Időszámításunk előtt az ötödik században a dráma lett a görög

irodalom vezető műneme . A görög dráma eredete vallásos szertartásokhos

kapcsolódik , elsősorban a Dionüszosz kultuszhoz. Dionüszosz a
szölőművelés, bor és mámor istene a görög mitológiában .

Első évében több vidám zajos ünnepe volt. Az ünepsorozata allatt eleinte
egy kilencven ifjúból álló kórus, melyben csak férfiak szerepelhettek , az
isten oltára előtt kardalokat úgyvenzett dirtüramboszokat adott elő.
Ezekben Dionüszosz mítikus sorsát tetteit, szenvedéseit, halálát majd
újászületését énekelték meg.

Az első lépés a dráma felé az lehetett hogy a Dionüszoszt

megszemélyesítő karvezető kivált a kórusból és az oltárhpoz lépve
előadott egy-egy részletett Dionüszosz életéből melyre a kar hódoló
énekkel válaszolt. Az első színész feléptetése Theszpisz nevéhez kötődik
aki híres tragédia költő hírében állt. Utánna Aiszkhülosz már két
színészt, azután pedig Szophoklész három színészre emelte .

Minden év marciusában , áprílisában rendezték meg a nagy Dionüszosz

ünnepét, amelynek a fénypontja a dráma verseny volt. Ezen a dráma
versenyen időszámításunk előtt 534-től tragédia költők majd 486-tól
komédia költők is résztvehettek .

A versenyket irányító arkón három tragédia és öt komédia írónak adott

játszási engedélyt. A tragédia költők tétralógiával versenyeztek . Ez azt
jelentette hogy három tragédiával és egy szatírjátékkal jelentkeztek . A
szatírjátékra vagy szatírdrámára mindig a tragédiák bemuitatása után
került sor az oldottabb vidámabb szatírjátékokk bemutatására melyeknek
Dionüszosz dícsérítését kellet tartalmaznia . Csak egy szatírjáték maradt
ránk . Ezekben a kornak a tagjai a Dionüszosz kíséretéhez tartozó, félig
állaíti külsejű, kecskelábú, lófarkú szatírok voltak .

A komédia írók egy darbbal próbáltak . Aki megynert egy inylen versenyt
az óriási tisztelet övezte , és magas politikai tisztséget is kaphatott.

A drámai ünnepségeken hatalmas tömeg vett részt , ezért a görög

színházat is ilyne hatalmas tömegre méretezve alakították ki . Hatalmas
stadion méretű színházak voltak . A rendszerint domboldalba épített,
félkör alakú, lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki a nézők
számára . Egy-egy szabadtéri színház húsz-, harminezer ember
befogadására is képes volt.

A szinház közepét egy kerek vagy félkör alakú térség foglalta el ez a

orkhésztra (színpad előtere) ide vonult be a két részre osztott kórus vagy
kar, körülbelül 13-15 fő. Az orkhésztránál kicsitt magasabb szinten ált
a színpad ami kicsi és keskeny volt, és két három ember fért el rajta . A
színészeknek nem kellett nagy tér mert nem sokat mozogtak és vitákból
derült ki a cselekmény. A színpad mögött egy díszes épülett ált királyi
palota vagy templom díszítéssel előte oszlop sor.

Később a görögszníház híres volt különböző technikai megoldásaival . A

gyakran megjelenő isteneket bonyolult mechanikai szerkezettekkel
emelték fel vagy tüntették el .

Kora reggeltől természetes fény mellett egésznap tartották . A közönség az

előadások allatt evett-ivott miközben élénk érdeklődéssel kísérta a
csalakményt. A nétő tetszést nyíltan , sőt hangosan kinyilványította .
Sarkával dobolt vagy gyümölcsel dobálta meg a nem tetsző színészt.
Minden szabad ember mehetett a színházba de belépőt kellet fizetni , a
legszegényebbnek az állam fizette a jegyet.

A színészek álarcot viseltek , többféle érzelmet kifejező álarcot cseréltek

egy-egy előadás során . A nagy távolság miatt a mimikáknak nem is
lehetett volna szerepe . A maszk tette lehetővé azt is hogy a női szerepeket
is férfiak játszák . Egy színész több szerepben is a színpadra álhatott, és
az áltulak viselt álarcba mindenbizonnyal nem tettek hangosítő tölcsért
mivel a görög szinházaknak kiváló akusztikája volt. Tógát és bőrből
készült sarut (kothornosz) viseltek . A kórust fuvolával kísérték és
alaptánclépésekkel mozogtak .