Szophoklész: Antigoné

A GÖRÖG DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ

A DRÁMA KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNELMI HÁTTERE
 Kr. e. 5. sz.: Athén a görög városállamok vezetője (demokrácia, szellemi központ)
 poliszok – polgárság megerősödése
 örökösen változó világ (perzsákkal vívott harc, szemben álló társadalmi csoportok)
↳egyénnek és közösségnek felelősséget kell vállalni egymásért

A DRÁMA EREDETE
 VII-VI. Athénhoz köthető vallási ünnepei +Dionüszoszhoz
 DIONÜSZOSZ: bor és mámor istene, szőlőtőkében lakott → szőlőművelés ünnepe
↳vallásos szertartások – ünnepen fellépő kórusok hangszeres kísérettel adták elő a
kardalokat
 DITHÜRAMBOSZ: ódával és bordallal is rokonítható ókori görög lírai műfaj.
Dionüszosz tetteiről, szenvedéséről, haláláról és újjászületéséről szóló himnikus mű.
(hangneme: fenséges – kardalként VI. századtól kezdve)

A DRÁMAVERSENYEK – A SZÍNJÁTSZÁS KEZDETEI

 karvezető kiemelése=1. színész előléptetése – egy-egy részlet Dionüszosz életéből, kar
válasza ⇒ DRÁMAI PÁRBESZÉD
 második, harmadik színész színre léptetése – változatos párbeszéd, cselekmények
 tárgy megváltozik: Dionüszosz → trójai, mükénéi és thébai mondakör
 Nagy Dionüsszia (nagy Dionüszosz ünnepe) → fénypont: DRÁMAVERSENY
 tragédiaköltők tetralógiával (3 tragédia + tematikusan összefüggő szatírjáték);
komédiaköltők: egyes darabokkal neveztek
 GYŐZELEM → megbecsülés, akár politikai győzelem
 Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész – „TRAGIKUS TRIÁSZ” (műveik fennmaradtak)
 Arisztophanész – komédiaköltő
 előadásra járni → állampolgári jog és - kötelesség
 SZATÍRJÁTÉK:
 Dionüszosz félig emberi, félig állati kísérete: „szatüroszok” kara
 D.-hoz kapcsolódó történetek megjelentése → pantomimszerű tánc, gúnyos hang
 egyetlen fennmaradt szatírdráma (Euripidész: Küklópsz) nem D.-ról szól

A GÖRÖG SZÍNHÁZ ÉS SZÍNJÁTSZÁS JELLEMZŐI

 Domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetes padsorok (20-30 ezer)
 közép: félkör/kör alakú színpad – orkhésztra=tánctér (13-15 tagú kórus ide vonult be)
 magasabb „színpad” keskeny → 2-3 szereplő fért el
 kevés mozgás → színészek vitatkoztak, szócsatáztak
 KÉSŐBB: színpad mögött díszes épület (palota, templom)
 álarc viselése → mimika szereptelen (nagy távolság)
  női szerepek férfi által +több szerep – Ø hangerősítő (jó akusztika)
 tragikus hősök athéni díszes ruhában – köpeny, saru
 KÓRUS: cselekmény kísérése – mély ének, fuvolás tánc
↳ kardalok + dialógusok változása = színpadi mű!

A DRÁMA MŰNEME
 3. irodalmi műnem
 cselekménysort ábrázol:
↳ események, szereplők jelleme, gondolatai, egymáshoz való viszonya –
dialógusokból, monológokból szereplők tetteiből
 CSELEKMÉNY: jelen időben (előttünk) bontakozik ki (alapszituációból) → hőst:
harcra, akcióra készteti
 sorsfordulat bemutatása – KÖZÉPPONT: szemben álló erők, egymástól eltérő emberi
magatartások konfliktusa
 Hármas egység:
1) SZÍNHELY: egyetlen tér (a máshol történtekről hírnök számol be)
2) CSELEKMÉNY: egyetlen eseménysor
3) IDŐ: néhány óra

DRÁMA ÉS SZÍNJÁTSZÁS
 A drámai mű színpadra szánt alkotás
↳ Ø tárgyleírás, táj- és környezetrajz, külső jellemzés – helyette: szerzői utasítás,
díszlet, kellék, színészek
 rendező elgondolásai alapján, színészi alakításban valósul meg
 színészi akció – cselekvés, mozgás, gesztus, mimika
 dikció – a színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően
elmondott drámai szöveg)

