K E R E S Z T É N Y MAGVETŐ.

XXV-ik éuf. Január—Február 1890. 1-ső füzet.

BÜDDHISMÜS. *)
Ezelőtt nem sokkal, mintegy negyedszáz évvel, egy szegény ifjú
elment egyetemre oda, a hol most az u n i t á r i u s o k n a k diszes templo-
mot — igazán „ e g y h á z a t " — épitnek. és lyukas erszényét — hogy
t a n u l á s á t folytathassa — m a g á n tanitással foltozgatta. Többek közt
egy tisztességes háznál a d o t t leczkét, a hol a felek kölcsönösen sze-
r e t t é k egymást, a mig — m e g t u d t á k , hogy a t a n i t ó u n i t á r i u s ; a mi-
re meg kelle állomásától válni. Kevéssel az előtt — sőt akkor s
a z u t á n is — elterjedt vélemény volt a Királyhágótól nyugatra, hogy
az unitárius embernek szarva van, úgy hogy ha valamelyikük sima
homlokát m u t a t t a czáfolatul, nem előitéletökről j ö t t e k meg, hanem
azt m o n d t á k neki, hogy h á t nem igazi unitárius. Honnan származ-
h a t o t t a hamis képzet, bajos volna kitalálni. Mint gúnyos kifejezés a
hűtelen feleségű f é r j e k n e k t u l a j d o n i t o t t s z a r v a k a t j u t t a t j a e s z ü n k b e ;
de ez ellen azt a kifogást teszem b. Orczyval, hogy „nem szarv, a
mivel senki nem ö k l e l h e t ! " De másfelől Mózesre sem hivatkozhat-
tak, a ki „midőn leszállana a Sinai-hegyről, t a r t j a vala a bizonyság
k é t tábláit (a d e c a l o g u s t ) és nem t u d j a vala, hogy szarvas
volna az orczája az Ur beszéde társalkodásától", m e r t hisz' ez a jel-
kép, melyet Michel Angelo az ő pompás szobrán örökített, magasz-
talásul szolgált volna felekezetünknek, mit a m a gúny kezdői bizonyo-
san nem a k a r t a k . Utoljára is az A k t a e o n példájára őtliink, a ki
midőn a nymriiáival együtt f ü r d ő Dianát megpillantotta, a reáfecs-
k e n d e t t viztől s az istenné á t k á t ó l szarvassá változott. B á m u l n a k a
hasonlaton, u g y - é ? De lám, midőn azok a k u t a t ó Socinusok és
Servetusok a m y s t e r i u m o k a t ékszereikből s mezőkből kivetkőztetve
csupaszon meglátták, csoda-e, ha szentelt vizzel lefecskendezve —
legalább i n e f f i g i e — szarvakat k a p t a k s ezeket követőik is örö-
költék?
Minden esetre a szaru jelképpé ü t ki és ha választani kell köz-
t ü k , legtanácsosabb volna a Mózesével, melynek jelentése kimagya-

*) Felolvastatott a Dávid F. egyletben.

1
2 BUDDHISM US.

rázását az exegetákra hagyom, tartani. Részemről ahoz ragaszkodom

és büszke vagyok vele jelképben és való értelmében. Igenis, nem egy-
szer volt alkalmam az életben és irodalomban szerencséltetni m a g a -
m a t — minden h á t r á n y a i mellett — az unitármsságért. És ez, mi-
dőn fölvett t á r g y a m a t törekszem, bármily tökélytelenül, ismertetni,
egyike azoknak. A ki t. i. eddigelé t u d t o m r a ismertette, valamennyi
vagy egy s m á s f e l e k e z e t h e z , vagy valamelyik p h i l o s o p h i a i
i s k o l á h o z tartozik és mindenik s a j á t felekezete nézeteit találja fel
a B u d d h i s m n s b a n , vagy pedig olvassa beléje és én azt vagyok bátor
hinni, hogy m i n t u n i t á r i u s legkevesebb előítélettel s legelfogulatla-
nabbul szólhatok hozzája.
Értekezésem természetesen két részre oszlik: az elsőben a
Buddhismus történelmét, a másikban a felekezet hitágozatait mon-
dom el lehető rövidséggel.

I.

Kr. sz. előtt 5 0 0 évvel volt Indiában Benares városától mintegy

2 4 0 k m n y i távolságra éjszakra egy t ö m ö t t népességű s tudós b r á h -
manokkal bövölködő tartomány, melynek fővárosa K a p i l a v a s z t u
vala. R á d z s á j á n a k vagy is királyának S z u d d h ó d a n a volt a neve és
k é t első r a n g ú felesége, a szomszéd Kóli t a r t o m á n y rádzsája két
leánya. Háza sokáig gyermektelen volt és kimondhatatlan az öröm,
midőn az egyik, már 4 4 éves királyné, Mahámája, a rég o h a j t o t t örö-
kös előjelét m u t a t t a . Boldog anyaságát szüléi házánál o h a j t o t t a meg-
érni : ú t n a k is indult nagy sereg kísérettel, de a leendő B u d d h a nem
várta mig nagyatyja házához érkeznek, h a n e m világot l á t o t t egy pi-
henő kies helyen. Az ú j szülöttnek S z i d d h á r t h a (czéltérő,
dolgát végrehajtó) nevet adtak, mely későbbre és állandólag G a u -
t a m a nemzetségi névvel cserélődött fel. Yáltólag S á k j a m u n i n a k
is nevezik, egyfelől mivel atyja a s á k j a népen uralkodott, másfelől
későbbi p r ó f é t a i (muni) tisztjénél fogva.
Tizenkilencz évet érvén, ö s s z e h á z a s í t o t t á k Jaszódhárával,
az unokavérével u. m. a Kólii rádzsá leányával s kéjére élvezte az
életet gyönyöreiben elmerülve. Ennek ellenére, midőn a s á k j á k zú-
golódni kezdtek, hogy m a j d h a háború ü t ki, mi segitségökre lesz
egy elpuhult h a d v e z é r ? s a király a fiát próbára v e t e t t e ; eme m i n -
den férfias és vitézi dolgokban oly j á r t a s n a k mutatkozott, hogy min-
den ellenét legyőzte. Aztán legyőzte a tudományos készültségben a
t a n í t ó k a t is, úgy, hogy teljesen helyreállitá becsületét a békétlenkedő
nép előtt. Ezentúl ismét nem t u d n i felőle semmit 2 9 esztendős ko-
 BUDDHISM US. 3

