Az ókori görög dráma

Dionüszosz-ünnepek
• Dionüszosz a bor és
a mámor istene
– Kis Dionüszosz ünnep:
A falvakban december-januárban
ünnepelték. Az ekkor rendezett
vidám mulatságokat hangos,
álarcos felvonulások kísérték.
Ezekből alakult ki később az
athéni vígjáték.
- Nagy Dionüszosz ünnepek:
Tavaszra estek, ilyenkor,
március-áprilisban az újbort, a
szőlő új virágzását ünnepelték
elsősorban a városokban.
Ezeken az ünnepeken drámai
versenyeket is rendeztek, s a
folyamatos fejlődés során
kialakult az athéni tragédia.
 A tragédia fejlődése
• Theszpisz léptette fel a
karral szemben az első
színészt, aki a prológust és a
karénekek közben a nem
énekelt, verses szöveget
mondott.

• Aiszkhülosz már két

személyt állított ki, így nagy
emberi szenvedélyek
ütközhettek össze.
 A tragikus triász
• A görög dráma fénykora az 5. századra tehető. Ekkor lép
fel az ún. "tragikus triász". Megszületik a tragédia és a
komédia műfaja.

– Aiszkhülosz (i. e. 525 – i. e. 456): A görög "tragédia atyja", újítása: ő

dolgoz fel először trilógiában tragédiát a drámai versenyeken, főművei:
tragédiák. Perzsák, Prométheusz-trilógia, Oreszteia.

– Szophoklész (i. e. 497 – i. e. 406 ): Görög tragédiaíró, élete a társadalmi

válság korára esik. Újításai: ő léptet fel először három színészt, ő vezeti
be a díszletezést. Oresztész, Élektra, Antigoné, Oidipusz király,
Oidipusz Kolonoszban.

– Euripidész (i. e. 480 – i. e. 406): Görög tragédiaíró, művei: Médeia,

Élektra, Hippolütosz, Iphigéneia Auliszban.
Az ókori görög színészek
maszkban játszottak
 Az ókori színház felépítése
• Az üléssort minden esetben
egy természetes vagy
mesterséges domboldalba
vájva alakítottak ki.
• Részei:
– orkhesztra, egy kerek vagy
félkör alakú térség, amelyet a
kórus foglalt el az előadás
alatt.

– szkéné, a tulajdonképpeni
színpad

– kollión a domboldaból kivájt,

félkör alakú, lépcsőzetes
üléssor
 A drámai műnem jellemzői
• A dráma (görög drán 'cselekedni' szóból), a harmadik
irodalmi műnem, amely főként színházi előadásra készül.
• Formai tekintetben lényegesen elüt az epikától, amennyiben
a drámai műnem alapvető jellemzője a dialogikus forma. Az
ábrázolt események itt mindenekelőtt a szereplők
párbeszédeiből bontakoznak ki előttünk.
• A drámai művek a cselekményt– a színpadi megjelenítés
korlátozott időtartama miatt – vagy egyetlen, rövid
időtartamú eseménysorba sűrítik, vagy főbb csomópontjait
ábrázolják.
• A drámában mindig megjelenik valamiféle konfliktus.
• A dráma az ókorban alakult ki a Dionüszosz (a bor, a mámor
és a művészet istene) ünnepein előadott kardalokból
(dithürambosz)
• A szereplők jellemét a tetteiken keresztül, a
dialógusokból, és a monológokból ismerhetjük meg.
 A dráma hármas egysége
• Arisztotelész a görög dráma és színházi előadás
sajátosságait megfigyelve szólt a
– hely egységéről,
– érinti a cselekmény egységét, azaz a történetnek
kitérők, epizódok nélkül kell haladnia a végkifejlet
felé,
– az idő egységéről csak annyit jegyez meg, hogy
törekedni kell arra, hogy a dráma ideje és az előadás
időtartama közelítsen egymáshoz (24 vagy 36 óra
alatt játszódjon le a drámai cselekmény).
 A klasszikus attikai tragédiák
felépítése
• Az i. e. 5. századi attikai tragédiák szabályos részekre voltak
tagolhatók:
 Prologosz: a főhős monológja vagy két színész dialógusa,
amely megnyitja az előadást.
 Parodosz: az első kardal, mikor bevonul a kar az orkhesztrára
 Sztaszimon: ezek a későbbi kardalok
 Epeiszodion: a dráma párbeszédes része, amely két kardal
között foglal helyet
 Exodosz: utolsó kardalt követő dialogikus rész
 Exodikon: a mű tanulságát összefoglaló rész, melyet a kar
énekel, miközben levonul
 Kommosz: a szereplő (k.) karral folytatott párbeszéde