Ady Endre: Meg akarlak tartani

Az 1906-ban megjelent kötet melynek címe Új Versek volt megújította a magyar

költészet azzal hogy modern stílus eszközöket alkalmazott és szimbolista technikákat.
Ady Endre volt az első korában Magyarországon aki szimbolista elemeket alkalmazott
műveiben és tudását a költészet stílusról annak a Párizsban eltöltött időknek köszönheti
Brüll Adéllal, vagy ahogyan verseiben nevezi Lédával, akihez írta a Meg akarlak tartani
című művét.
Maga a vers címe idézet cím hiszen megtalálható a hatodik versszak első sorában, de
csak a címet nézve maga a mű nélkül előre elárulja a versnek a témáját, azt hogy egy
szerelmes versről van szó.
Egy szerelmes versről ahol a központi téma amit bemutat az Ady rajongása, szinte
őrült vonzódása Léda iránt szerelmük kezdetén. Azt írja le a versben hogy bár
szerelmesek egymásba és vonzódása viszonzott a leírt nő szinte fogságban tartja
szerelmével, de ezek az érzések annyire erősek hogy leírja a negyedik versszakban azt
hogy el is hagyná az asszonyt miattuk. Ady tudatlanul előrevetíti a sorsát ezzel, akár
csak Petőfi Sándor a Szeptember végén című művében, hiszen a versben található se
veled se nélküled kapcsolat egész kapcsolatát Brüll Adéllal jól jelmezi egészen 1913-ig
amikor szakított Lédával az Elbocsátó, szép üzenet című vers segítségével.
Bővebben részletezve a vers cselekményét az első két versszakban fokozással van
kifejezve a lírai énnek azon érzelmei melyek megőrítik őt amikor a szeretett nő közel
van hozzá. Ezzel együtt nem bírja elviselni az asszony közelségét mivel úgy véli nem
méltó az ő szeretetére, de szinte rabja egyszerre és nme tudja elviselni az érzelmeket.
Már-már könyörög kedvesének hogy ő kérje meg a távozásra, mert magától nem képes
távozni, mégis fontos hogy kapcsolatuk véget érjen, mert szerelmük szenvedélye
fölemésztheti egymás iránti érzelmeiket.
A harmadik versszakban paradoxonnal az van kifejezve hogy a lírai én kétségbe esve
kéri kedvesét hogy rosszul akár gonoszul és kegyetlenül bánjon vele minden bizonnyal
azért hogy így taszítsa el az asszony magától. Egyenes arra kéri a nőt hogy megalázza:
„Taposs és rúgj kacagva rajtam.”
Ebben a versszakban egy szinekdoché is megjelenik ahol a nő ajka egész alakját
testesíti meg és mivel az hideg, az egész asszony hideg. A versszak utolsó sora megerősíti
ezt.
A negyedik versszakban írja le hogy mégis miért kell elhagyniuk egymást. Mely
ellentétek segítségével fejezi ki azt hogy éppen azért kell elhagyniuk egymást mert
szerelmesek. Azzal a gondolatmenttel él a lírai én hogyha együtt merednek egy idő után
kihül szerelmük lángja, de ha távol maradnak egymástól a vágy tovább fog égni és így
kapcsolatuk fent tud maradni. Tehát Ady úgy akarja megtartani kedvesét hogy távol
marad tőle.
Úgy véli hogy csak akkor tudja folyamatosan szépnek és gyönyörűnek látni kedvesét
ha távol marad tőle és a távollétben visszaemlékszik szépségére és így vágyakozik utána.
 Tulajdonképpen így akarja megóvni szerelmüket a lírai én, mivel úgy véli Léda
emléként képes gyönyörű maradni és így a térbeli valamint időbeli távolság kapcsolatuk
védelmére szolgál.
Egy idealizált képpel zárul a vers melyben azt a reményét fejezi ki Ady hogy
kapcsolatuk majd örökké tart és ezzel együtt öröké szeretni fogják egymást.
Bár tisztában van ennek a vágynak a lehetetlenségével több más Lédának írt
szerelmes versében is megjelenik mint például az Örök harc és nász című versében és
ezzel ellentétben pedig a Héja nász az avaron című versében pont a szerelem
mulandóságáról ír.
A rengeteg Ady vers közül melyet írt ez a kiemelhető mert ez a művet Lédával való
megismerkedése után írta nem sokkal és a szerelmi költészeteb is újított vele hiszen nem
volt gyakori hogy ilyen szenvedélyes szerelmes verset írjon egy költő. De a Léda
verseken kívül sok más modern stílusú verset lehet olvasni hiszen az úgynevezett Léda
asszony zsoltárai mellet még három más nagy témát jelölő cím van a kötettben (A
magyar ugaron, A daloló Páris, Szűz ormok vándora) mindegyik teli modern és
szimbolista stílusú művekkel.