15.

Tétel-A beszéd felépítése, a szónoklat szerkesztésének lépései az

anyaggyűjtéstől a megszólalásig
A szónoki beszéd:
Nyilvánosság előtt elhangzó, politikai vagy ünnepi beszéd. A retorika ma
elsősorban a logikus gondolkodás, önkifejezés és az érvelés tudománya, célja a
kulturált meggyőzés. Olyan nyilvánosságnak szóló írásbeli és szóbeli
megszólalásokkal foglalkozik, amelyeknek célja gondolat átadása.
A szónoki beszéd fajtái:
Tanácsadó/ politikai beszédek:
-egy jelenség hasznos vagy káros oldaláról szól, és a döntések meghozatalában
segítenek. Politikai, egyházi beszédek (pl.: parlamenti felszólalás, prédikáció)
Törvényszéki/ jogi beszédek:
-célja az igazság kiderítése egy múltbéli eseménnyel kapcsolatban (pl.: bíró
beszéde, vád- és védőbeszédek)
Bemutató/ alkalmi beszédek:
-célja egy személy, közösség vagy egy tevékenység bemutatása, dicsérete (pl.:
ünnepi szónoklat, tanévnyitó beszéd, pohárköszöntő)
3 tényezőből ered:
-logosz (értelem, az érvelés módszere)
-ethosz (erkölcsi elvek, meggyőzés)
-pátosz (szenvedély, a szónok hatása a hallgatóra)
A klasszikus szónoki beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései:
Az ókori szónoklattan kidolgozott egy szabályrendszert, amelyet követve a
szónokok a leghatásosabb beszédeket alkották meg. Ez a szabály rendszer a
beszédek felépítésére, a megfogalmazásukra és előadásukra vonatkozott. Ezeket
a szabályokat ma is felhasználhatjuk.
Arisztotelész szerint a rétornak rendelkeznie kell az alábbi 5 tulajdonsággal
ahhoz, hogy sikeres szónoklatot alkosson, ezt a klasszikus retorika 5 lépésének
nevezte. Az első 3 a beszéd szövegének megformálásához elengedhetetlen, míg
az utóbbi 2 a kész szöveg előadáshoz szükséges.
1.Inventio=feltalálás – Felkeresni a beszéd témáját, anyaggyűjtés
2.Dispositio=elrendezés – elrendezni a gyűjtött anyagot
3.Elocutio=kifejezés – retorikai eszközök és beszédfigurák elsajátítása
4.Memoria=megtanulás – betanulni az előadni kívánt szöveget
5.Pronuntitio=előadás – az előadásmód tökéletesítése
A szónok feladatai:
A beszéd elkészítésének lépései az előkészületektől, az előadásig.
A szónoki beszéd megszerkesztésének menete
FELKÉSZÜLÉS (INVENTIO)  az anyaggyűjtésen kívül ekkor történik az
indítékok feltárása és a megoldás megtalálása is.
1. A FELADAT ÉRTELMEZÉSE
-Tisztázzuk, mi is valójában a feladatunk
-Át kell gondolni miről akarunk írni vagy beszélni; mikor, hol és ki fogja
meghallgatni/elolvasni szövegünket és milyen célt akarunk szövegünkkel elérni
-Témaválasztás + címadás
-Műfaj kiválasztása + A kommunikációs körülmények feltérképezése.
-Elővázlat készítése- tudatosabb, célirányosabb anyaggyűjtés.
2. ANYAGGYŰJTÉS
Tények, statisztikai adatok, gondolatok. Forrásai: könyvek, nyomtatott sajtó,
elektronikus média, művészeti alkotások stb. + saját ismereteink, tapasztalataink
3. ELRENDEZÉS (DISPOSITIO)  Itt derül ki, mi lényegtelen a gyűjtött
anyagból. Ellenőrizzük, hogy minden pontot figyelembe vettünk-e.
Megalkotjuk a fókuszmondatot, amiről a beszédünk szól majd. Végig
gondoljuk, milyen sorrendben fogjuk kifejteni érveinket és hogy milyen
ellenérvet lehetne hozni álláspontunkkal szemben, amit meg tudunk
cáfolni. Végül megírjuk a vázlatot, melyben szerepelhetnek tételmondatok,
kulcsszavak.

4. A SZÖVEGKIDOLGOZÁSA, MEGFOGALMAZÁS (ELOCUTIO)  A jó

stílus világos, a tárgyhoz és helyzethez illő, nyelvileg helyes és ékes
(szövegtagolás, szóképek).
A szövegkidolgozásának szempontjai:
Egység elve  Mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó információkat.
Minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia. Ha több témát
érintünk, akkor is legyen egyértelmű a kapcsolódás funkciója.
Haladás és folyamatosság elve  Minden szövegegység vigye előbbre a téma
kifejtését. Az egyhelyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen
megfelelő az ismétlés és az új gondolatok aránya.
Logikus elrendezés elve  Témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati
előrehaladás.
Arányos elrendezés elve  A szövegrészek terjedelmét a szöveg egészéhez, a
kommunikáció céljához igazítsuk. A fontos részek nagyobb teret, több időt
kapjanak. Hiba a túl hosszú bevezető vagy összefoglaló, de az elnagyolt zárás is.
Fokozatosság elve  A fontos részek a szöveg elején vagy épp a végén
helyezkednek el. A szöveg többi része fokozatosan taglalja a bizonyítékokat, az
érveket az elejétől a végső megállapításig vagy fordítva.
Teljesség, befejezettség elve  A szónoknak törekednie kell arra, hogy a
beszéd a teljesség, befejezettség érzetét keltse. Ne hagyjon megválaszolatlan
kérdéseket. Se többet, se kevesebbet ne mondjon a szükségesnél.
5. AZ ELŐADÁSMÓD MEGTERVEZÉSE Annak átgondolása, milyen
nonverbális (mimika, gesztus, testtartás), illetve zenei kifejezőeszközöket
(hangsúly, hanglejtés, szünetek, tempó) fogunk használni. Ebben a
fázisban kell végig gondolni a technikai eszközök szükségességét, módját,
valamint az alkalmazandó anyagok összetételét is.

6. MEGTANULÁS (MEMORIA)  Még egy nagyon jól rögtönző szónoknak

is kívülről meg kell tanulnia a vázlatot, a legfontosabb adatokat, idézeteket
és bizonyos kulcsmondatokat.

7. A SZÖVEG ELŐADÁSA (PRONUNTIATIO) Törekedni kell a

spontánnak tűnő beszédmódra, még ha előttünk van is a szöveg.
A BESZÉD FELÉPÍTÉSE:
Bevezetés (princípium)  érdeklődés felkeltése - az érzelemhez szól.
Tárgyalás  az értelemhez szól – ennek részei:
-Elbeszélés (narráció)  a tényállás rövid ismertetése.
-Tétel (divízió)  a szónok ismerteti saját álláspontját.
-Bizonyítás (confimatio)  a szónok érveinek az előzményekből
következő bemutatása.
-Cáfolás (confutatio)  az ellenkező vélemények helytelenségének
kimutatása.
-Kitérő (digressio)  nem mindig van benne; bárhol lehet a
szövegben; többféle célja lehet: a hallgatók pihentetése, az ellenfél lejáratása.
Befejezés (konklúzió)  összefoglalás, buzdítás, kitekintés a téma jövőjére –
újra az érzelmekre hat.