SZOPHOKLES: ANTIGONÉ

Szophokles: Antigoné – drámaelemzés; A drámai műnem jellemző műfajai; Tragédia, tragikus hős,
tragikum, jellemek
Kr.e. 5. században a gyorsan változó világ, a szemben álló társadalmi osztályok küzdelméből adódó
összeütközések sorozata jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a dráma a görög irodalom vezető műfaja
legyen. A dráma kialakulása a vallásos szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban a Dionüszosz ünnepekhez.
Az ezen ünnepeken szokásos kar és a karvezető közötti “párbeszéd”, ének egy-egy történetet adott elő az
istenség életéből. Számos változáson ment át a dráma, még kialakult és megállapodott. A dráma témája is
megváltozott. Dionüszosz helyét elsősorban a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus hősei
foglalták el. Minden év március-áprilisában drámai versenyt hirdettek, melyen tragédiaköltők, majd később
komédiaköltők vettek részt. A tragédiaköltők rendszerint tetralógiával - három tragédia és egy hozzá
kapcsolódó szatírajáték -, a komédiaköltők egyes darabokkal pályáztak.
A művek előadására – rendszerint domboldalakon - félkör alakú színházakat építettek, a nézők számára
lépcsőzetesen kiemelkedő padsorokat képeztek ki. 20-30 ezer ember befogadására volt alkalmas a nézőtér.
A színház közepén a kar részére egy félkör alakú térséget alakítottak ki, míg a kissé kiemelkedő “színpad”
eléggé keskeny volt (csupán 2-3 szereplő részére). A szereplők keveset mozogtak, elsősorban vitáztak
egymással. Az előadások reggel kezdődtek és a természetes világításnál egész nap folyamatosan tartottak. A
színészek álarcot viseltek, ez tette lehetővé, hogy a női szerepeket is férfiak alakították, illetve egy színész
több szerepet is játszott. A kórus (kar), mely énekel (kardal), fuvolakíséretre lejtett tánclépésekkel kísérte és
magyarázta a mű cselekményét. A kardalok és a dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű.
A klasszikus attikai tragédiák szerkezeti tagolódása:
- Prologosz – Az előadást a főhős monológja, vagy két színész párbeszéde nyitotta.
- Parodosz – Az első kardal, a kar bevonulásakor hangzik el.
- Epeiszodion – A tragédia párbeszédes része, mely két kardal között van.
- Sztaszimon – A közbenső kardal.
- Kommosz – A szereplők és a kar közötti lírai dialógus, panaszdal.
- Exodosz – Végkifejlet, befejezés
- Exodikon – A kar elvonulása közbeni ének, mely a mű tanulságait foglalja össze.
A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt
állítottak a középpontba. A művek rendszerint a saját koruk nagy kérdéseire kerestek és adtak válasz.
Dráma: irodalmi műnem. Események sorozatát ábrázolja. Az eseményeket az alakok párbeszédeiből,
dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény az alapszituációból jelen
időben a néző, olvasó előtt bontakozik ki. A drámai szituáció a hőst, vagy hősöket akcióra, drámai harcra
készteti. Középpontjában a gyakran szembennálló erők, egymástól eltérő emberi magatartások
összeütközése, konfliktusa áll. A dráma eredetileg színpadra szánt alkotás.
Tragédia: A dráma egyik műfaja. A cselekmény szintjén a tragédia a hős, vagy hősök lelki összeomlását,
halálát ábrázolja. A tragikus hős többnyire pozitív erkölcsi értéket képvisel, aki a kitűzött magasztos cél
érdekében vállalja a harcot, akár az elbukást, a halált is.
A thébai mondakör: Théba királya (Laiosz) és felesége (Iokaszté) egy borzalmas jóslatmiatt – Laiosz fia
