}

Mesteriskola

G.W. F. Hegel
El addsok
míívé s ze t íilo zóíidj ár ól

ATLANTISZ
2004
 l

Német Si zellenltt,t clomá nyi Konj,u t á r TARTALoM

D eu, s c b e G e i st e s u i s s e tls c b aft li cb e B i b liot
t b e k
Az Atlantisz Kóttyukiad,ó, Btldapest
és a Gcletbe lrlstitut Inter lYationes laózós kónyusrlrozata
AJ'ordítás alapjául szolgáló m .:
Georg Wilbelm Friedricb Hegel: Vorlesungen tiber clie PbilosoPhie
der Kurlst, 1B23. I{acbscbrrít ucln H. G. Hotbc;, Hrsg. ucltt,
,,ESZTEnre AVAGY A MŰVÉ.szgr FILaZÓnnTx,
A. Getbm,ann-Siefert. Felix Meiner Verlag, Hantburg, 1998
HEGEL IB23-AS BERLINI ELŐAnÁset
@ Felix Meiner Verl,ag, Hamburg, 1998 HOTHO -F,ELE LEJE GYZÉiSENEK KIADÁSÁHOZ
Reuezet : Annelnarie Getbtnantl-Siqfert, 2OO2 (Ann e ma.ri e G etb m ann -S i efe rt) 7
@ Hllttgarian Editiot,l: Atlantisz Kónyukiadó, Zoltai Dénes, 2003
M inden .i og ferlntartu a, be le é rtue b á rmilyen Publik á l á s, ele ktronikus
kózzététel, sokszorosítás uaqy eqles részletek kóz|.ésének.iogát is. A MAGYAR FoRnÍrÁs ELE (Zoltai Dénes) 39

Fordította: Zoltai Dénes ELŐanÁs oK TAG orÓnÁse

^z
HOTH O SZÉLJE GY ZETEI A LAPJÁN 43
A fordltást szerkesztette és az eredetiuel egybeuetette:
Mesterbázi Miklós, Miklós Thmás, Rad.nóti Sándor A MűvÉszpr FILozÓr le 5I

ISBN 963 9165 62 X BEVEZETES 53

/ssN os66-o379

ÁrrerÁNos REsZ 97
Atlantisz Kónyukiacló (1052 Budapest, Gerlóczjl tt, 4.)
u;uu. a tl antiszkia do. b 97
ut,
A szép áItalában
Felel Miklós Tamás
s kiadó: I29
[A m v észeti szép avagy az eszményJ
Bclrltóteru: Ha,rsányi - Iqita - Miklós l33
Tórclelés: Somogyi Gyula íXz eszfnény való sága)
LXz áIta\ános m lvészeti formák] 169
Nyomdai mullkák: Szegedi Kosstnb I'{yomda
[A szimbolikus m vészeti forma] 770
A kónyt) az Oktatási Minisztérium támoggatásárlal, a Fels oletatási [A klasszikus m vészeti forma] 204
Pályázatok ]rod,ája által lebonyolított Fels oktatási Tankónyu- 232
[A romantikus m rvé szeti forma]
és Szakkónyu- támogatási Pályázat keretébett jelerlt nxeq.
1. A vallásos kor 237
.A kótet touábbi támogatói:
2. Avllágí kor 243
a Goetbe Institut lttter Nationes,
3. e szubjektivitás formális jellege
a Nemzeti Kulturális Órokség Minisztériatma Z47
* IYemzeti Kultttrá lis Alapprclgra,m,
az OTKA 259
KÜLÖNOS RESZ
és azok az aluasóink, akik adójuk [o/o-át
az Atlantisz Alapítuátlytlak aj ánlott á k fel.
Lz építészet 267

OlM =k ffi NcMzmkutTunius r ÉG

t" Lz onálló
2.
vagy szimbolikus építészet
A klasszikus építészet
264
275
$:|fií,1l,n "r,J|_.

3. A gótikus vagy fomantikus építészet" 2Bl

Az Atlantisz Alapítuán! számlaszáma :

1 02 oo 823 -2 22 - 14737- ooooooo o

5
A szob rászat 284 ,,E,SZTÉflrA AVAGy A vtŰvÉsznr
[A festészet] 304 FIL]ZÓEte.;x,
[A zene] 319 HEGEL AZ 1B23_AS BERLINII ELőAnÁset
[A k ltészet]
HoT"Ho - nÉrn LEJEGY ZÉs Éxnlc
2)-7
Az eposz
LL.)
[2.,l A lírai koltenré^y
342
356
KIADÁsÁnoZ
t3.] A drámai kolté szet 357

xnvnaUTATÓ 373

Berlinben Hegel négy ízbentartott esztétikai tárgy l el -

aclásokat: LBZa/Ll-ben, Llz3-bzln, 7126-ban és l82B/29-
ben. A jelen kotetben a sorfendben másoclik eI adás
Iejegyzése olvaslr at" ,, amelyet Heinrich Gustav Hotlro, a
negáti Esztétika'L kés bbi kiacl ja készített,s ame|y az
1823. év nyáriszemeszterében tartott el aclásokrÓl fenn-
maradt egyetlen hallgatói jegyzet.

Az Esztétikaels kiaclás;a négy évvel Hegel haiála után

jelent meg három vaskos kótetben; szovegét Hotho aber-
lini eI aclások renclelkezésére áII szoveg szettt forrásai -
a saját maga és más lrallgatók áItaI készítettlejegyzések
_ a?apján alakította ki. Az ta is ezt a szóveget tekintik
Hege1 hiteles m rvészetfiloz f,ájának, mi tobb: sokan ezt
tarti ákahegeli frlozófia egyetlen, ma is éI , aktuális részé-
nek. Mincla zonáIta| a }regeli esztétika koruli viták rrrindig
is - bárhosszrj évtize,Ceken át tuclatalatt- egy olyan m vé-
szetszem1élet icl szerírségér1 folytatott viták voltak, melYet
a nyomtatott szóveg kialakítása során Hotho sz tt bele a
hegeli m vészetfiloz frába. Ennek kovetkeztében Hegel
számos gonclolatavesztett erejéb 1, homályosabb lett, 1"g-
f képpen pecl ig tartalmilag más hangs lyt kapott.
Az Esztétika nyonrtatott szovegével szemb en aZ itt koz-
reaclot t jegyzet renclkívul egyszer rnek, igénytelennek

I Esztétika: itt, és a kovetkez kben az, t835-os, Hotlro árltal szerkesz-

tett és kiaclott lrár<lmk tetes Esztétikai el aclásclkat jel li. ugyancrre
a ,,hílronrkotetes" kiirclásra utalnak a továrt"ll.>iakbarr a .JlVonttalott sz -
l,eT" és a ,,n7;{lt.l,ltcttcltt uálto.z(Jt" kif'ejezések is.

6 7
tíínik.Ennek ellenére az,,esztétika miivészet filo-
ava,gy a
zÓftájzt" teljes gondcllati vázát meg rzi, s zr míivészetszel-
lern- és rr"l(ível clést rténeti fr-rnkciói át szem el tt tartva a
rrr t vé s zet jelleg zete se n hegel i rrre5; ha t ár c>z á s át" t_ár
A fiIoz f,ai strr-rkturáltságnak a m vészetek realitásához
valóbazzáigazítászl, és atrri ezáLtal elérhet vé vált: a filo-
z frai míívészetszeil}l életnek a torténeti nríivészetszgn 1é -
lettel való, raciorrálisan rekonstrttált, egy fenomenológiai
kezdernény keretében létrejott sszekapcsc>Iása: nrindez
az eI aclírsokzrt el nytikre kulonbozteti meg az Esztétika
kés bbi, clialektikusan nregkonstru áIt szóvegét 1. A négy
berlini eI aclássorozatot az Esztétikával osszelrasonIít
résztanulntányok kimutatták, h.gy Hegel eredeti koncep-
ciója csak azokl:an a jegyzetekben van jelen, anrelyek
ualóban, az el adásokon késztiltek.
Kittintet vonásuk, hogy el adásaín Hegel szuntelenul
rj rneg trj ismereteket von be fejtegetéseibe, számot vet a
mrjlt m vészetével, a m tvészet mrjzeurmokban tortén
kíáIlításával, intézményesulésévelrnint a modern ílllanr
keretei kozott megvalósuló miíveltségelemével, valamint
a m ivészet továbl>fejl déséneklelretóségeivel. A gondo-
lati fejlóclés e folyatnatának - bárrrrily tanulságos is ez a
folyarrr at a lregeli esztétlka i<l szeríiségénekvitatott kér-
clésétillet en - a nyomtettott szovegben nyoma sincs.
Az alapokig lratoló átdolgozás azt eredményezi, hogy az
esztétika a filozófi a zárt rendszerének zárt része lesz. Ezzel
szemb en az 7823-as el aclások Hotho-féle lejegyzése iga-
zitan(tságtétel a m vészetfiIoz fia erecleti hegeli koncep-
ciój áróI, olyan dokunrentum, anrely a hegeli esztétikzt
kortil zajl mai vitákban is figyelemre méltó. A iegyzet
arról a műtvészetfiIoz fráról és annzlk a m tvészetfiI<>zófr-
ílnak a fullócl ésétI acl felvilálgosítást, melyet Llerlini egye-
temi lrallgatóinak a frloz fus ténylegesett el aclott, s alne-
lyet egészen hal áláig űjra és rjra kiegés zített, b vített és
rjraf'og almaz<>tt.
B 9
A begeli esztétika id. szer ségérl folytatott
uitále
ja elé n k.
Meglep m cJon l{egel kortársait kevésséirritáIta l{ot}ro
eljárása, alnellyel a m vészet jelent ségér,1 folytatott frlcl-
z fraí disktrrzust a rencl szerként f'elfogott abszolr-it tuclás
részévéalakította át. Egy sor, kozvetlerrul az Esztétika
nregjelenését kovet en nzlpvilágot látott kritika és recen-
zió kétségl-1evonhatatlanr-rl Hegelt l szárnlazónak tzlrtot-
ta a rníivészetfilo zófra zárt , renclszeres forrrráj át . Szerz ik
még ha kérdésesnek tartják is ,,,dz abszol rt ttrclás rend-
szerét" mint egészet", az Esztétikát gyakran explicit móclon
kivonj ák e kritika hatáIya alcil. A lrárornk tetes m vet
még a lnarxizmtts alapít atyái is űrgy ajánlják olvasásra,
mint kiváltképpen jól használlrató bevezetést Hegel filo-
zóf,ájához; a ffI(ivészetszociológitt, vzllzrtrrint a nr tvészet-
és irodalonrtuclorrrány 1ó kiindr-rlópontnak tekinti alapfo-
galrrrai kiíejtésélrez,s 2 rrrriben taláIh,ató vitatott ítéleteket.
egyes értelmez k még ma is véclelmezIk, tnert zr rnűrvé-
szetek jelenkori lranyatlásának prófétikr-rs eI relátását
vélik felfedezni berrnuk
Valarrri lrasonlót tapasztal}ratunk a frIoz frai vitákban.
Már a Hegel-tanítványok korében heves ellenétzéseket
váltott ki ,a míivészetvé,gének"tétele és az esztétika
ezze| szemtnel láthatóan osszefugg .,klzrsszicizmusá",
e tétel értelrrre vagy értelrrretlensége.E vitákban helytele-
níteni szokták ugyan a szisztematikus alapokat,az abszo-
lut tuclás dogmatiktts rend szerét, árrr az Esztétikában rjra
és rjjra, szinte a mai napig aktr-rális, tnegvilágító erej fel-
ismeréseket fecleznek fel azok, akiket a műtvészet vizsgá-
Iata és egyes esztétikai problénrák szljátosan frIoz frat
értelmezéseérdekel.
Az Esztétika 1835 óta olverslrat és minclmáig lratást
kifejt szovege olyannyira sokrétííosztonzést nyrijt a filo-
z ftai eszlnecseréhez, hogy az ismert vá|tozatnak rj for-
rások alapjánval revízi ja az els pillanatban felesleges-
nek és lraszontalannak tűínhet. Ennek ellenére: a hegeli
eI ac|ások szor.,egszer forrásainak alapcrsabb ismere-
tében nemcsak ,,egy rj Hegel" képe rajzo\ clik ki el t-
ttink, lranenr elkerulhet vé vírlik egy sor interpretílciós
problénra is.
Am ,uészet fenomenológiája uagy az esztétikct
rendszere?
Hegel számos kóvet je és kritikusa mát a frIozófus életé-
ben gy vélekedett, h.gy ,,a m(|vészet vége" tétel ellent_
moncl a m iv észetek to_rténeti jelent ségétmegvilágító
eLemzéseknek, s részkérdésekbensem egyeztetlret ósz-
sze Hegel taIáI m kritlkáival és jellemzéseivel. Sir Tho-
mas Malcolm Knor,Z akiels ként forclította angolra Hegel
Esztétikáiát, ennek kapcsán utal arra a szakadékra, arnely
Hegelnél egyfel l az esztétikai ítélet,másfel I az esztéti-
kai rendszer alapja kozott megbirjik. Knox véleményesze-
rint ez a cliszkrepancia meglrokke nt és érthetetlen; így
belrató tanulmányok után csak arra kovetkeztetlret, lrogy
Esztétikájában Hegel gyakran másra gondol, mint amit
mond. 7930 korul Georg Lasson ennek épp az ellenkez -
jét áI\ította. Ő az Esztétika szovegének ellen rzése során,
az 1123_as és l826-os eI adások acldig ismeretlen lejegy-
zései a|apján az Esztétika zavarba ejt ,, mert gyzrkran nem
a forrásokhoz igazod részének tartotta Hegel esztétí-
kai ítéleteit,ellentétben a m vészetjelenségénekfilozófiai
átviIágításárairányuló nagy kísérlettel.3 Az Esztétika értel-
mezésébentapasztalható sokf,éleség és cliszkrepancia erre
a két alapve t áláspontr a yezethet vissza ; ám a vitában
nem lelret végérvényesdontést lrozni, mivel a nyclmtatott
szovegb 1 vett példák olyannyira tobbféleképpenértel-
2 Tlr, M. Knclx: .,The Puzzle of Hegel's Aestlretics", in: Art ancl Logic in
He,gel's Philclsopb),,Y. E. Steinkratts és K. I. Sclrmitz.kíadás:l, Ne \,'Jer-
sey, 1980, 1. o. skk.
3 6,. í. F. Hc,gel: Die lrtee wtcl das Iclea| Naclr clen erhzlltenen Quel-
len nett lrrsg. voll G. Lasson, Leipzig, 1931. (C. r. F. Hegel: Scinltlicbe
Werke, lrrsg. \ron G. Lasson, Xa. k.).
10
mezlret k, erre is, arra is fellra sznáIhatók,lrogy bármely
koncíz és kon zisztens koncepció elvész az ellentnton dá-
sok ren5;etegében.
A xx. század hetvenes éveit,ől kezdve rnegrijult érdek-
1 clés tapasztalható Hegel m vei, kulonosen Esztétikája
iránt. Dieter Henrich azzal a kérdésével,hclgy esztétikai
el adásaiban Hegel nefiI akafta-e a míivészettórténeti
jelen.ségétel térb e állít analízis javára felaclni a háttér-
be szorr-rlt filozófiai rendszert, a hegeli esztétika aktuali-
tása rrrellett hitet tev véd b eszédek rijabll htrilá mát indí-
totta eI.a
Sokan rgy gondolták, hogy ha Hegel elfogulatlan, isme-
retekben bámulatosan gazdng és szigor an a tórténeti
jelenséget szem el tt tart rrr vés zet-meghatározására
osszpontosul a figyelem, ez hatályon kívul helyezheti a
míivészet vége tételét.Ám hogy az esztétika rendszefes
alapjár I nem kell okr.,etlenul lenronclanun,k, ha szeret-
nénk kikerulni a rrr vészet vége tételét,az már a hegeli
esztétika kortili egykorri vitákból is kidertil. Ezekben
Llgyanis - kulonosen Hotho saját fejtegetéseiben, Frieclrich
Tlreodor Vischernél, de olyan Hegelt I távolabb áII filo-
zófusoknál is, amilyen T'lreodor Mtrndt volt - gyakran
megmarad az esztétika szisztematiká ja, de hallgatólago-
san el m tvészetek le nem zárható jov jének tételévelvált-
ják fel a míivészetvégetételét.
Úgy t nik, az esztétika rendszeres megal apozása nem
szukségképpenvon ja maga után a m vészet vége elfo-
gadhatatlan tételét;a tétel a rendszers zer(t alapok meg-
is megkerullretó. tJgyanakkor vannak, akik
tartás ával
inkább lemondanak a frIoz frai rendszerr l, s így szefiI
'í D. Henrich: ,,Zur Aktualitiit rlon Hegels Ástlretik. t]llerlegllní]ell alTl
Sclrluí3 des Kolloqtritrms tiber Hegel.s Kunstphilosoplrie", in: Stltttga,r-
terI{ege|-TLlge 1970, hrsg. von }:I.-G. Gaclamer, Bonn, 7C)74. (Hegel-Stt.l-
di.en, Reilreft 11.), 295.<l. skk.; u<i: ,,Kunst uncl Kr-rnstplrilosophie cler
Gegenwart. tjberlegtrngen mit Rticksicl"rt zrtrf Hel4el", in: Inlnlclnente
Ásthetik. Ásthetiscbe Re.flexiott,lrrsg. \ron W. Iser, Munclren, 1966. @o-
etile tn,ld Hermen.eu,tik 2.), 11. cl. skk.; r., . elrhez IM. Dc>ncluglro tanul-
rnányírt: ,.Ilemarks on: ,[{untzrnus }reiBt cler Heilige....", in: Hegel-Stt,l-
clien 77. 0982),2l4. o. skk.
11
el vesztik a hegeli esztétika pozitív lehet ségeit, mert el
1 Minda zonáltal Hegelnek már életébenszembesulnie kel-
akarják kerulni a kínos kovetkezményt, a m vészetvégé-
nek á|Iít Iag szukségszer r deklaráIását. Ezekkel a kísér-
letekkel szemben Karsten Harries azt hangs lyozza, hogy
a hegeli Esztétika aktualitása éppenséggela m vészet
vége tételénalapul.5 Harries véleményeszerint a szóban
forgó tétel a jelenkori m vészet sorsának prófétikus, tísz-
tánlát el rejelzése : zz egyre absztraktabb ábtázolások-
hoz, egyre szokeltlanabb formá| r megnyilatkozásokhoz
eljutó m vészetnek valóban vége van, s Hegel a kevés
filozóftrs egyike, akik ezt tisztán felismerték.
Az ilyen értelmezésekben a hegeli koncepció lényege
megy veszend be. Hegel mírvészetfrIoz fi,ája a m vészet
kr-rlttrrális tel|esítményéta torténeti fbltételeket figyelem-
bevéve akarta meghatározni. Kulonosen az ,,eszmény"
számára) az észeszméneka m alkotáson belul aclott szem-
léletes megvalósulá sa számára k'eresett Hegel olyan szer-
kesztéselvet, amely lehet vé teszi a m vészet kulturális
jelent sége és megformálásnródja tekintetében torténe-
tileg változ és változatlan mozzanatok megkulonbozte-
tését.A ,,m vészeti form ák" hegeli koncepciój ában j I
érzékelhet a torténeti fenomén és az általa kiváltott hatás
ktilonbségeinek tudomásul vétele ez aclja Hegel fejtege-
téseinek voltaképpeni aktu aIitását".
l
5 K. Harries: ,,Hegel on the Fllture of Art". in: Reuieul of MetaPbysics27.
(7973/7974),,6ll. o. skk.; vcl: A. Getlrtnann-Siefbrt: ,,Hegels Tlrese voln
Ende cler Kunst ttnd der Klassizisnrus cler Ástlretik", in: Hegel-Stt.t.diert
19. 0984),205. o. skk. - Arészben Harries-re támaszkodó tijabb kuta-
táscrk nem feltétlentil ragaszkclclnak ilyen tartalmi ktjvetkeztetések levo-
násához, de védelmtikbe veszik a rendszeres esztétikát. vo. kulonosen
J. McCutnber: Poetic Interactiotz. LangLlage, Freeclont, Reasorl, Clricago-
London, 1989.J. McCutnber frgy |átja, hogy az Esztétikában Hegel nreg-
.szabadult korábbi irllarrrfelfbgárs ától; az esztétikai tapasztalatot azonban
a sz nak abban az értelmébentartja az inclividutrm }reteljesütlésének,
anrel,yet Hotho vitt'be az Esztétikába. McCurrrber ktrtatársai az Esztéti-
ka nyonttiltott szovegére tánraszkodnak, ugyarr.',gy, tnint G. Bras kísér-
lete: Hegel et l'a,rt, Párizs, 79S9 @bilosoPbies 19.). - Bras az esztétikát
mint a tn vészetek f,l<sz fi,,ai t rténetétjellemzi. V . ehhez P. DAngelo
recenzióját: ,,Hegels Ásthetik zwisclren Systenr und Ernanzipation", in:
Hegel-Studiett 26. Q997), Z75. o. skk., kulonosen 2B0. o. sk.
l2
lett azzal a bírálattal, hogy rendszerként el,őadott m vé-
szetfilozófi,ája igencsak sz k teret hagy a m vészetek
írjabb fejleményei számára, hogy dogmatikusnak elkony-
velt m vészetfogalma kovetkeztében m vészetfiLoz f,ája
méltánytalanul kezeli, megnyirbáIja és lesz kíti ,,a mttvé-
szet jóv jét". A hegeli m vészetfilozófi,ának a dogmatikus
rendszerfe tortén \esz kítésévelszemben a berlini el -
adások forrásainak ismerete differenciáltabb vitát tesz
lehet vé. Már az IBZ3-as eI adásoknak most kózreadott
lejegyzése is ezt bizonyítja, de a két utolsó - az IB?6-os
és az IB2B/29-es - eI adásnak a kozeljov ben várható
publik áIása Llgyancsak ezt támasztja majd aIá.6 Jelenleg
a Hegel-kritika tttlz kovetkeztetéseket von le a ,,m vé-
szet vége" tételébl és az ehhez kapcsolód esztétikai
,,klasszicizmusbó1": az egész frIoz frai esztétikát.vagy 1"g-
alábbis a német idealizmus esztétikáját gyan rval illetik, s
a Hegelt 1 valo eltávolodás, egy zersmind a tartalomesz-
té t ikáva 1 folytatott v ita félb e sz akítá sa mellett emel nek sz ót .
Az efféle merev elutasításhoz mérten a berlini el adások
s zóveg for t á saina k feldolg ozá sa differe nciáltabb á teheti,
számo,s ui aspektussal gazdagíthatja a diszkussziót.
A uita alapja
Hegel esztétikája ma kizár lag abban a form ában ismert,
amelyet tanítványa, Hotho kolcsonzótt nekí, évekkel mes-
tere haláIa után, A három kotetnyi szoveg els kiadásban
l135-t 1, második kiad ásban csekély javításokkal LS4?-
6 6. r. F. Hegel: Pbilosopbie cler Ktltlst oclerÁstbetik Naclr F{egel. Irn
Somtner. Mítschrift Keh\er. Kézirzlt a jenai Egyetemi Konyvtár tulajdo-
nában. Ezt az el aclást tanulm ányi anyagként a lrageni Fernuniversi-
tát acljzr kozre, G, W. Hegel: Pbilosopbie der Kunst c.,cler Ástbetik. Beflin
1826. íYacbgescbrieben uon F, C. H, V uon Kebler cítnmel. Hrsg. von
A. Getlrmann-Sief'ert uncl B. Collenberg-Plotnikov utrter IVlitarbeit von
F. Iannelli trnd K. Berr. Murrciren, 2003.
13
 -
t, l jelent meg , s az ta a hiteles hegeli esztétikának, egy-
ben a lregeli nriivészet-m eghatározás aktual itása kortili
viták|átsz lagbiz[os alapjának számít7 Ám hrtós hatá-
sa ellenére az Esztétika rendkívul problematikr,rs szoveg-
szer alap a lregeli m vészetfrIoz fra torténetileg pontos,
de gonclolatilag is egzakt kifejtéséhez;a hitelességébeés
eredetiségébevetett kozvetlen bizalom már kózzétételé-
nek idején sem volt igazán megalapozott.
El szauában Hotho megjel óIi azokat a szove {szer r for-
rásokat és aryagokat, melyekb l az Esztétika szovegét
rekonstrttáIta. Figyelrnet érdemel el szór is r-rtalása Hegel
két esztétikai témájtt munkafuzetére. 1818-els heidelber-
gi esztétika- eI adásailroz Hegel egy vázlatok és jegyze-
tek rógzítéséreszolgáló ftizetet hasznáIt; kés bb. BZa/
ZI-t l, kezd cl en berlini el adásihoz rj jegyzetfuzetet
nyitott . Ezt a második fuzetet a filozófr_rs a kovetkez el -
aclásaira készulve i és i jegyzetekkel b vítette, és a
míivészet problémáival, a mtivészetek jellem zésévelkap -
csolatos kivonatokkal gyarapította.
Ennek ellenére a berlini fuzet- Hotho elmonclása sze-
rint - csak néhány részletébentartalmazott osszeftigg -
en megfogalmazott és stilárisan kiérlelt szoveget. Az esz-
tétika szovegének id kózben jra felfecle zett, még Hegel
áItaI a kéziratba illesztett toredékei is csup án vázlatc>san
odavetett jelleg r rrregje gyzések vagy kivonatok. Ezért
aztán minden, ami Hegel kéztratos jegyzeteib l még ren-
delkezésunkre áII, azt. a beny,omást kelti, hogy az eszté-
tika végul is egyfa jta uork in progress maraclt. Hegel esz-
tétikai eI adásainak ismertté vált további forrásai csak
meger sítik ezt a benyomást. Az 7820/21-es, I823-as,
7826-os és 182B/29-es berlini esztétika- eI adások lejegy-
zéseitárgyt és fbrmaí szempontból egyként jelent s vál-
toztatásokról és s rlypont-áthelyezésekr l árulkoclnak.
Hotlro ezért az Esztétika szovegének kimr-rnkáIásánáI
affa kényszerult, h.gy a hege|i kézíratokat ,z leggondo-
7 6. fl. F. Hegel: Vbrles,ungen ij,bet, clie Ásthetik, Vollstánclige Ausga-
be clttrch einen Verein von Freltnden cles Vereu,iÉ]ten, 18 Rcle". lJer-
lirr, 1l]32. skk. Bde, 10.3.Allt., lrr.sg. r,,on H. G. H<ltho, Berlirr, 1tj35-
I837I, lB422.
M 75
sabban lejegyzett ftizetekkel" kombi náIva mintegy ttjra-
alkossa, illetve éppenséggel megalkossa. (El szó, UII.).
Ekozben a heiclelbergi fűzetet, de még az l820/21-es els
berlini eI adást is meII zve lényegében sai át IBZ3-as el -
adásjegyzetét és a két r-rtolsó - az 1BZ6-os és az 7B2B/29-es
* eI adás néhány lejegyzésétvette alapul. Ennek az
anyagnak Hotho véleménye szerint eleve megvan az a
bokken je, lrogy Hegel az eI adásokban nem tárgya|ja
esztéti kája szisztemati ku s a apj ait. Az E n c i kl op édi a re nd -
1
szertan a,8 amelyre az eI aclásokban Hegel utal, szetnmel
Láthat an nem elégítiki Hotlrót. Ezért alrogyan az
El szóban kozli - magavállalkozik arra,) h.gy Hegel clia-
lektikus renclszerét a tn vészetr 1 szóló gondolatok kózé
integrálja. Szerinte az esztétika csak akkor áII1a ki Schelling
vagy Solger rendszeres esztétikájával való osszehasonlí-
tás próbáiát",lra ilyen móclon teljessé válik, ha az abszo-
lűrt tudás osszrendszetének részévélesz. Hothónak eze-
ket az vtalásait eclclig alig méltatták figyelemre. Pedig
meger sítik a gyan rt, hogy Hotlro komolyan bele kívánt
8 Az esztétika rendszertanát Hegel el ször A.filclzófiai tuclonlányok
encikloPédi(tjállan 1817-ben k rvcltralazta, rnajcl lBZ7-l>en és 1830-
ban, lz esztótikai el adások felismeréseinek alaptrlvételével ponto-
sítottzt. A,z esztétika Hotlro-féle renctszertana már alapirírnyát tekint-
vc sincs sszhangban az Encik.lopéclia felfbgírs:rrrztl, rnert }Iegel azz,al,
lrogy ktrltrlrrpolitikzli szemponttlól ktiltrntlséget tesz a mtir.,é.szetnek :r
valláshoz, illetve a rnoclerrr államlroz vzlló viszonya koz tt, nrég kiéle-
zettebben f<,lg:rlrrrazza, lneg zl m vé.szet rrrrjlt-jellegének tételét.I{otlr<,>
czzeI szetnben emfatiktrs moclorl;an el aclcltt esztétika i ítéleteivelaz
Ilsztéti k, ábanfolyton-fcllyy5 51 tornpítja e tétel élét.s egyfajta ctialektiktrs
vázat kc;nstrltírl a ktil()nb z tntír,észeti f<lrnrárk é.s nrírvészetek egyrrrírs-
bzr való átmenete számárzr, antire Hegelnek serrt az. Etlc:tklopécliál>an,
sel1l az esztétikai elóaclásokban nem volt szütksége. Ehlrez vo. A. Getlr-
tlrann-Sicfcrt: ,,Hegel uber Kunst uncl Alltziglichke it", in: Heq4el-Stttcli-
ett 28, Q99D,2I5. o..skk., valanrint u : Ist cl,i.e Kttt,lst tot uncl ztl" Encle?
(-,'tbrrrnrtll?gen, zu, Hegels Ástlletik, JenalErlangen, t993. Az Erlciklopé-
clict értelr rezésólrez v . A. Getlrmantr-Sief-ert: ,,Die Kunst ( 556-563i)
F{egels systetrratisclre Begrtindung der Geschichtlicl-rkeit der Ktttrst". in:
[tegels ,,EnzyPlopedie cler pbilosopbiscllett Wissen.scbaf ten" (1830). F,in
liclnrntentar zuln Systerrrgrr-tnclriss, lrrsg. von A. Drtie-A. Getlrtrra.nn-
Sief'ert*C, Flzrckenesclr-\ü7" Jaeschke- 7. Neuser uncl I{. Sclrnáclelbzlclr
Frzlrrkfttrt a. Níain, 2000, 377-374. o,
avatkozni Hegel esztétikai fejtegetéseibe, s hogy az Esz-
tétikának a hegelit l eltér rendszerszer(l konstrr-rkciója
ktilonbségeket szul a részletekben is. Hotlro szerke szt i
beavatkozásai így nemcsak tartalmilag változtatták meg
Hegel esztétikáiát, hanem szerkezetíIeg is. Pélclílulkorai
el adásaiban (l826-ig bezáróIag) Hegel két részre osz-
totta az esztétíkát, és a három miivészeti formát megko-
zelít leg azanos terjeclelemben tárgyalta. Az utolsó el a-
dásban (IB2B/29-ben) ismét hozzávet leg egyforma
lrosszúr a ,,szímbolikus", a ,,klasszikus" és a ,,romantikr-rs
rrríívészetí forma" strukturál is megha tár ozás ána k ossze -
foglalása, ám az esztétika ,,áItalános" és ,,kttlonos" részé-
hez egy hatmadik, ,,individuális" rész társul; a ,,szímboli-
kus mírvésZetiforma" konce pcí ja, val,amint a,,romantikus
m vészeti formában" bemutatott moclern míivészet egy
sor példa kapcsán tárul fel. Az Esztétika nyomtatott szo-
vegébe n az ilyen s rlypont-áthelyezések veszend be men-
nek. A nyomtatott szovegben Hotlro a péIdákat, melye-
ket Hegel a,,szimbolikus", a,,klasszikr-rs" é a,,romantikus"
m vészeti fortna jellernzésérefellrozott, el szor a ,,ktilo-
nos" részben rencleli lrozzá a szóban forgó mírvészeti for-
máklroz; az,,indiviclr-rális" részben aztán ezeket a pélctá-
kat nregisrnétli - gyakran akorábbiaktól eltér , nekik nefi}
egyszer éppenséggelellentmondó fornrában. Az ilyen
megkett zések kovetkeztében a nyomtatott váItozat szó*
vege jócskán terjeclelmesebb, áttekintlretetlenebb és az
egymásnak ellentmoncló fejtegetések miatt érthetetleneb}:
is, mint amilyen az el adások szövege volt.
Hotlro mindazonáItal kertelés nélkul kijelenti, hogy az
esztétika szellemi átvilágításának elevensége nem a hegeli
vázlatoknak, hanem neki, a szerkeszt -kia<ló kongeniális
rekonstrr-rkció jának koszonhet . F,z az igény láthatóan
trilf-eszített, mivel Hegel vázlatainak és Hotlro kivitele-
zésónek az osszehasonlítása gyakran diszkrepan ciákra
vet fényt, mi tobb: a kiadói átdolgozással osszevetve rend-
szerint az eI adásokon elhangzatt sz lragyományá-
nak el nyeit teszi láthat vá, Ezért aligha bolcs dolog hitelt
adni Hotlrónak, aki kijelenti, hogy az Esztétikával egy
Hegel szellenrében továbbfejlesztett, hiteles szoveget
76
hagyott az utókorra. A hegeli el adások jelenleg ismert
12lejegyzése, szemben a nyomtatott vá|tozattaI, nemcsak
él bb, hanem egyben jórészt pontosabb képet ad Hegel
míivészetfilozófrájáról, annak fejl désérl és módosulá-
sairól. Ezek a jegyzetek egészében véve minde nbizony-
nyal korrektebben tájékoztatnak a m vészetfilo z fr,a
hegeli koncepciój ár |.
Vegzete s kóuetkezményele
Georg Lasson már l%a-ban utalt a sz ban forgó problé-
mákra, s az Esztétika els részét,az eszmény meghatáro-
zását rij szóvegkíadásban adtakózre, felismerhet vé téve
az Esztétika szóvegének a forrásokkal alátámaszthat sza-
kaszait. Ennek a kísérletnek mindazonáItal a továbbiak-
ban alig szenteltek figyelmet. A terjedelmes m vészetfilo-
z fia nyilvánvaL an olyannyira b rvóletében tartotta az
olvasókat, hogy azok gyakran érzéketlennéváltak a szó-
veg problémái iránt. Ehhez járuLt a jogos félelem attól,
hogy sem az Esztétika átdolgozása, sem a kulonbóz el -
adásszovegek jszer kompiláci ja nem vezethet olyan
m megszerkesztéséhez, amely stílusában és lekerekített-
ségébenver enyre kelhet a Hotho-féle kiadással. Még ha
Hothót nem dicsérik is kritikátlan módon - ami kulonben
gyakran megesik - az áIta\a kózteadott szóveg hitelessé-
ge okáfl, z felelem att I, hogy torténeti-kritikai kutatás és
szovegrekonstrukció iltján nem áIlítható helyre a m vé-
szetfiloz fiarendszertani zártsága, bénítóanhat, elveszi a
kedvet att I, hogy a hegeli esztétika szukségessévált jra-
kiadás áhozhozzákezdjenek.9 Így aztánfelmerul a kérdés:
nem kellene éppen ezért ragaszkodni a j I sikeruIt szisz-
9 Kuionö.sen zav,aró,lrogy rrrég az Esztétika egyik legutóbbi kiaciá-
sa is ,az teltételezésél_-ll" inclul ki, s annak érdekéLlen,
^Lltentikusság
h.gy a hegeli esztétikát a trrai olvas<5 szátnára elfogadhatórríl, tegye,
.,olvashatóságra" torekedve éppen a legérdekesebb részt, a szimboli-
ktr.s m r.,észeti fortna rneglratározásáti és az egyes mtir,észetek kifeité-
77
tematikus váItozathoz, s megakadályozni, hogy a filológiai
akríbia szétverje a hegeli Esztétika tokéletes alakiát?
Ísy az a furcsa kép alakul ki az Esztétika recepci járóI,
hogy annak során mintha ragaszkodnának az eredeti
nyomtatott szóveg hitelességéhez, és a hegeli m vészetfr-
\oz fra,,tokéletes alakját" tobbre becsulnék, mint a tárgyi
osszeftiggésekbe tort én mélyebb betekintést. Es ha még-
iscsak bizonyos remények f z dnének az esztétikai el - a hegeli esztétikával való foglatkozástárgyi zempontból
adások torténeti-kritikai kiad ásához- mint példátll a hegeli
esztétika id szertisége koruli vitábafl -, akkor többnyire
a rendszerkényszert lvagy a m vészet vége kínos tételé-
t 1való megszabadulás az, amiben reménykedni szoktak.
Ehelyett rigy kellene recipiálni a m vészetfiloz frát, aho-
gyan aztHegel kifejtette, tudniillik annak az alaptételnek
a meger sítéseként,amely szerint a m vészet mint ,,esz-
mény" azabszol t szellem egyik (tudniillik az els ) formá-
ja. Az el adásokon kulonbóz .váItazatokban és torténeti
konstell á ciókban ennek az enciklopédikus megha tározás -
nak az ellen tzésérekerul sor, amikor is F{egel az el =
ad ások enciklopédikus rencls zetét" a fenomenológiai kidol-
gozással, ezt pedig a rendszerrel módosítja.
A hegeli esztétika forrásai
A dokumentuman)ía4, amely Hegel esztétikai el adásai-
nak megismerés éhez felhasznáIhatunk, néhány tobbé
vagy kevésbétanulságos kéziratolclal mellett olyan hall-
gat i iegyzetekb l és ,,tisztázatokból" án, melyek koz-
sét egyszeriien elhagyja. Hotlro szerkeszt i munkáiát" e kiadás így ítéli
meg: ,,A szerkeszt i teliesítmény nemcsak a végleges szorreg hitelessé-
ge és olvashat sága miettt bámulatos, hanem a gondolatf zés minclen
ellaposodástól ínentes meg rzése é.s a hegelli spekr-rláció lényegének
világos megjelenítése miatt is. A sz<rveg telrát mindenképpen bizalom-
gerjeszt , lra nem is eredeti." (G. r. F. Hegel: Vorlesttngen, t]ber c|ie
Ástbetik 1. und 2. Teil, rnit einer Einfúhrung hrsg. von Rudiger Bub-
ner, Stuttgart, 1977, 31. o.)
1B
vetlenul Hegel el adásain, illetve azokhoz kapcsolódva
készultek. Ehlrez járulnak Hegel egyéb írásaiban és el -
adásaiban elszórt an található fejtegetések, amelyeket esz-
tétikájában a frtrozófus jra el vett és koncepcionálisan
lekerekített. Ha ezeket a maga Hegel áItat avtorizált fejte-
getéseket osszekapcsoljrk azzal, ami az esztétikai el -
adások lejegyzései révénfennm aradt, akkor kitíínik,hogy
komoly haszonnal jfu, A, kinyomtatott írásokban elszór-
tan fellelhet reflexiók ugyanis átfog elgonclolássá, a
rn vészetfiIoz fia diszkutábitis és tartalmaiban teljesség-
getr idószertt koncepci jává állnak ossze.
i
l
A uázlattól a rendszerig: Hegelfejtegetései a m ,uészetr l
Azzal a kércléssel, hogy mit |elent ,,számunkra" a tntlvé-
szet, vergyis hogy mi a rrr vészet torténeti Hegel
korai fi lozófi ai kísérletei ta mindvégig foglalkozott. El -
szór is a felvilágosodást meghalad valláskritikai prog-
ramjának kontextus ában egy olyan ,,népnevelés" eszmé-
nyét fejti ki, melynek a miivészet (tudniillik a koltészet)
integráns részétkép ezi. Ebben az osszefúggésben taIáI-
kozunk Hegelnél,a,zesem"énynek az oszt"etikai-el a{1pgk
bjryc_aptőJe.iteseléseit.előlegp;ő_m_e6határa_zásávab-e-a;á*
rint aZ eszmény az eszmének a rnitalkotásban val -,,lé-
tezése",,,,e}Ziszten ciáj,a" .vagy,,elevensége". A korai val-
láskritikai írások rneghatározása szerint esznrénynek
a vallásalapító vagy erkolcstanító szép cselekvésé-
ben megvalósult észeszme tekintend , amely nkóvetésben
(vagyis az utánzásnak a gyakorlati dimen zi ra vetített
koncepciójában) él és hatékony marad.ro Egy l7g7-b I
10
Ezek a szcrvegek megtalálhatók íIegels tbeologisclle.ftryettcl,scbriften,
l-rrsP;" \ron H. Nohl. Tiilringen, 1907 (Utánnyomás: Frankfurt a. Main,
tg66.), 742-743. o.; ehhez v . A. Getllnrann-Sief'ert: ,,Ii)ie F'unkticlrr
cler Kunst in der Geschichte. Untersuclrr.tngen zu Hegels Ásthetik", in:
I{egel-Stuclien,, Beiheft 25.87. o. skk.
79
 '.'-,
származ róvicl vázlatban, A német idealizmus legrégibb
rend.szerprograrn_íábanll Hegel .gy id ben határozza
meg a va\Iá.s és a m v észet torténeti szukségszer ségét,
a m i ko r ar r a uta l, hogy aZ ..9__q_7_m,e_
(az,.és;es.zme) cs ak.,akkor
vá.lhat_tor.ténati}eg.,ha,tókonnyá;-ha,"i,e ztétika.LLag'^'"""éx.,,lnl-
toJóg"ia.itag:"1",,k ev*etíte.[í. Ezzel Hegel ésszer va|Iás
"gy
ahpÉoncepci jábana m vészet meghatátozásának az alap-
elvét, a ,,szép vallás" eszményében peclig a ,,klasszikr_rs
m vészeti forma" kés bb kifejtett koncepcióját fektette
le. A szépség, ame\y n m vészetben, ?z eszményben lesz
él ,,,tn m
vészet egy torténeti kozosség szá-
vé" válik. A
mára megalapítja a vallást; a mírvészet a nép erkolcsisé_
gének teremtménye és hagyománya.
Az gynevezett Rendszertóredékben (1800) Hegel kifei-
ti a ,,romantikus m vészetíforma" kés bbi meghatátozá-
sának alapvonásait, s explicit formában megjelóIi azokat
a m vészeteket, amelyek a vallás kontextusában képesek
arta) hogy a végtelen élet tobbé vagy kevésbéadekvát
illusztr áci ját adjákJz Hegel itt szerke zetileg el kés zítet-
te az abszolrit elevenség, az isteniség korok és kult rrák
szerint differenciálható ,,objektivációj ának" kés bbi gon-
clolatait. A templom és az istenszobor példá ján megmu-
tatja, hogy a val\ásos megfo rmáIás célj ává tett objekt ivá-
ció jelentése nem orok, hanem csakis a maga korára
nézvelehet érvényes. Ha egyszer afejl dés elérte a ,,szép
vallás" végpontját, akkor ezzel adott a szerkezeti támpont
ahhoz, hogy a tn vészetelszakadjon ahagyományos tar-
talomt I, az istenit 1, és át\épjen a ,,humanus"_hoz, az (t1
szenth ez, :vagyis az j torténelmi tartalomhoz.
További lépéseket jelent a hegeli esztétika kialaktrlásá-
ban A Jl.tozófi,a f,cbtei és scbellingi rendszerénela kulónb-
sége, a Wallensteirlr l sz I tanulm ány, az Introductio in
A szöveg tnegtalálható: Doku.mente zu Hegels Entulicklung, hrsg. von
11
Hoffmeister, Stuttgart., 1936,279-221,. o. Magyarul: ,,A német idezrliz-
J.
mus legrégibb rendszetprograntia", in: Magyar Filozófi.ai Szentle 7985.
5-6. B1l-B12. o. (ford . Zo|tai Dénes).
12 G. 7. F. Hegel: Systetnfragment uon 18O0, 345-351. o. Magyarul in:
G. \ r. F. Hegelz lJjukori írások. vá|ogatta Márktts Gyorgy, Budape.st,
l9B2, 137-145. o. (ford. Révai Gábor).
20
pbilospbiam címr3 korai tanulmány, az 1805/06-os Reál-
fi.lozofi,, A s zell e m.fe nome nologi áj a, a Tbrmé s zetj og- tanul -
mány, a nurnbergi propedeutika13 és az Enzyklopád,ie"ftir
d,ie O b e rklas s e .I4 1 8 1 0 táján már szilárd kórvon alakat oltott
az esztétika rendszertani konce pcí ja. Ezt a koncepciót
Hegel az L9l7-es Enciklopédióban fogalmazza meg; Hegel
elsó lreidelbergi esztétika- eI adásának alapjait 1818-ban
lényegében ezekamíivészetre és renclszettani jelent sé-
gére vonatkozo meggondolások határozták meg.
Mivel Hegel heiclelbergi és berlini jegyzetfuzete elve-
szett, a saiát kez feljegyzéseket tekintve csak igen gyér
források állnak rendelkezésunkre; a publik ált írások
vonatk ozás ába n vis zont egy differe nciáltabb rendszer-
vázlattal és egy sor olyantartalmi jelleg fejtegetéssel ren-
delkezunk, rnelyek az el aclás-forrásokkal való osszelra-
sonlítás révénsegítségérevannak a hegeli koncepció
rekonstrukciójának. Mindamellett az esztétikai eI adá-
sokról készítettjegyzetek feldolgozása nélkul ez a kísér-
let hiányos maradna.l5
13
G. Hegel: ,,I)ifferenz cles Ficlrte'schen und Sclrelling'schen Sys-
\ür. F.
tem. der Philosophie", in: u : Ge.sammelte Werke [a kovetkez kben
idézve: GW 4.; ,,Über '7zrllenstein", in: Hegels Werke 17.; ,,Introductio
in philosophiarn", in: GW 5.; ,,Realphilosophie", in: GW8.; ,,Phánofi}e-
nologie des Geiste ", in: GW9.; ,,Über die wissenschaftlichen Behancl-
lungszrrten des Naturrechts", in: GW 4.1 ,,Nurnberger Schriften", in: u
:
Sámtlicbe \Verke 21.
la Kulon sen érclekes ebb, l a szempontból egy 1808-09-es Enciklo-
pédia-kézirat (Hegel-Nachlass K. 16. Fasz. III.); vo. ehlrez: F-. Ziesclre:
,,Unbekannte Manuskripte aus clerJenaef uncl Ntirnbefger Zeit im Ber-
liner Hegel-Nachlass", in: Zeitschrilt fur PhilosoPlliscbe Forscbung 29.
(I97), 430. o. skk.
15 Az esztétikai koncepciónak a lregeli reflexiókban és publ ikált írá-
sokban meglnu tatkoz fejl<5d és ét vizsgálja An nemarie G etlrman n- Sie -
fert: Die Rolle der Kttnst in Gescbicbte und Kultur. Eine Einfubru.ng in
Hegels Ástbetik Mtrnchen, 2003. (el késztiletben)
27
 -lffi
I{egel Berlinben tartott esztétikai el adásainak
Iejegyzései
Esztétika ua,gy a yn uészet fi.lozófi,ájtl címmel Hegel -
mint erre már utaltunk * n,égy ízbentartctt Berlinben el -
adást, egyre nagyobb szárnri hallgat ság el tt. A még
Flegel életében publi ká lt írá s okban talá|ható fe tegetések-j
kel egytitt ezek a források pontos képet adnak a fiIozó,
fus esztétika-koncepcióií:r !,. Bár gondolataít a lejegyzé-
sek gyakran csak vázlatosan adják vissza, a jegyzetek a
dolog érdemi részéttekintve igen pontosak. Emellett az
egyazon szemeszterben tartott el adások ktilonb óz sze-
mélyekt I származ lejegyzései lehetóséget adnak a ,,kont-
rollra": 3z átfedések jelzlk a lejegyzés és az eI adás id -
pontia kozotti távolságot és a jegyzetek h ségének fokát.
Ísy a hegeli eI adások forrásai sszességtikben ponto-
sabban és hívebben tárják elénk Hegel m vészetfrlozófrá-
iát,mint a Hotho-féle nyomtatott váItozat homcrgén szo-
vega|akju,amelyben egyetlen egésszéolvadnak ossze a
források és a Hege|-kéziratok" Emellett minclen olyan tan-
évb l, melyben Hegel esztétikai el adásokat tartott, isme-
rtink hallgatói lejegyzéseket. A berlini els ,IB20/21-es és
a második, 1823-as el adásr 1 csak egy-egy, a kés bbi
kollégiumokról viszont tobb lejegyzés maradt fenn.
Ami a Hegel els berlini eI adásáról készult jegyzetet
illeti, az a kidolgozottságnak azt a fokát tukrozi, melyen
Hegel bejelentette az esztétika kónyv formábanval és a
kózeljóv ben várható megjelenését. Ami az 1820 -/Zl-es
eL adásnak ezta|ejegyzését illeti, 7ilhelm von Ascheberg
* egyik diáktársa számárakészített tisztázatár Lvan sz .16
- t 1 mindamellett a nyomtatott szóvegben jócskán eltért.
16 C. fl. F. Hegel: Vorlexln54 iiber Ástbetik, Rerlin 1820/27. Eine Naclr-
sclrrifl. I. Textbancl, hrsg" von H. Schneider, Frankf-urt a. Main,1995.
(a kóvetkez kben iclézve: Ascbeberg 1820/2I); elrlrez H. Sclrneicler:
,,Eine Naclrschrift der Vorlesung Hegel.s titler Ásthetik inr rS 1820/
2L", in: Hegel-Studien26. (7991),89. o. skk. * Az clsszes továllbi leírást
lrehat<izln rrizsgíilja A. Getlrrnann-Sief'ert: ,,Ásthetik oder Philclsclplrie
der Kunst. Die Nachschriflen ttnd Zeugnisse zu Hegels Berliner Vor-
lesr:ngen." tJo. 9Z-t10. o.
22
Ez a jegyzet nem kclzvetlenul az eI adásokon készult,
lranem utólagos kidolgozás, ,,tisztázat", s forrásértéketer-
mészetesen kisebb, mint a kózvetlen lejegyzéseké . 7823
nyári szeme szterében Hegel az ,,esztétikár I avagy a
m vés zet f,loz frájár l" l^reti négyórás eI adást tartott"
A jelen kotetben ennek az eL adásnak egyetlen fennma-
radt \ejegyzése, Heinriclr Gustav Hotho (1B02-7S7il mun-
kája olvashat " A leggazdagabb forrásanyag az 7126-os,
heti négyó rás esztétikai e| adásról maradt ránk; err l az
el adásról négy - ktil nbóz min s ée - lejegyzés és
néhány tisztázat áII rendelkezésunkre. Az ismert források
kozul amaiinterpretáci számára itt is els sorban akóz,
vetlen Lejegyzések érdekesek. IB28/29 téIi szemeszteré-
ben Hegel otórásra b víti esztétikai el adását. Err l az
e| adásról három jegyzet rnatadt fenn . Az említett lejegy-
zések mellett van még néhány másodlagos forrás, amely
nem ad ugyan kozvetlen ritbaigazítást a hegeli eI aclást
illet en, az eL aclásjegyzetekt l az Esztétika nyomtatott
szoveg éhez vezet rit tekintetében mégis informatív.
Az 1923-as el ad,ások Hotho-féle lejegyzése
A jelen kotetben valamennyi ismert lejegyzés kózul els -
ként Hotho l9l3-as jegyzetfuzetétadjuk kózre. Azt a iegy-
zetetveszi íttkézbe az olvasó, amelyet Hotho az Esztétika
rryomtatott szóvegének megszerkesztése során irányadó-
nak tekintett, amelynek sz szerinti szóvegét 1 és értelrné-
Ez ttal,szemmel láthatólag olyan lejegyzésr l van sz ,ame-
lyet Hotho utólag a tagoltságot érzékeltet jegyzetekkel és
róvid tartalmi osszefoglalásclkkal látott el. A lejegyzés 228
oktávoldalon a teljes eI adást átfo gia, s pontos képet acl
Flegel lényeges gondolatairól. Az eredetihez, tehát Hegel
LBZ3_as el, adásáhozval kózelsége Llgyan a hegeli eszté-
tikai jegyzetfr_rzettel való kózvetlen osszehasonlítás tján
már nem ítélhetmeg, ám más hegeli el adások Hotho-
23
 L
-'
féle Lejegyzéséb I biztosan megál|apíthut a jegyzetír
bámulatos képességea gondolatmenet lényegénekmeg-
értéséreés részletekbe men en pontos visszaadására. Ahol
az el adások tobbi lejegyz je gyakran elveszik a részletek-
ben, az egyes példák ismertetésében, ott Hotho igyekszik
a gondolatmenetet megragadni és tárgyilag korrekten pét-
dákkal megvilágítani. Ez tómor formában és ritka kivéte-
lekt 1 eltekintve éppenséggelvonz modorban sikerul is
neki: Hegel gondolatmenetér l világosan és egyértelmii-
en táiékoztat, mégho zzá kifei ezette n olva sm á nyos, j ól tagolt
és gondosan megmunkált formában. Mivel a hegeli eI adás
bemutatásának eza módja sokkal kevésbébonyolult, mint
a ktilonbóz forrásokból osszeállított Esztétikáé,Hotho
jegyzetfuzete sokkal alkalmasabb arra, hogy bevezetéstil
szolgáljon Hegel míívészetfiloz fiájába. Ezért az esztétikai
eI adásoknak ez a dokumentuma nemcsak torténeti okok-
ból kifolyólag érdemli meg a publ ikálást, hanem tanulmá-
nyi célokra való alkalmassága miatt is.
Mindent egybevetve a hegeli esztétika \ejegyzéseinek
pr,rbl i k áIása nemcs ak to rté neti s zemp ontb ól fontos v áIIaI-
kozás, amely forrásismereteink b vítéséreszolgáI; szisz-
tematikus szempontból is megvan az az értelme, hogy
megfelel alapot teremt a hegeli esztétikával való tárgy-
szer(i cliszku sszi ra. Ezekben a |ejegyzésekben nemcsak
egy másik Hegellel találkozunk; ezek a dokumentumok
el szór nyrijtanak adekvát alapot ahhoz a vitához, amely
már vita-voltában is megkérd jelezi a Hegel-recep ci szá-
mos el ítéIetétés félreértését.Ezek a szovegek mindenek
el tt meggy z választ adnak arra a kritikai észrevételre,
amely szerint Hegel dogmatikus módon egy élettelen dia-
lektikus szisztematika kalodájába kényszerítette a m vé-
szetek s okféleségét. 7 A lej egyzésekben olya n fiIozof á1 á s -
1
17 Az Esztétikar I írott recenzió jában Christian Herlnann íeisse utal
\ nem szísztematikusan f,rg hozzá esztétikai fejtegetései-
lrogy Hegel a clialektika rendkívtil merev k<rncepci<iiát épírette
arr2'-1
bele elt5adásaibir, s ezíl"Ital esztétikai rendszefe trilságosan rendszer-
telen lett. W'eisse persze azt már nern tuclta, hogy ezzel Hotlrót, neln
pedig Hegelt kritizáIja (vi,l. Halli.scbe_/ahrbiicberftir deutsclle Wissetls-
cllaft tttld Kunst. Kritikett, Cba,raleteristiken. Corresporlcle?,Lze?x, Über-
sicbten ?I0-2I5. [Septerrrber 1B3B l).
24
sal taláIkozunk, amely a m rvészettel mint az emberi
kult ra dont mozzanatával vet számot - reflektáIva,
korr-rltekint, en és figyelmesen rendszerezve, rovidefl:
átfogó értelemben fenomenológ iallag.
Mivel a - kétségtelenul- másodlagos forrásoknak, az
e| adások Lejegyzéseinekaz értéke,szemben a ,,hafmad-
lagos" forrással, nevezetesen az Esztétika nyomtatott
szovegével a nagyobb fokri pontosságból kovetkez en
tetemesen megn , befejezésul néhány példa kapcsán sze-
retnénk bemutatni ezt az ttj, aktuális Hegelt , aki eI adá-
saiban mindig rij meg rj, onkritikus és a vita szempont-
jáb I még manapság is figyelemre méltó kísérletekettett
a m(tvészet szerepének, a tórténeti világra val hatásá-
nak jellemzésére. Hotho lejegyzése bizonyságot tesz a
filozófr-rs egyik ilyen reflektált ,,kor tjár |" a m vészet
víIágában. Itt ugyan nem Hegel áItal utólag szentesített
formában, de mindenképpen egy eredeti, figyelmesen a
clologra magáta orientálódó és hozzáért recepció tuk-
rében taláIkozhatunk a hegeli rnrivészetfrloz frávaL.
Fenomén uersus rendszer
Rár Hegel jra és rijra átdolgozta, kib vítette és átszer-
kesztette esztétikai el adásait, a miivészet torténeti-kul-
turális jelent ségévelkapcsolatos alapgondolatai, mincle-
nekel tt a szisztematikus és tartalmi srilypontozást illet ,
korábbi írásaiban kifejtett irányelvek mérvadóak marud-
nak esztétikájában is. Egy-egy et adássoroz ata elején a
filozófus mindig félreérthetetlen utalásokat tesz atta, hogy
hez, hanem - a dolog lényegétez a sz fejezi ki legiob-
ban -.fenomenológiailag. Megkísérli, hogy a m vészet
fenomén|ére és annak kulonboz frIoz ,frai és m vészetel-
méleti értelmezéseire reflektáIva jusson el a mrivés zet fo-
galmához, hogy ezzel egyszersrnind az esztétika ,,terttle-
25
 _ ___,*la
tét" is korvonalazza. Ez a terulet ,,z szép birodalma"
mégpe.lig azé a,,míivészetiszépé",amelye t az n sér l. Ez a néz pont rnindegyik el adásban ínegmarad,
"*b",
mriben megalkotott. Ily.n módon Hegel a torténeti feno-
mén megkozelítésénektvonalát nem megalapozni akar-
ja, hanem csupán,,lernmatiktrs áfr", vagyis más értelm ezé -
sek kritikai áttekintésévelplauzibilis módon bemutatni,
szeretné. Másfel, 1 azonban el feltéteIezi a maga frIoz fraí
rendszerét, ezen belul a míívészetnekaz EncikloPédióban
adott, a m vészet" mibenlétét az abszol t ttrdás rendsze-
rében megfogalmaz meghatározását. Az így alapjaiban
lefektetett rendszerre pedig mindig a számára éppen vég-
leges v áItozatban hivatk ozik.
Az Enciklopéd,iában Hegel az ,,abszolrjt tudás" rend-
szerébe integráIja a kulturátris-torténeti tudatnak a m al-
kotásb an. az eszme torténeti elevenségében realizálódó
formáját. A m vészetnek ebben a frIozófiai rendszerbe
tortén integráci iábanis felismerhet ek a m vészetfilo*
zófrai eI adások nyomai. De megfordítva az is kétségte-
len, hogy az Enciklopédia meghatározza az eI adások fel-
építését.Míg az els két berlini eI adás - az l820/21-es
és az LBZ3-as - az Enciklopédia eredeti, 1817-es koncep-
ciój ához tartja magát, áz IB26-os e| adás egyértelmíien
a rendsze relk épzelésamaz,,erj edé sének " nyomait mu tat-
ja, amely végul az Enciklopédia IBZ7-es, átdolgozott szo-
vegváltozatához vezet. Míg az Enciklopédia els kíadása
csak feltéte\ez va\amiféle átmenetet a mítvészetvallástól
a kinyilatkoztatott vall,áshoz, majd attól a frIoz fr,ához,
addig kés bbi feitegetéseiben Hegel pontosabb megha-
tározásakat ad err l az átmenetr I, s ezeket a rneghatá-
rozásokataz esztétikában ahárom m vészeti forma defi-
níciój áva l te s zi tór téneti leg - stru ktr-r rá l is a n telj e s s é
. Enciklopédia, mind a m vészetfrloz fi,at eI adások azt
Ezáltal az esztétikai eI adások felépítéseaz alapok
kontinuitását épprigy láthat vá teszi, mint kozvetítéstik
móclosulásait. Hegel strukturális-szellemtörténeti néz -
pontból defrníálja a m vészetet, vagyis filozófiai esztéti-
kája az emberiség torténeti kult rájának keretei kozott
határozza meg a míivészet ftrnkci ját és szerepét. A m vé-
szet filozófiai meghatározásálsan ugyanis inkább a kul-
turális releuancia kérdésér I van sz , semmint a szép,
26
illetve nem-s zép miivés zetek esztétikai értékénekkérdé-
ahogyan me grnarad az a kérdésis, hogy váLtazik-e és
mennyiben a m vészet szetep e az egye korokban és kul_
trirákb an. Ha feltétel ezzuk a sz ban forg alap létét,akkor
a hegeli gondolatok f,eil déstorténetéb1 kiindulva olyan
plauzlbilis koncepcióhoz jutunk, arrrely a váItoztatások
ellenére minden eI adásban érvényben marad. A szel-
lemtorténeti, kózelebbr l kultrirfrloz fr,aí m vészet,meg-
határozás háttere el tt egy-egy va áció rlgy jelenik *eg,
mint annak a ,,fenomenológiai kotelezettségneko' a vaL ra
váltás4 amely el írja, h.gy a rencl szerszeríí strukttrráltsá-
gok magában a torténeti fenoménben igazol dlanak.
Ennek fényébenónáItatásnak bizonyul az abszolrjt
tr_rdás ,,dogmatikus" rendsz erét I való megszabadulás
remérye. Et adásaiban Hegel egyértelm en érzékelteti
hogy Enciklopédiájábannemcsak hogy lerak ta a r..r.l]
szerszer alapok at esztétikájához, hanem figyelernbe is
veszi ezt az alapvetést. Ktilonos módon az el adások
lejegy zései egyértelm len tukrozik ezt a renclszerszer
a|apozást, ám nagy mértékben ktilonboznek a clialekti-
kusan megkonstruá\t Esztétikától.
A ,,m vészet vé5;ét"(illetve a ,,m vé szet legmagasabb
rendíílehet ségeivel mért m rltbeliségét")kimondó tétel
félre érthetetlenul Hegel szellemtortérreti miiv észet- meg-
llatározásáb I, tehát az saját esztétikai renclszeréb l
kóvetkezik. Nem kóvetkezik bel le viszont okvetlenul,
ahogyan ezt az Esztétika nyomtatott szovege sugallja, vala-
mtfajta klasszicizmus , vagyís a szép miivészet iránt tanir-
sított kizárólagos és els clleges érdekl dés. Mind az
mutatják, hogy a m tvészetvégétkimondó tétel aIapia a
trukturális kulonbségtétel a m vészet kulturálisan váI-
toz hatás- és megformáIáslehet ségei és kulturálisan
váItoza.tIan cé|ja kozott. Hegel abból indtrl ki, hogy a
m vészet kulcsszerepet játszlk az emberi kultrjrában,
lrogy nem csupán egy fenomén a tobbi fenomén kozott,
hanem az adottra való reflekt áIás formájaként a kult rrzl
tukre és egyszersmind el relendít je. A m vészetben és
27
 a m vészet tján egy-egy kultrjrkozoss ég u maga tuda-
tos azanosságát akarja kikuzdeni, s ezt az azonosságot a
lehetséges on- és víIágmegval sítás form áinak sokfréle-
ségénáttaláIja, illetve fogalmazzameg. A mrivészet ,,m lt-
beliségét"kimondó tételnek csak a miivészeti formák
meghatározásának keretében van értelme, a m vészet
torténeti funkciój ának strukturáItsága keretében, aho-
gyan azt a hegeli esztétika megteremti. Ebb en az ossze-
ftiggésben a sz ban fbrgó tétel kovetkezetes aktual ízálá-
sa annak a meghatározásnak, amely kijeloli a mttvészet
szefep ét a modern világban.
Hegel ilyen rnódon értelmes és elfogadható értelm ezé-
sét kín á\n ,,a m(lvészet vége" tételének, egyszersmind
rácáfol a ,,klasszicizmus" vádjára.l8 Filozófi,ai m vészet-
meghatározása néz pontj áb l az antikvitás, tehát ,,aklasz-
szikus miivészeti fofma" kulcspozíci t foglal el, mivel
Hegel a m(tvészet áItal megalapozott kulttirátlát a gorog
ktrltrjrában. Nem arr I van sz , hogy a kultrjra ebben a
korszakban sok egyéb lényeges dolog kozott mag ábafog-
Ialja a m vészetet is, hanem arr l, hogy a kultttra itt a
maga egészében.,,m(Lvészeti alkotá ".19 A rn alkotás meg-
határozását a klasszikus-gorog eszmény mintája szabja
ffi g, de nem esztétikai formákban; ez tehát nem ,,klasz-
szicista" meghatározás. Mert a m vészet funkciója a tor-
ténelemben - hegeli kifeiezéssel - irányértéket teremt a
torténeti-kulturális jelent ség váltakozására val reflek-
18
Vó. ehhez: A. Getlrmann-Siefert: ,,Vergessene Dimensionen cles Uto-
Piebegriffs. Der "Klassizismus- cler idealistischen Ástlretik und clie
gesellschaftskritische Funktion cles ,sch nen Schein5n", ifl: Hegel-Sttt-
d.ien 17. (I9B2), I79. o. skk.
19
Hege! az IBO5/06-os iénai Szellem.filozo.fiában így f'ejti ki ezt: .,Ré_
gen a széP k zélet azonos volt tninden etnber erkolcsi.szokásrendjével
- a szépség az áItalános és az egyecli kozvetlen egysége volt, m alko-
tás, antelyben a részek nern klrlonulnek el az egé:sztt5l, amely a magát
tudó énnek és ábrázolásának legzseniálisabb egysé ge;' (.GWs. 263. o.)
- O. Poggeler vázlatos áttekintése a hegeli esztétika-koncepció fejl -
désérl a jénai id szakban, anrelyet Hegel és Schelting egyuttm kodé-
se vezet be: ,,Die Entstehung von Hegels Ásthetik in Jener", in: Hegel
inJena, hrsg. von D. Henrich-K. Dusing, Bonn, 1980 (Heget-Stud,ien
20.), Z49.o. skk.
28
táIások sz ámára, nem pedig zsinórmértéket ,,esztétikai"
értékítéletekkimon dásához.
Az a korülmény, hogy bizonyos kultrirákban a m vé-
szet elérkezik lehet ségeinek legvégs hat árához, hogy
Hegel szerint a gorog istenszobroknál szebb nincs és nem
is lesz, épp"nséggelnem jelenti azt, hogy a klasszikus
szépségmellett minden más szukségképpen m vésziet-
lenné silányul, mivel a szép alakkal nem lehet egyenér-
ték . Emellett e\emzésre vár az esztétikának egy továb-
bi rend szertani el feltevése, amelyben Hegel az egészre
és a részekre egyként ugyel módszeres eIjárást illet en
lefekteti a rendszerhez igazodó reflexi alapját: elemzés-
re vár az ,,eszmény" meghatározása. Az Esztétika és az
eI adások szovegének osszehasonlítása rij megvilágítás-
ba helyezi ezta meghatározást is, az esztétika ehhez knp-
csolódó,,logikájával" egyetemben.
Az ,,eszmé és a m uészeti.formák
Hegel szerint esztétlkája a ,,m vészeti széppel", az ember
által az ember számára létrehozott széppel foglalkozik.
Ezt a gondolatát azzal indokolja, hogy a frloz frában vég-
s soron csak az ember torténeti cselekvésébl ered
fenomének rekonstruállratók kielégítrnódon. A kulon-
tdaz rendsz ervázlatokban, melyek Hegel számára mát
jénai korszakában, de azt kóvet en is egyebek kozt a
m vészet me ghatározására szolg á|tak, kulcss zerepet" jár"-
szik ez a gondolat. A m vészeti szép nem azétt els clle-
ség , mert a harm niában sz k lk ct érzé-
ges jelent,
keknek élvezetet szerez, hanem azétt, mert az ilyen
módon megformált clologban az ember saját képess égé-
vel, a szabad és ésszeríicselekvés képességévelszembe-
stil. A m vészeti szép tehát a sz voltaképpeni értelmé-
ben vett eszmény, az eszme torténeti, é| jelenléte. Ebben
osszegezhet az eszmény és a torténeti m osszefonó-
c7ása, valamint a m vészet vis szakapcsolócl ása az emberi
29
l,
cselekvéshez , áz emberi onmegvalósítás és onmegértés
,,célj ához".
Nem,csak a filozófiai vitákban szoktak uta,lni az esz-
ménynek az Esztétikában szefepl hegeli me ghatározá-
sára,, hanem ezt teszi szinte kivétel nélktil minden műrvé-
szetelméleti, m vészettótténeti vagy irodalomtudományi
tanulm ány is. Az eszményt mármo st az Esztétika mint ,,az
eszme érzékiLátszását" definiálja.Z0 Ám az eszménynek
ezze| az alapvet , az Esztétikában ko4ponti helyet elfog-
LaI meghat"ározásával egyetlen eddig ismert forrásban
.sem találkozunk: a berlini el adásokban éppr-'rgy nem,
mint ahogyan a személyesen Hegel áItal publikált m vé-
szetelméleti írásokban sem. Hothcl IBZ3-as leje gyzésében
viszont egy terjedelmes fejtegetés olvaslrató arr l az ósz-
szefuggésr l, amely a m vészet, a látszat, az érzékiség,a
szellemiség, egyáItalán az eszrne mint ,,a szellem elvi érde-
ke" kozott fennáll. E fejtegetésék kontextusában jra és
jra felbtrkkannak azok a fogalrni elemek, amelyek Hothót
affa osztonózték, hogy az Esztétikába mintegy beleapp-
likólja az eszménynek mint ,,az eszme érzékilátszásá-
nak" a definícióját. Ámde He gel az említett moz zanato-
kat egymástól szándé.kosan kulonválasztva tárgyalja; az
eszményt pedig nem az érzékiségés az eszm,e osszekap-
csolás áb l kiindulva, hanem ,,az érzékineka látszata" és
,,a m vészet" kombináIásával defrniáIta.
A m vészetben, amely a természetet nefil hagyhatja meg
a {naga kózvetlenségében (Irotbo 7823.A jelen kotetben
274. o.), az ember a világról alkotott elképzelését- még-
peclig érzékleteselképzelését- vázolja fel. Ezt" az elkép-
zelést nem valamily"r, absztrakt jel
tián kozli másokkal,
mint a nyelvben, ,,haneíTl érzékimódon"" (I{otbo 1823.
A jelen kotetb en 265. o.) Hegel ezt a festészet jellemzése
során ltozza fogalmi alakra, egy olyan definíció kereté-
ben, amelynek érvényeáItalánosítható, kiterje szthet a
miivészeti kozlésnród egészére.A rrríivészet ,,,egy képzet
képzete". (írofuo lB23. A jelen kotetben 265" o.)
20Yo. Hegel: Esztétikai et aclások, Budapest, Ig52, I. 114. o. (forcl.
Zoltai Dénes).
30
Az érzékitennélfo gva a m vészetben nem lehet pusz-
ta szemléletnek tekinteni. Az 7826-os eI adásban Hegel
hangsri|yozza, hogy a míívészet,,pusztán azon formák
egyike, amelyben a szellem megjelenik";2l ilyen módon
az eszme mttalkotásbeli szemléletes jelenléténekmegha-
tározását koti ossze alátszatfogalommal. A m alkotás
szemléletes, ,,maga a tisztán érzékilátszat"; ám egyben
,,kozelebbi formában az a|ak". (Hotbo 1823. A jelen kotet-
ben 72. o.) A mírvészet érzéktszemléletessége tehát" szán*
clékos, alkotó cselekvésb 1 ered. A műrvészet" áItaI keltett
Iátszat ezért nem pusztán érzékilátszat, hanem egy cse-
lekvési (alkotói) intenció szemléletessétételénekeszko-
ze ; a mttvészet á|ta] keltett látszat kozvetlenul a befo ga-
dóhoz juttatia el ezt az intenciót, s így ,,a m(ivészet alátszat
tján bemutatott eszme" .22
Ezen a helyen Hegel félreértésenalapulónak nevezi és
helyteleníti azt az e|járást, amely Látszatot mint puszta
^
íII ziót" [Tauscbung] szeretné jellem ezni s így diszkredi-
táInt; az alak, a megformált mííalkotás Llgyanis arról tant-'ts-
kodik, hogy,,a m vészet keltettelát"szat sokkal magasabb
rend és reálisabb forma, mint az, amit realitásnak szok-
tunk ne,vezni, amit érzékinekszoktunk látni". (Uo.) Ez
épp gy bizonyítja a hegeli előadás és az Esztétika meg-
fogalmazásainak rokons ágát, rnint akóztuk lév áthictal-
hatatlan kulonbséget. A m vészetben nem egyszertten az
érzékírI van sz , hanem arr I az érzékirl, amely ,,a
rn vészetben látszattá emelkedik" (Hotbo IB23. A jelen
kotetb en72. o.)" A m vészet ennek ,,az átszellernített érzé-
kinek" Grotbo 1823. A jelen kotetben 73. o.) koszonheti
az érzékimint olyan és a tiszta gonclolat kozott elfoglalt
kozbuls lrelyzetét és kozvetít szefepét. Hegel a gonCo*
latot így folytatja: az eszményben ,,a szellem megveti a
Iábá'r. az érzékiben"(Irotbo IB23. A jelen kotetben I32. o.)
21
Friectriclr Carl Hern-rann Victor von Kehler: PbilosclPbie der K,urlst clder
Aestbetik. I{acb Hegel. Im So,tntner ]926. Kézirat, 5. o.
22 G. \)t/. F. Hegel: Pbilclsclpbie clerKutttst. 7826. Naclrgesclrrieben durch
P. 1,on cler Pfordten. Kézirat"-. a Freuí3isclrer Kulturbesitz, Berlin írlla-
mi konyvtárának tulaicJonában. A kovetkez kben ídézve:uotl cle?,
P.fbrctte n 1826.
37
Az eszmény, konkrétan a mttalkotás, nem ,,az eszme érzé-
ki látszása"; az érzékilátszás révén,a szemlélet révénaz
eszme konkrét torténeti kozvetítéstkup, ,,,esztétikaivá" és
,,mitoló gíaívá" válik - ahogyan ezt Hegel a nétnet idea-
Iiz mu s legrégebbi rendsze rpfog r amjában kovetelte.
Attól kezdve, hogy ifjtikori valláskritikai írásaiban eló-
szór határozta meg az eszményt, Hegel mindvégig arra
torekszlk, hogy az eszmét,,Iétezésének,egzisztenciáiá-
nak, illet leg elevenségének" torténeti konkrétsá gában,
vagyis konkrét torténeti hatásában ragadja meg. Hotho
eszmény-definíci ja ezzel szemben a lregeli esztétika kri-
tiká|ának iátszik a kezére: a puszta étzékiségés látszat-
szer ség alapulvételével mintegy saját lehet ségei a|att
hatátozza meg a m rvészetet. Hegel nem devalváIni akar
ta érzékiségemiatt a m(tvészetet, hanem megalapozást
akart adni a m vészetek ktil nbóz korokban, és kult r-
rákban betoltott kr-rlturális funkci jának, vagyis számára
egy olyan frloz frai meghatározáson forclr-rl meg a dolog,
amely egyként átfogja a m vészet keltette torténeti lratíls
kulonb óz ségeit és azonos strukt rráiát. Arra a hegeli meg-
határozásra ugyanis, hogy az eszmény a szellem, amely
,,megveti a lábát az érzékiben",egy további, magyaráz
jelleg utalás kovetkezik: az eszme az eszményben olyan
módon kap ,,egzisztenciát", mint az államban az erkol-
csi hatalmak (Irotho IB23. A jelen kotetben 734. o.). A ,,lé-
tezés" vagy ,,egzisztáIás" m dja, ahogyan erre ebb l a
magy ar ázatb l kóvet ke ztethetti nk, nemcs ak a elenlé t magá -
j szembesul onmagával, akkor az eszménynek ez a realri-
ban reflektáIt formája, hanem egyszersmincl a hatékony
jelenlét. Hegel tehát a mírvészeti formák meghatározásá-
ban csakrigy, mint a ktilonboz mttvészetek jellemzésé-
ben saját eszmény-koncepció ját fejleszti tovább, a megis-
merés távlatában mutatva be az érzékiszenrléletesség
differenciálódó teljesít képességét.Ezért e zménykoncep-
ci jával eI szór az esztétikája kózpontjában lrelyet fogla-
I m alkotás-fogalmat alapozza ffi g, azután viszont az
egyes rnűralkotásokról alkotott,,esztétikai ítéleteket" is,
vagyis a m vészeteknek azt a fajta megítélését,amely az
emberi kultr-irákban és torténelemben betoltott ftrnkció-
jukból indul ki.
32
Hegel hangstiLyozza, hogy a szép eszméjét csak akkor
tudjuk a maga kózelebbi meghatározásaiban el adni, ha
egyben mint ,,eszményt" fogjuk fel.
A magáértvaló esz,tne az igaz rnint <;lyan, a maga á,ltalánosságában; zlz
eszmény viszont ez az igazság, az eszrne a maga valósá gáva|, inclivi-
dualitás ával, szubjektivitásával egyutt" Ezzel két rrreghatározás kozott
tehettink kul nbséget: (1) által ában az eszme és (2) az eszme alakja
kozott; a kett egyutt adja az eszményt, vagyis a megformált alakot.23
Az eszme és alakja konkrét viszonyábol kóvetkeznek a ket-
t ,,egybeképz désének"kulonbóz váItozatai, a m vészeti
formák.
Hegel szerint azok a m vészetek, amelyeket strukttr-
rálisan a ,,szimbolikus műrvé szeti forma" néven fbglal osz-
sze,, az eszrnének még ki nem elégít, a puszta természe-
ti alak absztrakt végtelenségébenvalo kifejez dései.
A lehetséges alakok sokasá ga arre utal, hogy a torténeti
tuclat még nem koncíz formábanragadta meg az észesz-
mét. Az etnber ,,szellemi" termé.szeu aIakjával ,,a klasszi*
kus m vészeti forma" eljut
az eszme és az alak adekvát egybeképz déséig[,.,]. lz eszmény itt a
nr2rga valóságában jelenik meg. (Aachen'1826.28. o.)
Ha viszont az ember a m vészetben nem pusztán szelle-
mi alakként, hanem torténeti, tudatos egzisztenciaként
záci ja felbomlik.
Ezen a harmaclik fokon telrát a szellemi mint szellerni, az eszme mint
nállít létez lép el . Mikozlren eljut octa, h.rgy onállóan |étezzék,
megszabadul az érzékiábrázolástól, ez az érzékipedig a szellern szá-
rnára kozombos, átnreneti mozzanat. Az ábrázo|ás ilyen rnóclon trjra
-szirnbolikus le.sz. (Aacben 7826.31. o.)
23 G. r. F. Hegel: Ástbetik nacb ProJ. Hegel. Anonim lejegyzés. Kéz-
irat az ztzlcheni állarni konyvtár bírtokáb,an. 27. o. (A kovetkez kben
ic7ézve : Ars c b en 7826.)
33
 Mivel Hegel gy Látja, hogy a kulonbóz m vészetifor-
mákban egyként az ,,eszmény" valósul meg, e harmaqlik,
,lromantikus" m vészeti forma számára az eszménynek
egy sajátos váItozatát kell kidolgoznia, a megformálásnak,
vagyis az eszme és a konkréta|akegybeképzésének olyan
formáit kell megengednie, amelyek felbomlasztjáka gorog
m vészet szép alakját. egyes rn vészetek jellemzésé-
ben tehát egymás ^7
mellett áll a szimbolikus m vészeti for-
ma fenséges m vészete, a klasszikus mrivészeti forma
szép rn vészete és a romantikus m vészeti forma sok alaku
m vés zete,, amely a szépt l a karakterisztikuson át egé-
szen a rritig elmen en az ósszes megformálási lelret sé-
get egyesíti mag ában. A szimbolikus mrivészeti forma
m rvés zeteitnem lehet azzaI elintézni, hogy ezek a ki nem
elégít,,el m vészet" korébe tartoznak, mint alrogy a
klasszikus szépségetsem lehet eszme és alak integráció-
jának egyetlen lehet ségeként kiemelni. Ellenkez leg:
Hegel frgyelemre méltónaktartia a romantikus m vésze-
ti form a alakváItozataít"; általuk a rn vészetnek a modern
kultrjrában iátszott szerepét r]rgy határozza ffi g, mint a
torténeti szituációra val reflekt álás kozvetítését.
Az egyes m alkotások szemugyrevétele és rnegítélése
az esztétikai el adásokban telrát arr I tan rskodik, lrogy
Hegel a torténeti fenomént nem zárta az abszolttt tudás
merev rendszerének ka\odájába. A berlini el adások for-
tásaínak elem zése és értékelésearta az eredményre veze-
tett, hogy az Esztétika számas esztétikai ítéletét- abban
a formában, ahogyan a szóveg bemutatia - nem írhatjuk
Hegel számlájára, némelyikuk éppenséggelHothónak
tulajdonítható, és ellentétben áll Hegel saj át fejtegetései-
vel. Az esztétika rendszerének alapiait az IBI7-es Encik-
lapéd,ia és annak 7827-es és 1830-as revideált, kiadása
rógzíti. Az esztétikai ítéletekazonbafi a rn vészetfrloz ,
fia kontextusában, ahogyan ezt a m vészetfiloz frát a
jelenleg ismert források számunkra meg rizték, kulonle-
ges helyi értéketés szerepet kapnak: példákkal vil ágít
iákmeg a m vészetek filozófiaí, ezáltal ren<lszeresen meg-
alapozott, struktu rált elemzését, és kritikailag ellen rzik
elméleti jellemzéstiket. Míg az Esztétika nyomtatott szÓ-
34
vegébenazaf cél, hogy az ,,eszményi" tartalommal ren-
delkez - a rnoclern világban Hotho felfogása szerint
éppenséggelels rend en fontos keresztény tartalommal
rendelkez - nagy m vészet mint szépm vészet a már-
nem-szép degeneráci s formákkózul kiemelt, kituntetett
helyzetbe kertiljon, Hegel maga vitaalapot teremtt5
módon - a rendszerszertten megalapozott, de a fenomént
nem predesztináI kifejtéstrészesítiel nyben. A m vészet-
filozófiai el adások szóvegével végzett filológiai munka
így minden bizonnyal a rendszer és a torténeti fenomén
rij, most már hegeli kapcsoIatát fbgja vitára bocsájtani.Z4
,, A lej egyzések persze zat) aros .forr á sok "
?5
A lejegyzések iránt érzett szkepszisével Heiclegger azt a
véleményt fogalmazza ffi.g, amely számos Hegel-érte1-
ln;.ez számára és a hiteles filoz fr,ai szóvegekhez valo
viszonyunk tekintetében mindmáig itányadó: Hegel írá-
sai és megnyilatkoz ásai egy zseniális gondolkodó m vei,
befejezett egészek. Innen érthet a ragaszkodás az olyan
|átsz Lag tokéletes szovegváItozathoz, anrilyenként FIot-
ho az EsztétikátHegelhalála r-rtán kózreadta. A nagy filo-
zóftrs szovege és szavai iránt érzettmély tisztelet motiv áIja
azeI adások dokunrentáIásáhozf z d t lzó reménye-
ket is, és ez a torténeti-kritikai rekonstrukció lehet sé-
geinek téves megítéléséhezvezet.A teLadat nem az,hogy
oncélrjan éIetre keltstik a ,,mester" valamennyi kirrrondott
vagy leírt szavát. Az el adásforrások torténeti-kritikai fel-
dolgoz ásá.nak a dolgot magát kell szolgálniuk: Hegelnek
24 Ehhez az osszeftiggéshez vó. pl. A. Gethmann-Siefert: ,,Hegel ul-1er
das HáBliclre in der Kunst", in: Hegels Ásthetik. Die Kunst der Folitik-
die Politik der Kunst, lrrsg. von A. Arndt-K. Bal-H. Ottmann, Berlin,
2000, 27. o..skk. - U : Hegel tiber Kunst und Altt iglicbke,it.
25
M. Heideggef: .,Aus einem Gesprách von der Sprache", in: u : {Jnter-
ue7s zur Spracbe, Pftrlligen, 79653.
35
a m vészetfilozófiai meghatározásával kapcsolatos fejte-
getéseit kell felelevenítenitik, olvashat vá téve, atfugyt I
idegen lerakódá soktól me gtisztítva, eredeti konzekvens *
ségtikben bemutatva ket. Az ilyen módon világosabb
formában továbbadott hegeli gondolatokkal val szám-
vetés, e gondolatok továbbgondolása már az olvasó dol-
ga. A torténeti-kritikai feldolg ozás eredményekéntHegel
esztétikája ugyanis nem válik a mrivészetfiloz fia teljes,
rendszefes bemut atásának hieratikus tombjévé, hanem ada-
lék lesz egy olyan fenomén filoz frai megértéséhez,amely-
r l az emberi kultrira nem mondhat le. csak ha erc l
vitatkozunk, akkor ítélhetjuk meg igazságosan a hegeli
esztétika intenciój át és tárgyi tartalmát".
Az esztétika Hegel megítéléseszerint is egyfajta feil -
d képes és továbbfejlesztést igényl projektum matad,
ahogyan ezt még az utolsó berlini el adások nagy átren-
dezései is tanrisítj ák. Eppen ezért, és azért is, mert a hege-
li rendszernek e részétillet en a Hotho áItaI konstrtrált
tokély számos ponton kétessé váIt, a j v ben sztikség
lesz arra, hogy a frloz frai esztétika problémáinak beha-
tó megvitatás ában résztvev k visszany ljanak a sz ban
forgó leiegyzésekh ez. A műtvészetfi lo zófra konzisztens
bemutatásának szemponti áb I az Esztétikával szemben
preferáIand bármelyik el adásjegyzet, de kiváltkép-
pen preferáIand k a kózvetlenul az eI adások kozben
késztilt lejegyzések Mert benntik bár mindig móclosult
kidolg ozásban, ám egyszersmind mindenkor lekerekített
vázlatként jelenik meg az esztétíka. A fól s ismétlésekt l
hemzseg nyomtatott váItozatt I eltér en a lejegyzések-
ben láthat vá válik Hegel komp ozíci ja, felismerhet k
az étveléscsomópontjai, s az osszes dokumentum átte-
kintése nyomán kit nik a módosítások értelme is.
Az eI adásjegyzetekben per ze Hegel ,,másodkézb I"
szátmaz esztétikája áll el ttunk, viszont a hiteles lejegy-
zés igyekezete fémjelzi ket. Mindenesetre megalapozat-
lanok azok a remények, hogy torténeti-kritikai forrásku-
tatással nóvelni lehetne ezeknek az információknak a
megbízhat ságát, hogy rekonstruálni lehetne a m vészet-
filozófia autentikus eI adását. A lregeli esztétika ismere-
36
te, els tiszta fej recep-
eleven és gyakranbámulatosan
,
ci ja tukrében
- ez az, ami elérhet .
Hotho saiát lejegyzésével olyan, valóban kózvetlenul
Hegel áItaI végiggondolt esztétíkavagy m vészetfiloz -
fra áll rendelkezéstinkre, amely a nyomtatott változattal
ellentétben lehet vé teszi, hogy a mai olvasó betekintést
szerezzen Hegel gondolatfiizésébe és érvelésmó djába.
Az a korabeli szokás, hogy az egyetemen hallgatott el -
adásokat ahallgatók lejegyezzék és meg rizzék, megle-
p en jó és pontos reproclukciókhoz vezetett; Hotho
lejegyzése ebben az éttelemben kétségkívtilmegbízhat
forrás. Az így készíteft jegyzeteket a hallgatók rendsze-
rint saját. el adásaikhoz, sajáttudományos munkájukhoz
is felhasználták - Hotho is ezt tette -; áírr els sorban az
adott tárgykorben folyó, gyakran heves viták alapjául szol-
gáltak A lregeli esztétikakortársi recepciója ebben is pél-
daképe lehetne a rnai eszmecseréknek. A fennmaradt
jegyzetek és a HegelhaláIa után publikált Esztétika diszk-
repanciája további forráskutatásokra osztonozheti a mai
olvasót - annak érdekében,hogy kozelebb kertiljon a
dologhoz magához, a m vészet filozófrai meghatározá-
sához. Hogy folytatódiék a Hege| által kezdeméri}ezett
diszkusszió.
Anne m arie G e tb m ann S iefe rt
-
37
 A MAGyAR FoRpírÁs nrn

