunk a m éret hatásait, meg
nehezebb azonban ingadozás nélkül hinnünk a politikai, orv
si, tudományos vagy gazdasági forradaim ak sem m ihez sem
fogható erényeiben. De m égis, tudom ányok közé születtünk,
nem ismerünk m ást, csak békét és prosperitást, s
nőm se kell - szeretjük a technikát és a fo g y asztásicik k ek *
amelyektől a filozófusok és a korább, generaciok moral tai
szerint iszonyodnunkkellene. Számunkra a technikák nem u j ^ ,
nem modem ek a szó banális értelm ében, hiszen a m , yilagurdc
mindig is belőlük épült fel. A mi generácmnk az elozőknel
jobban megemésztette, integrálta és tálán szocializálta •
Azért, mert mi vagyunk az elsők, akik nem h ^ e m a -
domány és a technika erényeiben, sem veszélyeiben de ősz
toznak hibáiban és erényeiben anélkül, hogy a P ’
akár a mennyországot látnák bennük nekünk t a U m t o n n ^
kifürkészni okaikat úgy, hogy nem hivatkc
ember terhére, sem a kapitalizmus végzetens, í
sára sem a Lét történetére, vagy az egyetem
sara, feladnunk saját különlegessegunkbe’^uM
Ma talán
hitünket. Szokványosak vagyunk, nem Követ
zéskéDD a többiek sem egzotikusak. Az olyanok, mint mi s
_ J , L ek mee a felebarátaink lenni. Ne súlyosbítsuk az eddig
elkövetett bdnefnket radikális különbözo-ségiinkbe vetett ht-
tünk bűnével!

215
 48. A T R A N S Z C E N D E N C IÁ K ÁRADATA

Ha nem vagyunk többé teljesen modemek, és nem vagyunk

premodemek sem, akkor milyen alapon fogjuk megszervezni
a kollektivitások összehasonlítását? Mint tudjuk, a hivatalos
Alkotmányhoz hozzá kell tennünk a közvetítés nem hivatalos
gyakorlatát. Amikor az Alkotmányt a múlt aszimmetrikus ant­
ropológiája által leírt kultúrákhoz hasonlítottuk, csak relati­
vizmus és lehetetlen modernizáció volt az eredmény. Ha el­
lenben a kollektivitások transzlációs gyakorlatát hasonlítjuk
össze, megteremtj ük a szimmetrikus antropológia lehetőségét,
és megszabadulunk az abszolút relativizmus hamis problémá­
itól. Egyszersmind azonban megfosztjuk magunkat a moder­
nek által kialakított erőforrásoktól is: a társadalmitól, a termé­
szetitől és a diskurzustól - az áthúzott Istenről nem is beszél­
ve. íme a relativizmus legfőbb nehézsége: most, hogy az
összehasonlítás lehetővé vált, melyik az a közös tér, amelybe
minden kollektivitás, a természet és a társadalom minden ter­
melője egyformán belemerülhet?
A természet? Biztosan nem, hiszen a sima, transzcendens
külső természet a kollektív termelés viszonylagos és megké­
sett következménye. A társadalom? Ez sem, hiszen a társada­
lom pusztán a természettel szimmetrikus mesterséges alkotás,
amit úgy kapunk meg, hogy minden tárgyat eltüntetünk, és
megalkotjuk aLeviatán rejtélyes transzcendenciáját. Akkor hát
a nyelv? Lehetetlen, hiszen a diskurzus egy újabb mesterséges
konstrukció, amelynek csak akkor van jelentése, ha mind a
referens külső valóságát, mind a társadalmi kontextust záró­
jelbe tesszük. Isten? Ez nem túl valószínű, ugyanis az a meta­
fizikai entitás, ami ezt a nevet viseli, pusztán egy távoli döntő­
bíró szerepét tölti be azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb
távolságot tartsa fenn két szimmetrikus entitás, a természet és
216
a társadalom között. A Lét? Ez még kevésbé valószínű, hiszen
egy megdöbbentő paradoxonnak köszönhetően épp a Létről
való gondolkodás lett az a reziduum, amely annak nyomán
maradt vissza, hogy minden tudomány, minden technika, min­
den társadalom, minden történelem, minden nyelv, minden
teológia alétezők tiszta expanzionizmusának martalékává vált.
A naturalizáció, a szociologizálás, a diszkurzivizáció, a divi-
nizáció, az ontologizáció, mindezek az „...-izációk” egyfor­
mán implauzibilisek. Egyik sem képez olyan közös alapzatot,
amelyen az immár összehasonlíthatóvá tett kollektivitásokat
el lehetne helyezni. Nem, nem esünk át a természetből a társa­
dalmiba, a társadalmiból a diskurzusba, a diskurzusból Isten­
be, Istenből a Létbe. Ezeknek az instanciáknak csak addig van
alkotmányos szerepük, ameddig kiilönállóák maradnak. Egyik
sem tudja lefedni, kitölteni, saját alesetévé tenni a többit; egyik
sem szolgálhatja a közvetítés és a transzláció gyakorlatának
leírását.
Akkor hát hol vagyunk? Hol érünk földet? Mindaddig, amed­
dig ezt kérdezgetjük, biztosan a modem világban vagyunk,
amely egy immanencia (immanere: benne rejlik valamiben)
megteremtésének, vagy egy másik lerombolásának a megszál­
lottja. Még mindig, a régi szót használva, a metafizikában
maradunk. M árm ost beutazva ezeket a hálózatokat, semmi ki­
fejezetten hom ogén dologban nem állapodunk meg. Inkább
egy infrafizikában maradunk. Immanensek vagyunk-e hát, mint
egy erő a többi erő közül, egy szöveg a többi szöveg közül,
cízy társadalom a többi társadalom közül, egy letezo a többi
létező közül?
Korántsem, hiszen ha ahelyett, hogy a szerencsétlen jelen­
ségeket aggatnánk a term észet és a társadalom szilárd kam pó­
ira, hagyjuk, hogy a közvetítők hozzák létre a term észeteket és
a társadalmakat, megfordítjuk a modernizáló transzcendenci-

217
ák irányát. A természetek és a társadalmak a történelem vi­
szonylagos termékeivé válnak. Mégsem egyedül az immanen-
ciába zuhanunk bele, nincs ugyanis semmi sem, amibe a háló­
zatok belemerülhetnének. Nincs szükségünk semmiféle rejté­
lyes éterre ahhoz, hogy a hálózatok elterjedjenek. Nem kell
kitöltenünk őket. A „transzcendencia” és az „immanencia” ter­
minusok értelmezése változik meg azáltal, hogy a modemek
visszatérnek a „nem-nem-modemséghez”. Ki mondta, hogy a
transzcendenciának kell legyen ellentéte? Sohasem szakítot­
tunk a transzcendenciával, vagyis a jelenlét fenntartásával egy
ösvényen keresztül.
A modemeket mindig is megdöbbentette az aktív vagy spi­
rituális erők diffúz jellege az úgynevezett premodem társadal­
makban. Tiszta anyagok, tisztán mechanikai erők sehol sem
játszottak szerepet. A szellemek és a hatóerők, az istenek és az
ősök lépten-nyomon felbukkantak. Modem nézőpontból ez­
zel szemben a modem világ - úgy látszik - feloldódott a va­
rázslat alól, megszabadult rejtélyeitől, és a tiszta immanencia
sima erői uralják, amelyekre egyedül mi emberek erőltettünk
rá valamiféle szimbolikus dimenziót, és amelyeken túl talán
az áthúzott Isten transzcendenciája létezik. Ha mármost nincs
immanencia, ha csak hálózatok, cselekvők, aktánsok vannak,
nem lehetünk feloldva a varázslat alól. Nem az emberek teszik
önkényes módon hozzá a „szimbolikus dimenziót” a tiszta
anyagi erőkhöz. Ezek az erők ugyanannyira transzcendensek,
aktívak, nyugtalanok, spirituálisak, mint mi vagyunk. A ter­
mészethez nem lehet közvetlenebbül hozzáférni, mint a társa­
dalomhoz vagy az áthúzott Istenhez. A helyett a kifinomult
játék helyett, amelyet a modemek űztek három, egyszerre
transzcendens és immanens entitás között, transzcendenciák
egyetlen áradatához jutunk. A transzcendencia polémikus fo­
galom, amely az immanencia feltételezett inváziójának ellen-
218
súlyozására született - a szónak meg kell változnia, mihelyt
nincs többé ellentétes fogalom. ^ ^
Ezt az ellentét nélküli transzcendenciát „delegációnak” ne­
vezem. A kimondás, a delegáció vagy a hír, illetve a hírvivő
elküldése lehetővé teszi, hogy jelenvalóak maradjunk, azaz
hogy létezzünk. Amikor elhagyjuk a modem világot, nem buk­
kanunk rá valakire vagy valamire, nem egy esszencián kötünk
ki, hanem egy folyamaton, egy mozgáson, egy átmeneten, egy
átadáson a szónak abban az értelmében, ahogy a labdajátékok­
ban használják. A folyamatos és veszélyes - azért folyamatos,
mert veszélyes - létezésből indulunk ki, és nem egy esszenci­
ából; a jelenvalóvá tételből indulunk ki, és nem az állandóság­
ból. Magából a vinculumból indulunk ki, az átmenetekből és a
viszonyokból, egyetlen olyan létezőt sem fogadunk el kiindu­
lópontként, amely nem ebből az egyszerre kollektív, valós és
diszkurzív viszonyból származik. Nem indulunk ki sem a meg­
késett emberi lényekből, sem a még később érkezett nyelvből.
A jelentés világa és a létező világa egy és ugyanaz - a transz­
láció, a helyettesítés, a delegáció, az átadás világa. Az esszen­
cia minden más meghatározását .jelentésnélkülinek mond­
juk; valóban nélkülözi az eszközeit annak, hogy jelenvaló
maradjon, hogy megmaradjon. Minden tartósságért, minden
szilárdságért, minden állandóságért a közvetítőiknek kell meg­
fizetniük. Az ellentét nélküli transzcendencia feltárása teszi
világunkat olyannyira nem modernné mindezekkel a nunciu-
sokkal, közvetítőkkel, delegátusokkal, fétisekkel, gépekkel,
szobrocskákkal, eszközökkel, képviselőkkel, angyalokkal, had­
nagyokkal, szóvivőkkel és kerubokkal egyetemben. Milyen
világ az amely arra kényszerít bennünket, hogy egyszerre és
egy szuszra számításba vegyük a dolgok természetét, a techni­
kákat a tudományokat, a fiktív létezőket, a nagy és kicsi vallá­
sokat,’ a politikát, az igazságszolgáltatást, a gazdaságokat és a
219
 tudatalattikat? Természetesen a miénk. Azóta nem modem töb-
oe a világ hogy minden esszenciát olyan közvetítőkkel, dele­
gátusokkal, es fordítókkal cseréltünk fel, amelyek értelmet
"a,k 'lek)I', Ezf rl nem ismerünk rá. Ősi jelleget öltött mind­
ezekkel a delegátusokkal, angyalokkal és hadnagyokkal együtt
f f !?CgSem hason|í t az etnológusok által tanulmányozott kul­
túrákra sem, hiszen a nyugati etnológusok sohasem vállalkoz­
tok arra a szimmetrikus feladatra, hogy hazahozzák a delegá­
tusokat, a közvetítőket es -- a- -transzporokat
■- - saját kollektivitá­
sukba. Az antropológia vagy a tudomány vagy a társadalom
, nf,y a .nye y alaPjára épült; mindig is az univerzalizmus és a
^ ura is re ativizmus között ingadozott, és végeredményben
tálán ugyanannyira keveset tanított „róluk”, mint „rólunk”.

