A hamis magabiztosság csapdája

Pár éve történt, hogy egy repülőtér várójában ültem egy könyvvel a kezemben, és
sűrűn nézegettem a kijelzőt, amelyen már jó ideje meg kellett volna jelennie, hogy
melyik kapun keresztül történik majd a beszállás a Budapesti gépre.

Némiképpen fáradt voltam, és a könyvet is már inkább csak lapozgattam, mint

olvastam. Intenzív külföldi tartózkodásom alatt ugyanis rengeteg programban vettem
részt – elsősorban az alvás rovására –, és a reptérre is két órával korábban értem
ki a biztonság kedvéért. A gép indulásáig már csak 25 perc volt, amikor végre
megjelent a kijelzőn, hogy a 15-ös kapunál lehet beszállni.

Fogtam hát a csomagomat, és sietve elindultam a megadott kapu felé, ahol már egy
kisebb sor álldogált, de a légitársaság személyzete még sehol nem volt. Türelmesen
vártam, de szerencsére tíz perccel az indulás előtt megjelentek a beengedést végző
kisasszonyok és elkezdett fogyni a sor.

Amikor én kerültem sorra átnyújtottam a papírjaimat, mire a hölgy kedves mosollyal

és elbűvölő angolsággal közölte:

-Ez a gép Varsóba megy. Önnek a 14-es kapunál kell beszállnia, mert a Budapesti gép
onnan indul.

Meggyőződésem, hogy ilyen gyorsan embernek még nem múlt el fáradtsága mint akkor
nekem. E mondat hatására a következő tizedmásodpercben annyira felélénkültem,
mintha egy egész napnyi alvás után megittam volna egy liter energiaitalt.

Két gyors ellenőrző kérdéssel később már rohantam is át a szomszédos 14-es kapuhoz,
ahol azonban meglepetésemre már nem volt senki. Az ablakon át viszont premier
plánban láthattam, ahogy az a gép aminek engem haza kellene vinnie éppen
felszálláshoz készülődik: elkanyarodik mellőle a lépcsős kocsi, ezt követően
méltóságteljes lassúsággal a kifutópálya végéhez gurul, majd kisvártatva hatalmas
lendületet vesz, s felszáll a verőfényes délutáni napsütésben.

Szemléletfejlesztéssel az idegroham ellen

Szerencsére aznap késő éjjel még volt egy járat, amire természetesen csak
arcátlanul magas áron lehetett jegyet szerezni. Más választásom nem lévén a
jegyvásárlás után visszaköltöztem a váróba, s miközben fél napos kényszerpihenőmet
töltöttem volt elég időm gondolkodni azon: vajon hogyan történhetett meg velem ez
az eset, és milyen tanulságot kell ebből levonnom?

Közhelynek tűnhet, de tény, hogy amikor cselekszünk, akkor azt rendszerint

meggyőződésből tesszük. Senki sem hoz úgy döntéseket, hogy „ez most rossz lesz, de
mégis ezt fogom csinálni”. Még akkor is, amikor éppen bizonytalanok vagyunk
valamiben, úgy hozunk döntést, hogy ami mellett elkötelezzük magunkat, véleményünk
szerint egy picivel mégiscsak jobb, mint a többi alternatíva. Tehát ha valamibe
belevágunk, akkor meggyőződéssel kell bírnunk arról, hogy az jó, hiszen amíg
teljesen bizonytalanok vagyunk, addig nem is vágunk bele. Minél magabiztosabbak
vagyunk a dolgunkban, annál nagyobb lendülettel vetjük bele magunkat az adott
tevékenységbe.

A magabiztosság szükséges ahhoz, hogy egyáltalán élni tudjunk, mivel meggyorsítja a

döntéseinket, a legapróbb dolgokban is:

Látható, ha életünk bizonyos területein nem rendelkezünk meggyőződésekkel, akkor

ott hezitálunk, lelassulunk, rosszabb esetben akár meg is bénulunk. Ha például nem
vagyunk meggyőződve arról, hogy egész nap jó idő lesz, akkor lassabban választunk
megfelelő öltözetet reggel. Ha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy melyik sorban
állnak kevesebben, akkor néhány pillanattal többet töprengünk azon, hogy hova is
álljunk.

A kérdés, hogy honnan származik a magabiztosságunk?

Döntéseink kősziklára épülnek, vagy homokra?

A valódi problémáink nagy része ugyanis nem a hezitálás során keletkezik, hanem
akkor, ha magabiztosságunk, meggyőződésünk alapját nem a valóság képezi.
Legrosszabb esetben nemhogy nem a tények, de előítéletek alapján döntünk!

Mint az én példám mutatja: utólag nyilvánvaló, hogy valamit nagyon de nagyon

félrenéztem. Persze ott és akkor a reptéren hamis tudásom birtokában olyan
magabiztosan indultam el a rossz kapu felé, hogy eszembe sem jutott leellenőrizni
az információt. Ugyanakkor el kell ismernem, a helyzetnek kétségtelen előnye volt,
hogy hamis magabiztosságom „gyümölcsét” ott és azonnal leszüreteltem.

Mert sajnos előfordul, hogy előítéleteink elfelejtve lappanganak bennünk, és

évekkel később amikor végül előbukkannak sokkal nagyobb kárt okoznak, mint a
feleslegesen kidobott pénz és fél nap értelmetlen várakozás.

Nagyon sokunknak tele van a feje olyan előítéletekkel, melyeknek teljesen biztosak
vagyunk az érvényességében, pedig ettől nagyobbat nem is tévedhetnénk. És ezek az
előítéletek jellemzően sokkal mélyebben gyökereznek, mintsemhogy egy második
pillantás egy reptéri kijelzőre felül tudja írni őket.