Fordításom a hamburgi Felix Meiner Verla gnáI l998-ban

megjelent eredeti német editión (G. r. F. Hegel: Vorle-
sungen uber die Pbilosopbie der Kunst, Berlin, I9?3.Nach-
geschrieben von H. G. Hotho) alapul. A rnagyar kiadás,
amelyet most az olvasó kézbe vesz, a Hotho á|tal utóla-
gosan készítettlapszéli jegyzeteket épp gy kózli, mint a
sz banforgó eI adások kozvetlen Lejegyzésének, ennek
a jellegzetes, rovidítésekkel teli hallgatói Mitschriftnek a
szerkesztett szoveg ét". Az erecleti szóvegt [, annak kinyom-
tatott alakiát t csak néhány, kivételes esetben tértem el
(így a tagoltságot s vele a jobb szovegértéstszo\gáI írás-
jelek és r3i bekezdések gyakoribb hasznáIatában, néh ány
kiemelésben, továbbá egy-két tévesen leírt vagy kiolva-
sott sz6 értelem szer(t lrelyesbítésében).A fejezetcímek
rendszere is kóveti a német kiadványban kialakított gya-
korlatot. A {nagyar változatígy minden lényeges kérdés-
ben írárryadónak tekinti a német szerkeszt , Annemarie
Gethmann-Siefert szóveggondo zását, ktilonosen annak
deklaráIt alapelvét: jól olvashat , korrekt és folyamatos
eI aclásszoveget szeretne olvasóinak átny jtan.ri, olyan
,,iegyzetet", amely a rész|eteket tekintve is lr ség gel adja
vissza a lejegyzés gondolati tartalmát és stílusát, ezért
csak tompítani, de nem átírással megsztrntetni akarja a
stiláris megfo rmáLásnak a jegyzetkészítéssajátos szltuá-
ciój ával osszefuggésbe hozható fogyatékos ságait. Hegel
I823_ban tartott el adásainak tényleges gonc1olatmenetét
magyar nyelven reprodr_rkálni: ez volt a legf bb célom.
Itt viszont érintenem kell egy kr_ilonleges fordítói prob_
lémát: az é| sz n alaptrl eL adásszovegek fordítói tol-
mácsolásának, gondolati nyolnon kóvetésének és átvílá-
gításának kérdéskorét.A német szoveg goncloz ja a
Hotho-féle Mitscbrffietjellemezve joggal emeli ki a jegy-
zetír ,,bámulatosképess égét"a gondolatmenet magvá-
nak azorlnali megértéséreés a részletekbe men en pon-

39
 ffi

tos írásbeli rógzítésére,Yal ban kulonleges képess ég ez; A fordít szeretne kulon is koszonetet mondani a szer-
Hotho kiváló min s égt, iegyzete ,,kifeje zetten olvasmá- keszt knek - Mesterházi Miklósnak, Miklós Tamásnak és
nyos, j Itagolt és gondosarr megmunkált formában" táié- Radnóti Sándornak. Számos fordítási megoldás az gon-
koztat az eI adó gondolatve zetésérL Ám ,,miifajából", az clos munkái.rk jóvoltából kerult a végleges szovegbe.
elhangzottakhozvaló kozels égébl kóvetkez ennem tud-
ja hézagtaIan kontinuummá tenni a gondolatmenetet. Budapest, 2003. március 6
Hotho kétségkívul gyakorlott jegy zetír volt; számos rovi-
dítése,róvidítéskombináci ja is bizortyítja, hogy igyeke- zoltai Dénes
zett lépésttaftani a szabad eI adás tempójával, akkor is,
ha az inkább az él beszéd, mint a tollbamondás utemé-
re emlékeztetett. A leírás szóvege ezért lényegre toróen
tomor, stiláris lekerekítettségekt l mentes, olykor a nyelv-
tani szabatosságról lemondó, helyenként szófukar és talá-
nyos. Minclez nem egykonnyen megoldható értelmezési
feladványok elé áIítja a fordítót, aki váIlalja a hermeneu-
tikus interpretációt , annak minden kock áz:atával. Az ilyen
feladatok megol dásáért a felel sséget term észetesen az
értelmez viseli. Neki kell számot" adnía arr I, hogy mit
és hogyan hasznosított tolmácsmunk ája során egyrészt
az ut bbi évtizedek Hegel-vitáiból, másré szt más Hegel-
m vek - így az Enckilopédia, a TórténeffilozóJO,ai- és
a Vallás,filozofi,ai el adások vagy akár az Esztétikai el -
adások - eredeti textusából vagy meglév fordításaib l.
Annál is inkább, mivel a mindm áigkózkézenforgó ,há-
romkótetes" Esztétikai el adások szóvegének j részéta
Filozófiai Írók Tára Ú1 notyamának indulásakor - tobb,
mint otven évvel ezel tt- én ultettemát magyarra. Lukács
Gyorgy, akinek szerkesztésében és el szavával az els
kotet 7952-ben megjelent, azzal a reménységgel bocsá-
totta tjára az esztétikatorténete kiemelked en jelenté-
keny alapm vét, hogy a magyar fordítás lenduletet ad a
hazai recepció eladdig komótosan lass r folyamatának;
a fordító természetesen osztotta a reményeket. Ma, ami-
kor a befo gadástorténet kritikai felulvízsgáIata és egy sok
tekintetben rij Hegel-kép megrajzolása kerult napirend-
re, a régi remények is j alakot oltenek. Az ttj, hitelesebb
szovegváltazat feltehet leg nálunk is felélénkítiaz eszté-
tikai diskurzust.

