Nyugdíj pénzszámlára történő befizetés értelmezése

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) véleménye a

nyugdíj-előtakarékossági pénzszámla (a továbbiakban: nyugdíj pénzszámla) forgalom jogi
megítélésére vonatkozóan a következő.
A Felügyelethez elektronikus úton intézett megkeresésében azt a problémát veti fel, hogy a
nyugdíj pénzszámlára kerülő pénzt meg kell-e különböztetni a fizetési mód (befizetés vagy
átutalás) szempontjából a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvény
(a továbbiakban: Nyesz. tv.) alábbi, a befizetést követő első ügylet díjmentességére vonatkozó
szabályának a gyakorlatban történő alkalmazásánál.
A Nyesz. tv. kérdéses 7.§ (2) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza:
„(2) Az előtakarékoskodó által adott megbízás alapján végrehajtott ügylet után a számlavezető
az üzletszabályzatban előre meghirdetett, a Tpt. szerinti ügyfélszámla vagy a Tpt. 148. §-ában
foglaltak szerinti bankszámla, az értékpapírszámla és/vagy az értékpapír letéti számla terhére
teljesített ügyletek után felszámított díjakkal egyező díjat számíthat fel. Az előtakarékoskodó
által minden, a nyugdíj pénzszámlára történő befizetést követő első, az előtakarékoskodó
megbízása alapján ezen befizetés összegéig, befektetési eszköz vételére vonatkozó ügylet
díjmentes.”
A fenti jogszabályhely második mondata valóban „befizetés”-t említ, ugyanakkor
véleményünk szerint a jogalkotó szándéka e jogszabály létrehozásánál nem arra irányult, hogy
az egyes fizetési módok (befizetés vagy átutalás) között pénzforgalmi szempontból
differenciáljon és az egyes kedvezmények érvényesíthetőségét attól tegye függővé, hogy az
ügyfél nyugdíj pénzszámlájára milyen konkrét tranzakció útján került a pénz. Bár a törvényi
indokolás nem ad eligazítást e tekintetben, ezen álláspontunkat közvetve alátámasztja a
Nyesz. tv. 3.§ (1) bekezdésének b) pontja, amely a nyugdíj-előtakarékossági számlanyitás
feltételéül az ötezer forintos minimumösszeget szabja meg, s e pénzösszeg számlára történő
továbbításának módja megítélésünk szerint nem feltétel, hanem csak technikai jellegű kérdés,
ellenkező esetben ugyanis a jogszabály kizárná a számlanyitás lehetőségéből az előírt
minimumösszeget átutalással teljesítő ügyfeleket, ezáltal az azt pénzbefizetéssel teljesítő
előtakarékoskodókat indokolatlanul juttatná előnyhöz.
„3. § (1) Nyugdíj-előtakarékossági számlák vezetésére vonatkozó megállapodást az a
természetes személy köthet, aki (…) b) a számlanyitással egyidejűleg legalább ötezer forint
befizetést teljesít a nyugdíj pénzszámlára.”
Mindezekből következően – tekintettel a Nyesz. tv. további részeire is, így például az Ön által
is hivatkozott 4.§ (2) bekezdésének a) pontjára – a befizetés és az átutalás egymás alternatívái,
így álláspontunk szerint, ahol a jogszabály csak az egyik fizetési módot említi, ugyanakkor a
másiknak a gyakorlati alkalmazására is lehetőség van, ott a konkrétan nem nevesített másik
teljesítési módot is figyelembe kell venni.
A kifejtettek alapján tehát az előtakarékoskodó által a nyugdíj pénzszámlára történő minden
olyan teljesítést, amely a Nyesz. tv. – levelében is hivatkozott – 7.§ (2) bekezdésében
megjelölt feltételeknek megfelel, a teljesítést követő első ügylet díjmentességét megalapozó
befizetésként kell kezelni.