Ki is az az Offenzisz ?

Elõször is ki kell jelentsem: ezt sajnos kevésbé tudjuk és kevéssé

tudhatjuk mint szeretnénk. Nyúl egyik ötletérõl van szó természetesen - tehát
az offenzisz koncepciója része a CX ( pontosabban Abryss) mágia-képének, a
világnak és a világ mágia-koncepciójának.
Keveset tudunk róla. Tudjuk, hogy Nyúl valamely meséjében elõfordult
- ott valami tápos fejvadász-bagázs támogató varázstudója volt. És tudjuk,
hogy egynémely különleges aura kiterjesztésekre való képessége emeli -
bizonyos szempontból - a többi varázstudó fölé ... és teszi azzá, ami:
offenzisszé.

De tegyük fel újra a kérdést, hogy ki is az az offenzisz, és válaszoljunk

is rá. Tehát az offenzisz: alapvetõen egy speciálisan képzett varázstudó.
Általában a pusztítás misztériumának az elkötelezettje - de igazából nem ez a
lényeg. Hanem bizonyos, az oltalmazó aurák leküzdésére szolgáló egyéb
speciális képességei, amik miatt rettegett ellenfél. Amúgy igazából NEM
csatamágus - arra is alkalmas ugyan, de valójában más és talán több is annál.

A CX mágiarendszere a varázstudók csatamágusi alkalmazást különben

sem túlzottan támogatja: egy varázstudó a csatatéren nem csinál túl sokat ...
Illetõleg az oké, hogy egy nagyon magas szintû varázstudó fókuszokkal
megtámogatva csinálhat valami "nagy" dolgot - mondjuk ellõhet akár egy
tûzgolyót is :-) ... de ennél több nemigen lesz belõle. És utána jó félóráig
nyugton marad. (1*)
A harctéri mágia-alkalmazások amúgy régi témái szerepjátékos levelezõ
listáknak ... No de nézzük most, hogy Abrysson én milyen lehetõségeit látom
ennek ?

- Egyik nagy területet a "csatamágusi alkalmazásoknak"a különféle

"támogató" alkalmazások jelentik: azaz bátorítás, buzdítás (mindez mágiával
természetesen), áldás (amolyan közös mise jelleggel, meg "majd imádkozunk
érted"), netán tömegesen felírt rúnák ... és persze a mágikus és félmágikus
gyógyító praktikák .

- A másik lehetõség a különleges akciók támogatása, láthatatlanság,

légiesség, vagy csak szimplán a védelmi mágikus rendszer kijátszása révén.

- A harmadik fontos terület a felderítés és hírszerzés, azaz az

információszerzõ mágia-alkalmazások. ( Távolbalátás, állatok szemével
nézés, jóslási alkalmazások.)

- Negyedikként a mágiával idézhetõ vagy csak mágiával sebezhetõ

lényeket és ezek katonai alkalmazásának problémakörét említeném

- Ötödikként szólnék most akkor az ellenfél haderejére ható

alkalmazásokról, amik célba vehetik az ellenfél élõerejét, hadrendjét(!),
morálját, vezetõit, ellátmányát ... esetlegesen annak mágikus támogató
rendszerét.

- Hatodikként pedig akkor az ellenfél varázstudóinak bármiféle

tevékenysége elleni, mágia-alkalmazás révén történõ bármiféle
ellentevékenységet venném.

