A zseni és a szépség-fogalom újrapozicionálása: Kant

SZÓTÁR KANTHOZ

a priori: Kantnál a megismerés szintetizáló folyamat, melynek során a megismerőképességünkkel az adott a priori
formákba rendezzük a megismerő tevékenység során a tapasztalásban, gondolkodásban megjelenő anyagot.
Érzékelés a priori formái =érzékelés a priori szemléleti formái, értelem a priori formái = tiszta értelmi fogalmak. Vö: a
posteriori: érzékelésen alapuló ismeret

szubjektum és predikátum: predikátumok mondatok állítmányai lehetnek; a mondatban azon dolog pedig, melyre
vonatkoznak, a szubjektum.

szintetikus ítélet és analitikus ítélet: valamennyi nem-analitikus ítélet, tehát mindazok a kijelentések, amelyek
igazsága nem állapítható meg pusztán az ellentmondás elvével, vagy bármilyen más logikai szabály alapján. Ezzel
szemben az analitikus ítélet nem hordoz új információt, a predikátum beletartozik az alany fogalmába.

transzcendentális dedukció: a kategóriák transzcendentális dedukciója az a mód, ahogy az a priori fogalmak [a

kategóriák] a tárgyakra vonatkozhatnak. A transzcendentális dedukció rámutat, hogy kategóriák nélkül számunkra
nincsenek tárgyak.

Az ítélőerő kritikája: 35-47 §

§ 35. Az ízlés elve: az általában vett ítélőerő szubjektív elve

Ízlésítélet Logikai ítélet

Egyáltalán nem szubszumál fogalom alá Egy megjelenítést az objektumról való
fogalmak alá szubszumál

Általánosságot és szükségszerűséget nyilvánít ki

Szubjektív fogalmak szerinti általánosság és Objektív fogalmak szerinti általánosság és

szükségszerűség szükségszerűség

Minden ítélet szubjektív feltétele az ítélés képessége

 ítélőerő

Két megjelenítő erő összhangja: képzelőerő (szemléletért és szemléletbeli különféleségek

összetételéért felelős) + értelem (fogalom megjelenítéséért felelős)

 ízlésítélet
- képzelőerő szabadsága + értelem törvényszerűségei kölcsönösen aktiválják egymást
- egy olyan érzés, amely a tárgyat a célszerűség szerint engedi megítélni
- célszerűség =megjelenítés, a megismerőerők tevékenységének mint szabad játéknak
az előmozdítása

 ízlés
- szubjektív ítélőerő, melyben a szemléletek vagy ábrázolások képessége (képzelőerő)
szubszumáltatik a fogalmak képessége alá
§ 36. Az ízlésítéletek dedukciójának feladatáról

- tapasztalati ítélet (objektum meghatározása) vs. megismerési ítélet (tárgy észlelete)

 A tiszta ész kritikája: fogalmak (kategóriák) dedukciót követelnek meg

esztétikai ítélet: észlelethez hozzátársul öröm vagy tetszés, amely az objektum

megjelenítésével párhuzamosan lép fel és predikátuma helyett szolgál a megjelenítésnek

 esztétikai ítélet ≠ megismerési ítélet

 olyan formai reflexiós ítélet, amely a tetszést mint szükségszerűt tételezi fel
mindenkinél
 alapja egy a priori elv, lehet pusztán szubjektív, de a szubjektív mivoltában is a
dedukciót tesz szükségessé

hogyan lehetségesek ennek megfelelően az ízlésítéletek?

 a tiszta ítélőerőnek azokat az elveit érinti, amelyek az esztétikai ítéletben

érvényesülnek, amelyeknél az ítélőerő szubjektíve egyszerre tárgy és törvény
önmaga számára
 ítélet a tárgy fogalmától független, az ítélő által a tárgy felett lelt öröm saját
érzéséből fakad, a priori módon, anélkül, hogy kivárná az idegen helyeslését
 ízlésítéletek szintetikusak, túlmennek az objektum fogalmán és szemléletén, s
a szemlélethez predikátumként hozzátesznek valamit: az öröm (vagy
örömtelenség) érzését
 noha predikátumok (saját öröm predikátuma), mégis a priori ítéletek

ítélőerő kritikájának feladata a transzcendentálfilozófia általános problémája alá tartozik:

Hogyan lehetségesek szintetikus a priori ítéletek?