220
 V. Átrendezés

49. A LEHETETLEN MODERNIZÁCIÓ

Miután felvázoltam a modem Alkotmányt és annak az okait,

hogy miért volt mind ez ideig legyőzhetetlen; miután megmu­
tattam, hogy miért söpörte el a kritikai forradalmat a kvázi-
tárgyak megjelenése, ami arra kényszerített bennünket, hogy
együtt tekintsük a modem és a nem modem dimenziót; miután
helyreállítottam a kollektivitások közötti szimmetriát, és így
megmértem nagyságbeli eltéréseiket, lezárva egyúttal a relati­
vizmus kérdését is, tanulmányom befejezéseként rátérhetek a
legnehezebb kérdésre, a nem modem világ kérdésére - azt ál­
lítom, hogy úgy lépünk be ebbe a világba, hogy valójában so­
sem hagytuk magunk mögött.
Noha a modernizáció tűzzel-vassal irtotta a kultúrák és a
természetek kvázitotalitását, volt egy világos célja. A moder­
nizálás végül lehetővé tette a külső természet törvényeinek és
a társadalom konvencióinak a megkülönböztetését. A hódítók
mindenütt végrehajtották ezt a szétválasztást vagy a tárgyak
vagy a társadalom területére utalva a hibrideket. A szétválasz­
tás folyamatát radikális forradalmak koherens és folyamatos
arcvonala kísérte a tudomány, a technika, a közigazgatás, a
gazdaság és a vallás területén, egy valódi buldózeres hadmű­
velet, amely mögött a múlt mindörökre eltűnt, de amely előtt
legalább a jövő megnyílt. A múlt barbár keverék volt; a jövő
civilizáló megkülönböztetés. Persze a modemek mindig is tisz­
tában voltak vele, hogy ők is összekeverik a tárgyakat és a
221
 t o a m ú l l n a ko2mol° 8' 4ka‘ *>» szociológiákat. Ez azon-
S ' X “ T ’ am,k° r m48 ° Sak voltak.
d S .Z ^ f forradalmak segítségével képesek volrak
S S " T !‘ “ m " 'Ól' M in ,k ® más k“M rfk még
g szekevenk a racionalitás kényszereit társadalmuk igé-
k X a T “i í ' nekik' h°Sy n"Sll“k eUörlé“ diján kiemel-
2 k h l “ 2lr2aVarbÓk A ™demizá.orok ponlosan
néhánv f m' 8 f “ b e rk e ik ta is megmarad! a barbárság
néhány sztgete, amelyeken a technikai hatékonyság és a társa
kZ“a l r yf r 8 s“ lb',E'“ h“ l'»'"l ősszefonődott. Nemsc
S ek e es a ej“ ,k a aMn.etik ezeket a szi-
f n la ,' “ T " tl-lygó lakóivá válunk; mind-
annymn egyaránt modemek leszünk, egyaránt képesekamt, hogy
íadaTm é d l ’ ^ eSyed“k SrÖkre a ■£
m d o m á n v "^ t“ amoksagátóh a gazdasági racionalitásból, a
tudományos igazságból, a technikai hatékonyságból

ily « vegzet
uyen Í & L űlehetséges
e h T “ 10'és 10Vábbra
kívánatos ÍS Ú** M
volna. beS2él mimba
égis elég «gy
kimon
dánt, hogy lássak, milyen önellen,mondd ez a f á l l S V " 1
u S S S f e“ nka' 10 ““k’" ' ^ ° k *■ > ^ a d a S c
ÍŰ d S " T “ modem i^iorok felelősek a hib-
amelv l S n ^ , epp 32 AIkot™ n y n ak köszönhetően,

szét rf ’-h ?,y 3 hlbrldek vagy a társadalom vagy a termé-

M S r a ia d ~ < —
a purifikáció g y a k o r l a lá l ^ t S S t ll e l é l eíkmmotfdást
222
 láthatóbbá tette. Nem áll több forradalom a rendelkezésünkre,
hogy folytassuk az előre menekülést. Olyan sok a hibrid, hogy
senki sem tudja: hogyan lehet továbbra is letelepíteni őket a
modemitás régi ígéretének földjén. Innen ered a posztmoder­
nek hirtelen bénultsága.
A modernizáció kegyetlenül bánt a premodemekkel, de mit
mondhatunk a posztmodemizációról? Az imperialista erőszak
legalább valamiféle jövővel kecsegtetett, a hódítok hirtelen jött
gyengesége azonban sokkal rosszabb, hiszen továbbra is el­
szakítva a múlttól a jövőnek is hátat fordít. A modem realitás­
tól kapott pofon után a szerencsétlen emberek a posztmodem
hiperrealitásnak kénytelenek behódolni. Semminek sincs érté­
ke; minden csak tükörkép, szimulakrum, lebegő jel és épp ez
a gyengeség menthet meg bennünket, mondják, a technika, a
tudomány, az ész inváziójától. Megérte mindent lerombolni,
hogy végül azokat a sérelmeket ezzel a gyalázattal súlyosbít­
suk? A posztmodemek kiüresedett világa nekik és csak nekik
köszönhetően üresedett ki, azért, mert szó szerint értelmezték
a modemeket. A posztmodernizmus a modernizmus ellentmon­
dásosságának tünete, aminek a diagnosztizálására azonban kép­
telen, hiszen anélkül vallja ugyanazon Alkotmány felső részét -
a tudomány és a technika az ember világán kívülre esik - , hogy
elfogadná az Alkotmány erejének és nagyságának okait, a
kvázitárgyak elburjánzását, illetve az emberek és nem emberek
közötti átmenetek elszaporodását, amit az emberek és a nem
emberek közötti abszolút különbségtétel tesz lehetővé.
Most azonban, hogy kénytelenek vagyunk szimmetrikusan
látni a purifikáció és a közvetítés gyakorlatát, a diagnózis el­
készítése nem okoz különösebb nehézséget. Még a nyugati
impérium legrosszabb pillanataiban sem vetődött fel soha, hogy
egyszer és mindenkorra világosan elválasszák a természet tör­
vényeit és a társadalmi konvenciókat. Mindig is kollektivitá-
223
 m bl e t o h VOlt 7 ^ "o*y bizonyos „pnsü nem
« f o t a S S 0Ry° ; " T emberekk" vegyüetttk össze, majd
s z u b S m * T * 1' ? 4 »bjektumokat és Hobbes-sUlusd
v e ) « v m 7 ö J V- ki <“ á*h íz M j e n r ő l nem is beszél-
érdekes sa lá tó l? 0 A hosszabb hálÓ2atok fejlesztése
í e nem eiégséges ahh° z’ h° ^ radiká> ^
sTn Ct maS° ktÓ1’ Vagy ho^ ^ r e elszakít-
fo rra d a lm m í ' A ™oderT1Í2átoroknak nem kell folytatniuk
a n oszl h í at ~ e^ begyffjtve erőiket, semmibe véve
b ~ m,eket’ ds5zeszorítva á g u k a t és továbbra is meg-
k e t t ő s í g é r k f ™ ^ a tarSadalmasítás (a -szocializmus”)
ak ám ik ' W * is ezek hiszen ez a bi’
kezdödö«ol- Sosem voltmás, mint
gu gyakorlatnak" ^ Cgy masik’ alapvetőbb és eltérő jelle-
ben folvik 2 h k 1 y ÍS f° lyt éS egyre naSy°bb lépték­
ei e n k k k r bHb ma IS-.pzdenünk sem kell a m od^izáciő
vesztett ^ n ó d íá n k k !^ mi bj ans’vagy a Posztmodemek remény­
támadnánk éJs csak 1SZeni gy Csak 32 Alkotmány felső részét
nénk azzal am' • '^ eg^r0sitenénk anélkül, hogy tisztába jön-
De k ,2 i T l l 1™ deZldái* vitalitásának a forrása volt.
m odem izádór 2 aH aiamgnT ÍS ValamÍféle gyÓgyírt a lehetetlen
mány az 'Alkot'
hajlandó ilyenként el a h ? h lb n d e k burjánzását, hogy nem

korlata - közötti gvíim 'i ” -^ ~ U- U^Vt:UleS nem hivatalos gya-

modemizáCióleheíytle T 'C7SM0 ellentmondás? Nem válik-e a
premodemek leszünk"^Bde kk l t ö r 2 " T nCmS° kára:ismét
modernné válunkkjohh i T - l tOTodnunk abba, hogy anti-
■eszünk, de “ S 8 hIján '° :áb ta » p e r n e k
ggyozodes nélkül, a pornók alkonyzónájában?
224
 50. A VÉGSŐ PRÓBATÉTELEK

