A dráma és a színház 20.

századi megújítása Bertolt Brecht: Kurázsi mama

és gyermekei

Egy színházi műfaj, amely a 20. század közepén jött létre, hogy reagáljon a világ politikai,
társadalmi és gazdasági klímájára az epikus színház. A műfaj erősen politikai jellegű volt, és az
volt a célja, hogy rákényszerítse a közönséget arra, hogy introspektív módon gondolkodjon el a
színpadon előforduló konkrét pillanatokról, és arról, hogy miért történnek így. Fontos
megjegyezni, hogy az epikus színház nagyon különbözik a drámai színháztól. A drámai színház
célja a szórakoztatás, van egy cselekménye vagy történetszála, amelyet a közönség követhet, és a
végén megoldja az összes felmerülő kérdést. Az epikus színház nagyon más, mert tárgyilagos,
hiányzik belőle az empátia, és a színdarabok jelenetei epizodikusak, ami azt jelenti, hogy inkább
darabokra vágják, nem pedig lassan építik fel a feszültséget. Az epikus színháznak megtört
narratívája van, és gyakran ugrál az időben, ami nincs kronológiai sorrendben. Az epikus színház
érvelést is mutat, és világos politikai nyilatkozatot fejez ki. Anélkül, hogy kötődne a
szereplőkhöz és a történethez, ami a drámai színházban megszokott, a tömeg felismeri a
társadalmi kérdéseket, és kialakíthatja saját, érzelmektől mentes valódi véleményét. Az epikus
színház híres művelői közé tartozik Bertolt Brecht.

Brechtnke a korai színpadi darabjainak témáit gyakran marxista gondolatok befolyásolták, és

rendkívül politikailag a marxizmus eszméit hozták fel. Brecht nem akarta, hogy közönsége
leüljön és belevesszen a darab történetébe, úgy gondolta, hogy az lenne a legjobb, ha
közönségének van véleménye. A tömeg bevonása érdekében ironikus, provokatív és érdeklődést
keltő témákat hozott fel. Fontos megjegyezni, hogy Brecht művei a második világháború után, az
1950-es, 60-as és 70-es években voltak a leghíresebbek. Annak ellenére, hogy színházi művei az
évtizedek után elhalványultak népszerűségében, Brecht hatása még mindig jelen van a világ
számos színházában. Széles körben ismert, hogy ő az az ember, aki megváltoztatta a modern kori
színház arculatát. Brecht célja az volt, hogy tárgyilagos maradjon, a színészek pedig
érzelemmentesek, hogy a közönség racionális politikai döntéseket tudjon hozni, miután
megnézte műveit a színpadon.

Brecht szívesen használta a narratívát, hogy emlékeztesse a közönséget arra, hogy történetet
néznek, és nem a valóságot. A narrátor gyakran elmondta a tömegnek, hogy mi fog történni,
mielőtt megtörtént, hogy a közönség ne legyen olyan érzelmes. A felfokozott dráma
pillanataiban pedig a színészek kibújtak a karakterükből, hogy emlékeztesse a nézőt arra, hogy
egy fikciós darabot néz. Brecht darabjaiban szerepelt a közönség és a színészek közötti fal
áttörése. Voltak színészek akik közvetlenül a közönséghez fordulnak beszéddel, megjegyzéssel
vagy kérdéssel, Valamint dalok játszanak a háttérben, hogy emlékeztessék a tömeget, hogy nem
a valós életet nézik.

Brechtnek Kurázsi mama és gyermekei cimű darabja örök alkotás, a 20. század egyik
legnagyobb darabja. Olyan alapvető kérdéseket vet fel, amelyekre mindenkinek meg kell
próbálnia válaszolni. Az emberiség történetének legszörnyűbb háborúja idején íródott, ami nem
tehet mást, mint megőrizte fontosságát az idők során.

A Kurázsi mama és gyermekei egyike annak a kilenc darabnak, amelyeket Brecht a fasizmus
és a nácizmus térnyerésével szemben írt. Adolf Hitler német hadseregeinek 1939-es
lengyelországi inváziójára reagálva Brecht valamivel több mint egy hónap alatt megírta a
darabot. Témája egy európai háború pusztító hatásai és mindenki vaksága, aki hasznot remél
belőle. Abból ítélve, hogy szinte teljesen hiányoztak a vázlatok vagy az előzetes tanulmányok
egyéb bizonyítékai, feltételezhetjük hogy egy hónap allatt íródott és hogy inspirációja
kivételesen közvetlen lehetett.

Brecht saját politikai drámai elveit követve a darab nem a modern időkben játszódik, hanem
az 1618–1648-as harmincéves háború idején, amelyben valamennyi európai állam érintett volt.
Anna Fierling, becenevén Kurázsi mama, a svéd hadsereg ravasz markotányosnőjének sorsát
követi nyomon, aki elhatározta, hogy a háborúból él. A darab során mindhárom gyermekét,
Stüsszi, Eilifot és Kattrint elveszíti abban a háborúban, amelyből hasznot húzott.