40 41
I

AZ ELŐADÁSOK TAG OLÓDÁSA

HOTHO SZELJEC,Y ZETEI ALAMN

Beuezetés

Szokásos elképzelésekarról, hogy a m vészet nem

lehet tudományos vizsgálóclás tátgya: 53
a) mivel a m vészet a szabad fantázia
m kodésének korébe tartozik, 53
b) mivel ptrsztán tetszet s, 53
c) mivel csak a látszatban van val sága. 53

A szóban forgó kate g riák kozelebbi vizsgá|ata: >4

a) A látszat. 54
cD Általában. >+

0) n m vészetben. >4
b) Méltó-e a m vészet a tudorrrányos tárgyaIásra? )o

El szor csak áItalános elképzelésunk van a m rvé-

szetr I. 59
1) A m alkotás nem természeti proclr-rktum,
hanem az ember alkotása. 59
a) Meg kell áI\apítani a mtialkotások létreho-
zásának szab á|yait. 60
lr) A másik véglet: azt hinni, hogy az alkotás-
bozolyan saiátos képességrevan szukség,
amely nem igazodik objektív
meghatározásoklroz. 6t
c) A m vészetíalkotás, lévénemberi tn ,

mogott.
elmarzl d a természet alkotása 63
d) Kérdés:miért alkot az ember m veket? 64
'Z) A m alkotást az emb er számára, kozelebbr l

az ember érzékeszámára hozzák létre. 65

cr) A m alkotást azért hozzák létre, hogy
általa kellemes érzéseket, vagyis az

43
 -S

u) Az építészeté. 90
érzéstermészeténekmegfelel érzése-
ket keltsenek. 66 F) e szobrászaté. 9t
D e romantikus m vészeteké. 9t
B) Kozelebbr l: a fiI alkotásnak a szép A) A festészet. 92
érzésétkell felkeltenie. 67
B) A zene. 93
b) A m alkotást nem felszínesen, az érzés
C) A koltészet. 94
alapján kell megítélni,hanem me ghatározott
c) A tér és az id absztrakt érzékioldalát
oldalai szerint" A m értés. 6s
szemugyfe vev vizsgálódás. 94
c) Az érzéki|ellegnek a miivészetben
a) Az építészeta három dimenzi s teret
elforduló vonatkozásai" 69
teszi létezéseanyagává. 95
Az objektív m alkotás tekintetében.
cr) 69
F) e szobrászat olyan szerves alakok
13) e m vész szubiektív tevékenysége
ábrázolásában hasz ná|ja a három
tekintetében. 73
dimen zi t", amelyekben az ket
y) e m vészetre tekintettel. 75
meghatátoz szellem létezik. 95
3) A m alkotás hatásának céIja van. 76
y) e romantikus míivészetek. 95
a) A cél a természet utánzása. 76
A) A festészetnek az absztrakt térrel, a
b) A cél mindannak ábrázolása, ami az
felulettel és annak alakzataival, 95
emberi szívben helyet kap. 77
B) a zenének az absztrakt negatív
c) A m vészetnek magasabb rend végcéIja
térrel, az id vel, 95
kell, hogy legyen. E végcéla barbárság
C) a koltészetnek a tér és az id
megfékezése,egyáItalán a morál
abszol t tagadásával van dolga. 95
meggyokereztetése. 77
t3)] Lz általános m vészeti formák és a kulonos
m vészetek egymásra vonatkozása: 96
A m vészet fogalma 83
a) a szimbolikus m vészetIeginkább az
építészetben, 96
Tudományunk felosztása. 85
b) a klasszikus m vészet a szobrászatban
1) Általános rész. 85
érvényesul, 96
a) Az abszolrit egységre val torekvés
c) a romantikus mrjvészet korébe a festé szet
avagy a szimbolikus m vé szet. 85
és a zene tafiozlk. 96
b) A tartalom és a forma abszolrit egysége
td]) A kolté szetmindh áromm vészeti formán
avagy a klasszikus rn vészet. 87
végigh zódlk. 96
c) Ennek az egységnek a felbomlása ayagy
a romantikus m vészet. 87
2) Ktilonos rész. 88
a) E meghatározottságok vizsg áIata absztrakt
módon. BB
a) Az építészet" 89
F) e szobrászat. 89
y) e romantikus m vészetek. 90
b) Konkrétabb vizsg álat. 90

+>
44
 Áttatanos rész c) annaka korulménynek tekintetében, hogy az
egyedí éI rcny magában partiku\arizálóclott
és kor|átozott. 7?8
I. A szép eszméje. 97
Második szakasz: A m rvészeti szép avagy az
Els szakasz: A szép általában. 97 eszmény. 129
a) A fogalotn mint olyan a
rnegktilonboztetetts ég eszmei egysége. 98 Harmadik szakasz: hz eszmény létezése,dvagy
b) A realitás a fogalomb an eszmei a m vészeti szép val sága. I33
mozzanatok kozvetlen eg zísztenctája . 99 1) A ktils dleges világ mint áItalános állapot,
c) A fogalmi mozzanatoknak ezek az amelyb en az individuális eszmény
egzisztenciá i a maguk realitásában megvalóstrl. 134
visszavétetnek a fogalom egységébe,és 2) A szituáció. 739
,jgy egzisztálnak, mint egy egész tagjai. 100 a) Nytrgodt, mozgást nem ismer szltuáci ;

a) Az els sztikségszer egység szá- régi templomi szobrok. 740

munkra a tagok egymásmellettis égé- b) A szitu áci mint mozgás; íilechanikus
nek a lnegszokás ában rejlik. L07 mozgás vagy a szukségletet kinyiVánít
lD A tagok osszeftiggésének a mozgás. 747
szukségszer sége szemponti áb Ia c) A szituáció mint cselekmény. l42
megszokáson t rl egy bizonyos ttrlaj- 3) e szubsztanciáIis állapot reagáIása a ktilönos
donság válik irányad vá. 707 szituáci ra, s annak reakci ja az áI|apotra mint
y) Az érzéki-értelmiszemlélet. 109 cseleknrény. 143
A) Az absztrakt forma. 1I4 a) A cselekvésre oszton z szttbsztanciális. 746
a) A szabályosság mint b) A konkrét emberi individualitás mint a
ugyanannak az alakzatnak cselekmény szubsztancialitásának meg-
absztrakt ismétl dése. n4 valósulása. 753
b) A szimmetria mint nem- 4) Az eszmény megvalósulílsának teljesen
egyenl alakzatok absztrakt kuls meghatározása. 155
ismétl clése. n4 a) Az osszhang el szor is a szubjektum és
c) A torvényszerriség mint abszt- az t korulvev szervetlen természet
rakt bels osszefuggés. 1t8 harnróniája. 757
B) Az absztrakt tartalom vaÉay anyag b) Az osszhang második fajtáia az, amit az
nrint onrnagával osszhangban áll ember hozlétre, a tertrrészetben kielégítve
egység. I27 sztikségleteit. 158
cr)Elnréleti kielégítés:a felékesítés. 158
A szépnek mint csak elevennek fogyatékossága: I23 B) Gyakorlati kielégítés. 759
a) az elevenrég, az organizmus tekintetébefl, I24 c) Összhang a szokások tekintetében. 76I
b) az elevenrég, mégpedig a kózvetlenul
individuális elevenség tekintetében, l26

46 47
 ff

tII.] Az általános m vészetiformák. 769 Harmadik szakasz: A romantikus mrivészeti forma. 232
1) A vallásos kor. 237
Els szakasz: A szimbolikus rnrivészeti formák. 170 nz isteni kienge szteI dés folyamata. 239
Els fejezet: A szimbólr-rmr l áItalában. 170 b) E folyam at ábrázolása más
1) A tartalom lehet egy termés zeti tárgy individuumokban. 240
általános képzete. 17B c) Az isteni megváltástorténet bemut atá-
2) lszinrbolikusban még tókéletlen e tartalom sa a lélek bens ségében. 242
alakja. 1B0 2) A vtlági kor. 243
Az egyiptomi szinrbólurn átmenet a széphez a) A becstilet. 244
vagy a klasszikus m vészethez, mégpedig b) A szerelem. 245
azáltal, hogy 186 c) A lr ség. 2/+6
1) szimbólumok egyuttese. 1B7 3) A forrrrális szubjektivitás. 247
2) továbbá hogy rrregjelenik a holtak
birodalma. 1BB
Másoclik fejezet: A szimbolikus kozvetlen
egységénekszétszakadása: a fenséges koltészete.
F{armactik fejezet: Vissz atérésa jelentés és az
19l k lónós rész
alak kettéválásáb l az egységbe: a lrasonlat. 193
I) Az ezópusi nrese. 194 Els szakasz: Aképz rn vészetek. 260
a) A talány. 196 Els fejezet, A) Az építészet. 267
b) A péIdázat. 196 I) Az onálló avagy szimbolikus építészet.264
c) Az apológia. 196 2) A klasszikus építészet. 275
2) Xz allegó ria. 797 A ház elemei: 27B
3) e mehfora. I97 a) A hordozó: oszlopok, fal, gerenda. 27B
4) A hasonlat. 198 b) A hordozott. 27B
c,) a felindult ember el s zór is lelkét nem A templom elemei: 279
a maga kózvetlenségében onti ki. 20I a) A hordozó. 279
F) e lélek a hasonlatot kimondva u) Az oszlopok sorai és
tartal m átóI megszabadr-r l. 202 csopol tjai. 279
F) e falakkal kortilvett
Második szakasz: A klasszikr*rs m vészeti formáról templombels . Z79
áItalában.
A szinrbolikus m
204 i Az oszlopokkal való
1) rvés zet mint a klasszikr-rs osszekapcsolás. 279
m vészet eI feltevése. 224 zet.
b) A hordoz ott a tet 2BO
D A régi királyok és tr sok nevéh ez tz cl 3) A romantikus építészet. 287
torténeti lrag yományok. 226 Másoclik feje zet: B) A szobrászat. 284
3) A lrarmaclik forrás a kolt fantáziája. 226 Harmadik fejezet: C) A festészet. 304

48 49
 I
r

Második szakasz; A hangz m vészet avagy A MŰVESZET FILoZÓrWe

a zene. 3I9

Harmadik szakasz: A,beszéd mírvészeteavagy a kol_ Hegel proJesszor ur

tészet. 327 1823. nyári szemeszterében
Els fejezet: hz eposz. 342 Berlinben tartott el adásai alapján
A.z eposz torténete. 355
1) Keletiepikus koltemények. 355 H. Hotbo
2) Klasszikus eposzok: Homérosz, Vergilius. 355
3) Romantikus eposzok: Osszián, Dante Isteni
sztrqiátéka, Ariosto, Tasso és í.t. 355
Másoclik fejezet: A lírai koltemény. 356
Harmadik fejezet: A dráma. 357
A klasszikus tragéclia. 36I
1) A kórus: áz áIta|ános hatalmak, nyugodt
egységben. 362
2) A tragédia másik elerrie a nyugalmi hely-
zetb I kife|l d kollízi . 363
3) Ám éppen ez a plasztlkus er az, ami az
i ndividuumok vesztét okozza . 365
a) Az individuum rigy bukik el, hogy
egy kuls ellenféllel szemben
megadja magát, 365
b) vagy clnmagában foglalja salát mását. 366
c) A kibéktilésharmadik formáia az,
amely magában a sztrbiektumban
megy végbe. 367
[A rnodefn tragédial 367
[A komédia] 369

50

l
 BEVEZET:É,S

Yízsgál
---O dásaink a ll Tárg.ytmkam.uészet.
tárgya --
-':**"^:.".*^?J.- -,...
szép birodalma, kozelebb- | "

r lam vészettertilete. Amikora képzetektágas birodal-

máb l kiragadunk és szemugyre veszunk egy tárgyat,
az kezdetben távolinak t nik, homályba burkol dzik;
ha kózelebbr l is meg akarjuk ismerni, akkor el bb el
kell lratárolnunk más teruletekt l. Kezdiuk mindiárt
néhány, ilyenkor gyakran szopasos ellaépzelésekarról,
I
felbukkanó elkéPzeléssel.I boly a m uészet nem lebet tud.o-
Két ilyen elképzelésérde- | mányos uizsgálóctás tárgya:
mel figyelmet. Egyfel l gy I

t nhet, hogy a m vé szet,

lévéna szabad fantázía tát- | ") a m ,uészet a szabadfantázia
I

gya,alkalm at|an arra,lrogy I nl kod,ésénekkórébe tartozik

tudományos módszerrel
vízsgálják, hiszen a fantázia el tt nyitva áIl a természet
egész gazdagsága, s ráadásul a fantáziának módj ában áL|
az is, hogy onálló a|akzatokat konstrtráljon. A tudomány-
nak viszont nem az esetlegessel, hanem a sztikségszer -
vel van dolga. Másfel l vannak, akik gy gondohják, a
mrivészet nem méltó arra, hogy filozófiaiLag vizsgáIják;
gy vélik, hogy a m vé szetbarátságos géniuszkéntmin-
clentitt beleszól clolgainkba, enyhíti az életviszonyok
komolyságát, sz rakoztat,,
mindent tetszet s formák- b) pusztán tetszet s
ba oltoztet; az élet igazi
végcéliaihoz viszont nincs sok koze. Ha pedig az élet
komolysága kívul esik hatáskorén, akkor persze botor-
ság aztkívánní, hogy a mrivészetet komoly vizsgálattár,
gyává tegyuk. Felmerul- l a látszatban uan'
.,

het bennu nk azir, nogy n l "j"ru::;:ak

m vészetnek a |át"szattal I

van dolga, az íll(tzi íd,ie Táuscbungl kózegében éI, olyany-

nyira, hogy a szép [das Scbóne1 még nevében is a látszat,

53

lqr
 I
raIder ScbeinJ trtal. Így az embef arra a gondolatrajuthat,
hogy illr-izióval és látszattal nem lehet valódi célokat el -
mozdítani, hogy a val,ódi célok megvalósításához a lát-
szat nem valócli eszkóz. Ha a m vészetnek volnának is
netán más kifejezésmódokkal kozos céljai, eszkóze , alát-
szat e célok megvalósítás ára alkalmat|an.
Ami mármo stazta korul
miivé- I|
A szobanJbryó kateg<iriák kóze-
ményt illeti, hogy a uuui uizsgálata:
szet látszatot teremt, s hogy l
a látszat a m vés zet" Iét- l a látszat
módja,, ezval ban így van; l "l
amennyiben pedig alátszatot olyasminek tekintjtik, amit
nem illet meg aIét, akkor a m vészet létnródja persze az
ílI zi . A látszat tehát a t
m vészet ktils ctleges léte- | O áhalában
zésének módia. Ám a Iát-
szatr I, a látszatnak a lényeghe? való viszonyár l el kell
mondanunk: minclen lényegnek, minden igazsá*nak,
hogy ne legyen ures absztrakci ,lát"szania kell, meg kell
jelennie. Az isteninek valaki számára való léttel kell ren-
delkeznie, olyan Létezéssel,amely - a rnagánvaló létt, l
eltér en - |átszat A látszat pedig nem lényegtelen va|a-
ffii, hanem magának a lényegnek lényegi mozzanata.
Az ígaz a szellemben mag áértvalóan létezík: aíTleflnyiben
megjelenik, Iátszik, annyiban mások számára van ielen.
Tehát csak alátszás módjában lehet kulonbrég; csak a lé-
tezés anyaga képezhet kulonbséget. Ezek szerint a mrivé-
szetnek csak aLát"szás módjában lehetnek sajátosságai,
nem pedig magában a
Látszásban, A m vészet- ) a m .uészetben
hez hozzátartoz látszat,
az anyagiságábam benntinket kornyez kuls világga|,
valamint saját bels , érzékivilágunkkal osszevetve, mint
mondottuk, akár illírziónak is tekintlret . A ktils vil ág-
ra nem mondjuk azt, hogy 1lI zi , és arra sem, ami ben*
s nkben, a tudatban van. Mindeztvalóságnak nevezzuk.
E val sághoz képest tekinthetjuk ugyan ill zi nak a
mírvészetrejellemz látszatot, de tobb ioggal állítlratnánk,
lrogy ami egyébként a mi szemtinkben valóság, ?z igazá-
>4
ban sokkal nagyobb mértékben illrizi ,va\ tlanabblátszat,
mint a m vészet teremtette
l;;
l
Iátszat Mert habár. k l !;r,",;"1,:'{;:n:Ír:;;:;;,
clolgok és a bels étZésI uurca uilág u5lyneuezett ua,lósága.
tégi ját az empirikus élet-
|
ben, a mi számunkra megjelen életben valóságosnak
mondjuk, és valóságosnak kell, hogy tartsuk, ám ez az
egész szféra nemho gy az igazság világa volna, inkább
az iL\tlzí világa. Az igazivalr ság - tudjrk - csak az érzés
és a kuls tárgyak efféle kozvetlenségén t l létezik. Ezt
a kuls dlegest tobb joggal, mélyebb értelemben tekint-
hetjtik ilt ziónak, mint a m vészet teremtette látszatot.
A m vészet \étezésemajd a gondolattal osszelrasonlítva
nevezhet |átszatnak; erre a pontrakés bb még visszaté-
rtink. Látszatában a mírvé- A m .uészet keltette látszat azon,
szet elmaracl ugyan a gon- ban. elmarad a tiszta gondolko-
dolat formája mogott, de a d,ás létezésmódja mógótt.
kuls ctleges egzísztencia
létmódjához képest megvan az a lényegi el nye, hogy
benne csakrigy, rnint a gondolkodásban az ígazságot
keressuk. A látszatban a műtvészet trilmutat onmagán,
valami magasabb rend rre , á gondolatra utal. A kozvetlen
érzékiségviszont onm agáért" véve nem utal a gonclolat-
íz, hanem inkább beszennyezi és elreiti azt; Iétez nek
tettetv e magát, formá jával elfedi a bens, t, a magasabb
rencl t. A mrivészet i ábrázolásnak ezzel szemben az a dol-
ga, hogy valami magasabb rend re utaljon. Amit termé-
szetnek, ktilvilágnak nevezunk, az fáradságos munkává
teszi a sze||em onmegismerését.A látszat jellegével kup-
csolatos ezen megjegyzéstinkb 1 kovetkezík, hogy a,
m vészetetnem alátszatténye ktilonbózteti meg azigaz-
ság más fajtáít I, hanem egyedt\I az álta|a teremtett lát-
szat móclja. Ha mármost l
Am ,uészettebátalátsza,tmiatt
f,elvetetttik annak a lehe_ |
t ségét,hogy a m vj;, I m.#::W:;:: "i"1::';Í:
tudományos vizsgáIatra I zófial, uizsgálóctás íárglla legyen.
nem alkalmas, még akkor
I
sefi}, ha az filozófiaivizsgáI dás, akkor ehhez nyomban
hozzá kell f zntink, hogy a frIoz fra nem váLasztható el
55
a tudományosságtól, mivel a dolgokat belsszukségsze- lás ának megismeréséhez. A tll, uészet kózéptag a tiszta
r séguk szerint, a dolgokból magukból ad d kifejlés Kozbuls láncszem egyfe- gonclolat és a kózuetlensé5g
szuksé gszeriisége szerint ismeri meg. Márpedig ez a tudo- 1 la tiszta gondolat, az kózótt.
mány általános jellegzetessége. A filoz frának tehát éppen érzékfelettivilág, másfel 1
tárgya bels szukségszer ségétkell bemtrtatnia, a frIoz - akózvetlenség, a jeIenvaló érzéskozott; mí8 a gondolko-
fra ezért tudomárry.A m vészet persze nem formálhat dás ezt az érzékirégiót gy mutatia be, mint valami tul-
mindig kóvetkezetesen jogot arra, hogy tudományosnak só világot. A míívészeta két végletet kibékíti egymással;
tekintsék, mivel a m vészetnek, ennek az ábrázoIás anya- osszekot láncszem fogalom és természet kozótl E meg-
gát és formáiát tekintve roppant nagy teruletnek számos határozásban osztozik a vallással és a frloz fr,ával ám
el feltétele van. A m vészet a term észet egész tartalmát sajátos vonása, lrogy még l
felhasználja, mikozben a természet" maga már más tudo- a magasabbrenclíit r, érzi- l :_T::":::::"::,u::gond,olkodást
l is kózuetlentil ábrázolja.
mányok, tehát megel z vizsgálódások tárgya. A mírvé- ki módon ábrázolja, és így I

szet szóban forsó el feltételeit tehát írgy kell tekintetbe kozelebb hozza az érz természethez.
venni, hogy tudományosan már feldolgozták ket. A míívészetnekezt az általános meghatározását ki kell
Ami mármost azt akér- l , , . egészíteniuknéhány megiegyzéssel. Ha az imént azt mon-
tudo-
dést illeti, hogy n
l 7Y:Í::ri#;;:::;a ebb
dottuk, hogy a mírvészet forrása a szabad fantázia, s
^arár"t
méltó -e a tudományos tát- |
az kóvetkez enhatártalan. l
1

*o'é:*:,a,fantázrlui-lás1-
gyalásra, a korábban mondottakhoz hozzátehetnénk, akkor ehhez hozzá kelí l ! ,

hogy a m vé zetet percze tekinthetiuk konnyed játéknak, tenntink, a fantázia nem l ';;r':?!í'};Í#. '::':::;r:;-
az éIetviszonyok ktils dleges díszénekis, vagy akár vala- csaponghat onkényesen l

mi más célt szolgáló ornamentikának. Ebben az esetben ide-od 3, A fantáziának igazi meghatározásában a szellem
a m vészet nem szabad, nem fuggetlen. Mi azonban csak a legmagasabb rendűr szukségleteit kell tudatosítania és
szabad m vészetet vizsgálhatjtrk. A m vészet szolgál- ezért szil,árd meghatározottsággal kell rendelkeznie . Ezért
hat más célokat is, lehet pusztán unalom(tz iátékis. Ám formái em lehetnek esetlegesen sokfélék, mivel formá-
ebben osztozik a gondolkodással, amely beéri ónmagá- ját meghatározza tartalma. A méltó tartalomnak megfele-
val, tehát onálló, de épprjgy szolgáLhat a gondolatnélkti- l formára van szuksége. - Meg kell jegyeznunk továb-
liség eszkózéiil is, az esetleges, a mulandó kedvében iár- bá, hogy a m rvészet, mint
.1 .l:__^
l
t .. t am uészetezértnemalegma-
va. A gondolatvizsgáIatánál megkulonb óztetett figyelmet monoottuK, egylK moa|a a |l
rnódja az igaz kimondá-
_

szentelunk a maga ónáIlóságában vett gondolatnak, és szellem érclekei tuda#i- l ::::::

Llgyanítgy teszunk a maga ónállóságábanvett m vészet- tásának, de nem a legma- |

tel. A m vészetlegf bb ren- l * gasabb módja az igazságkimondásának. Kés bb szólunk

t í, . l , - legmagasabb rendti
l AmUUeSZeIleQrnaPa.Sa.O0rena.U
cleltetése zz, hogy képes l !^::uészet még arr I a téveszmér1, amely szerint a m vészet az
legyen a gondolat ki-;;: l'Í;l :;:;Ír::;;T;:;:l:* abszoltitum kifejezésmódjl.; mírvészet a maga tarta|mát
" anyaga van, s ennétrfogva
dására, egyutt a vallással I
tekintve is korl átozott; érzéki
és a filozófiával; mint aval|ás és a frlozófra, ugy a mttvé- az igazságnak csak egy bizonyos foka alkalrnas arra, hogy
szet is az isteni, a legfi bb szellemi kívánalmak kimondá- a n vészet tartalma legyen. Mert"az eszmének van mélyebb
sának és tudatosításának egyik módja. A népek a m vé- egzisztenciája is, amelyet az érzékimár nem képes kife-
szetben legmagasabb rend képzeteiket osszegezték; jezní, s vallásttnk, m veltségunk tanalma ilyen tartalom.
gyakran a m vészet az egyetlen kulcs valamely nép val- Itta m vészetmás alakot olt, mint akorábbi fokokon. Es

56 57
tlp

ez a mélyebb eszme , z keresztény eszme a maga legma-
gasabb fokán, már nem alkalmas arra, hogy a m vészet
érzékilegábrázolja; íTreft ez az eszme nincs rokoni és
baráti viszonyban az érzékivel. A mi világuflk, vallásunk
és észbeli mírveltségunk fokkal tril van a tn vésze-
"gy
ten mint az abszolritum kifejezéséneklegmagasabb fokán.
A m vészet" tehát már nem tudja kielégítenivégs , alrszo-
lrit szukséglettinket; mi nem imádjuk a m alkotásokat;
viszonyunk a mlihóz i zanabb. Ezért" is vált fokozott mér-
tékben szukséglettinkkéa mttalkotásokra val reflektá-
lás. Viszonyunk a m lróz szabadabb, mint volt abban az
id ben, amikor az még az eszme legrnagasabb rend kife-
jezése volt. A m ralkotás l *
ítéleta kot
1 á sr - l :'::.;,"Í;ri:,:::r; #:::: " *,
a ké szte t b e n
nunket; a m tartalm át" és | ruaorrányos uizsgálata iránti
azt, hogy az ábrázolás a I eraeUl dés.
tartalomnak rnegfelel -e,
gondolati ellen tzésnek vetjuk aIá. Ebben a tekintetben
a mírvészet tudománya számunkra sokkal inkább szuk-
az i|yen értelemben vett igazolás, a fogalomban
célr_rnk
val keletkezés megkonstru áIása, mert ez a f,Ioz fi,a
egyik korábbi részénekfeladatkorébe tartozik. Itt, ahol
az egészb |kiemelitjk ezt a tudom ányt, kozvetlenul kez-
dunk hozzá kifejtéséhez; itt ez a tudomány nem erecl-
ményként áLl eI ttünk, mert el zményeit nem tárgyaliuk.
Es ezért kezdlink hozzá kózvetlenul; eleinte nern támasz,
kodhatunk tobbre, mint arra a képzetí:e,h.rgy m alkotá-
sok léteznek. Ebb l az l --, _
áIt:alános kép Zetb ]kii;: l f::r:;:xr,ol|I,'jl !i,r::o"
clulva kezdhetunk hozzá | ----
az alaposabb kifejtéshez, aría hivatkozva} amit képzet-
ként magunkban találunk. E képzetkapcsán fel kell emlí-
tenunk azt, amit akorábbi vizsgálódás ezekkel a mozza-
natokkal kapcsolatban meg áI\apított, és rá kell mutatnunk
a korábbi vizsgálódás szempontjaira. Ugyanakkor mincl-
ezt szeretnénk roviden kie gészítenia szóban forgó moz-
zanatok alaposabb szemütgyre vételével,hogy a leírt
tárgyaIásmód el nyeit meg-
kózeleb-
|

séglet, mint volt a régebbi korokban. Becsuliuk és a tartva az általános kepzetát

l 'rr:;:;:;:éPzelésrlek
magunkénak valljuk a m vészetet, cle nem tekint|uk a l.g- lrelyesbítsuk, s meghatáro- l

végs dolognak, hanem elgondolkozunk róla. Ez a gon- zását oly rnódon tegytik szabatosabbá, ahogyan ezt a
dolkozás nem arra irányul, hogy jra életre keltse a m vészettartalma és anyaga szukségesséteszi.
nr rvészetet, hanem mindossze arta, hogy a m tvészet
teljesítményétmegisrnerje. Itt be kell érntink ezekkel a Képzetunkben három moz- 1) A m alkotás nem ternzészeti
megjegyzésekkel. zanatot fogunk találni: el - produktu,m, banetn az ember
Ezek azzal az oldallal | tud.omány, az szor azt, llogy a m vészet" alkcltása.
voltak kapcsolatosak, hogy I 'nrUnJfr,Iozófiai
esztétika része az egészttek; itt nem a term észet produk-
a m vészetnek a látszattal I
azon,ban csak kózuetlenul, nem
tuma, hanem az ember alkotása; rnásodszor azt, h.gy
kellJbg-
van clolga, nogy a m vé- ',::,:#::::il'ÍT:"'runt
| az ember számára érzékibl származik és az
készr_rlt, az
szet a tudom ány tárgya l
érzékhezsz L A m vészet I rr*t kapcsolatos nézetek.
lehet ugyan, de nem a legrnagasabb rencl kifeiezése az egész biroclalmát az érzé- l

abszol rtnak. Most hozzá kell fognunk voltaképpeni tár- ki határolja be, a m vészet ezt a határt nem lépheti át.
gyunk vizsgálatához. A m rvészet filoz fráia sztikségsze- A harm adik az, hogy a m{talkotás kulonos célt foglal
r tag az egész filoz fra renclszerében. Ha a m vészet filo- m,agában. Ez az a három mozzanat, amit a kuls reflexió
z fráját így fogjtrk fel, akkor egy egész tészének tekintjuk; felfbg.
ám csak az egészet bernutatva foghatjrk fel így. Ha így Ami azels t illeti, amely szerint a m alkotás az embe-
fogjuk fel, akkor igazoljtrk; mert valamit igazolni nem ri tevékenységterméke, régebb en azt mondták, hogy a
egyéb, mint a szukségszer ségétkimutatni. Most nem lehet m alkotás létrehozásához szabáIyokat kell megállapíta-

5B 59
ni, Mert gy t nlret, hogy nek, s abban a formában, alrogyan Horatius episztolájá,
mindabban, amit aZ ember
l ,l Me| kell állapítani a m alko-
I mrod létrebozásának szabályait. ban olvashatók, olyasfaita me ghatározatlan általánoss á-
tesz, tudatosítható a kivi- l
gokat tartalmaznak, mint amilyen például az, hogy egy
telezés m dja. rs ha ismerjtik ezt az eljárásmódot, akkor koltemény témája legyen érdekes. Ezek persze olyan
már csak elhatározás kérdése,hogy mi is ugyantigy jár- zempontok, amelyekre ugyelni kell. De egy dolog
junk el, tigyhogy mindenki képes arra,lrogy miialkotáso- ilyen szempontokat megadni, és más dolog olyasmit aclni,
kat készítsen. Korábban így gondolkodtak a m vészetr |, ami va\ ban elegend az alkotáshoz; az ilyen álta|ános-
s ezt a m vészet kritiká jának nevezték, vizsgálódásnak ságok ugyanis nem tartalm azzák a kivitelezéshez szuk-
arr l, hogy mi mindenb l tev dik ossze a mii, hogy a séges egyedit. Egy patlkai recept minclent pontosan meg-
míínekrnilyennek kellene és kell is lennie. ,,A szép tudo- határoz és ezért kóvethet . A teljesen áItalános el, írások
mányok" szóban forgó elméletével- így gondolták - sza- viszont nem elegend ek a kivitelezéshez; ezértbadarság
bályokat adnak a mrialkotások készítéséhez,el írásokat azthinni, hogy szabáLyokat kovetvebárki képes m alko-
az alkotáshoz. Ami e néze- l
E nézet kritikája'
tások létrehozására
tet, mármint a szabátyacl;as- | Ma már ez az e|képzelés trilhaladottnak tekinthet , de
raval torekvést illeti ) ma már felhagytakvele, mert elis- átcsapott a másik véglet-
b) A másik uéglet: azt binni,
merik, hogy m alkotásokat szabályok tján nem lehet be, amikor is a m alkotást boqy az alkotásboz olyan sajá-
létreh ozni, hogy szabályok itian csak valamL kuls cl- immár nem valamilyen tos képességre uan szukség,
leges, mechanikus dolgot lehet létrehozni. Ami kuls dle- általános, formális, abszt - amely nem igazodik obiektíu
ges módon létrehozhat , azt" persze meg lehet határoz- rakt, meclranikus tevé- megbatárclzásokboz.
ni szabályokkal. A szabáIy l ^
kenység termékénektekin-
ismeretében csak formális
.

tették, hanem egy kulonosen tehetséges szellem terrnékének;

, 2|

ii,
tevékenységre vanszuk- |';:'r!:,:::lr:;:::{:,Tr'
| rchoznr. eszerint az ilyen embernek egyebet sem kell tennie, mint
ségem, mivel a szabáIy l
h,rgy érvényrejuttatja a maga sajátos ktilonosségét, ami-
magában foglalja az egészen konkrét meghatározottsá- ért is, rigymond, fel kell menteni t" az alól a kotelesség
got, s formális, absztrakt tevékenységemnek csak ezt, a alóI, hogy valam i áItalánosho z, magán- és mag áértval -
szabályt kell realizálnia. Ám a szellem m vei esetében an létez hóz igazodiék, miután ez csakártana mírvének.
a szellem nem ilyesfajta ures tevékenység, amely valami- A míialkotást tehát ebb l a szempontból a kiemelkecl
lyen elfogadott meghatározottsághoz igazodik; itt a szel- telretsé 8, z zseni m vének tekintették. Ez j részt igaz is
lemnek magából kell meghatároznia, kimunkáln ia a maga a m lroz tehetség kell; a tehetség peclig a szel\em speci-
m vét. A mííalkotás nem Azola az áItalános szenxpontok, fiktrs rátermettsége, tehát a talentum bizonyos korlátol-
mechanikus dolog, ezért amelyek neln pusztán bizonyos tabb módja; a zseni viszont ennél általánosabb jelleg .

nem foglalhat szabály alá. mecb anikus dolgolera uonat koz- Hogy a zseni és a tehetség mennyiben lényegileg termé-
Megfo galmazó dta k viszont nak, nenl igazán a.lkalmazba- szeti adottság, arra kés bb még vissza kell térntink. Itt
tók egy-egy m alkotás konkret
olyan szabáIyok is, ame-
esetére.
csak aztkívánjuk megjegyezni, hogy a sz ban forg nézet
lyek nem pusztán a mecha- i ÍrgY vélték:a tevé-
hirclet
| n, alkcltó ezért az ibletettség
nikus olclalra vonatkoznak, például Horatius Ars poeticá- kenység bárminem r tuda- ,orrrirktíu átlapotában alkot.
|
jában. Hogy hogyan kell rímet faragni, ezt minclenki meg ta hátrányos az alkotásra l

tr-rclja tanulni, efre mindenki képes , meft. ez meróben nézvést;így az alkotást az ihletettség sz va| jelzett áIIa-
mechanikus m velet. De az eI írások ennél tovább men- potnak tudták be. Szerintuk a zsenit saj át szabad akara-

60 6t
ta vagy egy ót megihlet t"árgy juttatja ilyen áIlapotba.
Németoíszegban egy időben uralkodó volt ez a felfogás.
Ez volt a zsenikors zak, amely Goethe és Schiller korai
m vei nyornárr koszontott be. M veiben ez a két kolt
elolr l kezdett minclent, félretolva minclenfajta akkoriban
osszee szkábáIt szabáIyt. Els m veikben szántszándék-
kal számoltak Ie a szabályokkal. Nem kívánunk itt rész-
letesen foglalkozni az ihlettel kapcsolatos zayara.s elkép-
zelésekkel. A zseni kapcsán már megjegyeztuk, hogy a
zseniben és a tehetségben van valamilyen termés zetí moz-
zanat. De ttrdnunk kell azt
E második nézet kritikáia:
is, hogy a zseni az alkotás Az alkotá sbclz tertnészetes te bet -
kozben nem nélkulozheti ségre és zsenire uan,sztikség, cle
a kim velt gondolkodást gondolati nz ueltségre és tecbni-
és a gyakorlottságot sem. kai gyako,rlottságra is.
Mert a m(talkotásnak van egy tisztán technikai oldala is,
amelyet gyakorolni kell; ez rhél a kolt esetében sincs
másként. Ide tartozik az id mérték,a rím. A jártasság
megszerzéséhez semmiféle ilrlet nern segíti hozzá a kol-
t t; jártasságravan szukség ahhoz,hogy a m vészebben
a vonatkozásban is mester
Sztikség uan touábbá a bels és
legyen , s az anyag érdes-
a kíils uilág elmélytilt tanu,Imá-
sége ne aka dályozza mun- nyozására.
kájában A mrivésznek
továbbá ismernie kell a szellem és a lélek mélységeit,
mégpedig minél maga abb rencl teherség, annál inkább.
Es e mélységeket nem ismerheti meg kozvetlenul, hanem
csak a ktils és bels világtzlnulm ányozá.sa révén. Az ilyen
str"rdiu m anyaghoz juttatja a m v észi ábrázolást. Mármost
az egyik m rvészetben tobb, a másikban kevesebb stúr-
diumra van sztikség. A zenének például a bensó teljesen
meghatározatlan érzéseivel,a lélek tartalom és gondolat
nélktili hang jaival van dolga, ezén a zene nem koveteli
meg szellemitartalmak jelenlététa tudatb ffiu; a zeneítehet-
ség ezért is jelentkezik legtobbszor igen korán, amikor a
fej és a lélek még ures, amikot az ember még nem szer-
Zett tapasztalatok at a szellenrr 1 és az éIetr I. Ezért is lelret
egyes virtuózok jelleme annyka kiforratlan, szelleme
kim veletlen. Más a helyzet a koltészetben; itt kulcsfon-
6z
tosság az emberi szellem, az embert mozgat" hatalmak
gondolatokkal teli ábrázolása. Schiller és Goethe korai
m vei ezért gyakran még nyers és barbár alkotások.
Szemb en azzal a szokványos e\képzeléssel, hogy az Lhlet
a fiatalkori hév velej ár ja, ezeknek a korai m veknek leg-
tobbie hideg és laposan pr zai. Ez a két férfirj csak gon-
dolati kim vel désénekkoszonhet en hozhatta létre szép
és mély m veit. Homérosz is csak aggastyánkorban szen-
telhette magát hallratatlan énekei megalkotásának. A sajá-
tosan meghatározott szellemnek tehát rnélyreható tanul-
mányokra van szuksége.
A harmadik megjegyzés c) A m ,uészeti alkotás, léuén
az Iehetne, hogy a mttvé- em,beri tn ,, elmarad a természet
szeti alkotás, osszehason- alkotása mógótt.
lítva a természeti clolgok-
kal, emberkéz m ve lévén,elmara d a természet alkot ásai
mogott. Magából a m b l márrnost hiányzlk a bels
érzés,a mindent áthat elevenuég; a m(talkotás csak a
felszínét adja vissza az életnek, míg a természet m ve
onmag ában is élettel teli.
A szoÉványos reflexi sze- | u rrru, kritiká.ia.
rint a természet alkotásai
I
magasabb rend ek, mint az emberi alkotások: a termé-
szet m vét Istennek szokás tulajdonítani, míg a milalko-
tást csak az embernek. Ami ezt az ellentétet, a m nek ezt
a helyzetét illeti, err l a kóvetkez t monclhatiuk. Dolog-
ként a m természetesen neln eleven, s mivel Így nem
kuls leg eleven, az éI persze magasabb rend , mint a
halott. Csakhogy dologként a míi nem is m alkotás; s
csak a szellem alkotásaként zz, ha felvette a szellem
keresztségét. A míralkotás valami szellemit ábrázol, olyas-
rnit, ami a szellemmel osszhangban formálódott ki.
A m vészeti proclukturn l
tehát a szellemb l szárma- i3:#,tr:::;,":; !:';"':;
l
zik és a szellem számára | ,uaa furmészetnek.
létezik, és megva n az az l
el nye, h<rgy míg a természet alkotá sa él és mulandó,
addig a m(lalkotás tartós és rnaraclanclo. Már a tart sság
is magasabb érdekre utal. Az éIetben az események alig
63
hogy megtorténtek, máris elmrilnak; tattósságot a rn al- zeIi onmagát, tudatosítja onnon lényét;onma gával szem-
kotás ad nekik. A szellem magasabb rend , mint a termé- besul. A m alkotás áItalános szukséglete tehátaz embe-
szet; Istennek nagyobb clics ségéreszolgál az, amit a szel- ri gondolkodásban gyokerezík, mivel a míialkotás egyik
lem alkot, mint amit a terrnészet teremt. Az emberi és az m dja annak, ahogyan az embernek megmutathat , hogy
isteni szemb eáIlítása j részt artol a téveclésr l árulkodik, mi maga. Ezt teszi az ember a tudományban stb. is, de
hogy amit az ember tesz, az nem isteni; hogy Isten az a m vészetben is. Másod- l
l í . t I touábbá
emberben nem mtrnkálkodhat ugyan gy, mint a termé- Szor na aZ emDert mlnt
_ ._ abból, bogll tnhlt gotz-

val Il brrr.
aoruodó lény kózuetíti cl kózuet-
szetben. A szellemben az isteni a tuclatos és a tudat áItaI tudatot a kulvilággal
létrehozott létezésformáiát ólti. Err 1 az oldalról nézve viszony ában pr báljr-rk tet- |

az istení a tudat kozegén át jut érvényre.Az isteni a ter-
mészetben is egy kozegen lratolt át: a ktils dlegesség
kozegéfl, s ez a kozeg mint érzékikozeg messze a tudat
mogott matad. A míialkotás sokkal magasabb rend
kozegb en t"árja elénk az istenit. A természetbeli kuls cl-
leges Iétezés az ábrázo|ásnak olyan m dja, amely sokkal
kevésbéfelel meg az ísteninek. /':zt a tévedésttehát, hogy
a mttalkotás csak emberi m ; pontosabb meghatározás-
sal kell helyesbítenunk. Isten az emberben igazibb rrródon
munkálkodik, mint a pllszta természetis ég talaján.
A negyectik meghatározás kozelebbr 1 érinti azt, ami
az általánosban lérrlreges. l
miért alkot az etnber
Kiváltképp fontos keráes, l| :::'nn':
m ueket?
miért alkot azember nrűtve- |
ket? Itt felmerulhet benntink, hogy az ilyen alkotások a
véletlen játékai. A m vészet szukségletér I kés bb fogr-rnk
konkrétan sz t ejteni. A m rvészet meghatárazott áItalá-
nos szemléletmódhoz és vall áshoz kot dik. A kérdéstehát
konkrétabb anná|, semhogy itt megváIaszolható lenne.
Itt csak annyit monclha- |
ttrnk, hogy a m vé SZet l ::;T r::nÍy:{"|,3',i1,oo
szukségletében rejl álta- ,, fudatos lény, uagyis saját
|
lános mozzanat az ember I masánualó lététtárgjliasítja;
gondolkocló, ttrclatos lény
voltában gyokerezik. Mivel az ember tudat, azért" szem-
ten érni, akkor elemi szukségletének látjuk azt is, hogy a
készen taláIt kuls cllegességet és onmagát mint termé-
szeti lényt megváItoztassa, hogy ellás sa saját ltuclatának]
pecsétjével. Azért"teszi ezt, hogy a dolgok alakj áb I magá-
ra ismerjen. Már a gyetmek els osztonében is ott rejlik
ez: olyasmit akarlátni, amit teremtett. Ezaz oszton sok-
féle alakban nyilvánulhat meg, s onmagtrnk műralkotás-
szerit megteremtéséig teri"d. Az ember nemcsak a kuls
clolgokkal bánik ekképp fl, hanem onmagával is; nem
hagyja magát természeti alakjában, hanem feldíszíti
magát, kioltozkoclik; a barbár ember bemetszi ajkár" és
fulét, tetoválja testét. Ezek az eltévelyedések azt a célt
szolgáIiák, lrogy az ember ne maracljon terrnészetadta
állapotában. A m velt világban a szellemi m veltség az,
amin át az etnber megteremti onmagát. A m vészetáIta-
lános szukséglete tehát az az ésszer szukséglet, hogy az
ember mint tudat nyilvánuljon fiIeg, hogy megkett zze,
maga és mások számára szemléletessé tegye magát Ezek
szerint az ember azétt 1roz létre műralkotásokat, hogy ezzel
a tudat onma gánaktárgya legyen . Ez pedig az ember ész-
szerriségének nagy sztiksé gszerttsége.
Ennyit err l a meghatározásr I.
A m alkotás második meg- l ,l A m alkotást az ember szá_
határozása az, hogy azt az I orara, leózelebbr I Az ember

besr,rlnie kell onmag ával, a gonclolkodá s t"árgyává kell ember számára, mégpedig érzékeszámára bozzák létre.
|
tennie azt, ami maga és ami egyáltalán Iétezik A ter- az ember érzékeszámáta
mészeti dolgok egyszer en és egyszerien léteznek. hozzák létre, s ezért érzékianyaggal kell, hogy rendel-
Az ember viszont mint tudat megkett zi magát; létezik, kezzék.
tovább á ó nm ag á é rt létez ik :k ib on takoztatla, szeml é1 i, el ké p -

64 o)
 Ez a reflexió el szor is Régebbi nézetek.
raktok. Más érzések- például a har&g, a tészvét- tartal-
alkalmat adott arca a véle- milag is kulonboznek ugyan egyrn ást l, ám kulonbséguk
kedésre, amely szerint a megáll az a,bsztraktság szintjén. A valláso s érzésa négert
a) a) A m alkotást azért bozzák
m alkotásnak az a ren- létre, boqy általa kellemes érzése-
épp gy áthatja, mínt a keresztényt, mindketten gy érzik,
deltetése, hogy kellemes ket, uagyis az érzéstermészeté- hogy lelkuket a legnragasabb rend tartalom tolti be.
ét zé seke t IE mp.fi n d un ge n) nek megfelel érzéseketkeltsenek. A vallás taftalma tehát még teljesen meghatározatlan Ha
keltsen, olyanokat tehát, tehát a m vészetben ilyen érzéseketkeresuflk, akkor csak
amelyek megfeleln ek az érzéstermészetének. Erre val tartalmatlan áItalánosságokra bukkanhatunk. A m vé-
tekintettel a m vészet vizsgáLatát az érzésvizsgáIatává szet" voltaképpeni belsó tartalma kívul reked az ilyen vizs-
tették, és azt kutatták, hogy a mttvészetnek milyen érzé- gáI d,ásokon, .vagy nem
seket kell keltenie; például félelmet és részvétet. Csakhogy ígazitartalom. A fr dolog: A m alkotás éppen rnirlt
ezek, rigymofld, nem kellemesek. Hogyan nyrijthat egy az érzésszubjektív; a nr al- magán- és magáértualóan léte-
szerencsétlenséglátványa kielégtilést?A míralkotá- kotá snak viszont áItalá- z obiektíu nzegkoueteli annala a
szt lbjektíu ktilónósségnek a ?ne{!-
sok efféle vizsgáIata Mendelssohn korában terjedt el; no,s, objektív tartalommal szuntetését, anlelynek az érzésa
Mendelssoh n ír ásaiban számos ilyen fe tege té s talál ható.
j kell renclelkeznie. A míivet talaja.
Az ,,es ztétika" elneve zés is ebb l, származlk. Ez az eIne- szemlélve ebb en az áItalá-
vezés igazában pontatlan; de a puszta név itt érdektelen. nosban, obiektívben kell elmélyednern, ebbe kell belefe-
HasznáIatos volt a ,,kallisztika" elnevezés is; csakhogy mi lejtkezn fi}; az érzéslren viszont mindig csak az én ktll -
most nem áItalában a széppel, hanem a m vészetíszép, nosségem konzerválóclik. Ezért is kedveIik az emberek
pel foglalkozunk. o":n-k o rurnt kritikáia. annyira az érzéseket.A m ralkotásnak, a vallásos szem-
I
vizsgáIatával, hogy am vé- l léletnek fieledtetnie kell velunk a kulonosséget. Az érzés-
szetnek milyen érzéseket kell felkeltenie, nem sokra sel fbglalkozó vizsgálódás nem a clolgot" magát veszi szem-
megyunk. Az érzésa szelhem homályos, ingováryos régi ja ugyre; benne a sztrbjekturn a maga kulonosségében
vagy az llyen régió adta forma. Amit érzunk, &z homályba rz dik rneg , s ezért, a kicsinyes ktilonosségre szorítko-
burkol z ,szubjektív, Az ér- o, érzés zó frgyelem miatt, az llyen vizsg áI dás unalmat kelt; az
| formája mint a rnegba-
Zésben mutatkozó kulonb- | mrozatlanság absztraktformá- ilyen szemléletmódban van valami viszolyogtató.
ség ezértteljesen absztrakt, l i" nem l,ebet a m ,uészet cétja és Ehhez társulhat egy má- l
l: a tn alkcltásnak
^

nem a dolognak magának I ismérue, soclik megfontolaz,hogy l P]a széP

ás: :'"lebbr
érzésétkellfelkeltenie,
a kulonbsége; pélclául a a mííalkotás az errJilio- |
rettegés és a szorongás csak mennyiségi fokoz dása és számára létezlk, hogy a m ,alkotásn ak érzéseketkell kel-
módosulása a félelemnek. A félelem esetében arfól van tenie, de ebben asztozik sok más dologgal. Kozelebbi
sz , hogy egy adott léthez olyasmi kózeleclik, ami ezt a meghatározáSt keresve azt mondták, hogy a mttalkotás-
létet pusztulással fenyegeti. Tehát egy érdekr I van sz , nak a szép érzésétkell fblkeltenie. Telrát az érzésegyik
amelyet valamilyen negatív fejlemérry fenyeget. A félelern oldaláról mint szép érzék-
érzéseez a kett egyutt, a Iét és a létet fenyeget nega- r l beszéltek. Ezek szerint Ezt a szépérzéfog1, m,iuel nern a
tív. A kett viszonya azonban teljesen absztrakt és meg- az embernek rendelkeznie ternlészett l adott, kim uelés
tjárl kell kialctkítani; ez
lratározatLan; az érzésnek mint étzésneka tartalma telje- kell ezzel az, étzékkel,de ól
kirn ueltség az ízlés.
sen absztrakt" Az ilyen érzésekigen sokféle anyagot nem mint osztonnel, nem
foglalhatnak magukban; ezek a form ákígy egészen abszt- olyasmivel, amit a term észet aclott és határozottmeg (arni-

66 6l
 !
lyen például a szem); rigy gondolták, hogy ezt az érzéket
ki kell m velni, s ez a kim veltség az ízlés.Ízlésnektehát
a szépérzéketnevezték, | , rurnt kritikája:
azt a fe|fogásmódot, amely l
érzésmatad, s amely kim velés révénodáig fejleszthet
hogy kozvetlenul rátaláLion a szépre, ott és rgy, ahol és
ahogyan az létezik. A szép mírvészetekés tudományok
elmélete azízléskim veléséttekintette célj ának; egy id ,
ben kulonosen fontosnak tartották és megkóvetelték az
ilyen irány műrveltséget. l
Lz Íz\ésígy a szép felfogá_ l !, ízlésm,inl a szépségn,ek
sát szoIgáI érzék,erieui l Y^:::ueltség
által elért kózuetlert,
l felfogása csak afelszínt érinti,
fogékonyság a széP iránt- | ""á* batol a clolog mélyér-e.
Ma rnár kevesebb sz esik l
az íz\ésrl, mert az ízlésnem tud a dolog mélyérehatol-
ni, s lévéna kózvetlen felfogás és megítéIésérzéke,nefiI
képes a dolo g végérej árni. A dologhoz észre van szuk-
,ég, annak teljes mélységében;az érzékviszont csak el
m alkotás felszíni réteg ére és egészen absztrakt reflexi-
ókra hagyatkozhat. Ezért az ízlésmegáll a részleteknél;
megállapítla, hogy ezek osszhangban .vannak-e az érzés,
sel, s visszaretten az egész mtt keltette benyomás mély-
ségétl; hisz az ilyen érzékcsak azokra a ktils ségekre
irányul, amelyek a dolog szemponti áb I mellékesek. Ezért
ahol a kolt k nagy jellemeket, nagy szenvedélyeket" ábrá-
zolnak, ott az íz\észayarba ion, ott a kicsinyes fontosko-
dásának nincs talaja, érdektelen. Alrol a géniusz lép el, ,
ott azíz\ésháttérbe szoful. Ísy azízlésm velésénekszán,
déka mára már kiment a l
divatból, s felváItotta a do- l b) A m alkotást nem,.felszíne_
logról magáról és a clolog | ,::, az érzésalapián kell meg_
kulonb óz oldalairól ,rnlá |l tt?t,nt, hanem m,egbatározott
old,alai szerint. A rn tértés.
ítéletalkotás vágya, vele a I
kóvetkez fok, a m(tértésfoka; azízlésemlrerét felváLtot"-
ta am ért . Mármost a m értésselis el fordul, hogy meg-
áll a puszta kuls ségeknéI,a technikai oldalnáI, a tórté-
neti kórulmények ismereténél, anélktil, hogy akár sejtelrne
lenne a mttalkotás mélyebb természetérI. Eppenséggel
az is el,ófordulhat, hogy a torténeti korulmények ismere-
6B
tét tobbre becstili az említett mélységnél.Ám a m értés
mégiscsak meghatározott ismeretekre , a miialkotás vala-
mennyi oldalának megismeréséretorekszik, s magában
foglalja a m alkotás mibenlétéreirányuló reflexiót, mikoz-
, ben az íz\éscsak egészen kuls dleges reflexiókig jut el.
A míralkotásnak szukségképpen vannak olyan oldalai,
amelyek a m(tért re taftoznak: vafl torténeti oldala, van
anyaga, létrehozásának egy sor feltétele. A míralkotás a
technikai kimírveltségbizonyos fokához kót dik; meg-
mlltatkozik benne a m vész individualitás ának oldala is.
A m rértéstárgyai ezek a meghatározott oldalak: a tech-
nika, a torténeti alkalom és egy sor ktrls korulmény.
A mír alapos ismerete és éIvezete szempontj áb I ezek
lényeges oldalak. A m értéstehát sokat ny jt; ha nem is
a legmagasabb rend , de szukséges mozzanat. -Ezek a
m vészet érzékiolda|át érint f nézetek.
Harmadszor szeretnénk l a Az érzéki jellegnek a m, .ué_
koZelebbr 1 is megviZsgáI- | szetben et forctuló uonatkozá,sai.
fli, hogy az érzékijelleg l
milyen lényegi viszonyban áLL egyfel 1 az objektív míial_
kotással, másfel 1 szubjektíve a rníivésszel, a zsenivel.
Az érzékijelleg tehát".a , Az objektta m .alkotás tekitt,-
l
m alkotás lényegi oldala. I tátaben,
Itt viszont az érzékir1 még
I
nem beszélhetunk gy, ahogyan me ghatátozása a mttal-
kotás fogalmábóL kovetkezik; itt még csak a kuls dleges
reflexi ó talaján áIlunk. Ami az érzékijelleg és a miialko-
tás osszeftrggését illeti, eI szór is meg kell jegyeznunk,
hogy a mttalkotás ugyan- l e ,raakotás az érzékiszerntélet
gY a kuls vagY a bels | ,ra*ára létezik, cJe lénjlegében
érzékiszemléletvagy kép l a szellem számára.
zet számára létezik, mint
I
a kuls
természetyagy bels természetunk. Mert abeszéd
is az érzékiképzet számára \étezlk. Az itt sz ban forgó
érzékiazonban lényegileg a szellem számára létezik;
az érzékianyagban a szellemnek kell kielégulést találnia.
Ez a meghatározás mármost rávilágít arra) h,rgy a m alko-
tásnak nem a természet ter-
mékének, nem természeti Nem lebet tennészeti módon eleuen.
69
 módon él nek kell lennie. Akkor sem, ha atermészetter- sabb rendiíek, mint a műrvészet, mivel ezek szerves ele-
méke magasabb, rendíívolna; a m vés zeti terméknek ven létez k, akkor erre azt kellene váIaszolnunk, hogy a
egyáItalán nem cé\ja, hogy természetileg eleven legyen; m alkotásoknak itt semmi keresnivalójuk; az cJolgtlk
mert a rm alkotás érzékísége
csak a szellem számára lé- csakis a szellem szolgálata és kielégítéselehet. A rnrial-
tezik és létezhet. Ha k,ö- kotások tehát nem lehetnek a természet m(tvei. A, vágy
Az érzékimi,ntolycll,t. kétféle
zelebbr I is szemugyre módon léterbet az entber szá- természetesen tobbre becsuli a természet alkotásait, hiszen
vesszuk, hogy az érzéki rnára: mrívészetiproduktumokkal nem tucl mit kezdeni; azokaz
hogyan létezik az ember számára hasznavehetetlenek. A m vészeti, érdekl dés
szárnára, akkcrr rgy találluk, h.gy viszonyuknak két olda- vágy nélkuli, és ezért nem valamilyen érzékllegkonkrét-
la van, hz érzékitszem]é|; hoz viszonyul. - Másfel 1
jiik; ebb l a szefitpontból l|
*int él,zékiszentlélet, l
n'elméletiuizsgálódást ezzel
a mllatxotás ok az intelli- |
2 ll

l szemben Az e3Eyedi, a terntészeti

nem a szellefit számára létezlk, hanem az érzéktszámá- gencia , a szellemi szemlé- | rctnra absztrakt általáncls
ra. A pusztzr szemléletnek ez az oldala tehát itt figyelmen let számára is léteznek, I aranr,u.
kívul hagyhat . Kozelebbr l vizsgítlva a rn alkotás érzé- nemcs ak a pusztán érzékí
l

kisége az ember bense je számára létezik, olyas mi szá- szemléIet számára. Lz érzékidolgok elrnéleti vizsg álata
mára, amit szellemnek is azt az igényt elégíti ki, hogy ismereteket szeíezztink róluk,
nevezlretr-ink. Ez az az, ér- mit ct uágy tátgj,lct. hogy megismerjuk lényeguket, bensejuket. Az elméleti
l
zéki, amely a vágy számá- vizsgálóclás ezért" az érzékidolgok általáno.sságát veszi
ra léte zik. A kuls dolgokat felhasználir-rk, elfogyasztjuk, célba, nem pedig egyediséguket, kózvetlen létezéstrket.
elemesztjuk; veluk nega,tív viszonylran vagyllnk. A vágy- Az elméleti érdekl dés ezértnem csorbítja a dolgok szabad
nak ebben a viszotlyában az enrber mint egyecli \étez Iétezését,s maga is szabadon viszorryul a dolgokhoz.
viszonylik valamely egyedilétez hóz, nem mint gonclol- A vágy megkotott és pusz-
kocló lény, nefil valamilyen általános íne ghatározás sze- tít , az egyecli mirrt o1 l
l
Az intelligencia, ellentétben a
ág
rint. Az egyecli létez az ellentét viszonyában áIlvalamely hatá skorébe tartozó,'T, | :::t::l: ::: :::l::,: ::;f:is
egyedi létez vel, az ebben az egyediségében csak zr másik intelligencia egyként tarto-
|

feláldozása révéntarthatja fentr onmagát. A vágy telrát zik az egyedihez és az általánoshoz. A m vészet érdek-
elerné szti a tárgyakat, valamilyen egyedi ércleket juttatva l dése kozeli rokona az intelligencia érdekl désének;ez
érvényre. sem csorbítja a t"árgyak szabacl léte zését,ez is szabac|vizs-
Ebben a viszclnyban a dol-
A uágy az egyediuel, egyben a
gál dás abban az értelemben, h.gy bár érdekelt benntik,
gok, amelyekhez az egye^ konkrét t e rmés ze tiue I fogla l k ozik, meghagyja a clolgok egzisztáIását. Az intelligencia érdek-
di lény viszonyul, maguk mégpedig ugy, bogy elpusztítja. l dése mindamellett a dolgok lényegének, áItalános ter-
is egyecliek, konkrétak. mészetének, a tárgy fogalm ának megra gadására irányul.
A vágy nem érnébe a puszta felulettel,, a pusztán mímelt- A m rvé szetb l hiányzik ez az érdekl clés; enn}iben a
tel. A vágy mint valamely egyecli, konkrét, termés zetilény m vészet kulonbozik a l _"
vágya olyarr valamihezviszonyul, ami természetileg konk, tuclom ányt L A tuclomány
l ::::rfttrX':;',';:;r,,
rét maga is. A vágy valamilyen konkrétan anyagit akar cé\a a gondolat, az abszt- eg.vedit mint ngyuátt.fogiafel
birtokolni. A m vészetbe n az ember nem a vágy alapján, rakt áItalános; tárgya mas,
|
ezért" neín va la mi lye n te rm é szetileg kon kré thoz viszonyll l . mint ami a clolgokban számárakózvetlenul aclott;így t l-
Havalaki azt állítaná, hogy a természeti termékek maga- lép a kózvetlenen. A míívészetnem teszi ezt; rrem lép tr1l

