Lövedék álló mellények

A cím egyáltalán nem túlzás, mert a lövedékálló mellények tekintetében ez a két

fogalom roppant messze esik egymástól. Tény, sajnos nálunk kokemény tény, hogy a
köztudatban - de ami a legszomorúbb, hogy a felhasználók egy részénél is - muködik az
a hamis nézet, hogy ha mellény van rajta, akkor o már sérthetetlen, legalábbis achillesi
szinten. Azt gondolják, hogy azon testfelületeiken, amelyeket befed a lövedékálló
mellény, egyszeruen nem fog a golyó (pardon: lövedék). Milyen nagyszeru is lenne, ha
ez így lenne! A valóság azonban sokkal prózaibb és sokkal lehangolóbb.

Nincs rosszabb, nincs veszélyesebb, mint a hamis biztonságérzet, ami könnyen

átcsaphat felelotlenségbe, vakmeroségbe, meggondolatlan cselekedetekbe – az
eredmény pedig tragédia. Elsosorban azoknak szánom ezt az írást, akik a lövedékálló
mellényt hivatásszeruen, napi életvédelmi eszközként (mondhatni: munkaruhaként)
viselik, vagy éppen vélt, esetleg valós félelmeiktol vezettetve, saját jól felfogott
érdekükben önként, veszik magukra. Szeretném hinni, hogy azok a munkaadók is
megszívlelik tanácsaimat, akik most szándékoznak ellátni alkalmazottaikat lövedékálló
mellényekkel, vagy éppen cserélni kívánják a meglévo készletet. Bárki, bármilyen okból
is vásároljon, viseljen mellényt, kell, hogy pontosan tudja: mit várhat el a lövedékálló
mellényektol, milyen típusok léteznek, ezeknél mi a védelem felso határa, milyen
méretekben készülnek, melyek az egyes típusok elonyei, hátrányai, stb., azaz rendkívül
fontos a tisztánlátás, mielott döntünk a vásárlás során.

Amikor felkért a Kaliber szerkesztoje, hogy írjak cikket a lövedékálló mellényekrol,

még nem következett be az a bizonyos tragédia a benzinkútnál, a cikk apropóját nem ez
adta. Viszont a mielobbi megírásra sarkallt az, hogy a minap a saját szememmel láttam
az egyik pénzszállító cég alkalmazottját munka közben. Eloírás szerint „talpig”
lövedékálló mellényben volt és kezében a pénzeszsákkal éppen a napi bevételt vitte a
páncélautóhoz. Egyszeruen képtelen voltam szabadulni a látványtól és hirtelen elfogott a
düh és a tehetetlen harag keveréke. Alig pár napja történt a tragédia, és feldühített az a
nemtörodömség, az alkalmazottak életének semmibe vétele, az a trehányság, ami
megnyilvánult annál a cégnél, akinek dolgozóját láttam. Már-már komikus volt a látvány
– legalábbis a szakember szemével nézve –, hogy ezen a megtermett, pocakos
úriemberen a létezo legkisebb méretu mellény volt. Ennél fogva szó se volt
oldalvédelemrol, szóba se jöhetett a vállak védelme, lent még a köldökéig se ért le, hátul
a derekáról, veséjérol már nem is beszélve! Mindössze elöl és hátul fedte valamennyire a
testét a mellény, már amennyire egy 120 kg-os embert fedni tud egy 50 kg-osra
méretezett ruha. Azt – gondolom – már mondanom se kell, hogy messzirol látszott a
mellényen, hogy a létezo legalacsonyabb védelmi fokozatú, elvégre az a legolcsóbb,
nem? A mellény gyártási idejét természetesen nem ismerem, nem láttam az adattábláját
(ha volt egyáltalán belevarrva), de ezek után akár azt is el tudom képzelni, hogy már
régen lejárt a szavatossága. Úgy látszik, annál a cégnél ennyit ér a dolgozóik élete. És
tudják, mi a legborzasztóbb? Hogy talán mindezek ellenére azt gondolta az illeto, hogy o
most védve van a lövedékektol!
 Gondolatébresztonek hadd mondjak el néhány alapveto dolgot a lövedékálló
mellényekrol. Biztos vagyok benne, hogy ha csak töredékét megszívlelik, már érdemes
volt megírni. Mindenekelott szeretném, ha örökké szem elott lebegne a két legfontosabb
szabály, amit akár szentírásnak is lehet tekinteni:
Az elso: a lövedékálló mellény csak egy legvégso esély az életben maradásra, arra
az esetre, ha másban már nem bízhatunk, ha már mindent megpróbáltunk, minden
egyebet megtettünk, de nem tudtuk elkerülni a meglövést. Semmi más hát a mellény
mint egy hajszálnyi esély. Ezt az esélyt azonban meg KELL adni magunknak, azoknak,
akik ennek a veszélynek reálisan ki vannak téve. Ha valaki kételkedne ebben, remélem a
cikk végére elfogadja ezt a gondolatot.