apja gyilkosa lesz és anyját veszi nőül – önmegtartóztató életet él, azonban a bor mámorában egy
alakalommal megszegi a király fogadalmát, melynek következtében fia születik (Oidipusz). A gyermeket a
király kiteteti egy hegyre, hogy elpusztuljon, azonban a szolgáló megsajnálja és egy pásztor gondjaira bízza,
aki felneveli a fiút. Oidipuszt egy lakomán fattyúnak nevezik, ezért felkeresi a Delphói jósdát, ahol ugyan
azt a jóslatot hallja, amit egykor apja, Laiosz. Hogy az apagyilkosságot elkerülje nem tér vissza a pásztorhoz
– akit apjának hisz. A thébai úton idegenekkel találkozik, s a vita hevében önvédelemből megöli vérszerinti
apját és kísérőit. (A jóslat első fele beteljesedett.) Thébát egy oroszlántestű, leányarcú, madárszárnyú
szörny (Szfinx) tartja rettegésben, aki mindaddig emberáldozatot követel, míg feladványát valaki meg nem
oldja. Oidipusz felülkerekedik a szörnyön, megadja a választ a kérdésre, a szörny elpusztul. Odipusz
jutalmul elnyerte az öreg királyné kezét. (Beteljesedik a jóslat második része is./ Ebből a vérfertőző
házasságból született két fiú Polüneikész és Eteoklész, valamint két leány Antigoné és Iszméné. Thébaiban
dögvész tör ki, s a jóslat szerint csak akkor múlik el a vész, ha Laiosz király gyilkosa elnyeri méltó
büntetését. A kutatás közben fény derül mindenre. A fiúk apjuk ellen fordulnak, aki a testvérviszály átkát
kiáltja ki rájuk. Oidipusz végül megvakította önmagát. A két fiú ugyan megegyezik a közös uralkodás
mikéntjében, azonban Eteoklész megszegte a szerződést és elűzte bátyját. Polüniekész az argoszi király
segítségével hadsereggel indul Thébai ellen. A harcban thébaiak győznek, a testvérek egymás kezétől esnek
el. A hatalmat Kreón, a volt királyné (Iokaszté) testvére ragadja magához. Innen indul az “Antigoné”
cselekménye.
Szophoklesz (Kr.e. 496-406) Élete során több mint 120 darabot írt, a dráma versenyeken 24 győzelmet
aratott. Ránk maradt hét tragédiája közül három a trójai, három a thébai mondakörből meríti témáját, egy
pedig Hérakleszről szól. Antigoné című tragédiája, melyet Kr.e. 440-es években mutattak be, a thébai
mondakörhöz kapcsolódik.
Antigoné
A mű Kreon – Iokaszté királyné testvérének – hatalomra jutásával indul. Az események színhelye egyetlen
tér, a királyi palota előtti terület. Az egyre feszültebbé váló konfliktus a viták, szócsaták formájában valósul
meg. A valóságos tettek nem a színpadon zajlanak. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből
értesülünk. – A tragédia időtartama csupán néhány óra. Az Antigoné az európai dráma egy sajátos típusát
képviseli, a tragédia egyetlen konfliktus köré épül. A főszereplő olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyek
igazságát az adott korban mindenki elismeri. A nézőt arra kényszeríti, hogy a felkínált magatartásformák
közül válasszon, az író sugalmazza a helyes döntést. A kórus szerepe, hogy a felvonásokat választja el
egymástól. Az Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, de össze is kapcsolják az egymás
után következő párbeszédes jeleneteket.
A mű szerkezete:
Prologosz (1-99. sor) – expozíció: Két törvény áll egymással szemben, az istenek ősi, íratlan törvénye (a
halottat el kell temetni) és a király parancsa (Polünekiészt, az árulót sem eltemetni, sem megsiratni nem
szabad). Antigoné a lelkiismerete szavára hallgat, Iszméné azonban nem mer szembeszállni Kreónnal.
