Szövegalkotás

Készítette: Kovács József

Bt-4m

1
A szövegalkotás mibenléte

A szövegalkotás szoros összefüggésben van a gondolkodásmóddal, és kapcsolatteremtő

céllal születik.
A szövegalkotás előkészítő fázisában történik meg a szöveg tárgyának leszűkítésével a
témaválasztás, ill. az anyaggyűjtés. Ehhez szorosan hozzátartozik a közlési csatorna, és a
műfaj kiválasztása. A címadást követi az anyag elővázlat alapján való elrendezése, majd
szöveggé formálása. Előadandó szöveghez célszerű utóvázlatot is készíteni.
A szövegalkotás a nyelvi jelek kódolása. Ennek két fázisa lehetséges:
- stratégia megalkotása a szövegteremtés elején,
- taktika megválasztása magában a kommunikációban.

A szöveg létrehozásával kapcsolatban két ellentétes vélemény él: az egyik szerint a

mondatok szöveggé szerveződnek, a másik szerint a tudatunkban meglévő jelentés
mondatokra bomlik. Valójában mindkettő igaz. A gondolatainkat mondatokká széttagoló,
vagy a mondatokat szöveggé szervező képességünk a szövegkompetencia.

A szövegalkotás feltételei

Mivel a szövegalkotás szellemi munka, ezért a fogalmazó pszichés tulajdonságai, valamint

szellemi, kognitív képességei determinálják.

A szövegalkotás körülményei

A szövegalkotás függ:
- a nyelvi jelrendszertől
- a szövegalkotó nyelvi kompetenciájától
- a beszédhelyzettől
- a szövegkörnyezettől

A szónoki beszéd kidolgozásának fázisai

Az ókori retorikusok a szónoki beszéd kidolgozásának fázisait a következőkben

állapították meg:
I.A szónoki beszéd előkészületei:
- a beszédtárgy és –téma megtalálása (inventio)
- elrendezés (dispositio)
II. A szónoki beszéd konkrét megalkotása a szónok tudatában vagy írásban:
- kifejezés (elocutio)
- emlékezés (memoria)
III. A szónoki beszéd a közönség előtt:
- előadás (pronuntiatio)
Ezek az egymást követő, egymásra épülő mozzanatok az ókor óta érvényesek, de
valójában nemcsak a szónoki beszéd, hanem sokféle előkészíthető beszéd, vagy írott szöveg
megalkotásának lépéseiként használatosak.

2
A szövegalkotás szabályai

A szövegalkotásnak ezeket a bizonyos fogásait két csoportra lehet osztani:

- a szövegképző szabályok: minden szövegre szükségszerűen jellemzők,
- a szövegformáló eljárások: az egyes szövegek sajátos szövegszervező módozatai.

A szövegképző szabályok

A mondat és a szöveg alkotását részben azonos, részben eltérő szabályok irányítják.

Szövegképzéskor nincs a műveleteknek meghatározott sorrendje, és az előzetesen
összegyűjtött anyag is csak kiindulási anyag, melyből a szöveg alkotójának kell egységes
szöveget létrehoznia oly módon, hogy a gondolatok szervesen épüljenek egymásra, és ne
lássék rajtuk az egybeszerkesztettség helye. Így a belső gondolati kapcsok révén lesz a szöveg
egységes egész.

1. Egység

A legfőbb szövegalkotási elv: az egység, melyet úgy kell megőrizni, hogy csak egyetlen fő
témáról szólunk. A szövegtéma, mely kiválasztja és leszűkíti a lehetséges folytatások körét,
lehet explicit vagy implicit, de mindenképp a lehetséges legkisebb általánosságú kijelentés.

2. Haladás

A szövegrendezés fő szabályszerűsége: a haladás elve. Ezt azzal valósítjuk meg

szövegalkotásunkban, ha a szöveget úgy értelmezzük, mint a beszélőt és hallgatót összekötő
láncot, és minden újabb mondatot láncszemnek tekintünk, mely kerek lezárt egység, de
tovább is lendíti mondandónkat a kitűzött cél felé.
A haladás elvét szolgálja a szöveg linearitása: a szövegelemek egymásutánisága.

