Lengyel Attila Egyseges Irodalom Kozepszintu Szobeli Tetelgyujtemeny

Forrás: http://www.doksi.
hu
Lengyel Attila
Egységes Irodalom
Tételgyűjtemény
23 átfogó tétel az eredményes felkészüléshez
középszint
2009
[Érettségi tételgyűjtemény – Lengyel Attila]

Forrás: http://www.doksi.hu
Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 1. tétel
1. tétel: Az ókori görög dráma jellemzıi (színház, színjátszás, dráma) Mutasd

be az Antigoné c. sorstragédia konfliktusait!
Arisztotelész Poétika címő mőve alapján a dráma kialakulását egyrészt a görögség körében élı dramatikus
népszokásoktól eredeztetik, másrészt a Dionüszosz isten tiszteletére énekelt kardalból. A kor meghatározott
mitologikus témáról énekelt a szertartásnak megfelelı módon úgy, hogy a karvezetı és a kar felelgetett
egymásnak. Kr.e. az V. században a dráma lett a görög irodalom vezetı mőneme. A dráma két fajtája
közül - tragédia és komédia - korábban a tragédia alakult ki.
Az elsı tragédiaköltı, Theszpisz a kar mellett egy magyarázót is felléptetett. A magyarázó volt az
elsı színész. A nehezen értelmezhetı karénekrészletek elıtt tájékoztatta a nézıket az ének tárgyának
elızményeirıl (prologosz vagy elıbeszéd). Az elsı jelentıs tragédia szerzıje Aiszkhülosz volt, akitıl már
teljes darabok is fennmaradtak. İ már egy második színészt is felléptetett. Ezáltal a karének jelentısége
csökkent, hiszen 2 színész dialógusa jelentısebb részleteket meg tudott jeleníteni az adott témából.
Szophoklész már 3 színészt is fölléptetett egyszerre. A cselekmény hordozói a párbeszédek, dialógusok
lettek, s ezeknek értelmezését szolgálta a kórus.
A drámai elıadásokra Athénben évente egyszer, Dionüszosz ünnepén került sor. Öt vígjátékíró és
három tragédiaíró versenyzett egymással. A vígjátékírók egy-egy komédiával, a tragédiaírók három - három
tragédiával (trilógia) és egy-egy szatíra drámával mutatkoztak be. Ezek tartalmilag nem szükségszerően
függtek össze (Aiszkhülosz azonban gyakran írt tartalmilag összefüggı trilógiát). Az elıadások négy napig
tartottak, a gyızelem nagy erkölcsi megbecsülést jelentett. Az elıadásokra belépıdíjat kellett fizetni. A
szegényeknek az állam fizette. A közönség véleményt nyilvánított, dobogott a lábával, tapsolt.
A színház közepét a kör alakú tánctér, az orkhésztra uralta. Ide vonult be a kar. Egyik oldalán volt a
színpad, háttere egy palota vagy templom homlokzatát ábrázoló vászonfal volt. Díszletet és függönyt nem
használtak. A szerepeket csak férfi színészek játszották, álarcot viseltek. Puha bırbıl készült papucsot hordtak
(kothornosz). A nézıteret patkó vagy félkör alakban helyezték el az orkhésztra elıtt, általában domb vagy hegy
oldalában alakították ki. Nehéz pontosan rekonstruálni, milyen lehetett egy-egy színházi elıadás, de annyi
bizonyos, hogy összetett látványosságot nyújtott. Volt benne ének, tánc, zenekíséret, szavalat és ezek a
díszlettel együtt hatottak a nézıkre. Az élményben a görögök az „Ismerd meg önmagad!”- elv gyakorlásának
legfontosabb forrását látták.
Kr.e. az V. században három nagy drámaíró alkotott: Aiszkhülosz (526-456), Szophoklész (496-
406) és Euripidész (480-406). E „tragikus triászhoz” kapcsolódik idıben az antik görög komédia legnagyobb
alakja, Arisztophanész. (450-385?). A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést,
döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak középpontjukba. Igyekeztek a korabeli társadalmi élet nagy
kérdéseire megfelelı választ találni. Ebben a században a tragédia bizonyult az erkölcsi - társadalmi
problémák felvetésére a legalkalmasabb mőfajnak. Szinte mindegyik drámaíró felismerte, hogy alkotásaikkal
mennyire befolyásolhatják a közvéleményt és felelısséget éreztek az athéni demokrácia kiteljesedéséért.
A drámai mőnem a három mőnem egyike a líra és az epika mellett. Az epikához hasonlóan eseménysort
ábrázol, de az eseményeket a dialógusokból (párbeszéd) és monológokból (magánbeszéd) ismerjük meg. A
cselekmény az alapszituációból bontakozik ki, mely késıbb a szereplıket drámai harcra készteti. A sőrített
történetben a szereplık összeütközései konfliktusokhoz vezetnek, ezek állnak a dráma középpontjában.
Sajátosságából következik, hogy nyelve sokkal tömörebb, mint az epikáé. A dráma alapvetıen színpadra szánt
irodalmi alkotás.
A drámai mővekbıl hiányzik a tárgyleírás, a táj-és környezetrajz, a külsı jellemzés, ezeket a díszletek a
kellékek és a színpadon látható színészek pótolják. A társmővészetek közül a színjátszásnak van nagy szerepe a
drámai mő megjelenítésében.
A megjelenítés fıbb eszközei: - a színészi akció-cselekvés, mozgás, gesztus és a mimika
együttese
- dikció- a színész beszéde és az elmondott drámai szöveg
A tragédia mőfajának uralkodó minısége a tragikum, melyben visszafordíthatatlanul nagy értékvesztés,
értékpusztulás következik be. Ez rendszerint a hısi hısök halálát vagy lelki, erkölcsi összeomlását jelenti. A
tragikus hıs általában korának elismert erkölcsi értékeit jeleníti meg. Bukása együttérzést vált ki a nézıbıl
és az olvasóból (katarzis –„megtisztulás”).
Az Antigoné szerkezete
A tragédia egyetlen konfliktus köré épül. A fıszereplı olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az
adott korban mindenki elismeri.
A prologosz (a fıhıs monológja v. két színész dialógusa, amely megnyitotta az elıadást/Antigoné és
Iszméné párbeszéde/) alkotja az expozíciót. Itt jelenik meg a drámai szituáció. Két törvény áll egymással
szemben: az istenek ısi, íratlan törvénye(a halottat mindenképpen el kell temetni), más szóval a lelkiismeret és
Összeállította: Lengyel Attila 1 12.C osztály

az emberség parancsa.
Ezzel szemben a királyi törvény: Polüneikészt, mivel Kreón szerint hazaáruló a nézı szemében nem feltétlen az)
sem eltemetni, sem megsiratni sem szabad, a parancs megszegıjére a megkövezés halálbüntetése vár. Ebben a
jellempróbáló helyzetben másképpen dönt Antigoné, s másképpen Iszméné: Antigoné lelkiismerete szavára
hallgat, Iszméné azonban összeroppan, s nem mer Kreón tilalmával szembeszállni.
Antigoné nem tud élni a Kreón parancsa által teremtett helyzetben, Iszméné elfogadja. Számára fontosabb saját
élete, mint az általa is elismert erkölcsi kötelesség végrehajtása. Ugyanilyen szereplı az ır is, aki tudja, hogy a
halottakat el kell temetni, de még Iszménénél is jobban félti saját létét. Antigoné habozás nélkül dönt.
Bonyodalom/Kreón/
A bonyodalom a drámai mőveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az alapszituációból az
eseménysor. Ha a cselekmény konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válik a drámai harc( a szembenállók
egymás elleni tett-sorozata, a fıszereplı általában eléri azt amit akar, a drámai szituáció megszőnik,
helyre áll az erkölcsi világrend). Az események sorában bontakozik ki a szereplık jelleme és
kapcsolatrendszere.
Az új király terjedelmes trónbeszédében összefoglalja programját. A város üdvének mindenek elé helyezését, a
béke helyreállítását s a kíméletlen megtorlást ellenségeivel szemben.
Kreón a hatalomtól megrészegedve fölényesen beszél. Uralkodási elveivel még egyet is lehet érteni, bár a nézıt
zavarja személyének elıtérbe állítása. Hatalmának és saját bölcsességének tudatában kiadja legelsı rendeletét:
Polüneikészt nem szabad eltemetni. Ettıl kezdve kételkedve néz rá környezete. Nem csak azért, mert rendelete
szemben áll az isteni törvényekkel, hanem azért is, mert ez nem szolgálja a város érdekeit. Hatalmát fitogtatja
vele. Elvei és tettei között mély szakadék tátong. Szinte még el sem hangzottak Kreón utolsó szavai, az ır
jelenti, hogy legelsı rendeletét már meg is szegték.
Kreón lelkében felerısödnek az indulatok: hatalomvágy és sértett hiúsága küzd egymással, s ez a belsı harc
bosszúra sarkallja. Arra gondol, felbérelt férfi temette el Polüneikészt.
Az olvasók, a nézık tudják, hogy Antigoné temette el testvérbátyját.
Fontos mozzanat ebben a jelenetben a kar, a királyi tanácsot képviselı thébai vének, illetve a karvezetı
magatartása. A Kreón által remélt ünneplı lelkesedés helyett a vének húzódása a válasz. Visszamaradnak a
nyílt beszédtıl.
„Sok van, mi csodálatos…”

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
İ az , ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylı habokon,
S Gaiát, a magasztos istennıt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évrıl évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.”
Szophoklész egyik legszebb s leghíresebb kardala. Az ember titokzatos hatalmáról elmélkedik. Csodálatos az
ember, mert „ésszel él”: átkel a viharos tengeren termésre kényszeríti a földet, uralkodik állatai fölött övé a
beszéd.
A 3. strófa vége említi a halált, az ember hatalmának egyetlen korlátját mely az istenektıl megkülönbözteti. Az
emberi sors nagyságának és korlátozottságának erıteljes érzelmi feszültsége adja a kardal csúcspontját.
A 4. strófa azonban az emberben rejlı félelmetes lehetıséget is felveti: nem csak a jóra, hanem a gonoszra is
törhet. A kar éneke csak azt az embert tiszteli „ aki egymás mellé helyezi a honi törvényeket és az istenek
esküszent jogát.” Kreón pedig nem ilyen ember, s az utolsó sor arról szól, hogy a thébai vének nem akarnak
osztozni Kreón tetteinek felelısségében.
Konfliktus
A 2. epeiszodionban(a tragédia párbeszédes része két teljes kardal között) kerül egymással szembe és csap
össze közvetlenül a két fıszereplı. Az ır körülményesen fecsegı elıadása késlelteti a konfliktus kirobbanását.
Kreón abban reménykedik, hogy a leány tagadni fogja tettét. Antigoné azonban nyugodt, csendes szavaival
rácáfol erre a véleményre:” Elvállalom s tagadni nem fogom soha.”
Antigoné kemény, megingathatatlan. Kreónból csupán a sértett gıg beszél, s hogy hatalmát bizonyítsa, Iszménét
is halálra ítéli.
Iszméné is megjelenik, a korábban még rettegı, szánalmat keltı leány, nıvére példája láttán, vállalja a halált,
vétlenül is vállalja a „bőnt”.
Antigoné keményen, büszkén visszautasítja Iszménét. Mi ennek az oka? Kétféleképpen is lehet értékelni ezt a

jelenetet.
a) Antigoné megveti a lányt, nincs benne szánalom iránta, s nem akar közösséget vállalni vele
b) Felébred benne a testvéri szeretet, megsajnálja Iszménét, meg akarja menteni a pusztulástól
Új szál fonódik: megtudjuk, hogy Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya.
Késleltetés
Haimón megjelenése azért késleltetı mozzanat , mert a nézıben felébred a remény, hátha tud hatni apjára, s
megmentheti még menyasszonyát. Haimón érvekkel igyekszik rávenni apját, hagyjon fel tervével, hiszen a
thébai nép dicséri a lány bátor tettét.
Kreón nem hallja a nép szavát, s gıgös elvakultságában még fia egyik kétségbeesett feljajdulását is tragikusan
félreérti. A királyfi ekkor mondja ki: „Mást is megöl halála, hogyha meghal ı”. A zsarnok ezt önmaga ellen
irányuló fenyegetésnek fogja fel.
Az ırjöngı király, hogy fiát jobban gyötörje, szeme láttára akarja kivégeztetni „az undok nıszemélyt”.
Iszménének megkegyelmez, úgy akarja elpusztítani Antigonét, hogy ne sértse meg az isteni törvényt.
A kar énekébe szövıdik Antigoné megható és gyönyörő halotti siralma. Antigoné zokogva búcsúzik Théba
földjétıl atyai városától. A halál nem szép már, hanem iszonyat. Antigonét elhurcolják, a nézık érzik, hogy
valami nagy dolognak kell történnie. A tovább már alig feszíthetı feszültségben ott lebeg: a gyilkos zsarnokok
sem futhatnak el végzetük elıl.
Krízis
Az 5. epeiszodionban jelenik meg a vak és jós Teiresziász, aki tisztábban lát, mint a látó de elvakult Kreón. A jós
arra kéri, tegye jóvá tévedését.
Kreón durván sértegeti a jóst, újra összeesküvésre gyanakszik. Már menthetetlen, egyre mélyebbre zuhan bőnei
és elhagyatottsága örvényébe.
A drámai feszültség most éri el a tetıpontot. Teiresziász megvetéssel fordul el a királytól, de elıbb elhangzanak
baljós szavai: a halottakért váltságul fiát fogja elveszíteni, s házát csak hamar férfiak és nık sírása tölti be.
Kétségbeesve fordul tanácsért a karvezetıhöz, aki gyors cselekvésre ösztönzi: bocsássa szabadon Antigonét,
temesse el illın Polüneikészt. A király megtörten engedelmeskedik, visszavonja korábbi parancsait.
A feszültség feloldódik, a drámai cselekmény lezárult, Antigoné embersége gyızött, a gıgös zsarnok megbukott.
Végkifejlet-katasztrófa(exodosz-az utolsó sztaszimont követı dialógus rész)

Kreón megbánta tetteit, de már késı. Antigoné, Haimón, Eüridiké meghal. Kreón összeroppan, erkölcsileg omlik
össze. Saját halálát kívánja. Felkelti emberi részvétünket, de összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos
büntetés.
A bőntelenek ártatlanul bőnhıdnek, de a bőnös sem menekülhet meg a büntetéstıl.
Az exodikonban ( a kórus elvonulása közben énekelt rövid kardal, amely rendszerint valamilyen életbölcsességet
fogalmaz meg) a gıg elítélésének és a bölcs belátásnak a józan mérlegelésnek dicséretét halljuk, s ezzel zárul a
tragédia
„ Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál
Az isteneket tisztelni kell,
Gıggel teli ajkon a nagy szavak
Nagy romlásra vezetnek-
S józanná nem tesz, csak a vénség.”

2. tétel: Balassi Bálint és a reneszánsz
A francia renaissance szó újjászületést jelent. Az antik kultúra újjászületése miatt reneszánsznak
nevezzük a nyugat-európai mővelıdéstörténetnek azt a szakaszát mely kb. 1300-1600-ig tart.
A reneszánsz kultúrája, világszemlélete nem jelenti a középkor megtagadását, hanem inkább a
középkor bizonyos világi törekvései erısödnek föl benne és közelednek egyre jobban az antik
eszmény felé. A reneszánsz nem csak egy meghatározott mővelıdéstörténeti korszakot jelent, hanem a
mővészetekben, ebben a korban érvényesülı egyetemes stílusirányt is.
A humanizmus a reneszánsz szerves része, szőkebb fogalom a kor stíluson belül. A reneszánsz
polgárság világi életszemléletét jelenti. A humanizmus bizonyos klasszikus mőveltséget, tudós
magatartást is jelent, az ókori irodalom értékeinek kultuszát. A reneszánsz kori humanizmus kezdetben
nem volt filozófiai irányzat, vagy eszme-rendszer, hanem egy olyan kulturális és oktatási program,
mely a görög és fıleg latin klasszikusok tanulmányozását tőzte ki céljául.
Ebben a korban alkotott Sandro Botticelli - Vénusz születése; Leonardo da Vinci-Mona Lisa; Albrecht
Dürer-Ádám és Éva; Michelangelo - Dávid-szobor, Sixtus-kápolna.
A magyar reneszánsz emlékei: Esztergomi Bakócz-kápolna; a sárospataki vár egy része; Mátyás
király visegrádi, budai palotáinak töredéke.
A reneszánsz korban az ember újra felfedezte önmagát, tehetségét, képességeit. Minden

dolgok mértéke és végsı célja ismét az ember lett. Új életformát alakított ki, új eszmét
vallott. A testet már nem a bőn forrásának tekintette. Felfedezte újra mindazt, ami a földi
életet széppé teszi, a szerelem a szellem szabadságát, a természetet az emberi test szépségét.
Megnıtt az egyéniség szerepe, eltőnt a középkorra jellemzı névtelenség. A költık, írók
mőveiben az egyén érzéseit, nézeteit, élményeit szólaltatták meg.
Ezt tapasztalhatjuk Balassi Bálint költészetében is. Irodalmunkban megteremtette a magyar
szerelmi lírát. A reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet legfıbb értékének
tekintette. Fiatalkori udvarló költeményei Petrarca hatását tükrözik. A reneszánsz szerelmi
mővek jellemzı vonásai fedezhetık fel benne. Verseinek nagy része átdolgozás az írós
eredetiséget a reneszánszban még nem ismerték.
Reneszánsz vonásnak tekinthetı, hogy a költıi tudatossággal versciklussá, magyar
„Daloskönyvvé” szervezte verseit. A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája
újszerő, strófa szerkezete - a Balassi-versszak- szimmetrikus reneszánsz kompozíciója ezt a
versciklust költészetének csúcspontjává avatja.
A Célia-versek költészetének részét alkotják. Ezekbıl már hiányoznak a nagy indulatok,
érzelmi háborgások. Célia szépségét, s a viszonzott szerelmi boldogságát énekli meg bennük.
Reneszánsz vonásként lehet megemlíteni az ezekre a versekre jellemzı mőgondot, játékos
könnyedséget, az érzéki hatásra való törekvést, amely áthajtja ezeket a költeményeket.
Kiben az kesergı Céliáról ír mővében is érvényesül a szimmetria reneszánsz
törvényszerősége.
A korabeli európai költészetben a vitézi ének ismeretlen volt. A mi irodalmunkban a hazáért
és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc lírai témává vált.
Balassi költészetében „édes hazává”, „jó Magyarországgá” szépül. Az Egy katonaének címő
versében a XVI. századi históriás énekek epikus anyagát lírává olvasztja, s a tudós reneszánsz
költészet szintjére emeli. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a
szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerősége érvényesül.
Az uralkodó szerkesztési elve a 3-as szám. A versben a végvári vitézek erkölcsi nagyságát
hirdeti emberségrıl példát, vitézségrıl formát mindenkinek ık adnak.
Az emberség és vitézség a XVI. századi magyar humanista világnézet erkölcsi értékei.
Istenes verseiben elsiratja élete kisiklásait, keserveit megvallja vétkeit, bőnei bocsánatáért
esedezik. Istennel perlekedik, alkudozik kegyelemért, megváltásért.
Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Így lesz vallásos lírája a reneszánsz költészetünk szerves része. Ezekben a költeményekben
egy megrövidített Balassi-versszakot fedezhetünk fel, amely a belı zaklatottságot fejezi ki.
A Célia-versekben és az utolsó istenes énekekben már elhagyta a nótajelzést, függetlenítette
magát a dallamtól s megteremtette a magyar költészetben az „énekvers” után az ún.
„szóverset”. Ezek a költemények már dallamtól függetlenül is gyönyörködtetı alkotások, a
nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegessé teszi az ének kíséretet.
Balassi Bálint költıi hagyatékáról a Balassa-kódex megtalálásáig keveset tudott a tudós
világ.
A XVI. századi költıt a magyar nyelvő irodalom elsı klasszikusának tekinti. Költészetének
fejlıdésére való hatása rendkívül nagy.
Elsı verseskönyve halála után 38 évvel látott napvilágot 1832-ben Bártfán. 1874-ben találták
meg verseinek kéziratát.
Egy katonaének
Balassi tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli
fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista poézisben az effajta
vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a
kereszténységért vívott önfeláldozó harc.
A költı katonai-vitézi erényeit senki sem vonhatta kétségbe: emléket állíttatott Egernek, a
vitézi életforma már eltőnı hıskorának s önmagának is.
Az Egy katonaének „hárompillérő verskompozíció”, s ez a három pillér az 1, 5, és a 9
strófa.
Az 1. versszak lelkes kérdése önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb
dolog a világon. A felkiáltásszerő szónoki kérdés elsısorban a természet harmonikus,
egyetemes szépségével érvel a végek élete mellett. A költemény „címzettjei” a vitézek.
A következı szerkezeti egység (2-4.) versszak. Az elsı strófa állítását igazolja, részletezi.
Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvéri vitézek életének mozzanatait. Nem
titkolja a vitézi élet férfias keménységét és veszélyességét, sıt azt sugallják ezek a képek,
hogy ezekért is szép a végek élete.
5. versszak a második pillér: Az 1. szakaszban a költemény címzettjeihez, a vitézekhez
fordult közvetlenül a költı. A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjává emeli.
Szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenséget keresı, a halál
kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti. Emberség és vitézség- Balassi
szemében a végek vitézeinek jellemzı tulajdonságai.
6-8. versszak: Ismét mozzanatos képek peregnek elıttünk a katonaéletbıl: a színhely, a
szereplık és az események is hasonlók a korábbiakhoz, de már más szinten térnek vissza, egy
magasztosabb célért az élet egyéb szépségeirıl való lemondásnak gyászosabb hangulata.
Különösen szembetőnı a hangulati-tartalmi ellentét a 4. és a 8. versszak záró soraiban. Ott a
„nyugszik reggel, hol virradt” s a „mindenek lankadt s fáradt” kifejezések még csak a
csataviselés utáni elnyugvást, erıt győjtı pihenést jelentik; itt: a „halva sokan feküsznek” s a
„koporsója vitézül holt testeknek” már az örök elnyugvást, a hısi halált tudatják. De éppen ez,
a szép tisztességért a sétáló palotát, tanuló oskolát, mulatást, sıt még az életet is hátrahagyó,
önfeláldozó sors teszi oly dicséretessé a végbeliek példáját.
A harmadik „pillér”, a verset lezáró 9. strófa elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú
vitézeknek” „ez világon szerte-szerént” megvalósult hírnevét, örök dicsıségét. Ez a nagy
erejő érzelmi kitörés egyszerre válasz is a két, hangulatilag eltérı képsorozatra.
Az utolsó sorban már a búcsúzó költı fájdalmas rezignációval (belenyugvás, reménytelenség)
kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak.