Parodosz (100-161. sor) – első kardal: diadalmi ének a győzelem napjának ünneplésére.
1. epeiszodion (162-331. sor) - a bonyodalom kezdete: Kreón jellemébe világít be. A király trónbeszéde,
programja (béke megteremtése, megtorlás az ellenséggel szemben). Kreón kiadja első rendeletét
(Polüneikészt tilos eltemetni.), amit – mint az őr jelenti – szinte azonnal megszegnek. Uralkodói gőgje és
sértett hiúsága bosszúra sarkalja.
sztaszimon (332-375. sor) - “közbenső” kardal: az ember titokzatos, félelmes csodás hatalmáról
2. epeiszodion (376-581. sor) – a drámai harc fokozódása: Antigoné és Kreón összecsapása. Antigoné
megingathatatlan, a szánalmat keltő Iszméné nővére példáján “véletlenül” is vállalja vértanúságot, amit
nővére visszautasít. Újabb feszültségforrás – Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya.
sztaszimon (582-625. sor) - kardal: az emberi sors törékenysége, bizonytalanságáról
3. epeiszodion (626-780. sor) – késleltető mozzanat: Megjelenik Haimon, aki gyermeki alázattal könyörög
apjához menyasszonya életéért.
Kreón hibát hibára halmoz:
- 1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép hazugságon ne érje!
- 2. Ha egy rokon bontja meg a rendet, mit várhat másoktól?
- 3. A király szavát a népnek követnie kell!
- 4. Öreg korára nem fog ifjaktól tanulni!
- 5. A város a király tulajdona!), nem hallja a nép szavát, végzetesen magára marad, s ez előre sejteti
bukását. Iszménének megkegyelmez, mert visszariad vérbűntől (vérrokon megölése), Antigonét is úgy
akarja elpusztítani, hogy az isteni törvényeket ne sértse.
sztaszimon (781-800. sor)
- kardal: a szerelem mindent legyőző hatalmáról 4. epeiszodion (801-943. sor) – a drámai feszültség
fokozódása: Antigoné önfeláldozó elhatározással megy a halál felé, zokogva búcsúzik Thébai földjétől.
Antigonét elhurcolják, de Kreón győzelme csak látszólagos.
sztaszimon (944-987. sor) – a kar és Antigoné panaszdala (kommosz)
5. epeiszodion (988-1114. sor) – a drámai feszültség tetőpontja: A vak jós, Teiresziász tisztábban lát, mint a
látó Kreón. A jós arra kéri a királyt, hogy tegye jóvá tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker
terem. Kreón durván, pökhendien támad a jósra. A jós baljós szavakkal válaszol: a király a halottakért
váltságul fiát fogja elveszteni. Kreón megtörik, visszavonja parancsait, s megkísérli megfordítani a
helyzetet.
sztaszimon (1115-1154. sor)- kardal: Thébai védőistenéhez, Bakkhoszhoz fordul segítségért.
Exodosz (1155-1347. sor) - végkifejlet: Kreón megbánta tetteit, de bűneinek következményéből nem
menekülhet. Hírnök jelenti Antigoné, Haimon és Eurüdiké halálát, öngyilkosságát. Kreón – felesége és fia
átkaival a fején – erkölcsileg összeomlik.
Exodikon (1348-1353. sor) – a kar elvonulása: a gőg elítélésével és a bölcs belátás dicséretével zárul.
Az Antigoné központi kérdése, hogy az istenek ősi törvénye és a zsarnoki hatalom törvénye közül
melyiknek kell engedelmeskedni. – Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, követi az isteni törvényeket.
Tragikus hős – Iszméné később kész feláldozni életét, hajlandó vállalni a halált, de döntése legfőbb oka a
rettegés. - Haimon is eldobja életét, éles vitába keveredik apjával, de nem az isteni törvényért küzd,
hanem szerelmeséért. – Kreón – a negatív hős – gőgös, hiú, képmutató zsarnok. Összeomlása nem
tragikus bukás, de jogos büntetés.
Antigoné hősi példája arra tanít, hogy embertelenséget még parancsra sem szabad elkövetni.