ráig, a mikor egyszerre fordulat állott elé éltében. Egykor ugyanis a

p a r k j á b a kocsikázván ki, egy késő vénségtől egészen m e g t ö r ö t t em-
ber a k a d t a szemébe. Más alkalommal egy undorító nyavalyában sinlő
ember látásán ü t k ö z ö t t meg. Majd ismét egy ember senyvedő h o l t -
testének borzasztó l á t m á n y a keserítette. Mindannyiszor azt m o n d á
neki Cshanna, a kocsisa, hogy az a sorsa minden élőlénynek. Nem
sokára a z u t á n egy önsanyargatót (askéta) l á t o t t csendes méltósággal
lépdelni s t u d a k o z ó d v á n róla, elbeszélé neki a kocsisa az a s k é t á k
jellemét és czéljokat. Mindezek gondolkozóba e j t e t t é k S z i d d h á r t h á t s
a legutóbbi l á t m á n y u t á n a vecsernyét a p a r k j á b a n a folyó m a r t j á n
mély elmélkedésben t ö l t ö t t e el. Aztán m e g f ü r d ö t t és h a z a kocsiká-
zott. Hírmondó találkozék vele szembe azzal az örvendetes újsággal,
hogy felesége (Jaszódhárá) egy fiúval, a ház első gyermekével aján-
d é k o z t a meg. „Most m á r " , m o n d á nyugodtan a királyfi, „egy ú j és
erős köteléket kell elszakasztanom." G a u t a m a h a z a j ö t t e diadalmenet
képét öltötte. Zenészek környezték a szekerét s a nép u j o n g ó üd-
vözletei h a n g z o t t a k a fülébe. Közöttök egy v o n t a m a g á r a k ü l ö n ö s e n
a figyelmét, egy fiatal leány, unokavére s z a v a i : „Boldog az atyja,
boldog az anyja, boldog a felesége ily fiúnak és f é r j n e k ? " De a „bol-
dog" oly szóval vala kifejezve, mely menekülést, szabadulást, enyé-
szetet is jelent. Ebben az értelemben fogta fel S z i d d h á r t h a s hálára
kötelezve érezvén magát, hogy a leány őt élte f e l a d a t á r a figyeltette,
gyöngyös nyaklánczát leoldván neki küldé a j á n d é k b a . A leány azt
gondolá, hogy udvarolni kezd vele neki, s abban a reményben rin-
g a t t a magát, hogy a királyfi m a j d elveszi s főfelesége lesz ; de na-
gyon csalódott, m e r t az tovább állott- s ügyet sem v e t e t t reá többet.
E s t v é r e eljöttek a tánczos leányok, hogy az ünnepélyes a l k a l m a k k a l
a k k o r és most is szokásos „ N á c s " tánczczal m u l a t t a s s á k , de ezeket
sem v e t t e számba, h a n e m révézetes álomba merült. Éjfélkor feléb-
redt s a m i n t k i m e n t é b e n az előszobában elnyúlt t á n c z o s n é k a t meg-
látta, szörnyű undorodás fogta el s C s h a n n á t találván őrállónak, el-
kiildé, hogy nyergeljen lovat neki. Az a l a t t óvatosan megnyitá a Ja-
szódhárá hálószobája a j t a j á t s látá, hogy alszik virágoktól környezve
s kezét gyermeke fején tartva. Azt gondolta vala. hogy mig elmen-
ne, u t o l j á r a is k a r j á r a veszi a gyermeket, h a n e m megállott a küszö-
bön tétovázva s a n y á t s gyermeket nézve. Végre a félelem, hogy J a -
szódhárát felébreszti, erőt vett rajta, e l r á n t á m a g á t s eltávozék az-
zal a szándékkal, hogy m a j d ha a Buddhaságot, azaz az ész teljes
felvilágosodását eléri, megint visszatér hozzájok, nemcsak férj és atya,
hanem oktató s üdvözítő képiben is. Juliusi holdtöltekor szép hold-
l*
4 BUDDHISM US.

világon indult el, az egy Cshannától kisérve; oda hagyá az atyai

hont, vagyonát, uradalmát, feleségét, gyermekét; elbujdosott a pusz-
tába, hogy alá való szegény tanulóvá, hontalan zarándokká legyen.
Pedig m á s kisértet is állott ú t j á b a n a világén kivűl. M á r a a
nagy kisértő, a szerelem, harag, gonoszság és halál ördöge megjele-
nik előtte s azt igéri, hogy uralkodójává teszi hét nap alatt az egész
világnak, csakhogy hagyjon fel vállalatával. Látja, hogy nincs semmi
foganata szavainak, de még sem mond le a reményről, hogy erőt
vesz valaha most rendithetetlennek tapasztalt ellenfelén, s imigy gon-
dolkozik: „Elébb h á t r á b b valami kéjelgő, gonosz, vagy boszus gon-
dolat t á m a d a lelkében, s abban a pillanatban h a t a l m a m b a keritem."
És az órától fogva, irja a krónika, „mint az árnyék követi a testet,
úgy követte Mára az Aldottat, törekedve akadályokat görditeni eléje
a B u d d h a s á g r a vezető útjában. G a u t a m a messze haladt azon éjjel
és csak Kóli t a r t o m á n y á n túl Anóma folyó m a r t j á n állott meg. Itt
hosszú h a j a lebegő f ü r t j e i t a kardjával levágván, ékszereivel és lová-
val együtt á t a d t a Cshannának, hogy vigye haza és nyugtassa meg
a t y j á t és feleségét az ő sorsa felől. A z u t á n még hét napot t ö l t ö t t az
Anóma p a r t j á n egy mángóligetben s onnan Rádzsagrhába a Magadhák
fővárosába ment, Bimbiszára h a t a l m a s és t u d ó s királyhoz, a ki m i n t
volt j ó b a r á t j a fiát igen szivesen l á t t a ugyan, de t a n i t ó j á n a k nem vál-
lalkozott. 0 h á t a város közelében lakó két bráhmanhoz, A Iára és
U d r a k a n e v ü e k h e z folyamodott, s meg is t a n u l t a tőlük az indusok
egész bölcseletét; de a nem elégitette ki, h a n e m annyit megtanulva
tőlük, hogy az indulatok s szenvedélyek elölésére egyedüli eszköz a
t e s t sanyargatása, Uruválába, egy a Vindhja hegység éjszaki szélén
fekvő sűrűségbe vonult, s öt társával, kik tanitványaivá szegődtek,
testét a legkegyetlenebb sanyargatások alá vetette, úgy, hogy hire
m i n t utolérhetetlen a s k é t á n a k elterjedt, a krónika szerint „mint egy
ég boltjára függesztett nagy h a r a n g h a n g j a " az egész környékre.
Egyszer végre, a m i n t a sok böjtöléstől felettébb elgyengült állapot-
ban járkál vala, hirtelen rosszul lett s eszméletlenül rogyott le. Holt-
n a k t a r t o t t á k , de megint magához jött, s attól fogva rendesen étke-
zett s felhagyott a teste sanyargatásával, minek az volt a következ-
ménye, hogy tanitványai megszűntek becsülni őt s odahagyván, el-
m e n t e k Benares városába.
H a t esztendei tapasztalásból azt a tanulságot húzta, hogy a
t e s t sanyargatása nem elég az üdvösségre. Csak annyiban folytatta
hát, hogy magát minden testi kéjelgéstől eltartóztatta, s teljesen m a -
gányban elmélkedett. Egy éjen biztató álma volt, m i n t h a egy szózat
 B U D D H I S M US.
11

azt m o n d t a volna neki, liogy közel van a czéljálioz. Felébredvén,

megörvendett s m e g f ü r d ö t t a közel levó' folyóban. Honnan, honnan
nem, egy fiatal leány k e r ü l t eléje s egy tál rizskásával kinálta meg,
melyből jóizüen ett s a z t á n az egész n a p o t mély elmélkedésre for-
dítván, estére egy h a t a l m a s Nigródha (szent fige-) fa alá ült. I t t töl-
t ö t t éhen szomjan h é t n a p o t és h é t éjet lelki küzdelemben. Minden
további kisértetei visszatértek ú j u l t erőben. E v e k h o s s z a n t a a neki
t a n i t o t t philosophia szemüvegén á t úgy n é z e t t minden földi jót, hogy
kivétel nélkül a keserűség m a g v á t tartalmazza és m i n d n y á j a merő-
ben értéktelen és m u l a n d ó ; de m o s t a h o n és szeretet kedves gyö-
nyörei, a vagyon és hatalom igézményei m á s világban mutatkoztak
és vonzó szineket öltöttek. K é t e l k e d e t t és kinlódott kétségbeesésében.
De az idő eltelvén, vallásos természete vivta ki a diadalt és m e g -
tisztulva látszott kijönni a küzdelemből. Meggyőződött, hogy az igazi
B u d d h a a felvilágosodott elme, a m i b e n a főangyal, Brahmá. megjele-
nése is megerősítette. Mások szerint Mára jelent volna m e g neki
B r a h m á képiben s így szólott h o z z á : „Menj bé m á r az örök békébe,
m a g a s z t o s ! Megláttad m á r az örvendeztető, üdvözito igazságot, mely-
hez csak a tökélyes bölcs j u t h a t el. De a földhöz r a g a d t emberiség-
gel ne t ö r ő d j ; m e r t az a világ örök rendjéhez van kötve, s nem
hallgat az élethez ragaszkodás felhagyása, a vágyak és indulatok le-
győzése, a m e g v á l t á s idvezitő tanaira. H a g y j fel h á t hirdetésével s
menj bé az örök békébe!"
Akárhogy is volt, állhatatosan m e g m a r a d t G a u t a m a eltökélésé-
ben, hogy az emberiséget a jó ú t r a tériti. Ily s z á n d é k k a l felkele s
elsőbben is volt tanítóival (Alárúval és Udrakával) a k a r á közölni az
új evangéliumot, de megértvén, hogy azok már megholtak, volt öt
t a n í t v á n y a felkeresésére indult. Meg is leié őket egy erdőben Bená-
res szomszédságában. Azok a mint látták, hogy jő, nem akarták
mesteröket ismerni benne, m i n t f o g a d m á n y á t megszegőben és világi
nevén szólították, csakhogy, m i n t Ksatriyát, üléssel kínálták. 0 nem
ü t k ö z ö t t meg modoruk változtán, h a n e m nyugodtan kérte, hogy ne
gúnyolják őt „tisztelendő Gautamának", törekszett elhitetni velők,
hogy a halál ösvényén járnak, a melyen csak felsülést és gyötrelmet
fognak lelni, holott ő az üdvösség ú t j á r a talált s arra t é r i t h e t i őket
is. Feleletül azt kérdék tőle, hogy m i u t á n neki t e s t é n e k megzabolá-
zása nem sikerült, hogy lehet az, hogy most midőn ő a t e s t szol-
gálatába állott s a n n a k engedelmeskedik, mégis lelke győzedelmet ví-
vott volna ki f e l e t t e ? B u d d h a az ellenvetést elvei kimagyarázásával
gyengítette meg és ha meggondoljuk imponáló termetét, modorát s
6 BUDDHISM US.

