8.

A személyiség megismerésének módszerei

A személyiség kutatása során különböző módszereket különíthetünk el azok fő jellemzői/céljai mentén. Így
megkülönböztethetjük a kvantitatív és kvalitatív kutatási formákat.
Kvantitatív Kvalitatív
a kutatás előzetesen rögzített, jól behatárolt a kutatás nyitott kérdéssel indul, a vizsgálandó tényezık körét, számát
változókkal dolgozik előzetesen meghatározzák, de nyitottan kezelik a kutatás alatt
a változókat mérhető formában határozzák a mérés és a statisztika egyszerűbb formái játszanak szerepet (pl.
meg, és az eredményeket statisztikai tesztekkel előfordulási gyakoriság, leíró statisztika) adatok és következtetések,
vizsgálják értelmezések közötti oda-vissza átjárás
a változók közötti viszonyokra vonatkozóan amennyiben a kutatók hipotézist fogalmaznak meg, általában az is
előzetesen meghatározott hipotézisek tág, kevésbé specifikus, elismert szerepük van a kutatás közben
születnek felmerülı kérdéseknek, hipotéziseknek, kategóriáknak
egy–egy vizsgálat általában kisebb elemszámú mintát alkalmaz, a
a cél valamilyen specifikus hipotézis
vizsgálat részletez, a jelenséget sokrétűen, összefüggéseiben, több
megerősítése vagy a predikció az
nézőpontból ragadja meg, az általánosíthatóságot kontextuálisan, az
általánosíthatóság érdekében
egyediségen keresztül igyekszik megragadni
viszonylag nagy elemszámú mintát vizsgálnak, a jelenséget természetes (kevéssé, vagy egyáltalán nem ellenőrzés
de függ a kutatási kérdéstől → rövid idővel alatt tartott) körülmények között vizsgálja, részletgazdag
a jelenséget ellenőrzött körülmények között a vizsgálat ideje általában hosszabb ideig tart a menet közben
vizsgálja, a nemkívánatos hatások kizárására felmerülı kérdésfeltevés és a széleskörű kontextusfeltárás igénye
törekszik miatt
Akkor használjuk, ha:
a kutatásban vizsgált változók egzaktak és jól
a kutatásban vizsgált változók nehezen számszerősíthetık;
számszerősíthetik
fontos a jelenség részletes összefüggéseiben, akár egyediségében
fontos az általánosíthatóság
való feltárása
nem fontos, hogy a jelenséget saját természetes
fontos, hogy a jelenséget saját természetes közegében vizsgáljuk
közegében vizsgáljuk
az előzetes kutatások már előrehaladtak az
a kutatási terület viszonylag feltáratlan
adott problématerület megértésében
A korrelációs stratégia:
A pszichológia második fő módszertani hagyománya a kísérleti stratégia mellett. Számszerűsíthető
viszonyokat vizsgál két vagy több természetesen előforduló változó (pl. képesség, személyiségvonás, ismeret,
vélemény, attitűd) értékei között. Azonosítja azokat a tényezőket, amelyek szisztematikusan együtt járnak
(fontos, hogy nem oksági összefüggések feltárást célozza), pontosan megállapítja az együtt járás fokát és
irányát (→ predikciók), de nem foglalja magában a változók manipulációját és kontrollját. Ezért lehet
alkalmas még, pl. neuropszichológiai folyamatok, kísérletileg nem manipulálható környezeti változók (pl. a
családi kommunikáció jellemzői, nevelési módszerek, a nyelvi környezet stb.), valamint a vélemények,
vélekedések és attitűdök vizsgálata során. A kutatómunka legalapvetőbb célja a leírás-feltárás: a jelenségek
és folyamatok azonosítása, előfordulási gyakoriságuk, működési körülményeik és jellemzőik rögzítése és
általánosítása. Összetettebb szinten a leíró-feltáró stratégia a változók közötti szisztematikus együttjárási
viszonyokat, asszociációs mintázatokat tárja fel. Heterogén populáción, előre meghatározott változókat
vizsgálva a mennyiségi összefüggésekre összpontosít.
