ALAPFOGALMAK és SZEREPLŐHÁLÓ

9. ÉVFOLYAM

ŐSI MAGYAR HITVILÁG

a magyar hitvilág elemei

- tűz
- egyistenhit (monoteizmus)
- totemállatok
- életfa-motívum
- táltos (szakrális /vallási szertartásokat végző/ személy)
-túlvilágba vetett hit

a magyar hitvilág totemállatai

- csodaszarvas
- turul (kerecsensólyom)
- fehérló

táltos

A táltos vagy régiesen tátos, a magyar néphagyomány szerint természetfeletti erejű személy.
Tevékenységük egyesítette a papi, orvosi, lélekgyógyász, szertartásvezető, bírói és jós
szerepet.

a magyar mitológia megörökítői (a Honfoglalás előtti és utáni 1000 év története)

- Csokonai Vitéz Mihály: Árpádiász eposz (töredék)

- Vörösmarty Mihály: Zalán futása (eposz)
- Arany János: Buda halála (eposz) és Rege a csodaszarvasról
(eredetmonda)

eredetmonda

A monda epikus népköltészeti műfaj, részben a mítosszal, részben a mesével rokon.

Valóságos és csodás elemek keverednek benne. Alfaja az eredetmonda, ami a magyarság
eredetét mutatja be, amit a krónikák őriztek. Egy csodálatos történet arról, hogyan találtak
őseink az őshazára (Szittyaföld) egy szarvas segítségével.

a Rege a csodaszarvasról szereplői

MÉNRÓT+ ENÉH
fiai
HUNOR MAGOR
hunok magyarok
+
Dula alán fejedelem lányai (lányrablás)- 108 nemzetség- Ebből 6 ment tovább Pannóniába.

MITOLOGIKUS VILÁGKÉP

 antropomorfizmus: emberi tulajdonságok átvitele a nem emberi világ elemeire, például

istenségekre, elvont dolgokra vagy természeti jelenségekre; egyik példája a
megszemélyesítés
 attribútum: valamihez vagy valakihez (pl. görög istenekhez) elválaszthatatlanul hozzá
tartozó tulajdonság, jellemző tárgy
 görög mondakörök: olyan események, eseménysorozatok, amelyekhez több görög
mítosz kapcsolódik; a legfontosabb mondakörök a trójai mondakör (a háborúhoz kapcsolódó
történetek), a thébai mondakör (Oidipuszhoz és gyermekeihez kapcsolódó történetek) és az
athéni mondakör (a Minotauruszhoz kapcsolódó történetek)
 istennemzedékek: a görög mitológia isteneinek egymást követő generációi
 mitológia: egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összessége, illetve
a mítoszokkal foglalkozó tudomány
 mítoszok: a kultúra ősi, szájhagyomány útján terjedő történetei, amelyek hősei emberek,
emberfeletti lények, istenek és félistenek
 olümposzi istenek: az Olümposz hegyén élő tizenkét görög isten: Zeusz, Héra, Hesztia,
Démétér, Árész, Apollón, Artemisz, Dionüszosz, Hermész, Pallasz Athéné, Héphaisztosz,
Aphrodité
 politeizmus: többistenhit; olyan hitrendszer, amely egyszerre több istent is tisztel
 teremtésmítosz: a világ keletkezésének különböző magyarázatai

HOMÉROSZI EPOSZOK
  rapszodosz: ókori görög történetmesélő, epikus énekmondó

 eposz : Nagyepikai műfaj (nagy terjedelmű, sok szereplőt mozgat, a fő

cselekmény mellett mellékszálak is vannak, időben és térben kiterjedt), amelynek
hőse természetfeletti lényektől is támogatva nagy, egy közösség sorsára nézve
jelentős tettet hajt végre.

 eposzi kellékek

- propozíció- témamegjelölés
- invokáció- a Múzsa segítségül hívása
- expozíció- bevezetés(1+2)
- deus ex machina- isteni közbeavatkozás
- anticipáció- jóslat
- enumeráció- seregszemle
- epitheton ornans- díszítő jelzők
- retardáció- késleltetés
- epikus (hosszú) hasonlat
- hexameter

 az Íliász szereplői

görög oldal trójai oldal

összesített sereg (Helené egykori kérői): Priamosz- trójai király
 Agamemnon- fiai: Hektór, Párisz
fővezér lányai: Briszéisz és Kassandra
 Meneláosz-
(sértett férj,
Agamemnon
testvére)
 Odüsszeusz-
ithakai király