3. tétel: Az angol reneszánsz színház és dráma. Shakespeare Rómeó és Júlia

című tragédiájának elemzése
Az angol reneszánsz színház és dráma:

Előzménye az ókori és középkori drámákon, vígjátékokon alapszik. Erőteljesen épít a
középkori műfajokra, hagyományokra. Ilyen pl. a misztériumjáték, mirákulum, moralitás.
Misztérium: Bibliai történet, melyet akár 40 napig is játszhattak.
Moralitás: valamely erkölcsi tételt illusztrál allegorikus alakok segítségével (erények és bűnök
megszemélyesítve)
Jellemzők:
1. A műfajok szabad kezelése (1-1 drámában keverednek a műfajok)
2. Hangnembeli változatosság (vannak benne lírai, drámai, és tragikus részek)
3. Gyakori helyszínváltások
4. Tér és idő szabad kezelése (több nap vagy több év történéseit fogja át)
5. Látványosság (keverednek a rémdrámák, a bohózatok elemei)
6. A cselekvés sűrített, a figyelmet ébren tartó, pergő előadás jellemzi
Színház és előadás:
Kezdetben fogadók, kocsmák udvarán tartották az előadást.
1576. London: 1. színházi épület
1599 Globe Színház (Shakespeare színháza). Jellemzői: Kívülről 8 szög, belülről kör
alakú. Az előadásokat szünet nélkül játszották. Nem volt függöny, nem tudták jelezni a
felvonás végét. Az előadás jelentekre tagolódott. Díszlet nem volt, csak jelzésszerűen
mutatták az embereknek a napszakokat (pl. fáklya = éjszaka). Csak férfiak játszottak, a női
szerepeket is fiatal férfiakra bízták.
A színpad 3 részre tagolódott:

• Előszínpad: Benyúlt a közönség soraiba, 3 oldalról nyitott volt, utcai jelenetek helye
• Hátsó színpad: 3 oldalról zárt, szobajelenetek helye
• Felső színpad (erkély): Erkélyjelenetek, magaslaton játszódó jelenetek helye volt.
Ez a 3-as tagolás lehetővé tette, hogy a jelenetek gyorsan követhessék egymást.
Közönség:
A leggazdagabbak a színpad szélén, körben ültek. A középosztály a páholyokban foglalt
helyet. A legszegényebbek a földszinten állva nézték az előadást. Jellemző volt a hangos
bekiabálás, véleménynyilvánítás, megjegyzés. Minden a színpadon történt, a műsor akciódús,
látványos jelenetekből állt. Valódi drámai küzdelem a szereplők között, árnyalt jellemrajz.
William Shakespeare (1564-1616):

1564-ben Stratfordban született. Felesége, Anne Hathaway (8 évvel idősebb volt). 3
gyermekük született. Shakespeare pályafutása Londonban kezdődött, Ben Johnson
színházában. Színész, drámaíró, a Globe Színház tulajdonosa. 22 drámája mellett, szonátákat
is írt. Egyik leghíresebb műve, a Rómeó és Júlia lett.
Rómeó és Júlia:
Műfaja: szerelmi tragédia, végzetdráma. A sorsszerűség jellemzi. A végzet érvényesül, melyet
a főszereplők sem kerülhetnek el. Egyenesen haladnak a végzetük felé. Műfaji sokszínűség
jellemzi (tragédia mellett komikus helyzetek).

Expozíció: Szolgákkal, mellékszereplőkkel indul, színhelybemutatás. Szemben áll egymással

a két család (ősi viszály). Bálra készülnek Capuletéknél. Kiderül, hogy Paris megkérte Júlia
kezét az apjától. Rómeó beleszeret Júliába.
Bonyodalom: A bálon kezdődik, ahol Júliának meg kellene ismerkednie Parissal. Rómeó és
Júlia egymásba szeret. Erkélyjelenetek következik, ahol Júlia elsőként vall szerelmet tudtán
kívül, ugyanis nem veszi észre Rómeót az erkély alatt. Júlia gyakorlatiassága nyilvánul meg.
Rómeó az érzelmeiről beszél, és esküdözik. Sor kerül Rómeó és Júlia titkos esküvőjére is.
Csak a dajka és Lőrinc barát (a természet ismerője, gyógyfüvek tudósa, bölcs ember) tud róla.
Fordulópont: Tybalt (Rómeó öli meg) és Mercutió (Tybalt öli meg) halála a párbajban.
Innentől kezdve szinte teljesen eltűnik a vígjátéki elem, komorabb, sötétebb lesz a dráma
világa. Rómeó halálos veszedelembe kerül, így száműzik. Megkezdődik a véletlenek és
félreértések sorozata. Azt mutatja meg, hogy a szerelmesek és a velük szemben álló világ
mérhetetlen távolságra kerül egymástól, nincs közötte kapcsolat, teljes a zűrzavar.
A félreértések vezetnek a végső tragédiához:
Júlia zokog, férjét siratja (azt hiszik Tybaltért zokog).
Júlia már férjes asszony, de férjhez akarják adni.
Júlia látszólag beleegyezik a házasságba, engedelmességet színlel, közben pedig
Lőrinc baráttól kér segítséget.
Júlia tetszhalott – mindenki halottnak hiszi, közben pedig csak alszik.
Lőrinc barát levele nem jut el Rómeóhoz – a szolgák elkerülik egymást.
Rómeó halottnak hiszi Júliát, így végez magával. (pedig csak néhány perc telik el
Rómeó halála és Júlia ébredése között.
Végkifejlet: A 2 család kibékülése a fiatalok holtteste fölött. Aránytalan az az áldozat, melyet

a két család hoz, hiszen életüket, ifjúságukat áldozzák fel a fiatalok. Rómeó és Júlia az örök
ifjúságot képviselik: bár a 4 nap alatt különböző élmények hatására felnőtté váltak, mégis
megőrzik fiatalságukat, azt, amit minden ember szeretne: szabadon dönthessen érzelmei
alapján, és ne érje el a felnőttkor kiábrándultsága.

4. tétel: Csokonai szentimentalista elégiái, a magány ábrázolása az

elégiákban, szentimentalista életérzés (Magánossághoz, Tihanyi Ekhóhoz)
A szentimentalizmus:
A szentimentalizmus az empirizmusra épült, és főleg az érzelmeket állítja az irodalmi alkotások
középpontjába. Az érzelmek szabadságát hirdeti. A szentimentalizmus irodalmának tipikus szereplői
azok a szenvedélyes szerelmesek, akik gyakran társadalmi – vagyoni különbségek miatt nem lehetnek
egymáséi. Érzelmekben rendkívül gazdagok, valójában cselekvésképtelenek, csak szenvedni,
lemondani tudnak. Műnemek közül a lírát, műfajok közül pedig az elégiát helyezi előtérbe.
Fellazulnak a műnemek határai: az epika a lírával keveredik. Ennek megfelelően a stílus is
oldottabb, érzelmektől átitatottabb, zeneibb.
Csokonai Vitéz Mihály szentimentalista költészete:

Csokonait gyakran nevezik a magyar felvilágosodás összefoglalójának. A stílusok
sokszínűsége jellemzi (rokokó, klasszicizmus, szentimentalizmus, népiesség). Életében
összekapcsolódik a tehetség, a tudós költészet (poeta doctus – tudós költő).
A tihanyi Ekhóhoz
A tihanyi Ekhóhoz című vers egy korábbinak az átdolgozása s csak 1803-ban került a Lilla-
dalok közé. Eredeti címe a füredi parton, 1796, ill. 1798-ban keletkezett s eredetileg Rózáról
szólt. Műfaja: Elégico-óda. A mű szentimentalista vers, mely Csokonai életének utolsó
korszakát jellemzi.
Az elégia megszólítottja a visszhang (Echo). A vers indítása inkább kiáltó könyörgés, mint
felszólítás.
Az 1-2. versszakban a versben beszélő költő saját életét mutatja be: a füredi parton,
Tihannyal szemben a sorsüldözött, hányatott ember segítségül hívja az Ekhót. A
megfogalmazás nyelvi eszközei a szentimentalizmus irányzatának ismert motívumai: a
halvány holdnak fényén elhagyatottan sírva sír, elpusztult reményét jajgatja el. A két strófa a
kitaszítottság és a vigasztaló társaság ellentéteit feszíti egymással szembe.
A második szerkezeti egység a 3-6. versszakokat foglalja magában. A panaszos kérés most
már erőteljes felszólítássá tágul, a Nimfa lakhelyét szólítja meg.
A „szegény boldogtalan” a maga bajait csak a természetre bízhatja, tőle várhat együttérzést.
Embertársai elüldözték, kigúnyolták. A panaszáradat oka nem Lilla ő már csak az utolsó
csepp volt, mely véglegesen tudatosította veszteségeit. Lilla elvesztését is a „tiran”(zsarnoki)
törvénynek tulajdonítja. Nem a szeretett lányt okolja, hanem a társadalmi szokást, amely
szerint a társadalmi különbségek az emberi boldogtalanság okozóivá válhatnak.
A 7-10. strófák új emberi tartalmakat tárnak fel; már nem a Nimfának panaszkodik, hanem az
őt bántó világon való felülemelkedés önérzetével vonja le végső következtetéseit. A
magányba kíván menekülni.
Egyéni sorsát rokonnak érzi Rousseau-éval, hozzá hasonlítja magát.
A megbántott költő „rejtek” érdemeinek elismerését és igazolását a távoli jövőtől, a
„boldogabb időtől” várja. Az a biztos hit zárja ezt az elégikus hangú ódát, hogy a távoli jövő
felismeri benne előfutárát, s még az „együgyű” sírhalma fölé boruló fa is „szent lesz tisztelt”
hamvaiért. Az utolsó versszakban a jövőről ír, amelyet már boldogság jellemez, a
felvilágosodás gondolatainak eszméi talán megvalósulnak, s rá is tisztelettel gondolnak a
későbbi kor fiai.

A trochikus lüktetésű verssorok szótagszámai: 10-7-10-7-8-10-7-(7). A 8 szótagos sor kiválik

a 10-7-esek váltakozásából s innen „szabálytalanul” következnek a sorok: 8-10-7 az utolsó sor
az előzőnek a megismétlése.
Rímképlete: ababccdd
A Magánossághoz:
Műfaja: Elégico-óda. Elégia, mert hangneme fájdalmas, panaszos. Óda, mert hangneme
emelkedett, pátoszt, magasztos eszméket, gondolatokat fogalmaz meg. 11 és 8 szótagos sorok
váltakoznak.
1-3. vsz.: Csokonai megszólítja és hívja a magányosságot. Megszemélyesíti a magányt, és

„áldottnak” nevezi. Természetleírással hangsúlyozza a táj gyönyörűségét. A harmonikus, idilli
táj nem csak külső, hanem egyben a lírai én belső lélekállapotát is tükrözi. Csokonai magány
– felfogása Rousseau szemléletét tükrözi: a magányt azért keressük, hogy megtaláljuk benne
azt, amit a társas élet nem képes nyújtani. Figyelmeztet azért, hogy túl sok a magányból is
megárthat. Erényt és igazságosságot azonban csak ez képes nyújtani.
4-7. vsz.: Arról ír a költő, hogy a természet szépségeit csak az látja, aki képes látni a szépet,
és „érzékeny” rá. A költő számára fontos a magány az alkotáshoz. Itt sorolja fel a magány
tulajdonságait, lényeges vonásait. Ezen belül (4-5. vsz.) is kiemeli a társadalmi szférát, amitől
idegen ez az életérzés, illetve aki kényszerű álláspontként éli meg ezt az érzést. Ezt elutasítja a
lírai én, a magányt, mint létformát egyszerre tünteti fel kirekesztésként és a személyiség
szabad választásaként, tudatos, erkölcsi döntésként. A magány legfontosabb alkotóelemei
szerinte a virtus (erény), a bölcsesség, az ihletett állapot (ezt kapjam meg tehát az, aki a
magányt választja). Megjelenik a zsenikultusz: A romantika szerint a művész nem
átlagember, átlagon felüli az adottságai miatt.
8-11. vsz.: A költő viszont már a társadalomból való kivetettségét, otthontalanságát,

szenvedéseit panaszolja. A lírai én szavai és érzései közti ellentét egyre jobban kiéleződik, és
harmadik szerkezeti egységben ez kifejtésre is kerül. A magány dicsőítése csak keserű
önvigasztalás csupán, az egyén létproblémáira a megoldást a halál örök magányában véli
csak megtalálni. Olyan, mintha óhajtaná, kívánná a halált a költő.

5. tétel: Jókai Mór: Az arany ember (értelmezése, középpontban Tímár

Mihály alakjával)
Jókai Mór (1825 – 1904):

Az ő munkássága teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett
olvasóközönséget. Betetőzője a magyar romantikának, noha korbélileg már túlélte azt. A
romantikus cselekményregény továbbvivője, de művészetében beleszövődtek a népiesség,
majd a realizmus szálai is. Jókai művészetét a magyar romantikus prózairodalom
legnagyobb teljesítményeként tarthatjuk számon, még ha jellemalkotás és mélység
tekintetében joggal bírálta már a kortárs kritika is. Jókai művészetét általában sajátos
kettősség: a romantika és a népiesség ötvözése jellemzi. Ez a kettősség adja regényei
hangulatát.
Az aranyember:
Jókai műveinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és a határtalan optimizmus hatja át. A
tevékeny akaratot segíti diadalra csaknem minden írásában. Eszménykereső- és felmutató
művészete az önkényuralom éveiben a nemzeti lelki támaszt nyújtott. Legnépszerűbb
regényeit a történelmi közelmúlt lélekmelegítő eseményeiről, hőseiről alkotta. Az arany
ember viszont a jelenben játszódik, és annak legérzékenyebb pontját érinti: az egyéni
boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában.
A regény szereplőit, élő, valós személyekről mintázta. A regény alapötlete nagynénjétől

származik. Tímeát feleségéről, Laborfalvi Rózáról, Noémit pedig fogadott lányáról, Otíliáról
mintázta. A komáromi helyszín az általa jól ismert: szülőhelye és gyermekkorának helyszíne.
A regény szerkezete: 5 fejezetből áll. A cselekmény-meghatározó elemek már az 1.
fejezetben megjelennek, pl. Duna folyó (összeköti Komáromot és a Senki szigetét), Vörös
félhold (a kincset rejtő zsákon van, illetve Timár lelkiismeret-furdalásának jelképe.
Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó (pozitív és negatív
tulajdonságokkal is rendelkező), meghasonlásra kényszerülő ember. Timár Mihály a siker
minden kellékét megszerzi magának, valódi boldogságát azonban csak a társadalomból
kivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben találja meg. A főszereplő
a Jókainál megszokott, kivételes képességű, abszolút főhős: Timár Mihály kiváló hajós,
előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. Olykor a véletlen is a kezére játszik;
Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől (Krisztyán Tódor azzal zsarolja
Noémit, hogy ha nem megy hozzá, bejelenti a sziget létezését) menti meg a feszültségek
tetőpontján, sőt a halott ruházata teszi lehetővé Timár számára az elvonulást Senki szigetére.
Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden próbálkozása, és ez: Tímea szerelme. A
külvilág szemében T. Mihály boldog és gazdag ember, valójában nem boldog, hiszen érzi,
hogy felesége nem szerelmes belé, hanem csak hálát érez. Timár büntetlen bűnössége, a
boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tímea szerelmét. Senki szigetére azonban
nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminek, akkor
révbe érhet. Timár és Tímea érzelmi válságát Jókai finom lélekrajzzal jeleníti meg; a többi
szereplő belső alkata egyszerűbb. Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője,
Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölködés motiválja. Krisztyán Tódor a
főhős elsőszámú ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. A cselekmény több pontján tűnik
fel, nem csupán gátlástalan önzés vezérli, hanem politikai hatalmaknak is kiszolgálója. Jókai
ebben a műben a lélek történéseire koncentrál, Timár boldogságkeresése alkotja a
cselekmény fővonalát. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek, kiélezett

értékhelyzetek, fordulatok, megkapó költőiségű leírások, váratlan találkozások,

tömegjelenetek, ritmusváltások fordulnak elő. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező
előadásmód, ellentétezés érvényesül. A romantikus ábrázolómód mellett írói eszköztárnak
másik részét az anekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép, idill, adomák, a komáromi
hétköznapok életanyaga.
Tetőpont: Lelkiismeret-furdalásában (a kettős élet miatt: Tímeának azt mondja, hogy üzleti
útra megy – közben Noéminál van; Noéminak pedig nem mondja meg, hogy felesége van)
öngyilkosságot akar elkövetni.
Befejezés: Krisztyán Tódor váratlanul belefullad Timár ruhájában a vízbe. Azt hiszik, hogy
Mihály halt meg, így a külvilág számára lénye halott. Tímea végre férjhez mehet Kacsuka
Őrnagyhoz (akibe már korábban beleszeret). Bosszúból Athalie nem hagyja, hogy Tímea
felhőtlenül boldog legyen. Tímea azonban nem hagyná el Mihályt, és bizonytalan, hogy férje
valóban meghalt-e.
A művet a kiábrándulás regényének is nevezik, hiszen:

Jókai elítélő véleményt alkot: megingott hite, optimizmusa a fennálló rend
helyességében,
másrészt azért is, mert T. Mihály nem a társadalomban találja meg a boldogságát,
hanem egy nem létező utópista helyen, a társadalomból kilépve a Senki szigetén.

6. tétel: A reformkor eszméi Kölcsey mővészetében (Parainesis, Himnusz,

Huszt, Zrínyi második éneke)
A Parainesisben megfogalmazott reformkori embereszmény megtestesítıje (az önzéstıl mentes

emberideál, tiszta hazafiság, tudományok mővelése az emberiség szeretete), ı maga is követte, ennek
akart megfelelni és útmutatóul fogalmazta meg unokaöccse számára.
A reformkor egyik legsokoldalúbb alakja: költı és politikus (Szatmár megye országgyőlési
képviselıje) Beszédeiben felszólal a jobbágyfelszabadítás a magyar nyelv ügye mellett.
Nagyhatású szónok és a magyar irodalom kritika megteremtıje. Elsı plágium (irodalmi lopás) pere az
ı nevéhez főzıdik, Iliász fordításához kapcsolódik. Kazinczy megjelentetett egy kötetet amiben
Kölcsey fordítása is megjelent, de a nevét nem tüntette fel.
Utolsó éveinek legkiválóbb alkotása, a magyar klasszikus próza remeke, a Parainesis (intelem,
buzdítás). 1884-ben írta unokaöcsének, Kölcsey Kálmánnak.
Legfıbb tanítása: az ember a közösségé, nem önmagáé. (1. Közösségi ember) Csak akkor lehet
boldog, ha önzetlenül másoknak (emberiség, haza, család) szenteli életét, a lélek harmóniáját ugyanis a
cselekvésben lehet megtalálni. Az élet fı célja a tett. (2. Tett, cselekvés)
Figyelmeztet, hogy felnıtt korban sok csalódásban lehet részünk, de illúziói szertefoszlása ellenére se
veszítse el szilárd meggyızıdését az erélyben. (3. Erély)
Ennek az erkölcsi ideálnak a tartalmát fejti ki a továbbiakban: "Imádd az Istenséget! Akármerre veted
tekinteted, egy végtelen bölcs és jó, de egyszersmind megfoghatatlan lény jelenségei sugározzanak
feléd." (4. Isten)
A mő központi kérdése: az emberiség és a haza szeretete. "Szeretni az emberiséget! De az egyes
ember csak meghatározott körben munkálkodhat." Az emberiséget csak a hazán keresztül
szolgálhatjuk. "Hazaszeretet egyike a kebel legtiszteletreméltóbb szenvedelmeinek." (5. Emberiség és
haza)
Unokaöccsét a közönség szolgálatára kívánja felkészíteni, hiszen "a társaságba született ember nem
önmagáé". (6.A közösség szolgálata)
Felsorolja azokat a követelményeket, amelynek eleget kell tenni:
"Törekedjél ismeretekre, melyek ítélet és ízlés által vezérelnek. Tudományt a munkás élettel
egybekötni" (7. Ismeretek)
A közéleti szereplés feltétele a szónoklat, a retorika szabályainak ismerete. (8. Közéleti sz., szónoklat)
A szónok leglényegesebb eszköze az anyanyelv tökéletes ismerete. (9. Anyanyelv)
A mőveltség legfıbb forrásai a könyvek. (10. Könyvek)
Ezután azt vizsgálja, hogy az eddig kifejtett erények hogyan valósulnak meg a történelemben. Hisz az
emberiség folyamatos fejlıdésében "küzdés az élet!" (11. Küzdés)
Kölcsey Himnusza elıtt a Boldogasszony anyánk címő katolikus dal volt a himnusz.
1844-ben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére. Erkel Ferenc nyerte meg. Az 1848-as
szabadságharc alatt terjedt el majd a végén betiltották.
1856-ban hangzott fel újra Szatmárcsekén Kölcsey sírjának avatásakor.
Keletkezésének körülményei
A reform törekvések nem indulnak meg, viszont Itáliában forradalom tör ki, ezért Magyarországon
növelik a hadiadót és az újoncok számát.
Az idegen nemzetek közé ékelıdött magyarság el fog pusztulniHerdernemzethalál gondolat ami
más mőben is megjelenik (Zrínyi II. éneke)
Protestáns prédikátorok hangnemében írja ami a siralmas énekekre jeremiádokra emlékeztetnek.
Szerkezete, felépítése
Az elsı és utolsó versszakban közvetlenül szólítja meg Istent. Egy közösség nevében kér áldást és
szánalmat.
Az utolsó versszakban az ige kerül a mondat elejére és nyomatékossá teszi a felszólítást.
A bal sors nevében az a népi hiedelem fejezıdik ki ha a jóslatot jelzı jel pl. egy madár balról jön az
rosszat jelent mindig. Innen ered a bal sors.

Az eddig szenvedésekre hívja fel a figyelmet Kölcsey.