37. § Mi az voltaképpen, amit egy ízlésítéletben a priori módon állítunk a tárgyról?

az ízlésnek a puszta megítéléshez kell kapcsolódnia minden fogalom előtt

 az ízlésítéletek mindig egyedi ítéletek

- meghatározott érzés a priori módon kapcsolható össze a megjelenítéssel, ha: az öröm
észbeli elvből következik (ez nem hasonlítható az ízlésben jelentkező örömmel)

,,Tehát nem az öröm, hanem ennek az elmében a tárgy puszta megítélésével összekapcsolódóként
észlelt örömnek az általánosérvényűsége az, ami egy ízlésítéletben a priori módon az ítélőerő
számára szolgáló általános szabályként mint ami mindenkire nézve érvényes jeleníttetik meg.”

- empirikus ítélet: hogy egy tárgyat örömmel észlelek és ítélek meg)

- a priori ítélet: tárgyat szépnek találom, azaz a tetszést mindenkinél mint szükségszerűt
szabad feltételeznem

38. § Az ízlésítéletek dedukciója

szubjektív célszerűség: a tárgy formájának megítéléséből következő tárgy feletti tetszés

- az általában vett lehetséges megismeréshez szükséges szubjektív minden emberben

előfeltételezhető
  a megjelenítés szubjektív célszerűsége a megismerőképesség egy általában vett érzéki
tárgy megítélésében érvényesül
 minden embernél azonosak az ítélőerő szubjektív feltételei, máskülönben nem
tudnánk megosztani megjelenítéseket

Ízlésítéletek dedukciója:

 nem feladata egy fogalom objektív realitásának igazolása

 az ízlésítélet ≠ megismerési ítélet
 logikai ítélőerőben fogalmak alá szubszumálunk, esztétikaiban pusztán érzékelhető
viszony alá

39. § Egy érzet megoszthatóságáról

érzéki érzet: ha az észlelés reális tartalma a megismerésre vonatkozik

nem előfeltételezhető, hogy mindenki a miénkkel azonos érzékekkel rendelkezik

örömök típusai Kantnál:

 élvezet öröme
 öntevékenység örömének (erkölcsi motiváció)
 természet fenséges feletti öröm
 szép feletti öröm (a puszta reflexió öröme)

öröm = a tárgynak a képzelőerő (szemlélet képessége) által történő felfogása + értelemre

(fogalmak képességére) vonatkoztatott közönséges felfogását kíséri

 ugyanazokon a feltételeken nyugszik mindenkinél: megosztható fogalmak közvetítése

nélkül

esztétikai megítélés: képzelőerő és értelem harmonikus együttműködése

40. § Az ízlésről mint egyfajta sensus communisról

elsősorban esztétikai, nem morális alapú (vö: Shaftesbury, Gracián)

 az igazság, tisztesség fogalmai nem lakozhatnak egy érzékben, egy érzék nem képes
általános szabályokat kinyilvánítani

Sensus communis:

 közösségi értelemben vett közös érzék eszméje

 megismerőerőink szabad játékából eredő hatás
 nem feltételez empirikus általánosságot

Közönséges emberi értelem maximái:

1. önállóan gondolkodni
2. mindenki más helyében gondolkodni
3. úgy gondolkodni, hogy mindig összhangban legyünk önmagunkkal

Sensus communis = ízlés? (esztétikai ítélőerő, nem intellektuális)

