SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA

FOGALMAK
ELSŐ FEJEZET
 szociálpszichológia: annak tudományos tanulmányozása, hogyan hatnak az
egyénekre a társas és a kignitív folyamatok, az egyének hogyan észlelik és
befolyásolják egymást, és hogyan viszonyulnak egymáshoz
 társas folyamatok (social processes): ahogy a körülöttünk levő emberektől és
csoportoktól érkező információk a gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket
befolyásolják
 kognitív folyamatok (congitive processes): ahogy az emlékeink, észlelésünk,
gondolataink, érzelmeink és motivációink a világról alkotott felfogásunkat
befolyásolják és tetteinket vezérlik
 a valóság megkonstruáktálása (construction of reality): axióma, hogy minden egyes
személy valóságról alktott elképzelése konstruktció, amit mind a kognitív folyamatok,
mind pedig a társas folyamatok formálnak
 a társas befolyás átható jellege (pervasiveness of social influence): axióma, hogy
szinte minden gondolatunkat, érzésünket és viselkedésünket más emberek
befolyásolják, akár jelen vannak fizikailag, akár nem
 törekvés a helyzetek uralására (striving for mastery): az a motivációs elv, vagyis az
a törekvés, hogy ez emberek igyekeznek megjósolni és megérteni a társas világ
eseményeit abból a célból, hogy jutalomhoz jussanak
 kapcsolódás kereséses (seeking connectedness): az a motivációs elv, vagyis az
igány, hogy az embereket támogassák, kedveljék és fogadják el azok a személyes,
csoportok, akiket és amiket ők nagyra értékelnek
 az „én és enyém” felértékelése (valuing „me and mine”): az a motivációs elv, amely
arra utal, hogy az emberek magukat és a velük kapcsolatban álló személyeket és
csoportokat pozitív fényben lássák
 a konzervativizmus elve (conservatisim perpective): az a feldolgozási elv, amely
szerint az egyének és a csoportok világról alkotott nézetei lassan változnak és
hajlamosak fenntartani önmagukat
 hozzáférhetőségi elv (accesibility principle): az a feldolgozási elv, amely szerint
általában a legkönnyebben hozzáférhető információk vannak a legnagyobb hatással
a gondolatainkra, érzéseinkre, viselkedésünkre
 felületesség, szemben az alapossággal (superficiality versus depth): az a
feldolgozási elv, amely szerint az emberek rendzserint kevés erőfeszítést tesznek az
információ kezelésére, ám időnként motviáltak arra, hogy az információt alapoabban
feldolgozzák
MÁSODIK FEJEZET
 konstruktumok (contructs): az elméletekben használt absztrakt és általános
fogalmak, amelyek közvetlenül nem figyelhetők meg
 beavatkozások, intervenciók (interventions): gyakorlati lépések, amelyek az emberi
viselkedés megváltoztatására vagy társadalmi problémák megoldására irányulnak
 konstruktumvaliditás (construct validity): arra vonatkozik, hogy a kutatásban
használt független és függő változók milyen mértékben felelnek meg a vizsgált
elméleti konstruktumoknak
 független változó (independent variable): egy olyan konstruktum konkrét
mainpulációja vagy mérése, amelyről azt gondoljuk, hogy más konstruktum oka
 függő változó (dependent variable): egy olyan konstruktum konkrét mérése,
amelyről azt gondoljuk, hogy más konstruktumok hatásának az eredménye
 társas kívánatosságból fakadó választorzítás
 önbeszámolón alapuló mérőeszközök
 megfigyelésen alapuló mérőeszközök
 archivált anyagokra épülő mérőeszközök
 teljesítményre vonatkozó mérőeszközök
 fiziológiai mérőeszközök
 EEG
 fMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat): olyan mérés, amely során
