A belföldi vándorlás irányai és távolságai

Illés Sándor

Bevezetés

Az 1980-as évek végét l a nemzetközi vándorlások reflektorfénybe kerülésével, a belföldi

vándormozgalom vizsgálata szinte szükségszer en a háttérbe szorult. Pedig, a bels migrációs
folyamatok alakulása is meglep fordulatot vett a transzformációs id szakban. Az 1950-es
évekt l kezd d en a jelent s társadalmi átalakulások velejárója a növekv térbeli mobilitás
volt. Gondoljunk csak az iparosítás és az er ltetett szövetkezetesítések hatásaira. Az 1980-as
évek végét l azonban egészen más irányú változások következtek be.

700 000

600 000

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000
1960

1962

1964

1966

1968

1970

1972

1974

1976

1978

1980

1982

1984

1986

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

Év

Állandó vándorlások Ideiglenes vándorlások és visszavándorlások Településen belüli költözések

1. ábra: A belföldi vándorlások és a településen belüli költözések számának alakulása

1960–2002 között

1
 A politikai, gazdasági, társadalmi transzformáció kiváltotta hatás nem a szintek
emelkedésében, hanem a migráció mennyiségének a zuhanásában nyilvánult meg a magyar
társadalomban. Az átmenet az egyéneket, családokat, háztartásokat oly módon érintette, hogy
területi mozgásra irányuló döntéseiket túlnyomórészt elvetették vagy elhalasztották. A
metamorfózis id szakát a bizonytalanság élménye uralta, mely bizonytalanság a keleti
országok többségében nem csapott át a kilátástalanság érzetébe, ami viszont már tömeges
belföldi és nemzetközi migrációt indukálhatott volna. A közeljöv kiszámíthatatlansága
helyben tartotta az embereket és nem szívesen hoztak kockázatosnak számító vándorlási
döntéseket az 1990-es évek els felében. A lakás léte és a helyi kapcsolati hálók nyújtotta
lokális biztonság többet nyomott a latban, mint egy akár biztosnak látszó távoli
munkaalkalom betöltése. Azon relatíve kevesek, akik vállalták a migrációval járó veszélyeket
– a jelent sebb nyereség érdekében – nem az egyes országokon belül, hanem inkább a nyugati
országok felé indultak szerencsét próbálni.
Túljutva az átalakulás leggyötrelmesebb id szakán a kilencvenes évek közepén újabb
fordulat jelei mutatkoztak a belföldi vándormozgalom mértékében. A fagyott állapotok után a
növekv vándorlási szintek egy újabb korszak kezdetét jelezték. A hullámzásokkal tarkított
növekv trend arra utalt, hogy a bénultságából kifelé tart a magyar társadalom. E növekvés
végpontját sem nehéz megjósolni. Vélhet en az ország Uniós csatlakozása után, a személyek
szabad áramlását késleltet id szak (a kett plusz három plusz kett éves derogációs id szak)
németországi és ausztriai befejez déséig fog tartani.

Teljes vándorlási és költözési arányszámok

Az abszolút számokhoz képest reálisabb képet nyújt a mértékek (a színvonal) megítéléséhez

és könnyebben megérthet a teljes vándorlási és költözési arányszám mutatóinak
alkalmazása. Módszertani szempontból, a teljes arányszámok a népességszám változásából és
a korösszetétel módosulásából ered torzító hatásokat sz rik ki. Jelentésük közérthet : egy
adott id szak viszonyainak állandósulása esetén egy átlagos egyén élete folyamán összesen
ennyit vándorolna és költözne. A mutatók értékeinek alakulása hasonló utat járt be, mint az
abszolút számok és intenzitási arányszámok alakulása, tehát a korösszetétel változása
alapjaiban nem módosította ezen rövid id szak alatt a trendek alakulását.