Akhilleusz- a mürmidónok vezetője Aeneas- trójai ifjú, aki a végén kimenekíti

a házi isteneket és elindul új hazát
alapítani (Róma)

 lineáris, kronologikus szerkesztés

Időrendben haladó szerkesztési mód

 retrospektív
Időrendben fordított logikát követő (visszatekintő) szerkesztési mód

 az Odüsszeia szereplői

Ithaka kalandok
Penelopé társak
 Telemakhosz küklopszok
101 kérő Aiolosz
Athéné Poszeidon
Kirké

 hérosz: hős, görög mitológiai alak, félisten, aki egy isten és egy ember
nászából született
 hübrisz/hybris: a görög dráma hősének az isteneket vakmerően kihívó gőgje,
túlzó aránytévesztés
 jellemfejlődés: epikus vagy drámai művek szereplőinek a mű értékrendje
szerint pozitív irányú változása
 naiv eposz: az ősi hagyományokat megéneklő névtelen – vagy csak
legendákból ismert – dalnokok műve; a homéroszi eposzok is ebbe a műfaji
alcsoportba tartoznak

GÖRÖG DRÁMA ÉS SZÍNHÁZ

 akció: A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese.

 alapszituáció: A történet kiinduló helyzete, expozíció.
 dialogikus: párbeszédes
 dialógus: párbeszéd a drámában a szereplők között
 dikció: a színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően
elmondott drámai szöveg
 dráma: konfliktust, viszonyváltozást megjelenítő, párbeszédes, színpadi mű
 hármas egység: az antik görög tragédiákra jellemző dramaturgiai
követelmény – a hely, idő és cselekmény egysége; a klasszicizmus kötelezővé
teszi
 katarzis: megrendültség, megtisztulás

 jellemtípus: egy jellemző tulajdonságot hordozó emberi karakter

 kar: másképpen kórus, elválaszthatatlan a görög drámától: dallal, tánccal
kísérte és magyarázta a cselekményt
  statikus jellem: epikus vagy drámai művek szereplője, akinek belső
tulajdonságai nem változnak a cselekmény vagy a történet során
 tragédia: drámai műfaj, amelynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum,
főszereplője a tragikus hős
 tragikum: esztétikai minőség, amely visszafordíthatatlan értékpusztulás
megjelenítése révén megrendülést, katarzist vált ki

GÖRÖG LÍRA

 carpe diem: ragadd meg a napot; Horatiustól származó szállóige, amely szerint
érdemes kihasználni az adott pillanat lehetőségeit
 dal: rövid, egyszerű szerkezetű lírai költemény, egyetlen érzelmet fejez ki, gyakori
benne a visszatérő, refrénszerű sor, könnyen énekelhető
 disztichon: pentameterből és hexameterből álló, két sorfajtát váltakoztató,
időmértékes versforma
 elégia: az ókori görög irodalomban minden disztichonban írt hosszabb költemény
neve, később bánatot, fájdalmat kifejező versre alkalmazták az elnevezést
 epigramma: az ókorban minden disztichonban írt vers; később rövid, tömör,
csattanós lírai műfaj, amelynek versformája a leggyakrabban a disztichon
 himnusz: istenséget megszólító óda ABA szerkezet (kérés-indoklás- a kérés
ismétlése)
 időmértékes verselés: rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozásából képződő
versritmus
 óda: lírai műfaj, fenséges tárgyról emelkedett stílusban írt költemény
 pentameter: öt ütem, amely valójában hat, de a harmadik és hatodik verslába csonka,
fél versláb
 hexameter: 6 verslábból álló sorfajta, az 5. versláb daktilus

RÓMAI LÍRA

 ambivalens: Latin eredetű kifejezés, jelentése: kettős érzelmű, ellentétes irányú.