közvetve mérik meghatározott agyi területek akticáviós szintjét
 belső validitás (internal validty): annak mértéke, hogy mennyire következtethetünk
arra, hogy tényleg a független változó változásai okozták a független változó
változását egy kutatásban
 kutatási elrendezés (research design): annak meghatározása, hogy a kutatás
részvevőit hogyan választják ki és hogyan bánnak velük
 nemkísérleti kutatási elrendezés (nonexperimental research design): olyan kutatási
terv melyben mind a független, mind pedig a függő változónak csupán a mérsére
kerül sor
 kísérleti elrendezés (experimental research design): olyan kutatási elrendezés,
amelyben a kutatók véletlenszerűen osztják be a résztvevőket különböző
csoportokba és egy, vagy több független változót manipulálnak
 véletlenszerű besorolás (random assignment): olyan eljárás, amelynek során a
résztvevőket úgy osztják be a kísérlet különböző csoportjaiba, hogy minden egyes
résztvevőnek minden másik résztvevővel pontosan ugyanannyi esélye legyen adott
csoportba kerülni
 manipuláció (manipulation): bizonyos tényezők független változóként történő
szándékos változtatása egy kísérleti kutatási elrendezésben
 beépített személy (confederate)
 külső validitás (external validity): annak mértéke, hogy a kutatás eredményei
mennyire általánosíthatóak más emberekre, időpontokra és helyszínekre
vonatkoztatva
 individualista kultúrák (individualist cultures): azok a kultúrák, melyben az emberek
nagy valóstínűséggel úgy gondolnak magukra, mint akik más emberektől elkülönültek
és egyediségük alapján határozzák meg önmagukat
 kollektivista kultúrák (collectivist cultures): -„- melyben az emberek úgy gondolnak
magukra, mint akik másokhoz kapcsolódnak és másokhoz fűződő kapcsolataik
alapján definiáljak önmagukat
 terepkutatás (field research)
 követleményjellemzők (demand characteristics): egy kutatási helyszín azon
jellemzői, amelyek arésztvevőket a kutatók elvárásaira vonatkozó következtetések
levonására vezetik és melyek így megváltoztathatják a résztvevők viselkedését
 replikáció (replication)
 metaanlízis (meta-analysy): módszeres technika egy adott témára vonatkozó
kutatások egyebgyűjétésre és eredményeinek összegzésére
 informált beleegyezés (informed consent)
 megtévesztés (deception)
 utólagos tájékoztatás (debriefing)
HARMADIK FEJEZET
 mentális reprezentáció (mental representation): az emlékezetünkben eltárolt
tudáskészlet
 puszta kitettség (mere exposure): egy ingernek való kitettség, amely az ingert
ismerőssé teszi és ezáltal bármilyen külső jutalmazás nélkül is az ingerrel
kapcsolatos pozitív érzésekhez vezet
 kiugró jelleg (salience): egy jelzőmozzanat azon képessége, hogy saját
kontextusában felhívja a figyelmet magára
 asszociáció/társítás (association): 2 vagy több mentális reprezentáció között
kialakult kapcsolat
 hozzáférhetőség (accessibility): azt mutatja meg, hogy milyen könnyen és gyorsan
jut eszünkbe, illetve használhetó fel egy információ
 előhangolás (pirming): egy mentális reprezentáció aktiválása azért, hogy nőjön a
hozzáférhetősége és felhasználásának valószínűsége
 küszöb alatti/szubliminális (subliminal): az ingerek olyan módon történő
(rendszerint rövid időtartamú) beutatása, hogy az észlelő számára nem is tudatosul
az ézslelés
 megfelelési következtetés (correspondent inference): amikor valakit egy olyan
személyiségvonással ruházunk fel, amely megfelel a megfigyelt viselkedésének
 megfelelési torzítás (correspondence bias): az a tendenvcia, hogy a megfigyelt