Ezek és az ezekhez hasonló előítéletek aztán évekkel később rettenetes

veszteségeket képesek okozni, ráadásul apránként. Például egy-egy olyan
veszekedésből, amelyet az adott pillanatban előítéleteink miatt elkerülhetetlennek
ítélünk, évek alatt veszekedések sorozata válik, mely megkeseríti az életünket. Egy
másik esetben az évek alatt hozzánk eljutó lehetőségeket mind eldobjuk magunktól,
mert tudat alatt – magunk számára sem megfogalmazható módon – valahol csalást
sejtünk bennük.

Előítéleteink, téves meggyőződéseink úgy tudnak kárt okozni nekünk, hogy észre sem
vesszük. Az ilyen előítéletek eredménye nem egy-egy kiugró veszteség, mint amilyen
az utolsó pillanatban vett repülőjegy ára, hanem a tartósan alacsony életminőség!

Ez durván fog hangzani, de az elszenvedett kár nem az, amikor csődbe jut a
vállalkozásod vagy tönkremegy a párkapcsolatod! Az csupán csak egy élettapasztalat
a sok közül.

A valódi kár az, ha egy egész életen keresztül gürcölnöd kell a cégedben, vagy ha
évtizedeket kell leélned egy kihűlt, netán pokollá változott kapcsolatban, és
egyszer csak azt veszed észre, hogy már mögötted van az egész élet, anélkül hogy
igazán éltél volna!

Szerencsére ezek a családi minták, előítéletek bár valóban mélyről jönnek, nem
örökérvényűek. Ugyanúgy megváltoztathatóak, mint bármely más meggyőződés, de egy
dolgot figyelembe kell vennünk: a mély előítéleteink oly mértékben hozzánk
tartoznak, hogy szervezetünk önvédelmi mechanizmusai védik őket.

Ha az utcán repül felénk egy labda, akkor magunk elé kapjuk a kezünket, hogy
megvédjük magunkat. Elővigyázatosságból akkor is így teszünk, ha a labda elkerül
minket. Ezt diktálják önvédelmi reflexeink. De ugyanígy önvédelmi reflexekkel
reagálunk akkor is, ha mély meggyőződéseink megkérdőjelezését érezzük, vagy ha
akárcsak gyanítjuk, hogy erről van szó.

Ezért alakul ki sok életre-halálra menő vita és veszekedés. Ezért verekszenek össze
a futballrajongók és ezért folytatnak késhegyre menő vitákat azok, akiknek
ellentétes politikai nézeteik vannak. A szembenálló felek öntudatlanul is azt
érzik, megtámadták őket amikor meggyőződésük, előítéletük akárcsak egy icipici
csorbát is szenvedne – még akkor is így érzik, ha az előítélet ostobaság és semmi
értelme. A szervezetük is pontosan úgy reagál, mintha utcai támadás érte volna
őket: adrenalin áramlik az ereikbe, és agresszióval készülnek fel a verekedésre.

Tudatosítanunk kell tehát magunkban, hogy mély előítéleteinkről lemondani csak úgy
lehet, ha elfogadjuk, hogy testünk-lelkünk bizony erősen tiltakozni fog.

Uganakkor mindenképpen érdemes végigmenni ezen a folyamaton, és olyan

meggyőződéseket kialakítani az előítéletek helyett, melyek inkább előremutató
jellegűek.

Ezek alapja lehet például az a megfigyelés, hogy az emberek bár sok dologban
hasonlítanak egymásra, valójában mégis mindenki más, mint a többiek. Eszerint
pedig:

Elsőre félelmetes lehet legyőzni saját önvédelmi reflexeinket, hiszen elvégre pont
azért vannak, hogy megvédjenek minket, miért kellene akkor kikapcsolni őket?

Legyen a mai házi feladatod az, hogy írd össze, mi volt az a három legnagyobb
bosszúság, veszteség ami az előítéleteid számlájára írható, és az elmúlt időszakban
ért téged. Mit gondolsz, ha ezeket az előítéleteidet meg tudnád változtatni, akkor
mennyivel lehetne gazdagabb az életed? Akár anyagilag, akár érzelmileg, akár az
élményeidet tekintve. Mennyivel lehetne békésebb és boldogabb az életed? Mert most
pontosan ezt fogod tenni!

Menj utána ezeknek az előítéleteidnek, és nyomozd ki az eredetüket! Majd miután

ezzel megvagy, cseréld ki őket a mai tudásodnak megfelelő, modern meggyőződésekre.
Írd fel magadnak ezeket az új meggyőződéseket és szánj rá egy órát, hogy
bizonyítékokat keresel arra, hogy ezeket az új meggyőződéseket alátámaszd.
Kutathatsz a saját emlékeidben, mások történeteiben, az interneten, akárhol, de
legyél teljesen meggyőződve arról, hogy való életbeli példák támasztják alá az új
meggyőződéseidet.

Így fog tökéletesen beépülni az új meggyőződés a régi előítélet helyére.

A mondás szerint még a jó pap is holtig tanul, és be kell valljam: időnként az élet
különösen kellemetlen leckéket tartogat számomra. Kívánom, hogy veled ne ez legyen
a helyzet!

Az ilyen jókívánságokkal persze nem lehet igazán sokra menni. Ezért foglalkozom
több, mint egy évtizede azzal, hogy megosztom azt a tudást, mely lehetővé teszi
bárki számára, hogy a lehető legteljesebb mértékben megismerhesse a sikeres emberek
élettapasztalatait valamint gondolkodási szokásait.