A transzcendentális fordulat – I. Kant: A tiszta ész kritikája. Atlantisz, Budapest, 2004.

, 51–
72 (Bevezetés)

- MIT LEHET TUDNOM? – megismerés lehetőségeit és határait kutató filozófia –

METAFIZIKA és ISMERETELMÉLET kapcsolatának tisztázása, ez a TÉK
- kritika fordulat – KRITICIZMUS RENDSZERE – 1781-ben jelenik meg
- ezzel a fordulattal Kant a filozófiai gondolkodást végleg emberi alapokra helyezi –
ANTROPOLÓGIAI FORDULAT
- ember: véges és eszes lény – csakis az ember felől tudunk válaszolni a metafizika, az
erkölcsifilozófia kérdéseire
- radikális fordulat: az embert helyezi a gondolkodás középpontjába – új HORIZONT,
új PERSPEKTÍVA
- kritika: igaz ismeretek körének (határainak) kijelölése – meddig alkalmazhatjuk az ész
fogalmait és következtetéseit legitimen (az ész dönthet/hogyan dönt olyan kérdésekről
mint igazság, szabadság, Isten?)
- ez az új filozófia a TRANSZCENDENTÁLIS FILOZÓFIA
- középponti kérdés: MILYEN ALAPON NYUGSZIK TÁRGY ÉS KÉPZET
VISZONYA?
- tegyük fel: a tárgyak igazodnak a megismerésünkhöz (és nem az elme igazodik a
tárgyakhoz)
- transzcendentális FORDULAT: a természeti törvények forrása az emberi értelem
- I. A tiszta és az empirikus ismeretek különbségéről
- MEGISMERÉSÜNK A TAPASZTALATTAL KEZDŐDIK
- időben semmilyen tudásunk nem előzi meg a tapasztalatot – minden tudásunk a
tapasztalattal kezdődik (köv.: nincs semmi tapasztalaton túli, tapasztalat előtti tudás,
elv a fejünkben)
- ebből NEM KÖVETKEZIK, HOGY MINDEN TUDÁS A TAPASZTALATBÓL
ERED (tehát nem pusztán, e
- a tapasztalati meg ismerés összetett!
- részint BENYOMÁSOK útján, részint pedig SAJÁT MEGISMERŐKÉPESSÉGÜNK
- a priori (tiszta) és a posteriori (empirikus) ismeretek
- a priori – tapasztalattól teljesen függetlenek – szembeállítja az a posteriori
ismeretekkel
- semmi empirikus nem keveredik: TISZTA ismeret
-