A görög színház és színjátszás: Kr.e. 5. sz.-ban a dráma lett a görögirodalom vezető műneme. A dráma
kialakulása vallásos szertatásokhoz, Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A dráma tárgya: Dionüszosz
helyét elsősorban a trójai, a mükénéi és a thébai mondakör tragikus sorsú hősei foglalták el. A Dionüszia
fénypontja volt a drámai verseny. Három tragédia költőnek és öt komédia költőnek adtak játszási
lehetőséget. Az ünnepségeken hatalmas tömeg vett rész, a színházat is ennek megfelelően alakították ki.
Rendszerint domboldalra épített félkör alakú lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki a nézők
számára. A színház közepét egy kerek félkör alakú térség foglalta el. A színházba minden szabad ember
elmehetett, de belépődíjat kellett fizetni. A színészek álarcot hordtak. A maszk tette lehetővé, hogy a női
szerepeket is férfiak alakítsák. A kórus, mely énekkel kísérte és magyarázta a cselekményt mindvégig jelen
volt a görög drámában. A görög tragédiák valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai
szituációt állítottak középpontjukba. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdésire kerestek és adtak
válaszokat.
Szophoklész: A 90 esztendőt megért, boldog életű Szophoklész munkásságaiban érte el a görög tragédia
költészet fejlődésének tetőpontját. Szophoklész léptetett fel először három színészt, ő vezette be a
 díszletezést, s a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte. Ránk maradt 7 tragédiája közül 3 a trójai, 3 a
thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Heraklészról szól. Antigoné című tragédiája a thébai
mondakörhöz kapcsolódik.
A thébai mondakör: Laiosz (lájosz) Thébai királya feleségével, Iokasztéval önmegtartóztató módon élt,
mert borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra: Laiosz születendő fia meg fogja ölni apját, és anyját veszi el
feleségül. A király egyszer megszegte megtartóztatását és fia született. A csecsemő bokáját átszúratta, innen
a neve: Oidipusz, és kitette, hogy elpusztuljon. A szolgának azonban megesett a szíve rajta, s egy pásztornak
adta, aki elvitte Korinthoszba a királynak. Polübosz király sajátjaként nevelte fel őt. Oidipusz ifjú korában
Delphoi jóshelyén kért felvilágosítást származása felöl. Ugyanazt a jóslatot kapta, mint egykor apja. Hogy
megakadályozza a jóslatot, nem tért haza, hanem Thébai felé vette útját: idegenekkel találkozott, vita támad
s megölte apját és kíséretét egyetlen szolga kivételével. Thébai falait a Szphinx tartotta rettegésben.
Emberáldozatot követelt, míg valaki meg nem oldja talányos kérdését: mi az, ami reggel 4 lábon, délben 2
lábon, este 3 lábon jár? Oidipusz megfejtette, hogy ez az ember. A Szphinx szakadékba vetette magát,
Oidipusz pedig feleségül vette az özvegy királynét (vagyis édesanyját). Két fiuk, Polüneikész és Eteoklész,
és két lányuk, Antigoné és Iszméné született. Oidipusz nyomozásba kezdett, s éppen a gyilkos után való
kutatásban derült fény mindenre. Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz pedig megvakította saját magát. A két fiú
megegyezett, hogy felváltva uralkodnak, de ezt megszegték. A két testvér egymás kezétől halt meg. A
királyi hatalmat pedig Kreón vette át.