- Hetedikként ... utoljára de nem utolsó sorban ... a kommunikációs célú

mágia-használatot emelném ki - legyen szó akár közvetlen mentális
kapcsolaton alapuló információ-továbbításról, akár “sequadion-háló” jellegû
adat-kapcsolatról. Ugye tudjuk, hogy a harctéri kommunikáció az ókori-
középköri harcászkodás egyik gyenge pontja volt, kürt- és zászlójelek, ide-
oda vágtázó lovasküldöncök stb. útján. A hadvezér pedig azért igyekezett egy
domb tetején tanyázni, hogy valamennyire átlássa a csatateret, és esélye
legyen remélhetõleg értelmes és nem nagyon elkésett parancsokat kiadni és
küldeni egységeinek. (És komoly elõny volt, ha sikerült az ellenfél
hadmozdulatait irányító személyt eliminálni, vagy legalább lezavarni arról a
dombról... ) De a lovasfutáros, kürtölgetõs, zászlólengetõs stb. módszerek
gyakorta bizonyultak hatástalannak - nem tudom tudjátok-e, hogy II.
világháború ruszki tank-csodájában, a T-34-esben a toronyban ülõ parancsnok
madzagok útján rángatott zászlókkal jelzett a tankot vezetõ “sofõrnek” -
ehhez képest mi táp volt már a német és angolszáz haderõk által tankokban is
használt fejhallgatós+mikrofonos fedélzeti kommunikációs rendszer. Pedig ott
az egymással kommunikálni szándékozó emberek másfél méternyire ha voltak
egymástól...
Szóval a középkori hadvezetés komoly problémája volt a hadvezér és az
egyes seregrészek közötti kommunikáció. És ha ezt a problémát sikerül
áthidalni valamiféle “kommunikációs mágia” segítségével, az a gyakorlatban
azt jelenti, hogy az adott félnek lehetõsége nyílik sokkal gyorsabban és a
helyzetnek sokkal megfelelõbb módon reagálni a hadszíntér eseményeire ...
lokális túlerõk kialakítása révén, illetõleg elkerülve a kellemetlen
helyzeteket.
Továbbá jó, ha nem feledkezünk meg arról a lehetõségrõl sem, hogy a
“felderítés” is ezen a mentálmágikus kummunikációs rendszeren keresztül
továbbíthatja a maga jelentéseit ... ( A bokrok között íjjászok bújkálnak,
Uram !)
És persze ott van a már említett sequadion-háló szerû alkalmazás
lehetõsége is - ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy valami kisebb akciócsoport
tagjait kapcsolja össze, gyakorlatilag olyasmit megvalósítva, amit mondjuk (
futurisztikus kivitelben) a Bolygó neve: Halál- ban láthattunk: sisakkamera
+sisak-display révén összekapcsolja a katonákat, a parancsokat, a vezetési
pontot ... ( Valamelyik Shadowrun kiegészítõben is láttam leírva hasonló
cuccot.)
Ez a rendszer lehetõvé teszi pld, hogy az akciócsoport egyik tagja által
látott ellenfelet az akciócsoport egy másik tagja lepje meg és küzdje le - azaz
lehetõvé teszi a tagok együttmûködésének egy minden korábbinál magasabb
szintjét, minden más módszernél nagyobb hatékonyságot biztosítva evvel az
ily módon irányított akciócsoportnak.
Fel kell hívjam a figyelmet rá, hogy a sequadionháló-szerû vezetési
rendszer szükségessé teszi legalább egy magasan képzett irányító személy
közremûködését - attól ugyanis egy katona túlterhelõdne, ha mindegyik társa
adatait neki látnia és értékelnie kellene - ez az irányító feladata, és õ dönthet
arról, hogy valamelyik katona képét mikor és miért adja be egy másik
emberének.

A tûzgolyót pedig hagyjuk meg a hülyegyerekeknek.

De úgy gondolom, eleget locsogtunk a csatamágusokról - térjünk vissza

jelen írásunk állítólagos témájához - az offenziszhez.

Az offenzisz NEM csatamágus ! (2*)

Természetesen elképzelhetõ, hogy egy offenzisz csatamágusként

ténykedjen - de egy mentalista kommunikációs mágus, lelkesítõ tábori lelkész
és asztrálmágus, egy elemi tûz specialista vagy egy nekromanta egyaránt
elképzelhetõ mint a sereget támogató varázstudó.

Na, ha azon már kezdünk túl lenni, hogy mi NEM az offenzisz, akkor
szólhatnék végre arról is, hogy akkor mi IGEN ?