Ahhoz, hogy megválaszolhassok ezeket a kérdéseket, először

meg kell rostálnunk azokat az álláspontokat, melyeket a jelen
tanulmány során felvázoltam, hogy ennek eredményeként
összeegyeztessük a nem modemet azzal, ami ezen álláspon­
tokban a legjobb. Mit tartunk meg a modemekből? Mindent,
kivéve az Alkotmány felső részébe vetett kizárólagos hitet, hi­
szen ezt az Alkotmányt módosítani kel 1egy kissé, hogy az alsó
részét is tartalmazhassa. A modemek nagysága a hibridek bur­
jánzásából, egy bizonyos fajta hálózat meghosszabbításából,
fokozódó kiterjesztéséből, a delegátusok számának megsok­
szorozódásából, a relatív univerzáliák lépésről lépésre haladó
termeléséből ered. Merészségük, kutatásaik, újítókedvük, bar­
kácsolásaik, fiatalkori kihágásaik, tevékenységük egyre növek­
vő léptéke, a társadalomtól független, megszilárdult tárgyak
előállítása, a tárgyaktól megmentett társadalom szabadsága -
mindezek olyan sajátosságok, melyeket meg kívánunk tartani.
Ugyanakkor nem maradhat meg az az illúzió (akár pozitívnak
akár negatívnak tartják), amelyet a modemek táplálnak ma­
gukkal kapcsolatban, és amelyet ki akarnak terjeszteni min­
denkire: ateista, materialista, spiritualista, teista, racionális,
hatékony, objektív, univerzális, kritikai, más kollektivitások­
tól radikálisan különböző, múltjától - melyet csak a histori-
cizmus tart mesterségesen életben - elszakított, a természettől
- melyre a szubjektumok vagy a társadalom kényszeríti rá
önkényesen a kategóriáit - elválasztott, önmagukkal mindig
harcban álló leleplezők, a dolgok és a jelek, a tények és az
értékek közötti abszolút dichotómia fogjai.
A nyugatiak a külső „Nagy Választóvonal”, azaz, mint már
megállapítottam, a belső „Nagy Választóvonal” egyszerű ex­
portálása miatt érzik úgy, hogy messze eltávolodtak a premo-
225
 Z ■V " ? utóbbi”ak vígé. előbbi is eltűnik, hogy
a m i)D o l^ e r-,be H kulonbseg<!k Wgyík át. A szimmetrikus
ammpologm átrendezte a „Nagy V á,as2t6wna|a,.. ^ hogy
amikor a VagyU.n k ° yan messze a Premodemektől, hiszen
kmisTde j” ",ode"ie M b“ “ '™k jelentős részben magun-
mée m íri. V“ ? - k’ <5te iS ke” ^tólnnnk. Tarjuk
képtelenséj- k h 0U azl’.ami a lesloljh bennük: az arra való
tok ille tv e ? ’ h° 8y tartosan különbséget tegyenek a hálóza-
m e^zál l n ? 3 társadalom tiszta pólusai között,
„ „ w _ • " erdeklodesuk a természet és a társadalom, a dói­
ban JClek í lb"djeinek termelése iránt, bizonyosságuk ab-
S k Í ? 8 hoa V 8 bf velkedik transzcendenciákban, kfpessé-
h an y atlástó /iír ^ ^ 65 3 -Í° V0t S° k egyéb’ a feJló'déstó1 és a
modemeke t ? 0? "fm Cmberek U'Pusainak szaporodását a
t a ^ u ? m e ? a ? i^nbk°Z? m°d °n értelmezzék. Ugyanakkor nem
koSekti^' T 3 korlátoknak az összességét, mellyel a
s^ftséerveH ört1^ 6? 1? ^ 1-6^ szabnak határt, a territórium
az etnocentriz en° lokallzaciot>a bűnbakképzés folyamatát,
S i sSmeg^ nem
iái lo 5 kulonboztetését.
. . C8^ 8ül 3 természetek és a Vadalmák

^intettel arra. amit korábban

h o g y Íh l ^ h r i ' f ‘ ellenlmon<lásosnak tűnik. Min,-
m é«L li h‘;I“ a,0k cllalálása és "íMny kollektivitás
? kyáiitársyaka. övetó hallgatástól
a terjedésüket l e h e t eptékbeh változások fenntartását és
t o s s z l b b » , 'r i ‘Z ál™ha & ami még
»etek és a

s z o S S ^ ! ™ S“ tek * a •* “ * 1 ™ * közötti ab-

S ! a S „ ' S ám S an ' t 5 rn' 8&i2ni a " * « . a k"«a-
Mégis « z ^ S ° S ’ amit
^ l£ 2 í "megőrizni
keresek: , i ' , ? ValÓVá Vá,"ak?
a természet
226
 és a társadalom termelését, ami a külső igazság és a jogalany
megteremtése révén lehetővé teszi a méretbeli változásokat,
anélkül azonban, hogy figyelmen kívül hagynánk a tudomá­
nyok és a társadalmak együttes konstrukcióját. Az amalgám
abban áll, hogy premodem kategóriákat használunk a hibridek
megragadására miközben a modemekből megtartjuk a purifi-
káció gyakorlatának végső kimenetelét, azaz a szubjektumok­
tól megkülönböztetett külső természetet. Továbbra is követni
szeretném a képlékeny egzisztenciáktól a szilárd esszenciák­
hoz, illetve az esszenciáktól az egzisztenciákhoz vezető grá-
dienst. Azt szeretném, hogy elérje célját a purifikáció gyakor­
lata, de a közvetítés gyakorlatának aleseteként. Meg szeret­
ném őrizni a m odernek dualizm usának minden előnyét,
hátrányai - a kvázitárgyak elleplezése - nélkül. Meg szeret­
ném tartani a premodemek monizmusának minden előnyét,
anélkül, hogy elfogadnám a korlátáit - a méret, tudás és hata­
lom tartós összekeveréséből eredő behatárolódását.
A posztmodemek felfigyeltek a modemek válságára és meg­
próbáltak túllépni rajta, ezért ők is megérdemlik, hogy megvizs­
gáljuk és megrostáljuk őket. Az iróniájukat, a remény vesztettsé-
güket, az elkedvetlenedésüket, a nihilizmusukat, az önkritikáju­
kat persze lehetetlen megőrizni, hiszen mindezek a nemes
tulajdonságok a modernizmus olyan felfogásán alapulnak,
amelynek a modernizmus sosem felelt meg. Mihelyt azonban
hozzákapcsoltuk az Alkotmány alsó részét a felső részéhez, a
posztmodernizmus számos intuíciója beigazolódik. Megőrizhet­
jük például a dekonstrukciót - de, minthogy nincs már ellentéte,
konstruktivizmussá válik és többé nem jár kéz a kézben az ön­
pusztítással. Megőrizhetjük a dekonstruktivisták anti-naturaliz-
musát - de minthogy a természet már nem naturális, ez az
antinaturalizmus nem távolít el bennünket többé a tudományok­
tól, hanem épp ellenkezőleg közelebb visz a tudományok gya-
227
korlátához. Megtarthatjuk a posztmodemek erőteljes vonzalmát
a reflexivitás iránt - de minthogy ez a tulajdonság minden cse­
lekvő sajtátja, elveszíti gúnyos jellegét és pozitívvá válik. Végül
elutasíthatjuk velük együtt a díszlépésben haladó, koherens és
homogén idő eszméjét - de anélkül, hogy megtartanánk az idé­
zés és az anakronizmus iránti rokonszenvüket, ami megerősíti
azt a képzetet, hogy valóban túlléptünk a múlton. Fosszuk meg
a posztmodemeket a modemekkel kapcsolatos illúzióiktól, és
bűneik erényekké válnak - nem modem erényekké!
Amit megtartunk Amit elutasítunk
- a hosszú hálózatokat - természet és társadalom
- a méretet szétválasztását
g - a kísérletezést - a közvetítés gyakorlatait
•8 - a relatív un iverzál iákat - a külső „Nagy Választóvo­
O
5 - a végső megkülönbözte­ nalat”
tést objektív természet és - a kritikai leleplezést
szabad társadalom között - az univerzalitást
- a racionalitást

- a természeti és társadalmi - a dolgok és a jelek szét­

-ss rendek kötelező összekap­
IS választhatatlanságát
S csolását - a bűnbakképzés mechaniz­
1 - az ellentét nélküli transz­ musát
s cendenciát - az etnocentrizmust
k,
Ci. - a nem emberek szaporodását - a territóriumot
- az intenzitás által megha­ - a lépték korlátáit
tározott temporalitást

1 -Q - a többszörös időket - a modernizmusba vetett

k2 cc - a konstruktivizmust hitet
Ci. - a reflexivitást - a kritikai dekonstrukciót
^ i - a deneutralizációt - az ironikus reflexivitást
- az anakronizmust
12. ÁBRA
Az antimodemekben sajnos nem látok semmi megőrzésre ér­
demeset. Mindig védekezve, szilárdan hittek abban, amit a mo­
demek magukról állítottak, és mindegyik kijelentésnek meg­
változtatták az előjelét. Ellenforradalmárokként ugyanazokat
a sajátos nézeteket vallották a múltról és a tradícióról, mint a
modemek. Az általuk védelmezett értékek sosem különböztek
attól, amit ellenségeik maguk mögött hagytak; nem értették
meg soha, hogy a modemek nagysága a gyakorlatban éppen
azoknak az értékeknek az ellentétéből származott, amelyek
miatt az antimodemek támadták őket. Az antimodemek még
utóvédharcaikban sem voltaksohaképesek az újításra, és a szá­
mukra fenntartott jelentéktelen szerepet töltötték be. Még azt
sem lehet a javukra írni, hogy béklyót vetettek volna a dühöngő
modemekre, azokra a modemekre, akiknek az antimodemek a
valóságban mindig is a legfőbb cinkosaik voltak. ^ ^
Nem mondhatnánk kedvezőtlennek a vizsgálat mérlegét.
Megtarthatjuk a felvilágosodást a modemitás nélkül, feltéve
hogy a tudomány és a technika tárgyait egyszerű kvázitárgyak-
ként beépítjük az Alkotmányba - olyan tárgyakként, amelyek­
nek a létrejöttét többé nem leplezhetjük el, hanem foly ton-foly-
vást a nyomában kell lennünk a forro eseményektől, a tárgyak
szülőhelyétől kezdve fokozatos kihűlésükig, melynek során a
természet és a társadalom esszenciáivá alakulnak. ^
Meg lehet fogalmazni egy olyan Alkotmányt, amely lehető­
vé teszi, hogy hivatalosan elismerjük ezt a gyakorlatot? Meg
kell csinálnunk, hiszen a régi vágású modernizáció nem képes
többé sem más embereket sem a természetet magába olvaszta­
ni; legalábbis a jelen tanulmány ezen a meggyőződésen ala­
pul. A modem világ a saját érdekében nem terjeszkedhet to­
vább anélkül, hogy ne válna megint azzá, ami a gyakorlatban
mindig is volt, azaz, olyanná mint mindegyik másik, egy nem
modem világgá. Ez a testvériség elengedhetetlen ahhoz, hogy

229
 k é /e n titá S Il61113 f° rradalmi modernizáció által hátrahagyott
vagyunk^öWjé1321'- 3 term®szet^e^ sokaságot, melyne/nem
nek sincs röhh ' , “ 32 embertömegeket, akik fölött senki­
re* e«vre " “hh ^ h0gy emberck és nem
modem i . 8y° b ^ tome8elt szám üa a múlt ürességébe a
ú A ,™s a 3 í h T , “ f°'yamalOS gyorsu,ás toyom Jú. i l -
.öbbe"„ m a t “ Sá8 'i,mL
Ha ™ ■»M
e rn S m k é ^ ar k' akk° r “ ek az egyfon” á" 8“
b T m e S e tí S Í , 7 ''A űjMI és *
lektivitásaink q7 a 'v - *3 Plg m eg kellett változtatnunk kol-
századi polgár é s I Í ó szá ^ hC' yet bÍZtosítsunk a 18‘
alaposan á t L l l r 9, ' S ázadl m unkás számára. M a épp ilyen
tennünk a nem em beiekeÍ T t T ^ ' ahh° 2, h° gy legyen hová
ményeit. mC>ereket, a tudomány es a technika teremt-