A második: Átlohetetlen lövedékálló mellény nem létezik! Az emberi elme

találékonysága végtelen, különösen, ha pusztítani kell. Ami nagyon fontos tehát:
megtalálni a kello kompromisszumot a reális veszélyeztetettség és a szükséges biztonság
között. Minél nagyobb fegyverek ellen véd a mellény, az annál nehezebb, annál
kényelmetlenebb, annál kevesebb ideig viselheto tartósan. Elso lépésként el kell tehát
dönteni, körülbelül mi az a legnagyobb fegyver, amivel várható egy esetleges támadás.
Ezt célszeru reálisan megítélni, mert az ember könnyen rávághatja, hogy: bármilyen
fegyver ellen védekezni akarok! Ez azonban csak álom, és nem is igen valószínu –
szerencsére –, hogy például egy véletlenszeru önvédelmi szituációban
mesterlövészpuskával támadjanak az átlagemberre. Remélem, ez nem is fog
bekövetkezni. Leginkább tehát a maroklofegyverek ellen kell védekezni, mint a támadás
nagy valószínuségu eszköze ellen. Akik fokozottan veszélyeztetettek, mert például nagy
értékekkel foglalkoznak (vagyonvédok, pénzszállítók, stb.) és ezért fennáll a veszélye,
hogy elore megfontolt támadás célpontjaivá válhatnak, bizony akár a géppisztoly, sot
gépkarabély is reális támadási eszköz lehet! A gépkarabély ellen védo mellény már
nehéz, merev, kényelmetlen, nem is igazán viselheto egy-két óránál tovább. Nem
véletlen tehát, hogy például pénzszállítók esetében a kisebb védelmi képességu mellényt
kiegészítik a jármu páncélozásával. Elvégre a jármu páncélzata elsosorban nem a
szállított pénzt, értéket védi, hanem a személyzetet. Annak eldöntéséhez tehát, hogy
milyen legnagyobb teljesítményu fegyverrel valószínu egy esetleges támadás, sok
mindent kell mérlegelni – beleértve a munkakört, társadalmi helyzetet, stb.< pedig orosz
az ötöt, azonban szabvány német a meg, állapít szintet védelmi egy plusz hat például
amerikai tekintheto legelterjedtebbnek A egyformák. sem fokozatok ráadásul és létezik
határ féle annyi ország, ahány egységesek, nem ezek hogy az, csak baj határokat.
teljesítménybeli közöttük meg húztak csoportosították kézifegyvereket Mindenhol
megállítani. képes lövedéket energiájú mekkora típusú milyen maximum mellény vagy
ez, kimondják, határokat, bizonyos felállítottak során elemzése buncselekmények
elkövetett fegyverek lévo kint alapján, tapasztalatok sokéves gyártók nagyobb annál
mellénybe, be tesznek szövetréteget több Minél készítik. egy-két viselheto igazán is
kényelmetlen, merev, nehéz, már védo ellen gépkarabély lehet! eszköz támadási reális
sot géppisztoly, akár bizony válhatnak, célpontjaivá támadás megfontolt elore veszélye,
fennáll ezért stb.) pénzszállítók, (vagyonvédok, foglalkoznak értékekkel nagy mert
veszélyeztetettek, fokozottan Akik ellen. eszköze valószínuségu>

Ebbol következik, hogy például a legkisebb amerikai védelmi fokozat esetében (I.
védelmi fokozat) a .38 Special loszer jelenti a felso határt, a német esetében
(Schutzklasse L) az ezeknél többet tudó 9x19 Parabellum loszer ellen véd a legkisebb
fokozatú mellény, az orosz szabvány szerint pedig az 1-es védelmi fokozatú mellény már
a 7,62 mm-es Nagan (TT) loszer ellen is véd, ami ellen – pl. az amerikai szintek szerint –
az ötödik fokozatú véd! Ez a káosz valahol értheto is, hiszen minden országnak
megvannak a sajátos fegyverei, minden országban más és más fegyver a legelterjedtebb
a bunözok körében, jogos tehát, hogy ki-ki a saját országa jellemzoihez igazítja a
mellényektol megkövetelt védelmi fokozatokat.