Az offenzisz a mágikus védelmi rendszerek ... a mágia ellen jól védett

célpontok elleni támadási módszerek szakértõje. Egyrészt elméletben ismeri
ezeket, másrészt a gyakorlatban nagyon tudja, hogy mit lehet ellenük tennie
...
Ebben különleges képességei igencsak komoly mértékben segítik - ilyen
szempontból az offenzisz nagyon tápos ... léte gyakorlatilag az erõegyensúly
felborulását jelenti !
De mit tud az offenzisz ?

Gyakorlatilag azt, hogy az oltalmazó aurákon - legyen szó akár egy

defenzisz-auráról, akár egy épület oltalmazó tegumentumáról - õ úgy megy át,
mint kés szokott vajon. Vagy legalábbis elvben átmegy rajtuk ... ez a
hivatása.
Ebbéli tevékenységében alighanem néhány nem publikált aura-
kiterjesztés illetõleg titkos diszciplína segíti - hogy mik ezek, azokról nem az
én tisztem lerángatni a leplet (különben is élni szeretnék még, ezek meg
fõbenjáró titkok ☺ )
Minden esetre úgy emlékszem, hogy azt álmodtam, hogy a bennfentesek
“aura-nyíl” és a “buborék” formát emlegettek ... de ezek nem megerõsített
kósza híresztelések csupán. ( És a fene jobban tudja, hogy Nyúl miképp is
képzeli el õket ... )
Hogy rendszertechnikailag miképp írhatók le egy offenzisz képességei
azt tényleg hadd tartsam meg magamnak - Nyúl hitelesítése nélkül úgy is egy
nem-autentikus vélemény lenne csupán.
Ellenben nézzük meg egy pillanatra a defenziszt, és az oltalmazó
aurákat ! Alapvetõen ugye arról van szó, hogy a védõaura ural egy területet,
és nem engedi létrejönni illetõleg igyekszik elfojtani ezen területen az idegen
aurák által támogatott de általa nem kívánt/nem tolerált hatásokat.
 Egy, a védelemnél aurailag gyengébb támadó mit sem tehet ( jó esetben
magára tán varázsolhat), de még egy, az oltalmazó auránál elvben erõsebb
aurájú mágia-használót is erõsen korlátoz az oltalmazó aura: lévén a
potenciális támadó aurája a térbeli távolság növekedtével gyengül, azaz az
oltalmazó aura (tegumentum, defenzisz-aura) eredményesen akadályozza a
idegent abban, hogy távolabbi célpontra hathasson, varázsolhasson ... jócskán
csökkentve evvel az idegen varázstudó varázslatainak hatótávolságát, és
vélelmezhetõen így a behatoló eredményességét/veszélyességét is. ( És
ekkor a védelmi aura esetleges egyéb (aktív) lehetõségeirõl még nem is
szóltunk. )
De mit is tud ez ellen tenni az offenzisz ? Nos, õ pontosan azért tápos,
mert képes áttörni a területekre ható védelmeken, vagy legalábbis sokkal
eredményesebben tud ezek ellenére is mûködni, mint egy offenzisz-
képességekkel nem rendelkezõ varázstudó.
Azaz: képes a védekezõ aura területén, annak ellenében varázsolni,
távolabbra is, illetõleg meg kell említsem, hogy neki van esélye áttörni egy
bizonyos személy személyi védelmét biztosító defenzisz auráján is. ( Ugye
ilyenkor a defenzisz-aura különösen erõs, hisz effektív értéke
aura%+defenzisz-meditáció% lesz (ami nem igazán csökken területre
kiterjesztés miatt, hisz gyakorlatilag a mellette álló személyt védi... ), ami
ellen a támadó normál aura-próbát dob mindenféle plusszok nélkül ...
ránézésre a siker támadáshoz a defenziszhez képest másfél-kétszer magasabb
szintû varázstudó kell legyen a támadó, és ugye akkor az õ arurája effektíve
gyengül még a távolság miatt szükségessé váló esetleges kiterjesztés miatt ...

Az offenzisz a fent emlegetett védelmek megkerülésére képes: távolba

hat gyengülés nélkül (illetve kisebb gyengüléssel, illetve másképp fizet
ezért... ), továbbá eséllyel képes berombolni a személyt védõ defenzisz
aurájába is.