2
5

4,8

4,0
4 3,8 3,8
3,5 3,5 3,5
3,4
3,2
3,0
3 2,8 2,8

2,2
2,0 2,0
2 1,8 1,8
1,6
1,5
1,4
1,2

1 0,8
0,7 0,7

0
TVA 1990 TKA TVA 1994 TKA TVA 2001 TKA TVA 2002 TKA

Összes vándorlás Állandó vándorlás Ideiglenes vándorlás

Összes költözés Állandó költözés Ideiglenes költözés

2. ábra: Teljes vándorlási arányszám (TVA) és teljes költözési arányszám (TKA)

Magyarországon 1990–2002 között

8,6 7,8
8
7,0
7 6,5

6
5,4
5,2
4,8
5 4,6

4
3,4

3
2,4
2,2
1,9
2

0
1990 1994 2001 2002

Összes mobiltás Állandó mobilitás Ideiglenes mobilitás

3. ábra: Teljes mobilitási arányszám (TMA = TVA + TKA)

Magyarországon 1990–2002 között

3
 Konklúzióként levonható, hogy Magyarországon a nyolcvanas évek második felét l
többen költöztek saját településükön belül, mint amennyien más helységekbe vándoroltak el.
A területi mobilitás mértékének megítélésénél, azonban ez idáig csak a vándorlásokat vették
figyelembe. Emiatt a magyar népesség meglehet sen immobilnak t nt. Sikerült igazolni, hogy
az alacsony vándorlási szintet kiegészíti a vele hozzávet legesen azonos nagyságrend
településen belüli költözés. Amennyiben összeadjuk a két területi mobilitási formát, úgy az
összegük alapján már nem tekinthet általában immobilnak a magyar népesség az
országhatárainkon belül.

Súlypontszámítás

A mennyiségek és mértékek bemutatása után áttérünk a címben jelzett témánkra, vagyis az

irányok és távolságok vizsgálatára. A súlypontszámítás egy olyan területi elemzési módszer,
melyhez tömegek kellenek. Ez a tömeg lehet emberek sokasága, de bármi másféle abszolút
mennyiség is. A vándorlási súlypontok a népességi súlypontoknak egyik változataként
foghatók fel. Alkalmazkodva a vándoráramlások természetéhez (a vándorlás bipoláris
jelenség), a migrációt magát nem egy, hanem két súlyponttal tudjuk csak megragadni: az
elvándorlási, illetve az odavándorlási súlyponttal. A vándorlási súlypont lényegében a
vándorló alnépesség területi elhelyezkedését hivatott jellemezni, a vándorlás aktusát
közvetlenül megel z en és követ en. A módszer egyszer . A súlypontok lényegében a
települések koordinátáinak, a vándorlókkal súlyozott számtani átlagai. Önmagukban igen
tömör középértékek, melyek a vándorló alnépesség területi elhelyezkedését jellemzik. A két
súlypont által meghatározott irány felfogható a valóságban igen sokirányú, mondhatni kusza
vándorlási irányok legjellemz bbjeként. A két súlypont közötti légvonalbeli távolság, a
vizsgált id egység alatti vándorlások egyfajta átlagos távolságát is jelenti egyben.

Országos vándorlási súlypontok

Az els és második térképeken az egész Magyarországra vonatkozó állandó, illetve ideiglenes

jelleg vándorlási súlypontokat tüntettük fel, 1984–2002 évek közötti négy id szakra, továbbá
az 1990. évi és 2001. évi népszámláláskori népességi súlypontokat. Az állandó és az
ideiglenes vándorlási súlypontok elkülönülnek egymástól, továbbá igen közel helyezkednek el
a Pest megyei Csévharaszt község területén található népességi súlypontokhoz. Azonban
mégsem pontosan ugyanott vannak. Ebb l arra lehet következtetni, hogy létezik területi

4
szelektivitás egyrészt a küld és fogadó települések között, másrészt a vándorló alnépesség
területi elhelyezkedése sem egyszer en az egész népesség területi elhelyezkedésének
reprezentatív mintája.

Távolságok

Közvetett bizonyítékokkal már alátámasztották, hogy a volumencsökkenéssel párhuzamosan a

térbeli mozgások távolsága is rövidült. A távolságcsökkenés okai között legel kel bb helyen
a területi nivellálódási folyamat szerepelt. A vándorlások távolságának csökkenését és a
csökkenés mértékét közvetlen bizonyítékokkal, a különféle aggregáltsági fokú vándorlási
súlypontok kiszámítása után lehet igazolni. Úgy t nik, hogy – ha az eddig érvényes
szabályszer ségek a jöv ben is érvényesülni fognak, akkor – az eltér fejl dési ütem miatt
egyre markánsabbá váló területi különbségek növelni fogják az átlagos mozgási
távolságokat). Vizsgáljuk meg többek között, hogy verifikálható-e ez a kilencvenes évek
elején széles körben elfogadott hipotézis!