51. AZ ÁTALAKÍTOTT HUMANIZMUS

Minink az^m ber^szám á *’ előbb ÚJ helyet kell ta-

elécséa« r Zamára’ amihez a humanizmus nem nvúit
elégséges alapot. íme néhánv » “ “ u,IiamZmUS nem ^
amelyeket a m o d em et y . na8yszerű emblémák közül,
es meg tudtak őriz-
m t a s ^ c s S v Í T T 1 7 n‘j20lnÍéSm' 8 1“
P° '8ár’ “ « ” • »
egy kapcsolatban, az ön-
í s „ cS b a: : ? ; s énünk *«* ^ *
szubjektivitás. De mindezek a T e m N ^ t 23™ ™ ’ 32 lnter'
maradnak, hiszen a tudománvnt b eniak aszimmetrikusak

230
 nak. Hol vannak a gépek Mounier-jei, az állatok Lévinasai, a
tények Ricoeuijei? De mégsem lehet az emberit megérteni és
megmenteni, csak ha a másik felét, a dologrészét újra hozzá­
kapcsoljuk. Mindaddig, ameddig a humanizmust az episzte-
mológia hatáskörébe utalt tárggyal szembeállítva konstruáljuk
meg, sem az emberit, sem a nem emberit nem lehet megérteni.
Hová helyezzük az emberit? Minthogy kvázitárgyak, kvázi-
szubjektumok történeti egymásutánja, nem lehet az emberit
valamiféle lényegként definiálni, amint ezt már jó ideje tud­
juk. Történelme és antropológiája túl sokrétű ahhoz, hogy egy­
szer és mindenkorra körülhatároljuk. De Sartre okos lépése,
hogy szabad létezésként definiálta, amely gyökerestül kiszakít­
ja magát a jelentés nélküli természetből, nyilvánvalóan nem
olyan, amilyet mi is megtehetnénk, hiszen mi minden kvázitár-
gyat cselekvéssel, akarattal, jelentéssel, sőt beszéddel ruháztunk
fel. Nincs többé olyan gyakorlati szilárd pont, amely alátámaszt­
hatná az emberi lét tiszta szabadságát. Ugyanennyire lehetet­
len az áthúzott Istennel szembeállítani (vagy ellenkezőleg, ki­
békíteni vele), hiszen a természettel való közös szembenállá­
suk által határozta meg mindhármukat az Alkotmány. Akkor
hát a természetbe kell az emberit belemeríteni? De ha specifikus
tudományok specifikus eredményei után kezdünk kutatni, hogy
neuronokkal, impulzusokkal, önző génekkel, elemi szükség­
letekkel és gazdasági kalkulációkkal ruházzuk fel ezt az ele­
ven robotot, akkor sosem jutunk túl a szörnyeken és az álarc­
okon. A tudományok csak szaporítják az ember újabb definí­
cióit anélkül, hogy a korábbiakat kiváltanák, hogy egy homogén
meghatározásra vezetnék vissza, vagy egyesítenék őket. Hozzá­
tesznek a valósághoz, nem elvesznek belőle. Azok a hibridek,
amelyeket a laboratóriumban találnak fel még egzotikusabbak,
mint azok, amelyeket állítólag valami másra redukálnak.
Ünnepélyesen be kell jelentenünk az ember halálát, és fel
231
 az embertelen smukuírfk
J S r . " "n° 1Ul,kl02';díS£'1“ "' amely ellenáll „„„len
i„,JH r k el'lek Nem’ llls“ n semmivel sem vagyunk
^ a is k u rz u s b a n ,m in ta ,e rm é s z e tb e n .A n „ y ib iz ,o s hogy
embert & h f g° e," b=r,elen ahh<>2. hogy feloldjuk benneS

v a la m i ^ S“ : KeHlln“ "k kell - kérdés, az embeitól

nlinte a „ n ? ? " , 81 CSÍ"álVa’ iSrSkre el,áTOl<, ben-
unket a puszta termeszeitől? Ez azzal járna, hogy visszajut-
kell kitedesztTnA1t 0lnlány Valamelyik Pólusához. Erőszakkal
alkotmányok K ^amelyÍk’ 32 emberJOgai között vagy az
S S S S ,^ T iban található ideiglenes és r^ le-
fe lrw f r ? Ennek az vol"a az eredménye, hogy újból

Az, hogy az emberinek nincs szilárH frv^rwA- •

Ha f e l y e t t ^ S C m S i t
kél pólus k L a u . k Ó n « ,;« " ! » Ü k0" r,p,,mh02 kóro'éji'k.»
belőle. Az emberi nem a ’ Lkett0 metS2esPontja válik
kotmányos pólus Az " em e>mbenvel szembeállítandó al-
zések m e i L e n eren ”f mbf ek és 3 -nem emberek” kifeje-
másik
Ke dimenzió
hopv feifoiá jelöltére
- . ",^ ^ é rté k s k á lá ^ 'k 6111
ertekskalanak nemelegend° ek a
az a lénye­
i m pólust és a szuWekn!^ emberi definícióját az objek-
mentén, hanem az, hoevT P° USt 0*?zekótó^függőleges vonal
vízszintes tengely m ent - ^ m modern világot meghatározó
tői gyakorlatát, és emberi a l a k o r í ^ 1' ^ ? ' ^ 5613 közvetí'
embertelenségről kell beszéln" i ° 1' Rejtsuk el meglnt, és az

tekben alábecsüli ember voltunkat Kel, í JT nagymer-

morfizmusról. A rnorfÍ7m,.c !' K ’ hogy beszéljünk a
rőt. A morfizmus az a hely, ahol a technomorfiz-
232
 musok, a zoomorfizmusok, a fiziomorfizmusok, az ideomor-
fizmusok, teomorfizmusok, szociomorfizmusok és pszicho-
morfizmusok mind összegyűlnek. Szövetségeik és cseréik
együttvéve az a n t h r o p o s meghatározói. Morfizmusok takácsa
- nem elegendő ez definíciónak? Minél közelebb jön az
a n th r o p o s ehhez az eloszláshoz, annál emberibb. Minél távo­
labb kerül tőle, annál többféle formát ölt, amelyben emberi
volta megkülönböztethetetlenné válik, még akkor is, ha emb­
lémái között ott van a személy, a szubjektum vagy az én. Ha
megpróbáljuk különválasztani a formáját azoktól, amiket össze­
sző, nem megvédjük a humanizmust, hanem elveszítjük.
Hogyan jelenthetnek a gépek veszélyt az anthroposra? Ő csi­
nálta a gépeket, beléjük helyezte magát, tagjaik között saját
tagjait osztotta fel, saját testét velük építette fel. Hogyan je­
lenthetnek rá veszélyt a tárgyak? Kváziszubjektumok voltak
mindahányan, és az általuk kijelölt kollektivitásban jártak-kel-
tek. Az anthropos éppen annyira belőlük van, mint ők belőle.
A dolgok szaporítása révén határozta meg magát. Hogyan csap­
hatja be a politika? A politikát ő maga hozta létre úgy, hogy
átszervezte a kollektivitást a reprezentációval kapcsolatos, vég
nélküli viták segítségével - a reprezentáció teszi lehetővé szá­
mára, hogy bármelyik pillanatban megmondhassa, hogy mi­
csoda, és mit akar. Hogyan boríthatná homályba a vallás? A
vallás révén kapcsolódnak az emberek felebarátaik összessé­
géhez, a vallás révén látják meg magukban a személyt. Ho­
gyan manipulálhatná a gazdaság? A javak és tartozások kör­
forgása, a dolgok jóvoltából elkészített társadalmi javak folya­
matos elosztása nélkül nem veheti fel ideiglenes formáját. E c c e
h o m o : delegált, közvetített, elosztott, elküldött, kimondott.
Honnan jön a fenyegetés? Azoktól, akik az embert megpróbál­
ják valamiféle esszenciára redukálni, akik a dolgokat, a tár­
gyakat, a gépeket és a társadalmit kigúnyolva, minden delegá­
233
 ciónak és küldöncnek útját állva törékeny és kényes dolgot
csinálnak a humanizmusból, amit a természet, a társadalom
vagy Isten bármelyik pillanatban elsöpörhet. A modem huma­
nisták redukcionisták, mert csak kisszámú erőnek igyekeznek
cselekvőképességet tulajdonítani, a világ maradékának nem
hagyva mást, csak egyszerű, nyers erőt. Azáltal, hogy mind­
ezen közvetítőknek cselekvőképességet tulajdonítunk, valóban
e veszítjük az ember redukált formáját, de helyette egy másik
ormát nyerünk, amit irreducibilisnek kell neveznünk. Az em­
beri magában a delegációban van, az átadásban, a küldésben, a
orrnak szakadatlan cseréjében. Természetesen nem dolog, de
3 ° g°k sem dolgok. Természetesen nem áru, de az áru sem
áru. ermészetesen nem gép, de mindenki, aki látott már gé­
pe et tudja, hogy aligha gépiesek. Természetesen nem e vilá­
gi> e ez a világ sem e világi. Természetesen nem Isten, de
milyen viszony van a fenti és a lenti Isten között? A humaniz-
h{?S i marac^ at fenn, hogy megoszlik mindezen meg-
lőinei-3 emberi természet delegátusainak, képvise-
1 0 inek, emblémáinak és hírnökeinek halmaza. Ez a szimmetri­

á i im r^T2^ e ^e8alább annyit, mint a modemek kétszeresen

lom felforr' T u™verzaléJa- Ezt 32 új, a szubjektum/társada-
támasztan35 ° Z ,ePest elcsúsztatott álláspontot most alá kell
támasztani egy módosított alkotmánnyal.