Még egyszer kihangsúlyozom: azért vannak a különbözo védelmi fokozatok, mert minél
többet tud egy mellény, az annál nehezebb, kényelmetlenebb, annál kevésbé viselheto
tartósan. És mivel a védelmi szint növelése (egy bizonyos határig) a szövetrétegek
számával oldható meg, lényeges, hogy el tudjuk dönteni: hogyan akarjuk viselni a
mellényt? Ing alatt? Zakó alatt? Nyíltan, felso ruházatként? Aki ing alatt akarja hordani,
meg kell elégednie a viszonylag kevés szövetrétegszámmal, ergó, az alacsonyabb
védelmi szinttel. Annak vállalnia és tudnia kell, hogy az o mellénye például maximum
csak a Parabellum pisztoly ellen véd. Ha tehát ennél nagyobb teljesítményu fegyvert lát a
támadója kezében, vegye úgy, hogy nincs is rajta mellény. Aki zakó alattit akar hordani,
az vállalja a nagyobb kényelmetlenséget, de remélheti, hogy mellénye megfogja akár a
.44 Magnumot is. Aki viszont már puska, vagy gépkarabély ellen is védve akarja egy
kicsit érezni magát, annak csak a külso viselésu mellény jöhet szóba. Ez már nemcsak a
sok szövetréteg miatt van, hanem azért, mert ezeket a loszereket már nem lehet
megállítani szövettel, azaz lágy ballisztikai védoanyaggal, ehhez szilárd anyag (kerámia,
acél, platinium, stb.) kell.
 A mellékelt képek jól szemléltetik a viselet szempontjából jól csoportosítható lövedékálló
mellényeket. A kiválasztás és vásárlás gyakorlati szempontjaira, arra, hogy melyik viselési
formától konkrétan milyen védelmet lehet elvárni, hogy az egyes típusok kiválasztásánál
milyen egyéb szempontokat érdemes és célszeru figyelembe venni, hogy mire kell ügyelni a
vásárlásnál, a legközelebbi alkalommal térek ki. Szeretném, ha a mellényeket viselok, vagy
vásárolni szándékozók elgondolkodnának az eddig leírtakon és bízom benne, hogy ennek a
sorozatnak a végén az érintettek kicsit többet tudnak meg arról az eszközrol, amire önmaguk,
vagy éppen munkatársaik, beosztottaik életét bízzák. Remélem megerosödik mindenkiben a
hit, és el is fogadják, hogy az a bizonyos két alapszabály, amit a cikk elején említettem,
nagyon is igaz!

Most a lövedékálló mellények konkrét adatairól, lehetoségeirol szólok. Rögtön az

elején szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon fontos dologra: aki már látott, viselt,
vagy éppen most is használ lövedékálló mellényt és tudja, hogy az milyen vastag,
könnyen abba a hibába eshet, hogy feltételezi: az adott lövedékálló mellény véd a
repeszektol is és valószínuleg a szúrástól is, elvégre az alapanyag nagy
szakítószilárdsággal rendelkezik és a rétegszám is jelentos. Hatalmas tévedés!

Olyan mellény, ami egyforma hatékonysággal védene a lövedékek, repeszek és a

szúrás ellen is, létezik ugyan, de azok iszonyúan drágák és alig számítanak elterjedtnek.
Különösen a szúrásállóság csalóka. Ha valakinek lehetosége van, próbálja ki, hogy akár
egy 44. Magnum lövedéket megállító lágy ballisztikai panelt tartalmazó mellény (ami
akár 26–30 réteg védoszövetet is tartalmazhat) milyen könnyedén átszúrható egy
egyszeru konyhakéssel is! Ma Magyarországon csak igen elenyészo számban található
olyan lövedékálló mellény, ami védelmet nyújt szúrás ellen is. A használatban és
forgalomban lévo lövedékálló mellények szinte egyike sem alkalmas szúrás elleni
védelemre és erre nyomatékosan szeretném felhívni mindenki figyelmét!
 Hogy honnan lehet megtudni, hogy véd-e szúrás ellen is az adott mellény? Nos, ha a
mellény lelkiismeretes gyártótól származik, akkor a mellénybe varrt, szitázott adatlapon
– ha angol nyelven is – fel van tüntetve ez, illetve ennek ellenkezoje, azaz, hogy szúrás
ellen véd, vagy nem véd. Hasonló a probléma a repeszállósággal is. Most mondhatja
valaki, hogy mi a különbség a lövedék és a repesz között, hiszen mindketto fém, nagy
sebességgel csapódik a mellénybe (védoanyagba), tehát eltérés legfeljebb csak a
méretekben lehet, a ballisztikai védoanyagra gyakorolt hatásban nem. Látszólag ez így is
van, ám a valóságban kissé más a helyzet: általában a repeszekkel szemben sokkal
rosszabbul viselkednek a mellények. Ennek megértéséhez tekintsük át röviden, hogyan
„muködnek” a lágy ballisztikai védoanyagok.