+ -
objektív mérés, erősen kvantitatív viszonylag sok dologról, viszonylag keveset tudunk meg
extenzív adatgyűjtés, gyorsan és egyszerűen viselkedésre csak áttételesen enged következtetni, merev
válaszadási lehetőségek
lehetővé teszi sok változó együttes vizsgálatát kevésbé van lehetőség a mélységi feltárásra
lehetővé teszi az adatok statisztikai könnyen válhat felszínessé és módszertanilag gyengén
feldolgozását megalapozottá
nagy tradícióval bíró, részletesen kidolgozott eredmények értelmezésének nyitottsága: nem lehet egyértelmű
metodika magyarázattal szolgálni, azaz a korrelációs vizsgálatok
eredményei szinte mindig többféleképpen magyarázhatók

1
Teszt:
A teszt a pszichológiai mérés klasszikus eszköze (objektív módszer), amelyben egy próbahelyzet hivatott a
rejtett vagy nehezen észlelhető jellemzőt egyértelműen kimutatni. A pszichológiai tesztek tudományos
megalapozottsággal kidolgozott próbahelyzetek az emberi képességek, teljesítmények, tulajdonságok vagy
pszichológiai, neuropszichológiai állapotok egzakt észlelésére. A tesztmódszer lényege az, hogy egy
szigorúan strukturált helyzetben előre meghatározott tartalmú és sorrendű kérdések és feladatok – próbák –
segítségével bizonyos számú „viselkedésmintát” veszünk, és ezeket egyértelmű kritériumrendszer alapján
kvantitatívan értékeljük. Az eredmény alapján általánosított következtetés vagy előrejelzés vonható le a
személyre vonatkozóan. Feltételezzük, hogy a vizsgált személy valós, őszinte válaszokat fog adni. Lehetnek
igaz-hamis kérdések, vagy többfokozatú skálák (Likert → összegző attitűdskála fokozatokkal; szummatív →
kapott válaszokat összegezzük), tartalmilag lehet egy- (pl. Zung-féle önértékelő depresszióskála) vagy
többdimenziós (MMPI, 10 skálás személyiségzavarokat méri) is a teszt.
Fajtái:
Objektív tesztek Személyiségtesztek
a válaszok egyértelműen jók/rosszak → a vizsgált tulajdonság a válaszok nem helyesek/helytelenek → a mért
maximális fokát igyekszik felderíteni tulajdonság erősségére utalnak, túlnyomó többségükben
elhatárolásuk relatív → képességet teljesítményen keresztül önjellemző kérdőívek, illetve skálák → öndiagnózis
tudjuk mérni: nincs, de hiteles beszámoló érzés, gondolat és
viselkedés tekintetében
Képességtesztek Teljesítménytesztek Projektív tesztek
központban valamely egy meghatározott tanulási erősen kötődnek a mélylélektanhoz, és ezen belül is
képesség áll attól helyzetben elsajátított tudást, Freud projekciófogalmához → Freud a szorongások és
függetlenül, hogy valaki illetve teljesítményt vizsgál feszültségek más személyre való kivetítését a lelki élet
arra hogyan tett szert (képességek elsajátítását egyensúlyi mechanizmusának tartotta → a megalkotók
(verbális, számolási) tartalom alapján méri) ezt igyekeztek kiaknázni → hiszen a személyiség mély
személy adott intellektuális sajátos forma: tudásszintmérő alapstruktúrája, tudattalan motivációi, elhárító
képességeit számszerűsíti, teszt → pedagógiai mechanizmusai és konfliktusai közvetlen rákérdezéssel
pl. intelligenciatesztek gyakorlatban és kutatásokban nem tárhatóak fel, ezért kerülőúthoz kell folyamodni
(MAWI: 10-60 év között → alkalmazzák az iskolában nehezen meghatározható ingerekkel szembesítik a
verbális (alapvető elsajátított tudás mérésére: vizsgálati személyeket, amelyekre vonatkozóan nem
ismeretek, helyzetek időnyomásmentes, létezik nyilvánvaló válasz → amikor ilyen ingereket
megértése, számismétlés, időnyomásos (egyszerű értelmezünk, akkor a személyiségünkre szokásosan és
számolás) és performációs feladatok, melyeket elegendő alapvetően jellemző tudattalan mechanizmusokat és
részpróbák (jelpróba, idő alatt bárki megold, reagálási módokat vetítjük ki a külső ingerre
képrendezés, időnyomás alatt viszont a pszichometriai értelemben nem tekinthetők szigorú
képkiegészítés, pontszámok szóródnak), értelemben vett tesztnek → intuíción múlik, így nem
mintakirakás)), verbális és performációs érik el a kérdőívek megbízhatósági és érvényességi szint
kreativitástesztek (pl. a személyiség egészét képezi le → válaszok azonban
Torrance-féle → verbális és nem kezelhetők kvantitatívan és dolgozhatók fel
képi feladatok → divergens statisztikailag
gondolkodás) Három kategóriába sorolhatók:
Perceptív Apperceptív Produktív
észlelési feladat → nehezen egyszerű észlelési beszámolón nem észlelést, hanem teljesítményt kíván →
meghatározható inger mit túlmenően kidolgozottabb szóasszociációs és mondat- vagy történetbefejezéses
jelent az észlelő számára jelentésértelmezést kíván, pl. technikák, a legelterjedtebb vizsgálóeljárások →
egy képen látható jelenet projektív rajztesztek: tematikus: ember-, a fa-, az állat-
értelmezése és a házrajzok, pl. Draw-A-Person teszt (Machover) és nem
tematikus
Rorschach-teszt: Murray-féle Tematikus ∑: A projektív tesztek még inkább eltávolodnak a
meghatározott mutatók Appercepciós Teszt (TAT): tesztfogalom objektív próbaként való
alapján bontja ki a projektív a személyiség mélylélektani meghatározásától, mint az önkitöltő kérdőívek.