5
6
 Az elvándorlási súlypont az elvándorló alnépesség területi elhelyezkedése
középértékének, az odavándorlási súlypont pedig az odavándorlók területi elhelyezkedése
középértékének fogható fel. Amennyiben ez a két pont nem esik egybe vagy nincs igen közel
(100 méter alatt) van egymáshoz, akkor a két pont távolsága a vizsgált területi egység (ország,
régió, megye) viszonylatában történt vándorlások egyfajta átlagos légvonalbeli távolságát is
jelenti nem abszolút, hanem relatív értelemben.
Az állandó jelleggel vándorlók országos súlypontjainak távolságai 7500 m, 5200 m,
3200 m és 3600 m voltak az 1984–1988, 1989–1993, 1994–1997 és az 1998–2002 közötti
években, melyek nem igazán nagy távolságok. Azonban, még így is többszöröse az állandó
vándorlók által átlagosan megtett út hossza az ideiglenes vándorlásokhoz képest (2100 m,
3000 m, 1200 m és 1500 m). A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy az állandó vándorlók
hosszabb utat tesznek meg a fizikai térben. Az ideiglenes vándorlásokra jellemz rövidebb
távolságot magyarázhatja az a tény, hogy a gyakran munkavállalási céllal ideiglenesen is
bejelentkez távolsági ingázók száma radikálisan csökkent. A tanulási és lakáscélokkal
kapcsolatos ideiglenes vándorlások távolsága pedig vélhet en korábban is rövidebb volt (lásd
az 1. térképet).

Irányok

A távolság után a másik rendezettségi térparaméter, az irány szemrevétele nélkülözhetetlen a

migráció vizsgálata során. Az odavándorlások súlypontjai országos viszonylatban nyugatra
helyezkednek el az elvándorlások súlypontjaitól, tehát a vizsgált id szakban az állandó és
ideiglenes vándorlások domináns iránya nyugatra tartó. Az állandó vándorlásoknál igen
stabilnak mondható nyugat-délnyugati irányultságot fedezhettünk fel, mely „jellegéhez
méltóan” nem változott meg az átmenet éveiben (lásd az 1. és 2. térképet).

Összefoglalás

Nyitó hipotézisünk (az egyre markánsabbá váló területi különbségek növelni fogják a mozgási
távolságokat) országos szinten 1998-ig nem igazolható. 1998-tól fogva viszont a vándorlók
egyre hosszabb távolságokat tettek meg a fizikai térben, ami a hipotézis érvényre jutását

7
bizonyítja. (Újabb kutatási kérdésként merül fel a közel évtizednyi reakcióid hosszának
magyarázata.)
A 2001. évi népességi súlypont keletebbre helyezkedik el az 1990. évi súlypontnál, mely
tény látszólag ellentmond a dolgozatban kifejtett egyik f eredménnyel, nevezetesen a belföldi
vándorlások dominánsan nyugatra tartó irányával. A látszólagos paradoxon két tényez
bevonásával kielégít en magyarázható. Az els tényez a keleti országrészek magasabb
termékenységéb l származó születési többlet. A második tényez a nemzetközi vándorok területi
elhelyezkedésével van összefüggésben. A bevándorlók és az új állampolgárok többsége a
Dunától keletre és Budapesten telepedett le. Konklúzióként levonható, hogy a termékenység és a
nemzetközi migráció területi szelektivitásából ered hatások összessége felülmúlta a belföldi
vándorlásét és a népességi súlypontot keletre „húzta el”.

8
 Bibliográfia

Ábrahám Tamás (2000) Az USA fekete lakosságának migrációja a XX. században.