70 77
 ,. FF!

a számára adott érzékín;tárgya az érzéki,ahogyan az érzékicsak a két eszlnei érzékszervenát léphet a miial-
kozvetlenul létezik. Tehát az érzékía m vészet szemlé- kotásba; a szaglásnak, Az ízlelésnek,a tapintá.snak az
letmód jának a tárgya, de sajátos módon : ez a szemlélet- anyagi értelemben érzékitárgyakkal van dolga. A tapin-
mód megha gyja szabadnak az étzékit,nem gy, mint a tásnak a meleggel és a hicleggel stb., a szaglásnak az anyag
vágy, amely elpusztítja azt; párolg ásával, áz ízlelésnekaz anyag feloldó dásával.
az érzékiennélfogva a A nl .uészet ennéfogut az érzé- A m vészet"hez ezeknek az érzékeknek nincs kozuk.
szellem számára létezik, kit nem nlint konkrét él t Jbglal- Kellemességuk nem a szépségkorébe tartozik; a dolgok
de nem abban az értelem- ja ruagában, barlent csak mittt anyagíságával, kozvetlen érzékiségévelfugg ossze, nem
ben, hogy a gondolat vol- az érzékilátszatát, nlirlt érzéki
pedig azzal, h.gy az érzékilrogyan létezlk a szellem szá-
na annak az érzékineka felszínt.
mára. A m vészet anyaga tehát átszellemített érzéki,egy-
lényege, benseje, a m vészetnek a tárgya. szersmincl megérzékítettszellemi. Az érzéki,gy tép be a
Ehhez csak azt f zhetjuk hozzá, hogy a m vészet tár- míívészetbe,mint eszmei, absztrakttá tett érzéki.
gya az érzékifelszín, az érzékinek rnint olyann ak a me8- Az ittvizsgáIt másik oldal
jelenése; míg a konkrét anyagíság kuls leg empirikus az alkotó tevékenység szub- il a nt uész snlbjelatíu tetlé-
ke,nys ége te kin teté be n
kiterjedése a vágy számára létezik. Másfel I azonban a
:
jektív oldala, vagyis az a
szellem itt nem a gondolatot, az általánost, zz érzékinek kérclés,hogy az elmondottakból mi kóvetkezik a míivész
a megformáltságát akarja megragadni, hanem az érzéki- tevékenységére nézve. A míívész alkotásának ugyanolyan
en egyedit, elvonatkoztatva az anyagiság átlványzatát l. felépítésűrnekkell lennie, mint amilyet a míi alkotás meg-
A szellem az érzékinek csak a fe\színét"akarja. Ezáltal az határozása megkóvetel:
érzékia m vészetben lát- szellemi tevékenységkell, A mííuészteuékenysége a szell.e-
szattá emelkedik; a m vé- Ily m,od,on a m uószet kózépen hogy legyen, amely azon- mi és az érzékiegysége kell,
szet ezáItal kozép en áIl az áll az érzékimint olyan és a ban magában fog|alja az boqy legyen,.
érzékimintolyan és a tisz- tiszta gondolat kózótt.
érzékiség,a kózvetlenség
ta gondolat kozott; az ér- mozzanatát is. Ez a tevékenység telrát nem mechanikus,
zéki a m vészetberr nem a kózvetlen, nem valamilyen nem tudományos; nincs dolga tiszta .iagy absztrakt gon-
fúggetlen, magáértval anyagilétez , mint amilyenak , clolatokkal, lranem formákban egyesíti a szellem i és az
a novény és a szerves élet; az érzékia m rvészetben vala- érzékimunkálkodást". Ezért nem sokat ér az a kólté szet,
milyen eszmei számára - ha nem is a gondolat absztrakt amely egy eI z leg már megfb galmazott pr zai gondola-
eszmeisége számára - létezik tot tesz át képszeríiformába, h.gy díszeket és tirádákat
Ilyen a tisztán érzéki Miuel az érzéki a m .uészetben aggasson abs ztrakt reflexi ókra; a mttvészi produktivitás -
kozelebbi formájá-
Iát szat, ualamilyen eszmei, ezért csak ban a szellemi és az érzékiszéttéphetetlen egységet alkot.
ban az alak. Ez egyrészt az eszmeiség érzékei, a látás és Az ilyen alkotást a fantá- I *
kuls leg a látásra, más- a ballás számára létezik. zia mrivének l1evezzur<. | ff:: egYség afantáziában,ióll
részt a hallásra vonatko- A fant ázia a szellem , zz l

zik; ez a dolgok puszta kulalakja és hangzása. Ezek azok
a módok, ahogyan az érzékia mrivészetben felbukkan.
A rníivészetnek így a szépségárnyékvilágával van dol'
ga. A m vek érzékiárnyak Ebben rejlik a mélyebb igaz-
sága annak, hogy a m(tvészet cé\a az étzéki.Ezért az
ésszer , 3 továbbmozgást el s egít szellem i; ez a tovább-
mozgás az érzékielernben tucl atosítja tartalm át". A tevé-
kenység telrát szellemi tartalmat foglal magában, s érzék-
letes formában ábrázolja ezt a tartalmat. A fantázia
érzékialakot ad a szellemi bels tartalomnak. Az alko-

72 73
 ..l.{illElE
tásnak ez a m dja hasonlít annak a sokattapasztalt ember-
nek a tevékenységéhez, aki tudja, hogy az éIetben mi a
dolgok nyiqa, de nem tudia áItalános szabályokba foglal-
ni ezt a tartalmat, szuntelenul csak vele megtortént egye-
di esetek lebegnek képzelete el, tt; nem ért teh át ahhoz,
hogy á|talános reflexiókat adjon eI , hanem mindig csak
konkrét rnóclon tudja kifejteni mondand ját. Az emléke-
zést illet en ilyesformán megeshet, hogy a szellem csak
egyedi példákban tudatosítja tartalmát. Hasonló helyzet
állhat el egy olyan tartalom kitalálásakor, amelyet a szel,-
lem nem képes másként kifejteni, mint képszer en. Ilyen
az alkotó fantázia is. Tar- |
ro'tolma az általáncls szelletni,
talmát tekintve a fantáziá- |
az
ban minclen el fordullrat, :r::;::;;::akformQia
ám e tartalom tudato sítá-
l Ilyenkor alakká, kolteménnyé , dal|ammá lesz a világon
l
sának m dja a meghatározott érzékiábrázolás. Ebb l
kovetkezik, lrogy a míivészitehetsé g a lényeget tekintve
természeti adottság. Beszélhetunk rgyan tudományos
tehetségr l is; árn a tudományok csak a gonclolkoclá s áIta-
lános képességétel feltételezLk, s így azt moncllratjuk,
lrogy igazában nincs tudományos tehetség, Ezzel szemben
a m produktumában benne van az étzékivagy termé-
szeti proclukció, a kózvetlen természetiségmozzanata,
míg a minclenféle természetit l elvonatkoztató szabad
gondolkodás nem természeti módon nyilatkazik meg.
Az alkot fantázia ellen- |
egYik
ben, mivel van egy termé- ::.::r:::":r::""-
l rnclzzanatát tekintue- tennészeti
szeti oldala , magában fog- | ad,ottság, természetes tehetség.
Ialjaa természetiséget; a l
fantázia tehetsége ezért természeti adottság, egyáItalán
a tehetség az ósztonszer alkotás egyik módja - habár a
szóbanforgó alkotás nem kizár lag ósztonos, benne a ter-
mészeti csak egy mozzanat. A szellemiség egységben van
a természetiséggel. Ez a rn vészi tehetség sajátossága.
Habár m vészi tehetség clolgában mindenki eljutlrat egy
bizonyos fokra) a m vészi tehetségben ott rejlik a sajátos
mozzanata is; magasabb rencl tehetség nélkul senki nem
jr-rt ttil egy bizonyos fbkon. Jénai korszakában Friedrich
von Schlegel példáu| versírással is próbá|kozott. Sikerult
74
is neki, de mindenkinek sikerulne, hiszen egy meghatá-
rozott, már ismert móclon mindenki tud kolteni vagy vala-
mely más m vészet terén alkotni. Magasabb fokra viszont
csak az juthat el, aki ternrészetes telretséggel rendelkezik.
A m vészi tehetség mint részben természetes hajla m ezért
már korán megínutatkozik, és kezdett l fogva formálni
késztet, serkent, tnegnyilatkozás ra ószt kél : 2,z onkifeités
nyugtalansága mllnkáL benne . Ez a nyugta\ansáq a korai
formálókedvben, az alakba ontésre val hajlarnban nyil-
vánul Fne$: egy szobrász számára már igen korán alakká
frcrmálódik minden, eg)r k lt számára már igen korán
versekké lényegul át a víIág. A technikai téren mutatko-
zó konnyedség a ktilonleges képesség egyik legels jele.
minden. Es az ilyen tehetség technikai téren, a termés ze-
ti olclal vonatkozásában érik be a leggyorsabban. - Ennyit
a két oldalról, azzal kapcsolatban, hogy a m ,alkotás a
szellemi érzékszámára létezik, s hogy ennek az érzék-
nek van egy természeti okdala.
Mondottuk már, hogy
y) A tn, ,uészetre tekintettel:
megformálásánakf olda-
lát tekintve az érzékibl , a kózvetlenul adottból - a ter-
mészetb,ől vagy az emberi viszonyokból - származík a
m alkotás tartalma is. Ha viszont megállunk annáI a fel-
ismerésnél,hogy a tartalom az érzékibl származik, és
ha absztrakt merevséggel deklaráljuk ezt,, akkor kózel
kerulunk ahh oz az elképzeléshe z, hogy a m alkotásnak
utánoznia kell a tertnészetet. E szerint a természet után-
zása adná a mttalkotás egyetlen me ghatározását El kell
ismernunk, hogy alapelemeit a m v észet va\ ban a ter-
mészetb 1 veszi; ennek okával kés bb foglalkozunk.
A tartalom maga is olyan, hogy zr tertnészetinek az alak-
jában ábrázolja a szellemit. De ha abszúakt mó don azt
monclanánk, hogy a m alkotás a term észet utánzása
akkor ez azt jelent}tetné,
hogy ez a tevékenységés :;::;::;,Xff#:'"rnlészeti
I
l
képességaz utánzásra I
korlátoz dik, hogy szigor an természet után képez le egy
megh a tát ozott tartal mat, a hogy an ez termé s zetr ajzi ábr ák
75
r

vagy portrék esetében a f szempont. Ezekb en az esetek- reked a természetinél;holott a tartalom valami szellemi
ben valami adott; habár portréknál már korántsem érjtik kell, hogy legyen. A vég- I _
céllal kápcso latban b"i- |I banem szellemi.ielleg ..
u^:.':"lom nem természeti,
be a puszta utánzással. Így a m aIkotás beérheti a termé-
szet utánzásával; csakhogy f
rendeltetése nem ez; a nunk felotl második meg- |

m alkotásnáI az embert sajátos érdek vezérli, sajátos tal. jegyzés szerint a rn alkotásnak be kellene érnie azzal,
talom, amelyet ábrázolni akar. hogy gyonyorkodtet, hogy díszítéstilszolgáI. Harmacl-
jára szokás abban látni a
b) A cél tnindannak ábrázolása,
Minclezekr-rtán szeretnénk mvészethezfzdérde-
rátérni egy harmadik szem-
l ,, A nl alkotás batásának céIja
ktinket, hogy a nrr3v észet-
ami az emberi szíuben belyet kap
| ,on.
porrtra,mégpedig atra, hogy l
nek az emberit, a szellemb l származ t kell ábrázolnia,
a m tvészetnek arr I a végcéljár L is szoktak beszélni, a mttvészet tartalma tehát a lélek és a szellem teljes kor
amelyet az a hatás érdekében maga eIé t ,z. Ami itt els, - tafta|ma. Általában sz Wa a m(tvészetnek az a céIja, hogy
ként felmerulhet, aZ a ter- *rrrurzbóz tlézetek err szemléletessétegye mindazt, ami az emberi szellemben
| l:
mészet uánzása, az tehát, l jelen van, ami abban igaz, ami az embert lelke legméIyé-
hogy a m(tvészetnek hííképzetet kell kialakítania a már ig megrendíti, ami az emberi szellemben egyáItalán helyet
egyébkéntis meglév r L Az emlékeztetésvolna ítta cél. kap. A műrvészet valóban ábrázolja mindezt, mégpeclig a
Ám ezt a célt kóvetve a m vészet nem lehetne szabacl és Iátszat kozegében, arnely kozombos marad akkor is, ha
szép m rvészet. a cél a magasabb rendri iránti érdekl clés felkeltése.
Azutánzásnál,.1gy t nik,
' l dAcélatermészetutállzása
l
Ennyiben a mrivészet az emberir 1 világo sítja fel az
. ,1 t 1 l.
nogy azemDer DlZo-
aza Cel, l .:_,._
emberi uig3lességfelm,u,-
embert, szunnyadó érzéseket éleszt fel, képzetet nyrijt a
nyítani akaria tigyerreg?, | ':',:'r szellem valódi érdekeir l; de ebb en az emberiben, ezek-
amellyel is képes aíra, l
ben az érzésekben , hajlamokban és szenveclélyekben egy-
anrire a természet. A híres torténet szerint zeuxisz m vé- formán vanjelen alantas és magasztos , j és fossz. Ebben
szetének értékétaz általa megfestett sz l ftirt hasonlósá- a tekintetben a m vészet, egyként képes arra, hogy a leg-
gában véltékfelfedezni; e hasonlóság pedig oly nagyfokri magasabb rend re lelkesítsen és a puszta érzékiségigala-
volt, hogy va|óságos galambok száIltak rá a képre. csonyítson, legyengítsen. Így az ember olyan magasabb
A neves gottingeni Butt-
,puorás kritikája:
rend célt keres, amely valami magán- és magáértval
ner mindig kedvtelve me- || " J |étez t, lényegit tartalmaz. Mert az emberi szívet" sokféle
sélte, miként akart majma egy festett cserebogarut kirágni tartalom mozgathatja; a m(tvészetnek kulonbséget kell
Rósel rovarábrái kózul. Az ember persze oromét lelheti tennie abban a tekintetben, hogy kozuluk mit akar életre
abban, l",.ogy Llgyanolyan látszatot hoz zon létre, mint a ter- kelteni. Ísy harma dszor a
mészeti alakok. Ám mer - l mrivés zet számára valami I c) A m uészetrlek magasabb
l

;"l r:n!
_,

ben szubjektív érclekre T"í,i7';T:#;;T:i;Y: magasabb rend céIt ke- | (scaUa.laell, bo.gy legyen"
l ct barbárság meglféke-
Iana, ha az ember anélkul resnek , s ezt a céIt igyekez_ l ::::cél
l clbjektíu tartalontban rejlik.
:" I zése, egyáltalán a nlorál meg-
akarna bizonys ágot tenni nek meghatározni. Ez for- | gj,ainreztetése.
ugyességér l, hogy valamit is tor clne az ábrázoland mális célkénthat"árazhat l

tárgy objektív értékével.Lz értéképpenséggelaproduk- ffieg, amely minden míialkotásban elérhet .

tum belsó tartalm ában rejlik; e tartalom valami szellemi Ilyen formális cél volna abarbátságmegfékezése. Úgy
kell, h,rgy legyen. A term észet utánzásakor az ember me ]- tartják, hogy egy nép m veltségénekkezdeti fokán a

76 77
m vészet f célja ez a megfékezés.Ennél magasabb ren-
cl r cél lenne a morális javítás, amelyet sokáig arn vészet
végs célj ának tartottak.
rerdeu mármo staz,lrogy | *rntrr, bo1Jl a m, uészet men)/-
a m(tvészet sajátosságáb l I nyiberl képes bozzájárulni a
hogyan kovetk ez]k ama I barbárság meglflikezésébez.
képesség.,hogy megszunteti a vadságot; hogy a m vé-
szet hogyan foglalja magában az ósztonok, a hajlamok és
a szenvedélyek kiműrvelésének a lehet ségét.Szeretnénk
rovicl áttekintést adni arc |, ami minciebben a legfonto-
sabb: az erkolcsok iavítá-
sáról. A vacls ágaz osztonók A uaclság az egész emberem
kózvetlen on zésénalapul, e lb atalma sodó ósz tótló k ko rl á tolt
a moh vágyon, amely ki- és kózuetlen ónósségében re.ilik.
elégtilésretór, mégpedig
egyenesen és kiz ár lagosan. Ez a kielégulés magílban
foglalja a tárgy használatát, eszkózzé tételét;a vágy pedig
annál clu rvá bb, m i n él inkább e gye di, kor1 á to lt v á glrké nt,
kaparintja hatalm ába az egész embert, és az ember, mint
általános, még nem szakadt el ett l a meghatározottság-
tól. Ha azt mondom: ,,a szenvedélyem er sebb nálam",
akkor absztrakt énemet Llgyan megkulonboztetem a szen*
veclélyt l, de ez rrrindossze általános megktilonboztetés,
amely mégiscsak aztmondja ki, hogy az,éíl"nem jr-rt szó-
hoz a szenvedéllyel szemben.
A szenvedély vads ága Az ember rnint általános g.y
tehát azt jelenti,ho gy áIta-
.ielenik ffi08, hoqy neln uálik
lános voltom egységben k lón egvediségét l, banenl
van karlátoltságommal; abba belemertil.
olyannyira, hogy ezen a
kulono s akaraton kívul nem lehet más akaratom. [Jn bom-
me entiery ,,keményfej r, nyakas ember": így hívi ák az
onfej en akaratos embert, aki erre a kulonosre osszpon-
tosítja egész akaratát. Ebben nyilvánul fireg a szenvedé-
lyesség vadságu, durvaságu, er ssége.A m vészet csilla-
pítja ezt, amennyiben az ember elé állítja, bemutatja a
szenvedélyeket, az osztonoket, egyáItalán azt, hogy
milyen is az ember. Es ha a m vészet mindossze a szen-
vedélynek az emberi hiuságot legyezget képmá.sát állít-
7B
ja elénk, még ekkor is I n *ouész.et csillapító ereje
képes arra, hogy bemutas- | abban ált, bogy az ember elé
sa aZ oszt noket, hogy az I tája mind,en em.berirlek ezt az
ember számára tárggyá | egYségét, s így tudatosítja azt,
ami Pt sztán bens
tegye, a tuclat fokára"frár- |
,
je mindazt, ami az emberben lakozik. Már ebben meg-
mutatkozik a csillapítás ereje; mert az ember most gy
néz osztoneire, ahogvan I ^
azokirnmár számá,n,'',ni- f:,::';';:?::;;::r#::f-
l
ta kívtiIléteznek, ahogyan I
veluk szemben á1l, s máris kezd szabadclá válni t luk.
A m(ívészetígy máris magában foglalja a felszabadulás-
nak ezt a í77ozzanatát. Ezért is esik meg nem ritkán olyan
m vészekkel, akiket valamilyen csapás ért az életben,
hogy balsorsuk ábrázolása enyhíti, gyengíti az érzések
intenzitását. A konnyekben már vigasz rejlik; az ember
nem merul el teljesen, nem temetkezik bele pusztán bel-
s fájdalmába, ha kinyilvánítja azt. Még nagyobb meg-
konnyebbulést jelent, ha szavakban, képekben, hangban
és alakban fejezzuk ki fájdalmunkat. Éppenezétt régi j
szokás, hogy egy-egy lralálesetnél sokan nyilvánítanak
részvéLet;ilyenkor a sok beszéd kuls vé teszi, a gyászo-
1ó ember elé tárja a fájclalmat, az embernek reflekt álnia
kell rá, s ezáItal megkonnyebbtil. Aki kolteményt tud sze-
rezni az t" betolt érzésrl, arra már nem jelent akkora
veszél y t a szenve clély. Mert a tár ggy á tétel kovetkezté ben
feltártrI a bens , s vele az ember ktils leg szemben á1l.
Ez a m Qa annak, ahogyan a m vé szet a szenveclélyeket
és a vadságot enyhíti. Másfel L azonban azt szokták mon-
dani, hogy az ember maradjon egységben a természettel;
pedig a clurvaság és a vadság nem más, nrint éppen ez
az egysés. Eppenséggel a míiv észet az, ami a term észet-
tel való egységet bemutatja, s ezzel az embert ezen az
egységen trjlemeli. Itt ez a legfontosabb.
Róviden foglalkoznunk
kell még az utolsóként Csak ualami magan- és nlagá-
említett szemponttal, mely értualóarl létez lebet a m,tíué-
szet uégcélja.
szerint a m vészetvégcél-
ia a nrorális tokéletesítés.Űiat>ban sok vita volt ekortil;
79
,--
azt mondták, hogy ez a végcélnem méltó a míivészethez.
Ha végcélról beszélunk a m vészet kapcsán, akkor ezt
mint magán- és magáértvalót kell meghatározni. A tet-
szés az esetlegesség korébe tartozik, s nem lehet a mírvé-
szet célja. A vallási, erkol- I _,
az erkólcsiség és
csi, morális elem magán- és '!::;::o'o',
ll
magáértval tárgy u$)ran;
a m vé szet pedig annál magasabb rend , minél inkább
ilyen meghatározásokat foglal magában. A vallási, erkol-
csi, morális elem abszolrit mérce ann ak jelzéséhez, h.gy
a m vészet tartalma mennyiben felel meg e tárgyak fogal-
mának ps a mttvészet mint ennek a tartalomnak a bemu-
tatása a népek tanítómestere volt. Mikózben azonban elis_
merték az effajta tartalom létjogát a míívészetben, azt
mégis kétségbe vonták, hogy a mttvészetnek ilyen tárgy-
ban kellene a magavégcélját keresnie és megtaláInia. Ez a
fenntartás els sorban az ábrázolás módj ával kapcsolat-
ban fogalmaz dott meg.
Mert ha a m vés zet gy
A m ,uészetnek rtem a maga
állapítja meg és mondja absztraktságá ban kell bemutat -
ki a morális tanuls ágot, nia ezt a tartaltnat; az érzéki
nem jelenbet meg benrle ,|rgy,
mint valami absztrakt nlint dísz uaqy ráaggatott kellék.
tételt, mint reflexi t, vagy-
is ha a morális szempont olyannyira trilsrilyban vaíl a
mííben,hogy az érzékipusztán ráaggatott kellék, és az
alak nem egyéb, mint az absztraktnak a leple, akkor a
m vészet természete sérelmet szenved, eltorzul. Hogy
képszer lehessen, a miialkotásn ak tartalmában indivi_
duálisnak és konkrétnak
kell lennie. Ha a m vészet I O*nrészettartalnlaamaya
tartalma nem termés zeté_ | természete szerint egyedi és
ból kovetkez en képsze- l !:^"f"'kell, bo*y legyen; csa,k
f , akkor a képszeio** | T{,';:á";;:;;;';:: ni,
csupán kellék , maga a
|
tar-
*
talom derékba tort valami: egyfelól abs zftakt, másfel l
ktils dlegesen és képsze r díszítésekkelborított, s ez a
díszítéspuszta látszat. Az absztrakt tétel onma gában, dí-
szítéseknélkul is megfogalma zhat ; a dísz itt csak unal-
mat kelt, mert tartalom és forma nem n tt át egymásba.
B0
Az igazi m alkotásból levonhatók kovetkeztetések, lesz r-
het k tantrlságok is, csak gy, mint a valóságos, konkrét
élet minden eseményébl. Régebben gyakran éltek is
ezzel a lehet, séggel, ahogyan ezt a Dante m véhez írott
bevezet k mlltatj ák, amelyekb l mindig kitrinik ,hogy az
egyes énekekben mi az altegóri,A, vagyis az általános
tanulság. Akkoriban tehát tanulságokat vontak le a m aI-
kotásokból. Ez persze megtorténhet, de nagy ktilonbség
van abban a tekintetben, hogy valamilyen absztrakt tanul-
ságuralkodik- e az alakításban, és csak díszítéskénthord-
ja magán a m vész csinálmányánaktekintett form át,vagy
pedig a tartalom teljesen egybeforrt a képszer formával,
és lényege éppen ebben az egységben rejlik, A fenntar-
tás tehát els sorban arra az esetre vonatkozott, amikor az
érzékicsupán kuls tartozéka valamilyen abszffakt morá-
lis tételnek. Ha mármost l
meg akarjuk hat ározni, I a, *",észetrlek a,z a uégcélja,
í. kéPszer en ttl,datosítsa a
nogy ml a m vés ,"t ,ég- l lényeget.
I i::: Ebben megegyezik a
céIja, akkor ezt kell mon- | ,r;ia"ebmmel és a uallással.
danunk; a m vészetnek fel l
kell fednie az igazságot, be kell mutatnia azt, ami az embe-
ni szívben megmozdul, mégpedig képszerít,konkrét for-
mában Ebben a végcélbana m vészet osztozik a torté-
nelemmel, avallással és a szellem egyéb formáival, Ebben
a tekintetben áIta|ában is
kimondhatjuk, hogy a célt Tul kell lépni azo?,t. a bibás
firtató kérdésgyakra n azzal elképzelésen,bogy a mtíuészet-
a hibás elképzelésseltár- rtek órlnlagán kíuiil ua.lami
sul, mely szerint az ilyen magán- és magáértualóatl l,éte-
z célja uan, a.melyrlele nlegt"la-
cél onmagáért véve léte- lósításáb oz ptt szta eszkózul
zik, hogy aztán a m vé- szc-llgál.
szet stb. az adott cél meg-
valósításának eszkozéul szolgáljon. A célra vonatkoz .
kérdéshezebben az értelemben valamilyen mellékjelen-
tés tapad: ahasznosságra vonatkoz kérdés.Ezeknek a
kérdéseknekalapja aZ a viszony, hogy egy tátgy, egy
rn alkotás csak valami másra vonatkoztatva létezik, ami-
r l feltételezik, hogy érvényesés kell, hogy létezzék.
A célnak tehát rendelkeznie kell az érvényessé8, z lénye-
B1
giség meghatározásával, s ez az érvényesség,lényegiség tének el rebocsátása után rá kell térnunk erre a bens -
kívul fekszik magán a tárgyon. A kérclésígy elhibázott. re, erfe a fogalomra.
Mert minden tárgynak, amely abszol t akar lenni , magá* Ennél az áttekintésnél írgy kell eljárnuflk, hogy l.g-
ban kell foglalnia saját meghatározását. Ha a szóban for- alább általánosságban kidertiljon, hogyan bontakoz d-
gó tárgy egy másik tárgyhoz ilgy viszonyul, rnint saját nak ki a részek az egésznek a fogalmából. Tehát ez az
lényegiségéhez,akkor az adott tárgynak olyan sajátossá- áttekintés sem t nhet esetle5;esnek; szuksé gszer ,ségen
gokkal kell bírnia, amelyek megfelelnek ama lényeginek; kell, hogy alapuljon. Eppen ezért el re kell bocsátanunk
tehát jra csak atárgyrayagyunk utalva, s így am ,alko- a fogalmat.
tásnak (mint egy morális végcéltszolgáló alkotásnak) Mondottuk már, azábrá- A m uészetfogalma általában.
magának is morális tartal- zoland tartalomnak olyan-
ma kell, lrogy legyen . Ísy I d ,rtolkotósnak mint abszolut- nak kell lennie, hogy képes legyen a m vészet formáj ának
aztán feleslegesnek bizo- | nak ónmagában uan a uégcélja. felvételére.A tartalom a
nyul az a kerul rit, hogy gondolat; a form a az ér-
Thrtalma a gond.olat, formája
az érzéki.
valami mást, valami rn alkotáson kívuli lényegit állítsunk zéki, a képszeríralak.
végcélkénta m ivészet elé. Természetesen vannak olyan Az absztraktnak képsze- A.form,a megfelel a ta,rtalom-
dolgok, amelyek pusztán eszkóz k, és céljuk onmagr.rkon r en kell ábrázol clnía, a nak, a ta,rtalom a.fortnának.
kívul van; bizonyos értelemben ezek kozé tartozhat a tartalomnak telrát onma-
rnűralkotás is, amennyiben példátrl pénz, tisztesség és hír- gáértvalóan, saiát" meglratározása szerint kell képesnek
név szerzésére szolgáI; ezeknek a céloknak azonban a lennie erre az ábrázolásra; máskulonben valami rossz
m alkotáshoz mint olyanhoz semmi koztik. keveréket kaptrnk, amelyben valamilyen pr zai tartalmat
Ha mármost lényegi ter- kell onmag áért véve, képszer ten felfogni. Ha ilyen rossz
mészete szerin t akartrnk l E' ct, me3Ebatározás ráuezet
|

a m ,uészetfogalmára, osszekapcsolódás jon létre, akkor a részek heterogének,

egy tárgyat vizsg álat al,á |
vetni, akkor nem olyan érdekekre reflektálunk, amelyek
iclegenek a tárgyt l, és csak más viszonylatokban t n-
nek el . Nem vizsgáljuk itt azokat a tárgyakat sem, ame-
lyek olyan érdeket foglalnak magukba, amely vaIami
más számára lehetne végcél. Ha a végcéltnem mint va|a-
mi ktils dlegest akarjuk vizsgálni, hanem mint a tárgy-
ban mag ában mag án- és magáértval an meglév
meghatározást, akkor ez a magán- és magáértvaló m al-
kotásnlk, a míralkotás természetének, fogalmának a
vizsgálatához vezet bennunket. Az edcligiekben csak
ktils dlegesen reflektáltunk a m alkotásra, további ktil-
s dleges vonatkozásokat kapcsolva hozzá. Ez a t"árgyak
szokásos vizs gálatm dja; ez a reflexió azonban elveze-
tett benntinket odáig, hogy m,agába a tárgyba kelljen
belebocsátkoznunk. Így az egész vizsgálódás tetveze-
jó osszekapcsolódásra alkalmatlanok. Az els meghatá-
rozás tehát az, hogy a tartalomnak a formára alkalmas-
nak kell lennie.
A másoclik kívánallnr
In rorrolottt, milaént az igazság
az, hogy a tartalom ne le- | ntnrten tartalma, tnagában
gyen absztrakt; semmiféle konkrét kell, bo7y legyen.
I
igazi tartalom nem lehet
absztrakt, akkor sem, lra egyébkéntnem a m vészet tar-
talma. Még az eLgondolt mint elgondolt is onmag ában
konkrét kell, h.rgy legyen, valami szubjektív, individuá-
lis. A tartalomnak tehát, hogy igazi legyen, konkrétnak
kell lennie. Ha például Istenr l azt moncliuk, ho gy az egy-
szer en Egy, akkor Isten puszta absztraktr-rmként jelenik
meg gondolkodásunkban, és mint ilyen mírvészetiábrá-
zolásra alkalmatlan; a zsidóknak és a torokoknek ennél-
fogva nem lehet m vészettik. Isten azonban nem az ures
lényegiségilyen absztraktuma, nem az ész fokára még el

82 B3

lfi,
 -

nem érkezett értelem absztraktuma. A maga igazságában keresztény Isten létnrócliu u gondolat. - Ezek a nríivé.szet
Isten onmag ában a konkrét; Isten személy, sztrbjektum, fogalm ának absztra.kt meghatározásai, h.gy tuclniillik
személyként a íTlaga meghatározottságában felfo gva szel- a mrívészet" tartalma magában konkrét kell legyen, ha a
lem, aki magában hármas - egység, magában meghatáro - konkrét formáh<>z ill nek akar mutatkozni. -
zottJ és ennek a meghatározottságnak az egysége. Ezt El szor aZ áItalános részt,
I n,aorrrárry,,ynpfelosztása.
jelenti a konkrétság. Isten ezáltal a konkrét, az igaz. másod szor a kulonos résztI

Az igazatfelfogó gondolkod ásban is el kell jutntrnk ehhez tárgyaljtrk. -

a konkréthoz. -- A tatta- l _
lomnak tehát m^gáb,u,, l r:;:r:"r: ;!{:Í#:;r,!í,'* Az általános rész a szép l ,l Áltatáncls r-ész.
konkrétnak kell lennie, I a szirltugy konkrétfornláual" eszmé jét vizsgáIla" - Mint I

nem pu ztán azért, h.gy mondottuk, a szép a tartalomnak és a tartalonr létezés-

I

m vészeti ábrázolásra alkalmas legyen, hanem azért" is, módj ának az egysége, a realitásnak a fc:galomhoz ill vol-
lrogy egy áItalán igazi tartalo,rn legyen. A harmadik sze m - ta, itrl, vé tétele.
pont az, hogy lényegébenaz érzékiis magában konkrét A m vészet kiilcnboz
létmódjai nem alapulhatnak |
| *rrolont. ésJbr?n6l uiszonycli
inctividtrális, egyecli. Ami magánv aI an igaz, az valu*'' , ,rra.rlészetberr,
konkrét. Hogy a míivészetérzékieleme magában konk- máson, mint azon, lrogy a I

rét - a konkrétságnak ez a me határozása mindkét oldal- fogalom rnilyen viszonyban van onmag;ának a realitásba
ra, a tartalomra és az ábtázolásra egyként érvényes-, ez való beleképez désével.Háromféle lehet ez a viszony.
az a pont, ahol tartalom és forma egybevág.A konkrét Az els az igazi egység
keresé se, az abszolrit egy- l
egységre ualó
I

tartalom valóban alkalmas erre a képszertt ábrázolásra; :],1'c,tbszolut a szimbclliktts

saját meg h a tár ozá s ában b en ne fogla ltat i k, hogy kon kré t, ségre való torekvés; oi' u l ';';::::::ua8Y
ahogyan formája is az. Az ígazi ugyan c,sak lényegileg fajta míívészetl amely rrrég l

magasabb szinten ragadlrató me$, mint ahol az érzéki
konkrét alakja található; az érzékinem az egyetlen, és
nem is a legnragasabb rend konkrét. A konkrét maga-
sabb rend létmódja a gondolat, amely az absztraktság
elemében él Llgyan, de konkrét gondolkoclásnak kell len-
nie ahhoz, h.gy tgazi gondolkoclásnak számítson. Az itt
nem jutott el a két oldal tokéletes osszefonódás áig, amely
a maga igazi tartalrtrát, s ezért" egyszersmind igazi formá-
ját sem taláIta meg még. A keresés tehát abban áll, hogy
az igazi tartalom és az igazi forma még nem találván egy-
másra, még neln egyesiilvén, kétfelélrullik, egymás szá-
mára ktils nek mutatkozik.
A tartalom tobbé vagy ke- | Enrlek a torekué'tlek az oka Az,
1

szóban forgó kulonbség nyomban kit nik, ha a gorog tóké-

vésbéabsztulkt, zavaros, ?:;::"X'::;;:n::::em
istent osszehasonlítl*k a keresztény Istennel. A gcirog isten
nem igazán onnragában
l
nem absztrakt, hanem indivicluális; a keresztény Isten is I

konkrét Isten, nem pu zta szubjektum, hanem'lényegé-
ben szellem, és szellemként a szellemben kell tudatosul-
nia. Itt a tartalom a konkrét, és ennek a konkrétnak az
eleme a tudás * eltér en a m vészett l, amelynek eleme
az érzéki,a képszer . A keresztény Isten tehát a gonclol-
koclásban szellemként mutatkozik meg a szelIem számá-
ra. A keresztény és a gorog Isten létmódja ilyen módon
ktilonb ózik egymástól. A gorog isten létmód ja a kép, a
meghatározott, az alak pedig a tartalom számára még ktil-
s dleges, kózonrbos, így még kozvetlen, termés zeti. Ez tehát
az els áItalános meghatá- l ,'_.....
a k' zt,etlen ter-
rozás; a tartalo m zavu.", ::;!:::/::;;:rt
l
és absztrakt, a képs zerttség l
clldala nrég a kózvetlen természetb l szátm:azik.
fbrtalom és forma ilyerr viszonya tehát a m vészet kere-
sése és torekvése. Ez a keresés kozelebbr 1 abban nyil-

B4 B5
vánul ffieg, hogy a még I n rrugbatárclzatlan tartalom Ez a fajta mfivészet tehát torekszik vala,mire, s ez a
nem igazánmeghatározott I aÍornlát is megbatározatlanná torekvés a lényege a szimbolikusnak. Így fogalm át és íea-
gondólat kulsoctleges ter- ':;:;;:::'rtelen,séget uisz bele' Iitását tekintve ez a fok még tokéletlen.
mészeti anyaghaz nyril, s | l
A második szféra ak|asz- I . ,
rnivel még nincs harmóniában vele, ternrészetellenessé szikus m vészet szfé,;,:^. ?]:,'#:;:':,?;:;K,r;::
teszi, eltorzítja a természeti alakot, mértéktelenségetvisz
l
Ez az aIak szabad, aCekvát l mííuészet.
bele. Ezekb en az alakokban valami kimódolt, mesterkélt beleké pez clése a foga-
l

áItalánosság otlik a szemunkbe. Mive| azonban a tarta- lomba; oly tartalom, amelynek neki megfelel alakjavan,
lom onmagában véve meghatározatlan marad, kifeiezé- s amelyb l mint ígazítartalomból nem hiáryzik az igazi
se saját meglratározottságán t llép , tírlhajtott és t lfe- forma sem. Itt kell keres- l Ezielentiam
- . a

'uészeteszménYét,
szített. E m vészetre ezért nunk am vészet |
"rr*J-
l
m
a fenségesség jell emz , ll ?::"ftt,lségesség
ttent a szépségé.
,uészete,
nyét. Az érzéki,a képszertt itt már nem csupán érzéki,
nem pedig a szépség.Mind- |
nem valamilyen természeti lény; természeti alak ugyan,
azonáltal ebból sem hiányozhat a tartalom és alak va|a- de olyan természeti alak, amely megszabadult a végesség
milyen megfelel sége. Az alakugyan er szakolt, eltorzult. nyomor ságától, amely a magafogalrn ávalteljesen adek-
A megformálásban azonban, hogy általános értelemben váL Az igazi tartalom
adekvát legyen a nagyszabásrj tartalommal, van valami ? | o *ogábarl konkrét tartalom
konkrét módon szellemi, | ,, ,rogában leonkrét alakban,
meghatározottság is. A tar- amelynek alakja az embe- | emberi alakbanfejez d.ik ki.
trIiuel tartalma még nem igazán ",
talom még nem illik ossze
konkrét tartalom, .fbrm ília i,s ri alak; íTlert egyedul ez a t

igazán a természeti anyag- csak absztrakt módonfelel me7 szelleminek azalakja, egyedtil ez,aza mód, ahogyana szel-
gal, mert ilyen osszeillésre neki: szimbólllnx. lemi az id beli, evilági egzisztenciában kiformál dhat.
még alkalmatlan. A megfe- A lrarmadik e tartalom c) Ennek az abszolut egységnek
lelés itt csak az absztrakt általánosság szintjén jolret létre. és az alak felbomlásának a_felbonllósa auagy a romanti-
Ez az els szféra ennek kóvetkeztében a szimbolikus vagy szférája, amely ísy vissza- kts ttt uészet.
keleti m vészet szférája. A fenségességkorébe tartozik; térésa szimboliktrsra jel-
a fenségesség jellemz je, hogy valami végtelent fejez ki. Iemz ellentéthez, egyszersmind azonbana m vészettt|L-
Ez a végtelen azonban itt olyan absztrakturn, amelynek lépéseis onmagán" A klasszikus m vészet mint m vészet
nincs adekvát" érzékialakja; Az érzékialak saját rnértékén elérte a fejlettség legmagasabb fokát; fogyatékossága csll-
tríllép, trilhajtott. Itt a kifejezésnek csak a kísérletérl pán zz, hogy egyáItalán
beszélhetunk. Az óriások, á kolosszusok, a százkartt, száz- m vés zet.Aharmaclik szfé- | o *Ouészet tutlépése ónmagán.
mell lények ily"n mértéktelen természetialakzatok Másfel l ra tehát az a m vés zet,
I

az ilyen természeti alakzatból sem hiányozhat a maga tar-
talmának való megfelelés mozzanata; ez az zlbsztrakt
áItalánosság azonban csak valami bens . Ha például az
oroszlán az er képzetétkelti fel bennuflk, akkor általá-
nossága csak bens , absztrakt, szimbolikus. Az állati alak-
ban, amely az,,er " általános min ségévelrendelkezik, ott
van az az absztraktan megfelel meghatározás, ame-
lyet ki kell fejeznie.
amely m vészetkéntegy maÉ]asabb álláspontot foglal el.
Ezt a nr vészetet romantikr,rs :vagy keresztény m vészet-
nek nevezhetiuk, A keresz- o rr"llemi tartalclm kilép az
|
ténységbenaz Ígaz vissza- | arzakifornlából,
lépett az érzékiképzetb |. '
A gorog isten a szemlélethez kotott; benne az emberi és
az isteni természet egysége és ennek az egységnek egye-
dtili igaz létmóclja válik szemléletessé. Ez az egység azon-

B6 87
 ban még csak érzéki,eltér en a kereszténységtl, amely Az els mód, ahogyu:u
Llgyanezt a szellemben és az igazságban f,rgju fel, amely- m vészet áItalános ktilonb- l
l, az építészet

ben a konk rét, ?rz egység szellemileg felfogott mar acl; az ségeinek ez az ónmeghatározása, a mttvészet realizáI dá-
érzékibl visszal ép szellemi létmócl. Az eszme itt sza- sának ez a legkozvetlenebb mó dja szemunkbe otlik , a már
baddá, magáértvalóvá tette magát. említett els míívészetiformávalkapcsolatos , azzala m vé-
EzáItaI az érzékimozza- l
szeti formával, a.melyet szimbolikusnak neveztunk, s amely-
nat járulék az érzékiszub- | Ezcíttal az érzékimint olYarl nek talaja a kuls dlegesség, mivel az ábrázolás formája
s nxa{lct is sz'abad
jektív eszfile számáru, ÁÁ, csak kuls dleges módon társul a tartalomhoz: Isten még
l i::: ''rulék,
nen} szukségszerííség;a l
nem mozogotthonosan amaga alakjában, azalakmég ktil-
maga szféráiában az érzékiis szabad lesz. Ísy ennek a s alak, amely Istent még nem tucl|a a maga meghatáro-
mrívészetnek jellem z vonása a szellemileg magáéftva- zottsága szerint kifejezni, mivelhogy Isten maga is híj ávaI
lóarr létez , a szLlbjektív, a lélekbeli. A. kuls cílegesség van a konkrét me ghatározottságnak. A m vészetnek ez az
tekintetében el térbe lép a kózómboss ég, az onkény és els realizálódása az építészet.Benne a kifeje zés anyagát
a kalandosság. 4 kuls létezésmár nincs abszolrit egy- vagy formáját kisebb vagy nagyobb rnértékben tudja a tal
ségben a tartalonrmal; az érzéki,egyáltalán az anyag itt talom jelentése áthatni, attól fr-igg en, hogy ez a taftalorn
inkább kuls valami, aminek csak a lélek acl ieteniasi. jelentékeny vagy jelentéktelen, konkrét vagy absztrakt,
magába mélyed vagy zavaros és felszínes. Mi t bb, ez a
Milrtán el rebocsátottuk a m vészeti forma eljutlrat akár odáig is, hogy tartalmát for-
l ,, Kr.itótl s rész.
rn vészet ónrnagában való l
májával teljesen adekváttá tegye; ekkor viszont ttillép saját"
tagoló dásának általános fogalm át, rátérhetunk tuclo tná_ terulete határain, és átbillen egy magasabb fok, a szobrá-
nYunk kulono s részére,amely el felt ételezi az emtített szat teruletére. Ilyenkor kiderul, hogy természetéb l kovet-
m vészetiformákat. Am - kez en hol h zódnak az építészethatáraí: az építészetnek
vészeti formák általános A bárorn rn luészetifonna
mindegyike ct nl tlészet,fogal- kuls leg kell átfognia a szellemit, s így a lélekkel teljesre
fogalm ánakpedig realizá- rn á n a k. m egb at á rozot ts á ga i sze - mint másvalamire kell utalnia.
lódnia kell, meghatároz cl- rin p a rt lea l a riz á l ó rti k
t i Haviszontamvészeti l
yz, magában elkulonulve
.

p) a szobrászat
^

forma számáta eza lélek- |

tlgy kell létez vé váInia, hogy kitrinjon: a számára imma-
nens kulonbségek saját magáb l lépnek el . Ezek a
kulonbségek nem lehetnek mások, mint az általuk ábrá-
zolt fogalomnak a kulonbségei; más szavakkal: e ktilonb-
ségek tekintetében a m vészet egye fajtáinak ugyanazok
a meghatározottságai, mint amelyeket a m fajok tekinte-
tében szemugyre vettunk.
Ezért aztán az egyes m vé- a) E nlegbatározottsagok uizs-
szeteket is a jelzett kulonb- gá lata absztrakt módon:
ségek szerint szeretnénk
el szor absztraktan
tudatosítani, majct konkrétabb alakjtrk_
ban is szemugyre venni, mechanikus olclalukról csakr-igy,
mint absztrakt érzékioldaluk szerint, tér és id szerint.
kel telies, a szellemi taftalom vagy Isten már nem ktils ,
hanem valami benne lakoz ,, ha tehát az anyag és a bel-
s tartalom abszolttt azonos a maga matériájával és for-
lnálával * más sz val: ha realizálódik és meghatározó-
dik a második áItalános míívészeti forma ) akkor a
m vészet meghatározottságaként a szobrászat áll el t-
tunk. A szobrászat magát az isteni alakot onti form ába.
A maga kuls lététtekintve az Isten csendes, boldog, meg-
dermedt nyugalomban taIál otthonra. Forma és tartalom
abszol t értelernben egy és u$fanaz; egyik oldal sem
kerul trilsrilyba; a tartalom íneghatározza a form át., a for-
ma meghatározza a tattalmat; e$}ségtik tiszta általános-
ságban jelenik meg.