2-3. versszakban az értékgazdag múlt jelenik meg. A honfoglalás, Árpád kor, természeti gazdagság,
török feletti gyızelmek, Mátyás sikerei.
Kölcsey történelem szemlélete: Istentıl kapja a magyarság a történelmi sikereket de a büntetéseket is.
İ a történelem irányítója.
A vers felépítése a klasszicista retorika szabályait követi, a megszólítás után áldáskérés, indoklás.
4-6. versszak: egy hangulati váltás kezdıdik a „Hajh” miatt
Rabló mongol nyilatatárjárás
Testvérháborúk, belsı viszályok, árulások (Rákóczi féle szabadságharc)
Isteni büntetés az elkövetett bőnök miatt, a nemzeti egység hiánya, emigrációba kényszerültek
7. versszak: itt tér át a jelenbe. A jelenrıl pesszimista képet fest, a szabadság teljes hiánya jellemzi,
csupa ellentét ez a versszak pl.: vár-kıhalom, szabadság-rabság, kedv, öröm-halálhörgés, siralom
A tehetetlenség és a pesszimizmus lesz úrrá a nemzeten. Az utolsó versszak komorabb, mint az elsı
versszak.
Egyszerre jellemzi a klasszicizmus és a romantika.
Romantikus jellemzık:
- nagy szenvedélyeket, indulatokat kifejezı költıi képek pl.: ”Elsújtád villámidat dörgı fellegekben”
„Vert hadunk csonthalmain”
- ellentét pl.: kedv-siralom
- túlzó költıi képek pl.: lángtenger, tengerén kínjának
- alliteráció (betőrím) pl.: Bécsnek büszke, honját a hazában
Összegezve
Pesszimista szemlélető, Istenben látja a haza megmentıjét
Huszt
A Huszt címő epigrammában a dicsı múlttal szemben a költı jelenre hívja fel a figyelmet. A jelenben
kell cselekedni, és nagy dolgokat kell véghezvinni. Az 1-4. sorig romantikusan színezett elbeszélés, az
5-8. sorban valóságos drámai jelenettel folytatódik. A régi dicsıség árnyalapjának szózata és
tanításának szigora egy szállóigévé vált parancsban összegzıdik: “Hass, alkoss, gyarapíts: és a haza
fényre derül”.
A történelmi körülmények: 1832-36-os országgyőlés felosztása, az 1830-31-es Lengyel felkelés
vérbefojtása ismét újabb kétségbeesése taszítja Kölcseyt. Így a három költıi korszak 1837-38 között
ebben a hangulatban tart. Ennek a korszaknak jellemzı verse: Zrínyi második éneke.
Zrínyi II. éneke (1838)

A cím jelzi, hogy a vers szoros kapcsolatban áll az 1830-ban íródott Zrínyi dalával. Az a vers kemény
hangú számonkérés és könyörtelen ítélet, felvillan a nemzethalál lehetısége. A szándék az öntudatra
ébresztés, a felrázás. Ez a vers, a Zrínyi második éneke, folytatása, módosítása, újragondolása a
problémakörnek: az elıbbi erıteljes, határozott hang esdeklıvé szelídül. Mindkét szöveg drámai
párbeszéd, pontosabban dialógussá kivetített belsı monológ. A lélek belsı ellentmondásait jeleníti
meg. Nem a közvetlen gondolat – és érzelemkifejezés líranyelvét használja. A lírai én álarca Zrínyi: a
költı és hadvezér, a cselekvı ember. Az ı nevében szólítja meg a sorsot. A Himnusz szigorú, de
igazságos, személyes istene helyett a rideg, személytelen sors a megszólított, akihez a Himnusz
könyörgı, esdeklı hangján beszél. Világos, jól áttekinthetı a kompozíció: a páratlan versszakok: a
Zrínyivel azonosuló beszélı könyörgése;a páros versszakok a sors kegyetlen válaszai.
Stílusára a költı képek (metaforák, ezeken belül is a megszemélyesítések) túlburjánzása jellemzı. Az
állítások képi megfogalmazása tágabb értelmezési lehetıséget hagy. Klasszicista vonások: világos,
logikus felépítés, a verselés szabályossága. Erıteljes képei, expresszív kifejezései („méreg ég, és
ömlik mély sebére”), érzelmi telítettsége romantikus, helyenként szentimentalista (bájkör) jellegre
utalnak.

7. tétel: Vörösmarty: A romantika kérdései és az arra adott válaszok.

Gondolatok a könyvtárban, Csongor és Tünde, Előszó
Vörösmarty Mihály (1800-1855):

A haza és az emberiség költője, ugyanis olyan témákat vet föl, amelyek általános emberi
kérdések. Ilyen pl. „Mi adhat boldogságot az embernek?”. Az emberi haladás kérdése, a
tudományok szerepe gyakran központi témája műveinek. Költészetében teljesedik ki a
romantika irányzata.
Romantika: A 19. századra jellemző művészeti, irodalmi stílus. Előtérbe kerül az érzelem, a
képzelet, a csapongó, fantáziadús képzelet. Ellentétes eszmevilágot tükröz. Fontos a nemzeti
öntudat: a hősi múlt lelkesítő példáit a jelenre vonatkoztatja. Forrása: általános illúzióvesztés
a francia forradalom után. A romantikusok megtagadták az egész polgári ideológiát.
Szembefordultak a klasszicizmus dogmáival és a művész szabadságát hirdették.
Népművészet, népi kultúra felfedezése.
Gondolatok a könyvtárban:
Műfaja: Filozófiai-gondolati költemény. Megjelennek benne a rapszódia elemei: szélsőséges,
derűlátás, pesszimizmus egyszerre jellemzi. Elmélkedő, a kételyeit megfogalmazó költőt
mutatja a vers. Nemcsak a nemzet sorsát védi, hanem az egész emberiség jövője érdekli.
Kételyek, vívódások jellemzik. Nincs versszakokra tagolva a mű, inkább gondolati
egységekre tagolódik. Vörösmartyt a mű megírásakor a MTA könyvtárában tett látogatása
ihlette. A lét értelmét keresi, pontosabban a tudás helyét a világban, hogy haladt-e előre a
világ a tudás által?
1. gondolati egység: Azt az ellentmondást fogalmazza meg, hogy az eszmék, melyeket a
könyvek tartalmaznak, ellentétben állnak a valósággal. Felveti azt a kérdést, hogy
milliók nyomorognak, miközben kevesen boldogak. A könyvek feloldották-e ezt az
ellentmondást? /Platón és Arisztotelész felvetette már; Rousseau kijelenti: romlott az
emberiség erkölcse.
2. gondolati egység: Felteszi a kérdést: „Használt-e az emberiségnek az egyéni áldozat?”
Eljut a legpesszimistább pontig: ha nem segítettek a könyvek, égessék el őket. Szép
dolog az egyéni áldozat, de gyakran hasztalan. Bizakodást adhat a költőnek az a tény,
hogy van egy hely (USA), ahol már megfogalmazták az emberi jogokat, az
egyenlőséget, egyenlő jogot az élethez, munkához.
3. gondolati egység: A költő „kilábal” a pesszimizmusból: A jelenben viszont meg kell
menteni a nemzetet, a nemzet sorsát rendbe kell tenni, nem szabad belenyugodni a
jelenlegi helyzetbe. („Testvérem van millió” – közösséget érez embertársai iránt)
Egy nemzet felemelkedését is csak akkor tudjuk szolgálni, ha általános emberi
célokért, a nemzet felemelkedéséért küzdünk.
Csongor és Tünde:
1830-ban keletkezett. Műfaja: drámai mesejáték (filozófiai tartalma miatt drámai filozófiai költemény).
Témája: boldogság keresése és az emberi élet értelme.
Forrásként említendő egy 16. században élt szerző Gyergyai Albert: Árgyélus királyfiról szóló
széphistóriája, ill. Shakespeare: Szentivánéji álom. Ezeknek a forrásoknak tudható be, hogy Vörösmarty
megtartja a mesei elemeket. Meg is haladja a mesét, mert filozófiai életbölcseletet visz a műbe és a
szereplőket szimbólumrendszerekkel veszi körül. A történés ideje egy nap, de ezt a szerző szinte
kozmikus méretűvé növelte. A középpontban Csongor boldogságkeresése áll.

Helyszíne kettős: tündérvilág és valóság. Csongor nem léphet be a tündérvilágba, Tünde pedig a
valóságba. Csak a kertben találkozhatnak. (valóság és a meseország határán van)
Szerkezet: 5 felvonásból áll.
Expozíció: Csongor kiábrándultan tér haza, mert nem találta meg a boldogságot. A kertben kiszabadítja
Mirigyet és találkozik Tündér Ilonával.
Bonyodalom: Mirigy ármánya: levág egy aranyhajfürtöt Tünde hajáról.
Bonyodalom kibontakozása: Csongor Tünde után indul, s útközben próbákat áll ki.
- 3 vándor 3 életcélt mutat: hatalom, pénz és a tudás (fejedelem, kalmár, tudós)
- 3 ördöggel való kaland
- Mirigy háza (próbák)
Tetőpont: Csongor és Tünde újbóli találkozása.
Megoldás: Elnyert boldogság, ami áldozatokkal jár Tünde elveszti tündéri mivoltát
Csongor keserű tapasztalatokat von le, ami Vörösmarty pesszimizmusát tükrözi. A műben központi
szerepe van a 3 vándorral való 2-szeri találkozásnak. A 3 vándor alakja szimbolikus, ők képviselik
Vörösmarty egyik fő kérdését, hogy mi teheti boldoggá az embert, és hogy mi az élet értelme. Szerepük
az, hogy ráébresszék Csongort arra, hogy a földi élet gyarló: hatalom, önzés és a hiúság szenvedélye hajtja
az embereket. Csongor alakjában teremti meg Vörösmarty azt a hőst, amely a teljességre, tökéletességre
sóvárog. A szerkezete szimmetrikus: Kertből a kertbe jutunk el, éjszaka indul el és ér vissza. A 3 vándor
csalódottan és kiábrándultam tér vissza.
Az éj monológja: Kulcsfontosságú rész a műben, itt fogalmazza meg Vörösmarty a pesszimizmusát. A mű

felépítése nemcsak szerkezetileg körkörös, hanem tematikailag is. Organikus természetszemléletet mutat.
Az éjszaka monológja azt a gondolatot erősíti Csongorban, hogy a világban nincs fejlődés és nincs, ami
öröktől fogva létezik. Haláltudat, elmúlás miatt nem lehet tökéletes boldogság, mert mindenre a végesség
érvényes.
A boldogságban öröm is van, de a befejezés mégis pesszimisztikus, mert le kell mondania Tündér
Ilonának a tündérségéről.
Előszó:
Vörösmarty költészetének betetőzése, melyben metaforikus ívet ír le. Összefoglalja benne a
korábban felvetett gondolatokat (egyéni, nemzeti lét, történelem). Egyszerre szól a nemzeti
katasztrófáról és a történelmi fejlődés céltalanságáról. A címe sugallja, hogy a valamihez
előszóként szánták. 1845-ben kezdte el írni és előszóként szánta a Három rege című kötet elé.
Végül nem kapott szerepet a kötetben, 1850-51 között átdolgozta és 1886-ban jelent meg. Így
vált a vers a Világosi katasztrófa valós víziójává. A vers allegorikus, a felszínen át mélyebb,
másodlagos jelentése van. Minden sor szimbolikus jelentést kap. A nemzet, a társadalom
története a természet évszakváltozásaival egybefonódva jelenik meg. A szabadságharc előtti
és utáni időszakot írja le.
1-10. sor: a reformkor ünnepi tavasza. Utópikus célok, elképzelések jelennek meg, s
elválaszthatatlanul összefonódik a haza és az emberiség sorsa.
11-18. sor: a várakozás reszkető türelmetlensége, a szent szózat megszületése és ennek
következménye olvasható. A tavasz nyárrá érett, az idő beteljesedett, megszületett a szabadság szent
szózata. A természet, a nemzet, az emberiség tavasza-nyara együttesen fordul az ősz viharába, a tél
halálába.
A véres harc és a zsarnokság megsemmisítette a reményeket. A vész nyomában pusztulás jár: az érték
gazdag világ tragikusan megsemmisült.
34-41. sor: a tél dermedtsége az élet pusztulását, az emberi remények halálát jelképezi. Istenkáromló
motívum: Isten elborzadt szörnyszülött teremtményén, a „félig isten, félig állat” emberen. Az ember
nem a természet koronája!

8. tétel: A romantikus költészet eszmény Petıfi ars poeticájában: A természet

vadvirága, Sors nyiss nekem tért, A XIX. Század költıi, Apostol
Valamennyi írónk közül Petıfi életrajza a leginkább ismert. A márciusi ifjak vezéreként és
március 15-e egyik hıseként, majd az 1848–49-es szabadságküzdelem mártírjaként a nemzeti
legendárium egyik központi alakja lett; a múlt század ötvenes-hatvanas éveitıl ı jelentette a
magyarság számára a nagybetős Költı fogalmát. Élete legalább annyira kultusz tárgya lett,
mint a költészete. A rendkívül érzékeny és már korán önállóságra kényszerülı fiatalember
maga választotta magyarságát is, mővészi hivatását is. Különösen szerencsés pillanatban
lépett fel: a reformkorban alakultak ki tulajdonképpen a folyamatos irodalmi élet keretei; a
„korlátlan lehetıségek” ideje volt ez, amikor a szép literatúra tájékozódási és vonzási köre
kicsi és könnyen áttekinthetı volt; a hazai nyelv és irodalom mővelése nem csupán kulturális
ügynek, hanem hazafias tettnek számított; a klasszicista ízlés uralmát megtörı romantikus
áramlatok rohamosan növekvı társadalmi-politikai érdeklıdést tudhattak maguk mögött; a
népiesség pedig viszonylag széles társadalmi-irodalmi mozgalom volt, amely Petıfit országos
szinten tette ismertté és népszerővé. Csak amikor eltért ennek normáitól (elıször A helység
kalapácsa címő mővével), kezdıdtek ellene támadások, s bár politikai radikalizálódása
szőkítette inkább, mint növelte híveinek körét, indulása elınyeit mindvégig élvezte.
A természet vadvirága (1844)
A vers 1844 decemberében jelent meg a Pesti Divatlapban, a következı megjegyzés

kíséretében: „Dardanus-féle kritikusaimhoz”. Az Életképek egyik korábbi számában ugyanis
ezen az álnéven jelent meg éles támadás Petıfi (és követıi) „durva, parlagi” nyelve,
„botrányos” kifejezései ellen, ıt magát pedig a cikk „verébfi”-nek titulálja. (Hasonló
kritikákat írt Nádaskay Lajos és Poór Jenı.) A természet vadvirága hasonló hangnemben
válaszol a támadásra, s intonációja indulatosságával megerısíteni látszik a kritika
megállapításait. Lényegében ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint A helység kalapácsa: az
életszerő, természetes, „korláttalan” költészet eszményét állítja szembe az élettelen,
mesterkélt, „kényes” irodalmisággal.
Az indulatos, szinte durva intonáció a költı felháborodását, de egyben tudatosságát,
határozottságát is bizonyítja. A versszakok végén csattanó refrén csak fokozza ezt a
magabiztosságot. Eszménye a természetes, az iskolai szabályoknak nem engedelmeskedı,
„korláttalan” költészet – szemben a mesterkélt, „üvegházi” irodalmisággal.
A vállalt mővészeteszmény részben a romantikát megelızı kor felfogására emlékeztet: a
mővészi szépet alárendeli a természetinek. A költı az „ép ízlést” természetes adottságnak, az
esztétikai szabályok követését pedig „romlottságnak” tekinti – ebben a gondolatban már a
romantikának is lehet némi szerepe. Tehát Petıfi esztétikai pozíciója itt még átmenetinek
minısíthetı.
A Sors, nyiss nekem tért címő mővét 1846. áprilisában írta. Az elején valamit tenni akar, a
4. szakaszban megtalálja, hogy mit: meghalni az emberiség javára. Itt magányos, ez egyedi
tett, a népnek ebben semmi szerepe. Egyedüli tett, nincs szó se a nép pozitív, se negatív
szerepérıl. Maga a cél a halál az emberiségért. Imitatio Christi. Megváltó költı.
Megszólítással kezdıdik, újszövetségi képanyag, ritmus felgyorsulása, aprózás, ettıl
zaklatott, magasztos nyelvezet ⇒ óda. Altruista, elégikus. Isteni dicsıséget nyer.
1846 után jut el egy újfajta költı-ideál kialakításáig, egy új mővészi hitvallás hirdetéséig. A
XIX. századi költıi (1847) címő verse szerint a költı Isten küldötte, „lángoszlop”, mely

valaha a zsidókat vezette az egyiptomi bujdosás során, a költészet pedig politikai tett. – A
költık kötelessége a népet elvezetni a Kánaánba, az ígéret földjére. Ezt az eszményt, ezt a
szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költıi elé. Ennek érdekében
szenvedélyes indulattal érvel és bizonyít: tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére (1.
versszak), felháborodottan átkozza meg gyáva és a hamis, hazug próféták magatartását (3-4).
A látnok-költı feltárja a jövendıt: költıi képekkel írja körül az elérendı cél, a Kánaán
legfıbb jellemzıit (5). A vagyoni, a jogi és a kulturális egyenlıség utópisztikus elképzelése
túlmutat már a közeli jövın. Ezt az idıbeli messzeségbe helyezést érzékeltetik az 5.
versszakban a romantikus körmondat „Ha majd” kezdető feltételes tagmondatainak
párhuzamos ismétlıdései – mintegy újra meg újra a közvetlen jelentıl elszakítva s a távoli
víziókba lendítve a szemléletet.
A cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az idıpont bizonytalan. A
költı itt már nem láttatja önmagát az elkövetkezı idıben, nem szól személyes részvételrıl,
sıt a „talán” tétovasága azt jelzi, hogy „munkájának” eredményét nem fogja megérni (6). A
költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul. A képek
ellágyulása, puha, tapintható finomsága (szelíd, lágy csók; virágkötél; selyempárna) halál
órájának a lelki békességét sugallja. Mert nem az eredmény, hanem a szándék minısíti az
embert, a szolgálat, a használás akarata: a próféta szerepe nem a beteljesülés átélése, csupán
ennek hirdetése.
Ez a költemény minden romantikus szenvedélyessége ellenére is kerek, zárt, szinte
klasszicista ízléső kompozíció; az indulatok nem teszik zaklatottá, nem bontják meg a sorok,
a strófaszerkezetek és a rímek szabályos ismétlıdését. Inkább az érvelı, bizonyító,
meggyızı retorikára esik benne a fı hangsúly.
1848 nyarán választások voltak, Petıfi Szabadszálláson jelöltette magát képviselınek. De

még a városba sem engedik be, kudarcot vall. Ennek hatására írja meg Az apostolt. A mő az
egyház ellen is támadás, mert egy pap fiát választották meg helyette képviselınek. Petıfi
Szilveszterkor született, és Szilveszternek akarták hívni. A pap prédikálása Szilveszter ellen
azonosítható a szabadszállási kudarccal. Az összeházasodásuk is hasonló. Megjelenik a
cenzúra, mint mitikus erı, mely akadályozza, hogy a gondolatok eljussanak a néphez. Ezek
Szilvesztert Petıfi hasonmásává teszik. A mőben a múlt idısíkját beépíti a jelenébe. Az
idısík folyamatos egység egy idıben. A szerkezet nagyon drámai felépítéső. Elıtörténet
váratlan fordulatokkal van tarkítva. Ilyen például a kisasszony megjelenése és szerelme, a
nép viselkedése a XIII. szakaszban. A sok fordulat azért kell, hogy mindenféle szenvedésen
keresztül menjen a hıs. Állandóan kísérti az elzüllés. Amikor tanult ember lesz, kísértések
jelennek meg, hogy álljon az elnyomók oldalára. Ez kapcsolja Krisztus életéhez. Szilveszter
könyvének programja: vagy mindent, vagy semmit; cél a teljes egyenlıség. A mő szerint a
jelenben ezek nem valósulnak meg, majd csak a következı nemzedék valósítja meg. A cél
csak a jövıben valósítható meg, mert a nép még szolganép. Megjelenik a paternalizmus: a
próféta jobban tudja, hogy mi a jó a népnek, mint a nép. A mő jelentése: a megváltás,
felszabadulás ismét a jövıbe toldódik el. Sajátos történelemfelfogást takar a mő: a
történelemben egy egyenletes haladás figyelhetı meg. A haladást néhány kivételesen nagy
ember hozza létre fokozatosan. Optimista a jövıre nézve, jelenkorral szemben viszont
pesszimista: "Messze még a Kánaán". Petıfi ezt akkor mondja, amikor esélyük van a
gyızelemre, a költı tehát nem hisz a gyızelemben. Mőfaja: verses regény. Az író beleszól a
történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat mutat be. Városi történet, a falusi betét csak
arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem kötött.

9. tétel: Arany János: Idı és értékszembesítés Arany lírájában - Letészem a

lantot, İsszel, Epilógus
Arany János lírai költészete a szabadságharc bukása utáni évtizedekben bontakozott ki:
mővészetében a líra veszi át az uralkodó szerepet. Nagy epikus tervei- láttuk- töredékekben
maradtak: sem ideje, sem testi-lelki ereje nem volt a befejezésükhöz. Pedig nem akart lírikus
lenni semmi áron, noha megérkeztek azok az „indulat-rohamok”, amelyeknek hiányáról
panaszkodott a Petıfihez írott egyik levélben. 1867-es kötete elıszavában a körülmények
megváltozásával indokolta elbeszélı mőveinek kudarcát, s szinte mentegette lírai kitérését:
„Így lettem én , hajlamom, irányom, munkaösztönöm dacára szubjektív költı, egyes lírai
sóhajokba tördelve szét fájó lelkemet. ”Tévedésnek tartotta azt a korszakot, „mely pedig igazi
magára találásának páratlanul gazdag lírai termését hozta meg”.
„Lírai sóhajainak” forrása – a már korábban elborult kedélyállapotot felerısítve- a nemzeti
katasztrófa, Petıfi elvesztése, egyéni sorsának teljes bizonytalansága, s mindezek miatt a
reménytelen kétségbeesés, a kilátástalanság. Fölöslegesnek érzi magát, hiábavalónak
költészetét: ha a nemzet halott, nincs kinek énekelni.
Letészem a lantot (1850. márc. 19) címő költeménye épp abból az elhatározásból született,
hogy abbahagyja a versírást. A költemény alapélménye: a kiábrándulás, a múlt
visszahozhatatlanságának felismerése, a világos tragédia után kialakult nemzeti és személyes
válság: a katasztrófaélmény.
Két korszakot állít egymással szembe: az értelmetlen, céltalan jelent s a nagy reményeket
ígérı, éltetı múltat. A jelen csüggedésébıl visszatekintve az egyébként is értékgazdag múlt
még vonzóbbnak tőnik, s ez csak fokozza a tragikus veszteségérzetet. A kétségbeesés hangja-
a jelen és a kilátástalan jövı miatt- a múlt ódai magasztalásába csap át, de ez- a refrénben-
mindannyiszor visszahull a vers fájdalmas alaphangjába. A csüggedés és a lelkesedés
ellentétes érzelmei között hullámzik a költemény, s ennek az érzelmi kettısségnek
megfelelıen a hangnem is összetett: elégiai és ódai. Arany „elegico-ódát” írt- ahogy ı
nevezte. A versben megvalósult, feszültséget teremtı ellentmondás a költı belsı küzdelmét
tükrözi.
A költeményre a szigorúan zárt kompozíció jellemzı. A hét versszak közül három- az elsı és
az utolsó kettı- a jelen hangulatát és elhatározását sőríti magába, a közbezárt négy szakasz (2-
5.) pedig a múltra vonatkozik. A jelenbıl indul el és oda is tér vissza, miközben megjárja a
boldogító múltat, mely hitet adott a jövıre nézve is. Az idıbeliségnek ez az önmagába
visszatérı vonala párhuzamos az elégiai és az ódai hangnem váltakozásával. A múlt állandóan
szembesül a jelennel.
A ez elsı és az utolsó versszak – a két keretversszak – a jelenbeli állapotot összegzi
(mindkettı azonos mondattal kezdıdik). Az indító strófában a költı halk, elégikus sóhajokba
fojtja a keserő megállapítást: felhagy a költészettel; s az indokot: megváltozott, lelke ifjúsága
eltőnt.
A refrén kérdést tartalmazó felkiáltás formájában szomorúan összegzi újra az elızı sorok
megállapításait (nem az, aki volt; jobb része halott; az élet csak látszatlétezés stb.): lelke
elveszett ifjúságát siratja el benne.
İsszel
A reformkor felhıtlen reménykedı ideje képez markáns ellentétet az 1849 utáni megtorlás és
elnyomás leverı kilátástalanságával.
A 10 strófából álló költemény elsı 5 szakasza homéroszi, a második öt az ossziáni világot
idézi, és így tagolódik a vers két nagyobb szerkezeti egységre.