Demográfia 2000. 1. sz. 161-175. p.
Bachi, Roberto (1962) Standard distance measures and related methodsfor spatial analisys.
Regional Science Association, Zurich Congress, Papers Vol. 10. 83-132.
Bene Lajos (1961) Magyarország népességi súlypontja. Demográfia 1961. 1. sz. 91–102. p.
Bene Lajos–Tekse Kálmán (1966) Vizsgálatok a népesség területi eloszlásának alakulásáról
Magyarországon 1900–1960. Budapest, 1966, 65. p. /KSH Népességtudományi Kutató
Csoport Közleményei, 9. köt./
Compton, Paul Alwyn (1971) Some aspects of the internal migration of population in Hungary
since 1957. Budapest, 1977/1. 293 p. /Publications of the Demographic Research Institute
No. 33./
Csapó Tamás (1994) Az urbanizációs folyamat és sajátosságai a Nyugat-Dunántúlon.
Szombathely, 1994, Uniprint KFT, 180 p.
Csapó Tamás (szerk.) (1996) Átalakulás Vas megyében. Tények – esélyek. Szombathely, 1996,
MTA Regionális Kutatások Központja – Vas Megyei Önkormányzat, 424 p.
Csatári Bálint (1996) A magyarországi kistérségek néhány jellegzetessége. (Kistérségi
folyamatok és a területfejlesztési politika lehetséges beavatkozási térségtípusai
Magyarországon.) Kecskemét, 1996, MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet, 32 p.
Cséfalvay Zoltán (1993) Felharmadolt ország. Valóság, 1993. 7. szám 1–17. p.
Daróczi, Etelka (1998) Residential moves within Hungary, 1985-1996. Espace, Populations,
Societes, 1998. No. 3. 381-388. p.
Enyedi György (1993) Társadalmi – területi egyenl tlenségek és területi politika
Magyarországon. In Enyedi György (szerk.): Társadalmi – területi egyenl tlenségek
Magyarországon. Budapest, 1993, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 9–21. p.
Enyedi György (1994) Területfejlesztés, regionális átalakulás. Társadalmi Szemle, 1994. 8–9.
szám 133–139. p.
Erd si Ferenc (1985) Az ingázás területi-vonzáskörzeti szerkezete Magyarországon.
Demográfia, 1985. 4. szám 489–498. p.
Faluvégi Albert–Komjáthy Józsefné (1995) Kistérségi vonzáskörzetek. (A regionális térszerkezet
jellemz i az átmenet éveiben.) Budapest, 1995, Központi Statisztikai Hivatal, 118 p.
Kovács Tibor (1985) A népesség területi mozgásának f bb jellemz i az elmúlt 30 évben és
valószín jöv beni vonásai. In Káposztás Ferenc (szerk.): A népesség területi elhelyezkedése
és mozgása. Budapest, 1985. 19–30. p. /KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási
jelentései 25. kötet/
Langerné Rédei Mária (1986) A kis térségi népességmozgások. Statisztikai Szemle, 1986. 11.
szám 1093–1107. p.
Langerné Rédei Mária (1988) A migráció értelmezésének és becslésének lehet ségei. Budapest,
1988, Kandidátusi értekezés, 242 p.
Mészáros Árpád (1995) A népesség területi átrendez dése és települési koncentrációja.
Statisztikai Szemle, 1995. július. 533–542. p.
Nagy Gábor (2002) Oldódtak-e az öröklött területi különbségek a rendszerválltás éveiben? In
Abonyiné és tsai. (szerk.) A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. Szegedi
Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomföldrajzi Tanszéke, Szeged, 2002, 211-225. p.

9
Nemes Nagy József (1987) A regionális gazdasági fejl dés összehasonlító vizsgálata. Budapest,
1987. Akadémiai Kiadó, 218 p.
Nemes Nagy József (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba.
Budapest, 1998, Hilscher Rezs Szociálpolitikai Egyesület, 260 p.
Nemes Nagy József (2002) Spatial gravity centres of the dynamics and the crisis in Hungary.
Hungarian Statistical Review, 2002. Special number 7. 75-85. p.
Nultsch, Hans–Gerhard (1968) A népességi súlypontok. Demográfia, 1968. 2. sz. 260–264. p.
Sárfalvi Béla (1991) Magyarország népességföldrajza. Budapest, 1991, Tankönyvkiadó, 116 p.
Szauter Edit (1975) Új tendenciák a bels vándorlásban. Területi Statisztika, 1975. 5. szám 486–
499. p.
Szigeti Ern (1997) Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás. Területi Statisztika 1997.
Bemutatkozó szám. 66–79. p.
Szigeti Ern (1998) Új községek – új önkormányzatok. Területi Statisztika 1998. 1. szám. 20–
33. p.
Valkovics Emil (1998) Kísérlet a belföldi vándorlások x éves korban várható átlagos számának
becslésére. In Illés Sándor–Tóth Pál Péter (szerk.): Migráció. (Tanulmánygy jtemény) I.
kötet, Budapest, 1998, KSH Népességtudományi Kutató Intézet, 189–216. p.
Valkovics Emil–Illés Sándor (1998) A kett s standardizálás alkalmazásának lehet ségei a
belföldi vándorlások elemzésében. Demográfia, 1998. 2–3. sz. 269–284. p.
Wunsch, G. J.–Termote, M. G. (1978) Introduction to demographic analysis. Principles and
methods. New York and London, 1978, Plenum Press, 274 p.

10