52. A NEM MODERN ALKOTMÁNY

m S a T I Í y? ? Cgy“ ' m' en hc|yreálKlott«m a szim-

nak és a te c h n ik á k n e S e k ^ é l T z í m b e T r 6' ' S " ’4"1'’
Azt is megmutattam , , 32 emben lenyeke kozott.
a«. « s s s s s s *„ít a hibndek
r : a két ág
szaporodása, ks­
miért
234
nem képviselheti megfelelő módon ezt a harmadik rendet. Egy
alkotmányt aszerint ítélünk meg, hogy milyen garanciákat kí­
nál. A modemek Alkotmánya - ahogy a 13. szakaszban láttuk
- négy garanciát tartalmazott, amelyek csak együttesen, de
egymástól élesen elválasztva bírtak jelentéssel. Az első a ter­
mészet transzcendens dimenzióját garantálta azáltal, hogy el­
különítette természetet a társadalom szövedékétől - ellentét­
ben tehát a természeti és a társadalmi rend közötti folytonos
kapcsolattal, amit a premodemeknél tapasztalunk. A második
a társadalom immanens dimenzióját garantálta azáltal, hogy
teljesen szabad kezet adott a polgároknak a társadalom mes­
terséges újraalkotásában - szemben a társadalmi és a termé­
szeti rend közötti folytonos kapcsolattal, ami megakadályozta
apremodemeket abban, hogy megváltoztathassák az egyiket a
másik megváltoztatása nélkül. De ahogy ez a kétszeres elvá­
lasztás tette lehetővé a gyakorlatban a természet mozgósítását
és megkonstruálását (a természet a mozgósításnak és a meg­
konstruálásnak köszönheti immanenciáját), és fordítva, ez te­
remtette meg a szilárd és tartós társadalom lehetőségét (a tár­
sadalom transzcendenssé válását az egyre növekvő számú nem
ember munkára fogása magyarázza), a hatalom megosztásá­
ról, a kormányzat két ágának hermetikus elszigeteléséről egy
harmadik garancia gondoskodott: hiába mobilizálható és konst­
ruált a természet, nem marad kapcsolatban a társadalommal;
ugyanígy a társadalom hiába transzcendens és hiába köszönheti
tartósságát a tárgyakközvetítésének, egyáltalán nincs többé kap­
csolata a természettel. Más szóval, a kvázitárgyakat hivatalosan
száműzik - mondhatni, tabuvá teszik -, és a transzlációs háló­
zatok illegalitásba vonulnak, a purifikáció gyakorlatának el­
lenpárját képezve, amelyet ennek ellenére továbbra is követ­
nek és szemmel tartanak - ameddig a posztmodemek nem te­
szik teljesen felismerhetetlenné. A negyedik garancia, az
235
áthúzott Isten, a választott bíró szerepéről gondoskodva, noha
anélkül, hogy jelen volna vagy hatalommal bírna, lehetővé te­
szi ennek a dualista és aszimmetrikus mechanizmusnak a meg­
szilárdítását (ld. 14. szakasz).
Ahhoz, hogy felvázoljuk a nem modem alkotmányt, ele­
gendő tekintetbe vennünk azt, amit a modem Alkotmány ki­
hagyott, és kiválasztanunk azokat a garanciákat, amiket meg
kívánunk tartani. Amellett köteleztük el magunkat, hogy gon­
doskodunk a kvázitárgyak képviseletéről. Ennek következté­
ben a modem Alkotmány harmadik garanciájától kell megsza­
badulnunk, hiszen ez tette lehetetlenné a kvázitárgyak vizsgá­
latát. A természet és a társadalom nem két különálló pólus,
hanem a társadalom-természetek, a kollektivitások egymást
követő állapotainak egy és ugyanazon terméke. Új alkotmány­
vázlatunk első garanciája tehát a kvázitárgyak, kváziszubjek-
tumok szétválaszthatatlansága. Veszélyesnek, károsnak - sőt,
akár immorálisnak - ítélünk minden olyan fogalmat, intéz­
ményt, gyakorlatot, amely akadályozza a kollektivitások fo­
lyamatos kibontakozását, és a hibridekkel történő kísérletezé­
süket. A közvetítés gyakorlata a kettős hatalom, a természeti
és a társadalmi központjává válik. A hálózatok visszatérnek az
illegalitásból. A Középső Királyság képviselethez jut. A har­
madik rend, amely eddig semmi sem volt, lett most minden.
Ugyanakkor, amint már utaltam rá, nem kívánunk ismét tel­
jesen premodernné válni. A természetek és a társadalmak el-
választhatatlanságának az a hátránya, hogy lehetetlenné teszi
a nagyléptékű kísérletezést, hiszen a természet minden átala­
kításának lépésről lépésre együtt kell haladnia a társadalom
átalakításával, és fordítva. Most tehát megpróbáljuk megőriz­
ni a modemek legnagyobb találmányát: a senki által sem konst­
ruált termeszét kiilönvalaszthatóságát —a transzcendenciát —
és a nem általunk létrehozott társadalom szabad irányíthatósá-
236
gát - az immanenciát. Igyekszünk azonban nem megörökölni
a fordított mechanizmus titkosságát, ami lehetővé teszi a ter­
mészet megkonstruálását - az immanenciát és a társadalom
tartós megszilárdítását - a transzcendenciát.
Megőrizhetjük a régi Alkotmány első két garanciáját anél­
kül, hogy fenntartanánk a harmadik garancia immáron nyil­
vánvaló kétszínűségét? Igen, bár elsőre úgy tűnik, mintha a
kört akarnánk négyszögesíteni. A természet transzcendenciá­
ja, objektivitása és a társadalom immanenciája, szubjektivitá­
sa a közvetítés gyakorlatából ered anélkül, hogy a szétválasz­
tásuktól függne, ellentétben azzal, amit a modemek Alkotmá­
nya állít. Egy természet vagy egy társadalom létrehozása a
delegáció és a transzláció közös munkájának tartós és vissza­
fordíthatatlan teljesítményéből ered. A folyamat végén való­
ban ott van egy természet, amelyet nem mi alkottunk, és egy
társadalom, amelyet szabadon megváltoztathatunk; valóban
vannak vitathatatlan tudományos tények és szabad polgárok,
mihelyt azonban nem modem szempontból nézzük őket, egy
ma már folyamatosságában látható gyakorlat kettős követ­
kezményévé válnak, ahelyett, hogy egy nekik ellentmondó lát­
hatatlan gyakorlat távoli és egymással szemben álló okai lenné­
nek. Új alkotmány vázlatunk második garanciája tehát lehetővé
teszi, hogy megőrizzük a modem Alkotmány első két garanci­
áját, de anélkül, hogy szétválasztanánk őket. Veszélyesnek,
károsnak és egész egyszerűen immorálisnak ítélünk minden
olyan fogalmat, intézményt, gyakorlatot, amely akadályozza a
természet fokozatos objektivizálását - egy fekete dobozba zá­
rását -, és egyszersmind a társadalom szubjektivizálását - a
manőverezés szabadságát. E nélkül a második garancia nélkül
az első garancia által felszabadított hálózatok megőriznék vad
és irányíthatatlan jellegüket. A modemek nem tették helyte­
lenül, hogy objektív nem emberek és szabad társadalmak után
237
 kutattak. Mindössze akkor tévedtek, amikor biztosnak gondol­
ták, hogy a kettős termelés szükségessé teszi a két terminus
teljes szétválasztását és a közvetítés gyakorlatának folyamatos
elnyomását.
^ A történetiség nem találta meg a helyét a modem kollektivi­
tásban, hiszen csak az a három entitás keretezte, amelynek lé­
tezését felismerte. Az esetleges történelem csak az emberek
számára létezett, és a forradalom lett a modemek számára a
múltjuk megértésének egyetlen módja, amint ezt fentebb a 27.
szakaszban megmutattam, úgy, hogy teljes mértékben szakí­
tottak vele. Az idő azonban nem sima, homogén áramlás. Ha
az idő asszociációktól függ, az asszociációk nem függnek az
időtől Nem kell többé szembenéznünk az örökké múló idő
' a időével, amely az elemek egy minden
időhoz és minden ontológiához egyaránt hozzátartozó kohe­
rens halmazba történő átcsoportosításán alapul. Ha meg sze­
retnénk őrizni a válogatás képességét, ami erkölcsiségünk
szempontjából alapvetőnek tűnik, és ami az emberit meghatá­
rozza, elengedhetetlen, hogy semmilyen koherens időáramlás
ne korlátozza választásunk szabadságát. A harmadik garancia,
amely eppen olyan fontos mint a többi, azt mondja ki, hogy
szabadon kombinálhatjuk az asszociációkat anélkül, hogy va-
aha is szembesülnénk az archaizmus és a modernizáció, a lo­
kális es a globális, a kulturális és az univerzális, a természetes
es a társadalmi közötti választással. A modem képviselet ide­
jén a szabadság kizárólag a társadalmi póluson helyezkedett
el, ahonnan most a középső és az alsó zónák felé mozdul el, és
szociotechmkai egyvelegek megrostálásának és átrendezésé­
nek képessegévé válik. Minden forradalmi felhívást, minden
episztemologiai törést, minden kopernikuszi fordulatot, min­
den olyan kijelentést, hogy bizonyos gyakorlatok örökre el-

238
avultak, veszélyesnek, vagy, ami még ennél is rosszabb a mo-
CL
szemében elavultnak ítélünk.
A modem Alkotmány
1. garancia
A természet transzcendens,
de mozgósítható (immanens)
A társadalom immanens, de
2. garancia
végtelenül hatalmasabb ná­
lunk (transzcendens)
A természet és a társadalom
3. garancia
teljességgel szét van választ­
va, a purifikáció gyakorlata
nem áll kapcsolatban a köz­
vetítés gyakorlatával
Az áthúzott Isten egyáltalán
4. garancia
nincs jelen, de biztosítja a
kormányzat két ága közötti
viták elrendezését
13. ÁBRA
239
A nem modem alkotmány
A természetek és a társadal­
mak közös termelésének
szétválaszthatatlansága
Az objektív természet és a
szabad társadalom termelé­
sének folytonos nyomon
követése. A végső elemzés­
ben valóban van valamiféle
transzcendens természet és
immanens társadalom, de a
kettő nem különül el egy­
mástól.
A szabadság új értelemet
nyer mint azon hibridkom­
binációk kiválogatásának a
képessége, amelyek már
függetlenek a homogén tem-
porális áramlástól
A hibridek termelése, expli­
citté és kollektívvé válásá­
nak köszönhetően, a kiszé­
lesített demokrácia tárgyává
válik, amely szabályozza
vagy lelassítja ütemét
Ha azonban igazam van a modem Alkotmány értelmezésében,
ha valóban lehetővé tette a kollektivitások fejlődését, miköz­
ben hivatalosan megtiltotta azt, amit a gyakorlatban megenge­
dett, hogyan folytathatjuk a kvázitárgyak fejlesztését most,
hogy hivatalossá és láthatóvá tettük a gyakorlatukat? Nem
tesszük azzal lehetetlenné ezt a kettős nyelvet és ezáltal a kol­
lektivitások növekedését, hogy új garanciákat ajánlunk a régi­
ek helyett? Pontosan ez az, amit tenni akarunk. Ezt a lelassu­
lást, ezt a mérséklődést, ezt a szabályozást váijuk erkölcsisé-
günktől. A negyedik garancia, talán a legfontosabb, azt a célt
szolgálja, hogy a hibridek titkos buijánzását szabályozott és
általánosan elfogadott termelése váltsa fel. Talán itt az ideje
annak, hogy ismét a demokráciáról beszéljünk, de egy olyan
demokráciáról, amely magukra a dolgokra is kiteljed. Többé
nem kerít m inket hatalm ába A rkhim édész állam csínye.
Hozzá kell-e tennünk, hogy ebben az új alkotmányban az
áthúzott Isten megszabadul abból a méltatlan pozícióból,
amelybe korábban száműzték? Isten kérdése nyitottá válik is­
mét, és a nem modemeknek nem kell többé a modemek való­
színűtlen metafizikájának általánosításával próbálkozniuk, ami
arra kényszerítette őket, hogy higgyenek a hitben.