azt a rábeszélő, édesen s mégis erősen csengő hangot, melyről csak

a n n a k lehet teljes képzete, a ki Kossuthot hallotta valaha beszélni,
s ha hozzágonduljuk szilárd komolyságát és mély meggyőződését,
nem csudálhatjuk, hogy beszéde foganatos volt, mihez az is hozzá-
járult, hogy az a szoros viszony, melyben sokáig állottak, nyomot
hagyott maga u t á n és hogy t a n á n a k egy részét, u. m. az életről való
pessimista nézetet és a lélekvándorlás tanát, tanitványai már m i n t
b r a h m a n o k is hitték. Elég az, hogy B u d d h a elébb-hátrább megtérí-
t e t t e Őket.
A kis csoport gyorsan megszaporodott. Legelőször egy J á s z a
nevü fiatal ember állott közükbe, rokonaitól féltében éjjel lopva jő-
vén a Buddhához. H a j á t lenyírta, a köteles setétsárga k ö n t ö s t fel-
vette és későbbre sok ismerősét és p a j t á s á t is rávette, hogy beállja-
nak. Anyja és felesége valának az első asszonytanitványok és atyja
az első kültag. Meg kell jegyezni ezúttal, hogy a B u d d b i s m u s papi
rendet nem ismer, s a bel- és k ü l t a g o k a t csak a különbözteti meg,
hogy az elsőbbek minden világi köteléktől szabadon, elkülönözve él-
nek és csupán elmélkedésnek s a testi indulatokon való győzelmök
következtében lelki vidám nyugalomnak örvendenek, de nem köve-
telhetnek m a g u k n a k több h a t a l m a t vagy nagyobb tiszteletet, m i n t a
világi gondokban résztvevő s a társadalmi viszonyok közt maradó,
de a b u d d h i s m u s h i t é t s szabályait t a r t ó kültagok. Amazokra azon-
ban reájok ragadt a közéletben a b a r á t vagy szerzetes (m o n a c h u s)
név s igy jelölve olvassuk Őket a Buddhismusról irt ismertetésekben.
B u d d h a csak addig lakék a benaresi erdőben, mig a beltagok
száma 60-ra s a k ü l t a g o k é még többre szaporodott. E k k o r az é v
esős szaka végével összehivá azokat a tanítványait, a kik m a g u k a t
a felsőbb életre szánták és m o n d á n e k i k : „Szeretett Rokonok, én
meg vagyok menekülve az öt szenvedélytől, mely m i n t egy roppant
háló, embereket és angyalokat h a t a l m a alatt t a r t ; ti is, tanításaim
következtében szint' azt a dicső kiváltságot élvezitek. Most már az
a nagy kötelesség vár reátok, hogy m ű k ö d j e t e k tevékenyen az em-
berek és angyalok javára s megszerezzétek nekik az üdvözülés meg-
becsülhetetlen áldását. Váljunk el tehát, úgy hogy csak k e t t ő t ö k se
menjen együtt. Sokan v a n n a k tiszta szívűek és j ó a k a r a t u a k ; de mi-
vel az üdvözítő t a n i t m á n y t nem hallják, elbuknak. Menjetek el és
prédikáljátok a k i t ű n ő derék törvényt, magyarázzátok meg minden
pontját, fejtegessétek szorgalmason és gondosan. A mi engemet illet,
én elmegyek Széna falujába a uruvélai puszta közelébe." Azutáni
egész éltében azon eljárást követte G a u t a m a : az év esős szakában
 BUDDHISM US. 7

maga körül g y ű j t ö t t e tanítványait s vége levén, ú t n a k indultak, m i n t

vándor prédikálok, eleinte egyenként, de későbbre ő mindig kisér-
t e t t e m a g á t legragaszkodóbb t a n í t v á n y a i néhányával.
Az uruvélai sűrűségben akkoriban h á r o m t e s t v é r lakott, tűz-
imádó és bölcselő remeték, kikhez nagy sereg t a n í t v á n y gyűlt, m i n t
hires tanítókhoz. G a u t a m a k ö z é j ü k telepedett és idővel t a n á r a téri-
t e t t e Őket, sőt a legidősb testvér ? Kásjapa, a legbuzgóbb követője
lőn. Új t a n í t v á n y a i kíséretében elment R á d z s a g r h á b a is a már emii-
t e t t királyhoz, Bimbiszárához, a ki megemlékezve korábbi találkozá-
sukról, eléje m e n t megköszönteni. A város népe meglátván Buddha
mellett Kásjapát, a kit — a krónika szerint — j o b b a n ismert, m i n t
a város zászlaját, nem t u d t a eleinte eldönteni, melyikök a mester,
melyikök a tanítvány, de K á s j a p a véget v e t e t t a kétségnek, nyilvá-
nítva, hogy ő már túl van azon, hogy higyjen a k á r a nagy, akár a
k i s áldozatok f o g a n a t o s s á g á b a n ; hogy a N i r v á n a az a uyugalom ál-
lapota, melybe csupán csak a sziv j a v u l t á v a l j u t h a t n i , és hogy ta
nitványává lett a B u d d h á n a k . A z t á n G a u t a m a beszélt a királynak a
világ nyomorairól, melyek a szenvedélyektől s z á r m a z n a k és m i k é p p
lehet tőlük menekülni, h a az üdvösség ú t j á t követi az ember. A rád-
zsá meghivá őt és t a n í t v á n y a i t más napra egyszerű délebédjük el-
költésére az ő házánál s a z t á n m e g a j á n d é k o z á G a u t a m á t egy Bám-
bunád-liget nevű kerttel, mely a z t á n híres lett arról, hogy a B u d d h a
sok esős szakot t ö l t ö t t o t t és prédikálta legjelesebb beszédeit. Nagy-
számú hallgatók özönlöttek hozzá, s k e t t ő közűlök, Sáriputra és
Meggállána a S z a n g h á h a vagyis a beltagok t á r s u l a t á b a lépvén, ki-
t ű n ő h í r t szereztek maguknak.
Azonban a vén király Szuddhódana, a ki nagy érdeklődéssel
kisérte figyelemmel fia pályáját, értesült, hogy az felhagyott teste
sanyargatásával s útazó prédikátor és t a n i t ó képében jelent meg. Kö-
vetet külde hozzá s kérelte, jőne haza, hogy láthassa, mielőtt meg-
halna. A B u d d h a azonnal el is indult Kapilavasztuba, s oda érkez-
vén, szokása szerint a városon kivül egy berekbe szállott meg. Atyja,
nagybátyjai s mások eljöttek oda látogatására, de az utóbbiak ha-
r a g u d t a k rá, s nem m u t a t t a k semmi tiszteletet irányába. Szokásban
volt az oly mestereket és t a n í t v á n y a i k a t m á s n a p r a ebédre liivni, de
ők azt sem cselekedték. Annál fogva G a u t a m a m á s n a p kezébe vévén
a kolduló facsészét, megindult ebédet koldulni. Belépve a városba
tétovázott, vájjon ne menjen-e legelőször is a rádzsá házához, de
oda h a t á r o z t a magát, hogy csak szokásához ragaszkodik. C s a k h a m a r
fülébe m e n t a királynak, hogy a fia kéregetni jár a városban. Ezen
8 BUDDHISM US.

