Retorika, mint a meggyőzés művelet

Eredete:
Ars oratorika, görög eredetű szó, jelentése szónoklattan, ékesszólás. Hagyományosan a
szónoki beszéden egy szónok által ünnepi körülmények között, nagy nyilvánosság előtt
mondott, ékes stílusú politikai vagy ünnepi beszédet értenek.
A retorika napjainkban vizsgál olyan szóbeli megnyilatkozást, amelyben legalább az egyik fél
nem csak a saját képviseletében szólal meg. A nyilvánosság előtt tartott beszédek köz
nemcsak a politikusok szónoklatait, az ünnepi beszédeket soroljuk, hanem a tanár előadását, a
diák felelését is. A retorika tehát beszélni tanít. A retorika a nyilvános megszólalás, szöveg
műfajait vizsgálja.

A jó szónok tulajdonságai:
 tisztesség,
 találékonyság,
 szerkesztőkészség,
 stílusérzék,
 emlékezőtehetség,
 előadói készség.

A retorika története:
Kb. 2500 évre tekint vissza az emberi műveltség tekintetében, hiszen az ékesszólás
művészetének alapja a görög és római kultúrában alakult ki az ókorban. A szabadság
gyermekének is szokták nevezni, hiszen demokratikus társadalomban született. Ott a rétorok
voltak az ékesszólás tanítói, sőt maguk is szónokoltak.

A legjelentősebb Démoszthenész volt, aki dadogott, de a nyelve alá helyezett kövecskékkel

legyőzte a beszédhibáját, és az ókori Görögország legnagyobb szónokává vált. Gyújtó hangú
beszédei a philippikák voltak, amelyeket az Athént fenyegető Philipposz makedón király ellen
mondott, ezek ma is politikai szónoklatok mintái. Az ókori rómaiak sokat tanultak a
görögöktől, a leghíresebb római szónok Ciceró volt (Kr. e. I. sz.), ő is görög mesterektől
tanult. A Római Birodalom bukása után következett a keresztény középkor, amikor a
nyilvános beszéd fő színterei a templomok lettek. A retorika nem fejlődött nagyon, hiszen az
igét hirdető papok beszédeit erősen korlátozták a szertartások kötöttségei, viszont a középkor
iskolája bevette a tantárgyai közé a retorikát, illetve az alapműveltséget alkotó hét szabad
művészet egyike lett (grammatika, logika, aritmetika, geometria, retorika, zene, asztronómia).

Az igaz fellendülés a polgárosodás nagy korszakaiban indult meg, így volt ez a magyar
történelemben, kultúrában is, hiszen a magyar retorika történetének nagy százada a 19.
század, ezen belül is a reformkor. Nyugat-Európában ekkor már hanyatlásnak indult a
retorika.

A reformországgyűlések szónokai két dolog jellemezte: a latinos iskolázottság és a magyar

polgári haladás, a magyar nyelv iránti szenvedély, ügybuzgalom. Ilyen volt Kossuth és
Kölcsey is. Kölcsey, a Búcsú az országos rendektől című nagy művében ezt írja: „Jelszavaink
valának: haza és haladás”.
A beszéd felépítése: (BERBiCáB)
- Bevezetés
~ figyelemkeltés
~ a megértés előkészítése
~ a téma megjelölése
- Elbeszélés
~ a téma felvázolása, előadása
- Kitérés
~ célja a részletezésbe való hirtelen átmenet elkerülése
- Részletezés (tételmondatok megfogalmazása)
~ az elbeszélés gondolati magvának kifejtése
- Bizonyítás
~ az álláspont bizonyítása érvekkel, példákkal
- Cáfolás
~ ellentétes vélemény megfogalmazása
~ az ellenfél érveinek visszautasítása
- Befejezés
~ érzelemre hatás
~ a mű fő gondolatának megismétlése
~ összegzés
~ előre mutatás
~ hallgatóságtól elköszönés

A szövegszerkesztés lépései
- Témaválasztás, címadás
~ szövegtípus kiválasztása (üdvözölő, köszöntő, szakmai, ünnepi… stb.)
~ a beszéd kommunikációs körülményeinek felderítése (kinek?, hol?)
- Anyaggyűjtés
~ források: könyvek, folyóiratok, filmek, internet
- Elrendezés
~ a beszéd vázának kialakítása
~ tények, ismeretek csoportosítása
~ tételmondatok kiemelése
~ felesleges információk kiejtése
- A szöveg kidolgozása
~ a végleges mondatok megfogalmazása
~ stíluseszközök kiválasztása
~ jelentésbeli, grammatikai kapcsolóelemek használata
- Emlékezetbe vésés, előadás
~ nem célszerű olvasni!
~ nem kell ragaszkodni az előre leírt mondatokhoz, a spontán hatás érdekében