Hogy egy offenzisz szükségképp a pusztítás-misztériumának

beavatottja-e ? Errõl nincs bizonyosságom, de szerintem igen, vagy legalábbis
nagyon illik hozzá, és számára nagyon jó együttállás ...
Aztán meg azt se feledjük el, hogy õkelme nem csak bemenni szeretne a
védett fél aurájába a varázslatával, de vélhetõleg azt is szeretné, hogy ott
valami effektívet mágiáljon - ehhez lehet, hogy nem árt, ha pusztítás-
misztériumos ...

Volt egy mondatom, amire most visszatérnék. Azt mondtam, hogy az

offenzisz nem más, mint az egyensúly felborulása. Mire is értem ezt ?
Nos: Abrysson hosszú távon egyensúly létezik a támadó és védekezõ fél
jellegû lehetõségek közt ... és a házak biztonságának, védelmi
intézkedéseinek elkerülhetetlenül fontos részét képezik az idegen mágia elleni
védelemmel kapcsolatos felkészülésük. Ez leginkább a következõkben
nyilvánul meg:
- fontos helyek védelme
- kulcsszemélyek védelme
- aktív mágikus védelem, ellenintézkedések
- hagyományos védelmi intézkedések mágikus támadások ellen
 A védelemnek egyik sarokköve a palazzóerõd ... a ház vagy család
lakhelye és bázisa, ami ugye elvben jól védett mindenféle behatolás,
kémkedés, orgyilkosság ... és természetesen az idegen mágiahasználók
ténykedése ellen is. ( Hasonlóan fontos sarokpont a ház kulcsemberinek
személyi védelme az idegen mágia ellen.)
Nomármost: mindezen védelmek “normál” ellenséges varázstudók ellen
készülnek ... a támadó és védekezõ oldalon azonos szintû varázstudókat
feltételezve egyértelmûen a védekezõ félnek vannak sokkal jobb esélyei - HA
a védekezõ fél oldalán áll olyan “tényezõ”, mint a defenzisz-aura, vagy mint a
palazzóerõd tegumentuma. Sõt: ezek még egy, a védekezõjénél valami
képzettebb idegen varázstudó ellen is kielégítõ védelmet nyújtanak.

Itt hadd szúrjak közbe egy rövidke “szint-demokgráfiai” megjegyzést:

ha vélelmezzük azt, hogy egy ház-szolgálatban álló varázstudó pályája
csúcsán átlagban az N. szintre ér el, akkor beláthatjuk, hogy N+1. szintre kb.
feleennyi, N+2. szinte egynegyed annyi varázstudó jut el ...N+3. szintr pedig
10% ... Innentõl nagyon a személyes Abryss-képen múlik a dolog, de ... én
úgy vélem, hogy N= 6 ... 8, ízlés szerint.

Ehhez képest kéne tehát a sikeres behatoláshoz egy 8-11. szintû

varázstudót keríteni - hát az már nagyon nem lesz egyszerû. Ilyen tudású
ember ( az én mágia- és világ-elképzelésem szerint ) már inkább csak azok
között fordul elõ, akik életüket a mágia tanulmányozásának, az úton való
haladásnak szentelték ... õk pedig ritkán állnak házak szolgálatába, és akkor
is inkább olyasféle specialistákként, mint tegumentum-építészet, varázstárgy-
készítés ... és nem mint egy behatolófejvadász-alakulatot kísérõ mágikus
támogatás ...
( Tudom, ilyenkor jön elõ valaki a Mortar-kolostor apátjával - na ja, az
a kivétel. De nézzük meg, hogy ha ilyenbõl mondjuk 1 db van, akkor hány
hasonló képességû zorawa, ardún stb. elkötelezettségû “normálisabb”
értékrendû varázstudó jut rá ... és hány defenzisz. )

És mégvalami: a legtöbb házvarázsló nem valami sok-arkánumos és

legalább második körös beavatott - hanem elsõkörös alkalmazó, aki örül, hogy
ismer pár tucat hasznos alkalmazást, és általában nem is igen álmodik a
második körrõl. ( Erre leginkább akkor lenne esélye, ha a mágiát szolgálná, és
nem a mágia szolgálnál õt, õ pedig másokat ... )