megütközve, oda sietett Gautamához és igy szólitá m e g : „Méltósá-

gos Buddha, miért liozsz ily szégyent reám ? Avagy szükséges-é, hogy
ajtóról-ajtóra j á r j eleséget k o l d u l n i ? Azt képzeled-é, hogy én nem
birom kielégitni a szükségét bármennyi k é r e g e t ő n e k ? " — „Nemes
a t y á m , " ló'n a felelet, „ez a szokása a mi nemzetségünknek." —
„ H o g y - h o g y ? " m o n d a az atyja, „nemde királyok fényes családjából
származtál ? N e m z e t s é g ü n k n e k egyetlen egy tagja sem viselte soha
oly illetlenül m a g á t . " — „Nemes a t y á m " , mondá Gautama, „kegyed
és családja igényelheti a királyi s z á r m a z á s t ; de az én származásom az
ősi B u d d h á k t ó l ered s azok m i n d n y á j a n így c s e l e k e d t e k ; a d h a r m a
(törvény) szokásai érvényesek mind ezen, mind a jövő világon. De,
kedves atyám, ha valaki kincset léi, kötelessége a drága kövek leg-
becsesebbjével a t y j á t kínálni legelőször. Ne késsél, osztozz velem ab-
ban a kincsben, a m e l y e t én leltem."
Szuddhódana megszégyenülve elvette fiától a csészét s Őt a
házához vezette. A palotai hölgyek — a n y j a m á r rég meg volt halva
— ldgyültek eléje, de nem volt k ö z t ü k Jaszódhárá, a kit ő elbuj-
dosása u. m. h é t év óta nem látott. „Várakozom", — mondá az asz-
szony — „talán van még némi értékem az ő szeme előtt. Majd ma-
gához hivat, vagy hozzám jő. J o b b lesz, ha i t t üdvözölhetem." Gautama
észrevevén, hogy hiányzik, m o n d a : „A fejedelemné még nem m e n t a
vágytól, mint é n ; oly sok ideig nem látván engemet, erősen búsul.
B ú j á b a n megreped a szive. Hadd öleljen meg, ne gátolja senki."
E k k o r bément hozzá, s midőn az asszony meglátta, — nem m i n t
régóta gyászolt férjét, h a n e m a sötét sárga r u h á s koldus szerzetest
— egy szót sem b í r t szólani, h a n e m lerogyott előtte, lábait megölelte
és sírt keservesen. Azonban eszébe jutván, hogy mily átlábolhatatlan
hézag t á t o n g köztük, felkölt és szemérmesen félre állott. A krónika
nem mondja, m i n t sok m á s alkalommal, hogy mit gondolt akkor a
Buddha, h a n e m csak annyit, hogy egy Dzsátaka t ö r t é n e t e t beszélt
el s abban emlegette, mennyi jót cselekedett születése előtti más
életében Jaszódhárá. Majd elváltak, az asszony á h í t a t t a l hallgatta
az ú j t a n t s későbbre, midőn reá vették nagy bajjal a Buddhát, hogy
asszonyi szerzetes rendet állitson, volt felesége, a szalma özvegy lőn
az első apácza.
A találkozás u t á n i első napon G a u t a m a mostoha öcscse, Nanda
menyegzője ünnepét ülték. G a u t a m a oda m e n t s mondá N a n d á n a k :
„Elvégre a legnagyobb ünnepély a minden gonosz vágy elfojtása, az
elzárkozott élet, az igazság megismerése és a Nirvánába jutás." E k -
kor kezébe adá N a n d á n a k a kéregető csészét s elvivé a Nigródha
 BUDDHISM US. 9

berekbeii szállására, a hol addig beszéltek neki, a míg beállott a

társaságba. N é h á n y nap múlva felöltözteté J a s z ó d h á r á a fiát, Ráhulát,
s mondá neki. hogy menjen el s k é r j e ki atyjától az örökségét. „Nem
ismerek m á s apát, — m o n d á a gyermek — csak a királyt. Ki az
a p á m ? " J a s z ó d h á r á az ölébe v e t t e s az ablakhoz t a r t v á n ,a palotá-
nál ebédlő B u d d h á r a m u t a t a . R á h u l a oda m e n e s bizalmasan m o n d á
n e k i : „Apám, én oly boldog vagyok, hogy veled l e h e t e k ! " G a u t a m a
áldását adá reá, de midőn felkelt, hogy elmenjen, R á h u l a u t á n a m e n t
s k é r t e az örökségét, G a u t a m a semmit sem felelt, h a n e m f o l y t a t t a
vele együtt az ú t j á t . A berekbe érvén, megszólitá Sariputrát, m o n d -
v á n : „Kedves tanitványom, Ráhula a világi örökségét kéri, a mely
semmit sem ér n e k i ; én lelki örökséget adok, a mely soha sem
enyészik el, hadd legyen ő egyik közülünk." S z u d d h ó d h á n a ezt hallva,
erősen megbúsult. Két fiát világi t e k i n t e t b e n már elvesztette, s most
u n o k á j á t is elvették tőle. Elmene búsan G a u t a m á h o z , és hogy m á s
szüléket hasonló gyötrelmektől megmentsen, kérte, rendelkezzék úgy,
hogy ezentúi a k á r k i t is csak szüléi megegyeztével vegyenek bé a
Szangába (társaságba). G a u t a m a teljesítette kérését s n é h á n y talál-
kozásuk u t á n visszatért R á d z s a g r h a városához a bámbu-berekbe.
Tizennyolcz hó telt el G a u t a m á n a k a szent figefa alatti k ü z -
delme óta s eddigelé a k r ó n i k á k meglehetős egyezőleg s idősorban
t u d ó s i t n a k viselt dolgairól. De mostantól kezdve csak szórványosan
s bizonyos rend nélkül közölnek egy s m á s t ö r t é n e t e t az ő újitó
pályájáról. Halljunk egy pár jellemzetest közzülök.
Egy S z ú n a p a r a n t a i kereskedő bészegődvén a társaságba, prédi-
kálni ó h a j t o t t a rokonai előtt s engedelmet k é r t reá a Buddhától.
„A s z ú n a p a r a n t a i népség nagyon haragos," — m o n d á a mester —
„ h a szidni fognak, mit csinálsz? — „Nem viszonzom", m o n d a a
koldus. „És ha ü t n e k ? " — „Nem ü t ö m vissza". „ H á t h a meg a k a r -
nak ö l n i ? " — „A halál m a g á b a n nem r o s s z ; sőt sokan ó h a j t j á k ,
hogy megmeneküljenek vele az élet hiúságaitól, de én egy lépést sem
teszek, sem hogy siettessem, sem hogy késleltessem k i m ú l á s o m a t . "
A B u d d h a helyeslé feleleteit s elbocsátá missiója végrehajtására.
Máskor egy gazdag földmives a r a t á s á t végezte és G a u t a m a
prédikálni akarván neki, kezébe vette koldus csészéjét s a földje
széléhez állván, alamizsnát k é r t tőle. A föld birtokosa, egy vagyonos
bráhman, igy szóla h o z z á : „Miért jössz k o l d u l n i ? Én szántok, vetek
s munkával keresem az élelmemet, neked is úgy kellene tenni." —
„Hisz' én is szántok, vetek, B r á h m a n " , felele a kéregető, „s szán-
tás-vetésemet végezve, eszem." „Te csak teszed magad f ö l d m i v e s n e k ;
10 BUDDHISM U S .