áttételeket → meghatározóinak, és Pszichometriai értelemben nem tekinthetőek
jegyzőkönyvben rögzítik konfliktushátterének szigorú értelemben vett teszteknek, mert az
meghatározott szempontok felderítése a célja
értelmezés nagy mértékben intuíción nyugszik,
szerint (válasz kiterjedése képek sorozata, ahol nem
(részlet, vagy egész), válasz egyértelmű, hogy mi történik a ezért a projektív tesztek nem érik el a kérdőívek
determinánsai (szín, forma képen → képzeletre megbízhatósági és érvényességi szintjét. A
2
befolyása) → összegzett támaszkodva kell történetet személyiség egészét képezi le a teszt mint Gestalt,
jegyek alapján mutatókat mondani a képről → különböző tehát az itemek összessége által nyújtott átfogó kép
számítanak ki, és ezek témakörökhöz tartozó az, amely informatív. Ez azonban azt is jelenti,
alapján következtetnek a történetszövésnek kedvezek hogy a válaszok kevésbé kezelhetőek kvantitatívan
személyiség általános (bűntudat, teljesítmény) → és dolgozhatóak fel statisztikailag, mint az egyéb
jellemzőire (pl. válaszokat jegyzőkönyvezik, itt
tesztek adatai.
alkalmazkodási készség) sincsenek statisztikai
támpontok
+ -
pszichometriailag megalapozott, standardizált tesztek
segítségével nagy megbízhatósággal, viszonylag könnyen
csak merev válaszadás lehetősége
és gyorsan, széleskörű, statisztikailag jól feldolgozható,
predikcióra is alapot adó méréseket végezhetünk
feltárjuk egy körülhatárolt jellemző megoszlását egy
tesztszerkesztés bonyolult folyamat, mely
populációban → keresztmetszeti vagy longitudinális
pszichometriai jártasságot igényel
összehasonlítással elemzünk különböző populációkat
feltárjuk összetett pszichológiai konstruktumok faktoriális
tesztek alkalmazása is szakértelmet igényel → nem
struktúráját → elméletileg megalapozott hipotéziseket
hozzáértő személy, nem tudja értelmezni helyesen
ellenőrzihetünk
kísérleti kontextusban fontos szerepet játszanak a tesztek teszt értelmezése nagyban függ a konstruktum
→ kiindulási és beavatkozás utáni állapot felmérése tisztázottságától
fontos szerep neuropszichológiai esettanulmányokban teret engednek a választorzító tendenciáknak
Megbízhatóság: mérés stabilitására, Érvényesség: a tesztvizsgálat és a kísérlet esetében is a szándék és a valóság egybeesésére
konzisztenciájára utal irányul → előfeltétele a reliabilitás
Ismételt méréses megbízhatóság → Tartalmi (konstruktum) érvényesség: az egyes itemek azt az elméleti konstruktumot
teszt-reteszt mérik-e, amelyet mérni hivatottak
Prediktív: teszteredmény alapján előrejelzünk valamely más, a mért tulajdonsággal
összefüggő egyéb teljesítményt vagy tulajdonságot, amely jövőbeli kritériumként
funkcioná
Tétel-összpontszám korreláció → Egyezéses: ugyanazt a konstruktumot mérő, már igazolt érvényességű mérőeszközzel
tétel homogenitás való korreláció
Konvergens: külső kritériumhoz igazodó, de egy kicsit módosított stratégiája az, amikor
olyan más eljárás eredményeivel keresünk kapcsolatot, amely a szóban forgó
konstruktummal asszociálható jellemzőt mér
Felezéses megbízhatóság → split- Diszkriminációs: akkor eredményes, ha a teszten mért tulajdonság nem korrelál egy
half olyan más teszten mért tulajdonsággal, amellyel meghatározásunk szerint nem szabadna
korrelálnia
Felszíni: első olvasásra jónak tűnnik? → nincs irreleváns, indokolatlan és helytelen item
Kérdőív:
A közvetlenül nem megfigyelhető jelenségek és jellemzők feltárására a legdirektebb – és legegyszerűbbnek