Ez a vers is kettes hangszereléső: a szárnyaló óda ötvözıdik az elégia rezignáltságával; tehát

az İsszel is elegico óda.
Elsı egység:
Az indító két sor ıszi életképet fest. Egybeolvadnak itt a fogalmak: a költı, a dal, a madár, az
évszak egyaránt ,,hallgat, komor, fázik”. Homérosz verıfényes, sugárzó világában a
reformkor reménykedı boldogsága mint elmúlt, visszahozhatatlan vágyálom jelenik meg,
melyet minden versszak végén ellensúlyoz a refrén mélabús, lemondó tagadása. E négy
versszakban éles kontúrokkal megrajzolt tájak, életképek tőnnek fel, és megfigyelhetı a
tudatos térbeli elrendezettség is.
Második egység:
Szintén az ısz életképszerő leírásával kezdıdik. A következı négy szakasz az ossziáni

költészet komor halálhangulatát, a nép pusztuló haldoklását idézi fel. Távlatokat elmosó,
színeket kioltó ködös, nyirkos homály uralkodik. Ebben a szürke egyhangúságban tőnnek fel
a fájdalmas látomások, hallucinációk; a hunyó dicsıség lantosa, a bukás víziója.
A 10. versszakban félelmetesen egybemosódik a jelen és múlt, a versben beszélı költı és
Osszián, a magyar és a kelta nép tragikus sorsa, a két nemzet hazája, és pusztulása. A
lehangoló verslezárás mondanivalója: ha a nép halott, nincs szükség költészetre sem.
Epilógus
Lírai önarckép, számvetés a megtett életúttal. A sors elviselése, önmegtartóztató

tudomásulvétele, a belsı méltóság megırzése: röviden így jellemezhetı az Epilógus címő
vers elején kifejezett magatartás. A zsúfolt országút képe a sors allegóriája, az út
megtételének módjai lehetséges magatartásformákat szemléltetnek. A szöveg három részre
tagolódik, amelyek világosan elkülönülnek egymástól azáltal, hogy a nyitó soraik szinte
teljesen azonosak egymással. Az elsı öt szakasz szándékoltan köznapi szóhasználatával,
esetlenséget mímelı ismétléseivel és kezdetlegességet utánzó rímeivel humoros közlés
benyomását kelti: a beszélı nevetségesnek tünteti föl a társadalmi sikereket, és a belsı
függetlenség megırzését emeli a becsülendı magatartás szintjére. A hatodik versszak elsı
sora csupán egyetlen szóban különbözik a fölütéstıl, de ez máris jelzi a hangnemváltást. A
külsı képet belsı történés, a humort elégikum váltja föl. Az elsı öt szakaszban a beszélı saját
erkölcsi fölényét hangsúlyozta, a középrész kétes értékőnek mutatja ezt az önigazolást. A
belsı kétely mélysége, a fájdalmas vívódás hangneme, az életmő töredékességének tudata
Arany öniróniájának rendkívüli élességét bizonyítja. Az Epilógus összegezı jellege a
harmadik részben a legnyilvánvalóbb. Az utolsó elıtti szakasz a Kertben, a zárlat A rab gólya
szövegére utal vissza. A költészet gyógyító szerepének beteljesületlenségét a lírai én a költı
kiszolgáltatottságával magyarázza. Az egy sorral kibıvített záró versszak a halálra utal, s így
végpontként jelöli meg azt a létállapotot, amely a lírikus Arany másik kései fı mővében, a
Mindvégigben már kiindulópontja a gondolatmenetnek.

10. tétel: Madách az ember tragédiája: kérdések és válaszok a mőveiben, a 3

fıszereplı jellemzése, egymáshoz való viszonyuk
A XIX. századi nemzeti liberalizmus történelemszemlélete a folyamatos fejlıdést hirdette,

melynek célja a tökéletes társadalom. Madách azonban a világosi tragédia után, a passzív
rezisztencia "nemzethalál" hangulatában elveszti a hitét a fejlıdésben, a haladásban.
1858-ban már foglalkoztatja az a gondolat, hogy az emberiség történetét egy drámai mőben
összefoglalja, Erdélyi Jánosnak írta eredetileg. A mő alapgondolatát fogalmazza meg: az
ember az istentıl elszakadva hogyan cselekszik, a nagy történelmi korszakokban hogyan
cselekszik. 1859. februárjától 1860. márciusáig terjedı idıszakban írta meg. Arany János
rossz Faust utánzatnak tartotta, és csak másodszori olvasásra értette meg a mő nagyságát.
Késıbb beszédet írt a mőbıl, amelyben vádjait kifejtette: pesszimista cselekménysor után
következetlen az optimista befejezés. Ha a mő keletkezési hátterét megvizsgáljuk, akkor
érthetı az optimista vég. Egy csügget kor után reménykedı korszakot élt Madách.
A mő megírásának a háttere:
Házasságának megromlása, válás kiábrándultság a nıkbıl (kamaszkora óta nıimádat és
nıgyőlölet között ingadozott) Akadémiai székfoglaló beszédet írt.
Családját a román parasztok agyonverték (gyakran jelenik meg vérszomjas tömeg a
mőveiben)
Világnézeti válsága: az eszmékben való hinni akarás és annak megvalósíthatatlansága, a
liberális történelem szemlélet helyett a pozitivizmus felé közeledett
Filozófiai hatások
- deizmus: Isten megteremtette a világot, de a mőködését a természetre bízza
„Be van fejezve a nagy mő igen, a nagy gép forog, az alkotó pihen”
- hegeli történelem szemlélet: (Hegel) minden történelmi korszaknak van egy felívelı
és egy hanyatló korszaka, amely megvalósul és a végén újabb lép helyébe, a nagy történelmi
személyiségek valósítják meg a vezéreszmét.
- determinizmus: a természet törvényei vonatkoznak az emberi társadalomra. A
szabadsággal szemben áll a determinizmus
- természeti végzetrıl szóló elméletekEszkimó szín: Egyenlítınél játszódik, mert a
Földet már jég borítja
- mechanikus materializmus: géphez hasonlítják a Földet
- utópista szocializmus: 19. századi gondolkodók állítása falanszterekbe nagyobb
közösségekbe fognak élni, koponya méretek alapjánmunkamegosztás, nincs család, a
gyerekek külön élnek szüleiktıl
- pozitivizmus: a társadalom nem fejlıdik, hanem a természeti környezet hatása alatt áll
és az ember lehetıségeit társadalmi, földrajzi környezete határozza meg
Rokonmővek
Biblia, Dante-az isteni színjáték, Goethe-Faust, Victor Hugo- Századok legendája, Csongor és
Tünde, Apostol
Mőfaja
Emberiség költemény, mert általános emberi kérdéseket vet föl pl.: van-e értelme, célja az
emberi létnek, szabad-e az akarat, fejlıdik –e az emberiség, mi az eszmék sorsa a
történelemben
Drámai költemény filozófiai tartalommal

Szerkezete
A. Keretszínek: I., II., III. és végül a XV.
B. Álomszínek: 1. Történelmi színek
a. Ókor: IV., V., VI.
b. Középkor: VII., VIII., X.
c. "Álom az álomban" (Újkor): IX.
d. Újkor: XI.
2. Utópisztikus színek
XII., XIII., XIV.
Madách, Az ember tragédiája címő mővében három fıszereplıt ismerhetünk meg különbözı
korokban, és helyszíneken- Ádámot, Évát és Lucifert. A mő valójában egy belsı vita
kivetülése, melyben Ádám a hinni akarást, Lucifer a kételkedést képviseli, Éva pedig a
megtartóerıt biztosítja Ádámnak a szerelem által.
Ádám a legfontosabb szereplıje a történetnek. Minden színben jelen van, köré épül a
cselekmény. Mindhárom szereplı rendelkezik egy nagyon fontos tulajdonsággal mőben,
Ádám az, aki folyamatosan hisz, például az eszmékben. Hozzá az idealizmus kapcsolható,
hisz abban, hogy a világ a lehetı legjobbá fog válni. Felesége, Éva elköveti az eredendı
bőnt, szakít a tudás fájának almájából, ezáltal Ádám is elveszíti a halhatatlanságát, de elnyeri
a szabadságot. Elhagyja az Urat és úgy érzi, hogy önmaga lett önistenévé, nem tartozik
köszönettel Istennek. Ádám a jövıbe szeretne látni, hogy megtudja, van-e értelme a
küzdésnek, szenvedésnek. Lucifer álmok formájában mutatja meg neki a különbözı
korokat, melyek történelmét nem hamisítja meg, csak a hanyatló fázisukban ábrázolja. Az
alapkonfliktus Lucifer és Ádám között bontakozik ki, ezek a történelmi színekben jelennek
meg. Ádám mindig képvisel egy eszmét, Lucifer pedig megmutatja, hogy a valóságban az
hogyan torzul el. Az eszme mindig hanyatlani kezd, és új eszme születik belıle. Tehát Ádám
nevéhez a tézis is kapcsolható, melyet Lucifer megdönt, és létrejön az antitézis. Éva téríti
mindig a helyes útra Ádámot, kiegyenlítı szerepe van, ı képviseli az összhangot, vagyis a
szintézist. Ádámot folyamatos nagyra törés és küzdés jellemzi, a csalódások sem tudják
lehangolni, például a párizsi szín után is-bár csalódik a forradalom eszméiben-lelkesülten
ébred. Lucifer szerint is a megtörhetetlensége az egyik legjobb tulajdonsága. Folyamatosan
küzd, elbukik, azután ismét talpra áll. İ az, aki igényli a továbblépést és a változást. Éva
nagyon fontos személy Ádám számára, ı idézi elı a fordulatot a színekben, például elköveti
az eredendı bőnt a második színben. İ az, aki miatt Ádám elveszíti a Paradicsomot, viszont a
késıbbi színekben Éva idézi vissza az édeni hangulatot. Tehát Éva szerepe ambivalens.
Lucifer az elsı színben válik bukott angyallá. Nem dicsérte a teremtést, szerinte az
ismételhetı, az ember is képes rá. Véleménye szerint a teremtés ráadásul öncélú is, azért jött
létre hogy Istent dicsıítse; hiányolja belıle a változatosságot. Lucifer szerint, ı ugyanúgy,
mint Isten, a kezdetektıl létezik, tehát a Hegel-i dialektika érvényesül, vagyis ha valami
létrejön, azonnal megjelenik az ellenkezıje, ezt bizonyítja az idézet: „Együtt teremténk,
osztályrészemet követelem”. Az Úr számőzi, bár mégis neki adja a Tudás,- és a
Hallhatatlanság fáját. Az idézet bizonyítja ezt is, valamint leírja Lucifer célját, vagyis az Úr
világának megdöntését, hogy értelmetlené tegye a teremtést.
Lucifer célja eléréséhez Ádámot használja fel, megpróbálja ıt a kétségbeesésbe, az
öngyilkosságba hajszolni. Tehát tragikus lázadó. A holt anyag képviselıje. Hozzá kapcsolható
a racionalizmus, nagy igazságokat mond ki, illúziókat leplez le, éles elméjő kritikus. İ a
tagadás szelleme, a hideg és latolgató értelmet, a rideg tudományt képviseli, szemben az érzı
szívvel, mely Évát jellemzi. Ádám hinni akarását a kétely érveivel állítja szembe. Lázadása
önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártó szándékkal néz az emberiségre. Kritikája
romboló erejő, de sohasem nyújt megoldást a problémákra, mégis fontos szerepe van a világ

harmóniájában, ugyanis pusztító szándéka küzdésre ösztönzi Ádámot. Rádöbbenti ıt a korok

visszáságaira, ezért Ádám új utakat keres. Lucifer több csatát is nyer, például a második
színben, amikor az elsı emberpár szakít a tiltott gyümölcsbıl, vagy az Athéni színben, mikor
Ádám kiábrándul az eszmébıl. Lucifer legnagyobb ellensége Éva, hiszen az érzelem szálait
nem képes elszakítani a bukott angyal.
Éva az a személy a mőben, aki érez, ezért hozzá a szenzibilitás (érzékenység) kapcsolható,
ezt bizonyítja az is, amikor csak ı hallja meg a nép panaszszavát az egyiptomi színben.
Lucifer és Ádám között áll, Lucifer eszménytelenségével és Ádám idealizmusával szemben a
sokszínő természetet képviseli. Ádámtól eltérıen, ı színrıl színre változik, hol romlást, hol
pedig menekvést nyújt. Az ókori színekben méltó társa Ádámnak. A történelmi színek közül
az elsı prágai színben is jól kitőnik az összetett egyénisége: hőtlen Ádámhoz, kacérság és
lelkiismeret furdalás jellemzi. Ugyanakkor a párizsi szín is ezt a változatos jellemet tükrözi:
két ellentétes alakban jelenik meg, a gazdag Márki nıt, késıbb a pórnıt testesíti meg. Szerepe
tehát kettıs, de inspirálja Ádámot, új utak keresésére biztatja. Egy-egy pillanatra képes
visszaidézni a paradicsomi hangulatot, tehát Éva a természeti szférához is kapcsolható, és
homályos intuíció jellemzi. A szerelem, az ifjúság és a költészet jelképe. Kiegyenlítı szerepet
tölt be a sokoldalúságával, ı képviseli s szintézist. Ellentmondásos jellemvonásaival az élet és
a természet sokféleségét jelképezi. İ jelenti a fordulatot a színekben, és ı nyújt megtartóerıt
Ádám számára.
A mő Ádám és Lucifer vitájával zárul. Ádám be akarja bizonyítani Lucifernek, hogy létezik
szabad akarat, úgy, hogy öngyilkos akar lenni. Ám ismét Éva hozza a fordulatot; közli
Ádámmal, hogy gyermeket vár. Lucifer az egész mővön keresztül a determinizmust
képviseli, vagyis a meghatározottság tant. A legfıbb probléma tehát a szabad akarat és a
determinizmus szembeállítása, vagyis, hogy az emberi akarat korlátlanul érvényesülhet-e,
vagy pedig a természeti törvények determinizmusának rabja? Azonban kiderül, hogy ezek
nem egymást kizáró, hanem feltételezı dolgok. Az ember csak korlátozottan élvezheti
szabadságát, ugyanis a természeti,- és szociális tényezık is meghatározzák az emberi sorsot.
A mő végén Ádám elfordul Lucifertıl és ismét az Úr kegyeit keresi.

11. tétel: Mikszáth novellái: Az a fekete folt (részletesen), novelláiról, mi

jellemzi írásait
Mikszáth Kálmánt palóc mesemondónak is nevezték, mert a palóc nép mondáit, meséit
örökítette meg írásaiban. A romantika és a realizmus elemei keverednek költészetében.
Összekötı kapocs a 19. század romantikája és realizmusa között.
Romantika: román regény szóból ered, elfordul a valóságból, témát gyakran a múltból merít,
különleges hısök szerepelnek, az írói módszer a fantázián alapszik, szubjektivitás az alkotó
személyisége tükrözıdik a regényben, tájleírás, festıiség, gazdag szóképekben.
Realizmus: szembefordul a valósággal, tipikus személyek, hısök, megfigyelésen alapszik,
objektivitás az író kívülállóként mutatja be a cselekményt, hiteles lélekrajz, száraz,
fegyelmezett.
Viszonylag késın érkezett életében az írói siker. Két és fél évig a Szegedi Napló szerkesztıje,
majd 25 évig a Pesti Hírlap szerkesztıségében dolgozott. A Tót atyafiak (81) és A jó
palócok (82) címő kötetek meghozták a régen várt elismerést. A Petıfi Társaság, Kisfaludy
Társaság, MTA tagja. Szabadelvő Párt képviselıjeként a parlament tagja. 1882-tıl a Pest
Hírlapban Országgyőlési karcolatokat jelentet meg (ironikus hangnem). Egyre inkább
kiábrándul kora politikájából, itt ennek ad hangot.
Mőveiben a korabeli dzsentri élete a téma. Akik érdekházasságot kötnek, befolyásos állással
szerzik vissza korábbi anyagi helyzetüket, élısködı tagjai a társadalomnak, mert nem
végeznek hasznos munkát
A Tót Atyafiak 4 terjedelmes elbeszélést tartalmaz. Ezekben szólal meg elıször a tiszta
„Mikszáthi hang”. Tót történeteinek hısei a világtól elzárt magányosok, hatalmas hegyek
között, a civilizációtól távol élı emberek, kiket jóval szorosabb szálak főznek a természethez,
az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz.
Romantikus ábrázolásváratlan fordulat, keveredik a realizmussalhiteles lélekábrázolás,
valósághő tájfestés.
Az a fekete folt
A cím a novella végén kapja meg a jelentését, a befejezésre utal.
Cselekmény, szerkezete
Expozícióelıkészítés
Expozícióval indul, itt megismerjük a helyszínt, a szereplıket és a Bacsa élettörténetét.
Olejt a falubeliek az erdık vadállatának hívják, mert nem sírt a felesége temetésén. Mikszáth
kívülrıl láttatja, E/3-ban ír róla és a lelki vívódásairól. Nincs belsı monológ a mőben. Olej
nem panaszkodik. Az üresség, a kiüresedés jelzi mély fájdalmát. Boris temetése után minden
más, üres számára. 16 év után is a felesége hangját hallja a szélben. İ az egyetlen szereplı,
akinek részletesen foglakozik a lelkivilágával. A látszat és valóság közt áthidalhatatlan
különbség van, Olej valójában egy érzı, szenvedı lény. A legfontosabb érték számára a nyáj,
melynek a leírása szinte mesei.
Olej olyan, mint egy uralkodó, mikor szemlét tart, egyenként ismeri mindegyiket, s mi is
elıbb ismerjük meg a nyájat, mint a lányát, Anikát. Az ı neve is egy bárány kapcsán merül fel
elıször, s így tudjuk meg, hogy Olej felesége halott. Azért ilyen elnyújtott a nyáj, a legfıbb
érték bemutatása, ábrázolása, hogy annál nagyobbnak tőnjön a büntetés. Olej három urat
ismer el: Istent, a Taláry herceget és a tekintetes vármegyét. A pénz soha nem érdekelte. Még
a háborúba sem megy el a nyáj miatt. Amikor a mulandóságról töpreng, nem Anika
elvesztését hiányolja, hanem a nyájért.
Anika mérhetetlenül naiv. „Anikát ugyan nem sokkal szerette jobban, mint kedvenc
bárányát.” a vacsoránál nem számít, hogy jut-e valami neki, az asztalhoz sem ült le. Olej

sajnálja, hogy nem fiúnak született, mert akkor juhász lehetett volna. Anika sok utalást tesz
arra vonatkozólag, hogy a herceg csábítja: mezei virágnak szólítja, könyörög, hogy
megcsókolhassa. Olej sokáig nem fogja fel a dolgot, csak a harmadik napon.
A mőben a fı ellentét Olej és a herceg között található. A Taláry herceg tiszteletlen Olejjel
szemben, nem emel kalapot, be sem mutatkozik, és juhásznak nevezi Olejt. Nyíltan udvarol
Anikának, lekezelıen bánik mindenkivel, feljebbvalónak érzi magát. Nem ismeri az alapvetı
tisztességet, rangban Olej felett áll, de erkölcsileg és fizikailag nem. Gyakorlatilag meg akarja
venni Anikát.
Olej ezzel szemben megadja a tiszteltet, talpig becsületes, egészen az alkuig. Mint bacsa
hőséges szolgája a hercegnek, de apaként nem a becsület tartja vissza az alkutól. Meg is
fenyegeti a herceget, mint apa. Eddig a pontig jellembélileg hajlíthatatlan, tiszta volt Olej. A
herceg azonban felajánlja a brezinai aklot. Olej lelkében küzdeni kezd az önvád és a kísértés.
Végül a tisztesség kerekedik felül, de egy percig meginog, s utal arra, hogy tudtán kívül
kellett volna elvinnie Anikát.
A történtek után gyötörni kezdi a bőntudat, hatalmas változás, a lelke nem bírja elviselni a
becstelenség tudatát. Sír, ez a mélypont, eddig erıs volt, most betegeskedik, félrebeszél. Nem
tud szembenézni a tükörképével, vagyis a saját tetteivel, lelkiismeretével.
Még a természet is bőnét olvassa a fejére, ítélı erınek tőnik. Hallja a felesége számonkérı
hangját. A kolompolásban pedig „aklot cserélt becsületért” mondat visszhangzik.
A bonyodalom a herceg látogatásával kezdıdik. A csúcspontot az alku jelenti. A
befejezésben bontakozik ki a tragédia, látható a balladákra jellemzı bőn-bőnhıdés motívum,
saját lelkiismerete bünteti meg a fıhıst. A mardosó, szőnni nem akaró önvádra utal, hogy a
fıhıs cél nélkül elfut. Szégyene örökké kísérni fogja. Az akoltól fosztja meg magát, tehát a
legsúlyosabb büntetést vonja magára.
Az epilógusban a következményt láthatjuk. Az akol helyén marad egy fekete folt. Ez a folt
egy szégyenfolt Olej lelkén, mely soha el nem tőnik. Önmagára mért súlyos ítéletében annak
a morális embernek a kétségbeesése nyilvánul meg, aki nem tud becstelen módon élni. Olej
megcáfolja a népítéletet: kívülrıl ugyanannak látszik ugyan, de valójában érzı lélek.
Jó palócok
A jó palócok szereplıi is polgárosulatlan parasztok. 15 rövidebb novellából áll. Szereplıi
közvetlenebbek, beszédesebbek. Mikszáthnál a parasztok fıszereplık. Elsıként fogalmazza
meg, hogy a durvának hitt parasztok is mélyen érzık, fontos nekik az erkölcsi jó, uraik fölé
emelkednek. Élıbeszédhez közelít az elbeszélésmód. Fontos szerepe van a tájnak: él,
cselekszik, társalog, habár hiányoznak belıle a természeti leírások. Gyakori téma a bőn és
bőnhıdés. Megjelenik a palócok hiedelemvilága. Nagy szeretettel ír a palóc emberekrıl.
Szülıföldjének kedves tárgyai tőnnek fel ezekben, a novellákban.