Jelen pillanatban túlnyomó többségében úgynevezett aromásított poliamid (rövidített

nevén: aramid) az alapanyag, függetlenül attól, hogy mely gyár állítja elo. Ennek elemi
szálai pontosan úgy néz ki, mint például a gyapot, azaz sok kis vékony szál, amit
textilipari eljárással cérnává sodornak, majd szövetté szonek. A kész szövetet az egyik
gyártó KEVLAR-nak, a másik TWARON-nak, a harmadik pedig más névvel illeti, de a
lényeg ugyanaz, ide értve a szakítószilárdság szinte teljes azonosságát is. Nálunk
jelenleg túlnyomó többségében a KEVLAR van elterjedve, ami talán annak tudható be,
hogy az alapanyagot gyártó DuPont cég igen jó üzletpolitikát folytat és sikeresen teríti
ezt az alapanyagot a nemzetközi piacon és nálunk is régóta jelen van. Az AKZO NOBEL
cég által gyártott aramid, illetve az ebbol készülo TWARON szintén széles körben
használt. Jószerével szabad szemmel nem is igen lehet megkülönböztetni egymástól
ezeket (és a többi cég által készített) aramid alapú szöveteket egymástól.
Jellegzetességük a sárga szín és a szövet klasszikus szövési módja.

A védoanyagként használt másik alapanyagot SPECTRA néven ismerhettük meg. Új,

mindössze néhány éves fejlesztés eredménye. Az elemi szálak hasonlóak a
gyapjúszálakhoz, viszont színe fehér és általában nem sodorják fonallá, hanem
szálirányba rendezik és mugyantába ágyazzák, így pergamenszeru fehér lapokat
készítenek belole. Úgy tunik, nagyon perspektivikus anyag, viszont a mugyanta ágyazás
miatt a belole készített több rétegnyi védopanel merevebb, mint az aramidból készült
panel. A SPECTRA-t kis mértékben használják ugyan lövedékálló mellényekben is, de
jelenleg fo felhasználási területe a merev védopanel-készítés, pl. gépjármuvek
páncélozásához. Tömege kellemesen alacsony, ami fontos mutató, így a jármuveknél
eredményesen lehet vele csökkenteni az adott védoképességhez nélkülözhetetlen, ám
nagyon nehéz beépített acél vagy kerámia mennyiségét.