senki se látta, hogy szántottál volna, mit értesz a l a t t a ? " — kérdi

a bráliman. — „A mi az én mivelésemet illeti, a hit a mag, a m a -
gam-fékezése a termékenyitő eső, a dudva, melyet irtok, a léthez
való ragaszkodás, bölcseség az ekém s s szarva a szerénység; eké-
met a k i t a r t á s húzza, s irányát elmémmel a d o m ; a törvény földjén
m ű k ö d ö m s aratásom a nirvána k i a p a d h a t a t l a n mennyei itala (amrta,
az indus nectar.) A ki ezt a t e r m é k e t aratja, minden gyötrelmet el-
enyésztek "
í r j á k továbbat, hogy egy fiatal anyát, a ki b ú j á b a n megőrült
vala, eszére hozott. Korán férjhez a d t á k keleti szokás szerint, s alig
volt érett korú, mikor gyermeke lett. A szép kis fia meghalt a mi-
kor j á r n i kezdett. Az anyja, Kiszagótami szeretettel szoritotta keb-
léhez a holt gyermeket s házról-házra j á r t esdekelve, hogy a d j a n a k
orvosságot, a melylyel meggyógyitsa. Egy buddhista azt vélve, hogy
nem érti meg, a mit neki mond, igy szóla h o z z á : „ J ó leányom, ne-
kem ugyan nincs olyan gyógyszerem, a milyet kérsz, de tudok va-
lakit, a kinek van." „Jaj, ki az," — kérdé Kiszagótami. „A Buddha
ád neked orvasságot, eredj hozzá." A szerencsétlen elment s aláza-
tosan meghajolván a mester előtt, monda n e k i : „Uram, mesterem,
tud-e valami szert, a mely a gyermekemen s e g i t s e n ? " „Tudok, igen
is," — volt a felelet. „Hát mi kell a k é s z i t é s é h e z ? " — ; ,Egy ke-
vés m u s t á r m a g , " monda a mester. „Nó, hisz' azt könnyen kapok,"
viszonzá az anya. „Igen," m o n d a a mester, „de azt oly háztól kell
hoznod, a melyben fiu, vagy férj, vagy szüle, vagy rabszolga nem
halt meg." „Jól v a n " — monda az anya s mindig magával czipelve
a halottat, elindult m u s t á r m a g keresni. Mondták neki: „Nesze, vidd
el!" — hanem mikor kérdezte, hogy nem holt-é meg az illető ház-
nál fiu, vagy férj, vagy szüle, vagy rabszolga? — azt felelték neki,
hogy „az élők száma kevés, de a holtaké sok." Más házakhoz ment,
de egyiknél azt m o n d t á k : „elvesztettem egy fiamat," a m á s i k n á l :
„elvesztettük szüleinket", a m á s i k n á l : „elvesztettük egy rabszolgán-
k a t . " Elvégre egy h á z a t sem lelvén, a hol valaki meg nem holt volna,
tisztulni kezdett az elméje s összeszedvén magát, ott hagyá egy er-
dőben a h a l o t t a t s visszament a Buddhához és tisztelgett előtte.
„Nos, h á t kaptál-é m u s t á r m a g o t ? " — „Nem k a p t a m , u r a m ; mind
azt mondják, hogy az élők száma kevés, a holtaké s o k ! " E k k o r a
mester beszélni kezdte neki rendszere foszakaszát, a dolgok m ú l a n -
dóságát s addig beszélt, mig hallgatójának eloszlott minden kétsége,
belényugodt a sorsába, t a n í t v á n y n a k állott s a jó ú t r a tért.
Elküldése (missio) időpontja után 45 esztendeig útazgatott
 BUDDHISM US. 11

G a u t a m a a Ganges völgyében, nem távozván Benarestol 3 0 j ó d z s a n á -

nál*) (240 kilóm.) messzebb. Az év esó's s z a k á t mindig egy helyen,
valamelyik a j á n d é k o z o t t ligetbeli k u n y h ó k b a n töltötte. A húszadik
esztendőben Ananda unokavére is béállott k o l d u s n a k s haláláig hű
követője s ápolója maradott, Nem úgy, m i n t egy m á s i k unokavére,
Dévadatta, Magadha volt királya fia, a ki hasonlóképp o d a s z e g ő d ö t t
a társasághoz, de irigye lőn a t a n i t ó n a k s testvérét, A j á t a s a t r u t , aki
az a t y j á t , Bimbiszárát megölte s királyi székét elfoglalta vala, arra
késztette, hogy G a u t a m á t vegye üldözőbe. A legenda csudadolgokat
beszél, hogy m i k é p p h i u s i t o t t t a meg a B u d d h a hitszegő unokavére
és atyagyilkos testvére ellene forralt terveit, melyeknek történelmi
alapjáról nincs kétség. De állandó ellenségei valának természetesen a
bráhman tanitók a kik mindent elkövettek, hogy elnyomják azt a
veszélyes t a n t , mely a kásztrendszer ellenére az emberek t á r s a d a l m i
egyenlőségét s a nekik bo jövedelmet h a j t ó költséges áldozatok ha-
szontalanságát hirdette. F e l k é s z t e t t e k czinkosokat, hogy öljék meg
Mogallánát, az emiitett k é t f ő t a n i t v á n y egyikét, sot G a u t a m á n a k m a -
gának is, — bár eredménytelenül — életére törtek. Sok rádzsá azon-
ban és a népség általában mellette fogott, jóllehet a tulajdonképpi
beltagok száma ahoz képest kevéssel szaporodott.
Gautama utolsó napjait és halálát illetőleg, ismét nagyjára
egyezők a tudósítások. Kuszinagarába (Benárestől és Kapilavasztutól
keletre fekvő városba) u t a z t á b a n a már 8 0 éves tanitó megpihent
keveset egy P á v á városa melletti ligetben, melyet Csunda nevü oda-
való aranyműves a j á n d é k o z o t t a t á r s a s á g n a k , s ebédet is készitett
az útasok számára, riskását sertéshússal. Innen tovább indultak
Kuszinagara felé, de nem messze m e n t e k , midőn a mester ú j r a k é n -
telen volt megpihenni, s leülvén, monda: „Ananda! szomjúhozom"
s adának neki vizet innia. A két város k ö z t foly I í u k u s t á vize. I t t
megint megpihent a mester és m e g f ü r d ö t t életében utoljára. Attól
féltében, hogy Csunda m a g á n a k vagy neki mások szemrehányást
tesznek az ebédjeért, m o n d a A n a n d á n a k : „Érzem, hogy halálom kö-
zelit; kimultom. u t á n mond meg Csundának, hogy jövendő születése
u t á n nagy j u t a l o m r a t a r t h a t számot, m e r t én elköltvén az ő ebéd-
jét, megyek bé a n i r v á n á b a ; és ha kétsége lenne, add t u d t á r a , hogy

*) „Jódzsana" a h a j d a n i indiai ú t m é r t é k . Hosszát különbözöleg számít-

ják, úgy, hogy értéke 40 és 75 kilométer közt ingadoz. A szövegben irt tá-
volság körülbelől annyi, mint Budapest—N.-Várad, vagy Kolozsvár - Tömös-
torony irányában.
12 BUDDHISM US.

egyenesen az én számból hallottad. Minden mások felett két ado-

mányt k a p t a m , u. m. a Szudzsátá adományát, mieló'tt h o z z á j u t o t t a m
a bölcseséghez, a szent figefa alatt és ezt a Csundáét, midőn a
nirvána végnyugalmába bémenoben vagyok." O t t a n - o t t a n megpihenve
végre H i r a n j a v a t i vizéhez érkeztek, Kuszinagara közelébe, a hol
G a u t a m a lefekvék k é t Szála-fa közzé, arczal délnek fordulva s ko-
molyan és hosszasan beszélgetett Anandával teste eltakaritásáról s a
társaságban halála u t á n követendő bizonyos szabványokról. A beszél-
getés végével, estvére kelvén az idő, A n a n d a nem birt már a bújával,
félrement és sirt. G a u t a m a ismét magához hivatta, s vigasztalta:
„Ne sirj Ananda, ne háborodjál fel. Tudod mit m o n d t a m örökké,
elébb-hátrább el kell válnunk azoktól, a kik legkedvesebbek előttünk.
T e s t ü n k n e k bizonyos tehetségei f e n t a r t j á k erőit egy ideig, de fel-
oszlását is okozzák. Te is ezzel meg fogsz szabadulni az érzéki világ
ámitásaitól." Aztán többi kisérőinek m o n d a : „Szeretetteim, Ananda
hosszú ideig és állandó ragaszkodással szolgált engem. 0 t u d j a , mi
m i n d e n t kell cselekedni, Őt hallgassátok halálom u t á n . " Másnap reg-
gelfelé kérdezte, nincs-é valakinek kétsége a Buddha, a törvény vagy
a társaság felől, h a van ő felvilágositja. Senki sem szólalván meg,
m o n d a : „Szeretetteim, ha tisztelitek emlékezetemet, szeressétek egy-
mást, m i n t szerettek engemet és t a n a i m a t . " Utolsó szavai ezek valá-
n a k : „ S z e r e t e t t e i m ! a m i az éltet, az okozza a hanyatlást és a halált
is. Ne feledjétek s o h a ; teljék bé elmétek igazságával. Azért szólítot-
talak, hogy azt t u d t o t o k r a adjam." A z u t á n nemsokára eszméletét
veszté s nem is ébredt fel többet.