12. tétel: Az orosz realizmus: Gogol - A köpönyeg, Tolsztoj - Iván Iljics halála
A realizmus a romantika mellett a XIX. század egyik mérvadó irányzata volt. Legfıbb
jellemzıje, hogy a kor társadalmi viszonyait tipikus, azaz jellemzı alakokon keresztül mutatja
be. A realista írók tapasztalataik alapján írják le mőveikben a világot, de beleépítik saját
véleményüket, elgondolásaikat is. Az akkori orosz közember egy olyan országban élte
mindennapjait, ami gazdasági és társadalmi fejlettségben ugyanúgy le volt maradva a
nyugattól, mint napjainkban a fejlıdı országok.
Oroszországot akkoriban egy különös kór támadta meg, és akadályozta a kibontakozásban: a
csinovnyik. Közömbösségükkel, szolgalelkő magatartásukkal, és fejlıdésképtelenségükkel
hátráltatták az egész nemzet növekedését. Ez ihlette az orosz realistákat arra, hogy
regényeikben, novelláikban kemény társadalombírálattal felnyissák az emberek szemét.
Képviselıi: Tolsztoj, Gogol, Dosztojevszkij
Társadalmi háttere
Megreked a feudalizmus szintjén, társadalmi-gazdasági elmaradottság jellemezte. Hiányzik a
mővelt polgárság. A cári rendszer áttekinthetetlenül bonyolult.
Az orosz realizmus témái:

– a vidék elmaradottsága és nyomora;
– a csinovnyik rendszer jellemtorzító hatásai (katonaság mintájára kialakított
hivatalnokrendszer, bürokrácia);
– az útkeresı és vívódó nemesség és értelmiség sorsa, „felesleges emberek”;
– a megoldásra rátaláló ember, megváltó típusú ember bemutatása;
A köpönyeg (1842)
Gogol hivatalnok-novellái között a leghíresebb groteszk elbeszélés. A novella középpontjában
egy kishivatalnok, a jelentéktelen Akakij Akakijevics Basmacskin áll.
Expozíció: megismerjük a kishivatalnokot. Egy ügyosztályon szolgál, a munkája másolás.
Mechanikus munkát végez, ez a lélektelen munka eltorzítja személyiségét. Nincsen öröm az
életébe, szabadidejét is a munkájának tekinti. Örömét abban leli, ha kedvenc betőihez ér.
Bonyodalom: új köpönyeget kell készíttetnie, de nincs rá pénze.
Cselekmény kibontakozása: lehetetlennek tőnı dolgokról mond le. Nem a nagyvonalú
életrıl kell lemondania, hanem a normális életrıl. A kisszerő vágy felnagyított álommá válik.
Annyira fontossá válik számára a ruhadarab, hogy szinte csak azért él.
Amikor a köpönyeg elkészül, fosztogatók rabolják el tıle, és ebbe belebetegszik, majd
belehal. Ezután a fantasztikus befejezés következik: a hivatalnok visszajár kísérteni, és addig
cibálja le a pétervári járókelık bundáit, míg elégtételt nem vesz magán. Arról a „tekintélyes
személyrıl” is lerántja a bundáját, aki hajdanán megalázta, semmibe vette.
Akakij a szó romantikus jelentése szerint nem igazi hıs. Gogol arra akar rávilágítani, hogy
micsoda társadalom az, ahol egy holt tárgy (azaz a köpönyeg) egyenértékő egy ember
életével. Fontos szereplıje a mőnek a „tekintélyes személy” (állandósít). Az ı alakján
keresztül mutatja be, hogy az emberi jelentéktelenség, kiszerőség nem a társadalmi
hovatartozás függvénye.
Hiába helyezkedik feljebb, mint a fıhıs, éppoly kisszerő, értelemvilága éppoly leszőkült,
mint a fıhısé. Az ilyen emberek akkor boldogak, ha éreztetni tudják másokkal, hogy milyen
fontosak és tılük emberek függnek.
Igazságszolgáltatásra nincs lehetıség a valóságban, ezért egy váratlan fordulattal egy
fantasztikum világába helyezi története lezárását. Az önérzetétıl megfosztott kisember

képtelen elfogadni a tudatot, hogy magára haragított feljebbvalóját. Ebbe belehal és

kísértetként tér vissza
A jelentéktelen fıszereplı nyomorúságos célja, az ıt ért megaláztatások és a kicsinyes
bosszúállás egyszerre nevetséges és sajnálnivaló, ijesztı. A groteszk novella elbeszélıje
állandóan váltogatja a nézıpontot, és ez lehetetlenné teszi, hogy az olvasó bármelyiket
elfogadhassa.
Lev Tolsztoj gazdag, arisztokrata családból származik. Elıször katona, késıbb utazik, majd
a birtokára visszavonulva ír. Elsısorban regényíró. Írt kisregényeket, elbeszéléseket, meséket,
sıt drámát is. Kortársaira igen nagy hatással volt irodalmi munkássága és sajátos
világszemlélete, amit tolsztojiánizmusnak nevezünk, ennek lényege: legfontosabb érték az
egymás iránt érzett szeretet és szánalom. Elítéli az erıszakot, ha az egyes emberek
megjavulnak, az egész társadalom jobbá válik. Utópista elképzelések jellemezték a tanításait,
nagy hatással voltak rá Rousseau tanításai. Kései mőveinek témája: hogyan szabad vagy nem
szabad élni az embernek.
Iván Iljics halála: a témát az életbıl merítette, közvetlen indítéka egy közeli ismerısének
halála volt. A téma kapcsán arra a kérdésre próbál választ adni, hogyan kell élni, és hogy nem
szabad élni az embernek.
A mőfaja kisregény, tömörebb eddigi írásainál. Nincs érdekes, fordulatos történet. A
kisregény: egy cselekményszálat tartalmaz, egy szereplı részletesebb bemutatására törekszik,
terjedelmét tekintve a regénynél rövidebb, az elbeszélésnél hosszabb.
Az elbeszélés elsı része: tudósít Iván Iljics haláláról, bemutatja a környezetet, az emberek
közönséges, önzı magatartását, önzı gyászát. Iván Iljics élete egyszerő, mindennapi és
iszonyúmindig meg akart felelni a rangban felette állóknak, az igazi érzelmek hiányoztak
életébıl.
Az elbeszélés második része: Itt lép át a múltba s felidézi Iván Iljics életét. Gyermekkor,
felnıtté válás, egyetemista évek, családalapítás, hivatali pályafutás. Egyetemi évei után
„hozzáfog a hivatali ranglétrát megmászni”, ennek végén eléri a bírói posztot, a pályája
csúcsát.
Az elbeszélés harmadik része: váratlan fordulat Iván Iljics betegsége. Szolgája Gerafin
váltja ki belıle az egyetlen érzelmet. Családja azt hiszi, hogy csak megjátssza betegségét.
Tolsztoj elmélete a halálról: ahogy közeledünk a halálhoz, úgy növekszünk lelkileg, a halál
kilépés a nem igazi létbıl és belépés az igazi életbe.
Utolsó rész: Iván Iljics haldoklása, élete utolsó három napja. A regénytér fokozatosan
beszőkül a betegségétıl kezdve (tulajdonképpen csak a betegszobára korlátozódik), eltőnnek a
szereplık, már teljes magányban van. Súlyos beteg, ekkor felülvizsgálja életét és rájön arra,
hogy hazug és elrontott életet élt. Mindig csak önmagára, a hivatali elırejutására gondolt,
mindig más elvárásainak akart megfelelni, ıszintén nem szeretett senkit. Utoljára emberi
érzései gyermekkorában voltak, jó volt és tiszta. Fizikai és lelki szenvedések gyötrik, mert
ekkor jött rá élete elrontott voltára, amikor már változtatni nem tud. Belsı vitát folytat
önmagával, és végül erkölcsileg megtisztulva hal meg. Észrevette mások szenvedéseit,
sajnálni kezdi környezetét, elmúlt a halálfélelme és megnyugodva halt meg. Csinovnyik
módon élt és emberként halt meg.

13. tétel: Ady ars poetica versek: Góg és Magóg fia, Új vizeken járok, Az Illés
szekerén, Magyar Messiások
20. századi irodalmi megújulásunk igazi határkövét a Nyugat címő folyóirat

megindulása jelentette. Legelsı száma 1908. január 1-jén látott napvilágot, és 34 éven át-
Babits Mihály haláláig- a magyar irodalom legmeghatározóbb központja volt. Fıszerkesztıje
Ignotus, míg szerkesztıi Fenyı Miksa és Osvát Ernı volt. A szellemi szabadság és
függetlenség fellegvára lett Osvát szerkesztıi tevékenysége révén.
A folyóirat címe egyben programot és kihívást is jelentett, céljának tekintette, hogy a hazai
olvasókkal megismertesse a nyugat európai irodalmat, az új irányzatokat.
Ady Endre a folyóirat egyik vezéregyénisége lett. A Nyugat tekintélye fokozatosan erısödött,
hiszen olyan kiváló nagyságok tartoztak az elsı nemzedékhez, mint Babits Mihály, Juhász
Gyula, Kosztolányi Dezsı vagy épp Karinthy Frigyes.
Szerb Antal azt mondta Adyról „İ volt az , akiben teljes lett az idı, aki kimondta a szót, amit
ki kellett mondani”
Költészetében fellelhetı a szimbolizmus irányzata, melyben sajátos jelképrendszert alkotott,
a szecesszió, fı összetevıje a felfokozott én kultusz, valamint a szürrealizmus valóságon
túli, víziók, látomások, álomképek.
Ady nemcsak szép versek írója akart lenni, hanem egy új élet hírnöke, új Messiás is.
Küldetéses költınek tartotta magát, feladatának érezte, hogy a magyarságot ráébressze
hibáira. Hangját a dacos ingerültség jellemezte. Büszkeséggel hirdette magáról: ı az igazi
magyar, Góg és Magóg fia. Benne élt a tragikus küldetéstudat, mert benne van a bukás
lehetısége.
Az Új versek nyitóversében összegzi írói szándékait, a cím nélküli Góg és Magóg fia
vagyok én …kezdető költeményben, mely egyben hitvallás és program vers.
Az elsı két versszak hasonló szerkezeti felépítéső, mivel a záró sorok kérdéssel végzıdnek, s
ezek bizonytalanságot fejeznek ki, a közösségbıl való kizárást. Azonosul az ısi nemzettel, új
gondolatokat akar.
Legjellemzıbb szövegszerkesztési elve az ellentét, ami megjelenik az elsı két versszakban a
„hiába” és a „mégis”: a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe beletörıdni nem tudó,
nem akaró szembeszegülés daca. S ellentétben áll a cselekedni vágyó „én” s a cselekvést
megakadályozható „ti” is.
Történelmi utazások: Kárpátok, a Vereckei hágó.
Ezek az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a belsı feszültség a régi magyar
történelembıl vett szimbólumok révén még inkább elmélyül és kibontakozik. Pl: Vazul
(Adyban és benne a lázadás közös), Pusztaszer- a hatalom jelképe
A negyedik versszakban a „de” ellentétes kötıszó után háromszor hangzik fel a „mégis”,
megszólal a lázadó eltökéltség, mely nem engedi elhallgattatni magát. A halmozott
állapothatározókban („sírva, kínban, mit se várva”) kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely
ellenére is diadalmasan, jövendölésszerően csendül meg az utolsó sorban a remény: az új
szárnyakon szálló dal végül mégis gyıztes, új és magyar lesz.
A költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétlıdı „új”. Ez a szó azonban nem a nemzeti
hagyományokat tagadja. A vers egész jelképrendszerébıl kiderül ugyanis, hogy a költı a
nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jövı fejlıdését összekapcsolja a múlttal.
Kulcsszóként négyszer fordul elı a „mégis” szó is. Király István találó szóval „mégis-morál”-
nak nevezte el Ady magatartását, melyben kitart hite, elvei mellett a támadások ellenére is.
Az Új versek záró verse az Új vizeken járok. Ez már sokkal határozottabb, nincsenek
kérdések kételyek benne, a magabiztosság jellemzi az egész verset, a holnap hısének nevezi
magát. Szokatlan jelzırendszer részeg evezı. A hajó=költészetével. A francia szimbolistákból
merítRimbaud: A részeg hajó

Különbözni akar, el akar térni az átlagtól „Nem kellenek a megálmodott álmok”. Olyan
gondolatokban akar elmerülni, ami csak rá jellemzı.
Az 1907-ben megjelent Vér és arany címő kötetének egyik verse A magyar
Messiások. A messiás a bibliai zsidók várt megváltója Jézus krisztus, aki keresztre feszítve
kínhalált szenvedett, tágabb értelemben az a személy, akitıl reményeinek megvalósítását
várja valamely közösség.
A nyolcsoros versbıl árad a fájdalom: a költı átérzi a magyar Messiások tragédiáját. Ezt a
tragikus elbukást fokozza a kétszer elıforduló ezerszer számhatározó erıs túlzása, a
szóismétlésekbıl fakadó rímek egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást: nemcsak
megokolja, hanem el is mélyíti a reménytelenséget és a céltalanságot. A magyar messiások
sorsa a meddı áldozat. A szomorúság mélyén azonban fölfedezhetı a konok mégis-morál: a
bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják megváltást ígérı
küldetésüket.
A mővészmagány, a próféta- magány nagy verse Az Illés szekerén címő kötet
elıhangja (1908-ban jelenik meg). Az ótestamentumi történetet használta fel a költı a vers
jelképrendszerében: Illés prófétát élete végén tüzes szekér ragadta az égbe. A mővészek, a
próféták érzékeny, kiválasztott lelkek: sorsuk felemelıen szép, de egyben tragikus is,
egyszerre áldás és átok is. Ezt a feloldhatatlan ellentétet a paradoxonok állandó halmozása
(látszólagos képtelenség) jelzi a versben: az Úr „sújtja és szereti” ıket, „gonosz, hővös
szépségek felé” száguldanak; „szívük izzik, agyuk jégcsapos”, a Nap jég-útjukat „hideg
gyémántporral” szórja be.
Kiragadja a költıket az átlagosból, a hétköznapokból. Az Illés-nép Ég felé rohan, különös
szépségek felé, de – a bibliai Illés próféta történetével ellentétben-útjuk mégsem vezet fel az
Égbe, nem lesz osztályrészük a boldog megérkezés.

14. tétel: Babits szellemi önéletrajza: Jónás könyve
A 20. századi eleji irodalom másik kiemelkedı alakja Ady Endre mellett Babits
Mihály volt. Más úton indult el, másképpen újította meg a magyar költészetet, mint nagy
kortársa. Az elhivatottság, profetikus szemlélet távol állt tıle, a filozófia határozta meg
líráját kezdetben. Eredetileg filozófusnak készült, életfilozófiák hatottak a lírájára (
Scoppenhauer, Nietzsche) Verseiben kérdéseket fogalmaz meg, az élettel és a halállal
kapcsolatban. Alapkérdései a test és a lélek viszonya, a megértés és a megismerés lehetıségei.
Mindenben az értelmet kereste. Témái sem hagyományos lírai témák voltak, ezeket a
költészet kifejezhetıségei, valamint a valósághoz főzıdı viszonya szabta meg.
İ is hasonlóan Adyhoz ellenezte a háborút s háborús versei miatt, felfüggesztették
tanári állásából. A trianoni békekötés megrázta a népet, Babitsot is megviselte, nemzeti
tragédiaként értékelte.
Babitsot saját testi szenvedésein kívül az emberiségre váró kínok is gyötörték. A Jónás
könyvét súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak
beszélgetı füzeteivel tartotta kapcsolatát a külvilággal. A Nyugat 1938. szeptemberi
számában jelent meg. 1938-ban Ausztria német megszállása után Babits egész Európa s
hazája pusztulásától rettegett. Ebben a történelmi helyzetben új erıvel vetıdött fel az a
kérdés: mit tehet a költı, a mővész a barbár erık ellenében?
A Jónás könyvében profetikus verseit folytatja. A négyrészes elbeszélı költemény
egyben bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, lírai önvallomás. Az elsı és a
harmadik rész a külvilágban játszódik (tenger, Ninive). A második és a negyedik Jónás tudata,
gondolatai, vívódásai. A költı kívülrıl szemléli önmagát, s önarcképét Jónás személyében
festette meg. A küldetéstudat emelkedett pátosza mellett itt is jelen van az irónia, sıt a
groteszk humor is.
Az elsı részben a gyáva Jónás semmi áron sem akar Ninivébe menni, menekül az Úr
parancsa, lelkiismeretének szava elıl. Tengerre száll, de vihar van s a hajó aljára menekül, a
hajósok viszont vízbe dobják. A második részben az Úr teremtett neki egy hatalmas cethalat,
ami tátott szájjal lenyelte Jónást, úgy, hogy egy haja szála sem görbült meg. 3 napot és 3 éjjelt
tölt a cet gyomrában. Jónás vívódásait olvashatjuk, szemrehányásokat tesz az Úrnak. A
negyedik napon a hal kivetette Jónást a szárazpartra. A harmadik részben Jónás Ninivébe
megy, hogy teljesítse küldetését, de szégyenbe marad, az árusok kinevetik, a királyi palotában
pedig gúnyt őznek belıle egy cifra oszlop tetejébe teszik, hogy onnan jövendölje végét a
világnak. 40 nap múlva elpusztul a város. A negyedik részben Jónás Ninive melletti pusztában
ül egy tök alatt, ami árnyékot nyújt neki. Jónás számára a cselekedete értelmét a tök
példájával mutatja be: az emberiség történelme nem zárulhat le a felhalmozott értékek
pusztulásával.
Jónás sajnálja a tököt, pedig nem is ı teremtette, akkor az Úr is jogosan sajnálja Ninivét, amit
ı teremtett. Babits versének története csaknem végig követi a bibliai elbeszélést, de olykor
naturalisztikus részletezéssel bıvíti ki annak tömör, szófukar elıadását (pl.: Jónás kínlódása a
cet gyomrában)
A legfontosabb eltérés a két mő között a bibliai Jónás könyvében a Niniveiek
hallgatnak a próféta szavára. Maga a király rendeli el, hogy mindenki böjtöljön, öltsön
zsákruhát és tartson bőnbánatot. Ott érthetı és logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a
városnak. A babitsi Jónás könyvében gúny és közöny fogadja a próféta fenyegetı jóslatát, s
ezért indokoltabbnak tőnik Jónás keserő kifakadása az Úr ellen.
A szörnyő látomás nem teljesedik be: az Úr mégsem pusztítja el Ninivét, s ebben a
befejezésben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei túl
fogják élni a megáradt gonoszságot. Jogos ugyan Jónás felháborodása az erkölcsi romlottság

fölött, de jogtalan a világ pusztulását kívánni, hiszen az igazság végletes követelése saját
ellentétébe csaphat át: a legszélsıségesebb igazságtalanságba és embertelenségbe.
„ A szó a tiéd, a fegyver az enyém”
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem” –zárja le a vitát az Úr közte és szolgája között. S
Jónásnak rá kell eszmélnie, hogy nem az ítélkezés az ı kötelessége, hanem a bátor harc
minden embertelenség és barbárság ellen. Végsı tanulság a próféta nem menekülhet
kötelessége elıl, semmiképpen sem hallgathat, ha szólnia kell: „mert vétkesek közt cinkos,
aki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér…”
Nem az önvád szólal meg Jónás könyvében, hanem Babits belsı vívódása az erkölcsi
kötelesség kiállásra késztetı parancsa és a közszerepléstıl visszahúzódó természete között.
1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját, amely versként is értelmezhetı. A
halálbiztos tudatában írja, erre vonatkozik a kezdı sor „Hozzám már hőtlen lettek a szavak”.
A költı önmaga számára fogalmazza meg, hogy ne rest szolgaként kövesse Isten parancsát,
saját lelkiismeretét, hanem beszéljen addig „míg az égi és ninivei hatalmak engedik”.

15. tétel: Kosztolányi Dezsı: Édes Anna
A Nyugat elsı, nagy nemzedékének képviselıje Kosztolányi Dezsı is. Kortársai közül
elsısorban rendkívüli tehetségének virtuóz eleganciájával tőnt ki. Senki a magyar
irodalomban nem verselt olyan bámulatos könnyedséggel, tökéletes bravúros rímeléssel, mint
ı. Tanulmányozta a magyar nyelvben rejlı lehetıségeket, gondolatait nyelvmővelı cikkeiben,
Nyelv és lélek címő tanulmánykötetében fogalmazta meg.
A korszak stílusirányzatai közül hatottak rá a szecesszió, az impresszionizmus és a
szimbolizmus stílusjegyei is.
Kitőnı költı, prózaíró és mőfordító volt. Több nyelven folyékonyan beszélt. Modern költık
címő mőfordítás- győjteménye rendkívül nagy hatású volt: a modern-európai irodalomra
nyitott kaput.
Számára az alkotás célja a szépség volt, nem pedig a tanítás vagy társadalomformálás, távol
állt tıle Babits erkölcsi szigorúsága és Ady messianizmusa is. Eszmék is igazságok helyett
hangulatokat, érzelmeket, árnyalatokat kívánt kifejezni.
A magyar irodalomban elsıként ı használta fel a lélekelemzés, a pszichoanalízis
eredményeit, jól ismerte Freud tanításait. Regényeiben és számos novellájában a lélek
homályos mélyeit, a cselekedetek rejtett indítékait igyekezett felderíteni.
A regényei ugyanolyan értéket képviselnek, mint a lírája, 1924- Pacsirta, 1925-
Aranysárkány.
Az Édes Anna Kosztolányi nagy regényeinek sorában az utolsó. Alapötlet feleségétıl
származik, ı javasolta a történetet egy tökéletes cselédlányról, aki végül meggyilkolja a
gazdáit. A fıszereplı Annát élı alakról mintázta, Kosztolányi felesége szerint egy gyerekkori
dajkája a modell. Márai Sándor véleménye szerint az ı házmesterükrıl mintázta Annát.
Patikárius Jancsi Anna szerelme szintén rokonról lett mintázva, ill. Movisztert önmagáról
mintázta.
Mőfaja: lélektani regény, emberi sorskérdéseket, az egymás iránt közömbösség, a
kiszolgáltatottság lesz a fı témája, aminek csak kerete az Úr szolga viszony.
Megírásának indítékai:- hasonlóságot érzett saját és Anna sorsa között, mert az újságírást
szellemi cselédségként élte meg, amely elvonta ıt az alkotásról, arra késztette, hogy napról
napra szállítsa a megrendelt cikket minél jobban, gyorsabban.
- Mindig is idegenkedett attól, hogy kiszolgálják, elítélte a cseléd sorsot, fölösleges és
értelmetlen megaláztatás.
- I. világháború után (1920 -25 gazdasági világválság) tömeges elszegényedés, sok falusi
ember ment a városba, hogy cselédként dolgozzon. Boris könyve hasonló témájú novellája,
másikor is foglalkozott a témával.
Megírásának háttere: 1919-21 meglehetısen fordulatos események. Tanácsköztársaság
bukásának pillanata, Kun Béla elmenekül Horthy korszak kezdete, trianoni békeszerzıdés
Fordulatos idıszak mind az ország mind Kosztolányi életében. Az író gyanakvással figyelte
mind a jobb oldal, mind a baloldal tetteit a kommün idején. Tagja volt az írói direktóriumnak
(miniszterség), de a polgárellenes intézkedéseket elítélte. A trianoni békeszerzıdés
személyesen érintette, szülıvárosa Magyarországon kívülre került (Szabadka), ekkor lesz az
Új nemzedék munkatársa (szélsı jobb oldali lap).
A regény Kosztolányi ember és világképének legfontosabb elemeit tartalmazza. Legfontosabb
kapocs az emberek között az együttérzés a keresztényi szeretet és nem általában az
emberiséget kell szeretni, hanem az egyes embert. Ezt a véleményt a regényben Moviszter
Miklós mutatja be. Az olvasóra bízza a politikai és erkölcsi ítélet hiányát.
Szerkezete:
I. rész: A színhely aprólékos bemutatása.