viselkedésből a cselekvő személyes tulajdonságaira következtetünk még abban az
esetben is, ha a következtetés nem megalapozott, mivel az adott viselkedésnek más
lehetséges okai is vannak
 felületes feldolgozás (superficial processing): következtetések levonása és ítéletek
meghozatala a hozzáférhető információk alapján, a feldolgozásra fordított csekély
erőfeszítés mellett
 szisztematikus feldolgozás (systematic processing): az ítéletalkotás szempontjából
releváns információk széles körének alapos, erőfeszítésrt igénylő feldolgozása
 oksági attribúciók (causal attribution): egy viselkedés vagy más esemény okáról
alktotott ítélet
 leszámítolás (discounting): amikor csökken a meggyőződésünk, hogy a
viselkedésnek egy lehetséges oka van, mivel kétezik rá más jó magyarázat is
 elsőbbségi hatás (primacy effect): az a mintázat melyszerint a korábban
megszerzett információ a későbbieknél nagyobb hatású, a kognitív konzervativizmus
elvének egyik példája
 perszervációs torzítás (perservance bias): az információnak az a sajátossága, hogy
ítéleteinkre hosszan tartó hatást gyakorol, akár azt követően is, hogy az informáciü
hitelét vesztette
 önbeteljesítő jóslat (sel-fulfilling prophecy): az a folyamat, amely során az egyénnek
egy másik személyre vonatkozó elvárásai azáltal válnak vakósággá, hogy kiváltják az
elvárásokat megerősítő viselkedést
NEGYEDIK FEJEZET
 énfogalom (self-concept): az egyén saját személyes tualdonságaival kapcsolatos
tudásának összessége
 önészlelési elmélet (self-perception theory): az az elmélet, mely szerint gyenge vagy
bizonytalan belső jelzések jelenléte esetén a saját nyílt viselkedésünk alapján
következtetünk a személyes jellemzőinkre
 társas összehasonlítás elmélete (social comparsion theory): az az elmélet mely
szerint az emberek saját jellemzőiket a másokkal való összehasonlításból ismerik
meg és értékelik
 kontraszthatás (contrast effect): az összehasonlítás során használt mérce vagy
előhangolás hatására az észlelő ítélete a mércétől még inkább különbözővé válik
 asszimilációs hatás (assimilation effect): az összehasonlítás során használt mérce
vagy előghangolás hatására az észlelő ítélete a mércéhez még inkább hasonlóvá
válik
 cselekvő-megfigylő hatás (actor-observer effect): a hatás, amely nyomán saját
viselkedésünket helyzeti okonak tulajdonítjuk, mások cselekedeteit viszont az ő belső
jellemőikkel magyarázzuk
 én-aspektusok (self-aspects): mindannak összegzése, amit különöbző területeket,
szerepekben vagy tevékenységek során az énünkről gondolunk
 én-séma (self-schema): azon alapvető jellemzők összessége, melyekről úgy
gondoljuk, hogy bármilyen helyzetben jellemeznek bennünket
 önértékelés (self-esteem)
 énfelnagyítási torzítás (self-enhancing bias) az a tendencia, miszerint az énre
vonatkozó információt úgy gyűjtjük és értelmezzük, hogy az kifejezetten pozitív
értékeléshez vezessen
 én-komplexitás (self-complexity): annak mértéke, hogy az egyén hány és egymástól
mennyire független én-aspektussal rendelkezik
 az én-értékelés fenntartása (self-evaluation mantenance): az elmélet azokat a
feltételeket rögzíti , amelyek alapján az emberek önértékelése megerősödik, vagy
csökken egy közelelló vagy távoli másik személlyel történő társas összehasonlítás
során
 önszabályozás (self-regulation): arra irányuló törekvés, hogy belső, vagy külső
mércék szerint vezéreljük viselkedésünket
 kiértékelés (appraisal): az én számára releváns események és helyzetek