Antigoné elemzése:
A dráma központi kérdése: Hogyan kell dönteni, ha szembekerül az emberség, a lelkiismeret parancsa a
zsarnoki törvénnyel?
A mű nem tagolódik felvonásokra, a szerkezeti egységeket a kardalok választják el.
A görög tragédiára jellemző a hármas egység:
 Az események színhelye egyetlen tér
 A dráma időtartama csak néhány óra lehet
 A cselekmény egyetlen eseményre szűkül

Bevezető rész (expozíció): itt jelenik meg a drámai szituáció. Két törvény áll egymással szemben: az istenek
ősi, íratlan törvénye (a halottat el kell temetni), s ezzel szemben a királyi törvény: Polüneikészt, aki Kreón
szerint hazaáruló, sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad. Ebben a helyzetben másképpen dönt Antigoné
és másképpen Iszméné. Antigoné lelkiismeretére hallgat, Iszméné azonban összeroppan, s nem mer Kreón
tilalmával szembeszállni.
Bonyodalom: ez a jelenet Kreón jellemébe világít be. Az új király a hatalomtól megrészegedve, kérkedő
magabiztossággal, fölényesen beszél, s kiadja legelső parancsát: Polüneikészt nem szabad eltemetni. Ezzel
csak hatalmát fitogtatja. Elvei és tettei között mély szakadék tátong. Kreón hatalma is korlátozott, ugyanis az
őr jelenti, hogy első rendeletét máris megszegték. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok: uralkodói
gőgje és sértett hiúsága küzd egymással, és ez bosszúra sarkallja. Kiderül Antigoné temette el testvérbátyját.
A vének vonakodnak Kreón cselekedeteitől. Kreón már most kezdi elveszíteni támaszait, mind inkább
egyedül küzd, akárcsak Antigoné.
Konfliktus: ebben a részben kerül egymással szembe a két főszereplő. Kreón megkísérli valamiképpen
menteni megcsorbított tekintélyét. Abban reménykedik, hogy a leány tagadni fogja tettét, vagy pedig nem is
tudott a tilalomról. Antigoné azonban nyugodt, csendes szavaival rácáfol erre a reményre. Antigoné
férfiasan kemény, megingathatatlan, még büszkén nevetni is tud. Kreónból csupán a sértett gőg beszél. Hogy
hatalmát bizonyítsa, Iszménét is halálra ítéli. Nemcsak két ember, hanem két erkölcsi felfogás áll itt
egymással szembe. Iszméné is megjelenik, és szemünkben hősség magasodik: a korábban még rettegő, aktív
tettre nem, csak végtelen szenvedésre jó, szánalmat keltő lány, nővére példáját láttán, vállalja a halált, a
vértanúságot. Vétlenül is vállalja a „bűnt” és azt a büntetést, amelytől félve nem tudott Antigoné társa lenni.
Antigoné keményen, büszkén, gőgösen, durván visszautasítja Iszménét. Kétféleképpen is lehet értékelni ezt
a jelenetet:
 Antigoné megveti, gyűlöli a gyáva lányt
 Felébred benne a testvéri szeretet, megsajnálja Iszménét
 Késleltetés: Haimon megjelenése késleltető mozzanat, mert hátha tud hatni apjára, s megmentheti még
menyasszonyát. Haimon érvekkel igyekszik rávenni apját, hagyjon fel tervével, hiszen a thébai nép
nemhogy elítélné, de dicséri a lány bátor, istenes tettét. Kreón hibát hibára halmoz, érvei egyre önzőbbek,
csupán személyes jellegűek.

1. Inkább haljon meg Antigoné, csak a nép hazugságon ne fogja.
2. A király minden szavát „legyen jogos vagy jogtalan” a népnek követni kell.
3. Ha enged, akkor asszony rabjának fogják mondani
4. A város a király tulajdona

A királyfi öngyilkosságra gondol. A zsarnok ezt maga ellen irányuló fenyegetésnek fogja fel. A király, fia
szeme láttára akarja kivégeztetni menyasszonyát. Kreón végzetesen magára marad, s ez előre sejteti bukását.
Iszménének azonban megkegyelmez. Antigoné, aki szép halál felé megy, alakja megtelik gyengéd
nőiességgel, gazdag érzelemmel, tiszta emberséggel. Antigoné az igazság és az élet halhatatlan szerelmese: a
boldogságot, nem a halált keresi. Zokogva búcsúzik Thébai földjétől, kincses hazájától, atyai városától. A
halál nem szép már, hanem iszonyat. Antigonét elhurcolják. Kreón látszólag győzött.

