Tamási Áron számomra megalkotta eddigi életem legtökéletesebb regényét.

Tamási egy
RTILÓGIÁT alkotott melynek három része van. E három részből nekem a legelső tetszett a
legjobban, ami nem más mint: Ábel a rengetegben. Ábel a rengetegben arról szól, hogy egy
13-14 éves kisfiú kikerül a nagy Hargitára erdőpásztornak. Megtanulja ellátni magát.
Megtanulja nem engedni, hogy a felnőttek (csak azért, mert felnőttek) átverjék és túljárjanak
az eszén. Sok érdekes kalandba keveredik ezalatt az idő alatt melyet a regény részletesen be is
mutat. Személyemnek sokat jelent az, hogy itt az én hazámban, szülőföldemen játszódik a
cselekmény. Abban a kis Ábelben nagyon sok erdélyi fiú magara ismerhet, találhat, köztük én
is így jártam. Az igazi székely vér csörgedezik az ereiben. Tettei, gondolatai, furfangos
cselekedetei mind-mind bebizonyítják, hogy Ábel egy igazi székely legény, aki, ha kicsi is
nagyon sokat ér. Rengeteg ember így van, hogy ő csak egy apró csepp a tengerben, egy
homokszem a parton. Nagyon alábecsüljük magunkat és szerintem Ábel ezt is megtanítja,
hogy a leg kilátástalanabb helyzetekben is van kiút. A lényeg a felfogás, a pozitív hozzáállás
(csak ne legyen az jelen időszakban covid teszt) és a világfelfogása megváltozna minden
embernek és mindenki egy tartalmasabb és kielégítőbb életet élne. A mai gyerekek nem
lennének képesek végig vinni azt, amit ez a legény megcsinált és kitartóan teljesített. Sokan, s
lehet köztük én is lehet, hogy már a második napon feladnák a harcot és szégyent vallanánk.
Ábel nem tehette ezt mivel bizonyítani akart, bizonyítani az apjának. A székely legények
legnagyobb példaképük a saját apjuk van, amit bebizonyítani neki. Csüggedhetetlen, a
legnehezebb pillanatokban sem adta fel pedig megtehette volna, büszke vagyok Ábelre,
nagyon szívesen lennék a barátja. A véleményem a könyvről mindig pozitív volt és az is
marad. Utoljára 8. osztályban járt a kezemben, viszont készülök nemsokára újra feleleveníteni
az emlékeimet azáltal, hogy újra elolvasok a könyvet. Teljesen egyéváltam a kis Ábellel mert
és is Erdélyben élő magyarként, nem azon a szinten, de megküzdők mindazokkal a dolgokkal,
amivel Ábel is megküzdött. Úgy gondolom, hogy a mai generáció egyáltalán nem tudna
véghez vinni, átélni, sőt bele halnának a gyerekek abba, amit Ábel véghez vitt. Lehet én sem
lennék képes rá, viszont bennem van a falusi vér, a kreativitás, találékonyság és az plusz, ami
a városi gyerekekben (szerény véleményem szerint) nincs meg és az nem más mint, hogy
kisgyermekkorban is nagyon sok mindent bevállalunk és ezek a feladatok vagy a dolgok,
amik felnőtt ember kézügyességére, érettségére, némi tapasztalatra, ismeretre lenne
szükségünk a feladat vagy munka megoldásához. Olvassa mindenki, ajánlani tudom csak,
nagyszerű és nem fogja megbánni senki sem, hogy elolvasta. Amikor olvassa az ember nem
fogja tudni letenni mert csak kíváncsi és kíváncsi a fejleményekre.