Minden esetre olyan képességû bérmágust keríteni, aki képes áttörni

egy “átlagos” házvarázsló/defenzisz védelmén ... már meglehetõsen húzósnak
látszik.
Ez még egy fejvadászklán számára is elérhetetlennek tûnik - egyszerûen
azért, mert NEKIK SINCS a mágia iránt ennyire elkötelezett emberük ! ( Meg
ilyen irányú képzési lehetõségük se ... )
Az õ varázstudójuk lehet, hogy tud jó trükköket és agresszív
alkalmazásokat - de nem lesz “átlagban” magasabb szintû a célpontként
szereplõ házak varázstudóinál. És a számításba jövõ független “bérmágusok”
(... a mágia prostituáltjai... ) sem igen hatalmasabbak a házvarázslóknál: hisz
elkötelezettségük nekik se nagyon van komolyabb a házvarázslókénál, a
tanulási stb. feltételeik pedig vélhetõleg amazokénál kevéssé mondhatók
optimálisnak. ( Igaz: többet lehetnek “éles helyzetben” - de hát ez részint a
fejvadászklánok varázstudóira is igaz, részint meg az éles helyzettõl nem
varázsolni fog tudni jobban, hanem sunnyogni, falat mászni, netán harcolni ...
)
Elvben leginkább még egy idõnként bérmunkát is felvállaló, kevéssé jó
hírû varázslóiskola kiválóságának van a legjobb esélye ... de ilyenbõl is elég
nehéz megfelelõ szintû/képességû és hajlandóságút találni.

A fentiek konklúziójaként tehát kimondható, hogy van egy status quo,

ami a mindenkori védekezõ félnek kedvez.

Ezért van az amúgy, hogy az árnyékháborúsdiban elõforduló

erõszakcselekményekben sem a palazzók falai közt folyó fejvadász-akciók a
jellemzõek. Ott általában inkább csak kémkednek, esetleg belsõ ember
megvesztegetésével próbálkoznak - a fejvadász-akció ha nem is
elképzelhetetlen, de fölöttébb ritka. Ha erõszakos akció kerül sorra az
ellenséges ház valamely nemese ellen, arra inkább a palazzón kívüli kerül sor
- lásd csónakbaleset-szervezés mint sytisi nemzeti sport.
Persze az árnyékháború leggyakoribb eseményei inkább információ-
szerzéssel, félrevezetéssel, bizonyos személyek megvásárlásával vagy
megzsarolásával, a másik fél üzleti és kereskedelmi tevékenysége elleni
erõszakos cselekedettek kapcsolatos akciók - az ellenfél házában, a másik fél
“oroszlánbarlangjában” történõ tevékenység, ha kicsit is ép elmével nézzük a
kérdést, rögtön kiviláglik, hogy igencsak ritka kell hogy legyen !
Jóval egyszerûbb a perifériák felõl nyomulni, akadályozni a másik fél
gazdasági tevékenységét, rombolni társadalmi kapcsolatait ( levágni róla a
szövetségeseit ... ) - azaz kivielezhetõ, sikerre esélyes és társadalmilag
elfogadható akciókkal próbálkozni.
A palazzó elleni támadás, azaz bármiféle, az ellenfél palazzójában
végrehajtott akció csak két esetben létjogosult: egyik, ha egyértelmû a támadó
fölénye, másik, ha a támadó számára már nincs más lehetõség.
Az elsõ esetet ugye nagyon nehéz megvalósítani, ha tehát EZ az adott
fél számára megoldható, akkor épeszû ellenfél vélhetõleg már rég feladta a
küzdelmet. Hisz az árnyékháborús konfliktusok legtöbbjének célja nem a
megtámadott “kiirtása”, hanem mindössze valamiféle elõny megszerzése a
támadó fél részére, azaz egy rájuk elõnyös megállapodás megkötése ... és az
ellenfél ettõl való elzárkózása miatt fajul egyáltalán konfliktussá a helyzet.
Vannak persze nem feloldható ellentétek is, nem is elsõsorban
kereskedelmi vagy nemesi arcoskodási okból kitört konfliktusok kapcsán,
hanem egyéb, titkos és vélhetõleg a mélyárnyakban eredezõ vagy onnét
szított ellenségeskedések esetében.
A második eset pedig ... egy nagyon utolsó, kétségbeesett lépés szokott
lenni - csak akkor létjogosult, és akkor is csak igen ritkán sikeres.