tűnő – eljárás a kérdezés. Ha pedig viszonylag gyorsan szeretnénk sok információhoz jutni, akkor a
legmegfelelőbb módszer az, ha előre rögzített kérdéseinkre kérünk rövid válaszokat, azaz kérdőívet
készítünk. A kérdőív összefoglaló kategória az olyan típusú kutatásokra, amelyek egy előre meghatározott és
egységesen feltett kérdéssor segítségével, kvantitatívan írnak le változókat egy meghatározott populációra
vonatkozóan. A kérdések nyelvtanilag nem mindig kérdések, hanem például felszólítások arra, hogy a
válaszadó jelezze egy állítással való egyetértésének fokát, vagy becsülje meg valaminek a gyakoriságát. A
kérdések irányulhatnak: tényszerű információkra, ismeretekre, viselkedésre, nézetekre, vélekedésekre,
hiedelmekre, véleményre, vagy attitűdre, motivációra vagy szándékra, akár személyiségjellemzőkre (→
önjellemző kérdőívek).
+ -
közkedvelt, mert rugalmas és viszonylag kevés kérések csak előre megadott válaszok közötti választást
megkötéssel használható tesznek lehetővé
emberek széles köre vontható be a vizsgálatba, válaszok adatgyűjtés csak előzetesen meghatározott keretek
könnyen kvantifikálhatóak, jól összehasonlíthatók, között mozoghat → új szempontok, előre nem kalkulált
statisztikai próbák vethetők be rajtuk összefüggések nemigen merülhetnek fel
olyan kérdések kutatására megfelelő, melyek nagy, tömeges válaszadás ára a válasz személyes
heterogén populációval kapcsolatos jellemzők relevanciájának és jelentésteliségének korlátozása,
mennyiségi feltárását tűzték ki célul → gyorsan, problémát jelentek különböző módszertani hiányosságok
3
 könnyen, többnyire megbízhatóan tudunk képet kapni → nem megfelelő mintavétel vagy nem eléggé gondos
emberek széles körének tulajdonságairól kérdésfeltevés
közkedvelt, mert rugalmas és viszonylag kevés a viselkedésre vonatkozó válaszok a valós viselkedésre
megkötéssel használható vonatkozó adatokként való kezelése
Etikai aspektusok:
Biztosítanunk kell a vizsgálati személyek adatainak védelmét, megfelelően kell őket tájékoztatnunk az
esetleges ”kockázatokról” (jól-lét, informált beleegyezés, visszavonulás joga, adatok bizalmas, anonim
kezelése). Az eredményeket is megfelelően kell, hogy kezeljük, körültekintően kell eljárni a nyilvánosságra
hozatal esetén. Erkölcsi felelősségünkről sem szabad megfeledkezni.
Kvalitatív stratégia:
+ -
ki vannak zárva a műtermék nem lehet egyszerre nagy mintákat vizsgálni és előre látni és kézben tartani a
hatások vizsgálat folyamatát → lassabb, nincs hatékony statisztikai elemzés
minden adott a maga fokú nehezen és korlátozott mértékben lehet alátámasztani a konklúziók érvényességét
ökológiai validitás elérés és megbízhatóságát → nem lehet általánosított megállapításokat tenni
kevésről tudunk meg sokat nagyban befolyásolja a kutató felkészültsége, képességei
Megfigyelés:
A kvalitatív metodológiában a megfigyelés a fő kutatási módszerek közé tartozik. Lényege a jelenség
kontextusba ágyazott megfigyelése a megfigyelő különböző fokú involváltsága mellett (részt vevő vagy nem
részt vevő megfigyelés). Sikeresen alkalmazható: gyermeklélektan; szociálpszichológia; egészség- és
pedagógiai pszichológia. Etológiai, etnográfiai terepkutatás vagy laboratóriumi megfigyelés. A természetes
megfigyelés: tényleges viselkedés és a természetes kontextus változatosságának, bonyolultságának vizsgálata,
exploratív, leíró jellegű a kutatás, aminek az ismeretek elmélyítése a célja. Szisztematikus megfigyelés:
jelenségekre vonatkozó legalapvetőbb ismeretanyagot szolgáltatja.