értelmezése, amely az érzelmi és viselkedéses választ irányítja
 önkifejezés (self-expression)
 énbemutatás (self-presentation): arra irányuló motiváció, hogy olyan viselkedést
válasszunk, amely énünkről a kívánt benyomást kelti a megfigyelőben
 önmonitorozás (self-monitoring): személyiségjellemző, mely annak mértékét
határozza meg, hogy egy személy mennyire érzékeny a társas helyzetek
követelményeire, és mennyire alakítja a viselkedését ennek megfelelően
 ideális én (ideal self)
 elvárt én (ought self)
 a szabályozó fókusz elmélete (regulatory focus theory): emélet, mely szerint az
emberek vagy promócia-, vagy prevenciófókuszt alkalmaznak az önszabályozásban,
azért hogy pozitív eredményeket érjenek el, illetve elkerüljék a negatív
következményeket
 énmegerősítés (self-affirmation): minden olyan cselekvés, vagy esemény ami
elősegíti vagy kiemeli a személyes integritás ézését, mint például a legfontosabb
értékeink megőrzése
 éntudatosság (self-awareness): az énnel kapcsolaros megnövelt tudatossági szint,
amelybe beletartozik a saját mércéinkkel kapcsolatos tudatosság, és az, vajon
képesek vagyunk e megfeleli ezeknek
 érzelemfókuszú megküzdés (emotion-focused coping): a fenyegetések és a
stresszorok által keltett negatív érzelmek kezelése, gyakran az érzelmek elnyomása
és a figyelem elterelése révén
  a félelemmenedzselés elmélete (terror management theory): az elmélet mely
szerint, ha az el embereket valami saját halandóságukra emlékzeteti, akor
megerősítik az alapvető, kulturálisan meghatározott nézeteiket, aminek lehetnek
egyaránt pozitív vagy negatív következményei
 problémafókuszú megküzdés (problem-focused coping): a fenyegetésekkel vagy a
stresszorokkal való közvetlen megküzdés, melaynek leggyakoribb módja a helyzet
átértékelése vagy a fenyegetés közvetlen megszüntetése
 önkárosító stratégiák (self-handicapping): az a törekvés, hogy a várható rossz
teljesítmény felelősségét elkerüljük, akár már előzetesen megfogalmazzuk a
kifogásokat,vagy aktívan szabotáljuk saját teljesítményünket
ÖTÖDIK FEJEZET *
 előítélet (prejudice)
 sztereotípia (stererotype)
 társas csoport (social group)
 társas kategorizáció (social categorization)
 tekintélyelvű személyiség (authoritan personality)
 klasszikus kondicionálás (classical conditioning)
 illuzórikus korreláció (illusory correlation)
 társas normák (social norms)
 implicit mérőeszközök (implicit measures)
 kontaktushipotézik (contact hypothesis)
 altípus (subtype)
HETEDIK FEJEZET
 attitűd (attitude): mentális reprezentáció, amely összegzi egy egyén ítéleteit egy
adott személyre, csoportra, vélekedésre, vagy egyéb tárgyra vonatkozóan
 attitűdváltozás (attitude change): az a folyamat, melynek során az attitűdök az
attitűdtágyra vonatkozó pozitív vagy negatív információk függvényében kialakulnak
és megváltoznak
 meggyőzés (persuation): az attitűdök kommunikáció révén történő kialakításának,
megerősítésének, vagy megváltoztatásának folyamata
 explicit attitűd (explicit attitude): önbeszámolóban, vagy viselkedésben nyíltan és
tudatosan fejezünk ki egy attitűdtárggyal kapcsolatban
 implicit attitűd (implicit attitude): egy attitűdtrágyra vonatkozó automatikus és nem
kontrollálható, pozitív vagy negatív értékelés
 ismereti funkció (knowledge function): az attitűdök hozzájárulása a helyzetek
uralásához azáltal, hogy szervezik, összegzik és leegyszerűsítik az attitűdtárggyal
kapcsolatos tapasztalatainkat
 instrumentális funkció (instrumental function): az attitűdök hozzájárulása a