No de ott tartottunk, hogy a saját palazzóerõdjén belül védekezõ van

komoly elõnyben, és ez erõsen beszûkíti a támadó lehetõségeit, és szinte
kizárja a palazzó elleni illetõleg annak falai között végrehajtandó eredményes
akciózást.
Nos: ezen változtat az offenzisz ! Egyrészt az offenzisz már épeszû
“szinten” is képes csúf dolgokra a házvarázslóval szemben, másrészt a mágia
iránt elkötelezett idõs mesterekkel szemben õ igenis hajlamos lesz akár egy
behatolófejvadász-csapat kísérgetésére is.
És innentõl a támadó esélyei reálisak - ha nem mindjárt jobbak !
 Miért baj ez ? - kérdezhetné valaki. Nos: Abrysson, a Napkeleti
Birodalomban igenis baj ! Merthogy a társadalmi status quo éppen hogy a
családok és házak “stabilitására” épül - arra, hogy a viszonyok változásának
... az események lassú sodrásának ... ( nem véletlenül “Vizek sodrában” ... a
Nester ház történetét elbeszélõ Goldenlane-könyv al-fõ stb. címe ... ) üteme
nem igazán gyorsulhat fel. Az átstrukturálódással, a gazdasági haszon és/vagy
politikai hatalom más kézbe átkerülésével kapcsolatos hatalmai harcok évek -
ha nem évtizedek és nemzedékek - távlatában zajlanak. A gyors változást
lehetõvé tevõ, az ellenfél palazzóerõdjén belüli (sikeres) akciók ehhez
szükségképp ritkák kell hogy legyenek.

Ha azonban az offenzisz megjelenik, akkor lehetõvé vállnak az ellenfél

erõsségének falai közt végrehajtott, gyors és igen effektív, azonnali komoly
változást eredményezõ akciók. Ettõl megremeg az egész nemesi társadalom,
az egész hatalmi struktúra ... amit ugye az árnyháború tart lassú - és az
Birodalom szemszögébõl nézve igen jól szabályozható ! - mozgásban.
Az árnyékháború pont azért tesz nagyon kényelmes szabályozást
lehetõvé, mert lassú, és igen bonyolult. A Birodalom részérõl elég, ha a sok
hatótényezõ valamelyikét kicsit megmódosítja, és máris az általa kívánt
irányban tolódnak el az erõviszonyok, és számára elõnyös módon alakul az
adott konfliktus. És mindez szépen titokban is marad, a rendszer titkolózásra
épülõ és kellõképp átláthatatlan (alulról különöseképp átláthatatlan ...) volta
miatt.

Hát hiányzik ebbe a rendszerbe a Birodalomnek egy Offenzisz ?

Szerintem nagyon nem :-) ...
Ráadásul az offen-nyisz irritálná a nemesi közvéleményt, a kölcsönös
biztonság megszûnése miatti nyugtalanság úgy hiszem megint csak nem
érdeke a Birodalomnak.
Az következik ebbõl, hogy a Birodalomnak üldöznie kell az offenziszt ?
Nem szükségképp - de minden esetre korlátoznia kell. Például ha az offenzisz
kellõképp ritka, és csak nagytitokban képezhetõ és vethetõ be ... és akkor sem
ház-konfliktusokban használják fel, hanem betiltott vagy soha nem is
engedélyezett árnyházaknak olyan egymás közötti civódásaiban, amik úgyis
eleve a mélyárnyakban folynak - nos, itt az offenzisz használata, “birodalmi
szempontból” ha nem is megengedett, de “eltûrt” - illetõleg ez lesz a
legkisebb baj, ami miatt üldözni fogja az érintetteket :-)
/ Mármint nem az offenziszeket, hanem alapvetõen a mélyárnyakban
folyó konfliktus törvényen kívüli résztvevõit ... betiltott árnyházakat, a
Birodalomban soha nem engedélyezett és szívesen cseppet sem látott idegen
erõket stb. /