A darab a főhősnő életének több epizódját ábrázolja a harmincéves háború alatt. Felépítése
lineáris, hiszen minden jelenetben mindig van egy határozott időreferencia, például a darab egy
bizonyos évazonosítójával kezdődik: 1624 tavasza. A darab főszereplője Kurázsi mama igazi
nevén Anna Fierlingné, egy markotányosnő nő, aki kereskedni próbál, hogy túlélje a háború
alatt. Három gyermeke van, két fia, Eilif és Stüsszi, valamint egy lánya, Kattrin. Anna Fierlingné
egy erős nő, akinek nagyon nehéz időszakot kell megélnie. A háború miatt elveszíti gyermekeit,
de továbbra is megpróbál továbblépni. A darab fő gondolata és feltárásának módja Brecht a halál
kegyetlenségét és a háború értelmetlenségét mutatja be, ahogy a Kurázsi mama gyermekeit
elveszti. Ez a darabban a való élet eseményeit tükrözi, amelyeknek szemtanúja lehetett, hiszen
nagyon sok nő siratta gyermekeit. Brecht fő gondolata, a háború borzalma és bolondsága
különösen élénk abban a jelenetben, ahol Kurázsi mama lánya testének énekel. Egy anya
szomorúsága sok ország tragédiájáról árulkodik.

Kurázsi mama gyermekei közül az első, aki meghalt. Stüsszi túlzott kötelességtudattól és
őszinteségtől szenved, és végül emiatt hal meg, vagyis a háború alatt erényei az életébe kerültek.
A bátorság oltja belé ezeket a tulajdonságokat, mert nem különösebben okos. Az első gyermek
akit Kurázsi mama pedig a hadsereggel szemben veszt el Eilif a harcias fiú, aki alig várja, hogy
csatlakozzon akatonasághoz, és végezze brutális dolgát. Látszólag végzetes erénye a
„bátorsága”, bár az általa kapott elismerések kétségesek. Hatalomra jutása, amit jelmeze is
tükröz, nem más, mint a helyi parasztság elleni ravasz, gyilkos rajtaütések sorozata, amelyeket az
emberei táplálásának szükségessége motivál.

Kurázsi mama néma lánya, Kattrin a legnyilvánvalóbban a háború traumáitól szenvedő

karakterként tűnik ki. Ezeket a traumákat a testén viseli, hiszen a háború gyerekkorában
megfosztja a hangjától, később pedig eltorzul. A darab nagy részében a háború tehetetlen
tanújaként szerepel, aki nem tudja megmenteni testvérét, Eilifet a toborzástól, vagy Stüsszit a
katolikus kémektől. Később Kurázsi mama mellé áll, amikor nem hajlandó azonosítani Stüsszit
holttestét. Amint azt Kurázsi mama folyamatosan megjegyzi, Kattrin a kedvesség és a szánalom
erényeit szenvedi el, és képtelen elhárítani a körülötte lévő életveszteséget. Ez a kedvesség
különösen a gyerekekkel kapcsolatban nyilvánul meg, Kattrin anyai késztetései talán
szembeszállnak Kurázsi mama könyörtelen bánásmódjával és az ebből eredő kudarccal, hogy
megvédje gyermekeit. Végül Kattrin „megszólal”, feláldozza magát a falu gyermekeinek
megmentéséért, és helyénvaló, hogy a darab implicit módon a mártír Szent Mártonhoz hasonlítja.

A műnek minden részlete átgondolt és tartalmas, még a csend is mindig fontos szerepet játszik
vagy egy bizonyos hangulatot hangsúlyoz. Minden szó nagyon precíz, és a szükséges hatás
megteremtésére szolgál. Például Kurázsi mama mindig nagyon egyszerű nyelvezetet használ, és
úgy írja le a szörnyű eseményeket, mintha az nem lenne nagy ügy. Úgy beszél arról, hogy
bombázáson ment keresztül, mintha teljesen logikus és egyszerű lenne bombák alá menteni a
termékeit. Tehát minden szó vagy szünet a szörnyűséges háború mély képét kelti a nézők
elméjébe. Maga a kocsi nagy hatással van a nézőkre, hiszen hétköznapi emberek rendezetlen
életéről alkot képet, akik életük minden percében veszélybe kerülnek. Nincs sok kelléks, de a
vagon nagyon fontos, mint eszköz és hangosabban beszél, mint akár az előadóművészek.

Ami a darab színpadi interpretációit illeti, szükséges kiemelni, hogy a darabot meglehetősen
könnyű színpadra állítani. Brecht mindent átadott minden apró részletre: a cselekményt, a
témákat, a karaktereket. Úgy tűnhet, hogy nem is olyan egyszerű egy ilyen epikus játékot előadni
de a darab által kiváltott érzelmek azonban felfedik a darab fő gondolatát, és Bertolt Brecht
munkásságának fő gondolatát pedig az egész darab jól tükrözi.

„A művészet nem egy tükör, amely megtartja a társadalmat, hanem egy kalapács, amellyel
formálható.“ - Bertolt Brecht