helyzetek uralásához azáltal, hogy útmutatással szolgálnak a pozitav tárgyak
megközelítésére és a negatív tárgyak elkerülésére vonatkozóan
 társas identitásfunkció (social identity function): az attitűdök hozzájárulása
akapcsolódáshoz azáltal, hogy fontos én- és csoportidentitásfunkciókat fejeznek ki
 benyomásszervezési funkció (impression management function): az attitűdök
hozzájárulása a kapcsolódáshoz azáltal, hogy az interakciókat és társas
kapcsolatokat zökkenőmentessé teszi
 erős attitűd (strong attitude): olyan egyértelműen képviselt, szélsőségesen pozitív
vagy negatív értékelés, ami hosszú ideig fennáll és ellenáll a változásnak, és amely
befolyásolja az információfeldolgozást és a viselkedést
  ambivalens attitűd (ambivalent attitude): egymásnak ellentmondó negatív és pozitív
információkon alapuló attitűd
 meggyőzési heurisztika (persuation heurstic): az attitűdtárgy társítása egy pozitívan
vagy negatívan értékelt jelzőingerrel, ami lehetővé teszi az attitűdtárgy gyorsa,
gondolkodás nélküli értékelését
 értékelő kondicionálás (evaluate conditioning): olyan pozitív vagy negatív
attitűdöket kialakító vagy megváltoztató folyamat,amely más, pozitívan vagy
negatívan értékelt tárgyakkal való társításon alapul
 elboráció (elaboration): a meggyőző közlés tartalmára adott helyeslő, vagy elutasító
rekaciók kialakítása
 metakogníció (metacognition): gondolkodásról, illetve gondolkodási folyamatokról
való gondolkodás
 elaboráció-valószínűségi modell (Elaboration Likelihood Model – ELM): a
meggyőzésről alkotott modell, mely szerint attitűdváltozás perifériális vagy centrális
úton következhet be | a centrális út során elaboráció történik és az elaboráció
mértéke a rendelkezésra álló motiváció és kapacitás függvénye
NYOLCADIK FEJEZET
 „láb az ajtórésben” technika (foot-in-the-door technique): olyan technika, amellyel
az emberek rávehetők komoly kötelezettség vállalására azáltal, hogy először egy
apró szívességet kérünk tőlük, amely önészlelési folyamtokat indít el
 kognitív disszonancia (cognitive dissonance): a számunkra fontos vélekedéseink,
attitűdjeink, illetve cselekvéseink közötti inkonzisztencia felismeréséből fakadó
kellemetlen állapot
 elégtelen igazolási hatás (insufficient justification effect): olyan attitúdváltozás az
attitűddel össze nem illő viselkkedés által kiváltott disszonancia csökkentése miatt,
ami nem tulajdonítható külső jutalomnak, illetve büntetésnek
 erőfeszítés-igazolási hatás (effort justification effect): olyan
disszonanciacsökkentést eredményező attitűdváltzoás, amit az okos, hogy szabad
akaratunkból kitartunk egy jelentős erőfeszítést vagy szenvedést megkövelető cél
elérése mellett
 döntést követő megbánási hatás (post-decisional regret effect): a szabadon hozott
döntés, illetve választás okozta disszonancia redukciójára irányuló attitűdváltozás
 álszentségi hatás (hypocrisy effect): olyan viselkedésváltozás, mely a személy által
önszántából nyilvánosan támogatott, ám ténylgesen nem gyakorolt viselkedés közötti
eltérés által kiváltott disszonancia redukcióját szolgálja
 kivitelezési szándék (implementation intention): egy adott helyzetben egy
meghatározott célre irányuló viselkedés végrehajtásának terve
 tervezett cselekvés elmélete (theory of planned behaviour): elmélet, mely szerint az
attitűdök, a társas normák és észlelt kontroll együtesen befolyásolják a
szándékainkat, így a viselkedésünket
 szokás (habit): egy meghatározott helyzetben automatikusan kiváltdó és ismétlődő
viselkedés