Körös-Maros Nemzeti Park

Alapítás éve:1997 hazánk 7. nemzeti parkja.

13 mozaikból álló területe 51125 ha, ebből 6419 ha, fokozottan védett, 2383 ha Ramsari terület
A táj a folyószabályozások előtt, vizes és szárazabb típusú élőhelyek (szikes gyepek, sziki tölgyesek,
löszpuszták, lápok, mocsarak, morotvák, vizes rétek, kemény és puhafás ligeterdők) rendkívül változatos
mozaikjaiból épült fel.
A Np védett területeit É-ról a Körösök, D-ről a Maros, Ny-ról a Tisza határolja. A táj nagy része mai is
vízhez kötött.
Részterületei: 7.) Tompapusztai-löszgyep
1.) Körös ártér 8.) Csorvási-löszgyep
2.) Maros ártér 9.) Tatársánci-löszgyep
3.) Dévaványai-Ecsegi- puszták 10.) Kardoskúti Fehértó
4.) Kis-Sárrét 11.) Cserebökény
5.) Bélmegyeri Fáspuszta 12.) Csanádi-puszták
6.) Kígyósi puszta 13.) Mágor-puszta
Körös ártér:
Élőhelyei:- ártéri puha- és keményfás ligeterdők
- ártéri kaszálórétek
- holtágak
- kubikok
- ártéri mocsarak
- folyó
Állatvilága:
- vízimadarak, vadrécék, rétisas, a fokozottan védett vidra
Ártéri kaszálórétek:
- védett növényfaja a réti iszalag, nyári tőzike
Maros ártér
Erdei:
- ártéri puha- és keményfás ligeterdőkitt él a védett tavaszi csillagvirág
Állatvilága:
- fokozottan védett fészkelő madara a fekete gólya, holló, szalakóta
- kiemelkedő értéke a bánáti csiga Deszk határában
- európai nyeles szemű légy, új fajnak számít földrészünkön
- halai: bennszülött, védett faj a magyar bucó, német bucó, selymes durbincs, homoki küllő
Dévaványai-Ecsegi- puszták
- Hortobágy-Berettyó 20 km szabályozatlan védett szakasza, meanderezik
- a közeli gémtelepen - szürke gémek, bakcsók, a fokozottan védett kis kócsagok és üstökös gémek is
költenek
- a folyó menti gulyakutakban telepedett meg az Alföldön ritka védett gímpáfrány
- víz felszínén él az európai Vörös könyves sulyom mellett, a tündérfátyol, a vízitök és a kolokán
- szikes puszták: Mo. legéletképesebb túzokállománya (1975-ben Túzokvédelmi állomást hoztak létre)
védelmükre
- hasonlóan ritka fokozottan védett madara az ugartyúk
- ürgetelepek
Kis-Sárrét
- a hajdani mocsárvilágnak a maradványa
- a Biharugrai halastavak hazánk második legnagyobb mesterséges halastórendszere (1996 óta a
Ramsari egyezmény védi)
- madárvilága: vonuló a fokozottan védett kis lilik és a vörösnyakú lúd
- lehalászás után a tómedrekben partimadarak: godák, cankók, pólingok gyülekeznek
- vendég a halászsas, réti sas
- nádasokban: nyári lúd, nagy kócsag, vörös gém, vörösnyakú vöcsök él
- gulipánok fészkelnek a leeresztett tómedrekben
- a fokozottan védett vidrának erős állománya él itt
 a Sárréti vízi világ utolsó tagjai- Ugrai- és a Sző –rét
- feladat a harmatkásás, sziki kákás, magas sásos, és kolokános mocsári társulások megőrzése
Bélmegyeri fáspuszta
- ősi erdős sztyepp - öreg kocsányos tölgyekkel és vadkörtefákkal
- tisztásain sziki erdőspuszta- rét: névadója a sziki kocsord a veszélyeztetett nagy szikibagolylepke
tápnövénye, réti őszirózsa
Kígyósi-puszta
- Ős-Maros elhagyott folyómedrei
- a szolonyeces szikesek- mikrodomborzati formái és növénytársulásai megtalálhatók itt.