3. Folytonosság

A folytonosság elve azt írja elő: szövegünk úgy épüljön fel, hogy tartalmi hézagok ne
keletkezzenek benne, hanem a gondolatok láncszerűen kapcsolódjanak egymáshoz. A szöveg
láncszerűségének fogalmához az is hozzátartozik, hogy a láncszemnyi mondatok
viszonylagos önállóságuk ellenére is kötődnek az előttük és mögöttük álló mondatokhoz,
nincs közöttük tartalmi ugrás, vagyis folytonosság, folyamatosság jellemzi a szöveget.
A folytonosság a szövegmondatok egymásba kapcsolódását jelenti.

4. Tagoltság

A tagoltság elve az időbeli lineáris folyamat megszakítottságát, elkülönítettségét, azaz

tagoltságát mondja ki. Alapvetően három egységre: bevezetésre, tárgyalásra és befejezésre
szokás tagolni a szöveget, nagyobb szövegmű esetén pedig szükséges még tovább is
felbontani a makrostruktúrákat.
A szöveg tagoltsága a gondolati egységek elkülönítettségét, azaz tagoltságát mondja ki.

5. Arányosság

3
 Az arányosság elve szerint a gondolatkifejtés alapossága és terjedelme az adott
gondolat fontosságának függvénye.
A bevezetés rövidsége ellenére is betölti szerepét, ha hatásos.
A tárgyalást kell a legnagyobb gonddal kidolgozni. Általában ez a szöveg leghosszabb
egysége.
Cáfoláskor elegendő a legjellegzetesebb eltérő véleményeket bemutatni és cáfolni
azért, hogy azok követhetőek legyenek a hallgatóság számára. A cáfolás gúnyos
hangnemmel is párosulhat, de az igazi cáfolat valódi ellenérvekkel él.
A befejezés a bevezetéshez hasonló terjedelmű szövegszegmentum. Rövidsége ellenére
érdemes több gondot fordítani rá, mert a frappáns, ötletes befejezés emléke sokáig
megmaradhat a hallgatókban.

6. Teljesség – befejezettség

A teljesség vagy befejezettség elvéhez akkor tartja magát a közlő, ha a témához tartozó
lényeges elemekről mindent elmond, így explicitás lesz jellemző a szövegére, és ezzel azt az
érzést kelti, hogy kerekre zárt a gondolatsora.
A szöveg zártságát a befejezéssel kell éreztetni.

7. Törlés

A szövegalkotás velejárója a törlés, vagyis a feleslegesnek érzett gondolat vagy szó

kihagyása.

A művészi szövegképzés

A művész szövegformálása eltér az átlagemberétől, mivel szövegalkotási kompetenciájuk

különböző szinten áll, éppen ezért célszerű különbséget tenni nem irodalmi szövegelmélet és
irodalmi szövegek elmélete, azaz irodalomelmélet között.

A művészi szövegformáló eljárások

A művészi szövegformáló eljárások az irodalmi szövegek sajátos szövegszervező elvei.

Típusai:
- elhagyás (detractio): nyelvi elemek részleges csökkentése, vagy teljes törlése,
- hozzáadás (adiectio): a nyelvi elemek egyszeri, vagy ismételt bővítése,
- sorrendváltoztatás (transmutatio): a nyelvi elemek rendjének (időrendjének) tetszőleges,
vagy inverziós helycseréje,
- helyettesítés (immutatio): egy szokásos nyelvi elemnek egy szokatlannal való felváltása

Ezeknek számtalan alfaja abból adódik, hogy a változtatások lehetnek egyszeriek vagy
ismételtek, részlegesek vagy teljesek, a nyelvi elem elején, végén, vagy közepén
bekövetkezők.

4
Szövegjavítás

A szövegalkotási folyamat egyik lépése a szövegjavítás. Az írók-költők nemegyszer

átjavítják a saját szövegeiket, sőt az is előfordul, hogy nem az alkotó javítja át saját szövegét,
hanem egy lektor, vagy éppen egy másik szerző.

Szövegkorrekció típusok

A szövegkorrekció típusai a következők:

- helyesírás változtatás
- lexikai változtatás
- grammatikai természetű átalakítás
- stiláris indítékú változtatás
- tartalmi módosítás
- prozódiai indítékú korrekció

Bibliográfia

SZIKSZAINÉ NAGY Irma, Leíró magyar szövegtan, Osiris, Budapest, 1999., 357-379.