A KLASSZIKUS TRAGÉDIA SZERKEZETI EGYSÉGEI

↳ Kr.e. 5. század klasszikus attikai tragédiák hagyományos szerkezete:
I. PROLOGOSZ: főhős monológja, két színész dialógusa – nyitás
II. Kar bevonulása, elhelyezkedés az orkhésztrán
III. PARODOSZ: első kardal, később előadott SZTASZIMON
IV. EPEISZODION: a tragédia párbeszédes része két kardal között
V. EXODOSZ: utolsó sztaszimont követő dialógus rész
VI. EXODIKON: a mű tanulságát összefoglaló, életbölcsességet megfogalmazó kardal
VII. KOMMOSZ: a szereplők a kardal folytatott lírai dialógus
A TRAGÉDIA
 Dráma egyik műfaja: tragikum uralkodása (kiemelkedő hős halála)
 TRAGIKUS HŐS: pozitív értékek, céljaiért harcol, küzdelemben  → nézőből: félelem
és együttérzés, megerősíti az értékek tiszteletét
 negatív hősök bukása is tragikus – OKA: nagyjellemű ember  = értékveszteség
 TRAGIKUM: értékszerkezet, amelyben hirtelen értékveszteség/pusztulás következik be
SZOPHOKLÉSZ: ANTIGONÉ
SZOPHOKLÉSZ
 Szophoklész (Kr. e. 496–406) – a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontja
 Arisztotelész Poétika c. művében → minta (drámai előadás megújítása)
 28 évesen drámaversenyen → 120> darabot írt, 24 győzelem (Ø 2. hely)
 7 tragédiája (trójai + thébai mondakör) + 1 szatírjátéka maradt

AZ ANTIK DRÁMA JELLEGZETES VONÁSAI

 SZÍNHELYE: egyetlen tér – Thébai, a királyi palota előtt:
 konfliktus: szenvedélyes viták, szócsaták formájában
 tettek, összeütközések → Ø a színpadon zajlanak (őr, hírnökök értesüléseiből)
 IDŐTARTAM: néhány óra

KONFLIKTUSOS DRÁMA
 SZITUÁCIÓ: 2 ellentétes céllal rendelkező személy köré→ eszközök
 cselekmény menete = tettváltássorozat
 KONFLIKTUS: jellemzi a szereplőket – melyik célért harcolnak
 a két fél közül egyik eléri célját: halál/életben marad

AZ ANTIGONÉ SZERKEZETE
A DRÁMAI ALAPHELYZET – EXPOZÍCIÓ
 PROLÓGUS: Antigoné és Iszméné párbeszéde
 két törvény áll egymással szemben:
 istenek törvénye (halott eltemetése!) – lelkiismeret, emberség parancsa
 királyi törvény: Polüneikész (Kreón: „hazaáruló”) → eltemetése tilos
(elcselekvőjének halálbüntetés) → DE: Antigoné lelkiismerete
 Iszméné nem mer ellenszegülni → Ø drámai jellem

A KONFLIKTUS
 több akarat ellentéte: emberi ↔ isteni világrend + démosz ↔ türannisz
 Kreón vétsége: HÜBRISZ – emberi gőg (önmagát istenek fölé helyezi); elvei ↔ tettei
 Antigoné sorsa: isteni átok

ANTIGONÉ ÉS KREÓN ÉRVRENDSZERE

 Kreón érveinek alapja: uralkodói tekintélye, királyi hatalmából eredő
tévedhetetlensége, hatalomvágy, megcsorbított tekintély, uralkodói gőg, sértett hiúság
 Antigoné érvei: erkölcsi (a halottat el kell temetni), érzelmi (a testvért el kell temetni)

KÉSLELTETÉS
 Haimón megjelenése: nézőben remény → apjára hatás (menyasszony megmentése)
 Haimón: alázatos, engedelmes gyermek → hibát hibára halmoz
 Kreón fiát is félreérti (elvakultság) → FENYEGETÉS (Kreón legnagyobb vétke)
TETŐPONT (KRÍZIS)
 Kreón magára marad: Iszméné kegyelme, visszariad, Antigoné elpusztítása (isteni t.)
 Antigoné halotti siralma: nászszobájába megy, nászdal nélkül
 Kreón látsz. győz → DE: harmónia felborulása (bűntelen bűnhődése) → feszültség
 A vak jós, Teiresziász megjelenése: tiszta látó, istenek beavatottja (egyenrangú)
 Kreón kétségbe vonja: TETŐPONT
 baljós szavai: halottakért → fia elvesztése
 Kreón megtörik: tanácsért fordul → régi parancsainak visszavonása
 cselekmény lezárult: Antigoné embersége győz

VÉGKIFEJLET
 Kreón felismerte hibáit → DE: késő (köv. nem menekülhet)
↳ hírnökök: Antigoné, Haimón és Eurüdiké haláláról, öngyilkosságáról
 Kreón összeroppan → DE: nem tragikus bukás, JOGOS BÜNTETÉS
 KARDAL: gőg elítélése, bölcs belátás, a józan mérlegelés → LEZÁRÁS

SZEREPLŐK, KAR SZEREPE

 Iszméné: fél cselekedni, tisztában a családjukat sújtó átokkal is – Antigonét félti
 Haimón: figyelmezteti apját elvakultságára → DE: elutasítja fiatalsága miatt
 kar kettős szerepe: előzmények felidézése, vélemény formálása (A. iránt rokonszenv)

ANTIGONÉ TRAGIKUMA
 A mű központi kérdése: istenek törvénye ↔ zsarnoki hatalom = TEENDŐ?
 Antigoné lelkiismeretére hallgat – tragikus hős, az emberi átlagon felüli
↳ halála: tragikus veszteség – KATARZIS

Szophoklész: Antigoné (részlet)

„Sok van, mi csodálatos,
de az embernél nincs semmi csodálatosabb.”