Krízis: a vak jós Teiresziász, aki tisztábban lát, mint a látó. A jós arra kéri, inti a királyt, tegye jóvá
tévedését. Kreón durván sértegeti a jóst, újra összeesküvésre gyanakszik. A drámai feszültség most éri el
tetőpontját (krízis). Teiresziász megvetéssel fordul el a királytól, de előbb elhangzanak baljós szavai: a
halottakét váltságul fiát fogja elveszíteni, s házát csakhamar férfiak, és nők sírása tölti be. Kreón megtörik:
kétségbeesve fordul tanácsért a karvezetőhöz, aki gyors cselekvésre ösztönzi: bocsássa szabadon Antigonét,
temesse el Polüneikészt. A király visszavonja parancsait. A feszültség feloldódik, a drámai cselekmény ezzel
tulajdonképpen lezárul: Antigoné embersége győzött, a gőgös zsarnok megbukott. És még minden jóra
fordulhat, hiszen a király megbánta tettét.
Végkifejlet: bekövetkezik a katasztrófa. Kreón felismerte ugyan hibáit, megbánta tetteit, de már késő,
minden elveszett, bűneinek következményeitől nem menekülhet. Hírnökök hozzák a hírt Antigoné, Haimon
és Eurüdiké haláláról, öngyilkosságáról. Kreón összeroppan, erkölcsileg összeomlik. Saját halálát kívánja.
Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.
Antigoné jellemvonásai:
 Jellemszilárdság
 Bátorság (megveti az óvatosságot)
 Őszinte ( nem tud tettetni)
 Szeretete nem megalkuvó
 Önfeláldozó, az emberség parancsának engedelmeskedik
 Szereti az életet
 Nem tud az adott szituációkban élni

(Antigoné jellemvonásait a mű cselekményének egyes mozzanataival bizonyítani kell)

Kreón jellemzése:
Ő Antigoné ellenfele, de nem emberi nagysága miatt, hanem mert ő a hatalom birtokosa. Elvei és tettei
között mély szakadék tátong. Nem a város érdekeit védi, hanem a saját tekintélyét. Kreón bukásának oka
saját zsarnoki jellemében keresendő, saját bűnei roppantják össze, hiszen semmibe vette az istenek
törvényét, az emberség parancsát, a nép véleményét. Fia figyelmeztetése is csak zsarnoki dühöt vált ki
belőle. Kreón jogosan vádolja önmagát fia és felesége haláláért. Jogosan bűnhődik. A sok rázúduló
szerencsétlenség miatt részvétet érezhetünk iránta, de megbocsátani nem tudunk neki.

Kreón nem tragikus hős, mint Antigoné. A tragikus hős ugyanis az átlagembert felülmúló drámai jellem, aki
az adott viszonyok között nem tud élni, mindet kockára téve küzd céljaiért, elveihez a végsőkig ragaszkodik.
Küzdelmébe belebukik, s rendszerint meg is hal. Ilyen hős a drámában egyedül Antigoné.

Haimón jellemzése: (ő Antigoné jegyese, Kreón fia)

Elítéli a jogtalanságot, a zsarnokságot, az emberség parancsára és az istenek tekintélyének megsértését.

Iszéméné: félénk, fejet hajt a zsarnok előtt. Megérti Antigoné igazát, érzelmileg azonosul vele, de az
előállott helyzetben is tovább tud élni. Jelleme nem drámai jellem. Számára fontosabb a saját boldogulása,
mint az erkölcsi igazság végrehajtása.
Összegzés: Shakespeare-ig nincs az Antigonénál összetettebb dráma a világirodalomban. Eszmei
nemessége, a hősök mesteri jellemzése, a cselekmény biztosszerű bonyolítása, a szerkezeti remeklés, a
kardalok szárnyaló szépsége a világirodalom legnagyobb művei sorába emeli.