Alapkérdések:
 mintavétel: egyén, pár, csoport
 cél: taxonómikus leírás, feltérképezés
 hol: labor vs. terep (pl. iskola, templom, otthon)
 mikor: napszak, évszak
 hogyan: nyíltan vagy rejtetten (etikai kérdések)
dimenzióként: szelektivitás (általános vs. specifikus); részletezés szintjei (elemi vs. moláris);
értelmezésterheltség (interpretációk
A strukturált megfigyelés folyhat laboratóriumban vagy természetes közegben, lehet rejtett vagy nyílt, de minden
esetben kötött, standardizált folyamat. Lényege az, hogy a megfigyelő egy előre definiált rendszer szerint behatárolt,
mennyiségileg könnyen feldolgozható jelöléseket tesz a megfigyelt valóság meghatározott szeletére vonatkozóan. A
megfigyelő értelemszerűen kívülálló, aki egyértelműen definiált szabályokat alkalmaz. A megfigyelés objektív
folyamat, amely közvetlenül számszerűsített eredményekhez vezet. A strukturált megfigyelés elsősorban akkor
használható, ha a vizsgálat tárgyát képző viselkedés jól definiálható, és ha a vizsgálat célja ismert viselkedésformák
mennyiségi jellemzőinek feltárása, illetve a hipotézistesztelés (pl. Bales-csoportok). → kategóriarendszer (esemény-
vagy időegység alapú), jelrendszer, becslési skála
A strukturálatlan megfigyelés nem azt jelenti, hogy a megfigyelés semmiféle struktúrával sem rendelkezik – ez általában
nemkívánatos és nem is jellemző. A strukturált megfigyelés valóságos ellenpólusa inkább az olyan megfigyelés, amely
előzetesen meghatározott célok és szempontok alapján, de nem előzetesen rögzített, szorosan behatárolt kategóriák
szerint halad. A kötetlenebb megfigyelés legnagyobb előnye abból fakad, hogy a jó szemű, felkészült megfigyelő olyan
dolgokat, összefüggéseket vehet észre, amelyeket előzetes tudása nem tartalmazott. Jellemző, hogy a megfigyelt
folyamat fontosabb változói, kategóriái a megfigyelés folyamatában emelkednek ki, ezeket a változókat és kategóriákat
azután további megfigyelések során lehet tovább finomítani vagy kvantitatív ellenőrzés alá vonni (pl. Bruner kisgyerek
nyelvelsajátítása). → videó- és magnófelvétel, jegyzőkönyv, megfigyelési napló, vagy naplóíratás. Lehet még teljes
vagy szelektív (memóriakapacitás és időtényező).
+ -
szituációhoz kötött → közvetlenül nem megfigyelhető összefüggések figyelmen kívül hagyása (jelenre irányul)
részletes kontextuálius leírás, mélyreható megértés időigényesség, korlátozott általánosíthatóság
ökológiai validitás, nyitottság az új és menet közben
indítékok, előzmények, érzelmek nem mindig
feszülő problémák irányába
megfigyelhetőek

4
Kvalitatív interjú:
A modern értelemben vett interjú nyitott kérdésekre építő irányított beszélgetés, amely kérdések és válaszok
egymásutánjából épül fel. A beszélgető felek más-más szerepet töltenek be: a kérdező határozza meg a
helyzetet és a témát, és valamilyen fokú irányítást gyakorol, a válaszoló pedig együttműködve elfogadja ezt a
helyzetet és igyekszik megfelelő válaszokat adni. A kérdezőnek – a szókratészi helyzettől eltérően – nem az
a célja, hogy a válaszokat felhasználva bizonyítson egy tételt, hanem az, hogy megtudjon a válaszolóról, illetve
a válaszolótól valami olyant, amit csak az tud. A modern interjú általában az egyén világára irányul:
gondolataira, érzéseire, történeteire.