BB 89
r
De láttuk, l-logy a míral-
y) a rornatltiktts m uészetek
kotás bens sége, bels
tartalma vagy anyaga a harmadik m vészeti formában,
a romantiktrsban miként lépett ki csendes nyugalmáb l, a
formájával, matéri ájával, kulsejével val abszolrit egység-
b,ől, miként vonult vissza magába, szabadon hagyva a
kr-ils t, anrely a maga részérI szintrigy magába h z dik
vissza, a tartalommal való egységet feladjz, a tartalom szá-
mára kózombossé és kuls vé válik. Ezt a m vészeti formát
a kolté szet realizálja. Benne*3__nJ.*g_s_*f,9[,ma magába h z -
dik vissza, é**_p.3rt!kp"!a"li;ál99ik.
A három általános m vés zeti forma mindegyike e
lrárom oldal szerint ktilonbozik a tobbitól, határozza meg
és realizálja magát; ezek az oldalak a m vészeti formák
létmódjai.
Ha mostkonkrétabb vizs-
gálatnak akarjuk alávetni l
l ,, Konkrétabb uizsgálat:
e létezésimódokat, akkor a m vészet fogalma a mttvé-
szet magában tagolt világaként valóstrl meg; alakok vilá-
ga tárul elénk, templomok vesznek kortil bennunket,
kupolák boltoz dnak fólénk; istenek tekintenek ránkbol-
dog nyugalommal, márványba dernredten vagy tarkán
színes árnyékvilágként; hangok hirdetik szívunkben Isten
sejtve érzékeltkozelségét,vagy Isten leszáll kozénk, és
szavak tján ad hírt magáról, kinyilatkoztatja magát. Mert
az istenvilág a kuls dleges, durva anyagban kezd létez-
ni, és innen halacl a szellemi, a mind szellemibb létezés
felé. Így aztán a tartalom és a matéri a szellemmé váIásá-
nak fokozatai bontakoznak ki el ttunk; a végpont az
aíryag és ábrázo|ása l.g-
szellemibb formája. -A m -
t
| "l az éptrészeté
vészet Létezésénekels t
formá ját az építészetabsztrakt szemléletmód jában fedez-
tuk fel. Az építészeta szervetlen természetb l indtrl ki,
ebben realizálódik; ám a szervetlen termésaet - mivel az
építészet"tartalma még absztrakt - számára kuls dleges
marad, s így Isten megjelenítésehelyett csak utal rá.
Egyengeti az utat, templomot emel, teret nyit, Isten szá-
mára megtisztítja a talajt: Isten szolgáIatában megfiIlln-
90
kálja a kuls kornyezetet, hogy azne maradjon az szá-
mára kuls dleges, hanem képes legyen megjelenítésére,
kifejezésére, befogadására. Teret biztosít a bels ossze-
szedettségnek, korbefogja az egybegy ltek gyulekezetét.,
védelmet nyrijt a fenyeget vihar, az es és a fergete 8; az
állatok ellen. Kifelé kinyilvánítja a gyulekezés akarását.
Ez az építészetrendeltetés e; ez építészetnekezt a taftal-
mat kell realizálnia. Anyaga ma9a a matéria, durva ktil-
s dlegességében,mint mechanikai tomeg és sírly. Ennek
az anyagnak a bemutatása t|gy jelenik ffi g, mint a szím-
metrikus jelleg absztrakt értelmi viszonyainak kuls dle-
ges bemut atása. Ísy aztán l s, a szobrászaté
Istennek templomot épí-| '-
tettek, s az Isten háza készen áll, a szervetlen természet
megmunkáltatott, amikor ebbe hirtelen belecsap az indi-
vidualitás villáma,, és ott ál1 Isten; a szervetlen természet
I.stent mtrtatja be, a templomban felmagasodik az isten-
szobor. Az anyagot most teljességgel magáévá tette a szel-
lemi, a végtelen forma a testiségbe koncentrá| dott, a rest
tomeg végtelen formává rendez dott.
A bens isten így belemélyed a kuls dlegességbe, a
kuls dlegesség Istenre emlékeztet és Istenné índivi-
clualizálódik; a ktrls teljességgel bens séggé,a ben-
s teljességgel kuls ségg é vátt. É,saz anyag már nem
kozombos; bár érzékíanyag, de tiszta és egyszín(t; és
a tartalomm aI va\ egységénekáIta|ánosával szemben
maga nem partikularízálódott . - Ez a szobrászat meg-
határozása. l
amely- ,' a. ro,nantikus m ,uészeteké Í
}
A harmaclik forma,
|
ben az általános m vésze-
ti formalétezéseelénk lép, a romantikr-rs m vészetreali-
záI dása. Az építészetIstennek templomot épített;benne
a szobrászkéz istenszobrot állított; most Istennel szem-
kozt, Isten házánaktág termében ott álI a gytilekezet; a
tartalom és a form a általános egységévelszemben mind
a taftalom, mind a forma oldalán fellép az egyecliesulés, a
szubjektivitás, á partikuLarizáció. A gyulekezet a ktils cl-
legességben val kozvetlen elmerultségéb 1 kiemelke-
!l
dett és onmagába visszatért Isten. Az Isten már nem ez
91
 l
azEgy, mint a szoboralakban; egysége felbomlik, a szub-
jektívitás me ghatárazatlan sokféleségévé
torede ztk. Így u
tárgy már nem ennek az egynek a tartalma, hanem az
érzések, cselekvések szubjektív kulonossége, az indivi-
dualitás eleven mozgásának, tetteinek, akarásának és
elernyedésének sokfélesége. S ugyanakkot maga az anyag
is ugyanilyen szétforgácsolt, kulonos és individuális lesz.
Lz anyag itt már nem tomegszertt, mint az építészetben,
már nem az étzékinek az az absztrakt, egyszeríí látszata,
amivé ezeket a tomegeket a szobtászat formálja, hanem
magában elkulonult és szubjektívvétett aWa1, amelyet
itt a ma1a szubjektivitásában vesznek tekintetlre, s amely
csak szubjektívként kap jelentést. Ezze| a tartalom és a
forma sokkal magasabb egysége jon létre, mivel itt a paf-
tikularízált anyag fejezi ki a magában szllbjektívvé tett
tartalmat; a kulonos a kulonosben kap ábrázolást. A bel-
s tartalom az anyag jellegét, az anyag pedig a bels tar-
talom jellegét olti magára. Ez a bens ségesebb egység
viszont maga is a szubjektív oldalra billen át, s mivel a
tartalom és a forma specializáIódik, az egység csak az
objektív általános.s ág rovására jon létre.
Kozelebbr 1 szenrugyre
E m tíuészetifornla lét,lnóclia
véve a m vészeti forma ismét csak bármas ta,goltsógot
harmadik létezésimódja ntutat:
iból hármas tagoltságot
mutat. E létezési mód els d),festészet
alakja a láthatós á got hasz -
náIla fel rnegvalóstrlása arryagául, a láthat ságot mint
olyat. A szobrászat és az építészet,alryaga is láthat vala-
ffii, de nem abszftakt láthat ság. Az ábrázolás eszkoze itt
olyan absztrakt láthat rág, amely mégsem marad abszt-
rakt, hanem - lévéna kulonosség létezése- szubjektíve
elkulonul láthat sággá, kozelebbr l: színnéválik, tud-
niillik olyan fénnyé,amely mag ában foglalja a sotétség
meghatárazását is, és ameIy u sotétséggelsajátos módon
egyesul és t le elkulontil. Ennek a magában meghatáro-
zott és szutrjektívvé tett láthat ságnak már nincs szuksé-
ge sem az építészettomegeinek absztraktan mechanikus
ktilonbségére, sem a testi alaknak mint a maga háromdi-
92
rnenzi jában meghatározolt térbeli anyagnak a ktilonb-
ségére,ahogyan e három dimenzi s térbeli anyaga szob-
rászat ar'yaga; a Láthatóság most eszmei ktilonbséget
foglal magábáí,l,: á színek krrlonbségét.Itt tehát a m(tvé-
szet lnegszabadul a tisztán anya.gitól, hogy a látás abszt-
raktan eszmei érzékeszámára\étezzék. A másik oldalon
a legmesszebbmen en paftikularizáI dik a tartalom is;
ami csak helyet kaphat az emberi szívben, amit az ember-
szív tetté formál, mindez a sokréttt tartalom itt a m vé-
szet tarkán sokszín r anyaga lesz. Helyet kap itt minden
látásmód, a kulonosség egészbirodalma. Felléphetnek tef-
mészeti formák is, amennyiben valamilyen szellemire való
céIzás kozeli rokons ágbuhazza ket a gondolattal. A m vé-
szet efféle létmódj ának egész alakja: ez a festészet.
A második anyag, atni- l a zene
ben a romantikus nríivé- l
szeti forma megvalóstrl, még tová.bb megy. Rár érzéki
anyag ez is, de mélyebb szr_rbjektivitás felé halad. Már a
színt is egyfajta szubjektiv áIásnak neveztuk. Most viszont
rnélyebb szubjektívvé tételr 1 van sz ; itt a szín által, még
létében meghagyott tér kozombos heterogénségétis meg
kell szuntetni, eszmeileg egyetlen ponttá kell s rríteni.
A pont rnint ilyen megsz rnés minclemellett konkrét; ez a
meghatározottság, a térbeliség kezd d eszmeisége a rnaté-
ria mozgása, rezgése, onmagához való viszonya matad:
hang, arnely a másoclik eszrnei érzék,a hallás számára
létezik . Lz absztrakt \áthat ság az absztrakt hallhatóság-
ba fordul; a tér saiát dia\ektiká jatovábblendul, átmegy az
id be, ebbe a negatív étzékibe,amely amennyiben léte-
zik: nem létezik, és amely nemlétében saját lététteremti
jra, amely ezá|tal, onmagának szuntelen megszuntetése
és onmegsztintetésében onmaga létrejovetele. Az abszt-
rakt bens ségnek ez az anyaga a magában szint gy meg-
határozatlan érzéskózvetlen kozese, azé az érzésé,amely
még nem tudott onmaga meglratározottságává szilílrdul-
ní. A zene csak az érzésfel}rangzását és elhangzásátfui"-
zi ki; a szubjektív rnírvészetk zéppontja, az absztrakt
érzékiségabsztrakt szetrlemiséggé válásának átmeneti
pontia, Anya gát tekintve olya sfajta értelmi viszonyt fog-
93
 lal magában, mint az építészet;és egy általán absztraktan nyát I, áz érzékiségabsztraktságár l van sz . A tér és az
kifejezv : á zene az absztrakt szellemi bens ség, az érzés id az érzékijelle g általános formái; a tér és az id az, ami
m vészete. az érzékitérzékivéteszi; a tér és az id egyáItalán az érzé-
Ami mármost a roman- l a kóhészet ki jelle g általános absztr aktsága.
tikus m vés zetiforma utol- l
Err l az oldalról nézve a) Az építészeta háronldinlen-
sÓ, leginkább szellemiábrázolásmó dját illeti, ennek jellem- az építészeta háromdi- ziós teret teszi létezéseanyagá-
z vonása az,hogy az érzékielem, amelynek felszabadul ása menziós teret teszi ábrázo- uá.
már a hangban elkezd dott, itt teljesen szellemivé lesz: Iása anyagává, oly módon,
a hang már nem magának az érzésnek a felhangzása, hogy e tér határkijelolései - szegletek, a síkok, a vona-
hanem lefokozódott , puszta, magáért véve tartalm atlan ^
lak - az értelem hatáskorébe tartoznak és szabályszer -
jellé vált, mégpedig nem a meghatározatlan érzés,hanem ek. Az egyszerír kikristályoz dások itt a szellem formái;
a magában konkrét képzet je\évé.A hang, a korábban a lélek maga még nem él ezekben a form ákban; a pira-
absztrakt, megbatározás nélktili felhang zásmost sz válesz mis csak egy elhalt szelle-
- a rti ku l á lt, magába n meg határ ozott lr a ngg á, amely nek az met foglal magában. -Ami Q a szobrászat olyan szerues ala-
az értelme, hogy képzeteket, gondolatokat fejezzen ki, hogy a szobrászatot illeti, ez az kok ábrázolásában basználja a
egy szellemi bens jele legyen. A zenében még az érzés- egész teret beltilr l, szer- bárom dimenziót, ameljlekberl az
ket m.egbatározó szellem létezik.
sel egyestilt érzékielem itt elválik a bels tartalomtól mint ves alakokban határozza
olyantól, míg a szellenri magáért véve is onmagában kép- meg.*Aharmadikcso- y) A romantikus m. .uészetek:
zetté szilárdul, oly képzetté,amelynek kifejezése az ónma- portbaatomantikusm -
gábanértékés jelentés nélktili jel kell, hogy legyen. A hang vészetek tartoznak Bennuk elkezd dik az absztrakt tér
ennélfogva akár bet is lehet, mert a látható itt épptigy a kiformáI dásl, á kuls ség
szellem puszta jelévéfokoz dott le, mint a hallható. A szo- sztrbjektívvéváIása. A fes- | afestészetnek az absztrakt
rosabb értelemben vett kóltészetben a mírvészetnekezzel tészetnek pusztán a felti- | ^ltérrel, afeltilettel és annak alak-
a létezésimódjával találkozunk. A költészet az általános, lettel és ann ak alakzatai- | zataiual,
minclent átfogó mrivészet, amely a legmagasabb rend val van dolga. Azután ez
átszellemiesulésig emelkedett. Mert benne a szellem sza- az absztrakt tér ponttá zsllgorodik, id ponttá, negatív
badon, onmagában létezik, elszakadt a pllsztán *zéki ér zékiséggé,olyan egym á son kívu l iséggé,a mely épp any -
anyagtól és azt ónmaga puszta jelévéfokozta le. A jel itt nyira tagadása is az egy-
nem szimbólum, hanem teljesen kózombos és értéknél- másonkívuliségnek . Ez az B) a zenérlek az absztrakt nega-
tlu térrel, az id uel,
küli jel, amely mogott a szellem a meghatároz er érzékielem, az id , a ze-
Ám ezen a legm agasabb fokon a nr vészet trillép onma- ne jellemz je. A harmadik
gán, és prózává, gondolattá válik. érzékielem szintén icl, , c) a kóltészetnek a tér és az icl
Ez lenne a m vészeti formáklétezésénekáltalános jel- olyan pont, amely viszont abszolut tagadásáual uan dolga.
lemzése; a m vészeti formák építészetként,szobrászat- nem formális tagadásnak
ként és a szubjektív m vészetekben valósulnak meg. mlltatkozik, hanem teljesen konkrét pontnak, a szellefil
Említéstérdemel nrég a mírvészetiformák létezésének pontj ának, gondolkodó sztrbjektumnak, arnely a képzet
mechanikus eleme. Ami az
l a A Érés az id absztrakt érzé-
absztrakt érzékioldalt ille- u, oldalát szenltigyre ueu uizs_
végtelen terét egybekapcsolia a hang idejével. - Ily móclon
| az absztrakt kuls cllegesség kulonos meghatározásai is
ti, itt a tér és az id viszo- sátoclás, hozzátartoznak a ktilonos m vészetekhez. Ez lenne annak
|

94 95
r
aZ egésznek az áttekintése, amelynek kulorros részeit ÁrrelÁNos RÉsz
vizs-
ezután kezcljtik majd
o'általánosnl
l

gálni. A kr_ilonos m rvé- l uészeti./brrnák

o' a ktilónós yttí,ryszetek egy-
szeteknek az általános l] lna Sra UOftatkOZ SQ.:
m vészeti forrnákra való |

vonatkozásáról megiegyezlret|r-ik *ég, h.gy a szimbo- Az els szakasz a szép esz- Általános rész-
likus mrivés zet leginkább méjévelfoglalkozik. Els szakasz.
a) a szimboli,kus nl uészet legin-
az építészetbenérvénye- kább az építészetben., A szépnek ez az eszmé-
sul; itt a szimbolikus még je maga is három részte I) A szép eszrnéje.
teljes kor en érvényesul,még nem ereszkeclik le egy tagolódik:
másik m rvészet szervetlen termé szetének szintjére. 1) A szép általában.
A klasszikus m vés zetben l 2) Ennek az áItalános szépnek az elkulonboz dése,
a szob-
a szobrászatot tekinthetjuk ')::',ff::'?;r::Í::;í-t
1?

amennyiben az általában vett szép m vészetíszéppé par.

meglratároz jelleg nr vé-
l l
tikularizál dlk; ugyanis csak a m vészeti szép a volta-
szetnek; az építészetmint puszta korbefbgás társul hozzá. képpeni szép; á|talánosságban ez az eszmény.
A romantikus m vészetkó- l 3) Az eszmény létezésevagy megmutatkozása, vagyis
á,
.,

rébe tartozlk a feste,zei

l |,""'ff;::::: :::::i::::; az eszmény egyedivé váIása, megvalósulása.
kivált a zene, amely itt on- l
-

áII vá és feltétlennéválik. A harmadik a rornantíkus

míivészet, amely magában val objektivitássá kerekedve
valamennyi m vészetben megtalálható, mind a három A szép áhalában
míívészetiforrnát áthatla, végtelen kiterjedés nek mutat-
kozik. Bármely m vészeti formálrozkapcsolódlrat, mind-
egyikben kifejl dhet, mégpectig náll &fl, magáértva- A szépet a szép eszméjé- 1) A szép általában.
lóan. nek nevezttik. Err l azt
kell mondanunk, hogy a A szép - maga az eszrne, mégpe-
*
szép maga aZ eszme, clig kózuetlen létezésében.

mégpedig a valatnely meg-

határozott formában létez eszme. .xz eszméhez általá-
Most rátérunk vizsgálódásunk áItalános részére. nosságban három dolog tartozik: a fogalom, a fogalom
realitása, valanrint a fogalomnak és realításának az egy-
sége. Az eszme tehát nem puszta fogalom és nem is vala-
milyen mer ben nem-reális gonclolat.
Ami mármost az eszmét
Az eszrnének ez
mint természetileg él t,
a, kózuetlen,
létezéseaz eleuefi; clz eleueru tebát
mint elevent, vagyis egyál- a szép.
talán szépet illeti, a szép
egybeesik az e\evennel. Az eszme a fogalonr és a reali-
tás egysége, e két oldal konkrét megegyezése. Az eszme

96 97
mindkét olctalról nézve l n, esz,nxe a.fogalomnak és a te; a fogalom megbontatlan egysége ama megktilon-
egyfajta egés z; kéttotalitás I realitásnak, mint két Ónnlagá, boztetettségnek, amely mint ilyen nem létezik, amely
a konkrét
egysége, tehát az onma_ l egYsége'
':^:::'totalitásnak onálló ságra nem tett szert.
gában val eszme: onnra- | Haviszont másfel l a l ,-
gának megkett z dése, ami ez ttal sem puszten formális
megkett z dés. Ami egy-
fogalom reali tásánar. ota^-
l 'j:;:::;:rfr:;::;;esz-
Iát"vízs,gáljuk, akkorebben
I egztsztenciája.
fel 1 a fogalomnak mint | "l Afogalom nlint olyan a me7-
|

arcalitásban a fbgalom el -
t

olyannak a termé szetét I k lónbóztetettség esznlei egYsége. szor is kozvetlentil létez . Pélrdául az aranyban a fogalom
illeti: a fogalom nagymér- kozvetlenul létez vé váIt, a realitás pedig kozvetlenr-rl a
tékben kulonbózik a puszta gondolatoktól, a puszta ref- fogalom. A ktil nféleség
alacsonyabb
. l
I

lexióktól. A gondolkoclás egyszer onmagára-vonatko- itt ous ztán formális soka] l i:esziszlencla
' ,. _ JoRal,n a,.Iogal,am lnozza??atAl.nae
l "nrncs
zás és magáértvaló tehát nem a fény abszttakt ság, mert a realitás min- | ótlálló egzisztenciáit,tk.
ónazonossága, lranem"ág,konkrét mag áértvaló lét, a végte- den darabjában az egész I

len térbeliség széttatt mozgásának visszavétele - pont- fogalom egzisztáL Tehát egy sokasá ghoz jtrtunk, amely
szer ség: onmagán kívtrl is teljességgel onmagánál van. azonban absztrakt sokaság, alnelyben a sok egyes telje-
A fogalom ugyanilyen abszol t egység, de kulonboz sen lrasonló természetrirrek mutatkozik, és csak absztrak-
meghatározások egysége. Ez a fogalom absztrakt fogal- tankr,rlonboztethet meg.
1112: a ktilonbségek belul maradnak a sz ban forgó egy- Magasabb rend terrné- | o, egziszterlcia mayasabbfoka-
ségen, tehát eszmeiek, nincs onálló léttik. Nézzunk erre szetek esetében vis zont a l uiszottt cl. lnozzanatok ótlál-
'"
néhány példát. Példa lelret
Nébány péIda a ktilórtbségnek ktilonbségek onállóan lé- | lóan léteznek,
az arany, amelyet fajsrilya erre az esz,mei egységére: teznek, mindegyikuk a má-
megkulonboztethet a tob - sikon kívtil létezik, és a realitás term észete így épp a foga-
bi fémt l; az aranynak jel\egzetes színe van, a savakra lom kulonbségeinek egynrásonkívuliségében rejlik.
sajátosan reagáI. Ezek megkulonboztet meghatárazá- Az aranyban a kulonbségek nem válnak egymáson kívtr-
sok, ám egy egységen belul azok. Minden aranyrog, az livé; minclen részecske egyben az egész. Csak magasabb
ar any legapróbb tészecské e is, tnegbonth atatlan egys ég -
j
rend természetekben lép fel a megkulonboztetettség
ben tartalnrazza ezeket a meghatározásokat. Eszmei egy- lonos egzis ztenciaként.
kti
ség ez; áz egyes meglratározások onálló létre képtelenek. Ezek a magasabb rend r Ezáhal a.fogalomnak ezek az
A mi szemunkben a kulonbségek szétválnak, onmaguk- egzisztenciái rendszerré uál -
termés zetek ezálta| rencl-
nak, anlilyen pélclátll a rlap-
ban véve viszont eszmei, megbontatlan és megbonthatat- szerré válnak, amilyen pél- rendszer.
lan egységben maradnak. Eppen ilyen egység jellemz a dául a naprenclszer. Ebben
fogalom kulonbségeire. Vegyunk egy másik péIdát, &z a Nap, a holdak és a bolygók onálló, egymástól ktil nbo-
enrberi szellemet. Szellemunk nragán- és magáértval z égitestek, mikozben a naprenclszer fogalmában esz-
tiszta fogalom. Ha elfogadjuk, hogy a szellem elképzel, mei egységben léteznek.
képzeteket alkot, akkor én vagyok az, akinek képzetei Másoclszof: a realitásban Nemcsak a.lbgalom kiilónbségé -
vannak, akkor az ezerféle képzetazEnnek ebben a pont- nemcs ak afogalom ktilonb - nek mozzanata jut egziszterl-
jában, ebben az abszolrit egyszer ben s r sodik ossze. ségei jutnak egzisztenciá- ciáboz, banenl afogalom mint
olyan is, ellentétben m,egktilón-
A sokféle képzet tehát nem onállóan, nagáért véve léte- hoz; a realitásnak mint bóztetettségéuel
zík, lranem tisztán eszmeien. Ilyen a fogalom természe- olyannak ez az egé z egy-

9B 99
F@

másonkívtilisége kulonb ózik a fogalomtól mint olyantól. ktils dlegesen létezik, hanem mint az égitestek bens -
Ísy a továbbiakb an a k{ilonbség gy lép fel a fogalom je.A természeti testekben
Az esztne a gondolatban kap
eszmei totalitásával szernben, mint a realitás kulonbsége Iétez eszme csak a gon- igazi egzisztenciát.
mint a kuls dlegesség egzisztáI kulonbsége). Például a dolatban jut egzisztenciá-
naprenclszerben a Nap a hoz; a természetben csak egymásonkívuliséguknek van
fogalom, amellyel mindig Így, naprenalszerben a Nap a egzisztenciája. Lz é| ter-
fclgalomnak mint olyannak az Az eleuenben az eszme csak
szembeállítjuk a realitást, egzi.sztenci ája.
mészetben tehát az eszme
kó z uet l en egzis zte nci á ua.l re n -
a tobbi égitestet. A fogalom mint incliviclualitás, mint delkezik, mint természeti ind.iui-
bens ségénekezakulonb- Ezzel az egzisztenciáual szeftl- szubjektum, mint Egy jele- duum.
sége tehát szemben áll a ben áll afogalclm k lónbségé- nik ffi g, individuumként
ne k cl z egzisztenci ája.
magakulonbségével. - Har- létezik. Ezek az ehevennek az abszftakt meghatározásai
maclszot: 3, fogalomhoz és Az élet fogalm át gy ha-
c) k
A.fbgalnl,i nlclzzclnatokt m Az eleuenben az eszn,tei egvség
a realitáshoz hozzátarto - ezek az egzisztenciái a maguk
tároztuk ffi g, hogy az a a szubsztanciális; a kulónbsé-
zik, hogy ezek a reá|isan realitá sában uisszauétetnek a részek egy másonkívulisé - gek ónállósága csak látszat.
ktilonb óz k (tehát a reali- .fogalom egységébe,és tiq! egzisz- ge és eszmeisége, ennek
tás mint olyan és a foga- tálnak, rn.int egy egész tagiai. az egymásonkívtiliségnek a negatív egysége, amely c Ll-
lomnak és a reaIitásnak a pán alátszása a fenn áIlásnak. Meg kell vizsgálnunk már-
kulonbsége) visszavétetnek az egységbe, ho gy az egymá- most, l-rogy hogyan ismerlret fel egy individuumban az
sonkívuliségkéntlétez egészvisszatér az egységbe, hogy eszmeiségnek ez a létezése,lrogy az individuum mint
a Nap jra egységet alkot égitesteivel. Mégpedig az ket szubjektív egység hogyan nyilatkozik meg a inaga ta-
áthat torvény révénkapcsolódnak ossze, amelynek mint fi
goltsá gában; va1yis fel kell tennunk a kérdést:miben
olyannak nincs egzisztenciája. Ám a realitás ktilonboz f,
ismerhet fel a létezni látszó ktil nbségek eszmeisége?
testei fi,zikai osszefúggésben állnak egymással, s a reali- Ez az esz{Treiség elevenség-
tás egzisztenciája ezáItal individuális egzisztencia lesz, s ként tárul elénk; él lény- Ez a létez eszmeiség az eleuen-
ben a,záltal mutatkozik tneg,
ebben a kapcsolatban a fogalom egyes onálló elemeit nem ként, amelynek van lelke, bogy ruagában és ónmaga
részeknek hívják, hanem l fogalma, Iétezése,testisé- - \J'.i-
réuéiz
-,
meguáltozik és átalakul,
tagoknak, vagyis ezek az l E, az eqység az eleuenség esz, 8e, rnégpedig nem mere- tagiainak nállóságát pedig lát-
elemek nem elktilontilten I méje ven rogztilt, kuls hatásta szatként tételezi.
léteznek, nekik az ilyen változó testisége ; ez a tes-
egységen kívul nincs egzisztenciájuk. Egy szerves egész tiség mindig eszmei lesz, nrinclig látszatként tételezett.
tagjai, azé az egészé,amelynek igazságukat koszonhetik. Ez amindigeszmeilegtéte- l, _ _
idealiz-
A tagokat a fogalom egysége hatja át; ez az egység a tagok lezett testisé g
az"t",,é.,rJg f,,?:ffi:r,:Y::::;;
l
szubsztanciája, hordozója, lelke, immanens lényege. idealizmusának, objektív I

Ezek az elevenség, az élet l idealizmusnak mutatkozik; ez az idealizmus Ligy jelenik

mint olyan azclnban a
megha tározásai, s az esz_ l::::'*e ffi g, hogy az eleven: individllum, amelynek tagjai van-
me ilyen elevenség. Mil l':;:::::::;;::,T::"Íi'i!,,u, nak, arryagisága van, ám el relralad folyamatban, szun-
den élet - eszme. A filo- | m*onens télek ntarad. telen elmrilásban és keletkezésben létez anyagisága.
z fra eszmének tekinti a
I

Az organizmLts az egyik oldalofl, a csontokban elhalts ág

naprenclszert is, cle az eszme egysége az égitestekben nem nak, nyugalomnak is mutatkozik, de egészben véve min-

100 101

I
LJ
dig folyarrrat. Az éI szervezetben a csontokon kívul magát, teszi látszássá a l n, ónálló ktitónbségek látszctttá
szulrsz tanciálisan egyetlen tag sem maracl ugyan az, hanem magamateriális egzíszten- | tórtén lefokozódásában ma,ga
idealizttt,us uá,lik látbatóuá,
mindig elpusztítva hozza létre magát", magában mindig ciáját, s szab adsága) esz- | "'
változik; minden rész kizárja, a tobbi rész rovására tart- meisége ezáltal megjelenik. Ez az objektív idealizmus
ja életben ma gát; állandó keletkezés ez; ebben rejlik eme telrát látsz vá teszi a materiális egzísztenciát; va$} azt is
létez eszmeisége. A tér, a térbeliségnem konkrét lét", mondlr atnánk, hogy ez gyakorlati idealtzmus, célszer
hanetn meóben absztraktlét. Azeszmei nem elktilontil, ha- tevékenység,a tagok hatékony m kóclése, amely ezt az
nem abszolrit negativitás: olyan eszmeiség, amelynek alap- Egyet létrehozza * az Egyet, arnely nem más, mint a mate-
ja ebben a szubjektív egységben .van, amely mindig testi riális Egynek megjelenéssévaló folyamatos lefokoz dá_
fennállásának semmisségéttéte|ezi, amely nrindig jelen- sa. EzáItaI az eszmei fenntartja magát, de nem hagyia,
ségkéntmutatja me g magát,. h.gy részei váItozatlanok maradjanak, mert az eszmei
Es az elevenség maga- csak mint az anyagiság nyugalmának megsztintetettsége
sabb fokain ez a folyamat Az eleuenség tnagasa,bb fokain létezik. Az elevenségnek ez az idealizmllsa mármost
touább tl az ónálló k lónbsé-
továbbhalad. A szerves egy- geknek ez a látszattá tórtén
sz á mun krau al ó an létezik,
Ez az obiektíu ua / {yakoilati
ség így mint a ktilonbsé- lefokozódasa, számttnkra jelenik meg; ha idealizmt, s szánlttnkra tebát nleln
gek kuls fennállásának ezt az idealizmllst, célsze- más mint maga az idealizmus.
eszmeisége ál1 fenfl, s ezáltal nem egyéb, mint a kozom- r séget, vagyis meglratá-
bos anyagi fennállás szubjektív, negatív egysége; a reális, rozott fogalm át kózelebbr 1 is szemugyre vessztik, akkor
a materiális negatív egysége, vagyis a reális, a materiális ez a vizsgáLódás számunkraualó. Ha az elevent ilyen
e zmeiként való tételezése. Az eszmeiség \étezésénekfró módon, gyakorlati onlétrehozásában és onfenntartásá-
oldala ez: hogy az él szubjektum a tészek természeti ban vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy nem itt a
fen n á Iás át látszattá f okoz-
1 helye ennek a vizsgáIatnak, minket itt más foglalkoztat.
zale. Lényegéttekintve ide Ez az eszmeiség mutatkozik rneg Ha az elevent szemtigyre
az ónmozg;ásban is. Az érzékiszemlélésszánlára
tartozik az onmozgás, a vesszuk, akkor az onké- azonba?? az organizmusnak ez
lrelyváltoztat mozgás Id,ie nyes mozgás az, ami sze- a mozgásA, egyáltalán eszmei-
Locomotton\. Az Egy, az érzékia térben létezik, megha- munkbe otlik, az esetleges- sége onkényesnek és esetlegesnek
tározott térrel rendelkezik; ám egy ily"n plLtsztán kuls d- nek látsz mozgás. Ami t ,nik,
leges, érzékiEgy nem abban tárulkozik fel, lrogy meghatá- ezt az onkényes mozgást
rozotthelyhez kótott, hanem a ktils dleges Egyként-való-lét illeti, ha egyfel l olyan mozgásnak tekintjtik, arnelyre az
negatívvá tételében, sa1át bens,ős égétaz Egy kuls clleges- oszton késztet, akkor ez az ószton valamilyen korlátozott
ségének tagad ása révénkonstatáIva. Az onmozgás folya- cél, ha másfel l áLtalában vett mozgásnak tekintjuk, ekkor
matos lnegszabaclul,ás a helyt I, az érzékiEgyként*való- ez az egyik helyr I a másikra vaLo mozgás absztrakt sza-
létt l. Az érzékiEgy ily módon minclig látszattá fokoz dik badsága.A zenében is van mozgás, de ez nem onkényes
le. Mivel Egy-voltában valamilyen térbeli Eggyel - alak- mozgás; a tánc sem onkényes, hanem onrrragában tor-
kal - is rendelkezik, ezétt" tagjaiban mozag, s annál ele- vényszertten meghatáro-
cél-
Zott,konkré tmozgás.Az on-
|

venebb, minél mozgékonyabbak ezek a tagok. Ez telrát l '.:::::?:::::,magában

szer nek tekinti az,
az a mód, ahogyan az eszmeilátszattá fokozza le a fi}aga kényes mozgás absztrnt r, I
konkrét, materiális létezését. Azt mondhatjr-rk, hogy ez az nem onrnag ában meglratározott. Ha ezután azt vizsgál-
idealizmus objektív idealizmus; az eszmei láttatia meg i*k, hogy az állat fennt artia onmag át, táplá|ko;zik, emészt,

702 103
 akkor ez egyrészt jra csak absztrakt onkény, vágy; más-
részt bels tevékenység:szerve zet) amely vagy egyáIta-
lán nem válik szemléletessé , vagy az értelem viesgá:oaa-
sának tárgya lesz, az értelemé,amely benne kimutatja a
célszer séget. A gondolat
a célsz"r7^|- | A m uészet szemléletmodja aznem
l
ele,
felfogj a ezt
*et, vagy csak, o",;;; l';;: re#::::::::f;;r;:
ktils clleges szenrlélethez I
részeivannak, amelyek nem osszlrangzók ugyan, mégis
osszeillenek. Lévénkulon- | ,rr, részek, az o?Earliznlr,ls ta,_
bóz k, ezek a részek mint l i", egymásboz uapnr, esetle-
egymáshoz képest esetle- snrun, egymástót kulónbóz k.
|l
ges részek jelennek meg,
vagyis az egyik rész nem kup Llgyanolyan meghatározást,
*irrt amilyennel a másik rendelkezik, és az egYik rész

nefil azért knp valamilyen meghatározást, mert azza|

igazodr:nk, Ami az objektív idealizmust alkotja, zz tehát a másik is rendelke zik.
nem más, mint amit l az él egzisztál, ami áltat az éI A szabáLyszer ségnélmin- | ez .absztrakt szabálYszer ,ség-
,

clen rész ugyanaz, mind- | na

Iátszássá teszi magát - ám nem olyan |átszássá, anrely_ más a belYzet,
nek számunkra kell léteznie; ben ne azél t csak mint va|-a_ egyiknek meghatározott
mi magában célszer tlátjuk, rnint ennek a célszer ség- icl bel i tartama vagy térbeli nagysága van Egy épulet
nek a megjelenését. A számunkraval látszás tárgya tehát ab1akai egyforrna nagyok. Egy ezred katonáinak ÓItÓZé-
nem eza célszer ség, hanem azalak mint nyugalomban ke ugyanolyan. Ennyiben a részek kulalakja nem esetle-
és mozgásban lév alak. Ez az alak számunkra a szem- ges ; áz egyik azért olyan, amilyen, mert a másik is az, Itt
lélet, az érzékiszemlél dés tátgyaként létezik, s ebben tehát a részek egym áshoz képest neln esetlegesek, egy_
az alakban számunkra az objektíve eszmeinek kell len- mástól nem kulonb óz k. Teljesen másként Van a SZerVeS
nie - tehnát nem csak általánosságban véve számunkra organizmusnál, mivel itt mindenrész kulonbÓz ; a SZeíTI
kell léteznie, hanem ebben az alakban szátnunkra ffteg más, mint a homlok és azorf. Ebben a kulonbóz ségben
is kell jelenn ie; ez az alak számunkra egyszerre lét ez és a részek egym áshoz képest esetlegesek, vagy számunk_
látszó valami kell, hogy legyen . Az alak sokféleségének ta esetlegesnek t nnek. Anyagi osszefuggésuk, bármi
sz ámunkra látszatként kelt tételezódnie. legyen is az, nem érinti formájukat. Ily módon a részek
Kérdésezek után, hogy viszorya egym áshoz szabadnak tátszik; mindegyik rész
kózelebbr Ebb l leóuetkezik, bogy a
I nézvemi kóvet-
k lonbségeknek- babár egy- magáért véve , magában meghatározott, és nem ftigg a tób_
kezik ebb l az abszttakt mástol ktilónbóz k- mégis egy bit 1. Ugyanakkor azonban
meghatározásból. Az alak, Az organizlnusnak ezek a
egységben és egységkéntkell léteznie kell egy magánva- zó
része kként esetleqgesrlek l á
térbeli elhatárolts ág, olyan
ts
megielenni k. ló egységnek, egy bels tagiai azonban egyszersm,ind
alakzat, amely színben vagy osszefuggésnek is, amelyet az orya.niztnus egységében kell,
egyéb vonásokban, mozgá.sokban, hangokban kulonbo- nem lehet kuls leg tételez- bo{y megielenienek; ez clz e{y-
zik minden mástól. Az ilyen sokfeleségnek mármost szá- ni, mint a szabáIyszer ség ség azonban bens , a szemlélet
munkra mint látsz , vagyis mint átlelkesult sokféleség- számára rejtett egység
esetében. Ez az egység
nek kell me8nyilatkoznia, vagyis olyasminek, aminek nem érzékilegmegléy , l _
igazi egzisztenciája nem ebben a sokféleségben rejlik. Ez hanem bens, u rr**lé1;; I r"_::,':í:f:;:T'#;:;::t,t,tlk-
(a korábban kifejtettek alkalrnazásával) oly móclon tor- el l elrejtett egység. A ré- | ,r" nrek szám,ára létezik.
ténik, lrogy a ktilo nbóz részek , számunkra érzék]l"g szeknek ez az ósszeftiggé-
|

léteZ fornrák egy egésszéegyesulnek , szánctékolatlan e azonban lényegi, mert a tészek egY lélekheztartoznak
egyezésre jtrtnak, hogy tehát ezek a részek indiviclu- hozzá. Ha ez a bels szuksé gszer ség csak bels sztik_
"gy
u111 részeí,arrrely egységes, amelynek kulonbségei, olyan ségszer ségkéntlétezlk számunkra, akkor e7 azt ielenti,

704 105
lrogy elgonclolt, hogy az ilyen alakot gondolatilag fogjuk .!rz aranyban nincs meg ez a szubjektív egység. Ezzel
fel. Ám a bels osszefúg- szemb en az érzékelésben,
. ?t . ! .. l az érzékelésben,clz érzésbenaz
|

az egységnek azonbart,
aZerzesDenatagoKossze- | egYseg_ m'eg. nem s:lukségszeríí.
1

gésnek nem szabad

"rZ- l !::'r
*nr kell jelennie'
munkra csak bels r;;;- | fuggése nem ,rlkré gsze- |
fuggésnek maradnia; az osszefuggésnek meg is kell r(t; a tagoltság sokfélesége és a szubiektív egység még
bels osszeftiggés .varl a kozombos
jelennie. Mivel tehát nincs sztikségszer r kapcsolatban egymással. Az a|ak
részek kozott , azétt ez az osszefuggés a részek ama z esz- szemlélete viszont számunkravaló kell, hogy legyen: olyan
meisége, amely életben l , tagoltság, amelyben a tagok szukségszer bels ossze-
egysé{ a lélek, amely
tartia
-- - -) MertL ga ,erz"u l !,bels
ket. ^'lvl ftiggésben állnak egymással. Ezt az osszefúggéstel szor
_'*:"-^* | életben tartja a tagokat.
csupán ilyen egységként I
a megszokás, a tagok egy- l
elsisztikséss7r, egj"ség
az
.

élnek; a kozombos részek csak szubjekturnuktól, ket másmellettiségénék még_ l :!::

lrordoz és fenntart alapzatt l kapnak életet. szokás a hozza létre b-; l';l;;tr'::;::*:ffi::;:,r'
Ennek az osszefúggés- l _ nunk. A megszokottság l

nek számunkra meg ilell l 1:,':r az Ósszefiiggésnek m,int
jelennie, mégpeclig ;;;
l :!:-Í::#'r#;:Í:::.,r
r""
pttsztán ktils , térbeli, ha- |
nefiI lényegi, szukségsze rtt, átlelkestilt osszefuggésként.
A m vészetben tehát nem elgondolni, nem gondolatilag
felfogni kell a bels sztikségszer séget. A szervesen
él ben ez a szubjektív eqv- | kel. Novények esetében ennél is nagyobb fok sokfeles-
életben
ség számunkra érzékerc;l i":::rues
a,
ként, érzéskéntjele"rr."rii l Í:{:::r.'rzékelésként,
Mert az él lény minden I
részébenérzékel,érez. A lelki elem itt minden ponton
jelen van, szétárad az egész testen, anélkul, hogy térbe-
livé váIna. Eltér en a gondolattól, a térbeliség, az egy-
másmellettis ég a lélek számára nem egységként,hanem
csak eszmeiségként létezlk, jóllehet a lélek mint olyan
nem tucl err l az eszmeiségr I. A lélek mindentitt jelen
van a testben, vagyis a térbeli sokfróleség a lélek számá-
ra nem mint ez a szubjektív egység létezik. A lélek lénye-
gileg egy; a fennállás egymásonkívulisége itt érvényét
veszti. Az érzékelés, ?z érzésolyasfajta egység, amilyen-
nel a szervetlen létez knél találkoztunk, így az aranynál
is. Ám az arany holt clolog, mivel fogalma nem szubjek-
tív inclividr"rális egyrég, nem olyan egység, amely a tag-
okként Létez részek ktrlonboz a|katában tnutatkozlk
meg. A szubjektív egység feltételezi a részek alakulásá-
nak sokféleségét,s benne a részek egy egész tagjai.
szubjektív szuksé gszerttség. E megszokottság alapián
taláIhatiuk gy, hogy bizonyos állatok rritak, mivel szer-
vezettik a megszokottól kulonbóz . Ísy egyes állati or-
ganizmusokat bizatrnak rnondunk, mert alakjuk eltér
a megszokottól; ilyenek például a hatalmas fej halak, a
fej egyik oldalán, egymás mellett elhelyezke d szemek-
szubjektíu
érzéské,,t
éghez szoktunk hozzá; az egyenes vonalÍt, ttiskés kak-
tuszok mégis bámulatba tudnak ejteni benntinket. Egy
m velt ember,atetmészetrajz alapos isrner je, típusokat
Iát maga el, tt, egy osszetartoz fajta kulonbóz típusa-
it; hozzászokottaz ilyen alakok létéhez,részeiket ponto-
san ismeri, habár bels osszeftiggésr-rk leírására nem
képes, csak épp az effaita típusok rogzultek elméjében.
Cuvierl például híres volt arról, lrogy egy-egy mát
kihalt áLlatfosszilis csontiaiból meg tudta ál|apítani, hogy
milyennek kellett lennie az adott áIIat alakjának. Egyéb-
ként az llyen vizsgáIatoknál,
nem a megszokotts ág az l P A mgote ósszefiiggésének
egyetlen támpont, hanem I sztikségszerflségeszemPontjából
iíányacló leh et valamilyen | 1 1tesszokáson tul egy bizor4los
rulajdonság uálik irátt,yad,óuá,
egyecli gondolati *.gh;- |
l George.s Baron de Cuvier (1769-18,32), francia tertnészettr.rdó.s. (A míls-
ként nem |elolt iegyzetek a Forclítótól származnak és részben a Meiner-
(.]

féle német kritikai kiadásra támaszkodnak. A kiadó.)

106 I07

*-*-.ijJ
 tározás, valamilyen tulajdonság is. Ez pedig a második
fok, hogy tudniillik a részek valamilyen kulonos tulajdon-
ság alapján fúggnek ossze egymással. Cuvier például vizs-
gáIód,á.sai sor án egy tartalomban gaz<lag mégha tározás-
ból inclult ki, egy olyan tulajdonságból, amely az állat
valamennyi részébenszukségképpen érvényesul, ami-
lyen például a lrrjsevés; ez a meghatározás aztán az ósz-
szes tész szervez désénektorvényéiilszolgál. Egy h rs-
ev állatnak ktil nleges fogakravanszuksége. Ilyen fogak
láttán levonhat az a kovetkeztetés, hogy az állat hrisev ,
hogy a pofacsontok, a csigolyák ennek megfelel en for-
málódtak, és így tovább; egy patás állat aligha tuclná meg-
ragadni zsákmányát. Itt teh át egy meghatározás irány-
ad az egész áIlati alak kifejl dése szempontj áb l. Ilyen
általános me ghatározásokat tartunk szenr el tt akkor is,
amikor egy otoszlánt vagy egy sast látva az et általános
tulajdonságát észleljüik, amely er .a comb izmaiban vagy
a cs rben jut kifejezésre. Ha így, valamely testrészt az álta-
lá nos megh a tát ozásra von atkoztatv a v izsgálu n k va l a me ly
állatot akkor ezt a szemlélet- és uizsgálatmodot szépnek
és szellemesnek nevezztik, mert a kifornrálódás egysé-
gér l ad képet, a forma amaz egységér l, amelyben a ta-
gok nem gépies egyhangrísággal ismétl dnek, amely a
tagok kulonb óz ségétmeghagyva egyben oss zhangot is
teremt kozottuk. Azt is mondhatjuk, hogy az ilyen látás-
mód szemlél d ; benne nem az érzékiszerrrlélet van trjl-
s lyban, hanem egy általános vez érl gondolat. Ebb
néz pontból nem azt mondjuk, l"logy a tárgyhoz mint
szép tárgyhoz viszonyulunk, hanem azt, h,rgy a tárgy
szemléleténekmódja szép, ^Xz általános, irányadó elkép-
zelés itt csu pán egy egyedi, korlát ozott tulajdonsággal
kapcsolatos, például: lr tsey , er s, novényev . Ezek
a meghatározások azonban osszefúggésttételeznek fel a
részek kózott, egységbe vonva az ónálló egymáson-kívul-
Iétez t. Ám a sz ban for-
g sajátosság korlátolt; az ll n, ilyen saiátosság mint rnegba-
egész fogalom, aZ egész I t.áro.zotttulaidonság azonbatl
láek -é; nem tárul fel l ::!:lolt,
n,etn ad képet a lélek
egészÍa*almáról,
el ttunk. Egésznek, lél;k: I
10B
nek csak a bels osszefúggést nevezhetjuk. Az ilyen szem-
léletmód mellett tehát még nem a lélek egésze tudatosult
benntiilk, hanem csak egyik egyedi oldala, amelyet ural-
kodó oldalnAk,léleknek nyilvánítunk. A lélek mint olyan
ezáltal nrég nem válik számunkra áttetsz vé. Ha azon-
ban az egészr l kell képet kapnuflk, akkor az ebben a
szférában c ak rnint fogalom, csak mint vaIami elgondolt
tudatosulhat; a természetiben ugyanis a lélek mint olyan
nem tehet tisztánfelismerhet vé, mivel még nem magá,
ért véve létezik; ha szá- |
munkravalóvá kell válnia, #r:::r':'ff rff:r:r::::f;;,
|
csak a fogalom révénlelret | ,rarnunkrauatóuá.
azzá. Ilyen esetben két l
dolgot kapunk: szemléletet és gondolatot. Efféle kett s-
ség viszont a szépségben nem létezhet. Ha mármost a
sztrbjektív egység egészénekkell számunkra tudatosul-
nia - mégpedig nem gon-
dolat formáj ában-, akkor l D A nt, ,uészetberl ez nem lebet
|
eZ nem torténhet másként, l Ísy, itt a,z érzéki-értelmiszeffI,-
lélet ualósul meg,
mint egy termés zeti alak- |
zat érzéki-értelmi szemlé -
lete [sinnuolle Anscba,uungJ ritj án. A SinnIérzék,értelem,
jelentésl ugyanis csodálatos szó: két, egymással ellenté-
tes jelentése van; a Sinn [érzéI<]egyfel l, az érzékifelfo-
gás kozvetlen szerve, másfel l Sinn-nek lértelemnek]
mondiuk a ,,jelentést" is, az &zékiségent li oldalt, a ben-
Ia s t, a gondolatot, a dolo g áItalánosát. Az egyik kozvetle-
nul, a másik gondolatilag adott. Mindkett t Sinn-nek
íérzéknekés értelemnek]
A érzéki- érlelnli szenlléIet
nevezzuk. Az érzéki-értel-
m.agyarázata: olyan érzéki
nri term észetszemlélet tehát szetnlélet. amelybez a fogalom
egyfel,ól érzéki,másfel I a sejtehrte társul.
dolog gondolatát is magá-
ban foglaló szemlélet. Az érzéki-értelmiszemlélet egy
fogalom sejtelmével néz a dolgokra; nem fogalomként,
hanem sejtelemként tudatosul. Például amikor azt mond-
iuk, hogy három tartom ánya van a természetnek: az ásvá,
nyok, a nóvények és az állatok világa; akkor sejtjuk, hogy
ebben az egymásut ániságban, ebben a sofrendben va|a-
109
 l
milyen bels osszefúggés van; itt nem pusztán kuls céI-
szer ségr, l van sz , hanem olyan osszefúggésrl, amely
valami fbgalomszer t, lényegit sejtet. Azt is sejtjtik, hogy
a novényvilág sokfeleségében is létezik valamilyen -
Goethével sz Wa szellemi lajtorja, egy olyan kuls
kulonboz ség, amelynek bels szukségszer sége is van.2
A fogalom rendjében felfogni és sejteni a természeti alak-
zi ot: ez az érzéki-értelmiszemlélet lényege. A fogalorn
- egy, a ktils nél magasabb rend - sejtésében Goethe
gyakran él ezzel a szemléletmóddal. Jellemz vonása ez
Goethe kifinomult érzékének,amellyel naiv- érzéki
módon kozeledett a természeth ez, egyfajta fogalomsze-
r osszefúggéstsejtve benne. A torténelem is el actható
olyan módon, hogy egyfajta bels osszefuggés sejlik át
az eseményeken. Fogalomszer organizfilus az enberi
test is. Homályosan sejtjtik, hogy minclen szefves test
szukségképpen három részre tagolódik. Az ót érzékkez-
cletben talán kuls dleges, esetleges sokaságnak t nik;
ám érzéki-értelmimódon szemlélve a clolgot, felotlik
bennunk, hogy ott is a sztikségszerűrség korér l beszél-
hetunk. Es a termés zetet
szépnek látjuk, amenrryi- Ez a szeml,éIet a ternzészetit
szépne k mutatja, amenrl), ibert.
ben alakulataiban a foga- a fogalom sejlik fel benne.
lom effele sztikségszer sé-
gét sejtjtik. Ám a természeti alaktrlatok mírvészetiszernlélete
eddig a sejtelemig terjed, nem tovább. Azosszeftiggés telrát
csak meglratározatlan módon létezik, pLlsztán bels egy-
,ég, amelyet sejtunk, nem pedig meghatározott módon
elgondolva megismertink
Olyn., osszefúsg", ez, amely I n, ósszeftiggés tehát afogalom
a tészek - elevenséget a<t I rnegbatározatlan sejtése.
- természete; ám csak sejt-
iuk ezt az osszefúggést.Ez lényegi meghatározás. A továb-
biakban ez a meghatározatlan osszeftiggés sajátos tarta-
lomhoz jr-rt, meghatátozza magát A lélek itt még nem
tartalmas, még nefir meghatározott, kezdetben még meg-
lratározatlan; atovábblépés abban áll, hogy a lélek konk-
2 Vó. Goethe: A nóuények metanzotftzisa. Bevezetés. 6.
110
rét módon tartalmat ad magának. * E meghatározás ered-
ményeként a lélek elevenségként, a tagok egységeként
jelenik ffi"g, s az ilyen természetit nevezzuk szépnek;
a tagokat itt átlelkesített l
osszefuggés f zi egymás- l i:?'ég nlint eleuenség tebát
hoz, a forma itt benrre l ff:i::;;;:#:::r#,7:
lakozik az anyagban, a for- | uab egysége
ma ennek az anyaginak a
I
voltaképpeni természete. Ez a szépségmeghatározása.
Már a természetes kristály is csodálatot kelt benntrnk sza-
báIyszer alakiával, amelyet nem mechanikus ráhatás for-
mált kuls leg olyanná, arnilyen; a kristályforma magá-
nak az anyagnak a sajátia, a kristáIyt az anyag szabad
ereje formálta meg; ez az anyag ontevékenyen formálja
magát, aktív, nem passzív: fl lTt nekunk kell formát adni
számáta; az anyag itt a maga formá jában onmagánál
marad. Még inkább szép a szerves élet, egyáItalán rrrind-
zz, ami szabacl bels élénkségreutal. Ám ez a szépség
még meghatátozatlan. Itt azonban differenciálu nk az ele-
venségen belul. nt ben-
rutság itt afoga-
nunk valamilyen képzet, s l :,::^ég
és a
|
lonz sejtésért,alaPul
ez nem engecli, t ogy-; I
vagy azt az éI lényt szépnek találjuk. Például tunya sága
miatt aligha tetszik a lajbát; zz élénkség híányát" érzékel-
teti nrár az alakia is. Nem találjuk szépnek abékát, a két-
élt eket, a rovarokat sem, valam int azokat az áIlatokat,
amelyek mintegy átmenetet képeznek az egyik meghatá-
rozott formáb I a másikba, például a kacsacs r eml st,
amelyben a madár és a négylábti állat sajátosságai keve-
reclnek egymással. Eleinte megszokásból ítéltinkígy, de
ebbe belej átszlk az a sejtés is, hogy bizonyos él lények,
például a madarak szukségképpen osszetartoznak, fajo-
kat alkotnak, nríg a sz ban forgó keveredések csupán
korcs alakzatok. Seitiuk, hogy a madár formáiban bels
célszerűrségérvényesul,s így szemtinkben az ilyen keve-
redések idegenszer nek és nem-szépnek trjnnek. Erzé-
kunk azt sugal\a, hogy a természetformáiban fogalomsze-
r osszeftiggés fejez dik ki. - Más értelemben beszélunk
a természet szépségérI akkor, amikor nem szerves alak-
111
zat áIl el ttunk, atnikor például egy táj, egy holdfényes fogunk nevezni. Már utal- A szépnek mint eleuenségnek
éiszaka szépségérl beszélunk. Ilyenkor sz sincs szer- tunk a pusztán természetí Jbgyatékossága, bclgy a lelket
enx n,t itlt lelket,iuttatja létezés-
ves egészr I, hanem valamilyen sokfréleségá1l ossze. Itt szép fogyatékos voItára.
?,t

bez, banenz cst.lpán a lélek meg-

a sokféleségosszhangia kuls leg imponáI vagy esetle- A magasabb fok, a lélek batározott ttt.lajdonságát uag)) a
ges. De mind a szerve s alakzatoknál, mind a szetvetlen igazi man ifesztációj a az lel ket n,t irt t megb at ó rozatl an
természet efféle jelenségeinél olyasmi t nik elénk, ami eszmény kórében valósul absztrakt egységet.
é rclekel benntinket, tucln iil l ik olyan meg határ oz ások otle - meg. Miel tt erre rátérnénk,
nek a szemunkbe, amelyek az ilyen tárgyaknak a lélek- tisztáznunk kell két másik meghatátazást. Ezek az átme-
re) a kedélyállapotra gyakorolt hatását érintik, amilyen a net meghatározásai, mivel az íméntazt mondottuk, hogy
lroldfényes éjszaka csenclje , & tenger fensége. Minclen ilyen a lélek osszefuggése az áIlati alakban csak homályosan
jelensé g az általa ébresztett hangtrlattól kapja jelentését. jelenik ffieg, nem tartalmas egy.ségpontként, hanem csak
Az efféle hangulat mindamellett már nem a természet abszttakt, meghatározatlan lélekszer ségként.Csak a
alakzataiból kovetkezlk, gyokere másban keresencl . tudatos lélek konkrét; ám az ilyen lélek magáértvalóan
Ugyanilyen alapon rnonclunk szépnek egy-egy áIlatot, ha létezik, és saját" léténekés manif-e sztáci jának egysége.
er s vagy ravasz. Ezek a kifejezések is olyan meghatáro- A természeti szépben viszont a lélek csak abszftakt módon
zásokat jelolnek, amelyek egyrészt a mi képzeteink koré- jelenik meg. Szeretnénk
be tartoznak, másrészt az áIlati,életnek egyik oldalát feje- róviclen vizsg álat tárgyává | a rraban forgó fogjlatékosság
zik ki. Es az állati élet minde n fajtája korlátolt, min s égét. tenni ezt az absztrakt meg- | kóuetkezm,ényei:
tekintve megkotott. Számunkra viszont az a fontos, hogy jelenést, ezt a meghatáro-
a lélekszer egésze jelenjék meg, nem pedig olyasmi, ami zást. Ez nem a konkrét lélek megjelenése; e7 olyan megje-
korlátolt; ezt majd kés bb, a mítvészeti szép tárgyalása lenés, olyan létezés,amely meglr,atározott ugyan, egysége
során vesszuk szemtigyre. Itt tehát az a fontos, hogy a ter* azonban meghatározatlan, csak kuls dleges egység, abszt-
mészeti, az eleven ilyesfajta lelket sejtet", Itabár ezt a lel- rakt. Mármost mivel a konk-
Miuel a szépllen tnint eleuenség-
ket nem nyilvánítja ki; mert a természeti lény meghatáro- rét nem tartozhat ennek az
ben a lélek csak eqy meghatárcl-
z vonása, hogy lelke pusztán bels valami maracl. absztrakt egységnek a koré- zott létezésabsztrakt egysége-
Az lelke mint lélek nem az álIatban magában tárul
áIIat be, ezért a konkrét egység ként jelenik meg, ezért a
fel, nem létezik más számára, mert nem magáértvalóan csak elemzés ritj án, vagy- kotl,krét lélek itt csak elemzés
létezik. Csak a tudat az az én, amely az én számára léte- is maga is csak absztrakt utján tlyert egységként létezik,
uagyis m,int absztrakt, csak
zik, afogaIoffi, amely onmagával szembelép, amely magá- móclon mr,rtatk ozhat meg.
nlagára uonatkoztatott k ls
értvalóan létezík,s így mások számára is manifesztál - Így aztán egyfel l ott áll egj,ségben ad.cltt.forma; a konk-
dik. Az állat rnég nem képes erre a manifesztációra; az el ttunk a forma olclala - rét anyag itt ugvanígT csclk
állat lelke még csak lehelet, amely élettel tolti eI az egész a fogalom nrint pusztán absztrakt, ótunagáual egybeuá-
él lényt, és a habitusban, a részek eszmeivé váIásában absztrakt forma -) másfe- gó egységként létezik.