53. A DOLGOK PARLAMENTJE

Azt szeretnénk, hogy lehetővé váljon a kvázitárgyak gondos

kiválogatása - hivatalosan és nyilvánosan, ahelyett, hogy nem
hivatalosan, az asztal alatt történne. Abban a vágyunkban, hogy
napfényre hozzuk, a nyelv részévé és nyilvánossá tegyük, to­
vábbra is a felvilágosodás szemléletmódjával azonosulunk.
Ehhez a szemléletmódhoz azonban nem járult soha olyan ant­
ropológia, amilyet megérdemelt. Különválasztotta az emberit
240
és a nem emberit, és azt hitte, hogy a többiek, akiket magához
képest premodemnek tekintett, nem ugyanezt teszik. Miköz­
ben talán szükséges volt a mozgósítás fokozása és néhány há­
lózat meghosszabbítása, ez a különválasztás mára felesleges­
sé, immorálissá és durván fogalmazva alkotmányellenessé vált.
Modemek voltunk. Rendben. Többé nem lehetünk ugyanilyen
módon modemek. Amikor módosítjuk az Alkotmányt, továbbra
is hiszünk a tudományokban, de ahelyett, hogy készpénznek
vennénk objektivitásukat, igazságukat, hidegségüket, extraterri-
torialitásukat - olyan tulajdonságokat, amelyekkel az episzte-
mológia önkényes visszavonulásáig soha sem rendelkeztek -,
azt őrizzük meg belőlük, ami mindig is a legérdekesebb volt:
merészségüket, kísérletező kedvüket, bizonytalanságukat, me­
legségüket, szokatlan hibridkeveréküket, őrült képességüket a
társadalmi kötelékek átrendezésére. Csak születésük rejtélyét
vesszük el tőlük, és azt a veszélyt, amit titkosságuk jelentett a
demokráciára.
Igen, valóban annak a felvilágosodásnak vagyunk az örö­
kösei, amelynek aszimmetrikus racionalitása nem elegendő
számunkra. Boyle leszármazottai meghatározták a némák par­
lamentjét, a laboratóriumot, ahol egyes-egyedül tudósok, puszta
összekötők beszélnek a dolgok nevében. Mit mondtak ezek a
képviselők? Semmi mást, mint azt, amit a dolgok is mondtak
volna maguktól, ha legalább beszélni tudnának. A laboratóriu­
mon kívül Hobbes leszármazottai határozták meg a köztársa­
ságot, amelyben a meztelen polgárok, nem lévén képesek mind­
annyian egyszerre beszélni, megszervezték, hogy egyikük, a
szuverén, egy egyszerű összekötő és szóvivő képviselje őket.
Mit mondott ez a képviselő? Semmi mást, mint azt, amit a
polgárok mondtak volna, ha képesek lennének egyszerre be­
szélni. De azonnal kétely merült fel ennek a kettős transzláci­
ónak a minőségét illetően. Mi volna akkor, ha a tudósok a dol-
241
gok helyett magukról beszélnének? És ha a szuverén, ahelyett,
hogy felolvasná azt az írást, amelyet alkotó-tagjai a számára
készítettek, saját érdekeit követné? Az első esetben elveszíte­
nénk a természetet, és visszazuhannánk az emberi viták közé;
a második esetben a természeti állapotba és a mindenki min­
denki elleni harcához jutnánk vissza. A tudományos és a poli­
tikai képviselet totális szétválasztásának meghatározása révén
lehetővé vált a kettős transzlációszegés. Sosem tudjuk meg,
hogy a tudósok fordítanak-e, vagy csalnak. Sosem tudjuk meg,
hogy a képviselők csalnak-e, vagy fordítanak.
A modem korszak folyamán a kritikusokat ez a kettős ké­
tely és felszámolásának örök lehetetlensége tartotta életben. A
modernizmusnak az volt a lényege, hogy bár mégis ezt az el­
rendezést választották, anélkül tartották továbbra is állandóan
gyanúsnak kétfajta képviselőjét, hogy egyetlen problémává
egyesítették volna őket. Az episztemológusokat a tudományos
realizmus és a tudomány dolgok iránti hűsége foglalkoztatta;
a politológusokat a képviseleti rendszer és a megválasztott tiszt­
viselők, illetve szóvivők viszonylagos hűsége. Közös volt mind-
annyiukban a közvetítőkkel szembeni gyűlölet és a közvetlen,
közvetítőitől megszabadított világ iránti vágy. Mindannyian
azt gondolták, hogy ez a korrekt képviselet ára, anélkül, hogy
valaha megértették volna, hogy problémájuk megoldása a kor­
mányzat másik ágában található.
A jelen tanulmány során megmutattam, hogy mi történik,
mihelyt a Science studies újra megvizsgálja ezt a munkameg­
osztást. Megmutattam, hogy milyen gyorsan összeomlik a
modem Alkotmány, hiszen többé nem teszi lehetővé olyan
közös hajlékok építését, amelyek védelmet nyújtanak a mo­
demektől örökölt természetkultúráknak. A reprezentációval
kapcsolatban nem kettő, hanem csak egy probléma van. Nem
két ág van, hanem mindössze egy, amelynek a termékeit csak
242
a későbbiekben lehet megkülönböztetni, és csak azután, hogy
együtt megvizsgáltuk őket. Csak azért tűnik úgy, hogy a tudó­
sok becsapják a külső valóságot, mert egyszerre konstruálják
meg a társadalmaikat és a természeteiket. Csak azért tűnik úgy,
hogy a szuverén becsapja alkotó-tagjait, mert polgárokat és
nem emberek hatalmas tömegét főzi össze, hogy lehetővé te­
gye a Leviatán fennmaradását. A tudományos reprezentáció­
val kapcsolatos gyanú pusztán abból a vélekedésből eredt, hogy
társadalmi szennyezés nélkül közvetlenül hozzá lehetne férni
a természethez. „Szabaduljunk meg a társadalmitól, és elju­
tunk az igaz reprezentációhoz” - mondták néhányan. „Szaba­
duljunk meg a tárgyaktól, és eljutunk az igaz reprezentáció­
hoz” - állították mások. Egész vitájuk a modem Alkotmány
által kierőszakolt hatalommegosztásból ered. ^ ^
Vegyük ismét szemügyre a két képviseletet és a képviselők
hűségét illető kettős kételyt, és máris meghatároztuk a dolgok
parlamentjét. Határain belül a kollektivitás kontinuitása átren­
deződik. Nincsenek többé meztelen igazságok, de nincsenek
többé meztelen polgárok sem. Az egész tér a közvetítőké lett.
A felvilágosodásnak végre van lakása. A természetek jelen
vannak, de képviselőikkel, a tudósokkal együtt, akik a nevük­
ben beszélnek. A társadalmak jelen vannak, de a tárgyakkal
együtt, amelyek a súlyukat biztosítják időtlen idők óta. Tegyük
fel például, hogy az egyik képviselő az ózonlyukról beszél, a
másik a Monsanto vegyipari vállalatot képviseli, a harmadik
ugyanennek a vállalatnak a munkásait, egy másik a New
Hampshire-i szavazókat, az ötödik a sarkvidékek meteoroló­
giáját, az utolsó pedig az állam nevében beszél; mit szánűt ez,
ameddig mindannyian ugyanarról a dologról beszélnek, a
kvázitárgyról, amely mindannyiuk alkotása, a táigy-diskurzus-
természet-társadalomról, amely mindannyiunkat ámulatba ejt
új tulajdonságaival, és amelynek hálózatai a hűtőgépemtől az
243
 W M s z i g terjednek, a kémiának, a jognak, az államnak, a
gazdaságnak es a műholdaknak köszönhetően. Az egyvelegek­
é i “ a h a !02l ° knak CddÍg nCm V0lt helyük ' most minden
kdl képvise,ni; köréJük gyűlik mostantól
ogva a dolgok parlamentje. „A kő, melyet az építők elvetet­
tek, szegletkővé lett” (Mk 12, 10).
Nem kell azonban ezt a parlamentet a puszta semmiből
megteremtenünk újabb forradalmat szítva. Törvénybe kell
“ “ lktatnuak azt> amit mindig is csináltunk, feltéve,
hogy átértelmezzük a múltunkat, feltéve> hogy visszateldntve
egertjuk, mennyire nem voltunk sosem modemek, és felté-
t a l 'k J t S r i ehSmeréS'Íe,évé egyesűjük a Hobbes és Boyle ál­
é i k f^ u 0 vS21m~ÓIUm0t' A P0litika fele részben a tudomány
d muve' ^ természet másik fele a társadalomé.
fe S ° SSZe 1Smét 3 ^ féS2t’ és újrakezdődhet a politikai

m árUfn íeVéS i ’ ha nyilvános jóváhagyást kérünk annak, ami

S V3n? Nem kellene «ndöklőbb és forradal-
^ b b cselekvési p m g r ^ k é r t küzdenünk ahelyett> h ^
támasztanánk ala, ami a tudósok, politikusok, fogyasztók nagy­

S Í T Sár° kl” inde"naPÍi

ivéta„?k ' n aí a" S20ci« d '"ik«' vilin,k a szereplő.
Ahoev e ia' i -' C z ° naP mint nap olvasunk a2 újságban?
hivatalos képviselet , 0 Vaman mar gyakran világossá tettük, a

demizmus nem in - •- , ^ tarasat es szaporodását. A mo-

inúnánrvázli
tudnánk -t^
vázolni egy új tLh™ m T
alkötmánv akl!v
i T vigrahajtás.
vcgrenaJtas‘ Ha fel
Ha íel

3 S 6 S 3 S 3 S 5
tói, ami látszólag csak egy darabpapírtól, aztdkotmápytól'fijg^?
244
Talán ez az igazság; de van úgy, hogy egy új gyűlés összehívá­
sához új szavak kellenek. Elődeink feladata sem volt kevésbé
csiiggesztő, amikor jogokat kívántak adni a polgároknak, vagy
integrálni akarták a munkásokat a társadalom szövetébe. Én
elvégeztem a feladatomat mint filozófus és alkotó-tag azáltal,
hogy egybegyűjtöttem az összehasonlító antropológia szétszó­
ródott témáit. Mások majd képesek lesznek a dolgok parla­
mentjének összehívására.
Aligha van sok választásunk. Ha nem változtatjuk meg kö­
zös otthonunkat, nem leszünk képesek helyet biztosítani a többi
kultúra számára, amelyet nem uralhatunk már, és sosem le­
szünk képesek szállást adni a környezetnek, amelyet nem irá­
nyíthatunk többé. Sem a természet, sem Mások nem lesznek
modemek. Rajtunk múlik, hogy változtassunk azon, ahogy
változtatunk. Másképp hiába omlott le a berlini fal a csodás
bicentenáriumi év során, amely egyedülálló gyakorlati leckét
adott nekünk a társadalmasítás (a „szocializmus”) és a natura­
lizmus együttes kudarcából.