Függetlenül attól, hogy milyen anyagból készül a lágy ballisztikai védopanel, a

muködési mechanizmus szinte azonos. A neki csapódó tárgyat (lövedék, repesz, kés stb.)
az elemi szálak, illetve a szövet és szövetrétegek a magas szakítószilárdságuk révén
állítják meg. Egy adott becsapódási energia mellett annál jobb ez a megállító hatás,
minél nagyobb felületen oszlik el az energia, hiszen annál több elemi szál nyeli el azt. A
lövedékeknél a legegyszerubb az eset, hiszen azok általában ólom maggal rendelkeznek.
Ezek a lövedékek, nekiütközve a védoanyagnak, az elso néhány réteg szövetet
átszakítják, de eközben deformálódnak, fokozatosan felgombásodnak, tehát a többi
szövetréteget már egyre nagyobb felületen nyomja. Néhány átszakított szövetréteg után
már akkora a lövedék lapulása, hogy az energiája nagyobb felületen oszlik el, mint
amennyi az elemi szálak, illetve a belolük szott szövet átszakításához elegendo. Ennek
köszönheto, hogy egy .44 Magnum ólomlövedéket eredményesen állít meg 28–30 réteg
aramidszövet.
 Nagyobb a gond az acélmagvas lövedékeknél, ahol bizony vagy tetemesen meg kell
növelni a rétegszámot, vagy pedig kiegészíto védoanyagokat kell beépíteni a lágy
ballisztikai védoanyag elé (különösen karabély- és puskaloszerek esetében). A legjobb
erre a hagyományos mechanikus védelem, azaz a kerámia, acél, titán, vagy egyéb
fémek, illetve ezek kombinációi. A repeszek esetében általában acéldarabkákkal
számolunk, amelyek nemigen deformálódnak, csakúgy, mint például a tor, vagy kés
hegye sem. Ennél fogva a rétegeken keresztül történo áthaladásukkor nem növekszik
meg az a felület, amin az energia támad, tehát minden egyes rétegnél szinte ugyanannyi
elemi szál veszi fel az energiát. Ez az energia viszont csak annyival csökken, amennyi az
egyes rétegek elemi szálainak átszakításához szükséges. Gondolom, így már értheto,
hogy a repeszekhez és a szúró tárgyak elleni védelemhez nem elegendo a rétegszámot
növelni, legalábbis az ésszeruség határain belül. Éppen ezért a gyártók egészen másfajta
szövési módot és egyéb technológiai eljárásokat alkalmaznak a repeszek, illetve a szúró
eszközök elleni védelemhez, mint a sokkal egyszerubben kezelheto lövedékállósághoz. Ez
utóbbiakról, tehát a repesz, illetve szúrásálló védoanyagokról, mellényekrol majd külön
ejtek szót, most csak a lövedékálló mellények felhasználói szempontból fontosnak
ítélheto kérdéseit tekintem át.

Arra már utaltam az elozo alkalommal, hogy a lágy ballisztikai testpáncélok (ahogy a
szakterminológia a lövedékálló mellényeket is nevezi hivatalosan) alapvetoen három
viselési módra készülnek: ing alatti hordásra (testmellények), felsoruházat alatti
hordásra és nyílt viseletre. Mivel gyakorlatilag valamennyi mellénytípus ugyanolyan
alapanyagokból készül, így a viselhetoség, azaz a rejtve hordhatóság a beépített rétegek
számától függ. Minél több a réteg, annál nagyobb energiájú (és ezáltal kaliberu)
lövedéket képes megállítani, viszont annál vastagabb, tehát annál kevésbé takarható el.
Egyszeru magánemberként természetesen csak az elso két viselési mód jöhet szóba.
Nemcsak azért, mert furcsa látványt nyújtana az illeto (mondjuk egy üzletember vagy
politikus), ha harcimellény-fazonban jelenne meg, hanem azért is, mert azonnal látszana,
hogy lövedékálló mellény van rajta, méghozzá jól azonosítható típus, amirol a
szakavatott szem nagy valószínuséggel saccolja meg a védelmi szintet, tehát pontosan
tudni fogja, milyen fegyverrel érdemes támadni az adott mellényt az eredményes átlövés
érdekében.

A különbözo védelmi szintek bemutatásához az amerikai NIJ 0101.03 számú

szabványt hívom segítségül, már csak azért is, mert ezt a világon mindenhol ismerik, sok
helyen alkalmazzák, emellett igen életszeru is. Általában mindenhol, ahol e szabvány
szerint osztályozzák a lövedékálló mellényeket, a vizsgálatokba beleteszik azokat a
loszereket, amelyek leginkább jellemzoek az adott ország viszonyaira. Ugyanígy van ez
jelenleg nálunk is, legalábbis addig, amíg el nem készül a testpáncélokra vonatkozó
magyar szabvány, ami teljes egészében az itthoni körülményekre lesz adaptálva. Ez a
szabvány már készüloben van, várhatóan még ebben az évben kiadásra kerül és akkor
részletesen be fogom mutatni.

