16.

tétel: A beszéd felépítése, a szónoklat szerkesztésének lépései

A közéleti szóbeliség mindig nyilvános, ezért használata szabályozott.

Elsősorban a beszédhelyzet, a sokféle alkalom befolyásolja a nyelvi elemek
kiválasztását. A legigényesebb műfaja a szónoki beszéd.
A retorika fogalma: görög eredetű szó, (a rétor jelentése: az ékesszólás
mestere), a hallgatóság élőszóval való meggyőzésének, megfelelő véleményre
hangolásának és elhatározásra, majd cselekvésre, tettre buzdításának műfaja.
A szónoklás, a meggyőzés tudománya, a retorika klasszikus-antik
(görög-római) hagyományokra (pl.: Démoszthenész, Cicero, Seneca, Quintilianus
munkássága) épül.

A szónok célja, hogy a hallgatóságot érvelésével-cáfolataival meggyőzze a maga

igazáról, és ez által cselekvésre késztesse.

Napjainkban a szónoki beszéd fajtái: a tárgyalás, felszólalás, hozzászólás, előadás,

vita, ünnepi beszéd, megemlékezés, méltatás, köszöntő.

A szónoki beszéd részei a retorika általános szabályai szerint:

1. Bevezetés tartalmaznia kell a beszéd tárgyának megjelölését, az érdeklődés
felébresztését a problémafelvetéssel, a hallgatóság jóindulatának
megnyerését és a kifejtés vázlatának előadását.
2. Elbeszélés: az ügy előadása (ismertetés, felsorolás)
3. Kitérés : az elbeszélés közepén vagy végén szerepel, célja a részletezésbe
való hirtelen átmenet elkerülése
4. Részletezés: az elbeszélés gondolati magvának kifejtése (ha az elbeszélés
teljesen világos, el is hagyható)
5. Bizonyítás : a beszéd legfontosabb része, amelyet a legrészletesebben kell
kidolgozni, soha nem hiányozhat!
6. Cáfolás : az ellenfél érveinek visszautasítása (nehezebb feladat, mint a
bizonyítás)
7. Befejezés : szerepe az emlékezet felfrissítése, összefoglalása és az érzelmek
befolyásolása.

A szónoki beszéd megszerkesztésének lépései:

1. előkészítés: a téma pontos körülhatárolása a címnek megfelelően; a

szövegtípus
kiválasztása; a kommunikációs körülmények átgondolása;
elővázlatírás; anyaggyűjtés (különböző forrásokból)
2. elrendezés: logikai elv (pl. időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozat
stb.) alapján a
tételmondatok köré; vázlatírás
3. kidolgozás: az egység, a haladás, a folyamatosság, a fokozatosság, az
arányosság elvének
 betartásával: a szerkezet legyen kapcsolatos (minden része
függjön össze az
előzővel és a következővel), tagolt (a részek ne mosódjanak
össze, világosan
különüljenek el egymástól), haladó (a hallgató érezze, hogy
ismeretei újabb és
újabb ismeretekkel egészülnek ki), lezárt, kerek (a befejezés a
címnek
megfelelően pontosan foglalja össze, egyértelműen zárja le a
témát)
4. befejezés: önellenőrzés, csiszolás, végső formába öntés, emlékezetbe
vésés, próbaelőadás.