nrutatkozik meg; ám ez az eszmeiség még nem szabadoil, l I az érzékianyag oldala.

még nem magáértval an jelentkezik . Az állat csak vala-
milyen lélek homályos látszatát teszi számunkra érzékel-
het vé a kulonos jellegb í1; a léleknek nrint olyannak
manifesztáci ia a mírvészetiszép hatáskorébe t"artozik.
Ez képezi az átmenetet alrhoz, arnit kés bb eszménynek
Az egység két oldala ilyen módon kulonb ózik, elszakad
egymástól; vagy azt mondhatnánk, h,rgy itt két szempont-
tal van dolgunk, amelyeket szetnugyre kell vennunk.
Az egyik oldal vagy zempont a szabályszer ség mint
olyan, a másik az étzékianyag a maga absztrakt egysé-

I72 II3
 ru

gében. Mindkét vonatkozásban szépségr 1 beszélunk hat vá. - A másik , amir I sz t kell eitenuflk, hogy meny-

l:* i:m{it iffi** *í*F*í*ffjj

fényri napsu gár például absztrakt anyagiság. Ez az érzé-
nyiben kovetelhet meg a mttalkotástól is a szimmetria
és a szabályosság megléte. Ezek a szetves életben lép-
nek el térbe. Önmagunkon is megfigyelhetjuk ezt: két
ki anyag a maga absztrakt l karunk, két szemunk, két Iábunk yl,í-I; más testrészeink-
egységében. - Azels tehát l D Az absztraktforma. r l viszont tudjuk, hogy nem szabályosak, aszimmet-
az absztrakt forma, áz a rikusak: egy szívunk van, egy tud nk, egy májunk.
forma, amelyben egység téteLez dik, de absztrakt, kuls Honnan is a kulonbség? Az az oldal, ahol a szabályos-
egység. Ez a szabályoss ág vagy kozelebbr l a szimmet- ság el térbe lép, a kuls dlegességnek mint olyannak
a. A puszta szabályosság az aldala, ahol a szeryes élet onmaga számára kuls d-
d A szabá'',o:o'mint
I

ugvanannak az alakzamaí, I ?*Yun. leges vagy kuls dolgokfa von atkozik, kuls dolgokkal
az azonossága, isrnétl clé- l ismétt dése. foglalkozlk, A szabályos-
Az egyenes vonal ilyen
l
se. ságmint absztrakt egység I ott Íordul el , abol az objektíu
l

számára kuls d,
é rtele mb n a le gszab ály os ab b vo na l, ab sztr aktan ono s tehát ott lép el térb*,
"ho-Í l| i:rrma4a
e az

irányban haladi a kocka ugyanígy absztraktan szabáIy- az objektív a maga meg- -

szertt test, mivel lapjai ugyanolyan nagyok és ugyanazon határozása szerint az onmaga számára kuls dleges, ahol
szog, a derékszog szílárd absztrakt meghatározottsága a tárgyak alkotják a kuls dlegesnek mint olyannak az
jellemzi. Egy kóltemény megkoveteli a tónus egynem - oldalát. A naprencJszerben
ségét,vagyis a szabályos- a szabályoss ág alapmeg- A szabályosság els sorban
ságot. A szimmetria egy l b) A szimmetria nem-egjlenl
|

határozás; a szellemiben, a természeti tertileténfordul el :

rijabb meghatározottság_ | alakzatok absztrakt ismétl dése.
gal gazdagítja a szabályos-
ságot: olyasminek az ismétl dése, ami egyben egyenl t-
len is. Amikor például egy házonkózéputt három ablak
helyezkedik el, majd bizonyos meg szakítás után mind-
két oldalon további két-kétablak, akkor szimmetriáról
beszélhetunk. Adrámának is jellemz vonása a szabályos-
ság, amennyiben például az egyes felvonások egyforma
hosszriságríak. A szimmet-
ria és a szabályosság mint I A szabálYosság és a szimmetria
t
a szerves életben viszont a
szubjektív, eleven egységgel szemben háttérbe szorul.
A természetben, amely a maga számára kuls dleges lét,
tehát az a meghatározás érvényesul, hogy a szabályos-
ság ott lép el térbe, ahol a kuls dlegesség mint olyan a
legtiszt"ább. Ísy aztán, mint mondottuk, az érzékirend-
szerekben domináns helye van a szabályosságnak; a tor-
vény itt szabályosságként uralkodik. Kozelebbr 1: ha
roviden átfutunk a term észeti lét f fokozatain, el szor

is azt látjuk, hogy az ásvá-

absztrakt, t<titio n l :::'ousztán absztraktforma a
nyokra, a nem lélkes, élet- | o, ásuányok uagy a geologiai
"g|reg
nagys ág-megh u{aroiia,
kórébe
| :::l:t-rnegbatározás telen alakzatokra a sza- | szeruez dések uilágában,
korébe tartozik: olyan meg- |

bályos forma a jellemz .

határozottság, amely még kuls leg tételezett, pusztán
mennyiségi jelleg , még nem a mértékbentételezett.
A nagyság olyan meghatározottság, amely kozombos a
dolog min sége iránt. Lévénmármost a nagyság még
kuls dleges meghatározottság, az absztrakt kuls dleges
egység a szabályoss ágban és a szimmetriában válik Iát-
7I4
Ezek formája immanens forma; ez a forma pedig, mint
a kulsódlegesség egysége, olyan szabáll1osság, amely itt a
bels felépítésmestere, de absztraktértelemben, mert nem
megelevenít lélek, hanem csak értelem, amely a kulsód-
legességben vonatkozásokat teremt, s e vonatkazások
révénmegmutatja, hogy az egység tételez je.Ezaz egy,
LI5
 1
ség abszftakt és pusztán értelmi egység, nem eszmeivé
tev fogalom, amely az ónálló részek fennállását mint
negatívat tételezi. A no-
vény mármagasabb rencl , I o ,arényi. szeruezetben,
mint a kristáIy; elemésztí
az anyagát, és egyfajta tagolts ággá feil dik. A nóvény
mindamellett még nem voltaképpeni elevenség. Tagolt és
szervezete van, ám tevékenysége mindig a ktils clleges
irányába mut"at tevékenység;fo|yvást novekszik, magá-
hoz hasonítia a kuls t ám ez az asszimiláció nem
- elméleti. A szaglás és az íz\e\ésérzékeimár a gyakorlati
onmag ának nyugodt megtartását jelenti, hanem a kife-
lé irányuló létrehozás szakadatlanságát". Novekszik az
áIlat is, de nóvekedése a nagyság egy bizonyos pontián
megáll. A novény szakadatlanul novekszik; ha szaporo_
dása abbam aracl, elhal maga is. nletfolyamata fogva
marad a kuls dlegességben, onfenntartása folyvást ktil-
s vé válik. Az on magánvaló szakadatlan trilhaladásnak
ez ie\legzetessége hoz za tTlagávaI, hogy a novény éle-
tének f motívuma a szabáIyszer ség, a kuls dlegesben
^ eszmei érzékekegészen elméletiek; a m vészet anyaga
való egység. Amit létrehoz, az mindenkor onmagának
egy példánya. Minden ág_ egy egész novény, nem pedig
egy tag abban az éttelemben, alrogyan az állati szerve_
zetnek tagiai vannak; a nóvény rninden része inclividu-
Llln, egész. A nóvénynek olyan inclividualitása van, hogy
ktilonbóz individuumokként tartja fenn magát; a no-
vény egysége tehát a kuls dlegességhez tapad, s ez a iel,-
Iegzetesség jelenik meg szabályosságként. Ez a szabá-
lyoss ág már nem olyan szigoruan érvényestil,mint az
ásványvil ágban, de még mindig trilnyotnó mozzanat.
A fatórzs egyenes vonalrí , az évgy rr k kór alak ak, a vonalak
tobbsége egyfortna, a levelek kristályformákra emlékez-
tetnek, a szabályosság t l-
srilyával. Az állati eleven- az állati organ i.zm,usbart..
ségben viszont el térbe Ez kett s: bels és ktils .
lép a ktilonbség mozzana-
tá, a kett s, kétréteg szeryezet: zz állat egyfel 1 bels
organizmus, amely magába zárt, a gombformához hason-
latosan magára trtalt, másf'el l kuls organizmlls, ktil-
.]
s dleges folyamat, ktils dlegesség felé irányulás. Ez az
1
áIlatiélet lényegi megktilonboztet vonása. Az élet a bel-
s zsigerekhe z, z májhoz, z szívhe z, az agyhoz kót dik.
A kulvilá gho z kapcsolódó A szabáIyosságnak csak a kuls
tagokban viszont a sza- organtzmu.sban uan belye.
bályosság az uralkodó
vonás. Kétféletag tartozik ebbe a korbe: egyfel L az elmé-
leti, másfel I a gyakorlati folyamathoz kapcsolódó tagok.
Az elméleti folyamatot az érzékszervek irányítiák.Amit
láttrnk , érzűnk és hallunk, azt meghagyiuk abban az áIla-
potában, alrogyan létezik. Magatartásunk ebben tisztán
magatartás kezdetét jelzik. Ízlelni csak akkor tuclunk, ha
kozben szétbontjuk a t"átgyat; az ízlelésaz elméleti elem
a gyakorlati magatartásban. lJgyanígy a szaglás tárgya
is valami onmagábanbomlófélben lév . Aszaglás adolgok
absztrakt felemésztésénekfolyamata. Csak egy orrunk
lran, de az két részre osztott . Az érzésegésze n áItalános
érzék,megkett zótt tagokkal. Kiváltképpen az egészen
az az érzéki,amely a szem és a f I számáralétezIk Itt lép
el térb e a szabályos rág; az érzékszervekitt szukségkép-
pen megkett z dnek. A gyakorlati folyamatban tevékerry
tagok akarok és alábak: ezek a helyváItoztatásra és a ktil-
s dolgok megváItoztatására szolgáló testré.szek. E tagok
alakja ezértis szabályos. A szerves létben tehát helye van
a szabályoss ágnakis; de nem mellékes, hogy 1rol a helye.
Amimármostamralkotá- Amennyiben a m uészetnek
sokat illeti, a szabályosság k ls d.leges oldala is-uAtz, bentle
ezekb l sem hiányzik. Ha is fellép a szabályosság.
az e\even lélek helyére akar
lépni, akkor a mttalkotás holt dolog lesz. Ám megvan a
maga meghatározott helye a m alkotásokban. Az építé-
szetben például kiváltképp fontos szerep et játszik a sza-
bályosrág, mivel ez a ki.ils dlegesség m vészete, s ben-
ne a kozvetlen kuls dlegesség, a szervetlen természet
mintegy koruloleti a lélekszerűtt. A szervetlen világban a
szabáIyosság képezi az egységet. A szabályoss ág a zené,
b l és a koltészetb 1 sem hiányzik. A hang a zene érzé-
ki eleme. A lrang az id ben létezik, zz id pedig abszt-
L17
 rakt érzékíég; az id vonatkozásában f'ennáll egység a
szabályosság, s ezt a szabályosságot lethetjuk fel a beszéd
hangjaiban, mivel id ben létezik ez a hangzás is. A met-
rllrn tehát olyan titem, id mérték,amely szabályos egy-
ség. A besz éd az id korébe tartozik, han gzás, és szabá-
lyossággal kell, hogy rendelkezzék atTli a rímben, a
hangzás hasonlósá gábanmutatkozik meg. számba vet-
- kék, Józsefé voros. A négy színben kimertil a színek tor-
tuk, hogy a szabályosság mennyiben jelentkezik az éI
szefvezetben is, a műralkotásban is. Jeleztuk továbbá,
lrogy a szimmetriát meg kell kulonboztetn i a szabályos-
ságtól , bár kulonbséguk nem léryegbevágó. A szimmet-
ria jellemz je, mondottuk, a nem -azonosság az azonos-
ságban. Egy pár onmag ában azonos kell, hogy legyen,
de lehet nem-egyenl egy rnásik párral. amellyel ugyan-
akkor szabályosan váItakozik. A szimmetriától és a sza-
bályosságtól mármost meg kell kulonboztetni a torvény-
.szer séget [a torvénynek engedelmesked,ót], amennyiben
az magasabb rend , és az átmenetet jelzi a frzikai és a
szellemi elevenség szabaclságához. A torvényszerriség
onmagáért véve még nem t .
abszt-
a szub|ektivitás szabad,rá.?n,
l')t,'ffi";!:::ff::;7lnt
még nem szubjektív, szelle- |
mi egyrég, még értelem szertt valam i, ám egyszersmincl a
kulonb óz k olyan egysége, amely rejtett osszefúggést sej-
tet. Ez a torvényszer ség, lévénrészint megszokott ság,
részint sejtés dolga, tehát számunkra létezik. Már koráb-
ban mondottuk, ho8y a fogalomról lehet sejtésunk, cle
lehet megszokáson alaptrló szemléletunk is. E ktil nbség
érzékeltetésére megemlíthetjuk, h.gy az abszol t"színek
- a sárgá, á kék, a voros és a zóId- totalitást képeznek; ez
a színek torvénye. Hozzászoktunk ezekhez a színek-
hez; kielégulést szerez, ha egyutt látjuk ket. Számuk
látszatra érclektelen; ám a szokványo.s színérzék ésszer
oldala, hogy az abszol t színeknek ebben a totalitásában
kielégulésttalálunk. Mármost tudjuk, hogy a színeknek
egész sof keveredése és árnyalata létezik Ísy a torvény-
szerííségetmeg kell kLilonboztetnunk a szabacl szubjek-
tivitástól, amely más tekintetben esetleges. Egy torténel-
mi tárgyri festmény például csak akkor szetezkielégtilést,
118
ha az alapszínek egyike sem hiáryzik bel le, és ha ezek-
nek az alapszíneknek a kulonbsége is érzékelhet; az
elrendezés pedig, amely a totalitás kép éthozzalétre,aIap*
zata annak, amit a színharmóniának nevezunk: a színek
totalitásának és bizonyosfajta kompozící jának. A temp-
lom i fe stmé nyeken p é ld áu I Már ia ruhája hagyomá nyos a n
vénye. A hangok vilá gában a prím. a terc és a kvint képe-
zi a lrangsor torvényét, amelynek részletes kifejtése a tor-
vényszer séget leíró generálbasszus felad ata.
A torvényszerírségtehát olyan egység, ahol a tészek
meghatározottsága kulonbóz ; ezek a kulonbóz ségek
azonban a torvény meghatározottságán alapulnak (mint
a színek a kék, a sárgl, z voros és a zóLd színen), olyan
meghatározottságon, amely nem az egyik meghatározott-
ság pusztán szabályos ismétl dése. Ez az egység, a tor-
vényszerűrség egysége rejtett, de lényegi egység. Ha
a szem egyutt látja a négy színt, kielégulést érez, s ez a
kielégtilés, monclja Goethe, ocláig terjedhet, hogy egy
színt látva látluk a tobbit is.3 Ez a torvényszer ség szubsz-
tanciális jelleg , nrindennek ezen a torvényszerriségen
kell alaptrl nia ám még hiártyzik bel le a szubjektivitás
magasabb rend szabadsága"
Ami kozelebbr l a sza- |
bályosságnak a torvény- l :::::k, a szabátyosságnak a tór,
uéttYszer ségbe ualó átmenetére,
szer ségbe val ar*"rrá- |
tét illeti, szeretnénk ezt egy péIdával megvilágítani.
A vonalak terén hat áro- |
zottktilonbséget teszunk I a szabál1losság.fokozatai:
szabáIyosság és torvény-
szerŰtség kozott. Az egYen-
l nagyság egyenes vo- l
| ,gJ,nrrl
-
nagyságu egyenesek,
nalak például puszt án szabályosak, am a nagyság alapján,
amely minclegyik vonalnál ismétl dik. tJgyanilyen a!a-
pon a kocka szabályos test. Egy további lépésaz idom
3 Vo. Goetlre: Sztrleltn.élet. Másclc_lik rész. h Geserztnci/Sigkeit ]tórvény-
szerri.ségl jelentése az alílbbi, geometriáról sz l részben inkább: .,tor-
vények engeclelmesked ".
I79
hasonl, sága nem-egyen-
l rrréretek - példílr_rl ha_ | basortló báromszógek,
l
sonló háromszogek - ese-
tében, amikor csak az oldalak viszonya, hajlásszoge
azonos. Hasonló viszony jelenik meg a gorbe vonalak-
ban és a korben. A korb l l
hiányzik az egyenesfe i.l- | a kc)r"
Iemz szabályoss ág; az
egyenes,hez képest a kor szabáIytalan De a kor még
a hasonlóság torvényének hatálya alatt áll, szabáIyta-
lansága benne foglaltatik
l
aZ egyenl ség torvényé_ | Atóruényszer ségfokozo ai:
ben, mert sugarai egyen-
1 hos szttak.
A kor éppen ezért nem igazán érdekes gorbe, még
absztrakt gorbe. Az ellip-
szis és a parabola már keve- Ellipszis és parabola,
sebb szab ály oss ágot mutat;
ezek már csak torvénytikb l ismerhet k meg. Egyen-
l l ul Az absztrakt tartalom ua{y
séguk rnár nem tételez dik; a fókuszból htizott rádi-
uszvektorok nem egyenl hos szttság , cle torvénynek
engeclelnresked egyenes Iszakaszok]. Egyenl tlensé-
gukben egyenl ség rejlik, ugyanazatorvény, amely azon-
ban nem ktils egyenl ség. Ha az ellipszist a nagytengely
és a kistengely mentén részekre osztjuk, akkor négy
egyenlő részt kapunk; az egészben tehát itt még az
egyenl ség az uralkodó. Bels torvényszer ség mellett
magasabb szint egyenl tlenség jell emzi a tojásalakot.
Ez torvényszer vonal, l lak egyenletesen, kitér k nélkul futnak tova, akkor tisz-
a qasalak,
habár tórvényét elecrdig I
nem sikertilt megadni.
Nem ellipszis; egyik oldalán másként gorbul, mint a mási-
kon. Olyan vonal tehát, amelynek torvénye matematika-
ilag nem definiálható; a természet szabad vonala . Ha ezt
az alakzatot a nagytengely mentén ketté osztjr-rk, akkor
két egyenl tészt kapunk. Még nagyobb fokri egyenl t-
lenség jellem zi azt a vonalat, anrely által bezárt tertilet
nagytengelye mentén ketté osztva két nem-egyenl részt
kapunk; ilyen a hulláfi}vonal, amelyet Hogarth a szépség
L20
vonalának nevezett. Kivált- | a hutlámuonal m,irtt a szépség
képp a szefves élet tertile- | uc,nala; kiuáttképp az él orga-
tén taláIhat ilyen vonal; I niznlusban gyakclri.
némileg hasonlít a tojás-
alakhoz, de az egyik rész gorbtilete nem ismétl dlk a
másikofl, a másik rész másként ível. Ilyen formájri pél-
dául a szív: az egyik oldal ívelése más, mint a másiké.
lJgyanilyen alak a kar: két oldala csak hasonló, nem
á7oílos; a kat kózpontia kortil a perifériák egyenl tle-
nek, nem ugyan gy meghatározottak. Mármost ez sza-
bályosság nélkuli torvényszer ség; az a forma, amely
végtelenul változatos módon jelenik meg az él lényben;
a test rajzolata, kul alakja itt a maga szépségébena hul-
lámvonalaktól, amaz íveléstl fugg, amely mintegy az
egyenes és a kor kozott lebeg, de egy torvény hatáIya
alatt áIl.
Ez volna a form a, absztrakt oldalá r I nézve; végs hatá-
tán a torvény t"aláIhat ; az absztrakt forma már a sza-
bad szubjektivitá s irányá-
|
ba mutat. _ Az absztrárn,
egység másik otcrala-;; l iTffi:;:';: ;::rlalossz
anyaggal, az érzékivelmint I
olyannal kapcsolatos. Az anya1í, amennyiben magáért-
valóan létezik, és onmag ával absztraktan osszhangban
áII, valamilyen tiszta érzékielem, s olyan egyrég, amely
iránt mint érzékianyag fogékonyságot mutat. Ilyen érzé-
ki jelleguk van az egészen tisztán meghri zott párhuzamos
egyeneseknek vagy hullámvonalaknak. Ha az ilyen vona-
taságuk, egyformaságuk, onmagukkal való egységuk oro-
met kelt bennunk. Az angolok gépezeteket taláItak fel,
hogy azokkal egészen egyforíl7a egyeneseket lehessen
hrizni. Absztrakt egysége révénoromet szerez egy tó ttik-
re, a sima tengerszín; éppígyvégtelenul kellemesnek és
megnyer nek érezzuk az ernberi beszéd tiszta hangzá-
sát; a nem -tiszta lrang zóreinek t nik, míg a tiszta hang
esetében nern is vesszuk észte a hangaryagot, tísztán csak
a hangot halljr-rk, ahangzás magára vonatkozását, magá-
val való egységét.Ugyanígy orvendunk a tíszta színek-
12I
 L--,
nek: a tiszta kéknek, a tiszta vorosnek, ami peclig ritka,
mivel a kék gyakran átját"szik a vorosesbe, a zóIdbe és a
sárgába. A tíszta vóros az ónmagáb l adód an egyszertt
szín. Tiszta lehet az ibolyaszín is, kuls leg tiszta, vagyis
szennyezetlen ,, mert az ibolya szín nem egyszer szín;
ezzel szemb en az egysze r(t színek a torvény, a fogalorn
által megha tározott sz ínek, amelyeket színérzékti nk kony-
nyen felismer. Egymás mellett rikítóan hatn ak,Ilarmóniá-
jukat így nehezebb elérni. Ezért a 30-40 évvel ezel tti
festményeken mindig kevert, tompított színeket hasz nál-
tak; ezekkonnyebben hozhatók osszhangba, mivel kürlonb-
séguk nem rikító. A tiszta kéket, mint például a laz rk -
b l kinyert kéket viszont régebben használtak. A színek
egyszerííségenem azt jelenti, h.rgy szennyezetlenek,
lranem azt, hogy természetukb l adód an, a színek tor-
vényével osszeftigg en keveretlenek. A z ld minda zonál-
tal a sárga és a kék keveréke, de rnint egysze t szín jete-
nik ffi g, és mint neutrális szín, mint ellentétes színek
egyestilése kevésb é fárasztja a szemet. A színek egysze-
rr3sége tehát a torvényben meghatározott pozíciójuktól
frgg. A beszélt nyelvben is vannak tiszta hangok, mint
arnilye n aZ ,,a" , az ,,e" , az ,,i" , az ro", az ,,U" , és vannak kevert
lrangok, mintaz,,á", az ,, ", az ,,t1". Bizonyos nyelvjárások-
ban használatos egy sor nem-tiszta hang is, olyan kozép-
hang, mint az ,1oa". A lrang tisztas ágához az is hozzátar
tozik, hogy a magánhangz kat olyan mássalhangzók
vegyék kortil, amelyek nem homályosítják el a magán-
hangzók tisztaságát; ez tortén ík az olasz nyelvben, míg a
északi nyelvek gyakran eltoruítják a magánlran gz k tisz-
ta hang zását. -
Az absztrakt egységet magán hord érzékielem olyan
tisztas ágot képvisel, amelyet egyetlen mítvészetsem hagy-
hat figyelmen kívr-rl.
Ennyit a két absztrakt egys égr I. Mindkett híián van
az elevenségnek és a val ságnak, csak absztrakt egység.
Mivel mármostaz egység kozelebbr l abban az éftelem-
ben meghatározott, ahogyan az elevenség természetét
alkotja, most toválrb kell l ,
. I Atmenetakouetkez fokra,
14
repnunr 1
az lgazl,. eszme-
. |
722
nyi szépséghez,amely kulonbozik a természeti szépség-
t, l. Tárgyunk a mitvészeti szépség;most alaposabban
szemugyre kell venntink, hogy am vészetiszépséghogyan
is válik el a természeti szépségt l. Ekózben kibontakozik
el ttunk az eszmény ter-
mészete. Absztraktan azt A szépttek mint csak eleuennek
monclhatnánk, hogy az .fo{),atékossága:
eszmény maga a tokéletes-
,ég; ám az ilyen absztrakt predikátumok semmitmondó-
ak; mert most éppen annak a me ghatározásáról van sz ,
lrogy mi a tokéletesség, és az a kérdés,hogy a természet
miért marad sztikségképpen tokéletlen; csak ennek tisz-
tázása során válik világossá a m vészeti szép szukség-
szer s ége. Amikor err l sz t ejtunk, mindenek el tt ki
kell emelntink a szubjektivitást, az individualitást, az
elevenség mozzanatát, Ha a szépr l beszélunk, akkor a
szépr l mint eszmér l beszélunk, abban az értelemben,
ahogyan a j r l és az ígazr l mint szubsztanciálisról
beszéltink. Ezek az eszmék, a j , az igaz és a szép esz-
méje a fogalom és a realitás egységétfeltételezik, ezek az
eszfiIe fogalm áb I kovetkez en egyecliek. Ugyanakkor
azonban áItalánosak is, s az eszmény tobb és más , mint az
eszme. Platón volt az els , aki az esznrét gy határozta
ffi g, mint igazat, szubsztanciálisat, mint konkrét áItalá-
nost. Ám az eszméje még nem eszmény, még nem vaI -
ságos, még nefi} magáértvaló, hanem csak magánvaló.
De az igaznak tovább kell lépnie, el kell jutnia a valós ág-
hoz. A nem íGattung7 csak mint szabqcl individulrm léte-
zik, mint nem csupán valami pusztán kuls vagy pusz-
tán bels . Az ígaz mint igaz csak a tudó indivicluumban
létezík;a jót" egyes emberek való sítják ffi g, s ez az indi-
viclualitás a jóhozhozzá is tartozlk. Minclen igaz csak rrrint
individuális, mint magáértval an Iétez egység létezlk.
Ez a magáértvaló lét, ez a szubjektivitás olyan lényeges
pont, amelyhez ragaszkoclnunk kell, s ez a pont a nega-
tív egységben, a fenn áII eszmeiségébenrejlik - fogalom
és realitás egységében, amely egységet" azonban mint a
két oldal negatív egységétkell elgondolnunk; e$}ségtik
tehát a tételezett kulonbség megszuntetve-meg rzése,
I23
 *T
a magáértvalóan létez , végtelen egység. Ez az, amit
léleknek nevezhetunk; tisztázntrnk kell, hogy ez a télek
lrogya n létezik a tertnészeti világban. A szubjektivitással
az eszme átlép a létezésbe.A szubjektivitás a magával
val negatív egység, zz az egy, amelynek további meg-
határozása az egyediség. Mikozben a szubjektum nega-
tív egységként tételezi magát, egyszer kozvetlenség lesz,
egyecli létez . Az egyediség kízár jelleg ; ezzetr a kóz-
vetlenséggel, amely negatív módon viszorrlzlik a másik
egyedi iránt, az eszme átlép a Létezésbe, a kuls vel és a
másikkal való végtelenul sokféle vonatkozásba. Mármost
a szellemi is szr-rbjektív, magálran olyannyira az egyedi-
ség létmódj ával rendelkezik és az egyediség létmód jáb l
adóctik, hogy az, amit természeti szépnek nevezhetunk,
kulonb ózik a m vészeti szépt l. Sztrbsz tanciális tartal-
muk azonos. A természeti lét magábanval élet; a szeL-
lem kozvetlenul ugyan ez; mindkett ben a szub sztanciá-
Iis, az orok, az isteni létezik.
A természeti szépségnek és az eszménynek ugyan az a
tartalma; ami megkulonbozteti ket, az a forma mint egye-
diség. E meghatározás részleteit, vagyis a természeti lét
fogyatékos voltát kell most vizsgáIat tárgyává tennunk.
A tokéletlenség el szor is l , kagyló borítja. Az ilyen
az or*clnizmus
2
az organizmus-
élettel mint
l i]:;;';';::u,
a,' l
sal kapcsolatos. A szerves l
élet magában- és mag áértvaló tét; fennta rtja magát , magá-
ba nva l ó folya mat, negat ív magár av onatkozá s; a ssz i m ilál -
ja a küls t; a kuls bels vé tételének,ass zimilációj ának
szakadatlan folyamata. Az él organizmusnak ez a folya-
mata tevékenységekés ktilonos egzisztenciák rendszere,
arnely egzisztenci á kban ezek a tevékenys égek végbemen -
nek: bels szervek rendszere. Az elevenség lénye géhez
tartozík ez a lnag ában lezárt rendszer, s mint korábban
mondottuk, ez a rendszer tesz i magáértvalóv á az elevent.
Az él lény ilyen módon célszer en tagolt; valamennyi
tagja eszkóz az elevenség egyetlen céljának, az ónfenn-
tartásnak a szolgálatában. Az élet immanensen benne rei-
lik a tagokbáfl; ?L tagok az élet"hez kótottek, az élet hoz-
zájvk kotott. Ezt az életben magában nem láthatjr-rk; amit
I24
látunk , 3Z csak a szervek l n, él lényben csak az élet, az
sokfélesége,nem pedig a I orgortizmus szenseinek soleJéle-
szerve zet éIetének egység- | sasét látiuk, t,Lem az élet egységét.
pontia. Az áIlatban a f
dolog a másik lény, a táplálék elfo gyasztása és az onfenn_
taftás,vagyis akívánás; azállatok lelke csak kíván lélek,
akívánás folyamata pedig az ofganizmus tagolodásának
rendszele. Ha a novényt osszehasonlítjuk az áIIattaI, kicte-
rul, hogy a novény nem egyéb, mint onmagának rjabb
individuumok formáj ában való szakadat|an létrehozása,
míg az áLIat csupán egyetlen individullm. A novény min_
den részében,minden ponton individuLllTt; minden levél
maga a teljes novény, s kozéppontia, a torzs onmagában
halott valanri, amely szuntelenul kifelé, saját" énje, a fény
felé fordtrlv a kapaszkoclik az élethe z. Anóvény telrát nem
[egyetlen] individuumként tartia fenn magát. Az állat
ennek ellentéte: egyetlen lény. Lz áLIat életénekerr I az
oldaláról szólva me gáIlapíthat|uk, hogy az áLIat magában-
való individuuíTl; testisége nem minden pontoff, minden
részben lktilon] indivicluális létezés,mint a nóvényé.
Az állat egész testét toll
vagy pikkely,hai, sz rzet, Az állati orgartizmtls mint a
tago k eglm á sott kíuiilisége etnel -
lett olyastniuel borított, anli az
efedetts é g bozzátartozlk
b eleuenség al a csony abb fok á róI
az á|Iatilét"ezéshez, az ani- szárm,azik.
mális lét produktuma, de
mintegy a vegetáci formáj ában. Az áIIat kulsején tehát
valami nóvény szerttt látunk, mégpedig.qz ért, mert az ál|at
csak magábanva\ lét, s így elevensége szemmel netn lát-
ható. Ebben rejlik kozvetlenul az állati szervezet fogyaté-
kossága, mármint amennyiben szárnunkra létezik: hogy
nem elevenségként,nem individualitásként jelenik meg
a test minclen pont ján; ami az állat ktilse jén szemmel lát-
ható , az az áIlati elevenségnél alacsonyabb fok r lét.
Az emberi elevenrég, osz- Az em,beri otganiznlus eleuensé,
szehasonlítva az á|latival, 8e a uér pulzálo árattllásábcln
abban a tekintetben maga- és a tttrgor vítae-ben,, az élet
sabb rend , l-r.gy az ember duzzadó ere iében mutatkozik
minden pont on észrevéteti
,n,e8.
I25
 saját érz egyediségét,egyetlenségét; mert a vér pulzál egyediséga legkulonfélébb | *onosabbfokától ualo.ft)ggés-
fuamlása a test egész kulsején megfigyelhet , a szív, az relációkba bonyolódik; err l I um létezik.
agy mintegy az egész szervezetben jelen .van; az emberi az oldalról nézve az él lény
l

test már ktils megjelenésében is az elevenség képét szabadságot nélktiloz nek, nem-s zabadnak mtrtatkozik.
mlltatia;3 vérkeringés átsejlik a b roff, z b r rnindenutt Az állat péLdául eleve egy meghatátozott természeti elem-
érzékeny,míg az állatnáI a ktils testfelszínnovényszer hezkot dik, leveg hóz,szárazfótdhózvagyvízhez. Ebb, l
burok . AzéI szerve zet szerkezet ét az állatnál elrejt i az adódnak az állatfalok alapvet ktilonbségei; bár vannak
organizmus alelcsonyabb fokán áll takar ; ezzel szem- átmeneti fajok is: rjszómadaruk, vízben él eml sok, de
ben az embernél,a ltiktet szív minden ponton megjele- ezek csak ktilonb óz faiták keveredései. Egyébként pedig
nik, ahogyan az idegrendszer is. Ezért van, hogy az ál|a- - ha most az embereket vesszuk szemtigyre _ a lelkivilág
ti testhezképest az emberi test végtelenul tokéletes. Tehát és az egyéni termé szet, a szukségletek, az állam és a tor-
a b ron átseilik a vér lukteté se, az érzékenység,az icle- vény sokszoros fuggést teremt az emberek kozott. Ilyen
gek sajátos színezete, a teint [arcszín] - amelynek érzé- kórtilmények kózott azindwiduum neln sajátmagából adó-
keltetése oly keserves fela c7at, val ságos kereszt a fest k dóan tevéken}; nem onmagáb 1, hanem másból érthet
számára. Az emberi test tehát a maga egész megjelené- ffieg, vagyis nem onálló elevenség, márpeclig a szépség
sében érzékenynek mutat- fogalmának alapja ez az onálló elevenség. Az indívicluum
kozik. Ám ugyanakkor a 4*ob rpór,rlsAi,ab rón tehát ftigg ségkéntjelenik me$, nem peclig szabaclofl,
pórusok, a b rón láth at látbato sz rszálacskák ntég
magáértvaL an. Ebbe a kórbe tartozik rnindaz, amit az éIet
a természet szftkósségét érzélael -
sz rszálacskák egyszers- tetik. és a tudat pr zájához soroluflk, a nem onmagábóIvaI , a
mind a term észet sz kos- más áItalimeghatározottság. Ebbe a korbe tartozikacélok
ségétérzékeltetik;a b r a testnek olyan burka, amely a egész végessége.Valamely esenrény és a cselekvés egésze
természet szegényes voltárol árr"rlkodik, az ónfenntartás sok individullm kózrem k désétel feltételezi; k maguk
szukségszer ségénekszolg álatában áll.Itt jelen van ugyan viszont a maguk egyéni tevékenységealapján toredékek-
az érzés,cle még csak kifelé fordulásként, még nem bel- nek t nnek. Egy eseméry mint tevékenységekrendszere
s koncentrációként. Ám az emberi test még akkor is nem egyéb, mint egyediségek egésze, halmaza.
magasabb rend , ha rajta is meglátszik a term észet sztt- Ezek az egyediségek persze ekozben egyedi célok is;
kossége. Magasabb rendrivé azteszi, hogy az emberi test- az individr_rumok hozzájárulás át az egészhez saját érde-
ben lélek, szellem lakik. A term észeti alakban els sorban ktik kózvetíti, de tobbé vagy kevésbécsak formális aka-
a szukségszer ség, az emberi alakban viszo nt az indivi- rat formájában, amelyet a kórulmények és a természeti -
clualitás pontja, az érzé,sjelenik meg. - Ennyit az egyecli- lét határoznak meg. Ez tehát a relatívba val belebonyo-
ség els oldaláról. lódás kore, az emberi világ prozája, ahogyan az a ttrclat
A második oldal, hogy számára megjelenik. A szokványos reflektáló tudat szá-
D te szépnek mint csak eleuen-
az egyecliség kizár lagos és az eleuen-
nek fogyatékosságal mára a vllág,]rgy jelenik ffieg, nrint végességekilyesfajta
ezáltal belekeveredik a ktil- ség, mégpedig a kózuetlentil halmaza. Tehát" ez a második oldal a szel|emi világnak is
világ kuszas ágába, kuls incliuidtt. á lis ele uen ség tekin teté - saiátja, s hogy valamiképp tokéletlen, az kitttnik ennek a
céloktól fúgg, ilyen célok ben. arnenn)/iben az ktils leg a ftigg ségnek és a szellem szabadságának osszehasonlítá-
tennészett l ualóftiggésben, bel-
eszko zévéválik, vagy a sából. Az elevenség ebben az ellenttnonclásban létezik -
s leg uag! szellenlileg a más
ktils re mint eszkózre tart ittdiuiduumoktól uagy a szellenl ellentmonclás, hisz onmaga, ez az egy kell, hogy legyen,
igényt. Ilyenformán az egyszersmind mástól kell, hogy fuggjon -, és egyben áIIan-

I26 L27
dó harc is az ellentmondásnak a megszuntetéséért. Ez a
végesség,a szuntelen kuzdelem képe. Ez a megjelen
víIág.
Az ítt mutatkoz harma-
dik aspektLls az, hogy az d Ia szépnek mint csak eleuen-
nek fogyatékosságal ann ak a
él lény a maga fugg s égé- kóriilmé ny ne k t e kinte t é ben,
ben nemcsak korl átozott- hoqy az egyedi él lény magá-
nak látszik, hanem egyben ban partikularizálódott
magában partikular izáIó - látozott.
dott is, hogy korlátozott-
ságában egy meghatározott fajtához tartozik. Ami a ter-
mészeti elevenség alakjait illeti, tudjuk, hogy fizikai és
egyéb szempontból mindegyikuk egy meghatározott faj-
hoz tartozik. A természet"Iényegében egy-egy meghatá-
rozott fajban létezik. A szellemnek mindig az általános
elevenrég, a kifejlett szervezet leb eg a szeme eI tt. Ma-
gánvalosága szerintaz ember alétez legelevenebb szer-
vezet1 s ezért gy véli, hogy az áIlatfajok tokéletlenek.
Mert van rossz elevenség is; helytelen dolog az elevenség
minden form áját" egyként nagy ra tartani, fúggetlentil attól,
hogy milyen. Satnya, elsatnyult lehet még az emberi szer-
vezet is, mégpedig nern pusztán átmenetileg, egy ideig,
hanem tartósan is. A gyermekek alegszebbek, mivei ben-
nuk még csak szunnyadozik a partikularitás megannyi
formája, az lelkuket még nem drjlta fel semmiféle szen-
vedély. Ám a meghatározottság rogzulhet, orokolhet vé
válik; s gyakran korlátolt a jellem is. Ezzel azt lehetne
szembeszegezni, hogy a mrivész dolga, hogy az eleven-
uég, kulonosen a szelLemi elevenség megjelenését kuls -
leg is a ínaga szabadságában ábrázolja, hogy az érzéki
megjelenést a fogalomnak rnegfelel vé tegye, hogy a ter-
mészet sz kosségét visszavezesse az igazsághoz, ? foga-
lomhoz.
l28
IA m ,uészeti szép aua.gy az eszményJ
Es kozelebbr l ez lenne a | ,orodik szakasz: A m uészeti
m vészeti szépség felada- | szép aua7y a.z eszmény.
ta. Egé szvoltában a termé-
l
szeti jelleg megfelel ugyan a fogalomnak, egyediségként
és kor- viszont nem; mivel pedig a fogalom ilyen módon csak va-
lami bels marad, ez az egész csak számunkraval ,
csak megismerésunk számáralétez , nemegészként meg-
jelen . Mármost a sokfé-
lesége t egyfajta kife jezés- l ! rouészeti széP az érzékimeg-
|
j:'::" egYmásonkíuuiliségében
sé oss zegezni (mégpedig l uagYis a lelket
gy, h,rgy egymár""r.r"u1
| Z::;í:::írégét
liségétmegtartva minden l
rész az egybefoglalt egé szet mutassa meg , vagyis hogy
minden tész átlelkesített egésznek mutatkozzék): ez 2"
kozelebbi meghatározása az eszménynek, a szépségnek,
ahogyan m vészeti szépségkéntlétezik. Ennek magyará-
zataként vegyuk az emberi alakot. Az emberi alak még
csak kuls dlegesség, egy sor szerv, amelyben szétáradt a
fogalom; valamennyi részébencsak valami parciális meg-
moccanás érzékelhet. Ha azt kérdezztik, hogy melyik
az a szerv, amelyben a lélek mint lélek jelenik ffi g, akkor
nyomban a szemet fogjuk megjelolni; a szellemi mint
olyan a szemben osszpontosul. Korábban rnondottuk már,
hogy az emberi testben mindenutt megmutatkozik a dobo-
gó szív, eltér en az
áIlati testt l. Hasonló módon azt
\
mondhatjuk, hogy a m vészet a maga feluletének min-
den ponti án szemmé változtatja a megjelen t, - szemffié,
amely a léIek székhely", és amely megjeleníti a szellemet.
Platón így szól disztichonj ában:
Csillagokat nézel. Bárcsak volnék a nagy égbolt:
Hány, zemmel néznék, csillagom, én Le terád.a
4 Ford. Ritoók Zsigmond.
I29
A clolgot megfu^rdítva, a mílvészetrl elmonclhatnánk:
ezerszemrivé teszi tárgyát, hogy az minden ponton látha-
tó legyen. Mert a lélek a szemen át nemcsak Iát, hanem
benne egyszersmind láthat váváIik Megjelenése sokfé-
le; a m vészet mindenutt a lélek szervévé,manifesztácí -
jává teszi e megjelenést. Az ilyen értelemben vett megje-
lenéshezhozzátartozík minden kuls , á beszédm d, az
mindig korlátolt; csak a véges világ magát-tudász,3 szel-
lem azigazánszabad, alétezésben magánval , olyannyi-
tA, lrogy bár eszmeileg tételezett, létezésemégis rnagá-
nál marud. Amennyiben a szellem: tudat, megadatott neki,
hogy megryllatkazása magán viselje a végtelenség,az
onmagáhaz visszatérés bélyegét, akkor is, ha a szellem a
me g ny ilatkozá s s a 1 a korláto z o tt s á. g v iIá gáb a é p. Szab ad -
1

alak és így tovább. Mind- sága révéna szellem még l

azt, ami a pr zai tudat szá- A m uészetnek tebát a,z a, dolga, is képes, hogy elsat- | " Y?llern lelke nlár a tudatban
nyulttegyán, hogi,,y.,il
^rin
mára csupán végesként bogy a uégesben me&ielerlítse
létezik, a m vészetnek annak magánualoan létez uég- l ?!}!];Í:;{:;r::;::tr:'Iro,
rékan létezzék.Ha létezé-| elsattryult is.
telenségét; a nt, uészet a test szá-
minclen ponton áttet"sz vé sét ilyen taftalomtnal tolti
l
mára immanens lélek nlanifesz-
kell tennie, í,gy, hogy min- tációja. m $, akkor nranife sztáI dása pusztán formális, a végte-
den ponton a lélek hangja lenség szabadságát fejezi ki - ámde a tvdat ures formá-
legyen halllrat , a szellemi fedje fel magát.Ha azt mon- jaként, s így a tudat tartalma nem felel meg formájának.
dottuk, hogy a rn vészetnek láthatóvá kell tennie a 1e1- Alétezéscsak méltó tar-
A mííuészetlelke uagy a szellenl
ket, akkor felmerulhet a kérdés:melyik lélek, milyen lélek talom révénválik szubsz- szabads á á nak megfe -
8aa .form
képes természete szerint aría, hogy manifesztáI diék? tanciálissá; a léte zés a ma- lel tartalmat kouetel; a tarta-
Mert beszélni szoktunk Llgyan a fémek, z sziklák a csil- ga korl átozottságában csak lomnak tebát a maga nlegbatá-
lagok lelkér l, továbbá arr l a lélekról is, amely n rnegha- ualódi tartalom révénkap rozot t s á g á b an egyszersmincl

tározott emberi jellem partikulárissá váLása. A természeti igazi tartalmat, tartalma sztt bsz ta,n ciá listt ak kell lennie.

