A GÖRÖG DRÁMA

A dráma mint műnem kialakulása az i. e. 5. századra tehető. Ekkor erősödött meg a demokrácia a
görög városállamokban. Kialakult egy új életforma (polgárosodás), és a kultúra is virágzásnak indult.
Ekkor kezdték el mind szélesebb körben az ünnepeket is megtartani, amelyek pl. Dionüszosz, a
szőlőművelés, a bor és mámor istenét dicsőítő alkalmakhoz kapcsolódtak.
Az ünnepség fénypontjaként drámaversenyeket rendeztek. Előadásokra járni állampolgári jog és
kötelesség volt. A színház a görög szellemi élet egyik lényeges központja lett. Az állam rendkívül
fontos nevelőintézményévé vált, hiszen az athéni demokrácia erkölcsi-politikai eszméit sugározta.
A félkör alakú szabadtéri színházakat domboldalba építették. A közel 20–30 ezer ember befogadására
alkalmas tér közepén helyezkedett el a kicsi, ám jól látható színpad, ahol nem voltak díszletek. A
színpad mellett helyezkedett el az orkésztra, azaz tánctér, ahol a 12–15 fős kar (kórus) kapott helyet.
A színészek csak férfiak lehettek, akik olyan hajlékonyak voltak, mint a nők, és el tudták változtatni
hangjukat. Magasított cipőket viseltek, eleinte utcai ruhában játszottak, majd megjelentek a színpadi
ruhák, amelyek többletjelentést hordoztak. Például a ruha színe jelezte a boldogságot vagy a
boldogtalanságot; a boldogok élénk színűt, míg a boldogtalanok sárgát, zöldet vagy kéket hordtak, a
szenvedők pedig feketében jelentek meg.
A szereplők kőmaszkokat viseltek, amelyek alapján a nézők megállapíthatták, hogy női vagy férfi
szereplő, rabszolga vagy idősebb férfi van-e a színpadon. Ugyanakkor a maszkokkal érzelmeket is
kifejeztek, mint azt a képen is láthatjátok.