Szophoklész: Antigoné - olvasónapló

A mű színhelye Thébai, a királyi palota előtere, időtartama pedig csupán néhány óra.
Antigoné elmondja testvérének, Iszménének, hogy halott bátyjukat, Polüneikészt nem temethetik el
tisztességben Kreón parancsára. A fiatal harcos bűne az volt, a városra támadt, hogy letaszítsa fivérét a
trónról.
Antigoné nem nyugszik bele a parancsba és titokban el akarja temetni fivérüket. Ehhez Iszméné segítségét
kéri, aki ugyan egyetért abban, hogy a halottaknak meg kell adni a végtisztességet, de nem mer ellenszegülni
Kreón parancsának. Antigoné megharagszik Iszménére és egyedül készül végrehajtani tervét.
A kar elbeszélésében megtudjuk, hogy esett el Polüneikész és Eteoklész - párbajban ölték meg egymást.
Kreón elmondja, hogy milyen sokra tartja ezért Eteoklést, aki egy hős és mennyire megveti Polüneikészt. A
vének tanácsának szintén nem tetszik, hogy Kreón megtiltotta Polüneikész gyászolását és eltemetését, de
nem mondanak ellent a királynak.
Megjelenik egy őr, aki elmondja, hogy valaki porral szórta be a holttestet, de nem tudják ki volt. A vének
tanácsa még figyelmezteti is a királyt, hogy halandó nem szegülhet ellen az istenek törvényének, de Kreónt
elvakítja a bosszú. Túlságosan félti hatalmát ahhoz, hogy saját szavát megmásítsa. Elengedi az őrt, de
követeli a tettest. Hamarosan el is kapják Antigonét, aki büszkén vállalja tettét. Kreón úgy sejti, biztosan
Iszméné is segített testvérének és őt is meg akarja büntetni. Antigoné nem ismeri el Kreónt királynak és arról
beszél, hogy istenek törvényei felülírják az emberieket.
A két nővér végül börtönbe kerül, pedig Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya. A kar
vészjósló dolgokrók jövendöl.
Mikor Haimón minderről értesül, észérvekkel próbálja meggyőzni apját, de ő nem vonja vissza szavát, mert
ez rossz fényben tüntetné fel, mint uralkodó. A nép Antigoné pártját fogja.
Kreón elrendeli, hogy éppen csak annyi ételt kapjon Antigoné, ami elégséges az életbenmaradáshoz.
Iszménét elengedik a kar tanácsára.
Theiresziász, a vak jövendőmondó szintén figyelmezteti a királyt, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy
helyrehozza eddigi hibáit. Kreón itt is politikai összeesküvést sejt és nem ismeri be tévedését. A jós erre
közli, hogy Polüneikész halála miatt egy napon belül egy újabb thébai férfi fog meghalni és ez nagy
szerencsétlenséget hoz majd a király fejére. Erre már észbe kap és próbálja rendbehozni, amit elrontott, de
késő. A jövendőmondó hamarosan azzal a hírrel érkezik, hogy a fia, Haimón öngyilkos lett. Haimón anyja
kérdőre vonja férjét, hogy történhetett ez meg.
Kreón eltemeti Polüneikész holttestét, majd a sziklasírhoz igyekeznek egyik szolgájával, hogy kiszabadítsák
Antigonét. Pont akkor érkeznek, amikor Antigoné holtan esi össze, és Haimón leszúrja magát egy tőrrel.
Szemében harag és düh volt, nem bocsájtott meg apjának. Fia holttestét hozva tudja meg a hírt, hogy
felesége is öngyilkos lett, és őt okolta a család szörnyű balsorsáért.
Kreon tehát megtarthatta féltett királyságát, de mindenkit elveszített, aki közel állt hozzá és senkire nem
támaszkodhatott.