 aurea mediocritas: arany középút; Horatiustól származó gondolat, amely szerint
kerülni kell a végleteket
 bukolikus: pásztori, falusias, idillikus hangulatú
 carmen: dal, vers; az ódához hasonló műfaj, később teljesen azonossá vált a
jelentésük
 carpe diem: ragadd meg a napot; Horatiustól származó szállóige, amely szerint
érdemes kihasználni az adott pillanat lehetőségeit
 ekloga: ókori görög eredetű műfaj, kezdetben párbeszédes pásztorköltemény; a
magyar irodalom legnagyobb eklogaköltője Radnóti Miklós, aki a 2. világháború és a
vészkorszak borzalmai közepette, röviddel meggyilkolása előtt megrendítő módon
értelmezi újra az antik műfajt
 költői magatartás: a költő ars poeticába foglalt álláspontja a közélethez,
az irodalomhoz, az alkotáshoz, az emberiséghez való viszonyáról
 mértéktartás: a szenvedélyektől, túlzásoktól mentesség elve

BIBLIA

 adaptáció: Irodalmi alkotások szabad átdolgozása, például megfilmesítése.

 áldozat: Az istentisztelet cselekménye, amely során egy áldozati tárgyat Istennek ad
az ember vagy a közösség; a zsidó vallás egyik leggyakoribb áldozati tárgya a bárány,
Ábel is bárányt áldozott Istennek.
 apokalipszis: a Jelenések könyve másik elnevezése; tág értelemben a világvégére
vonatkozó jövendölés
 apokrif: a bibliai kánonba fel nem vett iratok apoteózis: megdicsőülés;
az antikvitásban az istenek közé emelkedés, a kereszténységben a mennyek országába
való belépés
 dilemma: olyan helyzet, amelyben nehéz jó döntést hozni, mivel a választható
lehetőségek mindegyike negatív következményekhez vezethet
 evangélisták: a négy evangélium szerzői: Máté, Márk, Lukács és János
 evangélium: ’örömhír’; a Jézus élettörténetét, tanítását és beszédeit tartalmazó négy
újszövetségi könyv neve
 gondolatritmus: azonos szerkezetű és azonos vagy ellentétes értelmű mondatok
ritmikus ismétlődése; a bibliai szövegek, különösen a zsoltárok gyakori rendezőelve
 időszerkezet: az irodalmi szöveg időbeli viszonyainak összessége
 kánon: az egyházak által hitelesnek, Istentől sugalmazottnak elfogadott bibliai
könyvek összessége
 krisztosz: a görög szó jelentése felkent, kiválasztott
 messiás: a héber szó jelentése felkent; a zsidó nép által várt szabadító megváltó
 pápa: Róma püspöke
 parafrázis: átdolgozás, átfogalmazás; egy irodalmi mű tartalmilag hű átírása
az értelmezés, a népszerűsítés szándékával, vagy valamilyen művészi hatás elérése
céljából
 passió: Jézus szenvedéstörténetét megjelenítő misztériumjáték
 példabeszéd: az Újszövetség egyes szövegrészeinek műfaja, önmagán túlmutató,
allegorikus jelentésű történet
 Pentateuchus: Mózes öt könyve
 próféta: Isten üzenetének tolmácsolója; a Héber Biblia híres prófétái például Izajás
(Ézsaiás), Ezékiel, Dániel, Jónás vagy Illés
 püspök: az egyház nagyobb területi egységének a vezetője
 Septuaginta: a Héber Biblia görög fordítása (Kr. e. 3. század)
 szinoptikus evangéliumok: Máté, Márk és Lukács evangéliumai, amelyek sok
szerkezeti és tematikus hasonlóságot mutatnak egymással
 Talmud: a zsidóság törvényeinek, vallási rendelkezéseinek, tanításának írott
gyűjteménye, amely a Tórához kapcsolódó magyarázatokat is tartalmaz; a vallási
tanítók, a rabbik közötti vitákból létrejövő hagyomány sokáig szóban terjedt és
őrződött meg
 Tóra: ’törvény, tanítás'; Mózes öt könyve, a zsidó nép legrégibb írásos emléke, amely
leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől kezdve az Istennel kötött
szövetségein keresztül a Mózes közvetítése által kapott törvényekig
 Vulgata: a Biblia mindkét részének latin fordítása, Hieronymus (Szent Jeromos) műve

 zsoltár: verses imádság, himnusz zsoltárfordítás: a bibliai himnuszok anyanyelvi

változata
 zsoltárparafrázis: zsoltárok szabad átköltése