dolgokkal kapcsolatban azonban csak átvitt értelenrben
használható ez a kifejezés, mivel ezeknek leglbljebb ele-
venségtik lelret; más szóval a természeti dolgok megha-
tározott, specifikus individualitása az, ami ezek véges
nregjelenésében manifesz-
tátóctik. A természeti clol- | A
|
így lesz egyszerfe megha-
tározott és szubsztanciális. A műrvészettárgya ezáltal nem
más, mint a |étezésigazságának ábrázolás&, z létezésé,
amennyiben az megfelel a szukségképp magán- és
magáértvaló fogalomnak. Az igazság tehát nem lehet

ternt,észet mint csak-uéges

puszta helyesrég; a kuls nek osszhangban kell lennie a
tudja ,igy megiele,
gokna k ez az inclividuali_ | '::::U'n,eln bels vel, az onmag ában igazzal.I|yen az eszményi jelleg.
tásacsak valami r.o,ratáitu, | :':;T Í:;#::"r:::i:;:i?Í!;, Az eszményben a ktils és
tár elénk; végtelenbe emel- |
a bels létezésmegfelel Az esznlérry tebcil aJbgalom
kedéstik mer |átszat, amellyel felruházhat k ugyan, de egymásnak; a m vészeta manifesztációja: lélek és test
egysége, aruelyben a lélek tartal-
ez csupán kívulr l származ tobblet. Mert magánval sá- ktils létezéstvisszayezetí
m maqán- és nlagáét"tualó,
ga szerint a természeti nem végtelen; egy ilyen csak-ele- a bens hóz, ám ez a visz- igazi tarta lonl, megf e lert ése
ven lénynek a megnyilvánulása egyrészt csak formális szavezetés megáll egy pon- pedig meglfelel a tartalom lénye-
elevenség lehet, másrészt ennek a formánaktart"alma nem ton, áz índividuális szr-rb- gének.
egyéb, mint pusztán véges l , jektivitás ko zéppontjánál,
báns ség. csupá n a ,)'d- l
szel-
,

IÍ'í:
:Í:"r::;;;,::,#a és nem halad tovább a gondolat mint olyan széls pont-
lem lelke, a Létezéstudata I
jáis. A gondolat, a szubsztanciális az individualitásba zárt
teheti val ban végtelenné a lelket. A létezésmint olyan maracl, nem lép absztrakt módon el térbe , s így a Iétezés

130 13I
fi}eghatátozottsága lesz, míg a \étezés,mintegy megsza-
baclulva feltételességétl,felemelkedik a bens hóz. Ebben
a szubjektivitásban feloldódik, egybeesik a két véglet, a
puszta kuls cllegesség és a puszta bens ség véglete.
Schiller kolteménye, Az árnyak birod.alma (kés bbi
címén: A szépség birad,alma)S az árnyak szépségérl sz I,
arr I, hogy a szép _ árnyalak, szellem, amely megszaba-
dult a kuls esetlegességek végességét I, a fogalom léte-
zésének torzulásaitól. Benne elt nik a ktils hatások min-
den n}oma; a természet á|ta| haszná\t apparátust a
m vészet vis szayezeti amahatárok kozé, ahol az- kulon-
válva a ktils dlegességt l, de magáb anval an elevenen,
valamilyen igazi tartalom moz gásában - a szellemi sza-
badság megnyilvánu|ása lelret. Ilyen az eszményi termé-
szete. Az eszmény valami szellemi. S legyen bár az
eszmény valamilyen természetinek az eszméfly , a ter-
mészeti csak annyiban
lehet kózvetlenul a m vé- A természeti mint olyan. ezért
csak annyiban lebet a m ,uészet
szet tárgya, anlennyiben tárgya, amennyiben, a szellem
valamilyen szellemi lehel benne megb at á rozá sainak egjli -
bele életet, amennyiben a kére istner.
szellem benne saját meg-
határozásainak egyikére taláI, magát ismeri fel.
hz eszményi természethez tehát hazzátartozik, hogy
az eszínény az érzékivilágban létezve is mag ában lezárt
maracl; a sze\lemi megveti alábát az érzékiben,cle onnan
vissza tud vonulni magába, mert szabad, onmagán nyug-
vó, a ktils vel egyesulve is magát" éWez , onmagában
érzékienboldog, a kuls ben magával rendelkez , magá-
nak orul , a boldogság hangj át, Iegyen bárnrílyen távo-
li, mindenben felcsendít , magát el nem veszt , minden-
kor magáná| marud . - Mag áértval ságában konny
felfogni az eszményt, de mive| az eszmény nem pusztán
eszme, hanem valóság is, roppant nehéz megérteni ben-
ne azt, hogy a \étezésselátlépve a kuls dlegesbe, kilép_
ve a végességbemégis megtartja eszményiségét.
5 Sclriller kolteményének végs címe: Az esznlérty és az élet.
732
[Az eszrnén)/ ualós ága}
Miután vizsgálat tárgyává Harmadik szakasz: Az eszménj,l
tettuk a szép fogalmát, a létezésealagy a m ,uészeti szép
m vészeti szépet mint esz- ualósága.
nrényt, kózelebbr l is szem-
ugyre kell vennunk egy harmadik oldalt. Felvet dik az a
kérclés,hogy a ktils létezésmint végességmennyiben
lehet eszmér|yi, mennyiben tartalmazhatja az eszményi
jelleget. Ha erre a kérdésrevá|aszolva a szobrászatra kor-
|átoz ctnánk, egykett re végezhetnénk ennek az oldal,
nak at"árgya\ásával; a szobrászatugyanis az egyszertt esz-
ményt tárja elénk. Habár mozgásban is ttrdja ábrázoIni
tárgyát, az isteneket, f meghatározása mégiscsak az
maracl, hogy nyugalmi áI|apotban ábrázo\ja ket, maguk-
ba zártan, a végességbebele nem bocsátkoz alakok-
ként. Ám a nr vészet neln állhat meg a szobrászat nyug-
v a\akjaináI; ábrázolnia kell a szellemi világ mozgásait
is. Mert a m rvészet kituntetett tfugya a sze|Iemi világ, a
végességbe kilép , tevékeny szellem, amely ahozzá nem
ill tertiletre lépve elmerészkedik még a b nig is!Ezért a
gorogok, bár isteneikben els sorban az esztnényi voná-
sokat tartották szem el tt, tigy képzelték,hogy a szenve-
clély és a pártoskodás sem hiányzlk az istenvilágból; és
még a keres ztény Isten alakjában is f meghatározottság,
hogy át kell élnie a vége.sségminden kínj át. _ Itt tehát a
|étezésvéges viszonyair I kell szólnr"rnk, arr L, hogy az
eszmény mennyiben tudja ezeket ábrázolni. A kovetkez
pontokat kell itt vizs gáIattárgyává tenntink: el szor a kul-
s vilá gáltatános á|Iapotát, amelyben azindividuális esz-
mény ábrázolódik; másodszor a ktilonos áIlapotot vagy
szituációt; harmadszor a reakciót efre a szittt áci ra. Egy
negyeclik megvizsgálandó zempont a teljesen ktils meg-
lratáro zottság, amelyben mindezek után az eszínény léte_
zik, az a pont tudniillik, ho gy a m vészet, épp, mert kizár
minclen kürls dlegest, elénk lép, viszonyba lép veltink,
mivel nemcsak a maga vi\ágával van viszonyban, hanetn
I33
egy meghatározott, szubjektív világ;gatr is. Ezeket a pon- nyes rendben megvalósultan létezik. Igazságosság az
tokat kell a kovetkez kben sorra vennunk. egyének vagy társadalmi csoportok tekintetében _ ez azt
A végességa megh::?- ,, A k,tils dteges uilág mint álta- amit jogál|apotnak nevezuflk, államnak, ahol torvények
rozottsággal kezd dik. I| mrro, állapot, ametyben az incli_ trralkodnak, olyan állapotnak, ahol az egzisztencia magá-
Mivel az eszmény - szub- | uid,uális eszmény megualósul. ban jogszer , mert torvények áItal szabá|yozott. Az indi-
jektivitás, felmertil a kér- '
viduum az áIlarnban kozombos; az índividuu m az áItalá-
clés, hogy milyen kell, hogy legyen avégesség, hogy
kife- nost, az erkólcsi fogalmat írgy tekinti, mint készen kapott
jezhesse az eszményt; milyen állapotot feltételez az világot. Lz egyik olclalon l
az obiektíu átlapotboz
eszmény megjelenése. Az eszmény mint individualitás a torvényes rencl, a másik l '::::
kornyezetet el feltételez, mert mozognia, cselekednie kell, olclalon a szubjektum, ;;i' l ::;!:t:ffi::;r:r:?:,,u,gy
és akornyez világata|aia ennek a cselekvésnek. Milyen ehhez a rendhez csupán I

legyen ez a talaj? A kornyez világ objektivitás, szemben csatlako zlk, mégpedig vagy szabadon, a torvényeket saját-
a szubjektumrnal. Az esz- jának tudva és elismerve , vagy szo|gaként, mivelhogy a
mény viszont szabacl szub- Az esznlénynek mint szabad, torvények érvényesekés hatalmasak. Itt tehát az etkolcsi
jektivitá s; ezért a kor- magá ban zá rt szubjeletiuit á snak hatalmak egzisztenciát kaptak, és m kodésbe léptek, a7
a ualósága nenx lebet m,agáért-
nyez világ nefiI lehet a ualóan oljlan objekttu állapot, individllllm pedig csak egyik péLdája az erkolcsinek, ame-
lényeget illet en magáért- amellyel mint lény,1egessel szetn- lyet készen ta}ál, ínaga el tt, s szabacl elh atározásáb I
val an objektív világ, nem ben a szubjektutn alárendelt. vagy megfelel neki, vagy szembefordul vele" Egy rencle_
lehet magáértval an iog- zett kózosségben, torvé ny áItaI szabályozott áIlapotban
szer(t, val ban objektív álIapot. A szabad individualitás az individuurnok viszonya az erkolcsihez egészen más,
magában lezárt kell, hogy legyen ; az áIlapot objektivitá- mint volt az áIlam el tti
állapotban. Egy áLlamban Az állam szllbsztancialitása
sa még nem léphet el térb e , z szubjektum még nem vál-
tebát a szubjektumnak nzint
lrat kulon az objektívt l - ellenkez esetben az objektív, az individuumok elenték-
j
ktilónós akará,
szubj ektumnak
kész világgal szemben a szubjektivitás csak alárendelt telenebbek; az államon sán kíulil létezik.
valami. A hatalom ezért nem lehet megszilárdult, magá- kívtil nincs olyan szubsz-
értvaló er ; az individualitáson beltil kell maradnia; ami tancialitástrk, amely nem az individualitás kulonos aka-
éruényes,az nemlétezhet magáértvalóan, az a szubjekti- rásaként, hanem magáértval an létezik. Az ezzel ellen-
vitás által tételezett kell. tétes áLlapotban viszont a szubsztanciális eleve benne
rejlik az individuumok-
I

hogy legyen . Az állapot

l i,';:'::;r;:,r::X:::Y;:"-
tehát nem más, mint aléte- uo,rratkozik. ban; itt a szubiektum sza, Az állam el tti állapotban uisz
| ont a szrtbsztanciális még ott
zés, és nrég inkább a szel- |
bacl onkénye mondja ki, rejlik a szubjektumban, s Azon
lemi világ általános létm dja. A szellem ktilonb óz olda- hogy mi jogszeríi és mi kíuiit ne?n létezi,k.
lai csupán egy és ugyanazon dolog oldalai. Ha a szabad nem az. Ebben az áIlapot-
sztrbjektivitás vonatkozásában beszélr"rnk állapotról, ban az individur_rm onmagán nyllgvónak mtrtatkozik a
akkor arra gondolunk, l^rogy az egy akaratra vonatkozlk, kuls egzisztenciájában is. Az államb an az inclivi-
maga
mert a szelleln az akatat révénlép a val ságba. Az aka- duum ktils egzisztenciá jabiztosítva van, magáértvaló-
rat objektív áIlapota akkor l an léte zik; egy áIIam nétkuli áI\apotban az1 ami tulajdofl,
állapot, ha az erkólcsi rog objektíu állapota az az índividuum szabad onkényétl fug 8; a jog teh át a rnaga
lom egy bizonyos torvé- |l
:i,:rrat
-'-'-'' va| ságában olyan individuumokon alapul, akik a kuls

I34 I35
létezésben is szabadok és ftiggetlenek. Az áIlramban az
ember csak érzulete, belelátása révénszabad; kuls
egzisztenciája sze nt valami más által védett, s ezt a mást
a sqátjának is tekintheti,
meg nem is. Ahol tehát IlyenáIlapotab skor,
nincs áIIam, ott az indivi-
duumtól fugg a kuls egzísztencia is. Ez a héroszok korá-
ra) a h skorra jellemz állapot; csak ebben a korban léte-
zik e7, az onálló a kotetlen egzisztenciának ez az
"ág,
onmagán-nyu gvása. A ,,héroszok" sz6 hallatán esztink-
be otlik a számtalan gorog hérosz. A rómaiak szeme el tt
mindjárt kezdetben ott lebegett hazájuk, a város, egy
magáértvalóan fennáIl általános. A gorog héroszok
viszont jobbáravalamilyen torvény el tti áIlapotban élnek
vagy éppen államalapítók . Az egyik legfr bb héro sz az
erényei miatt nagy hír Héraklész.Erénye saját szabacl
akaratában rejlett, egy individuum szabad akaratában, az
igazság testet olt onálló erejében. T bbé-kevésbéha-
sonló áIlapotban élnek a
homéroszi h sok is. Ezek l '".::ubá cl bclméroszi b sok
l
ul'laga'
egy király fennha t sága I
alat.t egyestiltek; ám az ket egyesít kotelék nem a tor-
vény ereje, nem olyasmi, ami már korábban is megvolt,
hanern az indwiduumok szabacl akarata. A szóvetség vala-
mennyitagja megteheti, hogy tanácsot adjon; Akhillész,
lra éppen gy akarja, onáll sítja magát, akkor jon-megy,
amikor kedve tartja; szabad és onálló clontés alapjánvesz
részt a vítában. Ám a héroszoknál egyfajta fúgg séggel
is találkozunk; Héraklésza király szolg álatába áll, mun-
káját annak paranc sára végzi el. Ez a fugg ség azonban
egészen absztrakt kotelék; nem konkrét, teljes kor , tor-
vény áIta| szabályozott és szilárd viszony. tJgyanezeket a nem maga intézi a pénztigyeket, s csak formális értelem-
jegyeket viselik a lovagok l
louagság-
hribéri viszonyai is. cictiek l '::?,?:,::,::?::ri
ban kialakult bf,tbérrendszer,
van egy kiráIya, *;;; I
egy szóvetség tagja, eleget kell tennie vazallusi kotelezett-
ségeinek; minclezek ellenére tneg rzi onállóságát", amely
a becsulet torvényének formá ját ólti magára, legyen bár
formális vagy tartalm ában konkrétabb ez a becsulet.
136
A vazallusok nem vetik
aIá magukat a tobbségnek, mind-
egyikuk onnon magáért áll helyt. Nagy Károlyt - épp tgy,
mint Agamemnónt _ vazallusok veszik kórtil; az ufalko-
d hiába dohog, mint Zeusz az Olumposzon, a vazalLusok,
ha gy hozza kedvtrk, cserbenhagyiák a váIlalkozást.
Ugyanilyen szabástiak a szaracén h sok is, ezek a még
nyersebb alakok. A fúg- | ,om*int a szaracén b sók
getlen onálló ság ragyogó | uiaga.
példaképeik; az ónálló- I
ság talaján viszik véghez tetteiket. -
Ez a talaj az eszmény Az eszmény megualosul ása
1 é nye ges meghatár ozot:ts á - szempontjából az ilyerl állapot
ga. Ha most ezzel szemben lényegi megbatárazás.
saját állanrunk vis zonyai-
ra vettink egy pillantást, akkor gy látjuk, lr.gy itt az esz-
mények csak szűrkebb korben léteznek, ott, ahol az ember,
már ami az egzisztenciá|át illeti, még szubjektíV szabad-
ságban tud tevékenykeclni.
Ez a kór szerfelett korlá_ | A ntodern uilágban. ezért az
l
tozott. Itt olyasféle esz- esznlény igen sz ,k kór "
|
ményekr l lehet sz , mint
amilyen a derék családzp&, a i raval frérfi eszménye;
ezek cselekvése arta a kórre korlátozodik, amely még
teret enged a szabad akaratnak. A véletlenszer ségnek
ez a kore mindig megmarad. Eszményi bírót, fejedelmet
kóvetelni értelmetlenség; k csak azt teszik, ami a kote-
lességtik, csak azt viszik véghez, ami osszhangban van
a meghatározott renddel, s maga ez a rend magáértvaló-
an érvényes,már nem valami onkényes dolog. A mai álla-
mokbanazuralkodót aziel\emzi, hogy a legfontosabb ural-
kodói jogkoróket kiadtakezéb 1; nem magahoz ítéleteket,
ben clont, mert dontéseinek tartalmát j részt a fennálló
rend vagy a kuls viszonyok határozzákmeg. Amit azural-
kodó tesz, az tóblré vagy kevésbé formális clolog, s a tar,
talom nem az akarat individualitásáb l származik. *
Ebb l rnáris kiclerul, hogy Az eszmény megua lósulásának
a régi m vészetben csak- állapota í8y e8! régi, elmult kor-
gy, mint a moclernben ba teu clik át.
1,37
miért helyezík át az eszményi alakokat egy régi korba.
A régi kor d<llgai olyan állapothoz tartoznak, amely már
a rn lté. Az emlékezés nem a maga végességébenfogja
fel ezt a régi kort, hanem csak egy általános kép et riz
me$, idézfel bel le. Az emlékezetben elmosóclnak alokáI-
is kórulmények, elt rnik akózvetlen meglratározottság; az
emlékezet az általánosság kontosébe burkolja a kuls
kornye zetet. Így aztán a régi kor tartalmát tekintve a héro-
szok terepe, ahol még nem létezik ínségés szukség, tor-
vényes rend és áIlamberendezkedés.
}rTem hagYhatjuktováb- n, eszntéttyi b soket egyftigget-
bá figyelmen kívul aztsem, |l bn rertclb I, a.fejeclelmek rend_
hogy a műrvészet az eszmé- | inua uáhsztiák ki.
nyi lr soket egy meglratá-
l
rozott renclb l, afejedelrrrek rendjéb lváIasztia ki. A régi
tragédiában a kórus egy individualitás nélkulíállapotot,
talajt képvisel. E fólott helyezkeclnek el azután az inclrvi-
dualitások, akik ezen a talajon Llralkodnak. A fejedelmi
mivolt képzetébenaz akarat és a teremtés teljes szabad-
ságának képe foglaltatik benne. Ha viszont teljesen más
állapot alakul ki, olyan, amilyen a miénk, akkor az itt fel-
lép alakokon valamilyen nyomottság figyelhet meg:
semmilyen tekintetben nem fúggetlenek, mozgásteruket
belratárolja a szenvedély és a torvény áItaI iogszer vé tett
onkény, arnely mogott ott áIl, a polgári rend legy zhetet-
len ereje.A fomantikus mírvészetben per ze mindezmódo-
sult formában jelentkezik. Ha viszont a shakespeare-i ala-
kokat idézzttk fel képzeletunkben, akkor olyan áIlapot
képétkapjuk, ahol még nem szilárd a torvény koteléke,
ahol még nagyobb tere var' a sztrbjektív onkénynek.
Shakespeare-nél a jellemek onállóak, de nem egészen
konkrétan, hanem formálisan onállóak jellemtik érvény-
re juttatásában és az ezzeI járó tonkrementelben. - emelntink. Ez a szubsztanciális tartalom részint tudatta-
A h skor olya n állapot, amely kiváltképpen az ifj kor
elvárásainak felel meg; fiatal korábanaz ember ilyen álla-
potot szeretne látni maga kortil. Goetlre és Sclriller els
ifjr3kori mírvei nem ilyen áIlapotot tárnak elénk, hanenr
a fúggetlenségnekés megkotottségnek az áIlamon beltili
ellentététábrázolják. Ha az indiviclulrm helyzetére ez az
138
ellentét nyom ja rá a bélyegét, ha me ghatározását az índi-
viduum a torvényekb l meríti, és azok garantálják azt,
mikozben maga e torvényekkel szemben áII, akkor ez
már egy el rehaladottabb szituáció. A Gótz uon Berlicbi,n-
qen cselekménye a lovagság hanyatlásának, egybet7 a
polgári objektív rend kialakulásának korában játszódik,
a lovagi h skor és a polgári objektivitás osszetalá|kozá-
sának korában. Ez a kor a m vészet legnagyszer bb témá-
inak egyike. Schill er Haramiáinak tartalma a kovetkez :
az indivicluum, akit megs ért a fennálló rend, és megsér-
tenek a fenn áII renddel vissza éI emberek, a társadalmi
rend ellensége lesz, sai át ereiéb 1 hadatvisel ellene, hely-
re akarja állítani a jogrendet, és me g akarja szűntetni a
fennálló renclben kialakult mé ltánytalanságokat. Moor
harám iának áII, és onm aga számára heroikus állapotot
teremt. De ilyen módon az individuum ellentétbe kerul a
fennálló renddel, s az ábrázolás alapja ez az e|lentmon-
dás; mindez már a szittráció jellemz ie.
A második pont, amely- l ,l A szituácio.
nek tárgya|ására most rá |
kell térnun k, a szituác í , Az áIlapot ákalenos létm dja a
szellemi ontudatnak, az erkolcsinek, ahogyan azt a szel-
lemi ontudat felfogja,az ember bels fogalma onmage-
ról, az a mócl, ahogyan az ember a maga kórtrlményeit
tudatosítja. Ebben az ósszefoglalásban jelen van az indi-
vidualitás mozgása és az azzal jár bonyodalom, cle inkább
csak reflexió és absztrakt elképzelés formáj ábanvan jelen.
A rn vészet" nem áIlhatmeg ezena fokon; tovább kell lép-
nie a jellemek kulonossé-
ge felé. Amiko r állapotról l n, állaPot: a szubsztanciális
l
mint megszokottság,
beszéltink, akkor a szubsz- |
tanciáIis jelleg küls dlegességének ezt az oldalát is ki kell
lan megszokottságként, részint esetleges egzisztenciaként
létezik. Ezt a szubsztanciális tartalmat az állapot bense-
iét kép ez és az állapotot irányító bels, hatalmak alkot-
ják.A m vésZetkeZdetben n, a szttbsztanciális nern má.s,
l
egymással harmóniában I mint az ósszbangként ábrázolt
lév, nek ábrázolja ket. I erkólcsi batalmak.
I39
 A megszokottság azonban nem igazán méltó létmód a tuáció mindossze ennyi -, s Apollónt kés bb is ilyen nyu-
szubsztanciális hatalom számára, amennyiben az lénye- galmas alakb an ábrázolták A keresztény m vészetben az
gében az óntudat korébe tartozik; a bels hatalmaknak Atyaisten képe ugyanilyen mozdulatlan. Szittráció nélkti-
ezért a puszta állapotszer ségnélméltóbb alakban kell liek a portrék is. Ám a míjvészetnek tril kell lépnie ezen,
megjelenniuk: mivel mint el kell jutnia a konkrét ábrázolásokig; az egyszer t élet-
batalmak jelennek ffi"g, Miuel azonbcl,n ezek az erkólcsi tel kell megtoltenie , s ez - másodszor - meghatározott
azért alakot kell olteniuk, batalmak mint batalmclk jelett-
szituációt el fbltéteIez. Az els szitu áci nem tobb, mint
nek nleg, azért megbatározott
létezésrekell szert tenniuk, létezésretesznek szert egTmás- átmenet a nyllgalombóI a mozgáshoz, nem tobb, mint va-
egymással szemben meg- sal szemben, s ígjl ellentétbe lamilyen megmoccanás
D e szittláció mint rnozgás:
határ ozottaknak kell lenni - kertiltlek egymással. - részint a szukséglet meg- mecbaniktts mozgás uagy a sz,tik-
tik - ezáltal pedig ellentét- mozdulása, részint mecha- ségletet kinyilu á níto mozg;á s.
be kerulnek egymással. Ezze| a megjelenéssel kezd ctik a nikus mozgás. Ísy jelle-
szituáció. mezhet az óegyiptomi alakok és a gorog alakok kozotti
A szituáci egyrészt bi- A szittláció az állapoton alapul;
átmenet. Az egyiptomiak zárt lábakkal ábrázolták iste-
zonyos korti l ményeket fog - a szituáció az állapot és az neiket; a gorogok viszont már eloldották akafi és a lábat
lal magában, másrészt az eruber- mégpedig az állapot a tórzst l, s lép testhe|yzetben
rnutaűek be az alakot.
ember viszonyát ezekhez batalmait m tikóclésbe hoz Pihené s, abás: els sorban ilyesfajta
egyszer(t szituációk
ember - kózótt fennálló uiszotty.
a korulményekhez. Az em- tartoznak a szobrászat kórébe . Az ilyen jelentéktelen fog-
ber m kódésbe hozza, megjelenéshe z segíti azactdig pusz-
tánbens hatalmakat. Önmagukban tekintve a kórtrlmé-
lalatos sággal a gorogok éppenséggel esznrénytik magasz-
tosságát, emelték ki; mert ha a mozgás teljesen ártatlan, l
nyek nem érdekesek; érdekessé csak akkor válnak, ha akkor éppen a cselekvés jelentéktelensége hozza koze-
a szellem számára léteznek, és ha a hatalmakkal állnak lebb hozzánk az istenek csendes nagyságát; így az i|yen
viszonyban, szemb en a kortilményekkel, amelyeknek ártatlan cselekvés az ábrázo|ás szemponti áb I rnegfele-
szubsztanciális tartalmáí l l bb, mint a meghatározott, konkrét cselekvés. Például
a hatalmak képezik. Ezt a I
rrt a uiszonyt sz
neuezbetjiik,
kségletnek is Merkur Potsclamban |áthat szobrání azisten éppen szát-
viszonyt szukségletnek I rtyas saruját kotozi. Ez mondhatni felesleges cselekedet,
nevezhetjuk. A szitu áci tágteret nyit a vizsgáI clás szá- mivel egy istennek nincs sztrksége szárnyakra. Thor-
mára; mindig is fontos volt, hogy a m ,alkotásban érde- valdsen Merkurja is til, cselekvése viszont ahlroz képest,
kes szituáci ra bukkanjunk. A szitu áci kóvetelménye az hogy szoborról van sz , trilságosan is clrámai; ez a Merkur
eg}es m vészetekben mást és mást jelent: a szobrászat ugyanis szeme sarkából Marszu ászra figyel, ravaszr-rl les-
ebben a tekintetben korláto zott, míg a koltészet és a fes- ve a pillanatot, amikor végezhet vele - kezével máris a
t mirvészet szabadabb. - Itt csak az áItalános szemponto- rejtett t t után ny l.
kat jelolhetjtik meg. l
Teljesen . Ez fantáziad rs koncepció, amely nem sokat tor dik a
szitu áci l
nélkul i alakzatok d-*ru5lodt, mozgást nem isme'
régi temPlomi
csendes egyszer(tséBgel; ezért" eztán az istenek nagysága
a moccanás nélkuli l ::tr::;ciÓ; itt számtrnkra már nem érzékelhet, az inkább az egy-
galmtrkban ábrázolt "|;:
iste- |
szer cselekményben jelent meg. Wilhelm Schadovy' szob-
nek, a régi templomok szobrai. Például a Belvederei
Apollón szobra rígy álI eI ttunk, amint az isten a tá jel-
Jean-Baptiste Pigalle m ve.
6
lemz nyugalommat pillant a lenyllazottPtithon lla; - a szi- 7 Helyesen: Rudolf Sclradow.

L40 74I
ta) a Sarut kót n, a potsdami Merkurhoz hasonlatosan,
egyszer dologgal foglalatoskoclik, cle foglalatossága
érdektelen: hiányzik belóle az a tét, amelyet Merkut ártat-
Ian foglalatoskod ásában észlelunk. Ha egy Lány a saruját
k ti, akkor ez aligha tobb, mint a sarukotés maga. A régiek
kezdve Káinnal, folyt atva a thébai háborírval; Firdau szináL,
a perusa lr seposzb an ez a konfliktus éppenséggela!ap,
vet meghatározás, vkulonbóz nemzetek kozotti hábo-
rtiság feIszít ia. Schiller mírvében, A messinai menyasz-
szonyban is ezakonfliktus. l

gazdag fantáziával jeleskedtek az ártatlan, elfogulatlan Ilyen szituáció kialakulá- l ,, oka lebet e7y szenueclély is.
szituációk, a ktilonféle játékos beállítások megteremté- sát ídézhetiel egy vélet-
s ében. Jelentéktelen cselekvé sekke I ér zékletess é tenni az lenszer(t szenvedély is, példár-rl a szerelem, valamint a
istenek nyugalmát és gyermeki der jét: ezjellemz voná- hatalom szenvedély., á|talában b ármely szenvedély, amely
sa a gorog mírvészetnek. bizonyos kotelességekkel vagy egy másik zenvedéllyel
Ezeka szitu áci ktulajclon- | ,l A szituácio mint cselekmény. kertil szembe. A szitttá-
képpen még nem cselek- cióval kapcsolatos legf bb Mikózben a.z ilyen szenuedélyek
l

réuénsérelem éri az erkólcsi,

nrények; a cselekvéshez erkolcsi cél is szukségeltetik. kortrlmé.y azonban zz, szubsztan ciális állapotot, ez
A voltaképpeni cselekmények igazí ércleket foglalnak hogy az llyen szenveclély batalonlnak bizclttyul, és a sére-
magukban, s ez az érdek a szellem szubsztanciális olda- erkolcsi vagy vallási érte- lemre re agá lua u issza á llítja j ogai -
lát nyilvánítja ki. Ezekhez lemben vett sérelmeket ba a rnaga sztikségszer, ségét.
a cselekményekhez ktilsó A cselekmény- kiils ué uálás, a idéz el , egyáItalán hogy
korulmények kellenek; k szellem ualamely szt bsztanciá -
t
reakcióra ósztónóz. Ha ugyanis a séreleln erkolcsi termé-
lis oldalának megjelenése ;
maguk azokra vonatkoz- szet l, akkor reagáIni kell
lényegi sztikségletet el feltételez,
nak. cselekvésre oszton- fá, mivel a sztikségszer t il a szt.tbsztanciális állapot rea-
amely a szubsztanciálist mííkó- gálása a ktilórtós szitttációra,
z , lényegi szukségletb l d.ésbe bozó indiuidultm és a vissza kell á|Iítani jogaiba. s annak reakciója az állapotra
fakadnak: a kuls kortrl- szubsztanciáIis mint állapot Így aztán a kortilmények m,int cseleknlény.
mények a cselekvés olyan kolltziójáboz uezet. felfogása nem véletlensze-
el feltételétilszolg álnak, r , hanem lényegi, z rájuk val reagáIás szukségszer .

amely ellentétben áII a lényegi szukségletekkel. A kuls
korulmények tehát nem általában vett kórtilmények,
hanem csak egy lényegi sztikséglet reláció jábanléteznek.
Ilyen módon osszeutkozés , kollízió ion létre. Ezt eI idéz-
lreti valamilyen fizikai bai,amilyen Adm étosz betegsége
Euripicl ész Alkésztiszében, egy sorscsapás, a lritves elvesz-
Es ilyen az igazi szituáció. A keresztény tanítás szerint
ilyen az emberi nem b nre csábítása; az erte va|ó reak-
ci , a megváltás Isten természetében gyokeredzik. Meg
kell jegyeznunk továbbá, hogy itt nem lehet egyértel-
m en meghatározni, hogy egy kollízió mivel kezd dik.
Abban az esetben, ha a
ktils korulmények mer _ | e reakció kezcletét
l

tése. Ilyen frzikai baj az lliászban ábrázolt dogvész is,
amelyben mírr egy sértéskóvetkezméryét, btlntetésétkell
látnunk.
A kollí zi , bár továbbra | , nottíziónakfi,zikai oka is lehet,
is fi,zikai, más jelleg is l
lehet. Ha pélclául két fiúr orokos van egy királyi házban,
s nincs eldontve, hogy kit illet a hatalom, akkor mindket-
t nek joga van akirályi hatalom oroklésére. Ísy családon
beluli testvérviszáIy keletkezhet, s ez igen régi szituáció,
nem lebet
mert nlinden
ben termés zetileileg ek, l :::!atározni,
k azels kezclet ; áÁ;# l ;!tr::::l;:lt,:':;:#::;,
viszonylagos kezdet &z, l *ur korábbié és í.t.
ami korábbi bonyodalmak
és cselekedetek folyománya. Példátrl bizonyos esetekben
azels sérelernfelolclhat ;ámel fordulhat, hogy ezafel-
oldás rjabb sértésnek bizonyul, amire iból reagáIni kell.
Ebb 1 kifolyólag egy bizonyos korben drámák egész sora

742 I43
tárul elénk, példáu| a clrá-
Az Agatnen nón- b áz tórténetét
mai trilógi ákban lphige-
,feldolgoz drámák.
nia Tauris zban3 onkéntes
áldozatáv aL e l h á rít ja Agame n n ó n ház át s rí tó v é gzetet: az
j ni természete, az enélkul is | íom"d, jóllehet a szit,tlációra uala-
utolsó dráma cselekményének kiindulópontja Iphigenia
tauriszi tartózkodása. Ez a kezd pont azonbeln korábbi
bonyodalmak eredménye, Oresztész tettének a kóvetkez-
ménye - Oresztész, mirrt tucljuk, apja meggyilkolás áért
anyján állt bosszrit, ezzel maga is buntetend cselekede-
tet hajt végre, mivel mint fiír saj át anyján bosszulja meg a
bírncselekményt.Az els kezdet Agamennón auliszi clon-
tése, hogy feláldozza lphigeniát, ezviszont jra csak fel-
tételeziParisz tettét, aki elszoktette Helénét, és így tovább,
visszafelé az id ben, b ntettr 1 brintettre. Hasonlók tor-
téntek a thébai tnondakor- Oidipttsz torténete.
ben is, alrol Antigoné cse-
lekedete lSzophoklésznél] csak korábbi bonyoclalmak
eredményekéntel álló végpont. Ísy ami egyfel 1 kezdet,
az másfel l valami korábbinak a kóvetkezménye. Ha már-
most a cselekmények ilyen
Ha Prl szt án term észeti.folyamatró l
sorának ábrázolása a fel-
uart, szó, az a próza kórébe tarto-
adat, akkor ezt els sorban
zik, s a m uészetben unalntat keh.
a koltészet tudná megolda-
ni, csaklrogy koztudottan unalmas az ilyen végigvezetés
az eseméryek során; régi kovetelnrény, hogy a kolt a res
Praesensbe vezess e az olvasót. A kezdet részletez bemu-
tatása a pr za dolga. A m vészetnek nem érdeke, hogy
mintegy a kezdet kezdetén kezdje az elbeszélést;ennek
az a mélyebb oka, hogy az iIyen kezdet pusztán termé-
szeti, ktils dleges kezdet, inkább csak megjelen , sem-
mint a tartalom számára sztikségszerri egység. Az indivi-
duum az ósszekót kapocs a tartalmilag ossze nem ftigg
8 Hegel nregiegy zése egészébenvéve Euripiclé sz Ipbigenia Thuriszban
círn drámáiára vonatkozik, hahár ilblrzrn a megbékélésthoz végkifejlet
Athéne istenn mrjve. A kóvetkez nrondat is Euripidész-nr vekre utal:
az Oresztész és az lphtgenia Auliszban cím drárnákra. Itt iegyezzűk meg,
hogy Hegel a gor g i.stenneveket gyakran - de nem kóvetkezete en - lati-
nos formájukllan ernlíti. A rnagyar fbrclítás csak ott hasznáIja a latin vál-
tozatot, ahol a nevek latin kontextusban fordulnak el .
l44
események kozott. A k rulmér{Fek Llgyan alakítják az
indivicluumot , ámhogY mi I arni az inoliuitlt.tumot kifotulálta, az
az individuum voltaképpe- | ng nagyszabásu szttttációban is
feltárul egy_egy nag ysza_ | nzi relcl.t,íu kezdet adott cllkalmat.
básír cselekmény és szitu ácio során. Hornérosz például az
Ili á s zt ryomb an a dologgal mag áv a| kezdi, Ak hi l lé sz har ag-
jával; nem meséli el Akhillész egész élettorténetét,hanem
nyomban egy meghatározott csetrekvést acl el , mégpe*
dig olyan módon, hogy egy nagy érdek képezi festménye
hátterét. A szituáció in-
A cselekm.ény magán- és magá-
dítékatelr át viszonylagos értualóan éruényes, l. m la
kezdet, és - másoclszor - részérl.iogos kell, bogy legjlen.
magában véve lényegi oka,
jogosultsága kell, hogy legyen . PéIdául Szophoklész Anti-
gonéjában a szitu áci nak az az incIítéka,hogy a király
parancsa értelmébenAntigoné nem részesítheti fivérét
az eltemetés végtisztességében. Antigoné viszont a kegyelet
ellen vétene, ha nem tenne eleget csalácli kotelességének;
ezért megsz egi az állami parancsot. Tehát cselekecletének
méltányolható indoka van, cle Kreón patancsa nem kevés-
bé jogos, hiszen a fivér ahaza ellenségekénttort avátos-
ra, lrogy elpusztítsa azt. Ellenpélcla lehet az indíai Mabáb-
bárata egyik epizódja. Ennek hóse egy királyl ányt vesz
feleségul, s ezzel" ellensé gévéteszi a lány kezére pályáz
tobbi kér t. Ezek géniuszok, akik ett l fogva árgus sze-
rnekkel figyelik, rnikor kóvet el valami kifogásolhatót. Két
démon meglesi, amint végul bííntkovet el: láb ával rálép
a vizeletét 1 nedves fóldre. Ez bízony abszurd; az ilyes-
mit csak az indiaiak lhinduk] tekinthetik betartancló el -
írásnak. Nem kevésbéviszolygást kelt a bonyoclalom
Hartmann von der Aue régi német kolteményében? sze-
7ényHenrikben]. Af h s megbetegszlk, és a gyógyulás
reményébena salernói barátokhoz fordul. Ezek, segíteni
akawán rajta, azt kívánják, hogy valaki onként áIdozza
fel magát érette. Egy lány, aki Hartmannt szereti, rászán-
ja magát erre az áIdozatra. Ez a mi szemtinkben igencsak
barbár dolog, ezért a lány megrendít onfeláldozásának
sem lehet igazihatása. Egy szitttációt sokféleképpen lehet
M5
 1

el készíteni;ám a reagálás szukségszer ségének indoka általános hatalom, amely a szellem és formái term észe-
csak valamí magában jogszer lehet, nem pedig holmi tében gyokerezik" Ha ezt a tartalmat onmag ában.véve
bizarc, visszat aszító elképzelés. tekintjtik, akkor ahhoz az atryaghoz jutunk, melyb I a
Láttuk tehát, hogy bizonyos kortilmények, atnennyi- gorog istenek valók. A cselekménynek ez a szubjektív
ben a lélek felfogja ket, reakci t" vá|tanak ki. Ez a fel- tartalma a ínagánvalóan eszrnényi tartalom. Ilyen tarta-
fogás a korulrnényekhez képest a másik oldal, s csak ez lom esetében nem sztikséges keresntink annak m dját,
yezet a cselekményhez. A cselekmény éppen az, aminek
hogy hogyan szabadulhat meg a végességtl, mert ez a
révénaz individuum annak mutatkozik, ami; a cselekvés tartalom mag án. és mag áértvalóan eszrnényi. Az istenek
a szellerni individualitás igazi valósága. Tettek során át llétukben] a létezésorok l
_
_.
tárul f.e| az individuum ter- mozzanatain, abszolrjt vi
|':#,rr':;:;':ffffi;.'*
Tar- !
mészete. A tettek ábrázo- A cse|,ekuésnek és a rá adott *
reakciónale az ábrázalása els - szonyain alapr-rlnak.
lása els sorban a beszéd talrrruk egy része természetiínozzanat; ám legfiőbb alapju-
sorban a bangok m uészetémek,
m vészetének hatáskóré- a zenének és a koltészetnek a kat az erkolcsi mozzanat képezi . Már egy régi gondolkoctó
be tartozik; a tobbi nr vé- batáskórébe tartozik. fHérodotosz] rnegállapította, hogy az ember onmag áb l,
szet csak egyetlen mozza- saját életviszonyaiból alkotja meg isteneit; a pátosz, ahata-
nat<rt tud kiemelni, eszkózuk pedig az egész alak, &z lommal teli az, ami az individualitás szubsztanc.iális mag-
arckifejezés vagy a testtáttá* Lz ilyesfajta megnyilatko- ját alkotja, az olyan hatalom, mint amilye n a csalácl, a
zás azonban elmarad a beszéd érthet sége nrogott. vallásos érzulet, az állam, a becsulet, abarátság, a sze-
A cselekmények az individuum legtisztább feltárulkozá- relem, ahazaszeretet, A tulajdon és a gazdagság szere-
sai. Csak a cseleknrény révéntárul fel létezésénekalap- tete. Ezek a hatalmak alkotiák a cselekvés szubsztan-
jaiban az individur-rm. A cselekmény mármost rea gáIás a ciális oldalát és a régi
kortilrnényekre. Ha áItalá- |
istenek tartaImát. Ezek a Ezeknek a mozzanatoknak
ban cselekményr l beszé-
l L";:':r::;!':::::;bebatárol- jogszer r mozzanatok, az magukbarl uéue jogosnclk, ualó-
ltink, akkor azt gy kép- | " akar szellem lényegi olda-
ban affi.rmatíunak ke\l lennirik;
ezek nenx lebetnek a szellern
zeljuk el, hogy rendkívul sokféle lehet; áma szukségszer lai; k alkotják azt, ami puszt án negatíu oldalai.
eszme korlátozza a cselekmény korét. Itt err l csak áItalá- magán- és magáértvaló-
nosságban kell szólnunk. Ha a cselekvésben rejl álta- an eszmei, egyáltalán affirmatív. A szellemben van nega-
lános mozzanatot vizsgál- l AcselekruénYtnozzanatai:
^^ tívum is; ha viszont ezt egy onálló hatalom alak jává eme-
iuk, annak a rrrt,reJz.t I
^
lik, akkor magában véve érdek nélkuli lesz. Ha teh át a
vonatkozásában két oldala van: egyrészt a cselekmény- rnodern id, kben csak negatív alakok at álLítanak az iste-
re késztet lényegi szukséglet, másré szt a cselekv sze- nek mellé, például az irigysé8,3 gy lotet alakját, akkor
mély ktrlonos individualitása. Mert cselekedni csak a ez visszataszító, viszolygást kelt . Az ilyen alakok érdek-
konkrét individuum tud. l
telenek; aki ilyeneket fabrikál, az ures pr6zát" m vel.
Tehát el szo r azta szubsz- ?,:;,:,::Yffi:.Ósztonz
l Az ordog szerfelett pr zai személy.
tanciális oldalt kell szem- |

A lényegi mozzanatok mindamellett nern korlátozha-

ugyre vennüflk, amely zr cselekrést tnozgatja, azután az
individualitás kulonossé- Ez a szubsztanciális a szellem
gét. Ami a szubsztanciális és a szellenlifonnák ualanlelyik
oldalt illeti, az valamilyen zzan a á b an rej k.
nI, c, t l i
tók az általánosra, ntáskultjnben tiszta gondolatok vagy
absztrakt képzetek maradnának, amelyek nefil lelretnek
a nríivészetformái; a m vészet az áItalánost mint indivi-
duáli.s, kózvetlen léte z t" ábrázo\a. Az áItalános hatalmak-

M6 I47
nak tehát onálló alakokká | nrunnek a mozzanatcllenelk
kell válniuk, istenekké, l a nl ,uészetbetl ónálló alakokká
1 | u . t l kelluáhliuk,
anogyan aZoR a regleK l ség, a szubjektív individualitás illetékességikórébe tarto-
m vészetébenmegjelen-
nek. Az alakoknak a létezéslényegi mozzanatát kell meg-
jeleníteniuk, nem peclig a fantázía puszta onkényét.
Az individualitás az alakjellemz vonása, és nem terjecl-
het t l azon, ami a szubiektivitás meghatározásában rej-
lik. A szubjektivitás kilépésa kulvil ágba, a kulvilág
minclen bonyo dalmába. l határ oz ások. Ame n nyib en
Az istenek viszont sajátos l !1 ::'"rtek bolclogok, uagyis
értelemben individu alitá_ |',T3Í,'y:::::::,;,i:::Í:,7:
sok, általános meghatáro, | ,nm meTy ueszencl be azáltal,
zásak, inclivicltralitásukat l nnsy kilépnek a uégesbe.
alkalrnasint nem kell egé-
|
szen komolyan venni. Mert az istenek onrrragukban bol-
dogok; mint meghatározott istenek olykor veszekednek
ugyan egymással, de viszályuk nem egészen komoly; k
maguk mindig meg rzik der jtiket; tart zkodnak att l,
hogy teljes individualitásuk azonosuljon egy meghatáro-
zott érdekkel, mindig derrísek maradnak. Ez az az ftínia,
amely kodfátyolba burkolia a homéroszi isteneket. Itt-ott
beleavatkoznak az emberi clolgokba, de aztán faképnél
lragyi ák az ugyet, és visszatérnek az Olump oszra. Átrra-
tatosan kitartani egy bizonyos cél rnellett, s ebbe bele-
pusztulni, ilyesmi az istenek korében soha nem fordul
el . El fordulnak viszont egyéb partikularitások, amelye-
ket sehogyan sem tudunk visszavezetni egy-egy isten
fogalmára; ebbe a korbe tartoznak például Zer-rsz szerel-
mi kalandjai. Az ilyen partikularitások nem az istenek
lényegéb, l kóvetkeznek, hanem afféIe toldalékok. Hogy
voltaképpen honnan erednek, arr I kés bb szólunk.
Korábbi tettek maradványai. Ilyen isteneszmények nrel-
lett a m tvészetnek nem nehéz a megkívánt eszményiség
meg rzése.
Másod szor viszont az istenek individualitás ának ábtá-
zolásakor sajátos nehézséglép fel. Mert ha az istenek incli-
víduálisak, kizár lagosak, akkor kuls dleges viszonyba
kerulnek az emberrel. Tartalmukat tekintve általánosak:
148
ez az áItalános, ez az eszme a cselekvés során valósul
meg; az i|yen megvalósít ás viszont az ernberi tevékeny-
zík. Az emberi tevékenység s-ubsztanciális tartalma nem
másu mint az istenektartalml, A pátosz. Az istenek a cse-
lekv emberben rejl érdeket képezik, a cselekvést moz-
gat hatalmakat személyesítikmeg. Egyfel I az ember
szubjektivitá sát feiezik ki, másfel I szabad, magán- és
magáértval anlétez meg-
Miuel az isterlek az ernber szttb-
mármost az istenek az .iektiuitá sa réuénmegualósuló
c se le km é nyek s zubsz tan ci á lis
emberheztartoz , aZ ember
oldalai,, azért szembekeriilnek
képez , zz embert
sajátját az en,tberrel, kollízióba keriilnek
mozgat er k, fbllép az az ember .szabadságáual.
ellentmondás, lrogy ezeket
a meghatározásokat egyszersmind onáI|ó, az eíílbertl
fuggetlen individualitásukban fogják fel, s így azok kol-
Lízi ba kerulnekaz ember szabadságával. Isten és ember
ilyen viszonya a keresztény vallásban sem teliesen ísme-
retlen. Azt szokták például mondani, hogy Istenhez Isten
szelleme yezet el. Ha ez ígaz, akkor itt az ember gy jele-
nik ffi g, mint mer ben passzív tala1, ahol ez a szellem
kifeiti hatását, ott az emberi szabadságnak, az emberi
akaratnak nincs helye; más sz val hogy a szellem egy
individuumban hat, az Isten onkényes elhat"ározásá-
nak t rnik, egyfajta fátumnak, amelyhe7, az emberi aka-
ratnak nincs koze. |Jgyanez a kollízió mutatkozik az
istenek ábrázolásakor. Ha
mármost isten és ember Ha az isten és em.ber uiszonya
olyannak marad tne$, bogy az
viszonyát,gy ábrázoliák, istenek parítncsot acló batalom-
hogy az ember kuls leg áll ként lépnekfel, alekor az hideg
szenrb en az istennel mint és prózai.
szubsz tanciálissa l, akkor
kettejtik viszonya teljesen pr zai maracl, tTlert az isten
parancsol, s az embernek csupán engeclelmeskednie kell.
Ilyen viszonnyal tobb gorog tragédiában is találkozunk,
pélclául Szophoklész m rvében, a Pbiloktétészben.Philok-
tétészma kacs, haj th atatlan j ellem ; miután felismef te, hogy
OdusszeLlsz szeretné lépre csalni, nern hajlancló csatla-
149