245
 Bibliográfia

Althusser, Louis: L ’avenir dure longtemps. Párizs, Stock, 1992.

Arendt, Hannah: Eichmann in Jerusalem. A Report on the Banality
o f Evil. New York, The Viking Press, 1963.
Augé, Marc: Théorie des pouvoirs et idéologie. Párizs, Hermann,
1975.
Augé, Marc: Un ethnologue dans le metro. Párizs, Hachette, 1986.
Authier, Michel: Archimede, le canon du savant. In Serres, Michel
(szerk.): Eléments d ’histoire des sciences. Párizs, Bordas, 1989,
101-128. o.
Bachelard, Gaston: La Formation de l'esprit scientifique. Párizs, Vrin,
1967.
Bames, Barry: Scientific Knowledge and Sociological Theory. Lon­
don, Routledge and Kegan Paul, 1974.
Bames, Barry és Shapin, Steven (szerk.): Natural Order. Historical
Studies in Scientific Culture. London, Sage, 1979.
Barthes, Roland: The Empire o f Signs. New York, Hill and Wang,
[1970] 1982.
Barthes, Roland: The Semiotic Challenge. New York, Hill and Wang,
[1985] 1988.
Bastide, Françoise: Oeuvres de sémiotique des textes scientifiques
(megjelenés alatt).
Baudrillard, Jean: L ’illusion de la fin, la greve des événements. Pá­
rizs, Galilée, 1992.
Bensaude-Vincent, Bernadette: Lavoisier: une révolution scientifique.
In Serres, Michel (szerk.): Eléments d'histoire des sciences. Pá­
rizs, Bordas, 1989, 363-386. o.

247
 Bijker, Wiebe R , Hughes Thn r* ,
Social Construe,,»» o Ó ic h Z b g V j Z ' T ’ ' “ crt |

R. • nology. Cambn dge, Mass, MIT

B or>David: Knowledge a n d ? ■,
eJőszó^). Chicago, ín iv eÍ £ of & * * * kiadás új
' 3" skl’ Luc: L'amour et la Z f ChlCag0 Press>(1976] I991
A.-M. Metailie, 1990 J lCe c°mme compétences. Párizs
Bo]tanski,LucésThevenot r ’
m/c, de la grandeun De la^tifica tio n . Les»«econo-
Bourdieu, PierTe és W ,, Galllmard’ 1991.
pologie réflexive. p ^ T ’J ' 0!* RésPonses. anthro-
Bowker, Geof és T , ’ L Seui1’ 2" 2 .
?« « "« • S o c iÆ Discipline Shon of

7 ,5 - 7 4 a »• ^ ' ^ 0/

w° "
of the scaítopT]”^ “ “ “ »Sï of M n sllío „ d0lnB.
Dw, („ eik y pZerAÙÏn J T " °f Sl B™»« B„. I„
o c s s í : 9t 229' ^ ^ 0/

* * ” '“ “ s e' *
S / ? n(SZerk):^ X ° S f tWOí and Irreversibility. In

c h °„ :
Cicourei° ^ 7 Macr0structurenEalTtyS j**16 Bi« L^iathans.
7^ (SZe.rk->-- . w L " . Kn0rr’ Kari" és

« ■ « A «p,r;„Bc : S ; ] t'XIZZzZZt
248

\
 (szerk.): Science as Practice and Culture. Chicago, Chicago
University Press, 1992, 343-368. o.
Callon, Michel, Law, John és Rip, Arie (szerk.): Mapping the
Dynamics o f Science and Technology. London, Macmillan, 1986.
Cambrosio, Alberto, Limoges, Camille ésPronovost, Denyse: Repre­
senting biotechnology: an ethnography of Quebec Science Policy.
Social Studies o f Science, 20 (1990), 195-227. o.
Canguilhem, Georges: Ideology and Rationality in the History o f the
Life Sciences. Cambridge, Mass., The MIT Press, [1968] 1988
Chandler, Alfred D. The Visible Hand. The Managerial Revolution in
American Business. Cambridge, Mass., Harvard University Press,
1977.
Chandler, Alfred D.: Scale and Scope. The Dynamics o f Industrial
Capitalism. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1990.
Chateauraynaud, Francis: Les affaires de faute professionnelle. Des
figures de défaillance et desformes de jugement dans les situations
de travail et devant les tribunaux. Doktori értekezés. Párizs,
EHESS, 1990.
Clastres, Pierre: La société contre l ’Etat. Párizs, Minuit, 1974.
Cohen, I. Bernard: Revolution in Science. Cambridge, Mass., Har­
vard University Press, 1985.
Collins, Harry: Changing Order. Replication and Induction in Scien­
tific Practice. London-Los Angeles, Sage, 1985.
Collins, Harry és Yearley, Steven: Epistemological Chicken. In Picke­
ring, Andy (szerk.): Science as Practice and Culture, Chicago,
Chicago University Press, 1992, 301-326. o.
Collins, Harry M. és Pinch, Trevor: Frames o f Meaning: the Social
Construction o f Extraordinary Science. London, Routledge and
Kegan Paul, 1982.
Conklin, Harold: Ethnographic Atlas o f the Ifugao. A Study o f
Environment. New Haven-London, Yale University Press, 1983.
Copans, J. és Jamin, J.: Aux origines de l ’anthropologie française.
Párizs, Le Sycomore, 1978.

249
Cunningham, Andrew és Williams, Perry (szerk.): The Laboratory
Revolution in Medicine. Cambridge, Cambridge University Press,
1992.
Cussins, Adrian: Contents, Embodiments, and Objectivity: The Theory
of Cognitive Trails. Mind. 1992, 651-688. o.
Dagognet, François: Eloge de l ’objet. Pour une philosophie de la
marchandise. Párizs, Vrin, 1989.
Deleuze, Gilles: Différence et répétition. Párizs, PUF, 1968.
Deleuze, Gilles és Guattari, Felix: Anti-Oedipus. Capitalism and
Schizophrenia. University of Minnesota Press, [1972] 1983.
Descola, Philippe: Societies of Nature and the Nature of Societies. In
Kuper, A. (szerk.): Conceptualizing Society. London, Routledge,
1986.
Desrosieres, Alain: How to Make Things Which Hold Together
Discourses On Society Social Science, Statistics And The State.
Dordrecht, Kluwer Academic Publishers, 1990.
Douglas, Mary: Risk and Culture. And Essay in the Selection o f
Technical and Environmental Dangers. Berkeley, University of
California Press, 1983.
Durkheim, Emile: The Elementary Forms o f the Religious Life. New
York, Free Press, [1915] 1965.
Durkheim, Emile és Mauss, Marcel: Az osztályozás néhány elemi
formája. In Emile Durkheim: A társadalmi tények magyarázatá­
hoz. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1978.
Eco, Umberto: The Role o f the Reader. Explorations in the Semiotics
o f Texts. London, Hutchinson, 1979.
Eisenstein, Elizabeth: The Printing Press as an Agent o f Change.
Cambridge, Cambridge University Press, 1979.
Ellul, Jacques: Technological Society. New York, Random House,
1967.
Fabian, Johannes: Time and the Other. How Anthropology Makes its
Object. New York, Columbia University Press, 1983.
Favret-Saada, Jeanne: Deadly Words. Witchcraft in the Bocage. Camb­
ridge, Cambridge University Press, 1980.

250
Furet, François: Penser la révolution française. Párizs, Gallimard,
1978.
Garfinkel, Harry: Studies in Ethnomethodology. New Jersey, Prentice
Hall, 1967.
Geertz, Clifford: The Interpretation o f Cultures. Selected Essays. New
York, Basic Books, 1971.
Girard, René: La danse de Salomé. In Dumouchel, Paul és Dupuy,
Jean-Pierre (szerk.): L ’auto-organisation de la physique au
politique. Párizs, Le Seuil, 1983, 336-352. o.
Girard, René: The Scapegoat. Baltimore, Johns Hopkins University
Press, 1989.
Girard, René: Things Hidden Since the Foundation o f the World.
Stanford, Stanford University Press, [1978] 1987.
Goody, Jack: The Domestication o f the Savage Mind. Cambridge,
Cambridge University Press, 1977.
Goody, Jack: The Logic o f Writing and the Oragnization o f Society.
Cambridge, Cambridge University Press, 1986.
Greimas, Algirdas Julien: On Meaning. Selected Writings in Semiotic
Theory. Minneapolis, University of Minnesota Press, 1976.
Greimas, A. J. és Courtes, J. (szerk.): Semiotics and Language. An
Analytical Dictionary. Bloomington, Indiana U. P., 1982.
Habermas, Jiirgen: Filozófiai diskurzus a modernségről. Budapest,
Helikon, 1998.
Habermas, Jiirgen: The Theory of Communicative Action. New York,
Beacon Press, [1981] 1989. (Rövidített magyar kiadása: J. Haber­
mas: A kommunikatív cselekvés elmélete. Budapest, ELTE, é. n.)
Hacking, Ian: Representing and Intervening. Cambridge, Cambridge
University Press, 1983.
Haraway, Donna: Primate Visions. Gender, Race and Nature in the
World. London, Routledge and Kegan Paul, 1989.
Haraway, Donna és Simians, J.: Cyborgs and Women. The Reinvention
o f Nature. New York, Chapman and Hall, 1991.
Haudricourt, A. G.: Domestication des animaux, culture des plantes
et traitement d’autrui. L ’Homme, 2 (1962), 40-50. o.

251
 Ht ? S S * "““ "i™ «"»- 1». »0.: /„.

1991°’Ant0,ne- La mediatton musicale. Doktori értekezés, EHESS,

Hobbes Thomas: Uviatán vagy az egyházi és a világi állam anvapa

formája es hatalma. Budapest, Helikon, 1971 W '

^°Ojtf<Md^”ackw ^ (szerk.): RationálityandRelativism.