Ízlés: képesség annak megítélésére (a priori módon), ami egy adott megjelenítés feletti
érzésünket fogalom közvetítése nélkül általánosan megoszthatóvá tesz

Papp Zoltán: írás közben koncepcióváltás történt? Idáig érvényesíthető a dedukció elve

41. § A széphez fűződő empirikus érdekről

Ízlésítélet + érdek:

 Az ízlésítéletnek nem lehet érdek a meghatározó alapja (DE nem jelenti azt, hogy ne
kapcsolódhatnék össze érdekkel)
 közvetett kapcsolat: a tárgy létezése feletti öröm (= minden érdek lényege)
kapcsolódik a tetszéshez
 ész által határozódik meg

Érdek + társadalom:

 empirikus érdek tárgya a szép csak a társadalomban lehet

 ember természetes hajlandósága, hogy társadalomban éljen -> ízlés= képesség
mindannak megítélésére, ami által még az érzés is megosztható mindenki mással
 ember vs. finom ember (társadalmi konstrukció)

Miért vetődik fel a kérdés, hogy milyen érdek kapcsolódik az ízlésítélethez?

1. jobb irányítást kapnánk az ízlés célszerű használatához

2. lenne egy olyan a priori emberi képesség, amelyből minden törvényadásnak függenie
kellene

Papp Zoltán: Kant itt a sensus communis tapasztalatelméleti ellaposítását akarja korrigálni?

42. § A széphez fűződő intellektuális érdekről

Művészi, morális, természetes?

 a művészeti szép nem felételezi a morális jót

 természeti szép feltételezheti a morálisan kedvező hangoltságot

Intellektuális érdek és természeti szépség:

 intellektuális érdek a természet szépségéhez: úgy csodálni, hogy nem remélünk belőle
hasznos
 nem csak a formája, hanem a dolog létezése az, ami tetszik

esztétikai ítélőerő képessége: fogalmak nélkül ítéljük meg a formákat, ítélet nem alapul
érdeken) -> ízlés öröme

intellektuális ítélőerő képessége: gyakorlati maximák puszta formái iránt a priori tetszés
meghatározása, nem alapul érdeken, de érdeket hoz létre -> morális érzés

,,Az elme nem gondolkodhat el a természet szépségéről anélkül, hogy eközben ne találná
egyszersmind érdekeltnek is magát. Ez az érdek pedig rokonságban áll a morálissal; és aki a
természeti szép iránt ilyen érdeket tanúsít, az ezt csak annyiban teheti, amennyiben előzőleg már
szilárdan megalapozta az erkölcsileg jóhoz fűződő érdekét.”

Papp Zoltán: Kant maga mögött hagyja a dedukció álláspontját: természeti szép előbbre való
a művészetnél?
43. § A művészetről általában

 művészet vs. természet

természet: hatás, okozat, mű: csinálás, cselekvés

művészet = önkény által jön létre, cselekedeteit észre alapozza (vö: méhek alkotása és
ösztönök)

 művészet vs. tudomány

gyakorlati képesség, emberi ügyességen alapszik

 művészet vs. kézművesség

kényszeresség

44. § A szép művészetről

 mechanikus művészet: ismereteknek megfelelően végrehajtja a megvalósításhoz

szükséges műveleteket
 esztétikai művészet: öröm érzésének felkeltése a közvetlen szándék (kellemes vagy
szép művészet)
 kellemes művészet = az öröm a megjelenítéseket mint puszta érzeteket
kísérje (pl. asztal megterítése, szavalás)
 szép művészet = az öröm a megjelenítésekkel mint megismerésmódokkal
kapcsolódik össze -> önmagáért véve célszerű, noha cél nélkül való, mégis
előremozdítja az elme erőinek kultúráját a társias megosztás érdekében

Papp Zoltán: az Analitika szerint “az ízlésítélet” azért “egyedüli a maga nemében”, mert “az
objektumról semmiféle ismeretet nem ad” (144). Miképpen lehetséges akkor, hogy a
műalkotásoknál “az öröm a megjelenítésekkel mint megismerésmódokkal kapcsolódjon
össze”?

