Meztelen Elme

Gelencsér György Karsa

Ez a dokumentum össze tervezi foglalni a gondolkodásmódomat és életfilozófiámat, ami véleményem

szerint az olvasó hasznára válhat.

Szeretném azt hinni, hogy nincs olyan hitem, amiben megrendíthetetlen lennék, nem tudom, hogy ez
így van-e, de e felé az ideál felé törekszem.

A célom csupán információközlés, amiben tiszta, érthető és nyers törekszem lenni. Nem tervezem
álláspontomat költőiséggel elködösíteni, mert a szép szavak nagyobb látszólagos jelentőséget
tulajdonítanak egy ötletnek. Amely aránytalanul mutatja meg egy ötlet hasznosságát a többihez
képest, amin a figyelmes elme túllát, de a többit félrevezeti. Az ötleteket csak a magukban foglalt
információ és haszon után szabad megítélni, melynek hatékonyságából elvesz a költői megfogalmazás.

Érték az egyén számára

1. Az értékes, ami hasznos. Értékes, kinek? Ez a definíció alapján mindig vonzza magával az érték
azt, hogy ki számára. Az egyént az viszi előre, ami hasznos. Miért pont előre, mi az, hogy
előre? Előre, vagyis a jó fele. Mi az, hogy jó? Az abszolút jó a szenvedés hiánya, minél
kevesebb szenvedés annál teljeseb, jobb a jó. Itt érző lényekhez való jót feltételezünk, hiszen
egy érzés nélküli tárgynak vagy élőlénynek minden közömbös. A szenvedés hiányát egész
életre levetítve kell érteni, hiszen, ha pillanatnyi szenvedés hiány lenne az abszolút jó, akkor a
heroin lenne a legnagyobb érték.
2. A legmegfelelőbb élet arról ismerszik meg, hogy az élőjének mennyi megbánása volna a
halálos ágyán, ha emlékezne mindenre és látná, hogy merre vezetett volna minden kis
döntés, vagy annak hiánya, hiszen az öregkorral járó feledésben és minden megélt pillanattól
való távolságban könnyű kimondani, hogy nem bántam meg semmit.
3. Ez két ötlet úgy tűnhet, hogy konfliktusban áll egymással, mert az egyik a jó érzést
maximalizálja a másik pedig a megbánást minimalizálja, de az egyik a csak egy mérce a leélt
élet minőségére, a végről visszatekintve, a másik pedig egy fajta gondolkodásmód vagy
döntéshozási segédlet a jelenben, hogy a végig előre tekintve minimalizáljuk a magunk
szenvedését.
4. De tényleg oly jó volna a szenvedést minimalizálni? Ehhez elég lenne halálig tartó heroin
adagolás és minden pillanat tökéletes boldogságban telne, de ez volna, amit akarunk? Van
bennem egy kis tartás ez az ötlet ellen, de logikailag nem találok vele hibát. Nem akarhatunk
tisztán élvezetet az túl egyszerű volna, és mindenki, aki magába néz rájön, hogy nem is ez a
legfontosabb, hanem hogy mind a boldogság valamilyen jelentőségteljes alapon jöjjön létre,
különben a boldogság szenvedés nélkül jönne létre. És a boldogság el volna rontva.

Röviden a szabad akaratról

1. A szabad akarat egy téma, ami feljöhet bizonyos beszélgetésekben, de sosem értettem, hogy
miért kap akkora hangsúlyt az a kérdés, hogy van-e vagy sem. Egy kimeríthetetlen témának
megfelel, de érték nem szerezhető a kérdés megválaszolásával, hiszen az egyén tapasztalata
nem változik meg azzal, hogy választ kap a kérdés. Mindig is maradni fog az érzés, hogy
képesek vagyunk választani akkor is, ha ez nem így van. Az öntudattal rendelkező lények
számára az számít, ahogyan megélik a szituációt, nem az aktualitás.
 2. Ez előző mondat egy csodálatos átvezető volt az univerzum szimuláció-e kérdésre. Erről a
feltevésről, is ugyan az a véleményem, mint az előzőről, mert a válasszal nem változik az
egyén tapasztalata, tehát nem értékes elfoglaltság a megválaszolása.

Az univerzum determinizmusa

1. Sokszor halljuk a sors szót, ami azt jelenti, hogy minden előre el van rendelve egy mindenható
isten, vagy egy csak a sorsot magába foglaló folyamat által. Ez lehet, hogy mégsem akkora
humbug, mint elsőre az ember gondolná. Ez attól függ, hogy van-e véletlen folyamat az
univerzumban vagy minden fizikai törvényszerűségek szerint történik. Ha van akár egyetlen
olyan folyamat, ami teljes mértékben nem törvényeknek megfelelően zajlik akkor a sors nem
létezik. Ha minden történést törvények írnak le, akkor a sors létezik, és minden elrendeltetett
az ősrobbanásnál. Ebből következően az ilyen fajta univerzumban nem létezik a szabad
akarat, de az illúziója attól még létezhet. A véletlen folyamat kérdése is irreleváns, hiszen itt
sem változik a világról való tapasztalatunk.