1. fej.: A háttér: Krisztinaváros, a kommün bukásának pillanatában, hamis legendával

(Kun Béla menekülésérıl) próbálja eltávolítani magától a közelmúltat.
2. fej.: 1919 július 31-én kezdıdik a történet, Vizy Kornél miniszteri tanácsos úr Attila
utcai lakásában. Vizy boldog, hogy megbuktak a vörösök. Házmesterének, Ficsornak
hirtelen eszébe jut megjavítani a rég elromlott csengıt, s hogy mentse a bırét, felajánlja
Vizynének: megszerzi neki cselédnek távoli rokonát (Annát).
3. fej.: A Vizy házaspár elkölti szegényes vacsoráját, ki-kifújja a magáét: Vizy
vesszıparipája a politika, Vizyné rögeszméje a cseléd.
4. fej.: Vizyné fölmond cselédjének, Katicának, s hiába próbál helyébe másikat szerezni.
Budapestet megszállják a románok. Felbukkan a ház többi lakója is: Druma
Szilárd ügyvéd és családja, Moviszter Miklós doktor és felesége, valamint cselédeik, Stefi és
Etel.
5. fej.: Vizy ismét bejárhat a minisztériumba, ahol igazán elemében érzi magát. Vizyné
egyre türelmetlenebbül sürgeti Ficsort, hogy szerezze meg Annát. Egy alkalommal elmegy a
házhoz, ahol a lány szolgál és meglesi.
6. fej.: Augusztus 14-én végre sikerül Annát Ficsornak elhozni és bemutatni, Vizyné
hosszan és megalázóan vizsgáztatja a lányt. Egyikük sem elégedett elsı
benyomásaival, végül mégis elszegıdik Anna Vizyékhez.
II. rész: Anna beilleszkedése új környezetébe.
7. fej.: Anna minden várakozást felülmúlóan beválik, de nagyon nehéz megszoknia új
környezetét. Egy konfliktus nyomán föl is akar mondani, ám Ficsor
fenyegetızése maradásra bírja.
8. fej.: A lakás új fényt kap Anna keze munkája nyomán. Vizyiné megbizonyosodik arról,
hogy a lány nem lop, számára valóban a munka jelenti a legtöbbet.
9. fej.: Barátok és lakótársak jönnek össze Vizyék uzsonnáján. Állandó témájuk: a
cselédek. Vizyné dicsekszik Annával, ám mutatványa nem sikerül: amikor piskótával
kínálja meg, a lány elhárítja. Vita kerekedik ennek oka fölött. Moviszter doktor egyedül
marad véleményével, hogy Anna válasza önvédelmi reflex.
10. fej.: Szívszorító Anna magánya: nincs hová mennie. Így válhat "otthonná" Vizyék
lakása. Közben híre bejárja egész Krisztinavárost. Úgy látszik, polgárai képtelenek meglenni
legendák nélkül.
III. rész: Jancsi úrfi kalandja Annával.
11. fej.: Vizyné rokona Patikárius János átmenetileg Vizyéknél száll meg. Egy bankban
alkalmazzák, ahová Vizy ajánlotta be. Az úrfi észre sem veszi Annát, mígnem egyszer vasalás
közben a lány látványa erotikus hatással van rá. Alig várja, hogy Vizyék néhány napra
elutazzanak szüretre, s ı kettesben maradjon Annával.
12. fej.: Jancsinak csak üggyel-bajjal sikerül elcsábítania a lányt.
13. fej.: Jancsi minden idejét Annával tölti, udvarol neki, "visszafelé járja be a szerelem
lajtorjáját".
14. fej.: Vizyiék hazaérkeznek, s visszatér minden a régi kerékvágásba. Jancsi ritkán jár haza,
kerüli Annát, aki azonban kénytelen a segítségét kérni, mert teherbe esett. Jancsi tiltott
magzatelhajtó szert szerez, amitıl a lány megbetegszik, lázálmai vannak. Jancsi pánikszerően
elköltözik Vizyéktıl.
IV. rész: A menekülési lehetıség meghiúsulása és a katasztrófa.
15. fej.: A románok kivonulnak, a "nemzeti" hadsereg bevonul. Anna megismerkedik
Báthory úrral, a kéményseprıvel, akinek megtetszik a lány, és feleségül kéri.
16. fej.: Vizyné belebetegszik, amikor Anna bejelenti felmondását. Érzelmileg zsarolja a
lányt, aki végül beadja a derekát, és nem megy férjhez, Báthory úrhoz.

17. fej.: Jancsi Bécsben él, kétes körülmények között. 1920. február 16-án "pezsgıs
ricsaj"-ra invitálja barátait kedvenc pesti mulatójában. Az estély kedvtelenül folyik, reggel
Jancsi rosszkedvően utazik vissza.
18. fej.: Vizyt helyettes államtitkárnak nevezik ki, ez alkalomból fényes estélyt adnak,
ahol Jancsi is megjelenik, és a szép Moviszternénak csapja a szelet. Anna
meglátja ıket, s éjjel miután nyugovóra térnek, meggyilkolja asszonyát, majd a felesége
segélykiáltásaira felriadó Vizyt is. Másnap felfedezik a gyilkosságokat, s letartóztatják
Annát. Hiába vallatják, bár bevallja tettét, nem tud számot adni okáról. Fölbolydul a ház,
senki sem ért semmit, ismét teljes erıvel mőködésbe lép a krisztinavárosi legendaképzés.
V. rész Ítélethozatal és befejezés.
19. fej.: A fıtárgyalás sem képes tisztázni a valódi okokat. A hivatalból kirendelt védı-
ügyvédet csak a karrierje érdekli. A tanúk elfogultan vallanak. Egyedül Moviszter doktor
ismeri fel, hogy tette szükségszerő volt: meg akarta menteni embersége maradványait,
szuverenitását. Annát tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélik, hamarosan még az
emlékét is elfelejtik Krisztinavárosban.
20. fej.: Már 1922 ısze van. A súlyosan beteg Moviszter még mindig él, Druma csillaga
meredeken ível fölfelé. Két kortesével megy el Kosztolányi háza elıtt, kétes megjegyzéseket
téve a ház gazdájára - ezek is a krisztinavárosi legendák világába utalhatók.

16. tétel: Móricz Zsigmond: Úri muri
A Nyugat elsı nemzedékének próza írója volt. Amit Ady az ugarverseiben mondott a hazáról,
a lehetıségrıl, az elmaradottságról azt Móricz a novelláiban fogalmazta meg.
Írásmővészetének jellemzıi:
- az újszerő parasztábrázolás, a falu életét nem idillnek mutatja, hanem észre veszi a
szenvedést, a magyar falu valódi életét
- a realizmus, naturalizmus jellemzi írásait
o realista jegyek: sőrített drámai eseménysor, zárt kompozíció, vívódó hısök,
környezetével vagy önmagával vívódik pl.: Úri muri Zoltánja, Sárarany c.
regény Túri Dani
o szintén nagyban befolyásolta írói világát a Szatmár megyei népmese és
népdalgyőjtı útja (az Újság c. folyóirat munkatársaként kapta ezt a feladatot)
o naturalista jegyek: fıleg az ember ösztön világát mutatja be, a társadalom
szélére sodródott emberek életét (túlzó szexuális ösztöne /Túri Dani/ lesz
romboló hatású)
1. írói korszaka (1908-1919)

Szegény ember novellák, és itt valósul meg az újszerő parasztábrázolás. Témája a magyar falu
élete, ı mutatja meg elsınek az ott élık életét. Egyszerre jeleníti meg az idillt és a tragédiát,
idill mellett a szenvedést, nyomort, szegénységetHét krajcár
2. írói korszaka (1919-1930)
I. vh. utáni idıszak, fölvetıdött Móriczban is a kérdés, hogy mi a fejlıdés további útja az
ország számára. Ekkor írja az Erdély trilógiát, múltból merít, de a jelennek van
mondanivalója.
Dzsentri témaértékeket képviseltek, de lecsúsztak s élısködnek a társadalmon,
elszegényedtek
Kiemelkedı képességő emberek Móricz dzsentrijei, de elbuknak az életben, mert nem elég
kitartóak Pl.: Úri muri fıhıse Zoltán, Rokonok
Úri muri 1927

Dzsentri témájú regény
Cselekménye, szerkezete
Millennium évében játszódik, honfoglalás 1000. évfordulója (1896)
Helyszínek: - poros kisváros, a helyi fogadóban töltik az idejüket (Sárga rózsa)
- környékbeli tanyák (Zoltán, Csuli, ivócimborák tanyája)
4 nap mulatozása, a dzsentriken mutatja be. A szereplık céltalan élete illetve tréfálkozásuk,
nem foglalkoznak semmi mással.
Kitőnik Szakhmáry Zoltán, aki másképp akar élni, mint a környezetében élık. Az ı alakjában
mutatja be, hogy bírálja ezt a társadalmi réteget de ugyanakkor sajnálja is a vele múló
értékeket. Az unalom, a semmittevés és a cél nélküli élet mennyire lesüllyeszti ezt a
társadalmi réteget.
Expozíció: Egy könyvügynök érkezik s úgy mutatják be mintha gróf lenne. Zoltánnak anyagi
gondjai vannak, új módszereket akar bevezetni a birtokon, s ezért kölcsönt vett
föl.(korszerősíteni akar)
Egyetlen menedéke van ezek elıl a kis summás lány Rozika.
Eszter a felesége féltékeny a tanyára (úgy érzi, hogy több idıt szentel a gazdaságra, mint rá)
Bonyodalom: Eszter látogatást tesz a tanyán. Mások a céljaik, az elvárásaik, veszekedésbe
torkoll a beszélgetésmást várnak el egymástól
Nem érti meg Zoltán céljait, hogy miért akar másképp gazdálkodni

Rozika –Zoltán rájön arra , hogy ki is Rozika, csalódik benne, a „szerelem hivatásos
mővelıje”. Az addig féltve ırzött kincsét kiviszi a mulatozó urak közé.
Végkifejlet: A 3. nap délutánja Zoltán rájön arra, hogy egyetlen tervét sem tudta
megvalósítani, szinte minden területen kudarcot vallott. Megbukott, mint gazdálkodó,
házassága zátonyra futott, szeretınek sem volt jóRozika elment Pestre
Fölgyújtja a tanyát, és szíven lövi magát, egy véget nem érı mulatozás után.
Ez a novella is tőzzel végzıdik, mint az Árvácska, Fáklya jelképes értelem a tőz,
elpusztítja a rosszat, és valami új kezdıdik utána.
Zoltán alakja
Látszik az ı alakjában, Móricz nemcsak bírálja a dzsentrit, hanem sajnálja a vele múló
értéket, együtt érez. İ az egyetlen, aki elégedetlen a környezetével és önmagával is.
Mégis hiányzik belıle a kitartás, elszántság. Kitőzi a célt, de nem tudja megvalósítani.
Céljaiban polgár, de életmódjában még dzsentri.
Lefkovics bankártól kér kölcsön Zoltán. „Tessék csak dolgozni kitartóan és meglesz az
eredménye)
Nem nagyon hat rá, bonyolítják a helyzetét a magánéleti konfliktusok.
Ebben is határozatlan, és a nıvel való vívódása össze zavarja.
2 nı típus: boldog asszony és szép asszony magyar mitológia 2nıi alakja
Boldog: hétköznapokat éli a férfival, a munkát vállalja, otthon nyújtja, de álmaiban,
vágyaiban nem tud társa lenni
Szép: Rozika, szerelmet nyújtja, támogatja vágyait, céljait „de aki mindent de mindent
tönkretesz, minden lelket akihez odafér megront
Él benne a vágy, hogy felemelje új idık zászlaját Móricz mondja róla
„hegedő” fontos motívum
„tőz” jelkép, szimbólum
A dzsentri témát a Rokonok címő regénye zárja le, semmilyen pozitív értéket nem
mutat föl, csak a réteg kártékonyságát.

17. tétel: Az impresszionista hangulatlíra Tóth Árpád költészetében: Esti

sugárkoszorú, Körúti hajnal
Tóth Árpád (1886-1928) alig másfél évtizedig alkotott, fiatalon kialakult tüdıbetegsége és
korai halála miatt
Babits véleménye róla: Makulátlan tiszta mővészetet alkotott, korai halála megóvta ıt a
harcoktól és a tévedésektıl”.
Költészetének alaphangulata a lemondás, a halk mélabú a fájdalom. Szelíd csendes szavú
költı volt. Számára a költészet menedék és kárpótlás az életben elmaradt örömökért az
egészséges és cselekvı mindennapokért.
Petıfi után a hitvesi költészet folytatója, boldog házasságban élt a feleségével Lichtmann
Annával. Kamaszkori diákszerelembıl lett a házasság.
Versei impresszionista (zeneiség, nominális stílus, fınevek melléknevek túlsúlya, pillanatnyi
hangulat) és szimbolista (költészete néhány motívumra épülvisszatérı motívumkörök:
évszakok, virágmotívum, nap, hold, csillagok) stílusban születtek.
Jellegzetes szavak, kifejezések, visszatérı jelzık költészetében: csüggedt, bús, lomha,
furcsa, bágyadt, kopott.
Kötetei:
1.Hajnali szerenád(1913) háborús események ıt is befolyásolták, egészségét megviselték de
nem volt katona
2. Lomha gályán (1917) 1910-es évek végén több idıt tölt Tátrai szanatóriumokban
3. Az öröm illan (1921) utolsó kötete életében
4. Lélektıl lélekig (1928) Posztumusz kötet, halála után jelent meg
Az impresszionista költészet egyik mintadarabja a Körúti hajnal (1923). Egy korább

versében nevezte a költı a hajnalt a nagy impresszionistának mely „ezüst ónnal szeszélyes
felhıket rajzol”. Nem a természetben ábrázolja, hanem a nagyvárosban, messze került már a
természettıl, s számára még nagyobb élményt jelentett az a néhány perces bővölet, amikor a
hajnali szürkeséget a napfény megszünteti. A francia impresszionista festıket is vonzották a
hajnal (átmeneti állapot) és az alkony benyomásai, hangulatai.
A Körúti hajnal a pesti táj ébredésének három mozzanatát ragadja meg: a még derengı,
színeket kioltó szürkeséget (1.), az elsı fény felragyogásának néhány perces bővöletét, ünnepi
csodáját (2-4.), majd a nappali élet kijózanító valóságát. A 2-4. versszakok szorosabban
kapcsolódnak egymáshoz, az elsı és az utolsó versszak keretbe foglalja a 3 versszakot.
1 vsz. színtelen, szürke hajnal az uralkodó, még félig éjszakai állapot
Jelzık: szennyes, szürke- alliteráció
Vak volt a hajnal- megszemélyesítés
Üveges szemmel aludtak a boltok- megszemélyesítés
Vice= házmester segédje
A kedvetlen, rossz érzésbe jól illik a „vad kıvidék” és a „rosszkedvő koboldok”
2-4. vsz.: Csupa szín, csupa fény, csoda indul a napfény, megszünteti a szürkeséget, szinte
ünnepivé varázsolja a tájat a felkelı nap.
Ünnepélyes, választékos szavak: váratlan zsarát-nap
Jelzık: a fénynek földi hangja, a színek vég pacsirtái, lila dal, zöld konty
Értékkel teli lesz ez a táj, a költı szinte beleolvad, az áhítat hangján szól
Az utolsó versszakban valami megszakítja a csodát, megszólal a gyársziréna (nagyvárosi
hang), búgott bús gyászszirénaszinesztézia
A villamos jajdul, indul a józan robot, a mindennapi munka.

Ez visszazökkenti a költıt, a munkába induló lány iránt együttérzést érzett, tiszteletet: arany
csókot dobott a nap a munkáslány kezére.
Az „Esti sugárkoszorú” a hitvesi költészet egyik legszebb darabja a magyar
irodalomban. A költemény szövege sehol sem árulja el, de tudnunk kell, hogy feleségéhez
írta a költı házasságuk hatodik évében. A vers egy alkonyati futó pillanat impresszionista
megragadásával indul: a fény lassú eltőnésében elmosódnak a tárgyak éles körvonalai,
lebegıvé válik a világ, majd a fény hirtelen megfogyatkozásában holttestként elzuhanó árnyak
(mintha kísértetek lennének) teszik egy pillanatra komorrá, ijesztıvé, lidércessé a hangulatot.
A menekülı fény csak a kedves haját fonja körül sugárkoszorújával. S itt már megkezdıdik a
varázslat: a kezdeti látvány látomássá alakul át.
Tele van szinesztéziával, alliterációval pl.: halk sugárkoszorú
Lélekvándorlás: átlényegülés, ami az alkonyban megvalósul, látványból látomás lesz,
ahogyan a fény illattá, csenddé alakul át.
Aztán kép, szín, minden eltőnik, s kibuggyan a rajongó vallomás: „És jó volt élni, mint
ahogy soha.” Az elragadtatott boldogság akaratlan megnyilatkoztatása ez, s aki azt a rajongó
boldogságot adta, már nem földi lény, hanem a bibliai égı csipkebokorban megjelenı Isten. A
szerelem valami léten túli létbe váltott át. Az igézet mámoros pillanata az idıtlenbe lendült
„és percek mentek, ezredévek jöttek”-. A gondolatjel ünnepélyes csöndje után azonban az
elsı versszak elbeszélı hangján folytatódik a költemény, ahol a kézérintésre földöntúli
rajongás kiegészül a legszebb földi érzéssel, két ember szerelmi boldogságával. Az
„egyszerre csak meg fogod a kezem” sornál, a verset is végül a leghétköznapibb, ám itt a
legünnepélyesebb vallomás zárja „mennyire szeretlek!”.
Tóth Árpád egy egyszeri, pillanatnyi élményt örökített meg, s tett egyúttal mások számára is
felidézhetıvé.
A helyszín a part, naplementekor. A lány megfogja a lírai én kezét. Ezt a pillanatot írja le. Az
idı metaforikus: „percek mentek, ezredévek jöttek”. A bibliai kivonulás történettel közös
motívumok jelennek meg: út, csipkebokor. „Isten szállt a földre le”, „igézve álltam” a
Szentföldre utal. Isten megjelent az alkonyban. Valódi csoda történt. Tehát magáról a
szerelemrıl írja azt, hogy nem más, mint isteni csoda.