45. § A szép művészet olyan művészet, amely egyszersmind természetnek látszik

 tisztában kell lennünk, hogy nem természet, de annyira szabadnak kell látszania az
önkényes szabályoktól, mintha a természet alkotta volna
 természet akkor szép, ha művészetnek mutatkozik, művészet akkor szép, ha
természetként mutatkozik

 szép az, ami a puszta megítélésben tetszik

megítélésében = nem érzéki érzetben és nem fogalom által

Papp Zoltán: A “puszta megítélés”, ha arra akar utalni, hogy a befogadásból hiányzik a
megértés és értelmezés, teljesen elhibázza a művészet jelenségét.

46. § A szép művészet a zseni művészete

,,A zseni az a tehetség (természeti adomány), amely a művészetnek a szabályt adja. S mivel maga a
tehetség, mint a művész veleszületett produktív képessége, a természethez tartozik, ezért úgy is
fogalmazhatnánk, hogy a zseni az a született elmebeli diszpozíció (ingenium), amely által a
természet a művészetnek a szabályt adja.”

A szép művészet és a zseni:

 zseni művészetének kell tekinteni minden szép művészetet

Szép művészet:

 fogalma nem engedi, hogy a megítélését olyan szabályból vezessük le, amelynek egy
fogalom az alapja
 nem is tudja önmagának kigondolni a szabályt, amely szerint alkotását létre kell hoznia
 szubjektumbeli természetnek kell szabályt adnia a művészetnek: ZSENI
 szép művészet csak a zseni alkotásaként lehetséges (szubjektum képességének
hangoltsága által)

Papp Zoltán: A műalkotást tulajdonképpen a befogadók ítélete kvalifikálja etalonná?

A zseni:

1. első tulajdonsága az eredetiség

2. alkotásának mintának, példaszerűnek kell lennie, mely nem születhet utánzásból, mégis
utánzásra méltónak kell lennie
3. nem tudja bemutatni, miképp hozta létre alkotását, ezért nem áll hatalmában előírások
megosztása
4. a természet a zseni által nem a tudománynak írja elő a szabályt, hanem a művészetnek, s
ennek is csak annyiban, amennyiben szép művészetnek kell lennie

Papp Zoltán: ,,Ha az eredetiség példaszerűséggel társul, ez azt jelenti, hogy új szabály
születik. Azáltal lesz szabály, hogy eddig még nem volt etalont állít föl.”

47. § A zseni fenti magyarázatának megvilágítása és igazolása

Zseni művészetben és tudományban:

 zseni vs. utánzó szellem

 nem pótolható szorgalommal
 Homérosz vs. Newton (tudomány terén a legnagyobb feltaláló is utánoz és tanul)
 ,,természet kegyeltjei”
 a zseni számára a művészet valahol véget ér, van egy számára kijelölt, nem túlléphető
határ
 zseni képessége nem megosztható, közvetlenül lehet csak hozzáférni a természettől, a
halállal elvész

Szép művészet szabályai és a zseni:

 szép művészetnek a természeti adottságtól kell szabályt kapni:

 létező alkotásokból kell absztrahálni
 minták az eszközei annak, hogy a művészet átörökítsék az utódokra
 szép művészetben is van mechanizmus (ha nem lenne művészi cél, a véletlen műve is
lehetne a műalkotás)
A zseni csak gazdag anyaggal szolgálhat a szép művészet alkotásaihoz; az anyag megmunkálása és
a forma iskola képezte tehetséget követel, hogy ennek alkalmazása megállhassa a helyét az ítélőerő
előtt.

Papp Zoltán: ,,A természet adja a szabályt, de nem az utánzandó minta értelmében. Az
egyszerű természetimitációhoz semmi köze Kant művészetfelfogásának.”