Én és a kereszténység

1. Ateista vagyok és nem hiszek semmiben a fizikai univerzumon kívül. Ez szerintem elég sok
kérdésre választ ad magyarázat szüksége nélkül.
2. Kezdjük a keresztény hitrendszertől való elválásommal. Kiskoromban, már nem tudom, hogy
pontoson mikor de pontosan emlékszem arra, hogy dédnagymamámnak kijelentem, hogy
ateista vagyok, amit valahogy érdekesnek találok. Az egész különválás igazából lebonyolítható
egy dologra (ez kicsit arrogánsan fog hangzani, de), hogy elkezdtem a kritikai gondolkodás
útját járni a keresztény hátterem ellenére. Már olyan kis koromban összeegyeztethetetlennek
találtam istent az engem körülvevő világgal.
3. A pont amikor teljesen elvetettem a vallásokban való potenciális hitemet az volt, amikor
megpróbáltam eladni az ördögnek a lelkemet egy pohár tejért. Egyik este amikor nagy
gondolkodásokba merültem arról, hogy ha a lélek nem létezik akkor igazából mindegy, hogy
Isten létezik vagy sem, mivel a földi létbe való beavatkozása észlelhetetlen, ezért csak a
túlvilág ígérete marad. Viszont, ha a lélek nem létezik akkor nincs mi menjen a túlvilágra, hogy
szenvedjen vagy továbbéljen.
4. Ezt a gondolatmenetet követve, teljesen megbizonyosodtam benne, hogy ha Isten létezik is az
semmiféleképpen sem fogja befolyásolni az én életemet ez a tény. Ezt le is akartam tesztelni.
A keresztény hitvilágot követve létezik az ördög is. Mivel Isten nem mindig válszolja meg az
imákat, vagy kéréseket, ezért az ördöggel gondoltam bebizonyítani tézisemet. Kutatómunka
nélkül, úgy gondoltam, hogy az ördög emberek lelkét próbálja meg megszerezni és kárhozatra
juttatni, mint a Faust-ban. Ezt mind végiggondolva, hogy igazán bizonyosságot nyerjek a
legnagyobb áldozatot kellet felajánlanom az ördögnek, a lelkem.
5. Tehát, azt „mondtam” az ördögnek, hogy ha egy pohár tej materializálódik a fiókos
szekrényemen, akkor a lelkem az övé. Hát nem működött, ezek után ezt megismételtem a
nagy monoteisztikus vallások ördögeivel, és semmi. Tehát így bizonyosodtam meg Isten nem
létezéséről.
6. De miért is voltam benne biztos, hogy nincsen lélek? Azért, ha az a következménye annak,
hogy valakinek nincs igaza, hogy örökkön-örökké tűzben fog égni a teste, akkor azt gondolná
az ember, hogy igen biztos lesz az a bizonyos szemmély abban, hogy mit tesz próbára. De,
fiatal voltam és arrogáns.
7. Ami meggyőzött, az egy lego robot volt, amibe beletették kutatók egy giliszta „lelkét”, vagyis
egy szimulációt, a feltérképezett „agyáról” és idegrendszeréről. Miután összekötötték a
szimulációt a robot bal és jobb kerekével, és egy távolság érzékelővel, A robot elkezdett
mozogni, és használni a távolságérzékelőt is. Ebből számomra az következett, hogy nincsen
 semmi a fizikai alkotóelemeken kívül az agyban tehát nincs lélek, mivel szimulálható csak a
fizikai formát követve.

Igazán Semmi sem számít

1. Ahhoz, hogy valamit számítónak titulálhassunk, ahhoz léteznie kell valamilyen öntudattal
rendelkező dolognak célokkal, akinek egy dolog számít. Tehát ha valami számít akkor az csak
szubjektív. Mégpedig, ha valami kizárólagosan szubjektív az nem létezik a valóban, ami pedig
objektív. Ebből következőleg nem létezik az, hogy valami objektív módon számít.
2. Ha semmi sem számít igazán, akkor miért csináljon akárki bármit?

Ez előtt minden Augusztus 9 előtt

Betegség

1. Az utóbbi pár napban hasmenésem és lázam volt. Ez azért figyelemre méltó, mert szinte
mindent megvont tőlem amit a karakteremben szeretek. Az energiát, és erőt ami az ereimben
folyik, a tenniakarást, az ambíciót, az agyam lassú és nyomott. Azért ma elmentem futni, de
négy kilóméteren 40 másodperccel rosszabb köridőt produkáltam mint a legjobb. A napjaim
semmittevésbe torkollanak. Youtube, Instagram , Twitter örökös körforgásban. Nem érzem
magam érdemesnek a személyemre, nem érdemlem meg az önképemet evvel a viselkedéssel.
Undorodom ettől a csigától amivé lettem.

Augusztus 10 után augusztus 19 előtt

A semmi akarása

1. Ahogy megvizsgáltam a lelkem, rájöttem, hogy igazán semmit sem akarok, nem ég bennem a
vágy semmi iránt. Ezek a tiszta pillanatok, igazán ritkák, mert az életem figyelemelterelésekkel
van körülvéve, hogy ne kelljen a nihilista gondolkodásmódommal szembesülnöm, nem akarok
igazából semmit és így szörnyű létezni, mivel tétlen nem lehetek, az egyetlen égő vágy
bennem, valamilyen tett iránt van, és mivel tenni cél nélkül értelmetlen, kitalálok valalmit
amit akarok, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy nem akarok semmit, és ezzel menekülök
az alapvető ürességtől ami a lelkemben uralkodik. Így belegondolva, azt kellene akarnom,
hogy akarjak valamit, de nem érzem azt az éhséget.
2. Az edzőterembe sem azért járok főleg, hogy jobban nézzek ki, vagy nagyobb legyek, vagy
erősebb, hanem azért, mert valamivel le kell foglalnom az agyam, különben fellázad ellenem
gondolatokkal, és szabotálja a békém, békét szeretnék az agyamban, de túl sok erőt termel,
ha pedig azt az erőt nem vezetem le valahol a nyomása szétfeszíti az agyam.

2023.08.31.