Az amerikai szabvány természetesen az ott használatos és elterjedt loszerek szerint

csoportosítja a mellényeket és állít fel különbözo védelmi szinteket. Köztudott, hogy a
maroklofegyverek esetében Amerikában az utóbbi évekig gyakorlatilag nem is léteztek
acélmagvas loszerek, kivéve persze a speciális, csak a különleges szervek által
használatos loszereket. Nagy tömegben, szabad kereskedelmi forgalomban azonban csak
ólommagvas lövedékek vannak, amik köztudottan nagyon jól deformálódnak a
becsapódás során, tehát szépen lehet ellenük védekezni lágy ballisztikai anyagokkal. A
lövedék gombásodáshoz való ragaszkodásuk nem konzervativizmus, hanem annak a
filozófiának a része, miszerint a maroklofegyverek a közelharc fegyverei, egy személy
ellen kell használni és alapfeladat a meglott személy megállítása, lendületének
megtörése, a lehetoleg azonnali cselekvésképtelenné tétel. Ez pedig áthatoló lövedékkel
(mint például az keménymagvas lövedékek, de ide lehet sorolni, bármilyen furcsa is, a jól
ismert Parabellum lövedéket is) szinte megoldhatatlan.
Az amerikai szabvány a kézi lofegyvereket teljesítményük alapján, a mellények
védelmi szintje tekintetében hét csoportra osztja, a különbözo védelmi szinteket római
számokkal jelölve. Ezek a következok:

I-es védelmi szint:

– .38 Special, 10,2 grammos, köpeny nélküli ólomlövedékkel, 259 m/s

kezdosebességgel (ez a klaszszikus, nálunk is használatos loszer).
– .22 LR HV, azaz nagy sebességu (320 m/s), 2,6 gramm tömegu,
köpeny nélküli lágyólom lövedéku kispuskaloszer.
II/A védelmi szint:
– Alacsony sebességu .357 Magnum: 10,2 gramm lövedék tömeggel és
381 m/s sebességgel. A lövedék félköpenyes, ólommagvas. Kb. 5 cm-
es csobol repül ki ekkora sebességgel.
- Alacsony sebességu 9 mm FMJ (azaz Parabellum loszer): 8 gramm
lövedéktömeggel és 332 m/s sebességgel. Ezt a sebességet max. 10
cm csohosszúságú pisztoly produkálja.
II. védelmi szint:
– Nagy sebességu .357 Magnum: 10,7 gramm lövedéktömeggel és 425
m/s sebességgel. A lövedék félköpenyes, ólommagvas. Ezt a
sebességet hosszú fegyvercso tudja teljesíteni.
– Nagy sebességu 9 mm FMJ (azaz Parabellum loszer): 8 gramm
lövedéktömeggel és 358 m/s sebességgel. 12–15 cm-es fegyvercso
adja ezt a sebességet.
III/A védelmi szint:
– .44 Magnum: 15,5 grammos lövedékkel, 426 m/s sebességgel. A
lövedék lapos orrú, ólommagvas.
– Extra nagy sebességu 9 mm FMJ (Parabellum): 8 gramm
lövedéktömegu, 426 m/ s sebességu. Ezt minimum 18–20 cm hosszú
csovel rendelkezo géppisztolyok produkálják.
III. védelmi szint:
– 7,62 mm-es (.308 Winchester): lövedéktömeg 9,7 gramm, sebesség
838 m/s. Kifejezetten hadi karabélyloszer. Hasonlít a mi AMD–65
géppisztolyainknál használt loszerre. Teljes köpenyes, ólommagvas.
IV. védelmi szint:
– 30–06-os páncéltöro loszer: lövedéktömeg 10,8 gramm, sebesség 868
m/s. Hasonló a mi 7,62x54R, azaz a 39M hadi loszerünkhöz. A lövedék
fémköpenyes, acélmagvas.
Különleges védelmi szint:
Ennek vizsgáló lövedékeit a megrendelo határozza meg, amelyek
feltehetoen még az elozoeknél is nagyobb teljesítményuek.
Mint látható, valóban az összes szóba jöheto kézi lofegyver teljesítményét figyelembe
vették és az egyes fokozatok közötti szinthatárokat általában fegyverfajtákhoz kötötték
(kis, közepes és nagy teljesítményu maroklofegyverek, géppisztolyok, karabélyok és
puskák). Teljes egészében hiányoznak azonban belolük az acélmagvas maroklofegyver-
loszerek, amit minden ország saját maga épít bele a szabványába, amennyiben az
amerikaiból indul ki. Érdemes ezt tenni, hiszen a nem deformálódó acélmagvas
pisztolyloszerek alaposan felborítják a szépen megalkotott amerikai szisztémát.
A következo alkalommal ismertetem az egyes viselési szintekhez tartozó lövedékálló
mellények ésszeru védelmi szintjeit, illetve folytatom az ide vonatkozó tudnivalók
tárgyalását.

Forrás: Klabacsek Gyula cikke (Kaliber magazin)