ÁHITAT

Isten gondviselő ereje.

2 Mózes 2 rész.

Mit is jelenthet nektek vagy nekem ez a történet? Ez a történet nem csak arról
az emberről szól, aki kihozta a zsidó népet az egyiptomi fogságból, hanem mást is. Mást
méghozzá azt, hogy gondoljunk bele, ez csak a véletlen műve? Véletlen az, hogy pont az
egyik legikonikusabb alakja az Ószövetségnek már ilyen pici korában is ekkora nagy bajba,
hát nem is bajba, hanem ilyen nehéz körülmények között született meg? Viszont közrejátszik
ott még valaki, aki nem más mint a fáraó lánya, akinek a szíve megesett a gyermeken és
nevet adott neki: Mózes, ami azt jelenti, hogy ,,a vízből húztam ki,, Ezt lehetne fogni arra is,
hogy szerencse, lehetne arra is, hogy csak jó kedvében volt a fáraó lánya, vagy akár csak arra
is lehetne fogni, hogy megesett a lány szíve a kisgyermeken. Nagyon sok mindenre lehetne
fogni, hogy miért történhetett ez, viszont én azt mondom nektek, hogy ez nem a szerencsén,
nem a fáraó leányának a kedvén múlott, hanem ez mind Istennek a mi Atyánknak a
gondviselése. Ez is a címe az áhitatomnak, ezt is iram fel ide a lap tetejére, hogy: ,, Isten
gondviselő ereje ,, .
Gondoljunk bele egy kicsit, gondoljátok át, mindig bármilyen helyzetből ha
könnyedén megszabadultunk, vagy talán egy problémát megúsztunk akkor egyből rávágjuk,
hogy ,, szerencsém ,, volt. Szerintem ez nem így van, szerintem ez nem a szerencsén múlik,
hanem Isten akaratán, az Ő akaratán, hogy mit tervezett el veled. Minden lépésed, minden
lélegzetvételed, minden szavad, mert ugye a szavaknak következményei vannak és lehet,
hogy ha valami olyant mondasz valakinek akkor az megbántod, vagy ellenkezőleg felvidítod.
Ez mind-mind az Ő akarata, az Ő gondviselése.
Vegyünk egy egyszerű példát: ugye mi iskolások vagyunk. Tegyük fel, hogy
nem tanultál semmit és felmérőt írsz valamiből. Valami ,, véletlen ,, folytán elmarad.
Szerintem ez nem véletlen, hanem Isten gondviselő ereje, mert Ő esélyt adott neked, hogy
másnapra, vagy a következő alkalomra készülj. Vajon miért teszi, engedi meg ezt nekünk
Isten? Mert szeret minket! Gondoskodik rólunk. Törődik velünk. ez nem szerencse , hanem az
Ő gondviselő ereje. Jakab 4. részének 8. veres így szól: ,, Kközeledjetek Istenhez , és Ő
közeledni fog hozzátok. ,, Hív bennünket az Úr és szeret viszont nekünk is szeretettel kell
hozzáállnunk.
Hogy még jobb példával éljek elmesélek nektek egy személyes történetet. Egy
kis ,, flex ,, ugye meglett a jogsim. elsőre sikerült minden vizsgám, hálát adtam az Istennek
viszont egy idő után megfeledkeztem róla, mármint Istenről. El szállt velem a jó, úgymond
nem engedtem Istennek, hogy beüljön velem az autóba és meg is lett ennek az eredménye.
Három hónap szórakozás, éjszakákon át való kocsikázgatás meg minden egyéb ilyen dolog -
nem kell jobban részleteznem mert akinek van már jogosítványa és a szülei engedik az tudja,
hogy milyen - után balesetem volt hazafele a 11.osztály utolsó előtti napján. Ez a baleset
sülhetett volna el úgy is, hogy most lehet nem is állnék itt. Lehet nem is beszélhetnék most
nektek, nem beszélhetnék Istenről, az Ő gondviseléséről vagy az Ő szeretetéről. Másodpercek
kérdése lett volna az, hogy meghalunk, mert ha hamarabb vagy ha később történik meg a
baleset akkor brutálisan nagyot ütközünk autókkal, mert így csak bármilyen viccesen is
hangzik csak a bodzafával, a bodzásba landoltunk. És igen többesszámban mondtam, mert
velem volt a sógornőm és a szomszédom is. Hála Istennek az Ő kegyelme velünk volt és
gondviselése, mert semmi bajunk sem lett. Az autó, úgy ahogy összetört de az sem volt vészes
de ,, megúsztuk ,, . Isten gondviselése velem, velünk volt és vigyázott ránk. Isten gondviselő
ereje nem csak a baj elkerülése érdekében munkálkodik, mert van, hogy meg kell nehezítse az
életünket ahhoz, hogy visszatérjünk a helyes útra és újra figyeljünk rá és kövessük Őt, az Ő
szavát mert sokszor olyan jól megy a dolgunk itt a Földön, hogy egyszer csak
megfeledkezünk Istenről és arról, hogy mekkora nagy hálával is tartozunk neki mindazért,
amink van, azért, hogy felkelek, hogy van mit enni és hogy a családommal lehetek. Sosem
szabad elfeledni azt, hogy hálát adjunk mindezért, én is a baleset után nem haragudtam
Istenre, hanem hálát adtam neki, hogy élünk és, hogy vigyázott ránk.
Így vigyáz mindenkire, rátok, a földön élő összes kicsiny teremtményére, hogy
aki hisz Ő benne és ápolja az Istennel való kapcsolatát soha ne érje bántódás.