A homéroszi eposzok világképe és embereszménye

Az európai irodalom kezdetét két eposztól számítjuk, ez a két költemény az Iliász és az

Odüsszeia, időszámításunk előtti VII.században keletkezhettek és írójuknak Homéroszt
tekintették, akiről azonban semmit sem tudunk, talán nem is létezett. Sokak vakként
ábrázolták, a vakság irodalmi toposzként is megjelent például Szophoklész Oidipusz király
című művében, ahol a király kiszúrja saját szemét. Ma már majdnem biztos, hogy nem
Homérosz volt mindkét mű szerzője, ugyanis teljesen más embereszménnyel és
életszemlélettel rendelkeznek, mégis mai napig az ő műveiként emlegetjük őket. Az is
kérdéses, hogy egyáltalán volt-e szerzője bármelyik műnek vagy szimplán szóban terjedő
mondákból állították össze.
Eposz: Verses nagyepikai mű, amely egy természetfeletti erőkkel támogatott hősnek, egy
egész nép élete felett döntő tettét beszéli el. Az emberek és az istenek szintjén külön játszódik,
mindig viszállyal kezdődik, de békével fejeződik be. Az eposzi kellékek Homérosznál még
csak a szóbeli előadásmód függvényei, de később kötelező eposzi kellékekké váltak.
Kellékek:
-In medias res: A dolgok közepébe vágás. A történet rögtön a cselekményszál közepén
kezdődik, nincs felvezetés, az előzmények csak a mű közben derülnek ki.
-Invokáció: Segélykérés a múzsától, fohász az ihletért.
-Enumeráció: Seregszámlálás, a szemben álló felek bemutatása.
-Propozíció: Témamegjelölés, pár sorban való összefoglalása a témának.
-Epitheton araus: Állandó jelzői a hősöknek, beszélő nevek.
-Epikus hasonlat: Hosszabb terjedelmű, leíró, sokszor a tárgytól eltérő hasonlat.
-Deus ex machina: Isteni beavatkozás.
-Visszatérő toposzok: Állandó, újra felbukkanó sémák.
-Anticipáció: Előre utalás.
Verselés: időmértékes, alapja a rövid és hosszú szótagok váltakozása. Versformájuk a
hexameter, 6 verslábból álló sor, az első négy daktilus vagy spondeus, az ötödik mindig
daktilus, a hatodik spondeus vagy trocheus, vagy egy csonka versláb.
Iliász:
A történet központja az a hódító hadjárat, amelyet a görög városállamok, Trója városának
elfoglalásáért indítottak. Homérosz a trójai mondakörből tudatosan egyetlen történetet emel
ki, bemutatja az előzményeket, és utal a jövőre is. A hősköltemény a trójai háború utolsó 52
napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és feloldódásáról.
Szerkezete in medias res. Az eposz írás múzsájától kér segítséget (invokáció), majd röviden
megjelöli költeményének témáját (propozíció). Rövid bevezetéssel (expozíció) összekapcsolja
az emberi világot az istenekkel. Akhilleusz haragja az események közvetlen oka és Zeusz
akarata az események legfontosabb irányítója. Az eposz egyenes vonalú kronologikus
sorrendben adja elő a történetet.
Embereszménye és világképe: Az istenek emberszerűek, emberi hibáik vannak és fokozott
figyelmet szentelnek az emberek életére, szeretnek beleavatkozni abba. Epizódok késleltetik a
fő cselekmények kibontakozását és részletesebben bemutatják a hősöket. A műben a fő
motiváció Akhilleusz haragja, jellege később változik, mintha valami elszakadt volna benne
Hektor legyőzését követően. A végére már képes lesz együttérzésre és lecsillapodik.
Akhilleuszt a sors látása, ereje, halálmegvető bátorsága emeli minden trójai és görög hős fölé.
A hősi halállal megszerzendő hírnevet, a dicsősség emberi ideálját választotta a békés, de
dicsőtlen élet helyett. A katonai erényekbe, a harci dicsősségben megtestesülő emberi nagyság
a Homérosz-kori nemesség ideálja volt. Akhilleusz bátor és kiváló katona, bármit feladna
Trója védelme érdekében, saját maga tudatosan dönt sorsáról és a harcok körülményei
megkeményítik őt. Jelleme megváltozik miután átadja Priamosznak a fia testét. Akhilleusz az
eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse, képes a megtisztulásra. Hektor vele szemben egy
emberközpontú hős, fogékony az érzelmekre, feleségével közös epizódokban ez különösen jól
látható. Homérosz egyik fél mellett sem foglal álláspontot művében. A mű fő értéke a
humánum, emberiesség.
Odüsszeia:
Odüsszeuszt egy nimfa szerelme és Poszeidón haragja tartja távol Ithakától. Az ő 10 éven át
tartó megmérettetéseiről szól ez az eposz. Szerkezete in medias res, 24 énekre tagolódik és 40
napot ír le, de a történet terjedelme valójában ennél hosszabb. Cselekménye egyszerre két
szálon fut.
Embereszménye és világképe:
Az Odüsszeia világképe és embereszménye eltér az Iliászétól. Új történelmi korszak,
társadalmi változások, az eszmény megváltozása befolyásolta a művet. Az arisztokratikus
harci erényeket és a dicsősséges hírnevet, a hétköznapi ember találékonysága és bölcsessége
váltja fel. Odüsszeusz egy kíváncsi és leleményes király, aki tíz évnyi vándorlás után hazatér.
Két szálon fut a történet, az egyik az otthon maradt hűséges feleség, Pénelopé és a fiú,
Télemakhosz életét mutatja be és azon keresztül az Ithakában lévő alaphelyzetet, a másik
pedig Odüsszeusz útját és hogy hogyan sikerül az eszét használva legyőznie az előtte álló
akadályokat legyen az ember vagy isten által készített, például Kalüpszó nimfa bűbája és
Polüphémosz megvakítása. A 13.énektől kezdve egy szálon fut a történet, bizonyítva
Odüsszeusz kitartását és hazatérése iránti vágyát, valamint Pénelopé hűségét iránta.
Odüsszeusz kutyája, Argosz is a hűség egyik jelképe a műben, 20 éven keresztül várta
gazdáját és csak azután tudott nyugalomra találni miután felismerte a koldusnak öltözött
Odüsszeuszt. Az Odüsszeusz embereszménye tehát nem a bátor ember hanem a sokat
tapasztalt, bölcs ember.