2007.09.

19

2. alkalom
IRODALOM

STÍLUSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

1. Az antikvitás – ókor fogalma a stílustörténetben

az ókori görög és római kor művészetének, kultúrájának, szellemének és

emberfelfogásának összegző neve, illetve az ebből eredő hagyomány
korstílus: i. e. VIII. sz. – i. sz. V. sz.
virágkora
- Görögországban az athéni demokrácia fénykora Periklész; i. e. V. sz.)
- Rómában Augustus császár kora (i e. I. sz. – i. sz. I. sz.)

2. Az antik művészetre jellemző:

emberközpontúság → „Minden dolog mértéke az ember” (Protagorasz)

az egyén önmegvalósítása
a hősi, katonai erények; majd a testi és szellemi kiválóság hangsúlyozása
(„Ép testben ép lélek!”)
az emberi önmegismerést hangsúlyozta („Ismerd meg önmagadat!”)
mérték, mértéktartás, harmónia, kiegyensúlyozottság
harmonikus életre való törekvés
szabadság és mérték összhangja
egyén és a közösség harmonikus kapcsolata
az antik ember öntudatos, önérzetes, de tudatában van társaira utaltságával
is
istenképe antropomorf → Egy tárgyat, jelenséget emberi jelleggel
felruházó szemlélet.
a római művészetek sok tekintetben a görögöt másolják, azt veszik
mintaként

3. Görög epika:

Homérosz: Iliász, Odüsszeia (trójai mondakör)

Hexameter:
- időmértékes verssor, a görög epikus hősköltészet versformája.
 - az időmértékes verselés ritmusa a hosszú és a rövid szótagok
szabályos váltakozásán alapul.
- Az időmértékes verselés alapegysége az egy rövid szótag kiejtéséhez
szükséges idő, a mora; jele: A hosszú szótag jele:  (két rövidet ér).
A rövid + hosszú szótagok = verslábak.
Az időmértékes verselésben a leggyakrabban használt 5 versláb:
- jambus: 
- trocheus: 
- spondeus:  
- daktilus: 
- anapesztus: 
A hexameter hat verslábból álló verssor, mely daktilusokból és
spondeusokból áll.

4. Görög líra:

Hésziodosz: Munkák és napok; Istenek születése

Alkaiosz: politikai tárgyú versek, bordalok
Szapphó (költőnő): kizárólagos témája a szerelem

5. Görög dráma:
Dionüszosz- kultusz; ünnepség → a tragédia és a komédia eredete
dithürambosz= kultikus dal → ebből lesz később a tragoedia, melynek
jelentése: „kecskebak dal”)

Színészeket alkalmazó görög drámaírók:

Theszpisz: párbeszéd, egy színész alkalmazása
Aiszkhülosz: két színész alkalmazása („a tragédia atyja”)
Szophoklész: három színész alkalmazása

Jelentősebb görög tragédiák:

Aiszkhülosz: Heten Thébai ellen, A leláncolt Prométheusz
Szophoklész: Antigoné, Oidipusz király, Elektra

Jelentős görög komédiák (komédia→jelentése: falusi dal):

Arisztophanész: Békák

Görög filozófusok:
Platón
Szókratész (híres szónok)
Arisztotelész
Görög történetíró:
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború

Római epika:
Vergilius: Aeneis c. eposz

Római líra:
Catullus: Lesbia-versek (Éljünk Lesbia, Lesbia madárkája)
Horatius: „arany középszer” hirdetője; versei: ódák, szatírák, pl. Az
államhoz, A rómaiakhoz
Ovidius: Átváltozások, Hősnők levelei

Római dráma:
Plautus: Hetvenkedő katona

Római történetírók:
Tacitus, Lívius

Római szónokok:
Cato, Cicero