II.
A b u d d h i s t á k ü d v ö z i t ő t a n a . — K e z d j ü k a Gautama
végszavai nyomán. Minden a mi testi, anyagias és annálfogva m u -
landó, m e r t a felbomlás csirája rejlik benne. Az ember mindaddig,
mig testi léténél fogva az anyagi világhoz van nyűgözve, gyötrelem-
nek, h a n y a t l á s n a k és halálnak van alája vetve. Mindaddig, mig engedi,
hogy üdvetlen vágyak u r a l k o d j a n a k benne, lesznek nem sikerülő tö-
rekvések, haszontalan fáradozások és nyugtalan gond. A t e s t sanyar-
gatásával hiába a k a r n á m a g á t megtisztitni, m e r t szivében rejlik az
erkölcsi gonoszság, mely Őt a testi élet alávaló állapotára nyomja
le. A sem elég, ha erény járul gonoszságához, a jó cselekedetek csak
azt biztosítják. hogy egy időre és jövő újjászületése u t á n az anyagi
életnek m a g a s a b b fokára j u t ; csupán csak minden gonosznak gyö-
keres kiirtása oldja le róla a lét lánczait és viszi át őt a túlsó partra,
 BUDDHISMITS. 13

s menti meg végképp, hogy nem fogják többet h á b o r g a t n i és ide s

tova lökdösni az átköltözések tengere hullámai. A b u d d h i s t a hit
alapját az úgynevezett ü d v ö z i t ő n é g y i g a z s á g b a n lelni. E z e k :
1. hogy a létezéssel mindig nyomor és gyötrelem j á r e g y ü t t ; 2. a
gyötrelem oka a vágy és szenvedély; 3. a gyötrelemtől csak a szen-
vedély megsemmisítésével lehet m e g s z a b a d u l n i ; 4. v é g r e h a j t á s a nir-
v á n á b a vezető négy úton („ösvényen") történik, melyeket a nirvána
felé haladás négy fokozatának vagy s t á d i u m á n a k is t e k i n t h e t n i . Az
első a „sziv felébredése." Mielőtt ezt bővebben magyaráznám, meg
kell mondanom, hogy a „sziv" csak m e t a p h o r a (jelképes kifejezés)
és jórendén az, a m i t a skót philosophia „erkölcsi érzék"-nek ne-
v e z e t t ; és a melynek felébredését a b u d d h i s m u s így világosítja: „Ke-
vesen vannak, kik el nem ismernék, hogy senkit sem lehet valóban
boldognak mondani, és hogy az ember b a j r a születik, oly természe-
tesen, m i n t a hogy a tűz felfelé szikrázik. De az emberiség legna-
gyobb része idejét ügyes-bajos dolgokkal vagy gyönyörűséggel tölti,
mire u n t a l a n változó remények és valami képzelt jó u t á n j á r á s kész-
tetik. Arról, a kinek a hályog oszlik a szeméről, a ki sejti a gyöt-
relem mély titkát, hogy a baj és fájdalom a létezéstől elválhatatlan
és hogy minden földi jó a „léteinek gyötrelme," a ki a B u d d h á h o z
fa ,,felvilágosodott"-hoz) folyamodik vigasztalásért és vezérlésért —
arról elmondhatni, hogy az üdvözülés első ú t j á n van. Midőn tovább
megy a felébredett hivő és m e g m e n e k ü l először m i n d e n tisztáta-
l a n v á g y - t ó i , a z t á n minden b o s z u á l l ó é r z é s e k t ő 1, a k k o r eléri
a második állomást. A h a r m a d i k úton megszabadul 1. minden gonosz
v á g y - t ó i , 2. a t u d a t l a n s á g - t ó l , 3. a b a l v é l e m é n y e k - t o l , 4.
a s z e r e t e t l e n s ég-tol és bántás-tól. Mint anya őrködik, élte
veszélyével sem gondolva gyermeke, egyetlen-egy gyermeke felett,
úgy őrizkedik a felvilágosodott szent is minden bántalomtól s visel-
tetik h a t á r t a l a n j ó a k a r a t t a l minden lény irányába. A negyedik út
végre egyenesen a nirvánába vezet." A b u d d h i s t á i erény v. törvény
t e t ő p o n t j a t e h á t az egyetemes szeretet (universalis c a r í t a s).
A negyedik útra j u t o t t hivő elvagdalta a tudatlanság, szenvedély és
bűn kötelékeit, megmenekült az újraszületések lánczolatától, felemelke-
d e t t az anyagi létezés törvényei fölébe; a m u l t és jövő t i t k a i ki-
derültek előtte, és túl esve ezen rövid életen, örökre megszabadult
a születéstől (s ennek fiazmányaitól), a hanyatlástól és haláltól. Mos-
t a n á b a n egy buddhista sem remélheti, hogy eléri e földön azt az
állomást. De a ki amaz ú t a k b a beléjutott, nem h a g y h a t j a el t ö b b e t ;
a szentnek czélravezeto kitartása biztos és előbb-hátrább egy ke-
14 BUDDHISM US.

vésbé anyagi világ könnyebb körülményei közt megnyeri a nagy

j u t a l m a t s bemegy a Nirvánába öröknyugalomra.
De mi az a „nirvána," kérdik.
E r r e bizony bajos megfelelni; t. i. egyformán nehéz megmon-
dani azt, hogy m i n e m ? és azt, hogy m i ? Oka az, hogy itt leg-
világosabban t ű n i k ki, hogy „tot sensus quot capita" (a hány fő.
annyi a vélemény). Jelesen, a m i n t már kezdetben emiitettem, vala-
hány vallásos felekezet és philosophiai iskola, elkezdve az ős indusokon,
igyekezett és igyekszik kiolvasni az adatokból vagy beléjük olvasni
a maga nézeteit. Különösen a régi és új materialisták és positivisták
a lélek és istent tagadó véleményeik megerősítését lelik a buddhis-
musban általában s kivált a nirvánában. Ez okból h á t csak egy pár
világosító ponttal szolgálhatok.
Indus nyelven a nirvánának k é t merőben különböző jelentését
hozzák a szótár irók. Első, szószerint a k i a 1 v á s : alkalmazva a
tűz, láng és még szűkebbre szorítva az élet lángja k i a l v á s a ; másfelől
a fogalmat szélesítve: v é g e n y é s z e t . Második a t ö k é l y e s b o l -
d o g s á g , ü d v ö s s é g . No már a b u d d h i s t á k n a k , illetőleg a Buddhá-
nak azt a véleményt tulajdonítják, hogy az „üdvösség" a legfőbb
boldogság, illetőleg az „egyén elenyésztében" áll. E z t a buddhistái
okmányokból meglehetősen m e g á l l a p í t j á k ; de a dolog nincs tisztába
hozva vele. F e n m a r a d az a kérdés, hogy a n n a k a k i vagy a m i
üdvezül, csak földi egyéni létezése van-e ? más szóval, hogy a buddhis-
m u s nem ismer-é „ l e l k e t ? "
A léleknek világos szavakkal m e g t a g a d á s á t t u d t o m r a senki az
okmányokból ki nem m u t a t t a . Ellene tanúskodik pedig az, hogy a
szóban forgó B u d d h á n a k vagy előtte volt s u t á n a következő azon
n e m ű lényeknek fenn van hagyva az a kiváltság, hogy „mig földi
éltük t a r t a m á b a n a nirvánát elérhetik, beléje e l j u t h a t n a k . Másfelől
világos, hogy annak, a ki a törvényszerinti négy ú t a t megjárja, s a
negyediken minden akadályon győzedelmeskedve m a g á t a nirvánára
elkészíti, valakinek vagy valaminek, az enyészettől független lénynek
kell lenni.
Hogy ezt G a u t a m a nem emlegette, okát abban lelhetni, hogy
t u d á s á t minden hallgatójánál feltette, s átalában nem metaphysikát,
hanem erkölcsiséget prédikált. Azt se feledjük, hogy a b r á h m a n philo-
sophiának évekig volt hallgatója s azt a mit abban nem helyeselt,
m i n t az áldozásokat, világosan k á r h o z t a t t a . De a lélek eszméjéről,
melyet az a bölcselet elismert, az okmányok szerint, h a l l g a t o t t ; mi-
szerint a t a c e n d o c o n s e n t i u n t . a hallgatólag beléegyezést nála
 BUDDTIISMU8. 15