- a nedves részeken ecsetpázsitos szikes rét, több hónapos vízborításvízi madarak pihenőhelye
- cankók, pólingok, godák táplálkozó helye
- lúd és récecsapatok éjszakázó helye
- a fehér gólyák és a darvak gyülekező helye
- a Kígyósi nagyerdő élőhelye a fokozottan védett dobozi pikkelyescsigának
Tompapusztai- löszgyep
- Száraz ér partján, löszgyepfolt: - növénytani értékei: a szennyes ínfű, kék atracél, macskahere, pusztai
meténg
- fokozottan védett röpképtelen szöcskefajunk a magyar tarsza itt él.
- a kihalás szélére sodródott, fokozottan védett földikutya stabil népessége él itt, földalatti életmódú,
szemei csökevényesek, tápláléka föld alatti növényi részek (gumók, hagymák, rizómák)
Csorvási-löszgyep
- a vasúti töltés és egy földút löszmezsgyéjén él hazánk legveszélyeztetettebb növényritkasága az
Erdélyi hérics 1995-ben fedezték fel
Tatársánci-löszgyep
- a Nagytatársánc földvár ritka fokozottan védett növénye a bókoló zsálya, (kónya zsálya)
Kardoskúti Fehértó
- medre az egykori Maros mellékágából alakult ki
- a sófelhalmozódás miatt elszikesedett
- a tó vízszintje állandóan ingadozik
- az időszakosan kiszáradó tómederbensziki sóballás társulás figyelhető meg
- a madárvonulásban betöltött szerepe miatt 1979 –óta Ramsari terület
- fokozottan védett fészkelő madarai: gulipán, gólyatöcs és a széki lile
- átvonuló madarai: vadlibák (40-50 ezer), vadrécék (120 ezer),
- alkalmi vendégek: vékonycsőrű póling, vörösnyakú lúd, kis lilik, vándor sólyom
- mezőgazdasági területen költ a kékvércse
Sóstói telep: szürkemarha, cigája és rackaállománykörnyező gyepek „korszerű”karbantartása
Csanádi puszták
- Királyhegyesi puszta: több ezres tavaszi hérics állomány
- Csikóspusztai-tó: szikes tó
- Montág puszta: D- Tiszántúl legnagyobb összefüggő vízfelülete
Kultúrtörténeti értékei:
kettős Mágorhalom
- őskori település maradványai
- Árpádkori templom, monostor maradványa
- 1810-1812 között épített, a restaurált monostorfalak alatt húzódó Wenckheim-féle borospincében,
múzeumot rendeztek be, ami bemutatja a templomok építészeti múltját. A másik dombon „in situ”
mutatja be az őskori tell (lakóhalom) részleteit.
- Az őskori-újkőkori, rézkori és bronzkori-házak, hulladékgödrök, vermek és szabadtéri tűzhelyek,
valamint az újkőkori és rézkori temető leletein keresztül nyomon követhető az egymást váltva
megtelepedő népek élete
- a Kr.e.VIII.-V. században épített Nagytatársánc földvár, az Árpád kori csomorkányi templom
maradványa
- a kunhalmon emelkedő XIII.sz-i nagykopáncsi templom évszázados kultúrákról tanúskodik
- a Kígyósi pusztához tartozik a Wenckheim-kastély és parkja. A parkot 1875-töl kezdődően
alakították ki az akkori erdős-sztyepp ősvegetáción. A kastély 1875-79 között Ybl Miklós tervei
 alapján neoreneszánsz stílusban.
- Szarvason van a Körösvölgyi Látogatóközpont, körülötte van az Anna liget.
- Dévaványa-Réhely Látogatóközpont
Tanösvények:
- Réhelyi tanösvény
- Kígyósi tanösvény
- Anna-ligeti tanösvény
- Kisvátyoni tanösvény
- Mágorpusztai tanösvény
-
gólyatöcs