18. tétel: Expresszionista próza képviselője, Franz Kafka, az Átváltozás című

novella értelmezése
Franz Kafka élete (1883- 1924):

Prágában született 1883-ban, egy németül beszélő, zsidó családban. Családjától korán
elidegenedett, magányosan élt. Származásának körülményei alakították ki a költőben az
elidegenedés érzését. Jogi diplomát szerzett, de hivatalnokként dolgozott. Igazán halála után
vált ismertté, hiszen barátain kívül nem tudták róla azt, hogy írt. Nappal hétköznapi
hivatalnok életét élte, éjszaka írta műveit. 1922 után Berlinben élt. Utolsó heteit Bécs mellett
töltötte, egy tüdőszanatóriumban, itt halt meg 1924-ben.
Költészete:
Az expresszionista próza fő képviselője. Alkotásaira jellemző volt a kísérteties, nyomasztó
hangulat, a megmagyarázhatatlan félelemérzet, a lidérces álmok. Kafka művei azt
sugallják, hogy a világ az ember számára kiismerhetetlen, félelmetes.
Fő témái: hivatalnokok élete, magány, elidegenedés, emberi kiszolgáltatottság,
létbizonytalanság
Pályája: I. Kibeszélő novellák (1904- 1912)
II. Érett művek pl.: Átváltozás, a per (1912- 1918)
III. Parabolák (kettős jelentéssel bíró alkotások, fontos a belső
gondolatok kivetítése.) pl.: A kastély (1918- 1924)
Főleg novellákat, egyperceseket írt. Műveiben furcsa világképet jelenít meg. Abszurd
(lehetetlen) vonások is jellemzik műveit, pl. az Átváltozás c. novella főhősének féreggé
változása.
Az Átváltozás:
A groteszk ábrázolásmód jelenik meg. Komikus és tragikus, félelemkeltő és nevetséges
egyszerre. Abszurd világlátás jellemzi: mely szerint a világnak nincs értelmes célja, az emberi
lét értelmetlen. A cselekményvezetés lineárisan előrehaladó, nincs benne időfelbontás.
Klasszikus 3-as tagolású elbeszélés. Az író mindent a főhős nézőpontjából ábrázol.
Távolságtartó tárgyilagosság jellemzi az írói stílust. Az írói elbeszélés hatása is a képtelen
tények tárgyilagos kezelésében rejlik. Hiányzik az írói kommentár, a beleérzés vagy
azonosulás minden eleme. Nem fűzi bele saját gondolatait, ez érzéketlenséget árul el. Nem
újítja meg a novella- műfajt, éppen ellenkezőleg az elbeszélés ősi formáihoz tér vissza.
1. rész: A főhős Gregor Samsa egy reggel arra ébred, hogy ágyában óriási, csúf féreggé
változott. A műben ez az átváltozás az egyetlen fantasztikus elem, s ezután a
cselekmény úgy halad tovább, mintha minden a lehető legtermészetesebb lenne: az író
valósághű pontossággal számol be hősének és családjának sorsáról. Szorgalmas,
lelkiismeretes volt munkájában. Csak a munkájának élt. Esténként soha sem mozdult
ki otthonról. Ő tartotta el a családot. Ki volt téve főnöke fenyegetéseinek,
zsarolásainak. – apja a főnökének tartozott és ezt Samsa törlesztette.
2. rész: A család megpróbálja elfogadni az új helyzetet, Gregor lényét. Az átváltozás

után a főhős nem veszíti el emberi személyiségét, tudata ép marad. A hihetetlen
átváltozást sokkal tragikusabban éli meg a közvetlen környezet, a család, mint maga a
főszereplő. A kezdeti aggodalom (talán beteg, rosszul van), hirtelen rémült ijedtségbe,
rejtegetni való szégyenkezésbe csap át. Édesanyja elájul, apját sírógörcs fogja el.
Húgát a döbbeneten túl főleg a testvére iránti szánalom, a részvét hatja át. Rovar
alakjában Gregor egyre többet tűnődik régi életén. Aggódik a családjáért. Az

emberekkel már nem tud kapcsolatot teremteni, érti, hallja őket, de az ő beszéde már
nem emberi beszéd. Teljesen elszigetelődik, magára marad. De rovar létében inkább
tud azonosulni elfojtott emberi énjével. Húga hegedűjátéka meghatja, míg a többiekre
semmiféle hatása sincs a zenének.
3. rész: A család számára egyértelművé válik, hogy meg kell szabadulni tőle, hiszen
elidegenednek tőle.
Csúcspont: Gregort kizárják a család életéből. Az a kérdés merül föl, hogy valóban
féreggé vált, vagy csak a külvilág látja annak.
Befejezés: Szobája lomtárrá válik, apja almákkal dobálja. Eltalálja egy almával. Ez a
testi- lelki sérülés beteggé teszi, s nem fogadja el az ételt - halálra ítéli magát. A
végső ítéletet húga mondja ki. Gregor haldokolva is szeretett gondol vissza családjára.
Amikor meghal, kidobják a szemétbe.
Értelmezési lehetőségek:
1. A családja nagyon kihasználta, élősködtek rajta. Gregornak gépies, lélekölő
munkában teltek napjai. Mindig csak megalázottságban volt része. Gregornak nem
volt elég ereje, akarata, hogy kitörjön ebből a bekerített helyzetből. Megadta
magát, s ez az önfeladás elpusztította egyéni életét, emberi méltóságát.
2. Az átváltozás a menekülés egyik változata. Tudatalatti torz változás. Az eddigi
életforma ellen lázad, tiltakozik.
3. A családtól való teljes elidegenedés fejeződik ki.
Rokon vonások az író és a főhős között:

Nevének hangzása (Kafka – Samsa)
Apjához fűződő viszonya
Felnőtt kereső férfi, mégis a családdal él együtt, függő viszony alakul ki
Több stílus keveredik benne (realizmus, szimbolizmus, szürrealizmus). Ez egy példázat sok
önéletrajzi elemet tartalmaz.
Realista, mert:
Gregor életformája tipikus (hivatalnok)
cégvezető is tipikus
hangneme tárgyilagos
részletező környezetrajz
Szimbolista, mert:
a bogár az állati létet mutatja
női kép van a falon – érzelmekre vall, nő iránti vágy jelenik meg
kinéz az ablakon – elvágyódik
zene – az élet szépségének jelképe
Szürrealista, mert:
álalakulás van benne

19. tétel: József Attila újszerő tájlírája
A 20. századi magyar líra legnagyobb alkotásait hozta létre. Míg Ady költészete a 19.
századi ember megrendülését fejezte ki, addig József Attila ezt költészetébe beolvasztva még
kiélezettebben veti föl, az egyén és társadalom viszonyát, a szabadság és a rend kérdését,
amelyek a költészetének alapfogalmai.
Fıbb motívumai: a teljességigény, a szeretetvágy, tiltakozás az elidegenedés és
embertelen hatalmak ellen, az ösztönök ellenırzés alá vonása.
Szerelmi költészet megújítása Pl.: Óda. Tudatosan készült a költıi pályára, tájékozódott a
20. századi filozófiákban.
Gondolkodásmódjára hatottak Bergson, Freud, Marx, Hegel (dialektika)a fejlıdés
az ellentétek harcából alakul ki
A 30-as években válik igazán tudatos költıvé, azok a filozófiák amiket eddig
megismert világképpé alakultak, egységes egésszé váltak. (Bergson, Freud, Marx,
egzisztencia)
1931-tıl jelentkeznek betegségének elsı tünetei. Ami nem segítette a gyógyulását,
gyengeségeit hozta felszínre. Érzelmileg gyerek szinten van, rendkívüli intelligencia, de ez
nem párosul érzelmi felnıttséggel.
József Attila költészetében igen gyakori a külvárosi táj képe, motívuma. A józan
számvetésnek, az ábrándok nélküli valóságképnek felel meg a sivár külvárosi táj és a táj
lakóinak ugyancsak sivár élete. Nem hagyományos tájszemléletrıl és tájversekrıl van szó,
nem egy hangulatot jelenít meg a tájban, hanem történelmi, társadalmi helyzet metaforája lesz
ez a táj, saját tudatának léthelyzetének kifejezıje.
Gyakori motívum: éjszaka, külváros, fagy, télegész élete kapcsolódik ehhez a helyzethez
A kapitalizmust kifejezı formává válik, illetve az itt lakó emberek (munkások, proletárok)
élethelyzetét is a külváros mutatja be.
Éjszaka: ekkor dolgozott, olyan napszak, amelyben elkülönül a lényeges és a lényegtelen,
felszín mögött a jelenségek lényegét éli meg az ember.
Történelmi korszak: az emberek élete kilátástalan, sötét, mint az éjszaka
Tájmotívum tudatállapot rajza a költészetében. „Nagyon sőrőn visszatérı érzésem a sivárság,
és kifejezı szándékom számára jól jön az elhagyott telkeknek ez a vidék”- levelében írja.
Holt vidék (1932)

Gyerekkorában sok idıt töltött a szabadszállási tájon az anyjánál. Itt szerzett tapasztalatait írja
le. Nyomasztó, sivár hangulat, kihalt, dermedt táj.
Nem a tél az oka, hanem a társadalom, az ott élı emberek így élnek. A vidék egy életforma,
a léthelyzet szimbóluma.
Hangulatutánzó szavak: lötyög, durrog, ropog, nyikorog
Negatív hanghatások, erısítik a reménytelenséget, amit a táj is kifejez.
Komplex költı kép: különbözı szemléleti síkok rakódnak
-reális sík: költıi táj
- szürreális sík: a születés gondolata, halál
- a jelzıket fordítva alkalmazza: jeges idı, zörgı ágak
Kifejezi a távlatnélküliséget, a reménytelenséget
5-7 vsz.: változik a helyszín. Erısíti a képzetet: nyomor, kilátástalan élet, az ima sem segít
Minden az uraságé. Zenei elemek erısítik a vers gondolatait (rím, alliteráció)
Külvárosi éj (1932)

A sötétség a némaság verse. Egyszerre tájleíró és a sötétedést bemutató verset ígér az indítás.
A társadalom és az egyén léte pihen éjszaka, mégis megmutatkoznak a különbözı
magatartásformák: az egyik ember kikapcsolódik, a másik végzi a munkáját, hogy a rend
fennálljon (rendır), a harmadik azért, hogy megváltozzon (elvtárs). Sokan alszanak, de alvás
is sokféle lehet:
- Kocsmáros csak szundít álomtalanul
- A szövınınek „mogorván” szıtt „omló álmai” vannak –álmuk nem lehet igazán szép
- A vasöntı a jövıt, a piros kisdedet álmodja meg – forradalmi látomás
Az otthontól jut el a gyárakig, ahol bemutatja az ott dolgozók helyzetét, a munkások
hamarabb halnak, a halál tartó robot lesz jellemzı.
Fontossá válik a csönd motívuma. Amikor minden és mindenki alszik, nagyobb a csönd, s
mind a zajok és zörejek hatása félelmetes lehet. A teljes csönd a halál birodalma, melyet a
vonatfütty, valamint a macska és az éjjeli ır megjelenése tör meg.
Egy másik jellegzetes motívum a víz, az ÁRAMLÁS. A nedvesség, nyirkosság képzete a
szegénység, a kifosztottság motívumához kapcsolódik.
A vers utolsó harmadában mindenütt a mozdulni akaró és a mozdulatlanság képeire
bukkanunk. A vízképzettel párhuzamosan bontakozik ki vas motívuma ami utal a
munkásságra, a nehéziparra, a vasból készült munkaeszközökre, a szívós munkára. Az
eszközök felsorolásából érezhetı, hogy egy forradalom tudná megváltoztatni a fennálló
helyzetet. Komor képpel zárul.
Óda
Tájból indul ki a költı képzelet, mint a Holt vidékben ott az élet nélküli, külvárosi tájból itt az
idilli derős nyugalmat árasztó táj. Emlékezés mozzanata.
A táj szerepe: a szeretett nı alakját a különbözı tájelemekbıl rakja össze a költı pl.:
homlokod fényét, tündérnevetés
Hatalmas ellentéteket fog át: vízesés robaja ill. a termek fénye
Oximonom (a jelzı és jelzett szó közötti ellentét) fokozza a szerelmi vallomás hatását édes-
mostoha
Összetartozás és eggyé válás igénye él a költıben, ill. a szerelemben való feloldódás.
4. rész legrendhagyóbb rész
Nıi testet jeleníti meg (tüdı-cserje), szervezetet úgy mutatja be, mintha egy univerzum lenne
(világmindenség tükrözıdne a különbözı szervek mőködésében)
5. rész Visszatér ahhoz a gondolathoz, hogy mennyire múlékony a világ. A szavak milyen
keveset mondanak az érzelmek nagyságáról (a lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd)
Egy ember van a 2ezer millió emberbıl, s annak az egynek mondja el érzelmét
6. rész (mellékdal) Eddig eszményi szerelem képe jelent meg, itt pedig a mindennapi,
hétköznapi szerelmet írja le, benne van a család, az otthon utána vágyakozássoha nem volt
benne része

20. tétel: Örkény István – Tóték című kisregénye
ÖRKÉNY ISTVÁN (1912 - 1979):

Budapesten, polgári értelmiségű gyógyszerész családban született. Fiatal íróként József Attila
baráti köréhez tartozott. Örkény is a Szép Szó munkatársa volt. A személyi kultusz éveiben
még lelkesedik, de hamar kiábrándul a szocializmus eszméiből. Azon magyar írók közé
tartozik, akik nemzetközileg is elismertek. Írásaiban a Karinthy-örökség is tovább él.
Írásaiban megfigyelhető a természettudományos érdeklődés.
A 60-as évek elején új műfajt teremt: bevezeti az egyperces novellákat. Matematikai

egyenletekhez hasonlítja, ahol az egyik oldalon az írói közlés, a másik oldalon pedig az
olvasó képzeletének maximuma áll. A magyar irodalomban sajátos hangvételt és világlátást
képvisel, ez a groteszk. A groteszk lehetőséget ad arra, hogy bemutassa a világ
„többértelműségét”. „A groteszk egy valószínűtlenség valószínűsítése.” Itt minden lehetséges,
reális és irreális, tragikus és komikus, fenséges és alantas.
TÓTÉK:
A Tóték c. műve először kisregényként látott napvilágot, majd 1967-ben jelent meg
drámaváltozata, mellyel az egész világon nagy sikert aratott. A film Isten hozta őrnagy úr
készült el 1969-ben. (Rendező: Fábry Zoltán. Őrnagy: Latinovits Zoltán. Tót Lajos: Sinkovics
Imre.) A darab ősbemutatója a budapesti Thália Színházban volt. Akkora sikert aratott, hogy
Európában és Amerikában is játszották.
Középpontjában a háború áll, noha látszatra nem a háború a fő téma. Látásmódja groteszk
(groteszk: a komikum szélsőséges fajtája, a komikum és a tragikum együttes megjelenítése)
A két világ között a postás közvetít, és fontos az, hogy az ő személyisége is sérült.
A felborult arányok drámája. A dráma központi kérdése: a zsarnok és az áldozat

viszonyában hol vannak a határok, meddig tűrheti el az ember, hogy személyisége, élete, egy
másik ember miatt deformálódjon. Van-e korlátja a hatalomnak, vajon a külső hatalom
elpusztíthatja az embert?
2 helyszínen játszódik a cselekmény:

1. virtuális helyszín: a háborús front. Hatását érzik a szereplők. A hatalom és az áldozat
viszonya kölcsönös.
2. valódi helyszín: mátrai kisfalu, ahol a Tót család él. Ez sem egy hagyományos falu
képét mutatja: már van villa és autó tulajdonos, rossz hírű nő, stb.
A cselekményt az őrnagy és Tót Lajos viszonyváltozásai, ütközései adják. Magatartásuk és

helyzetük ellentétes irányba fejlődik. A történet elején Tót Lajos életét, a nyugalom, a
kiegyensúlyozottság jellemzi. A cselekmény előrehaladtával azonban fokozatosan
megváltozik, lealacsonyodik. Az őrnagy kezdetben nevetséges, szánalmas figura. A végén, a
család fölé kerekedik, uralkodik fölöttük, félelmetes alakká nő. Tót Lajos közben fokozatosan
föladja jellemét, kiszolgálja az őrnagy szeszélyeit. Ennek az uralkodásnak a kiteljesedése az
értelmetlen dobozolás. Örkény ezzel azt mutatja meg, hogy hogyan deformálódik a világ egy
hatalom fogságában.
A mű groteszk jellegét fokozza, hogy a család áldozathozatala teljesen fölösleges, hiszen

Gyula – az őrnagy érkezésével szinte egyidőben – hősi halált halt a fronton.

Tót Lajos alakjába belesűríti az író a II. Világháború alatti hazai kisember a
tulajdonságait, magatartását, melynek lényege, hogy elmenekül a problémák és
konfliktusok elől, nem cselekszik, képtelen a cselekvésre, ellenállásra. (Nagy szerepe van
ebben Ágikának és Mariskának, mert ők veszik rá mindig, hogy kérjen bocsánatot az
őrnagytól)
Amikor még végképp nem bírja tovább, de még maradt jelleméből valami, képes a lázadásra.
Idővel a békés család élete horrorrá válik, míg végül az apa vágógéppel feldarabolja a tisztet.
Az író véleménye: „Nem lehet olyan cél, melynek érdekében önmagát puszta eszközzé
tehetné.”
A mű értelmezési lehetőségei:
Az őrnagy a háború, a Tóték a kisember, és a kettőjük kapcsolatát példázza a mű
A kisemberek felelőssége a zsarnoki formációk létrejöttéért
Szereplők jellemzése röviden:

Őrnagy:
- A mű elején két őrnagy jelenik meg, egy magas valóban őrnagy alkatú férfi illetve egy
alacsony, összeesett, lelkileg károsodott ember.
- Torz személyiség, üldözési mániája van.
- Eldeformálódott személyisége képtelen alkalmazkodni a civil élethez.
Tóték:
- Az áldozat, a szolgalelkűség torz képei.
- Kiszolgálják az őrnagy abnormális viselkedését, amibe az ő személyiségük is beletorzul.
- A kialakult helyzetért ők felelősek.
- Az őrnagy nem viselkedik zsarnoki módon, Tóték csinálnak belőle zsarnokot a túlzásba
vett kiszolgálással.
A drámai és a kisregény változat közötti eltérés:

• Mondanivalóját és a lényegi pontokat tekintve azonos
• Eltérés: Cipriani professzor alakja, aki a kisregényben nem jelentős, egyetért Tótékkel,
mely szerint ki kell szolgálni az Őrnagyot az alkalmazkodást hirdeti
• A drámában viszont az Őrnagy által képviselt világ ellensége, ő az aki kimondja, hogy
Tót normális, amikor fellázad. Kimondja, hogy az őrnagyokat és azok parancsnokait
hamarosan ki fogják végezni háború fasizmusra való utalás
Groteszk ábrázoláshoz tartozik:

Félreértések, félrehallások (A lelkiismeret furdalás átformálja a szavakat és a tetteket.)

21. tétel: Az irodalom határterületei. Az irodalom filmen. A Szerelem címő film

elemzése (rendezı Makk Károly) Déry Tibor novellája alapján
Déry Tibor (1894-1977):

Déry Tibor nagypolgári családból származott. Elıkelı és sokoldalú neveltetésben volt része.
A Nyugat nagyjai mellett lázadozva kereste mővészi helyét. Sok mőfajban alkotott, de líráit és
drámáit nem becsülte sokra. Pályakezdı korszakára az avantgárd irányzatok voltak
jellemzıek. Kassák Lajos után ı alkotta meg irodalmunkban a legmaradandóbb avantgárd
mőveket.
Nagyepikája: (Thomas Mann hatására)

A befejezetlen mondat (1933 – 1937)
Felelet (1950 – 1952)
Az ötvenes években a Rákosi korszak szigorú bírája lett 1956 után íróperbe bonyolódik,
melynek következtében 9 év börtönre ítélik, de ebbıl csak 3 évet töltött le.
Ezután születik meg a Képzelt riport... egy amerikai popfesztiválra (1972) Presser Gábor írt
belıle musicalt (bemutatón óriási siker a Vígszínházban).
A szerelem c. film (1970):

A magyar és az európai filmmővészet egyik legszebb alkotása. Rendezte: Makk Károly.
A Szerelem (1956) és a Két asszonyhoz (1962) c. novellákat főzte össze a forgatókönyv
megírásában, melyben Déry is részt vett. Egységes cselekményő, fekete-fehér film.
Történet:
50-es évek elején játszódik. Törvénysértı per következtében János (foglalkozása filmrendezı)
börtönbe kerül. Felesége, Luca és édesanyja, Mama, aki nagyon idıs és beteg, semmit nem
tudnak róla. Az elsı két nagyobb egység újszerő vizuális és drámai elemekkel mutatja be a
két asszony egymáshoz és Jánoshoz főzıdı érzelmeit, bonyolult kapcsolatát. János csak az
utolsó harmadban jelenik meg, de kezdettıl fogva ı áll a középpontban. A jelenetek többsége
zárt térben játszódik, pl. a Mama lakásán, János és Luca otthonában. A 3 szereplı egyéni
sorsát hitelesen mutatja be, és ezáltal a történelmi korszak bizonytalanságát, gyanakvó
légkörét, embertelen körülményeit, kiszolgáltatottságát és a gyávaságot. Pl.: ismerısök
elfordulása, Luca hasztalan telefonálásai. Lucát kiteszik az állásából, társbérlıket helyeznek el
a lakásában. Mindkét nı Jánost várja, Luca töretlen hőséggel, a Mama egyre fogyó erıvel.
Mama: Emlékeiben, szép múltjában él. Luca kegyes csalásai éltetik. (Amerikai forgatás)
János leveleit ı írja meg, így táplálja a Mamában az illúziót az amerikai forgatásról.
Jelenbeli történet fıbb jellemzıi: nyers, dokumentumszerő ábrázolás, ezekkel váltakozva
emlékképek, képzettársításokkal, belsı monológok, a szereplık tudatának belsı
megjelenítései. Az emléktöredékek, az állóképek a film egészében jelen vannak, és
meghatározó szerepet játszanak, ugyanis ezekben idézıdik fel a Mama múltja. A rendezı
olyan szerkesztési módot talált, amelynek révén a fıhısök tudatának belsı dinamikája jelenik
meg. Egy személyben létezı ellentétes lelki folyamatok drámai küzdelmét ábrázolja ezzel a
montázstechnikával, amelynek során a képzelet, emlékezés és gondolat egymásba fonódik.
Saját belsı világot teremt a külvilággal szemben, a rendezı ezt álló- és mozgó képekkel teszi
láthatóvá, így a jelenben folyamatosan tőnik föl a múlt. Fényképek, tárgyak, a múltbéli családi
élet mozzanatai, töredékes voltában is képes a család életének, az emberi teljességnek a
bemutatására. Erıs hatású, mégis finom közeli képek is láthatóak, a szoba tárgyai, az idıs
asszony arca. Az élet kellékeinek jelentıs dramaturgiai szerepet ad. Egy tárgy, egy közeli kép
drámai feszültséget hordoz. (PL: az óra gyakori megjelenése)

Luca: Töretlenül kitart az ártatlanul elítélt János mellett, a hőség és szerelem jellemzi alakját.
Fenntartások nélkül vállalja János személyét, azt sem tudja, él-e még. Állását elveszíti,
ıszinte féltéssel és szeretettel ápolja, gondozza anyósát. Erıs karakter. Szereti a Mamát,
ebben férje iránti érzelmei is meghúzódnak. A Mama állapota válságos lesz. A megjátszott
fellázadás, a levélírási szándék színlelése mögötti belsı vihar nem érzıdik, az arcjáték, hang,
mozdulatok tökéletesen elhitetik a nemes hazugságot. Visszafogott indulatú, objektív színészi
játék. Dísztelen, mégis líraian érzelem dús film, de nem érzelgıs. Nem látványosan ábrázolt,
naturalisztikus vívódásokat látunk, hanem egy személyben egyidejőleg létezı ellentétes lelki
folyamatokat, drámai küzdelmet a képzelet, a gondolat, az emlékezés egymásba játszó
színterén. Luca minden megnyilvánulása – még a nyers kitörések mögött is – ıszinte féltés,
szeretet, aggódás nyilvánul meg anyósa iránt.
Drámai csúcspont: A Mama halála, ezt nem látjuk, a rendezı jelzésekkel utal rá. (Luca
gyertyát gyújt, János megtalálja édesanyja tárgyait.) A film utolsó harmadában János
személvén keresztül követjük az eseményeket. A börtön rideg, embertelen világából (pl.
orvosi vizsgálat) a tavaszi városba kerül. Kezdetben tétova, bizonytalan, gyanakvó. Nem hiszi
el, hogy kiszabadult. (villamos - börtönır) Hosszas elıkészítés a találkozás elıtt, ez az egyik
legszebb pillanat a filmben. Főben hever, a virágzó almafa teljessége jelenti számára a szabad
világ és a börtön embertelensége közti különbséget. A rendezı képzelt ölelések bejátszásával
segíti a nézıket az érzelmi tartalmak átéléséhez.
Találkozás: Megrendítı és szívszorító. A két ember egymás iránti hite, a megérdemelt

szerelem ereje, morális nagysága bontakozik ki. A kikezdhetetlen szerelem újólag szentesített
házastársi hőséget (Mosdatás szakralitása)
Elbeszélés: Lineáris, az ábrázolás-technika újdonsága a cselekmény megbontása, a jelenbe

bekapcsolja az emlékezést, a képzeletet. Így jeleníti meg a szereplık összetett pszichikumát,
gondolatait. Módja az emlékek felvillantása, pergı és mozgalmas montázzsal és a Mamához
tartozó tárgyak közelében fényképezett képeinek váltakozása, állandó jelenléte.
Hangok; zörejek: tökéletes egységben a vizuális megjelenítéssel ül. a szereplık tudatában

megmutatkozó gondolatokkal, érzelmekkel, ill. a belsı tartalmak kivetüléseivel. PL: a börtön
vasajtajának fülsértı zaja (nyomasztó, félelmetes világot idéz), szabad világ hangjai.
Ismétlések: Az idı múlását érzékeltetik, ısz, tél, tavasz képei, esı áztatta utca, a fiát váró
Mama az ablakban. Gyors, éles váltások, villanásszerő képek ül. hosszabb jelenetek váltják
egymást.
„ A történelmi idık próbáját kiálló következetesség,
a házastársak tiszta és mély érzelmi kapcsolata
meleg fénybe vonja a film egészét és minden részletét.,,
/Honffy Pál/
Színészek:
Mama – Darvas Lili (Molnár Ferenc [Pál utcai fiúk írója] felesége volt)
Luca – Törıcsik Mari
János – Darvas Iván (İ is volt '56 után börtönben, egy ideig nem is játszhatott.)