kozni a gorog táborhoz; ekkor el bukkan Héraklész,aki
megparancsolja Philoktétésznek,hogy menjen" Az iste-
nek áItal kieszkózólt nregoldást mi ridegnek érezzuk.
Máskor ez abban a formában jelentkezik, hogy valami-
lyen erényt a h s jellemében kózvetlenul Létez nek kép-
zelnek. Például Akhillészr I azt mondják, hogy seb ezhe-
tetlen volt, kivéve a sarkát. Ha ezt végiggondoljuk, akkor
tovat nik avitézség mindenképzete; haa h s sérthetet-
len, akkor h siessége nem szellerni tevékenység,hanem
pusztán fizikai min ség. Ez a kollízi a kolt, számára
nehézséget okoz; a goro g ábrázolásak prózai értelmezése
pedig szívesen elbíbel dik az isteneknek és a h soknek
ezzel a pusztán kuls dle-
ges viszonyával. A kolt Az isteneket ezért sy kell ábró-
zolni, mint az e,mber számára
csak akkor kuzdheti le ezt
ktils dleges, ám egyben bels
a mehézséget, ha az esz- isteneket; a,z istercek az emberele
ményit individualiz álva a Saját bens sége, szubsztanciali-
kuls dlegest tigy mlltatia tása kell, bogy legyenek.
be, mint egyben imma-
nenset, olyan szellemit, amely szerve része az ember jel-
lemének. A kuls megjelenésnek egyszersmi nd az ember
bensejének kell mutatkoznía.
Ha azt halljrrk, h.gy a gorogok Er sztóI mint onálló
istenr l beszélnek, akkor az a képzet alakul ki bennunk,
hogy ez nem pusztán kuls séges szóhas znáIat, hogy itt
egy pátc>szról mint a szubjektum immanens indulatár I
van sz . Ebben az értelemben emlegeti Oidipusz Szo-
phokl ész tragédiájában, I * _.
Példák SzoPboklésznéI:
az oidipus Kolonoszbart az I
Eumenidákat, amikot apaként árkct mond fraira. Az Err-
menicl ákat el szor ftiriáknak képzelitik, akik sz szerint
ulctozik a bírnost; árm a kolt Etl.menidész (Jou) patrosz
néven is emlegeti ket: ik ,,az atya átka", sértett lelkének
lratalrnai a fiak folott; vagyis: a lélek lratalnrai. Tehát egy-
szerre jogos és jogtalan a kolt szavát pr zai módon értel-
tnezni, mondván: az istenek csak a lélek bels lratalmai.
Mert az istenek ktrls leg és a lélekben egyaránt létez
hatalmak. Homérosznál a
kr-ils és a bels szuntele- Hotnéroszttál:
150
,*
l$'
*
nul átmegy egym ásba. Amit az istenek véghezvisznek, az
az emberi lélek számára kuls , ám Llgyanakkor bels is
lehet"
Gyakran nem kórrny a bens ségétfelfogni annak, arni
ktils ségkéntáll elóttunk. A sz csatában például, ami_
kor Akhitlész kardot akar rántani Agamemnón ellené-
ben, Athéné AkhiIlész mogé lép, és haj ánáI fogva visz-
szatartja t. Konny gy képzelni el eztajelenetet, hogy
itt egy bels folyarnatr I van sz , a harag bels megfe-
kezésér I, a lékek lecsillapodás ár l. A lecsillapod ás a
haragh oz képest valami más, s így a kolt megteheti,
hogy ktils leg ábrázolja ezt a váItozást. lJgyanakkor
arra is gondolhatunk, hogy ez az Athéné,ez a j zanság
bels, vonás. Athén é az OdusszeiábanTélemakhosz men-
toraként jelenik meg. Egy ilyen kísért ugyan nehezebb
olyannak elképzelni, rnint ami egyben bels is; ám itt is
|áthat vá válik számunkra a kuls, megjelenés és a bel-
s jellem osszeftiggése. Ha az istenek csr_rpán gépezetek,
amelyek kívulr l pafancsolnak ezt vagy azt, lz mírvé-
szietlenérclekr 1árulko- l __ a Euripidész
fr ...|_
dik. Ebb, l a szempo,rrnol | ?;#:::?;rítr]ben
Goethe egyik m ,ve nagy- l
-
szer érdeket juttatott kifejezésre. Goethe ugyanis sajá,
tos módon átalakította az Ipbigénia cselekményét; atni
Euripidész m vében pusztán kuls ként jelenik meg, azt
Goethe lélek és lélek viszonyává formálta át. A goetlrei
megformálás egyik legszebb példája ez. Euripidésznél
Oreszt ész lphigéniával egyutt az istenn szobrát is elra-
bolja, ami kózonséges lopás. Thoász erre parancsot ad,
lrogy vegyék tildoz be a rablókat. Ekkor felbukkan Athó-
flé, és megparancsolja Thoásznak, hogy hagyja abba a
szokevények uldozését.Thoász engedelmeskedik az iste-
ni parancsnak, vég rehajtja a száraz utasítást. Goethénél
egészen másként alakulnak az események. Nála lphigénia
istenn |esz, aki -bízva a szellem hatalmában- Thoász-
hoz fordul, kérve, lrogy visszatérhessen az övéilrez;
Thoászbanekkor bels fordulat megy végbe, azIphigénia
álta| felmutatott tartalom révén.Ami Euripidésznél pusz-
tán kürls parancs, az itt bels fordulattá alakult át.
L5I
 A gorog istenekhez hasonló alakok a moclern kor fantasz_
individualitás mint olyan. b) A konkrét emberi indiuiduali-
tikus lényei is. Ezek gyakran ktrls dleges, ízléstelen Az ember felfogja a kuls tás mint a cselekmény szubsz-
viszonyt jelenítenek meg; mindig veszélyo, ha a tr-ilvilá-
korulményeket, és rea 8áL tancia lit á án a k megual ósulá sa.
s

gi lények és az ember viszonya nem hagy teret a szabacl, rájuk. Ez az érdek mint
emberi elha tározás szá-
igazi érdek az alapzata annak, ami ktils megjelenésként
máta. Ami példár.rl a Mac- Sh akespeare - rlé l a Macl>erhben knp ábrázolást. A pátosszal szemb en ez az emberi jelleíil;
betb boszork ányait yagy a és a HamLetben..
a kérdésmármost áz, hogy itt miben áLI az eszmény.
Hamlelbenmegjelen szel-
Az ember itt lényegében mint szubjektum lép fel; a leg-
lemet illeti, ezek tobbé vagy kevésbécsupán bels
sejtel_ lényegesebb ebben avonatkozásban a szubjektivitás sza-
mek objektív form ái. Ha az emberi cselekvés megha táro_
hadsága. Egy isten inkább csak egy tulajclonságot, egy
zásaként, kuls patancsként fordulnak el , ukko, az szubsztancíális oldalt sze-
fogyatékosság. A Macbetbben aboszorkányok
|

el
jósolják, hogy milyen sors vár Macbethre; amit viszont
kimondanak, áZcsupán Macbetlr ilyen módon tudatosult
bels eI érzete. Hamle tet" valalni bor zalomhomályos sei-
telmével látiuk fellépni; megjelenik el tte atyjaszelleme,
és régi gaztetteket tár elébe..E f'elfe clezés után azt vát_
nánk, hogy Hamlet kíméletlenul megtor.olja a b ntettet.
Melankolikus lelki alkata viszont gyors tettre képtelen;
Goetlre rigy értelm ezte, hogy a t l nagy nyomás szétre-
peszti a gyenge edényt.g Hamlet nemes, de gyenge lélek.
Legalábbis ez alát"szat; elvátnánk, hogy Hamlet ne haboz_
zon. Mármost jellemz a kolt i ábrázolás finomság ára,
hogY Hamlet egy helytitt ezí.mondja: mivel a szellem akár
ordog is lehet, azt akarja, acliák el a színjátékot, hogy
'hogy
biztos lehessen a dologban. Itt
ió1 láthat , Hamlet
nem hisz vakon a jelenésnek, hanem más ton is bizony-
ságot akar szerezni az igazságról.
- Már mondottuk, h"gy
a kolt rendkívuli neh ézségekkel találja szemb .
ha az isteneknek mint ktils hatalmaknak az erílberhez ^ngát,
való viszonyát akarja ábrázolni; mivel az istenek nem
lehetnek pus ztán parancsot acló lények, puszta gépeze-
tek. Ami objektív módon lét ezik, annak szr-rbjektir.*,
a az íIyen szubjektum érclek-
lélekben is léteznie kell , annak a lélek számára imma_
istenui-
re meg- mélyesítmeg.
/1 2-
Az ember l
ir':r:l:Í::'::."'egész
l
viszont szubjektív totalitás; "
egy emberhez valamennyi isten hozzátartozík; az ember
szívébezárja mindazon hatalmakat, amelyek az istenek
korében szétsz r dvaléteznek; az ember mag ába fogad-
ja az Olump osz egész gazdagságát. Ez hatátozza meg a
szubjektum helyzetét: a szubjektum ugyanis e sokféle
vonatk ozás gazdagság ának mlltatk ozlk. A szenvedé -
Iye által rabul ejtett ember l
egyetl en pátosz fogságá- | Nem uralkoclbat kizárÓIag
bán él, egyetlen isten Én-l "_Y:"'tz Pátosz; ktilórt,ben, a
szubjektiuitás ueszencl be
talmába kerult ; az i ;
meg},,
I
ember már neln szabad szubjektum, magán kívul van,
míg a magánál-Ét maga a szabaclság. A pr-rszta szenve-
clélyesség,ahol egyetlen szenvedélyben olvacl fel az egész
tudat, tehetetlenség, egyoldaluság. A k lt percze itt is
megleli módiát,hogy hogyan rízheti meg a szubjekti-
vitás eszményi jellegét. A mag áértval szubjektivitás,
annak teljes gazdagsága: ez az, amiben a nagy szubiek-
tum megmutatkozik. Gyenge viszont az a szubjektum,
amelyb l hiány zik a határozottság} a nagyszabás r érdek,
I

telen jellem. A szr_rbjektum l A szubjektunlnak ualamennjli

nensen kell megmutatko znia. reális lebet ségekérl,t k,ell
nak ugyanakkor képesnek I Pato"
Most rá kell térntink a másoclik pontta, amely a cse-
kell lennie arra is, r."sy I
megiel'en'nie,
lekménnyel kapcsolatos . Ez a pont a konkrét emberi
minden oldalról egész, minden pontjánélettel teli legyen.
Ilyen jellemek a lroméro-
szi h s k. Akhillész a leg- | A homéroszi ll sók Példáia.
l
9 Goetlr e: Wilbelnl x{eister tanulóéuei.II. kony v, 13. fejezet.

152 I53
 ktilonfélébb helyzetekbe kerul; szereti anyját, Thetiszt,
otthon hagyott id s atyját,péleuszt;bizalmas viszonyban
van oreg szotgájával; szereti Briszé iszt; a lány iránti sze_
relme és megsértett becsulete készteti arra, hogy ossze-
sz la|kozzon Agamemnónnal; h séges barát, szereti
Patrokloszt és Antilokho szt; becsuli és a Patroklosz emlé_
kének szentelt unnepségen mega jándékazza az oreg
Nesztórt. tJgyanakkor ingerlékeny, vitéz, gyorsl áb ; gy -
l,ólk, dve, a legkegyetlenebb rnóclon számol le ellenfelé_
vel. De ellágyul, amikor priamusz felkere si sátrában
- az
apának kezét nytljtja - kezét., amellyel a frát rnegolte.
Az ilyen individuumban az emberi természet tel jes gaz-
dagsága tárul elénk. Fenséges alak, mert sokolclalfi. Ilyen
a tobbi homéroszi jellem is; minctegyik egy egész,,egy vllág.
Nem minclegyik m vészet
Ez a gazdagság egyes m uésze-
képes egyform án arra, hogy
tekben tágabb, másokban sztí-
ilyen gazdagságot tudjon kebb kór .
ábrázolni egyetlen indivi-
duutnban. A tragikus alakok egyszerribblek, egyetlen
érdekt I áthatottak, ebben l
inkább a szobrok egysze_ l i::riktls alakokban a tragéclia
r ségéhezkozel án k;;; I a szobrásza,ttal rok,on,
nem egyetlen szenvedély abszuaktumai, ahogyan ez fran-
cia tragédiákban gyakran el ficrdul, ahol mindenki min-
dig csak egyetlen oldalát mutatja. szophoklész tragikus
alakjai minden plasztikr-rsságuk mellett a jellem sokolda-
I ságát is érzékeltetik, habár csak a lélekjelenlétben,a
megfontoltságban, abban az ékessz lásban, amellyel iga-
zolják magukat, clontést hoznak stb. A fto meó és lulia
Rorneója is sokféle viszonyban lép elénk: kapcsolatakiter-
ied a baráti koréhez taftoz kra, a szerzetesre, az apród-
jára, a patikáriusra, J liára; tnindig nemes lelk r és mél-
tóságteljes, ám lelkét egyetlen érclek tolti be. Habár a
műrvészet nem teheti meg, hogy a jellerrnronások teljes
gazdagságátvonultas a fel egy szubjektr-rmban, rnégis van
egy eszkóze, amely magában a szép.ségben rejtik. A szo-
boralak a maga csend-
jében láthat vá tesZi aZ I n rroboralak a nxaga t)cluoz,tilt
alak szabadságát, lelret - | cserlcljében a tegkiilónfélébb
154
ségétarra, hogy a legkti- | aop"ntlcttokba ualó bocsátkozá^s
lonfélébbkapcsolatokba I lebet ségét érzékelteti"
bocs átkozzék; megl árhav
jtrk benne a nyugodt mélységet, amely magában foglalja
bármiféle tarta\onr leXret ségét.A nrásik oldal a szenve-
clély tombolása, alrol a jellem egyetlen pontra veti rá
magát, míg a szobrászat csendje azt az er vel teli neutra_
litást ábrázolja, antely a maga csendjében minden hatal-
mat magába zár. Ennyit az áItalánoss águralmáról a szub-
jektivitás felett. -
EmlÍtést kell még tennunk
l n, Az eszmény ntegualósulásának
a sz,ubjektivitás teljesen | kiils
kuls rnegha tározottság- l
rctjesen tnegbatározása.
-
nak oldal ár l. Llgyanis a l _ _.
szubjektummal mint incli- Y:#:;r|#;:T!#,,T;,rí;:;o
vicluummal a m vészetben || tlteges megbatározottság
megjelenik a teljességgel I "i,ritr
olda.la is.
kóznapi valós ágis,a szub-
l
jekttrm minden irányri meghatározottsága. Az individu-
um egy véges világbalép át, s ez nem egyéb, mint a cse-
lekvés meghatározott helye és id pontja, a lakás, a
hasznáIati eszkozok, f,zikai sztikségletek, fegyverek fnj-
tája és az individuum hozzáiuk val viszonya, az élet
kényelmétszolgáló egyéb tárgyak, tovább á a parancs-
adás és engeclelmeskedés módjz, & csalácl ) a +azdagság,
a szokások, az erkólcsok, a rnásik errrberlrez f z d eset-
leges kapcsolatok - és minclez a lehet legnagyobb sok-
fiéleségben.Ez az az oldal, ahol az eszményi érintkezés-
be kerul a kóznapi élet pr zájával. Akinek csak kodos
elképzelései vannak az eszményir l, az azt hiheti, hogy
ezt az egész véges világot távol kell tartani a nrítvészet-
t l, s akkor majd az eszményi tulemelkedik az ínség,a
nélk u lozés egész szféráián. Ez a lát szat- eszményis ég kulo -
nosen gyakori a modern kor alkotásaiban, alrol a lélek
sóvárg ása, a bens ség valami végs dolog, s ahol a magu-
kat emelkedett léleknek képzel k szuntelen az égre
meresztik a szemttket, és rnegvetéstikkel s jtanak min-
den f ldi halandót. Csakhogy az Llyesnri az eszrrrényiség
frélreértésre,beteges eszményiségre vall. Mert az ember
l55
 sztrbjektív totalitás; mint ilyen kizárja a szervetlen termé- H sók kónyue i résztmeghatározatlan helyeken játszódik.
szetet, a kuls dlegest, ám mikozben kizárja, egyszefs- A nagy k lt, knél határozott képet kapunk a kórnyez ter-
rrrincl kapcsolatba is lép vele. A szubjektumhoz gy tar mészeti világról. Ez a meglratátozottság viszont nem suly-
tozik hozzá a kornyez világ, mint az istenheza templom. lyedhet a pr za szintjére. l

Ez a világ nem esetleges, hanem magában kóvetkezete- A leqfontosabb fu,:r!"::rclzás: a .!ets!

kovetel- | oszuryJeQllultasrcgyenossznallg-
<)
2 . I
sen osszefti gg totalitás. Az embert a kuls világgal való mény ezen a téren éPPen I t o" a kornyez ktils uilággal.
kapcsolatábankell ábrázolni, mivel azember ebben akap- az, hogy lényegi osszhang l

csolatban létezik. legyen a szubjektivitás és annak kornyezete kozott, olyan

A szóban forgó kapcsolat nem lehet pusztán negatív osszhang, amely tobb-kevésbé bels és titkos maradhat,
viszony, mert az efféle szabaclság beteges, csak letnon- amelybe sok esetleges mozzanat is belejátszhat, mikóz-
dásból áll szabadság: beteges sóvárgás, hi onteltség, ben a két oldal alapzata azonos. Az indivicluum létéhez
amely azt képzeli, hogy maga tril jó, nem erre a világ- két dolog szukséges: ,iL fift$akózvetlenségében vett indi-
ra val . Az embernek ott- vicluum és annak kapcso-
hon kell lennie a világban, A k ls dlegességbez ualo lata a ktilsvilággal. Itt I{agu el ttyókkel jár, bogy a tór-
uiszonynak szabad, der s kap- téneti tárgjlban eleue mequan ez
benne gazda m djára sza- csolatnak kell lennie. el szor is meg kell jegyez- az ósszbang.
badnak és otthonosnak kell nunk, hogy a torténeti tát-
éreznie magát". Az esznrényiséghez az is hozzátartozlk, gyaknak az a nagy el nyuk, hogy bennuk a szubjektív
hogy az ember otthonosan, szabadon mozogjon ebben és az objektív oldal osszhangia eleve adott és részletek-
a vllágban. Az eszmény ezen oldalának sokfele vonatko- be men en kidolgozott. Ezt az osszhangot aligha merít-
zása van; itt csak a f bb mozzanatokat ragadhatjuk ki. hetjuk apriori afantáziáb l, s bár azanyag j részt fogal-
Az egyes m vészetek kti- milag igencsak kevéssékifejtett, mégis sejtjtik meglétét.
mííuészetektóbbé
A torténeti t"árgy j voltából eleve érzékellretaz óssz-
I

lonboznek egymástól ab- l :::r'^ '':tl:?;,:::::lalják magukba

ban a tekinietben, h"gy l hang; ezért el nyos ilyen tárgyat választani. A képzel -
milyen részletességge|áb- l
er szabad alkotását tobbre szokták becstilni, s ez helyes
rázolják ezeket a vonatko- is a mesékben s í.t. Ám a magasabb rendír alkotá.sokban,
zásakat. A legrészletez bb I
l
Leginkább a kólté.szet és a.festészet a szobrászat, a festészet, a koltészet alkcltásaibarr meg-
ebben a tekintetben a kol_ | mtttatja be a k ls dlegességet. határozottosszhangot kívánunk meg, olyat, amely a torténeti
tészet, kiváltképp az epi- tárgyban eleve adott. A képzel er , bárhogy szárnyaljon
kai kóltészet, valamint a festészet; a szobrászatcsak utalá- is, képtelen ilyen szilárd és helyt"áI meghatározottsággal
s ok ra sz orítko zhat, b ár alakjai kozelebb i meg h a tár oz ás á hoz szolgálni. A most" tárgyalt oldal szempontj áb l ez általá-
neki is szuksége van ilyesfajta ktils jegyekre. Telrát sok- nos irányelv. Ennek kulo-
féle, j részt lényegbevágó és sztikségszerűr rnegha tározás nos oldalaként actódik, hogy
|

I d Az ósszba,r?g el szór is
a sntbiekn,m és az t kór lueu
létezik az ábrázolás me ghatározott kell, hogy legyen. a szubjektum és az t kor- | szeruetlen tennészet barmótli4ia,
A nagy mesterekre jellemz , hogy ebben is h ek, míg a nyez áltaIános term észet I
felt nni vágyó ripacskodás kopár és színtelen marad. kozott osszhang mutatko-
Homérosz igen pontos leírást ad a kuts világról, példá- zik. A h sok lényéb1 kovetkezik a harm nía, az azo-
ul a Szkamandrosz foly ról, a Szimoeisz patakr l, a ten- nosulás a korryez természettel. Egy arab ember megér-
geroblokr l, Odusszeusz házár l, a h sok fegyvereir l. tésénekelengedhetetlen
ível
l
Arab kÓlt
Ezzel szemben a Nibelutng-ének, kulonosen pedig a feltétele a felette I
k Pélclája:

6 157
 égbolt, a sivat^g, a sátot, a klíma, az életmód ismerete. náIja ket. HogY egYY' p
Az atab ember csak ilyen kornyezetben van otthon. l l'
dolgok miért nemesebbek, l
Gyaleorlati kietégítés

osszián h sei rendkívuli l ^ mint mások, annak taglalásába most nem rnegyunk bele.
Usszxan:
móclon sztrbjektívek, lelki- | Az ember továbbá saját" szukségleteinek kielégítésére
világuk befelé forduló, elégikus; ám k is kot clnek pusz- használja fel a partikuláris természeti dolgokat, gyakor-
taságaikhoz, a fellegekhez, k dh z,barlangokhoz, clom- lati osszefúggést teremtve a természeti dolog és az
boklroz. E táj megh atározott leírása éppenséggel a emberi szukséglet kozott; az ember dolga Llgyanis nem-
szubjektumok bels világának érthet vé tételéreszol gáI, csak az,hogy magát és kornyezetét díszítse,hanem az is,
mert ezek a h sok is osszhangban vannak kornyezetuk- hogy lététfenntartsa. Ezen a ponton ve.szi kezdetét az
kel. Az ilyen osszhang aztbizonyítja, hogy a személyek a ember munká ja,vesz dsége, fuggése a végességtI.Ez a
magr-lk létezésébenteljesen ott}rotl vann ak. Az osszhang pr za, az értelenr terepe. A legkézenfekv bb m dja
els fajtája tehát az elemi természettel valo harmónia. annak, ahogyan a m vészet a sztikségnek ezt az oldalát
Az ossztrang rnásoclik félretolja, ismeretes módon
ez ósszha.ng másoclikíajryi Ha itt meglele,nik a uéges uilág-
típusáról akkor beszélhe- b) az, hogy az aranykor, vala-
az, atn.it az enlber boz létre, a gal leapcsolatos íttségés mtnlka,
tunk, ha azt emberi te- tertnészetben elégítue ki szíik-
rnilyen iclillikus állapot" s ba ez nenx.felel nxeg a m ué-
vékenység hozza létre. ségleteit. képzetébe éli bele magát. szetnek, akkor az els kísérlet
A meghatároz itt az em- Az ilyen állapotot esz- mincle nnek megsztinte tésére az
ber partikularitás a, az emberi szukséglet, telrát az a mócl, rnényi állapotnak szokás idillikus állctpot, az aranykor
megleóltése, e8! olyan koré,
alrogyan az enrber a természeti dolgokat emberivé teszi, tekinteni, ahol az ember
amelybert, az entber megelégszik.
használju, ahogyan hatalmát feletttik kifejti, ahogyan a megelégszik azzal, amit a azzal, amit a terntészet kínál.
termés zeti clolgok at alkalmass á teszi saját szukségletei természet kín ál számára,
kielégítésére.Ha osztonokr l beszéltink, az ember els s ahol ezért hallgatnak is nagyravágyás, a kapzsi ság szen-
osztone az elméleti osz- vedélyei, azak a hajlamok, amelyek ellerrtétesnek látsza-
a) Elnléleti kielégítés:a Jblékesí..
ton, hogy ktils dolgokkal nak az emberi természet" magasablr rend r nemességével.
tés.
ékesítse magát, lrogy ezál- Ez sokak szemében igen konnyen eszményi állapotnak
tal kimutassar : aZok a csodás dolgok, amiket a ternrészet t rnik, a műrvészet pedig egy bízonyos korben megteheti,
nytijt, amik a tertnészeti dolgok kozul magukhoz vonz- lrogy ilyen állapot bemutatására szorítkozzék. Csakhogy
zák a tekintetet, nem rnagukért véve érclekesek; nem az tlyen életet gyorsan meguniuk. Gessn,ert ma már alig
maradhatnak ternrészeti dcrlgok, hanem rajta, 3z enrbe- olvass ák, vagy ha igen, akkor az olvasók már nem &zik
ren kell, hogy megjelenjenek, lévéntlozzá tartoz k. magukat benne otthon. Mert az ilyen korlátolt életm d a
Az ember ezzel azt adja tudtul, hogy a természeti dolgok- szellemi fejlettség alacsony fokát tételezi fel. Az ember-
nak nem mzrgr-rkato hanem t, az embert kelt megmutat- hez hozzátartozik, lrogy magasabb rendír osztonei
niok. Az ernber ílyen módon onmagát mut atja ffieg, nem legyenek, mint amilyene-
Ez a lelkt szegénység áIlapota;
a tertnészeti clolgokat; u$f anezért" díszítifel azokatis, aki_ ket a természet magától is
ez netn. ualami magas foka
ket tisztel, isteneit és fejedelrneit. Ahogyan a m r,,észek ki tud elégíteni.Az ilyen a m .uészetnek.
sem moncltak le emlnilyen anyzlgról, ha arról volt sz , iclilli életmócl lelki sze-
hogy alakjaikat a természet rninden pornpáiáva\ ruház- génységre vall. Az ember- Miuel lényegéttekintue az ember
zák fel. Az ilyen kulsr5dleges dolgoknak az acl ktilonle- nek clolgoznia kell. A fizikai teuéken,y lény, ne?n elégszik meg
ges értéket,lrogy az ember saját maga feldíszítésére lrasz_ szti kségletek tevékenys ég - az ilyen idillikus állapottal.

158 I59
 fe osztonzik, a bels er érzésétkeltik fel benne, s ebb l nem árnyékolja be a ktils létfeltételekbiztosításának meg-
mélyebb er k is ki tuclnak bontakozóclni. Az emberi annyi gondja és nyomor t-
élvezet nem alapulhat tétlenségen ; az embernek olyan sága. A magasabb rendek- A legel nyósebh a m ,uészet szá-
kaPcsolatokban kell megjelennie, amely ek az iclillikus nél el nyósebb a heroikus tnára cl lsercsiktls állapot, mert
állapotból hiányoznak. áIlapot^ Ott a sztikségle-
ott kózuetlen értékkelrenclelke-
zik a sztlkségletek kiel.égttésének
Ugyanakkor a ktils és De a bels és a ktils barmóniá- tek kielégítésének eszk, - eszkóze és a k ls dlegesben ualo
bels osszha ngla ekozben ját meg kell "izni, sa.fizikai
tlyolnor ábrázolását a ma.ga ué8-
zei még nem clegracl ál d- kielégtilés.
alapvet meghatározáskell, tak kuls dleges dolgokká,
letes fornláj á ban. kert ilni kett.
hogy maracljon. Ezért olyan még magllnk el tt látluk a hasznáIati eszkózok létreho_
vissZatetsz , lra a m tvészet végletes form ában nrutat_ zásának folyamatát,, aínaz értékkialakulását, amelyet, az
ja be a flzikai nyomort. Dante néhány voná.ssal is meg- etnber nekik tulajdonít; az eszkozoket még élettel tolti
renclÍt en tudta felid ézni Ugolino éhhalálát. Egészer, *á, meg értékuktr:data, még nem holt dolgok. Látjr-rk
hatást kelt, ha Gerstenberg ebb l
tragédiát eszkábát, Oclusszeuszt, amint maga h
részletezve,lrogy hogyan hal meg sorban a f h s lrárom Io no*érrsszi sókpétd,Qia:
ácsolja holmiját; látluk a l

frn, rHajd maga is. Ha a fizlkai nyomorrjság ekként zl homéroszi h soket, amint maguk vágiák le az áIlatot, és
végletekig fokozódik, akkor veszend be megy az, anri sutik meg h rsát. Ezek a foglalatosságok, ezek a haszná-
a m vészet alaprneghatározása: a kuls és a bels ossz- lati eszkozok korántsem pusztán kuls dleges, halott, ffi 8-
hangja.Am vészetszá- szokott ugyek és dolgok; bennuk az ember még otthon
máralegel nyósebb akóz- A m uészet számára a legel nyó-
étzimagát. Ilyenkor az egész kornyezet gy jelenik ffi g,
btils áIlapot a term észeti
sebb a kózéput az idillikus áIIa-
pot és a legujabb kori polgári étet- mint amit az ember készített,amit az ember használ. -
állapot és a polg ári életvi- be ualó belebonyolodás kózótt. Ebben a tekintetben ezek a f ínozzanatok. -
szonyokba való belebo- A szukségletek ktil nos- l , *
nyolóclás kózott. Az az ésszerii, ha az ember megcíolgo- a szokások tekinte-
ségéhezazután a t"gkt - l "irf"::'an{
zlk azért, amire fizikai sztikségletei kielégítéséi", lonfélébbszokások csatla- |

szuksége van; ám a m vészetnek olyan munkát kell koznak; az ember sztikségletei nem pusztán frzika|
bemutatnia, amely nem tril nehéz, az ember érdekl ,Cé- hanem magasabb rend , szellemi jellegűr szukségletek.
Se SzemPontiáb I nem a f dolog, de kielégtiléstszerez Ami azonban a szubsztanciális szukségletek megvalósu-
és jólétet eredményez. Sok pétda van erre. A bor, va!a- |ását, illeti, itt megjelenik egy partikuláris, konvencioná-
mint a tej és a méz éIvezete ezért is k lt ibb téma, mint lis elem is. Ez a véletlenszer ség oldala; a véIetlenszer
a kávéévagy a teáé; a pálinka és a kávé nyomban emlé- itt szokássá vált, s ez adja a dolog természetét. A sz ban
kezetunkbe idézi azt a temérdek ves z dséget, amely elké- forgó oldal vizsgáIata során az ember bensejének a kul-
szítéstikhozszukséges. A legjobb a kozbtils áltapot. s dlegessel való osszhangja az alapvet . -
Minclenesetre a rendi kulonbségek érzékeltetésevóla Annak kapcsán, hogy az ember a természetiséggel ossz-
m vészet elforcltrlhat a nyomor látványát l. A magasab- hangban éI, szólnunk kell még egy harmadik oldalról, arról
ban áll rendek esetében l tudniillik, hogy az ember
korlátolt áltapot a ?1 . 1. .nak
l
feltételezhet , hogy a fizi- l :r:.'rá.gosan aDrazolasanaK uelrink.. *
Uelunk,
Orr,Oalkotásosszba.ngfaabqfcl-
a ll pacló szttbieletummal.
kai egzisztencia, biztos ;; l ::,X::?i;::::r;í;::rr:r'o befogadókkal is oss zhang- I "
sa náluk kevesebb vesz d- |

ban kell lennie, figy"lembe véve, hogy rninclen kornak

séggel jár, s hogy azt a szférát, amelyben az ember mozog, vannak olyan szokásai, amelyek kés bbi korok emberei

160 I6l
számára már idegenné váItak. A m alkotás nem magá- a kolt korának míiveltségévelkapcsolatos sajátosságok
értval an, hanem számunkra létezik; benne otthon kell társulnak. Ehhez társul még harmadszor a nri mírveltsé-
éteznunk magunkat. Egy színjátékszefepl i nem csupán gunk sajátszeríisége. Eb-
egymás kozott beszélgetnek, hanem velunk is ez peclig ben a tekintetben felmerul Itt kérd,és,bogy a kólt rlek

minden m alkotásra néz- ,o Az esznlény kilép a létezésbe, az a kérdés , vajon a kolt -

obj e kttuen kell - e felclolgozni a a
| tárgyat, uag.yis b
en kell-e
ve igaz. Azzal, hogy az l megbatározott, a miénkt l nek gy kell- e ábrázolnia benu,t.tatnia a t rténteket, tekin-
"r,
eszmény kilép a léteZés-| sokban k lonbóz korpartiktl- tátgyát, lrogy az ábrázolás tet nélk l kora szubiektiuitásá-
be, partikuláris von áso- | láris uot,lásait ólti magára. megfeleljen ama kor és ra, uclg_y peclig ezt a szubiektiui-
kat vesz fel, s így elkulo- nép m veltségi színtjének, tást kell-e ktjuehlie az ábrázolás

nul, ktilonbozik t
lunk. A m ralkotás egy bízonyos korból amelyb letárgyszárma- sorárl.

származík, s partikuláris vonásai megfelelnek létrehozá-
sa korának. Számos ilyen vonásban nem találunk semmi
t lunk idegent; elfogadjuk ket, otthon érezzttk magunkat
benntik. Péld áuI aligha érztink bármi kivetnivalót abban,
ha ah,ósok régimódi fegyvereket hordanak. Es így vagytrnk
sok mással is. Az egyes
Az egyes m .uészetek ebben a
m vészetek kulonbóz tekin tetben kulónboznek
mértékbenmentesek az "g},
mástól; a legkeuésbé a llrában.
ilyen iclegenszer ségekt l. érz dtk, az idegenszer .ség.
A líra például, mivel a leg-
bens ségesebb, egyben a legáItalánosabb érzések koré-
ben id zik szinte teljesen lemondhat a ktils dleges léte-
zéssel kapcsolatos korulmények bemutatásár I. Dávid
zsoltárait nem érezzűk t ltink idegennek. Az indivicluum
mély fájdalma, ahogyan azt a próféták kife jezik, jobbára
benntink is jelen van. Hozzászoktunk olyan bibliai hely-
színek szimbolikus értelmezéséhez, mint Babilon vagy
Sion. A tragédia m vészete vagy a festé szet viszont gyak-
ran saját"ságos vonásokat foglal magában az erkólcsok, a
jellem teruletén, egyáItalán az ember kuls viszonyait és
a kornyez természetet
illet en. A tragikus rn vé- Ha a táryy tortérleti, a kcllt ct
nxaga nl, ueltségéuelépprig1l
szet régi korok, idegen ktilonuálik t le, mit ttli
témáit dolgozza fel, maga a kólt t l.
a kolt peclig mindig egy
olyan sajátos mriveltségi korhoz taftozík, amely n mienk-
t 1 tobbé vagy kevésbé idegen. Homéroszt péIdául évszá-
zadok váIasztják el az általa eI adott eseményektól; a
Nibelung-éneáben sincs másként; a téma sajátos ságaihoz
zlk, vagyis a m(t lrír képe
legyen -e ama kornak , .vagy inkább a mi - saiát korunk
pa rtiku lar itá saiv aI osszefr,rgg - felfog á sunk szerint mu n -
kálkod jék tárgyán.E tekintetben a kolt nek el kell érnie,
hogy az aclott tárgyban saját jelenunkre ismerjtink.
A kovetelmények kétirány ságát így is kife jezhetiuk: a
-
tátgyat. vagy objektíven kell feldolgozni,, vagy szubjektí-
ven, a mi mriveltségunket és szokásainkat szem el tt tart-
va. Ha konkrétabban akarnánk foga|mazni: gondoljunk
csak atra, lrogy a nérnetek nem ugyanaztkívániák meg
egy m rt l, amit a franciák. l
A fran ciákat hIbáztathat_ | Afranciák abszolut szt.tbjektíu
jrk amiatt, hogy franciás | Íelclolsozást kíuánnale,
színezetet akarnak aclni minclennek, míg mi, németek rigy
akarjuk látni az eseményeket, ahogyan azok objektíve
megtorténtek, s igyeksztrnk hozzáidomulni a számvnkra
mégoly idegen vilá ghoz is. Mi, ami a megértéstilleti, sok-
oldaltis á gunkkal bu szkélke dhetu nk. A fran ciák élvez he -
tetlennek tartanak nrindent, ami nem francia; Shakespeare
színm veit, mint tudjuk, színpadjaikon nem tudják elvisel-
ni. Ami a mi szívunknek a legkedvesebb, azt k irgalmat-
lanul kih zzák a szovegb 1. Voltaire jót mulatott Pinda-
rosz mondásán: ,,a legjobb
Ezzel szenlben tni, németek
a víz". Mi viszont ilyenkor
obj e k tíu nunk.
fe l do lgoz á s t kíu á
igen toleránsak vagyuflk,
készséggel elfogadjtrk és respektáljtrk még azt is, ami a
legnagyobb mértékben idegen t lunk, másrészt megkí-
vánjr-rk, hogy az ábrázolás minden tekintetben 1r r és
objektív legyen. Ebben a vonatkozásban Schíller míívé-

I62 l63
ben, Az orleáns-i sz zben a koronázási menet színpadra zolásnak megfelel en. El fordul tehát, hogy a szubi.k-
áIlítása nálunk beható tanulmányokat igényelt. R franci- tum az objektivitásban nem ismer rá saját sztrbjektivitá sáta
ák ezzel szoges ellentétben azt kívánják, hogy egy drá- mivel a szubjektív oldal
mah s viselkedjen tigy, mint egy francia princ. Ha netn l e, is lebet, boq},a két oldal, a
l

hib ádzík Es ]níába van

viselné az Akhillész nevet, aligha ismernénk fel ben ne a jelen minclkét oldal, ha a I slub.iektiuitásé és clz objektiuitá-
gorog h st. A fran cia színpadon Akh illész ptar kával, szí- le -
nes pántlikákkal stb. lépett színre. A franciák a honi manír
míía l kot á s k iel é g Li l e tl e

nul hngy, ha m vészietlen

t
l'í"f YjXii:!X,X ííiiiíf,Í;
l
"
szeri n t állítják színpadr a a legkti ls,őcllegesebb clolgok at, és prózai, minden objektivitás és minden szubjektivitás
így az alakok viselkedésének, bemutatkozásának stb. ktil- ellenére. Ebbe a korbe tartozIk Goethe számos, nagy fel-
s von ásait. Az efféle szubjektívvététel persze egy id - t nést keltett korai m ve is; bennuk a szubiektivitás épp-
ben Németországban sem gy megtaláIhat , mint az
volt ismeretlen. Bibliai tor- Ám egyes ábrázolásokban, pél-
objektív. Példa rá a Gotz, I példa a Gótz von
l

dául Hans sachs és mások

téneteket fbldo lgozv a Hans mt íueiben a feldolgclz á s telj ese n amely így kezcl ctik: ,,Hán- l Berlichingenben:
Sachs is így áIlítja elénk az szubjektíu és a kor szokásaiboz sel, még egy pohár pálin-
Úristent, Ádámot, Evát". igazodik. kát ide." Erre azt mondhatjuk, hogy valósághír, objektív
Nála az Úristen káint a ábrázolás, amelyb l a szubjektivitás sem hiányzik.
Miatyánkra tanítgatja, s tlgy viselkedik, mint egy iskola- tJgyanilyen a Georg és Lerse kozott lejátszódó jelenet a
tnester a maga iskoláj ában. Dél-Németországban egészen míi lrarmadik felvon ásában Georg egy ereszcsatornát
a kózelm rltig durva tréfákkal megt rzclelve adták el hoz, hogy ólmot ontson bel le" Itt azír sok mindent igen
Krisztus kínszenvedésének torténetét; kozben a koznép elevenen és objektíven jellemzett: akaraktereket, a szittt-
mégis jámbor és ájtatos lélekkel hallgatta a tórténetet. ációt, a lovasokat. Ennek ellenére az ábrázolás felettébb
Az ilyen el adások r-rralkodó von ása a szubjektivitás, és pr za| triviális és unal-
efre a szubjektivitásra attól ismerunk rá, hogy szokott mas. Úlabban, kulonosen Úiabban a m,alkotás értékét
elképzeléseink a tárgyr l rnegváltoznak, ahogyan az Frieclrich Schlegel ta,70 az azonosítj á k az ábrázolás for-
m veltségunkhoz illik. Itt mintha az objektív teljesen mális b ségéuelés feltételezik,
objektív ábrázolá.st az áb- bogy szubjektíu érclek csupán az
veszend be ment volna, s ezért a tárgy mintha neki meg rázolás h ségévelszokták utánzásbozf z dik; eluonat-
nem felel alakot oltott volna magára, mintha a tárgy ránk azonosítani. Eszerint az koztatua mindenftle - akár
gyakorolt hatása lenne a f clolog, nem peclig az objektív utánzás h sége tenné élve- obiektíu, akár szubiektíu - tarta-
tárgy. De a tárgy ábrázolásában az is el fordulhat, hogy zetessé a m(tvet, eZ volna lomtól.
hiányoljuk a szubjektívet. Amikor Schiller Tell Vilmosát a legf bb szelnpont; anri
Weimarban bemutatták, a sváici néz k elégedetlenek pedig szubjektív érdekl désunket illeti, be kell érnunk
voltakam vel. Ilyesmir l l azzaI, hogy felismerjuk ezt a vonást. Akik ilyen kovetel-
lehet sz akkor is, amikor I laUenet az ábrázolás objektíu, ményt támasztanak, azok azt állítják, hogy ennél maga-
a k lt ,],gy íria le szerel- l tiuitásban
bogY ebben az objek-
l :.',.f:'bet, a szubjektum ,,l.en,, sabb érdekkel vagy akár más partiktrláris érdekkel nem
mét, hogy az oIvasó ebben kozeleclhetr-rnk a m hóz, a mír tattalmát l tehát nem y,ár-
I ir*r, rá scliát szubiektiuitására.
nem ismer rá saját érzése- l
ható el, hogy magában vév,,e.,fo,ntos,. gzubsztanciális
ire, vagy forclítva: anrikor valaki ilyen leírásokból alkot
képet magának a szerelemr 1, és azt hiszi, hogy mindad-
\
10
F. Schlegel korai tanul mányát A góróg kóltészet taru.llmányo*
dig nem lesz szerelmes, amíg nem érez így és így, az ábrá-
zásáról.

4 rc5

s
'|.,

legyen. Alapelvnek kizáróIag a hi1 ábrázolást tekintik. Ez Mert a szubjektivit ás, amelyet am rgy joggal hiányolunk,
a fulfogás megáll annáIa teljesen formális olclaln áI, hogy a éppenséggela kóznapiság szokványos pr zája is lehet, s
mííalkotás valamilyen tzlrtalmat ábrázol; így a magá- ez az, amtt I el kell vonatkoztatnunk.
banvaló bels tartalorrrtól épp gy elvo natkoztat, mint a KotzebLLe azza\ ért el sikert, hogy akóznapiságot ábrá_
lélek sztrbjektivitásának tartalm átóI. Csakhogy az egyik- zolta, amelyben aligha szenvedunk hiányt. Ha ilyen koz-
tól éppoly kevéssészabadna elvonatkc>ztathatni, mint napi viszonyokat t"árnak
Nem ktuánhatjuk, boql
a másiktól; a mrialkotás elénk, akkor ki-ki maga- a mtíben a. kózrtctpiság szubiek-
valócli objektivitása ép- A míialkotás ualódi obiektiuttá- magát látja csakhogy a tiuitás át lássttk uiszont.
sa azonban abban álI, bogy ct
pen abban áIl, amir I már m . tartalma a szellem ucllamely m vészetben éppen ett l
korábban sz ltunk: a nríi- szrlbsztanciális olclala; ez a a szubjektivitástól kell megszabadulnunk. Ha a szubjekti-
alkotás taftaImát a szel- szelleru egyben, az igazi szubiek- vitásból hiányzik az objektív iránti fogékonyság, akkor a
lern és az akaratmagasabb tiuitás. befogadó nem kóvetelheti, lrogy a míialkotásban magára
rendií érdekei adják; ezek- ismerjen. Még mindig marad persze egy oldal, amelyb l
nek az érdekekn ek át kell csillogniuk az egzisztencia kul- ad d anamíívészetszámunkra orokre idegen, mertbizo-
s dlegességéfl, magasabb rendíi érdekek hang jának át nyos viszonyokat tudomásul kell vennunk és el feltételez-
kell hatolnia a kulvilág minden zsívaján. Ha így áll a nunk kell. Ez az idegenszer ségvíszont megmaradhat.Ez
clolog, ha szubsztanciális érdekek szolg áInak a mtt al?p, az olda| teszi a m alkotást esend vé, haland vá: a míial-
jMI, akkoi az magá.Ávalóan objektív lesz, eí]ysz"r,rmio.1 kotás r_rgyanis nem képes a legigazabb módon ábrázolniaz
p?ybjsktivilásgpkhoz fog szólni. Mert az igazi érdekek- igazságot. Mert ehhez a legigazabb ábrázoláshozmagasabb
hezbizalmas viszony fílz bennunket. Ezteremt osszhan- rendír formára vaí7 szukséglink. Ahhoz, hogy a legmaga,
got koztunk és a m{talkotás kózott. Ha a m , ebben nagy, sabb renclii mértéketalkal mazzuk, nemcsak a szítuáci k
akkor hatása sem maradhat el. elégtelenek, hanem elégtelen egyá|talán a m(lvészet. _
Az ábrázolás csak qg]rfai[a ke_Iet, amelyben a tartalom Roviclen szólnunk kell l n *oallaotás osszbattgia a
m"gfogáLmiZ6.Ji[,', ei a ké,iet lényegtelen, csak a kifeje- még arr I, hogy az anyag I m uész szubiektiuitásáual:
zéshez szukség s, s így eszkózzé degradál dik. Csakis a és a m vész szubiektivitá- l
szellem i tartalom igazán sa kozott is fennáll valamiféle viszory. Ebbe a kérdéskor-
hat"ásos és maradand S zu. bj e kt iu it á s un kna k ósszb a,ng - be tartozik a modor és az eredetiség. A míívészkapcso-
latban van az anyagga|, a l e rrauésznek mirlden tekintet-
;
ban kell lenttie clz igazi objektiui-
származzék a m(t témája
tással; a ktils dlegességbez,
rég tovat rnt korokból, az (lz obje ktíu á brázolást témával. Uralkodnia kell l r',", ura]kocthia, ke:tl-anyagá' n.
mélységében át |
clmelybe??,

?lup ,rrégis az az
-'"
kctp, r.tlkalnlclzkoclt,lt tnk kell, ben - rajta, teljes
szellem, amely "*b*ri
benne ?xe tnagtmkra kell isnterntink. kell élnie, át kell éreznie; ktrlonben elakad a ktrls olcla-
kifejez dik, a hatás pedig, IaknáI: talán versbe szedi a témát, de csak kozépszer(t
hogy a mííobjektivitása egybe n a mi szt rbjektivitásunk. m tvet alkot majd. Ám ha a m vész va\ cli m rvészként
Az llyen ábrázolásban mé g a kuls cllegességgel is rneg- bánik anyagával, akkor is átuthet az ábrázoIáson valami
békéltink, mert trjltesz rajta az a bels tartalotn, amely sajátos, a m vészrejellemz vonás. Ez asajátszeriiségaz,
rokonszenvunket élvezi. Szárnttkra kovetelrnény, h.gy amit áItalában modornak Az á brá zol á s saj átszerítsége
ezzel a bels tartalommal osszhangban legyunk. A mír- nevezunk. valódi mírvész- képezi ct modort, amely csak, a
alkotá s igazi. valócli olcJal a az objektív bels tartalom ; ez nél a modor mindossze a rn huls dlege.sségénekoldala,
t"ámasztja azt a követelményt, hogy jelen legyunk a m ben. kivitelezés sajátos m djá- esetlegessége el tt áll ttyil,tla.

rc6 I67
 ra, eg}áItalán a kuls dlegességre korlátoz dik.A moclort
kozelebbr l stílusnak is nevezik, s a stílusról a franciek
azt mon$ák: öest l'botnme méme, maga az ember. Ez a
Partiku|aritás tobbé vagy kevésbévéletlensze r(t valami;
megszokottságon alapul, és végul kiszoríthatja magát a
mrivé s zetet, to n k re te h e i az any ago t . Am"p^slp*_lg_sj*káhh.
t
azokban a m vészetekben válhat,.uralkodóvá, aÁe
beii a ktiisPate.gei_ t"ret ,yélet|enszer ségnek.
Á móaói'h"* .,gy";"iaái
az, mint "yit
"a_
azeredetiség;"az.,efe<leji _Ég.
a m vész általában vetí l
saaltszeiűisége, á*"ry ; "
::r";,:::;íS;:r::;::,,::,
m alkotás egészé{,e, nem. I| i",uug, akkor azonos a m al.ko-
p.e{tiá"a"kuls6d;g;s-,olda= l ;;; objektiuitásáual.
Iár avonatk ozik, Ígaziere -
aéiisegrói akko. Ü"r,élhetu__1kl
!n. * r_ yév.,ss,*k,,,*__dpJ-
got mutatja be, nem pedig é,áiat pariikilaritaiat. Az az
tgaia,n nagyszabásttmoclo r,n"u r.ári iáiiáizéi seg. nem
otlik a Szemunkbe ,ha pusztán pass zív átmeneti pontként
jelenik ffi g, amelye n át a tartalom knp ábrázolást. Minclen
igazi tevékenységbena szubsztanciáIis az, ami hatalmas;
az Índividr-rális csak az alkotás formális tevékenysége . Ezt
látluk Homé rosznál és Szop_|9klésznél, cle Shakespeare-
nél is: csáH""ffiaga a clolog ábi,razolódik; ezzel szárnben
EuriPidész már sajátszer és partikuláris. Az igazierecle-
tiség gy ábrázolja a dolgot, mint magábanvéve egysé-
gest, mint egészet. Nem eredeti viszo nt az, amit csak kívtil_
r I tákoltak ossze. Goethe számos ifjrikori m vében
megfigyelhet , hogy a kolt, t anyagának szegényessége
afra késztette, ho gy a tárggyal ossze nem fugg , betoldás-
szerti elemekb l illessze ossze alkotását. A Gótz uon
Berlichingenben számos ilyen betolcl ás található. A m
megírásának iclején például gyakori beszécltérnavolt a
szetzetesek sajnáIatra méltó élete. Ezek után a Gótzben
megjelenik Martin testvér, aki [a lovagi életértlelkesecl-
ve] boldog embernek mondja Gótzót. f)e a m nevelési
kérdéseket is tárgya| - a peda gógiaakkoriban, Baseclow-
nak koszonhet en, fellendtrl ben volt. Róviclen: sok ktil-
sóclleges szempont bukkan fel, s ezek nem használnak a
mií voltaképpen i anyagának. A Vonzások és uálasztások
16s
cím Goethe-regény is osszehord egy csomó, a kor érdek-
1 désérejellemz dolgot. Akkoriban vált divattá, hogy
eleven személyekb l rigyn evezett él képeket alakítsanak
ki, vagy hogy a víz és a f,ém ,,érzésével"foglalkozzanak.
Az ír sok ilyen, a korra és a kort"ársakra jellemz érde-
kességet applikált regényébe. Ezek a szítrrációk nem a meg-
rek-
",
formálás bels szukségleteib l fakadnak. -,A1 ip11zi,
detiség tehát megegyezik az igazi objektivitással, jóllehet
1_9-
gyakrán eppe Á az ilyen objektivitás ellentététértik erecle-
tiségen , s ezért a rosszul értelmezett eredetiség sok hóbor-
tos dologhoz vezetett. Ros sz az, ami csak partikuláris.
[Az általános m ,uészetiformák]
Eddig azokat a szempontokat vetttrk szemugyre, amelyek
al kapcsol atos zl k, amen nyib e n a mital kot á s
.a m(tal kot á ss
szépségeeszményi szépség,s amennyibe n az eszmé -
nyi szépségérintkezésbe kerul a kóznapiság kozegével.
Eddig tehát a m ,alkotásnak mint eszménynek az áItaIá-
nos természetétírtuk le. Most rátérűnk az áItalános m vé-
szeti form ák vizsgáLátára.
Három ilyen áItalános l .,,.,
tlészetifor-
m rvés zet"i forma
"r;,-; l ':::í.záltalánosm
szimbolikus, a klasszikus I
és a romantikus forma. Az els keresi, a második a tökély
színtjére,o_.Fmelia szépet; a harmadik tírlhaladja ezt a
tokélyt{'A szimbolikr-rs formában az anyag van t lsrily-
ban; nb'nné'a*iTifrvé Yét a bels tartalomhoz ill formát
keresi, olyan formát, amely még nem tokéletes, mivel a
belsó tartalom sem tokéletes. A tokéletesség a,klassziku ,.
ban ion létre; a foíT}antikusPan viszont a bels tartalom
trillép a formán, "t 66 i-Ti'd%r"l, mint arnit a m ,alkotás
ábrázolásmódja nyrijtani tr-rd. P, m alkotásban a fogzllom
a szub sztanciális szubjektivffás, amely az érzékielképze-
lés számára fejez dik ki. A m vészeti formák kulonbsé-
ge e két oldal egymáshoz való viszonyán alapul.
l69