Horton^RobmjiAfrican Traditional Thought. A F « , 37 (1967),

HT í u t s 2 l p l t n Z Z In Hollis, Martin
Blackwell, 1982, 201-260 o. m b ty and Relatlvism- Oxford,
"“ ' T P: Networks o f Power. Electric Supply Systems In
£ ^ ^ t ^ 880^ ° - ^ e lb 7;

l ö c i T a n á ' <S n nCV N o n a r y Account o f the

go Chicago, C hía-

HU1989°n’Llnd3: The Potítics° f Postmodernism. London, Routledge,

^ UC a m b M g e ^ ^ ^ ^ d \ j ep n\g^QerenCe * Trobúand Study.

3
s s s j s s s s :
K,dd„, Tr.cy: , * w o /„ ^ ^ ^ ^

252
Knorr, Karin: The Manufacture o f Knowledge And Essay on the
Constructivist and Contextual Nature o f Science. Oxford, Pergamon
Press, 1981.
Knorr-Cetina, Karin: The Couch, the Cathedral and the Laboratory.
On the Relationships between Experiment and Laboratory in
Science. In Pickering, Andy (szerk.): Science as Practice and
Culture. Chicago, Chicago University Press, 1992, 113-138. o.
Lagrange, Pierre: Enquête sur les soucoupes volantes. Terrain, 14
(1990), 76-91.0.
Latour, Bruno: La répétition de Charles Péguy. In Péguy écrivain.
Colloque du centenaire. Párizs, Klinsieck, 1977, 75-100. o.
Latour, Bruno: Give me a laboratory and I will raise the world. In
Knorr, K. és Mulkay, M. (szerk.): Science Observed London, Sage,
1983.
Latour, Bruno: Science In Action. How to Follow Scientists and
Engineers through Society. Cambridge, Mass., Harvard University
Press, 1987.
Latour, Bruno: Irreductions. Part H o f The Pasteurization o f France.
Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1988a.
Latour, Bruno: The Pasteurization o f France. Cambridge, Mass.,
Harvard University Press, 1988b.
Latour, Bruno: The Prince for Machines as well as for Machinations.
In Elliott, Brian (szerk.): Technology and Social Change, Edin­
burgh, Edinburgh University Press, 1988c, 20^13. o.
Latour, Bruno: A Relativist Account of Einstein’s Relativity. Social
Studies o f Science, 18 (1988d), 3-44. o.
Latour, Bruno: Drawing Things Together. In Mike Lynch és Woolgar,
Steve (szerk.): Representation in Scientific Practice. Cambridge,
Mass., MIT Press, 1990a, 19-68. o.
Latour, Bruno: The Force and Reason of Experiment. In Le Grand,
Homer (szerk.): Experimental Inquiries. Historical, Philosophical
and Social Studies o f Experimentation in Science. Dordrecht,
Kluwer Academic Publishers, 1990b, 49-80. o.

253
Latour, Bruno: Aramis, ou l ’amour des techniques. Párizs, La
Decouverte, 1992a.
Latour, Bruno: One More Turn after the Social Turn. Easing Science
Studies into the Non-Modem World. In McMullin, Eman (szerk.):
The Social Dimensions o f Science. Notre Dame, Notre Dame
University Press, 1992b, 272-292. o.
Latour, Bruno és De Noblet, Jocelyn (szerk.): Les „vues " de l ’esprit.
Visualisation et Connaissance Scientifique. Párizs, Culture
Technique, 1985.
Latour, Bruno és Woolgar, Steve: Laboratory Life. The Construction
o f Scientific Facts (Második kiadás új előszóval). Princeton,
Princeton University Press, [1979] 1986.
Law, John: On the Methods of long-Distance Control Vessels
Navigation and the Portuguese Route to India. In Law, John
(szerk.): Power, Action and Belief. A New Sociology o f Knowledge ?
Keele, Sociological Review Monograph, 1986, 234-263. o.
Law, John (szerk.): A Sociology o f Monsters. Essays on Power,
Technology and Domination. London, Routledge Sociological
Review Monograph, 1992. /Sociological Review Monograph 38V
Law, John és Fyfe, Gordon (szerk.): Picturing Power. Visual
Depictions and Social Relations. Keele, 1988.
Lévi-Strauss, Claude: Race et histoire. Párizs, Denoël. [1952] 1987.
Lévi-Strauss, Claude: Savage Mind. Chicago, University of Chicago
Press, [1962] 1968.
Levy,Pierre: Les technologies de l ’intelligence. L ’avenir de la pensée
a l ’ere informatique. Párizs, La Decouverte, 1990.
Lynch, Mike és Woolgar, Steve (szerk.): Representation in Scientific
Practice. Cambridge, Mass., MIT Press, 1990.
Lyotard, Jean-François: Dialogue pour un temps de crise. Le Monde,
1988.
Lyotard, Jean-François: A posztmodem állapot. In J. Habermas, F.
Lyotard és mások: A posztmodem állapot. Budapest, Gond-Osiris,

254
MacKenzie, Donald A.: Inventing Accuracy. A Historical Sociology
of Nuclear Missile Guidance System. Cambridge, Mass., MIT
Press, 1990.
MacKenzie, Donald A.: Statistics in Britain. 1865-1930. Edinburgh,
The Edinburgh University Press, 1981.
Mauss, Marcel: The Gift. Forms and Functions o f Exchange in Archaic
Societies. New York, W W Norton & Company, [1923] 1967.
Mayer, Amo: The Persistence o f the Old Reaime. Europe to the Great
War. New York, Pantheon, 1982.
Mayer, Amo: Why Did the Heavens not Darken ? The „Final Solution ”
in History. New York, Pantheon Books, 1988.
Moscovici, Serge: Essai sur l ’histoire humaine de la nature. Párizs,
Flammarion, 1977.
Pavel, Thomas: Fictional Worlds. Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 1986.
Pavel, Thomas: Le mirage linguistique. Essai sur la modernisation
intellectuelle. Párizs, Le Seuil, 1988.
Péguy, Charles: Clio Dialogue de l’histoire et de l’âme paienne. In
Oeuvres en prose 1909-1914. Párizs, Gallimard, Editions de la
Pleiade, 1961a.
Péguy, Charles: Oeuvres en prose 1909-1914. Párizs, Gallimard,
Editions de la Pleiade, 1961b.
Pickering, Andrew: The Role Of Interests In High-Energy Physics.
TheChoiceBetweenCharmAnd Colour. Sociology o f the Sciences,
4(1980), 107-138. o.
Pickering, Andy (szerk.): Science as Practice and Culture. Chicago,
Chicago University Press, 1992.
Pinch, Trevor: Confronting Nature. The Sociology o f Neutrino
Detection. Dordrecht, Reidel, 1986.
Rogoff, Barbara és Lave, Jean (szerk.): Everyday Cognition. Its
Development in Social Context. Cambridge, Mass., Harvard
University Press, 1984.
Schaffer, Simon: Astronomers Mark Time. Discipline And The
Personal Equation. Science In Context, 1-2 (1988), 115-145. o.

255
 " r f o fo H m : n ‘ '« « * > * * * * *
Cozzes S és Bud R n T T ™ - Connecti™- Szerk.
25-54 o ’ Be" ingham- Washington, Spi Press, 1991,

I T " ’ w ÍCí el: ** 7'r a^ cí,0'í W ™ « 7//J. Párizs, Minuit 19?4

Serres, Michel: Statues. Párizs, François Bourin, 1987

1CS débUtS 06 13 gé0metrie e" G -ce. In

SerTes Mi l CK" C tt P ^ z s , Bordas, 1989,63-100. o.
o erres, Michel. Le t.ers instruit. Párizs, Bourin,1991
lrv ; ; l t 1; S, LaT ’ BrUn0: Ecla‘rc^ssements. Cinq entretiens
a ec Bruno Latour. Panzs, Bourin 1992
“ Z ' h “ ,™“ H; ? " T 0f Sci“ “ “ d 1“ Sociological Reconsimc-
non. History o f Science, 20 (1982) 157-211 o
Tech SîeVen:cPumP and Circumstance: Robert Boyle’s Literary
Shapin "stev Y S^ al Studles ° f Science, 14/4 (1984), 481-520. o.
(1989) 553-563he0InV1Slble TeChnician‘ American Scientist, 77

Shi n W ? n: MÍnd ÍS itS ° Wn P,ace” Science and Solitude

191-218 r th CentUry England' Science in Context, 4/1 (1990),

Sht l b Ï ! T f S " i f " ’ Sim° n: LeViathan and ^ e Air-Pump.

Pr*ncet°n, Princeton

E" er8yandEmPire- A Biographical

1989 ’ ambndge, Cambridge University Press,

Stl X e d f Bb^ enfriV 83ProCeW'"'' D° kt°ri értekeZéS' Université

^ n d M ^ Z lC u h u r e s . m T * ° ” Museums

Taphi c G
Fi ^ dJ or k r °" Etkn°'
1983. ’ 0 The d iv ersity of Wisconsin Press,

256
Strum, Shirley és Latour, Bruno: The Meanings of Social: from
Baboons to Humans. Information sur les Sciences Sociales/Social
Science Information, 26 (1987), 783-802. o.
Thévenot, Laurent: Equilibre etrationalité dans un univers complexe.
Revue Economique, 2 (1989), 147-197. o.
Thévenot, Laurent: L’action qui convient. Les formes de l ’action.
Raison Pratique, 1 (1990), 39-69. o.
Tile, Mary: Bachelard. Science and Obiectivity. Cambridge, Camb­
ridge U. R, 1984.
Traweek, Sharon: Beam Times and Life Times. The World o f High
Energy Physicists. Cambridge, Mass., Harvard University Press,
1988.
Trevor-Roper, Hugh: The Highland Tradition of Scotland. In
Hobsbawm, Eric (szerk.): The Invention o f Tradition. Cambridge,
Cambridge University Press, 1983, 15—41. o.
Tuzin, Donald F.: The Voice o f the Tambaran. Truth and Illusion in
the Iharita Arapesh Religion. Berkeley, University of California
Press, 1980.
Vattimo, Gianni: La fin de la modernité. Nihilisme et herméneutique
dans la culture postmodeme. Párizs, Le Seuil, 1987.
Warwick, Andrew: CambridgeMathematics and Cavendish Physics:
Cunningham Campbell and Einstein’s Relativity 1905-1911.
Studies in History and Philosophy o f Science, 23 (1992), 625­
656. o.
Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Ford.
Józsa Péter, Lissauer Zoltán, Somlai Péter. Budapest, Cserépfalvi,
1995.
Wilson, Bryan R. (szerk.): Rationality. Oxford, Blackwell, 1970.
Woolgar, Steve: Science. The Very Idea. London, Tavistock, 1988.
Zimmerman, Michael E.: Heidegger’s Confrontation with Modernity:
Technology, Politics and Art. Bloomington, Indiana University
Press, 1990.
Zonabend, Françoise: La presqu’île au nucléaire. Párizs, Odile Jacob,
1989.

257