22. tétel: Sütő András - Csillag a máglyán
Élete:
1927-ben született Pusztakamaráson, ami egy romániai falucska, ahol csak pár magyar él.
Tizenévesen már megjelent az első novellája. Nem tudott azonosulni az ötvenes évek politikai
viszonyaival, ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol 1989-ig
helyi lapok főszerkesztői pozícióját töltötte be. 1980-1990 között Romániában nem, de
Magyarországon megjelenhettek írásai. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a
Securitate (román kommunista diktatúra titkosszolgálata) folyamatos zaklatásainak voltak
kitéve. A Román ellenes magyar összeesküvésben részt vett, s itt bal szemére megvakult.
Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók
élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.
Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, Budapesten, hosszan tartó betegség után
melanomában (bőrrák) hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva teste,
majd református temetőben helyezték el.
Sütő András jelentősége

Legfontosabb témái:
• A paraszti, falusi néprétegek, a szegénység életvilága
• A nemzeti gondok és sorskérdések
• Transzszlávinizmus: „Erdélyiség”: sorsközösség. Trianon után (1920) alakult ki.
Korszakos jelentőségű műve az Anyám könnyű álmot ígér (1970), melyben sajátosan
keverednek a szociográfia, az önéletrajz, az anekdota, a ballada, a folklór elemei, és hitelesen
ábrázolják Sütő vidékének sajátosságait, benne a magyar sorsot. Drámái - az Egy lócsiszár
virágvasárnapja (1974); a Csillag a máglyán (1975); a Káin és Ábel (1977); Szuzai
menyegző (1980) - tetratrilógiát alkotva a hatalom és az erkölcs viszonyát állítják a drámai
küzdelmek középpontjába.
Csillag a máglyán (1975):

A reformáció korában játszódik. Jellemző a korhűség, hiteles dráma, de dramaturgiai
követelmények miatt 1-2 dolgot meg kellett változtatnia. (A 2. felvonás 1553-ban kezdődik).
Hitvitázó drámai hagyományok: a reformátorok hitvitázó drámákat írtak (pl. Sztáray Mihály):
A cselekményesség háttérbe szorul, az eszmék kerülnek előtérbe. A mű középpontjában az
áll, hogy milyen eszmét képviselt Kálvin, és milyet Szervét. Ez egy paraboladrámai példázat:
Sütő András saját korában felmerülő hatalom rendszerét példázza (A hatalom és az egyén
rendszere). Kérdései:
• Van-e a hatalomnak korlátja?
• Mit tehet a hatalom?
• Szentesíti-e a cél az eszközt a hatalom?
• Fontosabb-e az eszme az emberéletnél? (Szervétnél igen, Kálvinnál nem).
• Szükség van-e erős kezű Kálvinokra?
Drámai konfliktus: Kálvin és Szervét konfliktusa. Kálvin: hatalomra kerülés; Szervét:

hatalmon kívüliség. A mű végén nincs katarzis: Az olvasónak döntési szabadsága van.
Kálvin jellemzése: célja a reformáció mindenáron való erősítése. Belső (Szervét az ellenzéke,
ilyen volt még Perrin is) és pápai konfliktusokat kellett legyőznie. (A pápának adták Genfet, s

a mű is úgy végződik, hogy a pápai zsoldosok ostromolják Genfet). A mű 20 évet ölel át

(1533-1555).
Kálvin jelleme ez idő alatt megváltozott: kormányzása tekintélyelvű volt, bürokratizálódott. A
felesége előre látta, hogy gyilkos lesz („Káint bélyegét látom rajtad"). Kálvin keményen
üldözte azokat, akik nem voltak reformátusok, s komoly büntetéseket szabott ki már kisebb
hibákért is.
Szervét Mihály jellemzése: célja a szellem, a vélemény és a szólás szabadsága.

Szentháromság tagadó. Toleránsabb volt, mint Kálvin. Romantikus rajongó volt: önként
rohant a vesztébe: gyermeki naivság. Az eszme fontosabb, mint az élete. Ha visszavonta
volna elveit, akkor szabadon elmehetett volna, de inkább, önmagát adja fel, s máglya-halált
hal. (Kálvin és Szervét eredetileg barátok voltak)
Fárel jellemzése: indulatos, skorpió, aki feljelenti Szervétet, s levelét eljuttatja az

Inkvizícióhoz.
La Fontaine: köpönyegforgató, kaméleon. Nincs beszédében érzelemkifejeződés.
Idelette: Kálvin felesége. Megbocsátás, tisztaság jellemző rá.
Veronika: részvétet érzett Szervét Mihály iránt. Szerinte Szervét jobban tette volna, ha az
ellenségei közé menekül.
Csillag a máglyán jelentése: A nagy személyiségek tragédiája, a hitben fogant naivitás

tragédiája. A hatalom visszaélésével kapcsolatos véleménykülönbségekről van szó, vagyis
egész pontosan a Romániában lévő 2. világháború utáni baloldali diktatúráról van szó
rejtetten. A mű manapság is érvényes, mert a hatalmak még most is így viselkednek. Így
témája, kérdésfelvetése időtlen.
A Csillag a máglyán, a Lócsiszár továbbgondolása.

23. tétel: Regionális irodalom - Miskolc és a régió irodalmi kulturális

hagyományai
1891: A Bársony ház (Bársony János miskolci ügyvéd) építésekor találtak 3 szakócát, és innen
számítjuk a Magyar ıskor kutatását. A miskolci múzeumban található egy csontból készült kıkorszaki
fuvola. Kovabányát találtak az Avason, s ezt felhasználták az " Európa Kulturális Fıvárosa" cím
elnyerése érdekében a pályázatban.
Az Avas Miskolc "hegye"- 234 méter magas. A tetején található kilátó nem az eredeti kilátó. Az elsıt
1906 körül építették, Rákóczi-kilátónak nevezték, kıbıl épült. A jelenlegi vasbeton kilátót 1963-ban
avatták.
Avasi templom: Miskolc legrégebbi temploma, gótikus stílusban épült Zsigmond és Mátyás korában.
Elıtte egy Szent Istvánról elnevezett templom állt itt. 1544-ben leégett a templom, beomlott a csúcsíves
tetızet, és amikor újjáépítették, megszőnt a csúcsív, megvastagították a pilléreket.
Miskolc befogadó város, a nyitott kapuk városának is nevezik, ami azt jelenti, hogy különbözı
nemzethez tartozó, különbözı vallású emberek is szívesen jöttek ide, akik itt letelepedtek, különbözı
épületeket - pl. templomokat - építettek. Görög kereskedık építették az Ortodox templomot késı barokk
és klasszicista stílusban. Barokk stílusú Mindszenti és a Minorita templom. ( Mindszenti Mindszent
községérıl kapta a nevét, a Minorita pedig egy ferences szerzetesrendrıl.)
A miskolci Nemzeti Színház története:
Az egykori Korona-fogadó kocsiszínjében majd a Sötétkapu melletti csizmadiaszín alkalmi színpadán

fellépı Déryné és társai oly mértékben meghódították a várost, hogy a miskolciak megrémültek, amikor
1816-ban a társulat Kassára indult. Ez a félelem adta meg a végsı lökést ahhoz, hogy kıszínház
építésébe kezdjenek. 1819-ben volt az ünnepélyes alapkıletétel, 1823-ban nyitották meg a belül még
nem teljesen elkészült színházat, amely a Déryné utcában a késıbbi színházépület mögötti telken állt.
A régi színházépület az 1843-as tőzvészben elpusztult. Az új, ami színház alapkövét 1847-ben tették le.
Az építkezés költségeit az a részvénytársaság fedezte, melyet Szemere Bertalan alispán hívott életre. Az
új színház igazgatója Latabár Endre volt, akinek társulata Vörösmarty Marót bán c mővét mutatta be.
Az ünnepélyes megnyitón részt vett Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza is. Ekkor kapta meg a
teátrum "felsıbb engedelemmel" a Miskolci Nemzeti Színház nevet.
A legnagyobb szabású átalakítást a színház épülete a 90-es években élte meg. Ennek
eredményeképpen az addig 8000m2 alapterülető színház több mint 16000m2-re növekedett. A ma 5
játszóhellyel rendelkezı épületkomplexumban minden színházi álom megvalósítható.
Színháztörténeti-és Színészmúzeum:
A miskolci Színészmúzeum gondolta Gyarmathy Ferenc színmővészben fogalmazódott meg, aki az

1940-es évektıl győjtötte színésztársai relikviáit. 48 olyan mővész hagyatékai láthatóak itt, akik
Miskolcon éltek, és a miskolci színjátszás meghatározó alakjai voltak az elmúlt fél évszázadban. A
miskolci színház 1823-tól az 1940-es évek végéig tartó történelme kísérhetı nyomon korabeli levéltári
dokumentumok, fotók, színlapok segítségével. A színmővész és a köréje szervezıdı Színész Emlékház
Egyesület kezdeményezésére született meg a Színháztörténeti és Színészmúzeum.

A leégett elsı Magyar nyelvő kıszínház helyén-a megmaradt falak felhasználásával 1845-ben emelt-
klasszicista épület, " tábornoki laknak" épült, majd szakiskolaként, színházi raktárként mőködött.
Felújítására és a múzeum kialakítására az 1991-1996 között folyó színház-rekonstrukció részeként az
Európa Tanács támogatásával került sor. A terveket Bodonyi Csaba, Ybl, Széchenyi-díjas építész az
Interplan kft. Készítette, a kivitelezést Simon Gábor beruházási fımérnök irányította. A Magyar
honfoglalás 1100. évfordulójának évében, 1996-ban október 22-én nyitotta meg kapuit a Miskolci
Galéria által mőködtetett múzeum.
Színház: klasszicista stílusú
A Rondella lebontása után a magyar színészek hıskorában (1815-ben) egy színtársulat jött Miskolcra
Pestrıl. Ebben játszott Déryné Széppataki Róza is. Miskolci játszóhelyeik a következık voltak: a
Csizmadia szín, a volt Korona szálló, ( az Avas Szálló helyén lévı kocsiszín volt). A Miskolci
Színházat országos győjtés eredményeként kezdték el építenil819-ben, és 1823 aug. 24-én nyitották
meg. A kolozsvári utána a 2. állandó Magyar színház volt. A kolozsvárit 1821-ben nyitották meg, arra
írta Katona József a Bánk bánt. Kisfaludy Károly: Tatárok Magyarországon c. drámájával nyitották meg,
elsı igazgatója Éder György volt. 1843-ban elpusztította egy tőzvész a belvárost, és ekkor leégett a
színház is. Szemere Bertalan kezdeményezésére részvényeket bocsátottak ki, és tervpályázatot
hirdettek. Cassano József tervei alapján készült el a színház. 1857. szept. 3-án nyitották meg az új
épületet a Vörösmarty Mihály Marót bán c. drámájával. A színház igazgatója Latabár Endre volt. A
színház épületét többször átalakították, 1844-ben tőzırségi célból tornyot építettek hozzá. 1896-ban
bevezették a légfőtést, a székeket bırhuzattal látták el.
1902-ben új öltözı épült próbateremmel, színpadi reflektorral. Volt egy rekonstrukciója az 50-es évek
második felében, ekkor kapta az akkor legjelentısebb magyarországi fényorgonát, amely a
Színészmúzeumban tekinthetı meg. Legutolsó rekonstrukciója 1996-ban fejezıdött be: színészlakások,
új mővészbejáró, több játszóhely, többek között szabadtéri színpad stb. Létrehozták a színészmúzeumot
és 5 évvel ezelıtt indult az operafesztivál. Ekkor kapott a színtársulat operarészleget, azóta már
tánczene is van.
Nagy színészek: Egressy Gábor, Laborfalvi Róza, Déryné, Latinovits, Ruttkai Éva, Bessenyei
Ferenc, Fehér Tibor
Déryné Széppataki Róza is a színházhoz kötıdik. 1793-ban született Jászberényben, és 1872-ben Miskolcon halt
meg. 1815-tıl 1846-ig játszott Miskolcon. Férje révén Diósgyırben lakott a Vár utca 22. sz. alatt. Késıbb a
belvárosba költözött a Hunyadi utca 52-ben élt élete végéig, ezt emléktábla jelzi. A Szent Anna templomban van
a sírja.
Laborfalvi Róza- eredeti nevén Benke Judit - édesapja egy vándor színtársulatot vezet. 1917-ben született
Miskolcon. A Laborfalvi nevet egy erdélyi településrıl kapta (itt született az apja), házasságot kötött Jókaival
Petıfi legnagyobb ellenkezésére. Férjével gyakran megfordult Miskolcon, rokonokat látogatták meg, pl. amikor
1857-ben megnyitották a színházat, akkor is itt voltak, s a bevezetı szöveget Laborfalvi mondta.
Megyeri Károly, Szentpéteri Zsigmond is játszott itt.
Kossuth egyszer járt itt Miskolcon (1840-ban). A Három Rózsa fogadó helyén álló épületben szállt
meg.
Kölcsey egyszer járt Miskolcon egy görög kereskedı vendégeként. Egyik új emléktáblája a Villanyrendırnél van.
Deák Ferenc és Petıfi is jártak itt. Petıfi többször is. Elsı útja 1844 februárjában volt, amikor Debrecenbıl
gyalog ment Pestre. Ekkor írta a keresztúton állok c. verset. Másodszor 45-ben harmadszor pedig Gömörbıl jött,
egy társasággal kirándult Diósgyırben és Hámorban, s másnap indult Sárospatak felé. Megnézte a Diósgyıri várat
és a Hámori tavat. A Városháztéren emléktábla jelzi, hogy Petıfi ott szállt meg.

Gárdonyi Géza Hejıcsabán járt iskolába egy fél évig.
Szabó Lırinc Miskolcon született 1900 márc. l-jén. 5 éves koráig laktak itt. Apja mozdonyvezetı volt. 1956 okt.
3-án este és a következı néhány napon, Miskolcon volt. 57-ben Budapesten halt meg. A Tücsökzene c mővében
emlékezik gyerekkorára.
Ady egyszer járt Miskolcon a Zenepalota felavató estjén. ( 1910)
A Palotaszálló oldalán lévı emléktábla jelzi, hogy 1933-ban az IGE itt tartott országos győlést. Ezen vet részt
József Attila, aki az Óda c. versét ekkor írta Lillafüreden. December elején (1937-ban) Miskolcra jött volna, ha
halála meg nem akadályozza. József Attila szobrát, amit Varga Éva készített 2005-ben avatták fel, Lillafüreden.
Móricz Zsigmond elsı feleségének rokonai Miskolcon laktak, ezét gyakran látogattak a városba. İ nevezte
egyik cikkében Miskolcot az egyik legnagyobb jövıjő Magyar városnak.
A régió:
Sátoraljaújhely: - itt dolgozott Kazinczy Ferenc, aki Bányácskán ill. Széphalmon lakott nagy
létszámú családjával, s naponta bejárt munkahelyére. 1820-tól 31-ig dolgozott levéltárosként a
Megyeházán. A levéltárban van egy 5 fokú lépcsıállvány, amelyet a költı tervezett, és "Kazinczy
lovának" nevezik.
Széphalom: itt van eltemetve Kazinczy. Itt nyugszik fia, Kazinczy Lajos honvédtábornok, a 14. aradi
vértanú. A mauzóleumot Ybl Miklós tervezte klasszicista stílusban. Járt itt Petıfi is, aki egyik Úti
levelében ezt írta: " Minden emelkedettebb lelkő magyarnak el kellene ide zarándokolnia, mint a
mohamedánnak Mekkába"
Hollóháza: 1832-ben alapították
Karcsa: református stílusú templom
Kassa: Abaúj-Torna megye székhelye volt. Itt lelkészkedett az a Dévay Bíró Mátyás, aki Miskolcon, az
Avasi templomban is volt lelkész. Itt élt Tinódi Sebestyén (1548-1554-ig) Kassán tanult Bornemissza
Péter (Siralmas énekem c. verse az egyik legismertebb). Kazinczy Ferenc joggyakornok majd
iskolafelügyelı Kassán. Itt találkozott Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal. Itt jelentették meg
együtt 1788 júliusában az elsı Magyar nyelvő irodalmi és kritikai folyóiratot, a Magyar Múzeumot, Az
elsı szám megjelenése után Kazinczy kivált a szerkesztıségbıl, és Orpheus címmel maga szerkesztett
folyóiratot.
Kassai Dóm: gótikus stílusú Szent Erzsébet székesegyház.
1906-ban ide hozták II.Rákóczy Ferenc, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós stb. hamvait. A fıbejárattól
balra van egy freskó, mely Rákóczy életének eseményeit ábrázolja.. Márai Sándor - családi nevén
Grosschmid - itt született 1900 ápr. 11-én. Itt töltötte gyermekkorát, és 1916 októberében innen ment
Eperjesre, ahol folytatta tanulmányait. 1917 nyarán utazott Budapestre. 1941-ben hosszabb idıt töltött
Kassán. Önéletrajzi regényében emlékezik gyermek, és ifjúkorára (Egy polgár vallomásai), melyben
Kassa század eleji társadalmát rajzolta meg szociográfiai mélységgel. A kassai történelmet dolgozza fel
egyik drámájában: A kassai polgárok
Kohány (Homonnai járás): Itt született Fáy András 1786. május 30-án. 1797-ig élt itt, majd a Pest
megyei Gombára költöztek, a Kálvin tári református templomban van eltemetve Bp-en. 1840: az elsı
Hazai Takarékpénztár alapításának idıpontja. İ írta az elsı Magyar társadalmi regényt: Bélteky ház
címmel. írt meséket és aforizmákat, ezek szívesen olvasta a Hitelt író Széchenyi István. A Pesti
Színtársulat igazgatója és a " haza mindenese".

Lengyel Attila Egyseges Irodalom Kozepszintu Szobeli Tetelgyujtemeny

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Lengyel Attila Egyseges Irodalom Kozepszintu Szobeli Tetelgyujtemeny

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

[Érettségi tételgyűjtemény – Lengyel Attila]

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 1. tétel

1. tétel: Az ókori görög dráma jellemzıi (színház, színjátszás, dráma) Mutasd

Összeállította: Lengyel Attila 1 12.C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 1. tétel

„Sok van, mi csodálatos…”

Összeállította: Lengyel Attila 2 12.C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 1. tétel

Végkifejlet-katasztrófa(exodosz-az utolsó sztaszimont követı dialógus rész)

Összeállította: Lengyel Attila 3 12.C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 2. tétel

2. tétel: Balassi Bálint és a reneszánsz

A reneszánsz korban az ember újra felfedezte önmagát, tehetségét, képességeit. Minden

Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 2. tétel

Összeállította: Lengyel Attila 2 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 3. tétel

3. tétel: Az angol reneszánsz színház és dráma. Shakespeare Rómeó és Júlia

Az angol reneszánsz színház és dráma:

A színpad 3 részre tagolódott:

William Shakespeare (1564-1616):

Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 3. tétel

Expozíció: Szolgákkal, mellékszereplőkkel indul, színhelybemutatás. Szemben áll egymással

Végkifejlet: A 2 család kibékülése a fiatalok holtteste fölött. Aránytalan az az áldozat, melyet

Összeállította: Lengyel Attila 2 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 4. tétel

4. tétel: Csokonai szentimentalista elégiái, a magány ábrázolása az

Csokonai Vitéz Mihály szentimentalista költészete:

Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 4. tétel

A trochikus lüktetésű verssorok szótagszámai: 10-7-10-7-8-10-7-(7). A 8 szótagos sor kiválik

1-3. vsz.: Csokonai megszólítja és hívja a magányosságot. Megszemélyesíti a magányt, és

8-11. vsz.: A költő viszont már a társadalomból való kivetettségét, otthontalanságát,

Összeállította: Lengyel Attila 2 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 5. tétel

5. tétel: Jókai Mór: Az arany ember (értelmezése, középpontban Tímár

Jókai Mór (1825 – 1904):

A regény szereplőit, élő, valós személyekről mintázta. A regény alapötlete nagynénjétől

Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 5. tétel

értékhelyzetek, fordulatok, megkapó költőiségű leírások, váratlan találkozások,

A művet a kiábrándulás regényének is nevezik, hiszen:

Összeállította: Lengyel Attila 2 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 6. tétel

6. tétel: A reformkor eszméi Kölcsey mővészetében (Parainesis, Himnusz,

A Parainesisben megfogalmazott reformkori embereszmény megtestesítıje (az önzéstıl mentes

Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 6. tétel

Az eddig szenvedésekre hívja fel a figyelmet Kölcsey.

Zrínyi II. éneke (1838)

Összeállította: Lengyel Attila 2 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 7. tétel

7. tétel: Vörösmarty: A romantika kérdései és az arra adott válaszok.

Vörösmarty Mihály (1800-1855):

Összeállította: Lengyel Attila 1 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 7. tétel

Az éj monológja: Kulcsfontosságú rész a műben, itt fogalmazza meg Vörösmarty a pesszimizmusát. A mű

Összeállította: Lengyel Attila 2 12. C osztály

Irodalom Érettségi – Szóbeli Tételsor – 8. tétel

8. tétel: A romantikus költészet eszmény Petıfi ars poeticájában: A természet

A természet vadvirága (1844)

A vers 1844 decemberében jelent meg a Pesti Divatlapban, a következı megjegyzés