feltehetni, annál is inkább, hogy az a philosophia a n i r v á n a fölebb

közlött két értelmét úgy egyezteti, hogy az üdvözülést az istenségbe
beleolvadásnak s igy az egyén m e g s z ű n t é n e k magyarázza.
Halljuk végre, mit mond róla egy indus buddhista. S z u b h a d r a
B i k k s u : „A nirvánáról az európaiaknál, még a tudósoknál is na-
gyon csodás f o g a l m a k uralkodnak. Nirvána szószerint forditva: Ki-
aludt, elfuvott voltot jelent, valamint elalszik egy láng, melyet a szél
elfú, vagy a melynek tápláléka elfogy. Ebből f u r c s á n azt következ-
t e t t é k , hogy n i r v á n a a s e m m i t jelenti. Ez téves v é l e m é n y ; sőt in-
kább a legmagasabb szellemülés állapota a Nirvána, a melyről persze
senkinek, a ki a földi lét kötelékeibe fogva van, teljes eszméje nem
lehet."
Annyit b á t r a n megengedhetni, hogy a buddhismusnak általán
fogva elméleti dogmája nincs és azért az oly felekezetűek, a kik a
vallást dogma nélkül képzelni nem t u d j á k , vallás-szerkezetnek sem
ismerik el a b u d d h i s t á k é t , a kiknek, ha d o g m á j u k nincs, kötelességeik
vannak, a m i n t m i n d j á r t f o g j u k látni.
Meg kell előre jegyeznünk, hogy, mint már a B u d d h a élet-
irásából látjuk, két osztályt kell m e g k ü l ö n b ö z t e t n ü n k a társaságában,
a szanghában: a bel- és kültagokét. Szintúgy meg kell külön-
böztetnünk a törvényeket és szabványokat is, melyek mind a két
osztályt és a melyek csak a beltagokét kötelezik.
Mindnyájokra nézve kötelező a h i t f o r m a elfogadása, szüntelen
észbetartása és kimondása h á r o m f o r m u l á b a n ; — vagy is inkább az
egy formula, a t r i s z á r a n a három ágában:
Folyamodom a buddhához.
Folyamodom a törvényhez (dharma).
Folyamodom a szent társasághoz (s z a n g h a).
A formula kimondásával t. i. a b u d d h i s t a a „szent h á r o m s á g "
( t r i r a t n a = három drágagyöngy vagy klanodium) vezérlete a l á v e t i
magát teljes bizodalommal.
Ezzel egyszersmind öt fogadást (Pancsa Sila) tesz.
Felfogadom:
1. Semmi élőlényt meg nem ölök vagy sértek. (Ezt a fogadást
szorosan csak a szingaléziek s b h u r m á n o k tartják, másutt az éle-
lemre szolgáló állatok megölése szabados. Tibetben legkedvesebb
pledel a J a k k (hosszúszőrű v. gyapjas ökör) hús.
2. Nem lopok, azaz, semmit a mi nem az enyém, vagy a mit
ö n k é n t nekem nem adnak, el nem veszek.
16 BUDDHISM US.

3. Tiltott szerelmeskedést nem űzök. — (Y. ö. a Decalogus 7.

pontjával).
4. Nem hazudok, nem csalok, nem rágalmazok.
5. Részegítő italt nem iszom. — (Szorosan csak a beltagokat
kötelezi. A többieknek csak az égetett szeszes ital van t i l t v a ; sör-
rel, borral mértékletesen szabad élni).
A következő nyolcz fogadást a beltagok teszik:
1 —5. A fölebbiek; csakhogy a harmadik tökéletes szüzességre
sanyaritva.
6. Időközben nem eszem, azaz, csak a délebédre szoritkozom.
7. Táncztól, világi énekek dalolásától, szinjátékok, zenemulat-
ságok látogatásától, szóval, minden világi időtöltésektől eltartóztatom
magamat.
8. S e m m i n e m ű ékszert, illatozó vizet, olajat, kenőcsöt nem hasz-
n á l o k ; szóval a hiúságnak semmi t e k i n t e t b e n nem hódolok.
Még feljebb fokozza a szentséget és biztositja a nirvánát, a
következő k é t fogadás, melylyel tizre egészül ki a számuk.
9. Kényelmes ágy használatával felhagyok, kemény, alacsony
fekvőhelyen hálok, általában minden világiasságról és állat-eledel él-
vezetéről lemondok.
10. Mindörökké önkéntes szegénységben élek.
Minden eddigelő mondottakból szembetűnik, hogy mind élet-
iratában a tulajdonképpi csoda, mind t a n a i b a n a dogma igen kevés
vagy mi helyet sem talál. A mi az utóbbit illeti, a lélekvándorláson
és a n i r v á n á n kivül m á s t felfedezni nem birok.
De csak legeleinte volt i g y ; az idő meghozta mind a csudát,
mind a dogmát, s még egyebet is melléjük, t. i. a hierarchiát és
idololatriát.
G a u t a m a halála u t á n bizonytalan időben egy könyv keletkezett
L á l i t a v i s z t a r a név alatt, mely körülbelől annyit tesz, hogy „ör
vendetes elbeszélés" és az evangelium ( = örvendetes izenet) czimet
j u t t a t j a eszünkbe. B u d d h a életviszonyait és t a n a i t foglalja magában,
részint szanszkrt tudós, részint a közéletben beszélt p r a k r t ( = ter-
mészetes) nyelven. Közlök belőle egy m u t a t v á n y t a jeles orientalista,
M u i r angol fordítása nyomán.
„A Himálaja meredek oldalán, magányban, mély elmélkedésekbe
merülve élt h a j d a n egy öregségtől elsatnyult testű szent bölcs.
„Midőn a S á k j a nemzetség dicsősége, a minden kellemmel fel-
r u h á z o t t nagy B u d d h a a tévelygő, szenvedő emberiség megmentése
végett született.
 BUDDHISM US. 17

„Szokatlan csudajeleket l á t o t t a bölcs és azt k ö v e t k e z t e t t e be-

lőlük, hogy a reménynyel biztató kor oly eseménynek a t a n u j a , mely
általános áldást igér a világnak.
„Az egen u j o n g ó istenek sereglettek s ő hallá, hogy örvendező
szózataik a Buddha nevét üdvözlik, mit a viszhang százszorosan
ismétel és terjeszt.
„ O k á t p u h a t o l v a szélesen k ö r ü l t e k i n t e t t a bölcs és egy csecse-
mőt látott bölcsőjében fekve.
„Mohón vágyván látni a tisztelt gyermeket bűvös fogásai ere-
jével, h a t t y ú repüléseként a légen á t v e t t e ú t j á t .
„Megérkezik S z u d d h ó d h a n a király k a p u j á h o z és békéred-
zik. „Eredj, király apródja, mond meg u r a d n a k , hogy egy öreg bölcs
engedelem re vár, hogy megláthassa a királyt."
„Az apród engedelmeskedett s meghajolva összefogott kézzel a
király előtt, m o n d á : „Felséges ur, egy elaggott öreg bölcs áll a k a p u -
ban és kéri alázatosan, hogy láthassa a királyt."
„A király azt feleié n e k i : „Minden olyant örömmel üdvözlök;
eredj és vezesd illő tisztelettel a szent férfiút e l é m ! "
„A szent ember a király elé állván, elmondá á l d á s á t : „Legyen
tied egészség, hosszú élet, h a t a l o m és gazdagság, boldogitsad min-
d e n h a jobbágyaidat."
„Kellő szertartással és tisztelettel fogadá a király a szent e m -
bert, leülteté s így szóla: „Nagy bölcs! nem emlékszem, hogy l á t t a m
volna mélyen tisztelt a r c z o d a t ; engedd meg, hogy tudakozzam, mi
hozott ide oly messziről?
„Az, hogy lássam a csecsemőt;" viszonzá a bölcs, „azért jöttem
ide a Himálaja bérczeiről." — A király felele: „a gyermek alszik,
várj egy keveset, mig felébred."
„„Az oly nagyok nem szokták m a g o k a t sokáig kábulásban
maradni hagyni. A gyermekherczeg felébred rövid időn !"
„A csudagyermek hamarjában felébredvén, álmát önkéntesen
könnyen elűzte. Atyja a remete vágyakozó szeme elé t a r t á a k a r j á n .
„A szent ember látván a minden szerencsés jelekkel r u h á z o t t ,
az istenek dicsőségét meghaladó, jókedvű gyermeket, rendkivüli gyö-
nyörűséggel telt el.
„ É s megszólala: „Üdvözlöm ezt a minden kellemekkel áldott
gyermeket. És leborult B u d d h a előtt és k ö r ü l j á r t a összefogott kézzel.
„Aztán megölelvén a csecsemőt, mondá: „Az ilyen jelekkel
ellátott gyermeket a hírnévnek k é t pályája közzül várja valamelyik.
2
18 BUDDHISM US.

