A mai magyar nyelv tagolódása

A nyelv függőleges és vízszintes tagolódása

A nyelv rétegei
nemzeti nyelv (nyelvi standard):
• reformkorban létrejött egységes nyelv
• igényes, beszélt változata a köznyelv
• írásban: irodalmi nyelv
szleng:
• alacsonyabb rendű köznyelv
bizalmas társalgási stílus
regionális köznyelv:
• köznyelv területi változata
társadalmi rétegződés (szociolektus) → függőleges
• szaknyelvek
• korosztályi rétegnyelvek
földrajzi tagolódás (dialektus) → vízszintes
• családi nyelv
• egyéni nyelv (idiolektus)

• a köznyelv a nemzeti nyelv beszélt változata

o egész nyelvterületen egységes és normatív nyelvváltozat
• a nyelv használatának társadalmilag érvényes, helyesnek elismert szabályai,
irányelvei, szokásai adják
• regionális köznyelv átmenet a köznyelv és a tájnyelv között
o színezik a tájnyelvi elemek (kiejtés, nyelvjárási szavak)

• szociolektus – társadalmi nyelvváltozatok (függőleges tagolás)

o iskolai végzettség, foglalkozás, kortárs csoport, szabadidős tevékenység
▪ csoportnyelvek
▪ szaknyelvek
• külön szókincs
• gyakori az idegen szavak átvétele
• hobbinyelvek is ide sorolandók
▪ korosztályi- vagy rétegnyelvek
• ifjúsági- vagy diáknyelv, gyermeknyelv, katonanyelv
▪ argó (tolvajnyelv)
• cél: közös összetartozás, infók titokban tartása
▪ szleng
• általában idegen eredetű szavak
o idiolektus → minden embernek megvan a maga nyelvhasználata
 A mai magyar nyelv tagolódása

Területi tagolódás és területi nyelvváltozatok

Nyelvváltozat: Egy nyelvi közösség nyelvhasználati módja.
Nemzeti nyelv: Nyelvünk egésze, minden magyarul beszélő ember minden
nyelvi megnyilatkozása.
• vízszintes tagolódásnak köszönhetőek a nyelvjárások (dialektusok)
o 19. századig csak nyelvjárások voltak → nagy volt az ország, sok a
nemzet
o nyelvjárás: a nyelv területi alapon eltérő nyelvváltozata
o egységes irodalmi nyelv a 19. század közepén kezd kialakulni
▪ fontossá válik a közoktatás és a tankönyv
o köznyelv
▪ hangtani elváltozások
• csak a beszélt nyelvben
• Szegeden jellemző az ő-zés
• kettőshangzók (diftongus) → jáó, káő
▪ alaktani elváltozások
• néhány helyen nincs illeszkedés a ragoknál
o hangtani → magas helyett mély hangrendű toldalék
• ősi ragok (Pécsen – Pécsett)
▪ szókincsbeli elváltozások
• tájszavak: megőriztek más szavakat, de eltérnek a
köznyelvi változattól
o alaki tájszó
▪ másképp ejtjük (ember – embör)
o valódi tájszó
▪ a köznyelvi dolgokat más szavak jelölik a
tájnyelvben (burgonya – pityóka)
o jelentésbeli tájszók
▪ megvannak a köznyelvben, de más jelentésük
van (medence – fateknő; a gyerek szalajtott -
évvesztes)
 A mai magyar nyelv tagolódása

A magyar nyelvjárások