17.

A szónok feladatai:
• a nyilvános beszédek (pl. szónoklat) célja a hallgatóság megnyerése, meggyőzése → biztosítéka:
nyelvi és személyiségbeli kompetenciák megléte
• Arisztotelész 3 pillérre helyezi a szónok meggyőző erejét:
- logikai (logosz): érvekből származó erő
- etikai (ethosz): a beszélő személyiségéből sugárzó erő → erkölcsösnek kell lennie
- érzelmi (pathosz): a hallgatóságra gyakorolt érzelmi hatásból származó erő → a beszélőnek és a
beszédnek hatással kell lennie a hallgatóságra
• Cicero 5 feladatot ír elő a beszéd felépítésében:
- „a feltalálást”: az érvek megkeresésében/megszerkesztésében találékonyság, az érvek
erősorrendjének megválasztása
- „az elrendezést”: észszerű, követhető, nem bonyolult szerkezet kialakítása, igazodás a beszéd
témájához, a hallgatóság összetételéhez/állapotához
- „a kifejezést”: a témához/közönséghez/szituációhoz igazított előadói stílus (szövegszerkezet,
mondatrend, szókincs) kiválasztása
- „a megtanulást”: a beszéd emlékezetből történő előadása (a szónoki beszéd gyakori formája
egészült ki a szöveg felolvasásával → a beszélő nem tudta megtanulni a beszédet, beszédek
száma, mert pl. a „közbeszélő” annyi beszédet mond, amit képtelenség memorizálni)
- „az előadást”: a meggyőző és a hatásos előadásmód eszközeinek (verbális és nonverbális
eszközök) helyes és pontos használata