„„Az ilyen o t t h o n marad, király lesz és a földön fegyverrel jól

védett r o p p a n t birodalman országol.
„,,Ha a világi dicsó'séget számba sem veszi és csendes életet
választván, hónától, feleségétó'l megválva elbujdosik, Buddha r a n g j á t
nyeri."
„Elhallgatott s t e k i n t e t é t a gyermekre függesztvén, öreg szeme
megtelt könnyűvel, keblét nehéz sóhajok feszegették. E k k o r a király
megrémülve k é r d i :
„„Mondd szent ember, mi ríkat m e g ? mi f a k a s z t j a sóhaj tásidat ?
Fenyegeti-é valami gonosz végzet a királyi k i s d e d e t ? "
„ „ N e m a szép gyermeket illető'félelem háborit engem, király!"
felele az Rsi. Ilyen gyermekeket semmi rosz nem érhet. Könyüimet
saját sorsom fakasztja.
„,,A t e minden j ó b a n tökéletes fiad, az igazságba is szintoly
tökéletes belátást fog nyerni és sokkal magasztosabb hirre fog emel-
kedni, m i n t valamennyi törvényszerző valaha."
„„Oly valláskereket indit ő a földön forgásba, a milyet soha
senki más, sem pap. sem szent, sem isten.
„ „ E g y szent t ö r v é n y t fog fiad az emberek és istenek áldására,
a béke és nyugalom t a n i t á s á r a h i r d e t n i : a szeplőtelen becsületesség
törvényét.
„„Általa fog minden szenvedő ember megszabadulni az erőtlen-
ségtől, nyavalyától, fájdalomtól, gyötrelemtől; megmenekül minden
gonosztól, melyet gyűlölség, szerelem, csalódás szülnek.
„„Az Ő keze oldja meg mindazok lánczait, a kik a t e s t köte-
leibe nyűgözve sinlenek; gyógyitó illetése behegeszti azok sebeit
a k i k e t a gyötrelem hegyes nyilai sértenek.
„ „ H a t h a t ó s szózata elosztja a sürü ködöt, mely a gyámoltalan
emberiség látását burkolja, és kitisztitja értelmét, tükrét.
„ „ 0 fogja az embereket, a kik most a tévelygés ösvényein
barangolnak a teljes, tökéletes jó ú t r a vezetni és a nirvánába szál-
litani.
„„Teméntelen évek alatt — király! — csak egyszer virágzik
ki valamikor a figefa; igy jelen meg B u d d h a is egyszer számtalan
évek multával.
„ „ É s most valahára elérkezett az az áldott időszak, és az a
csecsemő, mely most bölcsőjében fekszik, emberkort érve B u d d h a lesz-
„„Teljes tökéletes belátást nyerve számtalan tízezreket, kik
most az élet háborgó tengere hullámai közt veszendőfélben hánykolód-
nak, fog kimenteni.
 BUDDHISM US. 19

„„De én öreg, elalélt, elviselt vagyok, és nem érem meg azt

a napot, melyen a te csudagyermeked megszabadítja minden bajtól
ezt a szenvedő tévelygő világot.
„ „ S a j á t szerencsétlen sorsom búsít, s o h a j t o z t a t , r í k a t engemet.
B u d d h a diadala közel van, de reám nézve — j a j — igen későn j ö n ! "
„Elmondván az aggott szent lelkesülten a csecsemő jövendő
nagyságát, a király is m a g a s z t a l t a csudafiát és kegyes felhevültében
imígy é n e k e l t :
„„Téged, fiam, a halhatatlanok mindnyájan tisztelnek; téged
fiam, a ki arra születtél, hogy meggyógyíts minden nyavalyát, melyben
a boldogtalan emberiség sinlik; és én is leborulok előtted."
„És ezzel a bölcs, végét érvén kalandja, a d o m á n y o k k a l és k ö -
teles tisztelettel elbocsáttaték s h a t t y ú m ó d r a elrepüle az égen á t
s megérkezék remetelakába."

A kinyílt rózsa szép, de szemlélése m á r is h e r v a d á s t s levelei

hullását sugallja; holott a fejlő rózsabimbó nem csak most szép,
hanem teljes p o m p á j á r a való kilátással is kecsegtet. E n g e d j e meg a
k. olvasó, hogy én is ezúttal csak bimbó korában m u t a s s a m be a
Buddhismus történelmét. Későbbi koráról későbbre szándékozom t u -
dósitani a „Magvető" közönségét.
DR. BRASSAI SÁMUEL.
 EGY Ó-HELLÉN HÁZASPÁR IMÁJA

E r o s (epwc, epo;), a szerelem geniusa, ugy igazán boldogító,

h a testvére A n t e r o s (ávxspog), a viszonszeretet, mint a hogy e
k e t t ő t a mythos-alkotó képzelet a hellenismus késó'bbi korszakában
egymással szorosan összecsatolta, társul hozzá csatolódik. Nem az
alak ([xopcpyj), a látható megjelenés (<páa|Jia), nem az, a miben a szem
gyönyörködik, h a n e m az érzés h a t a l m a köti össze elválaszthatlanul
a sziveket, s ez az, mit Appulejus metamorphosisainak egyik szép
elbeszélése költőileg kiszinez. A mese röviden a következő. Egy
királynak három leánya v o l t ; ezek legfiatalabbika Psyche- (^uyj; „lé-
lek ")-nek n e v e z t e t e t t vala. Eros Psychébe szeretett s egy r e j t e t t
helyre vitte magával tőle látatlanul, hol boldog napokat éltek, a nél-
kül azonban, hogy Psyche földi szeme szerelme hősét megpillanthatta
volna. Rossz testvérei, kik idő múlva látogatására jöttek, reá vették
Psychét, hogy E r o s földi képe u t á n kérdezősködjék. Mire Eros hőn
szerető kedvese mellől eltűnt. A királyleány felkeresésére indult, s
ezer baj és fáradság u t á n feltalálta s a b á n a t által megtisztulva^
szeretetére ujolag méltónak találtatott. Ez óhajtva várt viszontlátás
u t á n leányok született, kit a földiek nyelvén „Boldogságnak" (Eüoa:-
(j.ovía) neveztek. A neo-platonismus irodalmának tudós ismerői ez
egyszerű szép elbeszélésbe, melynek valódi értelmét már maga Appulejus
sem értette, a boldogságtan oly t i t k á t erőltették bele, melyet az nem
foglal magában. A rövid elbeszélés má§. egyebet nem vázol, mint az
eszményi szeretetet, azt a szeretetet, mely menten az alakok bűvölő,
bájoló hatalmától a lelket h a t j a át. A későbbi hellénségnek a szere-
tetről való emez eszményitése mellett is az ó-hellén államokban a
házasságnál a szeretet kevés tekintetben részesült s kötését az iste-
nek, az illető államok s a család iránt való kötelességnek t a r t o t t á k .
Ki fog az isteneknek áldozni, ki védi meg a hazát, gyakorolja
a polgári jogokat, s hordozza az ezekkel járó terheket, az Ősök iránti
kegyeletet ki t a r t j a fenn, ha nem a sokasodó maradék. És ez az

Metamorphoseon libri. (4—6).