Tartalmi szempontból az interjúk lényegében bármilyen témára irányulhatnak. A kvalitatív interjúzás keretén
belül azonban kialakult néhány olyan metodológiai, de egyben tartalmi jellegzetességgel is bíró irányultság,
amelyik önálló arculatot alakított ki magának. A mélyinterjú szintén a kvalitatív interjúzás legtradicionálisabb
formái közé tartozik (részletes, hosszabb időben), és a személyiség intimszférájának, identitásának kérdéseire
irányul. A narratív interjú témáját a megkérdezett személyével életével kapcsolatos élmények, események
elbeszélése alkotja (például élettörténet vagy az életút egy kiemelt fordulópontja) → egyéni, társas, kulturális
narratívák elemzése. Az etnográfiai interjú középpontjában valamely kultúra megismerése és leírása áll a
kultúra tagjainak interpretálásában; ez az interjútípus erősen kötődik a kulturális pszichológiai
megközelítéshez. Az etnometodológiai interjú a válaszolót egy szociális kategória kompetens tagjaként kezeli,
és arra keres választ, hogy az emberek hogyan „csinálják” és hogyan értelmezik saját valóságukat. A tematikus
kvalitatív interjú nem kifejezetten személyes témára vonatkozóan, de mégis személyes hangnemben, egy
meghatározott témával kapcsolatos nézetekre, átélt tapasztalatokra vonatkozóan gyűjt adatokat → az egyén
perspektívája a lényeg Ezeknek az interjúfajtáknak a határai nem élesek. Fókuszcsoport-interjú, olyan
általában 6-12 tagot magában foglaló kiscsoport, amelyet egy kutató abból a célból hív össze, hogy a
résztvevők gondolatait, érzéseit, meglátásait, tapasztalatait megismerje egy meghatározott témára
vonatkozóan Az etnográfiai interjú lehet egyben mélyinterjú vagy például egy tematikus interjú erősen
közelíthet a narratív interjú műfajához.
A kvalitatív interjúk osztályozhatóak szerkezeti-formai szempontok alapján. Legfontosabb ebben a
tekintetben a strukturáltság dimenziója. Strukturált interjú: tulajdonképpen egy kérdőív kérdezővel, aki
lejegyzi az alany szavait, lehetőleg megfigyeli és rögzíti a viselkedését is. Ragaszkodni kell az interjúvázlathoz
(direkt, rövid és pontos kérdések), de nyitottak kérdések és a válaszok. Így kevés gyakorlat és szakértelem
kell a felvételéhez. Strukturálatlan interjú: nagyon rugalmas, maximális teret enged az interjúalanynak
önmaga kibontakozására (ez egyben hátrány is, mert sokan megijednek a lehetőségtől). Munkaigényes, sok
szakértelem és gyakorlat kell hozzá. Félig strukturált: az interjúvezető viszonylag erőteljes irányítás mellett
vegyíti a teljesen nyitott és a behatároltabb kérdéseket, teret engedve a válaszoló saját belátása szerinti
válaszadásának. Az interjú előre kidolgozott interjúterven alapul, amely meghatározza a feltétlenül érinteni
kívánt szempontokat és kérdéseket, de a kérdező a kérdések lényegét tartja szem előtt, nem a konkrét
szövegezésüket. Nyitott a válaszoló által felvetett szempontokra és gondolatokra. Elfogadja, hogy a válaszoló
néha ellentmondó dolgokat hangoztat, vagy akár megváltoztatja véleményét az interjú közben, és megérteni
próbálja a látszólagos következetlenségeket és ellentmondásokat. Figyel a válaszoló nem verbális
kommunikációjára, és arra is érzékeny, hogy mit nem mond, miről nem beszél az interjúvolt személy.
Rugalmas a beszélgetés irányításában, de fókuszban tartja a beszélgetést, és ha kell, határozottan visszatereli
a kívánt mederbe, mindig szem előtt tartva, hogy mi is a kutatási kérdés. A félig strukturált interjú alkalmasabb
a hipotézistesztelésre és a mennyiségi konklúziók megvonására, mint a kevésbé strukturált interjúfajták.
+ -
rugalmas, nyitott, leíró jellegű → feltár, dokumentál egy lassú, nem kiszámítható → felesleges kitérők és zsákutcák
jelenséget
az adatok erősítenek/gyengítenek előre megfogalmazott elemzési rendszer kialakítása nehézségekbe ütközik → idő-
hipotéziseken → emberi világ ellentmondásosságának, és munkaigényes az adatfeldolgozás
sokszínűségének megragadás
nézeteket és gondolatokat saját kontextusukban sok múlik a kutató felismerőképességén, meglátásain,
exponálja kvalitásain
Szövegelemzés – átírás, adatrendezés:
Önmagában az az utasítás, hogy valaki „szó szerint írjon le” magnóra vett anyagot, sok kérdést nyitva hagy.