Megjegyzem, ez az egész offenzisz-probléma megint egy jó ok arra,

hogy a Zorawa számára miért is fontos a tudás monopóliuma ... hogy más ne
nagyon õrizgessen tápos arkánumokat. És itt jegyzem meg: azt is érdemes
tudnunk, hogy a Birodalom (pontosabban egynémely császári légiók
elitalakulatai ) bizony rendelkeznek “offenziszekkel” is. És bizonyos
esetekben be is vetik õket - például mint a fejvadászalakulatot/különleges
alakulatot kísérõ egyik lehetséges támogató varázstudót.

***
 Pár gondolat még az offenzisz kapcsán, amik valahogy úgy érzem, ide
illenek, de amiket nem tudtam besuszterolni a fenti szövegbe.

***

” A biztonság elemi szükséglet - a fegyverzet nem. ”

***

“ Azt,
ha hadsereget tartasz,
hogy megvédd az országodat, ma is tolerálják.
Ha ideggázt tartasz
- azt nem.”

***

"Férfi-nõ, jing és jang örökké egymásba fonódó és

egymást kiegészítõ ellentéte ...
a teremtés és pusztítás misztériuma. "

" A teremtés reciproka: az ember. "

" De akkor vajon micsoda az offenzisz ? "

***

Mágiával ember t ölni: nem más, mint kiemelkedettséged bizonyítéka !

Hogy milyen érzés ? Majd megtudod.

Felemelõ és borzongató ... amikor elõször megtapasztalod a halál
fókuszát ...

Nekem milyen volt ? Magasztos és döbbenetes - megrázó. Egyedülálló

élmény, amit semmi más nem nyújthat majd a számodra.

Vannak, akik rászoknak erre az élményre - ez hiba. Függés valamitõl,

ez elfogadhatatlan - hogy lehet erõs az, akinek másra van szüksége ?

Soha nem habozz hogy elvedd egy ember életét - hisz mit jelent az
egyén számára a halál ? Semmit, a múló test romlandó. A halál igazából
annyit jelent, hogy a lélek megmártózik Mortar misztériumában. Hogy
 újabb lehetõséget kap. Lehetõséget kap a lélek arra, hogy
megtegyen egy újabb lépést a maga útján.

Miért volna baj az, ha Te indítod el ezen az úton ?

***

Az Útról könnyebb letérni a sötétben! - ismeretlen zorawa szerzetes

1*:
Igen, persze nem szabad elfeledkeznünk a kiterjesztett aurájába foglalt ártó
hatással mászkáló tömegpusztító mágusokról - hogy ez belefér-e és ha igen
mennyire a világ- és mágiaképünkbe, az olyan kérdés, amit hadd bízzak a Ti
megítélésetekre - tudom, hogy a Grimó ezt végsõ soron megengedi, de az én
mágiáról alkotott eléképzelésembe pld. nemigen fér bele ... illetõleg csak erõs
korlátozásokkal.

2*: a jelen írásban szereplõ offenzisz definició Abryss jelen állapotára

vonatkozik ( évezredes béke, a sokadik Napcsászár uralkodik, nincs
interregnum stb. de van Árnyékháború ... ) - a korábbi korokban mást
jelenthetett ugyanez a szó ... A (jelen értelmezés szerinti) offenzisz-
fogalomba beleférõ, és a “csatamágus” fogalomba beleférõ varázstudóknak a
jelen értelmezés szerint lehet közös részhalmaza, de mindemellett
egyértelmûen igaz a következõ két állítás is: nem minden offenzisz
csatamágus, és nem minden csatamágus offenzisz ...