Az élő beszéd más szabályokat és kereteket követ, mint az írott szöveg, és ennek következtében egy kérdésre
5
adott hosszabb szóbeli válasz inkoherensnek, akár egészen érthetetlennek is tűnhet, holott a beszélgetés
szövegében nem volt az. Az átírást végző személy „fordít”, amikor a hallhatót olvashatóvá teszi, és eközben
óhatatlanul értelmez. Ezért különösen fontos az átírási szabályok lefektetése. Az átírási szabályok
befolyásolják, hogy a beszélt nyelv mely jellemzői maradnak meg (illetve vesznek el) a szövegből, és ez az
elemzésre is kihat. A kutatás céljainak megfelelően kell dönteni arról, hogy milyen szabályok szerint történjék
a szöveggé formálás. Az átiratokat ellenőrizni kell szúrópróba szerűen vagy a kritikus részek írott és eredeti
változatának összevetésével. Emellett célszerű az átírás megbízhatóságát oly módon is ellenőrizni, hogy egyes
szövegrészeket két független személlyel leíratunk és az eltéréseket megvitatjuk.
Amint átírt interjúanyag áll rendelkezésre, célszerű elkezdeni az elemzés folyamatát. Valójában az elemzés
még korábban elkezdődő művelet, mivel az interjúkészítés maga is elemző folyamat. Az elemzés fő tartalmi
mozzanata minden esetben a jelentések és értelmezések kibontásából és bemutatásából áll. A kvalitatív interjú
erőssége, hogy hiteles, autentikus leírását tudja nyújtani a megélt valóság egy szeletének, méghozzá
részletezően és kontextusba ágyazottan. A leghitelesebbek magának az interjúalanynak a szavai, ezért az
elemzés gyakran épít idézetekre. Az eljárás szisztematikusságának és minden adatra történő kiterjedésének
kell biztosítania az elemzés érvényességét, annak a hibának az elkerülését, hogy csak a koncepcióba illő
adatokra, illetve szövegrészekre építsünk. Tartalomelemzés: a szövegben olyan tartalmakat keresünk, amelyek
megfeleltethetők valamilyen lelki folyamatok, és ezen tartalmak előfordulásnak gyakoriságából a beszélők
lelki folyamatára lehet következtetni. Kategóriák kidolgozása, besorolás és kódolás, majd elemzés →
kvantitatív. Narratív: Az interjúk anyaga elemezhető úgy, mint történetek megkonstruálása. Technikailag a
narratív struktúrát alkotó szövegrészek azonosítását és egymáshoz való viszonyuk megjelenítését jelenti.
Elemezhető az elbeszélések szekvenciális felépítése, a bennük megjelenő jelentéskonstrukció, például az,
hogy hogyan használja az interjúalany az elbeszélést identitásának kifejtésére. Az interjú közben egy-egy
történet lényegtelen elkalandozásnak tűnhet, az elemzés azonban kimutathatja, hogy a történeteknek
kommunikatív funkciójuk van → kvantitatív és kvalitatív szempont integrálása. Mélyelemzés: hermeneutikai
és a pszichoanalitikus gondolkodásmódhoz közelálló elemzési stílus, amelyik elsősorban a közvetlen
(manifeszt) kommunikáció mögötti tartalomra irányítja a figyelmet. Az interjúanyagot értelmező keretbe
helyezi; az adott értelmezés mellett lehet érveket felsorakoztatni, de az elemzés szándékolt tanulsága az, hogy
többféle értelmezés lehetséges.
+ -
kevés kötöttség, bármilyen szöveg→ rugalmasság, még mindig fejlesztésre szorul, szétaprózott, túl
nyitottság és új kérdések, szempontok felvetése sokféle, ideologikus jelleg, inkoherencia
Esettanulmány:
Történeti hátterét tekintve az esettanulmány kettős eredetű: egyik gyökere a természettudományokhoz, ezen
belül az orvostudományhoz és a pszichiátriához, másik gyökere pedig a társadalomtudományokhoz, ezen belül
a történettudományhoz és az antropológiához, etnográfiához vezet. A vizsgált jelenséget egészlegesen,
természetes környezetébe ágyazottan és sokoldalúan vizsgálja. Több módszer egyidejű alkalmazása → önálló
stratégia – nem módszer. Az összefüggések teljes részletességükben és életszerűségükben világosodnak meg.
Tipikustól, átlagostól eltérő esetek → új megvilágításba helyezik az addigi tudást, tágítják az elméletek
horizontját, új kutatási ötletek felmerülése. Az esettanulmányok fajtái: leíró-feltáró (induktív grounded theory
pl. a természeti katasztrófákról), felderítő (elmélettesztelés: hipotetikusdeduktív módon pl. a
neuropszichológiában), programértékelés (értelmező: pl. Head Start program az USA-ban). Irányulhat:
egyénre, csoportra, jelenségre vagy intézményre → mindig természetes közegben történik.
Lehet: kutatási (magyarázó/értelmező); oktatási célzatú; esetfelvétel (adatkezelés, diagnózis);
esetmegbeszélés (csoportos konzultáció, továbbképzés); esetbemutatás (szóbeli, prezentáció); esetelemzés
(írásbeli, a szakmai/globális/közvéleménynek)
Szándék alapján: belső lényegre koncentráló (jobb megértés); eszközjellegű (elméletek tesztelése vagy
továbbfejlesztése); kollektív (az általános feltételek / feltételrendszerek feltérképezése)
Egyesetes tervek Elemzési egységek Többesetes tervek
kritikus eset döntő bizonyítékokkal; egyedi (ritka) eset új
szempontokkal; tipikus, reprezentatív eset; újdonságot meggyőzőbbek, megbízhatóságot emelik
jelentő eset (felfedezés)
deviáns vagy longitudinális eset + megbízó által kijelölt munka- és költségigényesebbek és mintavétel
eset (a tucatesetek tudományosan érdektelenek) logikája helyett a megismétlés logikája érvényesül

6
Az esettanulmányok lépései:
1. kutatási kérdés megfogalmazása (szakirodalom áttekintése)
2. esetkiválasztás (szerencsésen belebotlunk vagy szisztematikusan szelektálunk)
3. előkészületek, tervezés (módszerek kiválasztása: kvantitatív vagy kvalitatív)
4. adatgyűjtés, adatkezelés, adatfeldolgozás; beszámoló megírása
Az adatok forrásai: megfigyelések; interjúk; dokumentumok: nyilvánosak, archiváltak, személyesek
+ Dokumentumok -
múltbeli események tanulmányozása; egyes típusok nehéz elérhetőség egyes típusok esetén (levelek,
elérhetősége (adatbankok) naplók)
többször megismételhető visszatérés; spontán, nem minden publikálható (engedélyek); hiányosak
beavatkozásmentes keletkezés lehetnek
kódolási nehézségek; egyoldalúság (a forrás
kutatói ráhatás nincs; gazdaságosság
perspektívája)
Protokoll:
 beválogatás kritériumai; kontaktszemélyek; engedélyek, nyilatkozatok
 adatgyűjtési módszerek; részfeladatok, határidők, ütemezés
 elemzésbe bevonandó szakértők; utómunkálatok (köszönőlevelek)
 adatfeldolgozás, adatelemzés; mintázat-összevetés (elméleti várakozásokkal)
 magyarázat építés (kategóriák létrehozása és besorolhatóság tesztelése)
 idősorozat analízis (trendek)
 logikai modellezés (programértékelésekben rövid-, közép-, és hosszú távú eredmények)
Általános elvek:
 komprehenzív adatelemzés (minden adattal el kell /tudni/ számolni)
 alternatív értelmezések (elmélt-trianguláció)
 dokumentációk átláthatósága; válaszadók általi érvényesítés (személyi trianguláció)
 reflexivitás (tudatosítani torzítási lehetőségeket)
 kumulatív érvényesség (mások eredményei)
Szekvenciális modell – főmódszer-almódszer: a fő-módszert egy másik módszer egészíti ki:
 az almódszer alkalmazása megelőzi a fő-módszert (exploratív →i nformációszerzésre irányul)
 az almódszer alkalmazása követi a fő-módszert (adatkiegészítés: adatok árnyalják, kiegészítik a fő-
módszer adatait, adatérvényesítés: alkalmazás célja az eredmények megerősítése)
Triangulációs modell:
 adat trianguláció: adatok több forrásból való begyűjtése
 módszer-trianguláció: többféle módszer alkalmazása ugyanazon kérdés megválaszolására
 személyi trianguláció: több kutató véleményének összevetése
 elmélet trianguláció: rivális magyarázatok megvizsgálása
+ -
holisztikus megközelítés; komplexitás (összefüggésekbe
jelentős idő- és forrásigény → kiszámíthatatlan –
ágyazottan), sokoldalú használhatóság → rugalmasság,
kockázatos, bonyolult, sokféle adat kezelése
nyitottság; új szempontok felvetése
kockázatos (kiszámíthatatlan); adatkezelés, adatelemzés
természetes közeg; részletesség, életszerűség; exploratív
nehézségei (sokféleség, összehasonlíthatóság);
jellegű, programértékelés
kidolgozatlan módszertan (viszonylagos elnagyoltság)